TARTALOMJEGYZÉK

1........... Az elképzelés................................................................................................................. 3

2........... A zöld könyv.................................................................................................................. 4

3........... A tengerekkel kapcsolatos tudás iránti igény.................................................................... 6

3.1........ Az iparág........................................................................................................................ 6

3.2........ A hatóságok................................................................................................................... 8

3.3........ A tudomány.................................................................................................................... 8

3.4........ A civil társadalom........................................................................................................... 9

4........... Hozzáférhetőség és interoperabilitás................................................................................ 9

4.1........ Akadályok..................................................................................................................... 9

4.2........ A tengeri adatok többszörös felhasználása....................................................................... 9

4.3........ Versenyképesség és innováció...................................................................................... 10

5........... Az eddig megtett út....................................................................................................... 11

5.1........ Országos szintű erőfeszítések........................................................................................ 11

5.2........ Európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODnet)................................................. 12

5.3........ A GMES tengeri szolgáltatása....................................................................................... 13

5.4........ Halászati adatgyűjtési keret........................................................................................... 14

5.5........ Kutatás........................................................................................................................ 16

5.6........ Környezetvédelmi jelentéstétel...................................................................................... 17

5.7........ Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás.................................................................... 17

5.8........ Nemzetközi kezdeményezések...................................................................................... 18

6........... Irányítás....................................................................................................................... 18

6.1........ Az EU és a tagállamok erőfeszítései közötti egyensúly.................................................... 18

6.2........ A tengeri adatok összesítésére és feldolgozására vonatkozó uniós támogatás.................. 19

6.3........ A szomszédos országok részvétele................................................................................ 20

6.4........ A prioritások kijelölése................................................................................................. 20

7........... A magánszektor részvétele............................................................................................ 21

8........... Válasz a zöld könyvre................................................................................................... 22

ZÖLD KÖNYV

A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020 a tengerfenék feltérképezésétől az óceán-előrejelzésig

(EGT-vonatkozású szöveg)

ZÖLD KÖNYV

A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020

a tengerfenék feltérképezésétől az óceán-előrejelzésig

(EGT-vonatkozású szöveg)

1.           Az elképzelés

Az Európát körülvevő óceánok és tengerek új lehetőségeket kínálnak az Európa 2020 stratégia[1] célkitűzéseinek megvalósításához. E lehetőségek kiaknázása érdekében meg kell könnyítenünk a vállalkozások számára a beruházásokat. Csökkentenünk kell a költségeket, mérsékelnünk kell a kockázatokat és ösztönöznünk kell az innovációt. Biztosítanunk kell továbbá, hogy a kék gazdaság növekedése fenntartható legyen. Jelentős, de nem végtelen erőforrások állnak rendelkezésre. A kék gazdaság növekedésének, a növekedés fenntarthatóságának, valamint annak biztosítása érdekében, hogy Európa tengerei jó környezeti állapotot[2] érjenek el, tudnunk kell, milyen a tengerek állapota jelenleg, milyen volt a múltban, és hogyan változhat a jövőben. A Bizottság a tagállamokkal együtt kíván működni a rendelkezésre álló erőforrások és mechanizmusok összegyűjtésében, hogy az iparág, a hatóságok, a kutatók és a társadalom profitálhassanak ebből a tudásból.

Ennek keretében kiemelt projekt fog arra irányulni, hogy Európa vizeiről 2020-ra hézagmentes, több felbontású digitális tengerfenéktérkép készüljön. A térképnek a lehető legnagyobb felbontásúnak kell lennie, illetve a domborzati, földtani, valamint az élőhelyekre és ökoszisztémákra vonatkozó információkat is tartalmaznia kell. A térképet ki kell egészíteni a tengerfenék fölötti vízoszlop jelenlegi és múltbeli fizikai, kémiai és biológiai állapotára vonatkozó időszerű megfigyelésekhez és információkhoz való hozzáféréssel, az emberi tevékenységekre vonatkozó kapcsolódó adatokkal, azok tengerre gyakorolt hatásával, valamint oceanográfiai előrejelzésekkel. Mindennek könnyen hozzáférhetőnek, interoperábilisnak és korlátozásoktól mentesen használhatónak kell lennie. Olyan fenntartható folyamat kialakítására van szükség, amely fokozatos célirányos fejlesztést tesz lehetővé, és amely elősegíti, hogy a tagállamok a legnagyobb mértékben kihasználják a tengeri megfigyelési, mintavételi és felmérési programjaikban rejlő lehetőségeket.

Míg az EU támogatást nyújthat az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot is magában foglaló, strukturális finanszírozásra vonatkozó közös stratégiai keret útján, a tagállamok és a magánszektor részéről kötelezettségvállalásra van szükség e célkitűzések megvalósításához.

2.           A zöld könyv

„A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” című 2010. szeptemberi bizottsági közlemény[3] világossá tette, miért kell lehetővé tennünk a rengeteg európai tengeri megfigyelésben rejlő gazdasági lehetőség kihasználását. Rámutatott, hogy ez hozzájárulna az Európa 2020 stratégia[4] foglalkoztatási, innovációs, oktatási, társadalmi befogadással és éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos céljainak eléréséhez. Mindez tudásbázist biztosítana a fenntartható, munkahelyteremtő „kék gazdaság” növekedésének a hajózási és tengeri ágazatban való előmozdításához, az iparág, a hatóságok és a kutatók versenyképességének és hatékonyságának javításával. Ösztönzőleg hatna az innovációra, és segítene abban, hogy jobban megismerjük a tengerek viselkedését. A közlemény vázolta emellett egy olyan stratégia alapelveit, amely lehetővé tenné a tagállamokból és az EU-ból való beruházásokat a tengeri megfigyelésekbe, hogy a fenntartható növekedés megteremtése és a munkahelyteremtés érdekében kiaknázzák lehetőségeiket.

E stratégia központi eleme egy európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODnet[5]) terve volt, amely tengeri szervezetek hálózataként egyetlen belépési pontot nyújtana az európai ügynökségek, hatóságok, kutatóintézetek és egyetemek nevében fenntartott adatbázisok százainak a megfigyelésekből, felmérésekből vagy mintavételekből származó tengeri adataihoz való hozzáféréshez és azok lekéréséhez. Ezekből az Európát körülvevő teljes tengeri medencére vonatkozó elsődleges adatokból nyert paraméterekből digitális térképrétegeket is létrehozna.

„A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” kezdeményezés azonban szélesebb körű az EMODnetnél. Az EU-n belül egységes keretet nyújt minden folyamatban lévő, tengeri megfigyelésre irányuló tevékenység számára. Az első megfigyeléstől a kiértékelésen és a feldolgozáson át a terjesztésig a teljes ciklust magában foglalja. Olyan alapelveket rögzít, mint „egyszer gyűjts adatokat, és használd azokat több célra” és „az adatoknak interoperábilisnak, hozzáférhetőnek és korlátozásoktól mentesen felhasználhatónak kell lenniük”. Ezek a közös elvek, szabályok és előírások biztosítják, hogy a tagállamok programjai, valamint az egyéb jelentős uniós törekvések – az EMODnettel együtt – hozzájárulhassanak ahhoz, hogy a részeik összegénél sokkal jelentősebb kapacitás jöjjön létre. Ide tartoznak az európai Föld-megfigyelési program (GMES)[6] tengeri szolgáltatása, a halászati adatgyűjtési keret, valamint a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) által meghatározott új páneurópai kutatási infrastruktúrák.

„A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” elfogadása óta jelentős előrelépés történt. Az integrált tengerpolitika terén tett előkészítő intézkedések révén kiválasztott tengeri medencékre vonatkozóan tematikus portálok prototípusa készült el az EMODnet részére. Egy felhasználói visszajelzéseken alapuló időközi értékelés[7] megerősítette, hogy a technológiai választások és az egymástól eltérő adatállományok összegyűjtésére irányuló folyamatok alapvetően megfelelőek. Ez alapján, az integrált tengerpolitika pénzügyi rendelete[8] finanszírozásával, megkezdődött az EMODnet második szakasza. 2014 végére ez hozzáférést fog nyújtani az európai vizek teljes digitális térképéhez.

A térkép egyetlen hozzáférési ponton keresztül fogja megmutatni a vizek mélységét, valamint az üledék jellegét, az ásványi anyagok lelőhelyét, az emberi tevékenység övezeteit és az élőhelytípust. A térképhez a fizikai, kémiai és biológiai paraméterekre, így a hőmérsékletre, sótartalomra, savasságra, vegyi szennyeződésre és tengeri élővilágra vonatkozó megfigyelések is hozzá fognak tartozni. Szorosan kapcsolódni fog a GMES tengeri szolgáltatásához, amely továbbra is fokozatosan finomított megfigyeléseket és előrejelzéseket fog készíteni az óceánok állapotáról.

Ugyanakkor számos új kihívással is szembe kell nézni:

1)      a jelentős uniós kezdeményezéseket, különösen az EMODnetet és a GMES-t eddig korlátozott időtartamú, 2014-ben befejeződő projektek keretében hajtották végre;

2)      az elhúzódó pénzügyi válság a közkiadásokat a figyelem középpontjába helyezte. Még nagyobb szükség van annak biztosítására, hogy az EU tagállamai által évente az európai tengermegfigyelési hálózatra költött mintegy 1,5 milliárd EUR költséghatékony módon legyen felhasználva;

3)      nem történt meg a halászati adatokhoz való hozzáférés megkönnyítése;

4)      a 2011 márciusában Japánban bekövetkezett földrengés és cunami, illetve az azt követő fukusimai nukleáris baleset rávilágított arra, milyen előnyökkel jár, ha a tengeri környezet állapotára vonatkozó közel valós idejű információkat szabadon felhasználhatóvá teszik;

5)      az éghajlatváltozás által Európa tengereire és partvidékeire gyakorolt jelenlegi és jövőbeni hatást övező bizonytalanság gátolja a helyi és regionális hatóságok alkalmazkodást célzó törekvéseit.

Ugyanakkor új lehetőségek is adódnak:

1)      egy vizsgálat[9] rámutatott, hogy a magánvállalkozások még a hatóságoknál is több adatot gyűjtenek, ezeket azonban eddig nem vonták be az uniós kezdeményezésekbe;

2)      amit az EMODnet 2014-ben nyújtani fog, az a jelenlegi hálózat továbbfejlesztése, és már hasznos szolgáltatásokat fog nyújtani az állami és magánszervezeteknek. Ugyanakkor nem bővíti a jelenlegi technológia képességeit; Az európai tengerfenék digitális terepmodellje mintegy 250 méteres felbontású lesz, négyszer jobb, mint ami páneurópai szinten korábban nyilvánosan elérhető volt. A terepfelvételi műszerek centiméteres pontosságúak, ami legalább egyes régiókban lehetővé tenné a felhasználók igényeinek megfelelő, jóval nagyobb felbontású termék létrehozását és terjesztését;

3)      az EU 2014–2020. évi pénzügyi kerete lehetőséget kínál egy fenntarthatóbb irányítási szerkezet kialakítására, amelyben a tengeri adatok gyűjtése, összesítése és terjesztése a Bizottság által meghatározott projektcsoportok helyett folyamatos, integrált folyamattá válik, amelynek prioritásai az iparág, a hatóságok és a kutatói közösség felhasználói igényein alapulnak;

4)      a tengeri szélenergia-termelés gyors növekedése át fogja alakítani, ösztönözni és gyarapítani fogja a teljes tengeri gazdaságot. A tengeri adatokhoz való jobb hozzáférés előnyei meg fogják haladni a 2010-es gazdaság alapján számított becsléseket;

5)      az új Horizont 2020 kutatási keretprogram lehetőséget kínál a tengeri megfigyelések összegyűjtésére és feldolgozására szolgáló technológiák fejlesztésére;

6)      a tagállamok és a társult országok az „Egészséges és termékeny tengerek és óceánok” elnevezésű új közös programozási kezdeményezésben[10] erőforrásaik egyesítéséről állapodtak meg; a kezdeményezés keretet nyújthat a megfigyelési programok koordinálásához.

Ez a zöld könyv számba veszi az eddigi tevékenységeket. Majd eszmecserét indít arról, milyen lenne a legjobb stratégia az új szakaszba lépéshez, amely megfelel az itt meghatározott kihívásoknak és hasznosítja azokat a lehetőségeket, amelyek Európa tengerfenekeinek 2020-ra történő, hozzáférhető, fenntartható digitális feltérképezésére irányulnak. Emellett a tengerfenék fölötti vízoszlop jelenlegi és múltbeli fizikai, kémiai és biológiai állapotára vonatkozó aktuális információkat, előrejelzéseket és egy olyan folyamatot biztosítana, amely elősegíti, hogy a tagállamok a legnagyobb mértékben kihasználják a tengeri megfigyelési, mintavételi és felmérési programjaikban rejlő lehetőségeket.

3.           A tengerekkel kapcsolatos tudás iránti igény

3.1.        Az iparág

Tengereink és óceánjaink ösztönzést nyújthatnak ahhoz, hogy mozgásba hozzuk gazdaságainkat. Olyan kihívást jelentő, eredményes munkahelyeket teremthetnek, amelyek megfelelnek a fiatalok várakozásainak. Tiszta energiához juttathatnak bennünket, amire szükségünk van, ha el akarjuk kerülni a klímakatasztrófát. Fehérjét biztosíthatnak az egészséges étkezéshez. Gyógyszereket vagy enzimeket biztosíthatnak számunkra olyan organizmusokból, amelyek az életben adódó legszélsőségesebb hőmérsékleti, fény-, illetve nyomásviszonyok között élnek. A növekvő globális nyersanyagéhség pedig egyre vonzóbbá teszi a mélytengeri bányászatot.

A kék növekedésre és munkahelyekre irányuló új lehetőségeket két fejlemény hajtja. Az első, hogy a rendelkezésre álló földterületek és az édesvíz csökkenése arra ösztönzi az emberiséget, hogy újra a bolygó 71 %-át borító sós víz felé forduljon. A második, hogy a víz alatti megfigyelés, távvezérlés és szerelési technológia gyors fejlődése, amely elsősorban az olajiparban ment végbe, most még több különféle oceanográfiai és időjárási feltétel mellett tesz lehetővé biztonságos működést a mélyebb vizekben.

Egyes ágazatokban a növekedés már most folyamatban van. A szélenergia például a telepített kapacitás tekintetében a villamosenergia-termelés leggyorsabban növekvő formája. A szélenergia-termelő létesítmények 10 %-a már a tengeren található, és ez az arány folyamatosan nő. Az Európai Szélenergia-szövetség számításai szerint 2020-ra az új létesítmények 30 %-a, 2030-ra pedig 60 %-a épül a tengeren. A siker vonzza a sikert. Az olyan beruházások, mint a tengeri szélenergia-termelő platformok villamosenergia-hálózatai más iparágakat is növekedésnek indítanak.

Ezen az új határvonalon azonban elkerülhetetlenül költségesebb és kockázatosabb lesz a munka, mint a szárazföldi működés során, ha minden egyes tengeri létesítménynek ki kell építenie saját kisegítő szolgáltatásait, így kábelhálózatait vagy ellátási hálózatait. Ugyanezt eredményezi, ha ezek a létesítmények kötelesek külön felméréseket készíteni a tengerfenékről, mérni az árapályt és az áramlatokat, vizsgálni a tengeri élővilágot, amelyet tevékenységükkel megzavarhatnak, és kötelesek nyomon követni a cunamikból, viharokból vagy barátságtalan tengeri élőlényekből eredő kockázatokat.

Az akvakultúra-üzemeltetőket például figyelmeztetni kell a toxikus vízvirágzás vagy a medúzainvázió közeledtére. A bányászati vállalkozásoknak ismerniük kell a tengerfenék domborzati és földtani viszonyait. A biztosítótársaságoknak, valamint a kikötői és idegenforgalmi befektetőknek adatokra van szükségük a múltbeli szélsőséges eseményekről, hogy megbecsülhessék a jövőbeli károk valószínűségét, illetve hogy az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes parti infrastruktúrát építhessenek ki. A biotechnológiai vállalkozásoknak, amelyek gyógyszerek vagy az ipari folyamatokat meggyorsító enzimek után kutatnak, tudniuk kell, merre kutassanak olyan idegen létformák után, amelyek fény nélkül is képesek élni vagy ellenállnak a szélsőséges hőmérsékletnek.

A tengeri létesítmények engedélyezéséhez, tervezéséhez, építéséhez és működéséhez a tengerekkel kapcsolatos tudásra van szükség. A tengeri szélenergia területének egy vezető engedélyese kifejtette[11], hogy a tengeri adatokat közjavaknak kellene tekinteni, továbbá hogy az üzletág versenyképesebb lehetne, a tengeri energiatermelés költségei pedig csökkenhetnének, ha világosabb állami szabályozások vonatkoznának az adatok tulajdonjogára, ha a közszervek kevésbé törekednének a költségek megtérülésén alapuló árazásra, valamint ha az egyes országok joghatóságán és tudományágakon átívelő közös előírások lennének érvényben.

Továbbá „[m]ég egy egész társadalom, egy nemzet, sőt az egy időben létező összes társadalmak együttvéve sem tulajdonosai a földnek. Csak birtokosai, haszonélvezői annak, és mint boni patres familias [jó családapák], kötelesek jobb állapotban hagyni örökül a következő nemzedékeknek”[12], ezért az új tengeri gazdaságnak fenntarthatónak kell lennie. A tengeri gazdaság szereplőinek tengerekkel kapcsolatos tudásra van szükségük, hogy minden tervezett tevékenység esetében fel tudják mérni és korlátozni tudják a környezeti hatást.

3.2.        A hatóságok

A parti hatóságoknak ismeretekre van szükségük az eróziós rátákról, az üledékszállításról és a domborzatról, hogy meg tudják határozni, hogy a partvonal kezelése szempontjából a védekezés, az alkalmazkodás vagy a visszahúzódás-e a legmegfelelőbb stratégia. A halászati hatóságoknak adatokra van szükségük a korábbi erőfeszítésekről és fogási összetételről, hogy meghatározhassák a kvótákat a következő évekre. Az egészségügyi hatóságoknak vizsgálniuk kell, hogy a tenger alkalmas-e fürdésre, és a tengeri élelmiszer-termékek biztonságosan fogyaszthatók-e. A polgári védelmi hatóságoknak ki kell tudniuk számítani, hogy a kiömlött olaj hol éri el a szárazföldet. A parti őrségnek tudnia kell, hogy egy baleset túlélői milyen hosszan maradhatnak életben a vízben. A környezetvédelmi hatóságoknak vizsgálniuk kell a hatáskörükbe tartozó tengerek és óceánok környezeti állapotát, és biztosítaniuk kell, hogy azok biztonságosak és tiszták maradjanak[13]. A tengerparti övezet integrált kezelésére[14] és a tengeri területrendezésre[15] vonatkozó uniós célkitűzések eléréséhez szükség van az emberi tevékenységek és az érzékeny élőhelyek ismeretére. A radaros vagy szonáros tengerfelügyeletet a tenger vízfelületének körülményeire, a hőmérsékletre és a sótartalomra vonatkozó ismeretek teszik teljesebbé.

3.3.        A tudomány

Az ipari innováció és a környezetvédelem alapjául a tudományos ismeretek szolgálnak.

A tengertudomány megfigyelésekre támaszkodik. Nincs lehetőségünk arra, hogy két Föld bolygón végezzünk ellenőrzött kísérleteket. Csak a múltra visszatekintve érthetjük meg, mi történhet a jövőben. A feljegyzésekben maradt hézagok később már nem tölthetők be. A Nature című tudományos folyóirat egyik vezércikke ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy „a történések pontos és megbízható feljegyzése többet érhet minden olyan stratégiánál, amellyel megérteni próbálják őket”[16].

E megfigyelések segítségével a tudósok fokozatosan csökkenthetik az olyan folyamatok múltbeli és jelenlegi alakulására vonatkozó bizonytalanságot, mint az óceánok körforgása, a jég olvadása, a tengerszint emelkedése, a szénfelvétel, az ökoszisztémák változása vagy az óceán savasodása – tudván, hogy mindezeknek jelentős hatásuk van az emberi jólétre és a természetes ökoszisztémákra. A tengerek és az óceánok állapotának jobb nyomon követése nem elegendő a bizonytalanság csökkentéséhez, de természetesen szükséges. A The Economist[17] meglátása szerint a kormányok nem költenek eleget a műholdas megfigyelésre.

A múlttal és a jelennel kapcsolatos bizonytalanság csökkentése javíthatja az Európa éghajlatára vonatkozó előrejelzéseket, amelyek bekerülnek az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) vizsgálati és értékelő folyamatába. A széles nemzetközi részvétel és a gondos szakértői értékelés biztosítja, hogy a testület értékelései legyenek az alkalmazkodási intézkedések bevezetéséért felelős kormányzati tisztviselők tájékoztatásának fő eszközei.

3.4.        A civil társadalom

Demokráciában a polgároknak információkra van szükségük ahhoz, hogy választott képviselőiket beszámoltassák az olyan ügyekről, amelyek környezetüket, létfenntartásukat, egészségüket érintik, vagy azt, hogy milyen Földet kívánnak gyermekeiknek örökül hagyni. A tapasztalatok szerint téves az a feltételezés, hogy ezeknek az ügyeknek a technikai hátterét a legjobb teljes egészében a megfelelő hatóságokra hagyni. A Nature[18] egyik vezércikke a fukusimai baleset példáján keresztül érzékeltette, hogy az adatokhoz való hozzáférés javítása hozzájárulna a kockázatelemzés javulásához: „Ezáltal felszabadulna a tudományos kutatók, újságírók, számítógép-rajongók és térképészek sokoldalú kreativitása”.

4.           Hozzáférhetőség és interoperabilitás

4.1.        Akadályok

„A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” című 2010. évi közleményében[19] az Európai Bizottság rámutatott, hogy bizonyos akadályok miatt a tengeri adatokra fordított beruházások nem hozták meg potenciális hasznukat. Az adatokat az EU különböző intézményeinek százai kezelték: vízrajzi hivatalok, földtani hivatalok, helyi hatóságok, környezetvédelmi ügynökségek, kutatóintézetek, egyetemek. Komoly kihívást jelentett azt kitalálni, hogy kinek a kezelésében vannak az adatok. Hetekig tartó tárgyalások árán lehetett hozzájuk jutni. Az adatok összegyűjtése után a teljes kép kialakítása pedig bonyolult és hosszadalmas folyamatnak bizonyult. Jellemzően sok adat nem volt hozzáférhető és interoperábilis.

4.2.        A tengeri adatok többszörös felhasználása

Ugyanazok a fizikai, kémiai és biológiai paraméterekre vonatkozó tengeri megfigyelések számos végfelhasználó igényeit kielégíthetik. Az óceán hőmérsékletére és sótartalmára vonatkozó adatokat például felhasználják az óceáni éghajlatváltozás vizsgálatára, az akvakultúra-telephelyek kiválasztására vagy a tengeralattjárók észleléséhez használt szonár határainak meghatározásához. A tengerfenék alsó rétegeire vonatkozó adatokra van szükség az aggregátumok vagy szénhidrogének kitermelésének megtervezéséhez, ahhoz, hogy biztonságos alapzat készülhessen a szélturbinák platformjaihoz, vagy ahhoz, hogy értékeljék a halászat hatásait. Ugyanazok a tengeri élőhelyekre vonatkozó adatok felhasználhatók egy új létesítmény hatásainak vizsgálatához, vagy a környezet állapotáról szóló jelentéshez.

A tengeri adatok tudományágakon és ágazatokon átívelő többszörös felhasználása miatt a leghatékonyabb lehetőség a nyilvános hozzáférés politikájának alkalmazása. Annak érdekében, hogy egy ilyen politika hatékony és eredményes legyen, az adatoknak nyilvánosan hozzáférhetőnek és interoperábilisnak kell lenniük. A Bizottság politikája szerint a tengeri adatoknak relevánsnak, hozzáférhetőnek, felhasználásuknak pedig ingyenesnek és korlátozásoktól mentesnek kell lennie.

4.3.        Versenyképesség és innováció

Ha a tengeri adatokat a szétaprózottság és az elérhetetlenség jellemzi, az egyértelműen költségekkel jár. A közleményt kísérő hatásvizsgálatban[20] foglalt becslés szerint az adatok megfelelő integrálása és kezelése esetén a meglévő felhasználók 300 millió EUR-t takarítanának meg évente. Ezek a becslések nem veszik figyelembe a tengeri gazdaság szükségszerű jövőbeli növekedését és az adatok iránti igény ebből következő növekedését. „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” első konkrét célkitűzése az iparág, a hatóságok és a kutatók költségeinek csökkentése.

Ha nem javul a tengeri adatok hozzáférhetősége, az olyan többletszolgáltatásokat, mint a halállományok felmérése vagy a parti infrastruktúra viharos hullámok általi sebezhetőségének értékelése csak az adatokat kezelő szervezetek nyújthatják. Ez nem hatékony és versenyellenes. Ezen erőforrások megnyitása új piaci szereplők megjelenését teszi lehetővé. Az interoperabilitás lehetővé teszi, hogy kisvállalkozások vagy tudósok különböző forrásokból származó és különböző típusú adatok alapján új termékeket és szolgáltatásokat fejlesszenek ki. Ennek hasznát az uniós gazdaságára nehéz megbecsülni, de a hatásvizsgálat alapján évente 200 millió EUR nagyságrendű lehet. „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” második konkrét célkitűzése az innováció ösztönzése.

Ez a becslés nem veszi figyelembe a jelenlegi tengeri megfigyelési rendszerek racionalizációját, amely csökkentené a tengerek viselkedésének megértésével kapcsolatos bizonytalanságokat. Ennek gazdasági értékét még nehezebb megbecsülni, de talán még nagyobb lehet. Azoknak, akik a tenger szeszélyeinek ellenállni képes tengeri struktúrák tervezéséért, a halállományok kezeléséért vagy a védett tengeri területek tervezéséért felelnek, valójában a bizonytalanság a legfőbb ellensége. Becslések szerint[21] a jövőbeli tengerszint-emelkedésre vonatkozó bizonytalanság 25 %-os csökkenése a tengerpartok igazgatásáért felelős hatóságok számára hozzávetőlegesen 100 millió EUR megtakarítást eredményezne.

Egy optimalizált, hozzáférhető és interoperábilis tengeri megfigyelési rendszer, amelynek segítségével a tudósok csökkenthetnék a bizonytalanságot, jelentősen hozzájárulna az éghajlat-változáshoz való alkalmazkodáshoz. Az óceánok savasodása vagy a sótartalmuk és a feloldott oxigén változásai természetesen hatással lesznek a tengeri ökoszisztémára, valamint arra, hogy be tudjuk-e gyűjteni annak gyümölcseit. A korábban szolgáltatott információk időt adnak az iparágaknak, így a kagyló-akvakultúra ágazatának az alkalmazkodásra. És bár kétségtelen, hogy bolygónkon felmelegedés megy végbe, nem világos, hogy mi fog történni Európa helyi éghajlataival az elkövetkező évtizedekben[22]. Köztudott ugyanakkor, hogy az óceánok körforgását érintő változások befolyásolják az európai évszakok zordságát vagy enyheségét. Nagyobb bizonyosság esetén javíthatók az energiaszükségletre vagy mezőgazdasági termelésre vonatkozó előrejelzések. Nagyobb bizalom övezheti az alkalmazkodáshoz kapcsolódó beruházásokat. „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” harmadik konkrét célkitűzése a tengerek viselkedésére vonatkozó tudásunkkal kapcsolatos bizonytalanságok csökkentése.

Ezeket a célkitűzéseket a Tanács 2011 decemberében megerősítette[23].

1.           Van-e bármilyen ok arra, hogy a tengeri adatok szabad hozzáférhetőségére és interoperabilitására vonatkozó bizottsági politika alól a személyes adatok védelmével összefüggő kivételeken kívül egyéb kivételeket engedélyezzenek?

5.           Az eddig megtett út

5.1.        Országos szintű erőfeszítések

A tengeri környezetre vonatkozó adatok értékes vagyont jelentenek. A hosszú távú tendenciák csak akkor különböztethetők meg az időszakos változásoktól és az évtizedes nagyságrendű természeti változásoktól, ha a múltbeli megfigyelések, ideértve a digitális tárolóeszközök megjelenése előtt gyűjtött adatokat, összehasonlíthatóak a jelen adataival. Ha ezek az adatok elvesznek, örökre megsemmisülnek. A megfigyeléseket nem lehet megismételni.

Hozzáférhetővé kell tenni őket azonnali felhasználás céljaira, hogy fel lehessen készülni az olyan veszélyekre, mint egy közelgő olajszennyeződés.

Ennek megfelelően számos tagállam olyan nemzeti eljárásokat alakít ki az adatok szabályszerű kezelésére, amelyek egyaránt biztosítják a biztonságos archiválást és a katalogizálást, mindehhez olyan előírásokat és technológiákat alkalmazva, amelyek automatizált folyamatokkal segítik elő az adatok gyors kereshetőségét. Az uniós szinten az INSPIRE[24] előírásainak felhasználásával kiépülő elosztott folyamatok ezeken a nemzeti rendszereken alapulnak. A példák közé tartozik az egyesült királyságbeli MEDIN, a francia Ifremer-Sextant geoportál, a kutatási adatok koordinációjára szolgáló német MaNIDA és annak MDI-DE kezdeményezése az ügynökségek számára. Szintén szerephez juthatnak az olyan regionális kezdeményezések, mint a spanyol Baleár-szigeteki parti megfigyelő és előrejelző szolgálat[25].

2.           Hogyan gondoskodhatnak a tagállamok az általuk kezelt adatok biztonságos tárolásáról, hozzáférhetőségéről és interoperabilitásáról?

5.2.        Európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODnet)

A szétaprózott és rejtett tengeri adatforrásokat megnyitó európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODnet) tervét először a 2006. évi tengerpolitikai zöld könyv[26] vetette fel. Az EMODnet az EU integrált tengerpolitikája által támogatott szervezetek hálózata. E szervezetek együttműködnek a tengerek megfigyelése, a gyűjtött tengeri adatok szabadon hozzáférhetővé és interoperábilissá tétele, a tengeri medencéket teljesen lefedő hézagmentes adatrétegek létrehozása, valamint az adatok és adattermékek interneten történő terjesztése érdekében.

Az előkészítő intézkedések első sorozatára 2009-ben került sor az adatplatformok prototípusának felállítása céljából. A hat tematikus adatrendező munkacsoport – vízrajz, földtan, fizika, kémia, biológia és fizikai élőhelyek – 53 szervezetből álló hálózatot hozott össze. A szervezetek nagyrészt olyan állami szervek – vízrajzi hivatalok, földtani hivatalok, oceanográfiai intézetek – voltak, amelyek már maguk is kezelnek tengeri adatokat. Ezeket az adatfeldolgozásban és -terjesztésben szakértelemmel rendelkező magánvállalkozások támogatták.

Ezek a csoportok internetes átjárókat hoztak létre a tagállamok és a nemzetközi szervezetek által kezelt adatarchívumokhoz. Megerősítik és tovább építetik a tagállamokban már folyamatban lévő, többek között az 5.1. pontban felsorolt törekvéseket. A hat portálról a tengeri adatok állami és magánfelhasználói immár nemcsak magukat az egységesített megfigyeléseket és az adatminőségi mutatókat érhetik el, hanem az adattermékeket is, például a teljes tengeri medencére vonatkozó üledék- vagy fizikaiélőhely-térképeket. Ezeknek az adattermékeknek a hozzáférhetőségét vagy felhasználását nem korlátozták. A munka az INSPIRE irányelvet[27], a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló irányelvet[28] és a közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelvet[29] veszi alapul, illetve támasztja alá. A közös információmegosztási környezet (CISE)[30] képes lesz importálni az EMODnet adatait, és így információt fog nyújtani a tengeri hatóságok számára a környezetvédelem, a halászat, a közlekedés, a határellenőrzés, a vámügy, valamint az általános bűnüldözés és a védelem területén.

Ezt a munkát egy független szakértői csoport irányította és követte nyomon, valamint egy időközi értékelés[31] megerősítette, hogy a megközelítés megfelelőnek bizonyult. Ennek megfelelően az integrált tengerpolitika támogatására irányuló 2011. évi rendelet[32] kiterjeszti a munkát a teljes európai tengeri medencére. A többi hat tematikus munkacsoport kiegészítéseképpen létre fog jönni egy emberi tevékenységekkel foglalkozó tematikus munkacsoport. Az a cél, hogy 2014-re e hét témában közepes felbontású[33] térkép készüljön az európai tengerekről.

A rendelet első ízben szintén támogatja a „tengeri medencékben található ellenőrző pontok” prototípusát. Léteznek olyan mechanizmusok, amelyekkel megállapítható, hogy a jelenlegi megfigyelési infrastruktúra a lehető leghatékonyabb-e, illetve hogy megfelel-e az állami és magánfelhasználók igényeinek. Az első kettő az Északi-tengerre és a Földközi-tengerre terjed ki.

Az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapra irányuló bizottsági javaslat[34] a 2014–2020-as pénzügyi keret forrásaiból pénzügyi támogatás nyújtását irányozza elő az EMODnet működési képességeinek további fejlesztésére. A hálózat biztonságos költségvetéssel a Bizottság által meghatározott határozott idejű projektek sorozatából olyan folyamatos és fenntartható folyamattá válhat, amelynek prioritásai az iparág, a hatóságok és a kutatói közösség igényein alapulnak. A folyamat irányítási struktúráira vonatkozó lehetőségeket e zöld könyv 6. pontja mutatja be.

A tematikus munkacsoportok a megfelelő szakértők számára lehetővé teszik, hogy a témákon belül valamennyi adatra vonatkozóan közös szerkezetet határozzanak meg. A biológiai fajok megfigyelései esetében például legalább a mintavétel idejére, helyszínére és módszerére, a faj nevére és a mérés pontosságára vonatkozó közös leírásra van szükség. Az EMODnet[35] időközi értékelése logikusnak találta a tematikus munkacsoportokra vonatkozóan javasolt területeket, de javasolta, hogy fontolják meg a vízrajzi és a földtani munkacsoport összevonását. Majdnem minden országnak van külön vízrajzi ügynöksége és földtani hivatala, amelyek más-más feladatot látnak el, most azonban némi átfedés is van a feladatok között. Ebben az esetben mindkettő foglalkozik környezetvédelemmel, és a felméréshez használt eszközök és módszerek némelyike is megegyezik. Mindkettő többsugaras akusztikus mélységmérővel végzett felmérésekből nyer ismereteket a tengerfenékre vonatkozóan.

3.           A legmegfelelőbb hét tematikus munkacsoportot hozták-e létre az európai tengeri megfigyelési és adathálózat számára? Nem kellene-e egyes csoportokat egyesíteni (pl. földtan és vízrajz) vagy szétválasztani?

4.           Milyen egyensúlyt kellene az EMODnetben kialakítani a nyers adatok rendelkezésre bocsátása és a tengeri medencékre vonatkozó nyers adatokból származó digitális térképrétegek kialakítása között?

5.3.        A GMES tengeri szolgáltatása

Az európai Föld-megfigyelési program (GMES)[36] az Európai Unió űrpolitikájának[37] kiemelt projektje. Tengeri szolgáltatásának fő célja olyan termékek és szolgáltatások nyújtása, amelyekre építve az értéknövelt szolgáltatások nyújtói az állami és magánfelhasználóknak szolgáltatásokat biztosíthatnak. Az elképzelés szerint biztosítani kell, hogy a termékek az Európában rendelkezésre álló legfejlettebb technológia, műholdas megfigyelések, számítástechnikai tudás és előrejelzési képesség felhasználásával készüljenek

A GMES program keretében 60 szervezet fokozatosan dolgozott ki és hajtott végre egy tengeri szolgáltatást. Ez a szolgáltatás lokális és űrbeli mérésekből származó információk feldolgozásával és elemzésével két osztályra osztja az információkat: 1) óceáni megfigyelések, valamint 2) nyomon követés és előrejelzés.

Óceánmodelleket használnak, amelyek különböző paraméterek szerint, például a tenger hőmérséklete, az áramlat, a sótartalom, a tengeri jég, a tengerszint, a szél és a bio-geokémia tekintetében, háromdimenziós képen ábrázolják az óceán múltbeli, jelenlegi és jövőbeli állapotát[38] globális szinten és az európai tengeri medencék szintjén. Ezt a tengeri szolgáltatást eddig az EU kutatási költségvetéséből finanszírozták. 2014-től a GMES megkezdi teljes körű működését, így működési költségvetésből kell finanszírozni.

A tengeri szolgáltatás mellett, amely eddig a megfigyelésre és az óceánokra vonatkozó közel valós idejű és előre jelzett információk nyújtására összpontosított, terveznek egy GMES éghajlati szolgáltatást is. A jelenlegi tengeri szolgáltatás szimulációs modelljeit a múltbeli megfigyelésekhez kell kalibrálni és hitelesíteni, így a tengeri szolgáltatás képes lesz tárolni és feldolgozni az óceáni megfigyelések idősorozatait. Ez a beruházás hasznos lesz az óceánok jellemzőiben bekövetkező változásoknak a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv céljaira történő meghatározásához, valamint értékes építőeleme lesz az tervezett új éghajlati szolgáltatásnak.

Szabványokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy mind a GMES tengeri szolgáltatása, mind az EMODnet hozzáférhessen ugyanazokhoz a lokális adatokhoz.

5.           Szükség van-e közös platform létrehozására a GMES-ből és az EMODnetből származó termékek rendelkezésre bocsátásához?

6.           A GMES tengeri termékeit és szolgáltatását is hozzá kell-e igazítani az éghajlatváltozást és a környezetvédelmet tanulmányozó kutatók, valamint a közel valós idejű működési szolgáltatást igénylők felhasználási céljaihoz?

5.4.        Halászati adatgyűjtési keret

Az EU 2001 óta[39] pénzügyi támogatást nyújtott az uniós halászatra vonatkozó adatok nemzeti hatóságok általi gyűjtéséhez és terjesztéséhez. A felmérésekből, mintavételekből és bejelentett fogásokból, halászati erőfeszítésekből és visszadobásokból származó adatok lehetővé teszik a halállományra gyakorolt hatás értékelését. Az olyan paraméterek, mint a flottakapacitás, a foglalkoztatottság és a jövedelmezőség szintén lehetővé teszik a halászközösségek társadalmi-gazdasági egészségének elemzését. Az elsődleges cél az, hogy támogassák a közös halászati politika folytatását, bár 2008-ban egy módosítás[40] kiterjesztette az adatokat az akvakultúra- és a feldolgozó ágazatra, illetve a tudományos körök és a nyilvánosság tájékoztatására kiszélesítette a hozzáférést.

A közös halászati reformról szóló javaslat[41] 37. cikke tovább megy. Kötelezi a tagállamokat a biológiai, technikai, környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági adatok gyűjtésére és a regionális együttműködésre. Az alaprendelet rendelkezései a 2008. évi rendelet helyébe lépnek. A részleteket egy 2014–2020-ra szóló új uniós többéves program fejti ki.

Az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló bizottsági javaslat[42], amely a 2014–2020-as pénzügyi keretre vonatkozik, azt javasolja, hogy a halászati adatgyűjtési keret ne központi, hanem megosztott igazgatású legyen, hogy így a tagállamok átvehessék a Bizottságtól a finanszírozások igazgatásának, valamint a végrehajtás nyomon követésének feladatát.

Általánosságban a halászati szaktanácsadáshoz minden olyan országból szükség van adatokra, amelyek valamely meghatározott fajra vonatkozóan vagy valamely meghatározott területen halászati tevékenységet folytatnak. Ha az adatokat meghatározott célra összegyűjtötték, az egyesített adatokat jelentésben lehet közzé tenni. Jelenleg azonban a tagállamok által szolgáltatott nyers adatokat az adatszolgáltató hozzájárulása nélkül nem lehet egyéb célokra közzétenni. A gyakorlatban ez az eljárás olyan nehézkes, hogy sosem kerül rá sor. Emiatt hiányoznak a független ellenőrzések, ami súlyosan korlátozza az eredményekbe vetett bizalmat, és visszaveti az innovációt.

A Bizottság úgy véli, hogy a személyes és az üzleti titoktartás problémái egyszerűen leküzdhetőek. Az ökoszisztéma megértését szolgáló, minden követelménynek megfelelő halászati információk terjesztése tökéletesen megoldható az egyes hajók tevékenységének feltárása nélkül. A 2014–2020 közötti új többéves programot ennek megfelelően állították össze.

Jelenleg az EMODnet nem nyújt hozzáférést az adatgyűjtési keret alapján gyűjtött adatokhoz.

7.           Elérhetővé kell-e tenni további felhasználásra az adatgyűjtési keret alapján meghatározott célra, például a halállomány értékelése céljából gyűjtött adatokat anélkül, hogy ehhez be kellene szerezni az eredeti adatszolgáltató engedélyét?

8.           Létre kell-e hozni az EMODnetéhez hasonló internetes portált, hogy hozzáférést nyújtson a tagállamok adataihoz, valamint a meghatározott állományokra, meghatározott flottaszegmensekre vagy meghatározott halászati területekre vonatkozóan gyűjtött adatokhoz? Ha igen, hogyan kapcsolódjon ez EMODnethez?

9.           Elérhetőbbé kell-e tenni az ellenőrző adatokat, például a halászhajókat nyomon követő hajómegfigyelési rendszerből származó adatokat? Ha igen, hogyan kezelhetők a titoktartásra vonatkozó aggályok?

5.5.        Kutatás

Az EU tagállamai évente megközelítőleg 1,85 milliárd EUR-t költenek tengeri kutatásra. Ennek körülbelül a felét a megfigyelést elősegítő infrastruktúrára fordítják. Ide tartoznak a hajók, víz alatti megfigyelő eszközök, úszó bóják, egyéb úszó eszközök, távirányítású vagy önálló víz alatti eszközök, amelyek mindegyike számos érzékelővel és elemző eszközzel van felszerelve. A Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) jelenleg hat páneurópai infrastruktúrát határozott meg, amelyek elengedhetetlen fontosságúak lesznek az európai tengeri kutatóközösség számára. Az Innovatív Unióról szóló 2010. évi bizottsági közlemény arra tesz javaslatot, hogy az ESFRI által meghatározott infrastruktúrák 60 %-ának kiépítését indítsák el vagy fejezzék be 2015-re.

A hetedik keretprogram keretében megvalósuló, tengeri kutatásokra vonatkozó fellépésekhez az EU évente 350 millió EUR-val[43] járult hozzá. Ebből évente 25–30 millió EUR-t tengerkutatási infrastruktúrákra és tengeri megfigyelési technológiák (érzékelők és tengeri megfigyelési rendszerek) kutatására szánnak. A keretprogram a SeaDataNet projektet is támogatta, amely jelentős szerepet játszott a tengeri adatokra vonatkozó előírások harmonizálásában és a tengeri adatbázisok közötti interoperabilitás biztosításában. A SeaDataNet technológia az EMODnet platform szempontjából alapvető jelentőségű. Más uniós projektek keretében megfigyeléseket végeznek a tengerekkel kapcsolatos tudásunk bővítése érdekében.

A „Horizont 2020” elnevezésű, 2014 és 2020 közötti kutatási és innovációs programra irányuló bizottsági javaslat nagyobb költségvetést és egyszerűbb eljárásokat tartalmaz, mint a jelenlegi program. Ez a kutatási program hozzájárulhat „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” célkitűzéseihez a következők révén: 1) a tengerkutatási infrastruktúrák uniós szintű fejlesztésének és integrációjának támogatása, 2) felhasználó-központú és költséghatékony tengeri megfigyelési technológiák kifejlesztése, 3) kutatási projektek, amelyek adatokat szolgáltatnak a tengeri környezetről és annak az emberi tevékenységekkel való kölcsönhatásairól, beleértve a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv nyomán indított projekteket is.

A szellemi tulajdon fejlesztésének ösztönzése érdekében az uniós kutatási programokban kidolgozott ötletek a kutató tulajdonává válnak. Az új érzékelők vagy tengeri megfigyelési platformok így nemcsak azt támogatják, hogy tengereink és óceánjaink nyomon követése hatékonyabb és eredményesebb legyen, hanem a globális piaccal rendelkező fejlett technológiai ágazat kiviteli lehetőségeinek is alapjául szolgálhatnak.

Az óceáni megfigyelések azonban önmagukban nem szabadalmaztathatóak, és akkor hozzák a legtöbb hasznot a gazdaság számára, ha ezeket szabadon hozzáférhetővé teszik. Jelenleg a kutatási projekt befejeztével a megfigyelések jelentős részét nem teszik hozzáférhetővé. Ennek részben az az oka, hogy a kutatók a hozzáférés engedélyezése előtt szeretnék publikálni eredményeiket, de az is szerepet játszik ebben, hogy e tevékenységre nem kapnak ösztönzést, illetve nincs előírva számukra.

10.         Mire összpontosuljanak az új tengeri megfigyelési technológiákhoz nyújtott uniós támogatások? Hogyan javíthatnánk az óceánok nyomon követését és annak költséghatékonyságát? Hogyan erősítheti az EU tudományos és ipari pozícióját e területen?

11.         Elő kell-e írni a kutatási projektek számára, hogy rendelkezzenek a kutatási projekt során gyűjtött megfigyelések archiválásáról és hozzáférhetőségéről?

5.6.        Környezetvédelmi jelentéstétel

A tagállamok számos különféle adatot gyűjtenek az uniós irányelvek, többek között a víz-keretirányelv, a fürdővizek minőségéről szóló irányelv, az élőhelyvédelmi irányelv és legújabban a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtása keretében. A tagállamokat regionális tengeri egyezmények – például az OSPAR, a HELCOM, a barcelonai egyezmény és a bukaresti egyezmény – is arra kötelezik, hogy jelentést tegyenek környezeti mutatókról. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvből fakadó kötelezettségek részeként a tagállamoknak jogi kötelezettsége, hogy a kezdeti értékelések alapjául szolgáló és a nyomonkövetési programokból eredő adatokról jelentést készítsenek a Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség részére. Az európai vízügyi információs rendszernek (WISE-Marine) a tengervizekkel kapcsolatos része a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti jelentéstételi kötelezettségeken alapul. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 19. cikke értelmében a tagállamoknak hozzáférést kell biztosítaniuk az értékelésekből és a nyomon követésből származó adatokhoz. Ezt a hozzáférést az EMODnet fogja lehetővé tenni.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség teljes mértékben részt vett az EMODnet kifejlesztésében. A portálok prototípusát már a projekt első szakaszában elkészítették, a második szakaszban készülő fejlettebb prototípusokat kifejezetten arra tervezték, hogy olyan paramétereket szolgáltassanak, amelyek a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv értelmében szükségesek lesznek a környezet állapotának vizsgálatához.

A különböző jelentéstételi mechanizmusokhoz használt jelentéstételi jegyzőkönyvek nem feltétlenül egyformák, de a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv révén nagyobb konvergencia várható. És noha az illetékes hatóságnak vagy a Bizottságnak bejelentett mutatók összeállításához használt adatok közül egyesek nyilvánosan elérhetők, sok közülük nem az.

12.         A tengeri környezettel kapcsolatos jelentések benyújtásán alapuló ún. „leküldési” (push) folyamat helyébe lépjen-e fokozatosan az ún. „lekérdezési” (pull) folyamat, amelynek keretében az adatokat az interneten elérhetővé teszik, és azokat az illetékes hatóság gyűjti be az EMODneten keresztül kifejlesztett technológia felhasználásával?

5.7.        Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

Az alkalmazkodásra vonatkozó tudásbázis kialakításának és terjesztésének támogatására a Bizottság 2012 márciusában elindította az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás európai platformját (CLIMATE-ADAPT[44]) egy nyilvános internetes oldal formájában, amelynek az a célja, hogy támogassa a döntéshozókat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedések és politikák uniós, regionális és helyi szintű kialakításában. A CLIMATE-ADAPT platform egy, az EU tengeri és halászati politikáiról szóló részt, éghajlat-változási mutatókat és egy esettanulmányokat tartalmazó adatbázist is magában foglal (különösen az OURCOAST-ból[45] származó esettanulmányokkal). A Bizottság jelenleg egy európai uniós alkalmazkodási stratégiára irányuló javaslatot dolgoz ki, amelyet várhatóan 2013-ban fogadnak el.

A tengeri megfigyelések strukturáltabb megközelítése pontosabb mutatókat nyújthat a CLIMATE-ADAPT platform számára az éghajlati paraméterekre, többek között a tengerszint-emelkedésre és az óceán savasodására vonatkozó helyi változásokat illetően, így segíthet az alkalmazkodási folyamatban.

13.         A tengerek és a tengerpartok viselkedésére vonatkozó mely információk nyújthatják a legnagyobb segítséget a vállalkozások és az állami hatóságok számára az éghajlat-változáshoz való alkalmazkodásban?

5.8.        Nemzetközi kezdeményezések

A tengerek világát, illetve az azzal kapcsolatos változásokat ábrázoló globális kép kialakításához szükség van mind az Európán kívüli, mind az azon belüli szervezetek megfigyeléseire és adataira. Amint azt e zöld könyv bemutatta, az európai tengeri megfigyelésekhez és adatokhoz való strukturáltabb és nyíltabb hozzáférés lehetővé teszi Európa számára, hogy gyakorlati hozzájárulást nyújtson a globális lefedettséget célzó olyan nemzetközi törekvésekhez, mint például a Globális Óceánmegfigyelő Rendszer (GOOS), a Föld-megfigyelési rendszerek világméretű hálózata (GEOSS) és az Egyesült Nemzetek tengeri környezettel kapcsolatos globális jelentéstételi és értékelési eljárása.

14.         A jelenlegi kezdeményezéseken, például az EMODneten és a GMES-en túl szükség van-e további intézkedésekre annak érdekében, hogy Európa támogathassa az óceáni adatokra vonatkozó nemzetközi kezdeményezéseket, így a GOOS-t és a GEOSS-t?

6.           Irányítás

A fenntartható tengeriadat-infrastruktúrához olyan eljárásra van szükség, amelynek keretében eldöntik, hogy milyen megfigyeléseket hajtsanak végre, kiválasztják, milyen adattermékeket hozzanak létre, valamint pénzügyi támogatást nyújtanak a gyűjtési, összesítési, feldolgozási és terjesztési eljáráshoz.

6.1.        Az EU és a tagállamok erőfeszítései közötti egyensúly

A tagállamok jogi kötelezettsége, hogy nyomon kövessék saját vizeiket és saját halászflottáikat. Mindazonáltal vannak esetek, amikor egyértelműen hasznos az erőfeszítések összefogása. Kiváló példát szolgáltatnak erre a Föld körüli pályán keringő műholdakról érkező megfigyelések. Egyértelműen gazdaságtalan lenne, ha minden egyes tagállam műholdakat lőne fel az óceánok színének, felszíni hőmérsékletének, szintjének és a jég kiterjedésének mérésére. Az EU valójában a GMES programmal támogatta a műholdak kifejlesztését és kezdeti működését36. Az EU támogatja a felmérési és mintavételi programokat a halászati területen is, amelyek eredményeit saját céljaira használja fel.

Vannak azonban más példák is, amikor az uniós szintű erőfeszítések indokoltak lehetnek. Például az éghajlatváltozás európai mértékére és hatásaira vonatkozó bizonytalanság csökkentése lehetetlen az Atlanti-óceán felszín alatti áramlatainak a felségvizeken kívüli nyomon követése nélkül. A nyomon követést végző tagállamnak nincs ebből több haszna, mint bármely más tagállamnak. Mindez minden európai országnak hasznára válik, azoknak, is, amelyeknek nincs tengerük.

Egy másik példa a Jeges-tenger, ahol az EU hozzájárulhatna a folyamatban lévő nyomonkövetési és térképészeti programokhoz, amelyek támogatást nyújtanak az ott élőknek és dolgozóknak.

15.         Milyen kritériumok alapján kellene meghatározni, hogy az EU a már támogatottakon kívül mely megfigyelési programokhoz nyújtson pénzügyi támogatást? Tudna említeni példákat? Juthat-e szerep az európai tengerekre és óceánokra vonatkozó közös programozási kezdeményezésnek?

6.2.        A tengeri adatok összesítésére és feldolgozására vonatkozó uniós támogatás

Az EMODnetben az egyes tematikus adatrendező munkacsoportok szolgáltatásait mindeddig közbeszerzési szerződések révén konzorciumok nyújtották; a hat konzorciumot minden munkacsoport esetében külön ajánlati felhívás útján választották ki. A konzorciumokban összességében 53 különböző szervezet vesz részt partnerként, és sok más közreműködő is van. A GMES tengeri szolgáltatására vonatkozó támogatásokat nyílt pályázati felhívást követően ítélték oda. Ebben is mintegy 60 szervezet vesz részt. Az EU költségvetése fizet a közbeszerzésekben meghatározott eredményekért, és hozzájárul a megállapodás szerinti támogatható költségekhez. Mind az EMODnetben, mint a GMES-ben heterogén a partnerek összetétele. Kutatóintézetek, meteorológiai vagy vízrajzi ügynökségek és egyetemek tartoznak közéjük. Egyes magánvállalkozások szoftveres szaktudást nyújtanak.

A Bizottságnak nincs befolyása e partnerségek összetételére; ezek önválasztók. A nagy partnerségek arra utalnak, hogy a részt vevő ügynökségek vagy intézetek szívesebben lesznek társtulajdonosai közös vállalkozásnak, mint beszállítói egyetlen fővállalkozónak.

A nyílt pályázatok mindkét esetben biztosítják az átláthatóságot, és mindkét esetben nagyon kielégítőek voltak az eredmények. Mivel azonban a kezdeményezések időszakai lejárnak, szükség van a működés és az infrastruktúra hosszú távú folyamatosságának biztosítására. Mivel az EMODnetben a munka jelentős részben a nemzeti adatarchívumok újramodellezését foglalja magában, a partnerség nem lehet teljes a fő nemzeti tengeriadat-központok részvétele nélkül. Ez a támogatás vagy a tárgyalásos eljárás felé való elmozdulás kívánatosságára utalhat, amely könnyebb lehetne, ha az EMODnet partnerségei jogi státusszal rendelkeznének. A GMES tengeri szolgáltatásának irányítási kérdései koordinációt végző jogalanyt, valamint megfelelő pénzügyi mechanizmust foglalnak magukban.

16.         Hogyan fejlődhet az EMODnet és a GMES irányítása olyan irányba, hogy jobban megfeleljen a hosszú távú fenntarthatóságra vonatkozó igénynek?

17.         Mi lehet a Közös Kutatóközpont és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerepe?

6.3.        A szomszédos országok részvétele

Európa tengerei nem csak az EU tagállamainak partjait mossák. A Fekete-tenger ökológiai egészségének megismeréséhez vagy egy a Földközi-tengert átszelő kábel megtervezéséhez együttműködésre van szükség azokkal a szomszédos országokkal, amelyekkel ezek a tengeri medencék közösek. Ezért ezeknek az országoknak az intézetei részt vettek az EMODnet kiépítésének első szakaszában. Ezek az országok szintén elfogadhatatlan szintű munkanélküliséggel küzdenek, és szintén hasznukra lehet az a tudás, amelynek segítségével megértik, hogyan használhatják ki a tengeri lehetőségeket.

6.4         A prioritások kijelölése

A tengerek feltérképezése és nyomon követése a fent említett okokból elengedhetetlen a fenntartható gazdasági növekedéshez, a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozás megértéséhez. Az állami költségvetések azonban korlátozottak, és meg kell határozni a prioritásokat. Mivel a meghatározott céllal történő adatgyűjtés paradigmájától elmozdulunk az adatok egyszeri gyűjtése és különféle célokra történő felhasználása felé, két konkrét kérdést kell megválaszolni: 1) milyen megfigyelési infrastruktúrára és mintavételi stratégiára van szükség egy adott tengeri medencéhez, valamint 2) hogyan nyújthatja az EU pénzügyi támogatása a legnagyobb hozzáadott értéket?

Az adatgyűjtési keret mindkét tekintetben kielégítő. Annak meghatározására, hogy milyen adatok gyűjtésére van szükség, egy eljárás van érvényben. Mivel a közös halászati politika egyik célkitűzése a halászat által okozott környezeti károk korlátozása[46], a mintavételi stratégia már túlmegy a halhozam maximálisra növeléséhez fűződő érdeken.

Az óceánok nyomon követéséhez szükséges Föld-megfigyelő műholdak kiválasztására irányuló eljárás hasonlóan kielégítő. A GMES eljárása alapján állapították meg annak meghatározásával, hogy a Föld körüli pályán keringő műhold mely paramétereket képes ténylegesen megfigyelni az óceán feletti 800 kilométeres magasságból. A technológiai haladás és az alaposabb tudományos ismeretek révén fokozatosan javulhat a megfigyelések pontossága, és több paraméter hozzáadása válik lehetségessé. A tengeri jég vastagságának operatív nyomon követése például kivitelezhetővé válik a Sentinel-3 fellövésével. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelenleg annak meghatározását végzi, hogy milyen egyéb (nem műholdas) intézkedésekre van szükség a GMES előrejelzési modelljeinek kalibrálásához és hitelesítéséhez[47].

Egyéb megfigyelésekhez további teendők szükségesek. Mivel az eltolódó áramlatok, a vándorló fajok és a gazdasági tevékenységek nem veszik figyelembe az országhatárokat, a legelőnyösebb megfigyelési és mintavételi infrastruktúrára vonatkozó kérdést a tengeri medence szintjén kell megválaszolni. Az integrált tengerpolitikai szabályozáson[48] belül létrehozták egy mechanizmus prototípusát, hogy segítse a tagállamokat megfigyelési és nyomonkövetési infrastruktúrájuk fejlesztésében. A Jeges-tenger és a Földközi-tenger „tengeri medencében található ellenőrző pontjai” 2014-ig értékelni fogják, mennyire felel meg a jelenlegi nyomonkövetési és összesítési hálózat a magán-, az állami és a tudományos felhasználók igényeinek. Ugyanazon paraméterek megmérésével meg fogják határozni a különböző nyomonkövetési rendszerek – kompra szerelt mérőberendezések (ferrybox), rögzített bóják, tutajok – relatív előnyeit. Mind az állami, mind a magán-információforrások figyelembe vételére sor fog kerülni. Ezek az információk útmutatást fognak nyújtani a tagállamoknak beruházásaikhoz. Például fel kell-e gyorsítani a tengerfenék többsugaras felmérését, vagy szükség van-e pontosabb információkra a tengerszint változásairól?

Hasonló választásokra van szükség uniós szinten. Az Európai Tengerügyi és Halászati Alapban, a tengerre vonatkozó tudás javasolt összetevőjében sürgetőbb feladat-e az ásványkincsekre vagy a tengeri emlősökre vonatkozó adatok összesítésére összpontosítani? Támogassa-e az EU a nemzetközi vizeken folytatott felméréseket és mintavételeket? A tagállamoknak végső soron a Tanács keretében kell meghozniuk ezeket a döntéseket, de útmutatásként rendelkezniük kell a lehetőségek megfelelő értékelésével. E kérdések válaszai a becsült költségektől és hasznoktól függnek.

18.         Szükség van-e szabályos eljárásra minden egyes tengeri medence esetében a megfigyelési és mintavételi stratégia hatékonyságának értékeléséhez?

19.         Milyen mechanizmussal végezhető el azon vizsgálat és értékelések irányítása, amelyek szükségesek a Bizottság, a tagállamok és a Parlament uniós támogatásokra vonatkozó prioritásokról való tájékoztatásához?

7.           A magánszektor részvétele

A zöld könyvben vázolt intézkedések a tengeri iparágaknak minden bizonnyal előnyére válnak, ezek az előnyök azonban tovább fokozhatók a magánszektor bevonásának ösztönzésével.

Egy 2009-es tanulmány[49] szerint az európai vállalkozások több tengeri adatot gyűjtenek, mint a közszféra. Ha egy magánvállalkozás saját céljaira adatokat gyűjt, elméletileg nincs ok arra, hogy a hatóságok közbelépjenek vagy beavatkozzanak. Az ilyen adatok hozzáférhetőségére vagy további felhasználására vonatkozó uniós jogszabályok ilyenkor nem alkalmazhatók.

A magánvállalkozások azonban a bizonyos tengeri tevékenységek engedélyezéséhez szükséges hatásvizsgálat részeként már kötelesek adatokat gyűjteni. Arra is kötelezhetők, hogy a működés megkezdése után is folytassák a nyomon követést. A begyűjtött adatokat sok esetben kötelesek átadni az engedélyező hatóságnak. Ugyanakkor, ha megkapták az engedélyt, nincs kézzelfogható versenyhátrány abból, ha ezeket az adatokat nyilvánosságra hozzák. A Bizottság tudatában van annak, hogy a jelentéstételi kötelezettségek előírása a magánvállalkozásokra rendes körülmények között adminisztratív terheket ró, amelyeket el kell kerülni. A meglévő terheket azonban csökkentheti, ha a különböző kötelezettségek miatti kavalkád helyébe egyetlen jelentéstételi mechanizmus lép, közös, INSPIRE alapján kidolgozott előírásokkal. A költségek és hasznok értékelésének elősegítésére tanulmány készült.

Az is előfordulhat, hogy az engedély megadása után bővítik ki a jelentéstételi kötelezettségeket. Ha a tengeri platformot a tenger állapotára vonatkozó folyamatos információnyújtásra szolgáló eszközökkel szerelnék fel, ennek költségei szinte jelentéktelen mértékben növelnék meg a létesítmény összköltségét. Az elképzelés szerint minden uniós platformról, valamint más megfigyelő platformokról is begyűjtik az adatokat, és nyilvánosan elérhetővé teszik azokat. Ez jóval kevesebbe kerülhetne, mint amennyit a teljes tengeri iparág nyerhetne azzal, ha alaposabb ismereteket szerezne a potenciális veszélyekről, így a veszélyes hullámokról[50], a mérgező algákról vagy a radioaktív szivárgásokról. „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” elsődleges motivációja a tengeri vállalkozások versenyképességének javítása volt. Egy köz- és magánszféra közötti partnerség létrehozása, amelyben a magánvállalkozások megosztják az európai tengeri megfigyelési és adathálózat működtetésének költségeit, cserébe pedig beleszólhatnak a prioritások meghatározásába, meggyorsíthatja ezt a folyamatot.

20.         Milyen körülmények között kellene nyilvánosan elérhetővé tenni azokat az adatokat, amelyeket magánvállalkozások engedélyezés céljából szolgáltattak?

21.         Kötelezni kell-e a tengeri magánszektorbeli szereplőket, hogy járuljanak hozzá a tenger szélesebb körű nyomon követéséhez, amennyiben ez megvalósítható?

22.         Milyen köz- és magánszféra közötti partnerségi modellekkel ösztönözhető az iparág leginkább arra, hogy valamennyi érdekelttel ossza meg az adatokat, az adatokra fordítandó beruházásokat és az előnyöket?

8.           Válasz a zöld könyvre

A zöld könyv eszmecserét indít arról, milyen lenne az a legjobb stratégia, amellyel tovább lehet lépni az európai tengerfenék hozzáférhető, fenntartható digitális feltérképezése, valamint a tengerfenék fölötti vízoszlop jelenlegi és múltbeli fizikai, kémiai és biológiai állapotára vonatkozó aktuális információk és a jövőre vonatkozó előrejelzések irányába, valamint egy olyan folyamat felé, amely elősegíti, hogy a tagállamok a legnagyobb mértékben kihasználják a tengeri megfigyelési, mintavételi és felmérési programjaikban rejlő lehetőségeket.

A Bizottság a válaszok számára honlapot hozott létre.

http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/marine-knowledge-2020/index_en.htm

Ez a honlap 2012. december 15-ig lesz elérhető. A válaszok hivatalos minőségben vagy magánemberként is beküldhetők. A konzultáció eredményét a Bizottság Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságának honlapján fogják közzétenni. A magánszemélyként válaszoló egyéni résztvevők intézményi hovatartozása és neve külön engedély hiányába nem kerül közzétételre.

[1]               Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM(2010) 2020, Brüsszel 2010.3.3.

[2]               A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben (2008/56/EK irányelv) 2020-ra előírtaknak megfelelően.

[3]               A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020: tengermegfigyelés és tengeriadat-kezelés az intelligens és fenntartható növekedés szolgálatában, COM (2010) 461, 2010.9.8.

[4]               L. 1. lábjegyzet.

[5]               E zöld könyvben arra törekszünk, hogy kerüljük a rövidítések használatát, kivéve ezt az egyet, amely többször előfordul a szövegben.

[6]               A Bizottság közleménye az európai Föld-megfigyelési programról (GMES), COM(2011) 831 végleges, 2011.11.30.

[7]               Mellékelve a zöld könyvhöz.

[8]               Az Európai Parlament és a Tanács 1255/2011/EU rendelete (2011. november 30.) az integrált tengerpolitika továbbfejlesztését támogató program létrehozásáról.

[9]               Marine Data Infrastructure (Tengeri adatkezelő infrastruktúra), a Tengerügyi és Halászati Főigazgatósághoz benyújtott végleges jelentés, 2009. november.

[10]             A Bizottság ajánlása (2011. szeptember 16) az „Egészséges és termékeny tengerek és óceánok” című közös kutatási programozási kezdeményezésről (2011/C 276/01).

[11]             A tengeri megfigyelési és adatszakértői csoport 12. ülése, 2011. március 10.; https://webgate.ec.europa.eu/maritimeforum/node/1709.

[12]             Karl Marx: A tőke III. kötet, VI. rész: A többletprofit átváltozása földjáradékká.

[13]             Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv).

[14]             Recommendation of the European Parliament and of the Council of 30 May 2002 concerning the implementation of Integrated Coastal Zone Management in Europe (Az Európai Parlament és a Tanács 2002. május 30-i ajánlása a parti övezetek integrált kezelésének európai végrehajtásáról), HL L 148., 2002.6.6., 24–27. o.

[15]             Tengeri területrendezés az EU-ban – Eredmények és további lépések, COM(2010) 771 végleges.

[16]             A Nature vezércikke, 450., 761., 2007. december 6.

[17]             A The Economist vezércikke: „Something to watch over us” (A magasból minket vigyázó szemek), 2012. május 12.

[18]             „A little knowledge”, Nature 472., 135., 2011. április 14.

[19]             L. 3. lávjegyzet.

[20]             European Marine Observation and Data Network Impact Assessment (Európai tengeri megfigyelési és adathálózat – Hatásvizsgálat), SEC(2010) 998, 2010.9.8.

[21]             L. 20. lábjegyzet.

[22]             The real holes in climate science (Az éghajlattan valódi hiányosságai), Nature 463., 2010. január 21.

[23]             A Környezetvédelmi Tanács 3139. ülése, Brüsszel, 2011. december 19.

[24]             Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról.

[25]             A nemzeti törekvések ezen felsorolása nem teljes körű.

[26]             Zöld könyv – Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről, COM(2006) 275, 2006.6.7.

[27]             L. 24. lábjegyzet.

[28]             Az Európai Parlament és a Tanács 2003/4/EK irányelve (2003. január 28.) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről.

[29]             Az Európai Parlament és a Tanács 2003/98/EK irányelve (2003. november 17.) a közszféra információinak további felhasználásáról.

[30]             Közlemény az EU tengeri területeinek felügyeletét biztosító közös információmegosztási környezet létrehozására vonatkozó ütemterv tervezetéről, COM(2010) 584, 2010.10.20.

[31]             L. 7. lábjegyzet.

[32]             Az Európai Parlament és a Tanács 1255/2011/EU rendelete (2011. november 30.) az integrált tengerpolitika továbbfejlesztését támogató program létrehozásáról.

[33]             Például digitális terepmodellhez egynyolcad hosszúsági és szélességi perc, a tengerfenék üledékéhez pedig 1:250 000.

[34]             Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, COM(2011) 804 végleges, 2011.12.2.

[35]             L. 7. lábjegyzet.

[36]             L. 6. lábjegyzet..

[37]             „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiája felé” című közlemény, COM(2011) 152, 2011.4.4.

[38]             Valójában az időjárás-előrejelzés oceanográfiai megfelelője.

[39]             A Tanács 1543/2000/EK rendelete (2000. június 29.) a közös halászati politika irányításához szükséges adatok gyűjtésére és kezelésére vonatkozó közösségi keret létrehozásáról.

[40]             A Tanács 199/2008/EK rendelete ( 2008. február 25. ) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról.

[41]             Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a közös halászati politikáról (hatályon kívül helyezi a 199/2008/EK tanácsi rendeletet), COM(2011) 425.

[42]             Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, COM(2011) 804 végleges, 2011.12.2.

[43]             Átlagosan összesen 5,4 milliárd EUR-ból.

[44]             http://climate-adapt.eea.europa.eu.

[45]             http://ec.europa.eu/ourcoast/.

[46]             A Tanács 2371/2002/EK rendelete (2002. december 20.) a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról.

[47]             A hetedik keretprogram GISC-projektje révén (GMES lokális koordináció).

[48]             L. 8. lábjegyzet.

[49]             Marine Data Infrastructure (Tengeri adatkezelő infrastruktúra), a Tengerügyi és Halászati Főigazgatósághoz benyújtott végleges jelentés, 2009. november.

[50]             Angolul számos elnevezéssel illetik ezeket: rogue waves, freak waves, monster waves, killer waves, extreme waves vagy abnormal waves.