TARTALOMJEGYZÉK

1........... Bevezetés....................................................................................................................... 3

2........... A Stabilitási Eszköz felépítése......................................................................................... 3

3........... A Stabilitási Eszköz alkalmazása..................................................................................... 5

4........... A Stabilitási Eszköz áttekintése a 2007–2011 közötti időszak vonatkozásában................. 5

5........... A Stabilitási Eszköz helyzete 2011-ben........................................................................... 6

6........... Reagálás válsághelyzetre vagy kialakulóban lévő válsághelyzetre (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 3. cikke)...................................................................................................................................... 8

6.1........ Hogyan reagált a Stabilitási Eszköz a válságokra 2011-ben?............................................ 8

6.2........ Kik vesznek részt a Stabilitási Eszköz válságreagálási intézkedéseiben?............................ 9

7........... Támogatás az együttműködés stabil feltételeinek keretein belül (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikke)  10

7.1........ A biztonság és védelem elleni fenyegetések (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikkének 1. pontja)          11

7.2........ A vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) anyagokhoz kapcsolódó kockázatok enyhítése (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikkének 2. pontja)............................................................. 12

7.3........ Válságmegelőzési és válságkezelési kapacitások kiépítése (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikkének 3. pontja)......................................................................................................................... 14

8........... Következtetés.............................................................................................................. 17

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

2011. évi jelentés a Stabilitási Eszközről

1.           Bevezetés

Ezt az ötödik éves jelentést a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[1] 23. cikkében előírt jelentéstételi kötelezettségnek megfelelően terjesztjük az Európai Parlament, a Tanács, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága elé.

A Stabilitási Eszköz a főképviselő/alelnök felügyelete alá tartozó fontos eszköz, amely lehetővé teszi számára, hogy erőforrásokat juttasson azon átfogó uniós politikák támogatásához, amelyek célja a válságok következményeinek és a biztonsági fenyegetéseknek világszintű megelőzése, mérséklése és kezelése. A jelentés áttekintést nyújt arról, hogy 2011-ben hogyan vették igénybe a Stabilitási Eszközt.

A jelentést két bizottsági szolgálati munkadokumentum kíséri, amelyek átfogó és részletes aktualizált információkat tartalmaznak a Stabilitási Eszköz keretében 2011-ben indított, illetve 2011-ben folyamatban lévő sürgős válságreagálási intézkedések, valamint a Stabilitási Eszköz keretében folytatott hosszabb távú programok átfogó végrehajtásáról.

A Stabilitási Eszközből finanszírozott, e jelentésben bemutatott intézkedésekért végrehajtó szervek széles köre felelős, pl. az ENSZ ügynökségei, más nemzetközi és regionális szervek, az uniós tagállamok szervei, nem kormányzati szervezetek és más civil társadalmi szereplők.

2.           A Stabilitási Eszköz felépítése

A Stabilitási Eszköz egyike azon kulcsfontosságú külső segítségnyújtási eszközöknek, amelyek képessé teszik az EU-t arra, hogy vezető szerepet töltsön be a világban fennálló vagy kialakulóban lévő válsághelyzetek megelőzésének és az azokra való reagálásnak az elősegítésében.

Amint alább összefoglaljuk, a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 3. és 4. cikke meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyek vonatkozásában a Stabilitási Eszköz igénybe vehető.

A 3. cikk válsághelyzetben vagy kialakulóban lévő válsághelyzetben történő támogatást irányoz elő. Ide tartozik a reagálás súlyos politikai és konfliktushelyzetek, természeti katasztrófák, illetve e két helyzet együttes bekövetkeztének ritka és összetett esetében. Amikor válsághelyzetek megelőzésére, enyhítésére vagy megoldására nyílik lehetőség, a Stabilitási Eszközből nyújtott támogatás – mely az olyan esetekre korlátozódik, ahol a szokásos külső támogatási eszközök[2] nem mobilizálhatóak kellő időben vagy megfelelő módon – rendkívüli támogatási intézkedések[3] formájában jelenik meg. Ezeket a reagálási intézkedéseket néhány esetben átmeneti intézkedési programok[4] követik.

A Stabilitási Eszköz gyakran egészíti ki az uniós humanitárius segítségnyújtási intézkedéseket, továbbá lényeges hozzájárulást nyújt a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásához[5]. A Stabilitási Eszköz intézkedései kiegészíthetik az uniós KBVP[6]-műveleteket és más fellépéseket, valamint az átfogó uniós válságreagálási megközelítés részét képező egyéb intézkedésekhez is további lényeges hozzájárulást biztosítanak.

A Stabilitási Eszköz keretében történő reagálás kiegészíti a szokásos külső támogatási eszközöket, amelyek alkalmazási körük, valamint stratégiai tervezési és programozási ciklusuk miatt gyakran nem alkalmasak válsághelyzetben vagy kialakulóban lévő válsághelyzetben történő fellépésre. Az uniós külső fellépési eszköztár egyik fontos jellemzője, hogy olyan széles körű eszközöket foglal magában, amelyek révén az Unió képes arra, hogy mindig az adott helyzetnek megfelelően tudjon cselekedni.

A kisebb mértékű válsághelyzetek kapcsán a Stabilitási Eszköz keretében biztosított különféle válságreagálási intézkedéseket egy finanszírozási határozattal létrehozott mechanizmus révén finanszírozzák, amelynek segítségével az Unió gyors és rugalmas támogatást képes nyújtani a Stabilitási Eszközből különböző típusú fellépésekre, egyenként legfeljebb 2 millió EUR összegig. Ez a Stabilitási Eszköz mechanizmusa szakpolitikai tanácsadásra, technikai segítségnyújtásra, közvetítésre, kiegyezésre, valamint a válsághelyzetek által érintett harmadik országok javára nyújtott segítség egyéb területeire (szakpolitikai tanácsadási és közvetítői mechanizmus).

A Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikke az eszköz programozható komponensét határozza meg, vagyis a Stabilitási Eszköz hosszabb távú programjait foglalja magában a következő három központi terület kapcsán:

· régiók közötti biztonsági és védelmi veszélyek (4. cikk 1. pont);

· a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN-) anyagokhoz kapcsolódó kockázatok enyhítése (4. cikk 2. pont); valamint

· válságmegelőzési és válságkezelési kapacitások kiépítése (4. cikk 3. pont)[7].

3.           A Stabilitási Eszköz alkalmazása

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével 2011-ben új bizottsági szolgálat, a Külpolitikai Eszközökért Felelős Szolgálat (FPI) jött létre, amely az ugyancsak új Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) párhuzamosan működik. Ez utóbbi az Unió önállóan működő szerve[8]. Mindkét szolgálat Catherine Ashton főképviselő/alelnöknek jelent, aki az FPI felügyeletét az Európai Bizottság alelnökeként látja el.

Az EKSZ létrehozásáról szóló határozat 9. cikke meghatározza, hogy az Unió külső együttműködési programjainak kezelése a Bizottság hatáskörében marad, míg az Unió külső fellépési eszközei – így a Stabilitási Eszköz – átfogó politikai koordinálásáról a főképviselő gondoskodik. A Stabilitási Eszközről szóló rendelet 3. cikkének politikai felügyeletét tehát az EKSZ látja el, amely az FPI-vel közösen dolgozza ki az intézkedéseket. Az elfogadott fellépések végrehajtásáért az FPI felelős. Az EKSZ továbbá a stratégiai dokumentumok és a többéves indikatív programok révén a 4. cikk szerinti programok stratégiai programozását is biztosítja. A vonatkozó éves cselekvési terveket a DG DEVCO[9] (a 4. cikk 1. és 2. pontjának vonatkozásában) és az FPI (a 4. cikk 3. pontjának vonatkozásában) dolgozza ki és hajtja végre. A 4. cikk 1. és 2. pontja kapcsán végzett közös munka során az EKSZ és a DG DEVCO a biztonsági fenyegetések és más globális kihívások kezelése érdekében olyan intézkedésekről állapodik meg, amelyek kiegészítik az uniós földrajzi eszközök keretében végrehajtott többi intézkedést.

4.           A Stabilitási Eszköz áttekintése a 2007–2011 közötti időszak vonatkozásában

A Stabilitási Eszköz ötéves működését követően megállapítható, hogy megbízható uniós eszköze a világszerte zajló konfliktusokra és válságokra történő reagálásnak, a nemzeti és regionális szinten jelentkező biztonsági fenyegetések kezelésének, valamint a válságreagálási és konfliktusmegelőzési kapacitások kiépítésének.

A Stabilitási Eszköz rövidtávú válságreagálási komponense keretében 2007 és 2011 között mintegy 203 fellépésre 670 millió EUR-t bocsátottak rendelkezésre világszerte. A 2007–2011 közötti időszakra vonatkozó földrajzi megoszlást az 1. ábra mutatja.

A 2. ábra bemutatja, hogy ebben az időszakban miként oszlott meg a finanszírozás a válságreagálási intézkedések (3. cikk) és a hosszabb távú programok (4. cikk) között.

5.           A Stabilitási Eszköz helyzete 2011-ben

A Stabilitási Eszköz keretében 2011-ben rendelkezésre álló és teljesen lekötött 282 millió EUR-s (az előző évinél közel 15 %-kal magasabb) költségvetést[10] az alábbiakra fordították:

· 188 millió EUR-t – az előző évinél 43 %-kal többet – válsághelyzetekre és kialakulóban lévő válsághelyzetekre;

· 30 millió EUR-t a régiók közötti fenyegetésekre való reagálásra;

· 49 millió EUR-t a CBRN-nel kapcsolatos kockázatok mérséklésére; valamint

· 15 millió EUR-t[11] válságmegelőzési és válságkezelési kapacitások kiépítésére.

A Tanács a Politikai és Biztonsági Bizottságon keresztül feljegyzések útján rendszeresen tájékoztatást kapott a 3. cikk alapján történő új válságreagálási intézkedések tervezéséről és a folyamatban levő intézkedések végrehajtására vonatkozó aktuális információkról. A Stabilitási Eszköz feletti demokratikus ellenőrzés keretében az Európai Parlament külügyi bizottságán belül létrejött, konfliktusokkal, valamint biztonsági és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó munkacsoport öt ülést tartott, amelyen részt vettek a Bizottság és az EKSZ képviselői.

A fenti 3. ábra a földrajzi eloszlás kapcsán bemutatja, hogy a Szubszaharai-Afrika 2011. évi válságait érintő jelentős stabilizációs erőfeszítésekhez tekintélyes mértékben igénybe kellett venni a Stabilitási Eszköz forrásait. Emellett a kibontakozó arab tavasz eseményei kapcsán 2011-ben igen jelentősen nőtt a Stabilitási Eszközből a közel-keleti és az észak-afrikai régió számára igénybe vett források aránya. A dél-mediterrán térség támogatására irányuló – a főképviselő és a Bizottság Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel című, 2011 március 8-i közös közleményével összhangban álló – erős uniós elkötelezettséget az is bizonyítja, hogy a Stabilitási Eszköz általános költségvetéséből forrásokat kívánnak átcsoportosítani az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz költségvetésébe, 2012-ben 60 millió EUR, 2013-ban pedig 70 millió EUR összegben.

A többi régió esetében 2011-ben kevesebb új fellépés indult a Stabilitási Eszköz keretében, de a 2010-ben indultak közül számos fellépés 2011-ben is folytatódott. Ami a Stabilitási Eszköz hosszabb távú programjait illeti, 2011-ben véget ért a Stabilitási Eszközről szóló 2007–2011-es stratégiai dokumentum, valamint az azt kísérő két, 2007–2008-as, illetve 2009–2011-es többéves indikatív program által lefedett időszak.

A Stabilitási Eszköz 2011. évi projektjeiről az alábbi két szakasz mutat be konkrét példákat.

6.           Reagálás válsághelyzetre vagy kialakulóban lévő válsághelyzetre (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 3. cikke)

6.1.        Hogyan reagált a Stabilitási Eszköz a válságokra 2011-ben?

A Stabilitási Eszköz 2011-ben végrehajtás alatt álló összes intézkedésének részletes ismertetését az éves jelentést kísérő I. számú bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza. A 2011-ben végzett tevékenységek illusztrálásaként néhány fellépésen keresztül mutatjuk be, hogy milyen széles körű és különféle típusú válságok kapcsán vették igénybe a Stabilitási Eszközt a világ számos pontján:

· Arab tavasz – A választások békés megrendezéséhez nyújtott közvetlen támogatáson túl hangsúlyt fektettek arra, hogy fokozzák a civil társadalom részvételét az átmenet folyamatában (Tunézia, Egyiptom és Líbia), különösen ami a nők szerepének támogatását jelenti. A zavaros jemeni helyzet miatt el kellett halasztani olyan folyamatban lévő fellépéseket, amelyekben a kormányzati végrehajtó ügynökségek is részt vesznek, a civil társadalom megerősítését célzó többi fellépés viszont folytatódik;

· Jelentős támogatást biztosítottak a palesztin lakosságnak, többek között a lakbérhez nyújtott lényeges támogatás révén, hogy megelőzzék egy új konfliktus kirobbanását a Libanonban lévő palesztin menekülttáborokban. Ezáltal enyhíteni lehet annak kockázatát, hogy a Közel-Keleten és a tágabb értelemben vett mediterrán térségben tapasztalható már amúgy is veszélyes helyzet eszkalálódjon és még nagyobb területre terjedjen ki. A Gázai övezet számára sürgősségi társadalmi-gazdasági stabilizációs támogató csomagot indítottak el a munkahelyteremtés támogatása és a vízellátás javítása érdekében. Döntés született továbbá arról, hogy az Izrael és a Gázai övezet közötti áruforgalom megkönnyítése érdekében korszerűsítik a Kerem Shalom-i átkelőhelyet;

· A kiegyezés és az átmeneti igazságszolgáltatás tekintetében finanszírozást nyújtottak a Rafik Hariri volt miniszterelnök meggyilkolásának körülményeit vizsgáló Libanoni Különleges Bíróság számára;

· Az Afrika szarván 2011-ben dúló aszály miatt jelentős segítségnyújtási fellépésre volt szükség. Az uniós és egyéb humanitárius segítségnyújtási erőfeszítések kiegészítéseként a Stabilitási Eszköz keretében gazdaságélénkítő intézkedést indítottak el, hogy elősegítsék az etióp mezőgazdasági ágazat piacainak és termelési kapacitásának helyreállítását. Mivel az aszály a szomáliai biztonsági-politikai egyensúlyra is hatást gyakorolt, aknamentesítési és a hozzá kapcsolódó intézkedések finanszírozására került sor, hogy elősegítsék a helyreállítási és újjáépítési erőfeszítéseket Mogadishuban és az ország korábban megközelíthetetlen részein;

· A Stabilitási Eszköz, valamint az EU és az UNODC kalózpereket támogató programja révén további támogatást biztosítottak az Afrika szarva mentén folyó kalózkodás felszámolását célzó átfogó uniós megközelítéshez. E támogatás tovább erősítette az EU tárgyalási pozícióját a térségben található országokkal kötött kiadatási megállapodásokkal kapcsolatban, amelyek lényegesek voltak ahhoz, hogy sikeres legyen a kalózok ellen folytatott uniós KBVP Atalanta haditengerészeti művelet;

· Az újonnan létrejött dél-szudáni állam segítségben részesült a stabilitásra gyakorolt – helyi és országok (Szudán és Dél-Szudán) közötti – fenyegetések kezelésében, elsősorban a közös határvidék tekintetében;

· Az eszközt a politikai/biztonsági hatalmi egyensúlyban bekövetkezett fejlemények és változások kapcsán is igénybe vették. Erre példa az Elefántcsontparton az új Ouattara-kormányt és a nemrégiben tartott választásokat támogató program, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazati reformjának támogatása;

· Nigériában program indult a Niger deltájának térségében, hogy a veterán katonák társadalmi visszailleszkedésének támogatása révén fokozzák a stabilitást;

· Jelentős mértékben támogatták a Száhil övre vonatkozó uniós stratégia fellépéseit, például jövedelemnövelő és munkahelyteremtő tevékenységek indításának elősegítésével;

· Számos fellépést kezdeményeztek annak érdekében, hogy csökkentsenek olyan, népcsoportok közötti növekvő feszültségeket, amelyek azzal fenyegetettek, hogy országok közötti konfliktussá szélesednek. Az egyik ilyen program olyan intézkedéseket valósított meg, amely a közép-ázsiai Fergána völgyében a kirgiz és üzbég népcsoportok közötti feszültségek enyhítését célozta, míg egy másik a Dominikai Köztársaságban a haiti és a helyi dominikai közösségek közötti kapcsolatok javítására irányult;

· Számos intézkedést hoztak annak érdekében, hogy lényeges támogatást nyújtsanak a haiti, kazahsztáni és belorusz választásokhoz. A Stabilitási Eszköz keretében Afganisztánban a jövőbeli választásokkal kapcsolatos kapacitások fejlesztése és megszilárdítása érdekében a független választási bizottságot támogatták; valamint

· Kolumbiában projekt indult azzal a céllal, hogy támogassák az emberrablások és az erőszakkal eltüntetett személyek ügyével foglalkozó azon folyamat elindítását, amely elősegíti az igazság feltárását, továbbá az igazságszolgáltatást és a megbékélést.

6.2.        Kik vesznek részt a Stabilitási Eszköz válságreagálási intézkedéseiben?

A Stabilitási Eszköz válságreagálási intézkedéseit a partnerek széles körével folytatott szoros együttműködésben dolgozzák ki. E partnerek a következők: a civil társadalom, a közigazgatások; az uniós tagállamok; az uniós intézmények; harmadik országok; és egyebek. Az uniós küldöttségek kulcsszerepet játszanak a korai előrejelzésben, valamint a reagálás koncepcióinak és lehetőségeinek kidolgozásában. 2011-ben az intézkedések nagyobb részének végrehajtását „továbbadták”[12] az érintett helyszíneken működő uniós küldöttségeknek, amelyek helyi igényekkel és követelményekkel kapcsolatos ismeretei nélkülözhetetlenek a tevékenységek sikeréhez. Ez lehetővé teszi a szerződések végrehajtó szervekkel időben történő megtárgyalását és a gyakran érzékeny projektek megvalósulásának helyszíni nyomon követését. Ennek eredményeként a Stabilitási Eszköz 2011. évi tevékenysége során a kötelezettségvállalások 85 %-áért és a kifizetések 82 %-áért az uniós küldöttségek feleltek.

Néhány uniós küldöttség különösen nagy arányban kezel a Stabilitási Eszközhöz kapcsolódó programokat. E küldöttségek munkáját továbbra is a Stabilitási Eszköz igazgatási támogatási költségvetéséből finanszírozott szakszemélyzet segíti. Az uniós küldöttségeknél a Stabilitási Eszközzel foglalkozó helyszíni személyzet száma viszonylag stabil, 21 fő. Ebből 7 fő regionális válságreagálási tervező tisztviselő, akik a központnak nyújtanak segítséget a hatékony beavatkozások meghatározásához, 14 fő pedig a Stabilitási Eszköz kapcsán jelentős és/vagy összetett portfólióval rendelkező küldöttségeknél dolgozó projektmenedzser.

A 4. ábra a Stabilitási Eszköz 3. cikk szerinti válságreagálási intézkedéseinek végrehajtásával foglalkozó partnerek körét mutatja. A Stabilitási Eszköz költségvetésének 44 %-át nem állami szereplők, 42 %-át pedig az ENSZ körébe tartozó szervezetek hajtották végre. Az ENSZ jelentős szerepét azok az instabil körülmények magyarázzák, amelyek között a Stabilitási Eszköz működik. E körülmények közepette az erős országjelenléttel rendelkező néhány szereplő közül gyakran az ENSZ-szervek azok, akik a kiépült megbízható helyi hálózataikon keresztül képesek a gyors reagálásra. A harmadik országok kormánya általi végrehajtás 2011-ben 5 %-ra emelkedett (az előző évi 3 %-hoz képest). A fellépések száma tekintetében azonban a Stabilitási Eszközzel kapcsolatos projektek legnagyobb részét a nemzetközi és helyi nem kormányzati szervek kezelik.

7.           Támogatás az együttműködés stabil feltételeinek keretein belül (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikke)

A 4. cikk alapján, vagyis stabil együttműködési feltételek mellett nyújtott támogatások esetében a Bizottság biztosítja az éves programozás előkészítését és a támogatás kezelését. A Stabilitási Eszköz 2011-es éves cselekvési programjait a következők szerint fogadták el: a 4. cikk 1. pontja (biztonság és a közrend elleni fenyegetések) szerinti programot 2011 szeptemberében; a 4. cikk 2. pontja (a vegyi, nukleáris és biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatcsökkentés) szerinti programot 2011 októberében; a 4. cikk 3. pontja (válságmegelőzési és válságkezelési kapacitások kiépítése) szerinti programot pedig 2011 júniusában. Az ezen éves jelentéshez csatolt II. számú bizottsági szolgálati munkadokumentum részletesen bemutatja a 4. cikk 1., 2. és 3. pontja szerinti tevékenységekkel kapcsolatos aktualizált információkat.

7.1.        A biztonság és védelem elleni fenyegetések (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikkének 1. pontja)

A régiók közötti fenyegetésekkel összefüggésben kidolgozott programok a kapacitásépítésre összpontosítanak, szoros együttműködésben a kedvezményezett országokkal. A biztonsági kapacitásokat jellemzően nemzeti, regionális, és végső soron transzregionális szinten erősítik. Testreszabott megközelítés keretében azonosítják a régió kulcsfontosságú országait, a helyi bűnüldöző és biztonsági egységek kapacitásait pedig ügynökségek közötti speciális egységek felállításával, vagy azok megerősítésével támogatják. A regionális és a régiók közötti együttműködés előmozdítása érdekében ezt követően hozzák létre a regionális koordinációs funkciókat, lehetőség szerint a meglévő struktúrák felhasználásával. Az információ megosztását regionális információs rendszerek segítik elő. Ez különböző területekre terjed ki: a kokain- és heroinútvonalakon folytatott kereskedelem és szervezett bűnözés elleni küzdelem; a lőfegyverekkel és a robbanóanyagokkal való tiltott kereskedelem elleni küzdelem; a tengerhajózási biztonság javítása a kritikus tengeri útvonalak mentén; valamint kapacitásépítés a terrorizmus által sújtott régiókban.

2011-ben a fenti területek intézkedéseire 30 millió EUR-t kötöttek le, a kifizetések összesen körülbelül 9,2 millió EUR-t tettek ki. 2011 végére a szakértői támogatási eszköz[13] keretében az uniós tagállamok félállami és állami szerveinek több mint 100 szakértője bocsátotta rendelkezésre szakismeretét és szaktudását, továbbá technikai inputot nyújtott a Stabilitási Eszköz intézkedéseinek azonosításához és részletes tervezéséhez. Ez magában foglalta a 2012-es éves cselekvési programot, valamint elősegítette a korábbi éves cselekvési programokban elfogadott fellépések teljes körű végrehajtását. Az érintett területek magukban foglalják a következőket:

· A kokainútvonalakon folytatott szervezett bűnözés elleni küzdelem (40 ország, 2011-ben 19 millió EUR-ból 6 millió EUR) támogatására 2011-ben két közös repülőtéri elfogó egység kezdte meg működését a Zöld-foki szigeteken és Szenegálban. COCAIR elnevezéssel 22 repülőtéren hajtottak végre gyakorlatot, amelynek eredményeképpen jelentős mennyiségű kábítószert sikerült lefoglalni;

· A heroinútvonalakon folytatott szervezett bűnözés elleni küzdelem támogatása érdekében tíz országban, köztük Iránban, Pakisztánban és Afganisztánban folytatódott a munka;

· A 14,5 millió EUR-s (2011-ben 4,5 millió EUR-s) költségvetéssel rendelkező kritikus tengeri útvonalak program 17 part menti országot fed le a Nyugat-indiai óceánon, Délkelet-Ázsiában és a Guineai-öbölben. A tengeri közlekedés biztonságának javítása érdekében a program a tengeri kalózkodás és fegyveres rablások elleni küzdelem révén erősíti a part menti országok információmegosztási kapacitásait és bűnüldözési hatásköreit;

· Számos projekt irányul a terrorizmus megelőzésére és a terrorizmus elleni küzdelemre, és járul hozzá a terrorizmus elleni globális erőfeszítésekhez, többek között az ENSZ stratégiájának végrehajtása révén. A terrorizmus ellen a Száhil övben végzett fellépés kapcsán 6,7 millió EUR-s szerződés aláírására került sor azzal a céllal, hogy operatív és igazságszolgáltatási szinten egyaránt fejlesszék az információk megosztását, valamint a terrorcselekmények megelőzését és az azokra való reagálást elősegítő kapacitásokat. A Pakisztánnal folytatott együttműködés célja Pandzsáb tartomány büntető igazságszolgáltatási rendszerének fejlesztése. A Stabilitási Eszköz keretében Délkelet-Ázsiában az EU és az UNODC terrorizmus elleni közös kezdeményezést indított;

· A számítástechnikai bűnözés viszonylag új megjelenési módja olyan, létező globális és transzregionális fenyegetéseknek, amelyek eredményes elhárításához a számítástechnikai dimenziót is figyelembe kell venni (ennek kapcsán 3 millió EUR-t különítettek el a bűnüldöző, igazságügyi és polgári hatóságok kapacitásainak erősítésére és az úgynevezett Budapest egyezményhez való csatlakozásnak és az egyezmény végrehajtásának az előmozdítására). Mivel a legtöbb kritikus infrastruktúra operációs rendszere hálózati összeköttetésben áll, egy informatikai támadás vagy a kulcsfontosságú információs és kommunikációs hálózatok véletlen üzemzavara adott esetben pusztító mértékű destabilizáló hatással járhat. Ennek fényében a Stabilitási Eszköz a kiberbiztonság kérdését is érinti (1,5 millió EUR-t különítettek el régiókon átnyúló együttműködésre, valamint a kockázati tudatossággal, a sebezhetőségi elemzésekkel, a veszélyhelyzeti felkészültséggel, riasztással és következménykezeléssel kapcsolatos nemzetközi normák alkalmazására).

· A hamisított gyógyszerek komoly fenyegetést jelentenek a közegészségügyre és a közvédelemre, mivel rendszerint rossz minőségű vagy mennyiségű, vagy egyszerűen hatástalan összetevőkből állnak, sőt, néha mérgezőek. E veszély az egész világra kiterjed, de a fejlődő országokat különösen fenyegeti (emiatt 5 millió EUR-t különítettek el a jogi keret – főként a Medicrime egyezmény – erősítésére, valamint a gyanús gyógyszerek felismerését és elemzését szolgáló kapacitások, illetve végső soron a globális bűnözői hálózatok tevékenységének akadályozását és felszámolását szolgáló rendőrségi és büntető igazságügyi kapacitások erősítésére).

· A kézi- és könnyűfegyverek tiltott kereskedelmének megelőzésével, valamint az e kereskedelem elleni küzdelemmel és az ellenőrzésével kapcsolatos kapacitások erősítése érdekében az Unió továbbra is támogatta a nemzetközi jegyzőkönyvek és egyezmények koordinálását és végrehajtását a Szubszaharai-Afrikában, valamint Dél- és Közép-Amerikában (2011-ben 7,3 millió EUR, 41 országban); valamint

· A Stabilitási Eszköz (1. és 2. prioritású) programjainak és projektjeinek hosszú távú programozása és végrehajtása vonatkozásában az uniós tagállamok ügynökségei a szakértői támogatási eszköz révén 2011-ben is biztosították szakértelmüket, és előnyre tettek szert a szinergiákból (a 2011-es éves cselekvési program keretében 2,5 millió EUR állt rendelkezésre). A szakértői támogatási eszköz keretében 2008 óta több mint 100 missziót hajtottak végre.

7.2.        A vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) anyagokhoz kapcsolódó kockázatok enyhítése (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikkének 2. pontja)

A múltban a tevékenységek a legtöbb területen a volt Szovjetunióra összpontosultak. 2010-ben erőfeszítések történtek a programtevékenységek földrajzi terjedelmének bővítésére. A programot kiterjesztették a Földközi-tenger medencéjére, a Közel-Keletre, Délkelet-Ázsiára, Közép-Ázsiára, a Dél-Kaukázusra és Afrikára. A volt Szovjetunió utódállamain túl körülbelül 40 új országot vontak be a programba.

A CBRN-program a véletlen, természeti vagy szándékos, CBRN-nel kapcsolatos problémákhoz kapcsolódó kockázatokat fedi le, és célja a védelmi és biztonsági kultúra javítása a legjobb gyakorlatok terjesztése, valamint a biztonsági kérdések fokozott tudatosítása révén. 2010 előtt a különböző területeket külön kezelték[14]. Az EU 2010-től a Stabilitási Eszköz keretében az egész világon CBRN-nel kapcsolatos „kiválósági központokat” állít fel, melyek fokozatosan egységes és integrált platformként szolgálnak a határellenőrzés/tiltott kereskedelem, az exportellenőrzés, a biológiai védelem és biztonság stb. valamennyi területét érintő fellépések számára. E kiválósági központok célja, hogy személyre szabott segítségnyújtási csomagok kidolgozása révén előmozdítsák a CBRN-nel kapcsolatos kockázatcsökkentési politikákat (öt régióban 19 fellépés, 2011-ben 21,5 millió EUR). E politikák jelentős eszközként szolgálnak majd a kapacitásépítéshez és a koherens regionális politikák kidolgozásához, valamint e területen a nemzeti és regionális képességekkel kapcsolatos együttműködés erősítéséhez. Az Unió 2011-ben a következő helyszíneken hozott létre kiválósági központot: Délkelet-Ázsia (Fülöp-szigetek), Délkelet-Európa/Dél-Kaukázus/Ukrajna (Grúzia), Észak-Afrika (Algéria), Atlanti-óceáni régió (Marokkó) és Közel-Kelet (Jordánia). A kiválósági központok első öt regionális titkársága 2011 végén kezdte meg működését. Ezenfelül kapcsolatfelvételre került sor közép-ázsiai országokkal, az Öböl-menti Együttműködési Tanács országaival és a szubszaharai-afrikai térséggel.

Az egyéb támogatott területek magukban foglalják a következőket:

· Kettős felhasználású termékek exportjának ellenőrzésével kapcsolatos segítségnyújtási és együttműködési tevékenységek, amelyek eredményeképpen szerte a világon több mint 28 országban zajlott sikeresen a program végrehajtása. A US EXBS exportellenőrzési rendszerrel folytatott együttműködés fokozódott;

· A biológiai fenyegetések elleni biztonság és védelem megerősítése érdekében számos intézkedést hoztak a különböző közép-ázsiai, kaukázusi és afrikai országokban lévő létesítmények biztosítására (2011-ben 3,5 millió EUR). Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal együtt egy 17 nem uniós országot lefedő emberi egészségügyi programot indítottak (2010 végén 3 millió EUR);

· A többoldalú nukleáris garanciákkal kapcsolatos kezdeményezések támogatására szerződést írtak alá a NAÜ-vel, hogy hozzájáruljanak az atomenergia felhasználásához kapcsolódó alacsony dúsítású uránt tartalmazó üzemanyagbankhoz (2011-ben 10 millió EUR). A NAÜ tulajdonában álló és általa irányított, alacsony dúsítású uránt tartalmazó üzemanyagbank biztonságos nukleáris fűtőelemmel látja majd el a polgári célú atomenergia-programokat bevezető országokat, így korlátozva a kapcsolódó proliferációs kockázatokat;

· Az ezzel foglalkozó kijevi Tudományos és Technológiai Központon és a moszkvai Nemzetközi Tudományos és Technológiai Központon keresztül tovább folytatódott a korábban fegyverekkel kapcsolatos területeken alkalmazott, a volt Szovjetunió utódállamaiból származó tudósok és mérnökök átképzése és alternatív foglalkoztatása. Irakban további fellépésekre került sor annak érdekében, hogy a korábban fegyverekkel kapcsolatos területeken alkalmazott tudósokat bevonják a nukleáris létesítmények leállításával, leszerelésével és ártalmatlanításával kapcsolatos átfogó tevékenységekbe; valamint

· Közép- és Délkelet-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában tovább folytatódtak a tiltott CBRN-anyag-kereskedelem és a megtévesztő pénzügyi gyakorlatok elleni küzdelemmel kapcsolatos fellépések. A NAÜ-vel szerződés aláírására került sor a biztonsági vizsgálatok során vételezett nukleárisanyag-minták elemzésével foglalkozó, az ausztriai Seibersdorfban található új NAÜ-laboratóriumhoz való hozzájárulás érdekében (2011-ben 5 millió EUR).

7.3.        Válságmegelőzési és válságkezelési kapacitások kiépítése (a Stabilitási Eszközről szóló rendelet 4. cikkének 3. pontja)

A 2011-es éves cselekvési program[15] nyolc, témák szerint csoportosított fellépést tartalmazott a Stabilitási Eszköz békeépítési partnerségként ismert programján belül, amely a civil társadalmi szervezetektől, regionális és nemzetközi szervezetektől, valamint az uniós tagállamokból érkező partnerekkel együttműködve a válságmegelőzési és válságkezelési kapacitások fejlesztését célozza (lásd az 5. ábrát).

Az év során sok folyamatban lévő fellépés támogatta az EKSZ – és különösen a válságkezelési tanács és az újonnan létrehozott konfliktusmegelőzési csoport – válságkezeléssel és -reagálással, valamint konfliktusmegelőzéssel kapcsolatos erőfeszítéseit. A 2011. júniusi tanácsi következtetéseknek megfelelően e támogatás többek között abban nyilvánult meg, hogy hozzájárultak a civil társadalmi szervezetek által folytatott konfliktuselemzéshez, valamint magas szintű helyi információt és szakértelmet biztosítottak a korai előrejelzéshez és a konfliktusmegelőzéshez[16]. A következő példák révén bemutatjuk a 2011-ben elért eredmények fő területeit:

· A civil társadalommal folytatott párbeszéd és az országon belüli, nem állami szereplők kapacitásépítése: A civil társadalom párbeszéd hálózat[17], mely az EU és a nem állami szereplők között a békeépítéssel kapcsolatos kérdésekről folytatott párbeszéd elősegítése érdekében indult útjára, tizenhárom ülést tartott tematikus kérdésekről (például konfliktusmegelőzés és korai előrejelzés, a biztonsági ágazat reformja és a nők, béke és biztonság), valamint ország-, illetve konfliktusspecifikus témákról (például a MENA[18]-térséggel, Elefántcsontparttal, az Úr Ellenállási Hadseregével kapcsolatban tartott ülések) azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Unió szakpolitikai döntéshozatali folyamataihoz;

· A helyi szintű kapacitásépítés érdekében hat országban tizenkét, a civil társadalmon alapuló projekt indult a közvetítés és párbeszéd, valamint az emberi biztonság, továbbá a nők szerepe területén. A korai előrejelzéssel kapcsolatban egy további fellépés azon kockázati tényezők és a megelőzésükre szolgáló intézkedések feltérképezésére összpontosított, amelyek miatt a kényes helyzetek konfliktusba torkollhatnak;

· Közvetítés és párbeszéd: Az Unió támogatta az ENSZ Politikai Ügyek Főosztályának közvetítői támogató egysége (MSU) keretében működő közvetítői szakértők készenléti csoportját, hogy gyors közvetítői szakértelmet biztosítsanak az ENSZ, az uniós tagállamok, valamint más nemzetközi, regionális és szubregionális szervezetek számára. Az MSU keretében két, az Unió által támogatott szakértő nyolc országban[19] tizenhat külön missziót folytatott le. A Stabilitási Eszköz keretében egy másik fellépésre is sor került Kenyában azzal a céllal, hogy feltárják a 2007-es választásokat követő erőszak alapvető okait[20]. A közösségek közötti konfliktusok enyhítése érdekében a fellépés hozzájárult a nem állami szereplők kapacitásainak megerősítéséhez is.

· Természeti erőforrások, valamint a konfliktus és katasztrófa utáni igényfelmérések (PCNA/PDNA) Az ENSZ természeti erőforrásokkal és konfliktusokkal foglalkozó MSU-szakértőinek együttműködése révén igen részletes elemzést készítettek a Nílus folyó medencéjéről, valamint a chilei és panamai őslakos népcsoportokat érintő, földdel kapcsolatos konfliktusokról, továbbá e szakértők a MENA-térségben folytatandó nemzeti párbeszédek előkészítő tevékenységeiben is részt vettek. Az EU és az ENSZ közötti, a konfliktusmegelőzéssel, valamint a föld és a természeti erőforrások fenntartható kezelésével kapcsolatos partnerség keretében gyakorlati útmutatásokat dolgoztak ki a földre, a nyersanyag-kitermelő iparágakra, a környezeti szűkösségre és a kapacitásfejlesztésre vonatkozóan. Az EU, az ENSZ és a Világbank között a konfliktus és katasztrófa utáni igényfelmérésekre vonatkozóan folytatott partnerség alapján az UNDOCO[21] a missziók értékeléséhez internetalapú eszközöket fejlesztett ki a szakértők számára. A program keretében továbbá közös képzésekre és tájékoztató programokra került sor, amelyeken a partner- és más multilaterális szervezetektől érkezett 170 fő részesült bevezető képzésben, valamint 73 szakértő vett részt a további speciális programban;

· Békeépítés és emberi jogok, különös tekintettel az ifjúságra és a nőkre: Bosznia-Hercegovina 3 régiójában széles körű tevékenységekre került sor az „Ifjúság a békéért”[22] elnevezésű projekt keretében, ideértve az ifjúsági szervezetek társadalmi szerepvállalásának növelését, valamint a békeépítésről és közösségfejlesztésről tartott képzéseket.

· A Kongói Demokratikus Köztársaságban támogatást nyújtottak a női aktivistáknak a fegyveres erők (FARDC) által Fiziben elkövetett tömeges nemi erőszak eseteinek kivizsgálásában való részvételükhöz. Ennek eredményeképpen először került sor arra, hogy nemi erőszak ügyében eljáró mobil bíróság ítéletet hozzon egy FARDC-parancsnok ügyében. Hasonló ítéletek születtek Kalehe és Maniema környékén. Az ENSZ BT 1325. számú határozatával kapcsolatos figyelemfelkeltés és nyilvános tájékoztatások révén több mint 1000 nőhöz jutottak el az információk, ami azt eredményezte, hogy az érintett területeken regisztráltan nőtt a nők politikai részvétele és befolyása[23];

· Együttműködés a regionális szervezetekkel: Az Arab Államok Ligája Főtitkárságán (SGLAS) műveleti válságreagálási központot hoztak létre, valamint jelenleg folyik egy intenzív képzési program végrehajtása, amelyben a korai előrejelzéssel, válságelemzéssel és a válságreagálások kezelésével foglalkozó SGLAS-tisztviselők vehetnek részt. E projekt révén rendszeresebbé és fokozottabbá vált az EU és az Arab Államok Ligája közös napirendjén szereplő különböző válságok és más témák kapcsán az EKSZ és az SGLAS közötti kapcsolattartás;

· Nemzetközi párbeszéd a béke- és államépítésről: Az EU 2009 óta támogatja az OECD által vezetett párbeszédet[24], és – különösen 2011-ben – a Titkárság és a párbeszéddel foglalkozó négy munkacsoport munkáját, valamint nemzetközi ülések szervezését. A 2011. júniusi monroviai találkozón megállapodtak a végső tudásalapú termékekről, és megvitatták egy nemzetközi cselekvési terv tervezetét, amelyet 2011 decemberében terjesztettek elő a Puszanban tartott, a segélyhatékonysággal foglalkozó 4. magas szintű fórumon;

· Nepálban, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban egy ügynökségek közötti projekt a békeépítés tervezésére, nyomon követésére és értékelésére összpontosult. A projekt 21 szervezetet egyesített: nemzetközi NGO-k, a helyi civil társadalom és kormányzati ügynökségek osztották meg bevált gyakorlatukat; valamint

· Együttműködés az uniós tagállamokkal: A Stabilitási Eszköz keretében finanszírozzák az „Új európai képzési kezdeményezés a polgári válságkezelésre” elnevezésű kétéves programot (ENTRi), amelynek célja, hogy megerősítse a nemzetközi polgári válságkezelési missziókhoz telepített és ott dolgozó személyzet képességeit, ugyanakkor előmozdítsa a partnerek képzéssel kapcsolatos megközelítéseinek összekapcsolhatóságát és összehangolását. Az ENTRi konzorcium 13, uniós tagállamokból származó képzési szolgáltatóból áll, és első évében 17 (telepítést megelőző és speciális) tanfolyamot szervezett, amelyen 49 nemzetiségből 340 szakértő vett részt.

8.           Következtetés

A Stabilitási Eszköz 2011-ben végrehajtott intézkedései, amelyek kiegészítik az EU regionális és tematikus eszközei keretében tett egyéb fellépéseket, a humanitárius segítségnyújtást és a KBVP-missziókat, jelentősen hozzájárultak a konfliktusok megelőzésére, a béke megőrzésére, a válságok kezelésére és a nemzetközi biztonság megerősítésére irányuló uniós erőfeszítésekhez, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkével. A Stabilitási Eszköz működésének ötödik évéhez ért, és költségvetése több mint kétszeresére emelkedett, a 2007. évi 139 millió EUR-ról 2011-ben 282 millió EUR-ra. Az eszköz bebizonyította szilárdságát, és hogy segítségével az Unió a világszerte bekövetkező különféle válságok kapcsán időben és rugalmasan fel tud lépni. Ilyen kihívásoknak bizonyultak 2011-ben a Közel-Keleten és az észak-afrikai térségben az arab tavasz eseményeihez kapcsolódó hatások, valamint az Afrika szarván egyre bonyolultabbá váló helyzet.

A Stabilitási Eszköz érettségét támasztják alá a Stabilitási Eszközről szóló, átfogó programozási szintet értékelő, 2011-ben közzétett jelentés megállapításai. A jelentést független tanácsadó ügynökség készítette. A jelentés az eszköz létrehozásától számított időszakot fedi le, és összefoglalóan megállapítja, hogy „a Stabilitási Eszköz jelentős mértékben hozzájárult az uniós válságreagálási és felkészültségi fellépés általános relevanciájához, hatékonyságához és eredményességéhez”. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy „a Stabilitási Eszköz nagymértékben javítja az uniós béke-, biztonsági és fejlesztési architektúra koherenciáját - ezzel együtt hozzájárul a globális békéhez és stabilitáshoz. E hozzájárulás fontos eleme a Stabilitási Eszköz bizonyított kapacitása arra vonatkozóan, hogy gyors, időbeli és katalizátorként működő válaszokat nyújtson válsághelyzetekben”[25].

[1]               HL L 327., 2006.11.24., 1. o.

[2]               Előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA); Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz; Fejlesztési Együttműködési Eszköz; Európai Fejlesztési Alap (EFA); és a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze stb.

[3]               Legfeljebb 18 hónapig tartó, a 20 millió EUR-nál kisebb összegű programok elfogadására és végrehajtására vonatkozó gyorsított eljárás keretében elfogadott programok, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletben (módosított költségvetési rendelet), és az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletben (végrehajtási szabályok) meghatározottak szerint.

[4]               Rendkívüli támogatási intézkedésekre épülő programok, melyek célja az uniós együttműködési politikák végrehajtásához szükséges feltételek megteremtése. Ezek hosszabb időtartamúak, viszont a hosszabb döntéshozatali eljárások – pl. a komitológia – miatt elfogadásuk is több időt vesz igénybe.

[5]               LRRD (Linking Relief, Reconstruction, and Development).

[6]               Az EU közös biztonság- és védelempolitikája.

[7]               A Stabilitási Eszköz békeépítési partnerségeként is ismert.

[8]               A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról (HL L 201.).

[9]               EuropeAid Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság (Európai Bizottság).

[10]             Lásd az e jelentést kísérő II. számú bizottsági szolgálati munkadokumentumot: „Stabilitási Eszköz: a 2011. évi kötelezettségvállalások és kifizetések áttekintése”.

[11]             Ez az összeg 1 millió EUR-s allokációt tartalmaz az Európai Parlamenttől a „Nem kormányzati szervek által irányított békeépítési tevékenységekre vonatkozó program” című kísérleti programra.

[12]             Az uniós források felhasználásáért való jogi és pénzügyi felelősséget, ideértve a szerződések aláírásának és adott esetben azok módosításának hatáskörét az Európai Bizottság központja az érintett uniós küldöttségre ruházza át.

[13]             A szakértői támogatási eszköz az uniós tagállamok állami vagy félállami szervezeteinek szakértőit veszi igénybe. 2008 óta 17 tagállamban működő kb. 60 szervezet szakértői több mint 100 missziót hajtottak végre.

[14]             Pl. a kettős felhasználású termékek exportjának ellenőrzése, tiltott kereskedelem, a korábban fegyverekkel foglalkozó szakemberek átirányítása, a nukleáris biztonság és üzembiztonság kultúrája.

[15]             Az Európai Bizottság 2011. június 30-án fogadta el a 2011-es éves cselekvési programot (http://www.eeas.europa.eu/ifs/docs/c_2011_4451_en.pdf).

[16]             A konfliktusmegelőzésről szóló tanácsi következtetések, a Külügyek Tanácsának 3101. ülése, Luxembourg, 2011. június 20.

[17]             A civil társadalom párbeszéd hálózatot az Európai Béketeremtő Összekötő Hivatal (EPLO) igazgatja.

[18]             Közel-Kelet és Észak-Afrika.

[19]             Többek között Jordániában (az UNAMI támogatására); Kazahsztánban (az UNRCCA támogatására, tekintettel az Aral-tó medencéjének térségére); Kenyában (szomáliai kérdésekkel kapcsolatban, Nairobiban működve); Kirgizisztánban (a kirgiz kormány támogatása érdekében nemzeti konfliktusmegelőző program kidolgozásával kapcsolatban); és Katarban (a darfuri béketárgyalások támogatására).

[20]             „A nem állami szereplők kapacitásainak megerősítése a kenyai választásokat követő erőszak által érintett területeken a konfliktusok megelőzése és megoldása érdekében” című fellépést a Konrad Adenauer Stiftung e.V. igazgatta.

[21]             Az ENSZ Fejlesztési Műveletek Koordinációs Hivatala.

[22]             Ezt a fellépést a Care International igazgatta.

[23]             „Az afganisztáni, kongó demokratikus köztársaságbeli és libériai nők politikai részvétele a béke- és biztonságpolitikában”.

[24]             A konfliktussal sújtott és instabil országokat támogató nemzetközi hálózat (INCAF) az OECD keretében.

[25]             International Conflict and Security Consulting: „Evaluation of the Crisis Response and Preparedness Components of the European Union’s Instrument for Stability” (Az Európai Unió Stabilitási Eszköze válságreagálási és felkészültségi komponensének értékelése), 2011. július.