Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Németország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról és a Németország 2012–2016 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programjáról szóló tanácsi véleményről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre[1] és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[2],

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira[3],

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)       Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta az Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)       A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot[4], melyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)       A Tanács 2011. július 12-én ajánlást fogadott el Németország 2011. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményt nyilvánított Németország 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, aktualizált stabilitási programjáról.

(4)       A Bizottság 2011. november 23-án elfogadta a második éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció második európai szemeszterét. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2012. február 14-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést[5], amelyben Németországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(5)       Az Európai Tanács 2012. március 2-án jóváhagyta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás normál feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(6)       Az Európai Tanács 2012. március 2-án arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(7)       Németország 2012. április 18-án benyújtotta a 2012–2016 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programját, 2012. április 12-én pedig előterjesztette 2012. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)       A túlzotthiány-eljárás keretében Németország által a 2008–2011 közötti időszakra vonatkozóan tett, 2012. évi első bejelentésben szereplő hiány- és adósságadatok szerint a költségvetési hiány 2011-ben a Szerződésben a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alatt volt. Emellett a Bizottság 2012. tavaszi előrejelzése szerint a költségvetési hiány a Szerződés szerinti referenciaérték alatt marad és az előrejelzés időszakában tovább csökken. Ennek eredményeként és a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásaival összhangban a Bizottság május 30-án a Németországban fennálló túlzott hiányról szóló határozat hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi határozatra irányuló ajánlást fogadott el a Szerződés 126. cikke (12) bekezdése szerint.

(9)       A stabilitási programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A program 2012–2013-ra vonatkozó előrejelzései nagyjából összhangban vannak a Bizottság 2012. tavaszi előrejelzésével a gazdasági növekedés üteme és szerkezete, valamint a munkaerőpiac alakulása tekintetében. A program későbbi évekre vonatkozó, a gazdasági növekedést érintő előrejelzései nagyjából összhangban vannak a Bizottságnak Németország középtávú potenciális növekedési rátájára vonatkozó becslésével. A programban felvázolt költségvetési stratégia célja a középtávú költségvetési cél elérése már 2012-ben, és a 2011. évi, a GDP 1,0 %-át kitevő – tehát jóval a 2013-ra kitűzött határidő előtt jelentősen a Szerződés szerinti 3 %-os referenciaérték alá kerülő – nominális hiányból kiindulva 2014-től majdnem kiegyensúlyozott nominális költségvetés megvalósítása. A program pontosítja az előzőleg a GDP 0,5 %-át kitevő (pontosabban a GDP 0,5 %-a körüli szűk tartományban mozgó) strukturális hiányban megállapított középtávú költségvetési célt, ami megfelelően tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásait, amelyek szerint a hiány nem haladhatja meg a GDP 0,5 %-át. A hiányra és az adósságra vonatkozó célokkal összefüggésben kockázatok elsősorban akkor merülhetnek fel, ha a pénzügyi szektor stabilizálásához további intézkedések válnak szükségessé. Az (újraszámított) strukturális hiány[6] alapján Németország úgy tervezi, hogy a programidőszak egészében betartja középtávú költségvetési célját, ami a kockázatelemzést figyelembe véve is indokoltnak tűnik. A programban szereplő adatok szerint és a kockázatelemzés figyelembevételével az állami kiadások növekedési rátája – figyelembe véve a bevételi oldali diszkrecionális intézkedéseket – 2012-ben meghaladja a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott kiadási szintet, míg 2013-ban megfelel annak. A tervek szerint a bruttó államadósság aránya 2012-ben 0,8 százalékponttal növekszik, a GDP 82,0 %-ára, majd 2013-ban a GDP 80 %-ára esik vissza, és ezután csökkenő pályán marad. A túlzott hiány megszüntetését követően Németország az átmeneti időszakban a tervek szerint elegendő előrelépést tesz ahhoz, hogy megfeleljen a Stabilitási és Növekedési Paktumban az adósságcsökkentésre vonatkozóan meghatározott referenciamértéknek.

(10)     A szövetségi kormány intézkedéseket tett az állami egészségügyre fordított kiadások hatékonyságának növelése érdekében és javasolta a tartós ápolás-gondozás reformját. További erőfeszítésekre van szükség az egészségügy hatékonyságának javítása érdekében, a kiadások várható további növekedésének visszafogásához. A tartós ápolás-gondozás javasolt reformja szintén nem elegendő a jövőbeli várható költségnövekedés kezelésére. Tovább kell javítani az adórendszer hatékonyságát. A szövetségi kormány jó úton halad, hogy teljesítse kötelezettségvállalásait az oktatásra és kutatásra fordított, növekedést előmozdító kiadások terén. Továbbra is fontos azonban, hogy a tartományok és az önkormányzatok, amelyek az oktatási és kutatási kiadások nagy részét viselik, szintén elegendő és hatékony ráfordításokat biztosítsanak ezeken a területeken. Az új alkotmányos adósságfék bevezetése tovább erősítette a német költségvetési keretrendszert. A tartományok szintjén azonban nem történt lényeges előrelépés a költségvetési szabályok végrehajtása terén.

(11)     A pénzügyi ágazatnak nyújtott jelentős állami támogatás, az ágazat saját kiigazítási erőfeszítéseivel együtt, valamint a német gazdaság élénkülésének előnyös hatása összességében stabilizálta az ágazat helyzetét. Annak ellenére, hogy a pénzügyi ágazat összességében viszonylag stabil és nincs hitelválság, maradtak hiányosságok, különösen ami egyes tartományi bankok strukturális problémáit illeti, mindenekelőtt az életképes üzleti modell hiánya, a gyenge irányítási struktúra és a nagykereskedelmi finanszírozástól való nagyfokú függőségből eredő sérülékenység miatt.

(12)     A német munkaerőpiac jó teljesítménye, a növekvő foglalkoztatás és a mérsékelt munkanélküliség nem járt minden résztvevő szempontjából ugyanolyan mértékű előnnyel, és a bérek emelkedése nem volt minden esetben összhangban a termelékenységgel. A magas adóterhekből eredő, a foglalkoztatást hátráltató fiskális tényezők, különösen a magas társadalombiztosítási járulékok, továbbra is akadályozzák mindenekelőtt az alacsony jövedelműek munkaerő-piaci integrálódását. Az úgynevezett miniállások (minijob) kiterjedt alkalmazása ahhoz vezet, hogy a megszerzett nyugdíjjogosultságok szintje alacsony marad. Ezért javítani kell a miniállások és a stabilabb szerződési formák közötti átmenetet. A munkaerő-piaci eszközök legújabb reformjának mindenki számára foglalkoztatási lehetőséget kell biztosítania. Az oktatási rendszer hatékonyságának fokozása és a hátrányos helyzetű csoportok tanulmányi eredménye komoly kihívást jelent Németországban. A képzett munkaerő biztosítása közép- és hosszú távon alapvető lesz a demográfiai változások által a potenciális növekedésre gyakorolt negatív hatás enyhítése szempontjából. Problémát jelent, hogy a nők teljes munkaidős foglalkoztatása csekély mértékű. A második keresők munkavállalása ellen ható fiskális tényezők és az egész napos gyermekgondozási létesítmények és iskolák hiánya hátráltatják a nők munkaerő-piaci részvételét.

(13)     Németországban az energiarendszer jelentős reformja zajlik. Az energiarendszer átalakításának általános gazdasági költségeit minimalizálni kell a nemzeti és több országot érintő hálózatok kiterjesztésének felgyorsítása és az éghajlatváltozással, valamint a megújuló energiaforrásokkal összefüggő szakpolitikák költséghatékonyságának folyamatos növelése révén, valamint döntő intézkedéseket kell tenni az energiahatékonyság tovább előmozdítása terén, továbbá növelni kell a versenyt az energiapiacokon. Németország központi földrajzi fekvése miatt a német vasúti hálózatnak jelentős hatása van a teljes európai vasúti közlekedésre. Főként az infrastruktúra-kezelők és a vasúttársaságok hatékony szétválasztásának hiánya miatt a vasúti személy- és áruszállítás piacán a verseny továbbra is csekély. Annak ellenére, hogy az utóbbi években, többek között a szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtása révén előrelépés volt tapasztalható, néhány szolgáltató ágazatban (pl. az építőiparban) tovább kell ösztönözni a versenyt és a termelékenységnövekedést.

(14)     Németország számos vállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében. A vállalások és a 2011-ben előterjesztett vállalások végrehajtása a foglalkoztatás előmozdításához, a versenyképesség javításához, az államháztartás fenntarthatóságának erősítéséhez és a pénzügyi stabilitás megerősítéséhez kapcsolódik. A Bizottság értékelte az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalások végrehajtását. Az ajánlás figyelembe veszi ennek az értékelésnek az eredményeit.

(15)     Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Németország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és értékelte a stabilitási programot, valamint a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Németország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását. A Bizottság európai szemeszter keretében megfogalmazott ajánlásait az alábbi, 1–4. ajánlások tükrözik.

(16)     A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Németország 2012. évi stabilitási programját. Véleményét[7] mindenekelőtt az 1. ajánlásban foglaltak tükrözik,

AJÁNLJA, HOGY Németország a 2012–2013 közötti időszakban tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.           Folytassa a határozott költségvetési politikát, hogy 2012-re elérje a középtávú költségvetési célt. Ennek érdekében a terveknek megfelelően hajtsa végre a költségvetési stratégiát, biztosítsa a kiadási referenciamérték betartását, és biztosítson elegendő előrelépést az adósságcsökkentésre vonatkozóan meghatározott referenciamértéknek való megfelelés felé. Az egészségügyre és a hosszú távú ápolás-gondozásra fordított állami kiadások hatékonyságának növelését célzó további erőfeszítések és az adórendszer hatékonyságának javítása terén rendelkezésre álló potenciál kiaknázása révén folytassa a növekedést ösztönző konszolidációs pályát; használja ki a rendelkezésre álló mozgásteret annak érdekében, hogy a közigazgatás minden szintjén az eddigieknél nagyobb mértékben és hatékonyabb módon eszközöljön növekedést előmozdító kiadásokat az oktatás és a kutatás területén. Következetes módon hajtsa végre az adósságféket valamennyi tartományban, időben történő és releváns ellenőrzési eljárások és korrekciós mechanizmusok biztosításával.

2.           Kezelje a pénzügyi szektor fennmaradó strukturális problémáit, többek között a megfelelően finanszírozott, életképes üzleti modellt igénylő tartományi bankok további szerkezetátalakítása révén, a hitelállomány túlzott szűkülésének elkerülése mellett.

3.           Költségvetés-semleges módon csökkentse a magas adóterheket, különösen az alacsony jövedelműek esetében, és tartson fenn megfelelő, az aktiválásra és integrációra irányuló intézkedéseket, mindenekelőtt a tartósan munkanélküliek tekintetében. Teremtse meg annak a feltételeit, hogy a bérek a termelékenységgel összhangban növekedjenek. Tegyen intézkedéseket a hátrányos helyzetű csoportok tanulmányi teljesítményének fokozásához, főként azáltal, hogy egyenlő feltételeket teremt az oktatási és képzési rendszerben. Fokozatosan szüntesse meg a második keresők foglalkoztatását hátráltató fiskális tényezőket és bővítse az egész napos gyermekgondozási létesítmények és iskolák rendelkezésre állását.

4.           Folytassa az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az energiarendszer átalakításának általános gazdasági költségei minimálisak maradjanak, többek között a nemzeti és több országot érintő villamosenergia- és gázhálózatok kiterjesztésének felgyorsításával. Biztosítsa, hogy az intézményi felépítés garantálja a hatékony versenyt a vasúti piacokon. Tegyen intézkedéseket a szolgáltatási ágazatokban a verseny további ösztönzése érdekében, többek között a szakmai szolgáltatások és egyes kisipari szolgáltatások terén, különösen az építőiparban.

Kelt Brüsszelben,

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               HL L 209., 1997.8.2., 1. o.

[2]               COM(2012) 305 final.

[3]               P7_TA(2012)0048 és P7_TA(2012)0047.

[4]               A 2012. április 26-i 2012/238/EU tanácsi határozat.

[5]               COM(2012) 68 final.

[6]               A Bizottság szolgálatai által a programban megadott információk alapján a közös módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg.

[7]               Az 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.