A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

2011. évi jelentés a versenypolitikáról

Bevezetés

2011 nehézségekkel teli év volt. A pénzügyi válság nyomán az euróövezet egyes részein államadósság-válság alakult ki, amely a bankszektort és több európai kormány költségvetésének fenntarthatóságát is fenyegette. Emellett súlyosan érintette a reálgazdaságba irányuló hiteláramlást.

Ilyen gazdasági körülmények között a tisztességes verseny továbbra is a belső piac teljes körű megvalósításának nélkülözhetetlen feltétele, és az európai gazdasági fellendülés és a világszintű eredményesség elősegítését célzó közös stratégiának kulcsfontosságú eleme.

Ez a közlemény bemutatja, hogy 2011 során hogyan alkalmazta a Bizottság a versenypolitikát a pénzügyi és az államadósság-válság megoldásának eszközeként, és hogy az év során meghozott versenypolitikai és végrehajtási intézkedések általánosságban hogyan járultak hozzá az Európa 2020 stratégia átfogóbb politikai célkitűzéseihez, támogatva a növekedést, a foglalkoztatást és az uniós gazdaság versenyképességét.

Ez az új formátumban készült közlemény a teljesség igénye nélkül betekintést nyújt a Bizottság 2011. évi versenypolitikai tevékenységébe, kiemelt figyelmet fordítva a pénzügyi szolgáltatási, az élelmiszer-ipari és a légi közlekedési ágazatra. Az új struktúra célja, hogy közérthetőbben ismertesse, hogy a Bizottság hogyan hajtja végre a versenypolitikát, valamint hogy e szakpolitika hogyan járul hozzá az európai gazdasághoz és az uniós polgárok jólétének javításához.

Az intézményközi kapcsolatoknak szentelt rész az Európai Parlamenttel folytatott folyamatos párbeszédről és a parlamenti kérések Bizottság általi teljesítéséről számol be. Bővebb információk a részletes bizottsági szolgálati munkadokumentumban és a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján találhatók.

1.           Versenypolitika a jelenlegi gazdasági helyzetben

A gazdasági talpra állás 2010-ben és 2011 elején mutatkozó bizonytalan jelei az év során nem bizonyultak tartósnak. Az utolsó hónapokban a közszférát valójában egyre erősebb bizonytalanság és nehézségek jellemezték. A tagállamok továbbra is támogatták a pénzintézeteket, amelyek közül sok a központi bankok likviditási támogatására szorult. Az államháztartási hiányok nyomán országkockázattal kapcsolatos aggodalmak merültek fel, ami a pénzügyi piacok nyugtalanságához vezetett.

A pénzügyi válság a gyér lakossági és vállalati hitelezés miatt drámaian érintette a reálgazdaságot, és a beruházások és a foglalkoztatás terén dominóhatás alakult ki. A gazdaságélénkítést célzó további beruházások helyett számos tagállam megszorító intézkedések végrehajtására és közkiadásai csökkentésére kényszerült.

A válság kirobbanását követően az EU haladéktalanul megkezdte a fellendülést célzó európai gazdaságélénkítő csomag koordinálását. Szigorúan, de a versenytorzítások elkerülése érdekében rugalmasan alkalmazta az állami támogatási szabályokat, egyúttal megkövetelve a bankoktól, hogy alakítsák át üzleti modelljeiket és orvosolják az azokat jellemző hiányosságokat. A „vészhelyzeti” intézkedések első hullámát követően a Bizottság reformprogramot indított, amelynek keretében ütemtervvel és konkrét határidővel rendelkező, egyértelmű, átfogó és következetes intézkedési rendszer segítségével kívánt megoldást nyújtani a pénzügyi ágazat strukturálisabb jellegű problémáira[1]. Ez a program a Bizottság átfogó növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához kapcsolódik, mivel a pénzügyi szektor stabilitása nyilvánvalóan az éves növekedési jelentésben[2] szereplő fő célkitűzések egyike. Ezenfelül a Bizottság a későbbiekben szabályozási kezdeményezéseket indított, hogy átalakítsa a pénzügyi ágazat szabályozási keretét. Ezek célja elsősorban az, hogy az ágazat figyelmét ismét ráirányítsák alapvető feladatára: a vállalkozások és a háztartások finanszírozási igényeinek teljesítésére.

Hogyan járul hozzá az állami támogatási politika a pénzügyi stabilitáshoz?

Az Európai Unió állami támogatási kerete továbbra is egyedülálló uniós szintű koordinációs eszköz

A nyár folyamán elmélyülő államadósság-válság arra késztette a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a banktőke megerősítését és a banki kötelezettségekre nyújtott garanciák biztosítását célzó intézkedési csomagot (a bankmentő csomag)[3] fogadjanak el. A Bizottság december 1-jén meghosszabbította a pénzügyi szektornak nyújtott állami támogatási válságintézkedések érvényességét, és pontosította, illetve aktualizálta a díjszabásra és más feltételekre vonatkozó szabályokat[4]. A helyzet stabilizálódását követően a bankokra vonatkozóan állandóbb jellegű állami támogatási szabályrendszert fognak bevezetni.

A válság kezdetétől 2011. december 31-ig 1,6 billió EUR összegű állami támogatást használtak fel európai bankok megmentésére és szerkezetátalakítására. A Bizottság 39 szerkezetátalakítási határozatot fogadott el, amelyek esetében nyomon követi a szerkezetátalakítási tervek eredményes végrehajtását. 24 bankban jelenleg is zajlik a szerkezetátalakítás. A Bizottság ezenfelül 20 tagállamban hagyott jóvá olyan nemzeti programokat, amelyek a válságszabályozási rendszer keretében biztosított eszközöket alkalmaznak. Ide tartozik a tőkeinjekció, az értékvesztett eszközök elidegenítéséhez nyújtott támogatás és a garanciák.

Októberben az ECOFIN Tanács megállapította, hogy az uniós állami támogatási keretet az uniós szintű koordináció kizárólagos eszközeként kell alkalmazni, és hogy – rövid és középtávon – további keretekre nincs szükség. A Bizottság az állami támogatási eszköz igénybevételével előmozdította a bankok szerkezetátalakítását, és eközben megőrizte a mindenki számára egyenlő piaci feltételeket. A válság esetén a bankoknak nyújtandó állami támogatásra vonatkozó szabályok meghatározása hármas célt szolgált: a pénzügyi stabilitás biztosítása, a belső piac védelme és a támogatások kedvezményezettjeinek szerkezetátalakítása azok hosszú távú életképessége érdekében. A bankokat kötelezték, hogy hagyjanak fel a túlzott tőkeáttételen és a rövid távú bankközi finanszírozás túlzott alkalmazásán alapuló fenntarthatatlan üzleti modellekkel, és arra ösztönözték őket, hogy ismét alaptevékenységeikre összpontosítsanak. A Bizottság egyedüli intézményként kifejezetten tehermegosztási feltételekhez köti a mentőintézkedéseket, és ezzel segíti a jövőbeni erkölcsi kockázatok mérséklését.

Az Európai Parlament felhívására[5] válaszul a Bizottság szolgálati munkadokumentumot készített, amelyben bemutatja, hogy az állami támogatási politika keretében milyen lépéseket tett a pénzügyi és gazdasági válság kezelésére[6].

2011-ben a Bizottság több fontos állami támogatásról szóló határozatában továbbra is alkalmazta a csődhelyzetben lévő bankokkal kapcsolatos megközelítését. Jó példa erre a bajba jutott ír hitelező, az Anglo Irish Bank[7] esete. A Bizottság jóváhagyta azt az ír hatóságok által benyújtott tervet, amely az Anglo Irish Bank és az Irish Nationwide Building Society tíz év alatt történő együttes megszüntetését irányozza elő. További nyilvánvaló példa a hosszú ideje gyengélkedő német Landesbank WestLB[8]. A végső terv a WestLB kettéosztása; a fennmaradó eszközöket és kötelezettségeket egy rossz bankra ruházzák át. 2012. június 30-ig a WestLB megszünteti banki tevékenységeit, és ettől kezdve kizárólag eszközkezelési szolgáltatásokat nyújt. A bank csak a leghagyományosabb üzleti tevékenységeit – a kis helyi takarékpénztáraknak nyújtott szolgáltatásait – kínálja majd a piacon, e korlátozott feladatok ellátását azonban a Landesbank Hessen-Thüringen (Helaba) veszi át.

A nagymértékben állami támogatásra szoruló bankoknak nem kell kivonulniuk a piacról, amennyiben tevékenységeik egy részének reális esélye van arra, hogy ismét életképessé válik, feltéve, hogy ezek a bankok jelentősen csökkentik méretüket és alapjaiban úgy módosítják üzleti modelljüket, hogy az csak az életképes tevékenységekre összpontosít. Ezt a megközelítést jól szemlélteti a Hypo Real Estate[9] német bank szerkezetátalakításának jóváhagyása. A bank méretét a válság előtti mérlegfőösszegének 15 %-ára csökkentik, és fokozatosan megszünteti több üzleti tevékenységét. A Bizottság hasonlóképpen jóváhagyta szerkezetátalakítási támogatás nyújtását egy másik német bank, a HSH Nordbank[10] részére, tekintettel arra, hogy a bank vállalta, hogy bizonyos üzletágakból kivonulva 61 %-kal csökkenti a válság előtti mérlegfőösszegét. A Bizottság ezt a megoldást kisebb bankok esetében is alkalmazta. A dán Eik bankot[11] például egy felszámolási eljárás alá vont rossz bankra és egy jó bankra osztották fel, amely utóbbit ajánlattételi eljárás keretében értékesítették. Hasonlóan jártak el az osztrák Kommunalkredit[12] esetében, amelyet a mentési művelet részeként államosítani kellett. A bank üzleti tevékenységét felosztották nem stratégiai (megszüntetendő) és (a mérlegfőösszeg hozzávetőleg 40 %-át kitevő) stratégiai tevékenységekre, amelyeket a tervek szerint reprivatizálnak.

Az ABN Amro Bank[13] esetében az állami támogatási igény elsősorban a szétválás különleges körülményeiből adódott: a holland bank tevékenységeit elkülönítették a problémákkal küzdő Fortis csoport és az azóta megszűnt ABN Amro Csoport tevékenységeitől. A két vállalkozás így fennmaradó tőkéje nem volt elegendő a válság leküzdéséhez és összefonódásuk finanszírozásához. A Bizottság figyelembe vette, hogy a banknak elsősorban nem a saját szintjén elkövetett hibás vezetés vagy túlzott kockázatvállalás miatt van szüksége támogatásra, és ezért csak magatartási biztosítékokat kért (azaz nem írta elő bizonyos banki tevékenységek megszüntetését).

A programországok sajátos helyzete

A versenypolitika hozzájárul a pénzügyi stabilitáshoz és a kiigazítási programokhoz kapcsolódó strukturális reformokhoz

A válság a legtöbb tagállamban súlyos gazdasági egyensúlyhiányt idézett elő, és 2010-től néhányuknak nem maradt más választása, mint hogy külső segítséget kérjenek az Európai Bizottságtól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). A pénzügyi stabilitás valóban kiemelkedő jelentőséggel bír az Európai Unió számára, mivel e tagállamok közül három (Görögország, Írország és Portugália) egyben a szélesebb euróövezet tagja is. Ezekben az úgynevezett „programországokban” gazdasági kiigazítási programokat hajtanak végre. Ezek a programok számos különböző feltételt írnak elő, adott esetben például a pénzügyi szektor szerkezetátalakítását és strukturális reformok kötelező bevezetését más gazdasági ágazatokban, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban[14]. A gazdasági struktúra szempontjából a programok magukban foglalhatják többek között az állami tulajdonú vállalkozások privatizációját, illetve szerkezetátalakítását. Ezek a lépések állami támogatási kérdéseket vethetnek fel, amelyeket a Bizottságnak a programok sikeres végrehajtása érdekében haladéktalanul rendeznie kell. A privatizációs célok különösen fontosak Görögország, Portugália és Románia esetében. Az e tagállamokra vonatkozó programok további célja, hogy a lehető legeredményesebbé és leghatékonyabbá tegyék a versenyjog végrehajtására irányuló rendszert, ezért a nemzeti versenyhatóságok kibővített jogkörökre és több (emberi) erőforrásra tartanak igényt.

A Bizottság az IMF-fel és az Európai Központi Bankkal (EKB) együtt aktívan közreműködik a programországok pénzügyi szektorának szerkezetátalakításában, biztosítva ezzel, hogy az érintett intézmények nehéz makrogazdasági környezetben történő fennmaradásához szükséges jelentős támogatás nem eredményez indokolatlan versenytorzulást. A Bizottság a három euróövezeti ország esetében engedélyezte a meglévő bankgarancia- és feltőkésítési programok meghosszabbítását. A Bizottság – elsősorban azzal, hogy a bankok számára előírja nem csupán a kapott támogatás ellentételezését és végül visszafizetését, hanem egyúttal a szerkezetátalakítás terheinek megosztását és a támogatás által előidézett versenytorzulások kezelését célzó intézkedések meghozatalát – ellenőrzi, hogy az állami támogatást a szükséges minimumra korlátozzák, és megfelelően kezeljék az erkölcsi kockázatot.

A görögországi helyzet rendkívül összetett. A bankszektort egyszerre sújtja a mély recesszió, miközben hatalmas államkötvény-állománya is gondot okoz. A bankok 2009 óta állami támogatással végzett szerkezetátalakítása ilyen rendkívül nehéz körülmények között zajlik. A Görög Mezőgazdasági Bank (ATE) szerkezetátalakítási tervét május 23-án hagyták jóvá. Miután a Görög Mezőgazdasági Bank is érintett volt a magánszektor közreműködésében, amelyről 2011 júliusában határoztak, szeptemberben leírásokra került sor, és ezt követően a banknak további állami tőkeinjekcióra volt szüksége. A feltőkésítés feltételeként naprakész szerkezetátalakítási tervet kell benyújtani a Bizottsághoz. Az Európai Tanács október 27-i határozata, amelynek értelmében a görög kötvények értékének 21 % helyett 50 %-kal történő csökkentésével tovább növelik a magánszektor görögországi mentőprogramhoz való hozzájárulását, államkötvény-állományuk arányában jelentősen érinteni fogja a görög bankokat. Az így keletkező tőkeigények fedezeteként az ugyanezen a napon elfogadott második görögországi program számottevő költségvetés-emelést irányoz elő a bankok megsegítésére, és az összeg felhasználását a Bizottság szigorúan ellenőrizni fogja.

Görögországgal ellentétben az ír adósságválság oka az, hogy az ingatlanbuborék kidurranását követően a bankok tetemes veszteségeket könyveltek el. A Bizottság, az IMF és az EKB 2010. november 28-i programjának költségvetése 85 milliárd EUR, amelyből 35 milliárd EUR-t a pénzügyi szektor számára különítettek el. Nagy lépéseket tettek a program feltőkésítési, szerkezetátalakítási és tőkeáttétel-csökkentési céljainak megvalósítása felé. Ami a feltőkésítést illeti, a hatóságok a 2011. évi szavatolótőke-megfelelőségi felülvizsgálat során átfogó elemzést készítettek a négy fennmaradó ír bank (BOI, AIB/EBS és IL&P) tőkeszükségleteiről. A felülvizsgálat keretében független külső tanácsadók elemezték a várható hitelveszteségeket. Az elemzés a hitelállományt érintő várható veszteségeket és a bankok fenntartható méretre történő csökkentéséhez, illetve a központi banki finanszírozástól való függésük mérsékléséhez szükséges tőkeáttétel-csökkentési folyamat költségeit foglalja magában. Az ír hatóságok a programban kitűzött július 31-i határidőig elvégezték a bankok feltőkésítését. A bankok által elvégzett kötelezettségkezelési intézkedéseknek és a BOI tőkeemelésében való magánszektorbeli közreműködésnek köszönhetően az eredetileg erre a célra elkülönített összegnél jóval kevesebbet használtak fel. Júliusban az ír hatóságok benyújtották a bankok szerkezetátalakítására vonatkozó terveket, amelyekben feltüntették a tőkeáttétel-csökkentési célokat és egyéb intézkedéseket. A BOI-val kapcsolatos tervet az állami támogatási szabályok értelmében december 20-án jóváhagyták, a többi terv értékelése pedig folyamatban van.

Májusban az ECOFIN Tanács és az IMF igazgatótanácsa 78 milliárd EUR összegű támogatási csomagról állapodott meg Portugália javára. A pénzügyi szektor iránti bizalom megerősítése érdekében a program előírja, hogy a bankoknak rendezett módon csökkenteniük kell a tőkeáttételt, és növelniük kell tőkéjüket. Ennélfogva új feltőkésítési rendszert vezettek be, amelynek megnövelt költségvetése (3 milliárd EUR helyett) 12 milliárd EUR. A tőketámogatásban részesülő bankoknak az állami támogatási szabályokkal összhangban szerkezetátalakítási tervet kell benyújtaniuk az Európai Bizottsághoz. A 2008 novemberében államosított BPN-nek (Banco Português de Negócios) nyújtott támogatás ügyében hivatalos állami támogatási eljárást indítottak; a hivatalos határozat elfogadására várhatóan 2012 tavaszán kerül sor.

Hogyan mozdítja elő az antitröszt szabályok érvényesítése a tisztességes versenyt és a pénzügyi piacok átláthatóságát?

Európának átlátható, nyitott és innovatív pénzügyi piacokra van szüksége

Más piacokhoz hasonlóan a pénzügyi piacok is hatékonyabb szolgáltatást nyújtanak, ha nyitottak és versenyképesek. A Bizottság pontosan ezt kívánja elérni a tőzsdén kívüli piacokon, a fizetési szolgáltatások ágazatában és a kereskedési adatok és pénzügyi információk piaci terjesztése területén végzett antitröszt vizsgálataival.

Tőzsdén kívüli származtatott termékek és hitel-nemteljesítési csereügyletek

A közelmúltbeli pénzügyi válság során nyilvánvalóvá vált, hogy a tőzsdén kívüli származtatott termékekkel és pénzügyi eszközökkel folytatott kereskedés nem átlátható. A válságból eredő tanulságokat levonva a G20-ak 2009. évi pittsburgh-i csúcstalálkozójukon megállapodtak arról, hogy fokozni kell a kevésbé szabályozott piacok átláthatóságát és ellenőrzését, különös tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott termékekre. 2010-ben ezért a Bizottság javaslatot tett arra, hogy az európai piaci infrastruktúra-rendelet (EMIR[15]) révén javítsák a hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS[16]) és más tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szabályozását. Ezenfelül 2011 októberében a Bizottság a tőzsdén kívüli piacok fokozottabb átláthatósága érdekében a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID-irányelv) felülvizsgálatára irányuló javaslatot terjesztett elő[17].

A hitel-nemteljesítési csereügyletekkel és az EURIBORRAL kapcsolatos folyamatban lévő antitröszt vizsgálatok

A versenypolitika támogatja ezeket a jogalkotási kezdeményezéseket. A piaci átláthatóság hiánya az új piaci belépők és a végső fogyasztók kárára egyes piaci szereplők javát szolgálhatja, akik ezért érdekeltek annak fenntartásában. Általánosabb szinten a pénzügyi információk központi jelentőséggel bírnak a pénzügyi piacok számára, és velük kapcsolatban nagy az összejátszás vagy a visszaélés kockázata, ezért indokolt a versenyhatóságok fokozott ébersége.

2011-ben a Bizottság két antitröszt vizsgálatot indított a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos kereskedési adatok, illetve az ilyen ügyletekkel kapcsolatos klíringszolgáltatások piacán beruházási bankok által elkövetett állítólagos összejátszás és/vagy piaci erőfölénnyel való visszaélések ügyében[18]. Az első antitröszt ügyben 16 beruházási bank és a hitel-nemteljesítési ügyletek piacával kapcsolatos pénzügyi információk vezető szolgáltatója, a Markit is érintett. A Bizottság azt vizsgálja, hogy a felek összejátszottak-e, illetve visszaéltek-e piaci erőfölényükkel a hitel-nemteljesítési csereügyletekre vonatkozó pénzügyi információk ellenőrzése érdekében. A második ügy résztvevői kilenc kereskedelmi bank és az ICE Clear Europe, a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel foglalkozó vezető elszámolóház. A Bizottság elsősorban azt vizsgálja, hogy az ICE által a kilenc bank részére kínált kedvezményes díjak hatására ezek a bankok más konkurens elszámolóházak kárára az ICE rendszeréhez kötődnek-e.

A Bizottság továbbá októberben több tagállamban is előzetes bejelentés nélküli helyszíni ellenőrzéseket végzett az európai irányadó bankközi kamatlábhoz (EURIBOR) kapcsolódó származtatott pénzügyi termékek ágazatában tevékenykedő több vállalkozásnál, mivel arra gyanakszik, hogy ezek a vállalkozások megsértették az Európai Unió antitröszt előírásait.

A Bizottság antitröszt fellépése és a szabályozási intézkedések kiegészítik egymást, mivel mindkettő célja a biztonságos, rendezett és hatékony pénzügyi piacok megteremtése.

Egységes eurófizetési térség (SEPA)

Az egységes, hatékony és innovatív fizetési piacok kulcsszerepet töltenek be a jól működő egységes piacon és a gazdasági integrációban. A SEPA kiváló példa arra, hogy az önszabályozás, a szabályozás és a versenyjog végrehajtása együtt nyílt, hatékony és innovatív piaci struktúrákat hozhat létre, és ez feladatuk is. A többágú megközelítés igen sikeresnek bizonyult egy 2010. évi bizottsági rendeletjavaslat elfogadásakor, amely a jelenlegi tagállami rendszerekről az új páneurópai SEPA átutalási és beszedési megbízási rendszerekre történő átállást sürgeti.

A rendeletjavaslat ezenkívül kitér a SEPA beszedési megbízási (SDD) modelljének finanszírozásához szükséges bankközi díjak kérdésére is, mivel az ágazat igényli az ilyen kollektív megállapodások jogszerűségével kapcsolatos fokozott egyértelműséget és kiszámíthatóságot. A bankközi díjakra vonatkozó bizottsági javaslat fő célja többek között egyenlő piaci feltételek megteremtése a pénzforgalmi szolgáltatók számára, az átutalások és beszedési megbízások egységes piacának létrehozása, a SEPA beszedési megbízásokra történő átállás előmozdítása, valamint hatékony beszedési megbízási szolgáltatások megvalósítása. A rendeletet a Parlament a 2012. február 14-i plenáris ülésen (a Gazdasági és Monetáris (ECON) Bizottság jelentésének[19] elfogadását követően), a Tanács pedig február 28-án fogadta el. A rendelet a 2012 második negyedévében várható kihirdetésekor lép hatályba.

Az e-fizetések szabványosítása

E szabályozási kezdeményezések mellett a Bizottság antitröszt felügyelet révén törekszik az új piaci belépők és az innováció előtt álló akadályok kezelésére, hogy olyan hatékony páneurópai fizetési rendszerek kialakítását ösztönözze, amelyek csökkentik a fizetési költségeket, innovatív fizetési módszerekkel szolgálnak, és végső soron előmozdítják az Unión belüli kereskedelmet. 2011 szeptemberében a Bizottság antitröszt vizsgálatot indított az Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC) által az interneten keresztül teljesített fizetésekre („e-fizetések”) vonatkozóan végzett szabványosítási folyamattal kapcsolatban[20]. A vizsgálat célja elsősorban annak megállapítása, hogy a szabványosítási folyamat korlátozza-e a piacra történő belépést vagy az innovációt például a bank által nem ellenőrzött új belépők és pénzforgalmi szolgáltatók kizárása révén.

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó adatok ágazata

A jól működő pénzügyi piacoknak szükségük van az információhoz való hozzáférésre és arra, hogy a pénzügyi eszközök árára és struktúrájára vonatkozóan jó minőségű, időszerű piaci adatok álljanak rendelkezésre. A pénzügyi információszolgáltatási piacokon gyakran nagyfokú koncentráció figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy a világ legnagyobb pénzintézetei és információszolgáltatói jelentős piaci befolyással bírnak. Az ilyen piacokon végzett ágazati szabványosítás a gyakorlatban piaci szabványok szerinti termékek, szolgáltatások, pénzügyi azonosítók és mutatók kialakításához vezethet. A Bizottság jelenleg több ágazati kérdést is vizsgál (ideértve az információkhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a szabványmeghatározást, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, valamint a különböző termékek és szolgáltatások közötti átjárhatóságot).

Az ISIN-re vonatkozó jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalások

A nemzetközi értékpapír-azonosító szám (ISIN) 12 karakterből álló alfanumerikus kód, amelynek segítségével az értékpapírok a kereskedés és az elszámolás során egységesen azonosíthatók, a pénzügyi eszközök jellegére utaló információt azonban nem tartalmaz. A Bizottság azért indított vizsgálatot, mert az ISIN-adatlapok használatát a Standard & Poor’s (S&P) engedélyezési díj megfizetéséhez kötötte, és november 15-én a Bizottság öt évre kötelező erőre emelte az S&P által tett kötelezettségvállalásokat. Ezek kettős következménnyel járnak: először is a közvetett felhasználóknak a továbbiakban nem kell engedélyezési díjat fizetniük az S&P részére az ISIN-adatlapok használatáért; másodszor az S&P új, kizárólag ISIN-adatlapokat tartalmazó szolgáltatást kínál majd, amelynek igénybevételéért az információszolgáltatóknak és a közvetlen felhasználóknak évi 15 000 USD-t kell fizetniük.

Hitelminősítő intézetek

A hitelminősítő intézetek olyan vállalkozások, amelyek bizonyos típusú adósságkötelezvények kibocsátóit (például kormányokat), valamint magukat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat (azaz az államadósságot) hitelminősítéssel látják el. A minősítéseket ezután a befektetők, a kibocsátók, a beruházási bankok, az értékpapír-kereskedők és a kormányok is felhasználják. A hitelminősítések fontos tényezővé váltak a pénzügyi beruházásokkal járó kockázatok értékelése terén.

A pénzügyi válság okozta nyugtalan helyzetben aggodalmak merültek fel a hitelminősítő intézetek piacát és az e területen tevékenykedő egyes vállalkozások működésének módját illetően. A Bizottság novemberben javaslatot tett a hitelminősítő intézetekről szóló hatályos rendelet[21] módosítására, hogy megoldást kínáljon a minősítések túlzott figyelembevételével és az összeférhetetlenséggel, a piaci struktúrával és a hitelminősítő intézetek elszámoltathatóságával kapcsolatos bizonyos problémákra. A Bizottság továbbra is figyelemmel kíséri a hitelminősítő intézetek piacán fennálló versenyhelyzetet, mivel az ottani oligopolisztikus piaci struktúra nagymértékben akadályozza a piacra lépést. Ez idáig nem derült fény arra, hogy e piacon versenyellenes gyakorlatot folytatnának.

Hogyan járul hozzá az összefonódásra vonatkozó uniós szabályok alkalmazása a pénzügyi piacokon folyó tisztességes verseny fenntartásához?

A biztonságos, hatékony és versenyképes módon működő kereskedési és kereskedés utáni infrastruktúrák a pénzforgalmi és a származtatott ügyletek esetében is a korszerű és dinamikus tőkepiacok nélkülözhetetlen alkotóelemei, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások és a befektetők számára, hogy európai és világszinten egyaránt megőrizzék versenyképességüket. Mivel a részvénytőzsdék a tőkepiacok fontos szereplői, a közöttük folyó verseny döntő jelentőséggel bír.

Verseny az európai pénzügyi származtatott termékek tőzsdéi között

Június 29-én a Deutsche Börse (többek között a frankfurti tőzsde tulajdonosa) és a NYSE Euronext (többek között a New York-i, a párizsi, a brüsszeli, az amszterdami és a lisszaboni tőzsde tulajdonosa) az EU összefonódás-ellenőrzési rendelet értelmében hivatalosan bejelentette tervezett összefonódását a Bizottságnak[22]. A művelet eredményeképpen egyesült volna a pénzügyi eszközök (pénzeszközök és származtatott termékek) kereskedelmének, klíringjének és elszámolásának valamennyi szakaszában aktív két vezető európai részvénytőzsde. A kezdeti piaci vizsgálatot követően a Bizottság részletes vizsgálatot indított, amelynek során kiemelt figyelmet fordított a származtatott termékek kereskedelmére, mivel a tranzakció a pénzügyi derivatívák európai piacán a két legnagyobb származtatott-termék-tőzsde[23] összeolvadását jelentette volna. A Bizottság megállapította, hogy az összefonódás monopóliumközeli helyzetet idézett volna elő a tőzsdei kereskedésbe bevont európai pénzügyi származtatott termékek piacán, korlátozva ezzel a szabad verseny lehetőségét és az innovációt. Mindez az ügyfeleket is érintette volna, különösen a nyugdíjalapokat, a befektetési alapokat és a lakossági bankokat, valamint a hivatásos értékpapír-kereskedőket és a beruházási bankokat. Az egyesített vállalat szélesebb körű kereskedés utáni klíringszolgáltatásaihoz való hozzáférés hiánya (azaz a zárt „vertikális siló” kialakulása) tovább nehezítené a származtatott ügyletekkel foglalkozó konkurens platformok piacra lépését az új belépőket már így is nagymértékben akadályozó piacon. A bejelentő felek azt állították, hogy az összefonódás jelentős hatékonyságnöveléssel járna. Ezen előnyök mértéke azonban jóval elmaradna a bejelentő felek által közölttől, és részben az összefonódás nélkül is megvalósítható. A hatékonyságjavulás mindenesetre nem lenne kellően számottevő ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja az összefonódás által az ügyfeleknek okozott károkat, és a monopóliumközeli helyzet kialakulása miatt az sem valószínű, hogy ezeket az előnyöket az ügyfelek is maradéktalanul élvezhetnék. A bejelentő felek korrekciós intézkedéseket javasoltak a Bizottság által támasztott kifogások kezelésére, ezeket azonban utóbbi végül elégtelennek ítélte.

2.           A versenypolitika tágabb kontextusban

Ilyen körülmények között a Bizottság 2011. évi versenypolitikai és végrehajtási intézkedéseinek nagy része a pénzügyi piacokat érintő válság hatásainak kezelésére irányult.

Mindazonáltal a versenypolitika végrehajtása és képviselete átfogóbb, hosszabb távú célkitűzéseket is szolgál, úgymint a fogyasztói jólét növelése, valamint az európai uniós növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség támogatása az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiával összhangban[24].

A stratégia konkrét elérendő célokat tűz ki az elkövetkező évtizedre többek között a foglalkoztatás, az oktatás, a migráció, az energiahasználat és az innováció területén, valamint az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos mérföldköveket határoz meg a pénzügyi válság hatásainak leküzdése és annak érdekében, hogy az EU-t ismét növekedési pályára állítsa. A verseny, valamint az Európai Bizottság és az Európai Versenyhatóságok Hálózatán (ECN) belül a tagállamok által kidolgozott és végrehajtott erőteljes versenypolitika nagy szerepet játszik az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében, mivel a verseny közvetlenül befolyásolja a termelékenységnövekedés fő mozgatórugóit.

A versenyszabályok szilárd végrehajtási kerete

2011 a versenyjog végrehajtására szolgáló uniós intézményi keretet érintő tisztességes eljárással kapcsolatos kérdések tekintetében is fontos év volt. Mind az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB)[25], mind az Európai Bíróság[26] megerősítette, hogy a versenyjog végrehajtásának intézményi kerete, amely alapján a Bizottság mint közigazgatási szerv teljes körű bírósági felülvizsgálat hatálya alá tartozó határozatokat hoz, biztosítja az e határozatok által érintett személyek alapvető jogainak megfelelő védelmét. A Bizottság elkötelezett az iránt, hogy tovább tökéletesítse vizsgálati eljárásait és fokozza azok átláthatóságát. Erről tanúskodik annak a 2011. évi intézkedéscsomagnak az elfogadása is[27], amely a 101. és 102. cikkel kapcsolatos eljárásokra vonatkozó legjobb gyakorlatokat[28] (hasonló legjobb gyakorlatok az összefonódások ellenőrzése és az állami támogatások területén már rendelkezésre állnak), a meghallgató tisztviselő felülvizsgált megbízatását[29] (a meghallgató tisztviselő szerepének kiterjesztése a vizsgálati szakaszra), valamint a gazdasági bizonyítékok benyújtásáról szóló szolgálati munkadokumentumot[30] foglalja magában. Az intézkedéscsomag célja, hogy növelje az átláthatóságot, és segítséget nyújtson az egyes feleknek az antitröszt és összefonódással kapcsolatos vizsgálatok során a Bizottsággal és a meghallgató tisztviselőkkel folytatott kommunikációhoz.

A közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezésére vonatkozó megfelelőbb szabályok

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló új jogszabálycsomag[31] egyszerűbb, átláthatóbb és rugalmasabb keretet biztosít a tagállamok számára a polgárok részére történő magas színvonalú közszolgáltatás-nyújtás támogatásához. A tagállamok nagyrészt szabadon meghatározhatják, mely szolgáltatások minősülnek általános érdekűnek, a Bizottság azonban köteles biztosítani, hogy az ilyen szolgáltatások nyújtására adott közfinanszírozás ne vezessen a belső piaci verseny indokolatlan torzulásához. Korábban csak a kórházak és a szociális lakhatási szolgáltatások élveztek mentességet, az új csomag értelmében azonban a kapott ellentételezés összegétől függetlenül számos további szociális szolgáltatás mentesül a Bizottságnak történő bejelentési kötelezettség alól. A szolgáltatásoknak szociális szükségleteket kell kielégíteniük (ezek a következők: egészségügy és tartós ápolás-gondozás, gyermekgondozás, a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés, szociális lakáshoz juttatás, a kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoportok gondozása és társadalmi befogadása). Ezzel szemben a Bizottság a fentiektől eltérő és 15 millió EUR éves összeget meghaladó ellentételezésben részesülő általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetében szigorítja az ellenőrzést.

2.1.        Hogyan javítja a verseny a fogyasztók jólétét?

Nehéz időkben előfordulhat, hogy egyesek protekcionista védelmi vonalak felállítását szorgalmazzák. Amint azonban az a múltban bebizonyosodott, a gazdasági válság idején nem foghatjuk vissza a versenypolitika végrehajtását és képviseletét, mivel a versenyjogi keret gyengülése közép- és hosszú távon rontja a növekedési kilátásokat.

A fogyasztók jobban járnak, ha nyílt és versenyképes piacokhoz férhetnek hozzá

A versenyellenes megállapodások és a piaci erőfölénnyel való visszaélés elleni küzdelem mindenkori prioritás a Bizottság számára. A Bizottság 2011-ben négy, kartellekkel kapcsolatos határozatot fogadott el, amelyek közül kettő fogyasztási cikkeket (háztartási mosószereket és egzotikus gyümölcsöket) érintett, és 14 vállalkozásra összesen több mint 614 millió EUR bírságot szabott ki[32]. A négy határozat közül három esetében peren kívüli megállapodás történt. Az ilyen megállapodások fontosak, mivel lehetővé teszik a bizottsági eljárás gyors lezárását, időt és erőforrásokat megtakarítva ezzel. Ezenfelül növelik a Bizottság kartellek ellen folytatott küzdelmének visszatartó erejét.

Elsősorban a fogyasztók javát szolgálja az a hagyományos lengyel távközlési szolgáltató ellen júniusban elfogadott elmarasztaló határozat is, amely szerint a szolgáltató több mint négy éven keresztül korlátozta a verseny fejlődését a lengyel szélessávú piacokon[33]. A Bizottság 2009-ben saját kezdeményezésére indított eljárást, miután megállapította, hogy Lengyelország egyike azon tagállamoknak, ahol a legkezdetlegesebb a szélessávú hálózat kiépítettsége, hogy a felhasználók lassabb kapcsolódási sebességgel kénytelenek beérni, és a meghirdetett Mbit/s-onkénti havidíjak jóval magasabbak a más tagállamokban tapasztalt áraknál (és az OECD országok körében a legmagasabbak közé sorolhatók).

A Bizottság továbbá az összefonódási politika alkalmazása során is védi a versenyt és fokozza a fogyasztók jólétét, ugyanis egyensúlyt teremt az összefonódások gazdasági előnyei és más tényezők, például az árak, a kínálat, a minőség és az innováció szempontja között. Ez a megközelítés eredményesnek bizonyult az informatikai ágazatban, ahol a Bizottság felülvizsgálta és jóváhagyta egyes versenytársak összefonódását olyan már jelenleg is nagy koncentrációval jellemzett piacokon, mint a merevlemez-gyártó ipar[34], valamint egyes vállalkozások üzleti modelljeik módosítására (például az informatikai biztonsági termékeket gyártó McAfee vállalatnak az informatikai chipeket gyártó Intel vállalat általi felvásárlása, amelyet az interoperabilitás biztosítására vonatkozó kötelezettségvállalásoktól tettek függővé)[35] vagy tevékenységi körük diverzifikálására irányuló terveit (például az internetes hang- és videókommunikációs szolgáltatónak, a Skype-nak az operációs rendszereket gyártó Microsoft általi felvásárlása)[36]. A fogyasztók ezenfelül bizonyos európai vasútvonalakon utazva várhatóan élvezhetik majd a szélesebb kínálat és a kedvezőbb árak előnyeit, miután a Bizottság jóváhagyta a Párizs–Milánó[37] és a Bécs–Salzburg útvonalon[38] új nagysebességű járatok bevezetését előkészítő közös vállalkozások létrehozását, amelyek versenyben állnak majd a meglévő szolgáltatók által nyújtott vasúti szolgáltatásokkal.

A fogyasztók jólétének javítása: az élelmiszer-ipari ágazat gyakorlati példája

Az emelkedő és ingadozó élelmiszerárak kedvezőtlenül befolyásolhatják az európai gazdaságot

Az élelmiszeripar kiválóan szemlélteti, hogyan segítheti elő a versenypolitika végrehajtása és képviselete a fogyasztók jólétének javítását, ebben az ágazatban ugyanis a polgárok napi szinten szembesülnek a piaci realitásokkal. Az élelmiszerek a polgárok költségvetésének jelentős részét teszik ki, hiszen 2011-ben az Unión belül átlagosan az összes háztartási kiadás 14,1 %-át fordították ezekre[39].

Az élelmiszer-ellátási lánc kapcsolatot teremt az európai gazdaság három jelentős ágazata: 1) a mezőgazdasági termelés; 2) az élelmiszer-feldolgozás és a 3) (nagy- és kiskereskedelmi) forgalmazás között. E három ágazat jelentős szerepet tölt be Európa gazdasági, társadalmi és politikai életében, és számottevően hozzájárul az európai uniós hozzáadott értékhez, kereskedelemhez és foglalkoztatáshoz, különösen a vidéki területeken[40]. Körülbelül 2007 közepétől kezdve az élelmiszerárak az ellátási lánc valamennyi szintjén jelentősen megnőttek, és az infláció általános mértékének egyik legfőbb oka az élelmiszerek magas fogyasztói ára[41]. Ezzel egyidejűleg fokozódott az áringadozás, többek között az élelmiszerek termelői ára esetében.

A Bizottság több fronton is fellépett

A növekvő és ingadozó élelmiszerárak ráirányították a politikai döntéshozók és a szabályozók figyelmét az élelmiszer-ellátási láncon belüli esetleges problémákra, amelyek intézkedést igényelnek. Uniós szinten a Bizottság 2010-ben létrehozta az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórumot, amelynek megbízatása 2012 végéig szól[42]. A magas szintű fórum különböző szakpolitikai területeken indított számos bizottsági kezdeményezést fog össze. Több szakértői platformot hozott létre, amelyek az élelmiszer-ellátási lánc egyes szempontjaival foglalkoznak. Ezek közül a következő három kiemelt versenypolitikai vonatkozással bír: i. a vállalkozások közötti (B2B) szerződéses viszonyokkal foglalkozó platform; ii. az élelmiszerárak nyomon követésére szolgáló eszköz kidolgozásáért felelős szakértői csoport és iii. az agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességével foglalkozó platform.

A vállalkozások közötti szerződéses gyakorlatokkal foglalkozó platform feladata például az élelmiszer-ellátási láncon belüli egyenlőtlen alkupozíciókkal kapcsolatos problémák kezelése, amelyek a versenyjog végrehajtása során gyakran felmerülnek. A platform érdekelt felei az élelmiszer-ipari üzleti kapcsolatokat vezérlő közös méltányossági elveket, valamint a tisztességes és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat szemléltető példákat fogadtak el, amelyeket azonban az uniós versenyjog nem ismer el. A platform folyamatosan végzi munkáját.

A közös halászati politikának (KHP) és a közös agrárpolitikának (KAP) 2011-ben a Bizottság által előterjesztett reformja szintén jelentős következményekkel jár az ezen ágazatokban folyó versenyre nézve[43]. A KAP előírásai különösen fontos szerepet játszanak az élelmiszer-ellátási lánc felsőbb szintjein zajló versenyben. Noha az EUMSZ 101. és 102. cikkét a mezőgazdasági termékekre is alkalmazni kell, a KAP piacorientáltságára vonatkozó általános célkitűzés ellenére a KAP-javaslat fenntart bizonyos, az EUMSZ 101. cikkétől való eltéréseket.

Az egyenlőtlen alkupozíciók kérdése a KAP reformjával kapcsolatos egyeztetések során is felmerült, mivel számos érdekelt fél hangsúlyozta, hogy tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági ágazat az élelmiszer-ellátási lánc más szintjeihez viszonyítva rendkívül széttagolt, gyenge az elsődleges élelmiszer-termelők alkupozíciója. Ezt a véleményt erősítik meg az Európai Parlament KAP-reformmal kapcsolatos közelmúltbeli jelentései is[44]. A gyenge alkupozíció javítása érdekében a KAP-javaslat valamennyi mezőgazdasági termelési ágazatban a termelői szervezetek szerepének megerősítésére törekszik. Ugyanakkor, mivel a termelői szervezetek tagjai független mezőgazdasági termelők, akiknek termelési tevékenysége különböző mértékben az adott szervezet tevékenységéhez kapcsolódik, mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy a termelői szervezetek a versenyt ösztönző módon működjenek.

A versenyhatóságok biztosítják, hogy az élelmiszerpiacok működése a fogyasztók javát szolgálja…

A magas élelmiszerárak számos, a versenypolitika hatáskörén túlmutató tényezőtől függnek. A közelmúltbeli áremelkedések elsősorban a nyersanyagárak növekedésének tudhatók be, ami az élelmiszerlánc egészén végighaladva magasabb fogyasztói árakban nyilvánul meg. A versenyjog mindazonáltal fontos szerepet játszik annak biztosításában, hogy az élelmiszerpiacok működése a fogyasztók javát szolgálja. Ennek szellemében az elmúlt években számos uniós nemzeti versenyhatóság végzett vizsgálatot az élelmiszeriparban annak érdekében, hogy feltárják e piacok működésének elveit, meghatározzák a lehetséges problémákat és megoldásokat javasoljanak.

Kiskereskedelmi szinten az élelmiszerpiacok gyakran nemzeti vagy regionális jelleget öltenek. A nemzeti versenyhatóságokra nagy felelősség hárul a versenyjog ezen ágazatban történő alkalmazása terén. A Versenypolitikai Főigazgatóság az Európai Versenyhatóságok Hálózatának keretében szorosan együttműködik a nemzeti versenyhatóságokkal egy egységes és közös megközelítés továbbfejlesztése és annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszerpiacok versenyképesek maradjanak és továbbra is hatékonyan működjenek. Ezen együttműködés egyik eredménye az európai versenyhatóságok által az elmúlt nyolc évben hozott legfontosabb végrehajtási, támogatási és nyomon követési intézkedésekről készült ECN-jelentés[45]. A jelentéstervezet ismerteti a nemzeti versenyhatóságok e területen végzett elismerésre méltó munkáját, amely körülbelül 170 antitröszt végrehajtási ügyet, 1300 összefonódás-ellenőrzési ügyet és hozzávetőleg 100 piacfigyelési intézkedést (köztük ágazati vizsgálatokat, piaci tanulmányokat és a képviselettel kapcsolatos véleményeket) foglalt magában. Az ügyek és a nyomon követési tevékenységek az ellátási lánc valamennyi szintjén termékek és szektorok széles körét érintették.

A jelentésben vázoltak szerint az antitröszt ügyekben leggyakrabban vizsgált ágazatok a gabonafélék és a tejtermékek ágazata, valamint egy több terméket magában foglaló kategória. A legfőbb versenyjogi aggodalmak a kartelltevékenységhez kapcsolódnak, de ide tartoznak még a vertikális korlátozások és az erőfölénnyel való visszaélés is. A piacfigyelési tevékenységek elsődleges célja az élelmiszerpiacok működésének, azaz például annak jobb megértése, hogyan jelennek meg az árváltozások az ellátási lánc különböző szintjein. E tevékenységek eredményeképpen a nemzeti versenyhatóságok számos ajánlást fogalmaztak meg az érintett piacokon folyó verseny javítására vonatkozóan. Néhányan közülük a kiskereskedők és a beszállítók közötti szerződéses viszonyokra vonatkozó elveket is meghatároztak.

A nemzeti versenyhatóságok mellett a Bizottság is folytatta a versenyszabályok élelmiszeriparban történő végrehajtását, többek között a jogellenes kartellek kivizsgálása és szankcionálása, valamint az összefonódások ellenőrzése révén. Októberben például a Bizottság határozatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy a Chiquita és a Pacific Fruit csoport árrögzítő kartelltevékenységet folytatott a dél-európai banánértékesítés területén[46]. A két vállalat hetente megállapodott az eladási árakban, és megosztotta egymással a márkáikkal kapcsolatos árinformációkat.

… és hogy a konszolidáció ne érintse kedvezőtlenül a versenyfolyamatot

Az élelmiszer-ipari ágazatban globalizáció és konszolidáció zajlik, amint azt a Bizottság által 2011 során vizsgált, összefonódásra vonatkozó bejelentések száma is tükrözi[47]. A konszolidáció különösen erőteljesen érvényesül a tejiparban, ahol a Bizottság három tervezett összefonódást hagyott jóvá[48]. Az Allgäulandot felvásárló Arla esetében a Bizottság részletes vizsgálatot indított, végül azonban úgy határozott, hogy a bejelentő fél által tett kötelezettségvállalásra nincs szükség, és feltétel nélkül jóváhagyta a tervezett ügyletet. 2011-ben a narancslé-[49] és cukoriparban is sor került összefonódási kérelem felülvizsgálatára.

A cukoriparban zajló konszolidáció

A cukoripar koncentrált piac, ahová rendkívül nehéz a belépés. A cukoripar szabályozási reformja felgyorsította a piaci dinamikákat, amelyek nyomán csökkent a több tagállamban tevékenykedő piaci szereplők száma. A Bizottság úgy döntött, hogy mélyrehatóbban kivizsgálja az ED&F MAN cukorkereskedő vállalat feletti ellenőrzés Südzucker általi átvételét[50], mivel az előzetes vizsgálat alapján potenciális versenyjogi aggályok merültek fel a finomított cukor piacán különösen Dél-Európában, az Európai Gazdasági Térségben (EGT)[51] finomításra szánt nyers nádcukor behozatalával kapcsolatban; illetve a melasz esetében elsősorban Közép-Európában. A Bizottság várhatóan 2012 áprilisában hoz határozatot.

2.2.        Hogyan támogatja a versenypolitika a növekedést, a foglalkoztatást és a versenyképességet?

A fejlett gazdaságokban a növekedés elsődleges forrása a teljes tényezőtermelékenység. Az utóbbi években általános egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy a teljes tényezőtermelékenységet elsősorban a következők javítják: a tudásalapú innováció és a termelési tényezők különböző szektorokon és iparágakon belüli dinamikus újraelosztását ösztönző gazdaság. A versenypiacok a legalkalmasabbak arra, hogy a hosszú távú sikerhez szükséges adottságokkal rendelkező vállalkozásokat hívjanak életre. A határozott versenypolitika az európai iparágak versenyképességét előmozdító egységes és integrált szakpolitika lényegi eleme.

Kutatás, fejlesztés és innováció

A verseny az innováció és a teljes tényezőtermelékenység alapvető hajtóereje

A termelési technológiákra és módszerekre irányuló – akár fokozatos, akár áttörésszerű – innováció ösztönzésével a versenypolitika jelentősen hozzájárulhat a termelékenységhez és a növekedéshez. A kartellek megakadályozzák az iparágak spontán megújulását, és az innováció helyett a maximális nyereségességet állítják a tevékenység középpontjába. Az egyes kiadók által folytatott, az e-könyvek fejlesztésére együttes hatás kifejtését célzó és esetlegesen a kapcsolódó versenyképes egységes digitális piac megteremtését akadályozó állítólagos gyakorlatokkal kapcsolatos bizottsági vizsgálat az egyik példa a Bizottság e területen végrehajtott intézkedéseire[52].

Fokozottan innovatív környezetben a lábukat már megvetett cégek szintén késztetést érezhetnek arra, hogy saját javukra és az új belépők rovására szabályozzák az innováció folyamatát. Az antitröszt szabályok végrehajtásával biztosítani kell, hogy a domináns vállalkozások erőfölényüket kihasználva ne tudják megakadályozni az ígéretes új ötletekkel előálló kisebb konkurensek piaci belépését. A Bizottságnak a Google online keresési, online keresési hirdetési és online keresési hirdetésközvetítési tevékenységével kapcsolatban folytatott vizsgálata[53] bizonyítja, hogy a Bizottság elkötelezett a versenyszabályoknak a rohamosan fejlődő digitális iparágakban történő érvényesítése mellett, és a digitális menetrend átfogóbb célkitűzéseinek részeként biztosítani kívánja azok megfelelő működését. A Bizottság különösen azokat az állításokat vizsgálja, amelyek szerint a Google a rangsorban alacsonyabb helyre sorolja a keresőszolgáltatást nyújtó versenytársak ingyenes keresési eredményeit, míg a saját vertikális keresési szolgáltatásaiból származó eredményeket kedvezményes elbánásban részesíti, valamint azokat az állításokat, amelyek szerint a Google kizárólagossági kötelezettséget ró hirdetési partnereire és korlátozza az online hirdetési kampányok adatainak konkurens online hirdetési platformokra történő átvihetőségét.

Hasonlóképpen a gyógyszeripar alapja is a kutatás-fejlesztés, és az ágazat nagymértékben szabályozott. Amint az a gyógyszeripari ágazati vizsgálatról szóló bizottsági jelentésből kiderül, az ágazatot érintő főbb versenyjogi aggályok a generikus gyógyszerek forgalmazásának, valamint az innovatív gyógyszerek kifejlesztésének és bevezetésének késleltetését vagy megakadályozását érintik[54]. A gyógyszeripar globális jellegére tekintettel az ágazaton belüli tisztességes verseny megőrzését nem csupán uniós szempontok indokolják, hanem az is, hogy minél több megfizethető és innovatív gyógyszert kell a fejlődő országokban a rászorulók rendelkezésére bocsátani. 2011-ben ezért a figyelem középpontjába kerültek a generikus készítmények piaci forgalmazását késleltető megállapodások vagy szerződéses megegyezések, amikor a Bizottság két kapcsolódó ügyben[55] vizsgálatot indított.

A kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordított kiadásokhoz nyújtott állami támogatások összege a 2005. évi 6,2 millió EUR-ról 2010-re 10,9 millió EUR-ra (azaz 75 %-kal) emelkedett, hogy egyedi támogatások és támogatás programok keretében támogassa a munkahelyteremtést és javítsa Európa versenyképességét. 2011-ben a Bizottság legalább 33 környezetvédelmi ügyben, 43 regionális fejlesztési ügyben, 20 kutatás-fejlesztési ügyben és legalább 11, a kkv-k támogatását célzó ügyben jóváhagyta az ilyen célokat szolgáló tagállami támogatásokat[56].

Környezetbarátabb növekedés

Európának versenyképes energiaárakra, biztos ellátásra, infrastrukturális beruházásokra és a környezetvédelmi célokat tiszteletben tartó energiaforrásokra van szüksége

A fenntartható növekedés támogatására irányuló célkitűzéssel összhangban a Bizottság megkezdte a kibocsátáskereskedelmi rendszerhez (ETS) kapcsolódó állami támogatások kezelésével kapcsolatos iránymutatások kidolgozását. Ezek célja, hogy egyensúlyt teremtsenek a következő három célkitűzés között: az energiaárakban foglalt CO2-költségek növekedése nyomán kialakuló CO2-kibocsátásáthelyezés jelentős kockázatának megelőzése, az EU ETS által létrehozott árjelzések fenntartása a költséghatékony széntelenítés megvalósítása érdekében, valamint a belső piaci versenytorzulások minimálisra csökkentése azáltal, hogy a jelenlegi gazdasági bizonytalansággal és költségvetési fegyelemmel jellemzett helyzetben elkerüljük az Unión belüli támogatási versenyt.

A versenypolitika a meglévő technológiák és erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználását ösztönzi

A számadatok arra utalnak, hogy egyre nagyobb a fenntartható erőforrásokból származó energia iránti kereslet. A Bizottság a napenergia-ágazatban (napkollektorok és fotovoltaikus energia)[57] és a szélenergia-ágazatban[58] egyaránt jóváhagyta közös vállalkozások létrehozását. A tagállamok finanszírozást nyújtottak a horizontális környezetvédelmi támogatási iránymutatások[59] értelmében megújuló forrásból származó energia előállítását támogató intézkedésekhez, és egyúttal több tagállam törekedett a környezetbarát gépjárművek és termékek népszerűsítésére.

Hálózatos iparágak

A Bizottság antitröszt tevékenysége a kulcsfontosságú gazdasági ágazatok, például a hálózatos iparágak piaci működésének javítását helyezte előtérbe.

A versenypolitika hatékony és integrált szolgáltatásokat ösztönöz és megakadályozza a piac szegmentációját

Az egységes piac mindaddig nem valósulhat meg maradéktalanul, amíg a vállalkozások a piac nemzeti határok mentén történő felosztására vonatkozó megállapodásokat kötnek. A versenytilalmi kikötéseket tartalmazó megállapodások veszélyeztetik az egységes piac integrációját. A Bizottság ezért kifogásközlést intézett a Telefónicához és a Portugal Telecomhoz, mivel a két vállalat megállapodott arról, hogy ibériai-félszigeti távközlési piacaikon nem folytatnak versenyt[60].

A távközlési ágazatban folytatott állami támogatási politika középpontjában is a növekedés áll. 2011-ben a Bizottság közel 2 milliárd EUR összegű állami támogatást vizsgált meg, amelyet a szélessávú és az új generációs hálózatok különböző európai országokban történő kiépítéséhez nyújtottak. A vizsgálat eredményeképpen a gyéren ellátott európai területeken új távközlési infrastruktúra kiépítésére irányuló 18 támogatási programot hagyott jóvá. Ezek a programok elősegítik a világ fejlettebb országai mögötti felzárkózást, javítják a piacok versenyképességét és végül új szolgáltatásokat kínálnak a felhasználók számára.

A versenypolitika ösztönzi az erőforrások dinamikus újraelosztását (belépés és kilépés)

Az energiaiparban a versenypolitika végrehajtása elősegítheti az ellátás biztonságával kapcsolatos problémák megoldását azáltal, hogy megkönnyíti a piacra lépést és ösztönzi a beruházásokat. 2011-ben a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indított a ČEZ energiaszolgáltató ellen azzal a gyanúval, hogy a vállalat piaci erőfölényével visszaélve megakadályozta új versenytársak belépését a cseh villamosenergia-piacra[61]. A Bizottság ezenfelül előzetes bejelentés nélkül helyszíni ellenőrzéseket végzett közép- és kelet-európai gázszolgáltató vállalatoknál, amelyek során olyan magatartásra utaló jeleket keresett, amely megakadályozhatja, hogy a versenytársak alternatív gázellátási forrásokat biztosítsanak, illetve amely a gázszolgáltatás terén fennálló piaci erőfölénnyel való visszaélést jelenthet, például túlzó árszabás formájában.

A légi közlekedési ágazat működésének javítása: a versenypolitika szerepe

A pénzügyi válság a légi utasszállítást a légi áruszállításnál kisebb mértékben érintette

Napjainkban a repülés már magától értetődő. A légi utasok száma 1980 és 2000 között megháromszorozódott, és 2020-ra várhatóan ismét a duplájára nő. 2010-ben az uniós repülőtereket érintő útvonalakon közlekedő légi utasok száma elérte a 777 milliót, amely 2009-hez képest 3 %-os növekedést jelent. Az utazások közel kétharmada az Unión belül történt. A folyamatos növekedés a versenypolitika végrehajtása által támogatott piaci liberalizáció előnyeit illusztrálja. Az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedben a légi közlekedés továbbra is évente kb. 4 %-kal nő majd[62]. A polgári repülés nagyban hozzájárul az európai gazdasághoz, hiszen több mint 150 menetrend szerint közlekedő utasszállító légifuvarozót, egy több mint 450 tagú repülőtér-hálózatot és mintegy 4,5 millió munkavállalót foglal magában[63]. Az ágazat tevékenységeiből származik az Unió GDP-jének 1,5 %-a. A polgári repülési ágazatnak az 1990-es évek eleje óta megfigyelt jelentős növekedése elsősorban az ágazati liberalizáció eredménye, amelynek nyomán csökkentek az árak, és számos új vállalkozás lépett a piacra. Az Unión belüli útvonalak száma 1992 és 2010 között 140 %-kal növekedett.

2010-ben 13,1 millió tonna árut szállítottak légi úton, ennek 20 %-át az Európai Unión belül. Ez 16 %-os növekedést jelent a 2009. évvel összehasonlítva, amikor a légi árufuvarozási ágazatot súlyos csapásként érte a kereskedelem pénzügyi válság nyomán történő összeomlása.

A liberalizáció fokozta a versenyt és kiszélesítette az utasok rendelkezésére álló kínálatot, azonban ...

A légi közlekedés területén meglehetősen magas fokú liberalizáció valósult meg. Az egységes légi közlekedési piac 1997. évi létrejöttét követően számos új légitársaság lépett a piacra és rohamos növekedésnek indult, fokozva a versenyt és szélesebb kínálatot biztosítva ezzel az utasok számára. Mindezt a regionális repülőtereken megforduló utasok számának ugrásszerű emelkedése is tükrözte. Az elmúlt néhány évben ugyanakkor a jelek szerint romlott a regionális repülőterek versenyhelyzete: az évente ötmilliónál alacsonyabb utasforgalmú repülőterek a nagyobb repülőterekhez hasonló ütemben növekednek.

… a konszolidáció aggodalomra ad okot a légitársaságok közötti együttműködés különböző formáit illetően

Ezzel egyidejűleg jelentős konszolidáció zajlik a légitársaságok között, elsősorban azért, mert a nemzeti légitársaságokon alapuló korábbi piaci struktúra a nyílt európai piacon elégtelennek bizonyult. Számos összefonódásra került sor, többek között kisebb, illetve kevéssé hatékonyan működő nemzeti légitársaságok részvételével, amelyek korábban jogi monopóliumok védelme alatt álltak. Lazább és változatosabb együttműködési formák alakultak ki a kétoldalú helymegosztási (code share) megállapodásoktól kezdve a szövetségekig (Európában és azon túl is számos légitársaság tagja a három nagy szövetség, a OneWorld, a Star Alliance és a SkyTeam valamelyikének) vagy közös vállalkozásokig. A nemzetközi légitársaságok közötti ilyen lazább együttműködési formák népszerűségének legfőbb oka az eltérő joghatóságokat (például az Uniót és az Egyesült Államokat) érintő külföldi beruházások korlátozása.

A Bizottság a 2011. évi összefonódással kapcsolatos és antitröszt vizsgálatai során egyaránt mérlegelte az egyes útvonalakat érintő fokozott kínálati koncentráció versenyre gyakorolt hatásait, valamint a légitársaságok közötti koordináció versenyhatását.

A Bizottság a verseny fokozása érdekében a résidőkről szóló új rendeletet javasol

Márciusban a Bizottság elfogadott egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé vezető ütemtervet bemutató átfogó stratégiát[64]. Az ütemterv 40 konkrét kezdeményezést tartalmaz, amelyek célja a mobilitás javítása és ezzel egyidejűleg 2050-ig a közlekedésből származó kibocsátások 60 %-kal történő csökkentése. A jobb repülőterekre vonatkozó, 2011 decemberében elfogadott csomag szerint is jelentős kihívással kell szembenézni a kapacitás terén. Mivel a repülőterek túlterheltek, és jelentős méretű repülőtéri infrastruktúrák csak elvétve épülnek, a szűkös erőforrássá vált repülőtéri résidőkhöz való hozzáférés korlátozza a versenyt. Az említett kezdeményezések egyike a résidőkről szóló új rendeletre irányuló, december 1-jén elfogadott javaslat[65], amelynek célja a piacra lépés megkönnyítése és a repülőtéri kapacitás hatékonyabb kihasználásának ösztönzése. A rendeletjavaslat megerősíti a résidő-koordinátorok függetlenségét, előirányozza a résidők kötelező kihasználási arányának növelését, és kifejezetten engedélyezi a résidők másodlagos piacának megteremtését, amely az új versenytársak piacra lépését segíti elő a meglévő szolgáltatók kárára. Ezzel egyidejűleg a versenyhatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a másodlagos piac biztosította könnyítést a meglévő légitársaságok ne használhassák pozíciójuk további megerősítésére.

A jobb repülőterekre vonatkozó csomag további eleme a földi kiszolgálásról szóló új rendelet[66], amelynek célja, hogy az ágazaton belüli fokozott verseny biztosításával javítsa a földi kiszolgálás körébe tartozó szolgáltatások hatékonyságát és átfogó minőségét.

Összefonódási és antitröszt ügyekben korrekciós intézkedésként javasolták a résidőkre vonatkozó kötelezettségvállalásokat

Az érintett felek több összefonódási és antitröszt ügyben kínáltak fel résidőt a versenytársak piacra lépésének megkönnyítéseként, amivel a versenyhatóságok aggodalmait kívánták eloszlatni. A résidők lekötése különösen eredményes a túlterhelt repülőtereken, ahol a résidőkhöz való hozzáférés a légitársaságok számára nélkülözhetetlen ahhoz, hogy fel tudják venni a versenyt.

Egy tengerentúli közös légi közlekedési vállalkozás végrehajtotta a résidőkre vonatkozó kötelezettségvállalásokat, de …

2010-ben a OneWorld szövetség tagjaiként a British Airways, az American Airlines és az Iberia megállapodtak menetrendjeik, viteldíjaik és az Európa és Észak-Amerika közötti útvonalakon rendelkezésre álló kapacitásuk összehangolásáról. A közös vállalkozást érintő bizottsági vizsgálat nyomán megszületett az a határozat, amely kötelező erőre emelte a három légitársaság által tett kötelezettségvállalásokat[67]. Ezt követően számos versenytárs pályázott résidőkre vagy a közös vállalkozás partnerei által kínált más egyedi megoldásokra. A Bizottság felülvizsgálatot követően 2010. december 20-án jóváhagyta a Delta Airlines résidőkre irányuló kérelmét, lehetővé téve ezáltal, hogy a társaság új járatokat indítson a londoni Heathrow repülőtérről Bostonba és Miamiba. A Bizottság 2011-ben folytatta a Star Alliance[68] és a SkyTeam[69] szövetség keretében hozott intézkedések kivizsgálását, és két vizsgálatot[70] indított, hogy meggyőződjön egyrészről a Lufthansa és a Turkish Airlines között, és másrészről a TAP Air Portugal és a Brussels Airlines létrejött helymegosztási megállapodás jogszerűségéről.

… az Aegean és az Olympic tervezett összefonódása esetében azokat elégtelennek ítélték

A sokrétű kínálat és az árverseny megőrzése a görögországi útvonalakon

Január 26-án a Bizottság megtiltotta a két legnagyobb görög légitársaság, az Aegean Airlines és az Olympic Air tervezett összefonódását, amelyet 2010 júniusában jelentettek be. A légitársaságokat érintő korábbi összefonódási ügyekhez hasonlóan a Bizottság a javasolt egyesülés azon egyes útvonalakra gyakorolt együttes hatását elemezte, amelyeken mindkét vállalat üzemeltet járatot. A Bizottság megállapította, hogy a tervezett összefonódás eredményeképpen az egyesített vállalat kilenc útvonalon, köztük az Athént Szalonikivel, Herakleionnal vagy Rodosszal összekötő útvonalon lényegében monopolhelyzetbe kerülne az ezeken az útvonalakon utazó évente több mint négy millió utas kárára. A korrekciós csomag részeként az Olympic és az Aegean felajánlotta, hogy minden potenciális új piaci szereplő számára elérhetővé tesz bizonyos felszállási és leszállási résidőket az athéni és más görögországi repülőtereken. A Bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy ezek a korrekciós intézkedések nem elégségesek, mivel sem az athéni, sem más görögországi repülőterek nem túlterheltek.

A korábbi légitársasági ügyektől eltérően a problémát nem a résidők rendelkezésre állása okozta. A gondot az jelentette, hogy a szabad résidők ellenére sem volt olyan vállalkozás, amely hitelt érdemlő piaci belépőként jelentkezett volna. A résidők felszabadítása nyomán tehát nem nőtt volna az új piaci szereplők adott útvonalakra történő belépésének valószínűsége, és az nem is könnyítette volna meg az ilyen szereplők belépését. Megfelelő korrekciós intézkedés hiányában a Bizottság kénytelen volt megtiltani a tervezett összefonódást[71].

A fapados légitársaságok megjelenése és a regionális repülőtereken tapasztalt népszerűségük …

A légi közlekedési ágazat az utóbbi években – elsősorban a fapados légitársaságok 2005 óta tartó látványos felemelkedése következtében – gyökeresen átalakult. Ezek a légitársaságok jelentős piaci részesedésre tettek szert, ám egyúttal nagy összegű köztámogatásban is részesültek. A hatóságok például több esetben kedvezményeket kínáltak a fapados légitársaságok számára a regionális repülőterek használatáért, amelyek szintén kaptak állami pénzeket. Ezenfelül a jelenlegi gazdasági válság következtében veszélybe került néhány korábbi nemzeti légitársaság létezése, így ők állami támogatásért folyamodtak. Nem meglepő tehát, hogy több versenytárs is panasszal fordult a Bizottsághoz.

… a légitársaságokra vonatkozó iránymutatásról folytatott vita egyik fontos szempontja

A légi közlekedésről szóló 1994.[72] és 2005. évi[73] iránymutatás alkotta hatályos jogi keret az ilyen problémákat elsősorban a repülőtéri infrastruktúrára irányuló beruházási támogatások és a regionális repülőterekről közlekedő légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatások értékelése során alkalmazandó összeegyeztethetőségi kritériumok meghatározásával kívánja orvosolni. 2011-ben a Bizottság nyilvános konzultációt indított az említett iránymutatások alkalmazásáról és lehetséges felülvizsgálatáról. A Bizottság 2012-ben új iránymutatás elfogadását tervezi, amely figyelembe venné a repülőterek és a légitársaságok regionális fejlesztésre gyakorolt kedvező hatását, ezzel egyidejűleg elkerülve a versenyfeltételek torzulását és a nem nyereséges repülőterek elszaporodását.

A Bizottság szigorítja a regionális repülőtereknek és a fapados légitársaságoknak nyújtott támogatások ellenőrzését, valamint …

Jelenleg az európai regionális repülőterek többsége nem nyereséges, és fennmaradásukat csak a helyi hatóságoktól kapott támogatásoknak köszönhetik. A 27 uniós tagállam repülőtereinek mindössze 8 %-a van magánkézben, míg 77 %-uk állami, további 14 %-uk pedig vegyes tulajdonú. A repülőtér-bezárás azonban nem feltétlenül járható út, mivel a regionális repülőterek központi szerepet játszanak a helyi/regionális fejlődésben. Az állami támogatások ellenőrzésének mindazonáltal biztosítania kell, hogy az ilyen állami tulajdonviszony ne juttasson tisztességtelen előnyhöz bizonyos légitársaságokat mások kárára, és elő kell segítenie a közforrások megfelelő elosztását. Fontos megjegyezni, hogy az ágazatra vonatkozó számos ítélet elismerte az állami támogatások ellenőrzésének szigorúbb szerepét. A Törvényszék a lipcse-hallei repülőtér ügyében hozott közelmúltbeli ítéletében megerősítette, hogy a repülőtéri infrastruktúra építéséhez nyújtott állami támogatást ellenőrizni kell, mivel az szervesen kapcsolódik a repülőtér üzemeltetéséhez mint gazdasági tevékenységhez[74].

2011-ben a Bizottság a légitársaságoknak vagy regionális repülőtereknek nyújtott beruházási vagy indulási célú támogatásokat érintő hat ügyben[75] az állami támogatásokra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárást indított. Az ügyek többsége a fapados légitársaságok számára biztosított kedvezményes repülőtéri díjcsomagokhoz kapcsolódott, amelyeket sok esetben a repülőterek számára kétes értékkel bíró marketingmegállapodások egészítettek ki.

… továbbra is vizsgálja a nemzeti légitársaságok részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatásokat

Ezzel egyidejűleg sor került a működő légitársaságok konszolidációjára és szerkezetátalakítására, aminek nyomán fontos állami támogatási ügyek születtek. Két jó példa erre a cseh és a máltai nemzeti légitársaság (a Czech Airlines (ČSA)[76] és az Air Malta[77]) szerkezetátalakításához nyújtott támogatással kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárás megindítása.

2.3.        Hogyan segíti elő a Bizottság a versenykultúra megteremtését?

Az eredményes versenypolitika két ága a végrehajtás és a képviselet

A verseny nyújtotta előnyök ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok élhessenek a fogyasztóként rendelkezésükre álló lehetőségekkel, hogy a vállalkozások teljesítmény alapján versenyezzenek, valamint hogy a döntéshozók uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt a fenntartható növekedést támogató kezdeményezéseket indítsanak.

A vállalkozásoknak és a tagállamoknak ismerniük kell a szabályokat és be kell tartaniuk azokat …

Jobban működnek azok a piacok, ahol a fogyasztók kellő információ birtokában választanak a kínált termékek és szolgáltatások közül, a vállalkozások tartózkodnak a versenyellenes megállapodásoktól és gyakorlatoktól, a közigazgatási szervek pedig felismerik, hogy a verseny hozzájárulhat az átfogóbb gazdasági problémák megoldásához. A gazdasági megtorpanás idején különösen fontos, hogy a döntéshozók tisztában legyenek a versenynek a növekedésre gyakorolt kedvező hatásaival, illetve azzal, milyen kárt okozhat a szabályok enyhítése. A vállalkozások körében az előírásokkal kapcsolatos tudatosság és a megfelelésre irányuló törekvések előmozdítása érdekében a Bizottság „Compliance Matters” (Megfelelési kérdések) címmel tájékoztató füzetet adott ki, és új oldalt nyitott webhelyén, ahol az olvasók az eredményes megfelelési stratégiákkal kapcsolatos anyagokra mutató hivatkozásokat találnak[78].

2011-ben további előrelépés történt annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok eredményesen és haladéktalanul végrehajtsák az állami támogatások visszafizettetésére vonatkozó bizottsági határozatokat. A visszafizettetés célja a támogatás nyújtását megelőző piaci helyzet visszaállítása, biztosítva ezáltal a belső piacon érvényesülő egyenlő versenyfeltételek fenntartását. A még vissza nem fizetett jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások aránya a 2004. végi 75 %-ról 2011. december 31-re hozzávetőleg 12,3 %-ra mérséklődött, míg a visszafizetett jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások összege a 2004. decemberi 2,3 milliárd EUR-ról 12,3 milliárd EUR-ra nőtt. Az állami támogatás visszafizettetésére vonatkozó határozatokat nem teljesítő tagállamok elleni jogsértési eljárások és bírósági perek eredményesnek bizonyultak. 2011-ben öt ügyet zártak le az Európai Bírósághoz benyújtott keresetek alapján; a 45 folyamatban lévő ügy közül 29 esetében továbbra is peres eljárás folyik.

… míg a versenyhatóságok fokozzák az Unión belüli és nemzetközi együttműködésüket

A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok egyaránt fontos szerepet játszanak a versenykultúra kialakításának előmozdításában. Az egyes ügyeken túl szakpolitika-fejlesztési kérdésekben is együttműködnek az ECN keretébe tartozó különböző fórumokon. 2011-ben többek között az élelmiszeriparral, a pénzügyi szolgáltatásokkal és a gyógyszeriparral foglalkozó alcsoportok végeztek jelentős tevékenységet.

A globalizált piacokon nemzetközi támogatást élvező versenykultúrára van szükség, ezért a Bizottság az érdemi és eljárási szabályok összehangolását szorgalmazza. Ez idáig az Egyesült Államok, Kanada, Japán és Korea versenyhatóságaival jött létre együttműködési megállapodás. Tárgyalások folynak továbbá átfogóbb hatályú megállapodásról a svájci és a kanadai hatóságokkal, az ügyekkel kapcsolatos hatékonyabb és eredményesebb együttműködés érdekében.

3.           Versenypolitikai párbeszéd más intézményekkel

3.1.        Az Európai Parlamenttel folytatott strukturált párbeszéd

Míg az uniós versenyjog végrehajtása – az Európai Bíróságok ellenőrzése mellett – a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, a versenypolitikai biztos és szolgálatai versenyjogi kérdésekben folyamatos strukturált párbeszédet folytatnak az Európai Parlamenttel és különösen a Gazdasági és Monetáris (ECON) Bizottsággal.

A Gazdasági és Monetáris Bizottsággal folytatott strukturált párbeszéd

2011-ben a versenypolitikai biztos három ízben tett látogatást a Gazdasági és Monetáris Bizottságnál, hogy részt vegyen a strukturált párbeszédben, bemutassa a Bizottság 2011. évi munkaprogramját (március), az éves versenypolitikai jelentést (július) és a Bizottság 2012. évi munkaprogramját (november). Ezenfelül részt vett egy kollektív jogorvoslattal kapcsolatos meghallgatáson és a versenyjogi munkacsoporttal szervezett találkozón.

3.2.        A 2009. évi versenypolitikai jelentésről szóló parlamenti állásfoglalást követő intézkedések

2011 januárjában a Parlament elfogadta a versenypolitikáról szóló 2009. évi bizottsági jelentésről szóló állásfoglalását[79]. Az állásfoglalásban több kérést intézett a Bizottsághoz. Az állásfoglalásra adott hivatalos válaszon kívül a versenypolitikai biztos márciusban levelet küldött a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökének, szolgálatai pedig részletes választ adtak a Parlament által az állásfoglalásban felsorolt valamennyi észrevételre.

Az Európai Parlament állásfoglalásában érintett témakörök

A Parlament kiemelt érdeklődést mutatott a Bizottság pénzügyi és gazdasági válsággal kapcsolatos tevékenysége iránt, és arra kérte a Bizottságot, hogy készítse el a válság idején bevezetett, az állami támogatásra vonatkozó ideiglenes intézkedések értékelését. Erre válaszul a Versenypolitikai Főigazgatóság terjedelmes szolgálati munkadokumentumot készített a pénzügyi és gazdasági válság során bevezetett ideiglenes állami támogatási szabályokról[80], amelyet a versenypolitikai biztos szeptemberben nyújtott be a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökének.

A Parlament továbbá állásfoglalásában emlékeztetett a Bizottsághoz intézett azon korábbi kérésére is, hogy a Bizottság terjesszen elő olyan jogszabályokat, amelyek megkönnyítik az antitröszt jogszabályok megsértéséből eredő hatékony kártérítésre irányuló egyéni vagy csoportos kérelmek benyújtását. A valamennyi ágazatot érintő egységes megközelítésre irányuló parlamenti felhívás nyomán a Bizottság márciusban nyilvános konzultációt indított a kollektív jogorvoslatról. A Bizottság 2012. évre vonatkozó munkaprogramja szintén tartalmaz egy, az antitröszt kártérítési intézkedésekre vonatkozó javaslatot, amelyet a versenypolitikai biztos a tervek szerint 2012-ben mutat be a biztosi testületnek.

3.3.        Együttműködés a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága között

A Versenypolitikai Főigazgatóság 2011-ben két szemináriumot rendezett a Gazdasági és Monetáris Bizottság tagjai asszisztenseinek és szakpolitikai tanácsadóinak részére. Az első (februári) szeminárium alkalmával a 2011. évi versenypolitikai munkaprogramban foglalt főbb témaköröket tárgyalták[81]. A második (júliusi) szemináriumot úgy időzítették, hogy az egybeessen a versenypolitikáról szóló 2010. évi éves jelentés versenypolitikai biztos általi bemutatásával. Ezenfelül a Versenypolitikai Főigazgatóság főigazgatója felszólalt a Gazdasági és Monetáris Bizottság nyitott koordinációért felelős tagok számára szervezett májusi ülésén.

Nyilvános konzultáció és hatásvizsgálat

A Versenypolitikai Főigazgatóság a nyilvános konzultációk indításáról tájékoztatja a Gazdasági és Monetáris Bizottság titkárságát, és átfogóbb szinten örömmel fogadja a Parlament időszerű észrevételeit. Az európai parlamenti képviselők a különös érdeklődésre számot tartó kérdésekben tájékoztatást kérhetnek a Versenypolitikai Főigazgatóság szolgálataitól. A nyilvános konzultációkra érkezett válaszokat, a megrendelt háttértanulmányokat, a bizottsági hatásvizsgálatokat és minden vonatkozó szolgálati munkadokumentumot közzétesznek az interneten. A folyamatban lévő és korábbi nyilvános konzultációkra és hatásvizsgálatokra vonatkozó valamennyi információ is elérhető a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján[82].

A nyilvános konzultáció márciusi elindítását megelőzően a versenypolitikai biztos és munkatársai részt vettek a Parlament általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal foglalkozó képviselőcsoportok közötti munkacsoportjának ülésein. A biztos márciusban ismertette a Gazdasági és Monetáris Bizottságban az Európai Bizottság kezdeti elgondolását, majd júliusban, illetve novemberben beszámolt a bizottságnak a fejleményekről. A folyamat során a Bizottság a Parlament javaslatainak figyelembevételével módosította kezdeti javaslatát.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság tagjai továbbá aggodalmuknak adtak hangot a Bizottság szankcionálási politikáját illetően, amire válaszul a Versenypolitikai Főigazgatóság szolgálatai szemináriumok keretében és egy európai parlamenti képviselő levelére küldött részletes válaszban mutatták be a szankcionálás során alkalmazott módszertant.

A Bizottság szankcionálási politikája

2011-ben a Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatót tett közzé a bírságokról[83], amelyben a bírságok okait és kiszámításuk módját kívánta bemutatni. Kiadott továbbá egy tájékoztató füzetet a vállalkozások előírásoknak való megfeleléséről, amelyben kiemeli a megfelelés ösztönzésének fontosságát és ezzel egyidejűleg a hatékony visszatartó erejű intézkedések biztosítását. A Bizottság októberben közzétette a legjobb gyakorlatokat tartalmazó, felülvizsgált csomagját is. Ebben az antitröszt ügyekben folytatott vizsgálatok átláthatóságának javítására szolgáló intézkedéseket ismertet. Különösen a kifogásközlésekben – amelyek az ügyek korai szakaszában ismertetik a Bizottság érveit, és amelyekre az érintett felek részletes választ adhatnak – mostantól feltüntetik a lehetséges bírságok paramétereit.

Az európai parlamenti képviselők gyakran tesznek fel folyamatban lévő versenyjogi ügyekkel kapcsolatos kérdéseket, amelyekre a Bizottságnak a vizsgálati eljárásra vonatkozó titoktartási kötelezettség miatt nem áll módjában választ adni.

Folyamatban lévő vizsgálatok és ágazati vizsgálatok

A Versenypolitikai Főigazgatóság munkatársai az európai parlamenti képviselők kérésére rendszeresen összeülnek velük, hogy ismertessék valamely vizsgálat eljárási szakaszait és általános megbeszéléseket folytassanak egy adott ágazattal kapcsolatban, amennyiben ez a felek titoktartási kötelezettségének keretein belül lehetséges. A Parlament ezenfelül több ízben kérte ágazati vizsgálatok elvégzését számos területen, amit a Bizottság tudomásul vett. A Bizottságnak egy sor különböző eszköz áll rendelkezésére az uniós versenyjog végrehajtásához, úgymint az egyes ügyekben indított vizsgálatok, ágazati vizsgálatok és a szabályozási intézkedéseket érintő, más főigazgatóságokkal folytatott együttműködés. Az ágazati vizsgálatok rendkívül erőforrás-igényes intézkedések, és esetenként ugyanazok a célok más jellegű vizsgálatokkal hatékonyabban megvalósíthatók.

3.4.        Együttműködés a Versenypolitikai Főigazgatóság és az EGSZB között

A Bizottság mindemellett az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot (EGSZB) is rendszeresen tájékoztatja a főbb szakpolitikai kezdeményezésekről, valamint részt vesz a tanulmányozócsoportok és a szekciók ülésein. Ezenfelül a versenypolitikai biztos október 4-én ellátogatott az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekcióba, ahol bemutatta a pénzügyi és gazdasági válság során bevezetett ideiglenes állami támogatási szabályokról szóló szolgálati munkadokumentumot. December 7-én az EGSZB véleményt fogadott el a versenypolitikáról szóló 2010. évi jelentésről[84].

[1]               A program ütemtervét elsőként a 2009. március 4-i „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez “ című bizottsági közleményben mutatták be, és a terveket „A pénzügyi szolgáltatások szabályozása a fenntartható növekedésért” című 2010. június 2-i közlemény ismertette részletesebben.

[2]               A Bizottság 2011. november 23-i közleménye – „Éves növekedési jelentés 2012”.

[3]               http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/125621.pdf

[4]               A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre 2012. január 1-jétől való alkalmazásáról (HL C 356., 2011.12.6., 7–10. o.); IP/11/1488.

[5]               Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0023.

[6]               Bizottsági szolgálati munkadokumentum – A pénzügyi és gazdasági válsággal összefüggésben elfogadott ideiglenes állami támogatási szabályok hatásai. Megtekinthető az alábbi linken: http://ec.europa.eu/competition/publications/reports/temporary_stateaid_rules_en.html

[7]               Az SA.32504 sz. Az Anglo Irish Bank és az Irish Nationwide Building Society közös szerkezetátalakítási terve ügyben hozott 2011. június 29-i határozat, IP/11/801.

[8]               Az SA.29590 sz. WestLB ügyben hozott 2011. december 20-i határozat.

[9]               Az SA.28264 sz. Szerkezetátalakítási támogatás a Hypo Real Estate részére ügyben hozott 2011. július 18-i határozat, HL L 60., 2012; IP/11/898.

[10]             Az SA.29338 sz. A HSH Nordbank AG szerkezetátalakítása ügyben hozott 2011. szeptember 20-i határozat.

[11]             Az SA.31945 sz. Az Eik Banki P/F és az Eik Bank Denmark A/S felszámolásához nyújtott támogatás ügyben hozott 2011. június 6-i határozat, HL C 274., 2011.9.17., 3–6. o.; IP/11/677.

[12]             Az SA.32745 sz. A Kommunalkredit Austria AG szerkezetátalakítása ügyben hozott 2011. június 23-i határozat, HL C 239., 2011.8.17., 1–3. o.; IP/11/389.

[13]             Az SA.26674 sz. Szerkezetátalakítási támogatás az ABN AMRO részére ügyben hozott 2011. április 5-i határozat, HL L 333., 2011.12.15., 1–46. o.; IP/11/406.

[14]             A felsorolt euróövezeti tagok mellett Románia és Lettország is érintett.

[15]             A Bizottság javaslata: az Európai Parlament és a Tanács rendelete a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról, 2010. szeptember 15., COM(2010) 484 végleges – COD 2010/0250*; IP/10/1125.

[16]             A hitel-nemteljesítési csereügyletekre pénzügyi intézmények vagy befektetők között kerül sor. Olyan származtatott ügyletekről van szó, amelyek eredeti célja, hogy biztosítsák a befektetők védelmét, amennyiben a befektetésük által érintett vállalkozás vagy az állam nem teljesíti a nekik járó kifizetéseket. Emellett spekulatív eszközként is alkalmazzák azokat.

[17]             IP/11/1219, 2011.10.20.

[18]             A COMP/39730 számú CDS (hitel-nemteljesítési csereügyletek) – Klíring ügy, és a COMP/39745 számú CDS – Információs piacok ügy; IP/11/509.

[19]             Jelentéstervezet az euroátutalások és -beszedések technikai követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0775 – C7-0434/2010 – 2010/0373(COD)) – Az Essayah-jelentés, http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A7-2011-0292&language=HU.

[20]             A COMP/39876 sz. EPC online fizetések üggyel kapcsolatos eljárást megindító 2011. október 5-i határozat; IP/11/1076.

[21]             Az Európai Parlament és a Tanács 1060/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a hitelminősítő intézetekről (HL L 302., 2009.11.17., 1–31. o.)

[22]             A COMP/M.6166 sz. Deutsche Börse / NYSE Euronext ügy, HL C 199., 2011.7.7., 9. o.

[23]             A származtatott ügyletek olyan pénzügyi szerződések, amelyek értékét egy alapvető eszköz vagy változó, például részvény, kamatláb vagy pénznem határozza meg. A származtatott ügyletek többnyire fedezeti, befektetési célokat, illetve a pénzügyi piacokon általános kockázatkezelési célokat szolgálnak. A klíring a származtatott termékekkel folytatott kereskedés fontos szakasza. A klíring szerepe, hogy segítségével a kereskedés és az elszámolás közötti időszakban kezelni tudják a kereskedelmi partnerekhez kapcsolódó kockázatokat.

[24]             http://ec.europa.eu/europe2020/index_hu.htm.

[25]             Az EJEB A. Menarini Diagnostics S.R.L. kontra Olaszország ügyben (Ügyszám: 43509/08) hozott 2011. szeptember 27-i ítélete, 57–67. pont.

[26]             A C-272/09. sz. P KME Germany AG és mások kontra Bizottság ügyben, a C-386/10. sz. P Chalkor AE Epexergasias Metallon kontra Bizottság ügyben és a C-389/10. sz. P KME Germany AG és mások kontra Bizottság ügyben hozott 2011. december 8-i ítéletek.

[27]             A sajtóközlemény és a gyakran ismételt kérdések a következő oldalon érhetők el: http://ec.europa.eu/competition/antitrust/legislation/legislation.html

[28]             Az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozó legjobb gyakorlatok, HL C 308., 2011.10.20., 6–32. o., elérhető a következő oldalon: http://ec.europa.eu/competition/antitrust/legislation/legislation.html

[29]             A meghallgató tisztviselő megbízatása, HL L 275., 2011.10.20., 29. o.

[30]             Az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával, valamint az összefonódás-ellenőrzéssel kapcsolatos ügyekben a gazdasági bizonyítékok benyújtására és adatgyűjtésre vonatkozó legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum, elérhető a következő oldalon: http://ec.europa.eu/competition/antitrust/legislation/legislation.html.

[31]             A Bizottság közleménye az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról, HL C 8., 2012.1.11., 4–14. o.. A Bizottság határozata az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról (az értesítés a C(2011) 9380. sz. dokumentummal történt), HL L 7., 2012.1.11., 3–10. o. A Bizottság közleménye – A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály (2011), HL C 8., 2012.1.11., 15–22. o. Elérhetők a következő oldalon: http://ec.europa.eu/competition/state_aid/legislation/sgei.html

[32]             A COMP/39.579 sz. Háztartási mosószerek ügyben hozott 2011. április 13-i határozat, HL C 193., 2011.7.2., 14–16. o., a COMP/39.482 sz. Egzotikus gyümölcsök ügyben hozott 2011. október 12-i határozat, a COMP/39.605 sz. Katódsugárcső-üveg ügyben hozott 2011. október 19-i határozat; IP/11/1214 és a COMP/39.600 Hűtőkompresszorok ügyben hozott 2011. december 11-i határozat.

[33]             A COMP/39.525 sz. Telekomunikacja Polska ügyben hozott 2011. június 22-i határozat, HL C 324., 2011.11.9., 7–10. o.; IP/11/771.

[34]             A COMP/M.6214 sz. Seagate Technology / The HDD business of Samsung Electronics ügyben hozott 2011. október 19-i határozat; IP/11/1213 és a COMP/M.6203 sz. Western Digital Ireland / Viviti Technologies ügyben hozott 2011. november 23-i határozat; IP/11/1395.

[35]             A COMP/M.5984 sz. Intel / McAfee ügyben hozott 2011. január 26-i határozat, HL C 98., 2011.3.30., 1. o.; IP/11/70.

.

[36]             A COMP/M.6281 sz. Microsoft / Skype ügyben hozott 2011. október 7-i határozat, HL C 341., 2011.11.22., 2. o.; IP/11/1164.

[37]             A COMP/M.6150 sz. Veolia Transport/Trenitalia/JV hozott 2011. július 20-i határozat, HL C 249., 2011.8.26., 3. o.; IP/11/917.

[38]             A COMP/M.6269 sz. SNCF/HFPS/Wehinger GmbH/Rail Holding ügyben hozott 2011. július 20-i határozat, HL C 222., 2011.7.28., 1. o.

[39]             Lásd a Mezőgazdasági Főigazgatóság ideiglenes adatait, amelyek az európai uniós mezőgazdasági áruk és élelmiszerek árának közelmúltbeli változásairól szóló 2011. júniusi aktualizált dokumentum 6. oldalán található 5. ábrában szerepelnek. A dokumentum a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/agriculture/analysis/markets/foodprices/food06_2011_en.pdf

[40]             A kérdéssel kapcsolatos áttekintést lásd az európai élelmiszeripar versenyképességéről szóló 2009. március 17-i jelentés („a versenyképességről szóló jelentés”) 59. oldalán, amely a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/enterprise/ sectors/food/files/high_level_group_2008/documents_hlg/final_report_hlg_17_03_09_en.pdf

[41]             Az Unióra vonatkozó összesített adatok vizsgálatakor nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élelmiszerárak alakulása gyakran nemcsak az egyes tagállamokban, de termékenként is jelentősen eltér; lásd pl. a Mezőgazdasági Főigazgatóságnak az európai uniós mezőgazdasági áruk és élelmiszerek árának közelmúltbeli változásaira vonatkozó legújabb, 2012. januári adatait, amelyek a dokumentum 3. oldalán található 4. táblázatban szerepelnek. A dokumentum a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/agriculture/analysis/markets/foodprices/food01_2012_en.pdf

[42]             http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/food/competitiveness/forum_food/index_en.htm

[43]             http://ec.europa.eu/fisheries/reform/index_hu.htm és http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/legal-proposals/index_en.htm

[44]             Lásd például a következőket: Az Európai Parlament 2010. szeptember 7-i állásfoglalása ((2009/2237(INI)) – Tisztességes jövedelem a gazdáknak: Hatékonyabban működő élelmiszerellátási lánc Európában, elérhető a következő címen: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P7-TA-2010-0302&language=HU&ring=A7-2010-0225; A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése (2011/2051(INI)), elérhető a következő címen: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A7-2011-0202+0+DOC+XML+V0//HU&language=HU

[45]             A közzététel várható időpontja 2012 második negyedéve.

[46]             A COMP/39.482 sz. Egzotikus gyümölcsök ügyben hozott 2011. október 12-i határozat.

[47]             2011-ben 16 bejelentés érkezett a Bizottsághoz az agrár-élelmiszeripari ágazaton belüli tervezett összefonódásokra vonatkozóan.

[48]             A COMP/M.6119 sz. Arla/Hansa ügyben hozott 2011. április 1-jei határozat, HL C 122., 2011.4.20., 6. o.; IP/11/397, a COMP/M.6242 sz. Lactalis/Parmalat ügyben hozott 2011. június 14-i határozat, HL C 209., 2011.7.15., 14. o.; IP/11/701, és a COMP/M.6348 sz. Arla Foods/Allgäuland ügyben hozott 2011. november 7-i határozat, HL C 343., 2011.11.23., 14. o.; IP/11/2011.

[49]             A COMP/M.5907 sz. Votorantim /Fischer/JV ügyben hozott 2011. május 4-i határozat; IP/11/531.

[50]             A COMP/M.6286 sz. Südzucker/ED&F Man ügyben hozott 2011. november 9-i határozat, HL C 335., 2011.11.16., 2. o.; IP/11/1327.

[51]             Az EU, Izland, Liechtenstein és Norvégia.

[52]             A COMP/39.847 sz. E-könyvek ügy; IP/11/1509.

[53]             A COMP/39.740 Foundem/Google ügy és kapcsolódó ügyek; IP/10/1624.

[54]             Az ügyekről bővebb információkat olvashat a 2009. évi ágazati vizsgálatról szóló zárójelentésben, amely a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/competition/sectors/pharmaceuticals/inquiry/index.html; IP/09/1098, 2009.7.8.

[55]             A COMP/39.686 sz. Cephalon ügy; IP/11/511, 2011.4.28.; a COMP/39.685 sz. Fentanyl ügy; IP/11/1228, 2011.10.21.

[56]             Ezek a számadatok olyan esetekre vonatkoznak, ahol a megnevezett célkitűzés a támogatás elsődleges célja volt. A kkv-knak nyújtott támogatásokra vonatkozó adat magában foglalja a kkv-knak adott kockázatitőke-injekciókat is. A számadatok olyan határozatokat érintenek, amelyek a támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek ítélték, valamint hat olyan határozatot, amelyben a Bizottság megállapította, hogy az érintett állami hozzájárulás eleve nem minősül állami támogatásnak.

[57]             A COMP/M.6112 sz. Good Energies/NEIF/Newco ügyben hozott 2011. április 13-i határozat, HL C 122., 2011.4.20., 6. o., a COMP/M.6238 sz. RREEF/SMAG/OHL/Arenales ügyben hozott 2011. augusztus 10-i határozat, HL C 255., 2011.8.31., 1. o., a COMP/M.6303 sz. Antin/RREEF/Andasol 1&2 ügyben hozott 2011. augusztus 22-i határozat, HL C 253., 2011.8.30., 1. o. és a COMP/M.6273 sz. Samsung/Korea Development Bank/KNS Solr ügyben hozott 2011. augusztus 3-i határozat, HL C 236., 2011.8.12., 6. o.

[58]             A COMP/M.6233 sz. FOEW/Dong Energy/Novasion/Aalborg Universitet/Universal Foundation ügyben hozott 2011. július 27-i határozat, HL C 228., 2011.8.3., 4. o., a COMP/M.6176 sz. Mitsubishi Corp/Barclays Bank/ Walney Topco I&II/SheringhamsShoal Topco ügyben hozott 2011. augusztus 29-i határozat, HL C 261., 2011.9.3., 1. o., a COMP/M.6155 sz. GEM/DEME/Electrawinds Offshore/SRIWE/Z-Kracht/Power@sea/Rent a Port Energy ügyben hozott 2011. június 6-i határozat és a COMP/M.6206 sz. Iberdrola/Caja Rural de Navarra/Renovables de la Ribera ügyben hozott 2011. június 30-i határozat, HL C 198., 2011.7.6., 1. o.

[59]             Közösségi iránymutatás a környezetvédelem állami támogatásáról , HL C 82., 2008.4.1., p. 1–33. o.

[60]             A COMP/39.839 sz. Telefónica és Portugal Telecom ügy; IP/11/1241, 2011.10.25.

[61]             A COMP/39.727 sz. CEZ ügy; IP/11/891, 2011.7.15.

[62]             A légi közlekedéssel kapcsolatos tények és főbb fejlemények – Európai Bizottság, Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság, elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/transport/air/doc/03_2009_facts_figures.pdf.

[63]             „Flightpath 2050”: Europe's visions for aviation. (Légi folyosó 2050 – Európa jövőképe a légi közlekedésről) A repüléssel kapcsolatos kutatással foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentése.

[64]             Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé, az Európai Bizottság fehér könyve, COM(2011) 144 végleges, 2011.3.28.

[65]             Az európai Bizottság javaslata: az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Unió repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól (átdolgozás), COM(2011) 827 végleges, 2011.12.1.

[66]             Az Európai Bizottság javaslata: az Európai Parlament és a Tanács rendelete az uniós repülőtereken a földi kiszolgálás körébe tartozó szolgáltatásokról és a 96/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, COM(2011) 824 végleges, 2011.12.1.

[67]             A COMP/39.596 sz. BA/AA/IB ügyben hozott, kötelezettségvállalásokról szóló 2010. július 14-i határozat, HL C 278., 2010.10.15., 14–15. o.

[68]             A COMP/39.595 sz. Continental/United/Lufthansa/Air Canada ügy. Lásd a következőt: MEMO/09/168., 2009.4.20.

[69]             A COMP/37.984 sz. SkyTeam ügy.

[70]             A COMP/39.794 sz. Lufthansa/Turkish Airlines ügy és a COMP/39.860 sz. Brussels Airlines/TAP Air Portugal ügy. IP/11/147, 2011.2.11.

[71]             A COMP/M.5830 sz. Olympic/Aegean Airlines ügy; IP/11/68, 2011.1.26.

[72]             Az EK-Szerződés 92. és 93. cikkének, valamint az EGT-megállapodás 61. cikkének a légiközlekedési ágazatban nyújtott állami támogatásokra való alkalmazása (HL C 350., 1994.12.10., 5. o.).

[73]             A repülőterek finanszírozására és a regionális repülőterekről közlekedő légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások, HL C 312., 2005.12.9., 1–14. o.

[74]             A Törvényszék által a T-443/08. és T-455/08. sz. Freistaat Sachsen és mások kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott 2011. március 24-i ítélet.

[75]             Az SA.31662 sz. A temesvári repülőtér, a repülőtérről közlekedő légitársaságok és a WIZZ AIR részére nyújtott állítólagos állami támogatás ügyben hozott 2011. július 22-i határozat, HL C 270., 2011.9.13., 11–31. o., az SA.29064 sz. Az Írország által az Aer Lingus, az Aer Arann és a dublini repülőtéri hatóság részére nyújtott jogellenes állami támogatás ügyben hozott 2011. július 13-i határozat, HL C 306., 2011.10.18., 10–16. o.; IP/11/874, az SA.30743 sz. Lipcse-hallei repülőtér – további infrastrukturális intézkedések ügyben hozott 2011. június 15-i határozat, HL C 284., 2011.9.28., 6–23. o., az SA.32833 sz. Frankfurt-Hahn – a repülőtér és a Ryanair részére nyújtott állítólagos állami támogatás ügyben hozott 2011. július 13-i határozat; IP/11/874, az SA.22932 sz. Az AirFrance-nak a Marseille által a Ryanair részére nyújtott támogatással kapcsolatos panasza ügyben hozott 2011. július 13-i határozat, HL C 334., 2011.11.15., 8–61. o.; IP/11/874 és az SA.30931 sz. Egyes romániai repülőterek részére infrastrukturális beruházáshoz nyújtott támogatás ügyben hozott 2011. június 23-i határozat, HL C 207., 2011.7.13., 3–15. o.

[76]             Az SA.30908 sz. CSA – Czech Airlines – Restructuring Plan ügyben hozott 2011. február 23-i határozat, HL C 182., 2011.6.23., 13–28. o.; IP/11/214.

[77]             Az SA.33015 sz. Air Malta plc ügy.

[78]             Lásd itt: http://ec.europa.eu/competition/antitrust/compliance

[79]             Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0023.

[80]             Bizottsági szolgálati munkadokumentum – A pénzügyi és gazdasági válsággal összefüggésben elfogadott ideiglenes állami támogatási szabályok hatásai, SEC(2011) 1126 végleges, 2011.10.5.

[81]             Az érintett témák között szerepeltek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások, a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás, a kollektív jogorvoslatról szóló nyilvános bizottsági konzultáció és a bírságok.

[82]             http://ec.europa.eu/competition/index_en.html

[83]             Elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/competition/antitrust/compliance/factsheet_fines_nov_2011_en.pdf

[84]             Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye (2011. december 7.) – A Bizottság jelentése – Jelentés a versenypolitikáról, 2010., HL C 43., 2012.2.15., 25–29. o. Elérhető a következő oldalon: http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.int-opinions.19680