A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése /* COM/2012/0226 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós
keretrendszer végrehajtásának első lépése 1. Bevezetés Az elmúlt években a romák helyzete[1] a politikai figyelem
középpontjába került Európában. A romák – Európa legnagyobb, mintegy 10-12
milliós kisebbsége – gyakran válnak rasszizmus, megkülönböztetés vagy
társadalmi kirekesztés áldozatává, és élnek mélyszegénységben, az egészségügyi
ellátáshoz vagy a méltányos lakhatáshoz való hozzáférés nélkül. Sok roma nő és
gyermek válik továbbá erőszak, kizsákmányolás vagy emberkereskedelem áldozatává[2], akár saját közösségén belül
is. Sok roma gyermek az iskola helyett az utcán tölti napjait. Az alacsony
végzettség és a munkaerő-piaci diszkrimináció miatt a roma népesség körében
magas a munkanélküliségi és az inaktivitási ráta, a roma munkavállalók pedig
csak alacsony színvonalú, szakképzettséget nem igazán igénylő és rosszul
fizetett állásokhoz jutnak. Az így kialakuló potenciálvesztés ráadásul tovább
nehezíti a növekedés biztosítására irányuló törekvéseket[3]. A romák integrációjának
javítása ezért erkölcsileg és gazdaságilag is szükségszerű, de csak akkor mehet
végbe, ha a többségi társadalom és a roma közösségek tagjai egyaránt
változtatnak hozzáállásukon. A perifériára szorult rétegek helyzetének javítása
elsősorban a tagállamok felelősségébe és hatáskörébe tartozik, így a romákat
támogató fellépés is elsődlegesen és leginkább a tagállamok feladata. E
munkájukat elősegítendő az EU jogi, szakpolitikai és pénzügyi eszközök széles
körét bocsátotta rendelkezésre. Noha a konkrét nemzeti körülmények, igények és
célszerű megoldások Európa-szerte igencsak eltérnek, a szabad mozgás és az
alapvető jogok közös értékei, továbbá a politikai stabilitás, a gazdasági
jólét, a társadalmi kohézió és a tagállamok közötti szolidaritás közös céljai
európai szerepvállalást is szükségessé tesznek a romaintegrációs
szakpolitikákban. Sőt, az uniós állampolgár romák teljes körű társadalmi
integrációjával kapcsolatos tartós kihívások közvetlen hatást gyakorolnak az EU
harmadik országokkal fenntartott kapcsolataira is, itt elég utalnunk az
utóbbiak által egyes tagállamok állampolgáraival kapcsolatban alkalmazott
vízumkövetelményekre[4]. Az Európai Bizottság ezért a 2011. április 5-én
elfogadott, „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig”
című dokumentumban[5]
arra kérte a tagállamokat, hogy készítsék el vagy vizsgálják felül nemzeti
romaintegrációs stratégiájukat[6],
hogy ezáltal hatékonyabban tudják kezelni a romák integrációjával kapcsolatos
problémákat, és így az évtized végére érezhetően javuljon a helyzet. A
keretrendszer uniós állam- és kormányfők általi jóváhagyása[7] jelezte, hogy a romák
társadalmi integrációja a gazdasági és pénzügyi válság ellenére is minden
tagállam számára kiemelt területté válik. Az uniós keretrendszer a romák integrációjával
kapcsolatos megközelítés megváltoztatásával segíteni kívánja a tagállamokat
abban, hogy érezhetően javítsák roma állampolgáraik életét. Az oktatás, a
foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás kapcsán, illetve egyéb területeken
az uniós jog eleve tiltja a rassz vagy etnikai hovatartozás szerinti
megkülönböztetést, de a jogalkotás önmagában nem elég: a tagállamoknak ki kell
dolgozniuk és alkalmazniuk kell egy olyan integrált és fenntartható
megközelítést, amely ötvözi a hatásokat a különböző területeken, ideértve az
oktatást, a foglalkoztatást, az egészségügyet és a lakhatást. Az uniós keretrendszer az első olyan rendszer,
amely uniós szinten foglalkozik a romák integrációjával, összekötve azt az
Európa 2020 stratégiával[8].
A romák tartós gazdasági és társadalmi marginalizációja e stratégiára nézve is
közvetlen jelentőséggel bír. Az Európa 2020 öt kiemelt célja közül három
például közvetlenül kötődik az uniós keretrendszer romaintegrációs céljaihoz: a
szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, a foglalkoztatás
növelése, és az iskolai lemorzsolódás csökkentése a felsőoktatási létszám
egyidejű növelésével. Az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, társadalmi
integrációs és oktatási céljainak megvalósítása a nagyobb lélekszámú roma népességgel
rendelkező tagállamok számára elengedhetetlenné teszi, hogy határozottan és
gyorsan megoldást találjanak a romák helyzetére. Az uniós források (különösen a strukturális
alapok) hatásos eszközt jelenthetnének az olyan hátrányos helyzetű csoportok
társadalmi-gazdasági helyzetének javítására, mint a romák, de a 2007–2013-as
időszakban a társadalmi integrációt célzó tagállami erőfeszítésekre
elkülönített 26,5 milliárd eurós összegből túl keveset fordítanak a hátrányos
helyzetű roma közösségekre. Az Európai Bizottság ígéretet tett a nemzeti
romaintegrációs stratégiák értékelésére, illetve az Európai Parlament és a
Tanács tájékoztatására, aminek e közlemény útján tesz eleget. Értékelésében a
Bizottság megvizsgálja a civil társadalom és az egyéb érdekelt felek által
tett, továbbá az Európai Roma Platform 2012. március 12-i brüsszeli rendkívüli
ülésén született észrevételeket is. A nemzeti romaintegrációs stratégiák elfogadása
kézzelfogható eredményeket hoz majd a roma népesség életének javításában. A következő
szakaszban az erőfeszítéseket a végrehajtásra kell összpontosítani, mégpedig a
romaintegrációs céloknak megfelelő konkrét intézkedésekből álló cselekvési
tervek alapján, egyértelmű ütemterv és célszerű finanszírozás mellett. 2. A nemzeti stratégiák értékelése 2012 márciusáig minden tagállam benyújtotta
nemzeti romaintegrációs stratégiáját vagy a tágabb társadalmi integrációs
szakpolitika részét képező megfelelő szakpolitikai intézkedéscsomagot. Néhány
tagállam a már meglévő stratégiáját igazította az uniós keretrendszerhez, mások
első ízben dolgoztak ki ilyen nemzeti stratégiát. A nemzeti stratégiák a roma
népesség nagyságrendjének és a tagállamok előtt álló kihívásoknak megfelelően
eltérnek egymástól[9].
A bizottsági értékelés a négy kulcsterülettel,
vagyis az oktatással, a foglalkoztatással, az egészségügyi ellátással és a
lakhatással kapcsolatos tagállami megközelítésekre összpontosít, illetve a
strukturális követelmények (a civil társadalommal, a regionális és helyi
hatóságokkal való együttműködés, nyomon követés, megkülönböztetés elleni
küzdelem és egy nemzeti kapcsolattartó pont létrehozása) és a finanszírozás
megoldási módozataira. Az egyes szakaszokban összefoglaló táblázat jelzi, hogy
mely tagállamok tettek javaslatot az uniós keretrendszer szerinti konkrét
intézkedések meghozatalára[10].
Az adott felsorolásból hiányzó tagállamok nem jeleztek vonatkozó
intézkedéseket, ezért – amennyiben roma népességük szempontjából releváns –
foglalkozniuk kell még a szóban forgó kérdésekkel. Az értékelés alapján minden szakaszban
szakpolitikai ajánlások jelzik azokat a kiemelt területeket, amelyekkel a
tagállamoknak – sajátosságaikat is figyelembe véve – még foglalkozniuk kell
annak érdekében, hogy teljesítsék kötelességeiket. E szakpolitikai ajánlásokat
be kell építeni a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem általános
keretébe. 2.1. A négy kulcsterület (a)
Oktatás Az EU célja annak biztosítása, hogy minden roma
gyermek befejezze legalább az általános iskolát és minőségi oktatásban
részesüljön[11]. Az oktatás fontosságát minden tagállam elismeri:
legtöbbjük kitűzött céljai meghaladják az uniós keretrendszerben előírt, az
általános iskola befejezésére irányuló minimumkövetelményt, és az oktatás
szélesebb spektrumát fogják át, az koragyermekkori neveléstől[12] egészen a középfokú, sőt, akár
a felsőoktatásig. Az EU-ban – a nemzeti jogszabályokkal is
összhangban – minden iskolás korú gyermeknek iskolába kell járnia.
Mindazonáltal az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének nem régi felmérése több
tagállam kapcsán is megállapította, hogy a 7–15 éves roma gyermekek legalább 10%-a
nem jár iskolába[13].
Mivel az iskola az alapvető készségek elsajátításának elsődleges helyszíne, a
tagállamoknak növelniük kell az iskolalátogatási arányokat. Az általános
iskolai oktatásban való részvétel előmozdítása érdekében a tagállamoknak
különösen a koragyermekkori nevelést és gondozást, a tanítók és a közvetítők
képzését, és a roma gyermekek többségi iskolákba való felvételét kell
elősegíteniük. Több tagállam a középfokú oktatásból való
lemorzsolódás visszaszorítására is tervez intézkedéseket, emellett néhány
tagállam a felsőoktatásban részt vevő roma hallgatók arányát is növelni
kívánja. A gyermekek iskolázottságát növelő
intézkedések Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok[14] Az általános cél átvétele || BE, BG, CZ, DK, DE, EE, IE, EL, ES, IT, CY, LV, LT, LU, HU, AT, PL, PT, RO, SI, SK, FI, UK Konkrét célok az oktatási rés csökkentésére || BE, BG, CZ, EL, ES, IT, CY, LU, HU, AT, PL, PT, RO, SI, SK, FI, UK A koragyermekkori nevelés és gondozás hozzáférhetőségének javítása || CZ, EL, ES, IT, CY, LV, HU, AT, PL, PT, RO, SI, SK, FI Intézkedések annak biztosítására, hogy valamennyi roma gyermek legalább az általános iskolát befejezze || BE, BG, DE, EE, IE, EL, ES, FR, IT, LV, LU, HU, NL, PT, RO, SI, SK, FI, SE, UK A középiskolai lemorzsolódás csökkentése || BG, CZ, IE, EL, ES, FR, IT, HU, AT, PL, PT, RO, SK, FI, UK A felsőoktatási részvétel fokozása || CZ, ES, IT, HU, PT, FI Szegregációmegelőzés || CZ, EL, ES, HU, PL, RO, SK Támogató intézkedések || BE, CZ, EE, IE, ES, IT, CY, LV, LT, HU, AT, PL, PT, RO, SI, SK, FI, SE, UK Több tagállam további támogató intézkedésekről is
rendelkezik, például romani nyelvű tanító- és tanulóprogramokról, olyan
tanulástámogató programokról, mint a délutáni korrepetálás vagy a „második
esélyt kínáló” osztályok, a szülői oktatásról – beleértve a közvetítést is –,
valamint az oktatás fontosságára való figyelemfelhívásról. Példák a romák oktatási integrációját előmozdító
fellépésekre Szlovénia roma asszisztensek és közvetítők segítségével a lehető legkorábban be kívánja vonni a roma gyermekeket az oktatásba (óvodák). Az oktatási intézmények képzési színvonalának emelése és a tanulástámogató hálózatok kibővítése révén az általános oktatásban jelentősen javulni fog a roma gyermekek végzési aránya (Ljubljanában a középfokú oktatásban az átlag 54,3%, a romáknál viszont 18,7%). Emellett figyelmet szentelnek a roma kultúra és örökség megőrzésére. Spanyolország új közvetítési programokat indít az iskolai lemorzsolódás és hiányzások ellen (az alapfokú oktatásban a cél a jelenlegi 22,5%-os arány 2015-ig 15%-ra, majd 2020-ig 10%-ra való csökkentése). A Finnországban alkalmazott Kauhajoki modell háromféle, roma háttérrel rendelkező oktatóra épül: a koragyermekkori nevelésben részt vevő gyermekeket és családokat óvodai nevelő segíti; az általános középiskolák tanulóit speciális asszisztens támogatja; a fiatal felnőtteket pedig pártfogó segíti további tanulmányaikban és a munkakeresésben. Emellett sok dokumentumban említik, hogy a roma
kultúrát és történelmet az általános tantervbe való beemeléssel kívánják
támogatni. A legtöbb stratégia általánosságban kiemeli, hogy a sztereotípiák
leküzdéséhez a kultúra jobb megértése szükséges. A tagállamoknak integrált megközelítést alkalmazva az oktatás területén kiemelt feladatként: · meg kell szüntetniük az iskolai szegregációt és a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásával való visszaélést; · érvényesíteniük kell az iskolakötelezettséget és elő kell mozdítaniuk a szakképzést; · fokozniuk kell a koragyermekkori nevelésben és gondozásban való részvételt; · javítaniuk kell a tanárok képzését és az iskolai közvetítést; · fel kell hívniuk a szülők figyelmét az oktatás fontosságára. (b)
Foglalkoztatás Az EU célja a romák és a népesség többi része
között fennálló foglalkoztatási különbségek csökkentése[15]. Minden tagállam elismeri, hogy csökkenteni kell a
romák és a nem romák között fennálló foglalkoztatási különbségeket. Ennek
megvalósításához integrált megközelítés alkalmazására kell bátorítani a
tagállamokat, különösen azokat, amelyek nagyobb roma népességgel rendelkeznek,
vagy ahol jelentősebb a foglalkoztatásbeli különbség. Emellett fontos, hogy az
aktív integrációs szakpolitikák[16]
a romákra is kiterjedjenek. Sőt, a kézzelfogható eredmények elérése érdekében a
tagállamoknak egyértelmű kiinduló adatokat megadva számszerűsíthető célokként
kell megfogalmazniuk célkitűzéseiket, ami lehetővé teszi az eredmények nyomon
követését. Különösen a nagy arányú roma népességgel
rendelkező tagállamokra jellemző, hogy e népesség főként a vidéki területekre
koncentrálódik. Az ilyen tagállamoknak
stratégiájukban erre a földrajzi eloszlásra is figyelemmel kell lenniük,
azonosítva azokat a romák előtt is nyitva álló (a mezőgazdasági szektoron
belüli és kívüli) tevékenységeket, amelyek révén reális esély kínálkozik a
romák foglalkoztatására. A munkaerő-piaci részvételt fokozó
intézkedések Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok Az általános cél átvétele || Minden tagállam Konkrét célok a foglalkoztatási különbségek csökkentésére || BG, CZ, EL, ES, FR, HU, PL, PT, RO, SI, SK, FI Az egyenlő bánásmód elve szerinti általános intézkedések a foglalkoztatási különbségek csökkentésére || DK, DE, EE, IE, FR, CY, LV, LU, NL, AT, PL, SE Romáknak szóló kiegészítő vagy egyedi intézkedések[17] || BG, CZ, IE, ES, HU, AT, PT, RO, SI, SK, FI, SE Mikrohitelekhez való hozzáférés Köztisztviselők a közszférában Személyre szóló szolgáltatások || IE, EL, ES, FR, IT, HU, PT, RO, SK, FI IE IE, IT, HU, PT, RO, FI, SE Integrált megközelítés || BG, CZ, ES, HU, SI, SK, FI, UK Az uniós keretrendszerben javasolt intézkedéseket,
például a mikrohitelekhez való hozzáférés biztosítását, szakképzett
köztisztviselők közszférában való alkalmazását, a személyre szóló
szolgáltatások és közvetítés nyújtását csak néhány tagállam tervezi. Több
tagállam más egyedi intézkedéseket tervez azzal a céllal, hogy biztosítsák a
romák megkülönböztetésmentes munkaerő-piaci hozzáférését, ideértve például a
szakképzést és a munkahelyi képzést, vagy a gyermekgondozási lehetőségek
megkönnyítését stb. Több tagállam az uniós keretrendszerben javasoltak mellett
egyéb intézkedéseket is tervez. Példák a romák foglalkoztatási integrációját
előmozdító fellépésekre Spanyolország a roma népesség foglalkoztatási rátáját a 2011. évi 44%-ról 2015-ig 50%-ra, majd 2020-ig 60%-ra kívánja növelni, külön célkitűzést meghatározva a roma nők foglalkoztatására. Az alkalmazott programok a szükséges készségeket fejlesztik majd, és egyúttal hozzáférést biztosítanak a munkavállalást szolgáló rendes képzési programokhoz. Ausztria a megújított Thara projekt révén javítani kívánja az osztrák és a bevándorolt közösségek roma fiataljainak munkaerő-piaci hozzáférését; a projekt közösségi munkát, mentorálást és képzést foglal magában. Az előző Thara projekt (2011–2012) az osztrák és a bevándorolt romák foglalkoztatáshoz való hozzáférésére összpontosított, 107 roma és 56 közigazgatási vagy civil társadalmi résztvevő összefogásával. Eredményeire építve az aktuális projekt konkrétabban célozza a munkaerő-piaci integrációt, ideértve az önfoglalkoztatás támogatását is. Bulgária célja, hogy 2015-ig – főként az ESZA támogatásával – megemelje a romák foglalkoztatásbeli arányát: több mint 28 000 munkanélküli és foglalkoztatott roma számára szerveznek képzéseket foglalkoztathatóságuk és képzettségük javítására, illetve 1500 roma számára vállalatvezetési és vállalkozási témában. A romák munkaerő-piaci részvételének fokozása
egyértelmű gazdasági előnyöket teremt a nagy roma népességgel rendelkező
tagállamok számára, különösen gazdasági nehézségek idején. A tagállamoknak integrált megközelítést alkalmazva a foglalkoztatás területén kiemelt feladatként: · személyre szabott munkakeresési és foglalkoztatási szolgáltatásokat kell nyújtaniuk; · támogatniuk kell az oktatással kombinált átmeneti közmunkaprogramokat, valamint a romákat foglalkoztató vagy számukra egyedi szolgáltatásokat nyújtó szociális vállalkozásokat; · támogatniuk kell az első munkavállalást és a munkahelyi képzést; · el kell távolítaniuk a munkaerőpiacra való (újra)belépés előtt álló, különösen a nőket érintő akadályokat (ideértve a diszkriminációt is); · erősebben kell támogatniuk az önfoglalkoztatást és a vállalkozói készséget. (c)
Egészségügyi ellátás Az EU célja a
romák és a népesség többi részének egészségügyi állapota közötti eltérések
csökkentése. Noha az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés
minden tagállamban egyetemes, a gyakorlatban a romák nem minden esetben jutnak
ugyanolyan szolgáltatáshoz, mint a népesség többi része. A legtöbb tagállam a
romák egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését a romák megszólításával és
egyéb módszerekkel kívánja javítani. Egyes tagállamok a roma és a nem roma
népesség egészségügyi egyenlőtlenségeinek csökkentésére olyan megelőző
intézkedéssorozatokat is bevezettek, amelyek túlmutatnak az uniós keretrendszer
követelményein. Átfogó megközelítést azonban csupán néhány tagállam fogalmazott
meg a romák egészségügyi állapotának javításával kapcsolatban. Több tagállamban indítottak vagy terveznek olyan
programokat, amelyek szakképzett roma közvetítők bevonásával kívánják javítani
a romák egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését. Ezek igen bíztató
kezdeményezések. Mindazonáltal ezen intézkedéseket más fellépésekkel is ki kell
egészíteni ahhoz, hogy jelentős eredményre vezessenek a romák és a népesség
többi része közötti egészségügyi szakadék csökkentésében. Az egyik fő kihívás az, hogy az egészségügy
kapcsán szisztematikus, integrált megközelítést kell alkalmazni, amihez
koordinációra van szükség az egészségügy és a többi – különösen az oktatással,
a lakhatással és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel kapcsolatos – terület
között. Az egészségügyi ellátás javítását célzó intézkedések Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok Az általános cél átvétele || BG, CZ, IE,, EL, ES, FR, IT, HU, RO, SI, SK, SE Konkrét célok az egészségügyi szakadék csökkentésére || BG, CZ, IE, EL, ES, FR, IT, HU, RO, SI, SK A meglévő struktúrákon alapuló általános intézkedések az egészségügyi szakadék csökkentésére || DK, DE, EE, FR, CY, LV, LU, NL, AT, PL, PT, SE Színvonalas egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés különösen nők és gyerekek számára || EE, EL, ES, FR, IT, HU, PL, SK, SE További intézkedések[18] || BE, BG, CZ, EE, ES, HU, PT, RO, SI, SK, FI, SE, UK Több tagállam kiemelten kezeli a gyermekek és a
nők egészségi állapotának kérdését[19].
Néhány tagállam annak fontosságát is megemlíti, hogy az egészségügyi dolgozókat
fel kell készíteni az eltérő társadalmi-kulturális hátterű betegek kezelésére. Példák a romák egészségügyi integrációját
előmozdító fellépésekre Magyarország az Európai Szociális Alap segítségével 2000 roma nőt kíván képzéshez juttatni a területen, segítve őket a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgálatoknál szerezhető, illetve családsegítő szociális munkásként, közösségfejlesztőként, állásközvetítőként és egészségügyi közvetítőként szükséges gyakorlat megszerzésében. Írország a vándorlók igényeinek kiszolgálására különböző egészségügyi szolgálatokat – Traveller Health Units, Primary Health Care Projects – hozott létre (ideértve a vándorlókkal foglalkozó egészségügyi közvetítőket és nővéreket is). 1994 óta több vándorló hátterű nő kapott közösségi közvetítői képzést annak érdekében, hogy a vándorló közösségek általános egészségügyi ellátását e közösségek igényeihez lehessen igazítani. Romániában a kormányzat 2011-re már közel 450 egészségügyi közvetítőt foglalkoztatott annak érdekében, hogy javítsa a romák egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését. E közvetítők a romák és az egészségügyi intézmények közötti párbeszédet segítik elő. Tevékenyen segítik a romákat az olyan eljárások során, mint a személyazonosító okmányok beszerzése, egészségbiztosítási szerződések megkötése, háziorvos-választás és az anyák egészségügyi tájékoztatása. Mivel e gyakorlat kedvező fogadtatásra talált, a romaintegrációs stratégia részeként az egészségügyi közvetítők számát 2020-ig 25%-al növelni akarják. E kötelezettségvállalásokhoz azonban egyértelmű
végrehajtási ütemtervet és mérhető célszámokat kell rendelni, ami lehetővé
teszi az eredmények nyomon követését. A tagállamoknak emellett egyértelműbben
meg kell határozniuk az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséhez szükséges
finanszírozás forrásait. A tagállamoknak integrált megközelítést alkalmazva az egészségügy területén kiemelt feladatként: · ki kell terjeszteniük az egészség- és az alapvető társadalombiztosítás hatókörét és szolgáltatásait (többek között a helyi hatóságoknál történő nyilvántartásba vétel útján is); · az egyéb kiszolgáltatott csoportokkal egyetemben javítaniuk kell a romák hozzáférését is az egészségügyi alap-, sürgősségi és szakellátásokhoz; · figyelemfelhívó kampányt kell indítaniuk a rendszeres kivizsgálások, a terhesgondozás és a szülés utáni gondozás, a családtervezés és a védőoltások témakörében; · biztosítaniuk kell, hogy a megelőző egészségügyi intézkedésekkel a romákat, különösen a nőket és a gyermekeket is megszólítsák; · javítaniuk kell a romák életkörülményeit, különösen a szegregált telepeken. (d)
Lakhatási és alapvető szolgáltatások Az EU célja a lakhatáshoz és a
közműszolgáltatásokhoz való hozzáférési arány kiegyenlítése a romák és a
lakosság többi része között Minden tagállam egyetért abban, hogy sok roma számára
javítani kell a lakhatási körülményeket, azonban közülük csak kevesen
javasolnak konkrét intézkedéseket a helyzet megoldására szolgáló integrált
megközelítés részeként. Ugyanakkor független intézkedésekkel – amelyek nem egy
átfogó, oktatási, foglalkoztatási és egészségügyi intézkedéseket is tartalmazó
lakhatási koncepció részei – nem feltétlenül lehet tartós eredményeket elérni.
A tagállamoknak ezért célszerű megfontolniuk lakhatási, várostervezési és
vidékfejlesztési intézkedéscsomagjaik hatókörének kibővítését, és az említett
átfogó tervekbe való beépítését. Egyes tagállamok – különösen a viszonylag kis
roma népességgel rendelkezők – a romák lakhatási problémáit a meglévő
struktúrákon belül kívánják megoldani. Több tagállam a lakhatáshoz, ezen belül
a szociális lakásokhoz való hozzáféréssel is foglalkozik. A lakhatási helyzet javítását célzó
intézkedések Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok Az általános cél átvétele || Valamennyi tagállam (kivéve LT) Konkrét célok a lakhatáshoz és a közműszolgáltatásokhoz való hozzáférés különbségeinek csökkentésére || Valamennyi tagállam (kivéve LT) A meglévő struktúrákon alapuló általános intézkedések || DK, DE, EE, LV, LU, NL, AT, SE A lakhatáshoz, ezen belül a szociális lakásokhoz való hozzáférés || BG, CZ, DK,DE, IE, ES, IT, CY, HU, AT, PT, SI, SK, SE, A vándorló népesség igényeinek kezelése || BE, IE, FR, AT,UK Integrált megközelítés || CZ, ES, FR, HU, PT, RO, FI, A lakhatáshoz való megkülönböztetésmentes
hozzáférés előmozdítására csupán néhány tagállam tervez egyedi intézkedéseket.
A vándorló népességgel rendelkező tagállamok legtöbbje e népesség igényeit
egyedi intézkedések révén kívánja kielégíteni. A tartós megoldások kialakítása
érdekében elengedhetetlen, hogy a tagállamok a folyamatba a regionális és helyi
hatóságokat, valamint a helyi roma és nem roma közösségeket is bevonják. Példák a romák lakhatási integrációját előmozdító
fellépésekre Az Egyesült Királyságban a walesi regionális hatóságok egyedi intézkedéseket hoztak a romák és a vándorlók szálláslehetőségeinek és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítására. A walesi kormányzat 75-ről 100%-ra emelte a lakóhelyek felújítása vagy építése céljából a helyi hatóságok rendelkezésére bocsátott források nagyságát. Magyarországon – a szegregált lakókörnyezetben élők társadalmi integrációját elősegítendő – ESZA- és ERFA-források felhasználásával a szociális, közösségi, oktatási, egészségügyi, foglalkoztatási és lakhatási feltételek javítását célzó integrált programokat hajtanak végre. Az érintett közösségek lakói számára nemcsak higiéniai és egyéb szolgáltatásokat nyújtó közösségi központokat létesítenek, hanem lakhatási gondjaikra is próbálnak megoldást találni, például szociális lakáshoz jutás biztosításával. Franciaországban több helyi hatóság „beilleszkedési falvakat” alakított ki az illegális telepeken élő hátrányos helyzetű emberek – köztük romák – igényeinek kielégítésére. Az ilyen projekteket a többi helyi hatóság az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával fogja átvenni. A helyi szint lakhatási kérdésben betöltött
szerepének fontosságára figyelemmel a tagállamok felkérést kapnak a közösség
szintjén irányított helyi fejlesztések és az Európai Regionális Fejlesztési
Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap által támogatott integrált
területi beruházások előmozdítására[20]. A tagállamoknak integrált megközelítést alkalmazva a lakhatás területén kiemelt feladatként: · elő kell mozdítaniuk a szegregáció megszüntetését; · lehetővé kell tenniük a közmű- és szociális szolgáltatási infrastruktúra szempontjait figyelembe vevő helyi lakhatási megközelítések alkalmazását; · szükséges esetben integrált megközelítéssel javítaniuk kell a megfizethető szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító szociális lakások és táborhelyek rendelkezésre állását, megfizethetőségét és színvonalát. 2.2. A strukturális követelmények
értékelése Az uniós keretrendszer alapján a tagállamoknak
olyan célzott megközelítést kell alkalmazniuk, amely összhangban áll a romák
társadalmi befogadásának közös alapelveivel, egyúttal biztosítaniuk kell a
nemzeti romaintegrációs stratégia konzisztenciáját az Európa 2020 stratégia
szerinti nemzeti reformprogrammal. (a)
A regionális/helyi szint és a civil
társadalom bevonása Az uniós keretrendszer kiemelte, hogy a nemzeti
stratégia kialakítása, végrehajtása és nyomon követése során folyamatos párbeszédet
kell folytatni a regionális és helyi hatóságokkal, valamint a roma civil
társadalommal. A legtöbb tagállam kiemeli a helyi vagy regionális
hatóságok által indított romaintegrációs projekteket vagy kezdeményezéseket,
ugyanakkor csak néhányuk irányozza elő kifejezetten e hatóságok bevonását a
stratégia végrehajtásába vagy nyomon követésébe. Sőt, arra sem igen található
utalás, hogy e helyi közszereplőket legalább a stratégia tervezésekor bevonnák
vagy velük konzultálnának. Néhány ritka esetben az is előfordult, hogy a
tagállamok nemzeti szinten nem tüntettek fel egyértelmű intézkedéseket, de
regionális és helyi szinten végrehajtanak konkrét programokat. Ami a civil társadalmat illeti, a szakpolitikai
dokumentumok kidolgozása során több tagállam is széles körű konzultációt
folytatott a romák képviselőivel és civil társadalmi szervezeteivel, bár a
kapott észrevételeket láthatólag nem mindig vették figyelembe. A regionális és a helyi szint, valamint a civil
társadalom bevonása Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok Konzultáció a helyi és regionális hatóságokkal vagy a roma/civil társadalmi szervezetek képviselőivel a stratégia tervezésekor || BE, BG, DK, DE, EE, IE, ES, FR, IT, LV, HU, NL, AT,, PL, PT, RO, SI, SK, FI, SE, UK A regionális és helyi hatóságok tervezett bevonása a végrehajtásba || BE, BG, CZ, DE, IE, EL, ES, FR, CY, LV, LT, AT, PT, RO, SI, SK, FI, SE, UK A roma/civil társadalmi szervezetek képviselőinek tervezett bevonása a végrehajtásba || BE, BG, DE, IE, EL, ES, FR, LV, HU, AT, PL, PT, RO, SI, SK, FI, SE, UK A szakpolitikák végrehajtása és nyomon követése
kapcsán azonban a legtöbb tagállam nem fejtette ki, hogy milyen lehetőségeket
lát ez együttműködésre egyfelől a regionális és helyi hatóságokkal, másfelől a
civil társadalommal és a roma közösségekkel. A tagállamoknak nagyobb
erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a regionális és helyi
hatóságokat, illetve a civil társadalmat érdemben be tudják vonni a nemzeti
stratégia valamennyi szakaszába. A tagállamoknak integrált megközelítést alkalmazva kiemelt feladatként: · az egyedi hatásköröknek megfelelően szorosan be kell vonniuk a regionális és helyi hatóságokat a stratégia felülvizsgálatába, végrehajtásába és nyomon követésébe; · be kell vonniuk a civil társadalmat, ideértve a roma szervezeteket is, a stratégia végrehajtásába és nyomon követésébe; · biztosítaniuk kell a stratégia végrehajtásában részt vevő kormányzati szintek koordinációját; · regionális és helyi szinten is a politikai napirend részéve kell tenniük a romaintegrációt; · ki kell használniuk az Európai Szociális Alap forrásait a romaszervezetek erősítésére. (b)
A szakpolitikai végrehajtás hatékony nyomon
követése és értékelése Az uniós keretrendszer alapján a tagállami
stratégiáknak tartalmazniuk kell a romaintegrációs intézkedések hatásának
értékeléséhez szükséges megbízható nyomonkövetési módszereket, és a stratégia
kiigazításához szükséges felülvizsgálati mechanizmust A megbízható nyomonkövetési rendszerek
szükségességét több tagállam elismeri, néhányan törekednek is egy ilyen
rendszer beindítására, vagy legalábbis tervezik kialakítását. Néhány tagállam
sikeresen tesztelt egy, a fejleményeket területi alapon nyomon követő
rendszert, főként olyan területeken, ahol a helyzet különösen súlyos.
Ugyanakkor további lényegi erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy
teljesüljenek az uniós keretrendszer előírásai, és szükséges esetben
biztosítani lehessen az Európa 2020 stratégiának megfelelő beszámolást a romák
társadalmi-gazdasági integrációjáról. Nyomon követés és végrehajtás Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok Megbízható nyomon követés a hatások értékelése céljából || IE, LV, PT, SK Felülvizsgálati mechanizmus a stratégia kiigazításához || BG, IE, EL, ES, LV, SK, FI, SE A tagállamoknak integrált megközelítést alkalmazva: · kiinduló adatok, megfelelő mutatók és mérhető célok – lehetőség szerint a nemzeti statisztikai hivatallal együttműködésben való – kialakításával ki kell fejleszteniük egy megbízható nyomonkövetési rendszert vagy egy meglévő rendszert kell használniuk e célra; · biztosítaniuk kell, hogy minden program tartalmazzon előírásokat saját lényegességének, eredményességének, hatékonyságának és hatásainak értékelésére. (c)
Megkülönböztetésmentesség és az alapvető
jogok védelme Az uniós
keretrendszer alapján a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a romákat ne
érje hátrányos megkülönböztetés, a többi személlyel egyenlő elbánásban
részesüljenek, és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltaknak megfelelően
valamennyi alapvető jog egyenlő módon legyen számukra biztosítva. Stratégiájában minden tagállam figyelmet fordított
a megkülönböztetésmentesség előmozdítására és az alapvető jogok védelmére. A
legtöbb stratégiában külön szakasz vagy fejezet hívja fel a figyelmet az alapvető
jogokra és a megkülönböztetés vagy az emberi jogok megsértése elleni küzdelemre
(ideértve az emberkereskedelmet is). Az emberi jogok és a megkülönböztetésmentesség
előmozdítását célzó intézkedések Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok Az emberi jogok és a megkülönböztetés-mentesség terén tett erőfeszítések || BE, BG, CZ, DK, DE, EE, IE, EL, ES, FR, IT, CY, LV, LT, LU, HU, NL, AT, PL, PT, RO, SI, SK, FI, SE, UK A közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés
biztosításának elengedhetetlen előfeltétele, hogy megoldás szülessen a romák
nemzeti népesség-nyilvántartó rendszerben való regisztrációjának hiányára és
adott esetben a személyazonosító okmányok hiányára. E problémát mihamarabb és
megfelelően kezelni kell azokban a tagállamokban, ahol felmerül. A diszkrimináció és a rasszizmus – és ezek romákat
érintő formái – elleni küzdelem fokozását minden tagállamnak határozottan fel
kell vállalnia. Erre az uniós[21]
és a nemzeti jog teljes körű tiszteletben tartása mellett kell sort keríteni, a
romaintegráció társadalmi érdekeire való figyelemfelhívás révén. Az ilyen
figyelemfelhívás interkulturális találkozási lehetőségekkel támogatható,
amelyek az előítéletesség felszámolására is lehetőséget adnak. Az alapvető jogok gyakorlása terén a roma
gyermekek különösen kiszolgáltatott csoportnak számítanak, amit az oktatás és
az egészségügyi ellátás területén kívül ritkán orvosolnak. Több stratégia
különös figyelmet szentel a roma nők helyzetének, noha még további
erőfeszítésekre lesz szükség, hogy azok képesek legyenek jogaik gyakorlására. A tagállamok roma népességének jelentős hányada
jogszerűen ott tartózkodó harmadik országbeli állampolgár, és ugyanazon
kihívásokkal szembesül, mint a többi EU-n kívülről érkező migráns. Őket nem
érheti hátrányos megkülönböztetés, és a többi személlyel egyenlő elbánásban
kell részesülniük. A tagállamoknak integrált megközelítést alkalmazva kiemelt feladatként: · biztosítaniuk kell, hogy minden roma nyilván legyen tartva a megfelelő hatóságoknál; · fokozniuk kell a rasszizmus és a megkülönböztetés elleni küzdelmet, ideértve a többszörös megkülönbözetés eseteit is; · közmegegyezést kell kialakítaniuk a romaintegráció közös előnyeiről; · hatékonyabban, többek között nemzetközi együttműködéssel kell küzdeniük a gyermekmunka és az emberkereskedelem ellen. (d)
Nemzeti kapcsolattartó pontok Az uniós keretrendszer alapján a tagállamoknak a
stratégia kialakításáért és végrehajtásáért felelős hatóságnál ki kell
jelölniük a nemzeti romaintegrációs stratégia kapcsolattartó pontját. E
feladatot minden tagállam elvégezte: a nemzeti kapcsolattartó pontok ma már
működnek, a legtöbb esetben magas szinten[22].
Az, hogy mind a 27 tagállam egyértelműen kijelölte a koordináló hatóságokat,
jelentős javulás a múlthoz képest és jól mutatja a romaintegrációval
kapcsolatos kihívások megválaszolásának politikai szándékát[23]. Ezzel együtt biztosítani
kell, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontok, illetve a finanszírozásért és a
végrehajtásért felelős hatóságok szorosan együttműködjenek egymással. Nemzeti kapcsolattartó pontok Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok Nemzeti kapcsolattartó pont kijelölése || Minden tagállam Minden olyan intézkedést meg kell hozni, amelynek
révén a nemzeti kapcsolattartó pontok hatékonyabban képesek a romaintegrációs
politikák koordinálására. 2.3. Az intézkedések
finanszírozásának értékelése Az uniós keretrendszer alapján a tagállamoknak a
nemzeti költségvetésből kell biztosítaniuk a romaintegrációs intézkedésekhez
szükséges forrásokat, amelyeket adott esetben uniós és nemzetközi
finanszírozással is ki lehet egészíteni. A nemzeti stratégiák értékeléséből
kiderül, hogy a legtöbb tagállam nem biztosított elegendő költségvetési forrást
a romaintegrációra. Romaintegrációs céllal csupán néhány tagállam határozott
meg költségvetési forrásokat és konkrét összegeket. A romaintegrációs politikák végrehajtásának
biztosítására több tagállam főként uniós forrásokra kíván támaszkodni,
különösen az Európai Szociális Alapra és az Európai Regionális Fejlesztési
Alapra. Noha a vidékfejlesztési politika hatókörén belül is vannak lehetőségek
az olyan kiszolgáltatott csoportok támogatására, mint a romák, a legtöbb
stratégia meg sem említi az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot
(EMVA). A nemzeti romaintegrációs stratégiák elkülönített költségvetésének
területi megközelítésen kell alapulnia, a legszegényebb földrajzi területek
vagy a diszkrimináció, illetve kirekesztés veszélyével leginkább érintett
célcsoportok sajátos igényeire összpontosítva, különös tekintettel az olyan
perifériára szorult közösségekre, mint a romáké[24]. Finanszírozás Az uniós keretrendszerben előírt intézkedés || Az intézkedést tervező tagállamok A finanszírozásról nincs adat || IE, FR, CY, LU, NL, AT, FI, UK Nincs elkülönített költségvetés || BE, DK, DE, EE, ES Utalás a nemzeti költségvetésből elkülönített költségvetésre || BG, EL, LV, LT, HU, PL, RO, SI, SK, SE Utalás uniós/nemzetközi forrásból elkülönített költségvetésre || CZ, EL, LV, LT, HU, PL, PT, RO, SI, SK A tagállamoknak a felhasználási ráta javítására
irányuló erőfeszítéseikkel összefüggésben a romaintegráció céljaira is nagyobb
mértékben és jobban ki kell használniuk az uniós alapokat. Romaintegrációs stratégiájuk tartós eredményekkel járó végrehajtása érdekében a tagállamoknak egyértelmű kötelezettséget kell vállalniuk a finanszírozás 2020-ig való biztosítására, ezzel is kimutatva a romák kirekesztése ellen ható politikai szándékukat. 3. A csatlakozni kívánó országok előtt álló
kihívások Az uniós keretrendszer kiemeli, hogy a romaintegrációs
célok a csatlakozni kívánó országok számára is érvényesek. A szóban forgó
országok romaintegrációs stratégiáit e célok alapján kell értékelni, a
stratégiáknak pedig követniük kell az uniós keretrendszerben előírt átfogó
megközelítést. Ez világosan kiolvasható a Bizottság „Bővítési stratégia és a
legfontosabb kihívások 2011–2012” című dokumentumából[25]. A Bizottság az éves előrehaladásról szóló
jelentésében szorosan nyomon követi a fejleményeket. A nyugat-balkáni
országoknak és Törökországnak az uniós keretrendszer négy kulcsterületére való
összpontosítás mellett különös figyelmet kell szentelniük arra, hogy
megkönnyítsék a személyes okmányok kiállítását és a helyi hatóságoknál való
nyilvántartásba vételt[26].
A csatlakozni kívánó országok nemzeti hatóságainak továbbra is vállalniuk kell
konkrét lépések megtételét a kapcsolódó területek mindegyikén[27]. A tagjelölt országok az Előcsatlakozási Támogatási
Eszköz (IPA) humánerőforrás-fejlesztési alkotóeleméből kapott finanszírozással
már számos intézkedést megkezdtek. A kedvezményezett országok operatív
programjukban külön szakaszt szentelnek a kiszolgáltatott csoportoknak és a
romáknak, ezzel támogatva azok társadalmi integrációját, ideértve képzésüket, a
pályaválasztási tanácsadást és a munkaerő-piaci részvételük fokozására irányuló
tevékenységeket. A Bizottság a csatlakozni kívánó országok
romaintegrációs erőfeszítéseinek további támogatása érdekében lépéseket tett az
IPA kihasználásának javítására, azzal a céllal, hogy a romaintegráció ügyét
nemzeti és regionális szinten is stratégia- és eredményorientáltabban kezeljék[28]. A romák integrációjának javítása a társadalmi
igazságosság része, a csatlakozni kívánó országokban pedig hozzájárul a
befogadó társadalmak kialakításához. Ez az EU közös értékeinek része, így a
csatlakozni kívánó országoknak is magukévá kell tenniük a csatlakozáshoz vezető
úton. Mindazonáltal a csatlakozni kívánó országokban jelenleg rossz
körülmények között élő romák – a vízummentességet kihasználva – fokozott
számban migrálnak az uniós tagállamokba, sőt, sokuk menedékjogot is kér[29]. Ez a jelenség negatív
hatással járhat a vízumliberalizációra, amely ez idáig a legnagyobb előrelépés
volt a Nyugat-Balkán uniós integrációja felé. A csatlakozni kívánó országoknak
nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük roma állampolgáraik integrációjának
előmozdítására. Ezek részeként fenntartható megoldást kell találniuk a
menekültek és a belső menekültek kérdésére, akik között nagy számban találhatók
romák[30]. 4. Kilátások A Bizottság a nemzeti romaintegrációs stratégiákat
értékelve úgy látja, hogy a tagállamok erőfeszítéseket tettek egy átfogó
romaintegrációs megközelítés kialakítására. Ugyanakkor nemzeti szinten sokkal
többre van szükség. A romák társadalmi-gazdasági integrációja elsődlegesen és
leginkább a tagállamok felelőssége, amelyeknek e kötelességük teljesítéséhez
konkrétabb intézkedések elfogadásával, mérhető eredményeket előíró határozott
célokkal, egyértelműen elkülönített nemzeti szintű finanszírozással, illetve
megbízható nemzeti nyomonkövetési és értékelési rendszerrel erőteljesebb
erőfeszítéseket kell tenniük. Az azonosított kihívások megválaszolásához és a
roma kisebbségek eredményes integrációjához a tagállamoknak, főként a jelentős
roma népességgel rendelkezőknek különösen a következőkre kell törekedniük: ·
Folytassanak rendszeres kétoldalú párbeszédet a
Bizottsággal és az érintett érdekeltekkel annak érdekében, hogy –
biztosítsák a nemzeti stratégiák és cselekvési
tervek uniós joggal, szakpolitikákkal és a sajátos – a főbb szakpolitikákat és
a közszektor reformját is magában foglaló – nemzeti helyzettel való
összhangját, valamint a gazdasági válság hatásainak figyelembevételét; –
biztosítsák a nemzeti és az európai források
hatékony kihasználását; –
mozdítsák elő és kövessék nyomon a stratégiák
konkrét végrehajtását. ·
Vonják be a regionális és helyi hatóságokat A
tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a stratégiák végrehajtása megfeleljen a
regionális és helyi terveknek. A regionális és helyi hatóságok
elengedhetetlenek a változások kivitelezéséhez, ezért teljes körűen be kell
vonni őket a stratégiák felülvizsgálatába és végrehajtásába. A Bizottság
emellett továbbra is támogatni fogja a regionális és helyi hatóságok közötti
tapasztalatcserét és hálózatépítést. ·
Szorosan működjenek együtt a civil társadalommal A civil társadalom, különösen a roma szervezetek,
nem tekinthetők a változások passzív befogadóinak, hanem fel kell szólítani
őket, hogy tevékenyen vegyenek részt azok előidézésében. E szervezeteknek
kulcsfontosságú szerepük van a romák megszólításában, továbbá a többség és a
kisebbségek közötti bizalomépítésben. A tagállamoknak meg kell hozniuk a
szükséges intézkedéseket annak biztosításához, hogy a civil társadalom részt
vegyen a nemzeti stratégiák felülvizsgálatában, végrehajtásában és nyomon
követésében. ·
Különítsenek el megfelelő pénzügyi forrásokat A tagállamoknak elegendő forrást kell
elkülöníteniük nemzeti romaintegrációs stratégiájuk végrehajtására, hiszen ez
tükrözi ambícióikat. A stratégiák részét képező intézkedések a nemzeti
finanszírozás mellett – a 2014–2020 közötti időszakról szóló tárgyalások
függvényében – a strukturális alapokból és az Európai Mezőgazdasági
Vidékfejlesztési Alapból is részesülhetnek finanszírozásban. A kohéziós
politika Bizottság által javasolt kerete minimumforrásokat különít el a
társadalmi befogadással és a szegénységgel kapcsolatos célokra, megkönnyíti e
források lehívását, egyben javítja koordinációjukat és integrációjukat, előírja
továbbá a perifériára szorult közösségek – például a romák – integrációját
célzó beruházások prioritását, illetve előzetes feltételekhez, mégpedig az
uniós keretrendszernek megfelelő romaintegrációs stratégia létéhez köti a
strukturális alapok beruházásait. ·
Kövessék nyomon a változtatásokat és tegyék
lehetővé a szakpolitikák kiigazítását Az európai szemeszter szerinti nemzeti
reformprogramokat a nemzeti romaintegrációs stratégiával való összhang
szempontjából is megvizsgálják, és az érintett tagállam további előrehaladása
érdekében szükség esetén a romaintegrációra utaló hivatkozásokat emelnek be az
országspecifikus ajánlásokba. A jövőben a tagállamoknak nemzeti
reformprogramjukban – roma népességük arányának megfelelően – rendszeresen
foglalkozniuk kell a romaintegráció kérdésével. Emellett a jelen közleményt kísérő bizottsági
szolgálati munkadokumentum összefoglaló jelleggel felsorolja azokat a főbb
pontokat, amelyek segítségével a tagállamok áthidalhatják a roma kisebbség és a
többségi népesség közötti szakadékot. E pontok részletes ismertetésére a
tagállamokkal folytatott párbeszéd révén kerül sor. A Bizottság arra is felkéri a tagállamokat, hogy
osszák meg vele a stratégia végrehajtásának nyomon követéséből származó
eredményeket. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége tovább
folytatja EU-szerte végzett felméréseit, és szorosan együttműködéssel támogatja
a tagállamokat azok megbízható nemzeti nyomonkövetési rendszerének
kidolgozásában. A Bizottság továbbra is támogatni fogja a
tagállamokon belüli kapacitások bevonását. E célból az uniós tagállamok nemzeti
kapcsolattartó pontjaiból létre fog jönni egy hálózat, amelyen keresztül a
tagállamok megoszthatják romaintegrációs intézkedéseik eredményeit,
kicserélhetik bevált módszereiket, és kölcsönösen értékelhetik stratégiáik
végrehajtását. Az Európai Roma Platform továbbra is az érdekelt felek eszmecseréjének
színtere marad. A Bizottság évente értékelni fogja a nemzeti
romaintegrációs stratégiák végrehajtását, jelentést készítve az Európai
Parlamentnek és a Tanácsnak, valamint az Európa 2020 stratégia keretében. ·
Küzdjenek meggyőző módon a diszkrimináció ellen A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy
diszkrimináció elleni jogszabályaik hatékonyan érvényesüljenek területükön. A
Bizottság a faji egyenlőségi irányelv[31]
alkalmazásáról szóló 2013. évi jelentésében különböző jogi kérdéseket fog
megvizsgálni, ennek során különös figyelmet fordít a romaintegráció
szempontjából fontos szempontokra. [1] A „roma” kifejezés itt, csakúgy mint számos nemzetközi
szervezet és európai roma szerveződés szóhasználatában, több különböző
csoportra vonatkozik (például roma, szinti, kalo/kale, cigány, romničel, beás,
askáli, egyiptomi, yenis, dom, lom), és kiterjed az úgynevezett vándorló
csoportokra („travellers”) is, nem tagadva ezen csoportok sajátosságait,
illetve életmódjuk és helyzetük eltéréseit. [2] Az Europol 2011. évi, szervezett bűnözésre vonatkozó
fenyegetésértékelése, 26. o. [3] Economic costs of Roma exclusion (A romák
kirekesztésének gazdasági költségei), Világbank, 2010. április http://siteresources.worldbank.org/EXTROMA/Resources/Economic_Costs_Roma_Exclusion_Note_Final.pdf
[4] Lásd például Kanada aggodalmait, miután egyes tagállamok
állampolgárai növekvő számban kezdtek menedékkérelmeket benyújtani. [5] A Bizottság 2011. április 5-i közleménye – A nemzeti
romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig. COM(2011) 173. E
keretrendszer kapcsán mind az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – a roma
polgárok társadalmi felruházása és integrációja Európában című véleményében
(CESE 998/2011, 2011. június 16.) –, mind a Régiók Bizottsága – a nemzeti
romaintegrációs stratégiák 2020-ig érvényes uniós keretrendszeréről alkotott
véleményében (CdR 247/2011, 2011. december 14.) – határozott támogatását
fejezte ki. [6] E közleményben a „stratégia” kifejezést a szakpolitikai
intézkedések és stratégiák gyűjtőfogalmaként kell értelmezni. [7] Az Európai Tanács következtetései (EUCO 23/11, 2011.
június 23–24), az EPSCO Tanács által elfogadott, „A romák integrációját célzó
nemzeti stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című tanácsi következtetések
alapján (106665/11, 2011. május 19.). [8] http://ec.europa.eu/europe2020/index_hu.htm [9] Málta nem dolgozott ki nemzeti romaintegrációs
stratégiát, mivel területén nem él jelentős roma népesség. [10] A négy szakpolitikai terület összefoglaló táblázatai
egységesen két kérdéskörrel foglalkoznak: a célokkal, vagyis hogy a
stratégiák magukévá teszik-e az uniós keretrendszer által az adott terület
vonatkozásában meghatározott általános célt, és rögzítenek-e konkrét, egyedi és
számszerűsíthető célokat; és az intézkedésekkel (legyen szó akár
általános, akár romaspecifikus intézkedésekről). [11] Az EU romaintegrációs céljait a Bizottság 2011. április 5-i
közleménye – A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig,
COM(2011) 173 – tűzte ki. [12] Preventing Social Exclusion through the Europe 2020
strategy - Early Childhood Development and the Inclusion of Roma Families
(A társadalmi kirekesztés megelőzése az Európa 2020 stratégia révén:
kisgyermekkori nevelés és a roma családok integrációja), ez a dokumentum egy,
az Európai Roma Platform által a belga elnökség alatt előterjesztett hivatalos
jelentés, amely az UNICEF és az European Social Observatory, valamint a
társadalmi integrációért felelős belga szövetségi tervhivatal együttműködésében
készült 2011-ben; http://www.ecdgroup.com/pdfs/Preventing-Social-Exclusion.pdf. [13] A felmérés eredményei alapján a 7–15 éves roma gyermekek
legalább 10%-a nem jár iskolába Görögországban, Romániában, Bulgáriában,
Olaszországban és Franciaországban; e gyermekek vagy még mindig óvodába járnak,
vagy nem vesznek részt az oktatásban, esetleg kihagynak egy évet, teljesen
abbahagyták az iskolát vagy már dolgoznak. Arányuk Görögországban a legnagyobb,
ahol a roma gyermekek több mint 35%-a nem jár iskolába (The situation of
Roma in 11 EU Member States; Survey results at a glance. Fundamental Rights
Agency, World Bank, United Nations Development Programme, 2012 (A romák
helyzete 11 EU-tagállamban – Felmérési eredmények röviden, az Európai Unió
Alapjogi Ügynöksége, Világbank, Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja, 2012)).
[14] Egy tagállam akkor szerepel a felsorolásban, ha
stratégiája utalást tesz a táblázatban szereplő intézkedésre. [15] A legtöbb tagállamban a magukat munkanélkülinek valló
romák száma legalább kétszer akkora volt, mint a nem romáké. Olaszországban, a
Cseh Köztársaságban és Szlovákiában 4-szer vagy akár 5-ször annyi roma vallotta
magát munkanélkülinek, mint nem roma (The situation of Roma in 11 EU Member
States; Survey results at a glance. Fundamental Rights Agency, World Bank,
United Nations Development Programme, 2012 (A romák helyzete 11 EU-tagállamban
– Felmérési eredmények röviden, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, Világbank,
Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja, 2012)). [16] A Bizottság 2008/867/EK ajánlása a munkaerőpiacról
kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről (HL L 307., 2008.11.18., 11.
o.). [17] Az egyedi intézkedések célja, hogy biztosítsák a romák
megkülönböztetésmentes munkaerő-piaci hozzáférését, ideértve például a
szakképzést és a munkahelyi képzést, a mediációt, a gyermekgondozási
lehetőségek megkönnyítését stb. [18] Ezek az intézkedések a megelőző ellátások körébe
tartoznak, céljuk például a védőoltás-igénybevételi ráták növelése vagy az
egészséges életmód népszerűsítése, de ide tartozik a reproduktív egészség
javítása is (pl. a fiatalkorúak teherbe esésének megelőzése). Néhány tagállam
az egészségügyi dolgozók előítéletes viselkedését megelőző intézkedéseket is
említette. [19] A hangsúly a reproduktív egészségre és a megelőző
ellátásokra helyeződik, ideértve a védőoltások népszerűsítését. [20] Elements for a Common Strategic Framework 2014-2020,
(A 2014–2020-as időszakra szóló közös stratégiai keret elemei) bizottsági
szolgálati munkadokumentum, (2012) 61 végleges, 2012. március 14. [21] A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a
személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő
bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19.); a Tanács 2008/913/IB
kerethatározata (2008. november 28.) a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes
formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről
(HL L 328, 2008.12.6.). [22] A nemzeti kapcsolattartó pontok felsorolása megtalálható a
következő internetcímen:
http://ec.europa.eu/justice/discrimination/roma/national-strategies/index_en.htm. [23] Görögország 2012 második felére tervezi a kapcsolattartó
pont kijelölését. [24] Az Európai Bizottság a Világbankkal közösen dolgozik a
feltérképezés módszertanán, valamint az EU-hoz 2004-ben vagy azután
csatlakozott tagállamok szegénységi vagy kirekesztési térképein. Az Európai
Területrendezési Megfigyelő Hálózat 2011-ben pályázati felhívást tett közzé
néhány, az EU-hoz 2004 előtt csatlakozott tagállam szegénységi vagy
kirekesztési térképeinek elkészítésére. Az Európai Bizottság 2011 végén arra
tett javaslatot, hogy a tagállamok a következő programozási időszakban konkrét
földrajzi területekre vagy célcsoportokra összpontosítsák erőfeszítéseiket, így
teljesítve a szegénység leküzdését célzó partnerségi szerződéseiket és operatív
programjaikat. [25] COM(2011) 666. [26] Az anyakönyvi okiratok kiállításával és a nyilvántartásba
vétellel foglalkozó délkelet-európai konferencián jóváhagyott Zágrábi
Nyilatkozat, 2011. október 27. [27] A vállalások a következőkre vonatkoznak: a négy
kulcsterületet érintő általános és egyedi cselekvési tervek és programok
létrehozása vagy felülvizsgálata, a személyes okmányokhoz való hozzájutás és a
nyilvántartásba vétel megkönnyítése; a koragyermekkori nevelés előmozdítása és
a romák iskolai lemorzsolódásának csökkentése; a romák foglalkoztatásának
elősegítése a közszférában és a magánszektorban; a diszkrimináció megelőzése a
szociális és az egészségügyi ellátásban, illetve a lakhatási feltételek javítása
a romák számára, különösen az illegális telepeken élők esetében. [28] A végrehajtás nyomon követése a stabilizációs és társulási
folyamat (SAA) és az éves előrehaladásról szóló jelentések keretében zajlik; az
operatív következtetések alapján hozandó intézkedésekről a 2012. évi
SAA-bizottsági üléseken születik döntés. [29] SEC(2011) 695 és SEC(2011) 1570. [30] A szarajevói folyamat (Belgrádi Nyilatkozat, 2011.
november 7.) részeként a probléma megoldása érdekében elindítottak egy 584
millió eurós közös regionális programot is. [31] A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a
személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő
bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19.).