A BIZOTTSÁG JELENTÉSE a tagállamokban az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatjóllét, valamint a növényegészségügy terén végzett hatósági ellenőrzések végrehajtásáról /* COM/2012/0122 final */
TARTALOMJEGYZÉK 1..... Előzmények. 1 2..... Az Európai Unió
élelmiszerlánca. 1 3..... Az Unió élelmiszer-biztonsági
ellenőrzéseinek áttekintése. 1 3.1. A tagállamok éves jelentéseinek felülvizsgálata. 1 3.2. A Bizottság tagállamokban végzett ellenőrzési
tevékenységeinek eredményei 1 3.3.... A tagállamokban végzett ellenőrzésekre vonatkozó
információk egyéb forrásai 1 3.4. Bizottsági nyomon követés és végrehajtás. 1 4..... Következtetések. 1
1.
Előzmények
A 882/2004/EK rendelet[1]
(a továbbiakban: takarmány- és élelmiszer-ellenőrzési rendelet)
44. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak a
rendelet 41. cikkével összhangban elkészített többéves nemzeti
ellenőrzési terveik végrehajtásáról évente jelentést kell benyújtaniuk a
Bizottsághoz. A jelentéseknek a következőket kell tartalmazniuk: a)
részletek a többéves nemzeti ellenőrzési
tervek azon módosításaira vonatkozóan, amelyek egyebek között figyelembe veszik
az új jogi szabályozást, az új betegségeket vagy kockázati tényezőket, az
új tudományos eredményeket, az elvégzett ellenőrzések eredményeit és a
jelentős szervezeti változásokat; b)
a többéves nemzeti ellenőrzési terv értelmében
az előző évben elvégzett ellenőrzések és auditok eredményei; c)
az ellenőrzések során megállapított
szabálysértési esetek típusa és száma; d)
a többéves nemzeti ellenőrzési tervek hatékony
végrehajtását célzó intézkedések, beleértve a végrehajtási intézkedéseket és
azok eredményeit. A rendelet 44. cikkének
(4) és (6) bekezdése előírja, hogy a Bizottság éves
jelentést dolgozzon ki a hatósági ellenőrzések átfogó
működéséről, és azt nyújtsa be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak
a következőkkel kapcsolatban: a)
a nemzeti hatóságok által benyújtott éves
jelentések; b)
a tagállamokban végzett uniós auditok[2]
és vizsgálatok; c)
bármely más lényeges információ. A Bizottság 2010 augusztusában nyújtotta
be első jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.[3]
Ennek a jelentésnek az volt a fő célja, hogy elsőként elemezze a
tagállamok első éves jelentéseiben szereplő hatósági
ellenőrzésekkel kapcsolatos adatokat és információkat. A jelentés
ezenkívül az uniós auditok és vizsgálatok eredményeit is összefoglalta. A
tagállamok a jelentést az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó
Bizottság 2010. szeptemberi ülésén, az Európai Parlament környezetvédelmi,
mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságai pedig 2010 októberében
vitatták meg. A Bizottság tárgyalásokat kezdett a
tagállamokkal az első jelentésben felvetett kérdésekről,
mindenekelőtt arra keresve választ, hogy hogyan lehetne ésszerűsíteni
és egységesíteni a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó adatok
összegyűjtését és kezelését. Ez a második jelentés az elsőhöz képest
némiképp más megközelítésből indul ki. Általános áttekintést kíván adni az
Unió élelmiszer-biztonsági ellenőrzéseiről, azonban nem korlátozódik
az elmúlt évre – amelyre vonatkozóan valamennyi tagállam éves jelentései
rendelkezésre állnak –, hanem az ellenőrzéssel kapcsolatban mindhárom
fő információs forrás legfrissebb információit veszi alapul annak
érdekében, hogy az Unió ellenőrzési rendszerének működéséről a
lehető legnaprakészebb beszámolót biztosítsa. A jelentés a következő fő
forrásokat vette alapul: a) a tagállamok 2008-ra és 2009‑re vonatkozó
éves jelentései, b) a Bizottság 2008–2010‑es időszakra vonatkozó
ellenőrzési tevékenységének eredményei, valamint c) az ellenőrzésekre
vonatkozó egyéb lényeges információk, többek között: · az egyes ágazatokban elvégzett ellenőrzésekről szóló
legutóbbi tagállami jelentések; · a sürgősségi riasztási rendszerek eredményei (élelmiszer- és
takarmánybiztonsági riasztási rendszer [RASFF], az állatbetegségek
bejelentő rendszere [ADNS] és a növény-egészségügyi értesítő rendszer
[Europhyt]); · az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság, valamint a
Növényegészségügyi Állandó Bizottság ellenőrzésekről szóló
megbeszélései és határozatai; · a tagállamok ellenőrzési rendszereinek gyenge pontjaival
összefüggő jogsértések áttekintése.
2.
Az
Európai Unió élelmiszerlánca
Annak érdekében, hogy megértsük, hogyan
működik a hatósági ellenőrzések uniós rendszere az élelmiszerláncban
(ideértve a növény- és állategészség, valamint az állatjólét biztosítása
érdekében szükséges ellenőrzéseket), először meg kell értenünk,
milyen nagyságrendű és milyen bonyolult az Unió élelmiszerlánca. Az Eurostat
legfrissebb adatai szerint az Unió élelmiszerláncának teljes kibocsátási értéke
körülbelül 750 milliárd EUR összeget tesz ki. Az ágazatban
foglalkoztatottak létszáma – az elsődleges termeléstől a
kiskereskedelemig és a vendéglátásig – összességében meghaladja a 48 millió
főt. Az Unió élelmiszerláncában az élelmiszer-előállítástól a
kiskereskedelemig és a vendéglátásig mintegy 14 millió mezőgazdasági
őstermelő és 3 millió élelmiszer-ipari vállalkozás működik.
Ezek a globális adatok némiképp érzékeltetik, hogy mekkora is az
élelmiszeripar. Egyrészről óriási, másrészről pedig igen változatos
és összetett. Az elsődleges termelést tekintve
például, a gazdaságok átlagos mérete igen változó: a Cseh Köztársaságban
körülbelül 90 hektáros gazdaságok találhatók, míg az Egyesült
Királyságban, Franciaországban és Németországban hozzávetőleg
50 hektárosak, más országokban, például Lengyelországban, Bulgáriában és
Romániában a 8 hektárnál kisebb gazdaságok a jellemzők. A gazdálkodás típusai is igen eltérőek
Unió-szerte, ami nagymértékben az agroklimatikus feltételekkel magyarázható, de
a régi jó bevált mezőgazdasági hagyományok is közrejátszanak. Az Unióban mintegy
300 000 élelmiszergyártó vállalkozás működik. Sok termék –
például a bor, az olívaolaj, a tojás és a sajt – esetében a feldolgozást inkább
mezőgazdasági üzemek, mint gyártó vállalatok végzik. Amennyiben kizárólag
a termelési ágazatra összpontosítanánk, akkor alulbecsülnénk az Unió
élelmiszerrendszerének teljes méretét és összetettségét. Különösen a termelési
ágazatra igaz, hogy néhány, világméretekben működő vállalat adja a
termelés igen nagy hányadát. A tejágazatban például a vállalatok 1 %-a
adja az uniós össztermelés több mint 60 %-át. Az elsődleges
termelésen kívül az élelmiszer-ipari vállalkozások legnagyobb része az
élelmiszerlánc végén, azaz a kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari ágazatban
működik. Több mint egymillió élelmiszer-kiskereskedés működik az
Unióban, amelyek többsége kis családi vállalkozás, jóllehet az összértékesítést
tekintve néhány nagy szupermarket‑hálózat uralja az ágazatot. Mintegy
1,4 millió étterem és vendéglátó-ipari létesítmény működik.
3.
Az Unió
élelmiszer-biztonsági ellenőrzéseinek áttekintése
3.1.
A tagállamok éves jelentéseinek felülvizsgálata
Az Unió terjedelmes és részletes joganyagot
dolgozott ki annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszer-termelés ezen
óriási és összetett rendszerén keresztül a fogyasztókhoz eljutó élelmiszer
biztonságos és egészséges legyen. Az uniós takarmány- és élelmiszerjog
alapelveit a 178/2002/EK rendelet[4] határozza meg. E rendelet
értelmében elsődlegesen az élelmiszerláncban részt vevő
élelmiszer-ipari vállalkozások feladata, hogy gondoskodjanak az élelmiszer
biztonságáról az elsődleges termeléstől egészen a végső
fogyasztó részére történő értékesítésig. A tagállamok kötelesek nyomon
követni és ellenőrizni, hogy a vállalkozók az élelmiszer- és
takarmánybiztonságra (többek között az állategészségügyre, állatjóllétre és
növényegészségügyre) vonatkozó uniós jogszabályok követelményeinek eleget
tesznek-e. E cél érdekében ellenőrzési rendszert kell működtetniük. A 882/2004/EK rendelet írja elő,
hogy ezeket az ellenőrzéseket hogyan kell megszervezni és működtetni.
A rendelet az élelmiszerlánc biztonságára vonatkozó uniós szabályok
betartásának biztosítása érdekében lényegében meghatározza a hatósági
ellenőrzések elvégzésének általános szabályait. Különösen az olyan
esetekre ír elő kötelezettségeket, amikor a tagállamok ellenőrzik,
hogy: ·
a vállalkozók betartják-e az ágazati jogi
követelményeket, illetve ·
az uniós piacon értékesítendő (és az Unióban
gyártott vagy harmadik országokból behozott) áruk megfelelnek-e az ágazati
jogszabályokban előírt szabványoknak és követelményeknek. A 882/2004/EK rendelet alapján a
tagállamok hatóságai ezenkívül más hivatalos feladatokat is ellátnak, például
az állatbetegségek kórokozói elleni küzdelemmel, illetve azok felszámolásával
összefüggő feladatokat (például egyes programok keretében bizonyos
betegségekkel kapcsolatos állatkísérletek, járványok kitörését követő
járványügyi vizsgálatok, állatbetegségek elleni védőoltások, illetve a
kórokozókkal fertőzött állatok leölése). A rendelet ezenkívül részletes szabályokat
állapít meg a bizottsági szolgálatok által a tagállamokban elvégzendő
ellenőrzésekkel kapcsolatban annak érdekében, hogy biztosítsa az ágazati
jogszabályokban, illetve szóban forgó rendeletben foglalt kötelezettségek
betartását. A tagállamoknak a rendeletben előírt követelmények betartása
érdekében többéves nemzeti ellenőrzési terveket kell kidolgozniuk és
végrehajtaniuk. Ezek a tervek általában egy 3–5 éves időtartamra
vonatkoznak és alkalmazásuk 2007 elejétől indult. A tagállamoknak a
többéves nemzeti ellenőrzési terveik végrehajtásáról éves jelentést kell
küldeniük a Bizottságnak. Eddig a 2007., 2008. és 2009. évre
vonatkozó éves jelentések érkeztek meg. A Bizottság a nemzeti jelentések első
elemzésének eredményeit az elmúlt évről készült COM(2010) 441. sz.
áttekintő jelentésében foglalta össze. Ebben a jelentésben nagyon nehéz
volt az Unió egészére nézve következtetéseket levonni, mivel a nemzeti
jelentések mind a felépítésüket, mind a tartalmukat tekintve igen eltérőek
voltak, és az ellenőrzéssel kapcsolatos adatokat sem hangolták össze.
Ugyanez jellemző a 2008-as és 2009‑es jelentésekre is, ami
részben azt tükrözi, hogy a tagállamok között a mezőgazdaság szerkezetét,
a közigazgatási kultúrát és a méreteket tekintve jelentős különbségek
állnak fenn. Mindazonáltal a jelentések összehasonlíthatósága sokat javult, ami
annak köszönhető, hogy a) a tagállamok tapasztalatokat szereztek a termeléssel
kapcsolatban és b) a Bizottság folyamatos és élénk párbeszédet folytat a
tagállamokkal annak érdekében, hogy a jelentések tartalmát továbbfejlessze és
különösen azért, hogy az összehasonlíthatóságukat javítsa. Mivel a legtöbb
tagállam már három egymást követő évre vonatkozóan szolgáltatott
információkat, érdekes tendenciákat és fejleményeket lehet megfigyelni ezen
időszakra nézve. Ezeket az alábbiakban ismertetjük. Adatgyűjtés és
-elemzés A legtöbb jelentés egyik közös
jellemzője, hogy igyekeztek az elvégzett ellenőrzések számára és
típusára, valamint az azok eredményeire vonatkozó adatok összegyűjtésén
javítani. A hatékonyság és eredményesség eléréséhez elengedhetetlenül
szükségesek azok a megfelelő, naprakész adatok, amelyek alapján a
teljesítményt értékelni lehet és meg lehet határozni a jövőbeli
ellenőrzési tevékenységek prioritásait. Noha az éves jelentésekben számos
ilyen irányú jelenlegi és új kezdeményezésről tesznek említést, úgy
tűnik, hogy a különböző ellenőrző hatóságok az egyes
tagállamokban, illetve a tagállamok között ritkán osztják meg egymással a
know-how-t és a tapasztalatokat. A Bizottság a tavalyi éves jelentésében
kifejezte azon szándékát, hogy a tagállamokkal együttműködésben meg
kívánja vizsgálni, hogyan lehetne az adatátviteli és ‑elemzési
lehetőségeket felhasználni annak érdekében, hogy az egyszerűsítést és
a szabványosítást uniós szinten lehessen megvalósítani. Az ezzel kapcsolatos
munka megkezdődött, ami segítheti a tagállamokat a saját
információkezelési rendszerük kidolgozásában. Az eredményekre
vonatkozó átfogó kimutatások A jelentések felépítésére és tartalmára
vonatkozó bizottsági iránymutatásokban felkérik az egyes nemzeti hatóságokat
arra, hogy az ellenőrzési rendszerük teljesítményéről minden évben
készítsenek átfogó beszámolót. Ezen beszámolók minősége igen eltérő.
A legtöbb jelentésben csak általánosságban számolnak be arról, hogy az
ellenőrzéseket a terveknek megfelelően végezték el, az
élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatjólét, valamint a növényegészségügy
általános színvonala megfelelő, és amennyiben szabálysértéseket
állapítottak meg, azok rendszerint nem voltak jelentősek. Néhány jelentés
azonban – teljesítménymutatók alapján – jóval átfogóbb és megalapozottabb
értékelést tartalmaz. Némely esetben ezek a mutatók az elvégzett
ellenőrzések számára és típusára korlátozódnak, illetve arra, hogy azok
összhangban vannak-e az eredeti tervekkel. Más esetben (Franciaországban,
Finnországban, Svédországban és a Szlovák Köztársaságban) ezek a mutatók a
fentieken kívül a teljesítményt a konkrét állatbetegségek, illetve az
élelmiszerből származó betegségek előfordulásához viszonyítva
igyekeznek mérni. Franciaországban megpróbálják az ellenőrzések költségét
számos konkrét területen nyomon követni. A többéves nemzeti ellenőrzési tervek
végrehajtása terén elért előrelépés A tagállamok számára igen nagy kihívást
jelentett az a követelmény, hogy olyan integrált többéves nemzeti
ellenőrzési terveket vezessenek be, amelyek a „tanyától a tányérig” tartó
teljes élelmiszerlánc esetében végzett valamennyi ellenőrzési
tevékenységre kiterjednek. A nemzeti ellenőrzési rendszerek a legtöbb
tagállamban igen összetett rendszerek, amelyek gyakran az élelmiszerekkel és
takarmányokkal, az állategészségüggyel, az állatjóléttel és a növényegészségüggyel
kapcsolatos ellenőrzési tevékenységek különböző területein számos
különféle szervezetet érintenek. Ezek a szervezetek a legtöbb tagállamban nem
rendelkeztek elég tapasztalattal ahhoz, hogy egymással együttműködve
integrált ellenőrzési terveket dolgoztak volna ki. A legtöbb tagállamban
ezenkívül az ellenőrzések elvégzésének operatív felelősségét
átruházták a regionális és helyi hatóságokra. Ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok
biztosítani tudják, hogy a tevékenységeik teljes mértékben, következetesen és
koherensen beépüljenek a nemzeti tervekre, a hatóságoknak meg kellett
szilárdítaniuk a konzultációs és kommunikációs mechanizmusaikat a regionális és
helyi hatóságokkal. A tervek végrehajtásáról szóló éves jelentések szerint
jelentős előrelépés történt a struktúrák és eljárások létrehozásának
eredményeként, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten valamennyi
résztvevő ellenőrzési tervét összehangolják. A legtöbb hatóság
számára most az jelenti a legfőbb kihívást, hogy olyan információs és
kommunikációs rendszert hozzon létre, amely pontos adatokat tud szolgáltatni az
elvégzett ellenőrzésekről és az eredményeikről annak érdekében,
hogy a teljesítményt a többéves nemzeti ellenőrzési tervek alapján a
különböző időszakokban pontosan értékelni lehessen, illetve hogy az
ellenőrzési célkitűzéseket a kockázatok alapján megállapított
prioritásokhoz lehessen igazítani. Az élelmiszer-ipari
vállalkozók nyilvántartásba vétele Az élelmiszer eredményes
nyomonkövethetősége az eredeti forrástól a végső rendeltetési helyig
az Unió élelmiszer-biztonsági ellenőrzési rendszerének egyik alapelve. A
rendszer legfontosabb építőkövei a valamennyi vállalkozóra kiterjedő
átfogó nyilvántartásba vétel, az állatok azonosításának hatékony rendszere,
valamint a takarmányok és élelmiszerek nyomonkövethetősége. Az
élelmiszer-ipari vállalkozók nyilvántartásba vétele terén jelentős
előrelépés történt. A takarmányokkal foglalkozó kisebb létesítmények
nyilvántartása azonban még mindig nem teljes. Az állatok nyomonkövethetőségét
illetően vannak még nyilvánvaló hiányosságok a szarvasmarha- és
sertésállományok, illetve különösen a juhok, a kecskék és a lovak azonosítása
terén. Kockázatértékelés
és a fontossági sorrend megállapítása A 882/2004/EK rendelet kifejezetten
előírja a nemzeti hatóságok számára, hogy olyan rendszert dolgozzanak ki,
amely egyértelműen értékeli a kockázatokat és az ellenőrzéseket
tekintve megállapítja a fontossági sorrendeket. Ahogy az elkövetkezendő
években nő a forrásokra nehezedő nyomás, a többéves nemzeti
ellenőrzési tervek, illetve a hozzájuk kapcsolódó éves jelentések ezen
aspektusát egyre inkább előtérbe kell helyezni. Néhány tagállam éves
jelentései igen jól szemléltetik, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók esetében
hogyan csoportosítják a kockázatokat, illetve azt, hogy ez alapján hogyan
szervezik meg az ellenőrzési tevékenységeket. Ezen a téren különösen
Hollandia, Finnország és Szlovénia jár élen. A nemzeti hatóságok azonban számos
tagállamban megállapították, hogy az élelmiszer‑ és takarmányipari
vállalkozók esetében feltétlenül javítani kell a kockázatok csoportosításának
rendszerét. Az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság Élelmiszerügyi és
Állategészségügyi Hivatala az elmúlt években elvégzett auditok révén egyre
nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy
a hatósági ellenőrzéseket valamennyi ágazatban a kockázatok alapján és
megfelelő gyakorisággal rendszeresen végezzék el. Az ellenőrzések gyakorisága és
hatóköre A jelentések általában arról tanúskodnak,
hogy igen sűrűn végeznek ellenőrzéseket Európa-szerte. A
vizsgálatok gyakorisága azonban a vállalkozások jellegétől függően
jelentősen eltér. A magas kockázatot képviselő ágazatokban, például a
tej‑ és húsiparban, jóval gyakrabban végeznek ellenőrzéseket. A takarmányok és állati
melléktermékek esetében az ellenőrzések kevésbé gyakoriak, mint az
élelmiszerek esetében. A takarmányokra és az állati melléktermékekre vonatkozó
uniós jogszabályokban az elmúlt évtizedben bekövetkező jelentős
változások, különösen az az igény, hogy a takarmányokkal és állati
melléktermékekkel foglalkozó valamennyi vállalkozás nyilvántartásba legyen
véve, óriási többletmunkát jelentett mind a vállalkozások, mind pedig az
ellenőrző hatóságok számára. A legtöbb jelentés kitér arra, hogy
ezekben az ágazatokban fejlesztésekre volna szükség és a kockázatok fontossági
sorrendje alapján növelni kellene az ellenőrzések gyakoriságát. Az állategészségügy
területén végzett ellenőrzések az állatok azonosítására és az
állatbetegségek, például a brucellózis, a gümőkór, a klasszikus
sertéspestis és a BSE kiszűrésére vonatkozó követelmények betartásának
vizsgálatára összpontosítanak. A tagállamoknak ezenkívül készenléti tervekkel
kell rendelkezniük az élelmiszer‑ és takarmánybiztonságot, valamint az
állategészségügyet érintő veszélyhelyzetek kezelésére. A nemzeti,
regionális és helyi hatóságok közötti koordináció A hatósági vizsgálatok elvégzése a legtöbb
tagállamban elsősorban a regionális és helyi hatóságok operatív feladata.
Ez olyan tagállamokban, például Németországban, Spanyolországban,
Olaszországban, Görögországban, az Egyesült Királyságban, Svédországban és
Finnországban jellemző, ahol a felelősséget olyan regionális és helyi
hatóságokra ruházták át, amelyek magas fokú autonómiával rendelkezhetnek. Ezen
tagállamok számára az jelenti a kihívást, hogy hogyan tudnak olyan
megfelelően stabil felelősségi rendszert biztosítani, amelynek révén
a regionális és helyi hatóságok az ellenőrzési tevékenységeikről
megfelelően és következetesen el tudnak számolni a nemzeti hatóságaik és
általuk az uniós szint felé. Ezzel összefüggésben felmerül még a
különböző hatóságok hatásköre és ellenőrzési tevékenységei közötti
átfedések kérdése. Számos tagállamban ez régóta vita tárgyát képezi.
Görögországban, Portugáliában és Romániában például maguk a belső
ellenőrzést végző hatóságok is jelentős problémának tartják a
hatáskörök és operatív tevékenységek közötti átfedéseket. A fenti országok azon
tagállamok közé tartoznak, amelyek szerint a megfelelő erőforrások
hiánya az egyik oka annak, hogy az ellenőrzések számára vonatkozó
célkitűzést nem lehet teljesíteni. Általában véve úgy tűnik, hogy az
egyértelműen körülhatárolt felelősségi körökkel és vezetési
struktúrával rendelkező tagállamok, amelyek esetében az elszámolási
kötelezettség valamennyi szinten megjelenik, azok a tagállamok, amelyek a
legeredményesebben működnek. Nemzeti
ellenőrzési rendszerek A 882/2004/EK rendelet előírja a
tagállamok számára, hogy végezzenek belső ellenőrzést, illetve
végeztessenek külső auditálást annak érdekében, hogy ellenőrzési
rendszereik megfeleljenek a rendeletben foglalt célkitűzéseknek. A
rendelet ezenkívül előírja, hogy ezeket az auditokat független
vizsgálatnak is alá kell vetni és azokat átlátható módon kell elvégezni. Csaknem valamennyi tagállam rendelkezik
ellenőrzési rendszerrel, a legtöbb esetben azonban ez az egész rendszeren
belül a konkrét ellenőrzési területeknek csak egy részét érinti. Az
auditok eredményeit az éves jelentések tartalmazzák, azonban legtöbbször csak
összefoglaló formájában. A belső auditok során megállapított legfőbb
hiányosságokról, illetve a korrekciós intézkedésekről általában nem
számolnak be részletesen a jelentésekben. Van azonban néhány figyelemre méltó
kivétel. Finnország és a Cseh Köztársaság például beszámolt az elvégzett
auditokról és a megállapított hiányosságokról. Az éves jelentések ezenkívül kevés
információval szolgálnak azokról a hatályos intézkedésekről, amelyek
alapján az auditokról készült beszámolókat független vizsgálat alá kell vetni. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal jövőbeli auditjainak megtervezése során a kockázati tényezők
között fokozottan figyelembe fogja venni azt, hogy a tagállamok
ellenőrzési rendszereiben az ellenőrzések terén szükséges
fejlesztéseket megbízhatóan elvégzik-e vagy sem. Erőforrások A nemzeti hatóságok által szolgáltatott
adatok alapján nemzeti, regionális és helyi szinten hozzávetőleg több mint
100 000 ember foglalkozik közvetlenül vagy közvetve az élelmiszer‑
és takarmánybiztonság, az állategészségügy, állatjólét és növényegészségügy
terén végzett ellenőrzésekkel. Ez igen jelentős erőforrásnak
tekinthető, azonban az ellenőrzési célkitűzéseket a tényleges
eredményekkel összehasonlítva néhány ellenőrzési hatóság mégis a munkaerőhiányt
jelöli meg az egyik olyan tényezőnek, amely miatt az ellenőrzési
célkitűzések nem teljesülnek. Néhány tagállam, például Hollandia,
egyértelműen leszögezi, hogy az ellenőrzési rendszereiket és
tevékenységeiket az utóbbi években megvalósított állománycsökkentésekhez és
ésszerűsítésekhez igazítva módosították. A kockázatértékelés és az
ellenőrzések fontossági sorrendjének megállapítása jelentős szerepet
töltött be az említett módosítások végrehajtásakor. Képzés A
nemzeti jelentések részletesen beszámolnak az ellenőrzést végző
alkalmazottak és az élelmiszer-ipari vállalkozók számára évente szervezett
képzési programokról. A képzésekkel kapcsolatos tevékenységek általában véve
igen fontosak. Három fő területre korlátozódnak. Egyrészről a
higiéniai szabályok megállapításáról szóló, 2006-ban bevezetett rendeletek
előírták, hogy fokozottabban oda kell figyelni a jó higiéniai
gyakorlatokra és valamennyi élelmiszer-ipari vállalkozónak alkalmaznia kell a
HACCP[5] alapelveit. Az elmúlt
években jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az élelmiszer-ipari
vállalkozók és az ellenőrzést végző alkalmazottak minden szinten
megismerjék az új rendeletek előírásait. Másrészről a tudomány és a
technológia fejlődése, különösen az élelmiszer- és
takarmány-előállítás viszonylag új területei (például új élelmiszerek,
GMO, az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok, élelmiszer- és
takarmányadalékok) megkövetelik, hogy az alkalmazottak a szakértelmüket
folyamatosan fejlesszék. Harmadrészről mivel a takarmányok és állati
melléktermékek ellenőrzése egyre nagyobb hangsúly kap, tovább kellett
törekedni arra, hogy a vállalkozók és a hatósági ellenőrök megismerjék az
ezen ágazatokban érvényes uniós jogszabályok új követelményeit. A
nemzeti szintű képzéseket a 882/2004/EK rendelet 51. cikkében
előírt és 2006-ban elindított „Jobb képzés a biztonságosabb
élelmiszerekért” című program keretében a Bizottság által szervezett
képzések támogatják és egészítik ki. E programnak, amely számos témakört
felölel, célja, hogy a hatósági ellenőrzések még eredményesebben biztosíthassák,
hogy a gazdasági szereplők az emberek, az állatok és a növények
egészségét, valamint az állatjólétet védő uniós jogszabályokat minden
szinten tiszteletben tartsák. Ez biztonságosabb élelmiszerek és takarmányok
előállításához, az állat- és növény‑egészségügyi szabványok
továbbfejlesztéséhez, valamint a fogyasztó- és állatvédelem szintjének
növeléséhez járul hozzá. A
Bizottság ellenőrzési tevékenységének eredményei, például az e jelentés
3.2. pontjában bemutatott általános higiénia területén említett megállapítások
megerősítik, hogy bizonyos területeken további képzésre van szükség. Laboratóriumok Valamennyi
tagállamnak ki kell jelölnie azokat a laboratóriumokat, amelyek a hatósági
ellenőrzések során vett minták elemzését végzik. Ezeknek a laboratóriumoknak
– az egységes és magas színvonal biztosítása érdekében – az előírt uniós
vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően kell működniük, illetve
ezen szabványok alapján kell értékelni és akkreditálni őket. Az Unióban
hatósági laboratóriumok kiterjedt hálózata működik. Számos ilyen
laboratórium nemzeti szinten működik, azonban a regionális és helyi
hatóságok – különösen az autonóm régiókkal vagy helyi hatóságokkal
rendelkező tagállamokban – kijelölhetik a saját hatósági laboratóriumaikat.
Ennek eredményeként tekintélyes mennyiségű hatósági laboratórium
működhet. Az akkreditációs eljárás összetett és meglehetősen
költséges, különösen a kisebb regionális vagy helyi laboratóriumok számára.
Néhány tagállam ezért a hatósági ellenőrzésekkel összefüggésben végzett
vizsgálatokkal foglalkozó hatósági laboratóriumok teljes körű
akkreditációjával kapcsolatban továbbra is késedelmekről számol be. A
Bizottság 2010‑ben megbeszéléseket kezdeményezett a tagállamokkal az
akkreditációs követelményekről. Az Élelmiszerügyi és
Állategészségügyi Hivatal auditjai megerősítik, hogy a laboratóriumok
ágazatonként változó mértékben felelnek meg az uniós jogszabályoknak. A halakat
és a halászati termékeket tekintve például úgy tűnik, hogy a hatósági
ellenőrzésekkel összefüggésben végzett elemzésekkel foglalkozó
laboratóriumok általában jól felszereltek, el tudják végezni a szükséges
elemzéseket és legtöbbjük rendelkezik akkreditációval. A szalmonellára
vonatkozó nemzeti ellenőrzési tervek alapján működő
laboratóriumok esetében azonban más a helyzet. Az Élelmiszerügyi és
Állategészségügyi Hivatal auditjai a növényvédő szerek ellenőrzését
tekintve néhány tagállam esetében szintén laboratóriumi hiányosságokról
számolnak be. A hatósági
ellenőrzések és megfigyelések eredménye a) A szabálysértések legfőbb
területei A szabálysértésekkel kapcsolatos tagállami
jelentésekben két visszatérő témát említenek az élelmiszer-termelés
esetében: a létesítményekben elvégzett higiéniai ellenőrzéseket és a
címkézést. A higiéniai szabályok megállapításáról szóló rendeletek
előírásai 2006‑tól léptek hatályba. A
2007-es ellenőrzésekre vonatkozó nemzeti jelentések ezen rendelet
alkalmazását illetően széles körben hiányosságokról számoltak be, ami
valószínűleg részben annak volt köszönhető, hogy az előírások
csak az azt megelőző évben léptek hatályba. 2008-ban és
2009-ben már jelentős előrelépést regisztráltak, azonban a
legtöbb jelentés rámutat arra, hogy az élelmiszerlánc végén található,
kiskereskedelemmel és vendéglátással foglalkozó kisvállalkozók esetében folyamatos
problémák állnak fenn. A legfőbb hiányosságok a következők:
korszerűtlen épületek és berendezések; a vállalkozók egyáltalán nem vagy
nem megfelelően végeznek önellenőrzéseket; a HACCP-t nem
kielégítően alkalmazzák és a nyilvántartások hiányosak. Egyes hatóságok
rámutatnak arra, hogy a kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari ágazatban a
problémákat a munkaerő, különösen az idénymunkások magas fluktuációja
okozza, ami megnehezíti az alkalmazottak jó higiéniai gyakorlattal kapcsolatos
képzését. A címkézés esetében úgy tűnik, hogy a fő problémát a
különböző jogalkotási területeken (például adalékanyagok, táplálkozás,
származási hely stb.) előírt követelmények összetettsége okozza. A takarmányok esetében a legtöbb
szabálysértés a következőkkel kapcsolatos: a vállalkozók késedelmes
nyilvántartásba vétele; a HACCP alapelveinek nem megfelelő alkalmazása; a
takarmánygyártók higiéniája; a takarmányokban található adalékanyagokra
vonatkozó szabályok megsértése. Az állategészségügy terén a legfőbb
hiányosságokat az állatok azonosításával és mozgásával kapcsolatos
ellenőrzésekkel összefüggésben jelentették. Az
állatok gazdaságban való kíméletét illetően a legtöbb hiányosságot annak
tulajdonították, hogy a gazdálkodók, különösen a kisebb termelők nem
rendelkeznek megfelelő ismeretekkel. Néhány tagállamban azt regisztrálták,
hogy a szabálysértések száma a gazdálkodók számára biztosított képzéseket és
tájékoztatást követően csökkent. A hatósági
ellenőrzések és megfigyelések eredménye b) Az élelmiszerből származó betegségekkel
kapcsolatos általános tendenciák Az
Unióban leginkább a szalmonella és a Campylobacter okozza az
élelmiszerből származó betegségeket. A zoonózisról szóló tagállami
jelentések Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság általi elemzése
megerősíti, hogy az emberek körében előforduló szalmonellózis
csökkenő tendenciát mutat az Európai Unióban. 2009‑ben összesen
108 614 esetben erősítettek meg emberi megbetegedést (2011-ben
közzétett adat), és különösen a S. Enteritidis okozta emberi
megbetegedések száma csökkent számottevően. Az EFSA jelentése rámutat
arra, hogy a megbetegedések számának csökkenése annak köszönhető, hogy a
tagállamokban alkalmazzák a szalmonella ellenőrzésére vonatkozó
programokat. A tagállamok ellenőrzésekről szóló
éves jelentései arra utalnak, hogy az e két mikrobiológiai veszélyforrással
összefüggő mintavételek és ezen minták vizsgálatai képviselik a
tagállamokban az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos mintavételek és vizsgálatok
legnagyobb hányadát. Nemzeti
végrehajtási intézkedések A 882/2004/EK rendelet előírja,
hogy az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a vállalkozók
szabálysértés esetén korrekciós intézkedéseket tegyenek. Azt is előírja a
tagállamok számára, hogy az uniós jog megsértésének esetén alkalmazandó
szankciókat tekintve egyértelműen meghatározott szabályokkal
rendelkezzenek. Ezeknek a szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó
erejűnek kell lenniük. Csaknem mindegyik jelentés röviden összefoglalja a
szabálysértések esetén érvénybe léptetett intézkedéseket. A legáltalánosabban
alkalmazott intézkedések közé a figyelmeztetések, a bírságok, illetve a
vállalkozások ideiglenes vagy – súlyos esetekben – végleges megszüntetése
tartozik, ritkább esetben – csalás és a jogi követelmények súlyos megsértése
esetén – büntetőeljárás indult. Általában véve kevés információ áll
rendelkezésre a szankciókkal, illetve azok alkalmazásának módjával
kapcsolatban, és az információk részletessége tagállamonként változó. Mivel az
éves beszámolók nem tartalmaznak ennél konkrétabb és összehangoltabb adatokat,
nem lehet megítélni, hogy a végrehajtás általános rendszere a tagállamokban
mennyire konzisztens. Egyes tagállamokban, például a Cseh Köztársaságban, az a
tendencia figyelhető meg, hogy a kevésbé súlyos szabálysértések esetén a
bírósági eljárások helyett inkább a kevesebb terhet jelentő, viszont jóval
hatékonyabb közigazgatási eljárások kerülnek előtérbe. Az egészséget
fenyegető veszélyek kialakulását követő hatósági ellenőrzések –
élelmiszerek, állatok és növények Az utóbbi években az élelmiszer- és
takarmánybiztonság terén az Unióban előforduló legfőbb egészségügyi
szükséghelyzetek a takarmányok előállítására vezethetők vissza.
2008-ban az írországi sertéshúsban igen magas fokú dioxinszennyeződést
állapítottak meg. A problémát a takarmány előállításának folyamatára
vezették vissza, ahol a szárítási folyamat során jelentős mértékben
szennyezett hulladékolajat használtak. 2010‑ben Németországból
származó termékekben észleltek dioxinszennyeződést. Ebben az esetben
kizárólag ipari célra alkalmas zsiradékot kevertek a takarmányokba. A Bizottság
ennek a problémának az orvoslására különleges intézkedéseket kíván elfogadni. A tagállamoknak az állategészségügy területén
tovább kellett törekedniük a kéknyelv‑betegség és a madárinfluenza
megfékezésére. A száj- és körömfájás járvány legutóbbi, bulgáriai kitörése
egyrészről előtérbe helyezi az elővigyázatosság fontosságát,
másrészről azt is bizonyítja, hogy amennyiben az uniós ellenőrzési
intézkedéseket megfelelően alkalmazzák, azok eredményesen meg tudják
akadályozni a megbetegedések elterjedését. A növényegészségügy területén kiemelt
prioritásként kezelték azt a kérdést, hogy a fenyőfa fonalférge jelentette
veszélyt Portugália területére korlátozzák, és az intézkedések végrehajtásával
megelőzzék a spanyolországi járvány kitörését. Hasonlóképpen a pálmafúró
ormányos bogár gyors elterjedése a földközi-tengeri országokban, illetve az
ázsiai citruscincér és az ázsiai hosszúcsápú cincér által okozott járványok
ismételt kitörése fokozott tagállami ellenőrzést és elkülönítési
intézkedéseket tett szükségessé. Az uniós szintű intézkedéseket és az
érintett tagállamok általi ellenőrzési tevékenységeket e jelentés
3.2. szakasza ismerteti. Érdekes fejlemények, amelyek
követendő példák lehetnek A létesítmények osztályozása és az
eredmények közzététele (Dánia, a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság és
Belgium): Az élelmiszer-ipari vállalkozók
nyilvántartásba vételére vonatkozó követelmény, illetve a vállalkozók
ellenőrzéséről szóló eredmények hatóságok által történő
közzététele együttesen megkönnyíti, hogy a fogyasztók hasznos tájékoztatást
kapjanak az éttermekre és üzletekre vonatkozó megfelelőségi
előírásokkal kapcsolatban. Ezt már számos példa bizonyítja, amelyek közül
a legrégebbi a dán „smiley” rendszer (http://www.findsmiley.dk/en-US/Forside.htm). Az Egyesült Királyságban és Belgiumban hasonló elképzeléseket
követnek. A korrekciós intézkedések vállalkozók
általi bejelentése (Hollandia): Az ellenőrzési szolgáltatások
hatékonyságának javítására és az ellenőrzési tevékenységek élelmiszer-ipari
vállalkozókra háruló terheinek enyhítésére irányuló törekvések részeként
Hollandia olyan elektronikus rendszert vezetett be, amelyen keresztül az
élelmiszer-ipari vállalkozók saját maguk végezhetik el a bejelentést. Az
élelmiszer-ipari vállalkozók a rendszer segítségével webalapú bejelentési
eszközön keresztül tehetnek jelentést az ellenőrző hatóságnak a
korábbi ellenőrző látogatásokat követően megfogalmazott ajánlások
alapján tett intézkedésekről. A gyakran előforduló szabálysértések
esetén ezeket a jelentéseket újabb hatósági ellenőrzés nélkül is
elfogadják, bár alkalmanként véletlenszerű helyszíni ellenőrzésre is
sor kerül. Minőségirányítási rendszerek (Belgium, a Cseh
Köztársaság, Németország, Litvánia és Szlovénia): Az
ellenőrzési szolgáltatásaik keretében számos tagállam vezetett be
minőségirányítási rendszert, amelyet a nemzetközi szabványoknak
megfelelően akkreditáltak. A Cseh Köztársaságban például a legtöbb
ellenőrző szerv minőségirányítási rendszerének az
ISO 9001 szabvány szerinti tanúsítását külső szervek végezték.
Ezeket a rendszereket az ellenőrzések általános hatékonyságának és
eredményességének javítása szempontjából fontos eszköznek tekintik, és a
folyamatban lévő független teljesítmény-felülvizsgálatok a folyamatos
fejlődést segítik elő. Németországban a minőségirányítással
foglalkozó speciális tartományi munkacsoport harmonizált keretrendszert
dolgozott ki a minőségirányítási rendszer 16 tartományban
történő létrehozására.
3.2.
A Bizottság tagállamokban végzett ellenőrzési
tevékenységeinek eredményei
A
882/2004/EK rendelet előírja a Bizottság számára, hogy a
tagállamokban ellenőrzéseket végezzen annak igazolására, hogy a hatósági
ellenőrzések általában a vonatkozó többéves nemzeti ellenőrzési
terveknek és az uniós jogszabályoknak megfelelően történnek-e. A Bizottság ezen
kötelezettségének teljesítése érdekében az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal minden évben auditokat és vizsgálatokat végez a takarmány‑ és
élelmiszerjognak, valamint az állat-egészségügyi és állatjóléti, illetve növény‑egészségügyi
jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzésére, továbbá annak vizsgálatára,
hogy az ezeken a területeken végzett hatósági ellenőrzések az uniós joggal
összhangban zajlanak-e. Ezt a programot minden év elején közzéteszik a
Bizottság honlapján. Minden egyes audit
megállapításait a következtetésekkel és a feltárt hiányosságok kezelésére
vonatkozó ajánlásokkal együtt az érintett nemzeti hatósághoz intézett
jelentésben közlik. Az ajánlások kezelésének módját ennek a jelentésnek a 3.4.
szakasza ismerteti. Az Élelmiszerügyi
és Állategészségügyi Hivatal auditjaiból származó információk alapján – az
élelmiszer-biztonságot, illetve az állati vagy növényi egészséget érintő
súlyos veszély esetén, illetve amennyiben a kockázat mérséklésére az érintett
tagállam intézkedései nem elegendőek – a Bizottság (bizottsági határozat
formájában) szükséghelyzeti vagy védintézkedéseket fogadhat el. Ezek a jogi
eszközök az adott helyzettől függően további ellenőrzéseket,
illetve olyan intézkedéseket tehetnek szükségessé, amelyek révén
megakadályozzák a takarmányok, élelmiszerek, állatok és növények, illetve az
azokból készült termékek forgalmazását vagy behozatalát. Az Élelmiszerügyi
és Állategészségügyi Hivatal auditjaiból származó információk adott esetben
jogsértési eljárás során (lásd a 3.4. szakaszt) az uniós jog megsértésének
bizonyítására is felhasználhatók. A vizsgálati
jelentések és a tagállami cselekvési tervek közzétételének, valamint a
rendszeresen frissített országprofiloknak köszönhetően az érdekelt felek
és a polgárok tényszerű képet kaphatnak a Bizottságtól arról, hogy a
tagállamok ellenőrző hatóságai milyen módon tesznek eleget az uniós
jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítására irányuló
kötelezettségüknek. Az Élelmiszerügyi
és Állategészségügyi Hivatal az elmúlt években évente mintegy 250 auditot
folytatott le, amely a teljes élelmiszerláncot, az állategészségügyet és
állatjólétet, valamint a növényegészségügyet is érintette. Az
élelmiszer-biztonság terén végzett auditok képezték a program legnagyobb
részét. A felülvizsgálati időszakban elvégzett összes audit legalább
70 %-a az élelmiszer‑biztonsággal volt összefüggésben, illetve ezek
közül néhány az állategészségügy kapcsolódó területeit érintette. Az auditok
12 %-a vonatkozott kizárólag az állategészségügyre. A fennmaradó rész az
állatjólét és a növényegészségügy között oszlott meg; évente nagyjából az
auditok 8 %-a érintette az említett területeket. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal jelentései egyértelműen tájékoztatnak arról, hogy a tagállamok
ellenőrzési rendszerei hogyan működtek az ellenőrzött
területeken a jelentéstételi időszak alatt. A következő szakasz
azokról a kérdésekről ad tájékoztatást, amelyekkel a program keretében az
elmúlt három évben az élelmiszer‑biztonság, állategészségügy, állatjólét
és növényegészségügy terén a tagállamokban foglalkoztak. Ezenkívül röviden
összefoglalja a különböző auditsorozatok legfontosabb megállapításait és
következtetéseit. Az
Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal auditjairól készült jelentések,
illetve az illetékes hatóságok válaszai az ÉÁH jelentéseiben megfogalmazott
ajánlásokra a következő weboldalon találhatók: http://ec.europa.eu/food/fvo/index_en.cfm Élelmiszer-biztonság A tej- és húsipar
hatósági ellenőrzése Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal a felülvizsgálati időszakban a vörös húsok előállításával és
a tejtermeléssel kapcsolatos higiéniai ellenőrzéseket illetően
csaknem valamennyi tagállamban végzett auditokat. Ezek az auditok
megerősítették, hogy minden tagállam olyan stabil ellenőrzési
rendszert vezetett be, amely többé-kevésbé összhangban van a
882/2004/EK rendelet előírásaival és hogy az Unióhoz 2004-ben csatlakozó
tíz tagállamban a csatlakozással összefüggésben jórészt sikerült végrehajtani a
hús/tejtermelő és -feldolgozó létesítmények uniós szabványoknak
megfelelő korszerűsítését. Az élelmiszer-ipari vállalkozók
alkalmazkodtak a higiéniai szabályok megállapításáról szóló rendeletek
előírásaihoz. A feltárt hiányosságokat általában az alkalmazottak
mulasztásaira lehetett visszavezetni, ami rendszerint gyenge lábakon álló
ellenőrzési rendszerre utal. A tartós hiányosságok másik fő oka az,
hogy az ellenőrző hatóságok a jogszabályi előírásokat nem
megfelelően hajtják végre. Az auditok ezenkívül olyan tendenciát
állapítottak meg elsősorban a „régi” tagállamokban, hogy nem tartják be
pontosan a húshigiéniai ellenőrzések követelményeit, például az alábbiakat
tekintve: a) a levágást megelőző vizsgálatot nem hatósági állatorvos,
hanem a műszaki személyzet végzi, b) a vágásnál, különösen a kisebb
vágóhidakon nincs jelen hatósági állatorvos és a levágást követő
vizsgálatot később végzik el. Bébiételek hatósági
ellenőrzése A bébiételek gyártásával kapcsolatban végzett
ellenőrzések értékelése érdekében tizenegy tagállamban és Svájcban
végeztek auditot. A higiéniai ellenőrzések és a nyomonkövethetőség
rendszerét illetően az ebben az ágazatban működő élelmiszer-ipari
vállalkozók körében nem találtak komolyabb hiányosságokat. Az ezekben a
vállalkozásokban működő HACCP-programok kialakítása során azonban
általában nem vették figyelembe a bébiételekkel kapcsolatban felmerülő
különleges kockázatokat. Ezenkívül hiányosságokat tártak fel az összetételre és
a címkézésre vonatkozó előírásokkal, illetve a
növényvédőszer-maradványokra és szennyezőanyagokra vonatkozó
önellenőrzésekkel kapcsolatban. Az anyatej-helyettesítő tápszerek és
bébiételek hatósági ellenőrzése az összetevőket, az összetevőkre
vonatkozó kritériumokat és a tápanyagokat, a címkézést és a
növényvédőszer-maradványokat tekintve nem mindig volt kielégítő. A
hatósági ellenőrzések ezen hiányosságait gyakran azzal hozták
összefüggésbe, hogy a hatósági alkalmazottak a különleges jogszabályi
előírásokkal kapcsolatban nem részesültek megfelelő képzésben, a
mintavételi terveket és a vizsgálati programokat nem alakították ki
megfelelően, illetve a növényvédőszer-maradványok vizsgálatához nem
rendelkeztek elegendő kapacitással. A többi ágazathoz hasonlóan a
megállapított hiányosságokat rendszerint különböző nyomonkövetési
tevékenységek révén kezelik. Átmeneti
intézkedések a higiéniai szabályok megállapításáról szóló rendeletekkel való
összhang kialakítása érdekében A higiéniai szabályok megállapításáról szóló,
2006 óta hatályban lévő rendelkezések alapján azon élelmiszer-ipari
vállalkozók számára, amelyek engedélye kizárólag a hazai piacra korlátozódott,
2009 végéig átmeneti időszakot biztosítottak arra, hogy a rendeletek
valamennyi követelményének eleget tegyenek. Ezek a vállalkozások többnyire kis
kapacitású létesítmények voltak, amelyek kis mennyiségben dolgoztak fel állati
eredetű élelmiszert. Ezeknek a létesítményeknek az átmeneti időszak
végéig vagy módosítaniuk kellett a tevékenységi körüket, vagy meg kellett
felelniük a higiéniai követelményeknek, bár ezek a rendeletek bizonyos
előírásokat tekintve rugalmasak. Az elmúlt időszakban hat tagállamot
kerestek fel, hogy ellenőrizzék az ezen a területen elért
előrelépést. Megállapították, hogy ahol a nemzeti hatóságok az uniós
rendeleteknek megfelelően rugalmassági intézkedéseket vezettek be, ott a
kisebb élelmiszer-ipari vállalkozók jelentős részének sikerült megoldást
találnia, különösen a vöröshús- és a tejipari ágazatban. A kevésbé rugalmas intézkedéseket
alkalmazó tagállamokban sokkal több volt a szabálysértés. Mivel azonban a
tagállamok nem tartják teljes mértékben tiszteletben azt a követelményt, hogy a
nemzeti rugalmassági intézkedésekről a Bizottságot értesítsék, ezen
intézkedések uniós szintű betartását nem lehet teljes körűen
ellenőrizni. A marhahús és a
marhahúsból készült termékek nyomonkövethetősége A marhahús és a marhahúsból készült termékek
nyomonkövethetőségére vonatkozó ellenőrzéseket 2011 végéig kell
végrehajtani. A 2002-ben fennálló helyzettel ellentétben, amikor a
legutóbbi felülvizsgálatot végezték, a marhahús és a marhahúsból készült
termékek nyomonkövethetőségére, illetve a kötelező címkézésre
vonatkozó ellenőrzések javultak a felkeresett tagállamokban. Az élő
állatok nyomonkövethetőségét illetően feltártak néhány, főleg az
adatbázisok kezelésével, a tartásra vonatkozó ellenőrzésekkel és az
élőállat-piacok, illetve élőállat-kereskedők forgalommal
kapcsolatos értesítési kötelezettségével összefüggő hiányosságot. A hal- és halászati
termékek hatósági ellenőrzése Kilenc tagállamban végeztek auditokat annak
érdekében, hogy ellenőrizzék a halakra vonatkozó uniós követelmények
betartását. Általában véve megállapították, hogy a halászati termékeket
illetően valamennyi felkeresett tagállamban átfogó hatósági
ellenőrzési rendszer működik, ideértve a létesítmények és a
halászhajók nyilvántartásba vételét és jóváhagyását. Néhány tagállam esetében
megállapították, hogy a hatósági ellenőrzések végrehajtásának módja
régiónként eltér. A hatósági vizsgálatokat végző laboratóriumok általában
véve jól felszereltek és el tudják végezni a szükséges vizsgálatokat. A legtöbb
laboratóriumot akkreditálták. Noha az egész rendszert jól alakították ki és
megfelelően kezelik, három konkrét területen mégis hiányosságokat tártak
fel, amelyek a következők ellenőrzésével függenek össze: a)
elsődleges termelést végző helyek, például halászhajók és
halgazdaságok; b) néhány feldolgozó és fagyasztóhajó; illetve c) a halászati
termékekkel kapcsolatos különleges paraméterek, például érzékszervi vizsgálatok,
a frissességre utaló jelek, hisztamin-, parazita- és mikrobiológiai
vizsgálatok. A baromfitermékek
hatósági ellenőrzése A baromfihúsra és a baromfihúsból készült
termékekre vonatkozó tagállami ellenőrzési rendszer esetében
12 auditot folytattak le. A rendszerek általában véve megfeleltek a
követelményeknek. Az ellenőrzés a baromfitermelési lánc egészét érintette,
a gazdaságok szintjén végzett ellenőrzések száma néhány esetben azonban
alacsony volt. Az ellenőrzés során megállapították, hogy a következő
területeket kell fejleszteni: a különleges higiéniai előírások
alkalmazása, például a mintavételek gyakorisága vágott baromfi esetén, illetve
a HACCP-tervek végrehajtása az egyes létesítményekben; a Bizottságot nem értesítik
a kis kapacitással rendelkező vágóhidakra vonatkozó rugalmassági
intézkedéseket lehetővé tevő nemzeti jogszabályokról. Ez utóbbi
esetben ugyanaz a helyzet, mint a jelentésben korábban már említett vöröshús-
és tejipari ágazatban alkalmazott rugalmassági intézkedések esetében. Szalmonella-ellenőrzési
tervek A baromfiágazatban a szalmonellára vonatkozó
nemzeti ellenőrzési tervek esetében hét alkalommal végeztek auditot.
Valamennyi felkeresett tagállamban bevezették az ellenőrzési terveket,
néhány esetben azonban a végrehajtás bizonyos kategóriákban késett. A nyomon
követésre és a különböző baromfikategóriákban végzett szalmonella‑mintavételezésre
vonatkozó tervek egyik tagállamban sem feleltek meg teljes mértékben az uniós
jogszabályoknak, ami nagyrészt a mintavétellel, a nem megfelelő vizsgálati
eredményeket követően tett intézkedésekkel és a laboratóriumokkal
kapcsolatos hiányosságoknak tudható be. A nem állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó
behozatali ellenőrzések A hatósági
ellenőrzések a mikotoxinra és a szudánszínezékekkel elkövetett hamisításra
vonatkozó bizottsági határozatok végrehajtását követően – különösen a
mintavételt, a minták előkészítését és a nem megfelelő szállítmányok
kezelését tekintve – jelentős mértékben javultak. A következő területeken
azonban hiányosságokat állapítottak meg: azon árucikkek esetében, amelyeknél az
ellenőrzések gyakoriságát a tagállamok által végzett kockázatelemzés
alapján határozzák meg; sürgősségi riasztási értesítések esetében;
laboratóriumokkal kapcsolatban és az elemzések eredményéről szóló
jelentések esetében. Az Élelmiszerügyi
és Állategészségügyi Hivatal az utóbbi időben a tagállamokban lefolytatott
auditok során különös figyelmet fordított a bizonyos nem állati eredetű
takarmányok és élelmiszerek behozatalára vonatkozó hatósági
ellenőrzésekről szóló 669/2009/EK rendelet[6]
végrehajtására. Az első eredmények arra utalnak, hogy a tagállamok
általában véve végrehajtották a rendeletben előírt legfontosabb
követelményeket, különösen az okmányok ellenőrzésére, az azonossági és a
fizikai ellenőrzésre kijelölt beléptetési helyek létrehozása révén. A
további fejlesztést igénylő területek a következők: az illetékes
hatóságok közötti hálózatépítés fejlesztése; a különböző tagállamok
közötti árutovábbítás megkönnyítése a függőben lévő fizikai
ellenőrzések eredményének megérkezéséig. Növényvédőszer-maradékok Az Élelmiszerügyi
és Állategészségügyi Hivatal tíz auditot folytatott le a tagállamokban a
növényvédőszer-maradékok ellenőrzésével kapcsolatban. Az eredmények
arra utalnak, hogy az illetékes hatóságok feladatkörét egyértelműen
meghatározták és a növényvédőszer-maradékok ellenőrzésére vonatkozó
átfogó, kockázatalapú programokat megfelelően hajtják végre. Számos tagállamban
azonban a hatósági ellenőrzésekhez nem állnak rendelkezésre olyan
laboratóriumi felszerelések, amelyek az uniós jogszabályok által megkövetelt
széles elemzési körben képesek hatékony elemzéseket végezni. Ezeknek a
tagállamoknak korrekciós intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat fogalmaztak meg,
amelyek végrehajtását aktívan figyelemmel kísérik. Az Élelmiszerügyi
és Állategészségügyi Hivatal az auditok során megállapította, hogy noha az
önellenőrzések az uniós élelmiszerjog általános követelményei közé
tartoznak, az élelmiszer-ipari vállalkozók (azaz a nagyobb kiskereskedelmi
láncok) különösen sok területre kiterjedő automatikus ellenőrzési
rendszereket vezettek be a növényvédőszer‑maradékok
kiszűrésére. A Hivatal azt is megállapította, hogy ezeket a hatósági
ellenőrzésekkel párhuzamosan működő rendszereket az illetékes
hatóságok nem értékelik. Ezért az ÉÁH a 882/2004/EK rendelettel
összhangban javasolja, hogy a tagállamok vizsgálják meg a vállalkozók saját
ellenőrzési rendszereinek megbízhatóságát és az eredményeket a hatósági
ellenőrzések gyakoriságának megállapításakor vegyék figyelembe (a rendelet
kifejezetten előírja, hogy a tagállamok hatósági ellenőrzései vegyék
figyelembe az élelmiszer-ipari vállalkozók által végzett ellenőrzések
megbízhatóságát). A
852/2004/EK rendelet (általános élelmiszer-higiéniai rendelet)
alkalmazására vonatkozó hatósági ellenőrzések Huszonkét auditot végeztek
a tagállamokban annak érdekében, hogy megállapítsák, hogy a hatósági
ellenőrzési rendszerek megfelelnek-e a 852/2004/EK rendelet által
meghatározott élelmiszer-higiéniai szabályoknak, a nyomonkövethetőségre és
a címkézésre vonatkozó rendelkezéseknek, valamint a palackozott víz forgalomba
hozatalára vonatkozó szabályoknak. A hatósági ellenőrzések valamennyi
felkeresett tagállamban működnek, és az ÉÁH ellenőrzést végző
csoportja által megfigyelt vizsgálatok megerősítették, hogy a nemzeti
ellenőrök a higiéniai követelmények betartását magabiztosan értékelik. A
legtöbb tagállamban azonban hiányosságokat tapasztaltak azzal kapcsolatban,
ahogyan az illetékes hatóságok a HACCP-rendszert értékelik, és maguk az
élelmiszer-ipari vállalkozók sem alkalmazzák megfelelően a HACCP
alapelveit. A képzés hiányát szintén észrevételezték. Az
élelmiszer-adalékanyagok hatósági ellenőrzése Tizenhat auditot
folytattak le az egyes tagállamokban az élelmiszer-adalékanyagok hatósági
ellenőrzési rendszerének értékelésére. Az eredmények azt bizonyítják, hogy
a hatósági ellenőrzések jogi kereteit és a szervezeti felépítést
valamennyi felkeresett tagállamban jól kialakították, és a laboratóriumi
hálózatok megfelelőek. Az ellenőrzéseket végző alkalmazottak
száma általában elegendő, bár a képzettségi és képzési szinten lehetne
javítani. Az ellenőrzési eljárásokat általában megfelelően
dokumentálják, a kockázatalapú megközelítést az ellenőrzések során széles
körben alkalmazzák, és szabálysértés esetén megteszik a szükséges
intézkedéseket. Az élelmiszer-adalékanyagok tisztaságával és címkézésével
kapcsolatban azonban megállapítottak néhány hiányosságot. A beléptetési helyen
általában nem végeznek ellenőrzést, kivéve az uniós jogszabályokban
kifejezetten említett, nem engedélyezett színezékek esetében. Az
élelmiszer-adalékanyagok fogyasztásának és felhasználásának nyomon követésére
vonatkozó uniós jogszabályt számos tagállamban nem hajtják végre. A nyomonkövetési
eljárásban ezt fokozottan figyelemmel kísérik. Az élelmiszerekkel
érintkezésbe kerülő anyagok hatósági ellenőrzése Az élelmiszerekkel
érintkezésbe kerülő anyagok hatósági ellenőrzésének értékelése
érdekében tizenhat auditot folytattak le. Noha az élelmiszerekkel érintkezésbe
kerülő anyagok hatósági ellenőrzésének jogi kereteit már
megállapították, a végrehajtás számos tagállamban csak az utóbbi időben
kezdődött el, és az ellenőrzési rendszerek kialakításához, többek
között a konkrét ellenőrzési iránymutatások kidolgozásához, a
laboratóriumok korszerűsítéséhez és az ágazatspecifikus képzésekhez
további erőfeszítésekre van szükség. A hatósági ellenőrzéseket
végző illetékes hatóságok kijelölése gyakran nem egyértelmű, ami az
ellenőrzések hiányát eredményezi, illetve átfedéseket okoz. Mivel az
élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokkal foglalkozó vállalkozók
nyilvántartásba vétele az uniós jog alapján nem kötelező, semmi garancia
nincs arra, hogy a vállalkozásokat hatóságilag ellenőrzik-e. Az
élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok gyártási szintjét
illetően általában jól kialakított, kockázatalapú ellenőrzési
rendszerek működnek, azonban az ezen anyagok felhasználói, például az
élelmiszer-feldolgozók ellenőrzéséhez további feladatok ellátása
szükséges. Az illetékes hatóságok alkalmazottjainak képzettsége az
élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokkal kapcsolatos speciális
kérdések, például a nyomonkövetési rendszerek, a helyes gyártási gyakorlat és a
megfelelőségi nyilatkozat értékelését tekintve gyakran nem megfelelő. Géntechnológiával
módosított szervezetek hatósági ellenőrzése Az Élelmiszerügyi
és Állategészségügyi Hivatal az auditok során a géntechnológiával módosított
élelmiszerek, takarmányok és vetőmagok forgalomba hozatalával kapcsolatos
nyomonkövethetőségi és címkézési követelmények betartásának
ellenőrzését, illetve a nem engedélyezett, géntechnológiával módosított
szervezetek behozatalának megakadályozására irányuló szükséghelyzeti
döntésekhez elengedhetetlen különleges ellenőrzések végrehajtását helyezte
a középpontba. Bár az ellenőrzéseket általában az uniós előírásoknak
megfelelően végzik, a Kínából származó rizs behozatalának
ellenőrzésével, a laboratóriumi akkreditációval és a laboratóriumi
vizsgálatokhoz szükséges mintavételek mennyiségével kapcsolatban hiányosságokat
állapítottak meg. Állategészségügy Az állatbetegségek
megelőzésére irányuló programok: a munkacsoport tevékenységei Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal betegségmegelőzésre
irányuló és a következő szakaszokban ismertetett tevékenységein kívül
2000-ben munkacsoport alakult az uniós társfinanszírozású
betegségmegelőző programok nyomon követésére azzal a céllal, hogy
növelje ezeknek a programoknak az eredményességét. Néhány betegség, például a
szarvasmarha-gümőkór és ‑brucellózis, a veszettség és a klasszikus
sertéspestis esetében különleges alcsoportokat hoztak létre, hogy technikai
segítséget nyújtsanak a tagállamoknak és nyomon kövessék a végrehajtást. A
szarvasmarha-gümőkór és ‑brucellózis felszámolása A szarvasmarhák, juhok és kecskék körében
előforduló gümőkór és brucellózis felszámolása kiemelt fontosságú
kérdés azon tagállamokban, amelyek hivatalosan nem mentesek ezektől a
megbetegedésektől. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal a gümőkór,
illetve a brucellózis felszámolására irányuló programok esetében tíz alkalommal
folytatott le auditot. Megállapították, hogy az Unió által jóváhagyott és
társfinanszírozott programok végrehajtása összességében megfelelő.
Mindazonáltal néhány felkeresett tagállamban (néhány esetben súlyos)
hiányosságokat állapítottak meg a szállítási korlátozásokkal, a vizsgálatok és
a mintavételek gyakoriságával, illetve a járványügyi vizsgálatok
lefolytatásával kapcsolatban. A Bizottság az ÉÁH és a munkacsoport
tevékenységének eredményeként különös figyelmet fordít annak biztosítására,
hogy az ezekben a tagállamokban feltárt hiányosságokat a megelőzésre
irányuló programok megfelelő kialakítása, végrehajtása és nyomon követése
révén orvosolják. Veszettség A veszettség felszámolására irányuló, Unió
által társfinanszírozott programok végrehajtásának köszönhetően az
Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal balti tagállamokban lefolytatott
auditjai során a veszettség felszámolását tekintve jelentős
előrelépésről sikerült beszámolni. Néhány tagállamban azonban a
védőoltási programok végrehajtásával kapcsolatban hiányosságokat
állapítottak meg. Az ÉÁH auditjainak eredményei azt mutatják, hogy a
háziállatok és a vadállatok körében előforduló veszettség még mindig
aggodalomra ad okot. Klasszikus
sertéspestis A biológiai biztonsággal kapcsolatos
intézkedések fokozottabb alkalmazásának és az Unió által finanszírozott
megelőzési programok keretében a vaddisznók körében végzett hatékonyabb
oltási kampányoknak köszönhetően az Unióban az elmúlt években csak
szórványosan fordult elő klasszikus sertéspestis a házi sertések körében.
Ezeket az intézkedéseket a tagállamoknak a vonatkozó uniós jogszabályok és a
(következő szakaszban ismertetett) készenléti tervek betartatásával
sikerült összefogni. A klasszikus sertéspestis ezen eredmények ellenére Közép-
és Délkelet-Európa egyes országainak néhány régiójában továbbra is jelen van,
így fennáll annak a veszélye, hogy a vírus újra átterjed a
házisertés-állományra. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal nyomon
követi a járványügyi helyzetet, és a hatóságok munkáját többek között a
munkacsoport tevékenysége is segíti, különösen Bulgáriában és Romániában, annak
érdekében, hogy az ott fennálló különleges körülmények között is meg tudjanak
birkózni a helyzettel. Készenléti tervek A tagállamok jogi
kötelessége készenléti terveket kidolgozni annak érdekében, hogy fel tudjanak
készülni a területükön esetleg kialakuló nagyobb járványos állatbetegségekre,
például a száj‑ és körömfájásra, valamint a klasszikus sertéspestisre. Az
Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal a készenléti tervekkel kapcsolatban
nyolc tagállamban folytatott le auditot. Az auditok során megállapították, hogy
az illetékes hatóságok összességében képesek voltak a járványos állatbetegségek
gyanújának felmerülése esetén az értesítésre haladéktalanul reagálni és a
szükséges intézkedéseket megtenni. Az ÉÁH ajánlásokat fogalmazott meg annak
érdekében, hogy néhány területen, például a laboratóriumok felkészültségi
szintjét, a helyi intézkedéseket, illetve a tervek rendszeres felülvizsgálatát
és aktualizálását tekintve további fejlesztésekre kerüljön sor. A száj- és
körömfájást vizsgáló laboratóriumok hatósági ellenőrzése A Bizottság jogilag
köteles a száj- és körömfájás élővírust vizsgáló uniós laboratóriumokat
ellenőrizni, mivel a vírus az ellenőrzött környezetből kijutva
veszélyezteti az állatok egészségét. Tizenhat nemzeti diagnosztikai
laboratórium működik, illetve három olyan laboratórium, amely oltóanyag
előállítása érdekében jogosult kezelni a vírust. Az elmúlt években nyolc
laboratóriumot ellenőriztek, és vegyes eredmények születtek. Három
laboratórium esetében olyan súlyos problémákat állapítottak meg, amelyek nyomán
fennállhatott volna annak a veszélye, hogy a vírus kijut a laboratóriumból. Két
esetben a – hulladékkezelő rendszerrel összefüggő – problémát gyorsan
meg lehetett oldani, a harmadik esetben viszont a biológiai biztonság szintje
nem volt megfelelő, és a száj- és körömfájás élővírus kezelésére
vonatkozó engedélyt visszavonták. Tekintettel a kockázatokra és a
laboratóriumok működésének ellenőrzéséhez szükséges jelentős
erőforrásokra mind tagállami, mind uniós szinten, ezek a megállapítások
megerősítik, hogy a száj- és körömfájást vizsgáló laboratóriumok működését
csak azokban a tagállamokban szabad engedélyezni, amelyek garantálni tudják a
2003/85/EK irányelv 65. cikkében foglalt előírások betartását,
illetve különösen az ezen célok eléréséhez szükséges erőforrásokat. BSE A BSE-megbetegedések előfordulása
jelentősen visszaesett, ami lehetővé tette a vizsgálati kor
jelentős növelését. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ezen a
területen folytatott auditjainak gyakoriságát ennek megfelelően
csökkentették. Kéknyelv-betegség Miután a
kéknyelv-betegség 8-as szerotípusa ellen elérhetővé vált a védőoltás,
az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal négy tagállamban folytatott le
auditot annak érdekében, hogy értékelje a társfinanszírozásban biztosított
kéknyelv-betegség elleni sürgősségi vakcinázás végrehajtását. Bár néhány
esetben hiányosságot állapítottak meg, többnyire azzal összefüggésben, hogy
egyes alállományokat, például a hízómarhákat és a bárányokat kizárták a
vakcinázásból, a védőoltási kampányokat általában véve a jóváhagyott
programoknak megfelelően hajtották végre. Állatjólét Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal 39 auditot folytatott le az állatjóléttel kapcsolatos
ellenőrzéseket illetően, amelyek kiterjedtek az állatok kíméletére a
gazdaságban, illetve szállítás és vágás közben. Ez a valamennyi tagállamot
érintő intenzív program három fő területen tett fontos
megállapításokat. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal auditjai során megvizsgálták, hogy a tagállamok milyen előrelépést
értek el a tojótyúkok nem korszerűsített ketrecekben tartásának a 2012. január 1-jei határidőre
történő fokozatos megszüntetésével kapcsolatban. Aggodalommal tekintenek
arra, hogy számos tagállamban a termelők jelentős része nem tudja
majd teljesíteni ezt a határidőt. A Bizottság a tagállamok
szakértőivel azon dolgozik, hogy felgyorsítsák a megszüntetés folyamatát,
hogy a termelők még 2011-ben meg tudjanak felelni a követelményeknek. A sertések jólétét illetően a tagállamok
a vemhes kocák kötelező csoportos tartási rendszereivel kapcsolatos
2013. január 1-jei határidőt tekintve különböző
felkészültségi szinteken állnak. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal
az ebben a kérdésben történt előrelépéssel összefüggésben végzett
megfigyelései azt mutatják, hogy a tagállamok többségében a határidő
betartásához jelentős erőfeszítésre lesz szükség. A malacok
farokkurtítása helyett más környezeti vagy gazdálkodási gyakorlat alkalmazása
és más régóta fennálló követelmények esetében nem került sor jelentős
előrelépésekre, kivéve Svédországban és Finnországban, ahol már érvényben van
a farokkurtításra vonatkozó tilalom. A szállítás szervezettsége 2007-ben még csak
néhány tagállamban volt megfelelő ahhoz, hogy teljesítse a
szállítóeszközök jóváhagyására vonatkozó követelményeket, az utóbbi években
azonban folyamatos előrelépés történt a szabályoknak való megfelelés
érdekében. A hőmérséklet-figyelő berendezések, illetve
jelzőkészülékek telepítésére vonatkozó új követelményt például általában
véve sikeresen hajtották végre. A tagállamok többségében azonban a járművek
engedélyezési eljárása során nem foglalkoztak megfelelően egyes, az
itatóberendezésekre és a műholdas navigációs rendszerekre vonatkozó
előírásokkal. Növényegészségügy A szabályozott
árucikkek behozatali ellenőrzése A 2005 óta alkalmazott felülvizsgált
uniós növény-egészségügyi behozatali rendszer ellenőrzésének részeként
tizenegy alkalommal végeztek auditot a tagállamok növény‑egészségügyi
behozatali ellenőrzési rendszerét tekintve. Az ellenőrzési rendszerek
esetében jelentős előrelépéseket állapítottak meg. Foglalkozni kell
azonban olyan kérdésekkel, mint például a beléptetési helyeken kívüli
ellenőrzések. Problémákat állapítottak meg a szabályozott tranzitárukkal
kapcsolatban, mivel az első beléptetési helyen nincs lehetőség minden
tranzitáru azonosítására. Ennek eredményeként egyes áruk nem esnek át a
szükséges növény-egészségügyi ellenőrzéseken. Néhány tagállamban az
erőforrások elosztása és az infrastrukturális hiányosságok állnak ezeknek
a problémáknak a hátterében. Károsító
szervezetek megjelenése Számos károsító szervezettel foglalkoztak
huszonhárom audit keretében. A legfontosabb kártevőket, például a
fenyőfa fonalférgét (Bursaphelenchus xylophilus) vizsgálva
megállapították, hogy a kártevő Portugáliában fordul elő, és
Spanyolországban okozott járványt. Az ellenőrzések megerősítését
célzó jogalkotási kiigazítások és bizottsági végrehajtási kezdeményezések,
többek között az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal auditjai
hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült megelőzni a kártevők
továbbterjedését az Unió többi területére. A pálmafúró ormányos bogár (Rhynchophorus
ferrugineus) esetében az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal
auditjai megállapították, hogy a tagállamok sokat küzdöttek ennek a
kártevőnek a féken tartása érdekében. Biológiai tulajdonságai megnehezítik
a korai felismerését és ellenőrzését, emellett jelentős problémák
merültek fel a szükséges megelőzési intézkedések magánkertekben és
városokban történő végrehajtásával kapcsolatban, ahol a gazdanövények
(pálmák) jellemzően előfordulnak. A pálmafúró ormányos bogár mára már
az Unió azon területeinek többségében elterjedt, ahol pálmák élnek. Az ázsiai citruscincér és az ázsiai
hosszúcsápú cincér (Anoplophora spp.) a fás szárú növények nagy részét
károsítja. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal auditjai rámutattak
arra, hogy a tagállamok a gyakorlatban nem alkalmazzák rendszeresen az
időben történő megelőzéshez szükséges intézkedéseket.
Mindazonáltal az Észak-Olaszországot érintő nagy járványkitörés
kivételével a járványokat általában sikerült kisebb területekre korlátozni,
néhányat pedig megelőzni. Belföldi
növény-egészségügyi ellenőrzések A belföldi növény-egészségügyi
ellenőrzések esetében tizenhat auditot végeztek, többek között a védett
övezetek fenntartásával, a növényútlevél rendszerének végrehajtásával és a
burgonyaágazatban végzett ellenőrzésekkel kapcsolatban. Az auditok
többsége megerősítette, hogy a védett övezeteket megfelelően
ellenőrzik, néhány esetben azonban felkérték a tagállamokat, hogy
jelentős mértékben javítsák az ellenőrzéseket annak érdekében, hogy a
„védett övezet” státuszt ne kelljen visszavonni. A növényútlevelek
ellenőrzése vegyes eredménnyel zárult. Kiderült, hogy nem foglalkoztak
megfelelően a hiányosságokkal több, a korábbi auditok során megállapított
szabálysértés esetében. Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy a feladatok
sorrendjének helyes megállapításával és megfelelő
erőforrás-elosztással hatékony ellenőrzési rendszert lehet
létrehozni. A burgonyaágazatban lefolytatott legtöbb audit esetében előrelépésről
lehet beszámolni. Takarmányok és
állati melléktermékek Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal harminckilenc auditot folytatott le ezen a területen. Ezen auditok
legfontosabb következtetéseit az alábbiakban ismertetjük. Noha a jóváhagyást igénylő nagyobb
takarmányipari létesítmények esetében a jóváhagyási eljárás valamennyi
tagállamban lezajlott, a kisebb létesítmények nyilvántartásba vétele még mindig
nem teljes. Az uniós jogszabályok előírják, hogy a
takarmány-előállítás, ‑feldolgozás, ‑tárolás, ‑szállítás
vagy ‑forgalmazás bármely szakaszában részt vevő valamennyi
vállalkozást nyilvántartásba kell venni. A HACCP-alapú eljárások megtervezése és
végrehajtása kapcsán gyakran előfordultak hiányosságok, ami azzal
párosult, hogy az illetékes hatóságok nem rendelkeztek megfelelő
szakértelemmel arról, hogy ezeket a hiányosságokat hogyan értékeljék. A behozatali ellenőrzések során sok
esetben nem alkalmazták a kockázatalapú megközelítést és néhány árucikk
esetében ritkán végeztek fizikai ellenőrzést. Felmerül annak a kockázata, hogy a szerves
trágyákban és talajjavító szerekben található feldolgozott állati fehérje
átkerülhet a takarmányba. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal
auditjai megállapították, hogy a szerves trágyák és a talajjavító szerek hatósági
ellenőrzését – ami a termelőüzemekben javarészt megfelelő, a
forgalomba hozatali és felhasználói lánc többi részén azonban nem – meg kell
erősíteni. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal a következő
auditjai során különleges hangsúlyt fektet a takarmánylánc ezen részének
ellenőrzésére. Jelentős előrelépést sikerült
elérni az állati melléktermékekre vonatkozó kereskedelmi okmányok
használatával, illetve pontosságával és megbízhatóságával kapcsolatban. Ugyanez
vonatkozik az állati melléktermékek összegyűjtésére, szállítására,
azonosítására és ártalmatlanítására, ami a kiskereskedelmi szektortól
eltekintve javarészt megfelel a vonatkozó előírásoknak. Az állati
eredetű élelmiszerek és az állatok behozatali ellenőrzése Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal a behozatali és árutovábbítási ellenőrzésekkel kapcsolatban
harminc auditot folyatott le. Valamennyi tagállamban átfogó, az esetek
többségében megfelelően működő hatósági behozatali
ellenőrzési rendszer van. A behozatalra vonatkozó
közös számítógépes rendszer, a TRACES kidolgozása és bevezetése az
állat-egészségügyi határállomások több eljárását is elősegítette és
leegyszerűsítette, és javította a behozatallal és árutovábbítással
érintett tagállamok közötti kommunikációt. Ezenkívül megkönnyítette az Unióba
irányuló behozatal alakulásának áttekintését. Az a tény azonban, hogy a
legnagyobb importőr tagállamok némelyike még mindig nem használja teljes
körűen a TRACES rendszert, továbbra is gyenge pontnak tekintendő. Az auditok számos olyan kérdéskört
határoztak meg, amellyel foglalkozni kell: Az egyik harmadik
országból a másikba irányuló szállítmányok átrakodásának ellenőrzésére
vonatkozó jelenlegi szabályok igen összetettek és nehezen végrehajthatóak,
különösen ami az érintett állat-egészségügyi határállomás értesítését, valamint
a megadott határidőn belül történő kilépés nyomon követését és
igazolását illeti. Ilyen nehézségek minden kikötőben felmerülnek,
leginkább azonban az említett átrakodások többségét lebonyolító nagyobb
kikötőkben fordulnak elő. A jelenlegi szabályok felülvizsgálatáig
módosították a vonatkozó határidőket, és iránymutatásokat adtak ki annak
érdekében, hogy a szabályok hatékonyabbak és könnyebben végrehajthatóak
legyenek. A tagállamokban igen
változóak az importált szállítmányokra vonatkozó nyomonkövetési tervek. A
nyomonkövetési stratégia, a mintavételek szintje, valamint a termékskála és a
vizsgált áruk származási helye igen eltérő. Az illetékes hatóságok
nem alkalmaznak rendszeresen végrehajtási intézkedéseket és szankciókat annak
érdekében, hogy ösztönözzék a szabályok jobb betartását olyan területeken, mint
például a szállítmányról szóló értesítés elküldése a szállítmány megérkezése
előtt, valamint a hivatalos okmányok pontos kitöltése. Állatorvosi
gyógyszerek és szennyezőanyagok szermaradványai Az Élelmiszerügyi és
Állategészségügyi Hivatal húsz auditot folytatott le a tagállamokban az
állatorvosi gyógyszerek és szennyezőanyagok szermaradványaival
kapcsolatban. Az auditok legfontosabb megállapításait az alábbiakban ismertetjük. A legtöbb tagállam
vizsgálati laboratóriumait az ISO 17025:2005 szabvány szerint
auditálták, azonban igen változó, hogy az akkreditáció hányféle szermaradvány
kimutatására alkalmas módszerre terjedt ki. A módszerek akkreditálására
vonatkozó feltételek és eljárások a nemzeti akkreditáló testületek
politikájának függvényében alakulnak. Amennyiben a testületek „rugalmas
alkalmazási kört” fogadnak el, a kezdeti akkreditációs feltételek teljesítése
után a laboratórium az akkreditált módszert anyag/mátrix/faj kombinációval
egészítheti ki anélkül, hogy minden esetben ki kellene kérnie az akkreditáló
testület jóváhagyását. Amennyiben a nemzeti akkreditáló testületek
előírják, hogy minden további módszert be kell terjeszteni jóváhagyásra –
amire általában az éves auditok alkalmával kerül sor –, az eljárás jóval több
idő vesz igénybe és gyakran nagyobb költségeket ró a laboratóriumokra. A
2002/657/EK bizottsági határozat kötelező előírásokat állapít
meg a szermaradványokat vizsgáló hatósági laboratóriumok számára a
szermaradványok meghatározási módszerének validálására. Bár ez az eljárás
időigényes és némiképp összetett, mégis összehangolta a validálás
megközelítését a tagállamokban, növelte az eredmények megbízhatóságát és
iránymutatással szolgált a harmadik országok szermaradványokat vizsgáló
laboratóriumai számára. Bizonyos gyógyszerekkel
kezelt lovakat (egyes gyógyszerek esetében) hat hónapra, vagy akár véglegesen
ki kell vonni a táplálékláncból. Ezt annak a lóútlevélnek a
IX. szakaszában lehet megtenni, amellyel az Unióban minden lónak hat
hónapos korától kezdve rendelkeznie kell. Bár a lovak nyilvántartásba vételére
előírt határidő már letelt, az eljárás végrehajtása számos
tagállamban még most is zajlik. A lóútlevelet a vágás során a legtöbb
tagállamban kérik és ellenőrzik, azonban nagyon kevés olyan tagállam van,
ha van egyáltalán, ahol ellenőrzik az egyes kezelések és az útlevél IX.
szakaszában lévő bejegyzések közötti összefüggést. Az élelmiszerláncra
vonatkozó információkat a vágás során a legtöbb tagállamban minden faj esetében
a rendelkezésre bocsátják. A jogszabályok értelmezése azonban lényegesen
eltérő. Néhány tagállam előírja a tulajdonosok/tartók számára, hogy
az élelmiszerláncra vonatkozó információk benyújtásakor minden olyan kezelésről
számoljanak be, amelyet az állat az élete során kapott. Más tagállamokban
elegendő arról nyilatkozni, hogy az állatokat az egyes gyógyszeres
kezelések esetében érvényes élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte
előtt nem vágják le.
3.3.
A tagállamokban végzett ellenőrzésekre
vonatkozó információk egyéb forrásai
Ágazatspecifikus jelentések készítése Az
élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatjólét, valamint a
növényegészségügy különböző szempontjaira vonatkozó uniós jog
rendelkezései előírják a tagállamok számára, hogy az adott követelmények
alapján a Bizottságnak rendszeresen jelentést nyújtsanak be. A nemzeti
jelentések alapján a Bizottság ágazati jelentéseket készít; ezekben beszámol az
élelmiszerláncra vonatkozó bizonyos uniós jogszabályi előírások végrehajtásának
állásáról, valamint egyes esetekben az érintett területeken végzett hatósági
ellenőrzésekről és azok eredményeiről is. A legfontosabb
jelentések a következő területeket érintik: a kérődző állatokban
a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) jelenlétének
ellenőrzése és vizsgálata; a zoonózisok, a zoonózis-kórokozók és az
élelmiszerből származó betegségkitörések tendenciái és forrásai az Európai
Unióban (a jelentés felelőse: EFSA); a szarvasmarhafélék és sertések
bejelentendő megbetegedései (az Unión belüli kereskedelem vonatkozásában);
éves uniós jelentés a növényvédőszer-maradékok értékeinek
megfigyeléséről; a betegségek felszámolását figyelemmel kísérő
munkacsoport üléseiről szóló jelentések. Az elmúlt évben
közzétett legfontosabb bizottsági jelentéseket, illetve azok honlapját
felsoroló táblázatot e jelentés melléklete tartalmazza. Riasztási
rendszerek és más jelentéstételi eszközök A meglévő
sürgősségi riasztási rendszerek, úgymint az élelmiszer- és
takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASFF), az állatbetegségek
bejelentő rendszere (ADNS) és az Europhyt növény-egészségügyi
értesítő rendszer fontos eszközök, mivel lehetővé teszik a
szükséghelyzetekre és a felmerülő kockázatokra való gyors reagálást,
továbbá adatokkal szolgálnak az élelmiszerláncban előforduló kockázatokra
és betegségekre vonatkozóan. E rendszerek adatai lényeges támpontot nyújtanak a
biztonsági szabványoknak való megfelelés hiányosságainak feltárása során. Az
élelmiszer-biztonsági és állatbetegség-bejelentő rendszerek részletes
eredményeiről a RASFF és az ADNS rendszerekről szóló éves jelentések
adnak áttekintést, amelyeket a Bizottság minden évben az alábbi weboldalán tesz
közzé: http://ec.europa.eu/food/food/rapidalert/index_en.htm http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/adns/index_en.htm. A Bizottság
jelenleg egy olyan Europhyt-weboldal (a növény-egészségügyi okokból feltartóztatott
szállítmányokra vonatkozó értesítési rendszer) bevezetésén dolgozik, amelyen
havonta közzéteszi a feltartóztatásokról szóló jelentéseket. A TRACES rendszer, amelynek révén a Bizottság és a tagállamok
információcserét folytathatnak az (uniós/belföldi termelésből származó
vagy harmadik országból importált) állatokra és állati eredetű termékekre
irányuló ellenőrzésekről, szintén fontos adatforrást jelent, amely
nemcsak az áruforgalom volumenéről, hanem az elvégzett hatósági
állatorvosi ellenőrzésekről is tájékoztat: http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/traces/index_en.htm. Jelentéstétel az
Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság ülésein A tagállamok az Élelmiszerlánc-
és Állategészségügyi Állandó Bizottság ülésein is rendszeresen jelentést
tesznek az ellenőrzések végrehajtásáról. Ezek lehetnek az
élelmiszerből származó betegségek, illetve az állat- vagy növénybetegségek
előfordulásáról és leküzdéséről szóló rutinszerű jelentések, de
vonatkozhatnak újonnan megjelent betegségekre és az azokra irányuló
szükséghelyzeti intézkedésekre is. Ezek a jelentések szintén fontos
információforrást jelentenek a Bizottság számára, amelyek alapján értékelheti a
tagállamokban végzett ellenőrzéseket. Néhány éve a Bizottság rendszeresen
megjelenteti weboldalán ezeket a kiadványokat és az adott ülések
jegyzőkönyveit. Néhány területen a Bizottság összefoglalókat
készít a tagállamok által benyújtott jelentésekről, és azokat az Állandó
Bizottság közreműködésével (a következő webhelyen) teszi közzé: http://ec.europa.eu/food/committees/regulatory/index_en.htm).
3.4.
Bizottsági nyomon követés és végrehajtás
A végrehajtási
intézkedések kitartó figyelemmel kísérése és összehangolása az e jelentésben
szereplő valamennyi területen továbbra is kiemelt fontossággal bír. Az
Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal auditjairól szóló jelentéseiben
foglalt ajánlások ehhez jelentős mértékben hozzájárulnak. Ezeket
különböző tevékenységek révén rendszeren nyomon követik. A tagállamok illetékes
hatóságainak „cselekvési tervet” kell kidolgozniuk, amelyben kifejtik, milyen
módon követték vagy készülnek követni az ajánlásokat. A Bizottság értékeli a
cselekvési tervet, és szisztematikusan nyomon követi az intézkedések
végrehajtását többek között a következők révén: a) általános
nyomonkövetési auditok, amelyek során az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi
Hivatal és a tagállami hatóságok közösen vizsgálják felül a tagállamnak tett
valamennyi ajánlás végrehajtása terén tett előrelépéseket; b) az adott
kérdésekkel kapcsolatban végzett helyszíni nyomonkövetési auditok, illetve az
adott kérdéseket érintő írásbeli jelentések kérése; c) nagy területet
érintő vagy tartósan fennálló problémák esetén magas szintű kétoldalú
találkozók. Szabálysértésekre vagy
végrehajtási problémákra utaló további információforrások lehetnek a
nyilvánosság, illetve a civil szervezetek tagjai részéről érkező panaszok,
amelyek kapcsán a Bizottság gondot fordít arra, hogy ezeket a panaszokat az
érintett tagállammal együtt tanulmányozzák annak érdekében, hogy az ügy
kedvezően záruljon. A Bizottság a 2009–2010-es időszak folyamán igen hasznos
eszköznek találta azt az uniós kísérleti projektet, amely 2008 áprilisa
óta 15 tagállamban önkéntesen működik azzal a céllal, hogy gyorsabban
és teljesebb körben biztosítson megoldásokat az uniós jogszabályok alkalmazása
kapcsán felmerülő kérdésekre, mivel a projekt javította a Bizottság és a
tagállamok közötti kommunikációt, valamint a végrehajtási problémák
megoldásához olyan módon járult hozzá, hogy nem kellett hivatalos jogsértési
eljáráshoz folyamodni. Amennyiben azonban az illetékes hatóságok a tartósan fennálló problémák
kezelésére nem teszik meg a szükséges korrekciós intézkedéseket, illetve
amennyiben a fent említett mechanizmusok nem vezetnek megnyugtató és
kézzelfogható eredményekhez, úgy a Bizottságnak esetleg jogsértési eljárást
kell kezdeményeznie annak érdekében, hogy a tagállammal betartassa az
előírásokat. Ez Görögország esetében három alkalommal fordult elő, mivel a
tagállam tartósan nem tett eleget az élelmiszer-biztonságra vonatkozó uniós
jogszabályok több fontos elemének. A Bíróság három ítéletet hozott, amelyekben
az uniós jog alkalmazásának megsértése miatt elmarasztalta a tagállamot. A
jogsértés esetei a következők: – Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatalnak a görög hatóságok
által végzett ellenőrzéseire vonatkozó auditjai régóta fennálló,
alapvető rendszerszintű hiányosságokat állapítottak meg, amelyek a
görög állat-egészségügyi szolgálatok nem megfelelő létszámának
tulajdoníthatók. Ennek eredményeként sem a központi igazgatási szerv, sem a
decentralizált hatóságok nem végezték el eredményesen és megfelelően a
hatósági ellenőrzéseket. A Bíróság megállapította, hogy a görög hatóságok
által a problémák megoldása érdekében tett erőfeszítések eredményei nem
voltak kielégítőek[7]. – A Bíróság ezenkívül azt is megállapította, hogy Görögország a nem
emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre[8],
illetve az állatok szállítás közbeni és vágóhidakon történő védelmére[9]
vonatkozó uniós jogszabályok legfontosabb rendelkezéseit nem alkalmazta
megfelelően. A Bizottság ezenkívül 2010-ben indokolással ellátott véleményeket tett
közzé Olaszországgal és Spanyolországgal szemben. – Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal auditjai Olaszország
esetében megállapították, hogy az olasz hatóságok a személyzet nem
megfelelő létszáma miatt nem tudják teljesíteni az uniós
növény-egészségügyi jogszabályokban előírt kötelezettségeket. Emiatt
Olaszország sok esetben nem teljesítette az értesítési kötelezettségeit. Az
Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal által feltárt probléma ezenkívül
azt eredményezte, hogy az olasz hatóságok tartósan nem tudták biztosítani a
Bizottsággal történő szoros, gyors, azonnali és hatékony kommunikációt. – Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal auditjai Spanyolország
esetében megállapították, hogy a spanyol hatóságok az állatok jólétére
vonatkozó uniós követelményeket a következők esetében nem alkalmazták
megfelelően: a fuvarozók engedélyezése; a szállítóeszközök jóváhagyása; az
útnyilvántartások ellenőrzése; az állatok szállításra való alkalmasságának
ellenőrzése; vizsgálatok és bírságok. A jogsértésekkel
kapcsolatos további információk az uniós jog alkalmazásának nyomon
követéséről szóló éves beszámolókban olvashatók, amelyeket a Bizottság a
következő honlapon tesz közzé: http://ec.europa.eu/eu_law/infringements/infringements_annual_report_hu.htm.
4.
Következtetések
A tagállamok alapjában véve megfelelően biztosítják a tápláléklánc
egészét érintő hatósági ellenőrzések végrehajtását, és tiszteletben
tartják az élelmiszer-biztonsággal, a növény‑ és állategészségüggyel,
valamint az állatjóléttel kapcsolatos kérdéseket. Noha további fejlesztések
szükségesek, az ellenőrzési eszközök és erőforrások eredményes
alkalmazása, illetve az ellenőrzések megtervezése, végrehajtása és
összehangolása terén valamennyi ágazatban sikerült előrelépést elérni. A hatósági ellenőrzések és az azok hatékonyságát optimalizáló
jogalkotási eszközök az uniós élelmiszerlánc kulcsfontosságú elemei. Az
illetékes hatóságok számára lehetővé teszik, hogy az ellenőrzéseket a
kockázatok alapján hajtsák végre, megállapítsák a hiányosságokat és azokat
időben kezeljék. Az élelmiszer-biztonsági és egészségügyi helyzetekkel
kapcsolatban világos áttekintést biztosítanak az illetékes hatóságok számára. A tagállamok jelentései biztosítékkal szolgálnak afelől, hogy a
nemzeti illetékes hatóságok komolyan veszik a feladatukat és azt egyre
növekvő szakértelemmel látják el, amit a bizottsági szakértők által
végzett auditokról szóló jelentések is megerősítenek. A Bizottság különleges helyszíni auditjai, illetve a valamennyi
ágazatot érintő általános nyomonkövetési auditok különösen fontos szerepet
töltenek be a kezelendő hiányosságok meghatározásában, illetve a
korrekciós intézkedések megtételének biztosításában. A tagállamok ellenőrzési tevékenységeit kiegészítő bizottsági
auditokról szóló jelentések stabil keretet biztosítanak a tagállamok
ellenőrzési rendszerei hatékonyságának értékeléséhez. A Bizottság az uniós jogszabályok betartásának ésszerű
biztosítása érdekében szükség esetén megteszi a megfelelő intézkedéseket
azért, hogy elérje a tagállamokban működő hatósági ellenőrzési
és auditrendszerek továbbfejlesztését. _______________________ MELLÉKLET AZ
ÉLELMISZER-BIZTONSÁGI, ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI ÉS ÁLLATJÓLÉTI, VALAMINT
NÖVÉNY-EGÉSZSÉGÜGYI UNIÓS JOGSZABÁLYOK VÉGREHAJTÁSÁRÓL SZÓLÓ KÖZZÉTETT
BIZOTTSÁGI ÁGAZATI JELENTÉSEK JEGYZÉKE Jelentés || Jogalap || Közzététel Éves jelentés: A kérődző állatoknak a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) jelenléte tekintetében való ellenőrzése és vizsgálata az Európai Unióban || Az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkének (4) bekezdése || http://ec.europa.eu/food/food/biosafety/tse_bse/monitoring_annual_reports_en.htm Uniós összefoglaló jelentés: A zoonózisok, a zoonózis‑kórokozók és az élelmiszerből származó betegségkitörések tendenciái és forrásai az Európai Unióban || A zoonózisok és zoonózis-kórokozók monitoringjáról, a 90/424/EGK tanácsi határozat módosításáról és a 92/117/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 17-i 2003/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének (2) bekezdése (az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság [EFSA] mint a jelentés felelőse az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal együttműködésben készítette el a jelentést) || http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/doc/2090.pdf Éves jelentés: Az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASFF-rendszer) || Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke || http://ec.europa.eu/food/food/rapidalert/rasff_publications_en.htm Jelentés || Jogalap || Közzététel Éves uniós jelentés a növényvédőszer-maradékok értékeinek megfigyeléséről || A növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 32. cikke (a jelentés felelőse: EFSA) || http://ec.europa.eu/food/fvo/specialreports/pesticides_index_en.htm http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1646.htm Éves jelentés az élelmiszer-besugárzásról || Az ionizáló sugárzással kezelt élelmiszerekre és élelmiszer-összetevőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1999. február 22-i 1999/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (3) bekezdése || http://ec.europa.eu/food/food/biosafety/irradiation/index_en.htm Bizottsági szolgálati munkadokumentum a nemzeti szermaradvány-megfigyelési tervek tagállamokban történő végrehajtásáról || Az egyes élő állatokban és állati termékekben lévő anyagok és azok maradványainak ellenőrzésére szolgáló intézkedésekről, valamint a 85/358/EGK és 86/469/EGK irányelvek, továbbá a 89/187/EGK és 91/664/EGK határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló, 1996. április 29-i 96/23/EK tanácsi irányelv 8. cikke || http://ec.europa.eu/food/food/chemicalsafety/residues/control_en.htm Jelentés || Jogalap || Közzététel A Bizottság éves jelentései a baromfik és a vadon élő madarak körében előforduló madárinfluenza tagállamok részéről történő megfigyeléséről || A tagállamok által az állatbetegségek és egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak felszámolására és megfigyelésére, valamint az állatról emberre terjedő fertőzések megelőzésére 2007‑re benyújtott programok jóváhagyásáról szóló 2006/875/EK bizottsági határozat 19. cikkének (1) bekezdése, illetve a Bulgária és Románia által az állatbetegségek és egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak felszámolására és megfigyelésére, valamint az állatról emberre terjedő fertőzések megelőzésére 2007-re benyújtott programok jóváhagyásáról szóló 2006/876/EK bizottsági határozat 9. cikkének (1) bekezdése. || http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/controlmeasures/avian/eu_resp_surveillance_en.htm Jelentés a tagállamokban a betegségek felszámolását figyelemmel kísérő munkacsoport szakértői alcsoportjainak (szarvasmarha-brucellózis, bárány- és kecskebrucellózis, szarvasmarha-gümőkór és veszettség) üléseiről. || A munkacsoport 2000-ben jött létre az élelmiszer-biztonságról szóló bizottsági fehér könyvben előirányzott fellépés eredményeképpen. || http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/eradication/taskforce_en.htm Jelentés || Jogalap || Közzététel Éves összefoglaló jelentés a tagállamok által a személyes fogyasztásra szánt állati eredetű termékek behozataláról készített jelentésekről, amely tartalmazza a rendeletben előírt szabályok megismertetése és érvényesítése érdekében hozott intézkedésekre, valamint azok eredményeire vonatkozó információkat || Az állati eredetű termékek személyes szállítmányainak a Közösségbe történő behozataláról szóló 206/2009/EK bizottsági rendelet 7. cikkének (1) bekezdése (amely hatályon kívül helyezi a 745/2004/EK bizottsági rendelet 5. cikkének (1) bekezdését) || http://ec.europa.eu/food/animal/animalproducts/personal_imports/sum_personal_imports_2005_2007_final.pdf Állatjólét: a szállításra vonatkozó rendelet || Az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és a 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló 1/2005/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (2) bekezdése || http://ec.europa.eu/food/animal/welfare/transport/inspections_reports_reg_1_2005_en.htm [1] Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i
882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az
állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok
követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása
céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165.,
2004.4.30., 1. o.). [2] 2010 óta a „vizsgálat” kifejezést az „audit” váltotta fel,
amely az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal tevékenységének tágabb
hatókörét tükrözi. A hivatkozás megkönnyítése érdekében ebben a jelentésben az
„audit” kifejezést használjuk. [3] COM(2010) 441 végleges, 2010.8.25. [4] Az Európai Parlament
és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános
elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság
létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások
megállapításáról. [5] Veszélyelemzés, kritikus szabályozási pontok. [6] A
882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek bizonyos nem állati
eredetű takarmányok és élelmiszerek behozatalára vonatkozó fokozott
hatósági ellenőrzések tekintetében történő végrehajtásáról, valamint
a 2006/504/EK határozat módosításáról szóló, 2009. július 24-i 669/2009/EK
bizottsági rendelet. [7] A Bíróság C-331/07. sz. ügyben hozott
2009. április 23-i ítélete. [8] A Bíróság C-248/08. sz. ügyben hozott
2009. december 17-i ítélete. [9] A Bíróság C-416/07. sz. ügyben hozott
2009. szeptember 10-i ítélete.