A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság /* COM/2012/060 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Innováció a fenntartható növekedésért: az
európai biogazdaság Az „innováció a fenntartható
növekedésért: az európai biogazdaság” elnevezésű stratégia
1.
Európai biogazdasági stratégia
A világ gyarapodó népessége, az
erőforrások gyors ütemű kimerülése, az egyre növekvő
környezetterhelés és az éghajlatváltozás jelentette kihívások kezelése
érdekében Európának radikálisan változtatnia kell a biológiai erőforrások
termeléséhez, fogyasztásához, feldolgozásához, tárolásához, újrahasznosításához
és a biohulladékok ártalmatlanításához való hozzáállásán. Az Európa 2020
stratégia az európai intelligens és zöld növekedés kulcsaként tekint a
biogazdaságra. Az e területen végzett kutatások előrehaladása és az
innováció szélesebb körű elterjedése lehetővé fogja tenni a megújuló
biológiai erőforrások hatékonyabb kezelését és új, sokszínű piacokat
fog nyitni az élelmiszeripari és biotermékek számára. Az európai biogazdaság
kialakítása komoly lehetőségeket kínál: gazdasági növekedést és
munkahelyeket teremthet, illetve tarthat meg a vidéki és part menti
területeken, valamint az ipari térségekben, csökkentheti a fosszilis
tüzelőanyagoktól való függést, továbbá javíthat az elsődleges
termelés[1]
és a feldolgozó iparágak gazdasági és környezeti fenntarthatóságán. A
biogazdaság tehát jelentős mértékben hozzájárul az Európa 2020 stratégia
„Innovatív Unió” és „Erőforrás-hatékony Európa” elnevezésű kiemelt
kezdeményezéseiben megfogalmazott célkitűzések teljesítéséhez. A biogazdasági stratégia és annak cselekvési terve egy innovatívabb,
erőforrás-hatékonyabb és versenyképesebb társadalomhoz vezető út
előkészítését célozza, ahol a környezetvédelem érdekeinek megfelelő
képviselete mellett nem kezelik egymástól elszigetelten az élelmezésbiztonság
és a megújuló erőforrások ipari célra történő fenntartható
felhasználásának kérdését. A stratégia és a cselekvési terv szorgalmazni fogják
a kutatást és az innovációt a biogazdaság valamennyi ágazatában, ezenkívül
hozzájárulnak egy koherensebb politikai környezet megteremtéséhez, a nemzeti,
uniós és globális szintű biogazdasági szakpolitikák teljesebb
összehangolásához és a nyilvánosság nagyobb mértékű bevonásához. Az
egymást kiegészítő jelleget tiszteletben tartva keresik az
együttműködési lehetőségeket a rokon célkitűzésekért küzdő
politikai területekkel, eszközökkel és finanszírozási forrásokkal, például a
közös agrár- és halászati politikával (KAP és KHP), az integrált
tengerpolitikával vagy a környezetvédelmi, az iparügyi, a foglalkoztatási, az
energia- és az egészségügyi politikával. A biogazdasági stratégia a hetedik kutatási és
technológiafejlesztési keretprogramra, továbbá az EU kutatási és innovációs
keretprogramjára (Horizont 2020) épül. A stratégiával kapcsolatos további
információkat a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum
tartalmazza.
1.1.
Miről is van szó?
Európának a természeti erőforrások soha
nem látott mértékű és nem fenntartható módon történő kiaknázásával,
az éghajlat várhatóan visszafordíthatatlan változásával és a biológiai
sokféleség folyamatos csökkenésével kell szembenéznie, amelyek veszélybe
sodorják a jövő zálogát jelentő élő rendszerek egyensúlyát.
Mindezt tovább súlyosbítja a világ gyorsan növekvő népessége, amely az
elkövetkezendő 40 év folyamán várhatóan 30%-kal, azaz a 2012-es 7
milliárdról 2050-re több mint 9 milliárd főre fog gyarapodni. Ezen
összetett és egymással szorosan összefüggő problémák megoldásához
elengedhetetlen a kutatás és az innováció, ha a társadalom és a gazdaság
valamennyi szintjén gyors, összehangolt és tartós változásokat kívánunk elérni,
mind a lakosság életvitele, mind az erőforrások felhasználása terén. Az
európai polgárok és a leendő generációk jóléte és boldogulása függ attól,
hogy mennyire sikerül megvalósítani a szükséges változtatásokat. Az elmúlt évtizedek során az EU-ban számos
olyan szakpolitikát fogadtak el vagy vizsgáltak felül, amelyek a felsorolt
kihívásokkal szembeni fellépést és az európai gazdaság átalakítását célozzák meg.
A kihívások egymástól nagymértékben függő jellege azonban sokszor olyan vagy-vagy
helyzetekhez vezet, mint amilyen a biomassza egymással versengő
felhasználási módjairól szóló vitában megfigyelhető. E vita hátterében a különböző
gazdasági ágazatok megújuló biológiai erőforrások iránti növekvő
keresletének, a szűkös természeti erőforrások túlzott
felhasználásának, valamint Európa és a harmadik országok környezeti állapotának
az élelmezésbiztonságra gyakorolt lehetséges hatásaival kapcsolatban felmerült
aggodalmak állnak. Az ilyen típusú többdimenziós kérdések különböző
szakpolitikákat magába foglaló, átfogó stratégiai megközelítést igényelnek. Az
egyes szakpolitikák közötti összhang biztosítása, a felesleges átfedések
csökkentése, valamint az innováció felgyorsítása és terjedésének ösztönzése
érdekében elengedhetetlen szükség van a megfelelő információkon alapuló
együttműködésre. Különösen fontos, hogy meglegyen a kölcsönhatás és az
összhang az uniós kutatás és innováció, illetve a biogazdaságot támogató
szakpolitikák prioritásai között. A biogazdaság megbízható alapot kínál e
megközelítéshez, hiszen megújuló biológiai erőforrásokat termel, valamint
gondoskodik ezen erőforrások és a termelés során keletkező hulladékok
olyan, magasabb hozzáadott értéket képviselő termékekké történő
átalakításáról, mint például az élelmiszerek, a takarmány, a biotermékek[2] és a bioenergia. Valamennyi
ágazata és iparága[3]
jelentős innovációs lehetőségeket rejt magában, hiszen számos
tudományterületet, alap- és ipari technológiát[4],
továbbá helyi ismeretet és hallgatólagos tudást ötvöznek.
1.2.
A társadalmi kihívások kezelése
A biogazdaság szintetizáló jellegénél fogva
képes olyan egymással szorosan összefüggő társadalmi kihívások átfogó
módon történő kezelésére, mint például az élelmezésbiztonság, a természeti
erőforrások szűkössége, a fosszilis tüzelőanyagoktól való
függőség és az éghajlatváltozás, miközben szem előtt tartja a
fenntartható gazdasági növekedést. Az élelmezésbiztonság támogatása A világ növekvő népessége következtében a
globális élelmiszerigény 2050-re előreláthatóan 70%‑kal emelkedik
majd, a világ húsfogyasztása pedig várhatóan megduplázódik. A biogazdasági
stratégia egy globális megközelítés kidolgozásával veszi ki részét e kihívás
kezeléséből: a legújabb tudományos eredmények, a helyi ismeretek és a hallgatólagos
tudás adta lehetőségeket összefogva megteremti az elsődleges termelés
fenntartható mértékű növeléséhez szükséges tudásbázist. Ösztönözni fogja
továbbá a termelési és a fogyasztási szokások megváltoztatását, valamint
egészségesebb és fenntarthatóbb étrendek kialakítását is. Csak az Unió élelmiszeripara és háztartásai
évente mintegy 90 millió tonna, azaz személyenként 180 kg élelmiszert dobnak
ki, nem is beszélve a mezőgazdaságot és a halászatot ért
veszteségekről. Az erőforrás-hatékony Európához vezető út
ütemtervével és a kék növekedési kezdeményezéssel összhangban a stratégia
elhivatottan támogatja az erőforrás-hatékony élelmiszer-ellátási láncokat.
A természeti erőforrások fenntartható
kezelése A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás,
a halászat és az akvakultúra néhány alapvető és korlátozottan
rendelkezésre álló erőforrást használ fel a biomassza előállításához.
Ezen szűkös erőforrások közé tartoznak például a szárazföldi és
tengeri területek, a termékeny és jó minőségű talajok, a víz, az
egészséges ökoszisztémák, továbbá a műtrágyák előállításához
szükséges ásványi nyersanyagok és energia. Az ökoszisztéma-szolgáltatások
csökkenése vagy esetleges megszűnése miatt felhasználásuk jelentős
alternatív költségekkel is jár. Mivel a biomassza felhasználása tekintetében
meglévő verseny és a múltbeli kizsákmányolás következtében a mai napig
hatalmas nyomás nehezedik ezen erőforrásokra, az EU feladata egyrészt
„többet kevesebbel” termelni, másrészt kifejleszteni az intelligens és
fenntartható gazdálkodást, halászatot és akvakultúrát. A biogazdasági stratégia célja, hogy az
erőforrások fenntartható felhasználását és a környezeti terhelés
csökkentését szem előtt tartva bővítse a tudásbázist és támogassa a
termelékenység növeléséhez szükséges innovációt. A biológiai sokféleség
hanyatlása az erőforrások jelentős minőségromlásához vezethet,
miközben az elsődleges termelés, különösen az erdészet és a halászat
hozama is visszaesik. A stratégia ezért az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás
bevezetését támogatja. A közös agrár- és halászati politikák, az integrált
tengerpolitika, valamint az erőforrás-hatékonyságra, a természeti
erőforrások fenntartható felhasználására, a biodiverzitás és az
élőhelyek védelmére és az ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítására
irányuló uniós környezetvédelmi politikák közötti együttműködési és
egymást kiegészítő lehetőségek felkutatására törekszik. A globális kihívások globális szintű
megoldásokat igényelnek, a biogazdasági stratégia tehát a hatékonyabb
erőforrás-felhasználás kérdésének globális megközelítését szorgalmazza.
Ennek keretében nagy hangsúlyt fektet a biomassza-ellátás fenntarthatóságának
nemzetközi szinten is egységes értelmezésére, valamint a bevált gyakorlatok
megosztására, amelyekkel új piacok nyílnak, bővülhet a termelés, és amelyek
alkalmasak az élelmezésbiztonság hosszú távú kérdéseinek kezelésére. A nem
megújuló erőforrásoktól való függőség csökkentése Az európai
gazdaság erősen függ olyan fosszilis erőforrásoktól, mint például a
szén és más energiahordozók, ezért ki van téve a bizonytalan és egyre
csökkenő mértékű ellátás és a piaci ingadozás szeszélyeinek. A
versenyképesség megőrzése érdekében az Uniónak alacsony
szén-dioxid-kibocsátású társadalommá kell válnia, ahol az
erőforrás-hatékony iparágak, a biotermékek és a bioenergia előtérbe
helyezésével teremtődnek meg a zöld növekedés és a versenyképesség
feltételei. A biogazdasági
stratégia figyelembe fogja venni a biotermékek vezető piacainak
kialakítását célzó kezdeményezés eredményeit, és támogatja a kék növekedési
kezdeményezést, a megújuló energiáról és üzemanyag-minőségről szóló
irányelvek célkitűzéseit, valamint az európai stratégiai
energiatechnológiai tervet. Ennek során tudásbázist teremt és innovációt
biztosít a versenyképes áron értékesíthető minőségi biomassza (például
ipari növények) előállításához anélkül, hogy élelmezésbiztonsági
kompromisszumokat kellene kötni, hogy további terheket róna az elsődleges
termelésre és a környezetre, vagy hogy a biomassza energetikai célú
hasznosítására törekedve torzítaná a piacokat. A biogazdaság hosszú távú
sikerének érdekében segíteni fogja továbbá a biomassza jelenlegi és a
jövőbeni keresletének és kínálatának, valamint a biomassza felhasználási
területei közötti versenynek (például azok éghajlatváltozás-mérséklési potenciáljának)
jobb megértését. A sikerhez vezető lépések egyike hozzáférhetőbbé
tenni a szenet helyettesítő alternatív energiaforrásokat (például a
mezőgazdasági vagy erdészeti maradékanyagok, hulladékok), másrészt
ösztönözni a megújuló erőforrásokra irányuló, például a mikroalgák
előállításával kapcsolatos kutatásokat. Az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz
való alkalmazkodás Mivel a biomassza élelmiszerként és ipari
célokra történő felhasználása iránti globális kereslet az
elkövetkezendő évtizedekben emelkedni fog, az EU mezőgazdasági,
erdészeti, halászati és akvakultúra-termelési kapacitásának is fenntartható
módon kell növekednie. Az éghajlatváltozásra gyakorolt káros hatásokhoz
alkalmazkodva és azok minimalizálását szem előtt tartva, a biogazdasági
stratégia a kevesebb üvegházhatású gázt (ÜHG) kibocsátó termelési rendszerek
kifejlesztését támogatja. Hozzájárul tehát az alacsony szén-dioxid-kibocsátású,
versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében, az
erőforrás-hatékony Európához vezető út ütemtervében és az Unió
éghajlat-változási politikájában rögzített célkitűzések teljesítéséhez.
Ezek közé tartozik a szén-dioxid talajban és tengerfenéken történő
fokozott megkötése, valamint az erdészeti erőforrások megfelelő és hatékony
kezelése. Az EU cellulóz- és papírgyártása, vegyipara és
élelmiszeripara jelentős üvegházhatású gázkibocsátásért tehető
felelőssé, termékeik ráadásul hatalmas mennyiségű szenet tárolnak. A
stratégia feladatai közé tartozik továbbá előmozdítani, hogy a szén-,
energia- és vízigényes termelési eljárásokat – lehetőség szerint –
erőforrás-hatékonyabb és környezetbarátabb megoldások váltsák fel. A nem
megújuló termékeket részben fenntarthatóbb biotermékekkel kell helyettesíteni.
Munkahely-teremtés és Európa
versenyképességének megőrzése Az EU biogazdasági ágazatainak éves forgalma
mintegy 2 trillió EUR, és az uniós munkaerő 9%-át foglalkoztatva több,
mint 22 millió embernek biztosít munkát. Ha azonban a társadalmi kihívások
ellenére és a feltörekvő piaci országokkal szemben is meg akarják
őrizni a versenyképességet és a foglalkoztatottságot, az európai
biogazdasági ágazatoknak innovatívabbá kell válniuk, és termékszerkezetüket is
bővíteniük kell. Jelentős gazdasági növekedés várható a fenntartható
elsődleges termelésnek, élelmiszer-feldolgozásnak, az ipari
biotechnológiának és a biofinomítók térhódításának köszönhetően, amelyek
együttesen új bioalapú iparágak születését, a már meglévők átalakulását és
a biotermékek egyre bővülő piacát eredményezik. Ezen iparágak, csak
úgy, mint a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat ás az akvakultúra
munkaerő-szükségletének kielégítése érdekében új, magas képzettséget
igénylő munkahelyeket és képzési lehetőségeket kell biztosítani. A becslések szerint a Horizont 2020
keretprogram keretében a biogazdasági stratégia számára elkülönített közvetlen
kutatási célú támogatás 2025-re mintegy 130 000 munkahelyet és 45 milliárd
EUR hozzáadott értéket teremt a biogazdaság különböző szektoraiban[5]. További növekedés várható a
biogazdaságba történő egyéb – közvetlen és közvetett – állami és
magánbefektetéseknek köszönhetően. A biogazdasági ágazatok várhatóan
nagyban hozzájárulnak majd az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek
megvalósításához.
1.3.
Koherens biogazdaság kialakítása
A biogazdaság területén végzett kutatás és
innováció hatásának maximalizálása érdekében sajátos intézkedéseket kell hozni.
A biogazdasággal kapcsolatban folytatott nyilvános konzultáció ajánlásaival[6] összhangban a figyelmet az
egységesebb politikai keret megalkotására, a kutatási célú befektetések
növelésére, a biotermelésen alapuló piacok megteremtésére és a lakosság jobb
tájékoztatására kell fordítani. Egységes szakpolitika A biogazdaság számos már bevezetett és
kibontakozóban lévő globális, uniós, nemzeti és regionális szintű –
rokon célkitűzéseket megfogalmazó és követő – politikai területet
ötvöz, mégis igen összetett, néha széttöredezett politikai környezet jellemzi.
A biogazdasági stratégia célja ezért egy, különösen a tudományos haladás
szerepét ismertető, megalapozott párbeszéd, valamint a biogazdaságot
támogató különböző szakpolitikák közötti összhang, mind uniós, mind
tagállami szinten (lásd 5. cselekvés). Az érdekelt felek ennek
köszönhetően egységesebb és kiszámítható politikai kerettel számolhatnak,
ami ösztönzőleg hat a magánberuházásokra is. Ezen felül a biogazdaság
fejlődésének nyomon követése érdekében olyan információs rendszereket kell
kiépíteni, amelyek a már meglévő, de egymással gyakran összeköttetésben
nem álló adatbázisokon alapulnak (lásd 6. cselekvés). A stratégia feladata továbbá biztosítani az
uniós kutatás- és innovációfinanszírozás és a biogazdasággal kapcsolatos
szakpolitikák prioritásai közötti összhangot. Gondoskodni fog arról is, hogy
még az egyes szakpolitikák kidolgozása előtt szenteljenek kellő
figyelmet az innovációnak. E tekintetben kulcsfontosságú szerepet kapnak majd
az európai innovációs partnerségek és a közös programozási kezdeményezések. A
biogazdasági párbeszéd, amely a tudásbázis bővítése mellett gondoskodik az
uniós, a tagállami és a regionális szintű politikai intézkedések közötti
megfelelő kölcsönhatásokról is, szintén serkenteni fogja a növekedést és a
befektetéseket (lásd 2. cselekvés). A társadalmi kihívások globális jellege,
amelyek leküzdésére a biogazdaság megoldást keres, fokozott nemzetközi
együttműködést kíván meg. A stratégia hozzásegíti Európát ahhoz, hogy
vezető szerepet játsszon a globális biogazdaságba való átmenet előmozdításában.
A biogazdaságot érintő nemzetközi együttműködéseknek új lendületet
kell, hogy adjon a kutatás és az innováció, továbbá biztosítani kell a
tudományos ismeretek cseréjét, valamint a globális problémák kezelését célzó
különböző politikai területek bevált gyakorlatainak megosztását. Különösen
igaz ez az élelmezésbiztonság, az éghajlatváltozás, a környezet és
erőforrások, a kapacitásépítés és a kereskedelem esetében (lásd 8.
cselekvés). A tudásba, innovációba és készségekbe
történő beruházás A biogazdaság jövője elképzelhetetlen a
köz- és magánfinanszírozás folyamatos és egyre nagyobb arányú támogatása
nélkül, továbbá hozzá kell járulnia a nemzeti, európai és világszintű
kutatási és innovációs erőfeszítések közötti összhang megteremtéséhez. Az
információs és tudományos hiányosságok, valamint a kutatók, a fejlesztők,
a termelők, a végső fogyasztók, a döntéshozók és a civil társadalom
között meglévő intézményi akadályok és értelmezésbeli különbözőségek
miatt a kutatás és eredményeinek alkalmazása sokszor nem következetes. A
lakosság és az érdekelt felek átfogó kezdeményezéseibe illesztett
tudástranszfer-hálózatok, tudás- és technológiabrókerek és társadalmi célú
vállalkozások képesek áthidalni ezeket a hiányosságokat. Ígéretes kutatási
eredmények maradnak felhasználatlanul a mai napig eldöntetlen jogalkotási és
szabadalmi kérdések miatt. Több befektetésre van szükség a demonstrációs és
népszerűsítő tevékenységek, valamint a vállalkozókészség fejlesztése
és a tanácsadási szolgáltatások érdekében, az ellátási lánc egészére nézve
(lásd a 3. és 11. cselekvést). A Horizont 2020 keretprogramban már kiemeltük
a biogazdaság területén folytatott kutatások és innováció nagyobb arányú állami
finanszírozásának fontosságát: csaknem 4,7 milliárd EUR-t javasoltunk elkülöníteni
az „Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és
tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság” nevet viselő
célkitűzés[7]
javára. További támogatást kapnak az „éghajlatváltozás,
erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok”, a „biztonságos, tiszta és hatékony
energia” és az „egészségügy, demográfiai változások és jólét” című
célkitűzéseken belüli tevékenységek. Az Európai Innovációs és Technológiai
Intézet (EIT), valamint annak különböző területekre összpontosító
tudományos és innovációs társulásai foglalkoznak majd a biogazdaságot
érintő kérdéseket kezelésével, elsősorban „a jövő élelmiszerei”
(Food4future) névre keresztelt tudományos és innovációs társulás keretén belül.
Mindez az alap- és ipari technológiák (például biotechnológia, nanotechnológia,
valamint információs és kommunikációs technológiák) területén folyó kutatás és
innováció, továbbá a feltörekvő technológiák előmozdítása mellett
megy majd végbe. A megfelelő tudásbázis és a különböző kulcsfontosságú
alaptechnológiákat magába foglaló eszköztár elérhetővé tétele a teljes
biogazdasági értéklánc érdekelt felei számára szintén döntő szerepet
játszik majd a biogazdasággal kapcsolatos többféle szakpolitika végrehajtásában
(lásd 1. és 2. cselekvés). Néhány tagállam biogazdasági kutatási
programokat indított, és megállapodott arról, hogy kutatási tevékenységeit
olyan közszférán belüli partnerségek révén igyekszik még fokozottabban
összehangolni, mint amilyen az „Egészséges és termékeny tengerek és óceánok”
elnevezésű közös programozási kezdeményezés. Az érdekelt felekkel való
aktív együttműködés szintén feltétele a magánbefektetések és a vállalkozói
készség ösztönzésének Európában. Itt kell megemlíteni a folyamatos és hatékony
ismeretátadást célzó kezdeményezések támogatását, az európai szabadalmi jog
egyszerűsítését, a kutatási eredményekhez való hozzáférés biztosítását a
lakosság számára, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k)
és további európai innovációs partnerségek megteremtését, mint például a mezőgazdasági
termelékenységgel és fenntarthatósággal, valamint a nyersanyagokkal foglalkozó
partnerség (lásd 1. és 4. cselekvés). Részvételi kormányzás és a társadalommal
folytatott megalapozott párbeszédek A felelősségteljes biogazdaságban helyet
kell kapnia az állampolgárok és végső felhasználók bevonását
elősegítő részvételi modelleknek annak érdekében, hogy erősebb
szálak köttessenek a tudomány, a társadalom és a politikai döntéshozatal
között. A megalapozott párbeszédek segítségével a tudomány és az innováció – a
polgárokat jogosan foglalkoztató problémákat és a biogazdaság szükségleteit
figyelembe véve – képes lesz szilárd alapot teremteni a szakpolitikai
döntéshozatalhoz és a lakosság tájékozott döntéseihez. Az európaiak többsége osztja azt a nézetet, miszerint
a tudomány és a technológia számos lehetőséget tartogat a jövő
generációi számára, továbbra is hatalmas azonban a szakadék a tudomány és a
társadalom között. A kutatási és innovációs folyamatok során nyílt és
megalapozott párbeszédet kell kialakítani a lakossággal. Tisztában kell lenniük
az innovatív technológiák és meglévő gyakorlatok valamennyi előnyével
és kockázatával, továbbá biztosítani kell számukra, hogy hangot adhassanak
véleményüknek a legújabb eredményeket és azok hatásait illetően (lásd 2.
és 5. cselekvés). A mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal
kapcsolatos partnerség meghatározó fontosságú ebben a tekintetben. A polgárok felelősségteljes és
megalapozott döntéseihez elengedhetetlen, hogy részletes tájékoztatást kapjanak
az egyes termékek jellemzőiről, valamint fogyasztási szokásaik és
életvitelük lehetséges következményeiről (például a hulladékok kérdésében)
(lásd 12. cselekvés). Végül a lakosságban tudatosulnia kell a szociális
innováció adta lehetőségeknek, és kezdeményező magatartásra kell
bátorítani őket. Új infrastruktúrák és eszközök A termelékeny és fenntartható biogazdaság
egyrészt további kutatási tevékenységet, másrészt a vidéki, tengeri és ipari
infrastruktúrák fejlesztését, a tudástranszfer-hálózatok kiépítését és az
ellátási láncok optimalizálását követeli meg. Más célkitűzések mellett
fontos hangsúlyt kap az integrált és változatos termékszerkezettel
rendelkező biofinomítók, többek között a kisebb méretű, helyi
szükségleteket kielégítő létesítmények támogatása (lásd 10. cselekvés). A
petrolkémiai finomítás során fosszilis erőforrások felhasználásával állít
elő számos különböző terméket, üzemanyagot és energiát. A
biofinomítók a fosszilis erőforrásokat megújulókkal (például
hulladékokkal) helyettesítik, ami új bevételi forrásokat és munkahelyeket
teremt a mezőgazdaság, erdészet, halászat és az akvakultúra ágazataiban. A
fenntartható ellátási láncok és létesítmények kialakítását
elősegítendő, többféle finanszírozási forrást – magánbefektetéseket, uniós
vidékfejlesztési és kohéziós alapokat – lehet igénybe venni (lásd 7.
cselekvés). A biotermékek és a bioenergia jelenthetik a
hagyományos termékek „bioalapú változatát”, vagy merőben új, innovatív
funkciókkal bíró, ennek köszönhetően pedig az új és a meglévő
piacokon is értékesíthető termékeket. A piaci potenciál minél teljesebb
kiaknázása érdekében az EU világos és egyértelmű, európai és nemzetközi
szintű termékszabványok és fenntarthatósági előírások kidolgozását
szorgalmazza. Ezek központi szerepet kapnak az egységes piac működésének
biztosításában, valamint a minőségtanúsítványok és címkék
továbbfejlesztésében, amelyek révén a termékek szélesebb fogyasztói körhöz
jutnak el, és amelyek a zöld közbeszerzés ösztönzésére is alkalmasak (lásd 11.
cselekvés).
2.
A biogazdasági cselekvési terv
Az alábbi cselekvési terv ismerteti a biogazdasági stratégia
célkitűzéseinek végrehajtását célzó főbb bizottsági lépéseket,
amelyek meghatározásához a hetedik kutatási és technológiafejlesztési
keretprogram, a Horizont 2020 keretprogram és egyéb kapcsolódó, már
meglévő szakpolitikai kezdeményezések, például az európai innovációs
partnerségek szolgáltak alapul. A cselekvési terv a tagállamokat és az érintett
feleket is minél teljesebb szerepvállalásra ösztönzi. A cselekvési terv részletes
változata[8] a bizottsági szolgálati munkadokumentumban olvasható.
2.1.
A kutatásba, innovációba és készségekbe
történő beruházás
1.
Jelentős uniós és nemzeti szintű
finanszírozási forrásokat kell biztosítani, valamint ösztönözni kell a
magánbefektetéseket és a biogazdasági kutatással és innovációval foglalkozó
partnerségek kialakulását. Az állami programok közötti összhang növelése és az
együttműködési lehetőségek bővítése érdekében további közös
programozási kezdeményezéseket és ERA-NET-tevékenységeket kell kidolgozni. Támogatni kell a bioklaszterek és az
Európai Innovációs és Technológiai Intézet magánszektorral való partnerséggel
foglalkozó tudományos és innovációs társulásait. Számba kell venni az
élelmezésügy, a fenntartható mezőgazdaság és az erdészet területére
vonatkozó főbb kutatási és innovációs elképzeléseket, azok prioritásait,
valamint a Horizont 2020 keretprogram keretében megvalósuló tengeri és
tengerészeti tevékenységeket. 2.
Növelni kell a több tudományterületet és ágazatot
felölelő kutatás és innováció részarányát annak érdekében, hogy a
meglévő tudásbázis bővítésével és új technológiák kidolgozásával
megoldást lehessen találni az igen összetett és egymással szorosan
összefüggő társadalmi kihívásokra. A tájékozott szakpolitikai döntéshozatalhoz
a biogazdaság adta megoldások előnyeit és kompromisszumos
lehetőségeit bemutató tudományos tanácsadást kell biztosítani. 3.
Elő kell mozdítani az innováció biogazdasági
ágazatokban történő megjelenését és elterjedését, továbbá – ahol erre
szükség van – a rendeletekkel és a politikai intézkedésekkel kapcsolatban
visszajelzési mechanizmusokat kell teremteni. Elsősorban az európai
innovációs programokon és a bioklasztereken keresztül bővíteni kell a
tudáshálózatok munkáját segítő, valamint a tanácsadási és üzleti támogatási
szolgáltatásokra irányuló támogatásokat. 4.
A biogazdasággal foglalkozó tananyagok és ahhoz
kapcsolódó szakképzési rendszer kidolgozását célzó egyetemi fórumokat kell
szervezni, így biztosítva a növekedéshez és a biogazdasági ágazatok további
integrációjához szükséges humán erőforrást.
2.2.
A szakpolitikák közötti megerősített kapcsolat
és az érdekelt felek bevonása
5.
Ki kell alakítani egy biogazdasági fórumot
(2012-ig), amely a már meglévő mechanizmusokhoz kapcsolódva hozzá fog
járulni a biogazdasággal kapcsolatos uniós szintű szakpolitikák,
kezdeményezések és gazdasági ágazatok közötti együttműködési
lehetőségek bővítéséhez és az összhang növeléséhez. A tagállamokat
hasonló jellegű, nemzeti és regionális fórumok megteremtésére kell bátorítani.
Ösztönözni kell a kutatókat, a végső felhasználókat, a politikai
döntéshozókat és a civil társadalmat, hogy vegyenek részt olyan nyílt és
szakmailag megalapozott párbeszédeken, amelyek bepillantást engednek a
biogazdaság kutatási és innovációs folyamatainak egészébe. Rendszeres biogazdasági
konferenciákat kell szervezni az érdekelt felek részvételével. 6.
A meglévő információs rendszerekhez kapcsolva
ki kell alakítani egy biogazdasági megfigyelőközpontot, amelynek
segítségével a Bizottság rendszeres időközönként értékelni tudja a
biogazdaság alakulását és annak hatásait, továbbá az előrejelzések és
modellek készítésére alkalmas eszközöket kell kidolgozni (2012-ig). Az elért
eredmények félidei értékelését követően szükség esetén módosítani kell a
stratégiát. 7.
A jelenlegi uniós kutatási és innovációs
tevékenységek, a meglévő kompetenciaközpontok és infrastruktúrák (2015-ig
történő) feltérképezésével elő kell mozdítani regionális és nemzeti
biogazdasági stratégiák kidolgozását. A meglévő finanszírozási mechanizmusok
hatásának maximalizálása érdekében elő kell mozdítani a vidéki és part
menti területek fejlesztéséért, valamint a kohéziós alap[9] projektjeinek végrehajtásáért
felelős helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal folytatandó stratégiai
megbeszéléseket. 8.
Kutatási és innovációs nemzetközi
együttműködést kell teremteni a biogazdaság területén (2012-től
kezdődően), hogy közös erővel lehessen leküzdeni az olyan
globális kihívásokat, mint amilyen például az élelmezésbiztonság, az
éghajlatváltozás vagy a fenntartható biomassza-ellátás kérdése. Nemzetközi
szervezetek bevonásával további szinergiák kialakítását kell ösztönözni az EU
és tagállamai nemzetközi együttműködési erőfeszítési között.
2.3.
A biogazdaság piacainak és versenyképességének
megerősítése
9.
Biztosítani kell az elsődleges termelés
fenntartható növeléséhez szükséges tudásbázist. Valamennyi gazdasági ágazatra
vonatkozóan segíteni kell a biomassza (ideértve a mezőgazdasági vagy
erdészeti maradékanyagokat és a hulladékokat is) jelenlegi, potenciális és
jövőbeni keresletének és kínálatának jobb megértését, figyelembe véve
hozzáadott értékét, fenntarthatósági potenciálját és a talaj
termőképességére és az éghajlatváltozás csökkentésére gyakorolt lehetséges
jótékony hatását. Elérhetővé kell tenni minden eredményt a kapcsolódó
szakpolitikák kidolgozásához és felülvizsgálatához. Támogatni kell az ökológiai
lábnyom kiszámítására szolgáló közösen megállapított módszertan kidolgozását,
például az életciklus-elemzésekkel. 10.
Elő kell mozdítani az integrált és változatos
termékszerkezettel rendelkező biofinomítók, valamint a demonstrációs és
kísérleti üzemek működéséhez szükséges logisztikai hálózatok kiépítését
egész Európában, beleértve a biomassza és a hulladékok kaszkádhasznosításához
nélkülözhetetlen logisztikai és szállítási láncokat. Tárgyalásokat kell kezdeni
(2013-ig) a bioalapú iparágakra összpontosító, európai szintű köz- és
magánszféra közötti partnerség kialakítása érdekében. 11.
A biotermékekre és élelmiszer-termelési
rendszerekre vonatkozó szabványok és a fenntarthatósági vizsgálat során
alkalmazott szabványos módszerek kidolgozása, továbbá a népszerűsítő
tevékenységek támogatása révén új piacokat kell meghódítani. A biotermékek zöld
közbeszerzését megfelelő címkézési rendszer kidolgozásával, az európai
termékinformációs lista első változatának összeállításával, valamint
speciális közbeszerzői képzésekkel kell megkönnyíteni. Meg kell
erősíteni a biogazdasági ágazatok hosszú távú versenyképességét, amit az
erőforrás-hatékonyság javítását célzó ösztönzők és kölcsönös tanulási
mechanizmusok életbeléptetésével lehet elérni. 12.
Olyan tudományos megközelítéseket kell kidolgozni,
amelyek alkalmasak az egyes termékek jellemzőit (például fogyasztásuk
kedvező hatásait, az előállítás módját és azok környezeti
fenntarthatóságát) bemutató, valamint az egészséges és fenntartható életvitelt
népszerűsítő fogyasztói tájékoztatásra. [1] Megjegyzés: e közlemény vonatkozásában elsődleges
termelés alatt a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat és az akvakultúra
értendő. [2] Megjegyzés: a biotermékek részben vagy teljesen
biológiai eredetű – kivéve a geológiai formációkba ágyazott vagy fosszilis
– anyagokból nyert termékek, lásd: a CEN-nek adott M/429 megbízásról szóló
jelentés. [3] A biogazdaság ágazatai közé tartozik a
mezőgazdaság, az erdőgazdaság, a halászat, az élelmiszeripar, a
cellulóz- és papírgyártás, valamint ide sorolhatók a vegyipar, a biotechnológia
és az energetika bizonyos területei is. [4] A biogazdaság az élettudományok, az agrártudományok, az
ökológia, az élelmiszer- és társadalomtudományok, a biotechnológia, a
nanotechnológia, az információs és kommunikációs technológiák és a
mérnöktudományok ismereteire épít. [5] További részletek a kísérő bizottsági szolgálati
munkadokumentumban olvashatók. [6] A Bizottság „A bioalapú gazdaság kiépítéséről
Európában: aktuális helyzet és majdani lehetőségek” című nyilvános
konzultációjának következtetési (2011. február-március). [7] COM(2011) 809/3. [8] Megjegyzés: az egyéni intézkedések külön
hatásvizsgálatot igényelhetnek. [9] COM (2011) 615, IV. melléklet.