19.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/51

—

ismerje el, hogy a helyi és regionális önkormányzatok és szereplők kulcsszerepet játszanak a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerség sikerében,

—

teljes mértékben vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat a kezdeményezés ösztönzésére és nyomon követésére létrehozott irányítási struktúrákba,

—

a „termelékenység növelését” a következőképpen határozza meg: „kevesebből többet és jobbat termelni”,

—

mivel az európai innovációs partnerség ezekre a területekre terjed ki, a témák széles skáláját engedélyezze az elsődleges termeléssel, az erőforrás-gazdálkodással, a biogazdasággal, az ellátási lánccal, a minőséggel, az élelmiszer-biztonsággal és a fogyasztókkal kapcsolatban,

—

prioritással kezelje azokat az innovációs programokat, amelyek az európai mezőgazdasági tevékenységek megőrzésére irányulnak, és gondoskodjon arról, hogy e programokban helyet kapjanak olyan kutatások, amelyek az állattenyésztő régiók, az elővárosi régiók, a természeti korlátokkal küzdő területek és a helyi gazdálkodó területek javára szolgálnak,

—

a szervezeti és kapacitásbeli különbségekből adódó egyenlőtlen részvétel ellensúlyozására az alulról építkező kkv-innovációs kezdeményezéseket részesítse előnyben az ipari kezdeményezésekkel szemben,

—

tegyen további erőfeszítéseket az elsődleges termelők helyzetének javítására a termelésben, a feldolgozásban és az értékesítési láncban,

—

tegye lehetővé az operatív csoportok számára, hogy a kezdeti költségeknek, például valamely technikai vagy tudományos kérdés megoldását szolgáló módszer kidolgozásának a fedezésére EMVA-támogatást is felhasználhassanak.

Előadó

Henk BRINK (NL/ALDE), Drenthe tartomány önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerségről

COM(2012) 79 final

1.

a globális versenyben való helytálláshoz Európának fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy megőrizze és javítsa kereskedelmi és ipari vezető pozícióját, valamint kiválóságát a tudományok terén;

2.

a fenntartható élelmiszer-termelés, ezen belül a mezőgazdasági üzemvezetés, az ikt-megoldások, az élelmiszer-biztonság, az agrár-biotechnológia, a növekedést elősegítő technológia, a növényvédelem, a vízgazdálkodás, a maradványanyagok kezelése, az energia- és a hulladékgazdálkodás, valamint az agrár-szociológia területén az európai szaktudás világszerte elismerésnek örvend, és jelentős marketingpotenciált rejt magában az európai és Európán kívüli feltörekvő, gyorsan fejlődő piacokon;

3.

ahhoz, hogy e tudásból értéket teremtsen, Európának a következőkre van szüksége: 1. innovatívabb kkv-k a növekedés fokozása és a munkahelyteremtés érdekében, 2. több magánberuházás, 3. a meglévő és a feltörekvő ágazatokban végrehajtott innovációk, 4. multidiszciplináris együttműködések az úttörő megoldások megtalálásához és 5. az ígéretes megoldások tesztelésére, bemutatására és továbbfejlesztésére kész szereplők.

4.

a világ jelenleg sokféle komoly kihívással néz szembe: folyamatos népességnövekedés és a vásárlóerő növekedése, ami az étkezési szokások változását és az elsődleges termékek iránti kereslet erősödését vonja maga után, kiegészülve a világ mezőgazdasági termelési kapacitását fenyegető, az éghajlatváltozás következményeként jelentkező veszélyekkel;

5.

ezek mellé társul még a fenyegető élelmiszer-, takarmány-, fosszilisüzemanyag-, rost és édesvízhiány, a fokozódó talajromlás és a biológiai sokféleség csökkenése, valamint a pénzügyi piacok összeomlásának, a politikai egyensúly felborulásának és a fegyveres konfliktusoknak az egyre növekvő kockázata;

6.

a mezőgazdaságnak és az élelmiszer-ellátásnak a jövőben takarékosabban kell bánnia a vízzel és a fosszilis üzemanyagokkal, kevesebb trágyát és növény-egészségügyi terméket kell alkalmaznia, diverzifikálódnia kell, és intelligensebben ki kell aknáznia a növénytermesztés, az állattenyésztés, a szerveshulladék-kezelés, a termelési hulladékok hasznosítása és a megújulóenergia-termelés közti szinergialehetőségeket;

7.

egyfelől a tagállamok és az érdekeltek többször is kifejezésre juttatták, hogy támogatni kívánják a mezőgazdasági innovációt egy Unió-szerte alkalmazott megközelítés segítségével, másfelől a 2008. június 20-i Európai Tanács már jelezte, hogy „folytatni kell az innovációra és kutatásra, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló munkát, különösen az energiahatékonyságnak, a termelékenység növekedésének és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás képességének a fokozása érdekében”.

8.

hasonló következtetéseket vontak le az agrárszervezetek és a mezőgazdasági kamarák is, a G20-ak cannes-i közleménye pedig kiemelte a mezőgazdasági kutatási és innovációs beruházások alapvető szükségességét.

9.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatos európai innovációs partnerség létrehozásával ösztönözni kívánja az innovációt a mezőgazdasági ágazatban, valamint üdvözli a partnerség két fő célkitűzését, melyek a következők: 1.) annak elősegítése, hogy a mezőgazdasági ágazat termelékenyebbé és hatékonyabbá váljon (a termelékenységnövekedés közelmúltbeli csökkenő tendenciájának 2020-ra történő visszafordításával); 2.) a mezőgazdaság fenntartható fejlődésének előmozdítása (a megfelelő földhasználat 2020-ra történő megvalósításával);

10.

különösen üdvözli, hogy az együttműködés alá vonható területek között szerepelnek a helyi mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási rendszerek, például az ellátási lánc szereplői közötti – a rövid ellátási láncok és a helyi piacok támogatására szolgáló logisztikai platformok létrehozását célzó – horizontális és vertikális együttműködés, valamint a rövid ellátási láncok és a helyi piacok fejlesztésére vonatkozó, helyi szinten végrehajtott promóciós tevékenységek;

11.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, hogy 4,5 milliárd eurót különítsenek el az élelmezésbiztonság, a biogazdaság és a fenntartható mezőgazdaság terén való kutatás és innováció céljaira (a Horizont 2020 program keretében);

12.

egyetért azzal, hogy a KAP forrásaiból csakúgy mint a kutatási keretprogram forrásaiból támogatni kell a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatos európai innovációs partnerségeket, áthidalva ezzel a szakadékot a kutatás világa és a gazdálkodási gyakorlat között;

13.

úgy véli, hogy az egyre sürgősebben szükséges erőforrás-hatékonyság miatt elkerülhetetlen mezőgazdasági szerkezetváltás elsősorban azt eredményezi majd, hogy több élelmiszert termelnek fenntarthatóbb módon, de az is várható, hogy különféle – az egészséggel, szórakozással, földgazdálkodással, hulladékkezeléssel, takarmányokkal, rostanyagokkal és megújuló energiával kapcsolatos – társadalmi szolgáltatások és bioalapú termékek jelennek meg a piacon. Ez a szélesebb kínálat mind az ágazat, mind pedig a társadalom számára előnyös, de csak akkor, ha garantált a megfelelő egyensúly az élelmiszer jellegű és nem élelmiszer jellegű termelés között, a mezőgazdasági ágazat a KAP újradefiniált prioritásaira helyezi a hangsúlyt és a hatóságok következetesen figyelembe veszik ezeket a prioritásokat;

14.

úgy véli, hogy ez az újraértelmezett mezőgazdasági ágazat új üzleti és innovációs lehetőségeket biztosít az európai értékláncon belül;

15.

úgy véli, hogy a természeti erőforrások optimális felhasználása és egy fenntartható, hatékonyabb mezőgazdasági ágazat megteremtése érdekében a mezőgazdaság, a biogazdaság és a tudományos ágazat (1) között szoros együttműködésre van szükség, a mezőgazdaságot mint az energiatermelésre szolgáló biomassza előállítóját tekintve pedig ügyelni kell az élelmiszer- és biomasszatermelés egyensúlyára;

16.

a gyakorlat és a tudomány közötti szakadék áthidalása alapvető fontosságú, azonban az európai innovációs partnerség létezése önmagában nem oldja fel a két egyformán fontos szemlélet közötti kulturális és szakmai különbségeket: 1.) a tudományos közösség szemléletének középpontjában a tudományos háttér kiválósága, az felderítő kutatás, a jövőbeli és feltörekvő technológiák, a képességek fejlesztése és a szakmai fejlődés, valamint a kutatási infrastruktúrák állnak; 2.) a vállalkozók és a politikai döntéshozók viszont arra törekednek, hogy a tudásból értéket állítsanak elő, és olyan megoldásokat keresnek, amelyek segítik a társadalmi igények kielégítését, és üzleti lehetőségeket kínálnak. Mindkét oldalon kommunikációra és ösztönzőkre van szükség;

17.

a javasolt EMVA – a 15., 16., 18., 20., 33., 36., 46., 53., 61., 62. és 63. cikkben – számos ösztönzőt kínál –, ezeket azonban csak akkor lehet hasznosítani, ha az európai innovációs program „tudásbrókere” a partnerségi szerződések véglegesítése előtt és a nemzeti és/vagy regionális vidékfejlesztési operatív programok készítése során tájékoztatja a tagállamokat a lehetőségekről;

18.

az európai innovációs partnerség csak akkor épül bele a vidékfejlesztési programokba, ha a tagállamok gondoskodnak az innovációs folyamat különböző szakaszainak társfinanszírozásáról. A következő szakaszokról van szó: 1.) együttműködés (az operatív csoportok létrehozására) az üzletfejlesztés (innovációs projekt elindítása) érdekében; 2.) tudástranszfer és tanácsadói szolgáltatások (a szaktudás megszerzése és a meglévő kutatási eredmények felhasználása érdekében); 3.) minőségbiztosítási rendszerek bevezetése (a társadalmi haszon és az üzleti eredmények ösztönzésére); 4.) beruházás (pénzügyi támogatás a célkitűzések elérése érdekében; termelékenység és fenntarthatóság);

19.

jelenleg öt európai innovációs partnerség működik, melyek a következő területekkel foglalkoznak:

E partnerségek mindegyike 1.) fontos a regionális és helyi önkormányzatok számára, de 2.) a sikerhez regionális gondnokságra, támogatásra és finanszírozásra van szükség. A regionális önkormányzatok azonban egyelőre nem kaptak felkérést a folyamatban való részvételre;

20.

a régiók és a vidéki közösségek döntő szerepet játszhatnak az EMVA által elindított tevékenységek és az innovációt ösztönző egyéb eszközök irányításában és társfinanszírozásában, és jelenleg nélkülözhetetlen a szerepük abban, hogy a támogatásokat az adott régió mezőgazdasági, környezeti és területi sajátosságaihoz szabják, lehetővé téve ezzel az európai források hatékonyabb felhasználását;

21.

a régiók és a vidéki közösségek üdvözölnék, ha lenne beleszólásuk a prioritásokba vagy a végrehajtási és irányítási rendelkezésekbe;

22.

a többszintű (európai, nemzeti, regionális) irányítási keret létrehozása a 2013 utáni közös agrárpolitika – ezen belül az európai innovációs partnerség – sikeres megújításának alapvető feltétele;

23.

az érintett szereplőknek egy alapvető operatív csoportot kell létrehozniuk, amely folytatná a technológiával, üzleti modellekkel, szervezeti rendszerekkel, marketingstratégiákkal, fogyasztói igényekkel, oktatással stb. kapcsolatos tudáshiányok feltárását. Már ehhez is üdvözlendő lenne az EMVA-finanszírozás. A következő lépés a partnerek keresése és egy multidiszciplináris csapat létrehozása lenne azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a határokon átnyúló együttműködés lehetőségeit és/vagy mérje fel a meglévő tudásalapot, mielőtt további támogatás érdekében kapcsolatba lépne az európai innovációs partnerségi hálózattal. Ez a lépés azonban nem lenne kötelező;

24.

előfordulhat, hogy bizonyos alulról építkező fenntarthatósági és termelékenységi innovációs kezdeményezéseket regionális vagy nemzeti szinten örömmel fogadnának ugyan, de ezek nem illeszkednek a stratégiai végrehajtási tervben és (az Agrárkutatási Állandó Bizottsággal és a Vidékfejlesztési Bizottsággal folytatott konzultációt követően a magas szintű irányítócsoport által közzétett) többéves ütemtervben meghatározott kiemelt témakörökhöz. Ez azonban nem lehet gátja a támogatásnak, mivel a támogatás elmaradása erőteljesen csökkentené a résztvevők érdeklődését, és a legsérülékenyebb ponton szakítaná meg az innovációs spirált;

25.

az innovációs folyamatok elindításához és előrehaladásához elengedhetetlen az innováció- és tudásközvetítés;

26.

ismerje el, hogy a helyi és regionális önkormányzatok és szereplők kulcsszerepet játszanak a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerség sikerében;

27.

teljes mértékben vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat a kezdeményezés ösztönzésére és nyomon követésére létrehozott irányítási struktúrákba;

28.

annak érdekében, hogy a kezdeményezést a helyi és regionális önkormányzatok valós szükségleteinek megfelelően hajtsák végre, kérje fel a Régiók Bizottsága egy képviselőjét, hogy vegyen részt a magas szintű irányítócsoport munkájában, mely testület stratégiát fog kidolgozni az európai innovációs partnerség és az európai vidékfejlesztési hálózat koordinációs bizottsága számára;

29.

kötelezze a tagállamokat arra, hogy az európai innovációs partnerség több ágazatot átfogó célkitűzéseit foglalják bele a partnerségi szerződésbe;

30.

a „termelékenység növelését” a következőképpen határozza meg: „kevesebből többet és jobbat termelni”;

31.

mivel az európai innovációs partnerség ezekre a területekre terjed ki, a témák széles skáláját engedélyezze az elsődleges termeléssel, az erőforrás-gazdálkodással, a biogazdasággal, az ellátási lánccal, a minőséggel, az élelmiszer-biztonsággal és a fogyasztókkal kapcsolatban;

32.

prioritással kezelje azokat az innovációs programokat, amelyek az európai mezőgazdasági tevékenységek megőrzésére irányulnak, és gondoskodjon arról, hogy e programokban helyet kapjanak olyan kutatások, amelyek az állattenyésztő régiók, az elővárosi régiók, a természeti korlátokkal küzdő területek és a helyi gazdálkodó területek javára szolgálnak;

33.

a szervezeti és kapacitásbeli különbségekből adódó egyenlőtlen részvétel ellensúlyozására az alulról építkező kkv-innovációs kezdeményezéseket részesítse előnyben az ipari kezdeményezésekkel szemben;

34.

helyezzen hangsúlyt a fenntartható gazdálkodásra, a legújabb technológiák rendelkezésre állásának köszönhető termelékeny gazdálkodásra, az élelmiszer-pazarlás és az aratás utáni veszteségek megelőzésére és a termelési mennyiségek növelése mellett a felelős fogyasztói magatartásra;

35.

helyezzen hangsúlyt az EU tudásának és (bio)technológiájának exportjára és marketingjére, valamint a harmadik országokban a félreeső területeken zajló helyi (nagyvárosi és kis léptékű) termelésben való tisztességes részvételre;

36.

tegyen további erőfeszítéseket az elsődleges termelők helyzetének javítására a termelésben, a feldolgozásban és az értékesítési láncban;

37.

a tudományos szakemberek ösztönzéseképpen szüntesse meg az innovációs szakadékot, szorgalmazza, hogy a tudásközpontok rangsorolásakor a „kutatási eredmények gyakorlati felhasználhatóságának mértékét” is vegyék figyelembe;

38.

üdvözli a termelékenységgel és fenntartható mezőgazdasággal foglalkozó vezető európai régióhálózatokat, kutatóintézeteket és klasztereket, egyben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ismerje el az ilyen hálózatok és klaszterek szerepét, és mind helyi szinten, mind a régiók között segítse elő a vállalkozók közötti tudástranszfert;

39.

tegye lehetővé a tagállamok számára, hogy – az európai innovációs partnerség célkitűzésein dolgozó – operatív csoportok korai szakaszban lévő és regionális tevékenységeit EMVA-forrásokból és regionális társfinanszírozás révén támogassák, tekintet nélkül arra, hogy ezeknek a csoportoknak sikerül-e támogatást kapniuk az európai innovációs partnerségi hálózattól is;

40.

hagyja jóvá, hogy az operatív csoportok vagy egy adott tagállam határain belül működhessenek, vagy több tagállamban, valamint harmadik országokban is lehessenek tagjaik;

41.

a csoportok létrehozásának megkönnyítése érdekében a „mezőgazdasági termelők és termelői szervezetek” kifejezést használja ott, ahol a „mezőgazdasági termelő”-ként említett szereplők támogatásban részesülhetnek;

42.

tegye lehetővé az operatív csoportok számára, hogy a kezdeti költségeknek – például valamely technikai vagy tudományos kérdés megoldását szolgáló módszer kidolgozásának, illetve innovációs bróker vagy tudásbróker igénybevételének – a fedezésére EMVA-támogatást is felhasználhassanak;

43.

a magas szintű irányítótestület, a SHERPA támogató csoport/munkacsoport, az operatív csoportokat támogató szolgálat és a stratégiai végrehajtási tervet író titkárság létrehozása előtt jelöljön ki egy kommunikációs csoportot, amelynek feladata a következő eszközök igénybevételének elősegítése: 1.) az európai innovációs partnerség a nemzeti vidékfejlesztési programokban; 2.) a Horizont 2020 keretprogramban biztosított lehetőségek a kutatási projektek, többszereplős projektek, innovációs klaszterek, innovációs brókerek és innovációs központok támogatására; 3.) az európai innovációs partnerség eszközei és kapcsolatai; 4.) kézikönyv vagy útmutató a helyi csoportok számára.

44.

támogassák az európai innovációs partnerség iránti elkötelezettséget, illetve a partnerség felvételét az EMVA operatív programjai közé, és készítsék elő az operatív csoportok létrehozását;

45.

figyelmeztessék a tagállamokat, hogy sürgősen és komolyan foglalkozzanak a termelékenységgel, az erőforrás-hatékonysággal és a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdésekkel, és ezért az összes EMVA-hozzájárulás legalább 10%-át fordítsák a tudástranszfer ösztönzésére, valamint a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást és a vidéki területeket szolgáló innovációk támogatására;

46.

fokozzák részvételüket a nemzeti és európai vidékfejlesztési hálózatban.