19.1.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 17/67

A Régiók Bizottsága véleménye – A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése

2013/C 17/12

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	megállapítja, hogy az európai uniós munkavállalók kiküldetése az utóbbi években növekvő méreteket öltött; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kiküldött munkavállalók száma mind a kiküldetés származási országait, mind célországait tekintve igen eltérő,

—

ezért fontosnak tartja most egy, a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésére vonatkozó közösségi eszköz elfogadását, amely egységesíti a végrehajtás ellenőrzését, ugyanakkor foglalkozik az Európai Bíróság ítéletei alapján esetleg fölmerülő alapvető kérdésekkel, mivel ezek az ítéletek a 96/71/EK irányelv korlátozó értelmezéséhez vezettek,

—

sajnálja, hogy az Európai Bizottság e javaslata nem vizsgálja felül, illetve nem dolgozza át a 96/71/EK irányelvet, és így nem képes tisztázni az ítélkezési gyakorlat által felvetett összes alapvető kérdést, mindenekelőtt azokat, amelyek a kollektív szerződések kiterjesztésével, az alkalmazandó szabályok leglényegesebb pontjainak kiterjesztésével, a fogadó ország kedvezőbb rendelkezéseinek alkalmazásával és az olyan alapvető szociális jogok tiszteletben tartásával kapcsolatosak, mint a sztrájkhoz való jog,

—	javasolja, hogy a munkaadó és az alvállalkozó egyetemleges felelősségét erősítsék meg az alvállalkozói szintek számát korlátozó rendelkezés bevezetésével,

—	örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság 2012. szeptember 11-én visszavonta azt a rendeletjavaslatot (Monti II), amelynek tárgya a sztrájkjog összeegyeztethetősége az Európai Unió gazdasági szabadságaival a belső piac kiteljesítésére vonatkozó rugalmassági záradék (az EUMSZ 352. cikke) alapján.

Előadó

Alain HUTCHINSON, Brüsszel fővárosi régió parlamenti képviselője

Referenciaszövegek

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről

COM(2012) 131 final

és

Javaslat tanácsi rendeletre a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról

COM(2012) 130 final

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.	támogatja azokat az európai bizottsági kezdeményezéseket, amelyek a belső piac szociális dimenziójának erősítésére irányulnak, összhangban a Lisszaboni Szerződés 9. cikkével, mely szerint a szociális dimenziót az Európai Unió valamennyi politikájában figyelembe kell venni;

A kiküldetések száma növekszik

megállapítja, hogy az európai uniós munkavállalók kiküldetése az utóbbi években növekvő méreteket öltött; az Európai Bizottság szerint évente körülbelül egymillió munkavállalót küld munkaadója kiküldetésbe az egyik tagállamból egy másikba; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kiküldött munkavállalók száma mind a kiküldetés származási országait, mind célországait tekintve igen eltérő;

megjegyzi, hogy a munkavállalók kiküldetését főleg a leginkább munkaerő-igényes ágazatok alkalmazzák. Hagyományosan az építőipar és a közületi munkák ágazata foglalkoztatja a legtöbb kiküldött munkavállalót (az Európai Bizottság adatai szerint ez az európai kiküldetések 24%-át teszi ki), akiknek túlnyomó többsége munkás;

4.	rámutat, hogy az egyes országok között lényeges különbségek lehetnek a fizetésekben;

A munkavállalók kiküldetésének területi dimenziója

5.	felhívja a figyelmet, hogy bizonyos ágazatokban a kiküldetések meghatározott földrajzi területekre koncentrálódnak: a kiküldetési nyilatkozatok jelentős része a határokon átnyúló régiókra vonatkozik;

úgy véli, hogy a régiókra – különösen a határ mentiekre – nagyobb szerep hárul az egyes országok hatóságai közötti együttműködés keretében, amely annak biztosítására irányul, hogy a kiküldetések során tartsák tiszteletben az érintett személyek jogait és méltóságát, és cseréljék ki a bevált gyakorlatokat. Az érintett régióknak rendelkezniük kellene az ezzel kapcsolatos feladataik ellátásához szükséges eszközökkel;

hangsúlyozza, hogy a kollektív munkaszerződések területi hatóköre az 1996/71/EK irányelv értelmében az egyik feltétele annak, hogy e szerződéseket a kiküldött munkavállalókra alkalmazni lehessen, ezért az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy tájékoztassák a szolgáltatásnyújtókat és az ezekre a területekre egy másik országból kiküldött munkavállalókat a szerződések tartalmáról, és biztosítsák ezek alkalmazását;

A kiküldetésre vonatkozó szabályok alkalmazásának jobb ellenőrzése

hangsúlyozza, hogy a munkavállalók kiküldetése gyakran a szociális biztonságra vonatkozó munkajogi szabályozás és az adózási törvények megkerülésével történik. A jogszabályi kötelezettségek megkerülésének módjai közé például a következők tartoznak:

—	a csak a kiküldetés céljából történő munkaerő-felvétel olyan fedővállalkozások révén, amelyeket abban a tagállamban jegyeznek be, amely a kiküldetés származási országaként tüntethető fel,

—	a színlelt „független vállalkozók”, akik nem fizetnek társadalombiztosítási hozzájárulást, és megkerülik a fogadó ország munka- és bérfeltételeinek a 96/71/EK irányelv szerinti alkalmazását, amely csak a munkavállalókra vonatkozik,

—	kiküldött munkavállalók platformjának létrehozása, amelyet egyes nagyvállalatok vesznek igénybe. Egy olyan tagállamban, amelynek pénzügyi szempontból előnyösek az adóügyi és szociális szabályai, leányvállalatot hoznak létre, ahová munkavállalókat küldenek ki,

—	a kiküldetések inkorrekt alkalmazása olyan munkakörök betöltésére, amelyek valójában állandók,

—	kiküldetési nyilatkozat hiánya;

hangsúlyozza, hogy tanulmányok utalnak arra, hogy a munkavállalók kiküldetése során a fogadó országban jogszabályilag meghatározott minimális munkavégzési és foglalkoztatási feltételeknek számos esetben nem tesznek eleget, vagy megpróbálják a társadalombiztosítási előírásokat, valamint az adójogszabályokat megkerülni;

utal arra, hogy mivel az Európai Bizottság megállapítása szerint igen nagy különbségek vannak a tagállamok által, illetve azon harmadik országok által alkalmazott nemzeti ellenőrzési intézkedések között, amelyekre egyezmények révén a személyek szabad mozgása kiterjed, különösen fontosak a közös ellenőrzési normák, a nemzeti hatóságok ellenőrzési lehetőségeit azonban e tekintetben nem szabad korlátozni;

10.

ezért fontosnak tartja most egy, a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésére vonatkozó közösségi eszköz elfogadását, amely egységesíti a végrehajtás ellenőrzését, ugyanakkor foglalkozik az Európai Bíróság ítéletei – mindenekelőtt a Viking (C-438/05), a Laval (C-341/05), a Rüffert (C-346/06) és a Luxemburg (C-319/06) ügy – alapján esetleg fölmerülő alapvető kérdésekkel, mivel ezek az ítéletek a 96/71/EK irányelv korlátozó értelmezéséhez vezettek;

11.

ezért kedvezően fogadja egy erre a területre vonatkozó irányelvjavaslat elfogadásának tervét, ugyanakkor sajnálja, hogy az Európai Bizottság e javaslata nem vizsgálja felül, illetve nem dolgozza át a 96/71/EK irányelvet, és így nem képes tisztázni az említett ítéletek által felvetett összes alapvető kérdést, mindenekelőtt azokat, amelyek a kollektív szerződések kiterjesztésével, az alkalmazandó szabályok leglényegesebb pontjainak kiterjesztésével, a fogadó ország kedvezőbb rendelkezéseinek alkalmazásával és az olyan alapvető szociális jogok tiszteletben tartásával kapcsolatosak, mint a sztrájkhoz való jog;

12.

rámutat, hogy a vizsgált irányelvjavaslat arra szorítkozik, hogy a 96/71/EK irányelvben foglalt rendelkezések alkalmazásának és végrehajtásának ellenőrzését javítani és erősíteni hivatott intézkedéseket és mechanizmusokat nevezzen meg, holott ez az irányelv mostanáig nem bizonyult elégségesnek a szociális dömping és a csalások elleni küzdelemben;

Az alapvető jogokat nem szabad a gazdasági szabadságoknak alárendelni

13.	örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság 2012. szeptember 11-én visszavonta azt a rendeletjavaslatot (Monti II), amelynek tárgya a sztrájkjog összeegyeztethetősége az Európai Unió gazdasági szabadságaival a belső piac kiteljesítésére vonatkozó rugalmassági záradék (az EUMSZ 352. cikke) alapján;

14.

egyetért azzal az elemzéssel, amely szerint a sztrájkjog nem rendelendő alá a belső piac kiteljesítésére vonatkozó kiegészítő célkitűzésnek, mivel az Alapjogi Charta által garantált sérthetetlen alapelvről van szó, ezenkívül a Szerződés 153. cikkében meghatározott lex specialis (különleges jogi eszköz) a sztrájkjogot egyértelműen kizárja a közösségi jogalkotás köréből;

15.

úgy véli azonban, hogy a rendeletjavaslat visszavonása függőben hagy néhány olyan kérdést, amelyet az Európai Bíróság joggyakorlata vetett fel. Ezért olyan új jogalkotási javaslatot sürget, amely explicit módon garantálja, hogy az alapvető szociális jogokat (a kollektív tárgyaláshoz való jog, a szakszervezeti tevékenységhez való jog) nem korlátozhatják a gazdasági szabadságok (letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága), és hogy a gazdasági szabadságok nem jelenthetnek indokot a szociális jellegű nemzeti törvények és gyakorlatok megkerülésére;

16.

emlékeztet rá, hogy ezzel a rendeletjavaslattal kapcsolatban 12 nemzeti parlament (19 szavazat) az Európai Bizottsággal szemben első alkalommal igénybe vette a korai előrejelző rendszert, mivel ezek a javaslatok összeütközésbe kerülnek a nemzeti hatáskörökkel, valamint a szubszidiaritási és az arányossági elv tiszteletben tartásával;

17.

úgy véli azonban, hogy az uniós jogalkotónak cselekednie kell annak érdekében, hogy tisztázza a „kollektív fellépések”, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának a viszonyát a tényleges transznacionális jelleggel bíró helyzetekben, mint például egy több tagállamban telephellyel rendelkező vállalat esetében;

18.

ezért azon az állásponton van, hogy amennyiben az Európai Bizottság nem vonta volna vissza rendeletjavaslatát, a nemzeti parlamentek által elfogadott, indoklással ellátott vélemények és az RB-n keresztül regionális szinten kifejtett álláspontok tükrében az utóbbi megfontolhatta volna egy utólagos eljárás kezdeményezést a javaslat ellen, mivel az megsértette a szubszidiaritás elvét egyrészt a jogalap megválasztásával, másrészt a tárgyra vonatkozó közösségi fellépés hozzáadott értékének nem elégséges bizonyítása miatt; felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy az RB ebben a kérdésben továbbra is éberen őrködik a szubszidiaritási elv tiszteletben tartása fölött;

19.	úgy véli, hogy a 96/71/EK irányelv végrehajtására vonatkozó javaslat semmit sem veszített érvényességéből, és kiemelt figyelmet érdemel;

20.

úgy gondolja, hogy a 96/71/EK irányelv alapvető jogokat szentesít, amelyek alkalmazását meg kell könnyíteni, továbbá hogy ezeket az emberi méltósághoz kötődő jogokat megszilárdította a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése, amelynek nyomán az Alapjogi Charta immár kötelező jogi érvénnyel bír, végül pedig hogy ezek a jogok nem rendelendők alá a gazdasági szabadságok logikájának;

21.

ebben az értelemben sajnálja, hogy az európai bizottsági javaslat kapcsán nem kezdődött vita a jogalap megválasztásáról, ugyanis a kiválasztott jogalap, a „szolgáltatásnyújtás” (az EUMSZ 62. cikke, az 53. cikkel együtt), azzal a következménnyel jár, hogy a 96/71/EK irányelv alkalmazásának kérdéseit ismét a gazdasági szabadságok szemszögéből tárgyalják, és nem vonják be teljes mértékben a Régiók Bizottságát, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, valamint a szociális partnereket egy őket közvetlenül érintő dokumentum kidolgozásába;

Az irányelvjavaslatnak a kiküldetéssel kapcsolatos összes helyzetet figyelembe kell vennie

22.

mindazonáltal támogatja a vizsgált európai bizottsági javaslat tartalmát a munkavállalók kiküldetésével összefüggő szociális dömping és csalások elleni küzdelem terén, valamint azt, hogy mechanizmusokat hoznak létre a munka- és fizetési feltételek kiküldött munkavállalókra történő alkalmazásának ellenőrzésére, a beterjesztett javaslat azonban nem felel meg ennek a célkitűzésnek, ezért azt lényeges pontjaiban javítani kell;

23.

úgy ítéli meg, hogy az EU-n kívüli országokból történő kiküldetést, amelyet a 96/71/EK irányelv figyelembe vett, meg kellene említenie a javaslatnak. Az irányelvet az elfogadását követően mielőbb fel kellene venni az EGT joganyagába és a személyek szabad mozgásáról szóló, Svájccal kötött megállapodásba;

24.	tisztában van az ellenőrzés korlátaival, amilyenek például a nyelvi akadályok, a rövid időtartamú kiküldetés ellenőrzése, egy másik tagállamban történő információszerzés nehézségei, a szankciók alkalmazásának bonyolultsága, a nemzeti hatóságok ellenőrzési eszközeinek nem megfelelő volta;

25.

ezért határozottan támogatja az irányelvjavaslat azon rendelkezéseinek elfogadását, amelyek célja e korlátok lehető legnagyobb mértékű megszüntetése, továbbá az ellenőrzési intézkedések és a szankciók végrehajtási mechanizmusainak megszilárdítása, hogy a 96/71/EK irányelv alkalmazása ne csak hatékony, hanem eredményes is legyen; ugyanakkor az ítéletek határokon átnyúló végrehajtásának rendszerét egyértelműbben kell kialakítani, összhangban kell állnia a nemzetközi együttműködésre és az ítéletek kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó jelenlegi alapelvekkel, és figyelembe kell vennie az egyének eljárásokkal kapcsolatos jogait;

26.

úgy véli, hogy a 96/71/EK irányelv, illetve a tárgyalt irányelv be nem tartása esetén – például ha kiderül, hogy egy munkavállaló valójában nincs kiküldetésben – az érintett vállalkozásra az abban a tagállamban hatályos jogszabályt kellene alkalmazni, ahol a szolgáltatás nyújtása történik. Az érintett munkavállalók esetében pedig úgy kell tekinteni, hogy az EUMSZ 45. cikke szerint éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal;

Egyetemleges felelősség: az irányelvjavaslat egyik legfontosabb rendelkezése, amelyet érdemes lenne kiegészíteni

27.

kedvezően fogadja a munkaadó és az alvállalkozó egyetemleges felelősségére vonatkozó rendelkezéseket, mindenekelőtt az építőipari ágazatban, és üdvözli, hogy nyolc uniós tagállam (Ausztria, Németország, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Belgium) már érvényesíti ezt az egyetemleges felelősséget. Ez azonban nem elegendő a visszaélések eredményes megelőzéséhez, inkább azt kell biztosítani, hogy minden olyan vállalat, amely visszaélést követ el a kiküldetéssel kapcsolatban, vagy abból profitál, feleljen is ezért;

28.

úgy véli, hogy ezt az egyetemleges felelősségről szóló rendelkezést célszerű lenne egy másik rendelkezéssel kiegészíteni, amely korlátozná az alvállalkozói szintek számát, ami mérsékelné a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos visszaélések kockázatait. Ez továbbá az alvállalkozók pontosabb nyilvántartását is lehetővé tenné;

A szociális partnerek proaktív szerepe a jogszabályok alkalmazásának ellenőrzésében

29.	támogatja az Európai Bizottság azon rendelkezéseit, amelyek meghatározó szerepet ruháznak a szakszervezetekre és a szociális partnerekre, valamint a munkaügyi felügyelő hatóságokra; ugyanakkor azonban figyelembe kell venni az egyes tagállami rendszerek különbségeit is;

30.	úgy gondolja, hogy fontos lenne e szerep oly módon történő megerősítése, hogy az alkalmazás ellenőrzéséért felelős szervek megkapnák azt a jogot, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatos gyakorlataikat kicserélhessék, és így jobban egyesítsék az ezen a téren kifejtett erőfeszítéseiket;

31.

úgy gondolja továbbá, hogy a munkavállalók képviselőit, különösen az európai üzemi tanácsok tagjait – többek között az építőipari vállalatoknál – szintén meg kellene említeni a fontos szereplők között, mivel például a nagy építkezéseknél a képviseleti szervek közötti koordináció a tájékoztatást és a riasztást is elősegítheti. A munkavállalók képviselőinek ezek a kezdeményezései annál is inkább indokoltak, mivel számos vállalat a nyilvánosság elé tárja a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos politikáját;

A rendelkezések megfelelő alkalmazása érdekében pontosítani kell a javaslat szövegét

32.

rámutat, hogy a nemzeti bíróságok fontos szerepet fognak játszani az irányelvjavaslat gyakorlati megvalósításában, és ezért a javaslatnak világos, pontos rendelkezéseket kell tartalmaznia, hogy a szövegnek az egyes nemzeti bíróságok általi értelmezése során ne merüljenek fel újabb kétségek, és ne sokszorozódjon meg az Európai Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdések száma;

33.

ezért úgy véli, hogy az irányelvjavaslatban szereplő bizonyos fogalmakat világossá kell tenni, és egyértelműen meg kell határozni. A munkavállalók kiküldetésének feltételeit például egyértelműen rögzíteni kell, mégpedig oly módon, hogy a visszaélés jogi következményei a munkavállalókat ne sújthassák. Emellett például egyes nyelvi változatok két különböző alakot használnak az „ideiglenesen kiküldött” munkavállaló jelölésére (így a francia változatban „provisoirement détaché” és „temporairement détaché” szerepel), vagy szintén ilyen a „hatékonyság” illetve az „alapvető munka- és foglalkoztatási szabályok” fogalma, amely utóbbi a 96/71/EK irányelvben nem szerepel;

34.

ugyanezen okoknál fogva felhívja a figyelmet a javaslat 5. preambulumbekezdésére, amely hangsúlyozza ugyan, hogy „egyértelműsítésre szorul a 96/71/EK irányelv és a kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendelet (…) közötti kapcsolat”, ám a javaslat nem veszi figyelembe ezt az egyértelműsítési igényt;

A rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos bármilyen félreérthetőség megszüntetésének szükségessége

35.

úgy véli, hogy a javaslat preambuluma félreértésekhez vezethet a munkaszerződésre alkalmazandó jogszabályok tekintetében (a származási ország vagy fogadó ország jogszabályait kell-e figyelembe venni?). Ha igaz is – ahogy ezt a 6. preambulumbekezdés hangsúlyozza –, hogy az irányelv nem foglalkozik közvetlenül a Róma I. rendelet 8. cikke szerint érvényes jogszabályok alkalmazásával, érdemes emlékeztetni rá, hogy az 1996-os irányelv sem arra törekedett, hogy módosítsa ezt a rendelkezést (akkor az 1980-as Római Egyezmény 6. cikke), hanem arra, hogy pontosan meghatározza a kötelező érvényű jogszabályok alkalmazási feltételeit a Róma I. rendelet 9. cikkének értelmében (akkor az 1980-as Római Egyezmény 7. cikke);

36.	ügyelni fog rá, hogy az irányelvjavaslat ne változtasson a 96/71/EK irányelv szellemiségén és célkitűzésén;

37.

úgy véli, hogy a 96/71/EK irányelv rendelkezéseinek az ajánlattevő általi betartására vonatkozó követelménynek kellene az egyik kritériumnak lennie, amikor odaítélik a közbeszerzési és a magánszerződéseket, és a szabályok lényeges megsértése esetén – ahogyan az már ma is adott – lehetőséget kell teremteni az érintett ajánlattevő kizárására;

38.	támogatja, hogy az Európai Bizottság közelíteni szándékozik azokat a tagállami jogszabályokat, amelyek a közigazgatási bírságok és büntetések határokon átnyúló teljesítéséről szólnak.

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

Preambulum

1. bevezető hivatkozás

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére és 62. cikkére,	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 153. 53. cikke (1) bekezdésén rek b) pontjára és 62. cikkére,

Indokolás

A munka- és foglalkoztatási feltételek hagyományosan a kollektív tárgyalások hatálya alá tartoznak, vagyis vonatkozik rájuk a szociális partnerek autonómiája, akik egyébként kulcsszerepet töltenek be ezen a területen a kollektív szerződésekben szereplő szabályok betartásának ellenőrzésében. Ezért a legmegfelelőbb jogi alap a Szerződés 153. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amely kifejezetten megnevezi a munkafeltételek területére vonatkozó közösségi kezdeményezéseket. Egyébiránt, mivel itt a „szolgáltatásnyújtás” jogalapra támaszkodó 96/71/EK irányelv végrehajtására vonatkozó irányelvjavaslatról van szó, az Európai Bíróságnak a jogalap megválasztására vonatkozóan hozott ítéletei kifejezetten nem tiltják meg, hogy a szóban forgó javaslat elfogadásához megfelelőbb jogi alapot válasszanak.

2. módosítás

3. preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(3)

Az olyan munkavállalók tekintetében, akiket ideiglenesen külföldre küldenek, hogy a szokásos munkavégzésük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való szolgáltatásnyújtás céljából ott munkát végezzenek, a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a kiküldött munkavállalók minimális védelme érdekében világosan megfogalmazott, alapvető munka- és foglalkoztatási szabályokat és feltételeket állapít meg, melyeket a szolgáltatónak teljesítenie kell abban a tagállamban, amelybe a kiküldetés irányul.

(3)

Az olyan munkavállalók tekintetében, akiket ideiglenesen külföldre küldenek, hogy a szokásos munkavégzésük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való szolgáltatásnyújtás céljából ott munkát végezzenek, azon államon kívüli tagállam területén végezzenek munkát, amely államban őket szokásosan alkalmazzák , a szokásos tevékenységvégzési helyük szerinti államtól eltérő tagállamban való szolgáltatásnyújtás céljából ott munkát végezzenek, a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a kiküldött munkavállalók minimális védelme érdekében világosan megfogalmazott, alapvető munka- és foglalkoztatási szabályokat és feltételeket állapít meg, melyeket a szolgáltatónak teljesítenie kell abban a tagállamban, amelybe a kiküldetés irányul.

Indokolás

A módosítás nem csupán szemantikai jellegű, hanem a 96/71/EK irányelvben használt fogalmakkal való koherencia megőrzésére is irányul. A módosítás szó szerint átveszi a 96/71/EK irányelv 3. preambulumkezdésének megfogalmazását, amely nem korlátozódik a tagállamok közötti kiküldések vizsgálatára, ellentétben a javaslat preambulumbekezdéseivel. Ha mégis ez lenne a jelenlegi javaslat szándéka, akkor eltérne az 1996. évi jogszabály megfogalmazójának szándékától, aki annak érdekében, hogy a harmadik országból származó kiküldetéseket is figyelembe lehessen venni, az „azon államon kívüli tagállam területén” megfogalmazást használja (a 96/71/EK irányelv 3. preambulumbekezdése), nem pedig „a szokásos munkavégzésük szerinti tagállamtól eltérő” megfogalmazást, ahogyan ezt a jelenlegi irányelvjavaslat teszi. A jogbiztonság érdekében célszerű ezt az elvet a jelenlegi javaslat preambulumbekezdéseiben megőrizni.

3. módosítás

6. preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(6)

A 96/71/EK irányelvhez hasonlóan ez az irányelv nem érintheti a Róma I. rendelet 8. cikke szerint az egyéni munkaszerződésekre vonatkozó jogszabályok alkalmazását vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazását.

(6)

A 96/71/EK irányelvhez hasonlóan ez az irányelv nem érintheti a Róma I. rendelet 8. cikke szerint az egyéni munkaszerződésekre vonatkozó jogszabályok alkalmazását, a Róma I. rendelet 9. cikke szerint a kiküldött munkavállalókat fogadó tagállam kötelező szabályainak alkalmazását, vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazását.

Indokolás

Ez a kiegészítés azért fontos, mert minden félreértést eloszlat a 96/71/EK irányelv hatókörére és annak a nemzetközi magánjoggal való kapcsolatára vonatkozóan. A 96/71/EK irányelv ugyanis nem érinti közvetlenül a Róma I. rendelet 8. cikke szerint az egyéni munkaszerződésekre vonatkozó jogszabályok alkalmazását, hanem a Róma I. rendelet 9. cikke alapján explicit módon rendelkezik a fogadó ország kötelező szabályainak a kiküldött munkavállalók vonatkozásában történő alkalmazásáról (függetlenül a szerződésre alkalmazandó jogszabályoktól). Ha ezt itt nem hangsúlyozzuk, illetve nem jelentjük ki világosan, az félreértések forrása lehet, azzal a veszéllyel, hogy eltérünk a 96/71/EK irányelv szellemétől és betűjétől.

4. módosítás

(14) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Tovább kell pontosítani a tagállamok azon kötelezettségét, hogy elérhetővé tegyék a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokkal és feltételekkel kapcsolatos információkat, és hatékony hozzáférést biztosítsanak hozzájuk nem csupán a többi tagállam szolgáltatói, hanem az érintett, kiküldetésben lévő munkavállalók számára is.	Tovább kell pontosítani a tagállamok azon kötelezettségét, hogy elérhetővé tegyék a foglalkoztatásra vonatkozó szabályokkal és feltételekkel kapcsolatos információkat, továbbá ingyenes és hatékony hozzáférést biztosítsanak hozzájuk nem csupán a többi tagállam szolgáltatói, hanem az érintett, kiküldetésben lévő munkavállalók számára is.

Indokolás

Ahhoz, hogy a hozzáférés valódi lehessen, az információnak ingyenesnek kell lennie.

5. módosítás

1. cikk, új (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1. cikk

Tárgy

(…)

1. cikk

Tárgy

(…)

(3) A kiküldött munkavállalók munka- és foglalkoztatási feltételei alkalmazásának és végrehajtásának tekintetében a jelenlegi irányelvnek összhangban kell lennie a 96/71/EK irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével, amely így szól: „A nem tagállamban letelepedett vállalkozások nem részesülhetnek kedvezőbb elbánásban, mint a tagállamban letelepedett vállalkozások”;

Indokolás

A módosító indítvány teljes mértékben indokolt, ha arra gondolunk, hogy a jelenlegi irányelvjavaslatnak nem szabad felborítania a 96/71/EK irányelv struktúráját; az 1. cikk (4) bekezdésével a jogalkotónak az volt a célja, hogy elkerülhető legyen a harmadik országokból származó szociális dömping veszélye. Ugyanebből az okból el kellene kerülni, hogy a 96/71/EK irányelv szigorú alkalmazása csak az egyik tagállamból a másikba kiküldött munkavállalókra vonatkozzék, mert ez lehetővé tenné a harmadik országokból kiinduló esetleges csalásokat és a szabályok megkerülését. A tagállamoknak tehát ébereknek kell lenniük, és a szükséges intézkedések meghozásával meg kell akadályozniuk a jogszabályok ilyen jellegű megkerülését, amely gyengítené a jelenlegi ellenőrzési mechanizmust.

6. módosítás

3. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

3. cikk

A visszaélés és szabálykerülés megelőzése

(1) A 96/71/EK irányelv végrehajtásának, alkalmazásának és érvényesítésének céljából az illetékes hatóságok a vállalkozás által a letelepedési helye szerinti tagállamban folytatott tevékenységeket ténylegesen jellemző tényállási elemeket veszik figyelembe annak eldöntéséhez, hogy a vállalkozás a kizárólag belső igazgatási és/vagy adminisztratív tevékenységeken kívül folytat-e érdemi tevékenységet. Ilyen elemek a következők:

a)	az a hely, ahol a vállalkozás bejegyzett székhelye és ügyvitele található, irodai helyiségeket használ, adót fizet, működési engedéllyel rendelkezik vagy kereskedelmi kamara vagy szakmai testület bejegyzett tagja;

b)	a kiküldött munkavállalók felvételének helye;

c)	a vállalkozás által egyrészről a munkavállalóival, másrészről az ügyfeleivel kötött szerződésekre alkalmazandó jog;

d)	az a hely, ahol a vállalkozás üzleti tevékenységének jelentős részét végzi, és ahol adminisztratív személyzetet alkalmaz;

e)	a letelepedés helye szerinti tagállamban meglévő szerződések és/vagy elért forgalom abnormálisan korlátozott száma, illetve nagysága.

Ezen elemek értékelését mindig az egyes konkrét esetekhez kell igazítani, és figyelembe kell venni a vállalkozás által a letelepedési helye szerinti államban folytatott tevékenységek jellegét.

3. cikk

A visszaélés és szabálykerülés megelőzése

az a tagállam, ahol a vállalkozás az elsődleges tevékenységét végzi – alkalmazottanként számított időegységekben mérve –, valamint az a hely, ahol a vállalkozás bejegyzett székhelye és ügyvitele található, irodai helyiségeket használ, adót fizet, működési engedéllyel rendelkezik vagy kereskedelmi kamara vagy szakmai testület bejegyzett tagja;

b)	a kiküldött munkavállalók felvételének helye;

c)	a vállalkozás által egyrészről a munkavállalóival, másrészről az ügyfeleivel kötött szerződésekre alkalmazandó jog;

d)	az a hely, ahol a vállalkozás üzleti tevékenységének jelentős részét végzi, és ahol adminisztratív személyzetet alkalmaz;

e)	a letelepedés helye szerinti tagállamban meglévő szerződések és/vagy elért forgalom abnormálisan korlátozott száma, illetve nagysága.

(2) Annak megállapításához, hogy egy kiküldetésben lévő munkavállaló a szokásos munkavégzése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban munkáját ideiglenes jelleggel végzi, meg kell vizsgálni a munkára és a munkavállaló helyzetére vonatkozó összes tényállási elemet.

Ilyen elemek a következők:

a)	a munkát korlátozott ideig egy másik tagállamban végzik;

b)	a kiküldetésre azon tagállamtól eltérő tagállamban kerül sor, amelyben vagy amelyből a kiküldetésben lévő munkavállaló a munkáját az 593/2008/EK rendelet és/vagy a Római Egyezmény szerint szokásosan végzi;

c)	a kiküldetésben lévő munkavállaló visszatér abba a tagállamba, amelyből kiküldetésre küldték, vagy várhatóan folytatja ott végzett munkáját, miután elvégezte a munkát vagy befejezte a szolgáltatásnyújtást, amelyért kiküldetésbe küldték;

d)	az utazást, valamint a szállást és ellátást a munkavállalót kiküldetésbe küldő munkaadó biztosítja, vagy azok megtérítését garantálja, és ha igen, ez miként történik, valamint

e)	minden olyan ismétlődő korábbi időszak, amely alatt az állást ugyanazzal vagy másik (kiküldött) munkavállalóval töltötték be.

Valamennyi fent felsorolt tényállási elem csupán jelzésértékű tényező az elvégzendő átfogó értékelésben, ezért külön-külön nem lehet őket figyelembe venni. A kritériumokat mindig az egyes konkrét esetekhez kell igazítani, és figyelembe kell venni a helyzet egyediségét.

(2) Ezen elemek értékelése részét alkotja a kiküldött munkavállalói besorolásnak a fogadó tagállamban, ahogyan erről a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK parlamenti irányelv 2. cikkének (2) bekezdése rendelkezik.

(3) Annak megállapításához, hogy egy kiküldetésben lévő munkavállaló a szokásos munkavégzése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban munkáját ideiglenes jelleggel végzi, meg kell vizsgálni a munkára és a munkavállaló helyzetére vonatkozó összes tényállási elemet.

Ilyen elemek a következők:

a)	a munkát korlátozott ideig egy másik tagállamban végzik;

b)	a kiküldetésre azon tagállamtól eltérő tagállamban kerül sor, amelyben vagy amelyből a kiküldetésben lévő munkavállaló a munkáját az 593/2008/EK rendelet és/vagy a Római Egyezmény szerint szokásosan végzi;

c)	a kiküldetésben lévő munkavállaló visszatér abba a tagállamba, amelyből kiküldetésre küldték, vagy várhatóan folytatja ott végzett munkáját, miután elvégezte a munkát vagy befejezte a szolgáltatásnyújtást, amelyért kiküldetésbe küldték;

II. a kiküldetésben lévő munkavállaló érvényes A1. jelű űrlappal rendelkezik, amely igazolja, hogy a székhely szerinti tagállam szociális biztonsági rendszerébe tartozik. Az A1. jelű űrlap nem lehet visszamenőleges hatályú, és a kiküldetési idő kezdetétől biztosítani kell, az ellenőrzéseket megelőzően;

e)	az utazást, valamint a szállást és ellátást a munkavállalót kiküldetésbe küldő munkaadó biztosítja, vagy azok megtérítését garantálja, és ha igen, ez miként történik, valamint

f)	minden olyan ismétlődő korábbi időszak, amely alatt az állást ugyanazzal vagy másik (kiküldött) munkavállalóval töltötték be.

Indokolás

Ennek a rendelkezésnek a célja az, hogy megakadályozza, hogy olyan vállalkozások jöjjenek létre, amelyek a székhelyül szolgáló tagállamban csak „papíron” végeznek tevékenységet, azzal a céllal, hogy megkerüljék a fogadó tagállamban a munkakörülményekre vonatkozóan érvényes rendelkezéseket.

A 96/71/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdése annak megakadályozására törekszik, hogy egy állam (ideértve a harmadik országokat is) kiküldött munkavállalói önállónak minősülve kibújhassanak az irányelv alkalmazása alól. Ha például egy alkalmazott munkavállalót, aki A ország építőiparában dolgozik, munkáltatója önfoglalkoztatónak nyilvánít A országban, ez már elég lenne ahhoz, hogy a munkáltató mentesüljön az irányelv értelmében rá háruló kötelezettségek alól B tagállamban, ahová a munkavállaló kiküldésre kerül. Az ilyen csalások elkerülése végett az 1996. évi irányelv a munkavégzés helye szerinti országra (ebben az esetben B tagállamra) bízza, hogy saját jogszabályai alapján meghatározza a munkavállaló és így a munkaviszony fogalmát. E jogi konstrukció egyetlen gyenge pontját az így meghatározott elv konkrét alkalmazásának nehézsége jelenti: a 4. cikkben felsorolt elemek listája minden bizonnyal kiindulópont lehet a 96/71/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdése konkrét alkalmazásának megkönnyítéséhez.

7. módosítás

3a. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciók

Az 96/71/EK irányelv 3. cikkének vagy ezen irányelv megfelelő cikkeinek megsértése esetén, a vállalkozás és munkavállalói a szolgáltatásnyújtás szerinti országban alkalmazandó megfelelő jogszabályok hatálya alá tartozik, és az érintett vállalkozás által kiküldött személyekre úgy kell tekinteni, mint az Unión belül az EUMSZ 45. cikke szerint a mozgás szabadságához fűződő jogukat gyakorló munkavállalókra.

A fogadó tagállam ekkor kérheti annak azonnali bizonyítását, hogy az érintett munkavállalók a fogadó tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesülnek minden foglalkoztatási szabály és feltétel, valamint a kapcsolódó szociális jogok tekintetében az EUMSZ 45. cikkében foglaltakkal összhangban.

8. módosítás

5. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok megfelelő intézkedéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatók által alkalmazandó és betartandó, a 96/71/EK irányelv 3. cikkében említett foglalkoztatási szabályokra és feltételekre vonatkozó információk világosak, átfogóak, valamint távolról, elektronikus formában, könnyen hozzáférhető módon általánosan elérhetők legyenek olyan formátumban és internet-szabvány szerint, amely a fogyatékossággal élők számára is hozzáférést biztosít, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a kapcsolattartó hivatalok és a 96/71/EK irányelv 4. cikkében említett egyéb illetékes tagállami szervek képesek legyenek feladataik hatékony végrehajtására.

A tagállamok megfelelő intézkedéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatók által alkalmazandó és betartandó, a 96/71/EK irányelv 3. cikkében említett foglalkoztatási szabályokra és feltételekre vonatkozó információk világosak, átláthatóak, átfogóak, valamint távolról, elektronikus formában, ingyenesen, könnyen hozzáférhető módon általánosan elérhetők legyenek olyan formátumban és internet-szabvány szerint, amely a fogyatékossággal élők számára is hozzáférést biztosít, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a kapcsolattartó hivatalok és a 96/71/EK irányelv 4. cikkében említett egyéb illetékes tagállami szervek képesek legyenek feladataik hatékony végrehajtására.

Indokolás

Ahhoz, hogy a hozzáférés valódi lehessen, az információnak ingyenesnek kell lennie.

9. módosítás

7. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az (1) és (2) bekezdés szerinti kötelezettség nem teszi kötelezővé a letelepedés helye szerinti tagállam számára, hogy tényellenőrzéseket és ellenőrzéseket végezzen a fogadó tagállam területén, ahol a szolgáltatásnyújtás történik. Amennyiben ilyen szemlékre és ellenőrzésekre szükség van, azokat a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak kérésére a fogadó tagállam hatóságainak kell elvégezniük a 10. cikknek, valamint a fogadó tagállam nemzeti joga, gyakorlata és közigazgatási eljárásai által biztosított és az uniós jogszabályoknak megfelelő felügyeleti jogkörnek megfelelően.

Az (1) és (2) bekezdés szerinti kötelezettség nem teszi kötelezővé a letelepedés helye szerinti tagállam számára, hogy tényellenőrzéseket és ellenőrzéseket végezzen a fogadó tagállam területén, ahol a szolgáltatásnyújtás történik. A Amennyiben ilyen szemléket re és ellenőrzéseket re szükség van, azokat a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak kérésére a fogadó tagállam hatóságainak kell elvégezniük a 10. cikknek, valamint a fogadó tagállam nemzeti joga, gyakorlata és közigazgatási eljárásai által biztosított és az uniós jogszabályoknak megfelelő felügyeleti jogkörnek megfelelően.

Indokolás

A tényfeltáró ellenőrzéseket lassító eljárási akadályokat fel kell számolni mind a letelepedés helye szerinti, mind pedig a fogadó tagállamban.

10. módosítás

9. cikk (1) bekezdés, bevezető rész

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A tagállamok csak a következő közigazgatási követelményeket és ellenőrzési intézkedéseket írhatják elő:	A tagállamok csak A 96/71/EK irányelv 3. és 5. cikkének való jobb megfelelés érdekében a fogadó tagállam – minimumként – a következő közigazgatási követelményeket és ellenőrzési intézkedéseket írhatja ák elő:

Indokolás

Ahelyett, hogy – az Európai Bizottság mintájára – maximális követelményeket határozunk meg, minimális követelmények kitűzését javasoljuk. Ez a logikai csavar egyébként összhangban áll az európai bizottsági javaslat 12. cikke (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.

11. módosítás

9. cikk (1) bekezdés a) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

a más tagállamban letelepedett szolgáltatókat terhelő, arra vonatkozó kötelezettség, hogy legkésőbb a szolgáltatás megkezdésekor egy egyszerű nyilatkozatot tegyenek az illetékes nemzeti hatóságoknak, mely nyilatkozat csak a szolgáltató azonosságára, egy vagy több egyértelműen azonosítható kiküldetésben lévő munkavállaló tartózkodására, várható létszámukra, tartózkodásuk várható időtartamára és helyére, valamint a kiküldetést indokolttá tevő szolgáltatásokra vonatkozhat;

a más tagállamban letelepedett szolgáltatókat terhelő, arra vonatkozó kötelezettség, hogy legkésőbb a szolgáltatás megkezdésekor egy egyszerű nyilatkozatot tegyenek az illetékes nemzeti hatóságoknak., E mely nyilatkozatban fel kell tüntetni, hogy csak a szolgáltatót tájékoztatták a 96/71/EK irányelv 3. cikkébe foglalt, a munkaviszonyra vonatkozóan a szolgáltatásnyújtás szerinti országban alkalmazandó minimumszabályokról és -feltételekről, amelyeknek eleget fog tenni. E nyilatkozat kell hogy tartalmazza legalább a azonosságára, egy vagy több egyértelműen azonosítható kiküldetésben lévő munkavállaló tartózkodására, várható létszámukra, tartózkodásuk várható időtartamát a kezdőnapot, a kiküldött munkavállalók személyazonosságát és számát, valamint a munkahelyeket a fogadó tagállamban ra és helyére, valamint a kiküldetést indokolttá tevő szolgáltatásokra vonatkozhat;

Indokolás

Azoknak a követelményeknek a tisztázása, amelyeknek a szolgáltatók nyilatkozatának meg kell felelnie.

12. módosító indítvány

9. cikk (1) bekezdés b) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

arra vonatkozó kötelezettség, hogy a munkaszerződést (vagy a 91/533/EGK irányelv szerint azzal egyenértékű dokumentumot, beleértve adott esetben az említett irányelv 4. cikkében említett kiegészítő információkat), bérpapírokat, munkaidő-kimutatási lapokat és a bérkifizetést igazoló dokumentumokat, érvényes A1 űrlapot, amely igazolja, hogy a székhely szerinti tagállam szociális biztonsági rendszerébe tartozik, a 89/391/EK irányelvnek megfelelően a munkahelyi egészség és biztonság kockázatainak szükséges értékelését, abban az esetben, ha a kiküldött munkavállaló harmadik ország állampolgára, akkor a munkavállalási és a tartózkodási engedély egy példányát, illetve a 96/71/EK irányelvnek való megfelelőség ellenőrzéséhez szükséges egyéb dokumentumokat, vagy az ezekkel egyenértékű dokumentumok másolatát a kiküldetés ideje alatt megőrizzék vagy rendelkezésre bocsássák és/vagy papíralapú vagy elektronikus másolatban megőrizzék a területükön – például a munkahelyen vagy az építési területen vagy, a közlekedési ágazatban dolgozó utazó munkavállalók esetében, a tevékenység bázisán vagy a járműben, amellyel a szolgáltatást nyújtják, – hozzáférhető és egyértelműen meghatározott helyen;

Indokolás

Megjegyzés: a 3. cikk (2) bekezdésére vonatkozó módosító indítványhoz kapcsolódik.

13. módosítás

11. cikk, új (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

11. cikk

Jogvédelem – a panasztétel megkönnyítése – elmaradt kifizetések

(…)

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a szakszervezetek és más harmadik felek, mint például azok az egyesületek, szervezetek vagy egyéb jogi személyek, amelyeknek a nemzeti jogszabályokban lefektetett kritériumoknak megfelelően jogos érdeke az ezen irányelv rendelkezései betartásának biztosítása, a kiküldött munkavállalók és/vagy munkaadóik jóváhagyásával az ő nevükben vagy érdekükben részt vehessenek az ezen irányelv végrehajtásáért és/vagy az ebből az irányelvből eredő kötelezettségek érvényesítéséért folytatott bírósági vagy közigazgatási eljárásban.

11. cikk

Jogvédelem – a panasztétel megkönnyítése – elmaradt kifizetések

(…)

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a szakszervezetek és más harmadik felek, mint például azok az egyesületek, szervezetek vagy egyéb jogi személyek, amelyeknek a nemzeti jogszabályokban lefektetett kritériumoknak megfelelően jogos érdeke az ezen irányelv rendelkezései betartásának biztosítása, a kiküldött munkavállalók és/vagy munkaadóik jóváhagyásával az ő nevükben vagy érdekükben részt vehessenek az ezen irányelv végrehajtásáért és/vagy az ebből az irányelvből eredő kötelezettségek igények érvényesítéséért folytatott bírósági vagy közigazgatási eljárásban. A szakszervezetek jogot kapnak arra, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók beleegyezésével az ő nevükben is keresetet indítsanak;.

(4) A munkavállalók képviselőinek, mindenekelőtt az építőipari vállalatoknál működő európai üzemi tanácsok tagjainak jogukban áll, hogy bármikor riasszák a szakszervezeteket és a jogszabályok alkalmazásának ellenőrzésében illetékes hatóságokat a kiküldetéssel kapcsolatos bármely olyan tényállás esetén, amely komoly kétségeket ébreszt a kiküldött munkavállalókra vonatkozó munka- és foglalkoztatási feltételek tiszteletben tartásával kapcsolatban;

(5)4. Az (1) és (3) bekezdést a hasonló keresetek indítására határidőket meghatározó nemzeti jogszabályok, valamint a bíróság előtti képviseletre és védelemre vonatkozó eljárást érintő nemzeti jogszabályok sérelme nélkül kell alkalmazni.

Indokolás

A munkavállalók képviselői a vállalatoknál, különösen pedig az európai üzemi tanácsok tagjai közvetlenül érzékelik mindazt, ami a különféle vállalatoknál és létesítményeknél történik a tagállamokban. A munkafeltételek valódi, helyszíni vagy transznacionális megfigyelőiként rendelkezniük kellene azzal a joggal, hogy a munkavállalók kiküldésére vonatkozó dokumentumok alkalmazásával kapcsolatos csalás esetén riaszthassák az illetékeseket.

14. módosítás

12. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

12. cikk

Alvállalkozás – Egyetemleges felelősség

A 96/71/EK irányelv mellékletében említett építőipari tevékenységek tekintetében, a 96/71/EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésében felsorolt valamennyi kiküldetést megvalósító helyzet esetében a tagállamok a területükön letelepedett közvetlen alvállalkozók munkavállalóinak jogaival egyenértékű jogok védelme szempontjából megkülönböztetésmentesen biztosítják, hogy a kiküldetésben lévő munkavállaló és/vagy a szociális partnerek közös alapjai vagy intézményei azt a vállalkozót, amelynek a munkáltató (szolgáltató vagy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás vagy munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozás) közvetlen alvállalkozója, a munkáltatóval együtt vagy helyette felelősségre vonhassák az alábbiak meg nem fizetése esetén:

12. cikk

Alvállalkozás – Egyetemleges felelősség

Valamennyi A 96/71/EK irányelv mellékletében említett építőipari tevékenységek tekintetében, a 96/71/EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésében felsorolt valamennyi kiküldetést megvalósító helyzet esetében a tagállamok a területükön letelepedett közvetlen alvállalkozók munkavállalóinak jogaival egyenértékű jogok védelme szempontjából megkülönböztetésmentesen meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására ják, hogy valamely más a kiküldetésben lévő munkavállaló és/vagy a szociális partnerek közös alapjai vagy intézményei azt a vállalkozót, amelynek a munkáltató (szolgáltató vagy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozást munkával megbízó vállalkozás – vagy munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozás) közvetlen alvállalkozója, a munkáltatóval együtt vagy helyette – felelősségre vonható e vállalkozás által megbízott vállalkozás, alvállalkozó vagy munkaerő-kölcsönző kötelezettségeiért ssák az alábbiak meg nem fizetése esetén:.

Indokolás

Nem indokolt, hogy az alvállalkozói láncok szabályozását az építőiparra korlátozzuk. A betartandó kötelezettségek tisztázása.

15. módosítás

12. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy egy olyan vállalkozó, amely teljesítette az átvilágítási kötelezettségét, nem tartozik felelősséggel az (1) bekezdés szerint. Az ilyen rendszereket átláthatóan, megkülönböztetéstől mentesen és arányosan alkalmazzák. Ezek jelenthetnek olyan megelőző intézkedéseket, amelyeket a vállalkozó az alvállalkoző által a 96/71/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett, kiküldetésben lévő munkavállalókra alkalmazandó fő munkafeltételekre vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékok, többek között a bérpapírok és a bérkifizetést igazoló dokumentumok, a letelepedés szerinti tagállam a társadalombiztosítási és/vagy adóügyi kötelezettségek teljesítése és a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályok betartása tekintetében tett.

Indokolás

Uniós szinten nincs definiálva az „átvilágítási kötelezettség” fogalma. Egyébként elkerülendő, hogy az alvállalkozó felmentse a vállalkozót a felelősség alól a munkafeltételek betartásának ellenőrzését illetően.

16. módosítás

12. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok a nemzeti jogban az uniós joggal összeegyeztethető módon rendelkezhetnek szigorúbb, az alvállalkozó felelősségének hatálya és köre tekintetében megkülönböztetéstől mentes és arányos szabályokról. A tagállamok az uniós joggal összeegyeztethető módon a 96/71/EK irányelv mellékletében felsoroltaktól eltérő ágazatok tekintetében is rendelkezhetnek ilyen felelősségről. A tagállamok ezekben az esetekben úgy rendelkezhetnek, hogy egy olyan vállalkozó, amely a nemzeti jog szerint átvilágítást végzett, nem tartozik felelősséggel.

Indokolás

17. módosítás

12. cikk, új (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

4a.	Amíg az érintett ágazatban tevékenykedő szociális partnerek nem kötöttek megállapodást az alvállalkozói szintek számának korlátozásáról, az alvállalkozói szintek számát háromban rögzítik;

Indokolás

Ez a módosító indítvány a vélemény politikai ajánlásainak 28. pontjából következik.

18. módosítás

18. cikk, a 18. cikk után új cikk illesztendő be

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Új cikk

Csökkentést kizáró rendelkezés

Ennek az irányelvnek a végrehajtása semmi szín alatt nem jelent elégséges indokot a munkavállaló-védelem általános szintjének csökkentéséhez az irányelv által lefedett területeken. A végrehajtás során nem sérülhetnek a tagállamok és/vagy a szociális partnerek arra vonatkozó jogai, hogy a helyzet alakulásának függvényében olyan jogalkotási, szabályozási vagy szerződéses rendelkezéseket alkossanak, amelyek eltérnek az irányelv elfogadásakor létezőktől, feltéve, hogy tiszteletben tartják az irányelvben meghatározott minimális követelményeket.

Indokolás

Ez az úgynevezett „csökkentést kizáró rendelkezés” immár számos uniós irányelvben szerepel, és ezek megfelelőbb tagállami alkalmazására szolgál. Egy irányelv tagállami átültetése nem járhat azzal a hatással, hogy csökkennek az irányelv területeire vonatkozó védelmi szintek, többek között a vizsgált irányelv 12. cikkében meghatározott egyetemleges felelősség tekintetében.

19. módosítás

21. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

21. cikk

Jelentés

Legkésőbb az átültetésre megszabott határidő lejárta után öt évvel a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak ezen irányelv végrehajtásáról, amelyet adott esetben megfelelő javaslatok kísérnek.

21. cikk

Jelentés

Legkésőbb az átültetésre megszabott határidő lejárta után öt évvel a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának ezen irányelv végrehajtásáról, amelyet adott esetben megfelelő javaslatok kísérnek;

Indokolás

A módosítás abból az igényből következik, hogy az irányelvjavaslat jogalapja az EUMSZ 153. cikke legyen.

Kelt Brüsszelben, 2012. november 29-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO