7.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 68/1

—

tekintettel az EUMSZ 311. és 312. cikkére,

—

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2011. június 29-i bizottsági javaslatra és a 2012. július 6-i módosított bizottsági javaslatra (COM(2011)0398 és COM(2012)0388),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési kérdésekben történő együttműködésre vonatkozó intézményközi megállapodásról és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2011. június 29-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0403),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégia költségvetéséről szóló, 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0500),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács részére készített, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló, 2010. április 27-i bizottsági jelentésre (COM(2010)0185),

—

tekintettel az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel 2011. június 8-i, „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című állásfoglalására (2),

—

tekintettel a többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról szóló, 2012. június 13-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó felülvizsgált pénzügyi szabályokhoz csatolt, a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos problémákról szóló közös nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság időközi jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Halászati Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0313/2012),

A.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 312. cikkének (2) bekezdése értelmében a Tanácsnak különleges jogalkotási eljárás keretében, a Parlament egyetértésének megszerzése után egyhangú szavazással kell elfogadnia a többéves pénzügyi keretet megállapító rendeletet; mivel az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Tanács egyhangúlag olyan döntést fogadhat el, amely engedélyezi a Tanács számára, hogy minősített többséggel fogadja el a többéves pénzügyi keretet megállapító rendeletet;

B.

mivel az EUMSZ 310. cikkének (1) bekezdése értelmében a költségvetésben valamennyi uniós bevételt és kiadást fel kell tüntetni;

C.

mivel az EUMSZ 295. cikke értelmében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság konzultációt folytat egymással és közös megegyezés alapján rendezi együttműködését, és mivel ennek érdekében az éves költségvetési eljárás működésének, valamint az intézmények költségvetési ügyekben való együttműködésének javítása intézményközi megállapodást kell elfogadni;

D.

mivel az EUMSZ. 312. cikkének (5) bekezdése felhívja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a pénzügyi keret elfogadásának megkönnyítése érdekében;

E.

mivel az EUMSZ 311. cikke értelmében az Uniónak gondoskodnia kell a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről, és azt teljes egészében saját forrásokból kell finanszíroznia; mivel a Tanácsnak konzultálnia kell a Parlamenttel, mielőtt új határozatot fogad el a saját források reformjáról, továbbá meg kell szereznie a Parlament egyetértését a saját források rendszerének végrehajtási intézkedéseiről szóló rendelet elfogadása előtt;

F.

mivel ez lesz az első olyan alkalom, amikor a Lisszaboni Szerződés új rendelkezései alapján kerül sor egy, a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadására, amely pedig ilyen módon a Szerződés alapján fennálló előjogok tiszteletben tartásának a hatékony döntéshozatallal való összeegyeztetésére irányuló új, az intézmények között létrejövő együttműködési megállapodásokat von maga után;

G.

mivel a Lisszaboni Szerződés fontos új előjogokat biztosít az Európai Unió számára, például a külső fellépés (az EUSZ 27. cikkének (3) bekezdése), a sport (az EUMSZ 165. cikke), az űrkutatás (az EUMSZ 189. cikke), az éghajlatváltozás (az EUMSZ 191. cikke), az energiapolitika (az EUMSZ 194. cikke), az idegenforgalom (az EUMSZ 195. cikke) és a polgári védelem (az EUMSZ 196. cikke) területén;

H.

mivel 2011. június 8-i, túlnyomó többséggel elfogadott állásfoglalásában a Parlament mind jogalkotási, mind pedig költségvetési tekintetben megállapította általános politikai prioritásait a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan;

I.

mivel 2012. június 13-i, túlnyomó többséggel elfogadott állásfoglalásában a Parlament mind a kiadási, mind pedig a bevételi oldal tekintetében megállapította általános prioritásait a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan;

J.

mivel az illetékes parlamenti bizottságok teljes körű és mélyre ható elemzést készítettek a szükségletekről a politikai prioritások meghatározása érdekében, amelyet mellékelt véleményeikkel is alátámasztanak;

K.

mivel a ciprusi soros elnökség a felső határértékeket (de a rendes jogalkotási eljárás körébe tartozó politikai választásokat is) magában foglaló tárgyalási keretdokumentumot kíván a 2012 novemberében összeülő rendkívüli Európai Tanács elé terjeszteni;

L.

mivel az uniós költségvetés már most is 50 milliárd euróig biztosít garanciát a fizetési mérleg középtávú pénzügyi támogatásához az euróövezeten kívüli tagországok számára, továbbá 60 milliárd euróig az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmushoz (EFSM) (a kihelyezett kölcsönökből adódó teljes kintlévőség);

M.

mivel az Európai Unió számára fontos, hogy az egység és egységesség általános elvének tiszteletben tartásán alapuló parlamentáris döntéshozatal és ellenőrző folyamat átlátható és demokratikus lényegét teljes mértékben kifejező költségvetéssel és költségvetési eljárással rendelkezzen, amely szükségessé teszi, hogy valamennyi bevételt és kiadást teljes mértékben, egymás kölcsönös kompenzációja nélkül felvegyenek, továbbá hogy mind a bevételekről, mind pedig a kiadásokról parlamenti vitát és szavazást tartsanak a Szerződésben foglalt hatáskörökkel összhangban;

1.

teljes mértékben tudatában van annak, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások nagyon nehéz társadalmi, gazdasági és pénzügyi helyzetben zajlanak, amelyben a tagállamok számottevő erőfeszítéseket tesznek nemzeti költségvetéseik kiigazítására, figyelemmel az államháztartás fenntarthatóságára, valamint a bankszektor és az egységes valuta stabilitására; ragaszkodik ahhoz, hogy nem szabad, hogy úgy tűnjön, az Unió további pénzügyi terheket ró az adófizetőkre; meggyőződése azonban, hogy az EU költségvetése annak a megoldásnak a részét képezi, amely lehetővé teszi Európa számára a mostani válságból való kiemelkedést azzal, hogy ösztönzi a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe történő beruházásokat, továbbá segítséget nyújt a tagállamoknak a jelenlegi strukturális problémák, különösen pedig a versenyképesség elvesztése, a növekvő munkanélküliség és szegénység együttes, összehangolt és fenntartható módon történő kezeléséhez;

2.

úgy véli mindazonáltal, hogy az úgy nemzeti, mint uniós szinten megvalósuló kiegyensúlyozott strukturális reformok alapvető előfeltételét jelentik az uniós finanszírozás hatékony és eredményes végrehajtásának, ugyanakkor emlékeztet a rendezett államháztartások jelentőségére;

3.

emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács számos alkalommal fejezte ki, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van a megerősített európai gazdasági kormányzásra, és elfogadta az Európa 2020 stratégiában az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében megállapított célkitűzéseket, azaz a foglalkoztatás ösztönzését, az innováció, a kutatás és fejlesztés feltételeinek javítását és az ezekre fordított közkiadások növelését, az energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseink teljesítését, a végzettségi szintek javítását és a társadalmi befogadásnak a különösen a szegénység mérséklése révén történő előmozdítását;

4.

emlékeztet, hogy az Európai Tanács 2012 júniusában maga fogadott el egy növekedési és munkahely-teremtési paktumot, amely elismeri az uniós költségvetés húzóhatását a növekedés és a foglalkoztatás megerősítése vonatkozásában, és jelentős hangsúlyt helyez annak az ahhoz való hozzájárulására, hogy az egész Unió kilábaljon a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságból;

5.

meglátása szerint az Uniót különösen súlyosan érintették az elmúlt négy év egymást követő pénzügyi válságai, részben azért, mert a pénzügyi szereplők, a nemzetközi partnerek és a közvélemény megkérdőjelezte az Unión belüli szolidaritás szintjét; úgy véli, hogy az ilyen szolidaritás középpontjában az uniós költségvetésnek kell állnia; meggyőződése ennélfogva, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló határozatnak vagy jelentős hatása lesz a nemzeti kormányok válság legyőzésére irányuló erőfeszítéseire, vagy további recesszióhoz vezet az Unióban;

6.

emlékeztet arra, hogy a 2008 óta hozott makrogazdasági pénzügyi stabilizációs intézkedések egyelőre nem vetettek véget a gazdasági és pénzügyi válságnak; úgy véli ezért, hogy Európában a növekedéshez való visszatéréshez és a munkahelyteremtéshez a tagállamoknak tovább kell folytatniuk a fenntartható növekedési potenciál kibontakoztatására irányuló erőfeszítéseiket, és jól célzott, szilárd és elégséges uniós költségvetésre van szükség ahhoz, hogy további segítséget lehessen nyújtani a nemzeti erőfeszítések koordinálásához és kibővítéséhez;

7.

megjegyzi, hogy az uniós költségvetés az unióbeli összes kormányzati kiadásnak csupán a 2 %-át teszi ki, és ennek megfelelően a negyvenötöd része a tagállami kormányzati kiadások összegének;

8.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 310. cikke alapján az uniós költségvetésben feltüntetett bevételeknek és kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük, így az uniós költségvetés nem eredményezhet hiányt és adósságot;

9.

hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés elsősorban beruházási költségvetés, és összes hozamának 94 %-át magukban a tagállamokban, illetve az Unió külső prioritásainak megfelelően ruházzák be; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés hozzájárulása nélkül a közberuházások a régiók és a tagállamok számára minimálisra csökkennének vagy lehetetlenné válnának; úgy véli, hogy az uniós költségvetés bárminemű csökkenése elkerülhetetlen módon növelné az egyenlőtlenségeket és gátolná a teljes uniós gazdaság növekedését és versenyképességét, továbbá kohézióját, és aláásná a szolidaritás alapvető uniós értékének elvét;

10.

kiemeli, hogy a Lisszaboni Szerződés nem érte el céljait, többek között azért, mert sem költségvetési, sem jogalkotási vonatkozásban nem volt megfelelő valamennyi szinten sem az összehangolás, sem az elkötelezettség; határozott véleménye, hogy a hatékonyság érdekében haladéktalanul, és minden további késedelem nélkül végre kell hajtani az Európa 2020 stratégiát;

11.

emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének megvalósításához jelentős összegű jövőorientált beruházásra van szükség, amely a becslések szerint 2020-ig eléri a legalább 1 800 milliárd eurót (4); hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb célkitűzése – azaz a növekedés és a magas minőségű foglalkoztatás előmozdítása valamennyi európai számára – csak akkor valósulhat meg, ha a tudásalapú társadalmat célzó oktatásba, kutatásba és innovációba, a kkv-kba, illetve a környezetbarát és új technológiába történő szükséges beruházások a társadalmi befogadás előmozdítása mellett most valósulnak meg, és azokat nem halasztják későbbre; előnyben részesíti a növekedésbarát költségvetési konszolidációs intézkedések ikerpályás megközelítését az államháztartási hiányok és az államadósságok ilyen beruházások ösztönzése révén történő csökkentése érdekében;

12.

úgy véli, hogy a fiatalok riasztó, az EU egészében fennálló helyzete, többek között példátlanul nagy arányú munkanélkülisége, növekvő szegénysége és az oktatásban tapasztalható kihívások, különös erőfeszítést igényel, hogy a többek között a megfelelő költségvetési támogatásban részesülő uniós programok és az Unió egész költségvetésében érvényesülő intézkedések révén meg lehessen őrizni az új generációk elkötelezettségét a béke, a demokrácia és az emberi jogok, a gazdasági prosperitás és a társadalmi igazságosság uniós értékei iránt;

13.

hangsúlyozza, hogy az erős, diverzifikált, versenyképes ipari alap az intelligens, fenntartható és inkluzív európai gazdaság kialakításának kulcsa; kiemeli az ipar jelentőségét az uniós versenyképesség és munkahelyteremtés támogatásában és ebből eredően a gazdasági válság leküzdéséhez való kulcsfontosságú hozzájárulását;

14.

határozottan támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedések az egész uniós költségvetésben érvényesüljenek, és a kiadások legalább a 20 %-a az éghajlathoz kapcsolódjon; fontosnak tartja, hogy az uniós költségvetés mobilizálni tudja a fenntartható és gyarapodó, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba való beruházást, megfelelő támogatást tudjon nyújtani az Európa 2020 stratégia éghajlattal, energiával, erőforrás-hatékonysággal és biológiai sokszínűséggel kapcsolatos célkitűzéseinek eléréséhez, az egészségesebb környezet biztosításával pedig az uniós polgárok javára tudjon válni;

15.

felhívja ennélfogva a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a nemzeti konszolidációs erőfeszítés és a megfelelő prioritások szerint kialakított uniós költségvetés hozzáadott értéke közötti szinergiákat, amelyek lehetővé teszik a legmagasabb szinten már vállalt politikai kötelezettségek végrehajtását;

16.

hangsúlyozza, hogy 1988 óta a nemzeti költségvetések az átlagot tekintve gyorsabban növekedtek az uniós költségvetésnél; megjegyzi, hogy a válság 2008-as kezdete óta a tagállamokban az állami összkiadások éves nominális szinten 2 %-kal növekedtek; levonja azt a következtetést, hogy az uniós költségvetésnek ez a nemzeti költségvetésekhez mérten vett csökkenése szöges ellentétben áll a Szerződés által az Unióra ruházott hatáskörök és feladatok bővülésével és a maga az Európai Tanács által hozott főbb politikai döntésekkel, különösen a megerősített európai gazdasági kormányzás kidolgozásával;

17.

hangsúlyozza, hogy 2000 óta az EU saját forrásainak felső határa (a GNI 1,29 %-a kötelezettségvállalásként, 1,23 % kifizetési előirányzatként) és a többéves pénzügyi keret felső határa közötti különbség számottevő mértékben nőtt; megjegyzi továbbá, hogy a többéves pénzügyi keret csupán a kiadások legmagasabb szintjét állapítja meg, ugyanakkor az uniós költségvetés mindig jóval e szintek alatt maradt;

18.

úgy véli, hogy a bizottsági javaslat – amely a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek a 2013-as felső határértékeken való befagyasztásával számol – nem lesz elegendő az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés európai stratégiájához kapcsolódó meglévő politikai prioritások, a Lisszaboni Szerződésben előírt új feladatok vagy az előre nem látható események finanszírozására, a maga az Európai Tanács által kitűzött politikai célkitűzéseket és kötelezettségvállalásokat nem is említve;

19.

megismétli a 2011. június 8-án kifejtett álláspontját, hogy a költségvetés megfelelő, a 2013-as felső határértékek szintje fölé történő emelése nélkül számos uniós prioritást és politikát lefelé kell módosítani, illetve akár le kell mondani a végrehajtásuktól;

20.

figyelmezteti a Tanácsot, hogy tartózkodjon mindennemű olyan kísérlettől, amely a Bizottság által javasolt uniós költségvetés szintjének további csökkentésére irányul; határozottan ellenzi a lineáris, horizontális csökkentésekre irányuló valamennyi kérést, mivel az ilyen csökkentések valamennyi uniós politika végrehajtását és hatékonyságát veszélyeztetnék, függetlenül ezek európai hozzáadott értékétől, politikai súlyától vagy teljesítményétől; felhívja ezzel szemben a Tanácsot arra, hogy amennyiben csökkentést javasolna, egyértelműen és nyilvánosan határozza meg, hogy mely politikai prioritásait vagy projektjeit kellene mellőzni;

21.

hangsúlyozza az uniós költségvetés kulcsfontosságú szerepét a közösen kialakított Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában; szilárd meggyőződése, hogy az uniós finanszírozás, ha jól meg van szervezve, olyan egyértelmű uniós hozzáadott értéket biztosító tevékenységeket indíthat el és mozdíthat elő, amelyeket a tagállamok egyedül nem képesek megvalósítani, továbbá megteremti a tagállamok tevékenységeivel való kiegészítő jelleget és szinergiákat azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamoknak a kulcsfontosságú, jövőre irányuló beruházásokra való összpontosítást;

22.

megerősíti ezzel összefüggésben az Európa 2020 stratégia fókuszpontját jelentő, a versenyképesség, a kkv-k, a vállalkozói kedv és a fenntartható infrastruktúra-fejlesztés területét érintő uniós programok számára rendelkezésre álló finanszírozás jelentős mértékű növelését támogató álláspontját; szilárd meggyőződése, hogy a bizottsági javaslat nyomán végrehajtott további csökkentés jelentős mértékben veszélyeztetné az Unió hitelességét és a növekedés és a munkahelyek melletti politikai elkötelezettségét;

23.

örömmel üdvözli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközről szóló bizottsági javaslatot és az európai közlekedési, energia- és digitális hálózatok fejlesztése céljából hozzárendelt reális pénzügyi előirányzatokat; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy a Kohéziós Alapból az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközbe átcsoportosított összeget az első években az ezen alapból kiosztott nemzeti előirányzatokkal összhangban költsék el;

24.

hangsúlyozza a kutatás és az innováció fontos szerepét a fenntartható, a világban vezető szerepet betöltő, tudás alapú, saját erőforrásait hatékonyan és felelősen felhasználó gazdaság felé való átmenet felgyorsításában; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy egyezzenek meg egy konkrét ütemtervben, amellyel elérhető a GDP 3 %-ának a kutatásba történő befektetése; rámutat arra a jelentős mértékű gazdasági kötelezettségvállalásra, amellyel ez a célkitűzés járna, tekintve a további, összesen 130 milliárd EUR összegű, mindenfajta forrásból finanszírozott további éves kiadást; hangsúlyozza – következésképpen – annak szükségességét, hogy az Unióban a kutatás és innováció finanszírozását a kiadások, és különösen az uniós kutatás és innovációs finanszírozás jelentős mértékű növelése révén fokozzák, ösztönözzék és biztosítsák – nevezetesen a Horizont 2020 programon keresztül;

25.

emlékeztet, hogy a kkv-k a gazdasági növekedés, a versenyképesség, az innováció és a foglalkoztatás fő mozgatórugói, és elismeri a fenntartható európai gazdaság fellendülésének és élénkítésének biztosításában játszott jelentős szerepüket; üdvözli ennélfogva, hogy az Európa 2020 stratégia különös hangsúlyt fektet az innovációra és az iparpolitikára; határozottan elutasítja az európai versenyképesség és foglalkoztatás középpontjában álló olyan programok, mint a COSME előirányzatainak további csökkentésére irányuló kísérleteket;

26.

úgy véli, hogy az uniós kohéziós politika (strukturális alapok és Kohéziós Alap) a befektetések, a fenntartható növekedés és a versenyképesség stratégiai eszköze, továbbá az európai szolidaritás fő pillére, amely kétségkívül uniós hozzáadott értékkel bír; megállapítja továbbá a kohéziós finanszírozás valamennyi uniós tagállam számára jelentős tovagyűrűző hatását; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-n belüli makrogazdasági egyenlőtlenségek hatékony csökkentése és a gazdasági, szociális és területi kohézióhoz való hozzájárulás érdekében képesnek kell lennie arra, hogy stabil, szilárd és fenntartható pénzügyi keretre támaszkodhasson; megerősíti azt az álláspontját, hogy – tekintettel a növekedésbe és a munkahelyekbe történő állami beruházások biztosításának sürgető szükségességére – a kohéziós politika finanszírozását legalább a 2007–2013 közötti időszak szintjén kell tartani és továbbra is le kell fednie valamennyi uniós régiót, külön hangsúlyt fektetve a kevésbé fejlett régiókra; támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy a kohéziós politika teljes előirányzatának 25 %-át irányozzák elő az ESZA számára;

27.

megismétli azt az álláspontját, hogy a KAP által megvalósítandó feladatok, kihívások és célkitűzések széles skálájára tekintettel a következő pénzügyi programozási időszakban legalább a 2013-as költségvetésben a KAP számára biztosított támogatás szintjét fenn kell tartani; véleménye szerint az új KAP-nak költségvetése hatékonyabb és eredményesebb felosztására kell törekednie, többek között a közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztési célú előirányzatok tagállamok, régiók és mezőgazdasági termelők közötti tisztességes elosztása révén a létező hiányosságok csökkentése érdekében; kiemeli ezzel kapcsolatban a KAP második pillérének fontos szerepét, amely jelentősen hozzájárul a vidéki munkahelyteremtéshez és befektetésekhez, illetve a mezőgazdasági szektor eredményességének és versenyképességének növeléséhez, különösen az Európa 2020 stratégiában is említett új kihívások fényében, továbbá a környezetkezeléshez és a biológiai sokszínűség megőrzéséhez;

28.

hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a környezetre és az éghajlatra irányuló, jól célzott és hatékony uniós program megerősítése, és hogy az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos integrált kiadásokat a megfelelő uniós alapokon belül aktívan támogatni kell;

29.

felismeri azokat a jelentős kihívásokat, amelyekkel az unióbeli fiatalok a gazdasági válság során szembesülnek; úgy véli, hogy a fiatal európaiak részvétele, foglalkoztatása, oktatása, informális tanulása, képzése, mobilitása és társadalmi integrációja stratégiai jelentőségű kérdés az EU és az európai társadalom fejlődése szempontjából; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság által javasolt konkrét, az ifjúsággal kapcsolatos eszközök mellett e kérdéseket az uniós költségvetésből finanszírozott valamennyi kapcsolódó politikában és programban is általánosan juttassák érvényre és kezeljék prioritásként, például vezessenek be ifjúsági garanciarendszert annak biztosítására, hogy minden európai fiatalnak, aki nem tud munkát találni, kínálják fel a további oktatás vagy képzés lehetőségét;

30.

hangsúlyozza a legkiszolgáltatottabb személyeket célzó program folytatásának szükségességét; emlékezteti a Bizottságot azon kötelezettségvállalására, hogy időben ilyen értelmű jogalkotási javaslatot nyújt be az e program támogatásának új jogalap alapján történő, 2013 utáni folytatásának biztosításához saját pénzügyi kerettel;

31.

véleménye szerint a Bizottság által a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek szánt összeg nem tükrözi megfelelően e térség Lisszaboni Szerződés általi megerősítését, valamint az egyre növekvő feladatokat és kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a finanszírozott tevékenységekenek hozzáadott európai értékkel kell rendelkezniük, és hogy biztosítani kell azt, hogy a pénzforrásokat tisztességesen, kiegyensúlyozottan és átlátható módon osszák fel az e programok által elérni kívánt célkitűzések között;

32.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió oktatási, ifjúsági, média- és kulturális programjai közel állnak a polgárokhoz, rendkívül magas végrehajtási aránnyal rendelkeznek, számottevő húzó- és tovagyűrűző hatással, így például jelentős gazdasági hatásokkal járnak, és egyértelmű és igazolt európai hozzáadott értéket hoznak létre az erőforrások összevonásával, a mobilitás és az aktív polgárság ösztönzésével és a különféle ágazatok és érdekelt felek közötti együttműködés növelésével;

33.

ismételten kifejezésre juttatja azt az álláspontját, hogy a Szerződések által az Európai Unióra ruházott új feladatkörök a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez képest megfelelő további finanszírozást tesznek szükségessé, amely lehetővé teszi az Unió számára azt, hogy globális szereplőként betölthesse szerepkörét, ugyanakkor fenntarthassa már vállalt kötelezettségeit, különösen azt, hogy a tagállamok elérik a GNI-jük 0,7 %-át kitevő hivatlaos fejlesztéstámogatási célt, és a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő elérését; Kiemeli az Unió szerepét a szomszédos és partnerországokban történő, a demokrácia, a béke, a szolidaritás, a stabilitás előmozdításában és a szegénység csökkentésében; kiemeli az uniós támogatásnak a tagállamok által nyújtott támogatást kiegészítő jellegét, valamint az uniós támogatás katalizátorhatását az olyan régiókban való megjelenést tekintve, ahová nem jut el a kétoldalú támogatás; különösképpen támogatja a tagállami és az uniós intézkedések közötti közös programozást; hangsúlyozza ezért, hogy a Bizottság „globális Európára” irányuló javaslatát és az Európai Fejlesztési Alapot az ahhoz szükséges minimumnak kell tekinteni, hogy Európa képes legyen ambícióit megvalósítáani a világban; megjegyzi, hogy különösen az EKSZ-t a feladataihoz mért, megfelelő költségvetési forrásokkal kell támogatni;

34.

hangsúlyozza a nagy léptékű infrastrukturális projektek – például az ITER, a Galileo és GMES – stratégiai jelentőségét az EU versenyképességének jövője szempontjából; elutasít következésképpen minden, a GMES kormányközi programmá való alakítására irányuló próbálkozást;

35.

határozott véleménye, hogy e nagy léptékű projektek finanszírozását az uniós költségvetésből kell biztosítani, de ugyanakkor elkülönített módon, így biztosítva azt, hogy a költségek esetleges megszaladása ne veszélyeztesse más uniós politikák finanszírozását és sikeres végrehajtását;

36.

üdvözli azt a bizottsági javaslatot, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben rögzítsék a Galileóra szánt legmagasabb összeget, ilyen módon különítve el e projekt költségvetési keretét; úgy véli, hogy az ITER-re és a GMES-re szánt legmagasabb összegeket hasonlóképpen szintén rögzíteni kellene a rendeletben; úgy véli, hogy az e három projektre szánt pénzügyi kereteket a többéves pénzügyi keret felső határértékeit meghaladóan kellene kiosztani, megkönnyítve ilyen módon, hogy a tagállamok szükség esetén további forrásokat biztosítsanak;

37.

hangsúlyozza, hogy ma nagyobb szükség van arra, mint valaha, hogy az európai hozzáadott érték elérése és a hatékony pénzgazdálkodás – a hatékonyság, az eredményesség és a gazdaságosság – biztosítása legyen az uniós költségvetés irányadó elve; üdvözli ezzel kapcsolatban a többéves programok új generációjáról szóló bizottsági jogalkotási javaslatokat, amelyet a rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni; ragaszkodik ahhoz, hogy maximalizálni kell az uniós támogatási programok és a nemzeti beruházások közötti szinergiákat;

38.

úgy véli, hogy az állami költségvetési megszorítások jelenlegi helyzetében az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez szükséges hosszú távú beruházások létrejöttéhez egyértelműen szükség van más finanszírozási források kiegyenlítő igénybevételére; határozottan úgy véli, hogy az uniós hozzáadott érték különösen az egyes tagállamok hatókörén kívül eső hosszú távú beruházásokban található meg; kiemeli ezzel kapcsolatban a következő többéves pénzügyi kerettel összefüggő innovatív pénzügyi eszközökről szóló állásfoglalásának (5) következtetéseit és ajánlásait;

39.

rámutat annak szükségességére, hogy biztosítsák az ágazatspecifikus szabályok és a költségvetési rendelet átfogó kerete közötti koherenciát, és hogy megtalálják az egyensúlyt az ésszerűsítés és az eredményes pénzgazdálkodás között; tudomásul veszi a Bizottság által kiadott egyszerűsítési eredménytáblát, és megerősíti az egyszerűsítési menetrend támogatására irányuló szándékát; meggyőződése, hogy tovább kell csökkenteni a kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív terheket, és felhív a bürokrácia szintjére vonatkozó alapos ellenőrzések végrehajtására a többéves programok új generációja tekintetében annak érdekében, hogy ne kerüljön sor semmilyen további adminisztratív teher bevezetésére se uniós, se nemzeti szinten;

40.

úgy véli, hogy az uniós kiadások hatékonysága valamennyi szinten a hatékony politikai, szabályozói és intézményi keretektől függ; kitart amellett, hogy a tagállamoknak az EUMSZ 310. cikkének (5) bekezdésével és 317. cikkével összhangban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően kell végrehajtaniuk a költségvetést; emlékezteti a tagállamokat azon jogi kötelezettségükre, hogy biztosítaniuk kell a költségvetésben szereplő előirányzatok ezen elvnek megfelelő felhasználását, és vállalniuk kell a felelősség rájuk eső részét az uniós finanszírozás hatékonyabbá tételében; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék által feltárt hibák 90 %-a a tagállamokban fordult elő, továbbá hogy e hibák többsége elkerülhető lett volna; sürgeti a tagállamokat, hogy állítsanak ki a megfelelő politikai szinten aláírt nemzeti megbízhatósági nyilatkozatokat;

41.

támogatja az előzetes feltételességgel kapcsolatos rendelkezések annak biztosítása érdekében történő bevezetését, hogy az uniós finanszírozás – különös tekintettel a Kohéziós Alapra, a strukturális alapokra és a vidékfejlesztési és halászati alapokra – célzottabb legyen az Európa 2020 céljainak elérése érdekében; úgy véli, hogy amennyiben végrehajtásuk egyrészt a helyi és regionális hatóságok határozottabb részvételének köszönhetően a megerősített partnerségi elven, másrészt olyan feltételeken alapul, amelyek megfelelnek a különböző alapok céljainak, ezek a feltételességgel kapcsolatos rendelkezések javíthatják az uniós támogatás legitimitását és eredményességét;

42.

felhív arra, hogy a partnerségi megállapodások keretében nyújtott finanszírozást bizonyos konkrét kötelezettségvállalásokhoz kössék, amelyeket a Bizottság és a tagállamok közötti párbeszéd során előre meghatároznak; méltányosnak tarja, ha e feltételek magukban foglalják különösen a hatályos uniós jog maradéktalan végrehajtását (például az árszabályozásra, a pályázati eljárásokra, a közlekedésre, a környezetre és az egészségügyre vonatkozóan) a szabálytalanságok elkerülése és az eredményesség biztosítása érdekében; ugyanakkor elutasítja olyan feltételek tagállamokra való kényszerítését, amelyek alapvető szociális és gazdasági reformokat írnak elő számukra; az összes feltételnek maradéktalanul tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás és a partnerség elvét;

43.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy nincs közvetlen kapcsolat az adott tagállam regionális szakpolitikai teljesítménye és makrogazdasági teljesítménye között, továbbá hogy a régiókat nem kellene büntetni azért, ha a nemzeti szint nem tenne eleget a gazdasági kormányzással kapcsolatos eljárásoknak; úgy véli, hogy a további büntetések kirovása ilyen módon csak súlyosbíthatná a már most is makrogazdasági nehézségekkel küzdő tagállamok problémáit, ennélfogva a makrogazdasági feltételek nem elfogadhatók;

44.

kiemeli a decentralizált uniós ügynökségek által az uniós célkitűzések támogatása terén kifejtett döntő fontosságú munkát, és hangsúlyozza, hogy az ügynökségeket a feladataikhoz mért, megfelelő költségvetési forrásokkal kell támogatni;

45.

úgy véli ugyanakkor, hogy a decentralizált uniós ügynökségek munkájának jelentős mértékben nagyobb megtakarításokat kell eredményeznie nemzeti szinten; sürgeti a tagállamokat, hogy értékeljék az ezen ügynökségek által nemzeti szinten elért hatékonyságjavulást, továbbá hogy ezeket teljes mértékben használják ki, ilyen módon ésszerűsítve nemzeti kiadásaikat; felhívja egyúttal a tagállamokat arra, hogy az ügynökségekkel kapcsolatban működésük ésszerűsítése céljából határozzák meg a munka esetleges párhuzamosságait vagy a csökkentett léptékű hozzáadott értéket;

46.

meggyőződése, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozatalának uniós szinten méretgazdságosságot, nemzeti szinten pedig jelentős megtakarításokat kell eredményeznie, különösen a harmadik országokban működő nemzeti diplomáciai szolgálatoknál;

47.

javasolja, hogy három – nemzeti, regionális és európai – szinten végezzenek független értékelést a közkiadások hatékonyságára vonatkozóan annak érdekében, hogy alaposan megvizsgálják a hozzáadott értéket, valamint a lehetőségeket a források egyesítésére és a költségek megtakarítására az olyan területeken, mint a védelem, a fejlesztéspolitika, a decentralizált ügynökségek, az Európai Külügyi Szolgálat és a tudományos kutatás, nem pusztán a méretgazdaságosság uniós szintű bátorításával, hanem a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával is; úgy gondolja, hogy ennek a vizsgálatnak a költségek megtakarításához kell vezetnie; emlékeztet arra, hogy a decentralizált ügynökségek értékelésekor figyelembe kell venni az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által a decentralizált ügynökségekről 2012. július 19-én aláírt együttes nyilatkozathoz mellékelt közös megközelítés megfelelő rendelkezéseit;

48.

egyetért a Bizottságnak az igazgatási kiadások racionalizálásának szükségességével kapcsolatos véleményével; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy feltétlenül egyensúlyt kell teremteni a további takarékoskodás és annak biztosítása között, hogy az intézmények a Szerződésekben előírt kötelezettségeiknek és hatásköreiknek megfelelően el tudják látni munkájukat és feladataikat, szem előtt tartva a jelenlegi gazdasági válság jelentette súlyos kihívásokat is;

49.

egyáltalán nem ért egyet a lineáris létszámcsökkentés összes intézmény, szerv és ügynökség esetében való alkalmazásával, mivel ezek Szerződések szerinti szerepe és felelősségi köre nagyon különböző; hangsúlyozza, hogy az egyes intézmények külön-külön történő kezelése céljából és megfelelő működésük akadályozásának elkerülése érdekében az intézményekre kell bízni annak eldöntését, hogy hol és milyen csökkentéseket lehet bevezetni;

50.

rámutat arra, hogy milyen jelentős megtakarításokhoz vezetne, ha az Európai Parlament egyetlen székhellyel rendelkezne; sürgeti a költségvetési hatóságot, hogy vesse fel e kérdést a 2014–2020-as időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokon;

51.

úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretet – a 2020-ig tartó hétéves időszakot – átmeneti megoldásnak kell tekinteni, mivel egyértelműen kapcsolódik az Európa 2020 stratégiához; úgy véli mindazonáltal, hogy egy 5 éves vagy 5+5 éves időszak jobban hozzáigazítaná a többéves pénzügyi keret időtartamát az intézmények hivatali idejéhez, növelve ezzel a demokratikus elszámoltathatóságot és felelősséget; emlékeztat arra, hogy a működőképes és hatékony többéves pénzügyi keret érdekében a hétéves időszak maximális rugalmasságot tesz szükségessé;

52.

hangsúlyozza a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletbe foglalandó félidős felülvizsgálat szükségességét, amelyhez a következő Parlament teljes körű részvételét biztosító kötelező erejű ütemtervet magában foglaló külön eljárás kapcsolódna; úgy véli, hogy a Bizottságnak a felülvizsgált többéves pénzügyi keretnek a 2018-as költségvetési eljárás vonatkozásában időben történő elfogadását lehetővé tevő jogalkotási javaslatot kellene előterjesztenie; hangsúlyozza, hogy a félidős felülvizsgálat nem akadályozhatja a beruházási kilátások stabilitását, és védenie kell a kedvezményezetteket, valamint a hosszú távú programozás és a beruházások stabilitását;

53.

elvi meggyőződése, hogy a változó politikai és gazdasági körülmények, valamint az előre nem látható események szükségessé teszik a többéves pénzügyi keretnek a hétéves időszak során való változtatását; ragaszkodik ahhoz, hogy a többéves pénzügyi keretnek nagyobb pénzügyi rugalmasságot kell biztosítania a fejezeteken belül és a fejezeteken átnyúlóan egyaránt, továbbá a többéves pénzügy kereten belüli pénzügyi évek között, annak biztosítása érdekében, hogy a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat teljes mértékben fel lehessen használni;

54.

úgy véli, hogy 5 %-os rugalmasság elengedhetetlen az (al)fejezetek felső értékei tekintetében, hogy lehetséges legyen az új körülményekhez való igazodás a teljes összeg emelése és a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának előírása nélkül;

55.

üdvözli a jogszabályi rugalmasság (az adott program teljes időtartamára szánt adott összegtől való eltérés lehetősége) szintjének 5 %-ról 10 %-ra történő növelésére irányuló bizottsági javaslatot;

56.

hangsúlyozza a többéves pénzügyi keret által meghatározott felső határértékek legjobb felhasználásának szükségességét; ezért azt javasolja, hogy az egyik évi költségvetés kötelezettségvállalási előirányzatainak felső határértékéből megmaradó különbözetet át lehessen vinni a következő évre, és azt tekintsék a többéves pénzügyi keret globális tartalékának, amelyet az elkövetkező években a különféle fejezetekhez lehet hozzárendelni becsült igényeiknek megfelelően, illetve mozgósítani az éves költségvetési eljárás keretében;

57.

hangsúlyozza emellett, hogy be kell vezetni a kifizetési előirányzatok globális többéves pénzügyi keret szerinti tartalékát, amely lehetővé tenné a kifizetési előirányzat felső határértékei alatt megmaradt tartalékoknak a következő évekre való átvitelét és az éves költségvetési eljárás keretében való mobilizálását;

58.

különösen aggódik a még fennálló kötelezettségvállalások jelenlegi folyamatos növekedése miatt; közös intézményközi stratégiára szólít fel a fennálló kötelezettségvállalások szintjének a 2014–2020-as időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi kereten belüli ellenőrzése és az ezt szolgáló megfelelő intézkedések érdekében; bátorítja e tekintetben az arról szóló vitát, hogy hogyan lehet egyenletesebben elosztani a többéves pénzügyi keret időtartama alatt a kifizetési előirányzatokat annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, ne kerüljön veszélybe a pénzügyi keret időszakának végén a kifizetési előirányzatok hiánya miatt az uniós programok végrehajtása;

59.

megállapítja, hogy az uniós költségvetés minden évben többletet mutat, és a tagállamok uniós költségvetéshez való hozzájárulásai ezzel az összeggel csökkennek; helyteleníti ugyanakkor, hogy a Tanács rendszeresen lineárisan csökkenti a kifizetési előirányzatok költségvetési tervezetben szereplő bizottsági becsléseit, továbbá hogy a Tanács az elmúlt években több alkalommal kifogást emelt az ellen, hogy a költségvetési év végén az uniós költségvetés számára biztosítsák a kiegészítő kifizetések Bizottság által igényelt azon szintjét, amelynek segítségével az EU teljesítheti pénzügyi kötelezettségvállalásait; véleménye szerint ez a megközelítés nem felel meg a helyes költségvetési gazdálkodásnak, és miközben a visszaadott többlet nem befolyásolja a tagállamok deficitjének általános szintjét, az összeg az EU éves költségvetése tekintetében jelentős különbséget jelent; emlékeztet az intézményeknek arra a kötelezettségvállalására, miszerint felülvizsgálják a költségvetési rendeletet annak érdekében, hogy lehetővé váljon a fel nem használt előirányzatok és a költségvetési egyenleg átvitele;

60.

határozottan támogatja a rendkívüli mozgástér fenntartását, de hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy hatékony lehessen, mobilizálása nem járhat a felső határértékek kötelező ellentételezésével, és azt minősített többségi szavazással kell elfogadni a Tanácsban;

61.

üdvözli a Bizottságnak a rugalmassági eszköz keretének növelésére, valamint az éves összegeknek a legfeljebb n+3 évig tartó hasznosítására irányuló javaslatát;

62.

hangsúlyozza, hogy szilárdan támogatja azt a bizottsági javaslatot, hogy a sürgősségi segélyre képzett tartalékot, az Európai Unió Szolidaritási Alapját, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot és az agrárágazati válsághelyzetek tartalékát – tekintettel nem programozható jellegükre – a megfelelő fejezetekre vonatkozó felső korlátokat meghaladóan szerepeltessék a költségvetésben;

63.

rámutat az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) mint olyan válságkezelő eszköz hozzáadott értékére, amely segíti a munkahelyüket elvesztett munkavállalókat a munkaerőpiacra történő visszatérésben; hangsúlyozza, hogy az EGAA-t mint a munkavállalók valamennyi kategóriája számára egyenlő feltételek mellett rendelkezésre álló eszközt 2013 után is folytatni kell és fel kell minősíteni; hangsúlyozza azt is, hogy a hatékonyság javítása érdekében a támogatások kifizetéséhez egyszerűsített és gyorsított eljárásra van szükség;

64.

emlékeztet arra, hogy az Unió költségvetése kiterjed az uniós intézmények által a hatáskörükön belül hozott döntésekből eredő valamennyi bevételre és kiadásra, valamint hogy a költségvetés elkülönítetten veszi figyelembe az Unió hitelezés, kölcsönzés és garanciák formájában megnyilvánuló pénzügyi műveleteit;

65.

sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy külön mellékletben sorolják fel az Unió és néhány tagállam által az európai stabilizációs mechanizmusokban (EFSM, EFSF, ESM) az EUMSZ 122. cikkének (2) bekezdésében, 136. cikkének (3) bekezdésében és 143. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően vállalt költségvetési vagy pénzügyi kötelezettségeket és biztosítékokat, valamint a „bankunióval” összefüggésben más tagállamoknak vagy projekteknek szóló közvetlen kétoldalú pénzügyi támogatást;

66.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági és monetáris unió erősítésével kapcsolatos minden döntést a Szerződések alapján kell meghozni a megfelelő intézmények bevonásával; hangsúlyozza, hogy a közösségi módszertől való bármilyen eltérés és a kormányközi megállapodások fokozott alkalmazása csak megosztja és gyengíti az Európai Uniót, ideértve az euróövezetet is;

67.

azon határozott meggyőződésének ad hangot, hogy az euróövezethez tartozó tagállamok bármely új, az országspecifikus, aszimmetrikus hatású megrázkódtatások kiigazítását és strukturális reformokat célzó költségvetési kapacitását, amelynek költségvetési funkcióját a többéves pénzügyi keret nem fedi le, uniós keretben kell kidolgozni, és arra a létező intézményeken keresztül vonatkoznia kell a megfelelő demokratikus elszámoltathatóságnak; emlékeztet arra, hogy a Szerződésekben lefektetetteknek megfelelően miden új költségvetési kapacitásnak az uniós költségvetés részét kell képeznie a költségvetés egységességét tiszteletben tartva; úgy véli továbbá, hogy a láthatóság javítása és az ilyen új költségvetési kapacitások addicionalitásának biztosítása érdekében új külön fejezetet kellene létrehozni a többéves pénzügyi keretben; határozottan elutasít a Bizottság javaslatában szereplő, a többéves pénzügyi keret felső határértékeinek csökkentésére irányuló minden kísérletet, melynek célja források biztosítása ezen új kapacitás számára;

68.

nyomatékosan felszólítja a tagállamokat, hogy határozottan kötelezzék el magukat az Európai Fejlesztési Alapnak az uniós költségvetésbe való, 2021-től kezdődő integrációja mellett; megállapítja, hogy e reform szükségessé teszi a többéves pénzügyi keret felső határértékeinek megfelelő emelését;

69.

megerősíti azt a szándékát, hogy a jövőben az éves költségvetési tervezet vizsgálatának részeként külön nyilvános vitát és szavazást tart a költségvetés bevételi oldaláról; szilárd meggyőződése, hogy ily módon állandó párbeszédet lehet fenntartani az Unió pénzügyi rendszerével kapcsolatban, jóllehet teljes mértékben elismeri, hogy a költségvetési hatóság jelenleg semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik arra, hogy a költségvetés e részét illetően változtatásokat javasoljon;

70.

úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretről folyó, több mint egy évvel ezelőtt megkezdődött tárgyalások egyértelműen alátámasztják a saját források eredeti rendszerének hiánya miatt kialakult holtpontot: e tárgyalások a Tanácsban szerveződnek, két ellentétes, egyfelől az uniós költségvetés nettó befizető államai, másfelől pedig az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei által vezetett tábor körül, egy olyan rendszerben, amely tisztán számviteli alapú elképzeléssel rendelkezik a tisztes megtérülésről, ami – végső soron – a többéves pénzügyi keretről való mindennemű megállapodást a kivételek és ellentételezések hosszú, zárt ajtók mögött megvitatott és az európai polgárok számára megfoghatatlan listájától tesz függővé;

71.

meggyőződése, hogy az uniós költségvetés finanszírozásának vissza kell térnie a saját források valódi rendszerére a Római Szerződésben és valamennyi azt követő európai uniós szerződésben foglaltaknak megfelelően; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a jelenlegi rendszer – amely szerint a finanszírozás nagy többsége a nemzeti hozzájárulásokból származik – nem átlátható és nem méltányos, és sem európai, sem pedig nemzeti szinten nem áll parlamenti ellenőrzés alatt; hangsúlyozza, hogy e rendszer lényegében a Szerződés betűjét és szellemét is sérti;

72.

rámutat arra, hogy a saját források rendszere szerkezetének átalakítása önmagában nem az uniós költségvetés méretét érinti, hanem a források hatékonyabb összetételének megállapítására irányul az elfogadott uniós politikák és célkitűzések finanszírozása érdekében; hangsúlyozza, hogy egy új rendszer bevezetése nem növelné a polgárokra háruló adóterheket, hanem ehelyett csökkentené a nemzeti kincstárak terheit;

73.

megerősíti azt a 2012. június 13-i állásfoglalásában kifejtett alapvető álláspontját, hogy nem kész jóváhagyni a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendeletet, ha nem születik politikai megállapodás – a Bizottság 2011. június 29-i javaslatával összhangban, ideértve a valódi új saját forrásokra vonatkozó jogalkotási javaslatát– a saját források rendszerének reformjáról; úgy véli, hogy ennek a reformnak arra kell irányulnia, hogy 2020-ra legfeljebb 40 %-ra csökkenjen az uniós költségvetéshez való tagállami, GNI-alapú hozzájárulások aránya, hozzájárulva ezzel a tagállamok konszolidációs erőfeszítéseihez;

74.

határozott meggyőződése, hogy a szükséges politikai megállapodásnak a következő elemeket kell tartalmaznia:

75.

hangsúlyozza, hogy mind a Parlamentben, mind pedig a Tanácsban szigorú többség szükséges a többéves pénzügyi keret elfogadásához, és rámutat arra, mennyire fontos, hogy teljes mértékben éljenek a 312. cikk (5) bekezdésének rendelkezéseivel, amelyek azt a kötelezettséget róják az intézményekre, hogy folytassanak tárgyalásokat a Parlament által jóváhagyható szöveggel kapcsolatos megállapodás érdekében;

76.

hangsúlyozza, hogy ez lesz az első olyan alkalom, amikor a Lisszaboni Szerződés új rendelkezései alapján kerül sor egy, a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadására, amely a hatékony döntéshozatalt és a kapcsolódó előjogok tiszteletben tartását kombináló új, az intézmények között létrejövő együttműködési megállapodásokat von maga után; üdvözli e tekintetben a Tanács soros magyar, lengyel, dán és ciprusi elnökségének a strukturált párbeszéd és a Parlamenttel folytatott rendszeres információcsere kialakítása érdekében tett lépéseit;

77.

készen áll arra, hogy érdemi megbeszéléseket folytasson a Tanáccsal mind a többéves pénzügyi keretről, mind pedig az intézményközi megállapodásról, és felkéri a Tanácsot, hogy figyelemmel a 2012. november 22 és 23-i Európai Tanácsra, minden szinten tegye intenzívebbé a kapcsolatokat; hangsúlyozza, hogy amint lehetséges, végleg meg kell állapodni a többéves pénzügyi keretre vonatkozóan;

78.

megjegyzi, hogy az európai tanácsi szinten létrejött egyetlen politikai megállapodás sem több a Tanácsnak adott tárgyalási mandátumnál; ragaszkodik ahhoz, hogy miután az Európai Tanács politikai megállapodásra jutott, kimerítő tárgyalásokra kell sort keríteni a Parlament és a Tanács között, mielőtt a Tanács hivatalosan is a Parlament elé terjesztené jóváhagyásra a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletre vonatkozó javaslatait;

79.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ szerint a Parlament és a Tanács a jogalkotó szerv, és az Európai Tanács nem rendelkezik jogalkotói szerepkörrel; hangsúlyozza, hogy a többéves programokkal kapcsolatos jogalkotási javaslatokról szóló tárgyalásokra a rendes jogalkotási eljárás keretében kerül sor;

80.

ragaszkodik a többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel és az ahhoz kapcsolódó többéves programokkal kapcsolatos tárgyalások tekintetében a minőségi megközelítéshez; hangsúlyozza, hogy az említetteket csomagnak kell tekinteni, és megerősíti azt az elvet, hogy „nincs megegyezés addig, amíg minden kérdésben megegyezés nem születik”;

81.

hangsúlyozza az EP bizottságai időközi jelentéshez csatolt véleményeinek fontosságát, mivel kiegészítik a többéves pénzügyi keretről/intézményközi megállapodásról szóló tárgyalásokra vonatkozó, ezen állásfoglalásban foglalt iránymutatásokat, továbbá értékes vezérfonalat biztosítanak az iránymutatásokhoz, valamint velük kapcsolatban további részletekkel szolgálnak; kitart amellett, hogy az e véleményekben foglalt szakpolitika-specifikus ajánlásokat fel kell használni a megfelelő többéves programokról szóló tárgyalások során; e tekintetben újra megfogalmazza szilárd álláspontját, amely szerint a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos külön jogalkotási eljárásnak nem kell foglalkoznia olyan kérdésekkel, amelyek a rendes jogalkotási eljárás alá tartoznak;

82.

felhívja a Tanács figyelmét a csatolt munkadokumentumra, amely kiemeli a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra, továbbá a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodásra irányuló javaslatra vonatkozó módosításokat; véleménye szerint további módosítások is szükségessé válhatnak attól függően, hogyan alakulnak a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások; rámutat, hogy az intézményközi megállapodás csak azt követően véglegesíthető, hogy a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos eljárás lezárult;

83.

rámutat végezetül arra, hogy amennyiben 2013 végéig nem fogadnak el többéves pénzügyi keretet, a 2013-as évnek megfelelő plafonokat és egyéb előírásokat meg kell hosszabbítani egy új többéves pénzügyi keret elfogadásáig; jelzi, hogy ebben az esetben a Parlament készen áll majd arra, hogy gyors megállapodást kössön a Tanáccsal és a Bizottsággal a többéves pénzügyi keret belső szerkezetének az új politikai prioritásokhoz történő hozzáigazításáról;

84.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az érintett egyéb intézményeknek és szerveknek.