9.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 133/62

1.1

Az EGSZB támogatja a rendelettervezet alapvető elveit. Ezzel egyidejűleg megállapítja, hogy a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap tervezetében szereplő pénzügyi források nem elegendőek ezen alap célkitűzéseinek megvalósításához.

1.2

Tekintettel arra, hogy az Európai Unió népességének 24,2 %-a van kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának, valamint hogy e tendenciák várhatóan erősödni fognak, az EGSZB sürgeti, hogy az új alap költségvetését a szükségleteknek megfelelő módon állapítsák meg. Az új alap költségvetésének összhangban kell állnia az Európa 2020 stratégia azon célkitűzésével, amelynek értelmében 2020-ig legalább 20 millióval csökkenteni kell a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő vagy ilyen kockázatnak kitett személyek számát. A költségvetés nagysága semmiképpen sem térhet el az eddigi anyagi támogatási programokra elkülönített források nagyságától.

1.3

Az EGSZB aggodalmának ad hangot, hogy a tagállami társfinanszírozás nehézségekhez vezethet az új alapokból történő pénzügyi tranzakciók esetében, ezért támogatja, hogy az alapot 100 %-ban az európai uniós költségvetésből finanszírozzák, ahogyan ez a korábbi években végrehajtott anyagi támogatási programok esetében is történt.

1.4

Az EGSZB a rendelettervezet megállapításaival összhangban támogatja az egyszerűsített eljárásokat és az adminisztratív terhek csökkentését a tagállamok tekintetében, és különösképpen a partnerszervezetek esetében. Ezzel összefüggésben az EGSZB nem tanácsolja azonban, hogy a tagállamok az Európai Szociális Alaptól átvett bonyolult eljárásokat alkalmazzák.

1.5

Az EGSZB üdvözli azokat a rendelkezéseket, amelyek értelmében biztosítani kell a partnerszervezetek számára az intézkedések hatékony megvalósításához szükséges megfelelő szintű likviditást, valamint azt, hogy az alap keretében rendelkezésre álljanak források egyrészt az igazgatási, szállítási és raktározási költségekhez, másrészt pedig a partnerszervezeti kapacitásépítéshez.

1.6

Az EGSZB támogatja a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét szolgáló uniós szintű platform létrehozását. Ezzel egyidejűleg a civil szervezetek bevonását sürgeti az új alap operatív programjainak tagállami szintű nyomonkövetési és értékelési eljárásába.

1.7

Az EGSZB az Unió tagállamainak eltérő helyzetét figyelembe véve egyúttal arra is felkéri a tagállamok kormányait, hogy a civil szervezetekkel közösen oly módon határozzák meg az új alap helyét és szerepét, hogy az olyan eszközzé váljon, amely hatékonyan kiegészíti a nemzeti stratégiák keretében, valamint a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló tervekben kidolgozott egyéb intézkedéseket, ideértve az Európai Szociális Alap által támogatott intézkedéseket is.

1.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU és a tagállamok szociálpolitikájukat az európai szociális modellre, a társadalomtudományi normákra és az Európa 2020 stratégiára alapozzák. Ezekhez célkitűzésként kötődnek a jogilag biztosított szociális juttatások, az EU illetékességei köreinek tiszteletben tartása, a társadalmi integráció és szolidaritás a tagállamokban és az EU-ban. Biztosítani kell a megbízható szociális állami struktúrákat és különösen a szociális szolgáltatások hozzáférhetőségét, többek között azért, hogy ne kerülhessen sor egzisztenciális vészhelyzetek kialakulására. A segítségnyújtás minden formája esetében el kell kerülni a szegénység állandósulását és az érintett emberek megbélyegzését.

1.9

Ezen túlmenően figyelembe véve azt, hogy az Unió tagállamaiban a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem nemzeti politikái sokfélék, valamint tekintettel az alap messzemenően elégtelen forrásaira, az EGSZB annak bevezetését szorgalmazza, hogy az egyes tagállamok opcionálisan használhassák az alap eszközeit. Ez nem vezethet azonban az Európai Szociális Alap forrásainak csökkenéséhez azon tagállamok esetében, amelyek nem veszik igénybe az alap forrásait.

2.1

A jelen EGSZB-vélemény az Európai Unióban leginkább rászoruló személyeket támogató új programra, vagyis a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapra vonatkozik, amely a leginkább rászoruló személyeknek szóló uniós élelmiszer-osztási program, valamint az utóbbit felváltó, a leginkább rászoruló személyeket támogató 2012-2013-as program helyébe lép.

2.2

A leginkább rászoruló személyeknek szóló uniós élelmiszer-osztási programot 1987-ben indították útnak, amikor megállapították azokat az általános szabályokat, amelyek alapján ellátták a kijelölt szervezeteket az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel, hogy azokat szétosszák a Közösség leginkább rászoruló személyei között. Ez a program a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése révén hozzájárult az uniós társadalmi kohézióhoz.

2.3

A leginkább rászoruló személyeknek szóló uniós élelmiszer-osztási program keretében a civil szervezetek (az akkreditált karitatív szervezetek) élelmiszersegélyt biztosítottak a leginkább rászoruló személyeknek az Európai Unió legtöbb tagállamában. E támogatás sok esetben alapvető jelentőséggel bírt a hátrányos helyzetben lévő csoportok társadalmi integrációjára irányuló további intézkedések vonatkozásában, egyúttal az európai szolidaritás világos és látható megnyilvánulását is jelentette.

2.4

A program költségvetése az évek folyamán az 1988. évi 97 millió euróról 2009-ig 500 millió euróra növekedett (elsősorban az Európai Unió egymást követő bővítéseivel összefüggésben). A leginkább rászoruló személyeknek szóló uniós élelmiszer-osztási program a legszegényebb európaiak közül mindeddig (2011-es adat) megközelítőleg 19 millió személyen segített (1).

2.5

Néhány tagállam azonban nem vett részt a programban, azzal érvelve, hogy nincs rá szükségük, vagy hogy ez a program nem áll összhangban a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó nemzeti politikáikkal. Az ezekben az országokban aktív civil szervezetek egy része kiemeli a közvetlen anyagi támogatás megbélyegző jellegét, és úgy véli, hogy előnyösebb, ha az állam biztosítja az összes alapvető szükséglet fedezéséhez szükséges pénzügyi támogatást. Azonban e tagállamokban is léteznek olyan személyek és csoportok, akikhez az állami segélyprogramok keretében nyújtott pénzügyi támogatások különböző okok miatt nem jutnak el.

2.6

A leginkább rászoruló személyeknek szóló uniós élelmiszer-osztási program – társadalmi dimenziójától függetlenül – az EU mezőgazdasági politikájának eszközévé vált, elősegítve a mezőgazdasági piacok stabilitását az intervenciós készletek felhasználása révén. A KAP egymást követő reformjai az intervenciós készletek jelentős csökkenéséhez vezettek, és az elmúlt évek folyamán e készletek már kevésnek bizonyultak az élelmiszersegélyek terén mutatkozó szükségletek kielégítéséhez. Erre való tekintettel és többek között a civil szervezetek képviselőivel egyeztetve egy rendelettervezetet dolgoztak ki, amelynek célja, hogy a leginkább rászorulókat segítő támogatási rendszer állandó jelleget kapjon. Az ezzel összefüggő módosítások nagy része – ideértve a társfinanszírozás szakaszos bevezetését, a hároméves elosztási terveket, a tagállamok által végrehajtandó, prioritást élvező intézkedések meghatározását és a rendelkezésre álló költségvetés növelését – nem kapta meg a szükséges többséget a Tanácsban.

2.7

Az Európai Unió Bíróságának 2011. április 13-i ítélete értelmében az uniós piacon történő élelmiszer-beszerzéseket nem lehet a lecsökkent intervenciós készletek rendszeres pótlására használni. Az Európai Parlament ezt követően felkérte az Európai Bizottságot és a Tanácsot (2011. július 7-i állásfoglalás), hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralévő évei tekintetében dolgozzon ki egy átmeneti megoldást annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az élelmiszersegélyek nagymértékű csökkenése. 2012. február 15-én elfogadták a 2012. és 2013. évi élelmiszerosztás ideiglenes programjának létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletet. Ez a program a 2013. évi terv megvalósulásával le fog zárulni (2).

2.8

2011-ben (a 2010. évi 23,4 %-kal és a 2008. évi 23,5 %-kal összehasonlítva) az Európai Unió népességének 24,2 %-a – kb. 120 millió személy – volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának (3). A továbbra is fennálló gazdasági és pénzügyi válsággal összefüggésben majdnem minden tagállamban e tendencia további erősödése várható. Ezen túlmenően a szegénység és a társadalmi kirekesztés igen összetett jelenség. Nemcsak a munkanélkülieket érinti, hanem azokat a munkával rendelkező személyeket is, akik munkájuk révén nem jutnak az alapvető életszükségleteik fedezéséhez szükséges jövedelemhez.

2.9

Az Európa 2020 stratégia keretében az Európai Unió célul tűzte ki, hogy 2020-ig legalább 20 millióval csökkenjen a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő vagy ilyen kockázatnak kitett személyek száma. 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánították. Ezzel is összefüggésben az EGSZB emlékeztet arra, hogy a gazdasági válság a szegénység és a társadalmi kirekesztés további súlyosbodását okozta, ami aggodalmat kelt a tekintetben, hogy képesek lesznek-e egyes tagállamok az Európa 2020 stratégia ezen célkitűzésének elérésére, különösképpen akkor, ha az Európai Unió nem biztosít megfelelő pénzügyi támogatást.

2.10

A leginkább rászorulók támogatásának kérdése több alkalommal is aktív érdeklődés és vita tárgyát képezte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban. 2011-et tekintve az EGSZB egyetlen éven belül két olyan véleményt fogadott el, amelyek e támogatás folytatásának és továbbfejlesztésének szükségességére figyelmeztettetek (4). Az Európa 2020 stratégia keretén belül felvázolt társadalmi integrációs célok összességét vizsgálva, az EGSZB 2012-ben egy év leforgása alatt több olyan véleményt is elfogadott, amelyek a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem különböző szempontjait tárgyalják, ideértve az idős emberek helyzetével, a fogyatékossággal élőkkel, a mentális egészségre vonatkozó veszélyekkel, valamint a szociális mezőgazdaság és a szociális lakhatás fejlődésével kapcsolatos szempontokat (5).

2.11

Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében „minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz”. (6) Ezek a rendelkezések összhangban vannak az Európai Unióról szóló szerződésnek az emberi méltóság tiszteletben tartására vonatkozó rendelkezéseivel, köztük azokkal, amelyek az Európai Unió Alapjogi Chartájában a tisztes megélhetés biztosításáról szólnak mindazok számára, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel (7). Ahogy azt kontinensünk történelmi tapasztalatai mutatják, az európai társadalom egyik legfontosabb alapelve a szolidaritás (8). Fontos, hogy ez az elv a mélyszegénységben élő és társadalmi kirekesztéssel szembesülő európai uniós polgárokra is – sőt: mindenekelőtt rájuk – vonatkozzon.

3.1

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 175. cikkének (3) bekezdésén alapuló rendelettervezet az EUMSZ 174. cikkére hivatkozva a leginkább rászoruló személyeket támogató, új európai segítségnyújtási alapot – az eddigi élelmiszer-segélyezési programoktól eltérően – a kohéziós politika keretébe emeli. A rendelettervezet megjegyzi továbbá, hogy a rendelet célját, nevezetesen az uniós társadalmi kohézió javítását és a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem előmozdítását tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, uniós szinten azonban több esély van a sikerre. Ezért az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott arányosság elvét követve megfelelő intézkedéseket fogadhat el az ugyanebben a cikkben meghatározott szubszidiaritási elvvel összhangban (9).

3.2

A leginkább rászoruló személyeket támogató, új európai segítségnyújtási alap (a továbbiakban: az alap) elősegíti az Unióban a társadalmi kohézió megteremtését azáltal, hogy hozzájárul az Európa 2020 stratégiában szereplő, a szegénység leküzdésével kapcsolatos célok eléréséhez. A javasolt eszköz célja, hogy az alapszükségletek kielégítése révén hozzájáruljon a szegénység és a társadalmi kirekesztés szintjének csökkentéséhez az Unióban. Az új alap részben az élelmiszer-segélyprogram tapasztalataira épít, de az anyagi támogatásnyújtásra szánt eszközeinek egy részét egyfelől olyan fogyasztási cikkek formájában osztja szét a hajléktalanok és/vagy gyermekek között, amelyek nem élelmiszer-jellegűek, másfelől a társadalmi beilleszkedést előmozdító kísérőintézkedésekre fordítja.

3.3

Az alap keretében nyújtott támogatás az élelmiszerhiánnyal küzdőket, a hajléktalanokat és az anyagi nélkülözésnek kitett gyermekeket célozza. A célcsoporttal és a támogatás formájával kapcsolatos konkrét döntések továbbra is tagállami hatáskörbe tartoznak.

3.4

Azoknak a szervezeteknek, amelyek az alapból támogatásban részesülő valamely művelet keretében közvetlenül szállítanak élelmiszert és más termékeket, az anyagi támogatásnyújtást kiegészítő tevékenységeket kell vállalniuk, amelyek célja a leginkább rászoruló személyek társadalmi integrációjának megvalósítása. A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy fel kívánják-e használni az alapot ilyen jellegű kísérőintézkedések támogatására.

3.5

Az egyes tagállamok operatív programjaihoz az alapból biztosított társfinanszírozás arányát a támogatható közkiadások legfeljebb 85 %-ában határozták meg, de az átmeneti költségvetési nehézségekkel küzdő tagállamok esetében kivételeket tesznek.

4.1.1

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy az alap tervezett pénzügyi forrásai közel sem elegendőek célkitűzéseinek megvalósításához.

4.1.2

Az élelmiszer-beszerzéseknél biztosítani kell, hogy a versenyszabályokat ne sértsék meg, valamint hogy megfelelő mértékben figyelembe vegyék a kkv-ket, továbbá az ökológiai szempontból érzékeny és társadalmi szempontból befogadó jellegű regionális szolgáltatókat. Az élelmiszer-osztással foglalkozó szervezetek nem követhetnek privát haszonszerző célokat.

4.1.3

Köztudomású ugyanis, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló pénzügyi keretben az Európai Bizottság 2,5 milliárd eurós, azaz évi 360 millió eurós költségvetést különített el a leginkább rászoruló személyeket támogató, új európai segítségnyújtási alap tevékenységeire. Az Európai Unió költségvetésének végleges paramétereiről szóló vita azonban aggodalmat kelt, mivel előfordulhat, hogy ezt a kvótát még csökkentik. Már a 2012–2013-as időszakra szóló, jelenlegi program keretében elkülönített évi 500 millió eurós kvóta sem felel meg teljes mértékben a tagállami szükségleteknek, melyek kielégítéséhez becslések szerint évente mintegy 680 millió euróra lenne szükség (10). Az új alapból részesülő tagállamok (jelenleg 20) (11) körének esetleges bővítése és a javasolt támogatás rugalmassága (vagyis az a lehetőség, hogy élelmiszeren kívül alapvető fogyasztási cikkeket is szétosszanak személyes használatra a hajléktalanok vagy gyermekek között), illetve a társadalmi beilleszkedést szolgáló intézkedéstervezetek alighanem oda vezetnek majd, hogy az igények számottevően meghaladják a jelenlegi költségvetést. Az alaphoz javasolt költségvetés ezért nyilvánvalóan nem felel meg azoknak a szükségleteknek, amelyek kielégítésére hivatott. Ráadásul annak a kilátásnak az ismeretében, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló európai uniós költségvetés megőrzi eddigi szintjét vagy csak jelentéktelen mértékben csökken, nehéz elfogadni, hogy az anyagi támogatásnyújtásra szánt eszközöket legalább 28 %-kal csökkentik (a 2012–2013-as programhoz képest).

4.1.4

Az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy „összesen mintegy négymillió embernek nyújtható segítség közvetlenül az alapból, a tagállami társfinanszírozásból, valamint a partnerszervezetektől származó természetbeni juttatásokon keresztül (12).” Még ha feltételezzük is, hogy ez a cél teljességgel megvalósul, felmerül a kérdés, hogy az alap mennyire lesz sikeres az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében (a szegénységben élők számának legalább 20 millióval való csökkentése az Európai Unióban). Ezzel összefüggésben az EGSZB kéri, hogy az új alapot európai szinten kellő, azaz kiemelt prioritással kezeljék, illetve lássák el a meglévő szükségleteknek megfelelő költségvetéssel.

4.1.5

Ennek kapcsán az EGSZB felhívja a figyelmet a Régiók Bizottsága álláspontjára, amely a 2012–2013-as segélyprogrammal kapcsolatban „sürgeti az Európai Bizottságot, hogy rendszeresen mérlegelje, hogy a program időtartamára az összkiadásokra előirányzott évi maximum 500 millió euró elegendő-e, ha a gazdasági válság miatt esetleg tovább nő a kormányokra nehezedő, a közkiadások csökkentésére irányuló nyomás, és ha a gazdasági bizonytalanság miatt sok országban nő a munkanélküliség (13).”

4.1.6

Ezen túlmenően az EGSZB amellett szól, hogy az alapot – az elmúlt években megvalósított élelmiszersegély-programokhoz hasonlóan – 100 %-ban az európai uniós költségvetésből finanszírozzák. Az EGSZB szerint a tagállami társfinanszírozás pénzügyi nehézségeket okozhat a program megvalósításában, és ez nem csak az ideiglenes költségvetési problémákkal küzdő tagállamokra igaz (amelyek számára biztosított a magasabb kifizetések lehetősége) (14).

4.1.7

Az EGSZB támogatja a rendeletben azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi intervenciós készletek felhasználását élelmiszersegélyezés céljából, habár nem várható, hogy ezekből a közeljövőben jelentős mennyiség gyűlik össze (15). Tekintettel azonban az alap kifejezetten elégtelen költségvetésére, az EGSZB ellenzi, hogy a felhasznált intervenciós készletek értékét beemeljék ebbe a költségvetésbe.

4.1.8

Végül tekintettel az alap nagyon karcsú költségvetésére és néhány tagállam azon álláspontjára, mely szerint pl. nincs szükség az alapra vagy hogy az nem kompatibilis a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem nemzeti politikáival, az EGSZB annak bevezetését szorgalmazza, hogy az egyes tagállamok opcionálisan (önkéntes alapon) használhassák az alap eszközeit (ami hozzájárulhat ahhoz is, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek igénybe veszik, több forrást lehessen juttatni az alapból).

4.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy amikor támogatást nyújtunk, akkor a javaslatban említett mindhárom helyzetet – élelmiszerhiány, hajléktalanság és gyermekek anyagi nélkülözése – le kell fedni, illetve gondolni kell azokra a csoportokra és személyekre is, akik speciális, így például történelmi okokból ki vannak rekesztve a társadalomból. A segélyezés elsősorban élelmiszerosztást kell hogy jelentsen. Az élelmiszerhez való hozzáférés ugyanis az első lépés az integráció és a kirekesztettek társadalmi beilleszkedése felé. Figyelembe véve azonban, hogy a körülmények tagállamonként különbözőek, az EGSZB javasolja, hogy az egyes célcsoportokra irányuló támogatás típusainak meghatározását hagyják teljességgel a tagállamokra.

4.2.2

Az EGSZB ellenzi azonban, hogy az élelmiszert vagy más termékeket közvetlenül szállító szervezetek számára kötelezővé tegyék az anyagi támogatásnyújtást kiegészítő tevékenységeket abban az esetben, ha ezeket nem támogatja az adott tagállam operatív programja az alap keretein belül (16).

4.3.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság álláspontját azzal kapcsolatban, hogy egyszerűsítsék az eljárásokat és csökkentsék az adminisztratív terheket a tagállamok, és különösen a partnerszervezetek számára (17). A műveletek megvalósításával kapcsolatos eljárások ésszerűsítésének és egyszerűsítésének összhangban kell lennie az alap konkrét céljaival és célcsoportjaival. Ezzel összefüggésben az EGSZB nem tanácsolja az Európai Szociális Alap eljárásainak alkalmazását (18). Ezek az eljárások ugyanis néhány tagállamban igen bonyolultak, és alkalmatlannak bizonyulhatnak a partnerszervezetek számára.

4.3.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy uniós szinten hozzanak létre platformokat, amelyek tevékenységét a technikai segítségnyújtás keretében finanszírozzák. Az uniós intézmények, tagállamok, szociális partnerek és egyéb civil társadalmi szereplők közötti tapasztalatcsere, illetve bevált gyakorlataik átadása hozzáadott értéket képvisel majd az alap szempontjából (19).

4.3.3

Az EGSZB üdvözli azt a kötelezettséget, hogy a tagállamok a civil társadalom képviseleti szerveivel együttműködésben dolgozzák ki az operatív programokat (20). Az EGSZB javasolja egyúttal, hogy a tagállamokban legyen kötelező olyan monitoring-bizottságok vagy hasonló testületek létrehozása is, melyek feladata az operatív programok nyomon követése és értékelése a civil társadalmi szervezeteknek, illetve a közvetlenül szegénységben élőknek vagy ezek képviselőinek a bevonásával.

4.3.4

Az EGSZB üdvözli, hogy az alap keretében eszközöket különítenek el az igazgatási költségekre, illetve az élelmiszerek és fogyasztási cikkek szállítási és raktározási költségeire, és lehetőség van a partnerszervezetek kapacitásépítésének finanszírozására is (21). Ez lehetővé teszi, hogy a partnerszervezetek hatékonyan részt vegyenek az alap keretében tervezett műveletek sikeres végrehajtásában.

4.3.5

Az EGSZB üdvözli azt a rendelkezést, amely a partnerszervezetek számára megfelelő likviditási szintet biztosít a műveletek tényleges végrehajtásához (22).