6.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/87

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az itt vizsgált közlemény logikus és szükséges folytatása az integrált tengerpolitika Európai Unión belüli végrehajtása érdekében végzett erőfeszítéseknek.

1.2

Az EGSZB általában véve úgy véli, hogy a közlemény értékes hozzájárulást jelent az EU integrált tengerpolitikájához, hivatkozik az Európa 2020 stratégiára, célkitűzése pedig Európa gazdaságának a tengergazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázása révén történő fellendítése a munkahelyteremtés, valamint a versenyképesség és a társadalmi kohézió serkentése érdekében.

1.3

Ebből a nézőpontból tekintve a kérdést, az EGSZB kedvezően fogadja a közleményt, különösen a gazdasági válsággal fémjelzett jelenlegi kritikus helyzetben, mely nehéz gazdasági kilátásokat teremt Európában, és károsan hat a tengergazdasággal kapcsolatos tevékenységi ágazatokra is.

1.4

Az EGSZB szerint az integrált tengerpolitikának a közlemény által kívánt fellendítése a javasolt új kerethez igazodva a meglévő pozitív kezdeményezések és fellépések koherens alkalmazását és fejlesztését igényli annak érdekében, hogy az EU ne szalassza el ezt az alkalmat a magas szintű normáknak megfelelő, minőségi tengerpolitika kifejlesztésére.

1.5

Mivel úgy véli, hogy a kék növekedés sikeres végrehajtásához nélkülözhetetlen a folytonosság és a koherencia, az EGSZB szerint világosan le kell szögezni, hogy a „Tanulmány a kék növekedésről: az óceánokhoz, tengerekhez és partvidékekhez kötődő fenntartható fejlődés forgatókönyvei és tényezői” (2012, lásd https://webgate.ec.europa.eu/maritimeforum/content/2946) című, a kék növekedésről szóló tanulmányban felsorolt öt elsőbbségi terület a már hagyományosan meglévő fellépési területekhez hozzáadódik, és nem helyettesíti őket.

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy amennyiben a kék gazdaságot a még kiaknázatlan értékek kimeríthetetlen forrásának tekintjük és a kék növekedést olyan meggyőződéssel hívjuk segítségül, mintha az európai gazdaság minden baját orvosolni képes csodaszer volna, akkor fennáll annak a kockázata, hogy az EU tengerpartjaira és tengereire már amúgy is nehezedő sokféle nyomást csak tovább fokozzuk. Lankadatlan éberséget javasol, hogy megtalálhassuk az egyensúlyt egyrészt a gazdasági célkitűzések, másrészt pedig a fenntartható fejlődés elvei között.

1.7

Az EGSZB részletesen kitért az emberi tényező fontosságára a tengergazdálkodásban, és javasolta, hogy fordítsanak megfelelő figyelmet a kérdés szociális oldalára is a fenntartható, integrált tengerpolitika gazdasági, társadalmi és környezeti vetületei közötti egyensúly keresése során.

1.8

Az EGSZB szerint a kék növekedésnek hozzá kell járulnia a senkit sem kizáró társadalmi integrációhoz, amennyiben foglalkoztatási, képzési és teljes részvételi lehetőséget nyújt a helyi és part menti közösségek számára azok sajátosságai és szükségletei szerint, különösen a távol eső és gyéren lakott területek esetében.

1.9

Emlékeztetve a tengerkutatással és a tengerhasznosítási célú kutatással kapcsolatban megfogalmazott lényegbevágó észrevételeire (1), az EGSZB aláhúzza a kutatás és az innováció kulcsszerepét abban, hogy Európa számára erős versenyhelyzetet biztosítsunk az új feltörekvő ágazatokban, miközben hangsúlyozza az alapkutatások és az újító alkalmazásokra irányuló, magasabb szintű kutatások jelentőségét, valamint az ipari ágazat és az egyetemi közösség közötti együttműködést elősegítő lehető leghatékonyabb módszertan fontosságát is.

1.10

Az EGSZB különösen nagy jelentőséget tulajdonít az oktatás kérdésének, és egy olyan megfelelő és újító oktatási keret kidolgozására ösztönzi az Európai Bizottságot, amely képes a magas szintű képzésben részesült diákokat a tengeri ágazatokkal kapcsolatos pályákhoz vonzani.

1.11

Mivel a kék növekedés útjára való rátérés hatalmas kihatással járó, valamint különösen nagyratörő és összetett vállalkozást jelent, az EGSZB rámutat arra, hogy a kék növekedés megvalósítása során még körültekintőbben kell eljárni. Jelen véleményében pedig felsorol olyan kulcsfontosságú kérdéseket és egyéb sajátos problémákat, melyek nagy figyelmet érdemelnek annak érdekében, hogy az elvárások és a valós lehetőségek közötti szakadék ne nőjön tovább.

2.1

A vizsgált közlemény a hangsúlyt a „kék növekedés” fogalmára helyezi. Ez utóbbi azon a meggyőződésen alapul, hogy a tengerpartok, a tengerek és az óceánok segíthetik Európát az előtte tornyosuló feszültségekkel és problémákkal való szembenézésben, valamint a gazdaság fellendítésében.

2.2

Az Európai Bizottság szerint a kék növekedés „intelligens, fenntartható, inkluzív és innováción alapuló növekedést” céloz meg, valamint megnyitja az utat a kék gazdaság felértékelésének folyamata előtt, amely így a tagállamok, a régiók, a vállalatok és a civil társadalom érdeklődésének a középpontjába kerülhet.

2.3

A közlemény bemutatja, miként támogatják jelenleg a tagállamok és az Európai Unió a kék gazdaságot. A fent említett (lásd az 1.5. pontot), ide vonatkozó tanulmány szerint a tevékenységek összességén belül öt olyan elsőbbségi területet lehet megkülönböztetni, melyek növekedési potenciállal bírnak, és amelyeken célzott intézkedésekkel további fejlődést lehetne elérni: i) a tengeri turizmus, a partvidéki turizmus és a tengeri körutazásokkal kapcsolatos idegenforgalom; ii) a kék energia; iii) a tengeri ásványkincsek; iv) az akvakultúra és v) a kék biotechnológia.

2.4

A kék gazdaság ágazatait vagy értékláncait már kiforrott hagyományos ágazatokra (tengeri szállítás, tengeri turizmus, partvidéki turizmus), fejlődésben levő ágazatokra (akvakultúra, tengerfelügyelet) és feltörekvőben levő ágazatokra (megújuló óceáni energia, kék biotechnológia) lehet felosztani.

2.5

Az integrált tengerpolitika „reaktiválása” az elmúlt év októberében történt meg hivatalosan a fenti intézkedést politikailag támogató és megerősítő Limaszoli Nyilatkozat (2) elfogadása révén, amely politikai irányvonalakat állít fel az elkövetkező évek kék növekedése érdekében a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó program meghatározása mellett.

2.6

Hosszú távú stratégia lévén a kék növekedés az ágazati politikák és a különböző tevékenységi körök közötti szinergiákra és kölcsönhatásokra igyekszik rámutatni, nem feledkezve meg a tengeri környezetre és a biológiai sokféleségre gyakorolt lehetséges következményekről sem.

2.7

Emellett a hosszú távon jelentős növekedési potenciállal rendelkező intézkedések számbavételét és támogatását is célozza a kutatás-fejlesztési beruházások elősegítése és az oktatás és képzés révén történő kompetenciajavítás útján.

2.8

Széles körű konzultációt követően az Európai Bizottság intézkedések sorozatát fogja elindítani az ágazat növekedési dinamikájának feltérképezése céljából. Ennek során közleményeket dolgoznak ki a következő témákról: partvidéki és tengeri turizmus, kék energia, kék biotechnológia, ásványkincsek tengeri bányászata, valamint az akvakultúrára vonatkozó stratégiai iránymutatások.

3.1

Korábbi véleményeiben (3) – a tengergazdaság fenntartható fejlődésére, valamint a tengeri környezet fokozott védelmére utalva – az EGSZB fontos megjegyzései révén számos kérdést hozott felszínre a kék növekedéssel kapcsolatban, valamint kedvezően nyilatkozott arról, ahogyan az Európai Bizottság az integrált tengerpolitikát annak 2007-es elindítása (4) óta megvalósítja.

3.2

Az EGSZB tudatában van annak, hogy javasolt formájában a kék növekedés óriási kihatással járó összetett és merész vállalkozás, melynek megvalósítási kerete a következőkre terjed ki: a) a hat tengeri medencére (Balti-tenger, Fekete-tenger, Északi-tenger, Északkeleti Atlanti-óceán, Jeges-tenger, valamint az európai legkülső régiók) azok saját jellegzetességeivel és szükségleteivel gazdasági, társadalmi, környezeti, földrajzi, éghajlati és intézményi szempontból; b) saját, eltérő fejlettségi szintet elért és egyenként eltérő fajsúllyal és jellegzetességekkel bíró különböző ágazatok és tevékenységek együttesére; c) az egyes tengeri régiók és az egyes ágazatok erős oldalaira támaszkodó és azok gyöngeségeit ellensúlyozni kívánó növekedési stratégiákra.

3.3

Ismeretes, hogy az EGSZB valamennyi érintett szereplő ágazatközi és határokon átnyúló együttműködése mellett szállt síkra Európa versenyképességének erősítése és a tengeri gazdaság optimális növekedési feltételeinek biztosítása érdekében.

3.4

Az EGSZB támogatja a kék növekedés funkcionális földrajzi megközelítését, amely az európai tengeri medencék sajátosságainak figyelembe vételén alapuló stratégiákat jelent a különböző tengeri gazdasági tevékenységek, partnerségek, szinergiák, valamint az EU határain belüli és kívüli feszültségek szempontjából.

3.5

Az EGSZB a tengerrel kapcsolatos klaszterek megerősítését és az innovációra jótékony hatással levő partnerségek előmozdítását, valamint a gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos új elgondolások kifejlesztését javasolja. A hatóságok, magánvállalkozások és NGO-k partnerségét elősegítő regionális eszközök, valamint a regionális tengeri egyezmények és a tengeri medencékkel kapcsolatos tanulmányok révén válik lehetővé – a határokon átívelő együttműködésnek és az európai programoknak köszönhetően – a tengergazdaság szétaprózódásának megelőzése.

3.6

A partvidéki régiók, a szigetek és a legkülső régiók helyi közösségeit illetően az EGSZB óv a sablonos megközelítések alkalmazásától, és inkább a helyi szükségletekre szabott stratégiákat ösztönzi, valamint a helyi és regionális önkormányzatokkal, a helyi közösségekkel és a civil társadalom helyi szereplőivel való együttműködést pártolja a kulturális örökség, valamint a termelés és foglalkoztatás hagyományos formáinak megőrzése és a természeti források védelme céljából.

3.7

Az EGSZB megítélése szerint határozottabban érvényesíteni kell azt az álláspontot, hogy a kék növekedésnek az integrált tengerpolitika keretén belül történő előmozdítása nem kizárólag európai ügy, a tengeri ökoszisztémák és a tengergazdaság pedig átnyúlnak az országhatárokon. A nemzetközi együttműködés és az összehangolt fellépés az egyetlen módja annak, hogy némely jelentős kihívással hatékonyan szembenézhessünk. Ez a megállapítás egyaránt érvényes olyan egyetemes jelentőségű kihívások esetében, amilyen például a tengeri erőforrások fenntartható kiaknázása, az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség eltűnése, a jóhiszemű verseny a tengerfuvarozás és a hajógyártás ágazataiban és a tisztességes munkakörülmények elősegítése ezekben az ágazatokban, illetve az olyan kérdéskörök esetében is, amelyek inkább regionális szinten jelentkeznek, amilyen a környezetvédelem szükségessége a Földközi-tenger vagy a Balti-tenger térségében.

3.8

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy az EU hét legkülső régióját, tehát a Kanári-szigetek spanyol autonóm közösségét, Madeira és az Azori-szigetek portugál autonóm régióját, valamint a négy francia tengerentúli megyét (Guadeloupe, Guyana, Martinique és Réunion) – mivel ezek az EU előretolt hídfőállásait képezik az adott régiókban (5) – helyezze az integrált tengerpolitika nemzetközi vetületének középpontjába, a megerősített partnerségre vonatkozó prioritások figyelembevételével (6), valamint készítsen elő a kék növekedésre vonatkozó regionális stratégiákat e régiók számára, mivel ez utóbbiak képezik az EU szempontjából a világ legszélesebb kizárólagos gazdasági övezetét.

3.9

Az EGSZB pozitívan értékeli azt, hogy a közlemény utal a foglalkoztatás, a képzés és a készségek témájára, ugyanakkor úgy véli, hogy az így megjelölt szociális dimenziót integrálni kell majd a tengergazdasági és tengergazdálkodási ágazatban megvalósítandó növekedésért és foglalkoztatásért felelős új, 2012. október 8-án elindított programmal fémjelzett, az Európa 2020 stratégiára támaszkodó szakpolitikákba, valamint elő kell irányozni az élet- és munkakörülményeket, továbbá a képzési feltételeket – különösen a szociális partnerek hangsúlyos részvételével – javítani hivatott intézkedéseket.

3.10

Minthogy a közlemény rámutat arra, hogy a szakképzettség hiánya erőteljesen akadályozza a kék növekedést, az EGSZB szerint – függetlenül attól a kérdéstől, hogy a tengerrel kapcsolatos szakmák munkavállalóinak alacsony-e a képzettsége (7) – nélkülözhetetlen a szakmai ismeretek és tapasztalatok fejlesztése ahhoz, hogy a feltörekvő ágazatokban e magas szintű új készségek iránt jelentkező igényeknek meg lehessen felelni. Ezért a szakpolitikák és a fellépések szakirányúvá tételét és kiterjesztését ajánlja, mivel a tengerészeti oktatás főként a meglévő, már kiforrott tevékenységekre (halászat, tengerhajózás) összpontosít.

4.1

A közlemény leírja a tengergazdasági és tengergazdálkodási ágazat gazdasági dimenzióját és foglalkoztatási adatait. Az ágazat Európában már most 5,4 millió embernek ad munkát, az általa létrehozott bruttó hozzáadott érték pedig a katonai tevékenységek kizárásával mintegy 500 milliárd eurót tesz ki évente. Egészében véve – tonnakilométerben kifejezett mennyiség szerint – az EU külkereskedelmének 75 %-a, belkereskedelmének pedig 37 %-a zajlik tengeri úton. Ez a tevékenység elsősorban Európa part menti területeire összpontosul. Emellett a tengerparttal nem rendelkező országok közül is jó néhány végez a tengerrel kapcsolatos jelentős gazdasági tevékenységet, például a tengerészeti berendezések gyártása révén.

4.2

A kék gazdaságnak a bruttó hozzáadott értékre és a foglalkoztatásra vonatkozó értékláncai kedvező kilátásokkal kecsegtetnek, hiszen mától 2020-ig az érintett ágazatok 7 millió munkahelyet és összesen 600 milliárd eurós éves bruttó hozzáadott értéket jelenthetnek.

4.3

A közlemény emellett a kék növekedésre vonatkozó, fent (lásd az 1.5. pontot) említett tanulmány alapján mind az öt elsőbbségi terület dinamikáját és lehetséges jövőbeli orientációját megvizsgálja, az innovációra és az új munkahelyekre, valamint különösen a következő elemekre téve a hangsúlyt:

4.4

Az EGSZB rámutat, hogy az öt csúcságazat gazdasági kilátásai számos feltételtől függenek, dinamizmusuk pedig technológiai, környezetvédelmi, kutatási, beruházási, intézményi és versenyszempontból olyan összetett kihívásoknak van alárendelve, amelyek gyakran az integrált tengerpolitika nemzetközi dimenziójával és a nemzetközi gazdasági vagy egyéb fejleményekkel kapcsolatosak, így például a nemzetközi vizekben való bányászatra vonatkozó engedélyek megszerzéséhez vagy a kőolaj árfolyammozgásaihoz kötődnek.

4.5

A kék növekedés megvalósításának üteme meghatározó mértékben függ attól, hogy hosszú távon milyen kereteket szabnak neki. A fenntartható és stabil növekedés pályája nyújthatja számára a legjobb támogatást, miközben egy lehangoló nemzetközi mutatókkal párosuló törékeny gazdasági fellendülés könnyen megakaszthatja a fejlődését.

4.6

Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy a közlemény mintha nem venné kellően figyelembe a jelenlegi gazdasági válság általános és egyedi hatását, ez utóbbi ugyanis nehézzé teszi a rövid és hosszú távú, európai és világszinten jelentkező kihívásoknak való megfelelést.

4.7

Az új és eredendően kockázatos piacokon az európai vállalatok versenyképességét meghatározza az, hogy megfelelő keretek között hozzá tudnak-e jutni kellő finanszírozáshoz, mert csak így képesek átlátható körülmények között vonzani a beruházásokat. A kkv-k számára életfontosságú a kockázati tőkéhez való hozzájutás, a kék növekedés mozgatórugóivá válni képes mikro-vállalkozásokra való odafigyelés pedig elengedhetetlen.

4.8

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a kizárólagos gazdasági övezetekkel rendelkező tagállamok számára különösen fontos a tengeri gazdaság, valamint arra, hogy a tengeri gazdasági klasztereket tovább kell fejleszteni a növekedéshez és foglalkoztatáshoz való hozzájárulásuk megerősítése révén.

4.9

Végül pedig mivel mindenképp azt szeretné, ha a várakozások és a valóság között nem jönne létre szakadék, az EGSZB szerint komolyan számot kell vetni a mai nehéz gazdasági konjunktúrával és az európai és világgazdaságra vonatkozó, általában borúlátó előrejelzésekkel, valamint reálisan kell a kék növekedésre tekinteni, kellő pontossággal felvázolva azt.

5.1

A közlemény hivatkozik a meglévő szakpolitikákra és a kék gazdaság terén megvalósuló tagállami és uniós stratégiai beruházásokra. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy a tagállamok fenti kezdeményezései és fellépései továbbra sem felelnek meg a kék növekedés nagyratörő célkitűzéseinek, és nem érik el a kék növekedés megszilárdításához szükséges kritikus tömeget.

5.2

Az EGSZB szerint ahhoz, hogy létrejöjjön az a kritikus tömeg, amely a kék növekedést a foglalkoztatás és a vállalkozások motorjává teszi a válság közepette, hatékony irányítási struktúrákkal kell rendelkezni.

5.3

Megjegyezzük, hogy a működőképes irányítási struktúrák felállításához előzetesen meg kell oldani a konzultációs eljárás során azonosított szabályozási problémákat és adminisztratív akadályokat.

5.4

Mivel a tenger kiaknázásának újabb és újabb módjai fejlődnek ki folyamatosan, fontos, hogy a tagállamok tartós szabályozási és tervezési rendszereket állítsanak fel, melyek bátorítják a hosszú távú beruházásokat, a határokon átnyúló kohéziót és az innovációra épülő partnerségek közötti szinergiákat.

5.5

Különösen az olyan feltörekvő ágazatokban, mint a tengeri biotechnológia kellene haladéktalanul bevezetni a jelenleg még hiányzó uniós szintű koherens szakpolitikát. Jelenleg ugyanis az európai szintű erőfeszítések elaprózódnak, mert inkább a nemzeti szükségleteken alapulnak, mintsem az Unió egésze számára közös prioritásokon és szükségleteken.

5.6

Az EGSZB ezért kulcsfontosságúnak tartja a szabályozási hézagok megszüntetését, valamint a jogszabályi keret összetettségéből és ingadozásából eredő akadályok kiküszöbölését. Az összetett és ingadozó jogszabályi keret különösen a 2020 utáni időszakra vonatkozó szabályozási bizonytalanságban (a tengeri szélerőművek ágazata) vagy az uniós szabályozás egyes tevékenységek (a tengerfenék erőforrásainak kiaknázása, tengeri akvakultúra és a tengeri szélenergia-termelés) esetében tapasztalható hiányában nyilvánul meg.

5.7

Konkrétabban fogalmazva rámutatunk, hogy strukturált válaszra van szükség az olyan alapvető kérdések esetében, mint amilyen – különösen az akvakultúra és az úszó tengeri szélerőművek vonatkozásában – az integrált tengeri területtervezés hiánya, az engedélyezési és jóváhagyási eljárások útvesztője (tengeri szélerőművek, kék biotechnológia) vagy a kísérleti gazdaságok létrehozását vagy finanszírozását gátló akadályok, de ide tartoznak azok a súrlódások is, amelyek a tengeri hajózás és az óceánra telepített megújuló energiatermelő berendezések (árapályenergia-termelés, tengeri hőenergia kinyerése, hullámenergia hasznosítása) között lépnek fel.

6.1

Az EGSZB felszólít a „tengervédelmi stratégiáról szóló” keretirányelvnek (9) a fenntartható fejlődés alappilléreként történő elismerésére, mivel ez képezi az integrált tengerpolitika politika környezetvédelmi alapját, valamint egy olyan koherens szakpolitika bevezetését javasolja, amely a tengeri környezet állandó védelmét és fenntartását célozza a káros hatások kiküszöbölése mellett.

6.2

Az EGSZB szerint a Limaszoli Nyilatkozatba és a jövőbeli szakpolitikai dokumentumokba is bele kell foglalni – az integrált tengerpolitika és a kék növekedés szerves részeként – egyrészt azt a célkitűzést, hogy 2020-ig el kell érni vagy meg kell tartani az EU tengeri vizeinek jó ökológiai állapotát, másrészt pedig az elővigyázatosság elvét

6.3

A munkahelyek teremtésére képes, fenntartható tengeri tevékenységek olyan hosszú távú koherens megközelítést feltételeznek, amely a gazdasági növekedés célkitűzése és a környezeti kihívások közötti stabil egyensúlyt célozza, valamint a helyi, nemzeti, nemzetközi és európai szakpolitikák részéről a fenntartható fejlődés elvein alapuló megfelelő támogatottságot igényel.

6.4

Az EGSZB rámutat, hogy bármennyire is jelentősek a tengeri erőforrások, mégsem kiapadhatatlanok. Felhívja a figyelmet annak kockázatára, hogy veszélybe kerülhet a kék növekedés fenntarthatósága és további terhet rovunk a környezetre, ha a korábbi fejlesztésekhez kapcsolódó kezdeményezések mintájára ismételten elkövetjük az erőforrások túlzott kiaknázásával és a túlzott ingatlanfejlesztésekkel jellemzett súlyos hibákat.

6.5

Bár felismeri a környezetvédelmi kihívást, a közlemény mintha nem venne tudomást arról, hogy az elmúlt évtizedek során a talaj, a tengervizek és a levegő szennyeződése, valamint az óceánok elsavasodása, a túlzott kitermelés, a pusztító halászati módszerek és az éghajlatváltozás miatt leromlott az európai tengerek és óceánok állapota. A „kék növekedés határairól” a közelmúltban készült tanulmányok (Limits to Blue Growth, 2012 – A kék növekedés határai 2012-ben. http://www.seas-at-risk.org/news_n2.php?page=539) szerint a tengeri és parti ökoszisztémák, valamint a biológiai sokféleség leromlása figyelhető meg a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren, a Földközi-tengeren, az Atlanti óceán észak-keleti részén, valamint az Jeges-tengeren. Egy, a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet (Stockholm Environment Institute – SEI) által készített újító jellegű tanulmány számokban fejezi ki a hosszú távon folytatott tengeri szennyezés költségeit, amelyeket gyakran annak ellenére figyelmen kívül hagynak a szakpolitikák kidolgozása során, hogy nyugtalanító méreteket ölthetnek, ha semmilyen intézkedés nem történik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében (lásd http://www.sei-international.org/publications?pid=2064).

6.6

A fenntarthatóságra nézve nagy kockázatot jelentő tengeri gazdasági tevékenységek a tengeri olaj- vagy gázkitermelő berendezésekre, az akvakultúrára, a part menti turizmusra és a körutazást végző turistahajókra, a széndioxid megkötésére és tárolására, valamint a part menti szállításra vonatkoznak, de idetartozik a fosszilis tüzelőanyagok tengerből való kinyerése is, amely tevékenység összeegyeztethetetlen a fenntartható fejlődés bármely fogalmával.

6.7

A fenti tevékenységek által kifejtett hatás intenzitását és hatósugarát még nem térképezték föl világosan, főként a megújuló kék energia, a tengeri ásványkincsek, az akvakultúra és a kék biotechnológia vonatkozásában, mivel a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az óceánokban és a mélytengerekben lejátszódó kölcsönhatások bonyolult együttesét megértsük.

6.8

Az EGSZB véleménye szerint a tengeri területtervezést és a parti övezetek integrált kezelését, amelyeket az Európai Bizottság a tengeri területek és erőforrások kezelésének legfőbb eszközeként hirdet, olyan egyéb beavatkozási módszerekkel együtt kell használni, amilyen a stratégiai környezeti állapotfelmérés, a védett övezetek meghatározása vagy a környezeti költségek internalizálása. Mindezt az ökoszisztémán és a különböző intenzív és egymással ellentétes használati módok harmonikus együttélésén alapuló megközelítés keretében kell végezni.

6.9

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy – különösen a harmadik országokból származó tengeri termékek behozatalának vonatkozásában – a környezetvédelmi, közegészségügyi és minőségi uniós szabványok tiszteletben tartását illetően fokozott éberséggel lépjen fel a fogyasztók EU-n belüli védelme és az ágazat vállalkozásainak az esetleges tisztességtelen versennyel szembeni megóvása érdekében.

7.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy bár a közlemény – főként a feltörekvő és fejlődő ágazatok vonatkozásában – céloz a kutatás fontos szerepére a kék növekedés megszilárdításában, ugyanakkor általában véve homályos marad, és nagyrészt a Horizont 2020 jövőbeli programjára való hivatkozásra szorítkozik.

7.2

Európában jelenleg a közkiadások csökkentésének időszakát éljük, ami a lehető legtöbb eredmény korlátozott eszközökkel való elérésére kényszerít. A tőkehiányt tetézi a közszféra által a kutatásra fordított összegek ebből következő csökkenése is, ami miatt fennáll annak a veszélye is, hogy gyengül a kkv-knak az új termékek és új technológiák kifejlesztése révén a tengeri gazdaságban betöltött kulcsfontosságú szerepe.

7.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy bár Európa alapos ismeretekkel rendelkezik az új típusú, illetve a hagyományos energiafajtákat, valamint az akvakultúrát illetően, és e területek kutatásában is az élen áll, mégis késésben van az új, feltörekvő ágazatokban megvalósítandó gyakorlati innováció vagy kereskedelmi forgalmazás terén, itt ugyanis az európai szereplők jelenleg még nem képesek megállni a helyüket a nemzetközi versenytársakkal szemben. Ez látható a sótalanítás, a tengerpartok védelme, az algatenyésztés vagy a kék biotechnológia terén bejegyzett európai szabadalmaknak az ázsiai vagy egyesült államokbeli szabadalmakhoz viszonyított kisebb számában.

7.4

Ezért az EGSZB azt tartaná helyénvalónak, ha gyorsan orvosolnák a tengeri biotechnológiához és a többi új ágazathoz kötődő kutatási területek és tevékenységek széles spektruma miatt előállt helyzetet, amely azzal jellemezhető, hogy a kutatás nem kellően célzott és nem elég látható a kívülálló számára.

7.5

Több fellépés is hozzájárulhat az összes elsőbbségi területen jelentkező tudás- vagy technológiaátadási szakadék áthidalásához: így például a tudományos kutatást összeköttetésbe lehet hozni az iparral és az oktatással, az ipart és az egyetemeket együttműködésre lehet buzdítani, javítani lehet a szellemi tulajdon kezelését, egy adott projekt kereskedelmi megalapozottságának megállapítása céljából demonstrációs projektekbe lehet beruházni vagy akár nagy köz-magán partnerségeket lehet létrehozni a kék növekedéshez szükséges kritikus tömeg elérése céljából.

7.6

A kék növekedés 21. századi jövője szorosan függ majd attól, hogy a tudósok képesek lesznek-e más kutatási területektől kölcsönzött készségeket és fogalmakat átvevő interdiszciplináris programok elindítására, vagy az ilyen programokban való részvételre. A jövő tudósnemzedékének képzését interdiszciplináris és globális megközelítésre kell alapozni annak érdekében, hogy megfelelhessünk a tengeri organizmusokra és környezetre irányuló kutatás során a technológia és a verseny terén jelentkező összetett kihívásoknak.

7.7

Az EGSZB szerint sürgősen orvosolni kell a tengeri környezettel kapcsolatos adatok szétaprózódását, melyek Európa-szerte több száz különböző szervezet birtokában vannak, ami komoly problémát jelent a hozzáférés, a felhasználás és az adatgyűjtés terén egyaránt. Arra bíztatja az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal ezen ismeretek hozzáférhetősége érdekében, valamint azért, hogy megállapítsák, milyen többlet-pénzforrásokra és egyéb forrásokra van szükség az információk, bevált gyakorlatok és adatok cseréjét lehetővé tevő közös tér kialakítása céljából a kutatás és az innováció megerősítése és a környezetvédelem javítása érdekében.

7.8

Kívánatos, hogy az európai vizek tengerfenék-területeinek új digitális térképe interoperábilis szabvánnyal készüljön el és szabadon felhasználható legyen a kutatás támogatása érdekében, amennyiben ez utóbbi számára oceanográfiai előrejelzéseket és adatokat szolgáltat az emberi tevékenységek hatásáról, hogy ezáltal a tagállamok maximálisan ki tudják használni a tengeri környezettel kapcsolatos saját megfigyelési, mintavételi és vizsgálati potenciáljukat.

7.9

Európa tengeri határainak védelme és a tengerek hatékony felügyelete (10) komoly kihívás a tagállamok számára a kék növekedés előmozdításának sikeressége szempontjából. A schengeni térség külső határellenőrzésének megerősítése és egy információcserét lehetővé tevő rendszer létrehozása révén a tagállamok határellenőrző szervei képesek lesznek csökkenteni a tengerbe veszettek számát, valamint küzdeni az olyan jelenségek ellen, mint az EU-ba irányuló illegális bevándorlás vagy akár a tengeri kalózkodás (11).