Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv

(COM(2011) 885 final)

2012/C 229/25

Előadó: Pierre Jean COULON

Társelőadó: Richard ADAMS

2011. december 15-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv

COM(2011) 885 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2012. május 10-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. május 23-án és 24-én tartott, 481. plenáris ülésén (a május 23-i ülésnapon) 137 szavazattal 6 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB nagy érdeklődéssel fogadja a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervet és annak azt a célkitűzését, hogy keretet biztosítson az európai energiaágazat 2050-re történő jelentős szén-dioxid-mentesítését szolgáló elfogadott politikához (Európai Tanács, 2009. október). Nemcsak az jelent kihívást, hogy egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható és biztonságos energiaszerkezetet kell létrehozni a versenypiacon, hanem a civil társadalmat is meg kell győzni arról, hogy ez a célkitűzés teljesíthető.

1.2   Az uniós tagállamok eltérő energiaforrásokkal és energetikai infrastruktúrával rendelkeznek, a szén-dioxid-mentesítési célkitűzés pedig egyes országok számára sokkal nagyobb kihívást jelent, mint másoknak. Az ütemterv által alkalmazott megközelítés jelentős rugalmasságot biztosít, ami lehetővé teszi az országoknak a megfelelő cselekvési tervek kidolgozását. Ez jelentős tehermegosztással jár majd a szén-dioxid-mentesítési cél elérése érdekében tett erőfeszítések terén.

1.3   Ez ambiciózus, de létfontosságú cél, ha Európa ki akarja venni részét az éghajlatváltozás elleni küzdelemből és nagyobb energiabiztonságra törekszik. Az európai társadalom körében a lehető legszélesebb körű vitára lesz szükség, és az EGSZB úgy véli, hogy az ütemterv hatékony eszköz lehet e párbeszéd elindításában. Az ütemtervnek ugyanakkor valamennyi – egyéni, közösségi, regionális, nemzeti és uniós – szinten elő kell segítenie a párbeszédben való részvételt, amelyhez fontos kiegészítő elemként globális fellépésnek is kapcsolódnia kell.

1.4   Az ütemterv tíz, azonnali intézkedést megkövetelő feltétellel, avagy prioritással zárul. Az EGSZB ezekkel mind egyetért, különösen az utolsó feltétellel, amely konkrét és egyedi közbenső célkitűzések megállapítását ajánlja iránymutatásként az elkövetkező években megvalósítandó eredményekhez. Az EGSZB azzal is egyetért, hogy mára fontossá vált a 2030-ra vonatkozó szakpolitikai keret meghatározása, amely megbízható támpontot nyújtana az elkövetkező néhány év azon beruházási döntéseihez, amelyeknek a haszon és megtérülés kiszámolása tekintetében jóval túl kell mutatniuk 2020-on.

1.5   Az EGSZB ajánlja, hogy még ezt megelőzően sürgősen vizsgálják felül az Energia 2020 stratégiát. Ez elengedhetetlen a 2030-ig, illetve 2050-ig tartó végleges pálya kiigazításához. Az EGSZB ország, valamint ágazat szerinti lebontásban jelentéseket szeretne látni a jelenlegi évtizedre meghatározott három legfontosabb célkitűzésről.

1.6   Fontos, hogy korán kiderüljön, megvalósíthatók-e az ütemterv ambiciózus céljai, és hogy áttekintsék annak az EU gazdaságára, többek között a globális versenyképességre, a foglalkoztatásra és a szociális biztonságra gyakorolt hatásait.

1.7   Alapvető a nyilvánosság bevonása az energiarendszer átalakításával kapcsolatos kérdésekbe. Az európai civil társadalmi fórum és az európai energiaközösség létrehozása érdekében tett aktív lépések építő jellegű intézkedéseknek mutatkoznak majd annak a kitűzött célnak az elérésében, amit a jövő fenntartható energiaszerkezete jelent.

2.   Bevezetés

2.1   A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv az utolsó szakpolitikai keretre irányuló javaslat az Európai Bizottság azon sorozatában, amely az európai energiaügyi és éghajlat-változási politikák alapjául szolgál (Lásd különösen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervét – COM(2011) 112 final). Az ütemterv keretet biztosít a három cél – a szén-dioxid-mentesítés, az ellátás biztonsága és az európai energiapolitika versenyképessége – teljesítéséhez. Maga az ütemterv nem fogalmaz meg konkrét ajánlásokat a szakpolitikai intézkedésekre vagy a köztes célokra vonatkozóan, a bemutatott forgatókönyvek pedig nem tekinthetők szakpolitikai javaslatoknak.

2.1.1   Globális szinten a jelenlegi tendenciákból és szakpolitikákból kiindulva a primer energiaszükséglet várhatóan egyharmadával nőni fog 2010 és 2035 között, ezt az emelkedést pedig a mérsékeltebb gazdasági növekedés csak elhanyagolható mértékben fogja befolyásolni. A fosszilis tüzelőanyagok aránya a primer energia világszintű felhasználásában csak kismértékben (a 2010-es 81 %-ról 2035-ben 75 %-ra) fog visszaesni, így az energiafelhasználáshoz kapcsolódó CO2-kibocsátás további 20 %-kal fog növekedni ebben az időszakban, ami a globális átlaghőmérséklet 3,5 °C-on felüli hosszú távú emelkedését jelzi (Nemzetközi Energiaügynökség (IEA): A világ energiaügyi kilátásai, 2011. november).

2.1.2   Noha az ütemterv az energiarendszer szén-dioxid-mentesítésére helyezi a hangsúlyt, két fontos érzékeny területet is azonosít. Az energiabehozatal az EU energiaszerkezetének mintegy 55 %-át adja, miközben a nemzetközi energiapiacot az igen erős verseny és a változékonyság jellemzi. Végső soron csak összehangolt világméretű fellépés nyújthat megoldást egy olyan problémára, amely az egész világot érinti. Európa vezető szerepet vállalhat annak bemutatásával, hogy hogyan kezelhető az energiarendszer átalakítása a világ egyik fontos régiójában, és ezzel feltehetően magáénak tudhatná a folyamatban elsőként cselekvőt megillető előnyöket, valamint csökkenthetné a behozataltól való függőséget.

2.2   A probléma megoldása nem tűr halasztást. Az energetikai beruházásoknak jellemzően 40 vagy több év a megtérülési ciklusuk. Az energiarendszer szükségesnek ítélt átalakításának megvalósításához – ami a kereslet és kínálat jelentős változásával jár – most kell cselekedni, és kerülni kell a beruházásoknak a magas szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való „beragadását”. A politikai, műszaki és gazdasági bizonytalanságok azzal járnak, hogy az ütemterv nem kínál egységes fejlődési pályát 2050-ig. Az átállás lehetséges módjait veszi sorra, és elismeri, hogy a változó és bizonytalan világban rugalmasságra van szükség. Habár a Lisszaboni Szerződés az energiapolitika tekintetében bővítette az Európai Bizottság hatáskörét, az energiaszerkezetet kifejezetten a nemzeti kormányok kezében hagyta, és ezt a hatáskörmegosztást minden európai szintű intézkedés során tiszteletben kell tartani. Az ütemterv azonban rámutat arra, hogy az optimális eredmény eléréséhez új szellemű gyakorlati együttműködést kell kialakítani, és az EGSZB határozottan támogatja ezt a pragmatikus megközelítést, például azt, hogy létrejöjjön egy európai energiaközösség.

3.   A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv összefoglalása

3.1   2020-ig az energetika előtt álló pályát nagyrészt meghatározzák a már meglévő tervek és a „20-20-20” stratégia megvalósítását szolgáló szakpolitikák. Az ütemterv így azt hangsúlyozza, hogy sürgősen új energiaügyi stratégiákat kell kidolgozni a 2020-at követő évekre. Az ellátás folyamatosságának, a beruházók biztonságának és a „beragadást” előidéző hatások minimalizálásának biztosítása érdekében a kormányoknak most kell cselekedniük. A késlekedés növeli a költségeket, és így később a szén-dioxid-kibocsátás minimalizálására is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni.

3.2   Felismerve, hogy nehéz bizonyossággal előre jelezni az energetika jövőjét, megvizsgáltak hét lehetséges szemléltető forgatókönyvet. Az első kettő azt a valószínűsíthető kimenetelt mutatja be, amely akkor következik be, ha a már meglévő szakpolitikák és a jelenlegi politikai kezdeményezések folytatásán kívül semmi nem történik – egyik esetén sem teljesülnének a 2050-re kitűzött szén-dioxid-csökkentési célok. A fennmaradó öt forgatókönyv különböző technológiai és politikai lehetőségeken alapuló alternatív utakat kínál a 2050-es cél teljesítéséhez:

3.3   A forgatókönyvek modellezése alapján az Európai Bizottság tíz következtetést vont le az energiarendszer strukturális változásával kapcsolatban. Ezekből az körvonalazódik, hogy a szén-dioxid-mentesítés lehetséges, és hosszú távon kevésbé költséges, mint a jelenlegi szakpolitikák. Ennek kapcsán az energiaszerkezeten belül a villamos energia egyre nagyobb szerephez jut majd a reálértéken számított villamosenergia-árak és a háztartási kiadásokon belüli arányuk 2030-ig történő emelkedése mellett. Magasabbak lesznek a tőkeköltségek, de létfontosságú, hogy a rendszer egészében alacsonyabbak legyenek a tüzelőanyag-költségek és jelentős legyen az energiamegtakarítás. A megújuló energiaforrások aránya minden forgatókönyvben jelentősen emelkedik, és a feltételezések szerint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás kulcsszerepet játszik a rendszer átalakításában, míg a nukleáris energiának továbbra is fontos szerepe lesz a decentralizált és a centralizált rendszereknek a lehetőségek bővülésével bekövetkező egyre erősebb kölcsönhatása mellett.

3.4   Az ütemterv megállapítja, hogy az energiabiztonsághoz az energiaellátás-biztonság kimondottan európai politikájára, valamint infrastruktúrák és a harmadik termelő és tranzitországokkal folytatott kapcsolatok létrehozására van szükség. Az új technológiák kifejlesztésére, a megújuló energiaforrások piaci integrációjára, az energiahatékonyságra és -megtakarításra, továbbá az infrastruktúra fejlesztésére irányuló politikák akkor lesznek hatékonyabbak, ha összehangolásukra európai szinten kerül sor.

3.5   Mindegyik forgatókönyvben feltételként szerepel az energiafogyasztók változása és alkalmazkodása, és az Európai Bizottság tudomásul veszi, hogy szükség van a polgárok részvételére és bevonására, valamint a társadalmi vetületek elismerésére. A kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció nagyobb fokú beruházást igényel, továbbá foglalkozni kell az egységes piacot és a szabályozást érintő megoldatlan kérdésekkel. Az energia-infrastruktúra jelentős fejlesztésre és új tárolókapacitásokra szorul, a tagállamoknak és a beruházóknak pedig konkrét célkitűzésekre van szükségük. Az Európai Bizottság a tárgyhoz kapcsolódóan további közlemények kiadását tervezi a következő témákban: megújuló energia, belső piac, szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, nukleáris biztonság, valamint az energiatechnológiák. A 2030-ra vonatkozó szakpolitikai keretet ezek alakítják majd.

4.   Általános észrevételek

4.1   Tekintettel a jövőt övező számos technikai és politikai bizonytalanságra, az EGSZB egyetért azzal, hogy az ütemterv 2050-re vonatkozó forgatókönyveket modellező módszere megfelelő megközelítés, amely lehetővé teszi a különböző technikai fejlesztések, különböző szakpolitikai csomagok és különböző külső körülmények hatásainak összehasonlítását és értékelését.

4.2   A modellezés módszertana és az abba épített feltételezések nem teljesen átláthatók. Erre vonatkozóan több információt kell rendelkezésre bocsátani, hogy más szakértők is tesztelhessék a megközelítést, és eltérő kiinduló feltételezések alapján más forgatókönyveket dolgozhassanak ki. Mindazonáltal az EGSZB úgy véli, hogy az ütemterv mellékleteiben foglalt információk pozitív lépést jelentenek, és támogatja az ütemterv azon fő következtetését, miszerint a jelentős szén-dioxid-mentesítés megvalósítható 2050-ig, és a jelenlegi szakpolitikák folytatása helyett a haladást választva ennek eredménye hosszú távon egy biztonságosabb és fenntarthatóbb energetikai bázist biztosít Európának, a 2050-ig tartó 40 éves időszakra vetítve nagyjából hasonló költségek mellett. Habár teljesíthetők, az ütemtervben szereplő szén-dioxid-mentesítési célok nagyon jelentősek, és jelenleg sok akadály nehezíti elérésüket.

4.3   Az ütemtervből kiderül, hogy különböző módjai vannak a szén-dioxid-mentesítés végrehajtásának. Mindegyikben található néhány közös elem – az energiahatékonyság jelentős megnövelése, a megújuló források nagymértékű bővítése, a villamos energia nagyobb aránya az energiahordozó-összetételben, kiterjedtebb és intelligensebb hálózat, valamint a villamosenergia-tárolás és tartalékkapacitás új rendszerei. Az egyéb elemek nagyobb mértékben függenek a még nem teljes körűen bizonyított műszaki fejlesztésektől, valamint az elérhető energiaforrásoktól és az egyes országok választásaitól (tiszta szén, nukleáris energia stb.). Mindegyik lehetőség esetében meghatározó tényező a közvélemény általi elfogadottság és a költségek alakulása, és mindegyik pályának megvan a maga kockázata.

4.4   Az EGSZB egyetért ezzel az elemzéssel és azzal a hallgatólagos következtetéssel, hogy az Uniónak elsődlegesen azon közös elemeknek a lehető leggyorsabb, legkövetkezetesebb és leghatékonyabb előtérbe helyezésére kell összpontosítania együttes erőfeszítéseit, amelyekre egész Európában szükség lesz.

4.5   Az EGSZB az ütemtervnek azon fő kihívásokról és lehetőségekről adott elemzésével is egyetért, amelyekkel az energiarendszer átalakítása, az energiapiac újragondolása, a beruházók mobilizálása, a polgárok bevonása és a változások nemzetközi előmozdítása érdekében európai szinten kell foglalkozni. Az alábbi kifogások és megjegyzések tiszteletben tartása esetén az EGSZB kész elfogadhatónak nyilvánítani a javasolt prioritásokat, azon belül is az utolsó szakaszt, amely tíz olyan kulcsfontosságú feltételt, illetve problémát azonosít, amelyeket sürgősen kezelni kell ahhoz, hogy előrelépés történjen.

4.6   Az EGSZB azonban aggodalmának ad hangot a kitűzött célok megvalósításának terén az Unióban és annak néhány tagállamában már jelenleg is tapasztalható elmaradás mértékével kapcsolatban. Az EGSZB sürgeti annak felismerését, hogy e lemaradás mértékét elfedi a magas szén-dioxid-kibocsátással járó termelési folyamatok visszaesése az Unióban, azoknak a világ más pontjain való térnyerése, és az ezt követő, Unióba történő behozatal.

4.7   Idő kell ahhoz, hogy a technológiai fejlesztések versenyképes áron teljes körűen rendelkezésre álljanak. Az energetikai beruházások esetében a megtérülési ciklus kivételesen hosszú, jellemzően 40 év, ami megköveteli, hogy a magas szén-dioxid-kibocsátású erőművek „bennragadásának” elkerülése érdekében az Unió és a tagállamok sürgősen iránycélokat határozzanak meg 2030-ra vonatkozóan az azok teljesítését támogató szakpolitikákkal együtt. Pontosan e beruházási ciklusok időtartama határozhatja meg a 2050-re kitűzött cél felé tett lépések ütemét és azt, hogy az reálisan teljesíthető-e. Szükség lesz arra, hogy az összehangolt politikai és üzleti jó szándék a támogató programokon és jogszabályokon keresztül gyakorlati intézkedések formáját öltse.

4.8   Jelenleg az energiahatékonyság és -megtakarítás növelése nem halad kellő ütemben, különösképpen a mostani energiahatékonysági irányelvjavaslatról folytatott intézményközi tárgyalások fényében. A nemzeti energiahatékonysági programok Európai Bizottság általi közelgő felülvizsgálatának további intézkedésre kell ösztönöznie, azonban figyelembe kell venni, hogy a kereslet visszaesése az energetikai beruházásokra is hatással lehet. A megújuló energiák terén a haladást visszafogja az ingadozó kormányzati támogatás, egyes esetekben pedig a helyi ellenállás. A hálózat és az energiatárolás korszerűsítése túl lassan halad előre. Egy valóban rugalmas, „intelligens” hálózat további beruházási költségekkel jár, az EGSZB azonban úgy véli, hogy meghatározóbbak azok az előnyök, amelyek egy kölcsönösen előnyös európai energiaközösség alapjának lefektetéséből származnak. Ezzel kapcsolatban az EGSZB az infrastruktúrára vonatkozó rendeletről szóló véleményében (1) további észrevételeket tett.

4.9   A szén-dioxid-kibocsátás ára, melyet a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) volt hivatott megállapítani, messze túl alacsony és ingadozó ahhoz, hogy érdemi jelzést adjon a beruházók számára. Azt azonban további elemzésnek kell alávetni, hogy ETS szerinti majdani magas egységárakkal (200–300 euró/tonna 2040 és 2050 között) kapcsolatos feltételezéseknek milyen következményei vannak. Ezek és más megoldatlan problémák gátolják az ütemtervben az elérni kívánt haladáshoz megállapított tíz feltétel teljesülését. A további előrelépés érdekében elsődleges szempontnak kell lennie e problémák nyitott és őszinte vizsgálatának és azonnali megoldásának.

4.10   Hosszabb távon ezzel az európai gazdaság ellenállóbbá és versenyképesebbé válik a világban annál, mintha csak a jelenlegi politikákat folytatnák. Rövid távon viszont a szükséges beruházás kétségtelenül az energiaárak emelkedéséhez és a fogyasztókat, a vállalkozásokat vagy a kormányokat (vagy feltehetően a három egyfajta kombinációját) terhelő többletköltségekhez vezet. Valószínű az is, hogy ez eltérő hatással jár a különböző tagállamokban, amelyek jelenleg jelentősen különböznek a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának mértékét, az energiahatékonyság jelenlegi szintjét és a megújuló energiák fejlesztése terén rendelkezésükre álló lehetőségeiket illetően.

4.11   Ezzel összefüggésben az, hogy Európa számos részén valószínűsíthetően tovább folytatódik a szénalapú villamosenergia-termelés, ráadásul egyre nő a palagázban rejlő lehetőségek iránti érdeklődés, együttműködésben megvalósuló kutatást és finanszírozási törekvéseket tesz szükségessé a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás kiegészítő programjainak végrehajtása érdekében. A palagáz, bár hasznos a harmadik országoktól való energiaellátási függőség csökkentésében, jelentős környezeti kockázatot hordoz, amelyet teljes mértékben fel kell mérni. A nagy infrastruktúrák létrehozására irányuló programok esetében az országok közötti tehermegosztás elveinek megállapítása és a költségek elosztása szükséges követelmény. Azoknak az országoknak, amelyek szenet használnak az energiatermeléshez, támogató bátorításra és ösztönzőkre van szükségük a lehető legnagyobb mértékű szén-dioxid-mentesítés eléréséhez.

4.12   Az EGSZB véleménye szerint létfontosságú, hogy az érintettek mindezen hatások költségeit maradéktalanul megállapítsák, e hatásokat megvitassák és elfogadják, és hogy európai és tagállami szinten is az átállás terhének kapacitás szerinti és a szolidaritás szellemében történő megosztását szolgáló intézkedésekre kerüljön sor. A tapasztalat azt mutatja, hogy a közösségekkel el lehet fogadtatni a változás szükségességét és az átalakítással járó költségeket, de csak abban az esetben, ha teljes körűen bevonják őket a folyamatba, nem érzik úgy, hogy méltánytalan hátrányt szenvednek, és megértik, illetve elfogadják a változás okait. A nemzeti kormányoknak biztosítaniuk kell polgáraik számára azokat az eszközöket, amelyek segítségével részesei lehetnek ezeknek a várható változásoknak, világosan meg kell határozniuk a célkitűzéseket és meg kell magyarázniuk, hogy miért van szükség ezekre a lépésekre.

4.13   Az is elengedhetetlen, hogy a kiszolgáltatott fogyasztók védelemben részesüljenek a magasabb energiaárak hatásaival, a kiszolgáltatott vállalkozások pedig azon Unión kívüli térségek által támasztott tisztességtelen versennyel szemben, amelyekben az uniós korlátozások nem érvényesülnek. Azoknak a tagállamoknak vagy régióknak, amelyek különleges problémákkal küszködnek az energiarendszer átalakítása terén, további támogatásra lehet szükségük a strukturális alapok vagy más mechanizmusok segítségével, a különböző támogatási rendszerek viszont nem teremthetnek egyenlőtlen versenyfeltételeket az országok és a régiók között. Ehelyett inkább az indokolt támogatási rendszerek harmonizációjával és a nagy infrastruktúrák létrehozására irányuló projektek költségeinek országok közötti elosztását meghatározó elvekkel kellene foglalkozni. A mindehhez elengedhetetlen központi tervezés folyamataiban rejlő kockázatokat figyelembe kell venni.

4.14   Az Európai Bizottságnak hatékonyan nyomon kell követnie az EU tagállamainak stratégiáit annak garantálása érdekében, hogy a fogyasztók érdekei érvényesüljenek, és az intelligens és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák megvalósítása a költséghatékonyságon alapuljon. Így mindenekelőtt a jól működő belső piac, az energiaügyi szabályozó szervek hatásköreinek és függetlenségének megerősítése és a széles körű általános szolgáltatási kötelezettség meg kell hogy feleljen az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a nyilvánosság fenntartható fogyasztással kapcsolatos tájékoztatása követelményeinek.

4.15   A megújuló energiák további térnyerése jelenleg szintén problémákba ütközik. A műszaki oldalt illetően nincsenek még olyan tervek és beruházások, amelyek lehetővé tennék az ingadozó teljesítményű, nagy területen elszórt ellátási források hálózatba és tárolórendszerekbe történő integrálásának további bővítését. A gazdasági oldalt tekintve pedig, habár a megújuló energiák átlagos egységára továbbra is csökken, ez egyelőre drágább megoldás marad a villamosenergia-termelésben, mint a hagyományos módszerek (különösen a gáztüzelésű erőművek). A fogyasztók oldalán bizonyos típusú létesítmények (főként a szélenergia) adott esetben helyi ellenállásba ütköznek. Noha 2050 szempontjából a megújuló energiák magas arányával számoló forgatókönyv tűnik a legvonzóbb és az ellátás legnagyobb biztonságát, valamint a felhasznált energiahordozók (nap, szél stb.) gyakorlatilag nulla költségét garantáló lehetőségnek, a mostani helyzetben az odavezető úton felmerülő problémák itt látszanak a legnehezebbnek, és megvalósításához nagy eltökéltség és következetes politikai vezetés szükséges. Ennek ellenére a korábbi érvek csak abban az esetben állják meg helyüket, ha a szén-dioxid-mentes energia tárolására szolgáló rendszerek vagy tartalék erőművek képesek lesznek ellensúlyozni a legtöbb megújuló energiaforrás ingadozó jellegét.

4.16   Az átállás kezeléséhez minden szinten eltökélt és összehangolt erőfeszítésekre lesz szükség. Határozott európai intézkedés kell ahhoz, hogy az energiahatékonyságra vonatkozóan minden ágazatban közös szabványokat állapítsanak meg, a kulcsfontosságú technológiák területén előmozdítsák az innovációt, egységesítsék a piacot és összhangba hozzák a fiskális intézkedéseket és az ösztönző rendszereket, megreformálják a kibocsátáskereskedelmi rendszert, valamint összehangolják az integrált európai intelligens hálózatra és az energiatárolási rendszerekre vonatkozó terveket stb. Alapvetően fontos, hogy az Energia 2020 stratégia korai felülvizsgálatára még azt megelőzően sor kerüljön, hogy Európa egy 2030-ig vagy 2050-ig tartó végleges pályára állna. Az EGSZB ország, valamint ágazat szerinti lebontásban jelentéseket szeretne látni a jelenlegi évtizedre meghatározott három legfontosabb célkitűzésről.

4.17   Az EGSZB létfontosságúnak ítéli meg, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre az átállás együttműködésben történő előmozdítása érdekében. Az EGSZB egy integrált európai energiaközösség mielőbbi létrehozását részesíti előnyben; eközben pedig arra buzdítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, valamint a szabályozó szerveket és az energiaipar rendszerüzemeltetőit, hogy alakítsanak ki olyan együttműködési mechanizmusokat, amelyek a közös munkának gyakorlatilag olyan formáját teszik lehetővé, mintha már létezne egy energiaközösség.

5.   Részletes megjegyzések

5.1   Energiaszerkezet

5.1.1   Európa energiarendszerének szén-dioxid-mentesítése középtávon valódi értéket képviselhet Európa versenyképessége szempontjából. Elsöprő változásokat jelent majd a tagállamok energiatermelési szerkezetében, és fokozatos elmozdulást hoz magával a fosszilis tüzelőanyagoktól (kőolaj, földgáz, szén), amelyek az európai energiaszerkezetben még mindig 80 %-os aránnyal bírnak. E fosszilis tüzelőanyagok nagy részét importálják, ami pénzügyi és gazdasági függőséget jelent az Európai Unió számára (az Európa által felhasznált energia majdnem 55 %-a Európán kívüli forrásokból származik). Az EU éves kőolaj- és földgázvásárlása 270, illetve 40 milliárd eurónak felel meg, az olaj- és gázárak ingadozása miatt pedig fennáll a veszélye, hogy e tüzelőanyagok beszerzési költsége tovább emelkedik az elkövetkező években.

5.1.2   Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású helyi energiaforrásokra történő átállás kevesebb költséggel jár majd Európa számára, mint egy olyan energiarendszer fenntartása, amely az importált primer energiától függ, különösképpen a folyamatosan növekvő globális kereslettel összefüggésben. A diffúz energiaforrások rendszere ösztönzi a helyi gazdaságot és a munkahelyteremtést, és fokozza a társadalom energetikai tudatosságát. Fejlesztése határozottan hozzájárulhatna az EU energiaügyi és éghajlati céljainak eléréséhez. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású helyi energiaforrások rendszerének megvalósítása terén a haladás a tagállamok energia- és pénzügyi politikájától függ. Az EGSZB elvárja, hogy az Európai Bizottság határozottabban lépjen fel a helyi energiaforrások fejlesztésére irányuló tagállami politikák támogatása érdekében.

5.1.3   Következésképpen ösztönözni kell a megújuló energia felhasználását az olyan technológiákkal egyetemben, amelyek alacsonyabb költségek mellett segítik a szén-dioxid-mentesítés céljának elérését. Ebben a biomassza is szerephez juthat, viszont fontos biztosítani, hogy a kiválasztott módszerek a teljes életciklus elemzése alapján hozzájáruljanak a szén-dioxid csökkentéséhez, és ne tegyék bizonytalanabbá az élelmiszer-ellátást. Európa-szerte aggodalmat kelt a nukleáris energia, és ellenzik a fejlesztését. Pedig a nukleáris energia segíthet az energiarendszer ezen átalakításának végrehajtásában és csökkentheti a szén-dioxid-kibocsátást a nukleáris energiát választó országokban azzal, hogy lehetővé teszi a villamosenergia-rendszer költségei és az árak csökkentését, bár továbbra is kérdéses, hogy egyes költségeket, pl. a biztonsághoz, a hulladéktároláshoz, az erőművek leállításához és a felelősséghez kapcsolódó költségeket nem hárítanak-e át másokra, vagy éppen magára a társadalomra.

5.1.4   A villamos energiának a mostanihoz képest nagyobb teret kell nyernie, mivel jelentős mértékben hozzájárulhat a közlekedés és a fűtés/hűtés szén-dioxid-mentesítéséhez. A teljes energiafogyasztáson belüli arányának tervezett megduplázását a villamosenergia-termelés módszereinek és az európai országok közötti kereskedelme rendszerének alapos megváltoztatásával, valamint a villamosenergia-termelők és -kereskedők közötti fokozott és tényleges versennyel kell kiegészíteni.

5.1.5   A kőolajat továbbra is elsősorban a teherszállításban és a távolsági személyszállításban kell alkalmazni; ami a földgázt illeti, átmenetileg helyettesítheti a legszennyezőbb energiaforrásokat (így például a szenet és a kőolajat), elsődleges szerepe a 2050-ig tartó időszakban azonban az, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra való átállásig a közúti közlekedés átmeneti üzemanyagaként szolgáljon. Ennek fényében részletes leltárt kell készíteni az EU belső földgázforrásairól, mivel azok segíthetnek az Unió energiafüggetlenségének mérséklésében.

5.1.6   Ami általában a fosszilis tüzelőanyagokat illeti, Európának sürgősen tovább kell kutatnia a szén-dioxid-leválasztással és –tárolással kapcsolatos helyválasztási és gazdasági tényezőket, egyúttal meg kell határoznia a szén realisztikus értékét, valamint növelnie kell a polgárok tájékozottságát.

5.1.7   Különösen három tevékenységi ágazatban lesz szükség radikális szervezeti változások végrehajtására. A villamosenergia-termelésben legalább 95 %-kal csökkenteni kell a kibocsátást; minden tagállam szabadon megállapíthatja az egyensúlyt a megújuló energia, a nukleáris energia, illetve a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás aránya között. A kereskedelmi és lakóépületeket is meg kell változtatni, hogy teljesüljenek az új épületekre és az új berendezések energiafogyasztására, valamint a már meglévő épületek rekonstrukciójára vonatkozó szigorúbb követelmények alapján meghatározott 90 %-os csökkentési célok. Az iparágnak saját kibocsátását is csökkentenie kell 85 %-kal, és nyomon kell követnie a kibocsátásáthelyezés potenciális kockázatát, amely a termelés olyan országokba történő áthelyezéséből adódik, ahol a kibocsátásra vonatkozó követelmények kevésbé szigorúak.

5.2   Ipari és pénzügyi kötelezettségvállalás

5.2.1   Az energiarendszer átalakítása lehetőséget teremt arra, hogy az európai ipar új életre keljen, és alkalmat ad további tevékenységek létrehozására, valamint a termelés és fogyasztás módozatainak átfogó áttekintésére. Európa versenyképességét a kutatásnak, innovációnak és a tiszta technológiák eredményes piacra juttatásának kell megalapoznia. Ennek tudatában általában véve az iparág, de különösen a kkv-k érdekeire tekintettel az Uniónak és a tagállamoknak előnyben kell részesíteniük az európai energiaipar rendszerüzemeltetőinek közreműködésével megvalósuló nagyszabású projekteket, emellett pedig a helyi energiatermelés szerepét is figyelembe kell venni és fel kell mérni.

5.2.2   Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásnak elő kell mozdítania a foglalkoztatást a belső piacon. Az energiaágazat átalakításával egyetemben megfelelő feltételeket kell teremteni az új munkahelyek kialakításához. Az építőiparban és a megújuló energiák ágazatában mintegy 1,5 millió új munkahelyet kellene létrehozni 2020-ig.

5.2.3   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon értékelésével, miszerint a további beruházások (évente 270 milliárd euró a 2050-ig tartó időszakban vagy az EU GDP-jének 1,5 %-a) segíteni fognak Európának a növekedés serkentésében. Csupán a szénhidrogén behozatalán akár 175-320 milliárd euró is megtakarítható évente. A beruházók közössége azonban egy egységes és következetes európai piaci keretet és nagyobb együttműködést követel a tagállamok között. Innovatív pénzügyi beruházási eszközöket kell kifejleszteni, különösen az energetikai kkv-k támogatására.

5.2.4   A szükséges pénzügyi forrásokat egyesíteni kell, és túl kell lépni a nemzeti támogatási rendszereken, amelyek erőtlenek és elnyomják a versenyt. A környezetvédelmi célú állami támogatási keretrendszer 2013-ra tervezett felülvizsgálata nyomán lehetővé kell válnia minden olyan technológia elterjesztéséhez nyújtott támogatásnak, amelyek segíthetnek a CO2-kibocsátás csökkentésében.

5.3   A fogyasztás javítása és visszaszorítása: nagyobb energiahatékonyság és fokozottabb energiakereskedelem a tagállamok között

5.3.1   Jelentős európai ösztönzésre van szükség az energiafogyasztás mérsékléséhez, az energiafelhasználásnak az energiatakarékos magatartás és a kevésbé energiaigényes technológiák előmozdításával történő javításához és a hatékony energiakereskedelemhez. Az épületekre (az európai teljes energiafogyasztás 39 %-a), a közlekedésre (30 %) és az iparra (25 %) vonatkozóan egy közös, kötelező érvényű szabályokból álló keretet kell meghatározni. Hatalmas energiamegtakarítási lehetőségek kínálkoznak: az ipari ágazat 19 %-kal, míg a közlekedési ágazat 20 %-kal csökkenthetné energiafogyasztását.

5.3.2   Az EGSZB az integrált energiaügyi és éghajlat-változási csomag keretében vállalt intézkedések ésszerű módon történő folytatását ajánlja, figyelemmel arra, hogy Közép- és Kelet-Európa országainak támogatásra van szükségük.

5.3.3   A megújuló energiák jelentős térnyerése az északi-tengeri és esetlegesen – de kisebb mértékben – a balti-tengeri régióban, valamint a nap- és szélenergia nagymértékű elterjedése Dél-Európában új, „intelligensebb” infrastruktúrát kíván meg az európai régiók és országok közötti kereskedelem javítása érdekében. Az ilyen „intelligens hálózatok” kifejlesztése módot adhat a fogyasztás 9 %-kal, illetve a CO2-kibocsátás 9–15 %-kal történő csökkentésére. Ehhez az ilyen stratégiai infrastruktúrákra fordított kiemelt beruházásokra van szükség – amelyek becslések szerint a 2050-ig tartó időszakban mintegy 1,5–2,2 billió euróba kerülnének – az európai villamosenergia- és gázhálózat korszerűsítése és fejlesztése érdekében.

5.3.4   Hasznos lehet, ha az egy adott földrajzi régióhoz tartozó tagállamok csoportjai összehangolják energiaszerkezetüket, infrastruktúrájukat és piaci szabályaikat azzal a céllal, hogy osztozzanak a rendelkezésükre álló különféle energiaforrások előnyein. A nagyobb fokú összekapcsolódással és összehangolással piacaik ellenállóbbá válnának a termelésben és a fogyasztásban bekövetkező ingadozásokkal szemben, és együtt jobban biztosíthatnák az Unió energiaszükségleteit kielégítő ellátás biztonságát.

5.4   A polgárok bevonása az energiarendszer átalakításába

5.4.1   Az energiaügyi döntések (atomenergia, szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, szélerőművek, nagyfeszültségű távvezetékek stb.) közvélemény általi elfogadása jelenleg kihívás elé állítja Európa demokráciáit. Az EGSZB-nek, valamint a nemzeti gazdasági és szociális tanácsoknak, fogyasztóvédelmi szervezeteknek és más nem kormányzati szervezeteknek központi szerepet kell játszaniuk az ezekre a szakpolitikákra vonatkozó világos és átlátható információk terjesztésében, továbbá a polgárok hatékonyabb bevonásában. Az ütemterv lehetőséget ad a részvételi demokrácia fejlesztésére egy olyan kérdés kapcsán, amely minden polgárt érint.

5.4.2   Az EGSZB széles körű információs és tudatosságnövelő kampány kezdeményezését javasolja, hogy az európai polgárok tájékoztatást kapjanak az energiarendszer átalakításának különböző lehetőségeiről, az infrastruktúra központi szerepéről és az európai emberektől elvárt új fogyasztói magatartásról.

5.4.3   Az EGSZB úgy véli, hogy egy európai civil társadalmi fórum létrehozása fokozná az információáramlást az Unión belül, mivel a helyi, regionális, nemzeti és európai érdekelt felek rendszeres gyűléseivel e feleknek alkalmuk nyílna arra, hogy közösen megvitassák az energiarendszer 2050-ig történő átalakításának fő kérdéseit.

5.4.4   Az európai energiaközösség létrehozásával a hangsúly egyúttal az energetika lényegi és stratégiai dimenzióira (elérhetőség, megfizethető díjszabás és árak, rendszeresség, megbízhatóság stb.), továbbá a következő 40 évben szükséges változásokra helyeződne. A közösség egy olyan Európa gondolatát testesítené meg, amely odafigyel polgáraira és foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek őket közvetlenül érintik. A projekt nagyobb társadalmi harmonizációt hozna magával, amelyre szükség van az európai projekt megerősítéséhez és új tartalommal való megtöltéséhez.

5.4.5   Az EGSZB azt ajánlja, hogy határozottabb támogatásban részesüljenek azok a helyi és regionális kezdeményezések, amelyek az intelligens mobilitás, infrastruktúra és közlekedés kérdései, továbbá az új építkezési és rekonstrukciós projektek, a fűtő- és hűtőhálózatok és a városrendezés tekintetében az élvonalban állnak. Az EGSZB úgy gondolja, hogy az ilyen kezdeményezéseket ösztönözni kell, mivel azok sok esetben innovatív, decentralizált és demokratikus energiapolitikák megalkotását segítik elő.

(1)  HL C 143., 2012.5.22., 125. o.