Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló rendelet módosításáról

2012. január 19-én az Európai Parlament, illetve 2012. január 27-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 46. és 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló rendelet módosításáról

Az Elnökség 2012. január 17-én a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekciót bízta meg a vélemény kidolgozásával.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25–26-án tartott 480. plenáris ülésén (az április 26-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Arno METZLER személyében, továbbá 164 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.1 A más tagállamokban szerzett szakmai képesítések elismerése jelentős eszköz az uniós polgárok mobilitásának fokozásához és ezáltal a belső piac megvalósításához. Javítja a tagállamok versenyképességét, támogatja a fenntartható növekedést és csökkenti munkanélküliséget. A nemzeti gazdaságok profitálnak azokból a különböző szakmai tapasztalatokból, melyeket polgáraik különböző tagállamokban folytatott szakmai tevékenységük során szereznek.

1.2 A más tagállamban szakmai tevékenységet kezdeni kívánó uniós polgárok potenciálja jelenleg még nincs eléggé kihasználva. Ennek okai a más tagállamban szerzett szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos különböző akadályok. Az uniós polgárok a jelenlegi eljárásokat túl hosszadalmasnak és nem eléggé átláthatónak tartják.

1.3 Az EGSZB ezért alapvetően üdvözli a 2005/36/EK irányelv módosítására irányuló javaslatot, melynek célja a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos problémák kiküszöbölése az eljárások egyszerűsítésével és nagyobb átláthatóság biztosításával az uniós polgárok számára. Az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott, az uniós polgárok mobilitásának fokozására irányuló célokat az irányelvjavaslat hatékonyan támogatja.

1.4 Az EGSZB üdvözli az európai szakmai kártyát, amely jelentősen egyszerűsíti az eljárásokat. Egyes rendelkezések azonban az EGSZB szerint a fogyasztók, illetve betegek biztonságának és egészségének veszélyeztetéséhez vezethetnek. Ezért különösen az európai szakmai kártyával kapcsolatos javasolt szabályozásokat kell átdolgozni:

1.5 Az EGSZB a képzettségek terén létező számos európai rendszert tekintve átfedésektől, egymással ütköző előírásoktól, sőt ellentmondásoktól tart. Az irányelvnek ezért tisztáznia kell a rangsort a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv, valamint az európai képesítési keretrendszer és az európai szabványok eszközei között. Ezenkívül továbbra is folytatni kell az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) megvalósítását.

1.6 Az EGSZB üdvözli a közös képzési alapelvek révén történő feltétel nélküli elismerés lehetőségeinek bővítését. Az eljárás feltételeit, az eljárást és azokat a kritériumokat azonban, amelyek alapján az Európai Bizottság közös képzési alapelveket rögzít, magában az irányelvben kell meghatározni. A minimális arányt a tagállamok 50 %-ára + 1 tagállamra kell emelni.

2.1 A képzett szakemberek mobilitása az Európai Unióban túl csekély. Jelentős a kihasználatlan mobilitási tartalék. A szakmai képesítések elismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az uniós polgárok ténylegesen élhessenek a belső piac adta alapvető szabadságokkal. Ugyanakkor a mobilitásnak nem láthatják kárát a fogyasztók, például az egészségügyi szakemberektől megfelelő nyelvtudást elváró betegek.

2.2 Az irányelv korszerűsítése azon tagállamok igényeire is választ jelentene, amelyek egyre nagyobb hiányt szenvednek a képzett munkaerőben. Ebben a vonatkozásban az uniós polgároknak az egységes piacon belüli mobilitása fontos kérdés. A munkaerőhiány a jövőben nemcsak megszűnni nem fog, hanem várhatóan egyre nagyobb lesz, különösen az egészségügyi és az oktatási ágazatban, valamint a növekvő ágazatokban, például az építőipar és az üzleti szolgáltatások ágazatában.

2.3 A meglévő rendelkezések javasolt korszerűsítését az alábbi célkitűzések vezérlik:

3.1 Az Európa 2020 stratégia (1) azt a célt fogalmazta meg, hogy meg kell könnyíteni és támogatni kell a munkaerő mobilitását az Európai Unióban. Az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című dokumentumban (2) az Európai Bizottság megállapította, hogy a szakképzett munkaerő hiánya akadályozza a fenntartható növekedést. A folyamatosan gyors növekedést felmutató, a szakképzett munkaerő hiányával küszködő területekkel szemben más vidékeken folyamatosan magas arányú a munkanélküliség. A földrajzi mobilitás ezért igen fontos a regionális munkanélküliség csökkentéséhez. Az Európai Bizottság „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” (3) című dokumentumában is az egyik ilyen mozgatórugóként nevezte meg a polgárok mobilitását. A képzett munkaerő fokozottabb mobilitása révén versenyképesebbé válhat az európai gazdaság. Ehhez munkaerőhiány idején javítani kell a lehetőségeket arra, hogy a különböző tagállamokból származó munkaadók és képzett munkavállalók egymásra találjanak. Az EGSZB ezért azt várja, hogy az irányelv jelentősen hozzájárul a növekedéshez.

3.2 A szakmai képesítésekről szóló jelenlegi irányelv még számos hiányosságot mutat. Az uniós polgárok számára a szakmai képesítések elismerésének számos módja áll rendelkezésre. Nehezen tudják azonban megállapítani, hogy melyik eljárást vehetik igénybe, milyen hatósághoz fordulhatnak és milyen iratokat kell bemutatniuk. A szakmai képesítésekről szóló jelenlegi irányelv ezen hiányosságai akadályt jelentenek az uniós polgárok mobilitása és ezáltal a belső piac megvalósítása előtt (4). A hosszú elismerési eljárások miatt az uniós polgároknak gyakran nincs lehetőségük arra, hogy gyorsan reagáljanak egy állásajánlatra, mivel annak elfogadása előtt végig kell menniük az elismerési eljáráson. Ezért a szakmai képesítések elismerése terén az adminisztratív eljárások reformjára és az átláthatóság fokozására van szükség. Végül pedig a közös platformok megvalósíthatatlannak és hatástalannak bizonyultak. Bevezetésük óta egyetlen közös platform elfogadására sem került sor.

3.3 Az EGSZB ezért üdvözli a 2005/36/EK irányelv módosítására irányuló javaslatot. A szolgáltatási és letelepedési szabadságot, valamint a belső piacot tovább erősítik a szakmai képesítések kölcsönös elismerésének egyszerűsített eljárásai, valamint az átláthatóság fokozása. Az Európai Bizottságnak az Európa 2020 stratégiában és az azt követő dokumentumokban megfogalmazott céljait az irányelvjavaslat támogatja.

3.4 Az eljárásoknak a reform keretében végrehajtani kívánt egyszerűsítése az EGSZB szerint alapvetően alkalmas eszköz az uniós polgárok Európai Unión belüli mobilitásának fokozására. Ez új dinamikát indíthat el, amely a közelmúltbeli válságokat követően a tagállamokban esélyt ad a nagyobb növekedésre és mobilitásra, valamint új munkahelyek teremtésére.

3.5 Különösen a kereső tevékenységet végző fiatalok érdekeltek abban, hogy különböző tagállamokban szerezzenek szakmai tapasztalatokat. Ezáltal rengeteg különböző szakmai tapasztalatot visznek magukkal az érintett tagállamba, és befolyásolják a szakma gyakorlását a fogadó államokban és visszatérésük után hazájukban is.

3.6 A mobilitás kedvező hatásai felülmúlják az „agyelszívás” miatti esetleges kedvezőtlen következményeket. Bár az „agyelszívás” veszélye nem zárható ki, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a jelenség a vártnál jóval kisebb arányban következik be, és hogy az uniós polgárok kulturális és családi kötődéseik miatt a szakmai mobilitás időszaka után gyakran visszatérnek hazájukba.

3.7 A tagállamok közötti szakmai mobilitásnak a szociális normák betartása mellett kell megvalósulnia. Különösen az egyik tagállamban esetlegesen fellépő, ideiglenes elvándorlási késztetést nem szabad egy másik tagállamban a szociális normák csökkentésére kihasználni.

3.8 Az európai szakmai kártya az eljárások üdvözlendő egyszerűsítéséhez vezet. A kérelmező fordulhat származási országának hatóságaihoz. Ezek alapvetően sokkal inkább képesek a beterjesztett dokumentumok vizsgálatára, mint más tagállamok hatóságai. Az egyszer már megvizsgált és az IMI-adatbázisba bevezetett iratok további eljárásokhoz is rendelkezésre állnak. A fogyasztók és betegek biztonságát azonban továbbra is az európai szakmai kártyának a fogadó állam általi elismerése révén kell garantálni.

3.9 Az EGSZB üdvözli, hogy az irányelv az IMI-re összpontosít. A tagállamokban azonban már léteznek a szakmai kártyák struktúrái. A felesleges adminisztratív és költségráfordítás, valamint a bürokrácia elkerülése érdekében ezeket a struktúrákat be kellene vonni az európai szakmai kártya kibocsátásának folyamatába. Főként arra kellene lehetőséget teremteni, hogy az elismert európai szakmai kártya kinyomtatott példánya a már létező nemzeti szakmai igazolványok valamelyikének rendszerébe integrálódjon. Az irányelvnek kellene meghatároznia elsősorban az 58. cikkben szereplő kritériumokat (4a. cikk (6) bekezdés) és az eljárásnak azokat a lépéseit, amelyek alapján az Európai Bizottság meghatározza, hogy mely szakmákban használható az európai szakmai kártya, s ugyanígy azt is, hogy ki felelős a szükséges eljárások és dokumentumok fordításáért.

3.10 A bolognai folyamat és az európai képesítési keretrendszer ösztönzi a tagállamokban megszerzett végzettségek, különösen a felsőoktatási végzettségek átláthatóságát és összehasonlíthatóságát. Ezeknek azonban nem szabad átfedésekhez vezetniük a szakmai képesítésekről szóló irányelv rendelkezéseivel. A szakmai képesítésekről szóló irányelvben ezért egyértelművé kell tenni, hogy egy adott szakma elismerése kizárólag az említett irányelv rendelkezései vagy külön irányelvek rendelkezései alapján történik-e. Egy adott szakma elismerését az európai képesítési keretrendszer rendelkezései nem könnyíthetik, de nem is nehezíthetik meg. Ugyanez vonatkozik a szakmai képesítésekről szóló irányelv és az európai normák viszonyára.

3.11 A szakmai képesítésekről szóló irányelv kizárólag olyan szakmai képesítésekre vonatkozik, amelyeket egy adott tagállamban szereztek. Az Európai Bizottság „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című közleményében (5) a migránsok hatékonyabb munkaerő-piaci integrációját fogalmazta meg célként. Ezt a célt többek között a foglalkoztatás készségek és képességek el nem ismeréséből adódó akadályainak megszüntetése révén kívánják megvalósítani. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a harmadik országokban megszerzett szakmai képesítések elismerését.

4.1.1 Az EGSZB üdvözli az európai szakmai kártyának a 4a–4e. cikkekben foglaltak szerinti létrehozását. Az európai szakmai kártya belső piaci információs rendszerhez kapcsolódó létrehozása révén az elismerési eljárás számos esetben lényegesen könnyebbé és gyorsabbá válik.

4.1.2 A 4e. cikk (7) bekezdése lehetővé teszi, hogy díjat szabjanak ki az európai szakmai kártya kibocsátásáért. Az Európai Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 58a. cikk szerinti eljárás keretében kritériumokat határozzon meg a díjak kiszámítására és elosztására vonatkozóan. A költségeknek azonban nem szabad olyan magasaknak lenniük, hogy az visszatartsa a kérelmezőt az eljárás igénybevételétől.

4.1.3 Az EGSZB-nek komoly fenntartásai vannak a 4d. cikk (5) bekezdésében javasolt szabályozással kapcsolatban, amely szerint az európai szakmai kártyát érvényesítettnek kell tekinteni, amennyiben az illetékes hatóság a (2) és a (3) bekezdésben előírt határidőkön belül nem hozott döntést. A rendkívül szűkre szabott határidő rendszerint egy hónap, kompenzációs intézkedések foganatosítása esetén két hónap. Ez arra késztethetné az illetékes hatóságokat, hogy az elismerést még abban az esetben is elutasítsák, amikor a kérelmek felhalmozódása vagy a még hiányzó további információk miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy szakszerű döntést hozzanak. Ez nem az eljárás felgyorsításához, hanem az ilyen döntés ellen rendelkezésre álló jogi eszközök miatt valójában az eljárás meghosszabbodásához vezet.

4.1.4 Ha valóban számos olyan eset adódna, amikor egy európai szakmai kártyát a 4d. cikk (5) bekezdése alapján tekintenek érvényesnek, veszélybe kerülne a fogyasztók és betegek biztonsága és egészsége, hiszen nem zárható ki, hogy a kérelmezők ilyen módon indokolatlanul juthatnak az európai szakmai kártya birtokába. Ezenkívül nehézkes lenne az indokolatlanul elismertnek tekintett európai szakmai kártyák érvényességének utólagos visszavonása.

4.1.5 A kérelmezők és fogyasztók érdekeinek egyenlő mértékű védelme érdekében nemzeti jogon alapuló jogorvoslati eljárást javasolunk. A tagállamokat irányelv kötelezné egy ilyen jogorvoslati eljárás lehetővé tételére. Lehetséges eszközök lennének a hivatalos döntéshez való jog és a kártérítési jogosultság. A jogosultság esete csak akkor állna fenn, ha az illetékes hatóság az előírt határidőn belül önhibájából nem hozott pozitív döntést vagy nem rendelt el kompenzációs intézkedést.

4.1.6 Ezenfelül a döntési határidőket úgy kellene megválasztani, hogy a teljes eljárás (a kérelem vizsgálata a saját tagállamban és elismerése a fogadó tagállamban) időtartama ne haladja meg a négy hónapot. Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatósága további információkat kér a saját tagállam illetékes hatóságától, az információkérésnek a 4d. cikk (3) bekezdésének 3. mondatával ellentétben a határidő felfüggesztését kellene eredményeznie.

4.1.7 A 4e. cikk (5) bekezdése többek között arról rendelkezik, hogy az európai szakmai kártya tulajdonosát a kártya kibocsátása után kétévente emlékeztessék a 4e. cikk (5) bekezdésében részletezett jogaira. Ez az emlékeztető az adminisztratív terhek további növeléséhez vezet anélkül, hogy a kártyatulajdonos számára többletértéket hozna. Az egyszeri tájékoztatás a szokásos és kielégítő eljárás.

4.1.8 Az említett eljárások és határidők betartásának előfeltétele az IMI-rendszer zavartalan működése. A kérelmek feltételezhetően magas számára való tekintettel e rendszer teljesítőképességét az irányelv hatálybalépésekor biztosítani kell. Az IMI-rendszer esetleges kiesését az itt javasolt jogvédelmi rendszerben lényegesen könnyebben lehet kezelni, mint az elképzelt engedélyezési keretben, amely – mint rendszeridegen koncepció – elutasítandó.

4.1.9 Az európai szakmai kártyát nem szabadna kizárólag adatként tárolni az IMI-rendszerben. A kérelmezőnek a szakmai kártya elismerését követően egy nyomtatott példányt kellene kapnia. Ezt a nyomtatott példányt a gyakorlatban a jogi eljárások során azonosító igazolványként lehet majd használni. Ezért meg kell határozni az ilyen nyomtatott formával szemben állítandó hamisításvédelmi minimumkövetelményeket.

4.1.10 Ezen túlmenően az európai szakmai kártya nyomtatott formájának nem szabad korlátlanul érvényesnek lennie. Ellenkező esetben a nyomtatott példánnyal azonosító igazolványként vissza lehetne élni, bár azok a tények, amelyekről az 56. cikk (2) bekezdésének 1. albekezdése vagy az 56a. cikk szerinti riasztási mechanizmus alapján a tagállamokat tájékoztatják, kizárják a szakma gyakorlásának lehetőségét. Ezért a kártya nyomtatott formájának tíz év után, egészségügyi foglalkozások esetén öt év után el kellene veszítenie érvényességét, és azt újból kérelmezni kellene. A nyomtatott forma korlátozott érvényességi ideje azonban nem kellene, hogy érintse az IMI-rendszerben tárolt európai szakmai kártya korlátlan érvényességét. Szakmai tilalom esetén a nyomtatott példányt is be kellene vonni.

4.2.1 A részleges gyakorlásra való jogosultság kodifikációja a 4f. cikkben átveszi az Európai Bíróság által a C-330/03 sz. ügyben rögzített feltételeket. Ennek bármilyen korlátozása sértené az EUMSZ 45. és 49. cikkét.

4.2.2 A részleges gyakorlásra való jogosultság gyakorlati alkalmazási területe szűk. A kodifikáció nem vezethet szociális dömpinghez.

4.3 Az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetekben is hatékonyan ki kell zárni a visszaélés lehetőségét. Ehhez az EGSZB egy szigorúbb ellenőrzési mechanizmus létrehozását javasolja.

4.4 A 7. cikk (4) bekezdésének 5. albekezdése átveszi az előző szabályozás rendelkezését, amely szerint a szolgáltatásnyújtást meg lehet kezdeni, amennyiben az illetékes hatóság nem reagál. Hasonlóan a 4d. cikk (5) bekezdéséhez itt is más jogorvoslati eljárásokat kell előnyben részesíteni, amelyekkel a hatóságot döntésre lehet ösztönözni (lásd a fenti 4.1.3. és további pontokat).

4.5 A 11. cikk öt képesítési szintet határoz meg a szakmai képesítésekről szóló irányelv alkalmazási területére. Ezek a képesítési szintek nem kapcsolódnak az európai képesítési keretrendszerhez (EQR) és az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszerhez (ECVET). A minimumkövetelmények III. cím III. fejezetében történő meghatározásakor az ECTS-kreditre utalnak. Annak érdekében, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítsanak a kérelmező és az illetékes hatóságok számára, az Európai Bizottságnak olyan eljárást kellene kidolgoznia, amely lehetővé teszi az öt képesítési szint beépítését az európai képesítési keretrendszerbe, az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszerbe és a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretébe (EQAVET, régebben EQARF), valamint a bolognai folyamatba, illetve a koppenhágai folyamatba, és kizárja az eltéréseket, valamint az átfedéseket.

4.6 A 14. cikk (1) bekezdése szerinti alkalmassági vizsga esetén a tagállamoknak a 14. cikk (7) bekezdésének értelmében legalább évente kétszer meg kell rendezniük a szóban forgó vizsgát. Ez a kötelezettség különösen a kisebb tagállamokat, valamint általában véve az olyan foglalkozáscsoportokat terhelheti meg, amelyekben nagyon kevés a kérelmező. Ehelyett egy olyan rendelkezést kellene előnyben részesíteni, amely szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy elrendelését követően egyetlen kérelmezőnek sem kelljen hat hónapnál tovább várnia az alkalmassági vizsgára.

4.7 A 31. cikk (1) bekezdésének módosítása egy 12 éves általános és középiskolai képzés elvégzéséhez köti az általános ápolói képzésre történő felvételt. A 40. cikk (2) bekezdése alapján ugyanez érvényes a szülésznőképzésre is. Az EGSZB utal arra, hogy ennek nem szabad a kevésbé jól képzett fiatalok képzési kínálatból való kizárásához vezetnie. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ügyeljen arra, hogy a megkívánt minőségi követelmények a szükséges arányban álljanak a szakmai követelményekkel.

4.8 A 24. cikk (2) bekezdése az általános orvosi képzés minimális időtartamát egy évvel, hat évről öt évre csökkenti, az elvégzendő képzési órák számán (legalább 5 500 óra) azonban nem változtat. A szükséges racionalizáció miatt a képzés minimális időtartamának öt évre való csökkentése azonos képzési óraszám mellett is ahhoz vezet, hogy kevesebb elméleti és gyakorlati tudás kerül átadásra. A képzés minimális, hatéves időtartamán ezért a betegek védelme érdekében nem kellene változtatni. A fogorvosok öt évet és 5 000 képzési órát tartanak megfelelőnek.

4.9 IIIA. fejezet – A közös képzési elvek alapján történő feltétel nélküli elismerés

4.9.1 Egy közös képzési keret vagy közös záróvizsga alapján történő elismerés üdvözlendő, mivel ez ösztönzi a szolgáltatásnyújtó mobilitását, ugyanakkor egy egységes képzési szint biztosítja a szolgáltatások színvonalát is.

4.9.2 Az Európai Bizottság az 58a. cikk szerinti eljárás keretében meghatározza a tudás, a képességek és a készségek közös összességét, valamint a közös képzési kereten belül megszerezhető képesítéseket (49a. cikk (3) bekezdés, 49b. cikk (3) bekezdés). Ennek során azonban nem szabad az Unió legalacsonyabb képzési szintjéhez igazodni. Az eljárás feltételeit, az eljárást és azokat a kritériumokat, amelyek alapján az Európai Bizottság a fenti közös összességről dönt, az irányelvnek kell meghatároznia.

4.9.3 Túl alacsony az a tagállamok egyharmadában meghatározott minimális arány, amely a tudás, a képességek és a készségek összességének való megfelelésre vonatkozik (49a. cikk (2) bekezdés c) pont). Azt a veszélyt hordozza, hogy a képzés időtartamára és színvonalára vonatkozó minimális normák a legkisebb közös nevező szintjére süllyednek. A minimális arányt legalább a tagállamok 50 %-ára + 1 tagállamra kell emelni. Ez megszünteti annak veszélyét, hogy kisebbségben lévő tagállamok viszonylagos többséget képezzenek, és biztosítja a közös képzési elvek elfogadását.

4.9.4 A közös platformok korábbi rendszerével ellentétben az Európai Bizottságot az 58a. cikk szerinti eljárásban kizárólagos kezdeményezési jog illeti meg. A közös képzési elvekre vonatkozó kezdeményezési jognak továbbra is a tagállamok vagy a tagjaikat nemzeti, illetve közösségi szinten képviselő szakmai szövetségek vagy szakmai szervezetek hatáskörében kellene maradnia.

4.9.5 Az 55a. cikk megkönnyíti a külföldön folytatott fizetett szakmai gyakorlat elismerését a saját tagállamban. Az EGSZB üdvözli ezt a szabályozást, amely támogatja a végzett diákok tagállamok közötti mobilitását.

4.10 Az 57a. cikk (4) bekezdése szerint az egyes határidők számítása már attól az időponttól elkezdődik, amikor az elektronikus kérelem valamelyik egyablakos ügyintézési ponton keresztül beérkezik. Az irányelvben meghatározott, igen rövid határidőkre való tekintettel (lásd ehhez kapcsolódóan a fenti 4.1.3. pontot) az illetékes hatóságoknak rendkívül nehéz lesz a szakszerű ügyintézés biztosítása. Az EGSZB ugyanakkor nyugtázza a szolgáltatási irányelvnek való megfelelés igényét.

Kelt Brüsszelben, 2012. április 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Ld.: Az Európai Bizottság 2010. március 3-i közleménye – Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM(2010) 2020 final.

(2) Az Európai Bizottság 2010. november 23-i közleménye, COM(2010) 682 final, 2. pont.

(3) A Bizottság 2011. április 13-i közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – „Együtt egy újfajta növekedésért”, COM(2011) 206 final.

(4) Ld. az Európai Bizottság 2010. évi jelentését az uniós polgárságról: „Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása”, 2010. október 27., COM(2010) 603 final.

(5) Az Európai Bizottság 2010. november 23-i közleménye, COM(2010) 682 final, 2.5. pont.