Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalom részvétele az Európai Unió fejlesztési, valamint fejlesztési együttműködési politikáiban (feltáró vélemény)

2011. október 20-i levelében az Európai Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen feltáró véleményt a következő tárgyban:

A civil társadalom részvétele az Európai Unió fejlesztési, valamint fejlesztési együttműködési politikáiban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2012. március 6-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28–29-én tartott, 479. plenáris ülésén (a március 28-i ülésnapon) 167 szavazattal 15 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.1 Egy olyan helyzetben, amikor a gazdasági, ökológiai és szociális válság döntően meghatározza az emberiség jövőjét, az EGSZB megítélése szerint elsőrendű, hogy a különféle együttműködési partnerek megállapodjanak arról, hogy milyen fejlődést szeretnének támogatni. (1)

1.2 A hatékony együttműködéshez elengedhetetlen, hogy az összes uniós politika összhangban legyen a fejlesztési politikával. A civil szervezeteket is ösztönözni kellene a koordináció elmélyítésére és javítására.

1.3 A civil szervezetek saját jogukon a fejlesztés főszereplői, és így az együttműködési politikákban is főszerepet kell játszaniuk. Be kell vonni őket az együttműködési politikák és programok meghatározásába, végrehajtásába és nyomon követésébe, és ezek finanszírozásában is stratégiai közvetítő partnerként kell kezelni őket.

1.4 Az EGSZB politikai párbeszéd, keretmegállapodások és hatékonyabb finanszírozási mechanizmusok révén folytatott, stratégiaibb jellegű együttműködést sürget az uniós intézmények és a civil szervezetek között.

1.5 Az Európai Bizottságnak és a kormányoknak támogatniuk kell a civiltársadalmi szervezetek hatékony fejlesztését szolgáló, ún. isztambuli alapelveket.

1.6 A civil szervezeteknek nagyobb elismerést kellene kapniuk a dél–dél együttműködéshez vagy a háromoldalú együttműködéshez hasonló újfajta együttműködési formákban.

1.7 Az együttműködési és fejlesztési politikáknak (efp), és különösen az európai szintűeknek, figyelembe kell venniük a civil szervezetek különlegességét és sokszínűségét, valamint a partnerországokkal kapcsolatos tapasztalataikat.

1.8 Egy globalizált világban fel kell ismerni a globális civil szervezeteket, és ki kell aknázni a globális szereplőkként bennük rejlő lehetőségeket.

1.9 Változtatni kell a civil szervezeteken keresztül fejlesztési célokra nyújtott uniós források odaítélési rendszerén. Sürgősen be kell vezetni többek között olyan eszközöket, mint a „keretmegállapodások”, működési támogatások, lépcsőzetesen odaítélt támogatások, többéves megállapodások, válságalapok, vagy a strukturált párbeszédben meghatározott „eszköztár” bevetése. Az EGSZB szerint e finanszírozási eszközök fő kedvezményezettjei a civil szervezetek hálózatai, szövetségei és egyesületei kellene hogy legyenek.

1.10 Kedvező környezetet kell biztosítani a civil szervezetek számára ahhoz, hogy minden országban el tudják látni a feladataikat. Ehhez tiszteletben kell tartani az olyan alapvető normákat, mint az egyesülés, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a cselekvés szabadsága. E célkitűzésnek az együttműködési közpolitikák részét kell képeznie.

1.11 A civil társadalom részvételét a kormányzás valódi alkotóelemévé kell tenni, ezért azt az uniós fellépés kritériumai között kell szerepeltetni a partnerországokkal fenntartott kapcsolatokban.

1.12 Miközben üdvözli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják az Unió fejlesztési politikájába, (2) az EGSZB úgy véli, hogy bár a civil szervezetek és a helyi önkormányzatok szükségszerűen együttműködnek és kiegészítik egymást, az efp-ben való összekapcsolásuk fogalmi zavart és funkcionális problémákat okoz.

1.13 A fejlesztési politikák hatásának növeléséhez elengedhetetlen a magánszektor bevonása. Óvakodni kell azonban attól, hogy bármelyik szektor részvétele ürügyül szolgáljon a közforrások csökkentéséhez, vagy emiatt újabb feltételeket vezessenek be az együttműködési projektekben való részvételhez. Ugyanakkor bármelyik szektor valódi elkötelezettségének biztosításához létre kellene hozni egy világosan meghatározott nemzetközi normákon alapuló és a fejlesztési együttműködés céljaival összhangban lévő keretet.

1.14 Hatékonyabbá kell tenni az együttműködés átláthatósági és elszámoltatási, valamint korrupció elleni mechanizmusait, köztük azokat is, melyek a civil szervezeteket érintik.

1.15 A civil szervezeteknek a Lisszaboni Szerződésben említett Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtestet is be kellene vonniuk a fejlesztési politikák megvalósításába.

1.16 Az EGSZB hosszú időn át folytatott nemzetközi tevékenységei – például a Cotonoui Megállapodásban az EGSZB-nek adott megbízatás esetében is – hozzájárultak a civil szervezetek intézményi szerepének elismeréséhez. Ez a Cotonoui Megállapodás fő kitételei között szerepelt. Az EU által aláírt nemzetközi egyezmények közül ez volt az első, amely elismerte a „nem állami szereplők” fejlesztési együttműködési partnerként játszott alapvető szerepét. (3) Nagyon fontos, hogy a Megállapodás azt is kimondja, hogy a nem állami szereplők számára pénzügyi forrásokat kell biztosítani kapacitásépítési célra, hogy valódi partnerként vehessenek részt a Megállapodásban. E megbízatás révén jött létre az AKCS–EU nyomonkövetési bizottság, az AKCS-országok civil szervezeteinek képviselőit és az EGSZB tagjait tömörítő, az EFA által finanszírozott első paritásos szerv. A nyomonkövetési bizottság feladata – amint azt a neve is mutatja – a Cotonoui Megállapodás és a gazdasági társulási megállapodások végrehajtásának nyomon követése. Döntő szerepe volt továbbá a fenntartható fejlődésre vonatkozó záradék létrehozásában. Ez a munkamódszer mintául szolgált az EGSZB más földrajzi területek kapcsán végzett munkáihoz, igen gyümölcsözőnek bizonyult és hozzájárult például a civil szervezetek szervezői képességeinek javításához, platformok létrejöttéhez és a civil szervezetekkel kapcsolatot tartók kijelöléséhez az uniós delegációkban, valamint a közösségi forrásokhoz való hozzáférésük és a kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokban való részvételük megkönnyítéséhez.

1.17 Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen tapasztalatokat az együttműködési politikák támogatásával meg kellene erősíteni és ki kellene terjeszteni. Mindenekelőtt pedig a nagy civil szervezetek többségének véleményét tükrözve arra kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az uniós delegációk valóban vállalják, hogy mind az európai, mind pedig a partnerországokbeli civil szervezeteket támogatják, kapcsolatot tartanak velük, megismerkednek tevékenységeikkel és ösztönzik őket. A Külügyi Szolgálat delegációinak megerősítése tekintetében minden eddiginél fontosabb, hogy ezt a kötelezettségvállalást ne kegyes vagy önkéntes gesztusként, hanem kötelező, fontos feladatként fogják fel.

1.18 Az európai fejlesztési együttműködés decentralizációjával kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy igen hatékonyan együtt tud működni az Európai Külügyi Szolgálattal a delegációk és a helyi civil szervezetek közti párbeszéd egyengetésében. Egyrészt azért, mert az EGSZB képviseli az európai felet számos olyan konzultatív szervben, amelyeket a gazdasági (Cariforum), kereskedelmi (Dél-Korea), társulási (Közép-Amerika, Chile) és egyéb partnerségi megállapodások révén hoznak létre, másrészt azokra a nagy múltú és stabil kapcsolatokra való tekintettel, melyeket az EGSZB a világ minden táján, de különösen az AKCS-, a latin-amerikai és a mediterrán térségbeli országokban működő civil társadalmi szervezetekkel és intézményi képviselőikkel tart fenn. (4)

1.19 Az EGSZB ismét hangsúlyozza, hogy a civil szervezeteknek elő kell mozdítaniuk az uniós polgárok együttműködéssel kapcsolatos tudatosságát és tájékozottságát, mivel a jelenlegihez hasonló válságidőszakok feledtetni tudják a fejlesztési politikák iránti kötelezettségvállalásokat. Ehhez elegendő forrásokkal kell ellátni egy erre a célra létrehozott költségvetési tételt, amely megfelelő biztosítékokkal rendelkezik az átláthatóság és az elszámoltathatóság szempontjából.

2.1 Az elmúlt tíz évben az Európai Unió egyre több figyelmet szentelt a civil szervezetekkel folytatott párbeszédnek. A fejlesztési politikával kapcsolatos európai konszenzus, a Fejlesztési Együttműködési Eszköz, az Európai Számvevőszék jelentése és végül a „strukturált párbeszéd” oly mértékben kiterjesztette a párbeszédet, hogy mára részt vesznek benne többek között az Európai Bizottság és az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és az EGSZB, a tagállamok és a civil társadalmi szervezetek: többek közt szakszervezetek, szövetkezetek és szociális gazdasági szervezetek, agrártermelői és fogyasztói szervezetek, munkaadói szervezetek, nem kormányzati szervezetek platformjai és partnerországok szociális szervezetei.

2.2 Mindezen fejlemények és a nemzetközi kötelezettségvállalások (5) ellenére azonban általános nézet, hogy ezek még mindig túlnyomóan a szavak szintjén maradnak, gyakorlati előrelépésekből sokkal kevesebbet lehet felmutatni. Számos országban – mind a fejlődő, mind pedig a donorországokban – a civil szervezetek ma is komoly nehézségekbe ütköznek, és munkájuk intenzitása alábbhagyott. Ez a helyzet például a szakszervezetek esetében, amelyek a donorországokban nehezen jutnak hozzá a hivatalos fejlesztési támogatásokhoz, a partnerországokban pedig korlátozott vagy egyáltalán nincs hozzáférésük a forrásokhoz és a politikai párbeszédhez. Általában a civil szervezeteknek, valamint fejlesztési szereplőkként végzett munkájukhoz nyújtott támogatásokat fenyegeti veszély (a zimbabwei kormány által nemrégiben elfogadott intézkedések is ezt példázzák).

2.3 Az EGSZB úgy véli, hogy a civil szervezetek szerepének jobb és nagyobb mértékű elismerése egy sor kritérium, elv és érték elfogadását jelenti a fejlesztési és együttműködési politikákban.

2.4 Az első és legfontosabb az, hogy a civil szervezetek egymás között és az uniós intézményekkel is megvitassák azt, hogy mit értünk fejlesztés alatt. Ez kiemelten fontos és sürgős feladat akkor, amikor három válság fenyeget egyszerre: az ökológiai (éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése stb.), a szociális (az egyenlőtlenségek növekedése stb.) és a gazdasági válság (munkanélküliség, a foglalkoztatás bizonytalansága, a pénzügyi ágazat dominanciája a reálgazdaság felett stb.). E három válság létrehozott egy negyediket: az élelmiszerválságot. E – kölcsönösen egymást erősítő – válságok mélységét jelző adatok azt mutatják, hogy mindnyájunk jövője veszélyben forog, és hogy a károk enyhítésének egyetlen módja az, ha komoly minőségi előrelépést érünk el az egyenlőség, az együttműködés és az ellátás terén. A fejlesztés tehát nem fogható fel a gazdasági növekedés szinonimájaként, és a jólét és a haladás nem ítélhető meg pusztán a GDP-alapú mutatók alapján.

2.5 Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy bár a fellépési kritériumok terén reformokra van szükség, a fejlesztési együttműködés a fejlesztés terén tett előrelépés egyik alapvető eszköze, különösen a legszegényebb országokban.

2.5.1 Ezért megismétli, hogy be kell tartani a fejlesztési finanszírozás tekintetében nemzetközi szinten tett kötelezettségvállalásokat, melyeknek a donorországok, és különösen az Európai Unió számára elengedhetetlennek kell maradniuk. A fejlesztési együttműködés a donorországokban olyan, bevált gyakorlatokon alapuló közpolitika, amelynek végrehajtásához a szükséges erőforrásoknak rendelkezésre kell állniuk.

2.5.2 Az EGSZB a Lisszaboni Szerződésben foglaltaknak megfelelően megismétli, hogy ügyelni kell az efp és a többi – kereskedelmi, beruházási, pénzügyi stb. – politika közti koherenciára. A civil szervezeteket is ösztönözni kellene a koordináció elmélyítésére és javítására.

2.6 Az elmúlt évtizedben nagy változások történtek az együttműködés terén. Erre példa a dél–dél együttműködés és a háromoldalú együttműködés létrejötte. A civil szervezetek és hálózataik szerepét jobban el kellene ismerni ezekben az új együttműködési formákban.

2.7 Hasonlóképpen a felelősségvállalás fokozását célzó források elosztásának egyes módjai, például a költségvetési támogatás, azt eredményezték, hogy a civil társadalom a partnerországokban a partvonalra szorult. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy megfelelő szerepet kell adni a helyi civil szervezeteknek a demokratikus felelősségvállalásban és a tematikus programokban, többek közt a finanszírozás terén is.

2.8 Az EU különféle (Brazíliával, Kínával stb. kötött) stratégiai társulásaiban való részvétele, a cotonouihoz hasonló nemzetközi megállapodásokban játszott elismert szerepe és a Rio+20-hoz hasonló globális programokban való részvétele miatt tanácsos volna, hogy az EGSZB-t az EU együttműködési és fejlesztési tematikus programjaiba is bevonják.

2.9 A Párizsi Nyilatkozatban, az accrai cselekvési programban és a busani magas szintű fórumon kötött nemzetközi szintű megállapodások nagy előrelépést jelentenek a támogatáshatékonyság elérésében. Ugyanakkor a civil szervezetek szerint e dokumentumok egyes kritériumait és fogalmait, például a felelősségvállalás, a harmonizáció, a kiigazítás, az eredmények feldolgozása, a kölcsönös felelősségvállalás és a támogatáshatékonyság fogalmát ki kellene bővíteni. E kritériumokat a civil szervezetek és az uniós intézmények közti párbeszéd útján pontosabban meg kell határozni.

2.10 A támogatáshatékonyságot az emberi jogok fogalmának különféle összetevőin alapulva kellene megközelíteni, és a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésében, illetve a támogatástól való függőség megszüntetésében játszott szerepe alapján kellene értékelni.

2.11 A különféle szervezetek állásfoglalásaiban és a nemzetközi nyilatkozatokban foglaltak azt igazolják, hogy a civil szervezetek saját jogon a fejlesztés szereplői. (6) Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság és valamennyi kormány támogassa a civiltársadalmi szervezetek hatékony fejlesztését szolgáló, ún. isztambuli alapelveket.

2.12 A fejlesztési és együttműködési politikáknak figyelembe kell venniük a civil szervezetek egyedi jellegét és sokféleségét. Egy környezetvédő vagy emberjogi nem kormányzati szervezet fejlesztéshez nyújtott hozzáadott értéke; egy a bértárgyalásokon és a munkavállalók szociális védelmén keresztül a munkajogokért és a javak elsődleges elosztásáért küzdő szakszervezet; egy az elégséges és önálló élelmiszer-ellátást közvetlenül befolyásoló agrárszövetkezet; egy bevándorlószövetség, amely hozzájárul az együttfejlesztéshez; egy munkaadói vagy önálló vállalkozói szervezet, amely döntően hozzájárul a termelési rendszerhez és a munkahelyteremtéshez – néhány példa arra, hogy a civil szervezetek milyen sokféleképpen vehetnek részt a fejlesztésben, ha megfelelő együttműködési politikák ezt támogatják. Az EGSZB alapvetőnek tartja, hogy a közintézmények együttműködési és fejlesztési politikáit úgy alakítsák ki, hogy kiaknázzák az ebben a sokféleségben rejlő összes lehetőséget.

2.13 Az EGSZB minden országban a civil szervezetek létezése, fejlődése és tevékenységei számára kedvező szabályozási, intézményi, ösztönzési és működési környezet biztosítását kéri. A szervezett civil társadalom részvételének a demokratikus kormányzás alapvető elemévé kellene válnia. (7)

2.14 A magánszektorral való együttműködés alapvetően fontos a fejlődés által kiváltott nagyobb hatás eléréséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy a magánszektor is igen sokszínű (a szociális gazdasági szervezetek és a nonprofit szövetségek is ide tartoznak), valamint kiemelni a szociálisan felelős vállalati társadalmi felelősségvállalási kezdeményezésekből eredő előnyöket. A kérdés az, hogy hogyan maximalizálható a gazdasági és szociális fejlődéshez, valamint az emberek biztonságához való hozzájárulásuk egy globalizált világban. A köz-magán társulások vagy egyszerűen a nagyvállalatok részéről érkező magántámogatások fejlesztési együttműködésben való részvétele azonban némi vitát vált ki annak mértékéről, hogy a fenti társulások mennyire befolyásolhatják a fejlesztési célokat. A köz-magán társulások alkalmasak lehetnek az egyes partnerek fejlesztési ütemterveinek összefogására, és hatékony eszközök lehetnek a különféle partnerek ismereteinek és erőforrásainak egymással való megosztására. Ezért hasznos volna létrehozni egy keretet a magánszektor valódi és felelősségteljes hozzájárulásának biztosítására, már elfogadott nemzetközi normák, például az ILO munkaügyi normái, az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásai és az ENSZ vállalatokkal és emberi jogokkal kapcsolatos vezérelvei alapján. Érdemes megemlíteni még az olyan átláthatósággal kapcsolatos nemzetközi kezdeményezéseket, mint az „EITI-elvek” (a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés) vagy a nemzetközi kereskedelem és befektetések részéről már széles körű támogatásban részesülő „Kimberley-folyamat”.

2.14.1 A magánszektor részvételének sem szabadna a tagállamok kisebb pénzügyi kötelezettségvállalásához vezetnie a fejlesztési együttműködésben, sem pedig a támogatást például stratégiai ágazatok vagy a közösség számára létfontosságú szolgáltatások privatizációjához kötnie.

2.14.2 Másrészt, és az 1.13. ponttal összhangban, a civil szervezetek köz-magán társulásokban történő részvételének ösztönzése ugyanúgy alapvető elem, mint a szociális partnerek és a szociális párbeszéd szerepe.

2.15 Még jobban ösztönzendők az együttműködés átláthatósági és elszámoltatási mechanizmusai minden résztvevő számára, és végrehajtandó a korrupcióelleni ENSZ-egyezmény, mivel a korrupció aláássa a polgárok által az együttműködési politikákhoz nyújtott támogatást. A civil szervezetek kedvező helyzetben vannak ehhez, mivel egyrészt be kell számolniuk saját eredményeikről, másrészt pedig a társadalom ellenőrző funkcióját kell betölteniük az együttműködés tekintetében általában. Csak akkor érhetők el a kitűzött fejlesztési célok, ha kézzelfogható kapcsolatot és kölcsönhatást tartunk fenn a polgárokkal.

2.16 Egy globalizált világban fontos elismerni a civil szervezetek nemzetközi jellegét és kiaknázni a felelős világszintű szereplőkként bennük rejlő lehetőségeket. Másrészt viszont egy többpólusú világban egyre kevesebb értelme van az északi és a déli civil szervezetek megkülönböztetésének. A civil szervezetek hálózatai, együttműködési fórumai, szövetkezési mechanizmusai és társulási szintjei számára nyújtott támogatásnak ezért többek között a donorországok által és főként az EU együttműködésének keretében finanszírozott fejlesztési fellépések részét kellene képeznie.

3.1 A strukturált párbeszédnek a budapesti konferencia záródokumentumában (8) összegyűjtött eredményei az összes érdekelt félre vonatkozóan jelentős észrevételeket és javaslatokat foglalnak magukban. Az EGSZB úgy véli, hogy e párbeszédet meg kellene szilárdítani, és koordinációs mechanizmust vagy kapcsolattartó csoportot kellene kialakítani, amely rendszeresen összeül és képviseli az Európai Fejlesztési Alap (EFA) alkotóelemeit az ajánlások végrehajtásának biztosítására (9). E fórum egyrészt állandó politikai jelleget kellene, hogy öltsön (vitákat rendezve az együttműködési politikákról, az Európai Bizottság által nyújtott forrásokból és eszközökkel), másrészt reprezentatív kellene, hogy legyen (összefogva a civil szervezeteket, a Bizottságot, az Európai Parlamentet, a tagállamokat stb.). Az EGSZB úgy véli, hogy intézményi mandátuma és tapasztalata alapján neki magának is konkrét szerepet kellene betöltenie a párbeszéd e fórumán.

3.2 Ügyelni kellene arra, hogy a civil szervezetek részt vehessenek a fejlesztési politikák kidolgozásában, végrehajtásában és utókövetésében. Ennek kapcsán hasznos lenne, ha – a nemzetközi szinten tevékenykedő civil szervezetek megerősödésének elősegítésére és az európai szervezetek közötti együttműködés elősegítésére – az EU megvizsgálná, érdemes-e olyan külön jogállást bevezetni az európai civil szervezetek számára, amely a strukturált párbeszéd résztvevői által elfogadott, konkrét kritériumokra alapulna.

3.3 A Cotonoui Megállapodás életbelépése óta az EGSZB kulcsszerepet játszott a nem állami szereplők részvételének megerősítésében, nagyrészt az általa kapott megbízatásnak köszönhetően. (10) A gyakorlatban ez egy állandó testület, az AKCS–EU nyomonkövetési bizottság létrejöttében, valamint rendszeres regionális szemináriumok, az AKCS-konferenciák stb. megszervezésében öltött testet, melyek az évek során közvetlenül hozzájárultak a felelősségvállalás, az átláthatóság, a helyes kormányzás és a partnerség elvének érvényesüléséhez, melyek a Cotonoui Megállapodás alapkövei. (11)

3.4 Fontos ezenkívül, hogy az állandó politikai párbeszédnek a kedvezményezett ország szintjén történő kialakításakor figyelembe vegyék az egyes civiltársadalmi szereplők és szervezetek sajátosságait.

3.5 A strukturált párbeszédnek egy erősebben stratégiai jellegű együttműködéshez kellene vezetnie az uniós intézmények és a civil szervezetek között. E tekintetben az EGSZB szükségesnek tartja a kapcsolati és részvételi keretek meghatározását a projektfinanszírozáson túl is. Így például alkalmazni kellene a strukturált párbeszédben definiált „eszköztárat”, és nemcsak helyi szinten, vagyis az EU delegációinál, hanem központi szinten is. Ez világszinten az EU és a civil szervezetek partnerségeinek rugalmasabbá és hatékonyabbá tételét tenné lehetővé.

3.6 A civil szervezetek pedig – elvárásaik és ösztönző hatásuk révén – döntő szerepet játszanak abban, hogy fokozódjon a fejlesztési politikák koherenciája, és előmozduljon a 2015 utáni időszakra szóló, új globális egyezmény létrejötte, aminek köszönhetően felkerülhetne a fejlesztési menetrendre az egyenlőtlenségek mérséklése, az egyetemes szociális védelem, a javak igazságos elosztása és a természeti erőforrások megőrzése.

3.7 A civil szervezetek igen sokfélék, heterogének, ezért talán pontosabban meg kellene őket határozni. Diverzitásuk, tapasztalataik és a partnerországokkal ápolt kapcsolataik ezenkívül elismerendők és értékelendők az európai együttműködésben, amelynek során minden szereplő sajátosságai és potenciálja felhasználandó.

4. A civil szervezetek részvétele az EU különböző külső segítségnyújtási programjaiban és eszközeiben

4.1 Az EGSZB már kifejtette álláspontját a civil szervezeteknek a fejlesztési együttműködési eszközzel kapcsolatos szerepét illetően. (12) Az EGSZB egyébiránt úgy véli, hogy a civil társadalomnak be kellene avatkoznia az együttműködési eszközök összessége vonatkozásában, a strukturált párbeszéd során megfogalmazott szempontokkal és a közelmúltban jóváhagyott Változtatási Programban előirányzott rendelkezésekkel összhangban.

4.2 A strukturált párbeszéd keretében megszövegezett javaslatoknak megfelelően az EGSZB úgy látja, hogy változtatni kellene a civil szervezeteknek fejlesztési célokra nyújtott uniós források odaítélési rendszerén. A 2014–2020 közötti időszakra szóló pénzügyi tervben előirányzott eszközök kapcsán új, a projektenkénti támogatás klasszikus mechanizmusain túlmutató módozatokat kell fontolóra venni. Sürgősen be kellene vezetni többek között olyan opciókat, mint a „keretmegállapodások”, működési támogatások, a lépcsőzetesen nyújtott támogatások, vagy a többéves egyezmények, amelyek közép-, ill. hosszú távon nagyobb hatást biztosíthatnak fejlesztési szempontból.

4.3 Ugyanígy különleges alapokat kellene felállítani az olyan sürgős esetekre, mint a földközi-tengeri térségben zajló demokratizálódási folyamatok, amelyek esetében nem lehet arra várni, hogy elfogadják az ajánlattételi felhívást, és amelyek hatékonyan csupán különféle civil szervezetek – szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek, szövetkezeti csoportosulások, kisvállalkozások, női érdekképviseleti szervezetek stb. – hálózatai révén valósulhatnak meg a gyakorlatban.

4.3.1 Ennek megfelelően e finanszírozási módozatok fő kedvezményezettjei a civil szervezetek hálózatai, szövetségei és egyesületei kellene, hogy legyenek. E tekintetben a működési támogatások vagy a lépcsőzetesen nyújtott támogatások megfelelő eszközt jelentenének arra, hogy a fejlesztés által érintett civil szervezetek hálózatai a maguk részéről többet adhassanak hozzá a fejlesztési tevékenységhez.

4.3.2 A Változtatási Program keretében az európai együttműködésnek meg kellene vizsgálnia és új alapokra kellene helyeznie a projektek életciklusának tervezését és irányítását szolgáló mechanizmusokat, és olyan szempontokra kellene összpontosulnia, mint a források helyesebb felhasználása és a körülményekhez igazodó rugalmasság. Hasonlóképpen nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani a fejlesztési tevékenységek korai, az állapotfelmérésre és a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésére irányuló szakaszában nyújtott támogatásnak, mivel ez a legjobb módja annak, hogy garantáljuk e tevékenységek sikerét.

4.3.3 A finanszírozási modellek háromféle ösztönzőt kellene, hogy magukban foglaljanak, amelyek az alábbiak: 1) a fejlesztési eredményekre vonatkozó beszámolást elősegítők; 2) a szervezetek integrációját és fúzióját, valamint világszintű civil szervezetek létrejöttét előmozdítók; 3) az új típusú hálózatok és sokszereplős szövetségek kialakulását ösztönzők.

4.3.4 A Lisszaboni Szerződés előirányozza az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest felállítását, amely jelenleg kísérleti szakaszban van a Humanitárius Segélyek Főigazgatóságán, és e kísérleti szakasz eredményeit körültekintően értékelni kell az EVHAC elindítását megelőzően. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a civil szervezetek minden szektorban, de különösen a fejlesztés terén alkalmasak arra, hogy kanalizálják az európai önkéntességi erőfeszítéseket. Az EGSZB szerint a társfinanszírozás körébe tartozó projektek esetében, megfelelően kiválasztott kritériumok alapján az önkéntesség természetbeni hozzájárulásnak tekintendő. (13)

5. A civil társadalom és a civil szervezetek megerősítése a partnerországokban

5.1 A civil szervezetek sok európai országban kerülnek gyakran a munkájukat megnehezítő, politikailag, intézményileg vagy gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe, és sokszor kénytelenek a zaklatás, a megfélemlítés vagy a bűnözőknek kijáró bánásmód ellenére tevékenykedni. Ez gyakran a kormányok korlátozó gyakorlatának az eredménye. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködési politikákba, továbbá a fejlesztési és együttműködési tevékenységekre irányuló szabályozásba beépítendők a jogszabályi keret, az alapvető szabadságjogok és a civil szervezetekre vonatkozó támogatási intézkedések nyomon követésének a szempontjai.

5.2 Az EGSZB tudatában van annak, hogy a civil szervezetekre irányadó szabályozás igen sokféle az EU-n belül és a partnerországokban egyaránt. Ennek azonban nem szabad meggátolnia, hogy előrehaladás történjen az egyesülési, véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságra vonatkozó nemzetközi előírások betartását illetően, vagyis hogy minden helyzetben és szinten teljesen szabadon tevékenykedhessenek, kommunikálhassanak és működhessenek együtt, igényelhessenek forrásokat és nyerhessenek állami támogatást. A civil társadalom és a civil szervezetek jelenléte és részvétele nemhogy nem fosztja meg legitimitásától a képviseleti demokráciát, hanem meg is szilárdítja azt, amennyiben kialakították tevékenységének kereteit. (14) A civil társadalom részvételét a kormányzás valódi alkotóelemévé kell tenni, és így az Uniónak fel kell vennie azt a kritériumok közé a partnerországokkal fenntartott kapcsolataiban.

5.3 Az Unión kívüli országok partnerszervezeteinek intézményi szerepe és fokozott igazgatási képességei jobban elismerendők az európai együttműködés keretében. Amennyiben a projektmenedzsmentre való képességük növelésén túl elősegítjük maguknak a civil szervezeteknek a megerősödését, az hozzájárul az érintett társadalmak általános fejlődéséhez. Ezért ösztönzendő a partnerországok civil szervezeteinek képzése és kapacitásainak megerősítése mind általánosságban, mind pedig például az uniós források igénylésére vonatkozó eljárásokat, vagy a kereskedelmi egyezményekről folyó tárgyalásokban történő részvételt illetően, és/vagy a projektek minimális méretének csökkentése révén.

5.4 Az EGSZB ugyanakkor támogatja azt, hogy az EU fejlesztési együttműködési politikája diszkriminálja azokat a szervezeteket, amelyek – ugyan „civil”-nek nevezik maguk, mégsem demokratikusak, vagy közvetlenül az adott tagállamtól függenek.

5.5 Elő kell mozdítani a partnerországok civil szervezeteinek egyesülését és egymás közötti, illetve intézményekkel való együttműködését. Amint azt például a cotonoui egyezményben, illetve Latin-Amerika esetében javasolták, folytatni kell különböző szinteken a reprezentatív fórumok és hálózatok szervezését annak érdekében, hogy szinergiákat hozzunk létre köztük, és javítsuk azok kapcsolati csatornáit a hatóságokkal.

5.6 Különböző kontextusokban is hasznosnak bizonyultak a partnerországokban működő EU-delegációknál létező, a civil társadalommal fenntartandó kapcsolatoknak szentelt központok. Az egyes országokban uralkodó helyzet elemzésében betöltött szerepük és arra való képességük növelendő, és ösztönzendők a civil szervezetekkel ápolt kapcsolataik. Elő kellene segíteni az e központok és az EGSZB közötti fokozott koordinációt a tárgyban szerzett tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megosztására.

5.7 A demokratikus elköteleződés koncepciójának bevezetése pedig együtt kellene, hogy járjon azzal, hogy a partnerországok civil szervezetei, és különösen azok csoportosulásai, hálózatai és legreprezentatívabb szervezetei nagyobb mértékben hozzáférnek az uniós együttműködési forrásokhoz.

5.8 Ugyanakkor előrehaladást kellene elérni a civil szervezetek közötti együttműködés új formái felé, háromoldalú, déli partnerországokat érintő kooperációs utakat nyitva, vagy például azáltal, hogy az európai civil szervezetek megosztják egymással szakismereteiket és menedzsment-technikáikat, továbbá technikai segítséget nyújtanak. Ezen új együttműködési formák igencsak hasznosnak bizonyulhatnak azon közepes jövedelmű országok civil szervezetei számára, amelyeknek korlátozódni fog az EU-val folytatott hagyományos együttműködésük, és amelyekben a civil szervezetek kulcsszerepet töltenek be a demokrácia megszilárdításában, a polgári jogok elismerésének az ösztönzésében, az egyenlőtlenségek mérséklésében, valamint a polgári részvételnek, a nemek közötti egyenlőségnek, a jövedelmek újraelosztásának, továbbá a környezetvédelmi rendelkezések átláthatóságának és tiszteletben tartásának az előmozdításában.

6.1 Az EU gazdasági válságok idején is megőrizte fejlesztési célú donorszerepét. E kötelezettségvállalás fenntartása az Unió valamennyi állama és intézménye számára kihívást jelent. Teljesítése nagymértékben a lakosság támogatásától és annak a fejlesztés, valamint a minden országot érintő, globális problémák tárgyában történő tájékoztatásától és tudatosításától függ majd.

6.2 A civil szervezetek ideális eszközt jelentenek a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra és a közvélemény tájékoztatására. Az EGSZB ismét aláhúzza annak jelentőségét, hogy figyelmet fordítsunk e tárgykörre, különösen válsághelyzetben. A fejlesztéssel kapcsolatos oktatáshoz innovatív megközelítések szükségesek, amelyek tükrözik annak átalakító erejét, és amelyek a gyermekeknél és a fiataloknál szélesebb társadalmi csoportoknak juttatják el az üzeneteket. Az ezzel összefüggő innováció ugyanakkor sokszereplős szövetségek létrehozását is maga után vonja. Ez főként a közelmúltban uniós taggá vált országokban nyer jelentőséget, ahol kevésbé van hagyománya a fejlesztési együttműködésnek, és kevésbé fejlettek a civil szervezetek.

6.3 Az európai civil szervezetek és az EGSZB, a civil társadalomhoz való kötődésük révén, jó helyzetben vannak ahhoz, hogy teljesítsék ezt a közvélemény tudatosságának előmozdításával kapcsolatos feladatot. Ezenkívül a legkülönfélébb, és így a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegekkel az EU-ban folytatott munkájuknak köszönhetően hitelesek is. E tekintetben alapvető fontosságú a tudatosítási célkitűzések közé felvenni a civil szervezetek által a partnerországokban vagy például az EU szomszédsági politikájának partnerországaiban megvalósított projektek ismertségét.

6.4 Ennek kapcsán döntő jelentőségű a konkrét finanszírozási keretek megőrzése a tudatosítási tevékenység és a fejlesztési oktatás, továbbá a fejlesztési és együttműködési kérdésekről való európai tájékoztatási kampányok végrehajtása számára.

Kelt Brüsszelben, 2012. március 28-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(3) Eszerint a Cotonoui Megállapodás 2. fejezetének 4. cikke kimondja, hogy az uniós és AKCS-országbeli hatóságoknak tájékoztatniuk kell a nem állami szereplőket az együttműködési politikákról és stratégiákról és ki kell kérniük ezek véleményét, továbbá be kell vonniuk őket e stratégiák végrehajtásába.

(5) Párizsi Nyilatkozat a Segélyhatékonyságról, 2005. március; 2008-as accrai magas szintű fórum; isztambuli fejlesztéshatékonysági alapelvek (http://www.aideffectiveness.org/busanhlf4/images/stories/hlf4/PrincipiosdeOSC-Estambul-Final.pdf); a civil társadalmi szervezetekre vonatkozó nemzetközi fejlesztéshatékonysági keret (http://www.cso-effectiveness.org/IMG/pdf/spanish_framework_for_cso_dev_eff.pdf); a 2011-es busani magas szintű fórum nyilatkozata.

(6) Az accrai cselekvési program 20. cikke. A 2011. december 1-jén tartott busani fórum következtetései. Isztambuli alapelvek.

(7) Az AKCS–EU gazdasági és szociális szervezetek 10. regionális szemináriumának zárónyilatkozata. 2009. június 28–30., http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.fr.acp-eu-tenth-regional-seminar-reports.6271.

(8) https://webgate.ec.europa.eu/fpfis/mwikis/aidco/images/c/ce/FINAL_HU_-_Final_Statement_May.pdf.

(9) Amint az az Európai Bizottság számos Igazgatóságánál létezik egyéb témákban.

(10) „A konzultatív ülések és az AKCS–EU gazdasági és szociális szereplők találkozóinak megszervezése az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság feladata” (a Cotonoui Megállapodás 1. jegyzőkönyve). Ezt a megbízatást kiegészítette, hogy Pascal Lamy volt kereskedelmi biztos felkérte az EGSZB-t a gazdasági partnerségi megállapodásokra (EPA) irányuló tárgyalások nyomon követésére. Ennek keretében az EGSZB támogatta, hogy a CARIFORUM–EK EPA-t egészítsék ki szociális és környezetvédelmi fejezettel, és hozzanak létre egy civiltársadalmi konzultatív bizottságot az EPA végrehajtásának nyomon követésére. Mindez végül bekerült a térséggel kötött végleges kereskedelmi megállapodásba. Így látható, hogy a mind a Cotonoui Megállapodásban, mind a Karib-térséggel kötött EPA-ban foglalt intézményi rendelkezések az EGSZB által kapott megbízatásokkal egyetemben valóban megerősítették a civil szervezetek fejlesztési együttműködésben játszott szerepét.

(11) A nem állami szereplőknek a Cotonoui Megállapodás végrehajtásában játszott szerepéről az AKCS–EU gazdasági és szociális érdekcsoportjainak 2010-ben Etiópiában tartott 11. regionális szemináriumán elfogadott zárónyilatkozat nyújt átfogó értékelést. http://www.eesc.europa.eu/resources/docs/f_ces6152-2010_decl_en.doc.

(12) Az EGSZB véleménye: „Az Európai Unió fejlesztési együttműködésének finanszírozási eszköze”, HL C 44., 2011.2.11., 123–128. o.; Az EGSZB véleménye: „Változtatási Program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele”, COM(2011) 637 final, (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

(13) Az EGSZB véleménye: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Közlemény az önkéntesség szerepéről az EU szakpolitikáiban: határokon átnyúló tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban” (Lásd e Hivatalos Lap 150 oldalát).

(14) Az accrai cselekvési programban és a busani magas szintű fórumon kifejezett kötelezettségvállalások minden országra érvényesek.