A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A SZÁMVEVŐSZÉKNEK

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉVES BESZÁMOLÓJA – 2010-ES PÉNZÜGYI ÉV

2011/C 332/01

TARTALOM

Az összevont beszámolót kísérő megjegyzés

Mérleg

Gazdasági eredménykimutatás

Cash flow-kimutatás

Kimutatás a nettó eszközállomány változásairól

Megjegyzések a pénzügyi kimutatásokhoz

A költségvetés végrehajtásáról szóló összevont jelentések

Magyarázó megjegyzések a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésekhez

AZ ÖSSZEVONT BESZÁMOLÓT KÍSÉRŐ MEGJEGYZÉS

Az Európai Unió 2010. évi összevont éves beszámolója az intézmények és szervek által az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet 129. cikkének (2) bekezdése értelmében bemutatott adatok alapján került összeállításra. Kijelentem, hogy a beszámoló e költségvetési rendelet VII. címével, valamint a pénzügyi kimutatások megjegyzéseiben rögzített számviteli alapelvekkel, szabályokkal és módszerekkel összhangban készült.

Ezen intézmények és szervek számvitelért felelős tisztviselői valamennyi olyan adatot rendelkezésemre bocsátottak – és igazolták azok megbízhatóságát –, amelyek az Európai Unió eszközeit és forrásait, valamint költségvetésének végrehajtását bemutató beszámolók összeállításához szükségesek.

Kijelentem, hogy ezen adatok, valamint az Európai Bizottság beszámolójának ellenjegyzéséhez általam szükségesnek ítélt ellenőrzések alapján megalapozott bizonyossággal rendelkezem arról, hogy a beszámoló minden lényegi szempontból megbízható és valós képet ad az Európai Unió pénzügyi helyzetéről.

I.   RÉSZ

Az Európai Unió összevont pénzügyi beszámolója,valamint magyarázó megjegyzések

TARTALOMJEGYZÉK

Mérleg

Gazdasági eredménykimutatás

Cash flow-kimutatás

Kimutatás a nettó eszközállomány változásairól

Megjegyzések a pénzügyi kimutatásokhoz:

MÉRLEG

GAZDASÁGI EREDMÉNYKIMUTATÁS

CASH FLOW-KIMUTATÁS

KIMUTATÁS A NETTÓ ESZKÖZÁLLOMÁNY VÁLTOZÁSAIRÓL

MEGJEGYZÉSEK A PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOKHOZ

TARTALOM

1.   LÉNYEGES SZÁMVITELI POLITIKÁK

1.1.   JOGALAP ÉS SZÁMVITELI SZABÁLYOK

Az Európai Unió összevont beszámolója az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség, valamint a (felszámolás alatt álló) Európai Szén- és Acélközösség beszámolóját foglalja magában. A beszámoló elkészítése az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 248., 2002. szeptember 16.), valamint az e költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelettel összhangban történik.

A költségvetési rendelet 133. cikkével összhangban az Európai Unió a 2010. évi összevont pénzügyi beszámolóját a Nemzetközi Költségvetési Számviteli Standardokon (IPSAS), vagy azok hiányában a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokon (IFRS) alapuló eredményszemléletű számviteli szabályok alapján készítette el. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott ezen értékelési és elszámolási szabályokat a konszolidációs körbe bevont valamennyi európai intézménynél és szervnél alkalmazni kell, hogy a pénzügyi kimutatások összeállítását és a konszolidáció menetének összehangolását illetően az elszámolásra, az értékelésre és a beszámoló bemutatására vonatkozóan egységes szabálykészlet kerüljön kidolgozásra. A számlákat euróban vezetik, az elszámolási időszak a naptári év.

1.2.   SZÁMVITELI ALAPELVEK

A pénzügyi kimutatások célja, hogy valamely gazdálkodó egység pénzügyi helyzetéről, teljesítményéről és cash-flow-járól a felhasználók széles köre számára hasznos információt nyújtsanak. A közszférában tevékeny gazdálkodó egységek esetében, mint például az Európai Unió, a célkitűzés konkrétabban a döntéshozatalhoz hasznos információk nyújtása, valamint annak szemléltetése, hogy a gazdálkodó egység el tud számolni a rábízott forrásokkal. E dokumentum a fenti célok szellemében készült. A költségvetési rendelet 124. cikke meghatározza a pénzügyi kimutatások elkészítése során alkalmazandó számviteli alapelveket:

Az összevont pénzügyi kimutatásoknak a fent említett szabályokkal és alapelvekkel összhangban történő elkészítése azt igényli a vezetéstől, hogy olyan becsléseket készítsen, amelyek hatással vannak bizonyos tételeknek az összevont mérlegben és az összevont gazdasági eredménykimutatásban kimutatott összegére, valamint a függő követelések és kötelezettségek kapcsolódó közzétételeire.

1.3.   KONSZOLIDÁLÁS

A konszolidálás alkalmazási köre

Az EU összevont pénzügyi kimutatásai magukban foglalják valamennyi jelentős ellenőrzött gazdálkodó egységet (intézményeket és ügynökségeket), társult és közös vállalkozást, tehát 43 ellenőrzött gazdálkodó egységet, 5 közös vállalkozást és 4 társult vállalkozást. A konszolidálásba bevont gazdálkodó egységek teljes jegyzékét a 10. megjegyzés tartalmazza. 2009-hez képest a konszolidálásba bevont egységek köre 3 ellenőrzött gazdálkodó egységgel (egy intézmény, két ügynökség), egy társult vállalkozással és egy közös vállalkozással bővült. A bővülésnek nincs lényeges hatása az összevont pénzügyi kimutatásokra.

Ellenőrzött gazdálkodó egységek

Valamely gazdálkodó egységnek a konszolidálásba történő bevonására irányuló döntés az ellenőrzési elven alapul. Az ellenőrzött gazdálkodó egységek olyan gazdálkodó egységek, amelyek pénzügyi és működési politikáinak közvetlen vagy közvetett irányítására az Európai Unió jogosult annak érdekében, hogy előnye származhasson e gazdálkodó egységek tevékenységeiből. E hatáskörnek azonnal gyakorolhatónak kell lennie. Az ellenőrzött gazdálkodó egységek valamennyi tevékenységük tekintetében a konszolidációs körbe tartoznak. Az összevonás az ellenőrzés meglétének első napjától számítandó, és az ellenőrzés megszűnésének napján ér véget.

Az Európai Unión belül az ellenőrzésre utaló leggyakoribb jelek a következők: a gazdálkodó egység alapszerződések vagy másodlagos jogforrások alapján történő létrehozása, a gazdálkodási egység általános költségvetésből való finanszírozás, szavazati jogok megléte az irányító testületekben, az Európai Számvevőszék általi ellenőrzés, valamint az Európai Parlament általi mentesítés. Egyértelmű, hogy a gazdálkodó egységek szintjén kell értékelni, hogy a fent felsorolt kritériumok egyike vagy mindegyike elegendő-e az ellenőrzés elindítására.

E megközelítés alapján az uniós intézmények (az EKB kivételével) és ügynökségek (kivéve a korábbi 2. pillérbe tartozó ügynökségeket) az EU kizárólagos ellenőrzése alá tartozónak tekintendőek, ezért beletartoznak a konszolidálás körébe. Ezenkívül a felszámolás alatt álló Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) szintén ellenőrzött gazdálkodó egységnek tekintendő.

Az Európai Unió által ellenőrzött gazdálkodó egységek egymással szemben fennálló egyenlegei, valamint a közöttük létrejött jelentős tranzakciók kiszűrésre kerültek, ugyanakkor a gazdálkodó egységek közötti tranzakciók nem realizált nyeresége/vesztesége nem jelentős, ezért nem került kiszűrésre.

Közös vállalkozások

A közös vállalkozás olyan szerződéses megállapodás, amellyel az Európai Unió és egy vagy több fél („vállalkozók”) közös ellenőrzés alatt álló gazdasági tevékenységbe kezd. A közös ellenőrzés egy szolgáltatáspotenciált megtestesítő tevékenység fölött közvetlenül vagy közvetve gyakorolt ellenőrzés szerződésben rögzített megosztása.

A közös vállalkozásokban való részesedést a tőkemódszerrel veszik figyelembe a konszolidáció során, kezdeti elszámolásuk bekerülési értéken történik. Az Európai Uniónak a közös ellenőrzésű gazdálkodó egységei nyereségéből vagy veszteségéből való részesedését a gazdasági eredménykimutatás tartalmazza, míg a tartalékok változásaiból való részesedése az uniós tartalékokban kerül kimutatásra. Az uniós beszámolóban a közös vállalkozás mérlegfordulónapkori könyv szerinti értékét a kezdeti költség és valamennyi változás (további hozzájárulások, részesedés az eredményekből és a tartalék változásaiból, értékvesztés, valamint osztalékok) összege adja.

Az Európai Unió és közösen ellenőrzött gazdálkodó egységei közötti tranzakciók nem realizált nyeresége/vesztesége nem jelentős, ezért az nem került kiszűrésre. A közös vállalkozások számviteli politikái eltérhetnek az Európai Unió által a hasonló tranzakciókra és hasonló körülményekkel jellemezhető eseményekre vonatkozóan elfogadott számviteli politikáktól.

Társult vállalkozások

A társult vállalkozások felett az Európai Unió jelentős közvetett vagy közvetlen befolyással bír, ellenőrzéssel viszont nem rendelkezik. A jelentős befolyást általában akkor tekinthetjük adottnak, ha az Európai Bizottság közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok több mint 20 %-át birtokolja.

A társult vállalkozásokban való részesedést a tőkemódszerrel veszik figyelembe a konszolidáció során, kezdeti elszámolásuk bekerülési értéken történik. Az Európai Uniónak a társult vállalkozások eredményeiből való részesedését a gazdasági eredménykimutatás tartalmazza, míg a tartalékok változásaiból való részesedése az uniós tartalékokban kerül kimutatásra. Az uniós beszámolóban a társult vállalkozás mérlegfordulónapkori könyv szerinti értékét a kezdeti bekerülési érték és valamennyi változás (további hozzájárulások, részesedés az eredményekből és a tartalék változásaiból, értékvesztés, valamint osztalékok) összege adja. A társult vállalkozástól kapott osztalék csökkenti az eszköz könyv szerinti értékét. Az Európai Unió és társult vállalkozásai közötti tranzakciók nem realizált nyeresége/vesztesége nem jelentős, ezért az nem került kiszűrésre.

A társult vállalkozások számviteli politikái eltérhetnek az Európai Unió által a hasonló tranzakciókra és hasonló körülményekkel jellemezhető eseményekre vonatkozóan elfogadott számviteli politikáktól. Az Európai Unió nem törekszik jelentős befolyás gyakorlására olyan esetekben, amikor legalább 20 %-os részesedéssel rendelkezik egy beruházásitőke-alapban. Az ilyen alapokat emiatt értékesíthető pénzügyi eszközökként kezelik, a tőkemódszer pedig nem kerül alkalmazásra.

A konszolidálásba be nem vont gazdálkodó egységek, amelyek alapjait a Bizottság kezeli

Az Európai Unió személyzete közös betegbiztosítási rendszerének alapjait, az Európai Fejlesztési Alapot, valamint a Résztvevők Garanciaalapját nevükben a Bizottság kezeli, de a beszámolókba ezeket az egységeket nem vonják be, mivel nem állnak az Európai Unió irányítása alatt – az érintett összegekre vonatkozó további részletekért lásd a 11. megjegyzést.

1.4.   AZ ELKÉSZÍTÉS ALAPJA

1.4.1.    Alkalmazott pénznem és átváltási árfolyamok

Funkcionális pénznem és a beszámolókészítés pénzneme

A pénzügyi kimutatások millió euróban készülnek, az euró az Európai Unió funkcionális és beszámolókészítési pénzneme.

Műveletek és egyenlegek

A külföldi pénznemen alapuló ügyletek elszámolása az ügylet napján érvényes árfolyamok felhasználásával euróban történik. A külföldi pénznemen alapuló ügyletek kiegyenlítéséből származó árfolyamnyereségeket és -veszteségeket, valamint a külföldi pénznemben meghatározott monetáris eszközök és kötelezettségek év végi árfolyamokon történő átszámításából adódó árfolyamnyereségeket és -veszteségeket a gazdasági eredménykimutatás tartalmazza.

Eltérő átváltási módszerek vonatkoznak az ingatlanok, gépek, berendezések, valamint az immateriális javak értékelésére, euróra való átváltásuk a beszerzés napján érvényes árfolyamon történik.

A pénzügyi eszközök és kötelezettségek külföldi pénznemben meghatározott év végi egyenlegeit a december 31-én érvényes árfolyamon számítják át euróra:

EUR átváltási árfolyamok

A külföldi pénznemben meghatározott és értékesíthetőként besorolt monetáris értékpapírok valós értékének átváltási különbözethez kapcsolódó változásait a gazdasági eredménykimutatásban tüntetik fel. Az eredménnyel szemben valós értéken nyilvántartott nem monetáris pénzügyi eszközök és kötelezettségek átváltási különbözeteit a gazdasági eredménykimutatásban tüntetik fel. Az értékesíthetőként besorolt nem monetáris pénzügyi eszközök átváltási különbözetei a valósérték-tartalékban szerepelnek.

1.4.2.    Becslések alkalmazása

A nemzetközi költségvetési számviteli standardokkal és az általánosan elfogadott számviteli elvekkel összhangban a pénzügyi kimutatások szükségszerűen magukba foglalnak olyan becsléseken és feltételezéseken alapuló összegeket, amelyeket a vezetés a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb információk alapján állít fel. A jelentős becsült összegek közé tartoznak például – a teljesség igénye nélkül – a következők: munkavállalói juttatásokra vonatkozó kötelezettségek, céltartalékok, leltárkészletekkel és követelésekkel kapcsolatos pénzügyi kockázat, elhatárolt bevételek és kiadások, függő követelések és kötelezettségek, valamint az állóeszközök és ingatlanok, gépek, berendezések értékvesztésének mértéke. A tényleges eredmények eltérhetnek ezektől a becslésektől. A becslésekben bekövetkezett változásokat ismertté válásuk időszakában veszik figyelembe.

1.5.   MÉRLEG

1.5.1.    Immateriális javak

A vásárolt számítógépes szoftverlicenceket a felhalmozott értékcsökkenéssel és az értékvesztéssel csökkentett eredeti bekerülési értéken mutatják ki. Az eszközök amortizációja a becsült hasznos élettartam alatt lineárisan történik. A saját előállítású immateriális javak aktiválására akkor kerül sor, amikor az uniós számviteli szabályok vonatkozó kritériumai teljesülnek. Az aktiválható költségek az eszköz fejlesztéséhez, elkészítéséhez és a vezetés igényeit figyelembevevő üzembehelyezéséhez szükséges közvetlen költségeket foglalják magukba. A kutatási tevékenységekhez kapcsolódó költségeket, a nem aktiválható fejlesztési költségeket és a karbantartási költségeket kiadásként számolják el felmerülésükkor.

1.5.2.    Ingatlanok, gépek és berendezések

Valamennyi ingatlan, gép és berendezés kimutatása az értékcsökkenéssel és értékvesztéssel csökkentett eredeti bekerülési értéken történik. Az eredeti bekerülési érték az eszköz beszerzéséhez vagy befejezéséhez közvetlenül hozzárendelhető kiadásokat foglalja magában.

A később felmerülő költségek az eszköz könyv szerinti értékében, vagy adott esetben külön eszközként kerülnek aktiválásra, de csak akkor, ha az eszközzel kapcsolatos jövőbeli gazdasági előnyöket vagy szolgáltatáspotenciált valószínűsíthetően az Európai Unió élvezi, és az eszköz költségét megbízhatóan lehet mérni. A javítási és karbantartási költségek a gazdasági eredménykimutatásban kerülnek elszámolásra abban a költségvetési időszakban, amelyben felmerültek. Mivel az Európai Unió nem vesz fel hitelt az ingatlanok, gépek és berendezések beszerzéséhez, az ilyen beszerzésekhez kapcsolódóan nem merül fel hitelfelvételi költség.

A földterületekre és a műalkotásokra nem számolnak el értékcsökkenési leírást, mivel határozatlan élettartammal rendelkezőknek tekintendők. A befejezetlen beruházásokra nem számolnak el értékcsökkenési leírást, mivel ezek az eszközök még nem felhasználhatók. A többi eszköz értékcsökkenési leírása a becsült hasznos élettartam során lineáris módszerrel történik, a következők szerint:

Értékcsökkenési kulcsok

Az eszközök elidegenítésének nyeresége, illetve vesztesége az értékesítéssel kapcsolatos kiadásokkal csökkentett bevétel és az elidegenített eszköz könyv szerinti értékének különbözetéből adódik, és a gazdasági eredménykimutatásban szerepel.

Lízingek

Pénzügyi lízingként kerülnek besorolásra azok a tárgyieszköz-lízingek, amelyeknél a tulajdonjoggal járó valamennyi kockázatot és előnyt alapvetően az Európai Unió viseli. A pénzügyi lízingek aktiválása a lízing kezdő időpontjában a lízingbe vett eszköz valós értéke és a minimális lízingfizetések jelenértéke közül az alacsonyabbik értéken történik. Minden egyes lízingfizetést úgy osztanak meg a kötelezettség és a finanszírozási költségek között, hogy a még rendezetlen finanszírozási egyenleg kamatlába állandó legyen. A bérleti kötelezettségek (a finanszírozási költségek nélkül) az egyéb (hosszú és rövid lejáratú) kötelezettségek között szerepelnek. A finanszírozási költség kamattartalmát a lízingidőszak során a gazdasági eredménykimutatásban számolják el, hogy a kötelezettség fennmaradó összegére nézve mindegyik időszakban állandó időszaki kamatláb adódjon. A pénzügyi lízing keretében tartott eszközök értékcsökkenési leírását az eszköz hasznos élettartama és a lízing időtartama közül a rövidebbik időszak során számolják el.

Operatív lízingnek minősülnek azok a lízingek, amelyeknél a tulajdonjogban rejlő kockázatok és előnyök jelentős hányada a lízingbeadónál marad. Az operatív lízing keretében tett kifizetéseket a lízing időtartama alatt lineáris módszerrel számolják el a gazdasági eredménykimutatásban.

1.5.3.    Nem pénzügyi eszközök értékvesztése

A határozatlan hasznos élettartammal rendelkező eszközökre nem számolnak el értékcsökkenési leírást, az értékvesztés szükségességét pedig évente vizsgálják meg. Az értékcsökkenési leírás tárgyát képező eszközöknél minden esetben sor kerül az értékvesztés szükségességének vizsgálatára, amikor bizonyos események vagy a körülmények változásai azt jelzik, hogy a könyv szerinti érték esetleg már nem térül meg. Az értékvesztés miatti veszteség az az összeg, amennyivel az eszköz könyv szerinti értéke magasabb, mint annak megtérülő értéke. A megtérülő érték az eszköz értékesítési költségekkel csökkentett valós értéke és használati értéke közül a magasabbik.

Az immateriális javak és az ingatlanok, gépek és berendezések maradványértékét és hasznos élettartamát évente legalább egyszer felülvizsgálják és szükség esetén módosítják. Az eszköz könyv szerinti értékét azonnal a megtérülő értékére írják le, ha az eszköz könyv szerinti értéke meghaladja annak becsült megtérülő értékét. Amennyiben a korábbi években elszámolt értékvesztés okai már nem állnak fenn, az értékvesztés miatti veszteségeket ennek megfelelően visszaírják.

1.5.4.    Befektetések

Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban való részesedés

A társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban való részesedés elszámolása a tőkemódszer használatával történik. A tőkeköltségeket kiigazítják, hogy tükrözzék a társult vállalkozások és közös vállalkozások nettó eszközeiben a kezdeti megjelenítés után bekövetkezett növekedésnek vagy csökkenésnek az Európai Unióhoz rendelhető részét, amennyiben értékvesztés jelei mutatkoznak, és amelyet szükség esetén az alacsonyabb megtérülő értékre írnak le. A megtérülő érték fogalmának magyarázatát az 1.5.3. megjegyzés tartalmazza. Amennyiben az értékcsökkenés oka egy későbbi időpontban már nem áll fenn, az értékvesztés miatti veszteséget arra a könyv szerinti értékre írják vissza, amelyet akkor határoztak volna meg, ha semmilyen értékvesztés miatti veszteséget nem tüntettek volna fel.

Kockázatitőke-alapokban lévő befektetések

Besorolás és értékelés

A kockázatitőke-alapokban lévő befektetéseket értékesíthető eszközökként sorolják be (lásd az 1.5.5. megjegyzést), ennek megfelelően valós értéken tartják nyilván, a valós érték változásaiból eredő nyereségeket és veszteségeket (az átváltási különbözeteket is) pedig a valósérték-tartalékban kell megjeleníteni.

A valós értékkel kapcsolatos megfontolások

Mivel a kockázatitőke-alapokban lévő befektetéseknek nincsen aktív piacon jegyzett piaci ára, értékelésük egyenként, a bekerülési érték vagy az elszámolható nettó eszközérték közül a kisebbiken történik. A valós értéken történő értékelésből eredő nem realizált nyereségeket a tartalékokban számolják el, a nem realizált veszteségeket pedig értékvesztési szempontból megvizsgálják annak meghatározására, hogy a gazdasági eredménykimutatásban értékvesztésként, vagy a valósérték-tartalék változásaiként számolják-e el őket.

1.5.5.    Pénzügyi eszközök

Besorolás

Az Európai Unió a következő kategóriákba sorolja be pénzügyi eszközeit: az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök; a kölcsönök és követelések; a lejáratig tartandó befektetések; valamint az értékesíthető pénzügyi eszközök. A pénzügyi eszközök besorolását a kezdeti megjelenítés időpontjában határozzák meg, és minden egyes mérlegfordulónapkor felülvizsgálják.

(i)   Az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök

Ebbe a kategóriába kerül a pénzügyi eszköz, ha alapvetően rövid távú értékesítési céllal szerezték be, vagy ha az Európai Unió akként jelöli meg. A származtatott termékeket szintén ebbe a kategóriába sorolják be. Az e kategóriába tartozó eszközök forgóeszközöknek minősülnek, ha a mérleg fordulónapját követő 12 hónapon belül várhatóan értékesítik őket.

(ii)   Kölcsönök és követelések

A kölcsönök és követelések aktív piacon nem jegyzett nem származtatott pénzügyi eszközök, amelyeknél a fizetési összegek rögzítettek vagy meghatározhatók. Akkor merülnek fel, amikor az EU az adósnak közvetlenül pénzeszközt, árut vagy szolgáltatást biztosít anélkül, hogy szándékában állna a követeléssel kereskedni. A mérleg fordulónapját követő 12 hónapon belüli lejárattal rendelkezők kivételével ezek az eszközök a befektetett eszközök között szerepelnek.

(iii)   Lejáratig tartandó befektetések

A lejáratig tartandó befektetések rögzített fizetési összegű vagy meghatározható fizetési összegű és rögzített lejáratú nem származtatott pénzügyi eszközök, amelyeket az Európai Unió határozottan a lejáratig kíván és képes is megtartani. E pénzügyi évben az Európai Unió nem rendelkezett ebbe a kategóriába tartozó befektetésekkel.

(iv)   Értékesíthető pénzügyi eszközök

Az értékesíthető pénzügyi eszközök olyan nem származtatott eszközök, amelyeket ebbe a kategóriába tartozóként jelöltek meg, vagy amelyeket a többi kategória egyikébe sem soroltak be. Befektetett eszközként vagy forgóeszközként sorolják be őket, attól függően, hogy az EU milyen időtartamot követően kívánja értékesíteni őket. Szintén az értékesíthető pénzügyi eszközökhöz sorolják be a nem konszolidált gazdálkodó egységekbe történő, tulajdonviszonyt megtestesítő befektetéseket, illetve a tőkemódszertől eltérő módszerrel értékelt befektetéseket (például a kockázatitőke-műveleteket).

Kezdeti megjelenítés és értékelés

Az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök, a lejáratig tartandó és az értékesíthető eszközök beszerzésének és értékesítésének megjelenítése az üzletkötés időpontjában történik, tehát azon a napon, amikor az Európai Unió kötelezettséget vállal az adott eszköz megvásárlására vagy értékesítésére. A kölcsönöket abban az időpontban veszik számviteli nyilvántartásba, amikor a kölcsönvevőnek pénzátutalást teljesítenek. A pénzügyi eszközök kezdeti megjelenítése az ügyleti költségekkel növelt valós értéken történik minden olyan pénzügyi eszköz esetében, amelynek nyilvántartása nem az eredménnyel szemben valós értéken értékelt összegen történik. Az eredménnyel szemben valós értéken értékeltként nyilvántartott pénzügyi eszközök kezdeti megjelenítése valós értéken történik, az ügyleti költségeket pedig a gazdasági eredménykimutatásban ráfordításként számolják el.

A pénzügyi eszköz kezdeti megjelenítéskori valós értéke rendszerint az ügyleti ár (azaz a kapott ellenérték valós értéke). Amikor azonban a hosszú lejáratú kölcsön után nem számítanak fel kamatot, vagy a kamat a piaci feltételeknél kedvezőbb, a pénzügyi eszköz valós értéke megbecsülhető mint az összes jövőbeni pénzbevétel jelenértéke, ahol az alkalmazott diszkont-kamatláb egy hasonló hitelminősítésű kibocsátó hasonló instrumentumára vonatkozó piaci kamatláb.

A felvett hitelekre nyújtott kölcsönöket nominális összegükön értékelik, amelyet a kölcsön valós értékének tekintenek. Ennek oka a következő:

A pénzügyi eszközök kivezetésre kerülnek, ha a befektetések cash flow-ihoz való jogok lejártak vagy azokat átadták, és az Európai Unió a tulajdonjoggal járó valamennyi kockázatot és előnyt alapvetően átadta.

Későbbi értékelés

Az aktív piacokon jegyzett befektetések valós értékei az aktuális vételi áron alapulnak. Az Európai Unió a nem aktív piacú pénzügyi eszközök (és a tőzsdén nem jegyzett értékpapírok) esetében értékelési technika alkalmazásával állapítja meg a valós értéket. Ilyen technika a szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított legutóbbi ügyletek felhasználása, a lényegében megegyező egyéb instrumentumok alapul vétele, a diszkontált cash flow-elemzés, az opciós árazási modellek és a piaci résztvevők által általában alkalmazott egyéb értékelési technikák.

Azokban az esetekben, amikor az aktív piacon jegyzett piaci árral nem rendelkező tőkeinstrumentumokban lévő befektetések valós értékét nem lehet megbízhatóan mérni, akkor e befektetéseket az értékvesztéssel csökkentett bekerülési értéken értékelik.

Pénzügyi eszközök értékvesztése

Az Európai Unió minden egyes mérlegfordulónapkor megvizsgálja, hogy egy adott pénzügyi eszköz értékvesztését indokolják-e objektív tények. A pénzügyi eszközre nézve akkor és csak akkor merül fel, illetve számolandó el értékvesztési veszteség, ha objektív bizonyítékai vannak az eszköz kezdeti megjelenítését követően bekövetkezett egy vagy több esemény által eredményezett értékvesztésnek, és a veszteséggel járó esemény(ek) hatással van(nak) a pénzügyi eszköz becsült jövőbeli cash flow-ira, amelyeket megbízhatóan lehet becsülni.

a)   Amortizált bekerülési értéken nyilvántartott eszközök

Ha a kölcsönök és követelések vagy az amortizált bekerülési értéken nyilvántartott, lejáratig tartandó befektetések értékvesztésének bekövetkeztére nézve objektív bizonyítékok vannak, a veszteség összege az eszköz könyv szerinti értéke és a pénzügyi eszköz eredeti tényleges kamatlábával diszkontált becsült jövőbeni cash flow-k (amelyek nem foglalják magukban a jövőbeni hitelveszteségeket) jelenértéke közötti különbségnek felel meg. Az eszköz könyv szerinti értékét csökkentik, a veszteség összegét pedig a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. Ha a kölcsön vagy a lejáratig tartandó befektetés változó kamatlábú, az esetleges értékvesztések értékelésének diszkont kamatlába a szerződés szerint meghatározott folyó tényleges kamatlábnak felel meg. Egy biztosítékkal fedezett pénzügyi eszközből származó jövőbeni cash flow-k becsült jelenértékének kiszámítása figyelembe veszi a biztosíték érvényesítéséből származó cash flow-kat, levonva a biztosíték megszerzésének és értékesítésének a költségeit, akár valószínű a biztosíték érvényesítése, akár nem. Ha az értékvesztés összege egy későbbi időszakban csökken, és a csökkenést objektíven olyan eseményhez lehet kötni, amely az értékvesztés megjelenítése után következett be, a korábban elszámolt értékvesztést a gazdasági eredménykimutatásban visszaírják.

b)   Valós értéken nyilvántartott eszközök

Az értékesíthetőként besorolt, tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések esetén az értékvesztés megállapításakor azt vizsgálják, hogy az értékpapír valós értéke jelentős mértékben, illetve tartósan a bekerülési értéke alá csökkent-e. Ha az értékesíthető pénzügyi eszközöknél bizonyíték van ez utóbbira nézve, a halmozott veszteséget – amely a beszerzési költség és a gazdasági eredménykimutatásban az adott pénzügyi eszközzel kapcsolatban korábban megjelenített értékvesztéssel csökkentett aktuális valós érték különbségének felel meg – kivezetik a tartalékokból és a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. A gazdasági eredménykimutatásban a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokkal kapcsolatban megjelenített értékvesztések sztornírozása nem a gazdasági eredménykimutatáson keresztül történik. Ha egy későbbi időszakban az értékesíthetőként besorolt adósságinstrumentum valós értéke emelkedik, és a növekedést objektíven olyan eseményhez lehet kötni, amely az értékvesztés megjelenítése után következett be, az értékvesztést a gazdasági eredménykimutatáson keresztül sztornírozzák.

1.5.6.    Készletek

A készleteket a bekerülési érték és a nettó realizálható érték közül az alacsonyabbikon mutatják ki. A bekerülési érték meghatározása a FIFO módszerrel történik. A késztermékek, valamint a befejezetlen termelés és félkész termékek bekerülési értéke a nyersanyag-ráfordítást, a közvetlen munkaerőköltségeket, az egyéb közvetlenül hozzárendelhető költségeket és a termeléshez kapcsolódó (a szokásos működési kapacitáson alapuló) általános költségeket foglalja magában. A nettó realizálható érték a befejezéssel és értékesítéssel kapcsolatos kiadásokkal csökkentett becsült értékesítési ár (szokásos üzletmenet során). Amennyiben a raktárkészletet azzal a céllal tartják, hogy azokhoz a nagyközönség díjmentesen vagy jelképes díj ellenében juthasson, értékelésük a bekerülési érték és a folyóáras pótlási költség közül a kisebbiken történik. A folyóáras pótlási költség az a költség, amely az Európai Unió számára merülne fel az eszköz beszámolókészítési időpontban való beszerzésekor.

1.5.7.    Előfinanszírozási összegek

Az előfinanszírozás olyan kifizetés, amely pénzelőleget (pénztárkészletet) szándékozik biztosítani a kedvezményezettnek. Az előfinanszírozást az egyedi előfinanszírozási megállapodásban meghatározott időszak során több kifizetésre is fel lehet osztani. Az előleget vagy pénztárkészletet a megállapodásban rögzített időszak során arra a célra kell felhasználni, amire nyújtották, vagy vissza kell fizetni. Amennyiben a kedvezményezettnél nem merülnek fel támogatható kiadások, köteles az előfinanszírozási előleget visszafizetni az Európai Uniónak. Az előfinanszírozás összegét (teljes egészében vagy részben) csökkentik az elfogadott elszámolható költségek és a visszatérített összegek, és ezt az összeget kiadásként tüntetik fel.

Az év végén fennálló előfinanszírozási összegek értéke a kifizetett eredeti összeg(ek) mínusz: visszafizetett összegek, elszámolt támogatható összegek, az év végéig el nem számolt, becsült támogatható összegek és az értékcsökkenések.

Az előfinanszírozás utáni kamat megjelenítése a megfelelő megállapodás rendelkezéseivel összhangban a kamat realizálásakor történik. Év végén a legmegbízhatóbb információra alapozva becslést készítenek az elhatárolt kamatbevételről és azt szerepeltetik a mérlegben.

1.5.8.    Követelések

A követeléseket az értékvesztési leírásokkal csökkentett eredeti összegen tartják nyilván. A követelések értékvesztési leírására akkor kerül sor, ha objektív bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az Európai Unió nem fogja tudni beszedni a követelések eredeti feltételei szerint esedékes valamennyi összeget. A leírás összege az eszköz könyv szerinti értéke és a megtérülő érték közötti különbözetnek felel meg. A leírás összegét a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. A kinnlévő, de egyedi leírással még nem érintett beszedési megbízások esetében általános leírás megjelenítésére kerül sor a korábbi tapasztalatok alapján. Lásd a későbbiekben az 1.5.14. megjegyzést, amely az év végén elszámolt elhatárolt bevételek kezelésére vonatkozik.

1.5.9.    Pénzeszközök és pénzeszköz egyenértékesek

A pénzeszközök és a pénzeszköz egyenértékesek pénzügyi eszközök, és forgóeszköznek minősülnek. Ide tartoznak: a készpénz, a bankoknál elhelyezett látra szóló betétek, valamint a három hónapos vagy annál rövidebb eredeti lejárattal rendelkező rövid lejáratú, magas likviditású egyéb befektetések.

1.5.10.    Munkavállalói juttatások

Nyugdíjkötelezettségek

Az Európai Unió meghatározott nyugdíjjuttatási programokat működtet. A munkavállalók fizetéséből levont hozzájárulás e juttatások becsült költségeinek egyharmadát teszi ki – a kötelezettséget azonban nem finanszírozzák. A meghatározott nyugdíjjuttatási programokkal kapcsolatos kötelezettség mérlegben kimutatott értéke a meghatározott juttatási kötelem mérlegfordulónapi jelenértékével egyenlő. A meghatározott juttatási kötelem értékét biztosítási matematikusok számítják ki a kivetített jóváírási egység módszer alkalmazásával. A meghatározott juttatási kötelem jelenértékét a becsült jövőbeli pénzkiáramlások diszkontálásával határozzák meg, ahol a diszkont tényező azon pénznemben meghatározott államkötvények kamatlábainak felel meg, amelyben a juttatásokat fogják kifizetni és amelyek lejárati feltételei közelítik a szóban forgó nyugdíjkötelezettség feltételeit.

A tapasztalati módosításokból és a biztosításmatematikai feltételezések változásaiból adódó biztosításmatematikai nyereségeket és veszteségeket közvetlenül a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. A múltbeli szolgálat költségeit közvetlenül a gazdasági eredménykimutatásokban mutatják ki, kivéve, ha a nyugdíjprogram változtatásait ahhoz kötik, hogy az alkalmazottak egy meghatározott ideig szolgálatban maradjanak (megszolgálási időszak). Ebben az esetben a múltbeli szolgálat költségeinek amortizációja a megszolgálási időszakban lineárisan történik.

Az alkalmazást követő betegbiztosítási juttatások

Az Európai Unió az egészségügyi kiadások visszatérítése révén nyújt egészségügyi juttatásokat munkavállalóinak. A napi igazgatás ellátására különálló alapot hoztak létre. A rendszer által nyújtott szolgáltatások igénybevételére a jelenlegi és a már nyugdíjazott munkavállalók, az özvegyek, valamint azok kedvezményezettjei jogosultak. Az „inaktív” személyeknek (nyugdíjasok, árvák stb.) nyújtott juttatásokat a „Foglalkoztatás utáni munkavállalói juttatások” közé sorolják. Tekintve e juttatások jellegét, biztosításmatematikai számításokra van szükség. A mérlegben szereplő kötelezettség meghatározásának alapja a nyugdíjfizetési kötelezettség számításához használthoz hasonló (lásd fentebb).

1.5.11.    Céltartalékok

Céltartalékok kimutatására akkor kerül sor, ha múltbeli események eredményeként az Európai Uniónak meglévő jogi vagy vélelmezett kötelme állt fenn harmadik felekkel szemben, és nagy a valószínűsége, hogy a kötelem kiegyenlítéséhez forráskiáramlásra lesz szükség, amelynek összegét megbízhatóan becsülni lehet. A jövőbeli működési veszteségekre nem képeznek céltartalékot. A céltartalék összege a meglévő kötelem kiegyenlítéséhez szükséges várható kiadások beszámolókészítési időpontban tett legjobb becslésével egyenlő. Ha a céltartalék nagyszámú tételt érint, akkor a kötelem becslése az összes lehetséges kimenetelnek a kapcsolódó valószínűségekkel történő súlyozásával történik („várható érték” módszer).

1.5.12.    Pénzügyi kötelezettségek

A pénzügyi kötelezettségeket az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi kötelezettségként, vagy amortizált bekerülési értéken nyilvántartott pénzügyi kötelezettségként (felvett hitelek) tartják nyilván. A felvett hitelek a hitelintézetektől felvett hitelekből és okiratba foglalt adósságokból állnak. A felvett hitelek kezdeti megjelenítése valós értéken történik, amely a felmerült ügyleti költségekkel csökkentett kibocsátásból származó bevételnek (a kapott ellenérték valós értéke) felel meg, a későbbi nyilvántartás pedig amortizált bekerülési értéken a tényleges kamatláb-módszer használatával történik; az ügyleti költségekkel csökkentett bevételek és a visszafizetési érték közötti esetleges különbözeteket a felvett hitelek futamideje alatt a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg a tényleges kamatláb-módszer használatával.

A mérleg fordulónapját követő 12 hónapon belüli lejárattal rendelkezők kivételével ezek a kötelezettségek a hosszú lejáratú kötelezettségek között szerepelnek. Lényegességi megfontolások alapján a felvett hitelekre nyújtott kölcsönök esetén előfordulhat, hogy a tényleges kamatláb-módszert nem lehet a kölcsönökre és felvett hitelekre alkalmazni. Az Európai Uniónál felmerülő, majd a kölcsön kedvezményezettjére továbbterhelt ügyleti költségeket közvetlenül a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg.

Az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi kötelezettségek közé tartozónak számítanak a negatív valós értékű származtatott eszközök. Számviteli elszámolásuk ugyanúgy történik, mint az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi kötelezettségek elszámolása, lásd az 1.5.5. megjegyzést.

1.5.13.    „Szállítói” kötelezettségek

Az Unió „szállítói” kötelezettségeinek jelentős összege nem áru- illetve szolgáltatás-beszerzéssel, hanem a támogatások, illetve egyéb uniós finanszírozás kedvezményezettjeinek kifizetetlen költségtérítési kérelmeivel kapcsolatos. A költségtérítési kérelem beérkezésekor az igényelt összeget „szállítói” kötelezettségként számolják el, majd az ellenőrzést követően az illetékes pénzügyi meghatalmazottak támogathatóként fogadják el. Értékelésük ebben a szakaszban az elfogadott és támogatható összegen történik.

Az áru- és szolgáltatás-beszerzésből keletkező „szállítói” kötelezettségek megjelenítése az eredeti összegről szóló számla beérkezésekor történik, a megfelelő kiadásokat a készletek vagy szolgáltatások leszállításakor és Európai Unió általi átvételekor könyvelik rá a számlákra.

1.5.14.    Passzív és aktív időbeli elhatárolások

Az Európai Unió számviteli szabályai szerint a gazdasági eseményeket és ügyleteket abban az időszakban jelenítik meg a pénzügyi kimutatásokban, amelyhez kapcsolódnak. A számviteli időszak végén az elhatárolt kiadásokat az adott időszakban esedékes átutalási kötelezettség becsült összege alapján jelenítik meg. Az elhatárolt kiadások kiszámítását a Bizottság által kiadott részletes működési és gyakorlati iránymutatással összhangban végzik el, amelynek célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi kimutatások valós és megbízható képet nyújtanak.

A bevételeket szintén abban az időszakban számolják el, amelyikhez kapcsolódnak. Az év végén, ha egy számlát még nem küldtek ki, de a szolgáltatásnyújtásra sor került, illetve az EU már leszállította a készleteket, vagy érvényben van egy (szerződés szerinti) szerződéses megállapodás, elhatárolt bevételként jelenik meg a pénzügyi kimutatásokban.

Az év végén továbbá ha egy számlát kiküldtek, de a szolgáltatásnyújtásra vagy a készletek szállítására még nem került sor, a bevételt elkülönítik és a következő számviteli időszakban jelenítik meg.

1.6.   GAZDASÁGI EREDMÉNYKIMUTATÁS

1.6.1.    Bevételek

Nem értékesítésből származó bevételek

Ez alkotja az Unió bevételeinek túlnyomó részét, elsősorban a közvetlen és követett adókat, valamint a saját forrásokat foglalja magában. Az Európai Unió az adókon kívül más felektől származó fizetéseket is kaphat, ilyenek például a vámok, a pénzbírságok és az adományok.

Héa- és GNI-alapú források

A bevételeket abban az időszakban jelenítik meg, amikor az Európai Unió felszólítja a tagállamokat hozzájárulásuk megtételére. Értékelésük „lehívott összegen” történik. Mivel a héa- és a GNI-alapú források az érintett pénzügyi év adatainak becslésén alapulnak, e források korrekciók tárgyát képezhetik, ugyanis a végső adatok tagállamok általi közzétételéig változásokra kerülhet sor. A változás becslésben okozott hatását azon időszak nettó többletének/hiányának megállapításakor veszik figyelembe, amelyben a változásra sor került.

Tradicionális saját források

A követelések és a kapcsolódó bevételek kimutatása akkor történik, amikor a megfelelő havi „A” kimutatások (ideértve a beszedett vámokat, valamint a garantált és nem vitatott esedékes összegeket is) megérkeznek a tagállamoktól. A beszámolókészítés időpontjában az időszak vonatkozásában a tagállamok által beszedett, de az Európai Uniónak még meg nem fizetett bevételeket meg kell becsülni, és elhatárolt bevételként kell kimutatni. A tagállamoktól kapott negyedéves „B” kimutatásokat (ideértve a be nem szedett és biztosítékkal nem fedezett vámokat, valamint az adós által vitatott, biztosítékkal fedezett összegeket is) azon beszedési költségekkel (25 %) csökkentett bevételekként jelenítik meg, amelyekre a tagállamok jogosultak. A becsült be nem szedett összegre nézve emellett értékcsökkenést is elszámolnak a gazdasági eredménykimutatásban.

Pénzbírságok

A pénzbírságokból származó bevételek kimutatása akkor történik, amikor meghozták a pénzbírságot előíró uniós határozatot és arról hivatalosan értesítették a címzettet. Amennyiben a vállalkozás fizetőképességét illetően kételyek merülnek fel, a követelés után értékvesztést számolnak el. A pénzbírságot előíró határozatot követően az adósnak az értesítés napjától számítva két hónapja van az alábbiak egyikére:

Mindazonáltal a pénzbírság tőkerészét az előírt három hónapos határidőn belül meg kell fizetnie, mivel a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya (az EU-Szerződés 278. cikke), vagy az összegről bizonyos feltételek mellett és a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének hozzájárulásával bankgaranciát is bemutathat.

Ha a vállalkozás megfellebbezi a határozatot és átmenetileg már kifizette a pénzbírságot, az összeg függő kötelezettségként jelenik meg. Mivel azonban a címzett uniós határozattal szembeni fellebbezése nem halasztó hatályú, a beérkezett pénzeszközt a követeléssel szemben számolják el. Ha fizetés helyett garanciát adnak, úgy a pénzbírságot továbbra is követelésként tartják nyilván. Amennyiben valószínűnek látszik, hogy a Törvényszék nem az Unió javára dönt, e kockázat fedezésére céltartalékot számolnak el. Ha átmeneti fizetés helyett garanciát adtak, a fennálló követelés a szükséges mértékben leírásra kerül. A beérkezett fizetések elhelyezésére szolgáló bankszámlák után az Európai Unió kamatot kap: ezt az elhatárolt kamatot bevételként számolják el és az esetleges függő kötelezettség értékét ennek megfelelően növelik.

Értékesítési bevételek

Az áru- és szolgáltatásértékesítésekből származó bevételek megjelenítésére akkor kerül sor, amikor az áruk tulajdonjogával járó lényeges kockázatok és hasznok átszállnak a vásárlóra. A szolgáltatásnyújtással járó ügyletek bevételeit az ügylet (mérlegfordulónapkori) lebonyolítottsága fokának függvényében jelenítik meg.

Kamatbevételek és kamatkiadások

A kamatbevételeket és kamatkiadásokat a tényleges kamatláb-módszer használatával a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. Ezzel a módszerrel számítják ki a pénzügyi eszköz, illetve pénzügyi kötelezettség amortizált bekerülési értékét, valamint ezzel a módszerrel osztják fel a kamatbevételeket, illetve kamatkiadásokat a megfelelő időszakban. A tényleges kamatláb számításakor az Európai Unió megbecsüli a cash flow-kat, ami során figyelembe veszi a pénzügyi eszköz valamennyi szerződéses feltételét (például az előtörlesztési opciókat), de nem veszi figyelembe a jövőbeli várható hitelveszteségeket. A számítás figyelembe veszi a szerződéses felek közötti, a tényleges kamatláb szerves részét képező valamennyi fizetett, illetve kapott díjat és kamatot, az ügyleti költségeket, valamint minden egyéb kedvezményt és felárat.

Amint megtörtént a pénzügyi eszköz vagy a hasonló pénzügyi eszközök csoportjának értékvesztés miatti leírása, a kamatbevételek megjelenítése az értékvesztés mérése céljából a jövőbeli cash flow-k diszkontálására használt kamatláb alkalmazásával történik.

Osztalékbevételek

Az osztalékok elszámolása akkor történik, amikor a kifizetéshez való jog keletkezik.

1.6.2.    Kiadások

Az ellenszolgáltatáshoz kötött adásvételi kiadások kimutatására a készletek leszállításakor és az Európai Unió általi átvételekor kerül sor. Értékelésük az eredeti számla szerinti értéken történik. Az ellenszolgáltatás nélküli kiadások az Európai Unióra jellemző kiadások, kiadásainak többsége ezekből áll. A kedvezményezetteknek való átutalásokkal kapcsolatosak és három típusba sorolhatók: jogosultságok, megállapodás szerinti transzferek, valamint diszkrecionális támogatások, hozzájárulások és adományok.

A transzfereket abban az időszakban számolják el kiadásként, amelyben a transzfert keletkeztető események bekövetkeztek, amennyiben a transzfer természetét rendelet engedélyezi (költségvetési rendelet, személyzeti szabályzat vagy egyéb rendelet), vagy a transzfer engedélyezéséről szerződést írtak alá; a kedvezményezett teljesíti az esetleges jogosultsági kritériumokat; és amennyiben az összegre ésszerű becslés adható.

Amennyiben kifizetési kérelem, illetve költségtérítési kérelem érkezik be, és az megfelel az elszámolási kritériumoknak, úgy azt kiadásként számolják el a támogatható összegre nézve. Év végén megbecsülik és elhatárolt kiadásként számolják el azokat a felmerült elszámolható kiadásokat, amelyek a kedvezményezettek részére már esedékesek, de amelyeket még nem jelentettek.

1.7.   FÜGGŐ KÖVETELÉSEK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

1.7.1.    Függő követelések

A függő követelés olyan múltbeli eseményekből keletkező lehetséges követelés, amelynek meglétét csak egy vagy több, nem teljesen az Európai Unió ellenőrzése alatt álló, bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkezése vagy be nem következése fogja megerősíteni. Függő követelés közzétételére kerül sor akkor, amikor gazdasági hasznok vagy ún. szolgáltatáspotenciál beáramlása valószínűsíthető.

1.7.2.    Függő kötelezettségek

A függő kötelezettség olyan múltbeli eseményekből keletkező lehetséges kötelezettség, amelynek meglétét csak egy vagy több, nem teljesen az Európai Unió ellenőrzése alatt álló, bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkezése vagy be nem következése fogja megerősíteni; vagy olyan meglévő kötelem, amely múltbeli eseményekből származik, de nem mutatják ki, mert: nem valószínű, hogy gazdasági hasznokat megtestesítő forráskiáramlásra vagy potenciális szolgáltatásra lesz szükség a kötelezettség rendezéséhez, vagy mert olyan ritka körülmények álltak elő, amelyek mellett a kötelezettség összegét nem lehet elegendő megbízhatósággal értékelni.

Az Európai Bizottság számviteli politikái megegyeznek az Európai Unió által alkalmazott számviteli politikákkal, és az EU összevont éves beszámolójának 1. megjegyzésében kerülnek bemutatásra.

2.   MEGJEGYZÉSEK A MÉRLEGHEZ

BEFEKTETETT ESZKÖZÖK

2.1.   IMMATERIÁLIS JAVAK

A fenti összegek elsősorban számítógépes szoftverekhez kapcsolódnak.

2.2.   INGATLANOK, GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK

A pénzügyi lízingek és hasonló jogosultságok kapcsán még fizetendő összegek a mérlegben a hosszú lejáratú és rövid lejáratú kötelezettségek között kerülnek kimutatásra (lásd a 2.15. és a 2.18.1. megjegyzést is). Ezek a következőképpen oszlanak meg:

PÉNZÜGYI LÍZINGEK

2.3.   HOSSZÚ LEJÁRATÚ BEFEKTETÉSEK

Ez a megnevezés az EU tevékenységeinek támogatása céljából tett befektetéseket tartalmazza. Tartalmazza a garanciaalap nettó eszközeit is.

2.3.1.    Részesedés közös vállalkozásokban

A közös vállalkozásokban való részesedés elszámolása a tőkemódszer használatával történik. Az EU-hoz a közös vállalkozásokban való részesedési százalékának alapján a következő könyv szerinti értékek rendelhetők hozzá:

Felszámolás alatt álló Galileo közös vállalkozás (GJU)

A Galileo közös vállalkozást (GJU) 2006 végén felszámolási eljárás alá helyezték, az eljárás jelenleg is folyamatban van. Mivel a jogalany 2010-ben szüneteltette működését és még felszámolás alatt állt, nem keletkezett sem bevétel, sem kiadás. A GJU nettó eszközei, így a befektetés értéke 2010. december 31-én (és 2009. december 31-én) 0 EUR volt, ami az 585 millió EUR-s befektetésből és a halmozott veszteségben való 585 millió EUR-s részesedésből adódik össze.

SESAR közös vállalkozás

A közös vállalkozás célja, hogy az európai légiforgalmi szolgáltatás rendszerét valamennyi kapcsolódó kutatás-fejlesztési erőfeszítés uniós összehangolása és egyesítése révén korszerűsítse, illetve ez utóbbi tevékenység által biztosítsa az európai légiforgalmi szolgáltatási főterv (az ATM-főterv) gyors ütemű végrehajtását. A Bizottság 2010. december 31-én 78,8 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkezett a SESAR-ban, ami 11 millió EUR-t tesz ki. A SESAR program esetében (2007-től 2013-ig) a bizottsági hozzájárulás teljes (indikatív) előirányzott összege 700 millió EUR.

ITER Nemzetközi Fúziósenergia-fejlesztési Szervezet

Az ITER az EU-t, valamint Kínát, Indiát, Oroszországot, Dél-Koreát, Japánt és az Amerikai Egyesült Államokat foglalja magában. Az ITER-t a következő célok érdekében hozták létre: az ITER létesítményeinek igazgatása, az ITER létesítményei kiaknázásának ösztönzése; annak elősegítése, hogy a közvélemény megértse és elfogadja a fúziós energiát; valamint egyéb, célja eléréséhez szükséges tevékenységek végzése. Az EU (Euratom) ITER International javára nyújtott hozzájárulását – a tagállamoktól és Svájctól érkező hozzájárulásokat is beleértve – a „Magfúzió az Energiáért” Ügynökségen keresztül biztosítja. A teljes hozzájárulás jogilag az Euratom által az ITER-nek nyújtott hozzájárulásnak tekintendő, mivel a tagállamok és Svájc nem rendelkezik tulajdonosi érdekeltséggel az ITER-ben. Mivel jogilag az EU rendelkezik részesedéssel az ITER International közös vállalkozásban, a Bizottságnak meg kell jelenítenie a részesedést a beszámolóban.

Az Euratom 2010. december 31-én 47,2 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkezett a ITER-ben, ami 12 millió EUR-t tesz ki. Az ITER program esetében (2007-től 2041-ig) az Euratom-hozzájárulás teljes (indikatív) előirányzott összege 7 649 millió EUR.

Közös technológiai kezdeményezések

A növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni menetrend célkitűzéseinek végrehajtása érdekében közös technológiai kezdeményezések formáját öltő köz- és magánszféra közötti partnerségeket hoztak létre, amelyeket a Szerződés 171. cikke értelmében vett közös vállalkozásokon (joint undertaking) keresztül hajtottak végre. 2010 folyamán két új közös technológiai kezdeményezés kezdte meg működését: az ENIAC közös vállalkozás és az FCH közös vállalkozás. Noha az ENIAC jogilag közös vállalkozásnak (joint undertaking) minősül, számviteli szempontból társult vállalkozásnak tekintendő (és ezért ilyenként a 2.3.2. megjegyzésben szerepel), mert a Bizottság jelentős befolyással, de nem közös ellenőrzéssel rendelkezik e jogalany felett (hasonlóan az ARTEMIS és a Tiszta Égbolt közös vállalkozáshoz).

IMI – Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés

Az IMI közös vállalkozás a tagállamokban és a társult országokban folyó kísérleti gyógyszerészeti kutatás-fejlesztést támogatja azzal a céllal, hogy megnövelje a biogyógyszerészeti ágazat kutatási beruházásának volumenét, továbbá előmozdítja a kis- és középvállalkozások (kkv-k) bevonását tevékenységeibe. A Bizottság által képviselt Európai Unió tulajdonosi érdekeltsége 2010. december 31-én 97,4 %-os volt és 78 millió EUR-t tett ki. A Bizottság maximális indikatív hozzájárulása 2017. december 31-ig 1 milliárd EUR.

Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (FCH)

Az FCH közös vállalkozás célkitűzése, hogy a kutatási tevékenységet támogató, köz- és magánszférából származó forrásokat összesítsék, növelve ezzel az európai kutatási erőfeszítések hatékonyságát, és meggyorsítva az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiák fejlesztését és piacra jutását. A Bizottság által képviselt Európai Unió tulajdonosi érdekeltsége 2010. december 31-én 99,9 %-os volt és 37 millió EUR-t tett ki. Az EU maximális indikatív hozzájárulása 2017. december 31-ig 470 millió EUR.

2.3.2.    Részesedés társult vállalkozásokban

A társult vállalkozásokban való részesedés elszámolása a tőkemódszer használatával történik. Az EU-hoz a társult vállalkozásokban való részesedési százalékának alapján a következő könyv szerinti értékek rendelhetők hozzá:

Európai Beruházási Alap (EBA)

Az Európai Beruházási Alap (EBA) az Európai Unió kockázati tőkére, valamint a kkv-knak nyújtott garanciákra specializálódott pénzügyi intézménye. 2010. december 31-én a Bizottság összesen 900 millió EUR-t jegyzett az EBA (3 000 millió EUR-s) jegyzett tőkéjéből. Ez az EBA összes jegyzett tőkéjének 30 %-át teszi ki. A fenti összegből 2 millió EUR a 2010. évi eredmény (nyereség). 2010-ben nem került sor osztalékkifizetésre. A Bizottság eddig 20 %-ot fizetett be, a fennmaradó le nem hívott összeg 720 millió EUR-t tett ki.

ARTEMIS közös vállalkozás

Ezt a jogalanyt azért hozták létre, hogy közös technológiai kezdeményezést hajtsanak végre a magánszférával a beágyazott számítástechnikai rendszerek terén. A Bizottság által képviselt Európai Unió tulajdonosi érdekeltsége 2010. december 31-én 96,7 %-os volt és 14 millió EUR-t tett ki. Az EU maximális indikatív hozzájárulása 420 millió EUR.

Tiszta Égbolt közös vállalkozás

E jogalany tevékenységének célja, hogy felgyorsítsa a környezetkímélő légiközlekedési technológiák kifejlesztését, validálását és demonstrációját az EU-ban, és különösen hogy a légiközlekedés környezeti hatásainak csökkentése céljából mélyrehatóan innovatív légiközlekedési rendszert hozzon létre. A Bizottság által képviselt Európai Unió tulajdonosi érdekeltsége 2010. december 31-én 64,7 %-os volt és 14 millió EUR-t tett ki. A Bizottság e vállalkozás számára nyújtott maximális indikatív hozzájárulása 800 millió EUR.

ENIAC közös vállalkozás

Az ENIAC célja, hogy a nanoelektronika terén közösen elfogadott kutatási napirendet alakítson ki annak érdekében, hogy e terület fő kompetenciáinak kidolgozására és elfogadására vonatkozóan kutatási prioritásokat határozzanak meg. E célkitűzéseket a K+F tevékenységek támogatását célzó állami és magánszektorbeli erőforrások egyesítésével valósítják meg, projektek formájában. A Bizottság által képviselt Európai Unió tulajdonosi érdekeltsége 2010. december 31-én 97,8 %-os volt és 21 millió EUR-t tett ki. Az EU teljes hozzájárulása 450 millió EUR.

2.3.3.    Garanciaalap

A garanciaalap nettó eszközei

A külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap magában foglalja a tanácsi határozatok eredményeként az Unió által garantált hiteleket, különösen az Európai Beruházási Bank (EBB) Európai Unión kívüli hitelnyújtási műveleteit, a makroszintű pénzügyi támogatások keretében nyújtott hiteleket, valamint az Európai Unión kívüli Euratom-hiteleket. E hosszú lejáratú eszköz finanszírozza az Unió által garantált bedőlt kölcsönöket, így hosszú lejáratú befektetésnek is tekinthető. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az értékesíthető eszközök csaknem 85 %-ának lejárata 1 és 10 év közötti. Az alapot az Unió általános költségvetéséből a műveletek tőkeértékének 9 %-ával megegyező összegben nyújtott kifizetésekből, az alap eszközeivel végrehajtott befektetéseken realizált kamatokból, valamint a fizetési kötelezettségüknek eleget nem tevő azon adósoktól behajtott összegekből finanszírozzák, akik miatt az alap garanciáit lehívták. Bármilyen felmerülő éves többletet bevételként az Unió általános költségvetésébe kell visszafizetni.

Az Unió köteles költségvetését a harmadik országok számára nyújtott hitelek fedezésére szolgáló, a hitelgaranciához kapcsolódó tartalékkal kiegészíteni. E tartalék a garanciaalap szükségleteinek, és – amennyiben szükséges – az alapban rendelkezésre álló összeget meghaladó lehívott garanciák fedezésére szolgál, amelyek így könyvelésre kerülhetnek a költségvetésben. Az 1 746 millió EUR összegű tartalék megfelel a 2010. december 31-i kinnlévő hitelek 9 %-os célösszegének. Az alap összes eszköze 2010. december 31-én1 346 millió EUR-t tett ki. A nettó eszközállomány és a céltartalék összege közötti különbözet az EU költségvetéséből az alapba befizetendő összeg, vagyis 400 millió EUR. A hitelviszonyt megtestesítő értékesíthető értékpapírokból álló portfólió valós értékének változását a 2010. évi saját tőkében 30 millió EUR-s csökkentéssel számolták el (2009-ben 16 millió EUR-s növekedés).

2.3.4.    (Hosszú lejáratú) értékesíthető pénzügyi eszközök

Itt azok a befektetések és részesedések jelennek meg, amelyek megvásárlásával a cél a kedvezményezettek gazdasági tevékenységei fejlesztésének elősegítése volt.

Hosszú lejáratú értékesíthető eszközök

Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD)

2010 májusában a kormányzótanács jóváhagyta az engedélyezett befizetett tőke 1 milliárd EUR-s azonnali megemelését. A kibocsátott és befizetett részvények kifizetése a más célokra – nevezetesen az ilyen befizetett részvények kifizetésére – felhasználandó többletre korábban elkülönített nettó bevétel átcsoportosítása révén valósult meg. Mivel az EBRD-t egyetlen tőzsdén sem jegyzik, valamint tekintettel az EBRD alapító okiratában rögzített, többek között az egyéb részesedések eladására vonatkozó, azt a beszerzési költségen maximáló és kizárólag a meglévő részvénytulajdonosoknak engedélyező szerződéses korlátozásokra, a Bizottság részesedését az értékvesztéssel csökkentett bekerülési értéken értékelik.

A Bizottság az EBRD 21 milliárd EUR-s teljes tőkéjének 3 %-át jegyezte. A mérlegfordulónapkor a lehívott összeg 187 millió EUR volt, amelyet teljes mértékben kifizettek. A le nem hívott tőkéhez kapcsolódó fennálló fizetési kötelezettség összege 443 millió EUR.

A kockázatitőke-műveletek keretében tőkebefektetések finanszírozásához nyújtanak összegeket pénzügyi közvetítőknek. Ezeket a műveleteket az Európai Beruházási Bank kezeli és az európai szomszédságpolitika keretében finanszírozzák.

Az ETF Startup eszköz magában foglalja a vállalkozási tevékenység megkezdésének megkönnyítését szolgáló programot (Growth & Employment), a MAP-programot, valamint a CIP-programot, amelyek a kkv-k létrehozásának és finanszírozásának kezdeti szakaszát támogatják, a megfelelő specializált kockázatitőke-társaságokba való befektetés révén.

Ugyancsak ebben a fejezetben szerepel a Délkelet-Európáért Európai Alap, amely szerkezetileg változó alaptőkéjű vállalkozás (SICAV). Az alap általános célja a gazdasági fejlődés és növekedés előmozdítása Délkelet-Európában helyi pénzügyi közvetítőkön keresztül nyújtott pótlólagos fejlesztési források folyamatos rendelkezésre bocsátása révén.

A Környezetbarát Növekedésért Alap (korábban Délkelet-európai Energiahatékonysági Alap) átfogó célja, hogy növelje az energiahatékonyságot és előmozdítsa a megújuló energiák használatát Délkelet-Európában azáltal, hogy pénzügyi intézményekkel kialakított partnerség és közvetlen finanszírozás révén célzott finanszírozást nyújt a vállalkozások és a lakosság számára.

A Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alaphoz (GEEREF) kapcsolódóan 56 millió EUR-s új beruházásra került sor. Ez egy globális kockázati tőkét nyújtó új innovatív alap, amely ösztönzi a fejlődő országokban és a feltörekvő gazdaságokban az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra irányuló projektekbe való magánberuházásokat. 2010-ben 14 millió EUR-val növelték a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú Progress mikrofinanszírozási eszköz keretét is.

Év végén további 122 millió EUR-ra vállaltak kötelezettséget az ETF Startup eszközhöz és a kkv-finanszírozási eszközhöz kapcsolódóan, a többi fél azonban még nem hívta le ezt az összeget.

2.4.   KÖLCSÖNÖK

2.4.1.    Az Európai Unió költségvetéséből, valamint a felszámolás alatt álló ESZAK által nyújtott kölcsönök

A különleges feltételekkel nyújtott kölcsönöket a tagsággal nem rendelkező országokkal való együttműködés részeként nyújtják kedvezményes kamatozással. Ezen összegek mindegyikének esedékessége meghaladja az év végét követő 12 hónapot. E kölcsönök tényleges kamatlába 7,73 % és 14,507 % között mozog.

2.4.2.    Felvett hitelből nyújtott kölcsönök

A tényleges kamatlábak (amelyeket a kamatlábak intervallumaként adnak meg) az alábbiak:

Makroszintű pénzügyi támogatás (MFA) keretében nyújtott kölcsönök

Az MFA szakpolitikai alapú pénzügyi eszköz, amelynek keretében feltétel nélküli és célhoz nem rendelt fizetésimérleg- és/vagy költségvetési támogatást nyújtanak az EU területéhez földrajzilag közel fekvő, partneri viszonyban lévő harmadik országoknak. A támogatás közép- vagy hosszú lejáratú kölcsönök vagy támogatások, illetve ezek megfelelő kombinációjának formáját ölti, és általában valamely IMF által támogatott kiigazítási és reformprogram keretében nyújtott finanszírozást egészít ki. 2010. december 31-én a Bizottság 300 millió EUR összegre kötött kölcsönmegállapodásokat, az év vége előtt a többi fél azonban ezt még nem hívta le. A Bizottság nem kapott garanciákat harmadik féltől e kölcsönökre, azonban a garanciaalap biztosítja ezeket (lásd a 2.3.3. megjegyzést).

Euratom-kölcsönök

Az Euratom az Európai Unió jogi személyisége, amelyet az Európai Bizottság képvisel. A tagállamoknak nyújtott Euratom-kölcsönök célja a villamos energia atomerőművekben történő ipari előállításához és az üzemanyagciklussal kapcsolatos ipari létesítményekhez kapcsolódó beruházási projektek finanszírozása. A tagsággal nem rendelkező országoknak nyújtott Euratom-kölcsönök az üzemelő vagy épülő atomerőművek és nukleáris üzemanyag-ciklussal kapcsolatos létesítmények biztonsági szintjének és hatékonyságának javítását szolgálják. E kölcsönök tekintetében harmadik felektől 466 millió EUR összegben érkeztek garanciák (2009: 481 millió EUR).

Fizetésimérleg-kölcsönök

A fizetésimérleg-kölcsön szakpolitikai alapú pénzügyi eszköz, amelyet a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság alatt újjáélesztettek annak érdekében, hogy középtávú pénzügyi segítséget nyújtsanak az Európai Unió tagállamainak. A folyó fizetéseivel vagy tőkemozgásaival kapcsolatban nehézségeket tapasztaló vagy komoly nehézségekkel fenyegetett tagállamok részére biztosít kölcsönfelvételi lehetőséget. Csak azok a tagállamok használhatják ezt a mechanizmust, amelyek nem vezették be az eurót. A nyújtható kölcsönök maximális összege 50 milliárd EUR. E kölcsönök mögött az Európai Unió általános költségvetése által biztosított garancia áll.

2008 novembere és 2010 vége között 14,6 milliárd EUR összegben nyújtottak kölcsönt Magyarország, Lettország és Románia számára, ebből 2010 végéig 12,05 milliárd EUR-t folyósítottak. A következő táblázat a különböző fizetésimérleg-kölcsönök már folyósított részleteinek lehívását és lejáratát tartalmazza:

Meg kell jegyezni, hogy a Magyarországra vonatkozó fizetésimérleg-támogatási program 2010 novemberében lejárt.

Európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus

Mivel az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus keretében történt folyósításokra 2010. december 31-ét követően került sor, e kölcsönök részletei a 9. megjegyzésben szerepelnek.

A felszámolás alatt álló ESZAK kölcsönei

Ide elsősorban a felszámolás alatt álló ESZAK által az ESZAK-Szerződés 54. és 56. cikkének megfelelően a hitelfelvételből nyújtott kölcsönök, valamint három, az Európai Beruházási Bank (EBB) által egy fizetésképtelenné vált adós helyettesítéseként kibocsátott, nem jegyzett hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tartozik. E hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat végső lejáratukig (2017 és 2019) tartják, a kapcsolódó hitelfelvétel szolgáltatásainak fedezése érdekében. A könyv szerinti érték változása megfelel az elhatárolt kamatokban bekövetkezett változásnak, valamint a prémiumfizetési év értékcsökkenésének és a felmerült, a tényleges kamatláb módszernek megfelelően számított kezdeti ügyleti költségnek.

2.5.   HOSSZÚ LEJÁRATÚ ELŐFINANSZÍROZÁS

2.5.1.    Előfinanszírozás

Azt, hogy az előfinanszírozás rövid vagy hosszú lejáratú előfinanszírozásként kerül-e kimutatásra, a visszafizettetés vagy a felhasználás ütemezése határozza meg. A felhasználást a projektre vonatkozó megállapodás rögzíti. Az éves beszámoló dátumától számított tizenkét hónapnál rövidebb esedékességű visszafizetendő vagy felhasználandó összegeket rövid lejáratú előfinanszírozásként tartják nyilván, azaz a forgóeszközök között, az egyenleg hosszú távú.

Összes előfinanszírozás

Az előfinanszírozással kapcsolatban kapott garanciák:

Ezek az Európai Bizottság által a kedvezményezettektől bizonyos esetben az előlegek kifizetésekor (előfinanszírozáskor) elvárt garanciák. Az ilyen garanciának kétféle értéke lehet: nominális és tényleges. A nominális érték esetében a garanciát kiváltó esemény a garancia létezéséhez kötődik. A tényleges érték esetében a garanciát kiváltó esemény az előfinanszírozási kifizetés, illetve az azt követő elszámolások. 2010. december 31-én az előfinanszírozással kapcsolatban kapott biztosítékok nominális értéke 1 227 millió EUR, szemben az 1 059 millió EUR tényleges értékkel (2009: 936 millió EUR és 724 millió EUR).

A 7. kutatási keretprogram keretében kutatásra és technológiafejlesztésre kifizetett bizonyos előfinanszírozási összegeket hatékonyan biztosítja a résztvevői garanciaalap – a 2010-ben kifizetett előfinanszírozás teljes összege 3,2 milliárd EUR volt (2009:2,7 milliárd EUR). Ezen kölcsönösségi eszköz célja a 7. kutatási és technológiafejlesztési keretprogram közvetett tevékenységeinek végrehajtása során az Uniónál és a résztvevőknél felmerült pénzügyi kockázatok fedezése; az alap tőkéje és kamatai teljesítési biztosítékot jelentenek. A támogatások (a Bizottság nyilvántartása szempontjából előfinanszírozás) formáját öltő közvetett tevékenységek résztvevői a teljes uniós hozzájárulás 5 %-ával járulnak hozzá a garanciaalap tőkéjéhez a tevékenység időtartama alatt. Ilyen értelemben a résztvevők a résztvevői garanciaalap tulajdonosai, a (Bizottság által képviselt) Unió pedig azok végrehajtó ügynöke. A közvetett tevékenység végén a résztvevők teljes mértékben visszakapják az alap tőkéjéhez való hozzájárulásukat, kivéve ha a kedvezményezettek fizetésképtelensége miatt a résztvevői garanciaalapnál veszteség merül fel – ebben az esetben a résztvevők hozzájárulásuk legalább 80 %-át kapják vissza. A résztvevői garanciaalap így a Bizottság és a résztvevők pénzügyi érdekét egyaránt biztosítja. 2010. december 31-én a résztvevők hozzájárulása a résztvevői garanciaalaphoz összesen 866 millió EUR volt (2009: 561 millió EUR) – lásd a 11. megjegyzést is.

Hosszú lejáratú előfinanszírozás

A 2007–2013 közötti programozási időszakra a hosszú lejáratú előfinanszírozási összegek közül a legjelentősebbek a strukturális alapok intézkedéseihez kapcsolódnak: a regionális fejlesztési alap (ERFA), a szociális alap (ESZA), a mezőgazdasági vidékfejlesztési alap (EMVA), a Kohéziós Alap és a halászati alap. Mivel e projektek közül sok hosszú lejáratú, a hozzájuk kapcsolódó előlegeknek egy évnél tovább kell rendelkezésre állniuk. Ezért ezek az előfinanszírozási összegek a befektetett eszközök között kerülnek kimutatásra.

2.5.2.    Előfinanszírozott kiadás

A 2007–2013 közötti kohéziós és vidékfejlesztési programok keretében kifizetéseket lehet teljesíteni az uniós költségvetésből a tagállamok számára, hogy hozzájáruljanak a tagállamok által létrehozott és a felelősségük alatt álló finanszírozási eszközökhöz (amelyek ölthetik kölcsön, garancia vagy tőkebefektetések formáját). Az alap-jogiaktusok azonban nem kötelezik a tagállamokat arra, hogy e pénzösszegek felhasználásáról rendszeresen jelentéseket nyújtsanak be a Bizottsághoz. Míg ezeket a kifizetéseket 2010-ig és 2010-ben is eredetileg kiadásként könyvelték le a Bizottság számviteli rendszerében, nem minden összeget használtak fel az eszköz keretében. Ezért megfelelőbb ezeket eszközként feltüntetni a mérlegben (előfinanszírozott kiadás).

Azt is meg kell jegyezni, hogy ezen összegek felhasználását – az összegek rendeltetése miatt – nem lehet csupán az olyan alapvető információs források vizsgálatával meghatározni, mint az eszköz kimutatásai, mivel például a garanciaként felhasznált összegeket az eszköz bankszámláin zárolják, míg az eszköznek visszatérített kölcsönök rendelkezésre állnak új kölcsönökhöz. Mivel a tagállamok nem kötelesek kifejezetten e pénzösszegekről jelentést tenni, és mivel a Bizottság számára nem lenne költséghatékony, hogy maga gyűjtse össze ezeket az információkat, ezért becsléseket kellett végezni annak érdekében, hogy a pénzügyi kimutatásokban megfelelően fel legyen tüntetve ezen összegek programozási időszak alatt történt felhasználása. A rendelkezésre álló legmegbízhatóbb módszer – ami egyben az alkalmazott megközelítés is – az, hogy a kiadásokat a programozási időszak folyamán lineárisan számolják el a gazdasági eredménykimutatásban, 2015.12.31-ig, amely az az utolsó időpont, amikor az ilyen kiadás megengedhető.

E célkitűzés megvalósítása érdekében a Bizottság 2011 elején bekérte a szükséges információkat a tagállamoktól, hogy a felhasználatlan összegeket megbecsülje, majd megjelenítse a mérlegben 2010. december 31-én. Ez a teljes összeg egyrészt a tagállamok által 2011 folyamán várhatóan felhasználandó összegekből (2.9.2. megjegyzés), másrészt a 2011-et követően felhasználandó összegekből áll (amelyek a fenti táblázatban szerepelnek).

Az uniós számviteli szabályoknak és a nemzetközileg elfogadott számviteli gyakorlatnak megfelelően, mivel a fentiek változást jelentenek a számviteli politikában és a szóban forgó összegek lényegesek, ebben a pénzügyi kimutatásban újra megállapítják a 2009. évi mérleget, hogy össze lehessen hasonlítani azokat a számadatokat, amelyek bemutatják, milyen lett volna a helyzet, ha a múlt évben is ezt a számviteli módszert követték volna. A 2008-ra gyakorolt becsült hatás csupán 18 millió EUR, ezért ezt az összeget a 2009. évi kumulált hiánnyal szemben számolták el és nem állapították meg újra a 2009. évi nyitó egyenleget. Az alábbi táblázat bemutatja, hogy milyen hatást gyakorolt ez az újramegállapítás a 2009. évi eredeti mérlegre.

2.6.   HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖVETELÉSEK

A tagállamoktól esedékes összegek sor a felszámolás alatt álló ESZAK-nak a korábbi csatlakozásra váró országokkal szembeni követeléseit tartalmazza. Az összes hosszú lejáratú követelésből 14 millió EUR (2009: 26 millió EUR) ellenszolgáltatás nélküli műveletekhez kapcsolódik.

FORGÓESZKÖZÖK

2.7.   KÉSZLETEK

2.8.   RÖVID LEJÁRATÚ BEFEKTETÉSEK

Rövid lejáratú értékesíthető eszközök

A rövid lejáratú befektetések olyan értékesíthető pénzügyi eszközökből állnak, amelyeket befektetési hozamukért vagy megtérülésükért vásároltak, illetve bizonyos eszközstruktúra kialakítása érdekében vagy másodlagos likviditási forrásként tartanak, és ezért likviditási szükséglet kielégítése érdekében, vagy a kamatlábak változása miatt értékesítésre kerülhetnek.

A felszámolás alatt álló ESZAK összegei esetében minden értékesíthető befektetés változó kamatozású, euróban denominált és aktív piacokon jegyzett kötvény. A (valós értéken kifejezett) hitelviszonyt megtestesítő azon értékpapírok összege, amelyek végső lejáratára 2011-ben kerül sor, 2010. december 31-én 294 millió EUR-t tesz ki (2009: 242 millió EUR).

Jóllehet a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus és a TEN-T-projektek számára biztosított hitelgarancia-eszköz vonatkozásában (lásd az 5.1.2. megjegyzést is) egyaránt sor került műveletekre, az előző évhez képest bekövetkezett jelentős emelkedés főként annak tulajdonítható, hogy az átmenetileg beszedett pénzbírságokat a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság által kezelt, speciálisan létrehozott alapba (BUFI) fektették be. Ezeket az összegeket az előző években külön bankszámlákon tartották volna– lásd a 2.11. megjegyzést (korlátozott felhasználású pénzeszközök).

2.9.   RÖVID LEJÁRATÚ ELŐFINANSZÍROZÁS

2.9.1.    Előfinanszírozás

A megosztott irányítás alá tartozó rövid lejáratú előfinanszírozás csökkenése a Szolidaritási Alap megszüntetéséből adódik. Noha 2010-ben is fizettek ki előfinanszírozási részleteket új projektekre (a 2007–2013 közötti időszakhoz kapcsolódó programokra), ezeket a hosszú lejáratú eszközöknél szerepeltették, amint azt a 2.5. megjegyzés részletezi. A közvetett és közvetlen centralizált irányítás alatt álló rövid lejáratú előfinanszírozás emelkedése a megnövekedett tevékenységeknek tudható be, főként a kutatás-fejlesztés területein.

2.9.2.    Előfinanszírozott kiadás

A 2.5.2. megjegyzésben leírtaknak megfelelően, ezek az összegek a 2007–2013 közötti kohéziós és vidékfejlesztési programok keretében a tagállamok felé teljesített kifizetésekhez kapcsolódnak, hogy finanszírozási eszközöket hozzanak létre, illetve azokhoz hozzájáruljanak, azonban az év végéig még nem kerültek felhasználásra az eszköz keretében. A fenti összegeket várhatóan 2011 folyamán felhasználják.

2.10.   RÖVID LEJÁRATÚ KÖVETELÉSEK

Az összes becsült rövid lejáratú követelés 11 009 millió EUR-t foglal magában (2009: 8 415 millió EUR) ellenszolgáltatás nélküli kapcsolatos műveletekhez kapcsolódóan.

2.10.1.    Kölcsönök és lekötött betétek

Ezen összegek elsősorban 2 004 millió EUR összegű fizetésimérleg-hiteleket érintenek, amelyeknek a fennmaradó végső lejárata a mérlegfordulónap után kevesebb mint 12 hónap (lásd a fenti 2.4. pontot). E megnevezés alatt lekötött betétek is szerepelnek 166 millió EUR összegben, elsősorban a felszámolás alatt álló ESZAK-hoz kapcsolódóan.

2.10.2.    Folyó követelések

Vevők

Ide azok a beszedési utalványok tartoznak, amelyeket 2010. december 31-ével behajtandó és a mérleg eszközoldalán más megnevezés alatt még nem szereplő megállapított kintlévőségként könyveltek le.

Pénzbírságok

Ez a Bizottság által kirótt pénzbírságokhoz kapcsolódóan beszedendő összegekre vonatkozik. A leírások előző évhez viszonyított növekedésének elsődleges oka a 2010. december 31. előtt meghozott pénzbírságok csökkenése 2011 folyamán. Ezenfelül a leírás figyelembe veszi azt, hogy a pénzügyi és gazdasági válsággal összefüggésben néhány új pénzbírságot nem lehetett ideiglenes kifizetésekkel vagy bankgaranciával fedezni. Az e követelések tekintetében 2010. december 31-én még fennálló pénzbírságokra vonatkozóan összesen 2 585 millió EUR (2009: 2 952 millió EUR) összegű garancia érkezett. Meg kell jegyezni, hogy a fenti összegekből 1 771 millió EUR kifizetése 2010. december 31. után volt esedékes.

Tagállamokkal szembeni követelések

Az EMGA-ra és vidékfejlesztésre vonatkozó követelések

Ide főként az EMGA kedvezményezettjeivel szembeni, a tagállamok által 2010. október 15-ig bejelentett és igazolt, 2010. december 31-én fennálló követelések tartoznak – levonva a tagállamok által az igazgatási költségek fedezésére visszatartható 20 %-ot. Az említett bejelentés időpontját követően 2010. december 31-ig még felmerült követelésekről becslést készítenek. A Bizottság megbecsüli továbbá a kedvezményezettekkel szemben felmerült olyan követelések leírását, amelyek behajtása nem valószínű. E kiigazítások nem jelentik azt, hogy a Bizottság lemondana ezen összegek jövőbeni behajtásáról. Azt is meg kell jegyezni, hogy a leírási módszert 2010-ben kiigazították, amely a bevételekre és a kiadásokra is hatással volt, a nettó összegre viszont nincs hatása – lásd a 3.2.3. megjegyzést. Az új módszer alapján a követeléseket névleges értéken könyvelik le és az értékcsökkenés statisztikai elemzésen alapul (behajtási ráta).

Saját forrásokra vonatkozó követelések

Meg kell említeni, hogy a tagállamok beszedési költségeik fedezésére visszatarthatják a tradicionális saját források 25 %-át, a fenti adatokból így ez már levonásra került. A tagállamok által küldött becslésekre alapozva 811 millió EUR-s leírás került levonásra a tagállamokkal szembeni követelésekből. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság lemond e kiigazított értékkel fedezett összegek behajtásáról.

Egyéb követelések a tagállamokkal szemben

A tagállamokkal szembeni egyéb követelések tartalmaznak 30 millió EUR visszafizettetendő kiadást, valamint 199 millió EUR EMGA-előlegfizetést (2009-ben 72 millió EUR, illetve 8 millió EUR).

2.10.3.    Aktív időbeli elhatárolások

Az e megnevezésben szereplő fő összeg elhatárolt bevétel.

Az elhatárolt bevételekhez sorolt egyéb összegek közé elsősorban a késedelmi kamatbevétel, az elhatárolt banki kamatok, valamint az előfinanszírozás összegeinek elhatárolt kamata tartozik.

A jövőbeni kötelezettségekre képzett aktív időbeli elhatárolásként feltüntetetett legjelentősebb összegek olyan forrásokhoz kapcsolódnak, amelyeket a tagállamok finanszírozási eszközökbe csoportosítottak át és amelyeket év végén még nem jelentettek be vagy a Bizottság még nem térítette vissza. Ez 2010. december 31-én 858 millió EUR-t tett ki (2009: 295 millió EUR).. Meg kell jegyezni, hogy a 2009-re vonatkozó összeget újra megállapították – részletesebben lásd a 2.5.2. megjegyzésben. Ugyancsak itt szerepel összesen 182 millió EUR jövőbeni kötelezettségekre képzett aktív időbeli elhatárolás, ezek között a főbb összegek a következők: a harmadik országokkal kötött kétoldalú halászati megállapodások keretében fizetett 50 millió EUR, 41 millió EUR az európai iskolára, valamint 44 millió EUR irodabérleti díj..

2.11.   PÉNZESZKÖZÖK ÉS PÉNZESZKÖZ EGYENÉRTÉKESEK

2.11.1.    Korlátlan felhasználású pénzeszközök

A korlátlan felhasználású pénzeszközök magukban foglalják az EU valamennyi, tagállamok és EFTA-országok (államkincstárai és központi bankjai) által vezetett számláin, valamint a folyószámlákon, előlegszámlákon és készpénz formájában meglévő pénzeszközeit.

A rövid lejáratú betétként feltüntetett összegek elsősorban olyan összegekhez kapcsolódnak, amelyeket az EU nevében letéteményesek kezelnek az uniós költségvetésből finanszírozott egyes programok végrehajtása céljából. Év végéig 131 millió EUR-t kötöttek le, amelyet a többi fél még nem hívott le.

2.11.2.    Korlátozott felhasználású pénzeszközök

A korlátozott felhasználású pénzeszközök a Bizottság által – még le nem zárt ügyekben – kirótt büntetésekkel kapcsolatban kapott összegek. Ezeket más célra nem használt, elkülönített letéti számlán tartják.

HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK

2.12.   MUNKAVÁLLALÓI JUTTATÁSOK

2.12.1.    Nyugdíjak – személyzet

A személyzeti nyugdíjrendszer (PSEO) keretében fizetendő ellátásokat – a személyzeti szabályzat 83. cikkével összhangban – az uniós költségvetés finanszírozza. E rendszer finanszírozására nem képeznek külön alapot, hanem a tagállamok az e kiadások finanszírozásához megállapított kulcsok alapján biztosítják az ellátások kifizetését. Ezenfelül a tisztviselők a rendszer hosszú távú finanszírozásához egyharmad részben járulnak hozzá kötelező járulék formájában.

A nyugdíjrendszer kötelezettségeit a 2010. december 31-i aktív állományi létszám és nyugdíjaslétszám, valamint a személyzeti szabályzat ezen időpontban hatályos szabályai alapján értékelték. Az értékelés az IPSAS 25. standardban meghatározott módszertannal (és ezért a 12. uniós számviteli szabállyal) összhangban került végrehajtásra. Az e kötelezettség kiszámításához használt módszer a kivetített jóváírási egység módszere („projected unit credit” módszer). Az értékelés során a következő alapvető biztosításmatematikai feltételezéseket veszik alapul:

A kötelezettségek a korábban meghatározott jogokat az alábbi személyekre fedik le:

A főbb pontok a következők (a főbb változásokat lásd az alábbi táblázatban):

2.12.2.    Nyugdíjak – egyéb

Ez a megnevezés a Bizottság, valamint a Bíróság (és a Törvényszék), a Számvevőszék, a Tanács Főtitkársága tagjaival és korábbi tagjaival, az ombudsmannal, az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének tagjaival és korábbi tagjaival szembeni nyugdíjkötelezettséggel kapcsolatos kötelezettségeket foglalja magában. E megnevezés az Európai Parlament tagjainak nyugdíjához kapcsolódó kötelezettséget is tartalmazza.

2.12.3.    Közös betegségbiztosítási rendszer

Értékelés készült azon becsült kötelezettségekre vonatkozóan is, amelyet az Unió a nyugdíjas személyzettel kapcsolatban a közös betegségbiztosítási rendszerbe fizetendő hozzájárulásokkal összefüggésben visel. E bruttó kötelezettségek értéke az értékelés alapján 3 791 millió EUR. A nettó összeget úgy kapták meg, hogy e bruttó kötelezettségből levonták a programeszközök 260 millió EUR-s összegét. A számításnál használt diszkont kamatláb és általános bérnövekedés megegyezik a személyzeti nyugdíjak értékelésénél használtakkal.

Változások a bruttó munkavállalói juttatásokra vonatkozó kötelezettségekben

2.13.   HOSSZÚ LEJÁRATÚ CÉLTARTALÉKOK

Jogi ügyek

Ez a tétel a 2011 után a folyamatban lévő jogi ügyekkel kapcsolatban valószínűleg fizetendő összegek becslése. Ennek legnagyobb része – 300 millió EUR – az EMGA pénzügyi korrekcióival kapcsolatos, 2010. december 31-én függőben lévő bírósági ügyeket, valamint a mezőgazdasági kiadásokra vonatkozó egyéb bírósági ügyeket érinti.

Nukleáris létesítmények leszerelése

2008-ban egy független szakértőkből álló konzorcium felülvizsgálta a JRC nukleáris létesítményeinek leállításához és a hulladékgazdálkodási programhoz kapcsolódó becsült költségekről készült 2003. évi tanulmányát. A pénzügyi kimutatásban feltüntetendő céltartalék alapját az 1 222 millió EUR-s (korábban 1 145 millió EUR-s) felülvizsgált becslésük jelenti. Az uniós számviteli szabályokkal összhangban ezt a céltartalékot indexálták az infláció miatt, majd (a kamatmentes euro-swap görbét használva) nettó jelenértékre diszkontálták. 2010. december 31-én ez összesen 926 millió EUR-s céltartalékot eredményezett, amely megoszlik a 2011-ben, illetve azt követően várhatóan kifizetendő összegek között (21 millió EUR, illetve 905 millió EUR). Tekintettel a program becsült időtartamára (mintegy 20 év), hangsúlyozni kell, hogy e becsléssel kapcsolatban fennáll bizonyos fokú bizonytalanság, és a végleges költség különbözhet a jelenleg beállított összegektől.

Pénzügyi céltartalékok

Ezek olyan céltartalékok, amelyek az 1998. és a 2001. évi kkv-garanciakeretből, valamint a CIP 2007. évi kkv–garanciakeretéből nyújtott olyan garanciákkal kapcsolatban felmerülő becsült veszteségeket tartalmazzák, amelyeket az Európai Beruházási Alap (EBA) saját nevében, de a Bizottság megbízásából és kockázatára bocsát ki. A lehívott és a le nem hívott garanciákhoz kapcsolódó pénzügyi kockázat azonban értékhatárhoz kötött. A hosszú lejáratú pénzügyi céltartalékokat (az euro-swap éves ráta alkalmazásával) nettó jelenértékükre diszkontálják.

Egyéb céltartalékok

A tétel legnagyobb elemét az Unió által az állat-egészségügyi sürgősségi alap keretében egyes állatbetegség-járványok esetén a különböző tagállamoknak fizetendő hozzájárulások becslése adja, és összesen 12 millió EUR-t tesz ki (2009: 60 millió EUR), amely a várhatóan 2011-ben (10 millió EUR), illetve azután (2 millió EUR) felhasználásra kerülő összegekre oszlik.

2.14.   HOSSZÚ LEJÁRATÚ PÉNZÜGYI KÖTELEZETTSÉGEK

Ez a megnevezés az Európai Unió egy éven túli lejáratú hitelfelvételeit tartalmazza. A hitelfelvételek magukban foglalják az okiratba foglalt adósságokat is, amelyek 13 211 millió EUR-t tesznek ki (2009: 10 324 millió EUR). A könyv szerinti érték változásai megfelelnek az elhatárolt kamatokban bekövetkezett változásnak.

A tényleges kamatlábak (amelyeket a kamatlábak intervallumaként adnak meg) az alábbiak:

2.15.   EGYÉB HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK

Ez a tétel elsősorban az egy éven túl esedékes lízing-kötelezettségeket tartalmazza (lásd a fenti 2.2. megjegyzést). Tartalmazza továbbá a Bizottság által vásárolt egyes olyan épületekhez kapcsolódó összegeket, amelyek vételárát részletekben egyenlítik ki – ezek nem lízingszerződések, mivel a (tulajdon- és rendelkezési) jogok azonnal átszálltak a Bizottságra.

RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK

2.16.   RÖVID TÁVÚ CÉLTARTALÉKOK

Ide a céltartalékok egy éven belül esedékessé váló része tartozik.

2.17.   RÖVID LEJÁRATÚ PÉNZÜGYI KÖTELEZETTSÉGEK

E megnevezés a mérlegfordulónap után 12 hónapon belül esedékes hitelfelvételek 2 004 millió EUR-s összegét tartalmazza (2.14. megjegyzés) (2009: 40 millió EUR az MFA-hoz kapcsolódóan).

2.18.   „SZÁLLÍTÓI” KÖTELEZETTSÉGEK

2.18.1.    Egy éven belül esedékes hosszú lejáratú kötelezettségek

2.18.2.    Folyó kötelezettségek

A folyó kötelezettségek közé az Unió által a támogatási tevékenységek keretében kapott költségkimutatások tartoznak. Ezeket az igény beérkezése pillanatában lekönyvelik az igényelt összeggel. Ha a másik fél tagállam, ennek megfelelően sorolják be. Ugyanezt az eljárást alkalmazzák a beszerzési eljárás keretében kapott számlák és jóváírási értesítések esetében. Az érintett költségtérítési kérelmeket teljes egészében figyelembe vették az év végi elhatárolási eljárás során. Ezen elhatárolt tételeknek megfelelően az elszámolható tételek becsült összegét elhatárolt költségként kell könyvelni (lásd az alábbi 2.18.3. megjegyzést), míg a nem elszámolható tételek továbbra is nyitva maradnak a nem elszámolható összegek becslése számlán. Annak érdekében, hogy ne becsüljék felül az eszközöket és kötelezettségeket, úgy határoztak, hogy a fizetendő nettó összegeket a folyó kötelezettségek alatt szerepeltetik.

Tagállamok

Az itt szereplő összegek a strukturális alapok intézkedéseihez kapcsolódó, még ki nem fizetett 16 924 millió EUR-nyi (2009: 11 160 millió EUR) költségtérítési kérelemmel kapcsolatosak.

Szállítók és egyéb

E megnevezésben azok a kötelezettségek szerepelnek, amelyek a támogatási és beszerzési eljárások következtében keletkeztek, továbbá a közszervezeteknek és a konszolidálási körön kívüli intézményeknek, beleértve az EFA-nak fizetendő összegek is.

Nem elszámolható összegek becslése

A kötelezettségeket 712 millió EUR-val csökkenti a beérkezett, de még nem ellenőrzött visszatérítési igények azon része, amelyeket nem ítéltek támogathatónak. A legnagyobb összegek a strukturális intézkedésekkel foglalkozó főigazgatóságokat érintik.

2.18.3.    Passzív és aktív idöbeli elhatárolások

Az elhatárolt költségek megoszlása a következő:

A strukturális intézkedések vonatkozásában a kiadások általános csökkenése figyelhető meg, ami annak tulajdonítható, hogy a 2000–2006 közötti programok a záró szakaszban vannak.

A halasztott bevételek jelentős összege 2009. december 31-én annak volt köszönhető, hogy két tagállam hamarabb fizette be a saját források 2010. évi hozzájárulását.

NETTÓ ESZKÖZÖK ÉS TARTALÉKOK

2.19.   TARTALÉKOK

2.19.1.    Valósérték-tartalék

A számviteli szabályokkal összhangban az értékesíthető eszközök valós értékre történő kiigazítása a valósérték-tartalékon keresztül történik. A valósérték-tartalékból 2010-ben 48 millió EUR-s összeget használtak fel, amelyet a gazdasági eredménykimutatásban az értékesíthető eszközökhöz kapcsolódóan számoltak el.

2.19.2.    Egyéb tartalékok

Garanciaalap

A garanciaalap működésére vonatkozóan lásd még a 2.3.3. megjegyzést. Ez a tartalék az alap által garantált kinnlévő összeg 9 %-os előirányzott összegét foglalja magában, amelyet eszközként kell tartani.

Újraértékelési tartalék

Az újraértékelési alap az ingatlanok, gépek és berendezések újraértékelését tartalmazza. Az év végi 57 millió EUR-s egyenleg a Bizottság ingatlanainak értékhelyesbítéséhez kapcsolódik, amelyre még az új számviteli szabályokra való áttérés előtt sor került.

Hitelfelvételi és -nyújtási műveletek tartaléka

Az összeg a felszámolás alatt álló ESZAK tartalékához kapcsolódik a Szén- és Acélipari Kutatási Alap eszközei vonatkozásában. Ezt a tartalékot az ESZAK felszámolásával összefüggésben hozták létre.

2.20.   A TAGÁLLAMOKTÓL LEHÍVANDÓ ÖSSZEGEK

Ez az összeg, amelyet nem a tagállamokkal szembeni követelésként sorolnak be, a korábbi évekből származó felhalmozott hiány (48 163 millió EUR) és a 2010. évi gazdasági többlet (17 232 millió EUR) összegével egyenlő. A tagállamoktól lehívandó összegek célja, hogy tükrözze a többéves intézkedéseket finanszírozó, éves költségvetési folyamat tényleges helyzetét. E cél érdekében szándékosan nem vették figyelembe azokat a tartalékokat (3 484 millió EUR), amelyeket saját külön szabályzataiknak és szabályaiknak megfelelően kell felhasználni.

Ez az összeg lényegében a kiadások azon részét tartalmazza, amely 2010. december 31-ig már felmerült az Uniónál, és amelyet jövőbeli költségvetésekből kell finanszírozni. Az eredményszemléletű elszámolás szabályai értelmében igen sok kiadást az N. évben számolnak el, holott tényleges kifizetésükre esetleg csak az N + 1. évben, az N + 1. év költségvetéséből kerül sor. E kötelezettségeknek a beszámolóban való megjelenítése és az, hogy a megfelelő összegek a jövőbeli költségvetésekből kerülnek finanszírozásra, együttesen azt eredményezik, hogy év végén a kötelezettségek jelentősen meghaladják az eszközöket. A legjelentősebb összegek az EMGA tevékenységeihez kapcsolódnak. A tagállamok felé esedékes összeg a 2010. október 16. és december 31. közötti időszakra 33 milliárd EUR volt. A lehívandó összegek többségét valójában a tagállamok a pénzügyi év végét követő kevesebb mint 12 hónapon belül kifizetik, a következő év költségvetésének részeként.

Lényegében egyedül a Bizottság által a személyzetnek nyújtott munkavállalói juttatási kötelezettségek jelentenek olyan összeget, amelyet hosszabb időszak alatt fizetnek ki, és amelyek finanszírozását a tagállamok éves költségvetési hozzájárulásaiból biztosítják. Az alábbiakban – csupán tájékoztatási céllal – szerepel a jövőbeli munkavállalói juttatások kifizetéseinek becslése:

A múlt évhez viszonyítva 14,7 milliárd EUR-val csökkentek a tagállamoktól lehívandó összegek. E csökkenés főbb okai a következők: 1. a szállítói kötelezettségek 9,4 milliárd EUR-s csökkenése (lásd a 2.18. megjegyzést), 2. a rövid lejáratú pénzügyi kötelezettségek 2 milliárd EUR-s emelkedése (lásd a 2.17. megjegyzést), 3. a hosszú lejáratú előfinanszírozás 2,6 milliárd EUR-s emelkedése, valamint 4. a rövid lejáratú követelések 4,6 milliárd EUR-s emelkedése (lásd a 2.10. megjegyzést).

Azt is meg kell jegyezni, hogy a fentiek nincsenek hatással a költségvetési eredményre – a költségvetés bevételei minden esetben megegyeznek a költségvetési kiadásokkal, vagy meghaladják azokat, és minden többletbevételt vissza kell fizetni a tagállamoknak.

3.   MEGJEGYZÉSEK AZ EREDMÉNYKIMUTATÁSHOZ

3.1.   BEVÉTELEK A SAJÁT FORRÁSOKBÓL ÉS A HOZZÁJÁRULÁSOKBÓL

Az Európai Unió működési bevételeinek fő eleme a saját forrásokból származó bevétel. A kiadások túlnyomó részét így a saját források finanszírozzák, mivel az egyéb bevételek a teljes finanszírozásnak csupán kis részét teszik ki.

3.1.1.    Bevétel saját forrásokból

A saját forrásoknak három kategóriája van: tradicionális saját források, héa-alapú források és GNI-alapú források. A tradicionális saját forrásokon belül megkülönböztethetünk cukorilletéket és vámokat. A költségvetési egyensúlyhiány megszüntetésére szolgáló mechanizmus (az Egyesült Királyságnak fizetett visszatérítés), valamint Hollandia és Svédország éves GNI-alapú hozzájárulásának bruttó csökkentése is része a saját források rendszerének. A tagállamok beszedési költségként a tradicionális saját források 25 %-át tartják vissza, a fenti összegek ezt a csökkentést már tartalmazzák.

A GNI-alapú saját forrásokból származó bevétel 2009-hez képest 9,2 milliárd EUR-val növekedett, ami azt tükrözi, hogy 2010-ben nagyobb összegű kifizetési előirányzatot kellett finanszírozni. A vámokból származó bevétel 2 milliárd EUR-val emelkedett, ennek fő oka a behozatal növekedése.

3.1.2.    Költségvetési kiigazítások

A költségvetési kiigazítások magukban foglalják a 2009. évi költségvetési többletet (2 254 millió EUR), amelyet a következő évben az Uniónak saját forrásokból fizetendő összegből való levonás révén közvetve térítenek vissza a tagállamoknak – így 2010-re bevételt jelent. Továbbá a saját forrásokról szóló 2007. évi határozat szerint az Egyesült Királyság korrekcióban részesül a költségvetési egyensúlyhiányok tekintetében. Mivel ezt az összeget a többi tagállam finanszírozza, így az nem befolyásolja a költségvetési és a gazdasági eredményt. E megnevezésben azonban szerepel egy 112 millió EUR-s összeg is, ami a költségvetési célokra használt euro-árfolyam és az EMU-n kívüli tagállamok által tett befizetések időpontjában érvényes árfolyam közötti különbségekkel magyarázható (lásd az 1150/2000/EK, Euratom rendelet 10. cikkének (3) bekezdését).

3.2.   EGYÉB MŰKÖDÉSI BEVÉTELEK

3.2.1.    Pénzbírságok

E bevételek a Bizottság által a versenypolitikai szabályok megsértése miatt kiszabott pénzbírságokhoz kapcsolódnak. A követelések és a kapcsolódó bevételek kimutatása akkor történik, amikor meghozták a pénzbírságot előíró bizottsági határozatot és arról hivatalosan értesítették a címzettet.

3.2.2.    Mezőgazdasági lefölözések

Ide tartozik a 25 millió EUR-t kitevő tejilleték (2009: 99 millió EUR, valamint a cukorilleték 606 millió EUR értékben). A tejilleték olyan piacirányítási eszköz, amelynek célja a referenciamennyiségüket túllépő tejtermelők megbüntetése. Mivel nem kapcsolódik a Bizottság előzetes kifizetéseihez, valójában meghatározott rendeltetésű bevételnek tekinthető. A tejkvóták fokozatos megszüntetése miatt az illetékbevételek folyamatosan csökkennek. A 2008/2009-es mezőgazdasági évtől kezdődően a kvótákat a 2015-ös megszüntetésig évente 1 %-kal növelik.

A cukorilleték a cukorágazat szerkezetátalakítási alapjához kapcsolódik: a cukorágazat reformja csökkentette a cukor belső piaci árát, hogy csökkenjen az uniós ár és a nemzetközi ár közötti különbség. Annak érdekében, hogy a kevésbé versenyképes cukortermelőket a piac elhagyására ösztönözzék, önfinanszírozó szerkezetátalakítási alapot hoztak létre, amelyet a cukortermelőkre kivetett átmeneti adóból származó, címzettnek minősülő bevételből finanszíroznak. Jóllehet a rendszer kifizetései 2012 szeptemberéig folytatódnak, a tagállamok a cukorágazat szerkezetátalakítási alapjához kapcsolódó valamennyi bevételt 2009. december 31-ig már bejelentették, így a 2010. évi bevétel nulla.

3.2.3.    Kiadások visszafizettetése

Ez a megnevezés egyrészt az ellenőrzések, befejezett auditok vagy támogathatósági elemzések alapján kibocsátott és a Bizottság számviteli rendszerében könyvelt visszafizetési felszólításokat, illetve a későbbi kifizetések terhére érvényesített levonásokat fedi le, melyek az általános költségvetésből korábban kifizetett kiadások visszafizettetését szolgálják, másrészt az EMGA-ból kifizetett összegek kedvezményezettjei számára a tagállamok által kibocsátott visszafizetési felszólításokat. Emellett tartalmazza az elhatárolt jövedelmek előző és a jelenlegi év végi becslései közötti eltérést. Nem tartalmazza azonban az uniós kiadásokkal kapcsolatos összes visszafizettetést, különösképpen nem a jelentős kiadási területnek minősülő strukturális intézkedések területén, ahol olyan egyedi mechanizmusok biztosítják a nem támogatható összegekre kifizetett kiadások visszafizettetését, melyek többsége nem igényli visszafizetési felszólítás kibocsátását. Az uniós számviteli szabályokkal összhangban az előfinanszírozási összegek visszafizettetése szintén nem bevételként szerepel.

A megosztott irányításhoz kapcsolódó 1 775 millió EUR-s fő összeg a következőkből áll: 1 331 millió EUR az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) részére, 19 millió EUR az átmeneti vidékfejlesztési eszközre (TRDI), 146 millió EUR a SAPARD-ra, valamint 279 millió EUR a strukturális alapok intézkedéseire.

a)   Mezőgazdaság: EMGA

Az EMGA-n belül az e megnevezésben éves bevételként rögzített összegek 1 331 millió EUR-t tesznek ki a következő megoszlásban:

b)   Strukturális intézkedések

Az e megnevezésben található, strukturális intézkedésekkel kapcsolatos kiadások visszafizettetéséből származó összeg 279 millió EUR-t tett ki (2009: 613 millió EUR). Ezen almegnevezés főbb összegei tartalmazzák az előző évben kifizetett jogosulatlan kiadások visszafizettetését célzó, Bizottság által kibocsátott visszafizetési felszólításokat 610 millió EUR összegben, valamint az elhatárolt bevételek év végi növekedését 377 millió EUR összegben.

Visszafizetési felszólításokat csak a következő esetekben bocsátanak ki:

A strukturális intézkedések keretében kibocsátott egyéb visszafizetési felszólítások az előfinanszírozási összegek visszafizettetésével vannak összefüggésben. Ezen összegek nem bevételként szerepelnek, hanem a mérleg előfinanszírozási megnevezésében számolják el őket.

3.2.4.    Igazgatási tevékenységből származó bevételek

Ezek a bevételek a személyzet fizetéséből történt levonásokból keletkeznek, és alapvetően két csoportra oszthatók – nyugdíjjárulékra és jövedelemadóra.

3.2.5.    Egyéb működési bevételek

E címen belül 430 millió EUR (2009: 376 millió EUR) a csatlakozásra váró országoktól kapott összegekhez kapcsolódik. E megnevezés magában foglalja az árfolyamnyereségeket is, kivéve a 3.5. megjegyzésben tárgyalt, pénzügyi tevékenységhez kapcsolódókat. Ezek az eurótól eltérő valutában lebonyolított mindennapi tevékenységeken és azokhoz kapcsolódó tranzakciókon, valamint a beszámolókészítéshez szükséges év végi átértékelésen keletkeznek, és egyaránt lehetnek realizált vagy nem realizált árfolyamnyereségek. Az év során 21 millió EUR-s árfolyamnyereség keletkezett (2009: 185 millió EUR).

3.3.   IGAZGATÁSI KIADÁSOK

Ezek az igazgatási kiadások az Unió tevékenységének részeként merültek fel, és magukban foglalják a személyzeti költségeket, az értékcsökkenési költségeket, valamint az intézmények és ügynökségek működtetésével kapcsolatos egyéb költségeket (például bérleti díjak, karbantartási költségek, készletek, képzések költségei stb.).

3.4.   MŰKÖDÉSI KIADÁSOK

3.4.1.    Elsődleges működési kiadások

Az Európai Unió működési kiadásai a pénzügyi keret különböző fejezeteit fedezik, és a pénz kifizetésétől és kezelésétől függően különböző formát öltenek. A kiadások többsége a megosztott irányítás alá tartozik, tehát feladatok tagállamokhoz való delegálásával jár együtt, és olyan területeket foglal magában, mint az EMGA-kiadások és a különféle strukturális intézkedések révén (a regionális fejlesztési alap, a szociális alap, a mezőgazdasági vidékfejlesztési alap, a Kohéziós Alap és a halászati alap forrásaiból) finanszírozott fellépések.

A megosztott irányítás terén a 2010-ben bekövetkezett csökkenés fő oka a 2000–2006 közötti időszak programjainak (ESZA) lezárása, valamint az a tény, hogy az EMOGA vonatkozásában a végrehajtás 2010-ben az előző évhez viszonyítva csökkent. E csökkenést a strukturális intézkedések részben ellensúlyozzák a 2007–2013-as programozási időszak vonatkozásában, amelyek lassú nekiindulást követően 2009-ben már normál szintet értek el. A centralizált irányítású kiadások növekedése a kutatás-fejlesztési intézkedéseknek köszönhető.

A 2.5.2. megjegyzésben kifejtettek szerint 2010-ben a Bizottság változtatott számviteli politikáján a kohézió és a vidékfejlesztés terén felmerült bizonyos kiadások vonatkozásában. Mivel a szóban forgó összegek lényegesek, a Bizottságnak számviteli szabályai alapján újra meg kell állapítania a vonatkozó 2009. évi adatokat, hogy össze lehessen hasonlítani azokat a számadatokat, amelyek bemutatják, milyen lett volna a helyzet, ha a múlt évben is ezt a számviteli módszert követték volna. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy milyen hatást gyakorol ez az újramegállapítás a 2009. évi eredeti gazdasági eredményre.

3.4.2.    Egyéb működési kiadások

Az árfolyamveszteségek – a 3.6. megjegyzésben tárgyalt pénzügyi tevékenységeken keletkezettek kivételével – az eurótól eltérő valutában lebonyolított mindennapi tevékenységeken és azokhoz kapcsolódó tranzakciókon, valamint a beszámolókészítéshez szükséges év végi átértékelésen keletkeznek, és egyaránt lehetnek realizált és nem realizált árfolyamveszteségek.

Az „egyéb” almegnevezésben a bizottsági követeléseken leírt összegek jelentősen emelkedtek – a 2009. évi 26 millió EUR-hoz képest 365 millió EUR-ra. Ez főként a pénzbírságról szóló határozatokhoz kapcsolódó egyedi csökkentéseknek (273 millió EUR), valamint az EMGA és a vidékfejlesztés vonatkozásában összesen 82 millió EUR-t kitevő leírásoknak köszönhető.

Kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos költségek:

2010-ben a következő költségek szerepeltek kiadásként:

3.5.   PÉNZÜGYI BEVÉTELEK

3.6.   PÉNZÜGYI KIADÁSOK

3.7.   RÉSZESEDÉS A KÖZÖS ÉS TÁRSULT VÁLLALKOZÁSOK NETTÓ VESZTESÉGÉBŐL

A tőkemódszerrel összhangban az Unió gazdasági eredménykimutatásában szerepel társult vállalkozásainak és közös vállalkozásainak nettó veszteségéből való részesedése (lásd még a 2.3.1. és a 2.3.2. megjegyzést).

3.8.   ELLENSZOLGÁLTATÁS NÉLKÜLI MŰVELETEKBŐL SZÁRMAZÓ BEVÉTEL

Az ellenszolgáltatás nélküli műveletekből 129 597 millió EUR bevételt könyveltek el a gazdasági eredménykimutatásban.

3.9.   SZEGMENSEK SZERINTI JELENTÉS

A szegmensek szerinti jelentés a tevékenységalapú költségvetési struktúra alapján szakpolitikai területek szerinti bontásban részletezi a Bizottságon belüli működési bevételeket és kiadásokat. E szakpolitikai területek három nagyobb megnevezés alá sorolhatók: „Tevékenységek az Európai Unión belül”, „Tevékenységek az Európai Unión kívül”, valamint „Szolgáltatások és egyebek”.

E megnevezések közül a „Tevékenységek az Európai Unión belül” a legnagyobb, ehhez tartoznak ugyanis az Európai Unió szakpolitikai területei. A „Tevékenységek az Európai Unión kívül” megnevezés az Unión kívül folytatott szakpolitikákra – mint például kereskedelem- és támogatáspolitika – vonatkozik. A „Szolgáltatások és egyebek” az uniós intézmények és szervek működéséhez szükséges belső és horizontális tevékenységeket öleli fel.

Megemlítendő, hogy a saját források és a hozzájárulások nem kerülnek megosztásra a különféle tevékenységek között, számításukért, beszedésükért és kezelésükért ugyanis a Bizottság központi szolgálatai felelnek. Itt azért kerülnek bemutatásra, hogy lehetővé váljon a gazdasági eredménykimutatás nettó eredményével való összevetés.

SZEGMENSEK SZERINTI JELENTÉS – ÖSSZEFOGLALÁS

SZEGMENSEK SZERINTI JELENTÉS – TEVÉKENYSÉGEK AZ EU-N BELÜL