Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2011/C 37/12

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„COPPA DI PARMA”

EK-sz.: IT-PGI-0005-0602-04.05.2007

OFJ ( X ) OEM ( )

1.   Elnevezés:

„Coppa di Parma”

2.   Tagállam vagy harmadik ország:

Olaszország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1.   A termék típusa:

3.2.   A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

A „Coppa di Parma” forgalomba kerülésekor nem ellapított henger alakú. Méretét tekintve 25–40 cm hosszú, tömegének legalább 1,3 kg-nak kell lennie. Vágáskor a szeletekben nem lehetnek a nem megfelelő érlelésre utaló, sárga vagy puha zsírdarabkák, a belseje nem lehet penészes. A „Coppa di Parma” OFJ ezenkívül az alábbi tulajdonságokkal jellemezhető:

A „Coppa di Parma” előállításához használt összetevők 2,6–3,5 százalékban só, természetes aromák, és/vagy bors és/vagy esetleges egyéb fűszerek. Esetleges további összetevők: bor, dextróz és/vagy fruktóz, és/vagy szacharóz a törvényi előírásoknak megfelelően, erjedésgátló baktériumkultúrák a helyes gyakorlat szerint, nátrium/kálium nitrit, nátrium/kálium nitrát, aszkorbinsav és sója a törvényi előírásoknak megfelelően.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetén):

A „Coppa di Parma” előállítása hagyományosan a jellegzetes, úgynevezett „olasz nehéz sertés” húsának felhasználásával történik. Ennek a jellemzően Közép- és Észak-Olaszországban tenyésztett sertésfajtának meghatározott genetikája van; legalább 9 hónapon át különleges körülmények között tenyésztik, aminek köszönhetően jelentős tömeget ér el, az állat izomszövetei között sok a zsír, húsának enzimtartalma magas, különösen sok benne a „Coppa di Parma” érleléséhez nélkülözhetetlen enzim, a katepszin.

A „Coppa di Parma” OFJ-t sertéshúsból állítják elő, az alábbiak szerint:

A „Coppa di Parma” előállításához a nyak izmos részeit használják fel, amelyek a nyakcsigolyákhoz, illetve részben azok mellkasi részéhez tapadnak (a gerincnyúlványok, a csigolyatestek és a keresztnyúlványok által körülzárt izomszövet).

Fagyasztott húsok felhasználása tilos.

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetén):

A takarmány adagolására és összetételére vonatkozó részletes előírásokat be kell tartani. A sertések takarmányozása két szakaszból áll, többségében gabonakészítmények, illetve a tejipar melléktermékei alkotják. A gabonaalapú takarmány lehetőleg folyékony formában (moslék vagy kása) kerül adagolásra, hagyományosan tejsavóval dúsítva. A sertések tápláléka részletesen az alábbiakból tevődik össze:

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

A „Coppa di Parma” előállításának alábbi fázisait mindenképpen a meghatározott földrajzi területen kell végezni:

3.6.   A szeletelésre, aprításra, előkészítésre stb. vonatkozó egyedi szabályok:

A „Coppa di Parma” OFJ szeletelési és csomagolási műveleteit a 4. pontban meghatározott előállítási területen, a kijelölt szervezet felügyelete alatt, az ellenőrzési tervben foglaltak szerint kell végezni.

Az egészben forgalomba kerülő „Coppa di Parma” OFJ szeletelése csak kiskereskedelmi egységben, a felvágottas pultnál, a végső felhasználó (fogyasztó) előtt végezhető.

A telítetlen zsírsavakban gazdag, tartósítószert csak kis mennyiségben tartalmazó termék érzékenysége miatt, valamint azért, mert a szeletelés és a csomagolás a terméket potenciálisan károsíthatja, a fenti műveleteket csak kifejezetten jó termékismerettel rendelkező szakemberek végezhetik. Különösen fontos, hogy a szeletelt terméket a lehető legrövidebb ideig érje levegő – ezzel elkerülhető, hogy felülete bebarnuljon.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A „Coppa di Parma” OFJ forgalomba kerülhet: egészben, csak címkézve, darabolva, vákuum- vagy védőgázas csomagolásban, illetve szeletelve, vákuum- vagy védőgázas csomagolásban.

A címkén a „Coppa di Parma” felirat után egyértelműen, letörölhetetlenül, minden más felirattól világosan megkülönböztethető módon fel kell tüntetni az „Indicazione geografica protetta” (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) feliratot, vagy az „IGP” (OFJ) rövidítést is (annak az országnak a nyelvén, ahol a terméket forgalomba hozzák), mellette a közösségi logót, valamint a vállalat márkajelzését is.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Coppa di Parma” előállítási területe Parma, Modena, Reggio Emilia, Mantova és Pavia megyék teljes közigazgatási területét, valamint a Pó vidékén az alábbi megyék közigazgatási területén lévő egyes helységeket foglalja magába, az alábbiak szerint:

Földrajzi tekintetben a termék előállítási területe fokozatosan síksággá szelídülő dombokon terül el, és egészen a Pó folyó északi partvidékéig nyúlik.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

A „Coppa di Parma” OFJ Parma megye teljes területét felölelő előállítási területére dombos területek és sík vidékek együttes jelenléte, tavak és sóbányák jellemzők. A parmai dombságokon mindig kiváló alkalom kínálkozott a sík vidék technológiájának, illetve Salsomaggiore sójának szerencsés találkozására. A területen már 1300-tól meglévő sóbányák miatt valójában az itt sózott és feldolgozott sertésáruk országos és nemzetközi elismertségre tettek szert. A „Coppa di Parma” ebben a kontextusban jött létre, a területen az előállítására szakosodott mesterembereknek köszönhetően, akik az évszázadok során továbbadták és a parmai vidék határain túlra, a 4. pontban felsorolt megyékbe is eljuttatták a receptjét.

5.2.   A termék sajátosságai:

A „Coppa di Parma” OFJ-t az azonos árukategóriába tartozó többi terméktől jellegzetes íze, megfelelő fokú sózottsága, közepes állaga, homogén és sovány volta, és egységes színe – amely vörös a sovány, és rózsaszínes a zsíros részeken – különbözteti meg.

A „Coppa di Parma”, az előállítási terület mellett fekvő vidékeken készített többi „coppa”-tól eltérően lágy szeleteket ad, a pácléhez használt fűszerek kis mértékben érezhetők a terméken. A fenti tulajdonságok azért alakulhatnak ki, mert a „Coppa di Parma” érlelésének időtartama rövidebb, illetve nincsenek részletes szabályok a használandó fűszerekre vonatkozólag, aminek következtében a „Coppa di Parma” illatában megmarad a sertéshús jellegzetes aromája, szeletei pedig lágyak maradnak.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

A „Coppa di Parma” OFJ közismertségét számos olyan dokumentum támasztja alá, amelyekben említés, utalás történik a termékre.

Már a XVII. századi írásokban találunk utalásokat a „Coppa di Parma” létezésére – ekkor még „bondiola”, „salame investito” és „insaccato” néven. Az 1700-as évek elején a „Coppa di Parma”-t útleírásokban jellegzetes helyi termékként említik. Egy 1723-ban készült felsorolás tanúságtétele szerint, csak olyan személy lehet a „lardaroli” (szalonna-feldolgozó) céh tagja, akinek meghatározott számú rúd szalámi és „bondiola” van a tulajdonában. A „lardaroli” mestereket méltató írásban (1750), nemkülönben egy 1764. április 21-i kiáltványban is találunk utalást a „Coppa di Parma”-ra. Ugyanebből a korból valók a Királyi Udvar pénzügyi feljegyzései között talált szerződések, amelyek a Királyi Konyhának szállított élelmiszerekről szólnak. Egyes krónikák említést tesznek a Bourbon Ferdinánd parmai herceg udvarában elfogyasztott coppa és bondiola mennyiségéről. 1800-tól kezdődően találunk nyilvántartásokat a környék piacain eladott „coppa” mennyiségére vonatkozólag; Parma megye 1940-ben bonyolított „coppa”-exportja nagyjából 200 darabra tehető.

A „Coppa di Parma” OFJ sajátságos tulajdonságai tágabb értelemben számos, a környezethez kapcsolódó okra – érthető módon földrajzi és emberi tényezőkre – vezethetők vissza, amelyek a sertésre, az előállítási technológiára, az érlelés helyszínére és legfőképpen ezek kölcsönhatására vonatkoznak. A „Coppa di Parma” OFJ előállítása világosan nyomon követhető a kezdetektől egészen napjainkig. A „Coppa di Parma” OFJ előállítása nagyüzemivé válásában fontos szerepet kapott a kézműipari előállítás, amely változatlan formában őrizte meg a termék hagyományos tulajdonságait. A Pó-menti dombvidéknek – a „Coppa di Parma” származási helyének – jellegzetes az éghajlata, és levegőjének paraméterei (hőmérséklet, páratartalom). Az alapanyag származási és feldolgozási helye napjainkban is ugyanaz a terület, ami kezdetben volt, és az idők folyamán a termék hírnevét meghatározó hagyományokat is híven megőrizték a gyártók.

A „Coppa di Parma” az egyik legelterjedtebb húskészítmény a területen, folyamatosan szerepel a jelentősebb felvágott-üzemek által ajánlott termékek között. A „Coppa di Parma” gyártói a kereskedelmi reklámokban a termék megkülönböztető jegyei között kihangsúlyozzák a szeletek lágyságát, amelyeknek vágáskor puhának kell lenniük – sohasem lehetnek szárazak a rövid érlelési idők betartásának bizonyítékaként, és a termék jellegzetes illatának biztosítékaként. Éppen puha húsa miatt használják a „Coppa di Parma”-t előszeretettel sós tészták, és töltött pizzák készítésekor – legalábbis erről tanúskodik néhány kifejezetten és egyértelműen erre a terméknévre utaló recept. Kiemelkedően fontos még, hogy a „Coppa di Parma” az előállítási területen megrendezett nagyobb mezőgazdasági-élelmiszeripari vásárok standjainak is állandó résztvevője.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(510/2006/EK rendelet 5. cikk 7. bekezdés)

Ez a közigazgatási szerv a „Coppa di Parma” oltalom alatt álló földrajzi jelölés elismerésére irányuló javaslatnak az Olasz Köztársaság Hivatalos Közlönyében történő közzétételével, a fenti kérelem vonatkozásában elindította a nemzeti kifogásolási eljárást.

A termékleírás egységes szerkezetbe foglalt szövege megtekinthető:

(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.