INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

A fejlett technika és az innováció terén versenytársnak számító globális központokban, mindenekelőtt az Egyesült Államokban tapasztaltakkal ellentétben, Európában a kockázatitőke-üzletág széttagolt és elaprózott. Ez a széttagoltság és elaprózottság oda vezetett, hogy a befektetők statisztikailag kimutathatóan vonakodnak befektetni a kockázatitőke-alapokba: Egyes tagállamokban külön szabályozzák a kockázatitőke-alapokat, azok portfólió-összetételét, a befektetési módszereket és a finanszírozható befektetési célokat. A tagállamok többségében azonban nincsen ilyen specifikus szabályozás a kockázatitőke-alapokra, helyette a társasági jog és a kibocsátási tájékoztatóra vonatkozó kötelezettségek általános előírásait alkalmazzák az összes olyan alapkezelő tevékenységére, aki az adott tagállam joghatóságára kiterjedően „zártkörű kibocsátás" keretében kíván kockázatitőke‑műveleteket végezni.

Az egységes szabályozás hiánya miatt a kockázati tőkébe befektetni szándékozó potenciális befektetők, például a tehetős magánszemélyek, nyugdíjalapok vagy biztosítótársaságok bonyolultnak és költségesnek találják, hogy a befektetéseik céljául részben a kockázati tőkét válasszák. Az egységes szabályozás hiánya annak is akadálya, hogy a szakosodott kockázatitőke-alapok jelentősebb összegű külföldi forrást tudjanak bevonni.

A fentiekben ismertetett problémához szorosan kapcsolódik az a kérdés, hogy valóban kevés-e az a tőke, amellyel Európa az induló innovatív vállalkozásokat finanszírozza. Míg az Egyesült Államokban 2003 és 2010 között mintegy 131 milliárd euróval nőtt a kockázatitőke‑alapokban elhelyezett tőkeösszeg, addig az európai kockázatitőke-alapok ebben az időszakban csak 28 milliárd euró összegű tőkeemelést tudtak végrehajtani.

A potenciális befektetők jelenleg jobban kedvelik magántőke-befektetéseket a kockázatitőke-befektetéseknél. A 2003–2010-es referenciaidőszakban a kockázatitőke-befektetések összege a tágabban értelmezett magántőke-befektetések 437 milliárd eurónyi összegéből 64 milliárd eurót tett ki. A kockázatitőke-befektetés tehát az összes befektetésnek csak a 14,6%-a volt, szemben a magántőke-befektetések 85,4%-os részesedésével. Ha ugyanezt a referenciaidőszakot éves bontásban vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a magántőke‑befektetések keretében bevont tőkeösszeg minden évben jelentős mértékben meghaladta a kockázatitőke-befektetések keretében bevont összeget.

Mindaddig, amíg ilyen aránytalanság tapasztalható a magántőke-befektetések javára – annak a szektornak a javára, amelyik a kiemelkedően jövedelmező cégekbe fektet be, és tőkeáttételes kivásárlásokat szervez –, a rendelkezésre álló tőke nem segíti sajáttőke-finanszírozással azokat a magvető vagy induló vállalkozásokat, amelyek a fejlődésük sordöntő fázisában vannak. A kockázati tőkét növelő finanszírozási források hiánya közvetlenül felelős azért, hogy az európai kockázatitőke-alapok átlagos nagysága nem éri el az optimumot.

Az európai kockázatitőke-alapok átlagos nagysága jelentősen alatta van az ilyen fajta finanszírozási eszköz optimális nagyságának. Míg az Egyesült Államokban egy átlagos kockázatitőke-alap 130 millió euró értékű eszközt kezel, addig egy átlagos európai kockázatitőke-alap eszközértéke 60 millió euró körüli.

Ennek következtében a kis- és középvállalkozások finanszírozásában a kockázati tőke szerepe jelenleg csekély. A kis- és középvállalkozások elsősorban a bankhitelektől függenek. A bankhitel több mint 80%-ban részesedik a finanszírozásukban, és mindössze 2%-os a kockázati tőkéből történő finanszírozás részesedése. Ugyanez a szám az Egyesült Államokban 14%.

Ezek a megállapítások különösen annak fényében szembeötlőek, hogy sok kis és középvállalkozás a 2008-as, 2009-es pénzügyi válság óta sokkal magasabb kamatot kénytelen fizetni a banki hitele után.[1] Ezen túlmenően, a 2008-as és 2009-es pénzügyi válság következményeként a kis- és középvállalkozások számára nyújtott banki hitelezés, illetve a meglévő hitelek megújítása jelentősen visszaesett, így a kis- és középvállalkozások részéről az alternatív pénzügyi források keresése és igénylése sürgetővé vált.[2] Ennek ellenére, a megfelelő tőkeforrások hiánya miatt a kockázati tőke nem volt képes ennek a nyilvánvaló piaci résnek a betöltésére.

A hatékony kockázatitőke-szektor hiánya ahhoz vezet, hogy az európai újítók és innovatív üzleti vállalkozások a valódi üzleti lehetőségeik alatt teljesítenek. Ez viszont hátrányosan érinti egész Európa globális versenyképességét. Ez a tény jól érzékelhető azon keresztül, ha összehasonlítjuk a kockázatitőke-befektetések, mint finanszírozási eszköz – a GDP százalékában kifejezett – relatív jelentőségét egy magas szinten innovatív piacon, mint pl. az Egyesült Államokban (0,14%) az európai átlaggal (0,03%).

Ugyanez a megállapítás adódik akkor is, ha a helyzetet egy adott alapkezelő által kezelt kockázatitőke-alapok teljes portfoliójának szemszögéből vizsgáljuk. Az Európai Kockázati és Magántőke Egyesület (European Private Equity and Venture Capital Association, EVCA) által szolgáltatott legfrissebb adatok szerint az európai kockázatitőke-alapkezelők 98%-a olyan portfoliót kezel, amely nem éri el az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvben (ABAK-irányelv) megjelölt 500 millió euró küszöbértéket.[3]

A fentiek alapján egyértelmű, hogy életbevágóan fontos ezeknek a problémáknak a kezelése és az európai vállalkozók támogatása. A virágzó európai kockázatitőke-piac az átfogó Európa 2020 stratégia[4] egyik célkitűzése, az Európai Tanács pedig 2011 februárjában szükséges feladatként jelölte meg a határokon átívelő kockázatitőke-befektetések útjában álló szabályozói akadályok felszámolását. E folyamat következő lépéseként az Európai Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomagban[5] elkötelezte magát aziránt, hogy 2012-re bármelyik tagállamban működő kockázatitőke-alap az egész Európai Unióban folytathasson forrásbevonási tevékenységet és szabadon végezhessen befektetési tevékenységet. A kockázatitőke-alapokat szabályozó új keretrendszer létrehozása ugyancsak egyike a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó cselekvési terv [hivatkozás beszúrása] fő prioritásainak, amelynek célja a kis- és középvállalkozások növekedésének elősegítése a finanszírozáshoz jutás javításával. A Bizottság 2011. október 12-én elfogadott „A stabilitás és a növekedés menetrendje” című közleménye szintén az Európai Unión belüli növekedés serkentésének fontos eszközeként jelölte meg a kockázati tőkéhez való hozzájutás megkönnyítését, és ennek megfelelően a vonatkozó javaslatoknak az Európai Parlament és a Tanács általi gyorsított eljárással történő elfogadására szólított fel.[6]

A javasolt rendelet ezeket a problémákat kezeli. A rendelet egységes követelményeket vezet be az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés alatt működő befektetési vállalkozások alapkezelői számára. A rendelet követelményeket határoz meg a befektetési portfólióra, a befektetési módszerekre és azokra a finanszírozható vállalkozásokra, amelyeket a minősített kockázatitőke-alapok megcélozhatnak. A rendelet továbbá egységes szabályokat vezet be arra vonatkozóan, hogy a minősített kockázatitőke-alapok a befektetők mely kategóriát célozhatják meg, valamint a minősített alapokat forgalmazó alapkezelők belső szervezeti felépítését illetően. Mivel az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés alatt működő kollektív befektetési vállalkozások alapkezelőire vonatkozó alapvető szabályok azonosak lesznek az egész Európai Unióban, az alapkezelők élvezhetik az egységes nyilvántartásba vételi követelmények és az egész Európai Unióra érvényes útlevél előnyeit, ami elősegíti az egyenlő feltételek megteremtését a kockázati tőke piacának valamennyi résztvevője számára.

A kockázatitőke-alapokra vonatkozó egységes szabályok továbbá jelentős lökést adhatnak a kockázatitőke-befektetések egyéb szabályozási területeinek fejlesztéséhez is. A biztosítótársaságokra és a bankokra vonatkozó megfontolt keretrendszerek (külön-külön a Szolvencia II., valamint a tőkekövetelményekről szóló rendelet és irányelv) a kockázatitőke‑befektetéseket magas szintű kockázatként kezelik a tőkekövetelmények számításakor. A Bizottság értékelni fogja e követelmények hatásait annak megállapítása céljából, hogy szükséges-e közép- vagy hosszú távon a tőkekövetelmények megváltoztatására. A kockázatitőke-alapokra vonatkozó, az egész Európai Unióban érvényes, a portfólió-összetételre és a működési feltételekre egységes szabályokat megállapító keretrendszernek az e rendeletben foglaltak szerinti létrehozása megkönnyítheti ezt az értékelést.

Amint azt a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó cselekvési terv is kiemeli, a kockázatitőke-alap fogalmának egységes értelmezése jó kiindulópont lehet az ilyen alapok által végzett határokon átívelő befektetéseket esetlegesen akadályozó adózási problémákra irányuló, a tagállamokkal közösen végzett megoldáskeresés folytatásához. A Bizottság 2012-ben fejezi be a határokon átívelő kockázatitőke-befektetéseket hátráltató adózási akadályok vizsgálatát avégett, hogy 2013-ban olyan megoldásokat mutasson be, amelyek célja az akadályok megszüntetése, egyúttal az adócsalás és -kikerülés megelőzése. Ezek a megoldások, bár függetlenek e rendelettől, annak mégis fontos kiegészítői, és ahhoz szükségesek, hogy az Európai Unión belül a kockázatitőke-alapok és a kis- és középvállalkozások számára teljes mértékben működő piac alakuljon ki. E megoldások hatékony tőkeáramlást biztosítanának a minősített kockázatitőke-alapokhoz, és végső soron azokhoz a minősített portfólióvállalkozásokhoz, amelyekbe az alapok befektetnek.

A javasolt rendelet kiegészíti az európai szociális vállalkozási alapokról szóló javasolt rendeletet. A két javaslat különböző célok megvalósítására irányul, és ha elfogadják őket, a két rendelet egymás mellett fog létezni, mint két, egymástól kölcsönösen függő önálló jogi aktus.

2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 2.1. Konzultáció az érdekelt felekkel

A kockázati tőkével kapcsolatos munka egészen 1998-ig nyúlik vissza, amikor a kockázatitőke-befektetés cselekvési tervéről[7] szóló bizottsági közlemény elismerte a jól működő kockázatitőke-piac[8] létrehozásának fontosságát, amely piacnak nélkülözhetetlen eleme a kockázati tőke. A Bizottság azóta a kockázatitőke-piacok optimális működését akadályozó jelenlegi jogi, szabályozói és adózási korlátokkal foglalkozó specifikus workshopok, konzultációk és szakértői csoportok révén további bizonyítékokat gyűjtött.

2011. június 15-én a Bizottság szolgálatai nyilvános konzultációt[9] indítottak egy a kockázatitőke-alapokra vonatkozó lehetséges európai jogi keret alapvető elemeiről, amely 2011. augusztus 10-én zárult le. A konzultáció keretében 48 válasz érkezett be, melyeket a http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/2011/venture_capital_en.htm weboldalon lehet megtekinteni.

2.2. Hatásvizsgálat

A Bizottság a „jobb szabályozás” elvével összhangban elvégezte a lehetséges szakpolitikai alternatívák hatásvizsgálatát. Az alternatívák a lehetőségek széles tárházát vonultatják fel:

· új kockázatitőke-útlevél bevezetése a 2011/61/EU irányelvben (ABAK-irányelv)

· az ABAK-irányelvben meghatározott küszöbértékek csökkentése vagy eltörlése;

· a kockázati tőkére vonatkozó külön szabályok megállapítása az ABAK-irányelv végrehajtási rendelkezéseinek részeként („2. szint”)

· önálló jogi eszközként működő kockázatitőke-útlevél létrehozása

· igazgatási hálózat létrehozása a kockázati tőkét vagy a „zártkörű kibocsátást” szabályozó nemzeti előírások kölcsönös elfogadásának érvényre juttatására.

Mindezeket a lehetőségeket elemeztük az általános célkitűzés – azaz az európai kis- és középvállalkozásoknak a világpiacon történő versenyképesebbé tétele – szempontjából, de a kezdeményezés következő, specifikusabb és operatívabb célkitűzései szempontjából is: (i) a „kockázatitőke-alap” európai értelmezésének meghatározása; (ii) a kockázatitőke-alapok határokon átívelő forrásbevonását előmozdító európai rendszer létrehozása; (iii) az ilyen alapokat szabályozó egységes szabályozási megközelítés kidolgozása, ideértve egy szabályozói együttműködési hálózat létrehozását az ilyen befektetési alapok felügyeletére.

Ugyancsak elemeztük a kockázatitőke-alapkezelőkre, a kis- és középvállalkozásokra, a társadalomra, a gazdaság egészére, a környezetre, valamint a globális kontextusra vonatkozó hatásokat – beleértve a költségeket és az előnyöket. Az elemzés azzal a megállapítással zárult, hogy a legkedvezőbb az önálló jogi eszközként működő kockázatitőke-útlevél létrehozása. Az előnyben részesített opció a várakozások szerint előnyös lesz a kockázatitőke-alapok kezelői számára azáltal, hogy javítja működési feltételeiket az Európai Unióban, amelynek eredményeként csökkennek a megfelelési és adminisztratív költségek, és újabb forrásbevonási lehetőségek nyílnak meg számukra. Így bővülnek a fiatal és innovatív kis- és középvállalkozások üzleti lehetőségei és finanszírozási forrásai, ami versenyképesebbé teszi az európai gazdaságot és fokozza növekedését.

A hatásvizsgálati testület november 11-i véleményében szereplő észrevételeket figyelembe vettük. A problémák elemzése nevezetesen kiegészült annak magyarázatával, hogy a kockázati tőke határokon átívelő forrásbevonásának alacsony szintje milyen mértékben tudható be az egységes uniós szabályozás hiányának. Az egyes opciók szorosabban kapcsolódnak a feltárt egyedi problémákhoz, és hatásuk értékelése is mélyrehatóbb lett. Végezetül egyértelműbbé váltak a nyomon követéssel és a megfeleléssel kapcsolatos intézkedések.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap

A javaslat az EUMSZ 114. cikkén alapul, amely az érintett terület tekintetében a legmegfelelőbb jogalap. A javaslat legfontosabb célja az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés alatt folytatott forgalmazói tevékenység megbízhatóságának és jogbiztonságának javítása. A cél elérése érdekében a javaslat egységes normákat vezet be az „európai kockázatitőke-alapok” portfóliójának összetételére, az alapok által alkalmazható befektetési eszközökre, valamint az „európai kockázatitőke-alap” megnevezést használó kollektív befektetési alapok által finanszírozható befektetési célokra vonatkozóan.

A javaslat ugyancsak egységesen szabályozza, hogy mely befektetői csoportok fogadhatók el az „európai kockázatitőke-alapokba” történő befektetés szempontjából. A rendelet tűnik a legmegfelelőbb jogi eszköznek arra, hogy a kockázatitőke-piac valamennyi résztvevőjére – a kockázatitőke-befektetőkre, a kockázatitőke-alapokra és a kockázati tőkével finanszírozott céltársaságokra – érvényes egységes követelményeket vezessen be. Ugyancsak a rendelet tűnik a legmegfelelőbb jogi eszköznek arra, hogy egységes szabályokat vezessen be a kockázatitőke-alapba befektetők és az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használatára jogosultak lehetséges körére, és arra vonatkozóan, hogy milyen típusú vállalkozásokat finanszírozhatnak az ilyen minősített alapok. Végezetül, a rendelet tűnik a legmegfelelőbb eszköznek annak biztosítására, hogy valamennyi résztvevőre egységes követelmények vonatkozzanak az „európai kockázatitőke-alapok” jegyzése, valamint az ilyen alapok által követett stratégiák és alkalmazott befektetési eszközök tekintetében.

3.2. Szubszidiaritás és arányosság

A javaslat lényegi célja, hogy létrejöjjön az európai kockázatitőke-alapok forgalmazásának megbízható, biztonságos és jogi szempontból stabil üzleti környezete. Az európai kockázatitőke-alap leglényegesebb jellemzőinek meghatározását a portfólió-összetétel, a befektetési eszközök, a befektetési célok és az elfogadható befektetői csoportok tekintetében nem szabad a tagállamok saját döntési hatáskörében hagyni, mert ennek következtében e meghatározó követelményeket Európai Unió-szerte eltérően és nem következetes módon alkalmaznák. Az egységes meghatározásoknak és működési követelményeknek ezért központi szerepet kell játszaniuk az Európai Unió kockázatitőke-alapjai és ezek alapkezelői európai piacára vonatkozó közös szabályok megállapításában. Ezen túlmenően az említett piacon az „európai kockázatitőke-alap” megnevezéssel működő valamennyi kollektív befektetésialap‑kezelőre ugyanazon szervezeti felépítési és üzletviteli előírásoknak kell vonatkozniuk.

Az „európai kockázatitőke-alapok” kezelőinek nyilvántartását és felügyeletét illetően a javaslat célja, hogy egyensúlyt találjon az európai kockázatitőke-alapok hatékony felügyeletének szükségessége, az EÉPH koordinátori szerepe, és azon országok illetékes nemzeti hatóságainak érdekei között, amely országokban az alapokat létrehozták, illetve amelyekben azokat az elfogadható befektetői csoportok részére értékesítésre kínálják. A problémamentes felügyeleti folyamat kialakítása érdekében a minősített „európai kockázatitőke-alap” alapkezelőjének székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága ellenőrzi a kérvényező alapkezelő által benyújtott nyilvántartásba vételi dokumentumokat, és miután megállapította, hogy a kérvényező kellő garanciákat nyújt arra, hogy meg tud felelni a rendelet előírásainak, nyilvántartásba veszi a kérvényezőt. A nyilvántartásba vett alapkezelő felügyelete során az alapkezelőt nyilvántartásba vevő illetékes hatóság együttműködik azoknak a tagállamoknak az illetékes hatóságaival, amelyekben a minősített alapot forgalmazzák. Az EÉPH központi adatbázist tart fenn, amelyben szerepel az összes olyan nyilvántartásba vett alapkezelő, amely jogosult az európai kockázatitőke-alap megnevezés használatára.

Ami az arányosságot illeti, a javaslat megtalálja a megfelelő egyensúlyt a likvidebb kockázatitőke-piacok létrehozására irányuló közösségi érdek, valamint a javasolt intézkedések költséghatékonysága között. Az egyszerű nyilvántartásba vételi rendszer kialakításával a javaslat teljes mértékben figyelembe vette az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használatával kapcsolatos biztonság és megbízhatóság, valamint a kockázatitőke-piac hatékony működése és annak különböző szereplőire háruló költségek közötti egyensúly megteremtésének szükségességét.

3.3. Megfelelés az EUMSZ 290. és 291. cikkének

A Bizottság 2009. szeptember 23-án rendeletjavaslatokat fogadott el az EBH, az EBFH, valamint az EÉPH létrehozásáról. Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztetni kíván az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek elfogadásakor az EUMSZ 290. és 291. cikkével összefüggésben tett nyilatkozatokra, amelyek szerint: „A szabályozási standardok elfogadására vonatkozó eljárások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási ágazatnak a Lámfalussy-rendszerből eredő egyedi jellegét, amelyet az EUMSZ-hez csatolt 39. nyilatkozat is kifejezetten elismer. A Bizottság azonban súlyos kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási intézkedések elfogadásakor betöltött szerepének a korlátozása összhangban van-e az EUMSZ 290. és 291. cikkével.”

3.4. A javaslat bemutatása

1. cikk: A rendelet tárgya

Az 1. cikk felvázolja a tervezett rendelet tárgyát. Nyilvánvalóvá teszi, hogy az „európai kockázatitőke-alap” megnevezést kizárólag azok az alapkezelők használhatják, amelyek megfelelnek a minősített kockázatitőke-alapjuk Európai Unióban történő forgalmazására vonatkozó egységes minőségi kritériumoknak. E tekintetben az 1. cikk kiemeli azt a célt, hogy egységesen kell értelmezni a minősített kockázatitőke-alap fogalmát. Az egységes értelmezésre azért van szükség, hogy az ilyen alapok forgalmazása az Európai Unió egész területén problémamentesen történjék.

2. cikk - Alkalmazási kör

A 2. cikk előírja, hogy ezt a rendeletet a 3. cikk b) pont szerinti kollektív befektetési vállalkozások alapkezelőire kell alkalmazni, feltéve, hogy székhelyük az Európai Unióban található, a 2011/61/EU irányelvvel összhangban a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatósága nyilvántartásba vette őket, és olyan minősített kockázatitőke-alapok portfólióit kezelik, amelyek összesített eszközértéke nem haladja meg az 500 millió EUR küszöbértéket.

3. cikk - Fogalommeghatározások

A 3. cikk azokat az alapvető fogalommeghatározásokat tartalmazza, amelyek körvonalazzák a javasolt rendelet alkalmazási körét. Olyan alapvető fogalmakat határoz meg, mint például a minősített kockázatitőke-alap, a minősített befektetési eszközök és a minősített befektetési célok. E fogalommeghatározások célja alapvetően a minősített kockázatitőke-alapok fogalmának világos elhatárolása az olyan egyéb alapoktól, amelyek más, kevésbé szakosodott befektetési stratégiát alkalmaznak, mint például a magántőke-befektetések.

Az olyan minősített alapok pontos körülírásának céljával összhangban, amelyekkel kapcsolatban a kockázatitőkealap-kezelők élvezik az e rendelet szerinti jogok biztosította előnyöket, a 3. cikk (a) bekezdése kimondja, hogy a minősített kockázatitőke-alap olyan alap, amely összesített tőke-hozzájárulásainak és le nem hívott tőkéjének legalább 70%-át olyan kis- és középvállalkozásokba történő befektetésekre fordítja, amelyek sajáttőke- vagy kvázi-sajáttőke-eszközeiket közvetlenül a kockázatitőke-befektető számára bocsátják ki („befektetési célok”). Ez azt jelenti, hogy például a befektetőkkel történt esetleges megállapodás alapján a minősített kockázatitőke-alapokra terhelendő működési költségeket a tőke-hozzájárulás fennmaradó 30 százalékából kell fedezni.

Fontos tisztázni, hogy a kockázatitőke-alapnak ezeket az eszközöket közvetlenül a kibocsátó kis- vagy középvállalkozástól kell megszereznie. A közvetlen felvásárlás fontos biztosíték, mivel célja a minősített kockázatitőke-alapok megkülönböztetése a magántőke- alapok szélesebb körű kategóriájától (ez utóbbiak másodlagos piacokon kereskednek a kibocsátott értékpapírokkal). A 3. cikk a javasolt rendelet alkalmazásához szükséges további fogalommeghatározásokat is tartalmaz.

4. cikk ­ Az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használata

A 4. cikk kimondja azt az alapvető elvet, amely szerint kizárólag az e rendeletben meghatározott egységes kritériumoknak megfelelő alapok jogosultak az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használatára a minősített kockázatitőke-alapok Európai Unióban történő forgalmazásához.

5. cikk - Portfólió-összetétel

Az 5. cikk részletesen rendelkezik az európai kockázatitőke-alapokat jellemző portfólió-összetételre vonatkozóan. E tekintetben az 5. cikk egységes szabályokat határoz meg a minősített kockázatitőke-alapok befektetési céljaira, az alkalmazható befektetési eszközökre, és azokra a limitekre vonatkozóan, amelyekkel a minősített kockázatitőke-alapok növelhetik kockázati kitettségüket. A minősített kockázatitőke-alapok bizonyos fokú befektetési és likviditáskezelési rugalmasságának biztosítása érdekében a rendelet lehetővé tenné a másodlagos kereskedést az összesített tőkehozzájárulás és a le nem hívott tőkebefektetések 30 százalékát meg nem haladó maximális küszöbértékig.

6. cikk ­ Elfogadható befektetők

A 6. cikk részletes előírásokat tartalmaz az olyan befektetőkre vonatkozóan, amelyek elfogadhatók a minősített kockázatitőke-alapokba történő befektetés szempontjából: e cikk szerint minősített alapokat csak a 2004/39/EK irányelv szerint szakmai befektetőknek elismert befektetők számára szabad forgalmazni. Egyéb befektetők – például egyes magas tőkefedezettel rendelkező magánszemélyek – számára történő forgalmazás csak abban az esetben megengedett, ha azok legalább minimum100 000 EUR összegű befektetésre kötelezik el magukat az alap részére, és ha az alap kezelője meghatározott eljárások alkalmazásával a kellő mértékben meggyőződik arról, hogy a szóban forgó egyéb befektetők képesek saját befektetési döntést hozni, és tudatában vannak a fennálló kockázatoknak.

7. cikk ­ Magatartási szabályok és az összeférhetetlenség elkerülése

A 7. cikk tartalmazza a minősített kockázatitőke-alapok kezelőinek magatartására, nevezetesen a tevékenységeik folytatása és a befektetőkkel való kapcsolattartás során tanúsítandó magatartására vonatkozó fő elveket.

8. cikk ­ Összeférhetetlenség

A 8. cikk az összeférhetetlenségi helyzeteknek a kockázatitőkealap-kezelők részéről történő kezelésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. E szabályok értelmében az alapkezelőnek szervezeti és adminisztratív szempontból felkészültnek kell lennie az összeférhetetlenségi helyzetek megfelelő kezelésére.

9. cikk ­ Egyéb szervezeti követelmények

A 9. cikk előírja, hogy a kockázatitőkealap-kezelőnek rendelkeznie kell a minősített kockázatitőke-alapok megfelelő kezeléséhez szükséges emberi és technikai erőforrásokkal, valamint elegendő saját forrással.

10. cikk ­ Értékelés

A 10. cikk a minősített kockázatitőke-alapok eszközeinek értékelésével foglalkozik. Az erre vonatkozó szabályokat az egyes minősített kockázatitőke-alapok alapító dokumentumaiban kell meghatározni.

11. cikk – Éves jelentés

A 11. cikk meghatározza a kockázatitőkealap-kezelőknek az általuk kezelt minősített kockázatitőke-alapokról készítendő éves jelentésekre vonatkozó szabályokat. Az éves jelentés ismerteti az alap portfóliójának összetételét, és az alapnak az eltelt évben folytatott tevékenységét.

12. cikk ­ A befektetők tájékoztatása

A 12. cikk a minősített kockázatitőke-alapokkal kapcsolatos, a kockázatitőkealap-kezelőket terhelő legfontosabb tájékoztatási kötelezettségeket tartalmazza. Ezek az előírások főként a minősített alapok befektetési stratégiájával és célkitűzéseivel, az alkalmazott befektetési eszközökkel, a költségekre és a kapcsolódó díjakra vonatkozó információkkal, valamint a minősített alap által ajánlott befektetés kockázat-nyereség profiljával kapcsolatos, a szerződéskötés előtti tájékoztatási kötelezettségeket határozzák meg. Ismertetik továbbá a kockázatitőke-alap kezelőjét illető díjazás kiszámításának módját is.

13. cikk ­ Felügyelet

A 13. cikk előírásai szerint annak érdekében, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága el tudja látni a kockázatitőke-alap kezelőjének a rendeletben meghatározott egységes követelményeknek való megfelelésével összefüggő felügyeleti tevékenységet, a kockázatitőkealap-kezelő tájékoztatja az illetékes hatóságot arról a szándékáról, hogy „európai kockázatitőke-alap” megnevezéssel minősített kockázatitőke-alapot kíván forgalmazni. Ezen kívül az alapkezelő köteles megadni a szükséges információkat többek között az e rendeletnek való megfelelést biztosító intézkedésekről, és azokról az alapokról, amelyeket forgalmazását tervezi. Ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy valamennyi szükséges információt megkapott, és az alapkezelő intézkedései biztosítják az e rendelet előírásainak való megfelelést, nyilvántartásba veszi a kockázatitőke-alap kezelőjét. A nyilvántartásba vétel az Európai Unió egész területén érvényes és lehetővé teszi, hogy a kockázatitőkealap-kezelő „európai kockázatitőke-alap” megnevezéssel minősített kockázatitőke-alapokat forgalmazzon.

14. cikk ­ A minősített kockázatitőke-alapok adatainak frissítése

A 14. cikk szabályozza, hogy milyen körülmények fennállása esetén kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott adatokat frissíteni.

15. cikk ­ Határokon átívelő értesítések

A 15. cikk ismerteti az illetékes felügyeleti hatóságok közötti, határokon átívelő értesítési eljárást, amelyet a kockázatitőke-alapok kezelőinek nyilvántartásba vétele indít el.

16. cikk ­ Az EÉPH-adatbázis

A 16. cikk kimondja, hogy az EÉPH feladata az Európai Unióban nyilvántartásba vett minősített kockázatitőke-alapokat tartalmazó központi adatbázis fenntartása.

17. cikk ­ Az illetékes hatóságok általi felügyelet

A 17. cikk előírja, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága felügyeli e rendelet követelményeinek teljesülését.

18. cikk ­ A felügyeleti hatóságok jogköre

A 18. cikk felsorolja azokat a felügyeleti jogköröket, amelyekkel az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell ahhoz, hogy biztosítsák a rendeletben meghatározott egységes kritériumoknak való megfelelést.

19. cikk ­ Szankciók

A 19. cikk az e rendelet előírásainak megfelelő végrehajtását biztosító szankciókra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

20. cikk ­ A fő rendelkezések megszegése

A 20. cikk előírja, hogy az e rendelet fő rendelkezéseinek – például a portfólió-összetételre, az elfogadható befektetőkre és „az európai kockázatitőke-alap” megnevezés használatára vonatkozó rendelkezések – megszegését a megnevezés használatának megtiltásával és a kockázatitőkealap-kezelőnek a nyilvántartásból történő törlésével kell szankcionálni.

21. cikk ­ Felügyeleti együttműködés

A 21. cikk tartalmazza a felügyeleti információknak a székhely szerinti és a fogadó tagállamok illetékes hatóságai, valamint az EÉPH közötti cseréjére vonatkozó szabályokat.

22. cikk ­ Szakmai titoktartás

A 22. cikk tartalmazza a szakmai titoktartási kötelezettség szintjére vonatkozó, az összes érintett nemzeti hatóságra és az Európai Értékpapír-piaci Hatóságra (EÉPH) alkalmazandó előírásokat.

23. cikk ­ Felhatalmazási feltételek

A 23. cikk azokat a feltételeket határozza meg, amelyek fennállása esetén a Bizottság jogosult felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat elfogadni.

24. cikk ­ Felülvizsgálat

A 24. cikk a javasolt rendelet felülvizsgálatára és a Bizottság esetleges módosító javaslataira vonatkozó kikötéseket tartalmazza.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincs költségvetési vonzata.

2011/0417 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az európai kockázatitőke-alapokról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,[10]

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentekhez való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére,[11]

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,[12]

a rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A kockázati tőke finanszírozást nyújt olyan vállalkozásoknak, amelyek általában nagyon kicsik, vállalati fejlődésük kezdeti szakaszában vannak, valamint jelentős növekedési és terjeszkedési lehetőségeik vannak. A kockázatitőke-alapok emellett értékes szakértelmet és tudást, üzleti kapcsolatokat, márkaértéket adnak és stratégiai tanácsadást nyújtanak e vállalkozásoknak. A kockázatitőke-alapok azáltal, hogy finanszírozást és tanácsadást nyújtanak ezeknek a vállalkozásoknak, serkentik a gazdasági növekedést, hozzájárulnak munkahelyek létrehozásához, erősítik az innovatív vállalkozásokat, növelik azok kutatási-fejlesztési befektetéseit, és táplálják a vállalkozói szellemet, az innovációt és a versenyképességet az Unióban.

(2) Szükség van közös keretszabályok meghatározására az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használata, különösen az e megnevezéssel működő alapok portfólió-összetétele, azok finanszírozható befektetési célja, az általuk használható befektetési eszközök, valamint az ilyen alapokba történő befektetés szempontjából az Európai Unióban egységes szabályok szerint elfogadható befektetői csoportok vonatkozásában. Ilyen közös keretrendszer hiányában fennáll annak kockázata, hogy a tagállamok nemzeti szinten olyan eltérő intézkedéseket hoznak, amelyek közvetlen negatív hatást gyakorolnak a belső piacra és akadályozzák annak megfelelő működését, mivel az egész Európai Unióban működtetni kívánt kockázatitőke-alapokra az egyes tagállamokban különböző szabályok lennének érvényesek. A portfólió-összetételre, a befektetési célokra és az elfogadható befektetőkre vonatkozó eltérő minőségi követelmények emellett eltérő befektetővédelmi szinteket eredményezhetnek, továbbá az „európai kockázatitőke-alapok” befektetési ügyletei tekintetében zavaros elképzelésekhez vezethetnek. Emellett a befektetőknek össze kell tudniuk hasonlítani a különböző kockázatitőke-alapok befektetési ügyleteit. Fel kell számolni a kockázatitőke-alapok határokon átnyúló forrásbevonási tevékenységét akadályozó jelentős tényezőket, meg kell akadályozni az említett alapok közötti verseny torzulását, és elejét kell venni annak, hogy a jövőben bármely olyan további tényező léphessen fel, amely akadályozhatná az alapok forgalmazását és jelentős mértékben torzíthatná a versenyt. Ebből következően a megfelelő jogalap az EUMSZ-nek az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlata szerint értelmezett 114. cikke.

(3) Szükség van olyan rendelet elfogadására, amely az európai kockázatitőke-alapokra alkalmazandó egységes szabályokat állapít meg, és valamennyi tagállamban ennek megfelelő kötelezettségeket ír elő azokra az alapkezelőkre vonatkozóan, amelyek „európai kockázatitőke-alap” megnevezés alatt kívánnak forrásbevonást végrehajtani az Európai Unióban. Ezeknek a követelményeknek biztosítaniuk kell azon befektetők bizalmát, amelyek kockázatitőke-alapokba kívánnak befektetni.

(4) Az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használatára vonatkozó minőségi követelmények rendeletben történő megállapítása biztosítaná azt, hogy a megállapított követelmények közvetlenül alkalmazandók legyenek az olyan kollektív befektetési vállalkozásokra, amelyek e megnevezés alatt végeznek forrásbővítést. Így egy irányelv átültetésével a nemzeti követelmények különbözőségei megszüntethetők lennének, amely biztosítaná a megnevezés használatának egységes feltételeit. E rendelet következtében a szóban forgó megnevezést használó kollektív befektetési vállalkozásokra az Európai Unió egészében azonos szabályok lennének érvényesek, ami azoknak a befektetőknek a bizalmát is növelné, amelyek kockázatitőke-alapokba kívánnak befektetni. A rendelet csökkentené a szabályozás bonyolultságát és az alapkezelőknek a kockázatitőke-alapokat szabályozó, gyakran eltérő nemzeti szabályoknak való megfeleléssel járó költségeit, különösen azon alapkezelők esetében, amelyek határokon átnyúló módon kívánnak forrásbevonást végrehajtani. A rendeleti szabályozás hozzájárul a verseny torzulásának megakadályozásához is.

(5) Az e rendelet és a kollektív befektetési vállalkozásokra és azok alapkezelőire vonatkozó szabályok közötti kapcsolat tisztázása végett szükséges megállapítani, hogy ez a rendelet kizárólag az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i, 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[13] 1. cikke szerinti, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoktól eltérő, olyan kollektív befektetési vállalkozások alapkezelőire alkalmazandó, amelyek székhelye az Európai Unióban található, és az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2011. június 8-i, 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[14]összhangban a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatósága nyilvántartásba vette őket. A rendeletet továbbá kizárólag azokra az alapkezelőkre kell alkalmazni, amelyek olyan minősített kockázatitőke-alapok portfólióit kezelik, amelyek összesített eszközértéke nem haladja meg az 500 millió EUR küszöbértéket. E küszöbérték számításának alkalmazhatósága érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti, jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskört a küszöbérték-számítás meghatározása tekintetében a Bizottságra kell ruházni. A Bizottságnak e hatáskör gyakorlásakor, a kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó szabályok következetességének biztosítása céljából, figyelembe kell vennie a Bizottság által a 2011/61/EU irányelv 3. cikk (6) bekezdése a) pontjának megfelelően elfogadott intézkedéseket.

(6) Ezt a rendeletet nem kell alkalmazni akkor, ha a kollektív befektetési vállalkozás nem kívánja használni az „európai kockázatitőke-alap” megnevezést. Ezekben az esetekben továbbra is a meglévő nemzeti és az általános uniós előírások érvényesek.

(7) E rendelet feladata, hogy megállapítsa a minősített kockázatitőke-alapok jellegére, nevezetesen az olyan potfólióvállalkozásokra vonatkozó egységes szabályokat, amelyekbe a minősített kockázatitőke-alapok jogosultak befektetni, valamint az alkalmazandó befektetési eszközökre vonatkozó egységes előírásokat. Ez azért szükséges, hogy a minősített kockázatitőke-alapok fogalma világosan elhatárolódjon az olyan egyéb alapoktól, amelyek más, kevésbé szakosodott befektetési stratégiát alkalmaznak, mint például a magántőke-befektetések.

(8) Az e rendelettel szabályozott kollektív befektetési vállalkozások pontos körülírásának céljával összhangban, és annak biztosítása érdekében, hogy e befektetési vállalkozások a vállalati fejlődés kezdeti szakaszában lévő kisvállalkozások tőkeellátását segítsék, az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés kizárólag olyan alapokra korlátozható, amelyek az összesített tőke-hozzájárulásaik és le nem hívott tőkéjük legalább 70%-át ilyen vállalkozásokba fektetik be sajáttőke- vagy kvázi-sajáttőke-eszközök formájában.

(9) A minősített kockázatitőke-alapok befektetéseit kizárólag a közvetlenül kibocsátott eszközökbe történő befektetésre szükséges korlátozni, mert így biztosítható, hogy az e rendelet szerinti minősített kockázatitőke-alapok megkülönböztethetőek legyenek a kibocsátott értékpapírokkal a másodlagos piacon kereskedő alternatív befektetési alapok szélesebb körű kategóriájától.

(10) A minősített kockázatitőke-alapok bizonyos fokú befektetési és likviditáskezelési rugalmasságának biztosítása érdekében a rendelet lehetővé tenné a másodlagos kereskedést az összesített tőkehozzájárulás és a le nem hívott tőkebefektetések 30 százalékát meg nem haladó maximális küszöbértékig. A készpénz és pénzeszköz-egyenértékesek rövid távú állományát nem kell figyelembe venni e küszöbérték számításakor.

(11) Annak érdekében, hogy az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés az Európai Unió egész területén a befektetők számára megbízható és könnyen azonosítható legyen, a rendeletben elő kell írni, hogy a minősített kockázatitőke-alapok Európai Unióban történő forgalmazásakor az „európai kockázatitőke-alap” megnevezést kizárólag azok az alapkezelők használhatják, amelyek megfelelnek az e rendeletben megállapított egységes minőségi kritériumoknak.

(12) Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok a céljuknak megfelelő, elkülönült és azonosítható profillal rendelkezzenek, egységes szabályokat kell bevezetni az ilyen minősített alapok portfólió-összetételére és engedélyezett befektetési technikáira vonatkozóan.

(13) Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok ne járuljanak hozzá rendszerszintű kockázatok kialakulásához, valamint hogy az ilyen alapok befektetési tevékenységük során a minősített portfóliótársaságok támogatására összpontosítsanak, meg kell tiltani az alap kölcsönfelvételét vagy tőkeáttétel alkalmazását. Annak érdekében azonban, hogy az alapok fedezni tudják azokat a rendkívüli likviditási hiányokat, amelyek a lehívható tőkének a befektetőktől történő lehívása és az alap számláján történő tényleges jóváírása között előfordulhatnak, a rövid távú kölcsönfelvételt meg kell engedni.

(14) Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok forgalmazása olyan befektetők részére történjen, akik rendelkeznek az ilyen alapok által hordozott kockázatok vállalásához szükséges tudással, tapasztalattal és képességekkel, valamint a minősített kockázatitőke-alapok iránti befektetői bizalom megtartása érdekében bizonyos biztosítékokról kell rendelkezni. A minősített kockázatitőke-alapokat ebből kifolyólag általában csak szakmai ügyfelek részére, vagy a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[15] értelmében szakmai ügyfélnek tekinthető befektetők részére szabad forgalmazni. Ebbe a kategóriába beletartoznak azok a kockázatitőkealap-kezelők is, amelyek maguk is befektetnek kockázatitőke-alapokba. Annak érdekében azonban, hogy a kockázatitőke-alapok befektetőinek köre megfelelően széles legyen, kívánatos, hogy egyes más befektetők, többek között a magas tőkefedezettel rendelkező magánszemélyek is hozzáférhessenek a minősített kockázatitőke-alapokhoz. Ezen egyéb befektetők tekintetében azonban külön biztosítékokat kell megállapítani annak garantálására, hogy a minősített kockázatitőke-alapokat kizárólag olyan befektetők részére forgalmazzák, amelyek az ilyen befektetésekhez megfelelő profillal rendelkeznek. Ezek a biztosítékok kizárják a rendszeres megtakarítási formákon keresztül történő forgalmazást.

(15) Annak érdekében, hogy csak azok a kockázatitőkealap-kezelők használhassák az „európai kockázatitőke-alap” megnevezést, amelyek piaci viselkedésük tekintetében teljesítik az egységes minőségi kritériumokat, a rendeletben szabályokat kell megállapítani az üzletvitelre, valamint a kockázatitőke-alap kezelőjének a befektetőivel fenntartott kapcsolatára vonatkozóan. Ugyanezen okból a rendeletben meg kell határozni az összeférhetetlenségnek az alapkezelők általi kezelésére vonatkozó egységes feltételeket. A szabályoknak azt is meg kell követelniük, hogy az alapkezelő rendelkezzék az összeférhetetlenség megfelelő kezeléséhez szükséges szervezeti és adminisztratív eszközökkel.

(16) Az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés integritásának biztosítása érdekében a rendeletben elő kell írni a kockázatitőkealap-kezelő szervezeti felépítésére vonatkozó minőségi kritériumokat. Ezért rendelkezni kell a minősített kockázatitőke-alapok szabályszerű kezelésére szolgáló megfelelő technikai és emberi erőforrások, valamint elegendő saját forrás meglétére vonatkozó egységes és arányos követelményekről.

(17) A befektetővédelem érdekében gondoskodni kell a minősített kockázatitőke-alap eszközeinek megfelelő értékeléséről. Így a minősített kockázatitőke-alapok alapító dokumentumaiban meg kell határozni az eszközértékelési szabályokat. Ezzel biztosítható az értékelés integritása és átláthatósága.

(18) Annak biztosítása érdekében, hogy az „európai kockázatitőke-alap” megnevezést használó kockázatitőkealap-kezelők megfelelően számot adjanak tevékenységükről, egységes szabályokat kell megállapítani az éves beszámolóra vonatkozóan.

(19) Annak érdekében, hogy a befektetők szemében meg lehessen őrizni az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés integritását, fontos, hogy ezt a megnevezést csak azok a kockázatitőke-alapkezelők használhassák, amelyek a befektetési politikájuk és befektetési céljaik tekintetében teljes mértékben átláthatóak. A rendeletben ezért egységes szabályokat kell megállapítani a kockázatitőkealap-kezelőknek a befektetőik felé fennálló tájékoztatási kötelezettségeire vonatkozóan. Nevezetesen, meg kell határozni a minősített alapok befektetési stratégiájával és célkitűzéseivel, az alkalmazott befektetési eszközökkel, a költségekre és a kapcsolódó díjakra vonatkozó információkkal, valamint a minősített alap által ajánlott befektetés kockázat-nyereség profiljával kapcsolatos, a szerződéskötés előtti tájékoztatási kötelezettségeket. A nagyfokú átláthatóság érdekében a tájékoztatási kötelezettségnek azokra az információkra is ki kell terjednie, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan számítják ki a kockázatitőke-alap kezelőjének díjazását.

(20) Az e rendeletben foglalt egységes követelményeknek való megfelelés hatékony felügyeletének biztosítása érdekében a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága felügyeli, hogy a kockázatitőkealap-kezelők megfelelnek-e az e rendeletben meghatározott egységes követelményeknek. Ezért az a minősített kockázatitőkealap-kezelő, aki az alapjait az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés alatt kívánja forgalmazni, köteles értesíteni szándékáról a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát. Az illetékes hatóságnak nyilvántartásba kell vennie a kockázatitőkealap‑kezelőt, ha valamennyi szükséges információ benyújtásra került, és megfelelő intézkedések biztosítják az e rendelet követelményeinek való megfelelést. A nyilvántartás az Európai Unió egész területén érvényes.

(21) Az e rendeletben megállapított egységes kritériumoknak való megfelelés hatékony felügyeletének biztosítása érdekében a rendeletben meg kell állapítani annak szabályait, hogy mely körülmények fennállása esetén kell frissíteni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott adatokat.

(22) Az e rendeletben foglalt követelmények hatékony ellenőrzése érdekében rendelkezni kell az illetékes felügyeleti hatóságok közötti, határokon átnyúló értesítési eljárásról, amelyet a kockázatitőke-alapok kezelőinek a székhelyük szerinti tagállamban történt nyilvántartásba vétele indít el.

(23) Annak érdekében, hogy a minősített kockázatitőke-alapok forgalmazásának feltételei az Európai Unió egész területén átláthatók legyenek, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) számára elő kell írni egy olyan központi adatbázis működtetését, amely tartalmazza az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett valamennyi minősített kockázatitőke-alapot.

(24) Az e rendeletben foglalt egységes kritériumoknak való megfelelés hatékony ellenőrzése érdekében a rendelet felsorolja azokat a felügyeleti jogköröket, amelyekkel az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell.

(25) A megfelelő végrehajtás érdekében a rendeletben szankciókat kell előírni arra az esetre, ha megsértik a rendelet fő előírásait, azaz a portfólió összetételére, az elfogadható befektetők személyazonosságát érintő biztosítékokra, valamint az „európai kockázatitőke-alap” megnevezésnek a nyilvántartásba vett kockázatitőkealap-kezelők általi kizárólagos használatára vonatkozó szabályokat. El kell rendelni, hogy e legfontosabb előírások megsértése az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használatának megtiltását, és a kockázatitőkealap-kezelőnek a nyilvántartásból való törlését vonja maga után.

(26) A székhely szerinti és a fogadó tagállamnak, valamint az EÉPH-nak információcserét kell folytatnia a felügyeleti információkra vonatkozóan.

(27) Az e rendeletben szabályozott egységes kritériumoknak való megfelelés felügyeletével megbízott szervek közötti hatékony szabályozói együttműködés megköveteli, hogy valamennyi érintett nemzeti hatóságra és az Európai Értékpapír-piaci Hatóságra (EÉPH) magas szintű szakmai titoktartási kötelezettség legyen érvényben.

(28) A pénzügyi szolgáltatások terén alkalmazott technikai standardoknak Európai Unió-szerte következetes harmonizációt és magas szintű felügyeletet kell biztosítaniuk. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az EÉPH-t mint magas szintű szakértelemmel rendelkező szervet megbízni olyan – a Bizottsághoz benyújtandó – végrehajtás-technikai standard-tervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket.

(29) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikke szerinti végrehajtási aktusok révén, valamint az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[16] 15. cikkével összhangban végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el. Az EÉPH-t meg kell bízni a 15. cikk szerinti bejelentési eljárás formájára és módszerére vonatkozó végrehajtás-technikai standard-tervezetek kidolgozásával.

(30) Az e rendeletben meghatározott követelmények pontosítása érdekében – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében – át kell ruházni a Bizottságra a jogi aktusok elfogadására irányuló hatáskört az e rendeletben említett küszöbérték számítása és ellenőrzése céljára használandó módszerek meghatározása, valamint a kockázatitőkealap-kezelők által kerülendő összeférhetetlenségi helyzetek típusainak meghatározása és az ezzel összefüggésben teendő lépések tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, szakértői szinten is.

(31) A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(32) E rendeletet a hatályba lépésének napját követően legkésőbb négy éven belül – a kockázatitőke-piac változásainak figyelembe vétele céljából – felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat eredménye alapján a Bizottság jelentést nyújt be – szükség esetén a megfelelő módosítási javaslatok kíséretében – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(33) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, beleértve a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (7. cikk) és a vállalkozás szabadságát (16. cikk).

(34) A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[17] az irányadó a személyes adatoknak az e rendelettel összefüggésben a tagállamokban végzett, a tagállamok illetékes hatóságai, különösen a tagállamokban kijelölt független közjogi hatóságok felügyelete alatt történő feldolgozására vonatkozóan. A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[18] az irányadó a személyes adatoknak az e rendelet keretében az EÉPH által és az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt végzett feldolgozására vonatkozóan.

(35) Ez a rendelet nem érinti az állami támogatási szabályok minősített kockázatitőke-alapokra történő alkalmazását.

(36) E rendelet célkitűzését, nevezetesen a minősített kockázatitőke-alapok forgalmazására vonatkozó egységes követelmények alkalmazását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani. Az Unió ezért az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett a cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet egyszerű nyilvántartási rendszert ír elő a kockázatitőkealap-kezelők számára, ezáltal teljes mértékben figyelembe veszi az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használatával kapcsolatos biztonság és megbízhatóság, valamint a kockázatitőke-piac hatékony működése és annak különböző szereplőit érintő költségek közötti egyensúly szükségességét. Ilyen módon e rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Ez a rendelet egységes követelményeket határoz meg az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés alatt működő kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozóan, valamint meghatározza az ilyen elnevezés alatt működő kollektív befektetési vállalkozásoknak az Unióban folytatott forgalmazási tevékenységére vonatkozó feltételeket, így hozzájárul a belső piac zavartalan működéséhez. A rendelet egységes szabályokat állapít meg a minősített kockázatitőke-alapoknak az elfogadható befektetők számára Unió-szerte történő forgalmazására, a minősített kockázatitőke-alapok portfólió-összetételére, a minősített kockázatitőke-alapok által alkalmazható befektetési eszközökre és technikákra, valamint az Unió-szerte minősített kockázatitőke-alapokat forgalmazó kockázatitőkealap-kezelők szervezeti felépítésére, üzletvitelére és átláthatóságára vonatkozóan.

2. cikk

1. Ez a rendelet a 3. cikk b) pontja szerinti kollektív befektetési vállalkozások olyan alapkezelőire alkalmazandó, akiknek székhelye az Európai Unióban található, és a 2011/61/EK irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összhangban a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságainál bejegyzéskötelesek, feltéve, hogy olyan minősített kockázatitőkealap-portfóliókat kezelnek, amelyek összesített eszközértéke nem haladja meg az 500 millió EUR küszöbértéket, vagy– azokban a tagállamokban, ahol nem az euró a hivatalos pénznem – e küszöbértéknek ezen rendelet hatályba lépése napján nemzeti valutában kifejezett egyenértékét.

2. Az (1) bekezdésben említett küszöbérték számításakor a kollektív befektetési vállalkozások nem minősített kockázatitőke-alapokat kezelő alapkezelőinek nem kell figyelembe venniük az ezekben az egyéb alapokban kezelt eszközöket.

3. A Bizottság jogosult a 23. cikknek megfelelően az e cikk (1) bekezdésében említett küszöbérték számítási módját meghatározó és a küszöbértéknek való megfelelés folyamatos ellenőrzésére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat elfogadni.

3. cikk

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)      „minősített kockázatitőke-alap”: olyan kollektív befektetési vállalkozás, amely összesített tőke-hozzájárulásainak és le nem hívott tőkéjének legalább 70%-át minősített befektetésekbe helyezi ki;

b)      „kollektív befektetési vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely több befektetőtől gyűjt tőkét azzal a céllal, hogy azt meghatározott befektetési politikának megfelelően ezen befektetők hasznára befektesse, és a 2009/65/EK irányelv 5. cikke alapján nem engedélyköteles;

c)      „minősített befektetés”: olyan sajáttőke- vagy kvázi-sajáttőke-eszköz, amelyet

i.        minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki, és a minősített kockázatitőke-alap közvetlenül a minősített portfólióvállalkozástól szerzi meg, vagy

ii.       minősített portfólióvállalkozás bocsátott ki a minősített portfólióvállalkozás által kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírért cserébe; vagy

iii.      olyan vállalkozás bocsátott ki, amelynek a minősített portfólióvállalkozás többségi tulajdonú leányvállalata, és amelyet a minősített kockázatitőke-alap a minősített portfólióvállalkozás által kibocsátott, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírért cserébe szerzett meg;

d)      „minősített portfólióvállalkozás” olyan vállalkozás, amelyet a minősített kockázatitőke-alap által eszközölt befektetés idején nem jegyeztek a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14) pontja szerinti szabályozott piacon, az alkalmazottainak létszáma nem éri el a 250 főt, továbbá az éves árbevétele nem haladja meg az 50 millió EUR-t, vagy az éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió EUR-t, és önmaga nem kollektív befektetési vállalkozás;

e)      „sajáttőke”: tulajdonosi részesedés egy vállalkozásban, megjelenési formáját tekintve részvény vagy a minősített portfólióvállalkozás tőkéjében való, a befektetők számára kibocsátott részesedés más formája;

f)       „kvázi-sajáttőke”: olyan eszköz, amelynek hozama elsősorban a minősített portfólióvállalkozás nyereségétől vagy veszteségétől függ, és amely nemfizetéssel szemben nincs biztosítva;

g)      „forgalmazás”: valamely kockázatitőkealap-kezelő kezdeményezésére vagy annak nevében az általa kezelt valamelyik kockázatitőke-alap befektetési jegyeire vagy részvényeire vonatkozó közvetlen vagy közvetett ajánlattétel az Unióban lakóhellyel vagy létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező befektetők számára, vagy az említett befektetési jegyek, illetve részvények ilyen befektetők részére történő kibocsátása;

h)      „lehívható tőke”: olyan kötelezettségvállalás, amelynek alapján az érintett személy köteles részesedést szerezni a kockázatitőke-alapban vagy tőkehozzájárulást teljesíteni a kockázatitőke-alap részére;

i)       „kockázatitőkealap-kezelő”: olyan jogi személy, amelynek alaptevékenysége legalább egy minősített kockázatitőke-alap kezelése;

j)       „székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a kockázatitőke-alap kezelőjének alapítási helye vagy létesítő okirat szerinti székhelye van;

k)      „fogadó tagállam”: az – a székhely szerint tagállamtól eltérő – tagállam, amelyben a kockázatitőke-alap kezelője e rendelettel összhangban minősített kockázatitőke-alapokat forgalmaz;

l)       „illetékes hatóság”: az a nemzeti hatóság, amelyet a székhely szerinti tagállam törvényben vagy rendeletben kijelöl arra a feladatra, hogy a 2. cikk (1) bekezdésében említett kollektív befektetési vállalkozások alapkezelőinek nyilvántartását vezesse.

II. FEJEZET AZ „EURÓPAI KOCKÁZATITŐKE-ALAP” MEGNEVEZÉS HASZNÁLATÁNANK FELTÉTELEI

4. cikk

Azok a kockázatitőkealap-kezelők, amelyek megfelelnek az e fejezetben meghatározott követelményeknek, jogosultak az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használatára a minősített kockázatitőke-alapok Európai Unióban történő forgalmazásakor.

5. cikk

1. A kockázatitőkealap-kezelő biztosítja azt, hogy a minősített befektetésektől eltérő eszközökbe történő befektetés esetén az alap összesített tőke-hozzájárulásainak és le nem hívott tőkéjének legfeljebb 30%-át fektetik a minősített befektetésektől eltérő eszközökbe. A rövid távú pénzeszközöket és pénzeszköz-egyenértékeseket nem kell figyelembe venni e határérték számításánál.

2. A kockázatitőkealap-kezelő a minősített kockázatitőke-alap szintjén nem vesz fel kölcsönt, nem bocsát ki hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, nem vállal garanciát, és nem alkalmaz olyan módszert, amely akár pénz- vagy értékpapírkölcsönök, akár származékos pozíciók felvétele útján vagy bármely más módon növelné az alap kockázatát.

3. A (2) bekezdésben megállapított tilalom nem vonatkozik a 120 naptári napot meg nem haladó, nem meghosszabbítható határidejű, a lehívható tőkének a befektetőktől történt lehívása és annak beérkezése közötti likviditásfenntartás érdekében történő kölcsönfelvételre.

6. cikk

A kockázatitőkealap-kezelők a minősített kockázatitőke-alap befektetési jegyeit és részvényeit kizárólag olyan befektetők részére forgalmazzák, amelyek a 2004/39/EK irányelv II. mellékletének I. szakasza szerinti szakmai ügyfeleknek minősülnek, vagy amelyek a 2004/39/EK irányelv II. mellékletének II. szakaszával összhangban, kérésre, szakmai ügyfélként kezelhetők, vagy egyéb befektetők részére, amennyiben:

a)      az egyéb befektetők legalább 100 000 EUR befektetésére vállalnak kötelezettséget;

b)      az egyéb befektetők írásban, a befektetési kötelezettségvállalásról megkötendő szerződéstől független dokumentumban kijelentik, hogy tudatában vannak a tervezett kötelezettségvállalással vagy befektetéssel járó kockázatnak;

c)      a kockázatitőke alap kezelője értékeli a befektető szakértelmét, tapasztalatát és ismereteit annak feltételezése nélkül, hogy a befektető rendelkezik a 2004/39/EK irányelv II. mellékletének I. szakaszában felsorolt ügyfelek piaci ismereteivel és tapasztalatával;

d)      a kockázatitőke-alap kezelője a tervezett kötelezettségvállalás vagy befektetés tekintetében a szükséges mértékben meg van győződve arról, hogy a befektető képes saját befektetési döntéseit meghozni és megérteni a fennálló kockázatokat, valamint arról, hogy az ilyen jellegű kötelezettségvállalás megfelelő az adott befektető számára;

e)      a kockázatitőke-alap kezelője írásban megerősíti, hogy a c) pontban említett értékelést elvégezte és a d) pontban foglalt feltételek teljesülnek.

7. cikk

A kockázatitőke-alap kezelője az általa kezelt minősített kockázatitőke-alappal kapcsolatban:

a)      kellő szaktudással, gondossággal és figyelemmel jár el tevékenységeinek gyakorlása során;

b)      megfelelő szabályozási elveket és eljárásokat alkalmaz a befektetők és a jogosult portfólióvállalkozások érdekeit érintő, várhatóan felmerülő jogellenes gyakorlatok megakadályozására;

c)      üzleti tevékenységét úgy végzi, hogy a lehető legnagyobb mértékben előmozdítja az általa kezelt minősített kockázatitőke-alapok és az ilyen alapokba befektetők érdekeit, valamint a piac integritását;

d)      a minősített portfólióvállalkozásokba történő befektetések kiválasztása és folyamatos ellenőrzése során nagyfokú gondossággal jár el;

e)      megfelelő szaktudással és ismeretekkel rendelkezik arról a minősített portfólióvállalkozásról, amelybe befektet.

8. cikk

1. A kockázatitőkealap-kezelő köteles felismerni és megakadályozni az összeférhetetlenségi helyzeteket, illetve amennyiben az összeférhetetlenség nem kerülhető el, úgy köteles azt kezelni és nyomon követni, valamint a (4) bekezdésnek megfelelően nyilvánosságra hozni annak megakadályozása céljából, hogy az összeférhetetlenségi helyzet hátrányosan befolyásolja a minősített kockázatitőke-alapok és az azokba befektetők érdekeit, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy az általa menedzselt minősített kockázatitőke-alapokat méltányosan kezeljék;

2. A kockázatitőkealap-kezelő különösen az alábbiak között esetleg felmerülő összeférhetetlenségi helyzeteket veszi figyelembe:

a)      kockázatitőkealap-kezelők, a kockázatitőkealap-kezelői tevékenységét ténylegesen ellátó személyek, a kockázatitőkealap-kezelő felett közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzést gyakorló vagy a kockázatitőkealap-kezelő által közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött alkalmazott vagy egyéb személy, valamint a kockázatitőkealap-kezelők által kezelt minősített kockázatitőke-alap, vagy az azokba befektetők;

b)      a minősített kockázatitőke-alap vagy az abba befektetők, valamint valamely egyéb, ugyanazon kockázatitőkealap-kezelő által kezelt minősített kockázatitőke-alap, vagy az abba befektetők.

3. A kockázatitőkealap-kezelők hatékony szervezeti és adminisztratív megoldásokkal biztosítják, hogy megfeleljenek az (1) és (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek.

4. Az összeférhetetlenségi helyzetet azokban az esetekben kell az (1) bekezdés szerint nyilvánosságra hozni, amikor a kockázatitőkealap-kezelő által az összeférhetetlenség felismerésére, megelőzésére, kezelésére és nyomon követésére alkalmazott szervezeti megoldások nem elegendőek ahhoz, hogy kellő megbízhatósággal garantálják a befektetők érdeksérelme kockázatának elkerülését. A kockázatitőke-alap kezelőjének – mielőtt a befektetők nevében üzleti tevékenységet végezne – világosan fel kell tárnia a befektetők előtt az összeférhetetlenség általános jellemzőit vagy forrását.

5. A Bizottság a 23. cikkben foglaltakkal összhangban jogosult az alábbiakat meghatározó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására:

a)      az e cikk (2) bekezdésében említett összeférhetetlenség típusai;

b)      a kockázatitőkealap-kezelőktől elvárható, az összeférhetetlenség felismerésére, megelőzésére, kezelésére, nyomon követésére és nyilvánosságra hozatalára irányuló struktúrák, szervezeti és adminisztratív eljárások tekintetében megteendő lépések.

9. cikk

A kockázatitőkealap-kezelőknek mindenkor rendelkezniük kell elegendő saját forrással, valamint a minősített kockázatitőke-alapok megfelelő kezeléséhez szükséges, megfelelő és kielégítő emberi és technikai erőforrással.

10. cikk

Az eszközök értékelésére vonatkozó szabályokat a minősített kockázatitőke-alap alapító dokumentumaiban kell meghatározni.

11. cikk

1. A kockázatitőke-alap kezelője az általa kezelt valamennyi minősített kockázatitőke-alapról éves beszámolót nyújt be a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához a pénzügyi év végétől számított 6 hónapon belül. A beszámoló ismerteti a minősített kockázatitőke-alap portfólió-összetételét és az eltelt évben folytatott tevékenységét. A beszámoló tartalmazza a minősített kockázatitőke-alap auditált pénzügyi elszámolásait. A beszámolót a mindenkori beszámolási standardoknak, valamint a kockázatitőkealap-kezelő és a befektetők közötti megállapodásoknak megfelelően kell elkészíteni. A kockázatitőkealap-kezelő a beszámolót a befektetők kérésére a befektetők rendelkezésére bocsátja. A kockázatitőke-alapkezelők és a befektetők a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban egyéb megállapodásokat is köthetnek egymással.

2. Amennyiben a kockázatitőkealap-kezelőnek a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[19] összhangban a minősített kockázatitőke-alapról éves pénzügyi beszámolót kell közzétennie, úgy az e cikk (1) bekezdésében említett információk külön vagy az éves pénzügyi beszámoló kiegészítéseként is rendelkezésre bocsáthatók.

12. cikk

1. A kockázatitőkealap-kezelő a befektetőket a befektetési döntéseik meghozatala előtt legalább az alábbiakról tájékoztatja:

a)      a kockázatitőkealap-kezelő, valamint a vele a minősített kockázatitőke-alapok kezelésével kapcsolatban szerződésben álló bármely egyéb szolgáltató kiléte, valamint e szereplők feladatainak ismertetése;

b)      a minősített kockázatitőke-alap befektetési stratégiájának és céljainak leírása, beleértve a minősített portfólióvállalkozások típusainak és minden egyéb olyan eszköz leírását, amelyekbe a minősített kockázatitőke-alap befektethet, valamint az alkalmazható befektetési technikák és az érvényes befektetési korlátozások ismertetését;

c)      a minősített kockázatitőke-alap kockázati profiljának ismertetése, és minden olyan kockázat leírása, amely azokhoz az eszközökhöz kapcsolódik, amelyekbe az alap befektethet, vagy azokhoz a technikákhoz köthető, amelyeket az alap alkalmazhat;

d)      a minősített kockázatitőke-alap értékelési eljárásának, valamint az eszközértékelés árazási módszerének leírása, beleértve a minősített portfólióvállalkozások értékelésére szolgáló módszereket;

e)      a kockázatitőkealap-kezelőt illető díj kiszámítási módszerének ismertetése;

f)       a befektetőkre közvetlenül vagy közvetetten terhelendő minden díj, illeték és költség, valamint ezek legmagasabb összegének meghatározása;

g)      amennyiben rendelkezésre áll, a minősített kockázatitőke-alap korábbi teljesítménye;

h)      azoknak az eljárásoknak a leírása, amelyekkel a minősített kockázatitőke-alap megváltoztathatja befektetési stratégiáját, befektetési politikáját, vagy mindkettőt.

2. Amennyiben a minősített kockázatitőke-alapnak a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[20] vagy a nemzeti joggal összhangban a minősített kockázatitőke-alapról tájékoztatót kell közzétennie, úgy az e cikk (1) bekezdésében említett információk külön vagy a tájékoztató részeként is rendelkezésre bocsáthatók.

III. FEJEZET FELÜGYELET, IGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS

13. cikk

1. Azok a kockázatitőkealap-kezelők, amelyek az „európai kockázatitőke-alap” megnevezés használata mellett kívánják minősített kockázatitőke-alapjaikat forgalmazni, tájékoztatják e szándékukról a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságát, és közlik az alábbi adatokat:

a)      a minősített kockázatitőke-alapok kezelését ténylegesen végző személyek adatai;

b)      azoknak a minősített kockázatitőke-alapoknak a megnevezése, amelyek befektetési jegyeit vagy részvényeit forgalmazni kívánják, valamint az alapok befektetési stratégiája;

c)      információk a II. fejezet szerinti követelményeknek való megfelelés érdekében tett intézkedésekről;

d)      azoknak a tagállamoknak a felsorolása, amelyekben a kockázatitőkealap-kezelő forgalmazni kívánja az egyes minősített kockázatitőke-alapokat;

2. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága csak akkor veszi nyilvántartásba a kockázatitőke-alap kezelőjét, ha meggyőződött az alábbiakról:

a)      az (1) bekezdésben előírt adatok hiánytalanul beérkeztek, és

b)      az (1) bekezdés c) pontjával összhangban bejelentett intézkedésekkel biztosítható a II. fejezet követelményeinek való megfelelés.

3. A nyilvántartásba vétel az Unió egész területén érvényes, és jogosulttá teszi a kockázatitőkealap-kezelőt arra, hogy Európai Unió-szerte „európai kockázatitőke-alap” megnevezésű minősített kockázatitőke-alapokat forgalmazzon.

14. cikk

A kockázatitőke-alapkezelő köteles tájékoztatni a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát, amennyiben:

a)      új minősített kockázatitőke-alapot kíván forgalmazni;

b)      már létező minősített kockázatitőke-alapot kíván forgalmazni a 13. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett felsorolásban nem szereplő tagállamban.

15. cikk

1. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a kockázatitőkealap-kezelő nyilvántartásba vétele után a nyilvántartás megtörténtéről haladéktalanul értesíti a 13. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti tagállamokat és az EÉPH-t.

2. A 13. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti fogadó tagállamok a 13. cikk szerint nyilvántartásba vett kockázatitőkealap-kezelővel szemben nem írhatnak elő semmiféle követelményt vagy adminisztratív eljárást a minősített kockázatitőke-alapok forgalmazásával kapcsolatban, továbbá nem köthetik a forgalmazást előzetes jóváhagyáshoz.

3. E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az EÉPH az értesítés formáját meghatározó végrehajtás-technikai standard-tervezeteket dolgoz ki.

4. Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standard-tervezeteket [dátum beszúrása]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

5. A Bizottság felhatalmazást kap az e cikk 3. bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében meghatározott eljárással összhangban történő elfogadására.

16. cikk

Az EÉPH az interneten keresztül nyilvánosan hozzáférhető központi adatbázist tart fenn, amely tartalmazza az Unióban az e rendelettel összhangban nyilvántartásba vett valamennyi kockázatitőkealap-kezelőt.

17. cikk

A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága felügyeli az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelést.

18. cikk

Az illetékes hatóságok – a nemzeti joggal összhangban – rendelkeznek a feladataik ellátásához szükséges valamennyi felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel. Az illetékes hatóságok különösen az alábbi hatáskörökkel rendelkeznek:

a)      betekintési joguk van minden dokumentumba, függetlenül azok formájától, azokról másolatot kérhetnek vagy készíthetnek;

b)      haladéktalan adatközlésre szólíthatják fel a kockázatitőkealap-kezelőt;

c)      bárkitől tájékoztatást kérhetnek a kockázatitőkealap-kezelő vagy a minősített kockázatitőke-alap tevékenységéről;

d)      helyszíni ellenőrzést végezhetnek előzetes bejelentéssel vagy előzetes bejelentés nélkül;

e)      felszólíthatják a kockázatitőke-alap kezelőjét az e rendelet előírásainak betartására, és arra, hogy tartózkodjon minden olyan magatartás megismétlésétől, amely e rendelet előírásainak megszegését jelentheti.

19. cikk

1. A tagállamok megállapítják az e rendelet előírásainak megsértése esetén alkalmazandó adminisztratív intézkedésekre és szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges rendelkezést azok végrehajtása érdekében. Az intézkedések és szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó jellegűek.

2. [e rendelet hatályba lépését követő 24 hónappal] a tagállamok értesítik a Bizottságot és az EÉPH-t az (1) bekezdésben említett szabályokról. A tagállamok az említett szabályok későbbi módosításairól haladéktalanul értesítik a Bizottságot és az EÉPH-t.

20. cikk

1. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága meghozza a (2) bekezdésben említett megfelelő intézkedéseket, amennyiben a kockázatitőkealap-kezelő:

a)      nem tesz eleget a portfólió-összetételre vonatkozó követelményeknek és ezzel megszegi az 5. cikkben foglaltakat;

b)      a minősített kockázatitőke-alapot nem elfogadható befektetők részére forgalmazza és ezzel megszegi a 6. cikkben foglaltakat;

c)      elmulasztja a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságánál történő nyilvántartásba vételt és ezzel megszegi a 13. cikk előírásait.

2. Az (1) bekezdésben említett esetekben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága szükség szerint a következő intézkedéseket teszi meg:

a)      megtiltja a kockázatitőkealap-kezelő által kezelt egy vagy több, minősített kockázatitőke-alap „európai kockázatitőke-alap” megnevezéssel történő forgalmazását;

b)      törli a kockázatitőkealap-kezelőt a nyilvántartásból.

3. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztatja a 13. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti fogadó tagállamok illetékes hatóságait a kockázatitőkealap-kezelőnek a nyilvántartásból történő, az e cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti törléséről.

4. A minősített kockázatitőke-alapoknak az Európai Unióban „európai kockázatitőke-alap” megnevezés alatti forgalmazási joga azonnali hatállyal megszűnik az illetékes hatóság (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti döntésének napján.

21. cikk

1. Az illetékes hatóságok és az EÉPH együttműködik egymással minden olyan esetben, amikor az az e rendelet szerinti feladataik elvégzéséhez szükséges.

2. Az illetékes hatóságok és az EÉPH kicserélnek egymással minden olyan információt és dokumentumot, amely az e rendelet előírásai megszegésének megállapításához és a kötelességszegések orvoslásához szükséges.

22. cikk

1. Minden olyan személyre, aki az illetékes hatóságoknál vagy az EÉPH-nál dolgozik vagy korábban dolgozott, valamint az illetékes hatóságok által megbízott könyvvizsgálókra és szakértőkre egyaránt vonatkozik a szakmai titoktartás kötelezettsége. Ezek a személyek semmilyen, a feladataik ellátása során szerzett bizalmas információt nem tárhatnak fel más személy vagy hatóság számára, kivéve, ha az összefoglaló vagy összesítő formában történik, úgy, hogy a kockázatitőke‑alapkezelőket és minősített kockázatitőke-alapokat ne lehessen egyenként azonosítani, a büntetőjog hatálya alá tartozó esetek és az e rendelettel kapcsolatos eljárások kivételével.

2. A tagállamok illetékes hatóságai és az EÉPH információcserét folytathatnak az e rendelettel vagy egyéb, a kockázatitőkealap-kezelőkre és a minősített kockázatitőke-alapokra alkalmazandó uniós joggal összhangban.

3. Ha az illetékes hatóságok vagy az EÉPH bizalmas adatokat kap a (2) bekezdésben foglaltak alapján, akkor ezeket az adatokat kizárólag a feladataik ellátása során, és csak az igazgatási és bírósági eljárások céljára használhatják.

IV. FEJEZET ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

23. cikk

1. A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

2. A Bizottság e rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében és 8. cikkének (5) bekezdésében említett felhatalmazása e rendelet hatályba lépésének napjától számított négy évre szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a négy éves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt nem ellenzi a meghosszabbítást, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

3. Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (3) bekezdésében és a 8. cikk (5) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon, vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

4. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusról, annak elfogadását követően, haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

5. A 2. cikk (3) bekezdése vagy a 8. cikk (5) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról történt értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejáratát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

24. cikk

1. A Bizottság e rendeletet legkésőbb annak hatályba lépése napjától számított négy év elteltével felülvizsgálja. A felülvizsgálat tartalmazza a rendeletben előírt szabályok működésének és az alkalmazásuk során szerzett tapasztalatok általános felmérését, többek között a következőket:

a)      milyen széles körben használták a kockázatitőke-alapok kezelői az „európai kockázatitőke-alap” megnevezést a különböző tagállamokban akár a tagállamon belül, akár a határokon átívelő módon;

b)      a rendelet hatálya, beleértve az 500 millió EUR összegű küszöbértéket.

2. A Bizottság az EÉPH-val folytatott konzultációt követően – adott esetben a vonatkozó jogalkotási javaslattal együtt – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

25. cikk

Ez a rendelet Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A rendeletet 2013. július 22-től kell alkalmazni, a 2. cikk (3) bekezdésének és a 8. cikk (5) bekezdésének kivételével, amelyek az e rendelet hatálybalépésének dátumával kezdődően alkalmazandók.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, … -án/-én.

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

Elnök                                                             Elnök

[1]               Az Európai Központi Bank legfrissebb felmérése szerint az eurózónába tartozó vizsgált kis- és középvállalkozások több mint 50%-a számolt be arról, hogy a bankok által alkalmazott kamatlábak növekednek, továbbá a bankok szigorúbb feltételekkel adnak hitelt a kis- és középvállalkozásoknak.

[2]               Az Európai Központi Bank legutóbbi, 2010 szeptembere és 2011 februárja között az Európai Bizottsággal közösen végzett, az eurózónában működő kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz jutásáról szóló felmérése szerint a vizsgált kis- és középvállalkozások 15%-a a finanszírozáshoz jutást nevezte meg a legsúlyosabb problémának, és ez a helyzet nem változott a korábban végzett felmérésekhez képest. http://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/accesstofinancesmallmediumsizedenterprises201104en.pdf?b704f6b228e071bea9507d7569412805

[3]               Forrás: Az Európai Kockázati és Magántőke Egyesület (European Private Equity and Venture Capital Association, EVCA) 2011-es becslése.

[4]               http://ec.europa.eu/europe2020/index_hu.htm, 2010. március 3., és ugyancsak elismerve az Innovatív Unió keretében, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0546:FIN:HU:PDF#page=2 2010. október 6.

[5]               http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0206:FIN:HU:PDF 2011. április 13

[6]               http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0669:FIN:HU:PDF

[7]               A kockázati tőke három finanszírozási formában működik: (i) üzleti angyalok nem hivatalos befektetése, (ii) vállalkozási tőke és (iii) kis- és középvállalkozásokra és nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásokra szakosodott részvénypiacok.

[8]               A kockázatitőke-befektetés cselekvési terve, 2003. évi zárójelentés: http://ec.europa.eu/internal_market/securities/riskcapital/index_en.htm

[9]               http://ec.europa.eu/internal_market/investment/venture_capital_en.htm

[10]             HL C …, …, …. o.

[11]             HL C …, …, …. o.

[12]             HL C …, …, …. o.

[13]             HL L 302., 2009.11.17, 32. o.

[14]             HL L 174., 2011. július 1., 1. o.

[15]             HL L 145., 2004. április 30., 1. o.

[16]             HL L 331., 2010.12.15, 84. o.

[17]             HL L 281., 1995. november 23., 31. o.

[18]             HL L 8., 2001.1.12, 1. o.

[19]             HL L 390., 2004.12.31, 38. o.

[20]             HL L 345., 2003.12.31, 64. o.