INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

A szegénységben élők sokasága továbbra is komoly probléma a fejlődő országokban. Noha jelentős előrelépések történtek, a legtöbb fejlődő ország még mindig elmaradásban van a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez és képtelen rátérni az átfogóan értelmezett, azaz a gazdasági, társadalmi és – az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését és az azokhoz való alkalmazkodást is magában foglaló – környezeti értelemben vett fenntartható fejlődés útjára.

A helyzetet tovább súlyosbítja a globális kihívások fokozódása, és az, hogy a fejlődő országokat súlyosan érinti a szociális és gazdasági instabilitást, a kényszerű migrációt, az élelmezésbiztonság hiányát és a külső megrázkódtatásoknak való kiszolgáltatottság növekedését eredményező legújabb válságok sorozata. Egyre többen ismerik el, hogy a fenntartható társadalmi-gazdasági növekedés szempontjából létfontosságú természeti és környezeti erőforrásokat egyre nagyobb mértékben veszélyezteti az éghajlatváltozás és a gyors népességnövekedés. Ez sok fejlődő országban tovább rontja az egyébként is instabil helyzetet és veszélyezteti a fejlődésben elért konkrét eredményeket.

Az Európai Unió továbbra is elkötelezetten segíti a fejlődő országokat a szegénység visszaszorításában, hosszabb távon pedig végleges felszámolásában. E célkitűzés elérése érdekében elfogadták a 2007–2013-as időszakra vonatkozó fejlesztési együttműködési eszközről (DCI) szóló rendeletet, amelynek elsődleges és átfogó célja a szegénység felszámolása a partnerországokban és -régiókban. E rendelet háromféle programot szabályoz: (i) az Ázsiával, Latin-Amerikával, Közép-Ázsiával, a Közel-Kelettel és Dél-Afrikával folytatott együttműködésre kiterjedő kétoldalú és regionális földrajzi programok; (ii) a következő tárgykörű tematikus programok: befektetés az emberekbe, környezetvédelem és az energiát is magában foglaló természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, nem állami szereplők és helyi hatóságok, élelmezésbiztonság, valamint migráció és menekültügy; és (iii) a cukortermelő országokra vonatkozó kísérő intézkedések.

A jelenlegi fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendelet 2013. december 31-én veszti hatályát. A fejlesztési együttműködési eszköz különböző felülvizsgálatai elismerték annak többletértékét és a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez való hozzájárulását, ám bizonyos hiányosságokra is rámutattak. Az új kihívások, valamint az Európa 2020 stratégiában és az Európai Unió legújabb fejlesztéspolitikájában rögzített prioritások arra ösztönözték a Bizottságot, hogy a fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendeletet felülvizsgáló és kiigazító javaslatot készítsen „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című 2011. június 29-i közleménnyel és „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című 2011. október 13-i közleménnyel összhangban.

2.           AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

Nyilvános konzultáció

A Bizottság az Unió külső fellépésének jövőbeni finanszírozására vonatkozóan nyilvános konzultációt szervezett a 2010. november 26. és 2011. január 31. közötti időszakban. Az eljárás alapját egy online kérdőív képezte, amelyet a „Milyen pénzügyi eszközökkel történjék az EU külső fellépéseinek finanszírozása 2013 után?” című háttérdokumentum egészített ki. A válaszok általában véve nem utaltak arra, hogy szükség lenne a meglévő eszközök jelenlegi szerkezetének lényegi átalakítására. Mindazonáltal több problémát is meghatároztak, melyeket a Fejlesztési Együttműködési Eszközről szóló új rendelet szövegezésekor ennek megfelelően figyelembe vettek:

· A válaszadók többsége (mintegy 70 %-a) úgy ítélte meg, hogy az uniós pénzügyi beavatkozás jelentős többletértéket biztosított. A válaszadók szerint az Európai Uniónak ki kell aknáznia a világszintű jelenlétéből, széleskörű szakértelméből, szupranacionális jellegéből és a koordináció előmozdítójaként játszott szerepéből eredő komparatív előnyöket.

· A válaszadók csaknem mindegyike (92 %-a) támogatta, hogy az uniós pénzügyi eszközök hatékonyságának növelése érdekében jobban differenciáljanak a kedvezményezett országokat között, helyzetükre testre szabott módon. Ennek megfelelően nyomatékosabbá válik a kedvezményezett országok közötti differenciálás.

· A válaszadók széles köre támogatta, hogy a kedvezményezett ország részére feltételül szabhassák az emberi jogok, a kisebbségek, a jó kormányzás és a kulturális kifejezési formák sokszínűségének tiszteletben tartását (a válaszadók 78 %-a), illetve a szakpolitikák minőségét, valamint az erőteljes szakpolitikák végrehajtása iránt mutatott képességet és hajlandóságot (a válaszadók 63 %-a). A rendeletjavaslat az együttműködés alapjaként ismeri el a nemzeti fejlesztési tervek és a közösen kialakított uniós stratégiák fontosságát. A javaslat az Európai Unió alapvető értékeit és elveit is hangsúlyozza, és ezzel erősíti a feltételekhez kötöttség és a kölcsönös elszámoltathatóság elvét.

· A válaszadók jelentős többsége támogatta a végrehajtás rugalmasságának növelését, különösen a régiókon átívelő kihívások leküzdése érdekében, amit úgy tűnik, megnehezítenek az egyedi eszközök „földrajzi korlátai” (a Európai Fejlesztési Alap csak az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokra [AKCS-országok], a Fejlesztési Együttműködési Eszköz [DCI] csak Latin-Amerikára, Ázsiára, Közép-Ázsiára, a Közel-Keletre és Dél-Afrikára, az európai szomszédsági és partnerségi eszköz [ENPI] pedig csak a szomszédságpolitikában részt vevő országokra korlátozódik). A rendeletjavaslat a régiókon átívelő jelentőségű tevékenységek végrehajtásáról rendelkezik, és a rugalmasság növelése valamint a végrehajtás egyszerűsítése érdekében csoportosítja a különböző tematikákat.

· A válaszadók többsége egyetértett azzal, hogy a tagállamokkal (és feltehetően a kedvezményezett országokkal) közös programozás és társfinanszírozás növelheti az Európai Unió külső tevékenységének hatásfokát és koherenciáját, egyszerűsítheti a támogatás nyújtását, és általában véve csökkentheti a tranzakciós költségeket. A rendeletjavaslat erre is kitér.

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A Bizottság különböző jelentések (értékelések, pénzügyi ellenőrzések, tanulmányok, félidős felülvizsgálatok) belső felülvizsgálatát végezte el. A felülvizsgálat a sikerek és kudarcok tanulmányozására irányult és tanulságokat volt le a pénzügyi eszközök tervezésére vonatkozóan.

A felülvizsgálatból kiderült, hogy a jelenlegi fejlesztési együttműködési eszköz hozzájárult a millenniumi fejlesztési célok felé történő előrelépéshez a fejlődő országokban. A fejlesztési együttműködési eszköz végrehajtási módszerei, így például a költségvetés-támogatás, és az ágazatlefedő megközelítés a partnerországokkal való alaposabb együttműködést tett lehetővé, a donorok közötti pedig hatékonyabb munkamegosztást eredményezett a társfinanszírozás útján.

A felülvizsgálat azonban számos hiányosságot észlelt.

· Az EU külső tevékenységének egyre inkább részévé válnak az EU különböző belső politikái. Az Európa 2020 stratégiával és a Lisszaboni Szerződéssel összhangban szükségessé vált a belső és külső tevékenységek kölcsönös megerősítése. A meglévő szerkezet nem tett lehetővé a Bizottság számára megfelelő mértékű hatékony beavatkozást. A helyzeten jelentősen javít majd a tematikák egy cím alatt történő csoportosítása.

· A tematikus programok néhány esetben túlságosan széttöredeztek voltak ahhoz, hogy világszintű válsághelyzetekre (például az élelmiszerárak válsága, madárinfluenza) adhassanak választ, vagy nemzetközi kötelezettségvállalásokat eredményezhessenek a legmagasabb politikai szinten (például biológiai sokféleség és éghajlatváltozás). A tematikus keret használata ezért a különböző tematikus programok csoportosítása általi nagyobb fokú rugalmasságot igényelt, és a globális közjavakkal és kihívásokkal kapcsolatos következetesebb és átfogóbb hosszú távú szerepvállalást, valamint a legszegényebbeket érő különböző válsághelyzetekre való válaszadást tesz lehetővé.

· A fejlesztési együttműködési eszközről szóló jelenlegi rendelet a fejlődő országok széles körét fogja át a legkevésbé fejlett országoktól a közepes jövedelmű országok felső sávjáig. A partnerországok közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek közelmúltbeli növekedése és az új célkitűzések kialakulása fokozott differenciálást kíván. Az új rendeletjavaslat további útmutatással szolgál a differenciálással kapcsolatban, ami lehetővé teszi az EU számára, hogy a támogatásnyújtást a leginkább rászorulók részére, valamint oda csoportosítsa, ahol a legnagyobb hatás várható. A szakpolitika teljességét szem előtt tartva a Bizottság egy új eszköz (Partnerségi Eszköz) létrehozását is javasolja a puszta fejlesztéstámogatáson túlmutató célkitűzések megvalósítása érdekében.

· A külső támogatási eszközök jelenlegi rendszerében nehézkes a régióközi kezdeményezések támogatása. Ez a probléma különösen az EU–Afrika közös stratégia végrehajtása során jelentkezett. A Fejlesztési Együttműködési Eszközről szóló új rendelet jobb jogi alapot nyújt az EU–Afrika közös stratégia végrehajtásához.

· A fejlesztési együttműködési eszközről szóló jelenlegi rendeletben az instabil és válságot követő helyzetben lévő államokra és országokra vonatkozó rendelkezések elégtelenek, mivel alábecsülik a jogállamiságot és kormányzást megerősítő politikai folyamatok támogatásának szükségességét. Az átmenettel járó kihívásoknak való megfelelés egy sor, az ország egészének szintjén végrehajtott, sajátos szükségetekre épített és közös stratégiához kapcsolódó választ igényel (holisztikus szemlélet). Az új rendelet jobban figyelembe veszi az említett kihívásokat, és oldja a finanszírozási alapok elosztásához, a programozáshoz és végrehajtáshoz kapcsolódó döntéshozatali eljárás szigorát.

· A fejlesztési együttműködési eszközről szóló jelenlegi rendelet indikatív keretösszegeket tartalmaz minden egyes régió vonatkozásában, ám nem szerepelnek benne fel nem osztott (tartalék)alapok. Ez csökkenti az előre nem látható szükségletek (új politikai prioritások, természeti vagy ember által okozott katasztrófák, stb.) kielégítéséhez szükséges források mozgósíthatóságának körét. Az új rendelet az előre nem látható eseményekre adott válaszadáshoz felhasználható fel nem osztott tartalékalapok elkülönítését javasolja.

· Végezetül, a fejlesztési együttműködési eszköz programozási és végrehajtási folyamata túlságosan összetettnek bizonyult. Nem teszi lehetővé, hogy az uniós programozási ciklust a partnerországokéhoz igazítsák, nem könnyíti meg a tagállamokkal közös programozást, valamint nem teszi lehetővé a szükséges esetekben megkövetelt gyors kiigazítást sem. A Fejlesztési Együttműködési Eszközről szóló új rendelet az összes említett hiányosságot közvetlenül orvosolja.

Hatásvizsgálat

A Bizottság által elvégzett hatásvizsgálat három alapvető szakpolitikai opciót mérlegelt: a fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendelet változatlan fenntartása (1. lehetőség) és a jelenlegi DCI-ben azonosított problémákra az eszköz módosításával választ kínáló két alternatíva (2.A. és 2.B. opció).

Az 1. opció nem volt elfogadható, mert nem orvosolta a feltárt problémákat. A 2. opció értelmében vett A. és B. alopció különböző mértékben orvosolta a feltárt problémákat, és mindkettő sajátos politikai és egyéb vonzatokkal bírt. A hatásvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a B. alopció kedvezőbb, mivel az:

· a DCI céljait összhangba hozza az Unió fejlesztéspolitikájának legújabb változásaival;

· egyértelműen differenciál a partnerországok között;

· figyelembe veszi a jó kormányzást, a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot az uniós támogatások keretében;

· megkönnyíti az EU–Afrika közös stratégia végrehajtását;

· a szükséges rugalmasság biztosítása érdekben ésszerűsíti a tematikus programokat;

· rugalmas mechanizmusok biztosításával elősegíti a hatékonyabb uniós válaszadását a gyorsan változó válság sújtotta-, válságot követő és instabil helyzetben lévő államok számára;

· rugalmasabbá teszi az alapok elosztását; valamint

· a programozási és végrehajtási eljárások egyszerűbbé és rugalmasabbá tételével, a közös programozás megkönnyítésével és az uniós támogatásnak a partnerországok átfogó tervezési ciklusához való igazításával javítja az uniós támogatás hatékonyságát.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés ötödik része III. címének 1. fejezete határozza meg a partnerországokkal és –régiókkal folytatandó együttműködés jogi kereteit. A Fejlesztési Együttműködési Eszközről szóló rendeletjavaslat különösen a Szerződés 209. cikke (1) bekezdésén alapul, és a Bizottság azt a 294. cikkben rögzített eljárási szabályoknak megfelelően terjeszti elő. A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott, 2005. december 20-i együttes nyilatkozat az Európai Unió fejlesztési politikájáról: „Az európai konszenzus a fejlesztési politikáról”, a Bizottság által „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-án elfogadott közleménye, valamint az Unió fejlesztéspolitikájának alapvető irányvonalait és alapelveit meghatározó jövőbeni közlemények és határozatok valamint azok módosításai adják a jelen rendelet végrehajtását vezérlő általános szakpolitikai keretet, iránymutatásokat és központi célokat.

Az Európai Unió egyedülálló pártatlanságot élvez az Unió külső támogatási tevékenysége egy részének a tagállamok nevében és azok közreműködésével történő végrehajtásakor, ezzel is fokozva hitelességét a működési körébe eső országokban. Számos tagállam nem képes és/vagy hajlandó globális külső eszközök kialakítására. Az Unió szintjén történő beavatkozás ezért a legjobb mód az uniós érdekek és értékek globális terjesztésére, és az Európai Unió világszintű jelenlétének biztosítására. Az Európai Uniónak azzal, hogy a 27 tagállam a közös szakpolitikák és stratégiák keretében együttesen lép fel, rendelkezik a globális kihívások megválaszolásához, különösképpen a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez szükséges kritikus tömeggel. Mivel a rendeletjavaslat által kitűzött célok megfelelő megvalósítására a tagállamok önállóan nem képesek, és így azok – a tevékenységek mértékének és kiterjedtségének okára tekintettel – uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Európai Unió a Szerződés 5. cikke által előírt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el.

Az új rendeletjavaslat erősíti a koordinációs képességet is, továbbá megkönnyíti a tagállamokkal való közös programozást, amellyel hatékony munkamegosztást és eredményes támogatásnyújtást biztosít. Az Unió és a tagállamok fejlesztéspolitikának ki kell egészíteniük és erősíteniük kell egymást. Az uniós támogatást ezért oda kell összpontosítani, ahol a globális léptékű fellépési, és a globális kihívásokra való válaszadási képességére tekintettel a legnagyobb hatást érheti el. A Szerződés 5. cikkében rögzített arányosság elvével összhangban az új rendeletjavaslat nem terjeszkedik túl a célkitűzések eléréséhez szükséges mértéken.

Az új rendeletjavaslat az EU ágazati szakpolitikai prioritásainak külső dimenzióját figyelembe véve, a koordináció biztosítása és a szinergiák fokozása mellett, a rendeletben rögzített célkitűzések mentén, valamit a fent említett jogszabályi és szakpolitikai kerettel összhangban működik majd.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A Bizottság a 2014–2020-as időszakra vonatkozó külső eszközök tekintetében 96 milliárd EUR elkülönítését javasolja[1]. A javaslat az Fejlesztési Együttműködési Eszköz részére 23 249,7 millió EUR összeget különít el. A Fejlesztési Együttműködési Eszközre vonatkozó éves indikatív költségvetési kötelezettségvállalásokat az alábbi táblázat tartalmazza. A DCI egyedi programjaira vonatkozó indikatív pénzügyi keretek a rendelet VII. mellékletében szerepelnek. A javaslat szerint a globális közjavak és kihívások program legalább 50%-át fordítják majd az éghajlat-változási és környezetvédelmi célkitűzésekre[2], és legalább 20%-át a társadalmi befogadásra és a humán fejlődésre. Világviszonylatban, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleménnyel összhangban, a társadalmi befogadás és a humán fejlődés további elősegítésére az uniós fejlesztési segélyek legalább 20 %-át irányozzák elő. Végezetül, a rendelet „Az Európa 2020 stratégia költségvetéséről” szóló közlemény értelmében az EU az uniós költségvetés legalább 20 %-ával kíván hozzájárulni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes társadalmak kialakításához.

A kiszámíthatóság biztosítása érdekében a harmadik országok felsőoktatási tevékenységeire fordítható finanszírozás az „Erasmus mindenkinek” program keretében lesz elérhető az EU külső tevékenységeinek célkitűzéseivel összhangban, két többéves allokáció keretében, melyek kizárólag az első 4 illetve a fennmaradó 3 évre vonatkoznak. Ezt a finanszírozást tükrözni fogja a DCI többéves indikatív programozása, az érintett országok feltárt szükségletei és prioritásai szerint. A keretösszegek jelentős előre nem látott körülmények vagy fontos politikai változások esetén felülvizsgálhatók az EU külső prioritásaival összhangban. Az „ERASMUS MINDENKINEK” létrehozásáról szóló …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[3] (a továbbiakban: „Erasmus mindenkinek”rendelet) rendelkezései alkalmazandók e források felhasználásához.

Fejlesztési Együttműködési Eszköz* || 2014 || 2015 || 2016 || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || 2014-2020

2716,7 || 2903,1 || 3100,3 || 3308,7 || 3525,3 || 3751,7 || 3989 || 23 294,7

*Folyó árakon, millió EUR.

5.           FŐBB ELEMEK

Egyszerűsítés

A Bizottság számára az új rendelettel kapcsolatban a többéves pénzügyi kereten belüli egyéb programokhoz hasonlóan az az egyik prioritás, hogy a rendelet céljainak eléréséhez szükséges mértékben egyszerűbbé tegyék a szabályozási környezetet, a partnerországok és –régiók, a civil társadalmi szervezetek, kkv-k stb. pedig könnyebben hozzáférhessenek az uniós támogatásokhoz.

A külső eszközök egyszerűsítését azok világosabb lehatározásával, valamint azáltal lehet elérni, hogy világosan rögzített szakpolitikai célkitűzéseik alapján egyértelműen azonosíthatók lesznek, így csökkennek a köztük lévő átfedéseket.

A partnerországok és –régiók tranzakciós költségeinek egyszerűsítését és csökkentését is el lehet érni egy olyan rugalmas programozási eljárás útján, amely lehetővé teszi a segélyhatékonysági alapelvek alkalmazását. Az Unió például igazodhat a partnerországok fejlesztési terveihez, így megszűnik annak szükségessége, hogy a partnerországok a Bizottság által elfogadandó uniós stratégiai dokumentumokról tárgyaljanak és lehetővé válik egy koncentráltabb, többéves programozási dokumentumba foglalható elemzés. A donorok közti koordináció és munkamegosztás ugyanúgy megerősíthető a tagállamok közös programozása által.

A végrehajtási szabályokat az Unió külső fellépési eszközeinek végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról szóló, […] […/…]/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet tartalmazza.

Differenciálás

A „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleményben rögzített differenciált megközelítés szándéka, hogy az erőforrások olyan helyekre koncentrálásával növelje az EU fejlesztési együttműködésének hatását, ahol azokra a leginkább szükség van a szegénység csökkentéséhez, valamint ahol azok a legnagyobb hatás kiváltására képesek. A differenciált megközelítést elsősorban a kétoldalú fejlesztési együttműködési programok általi támogathatóság; másodsorban pedig a segélyek elosztása tekintetében kell megvalósítani.

Főszabály szerint a magas jövedelmű országok, a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országok, és más olyan nagy közepes jövedelmű országok, amelyek fenntartható növekedési pályára álltak és/vagy jelentős hazai és külső erőforrások állnak rendelkezésükre saját fejlesztési stratégiáik finanszírozásához, „kinőnének” a kétoldalú segélyprogramokból. A világ fejlődik: az OECD/DAC ODA-kedvezményezetteket felsoroló (2011-ben felülvizsgált) jegyzéke azt mutatja, hogy az egy főre jutó GNI alapján több mint 20 ország került át az alacsony jövedelmű országok csoportjából a közepes jövedelmű országok csoportjába, vagy a közepes jövedelmű országok alsó sávjából a kategória felső sávjába. Természetesen ez csak egy mutató a sok közül, és a differenciálás elvének alkalmazásakor figyelembe kell venni a humán fejlődést, a segélyektől való függőséget és más szempontokat, köztük a fejlesztési folyamat dinamikáját is.

Különösen a közepes jövedelmű országok közül játszanak új és egyre nagyobb szerepet regionális és/vagy globális szinten. Az EU-nak ezért ki kell igazítania a hozzájuk fűződő kapcsolatok jellegét, így az együttműködés prioritásait és az eszközöket is. Ez nem kell, hogy kapcsolataink gyengüléséhez vezessen, sokkal inkább modernebb eszközrendszert kell, hogy eredményezzen. Az EU-nak új partnerségeket kell létesítenie azokkal az országokkal, amelyek „kinőttek” a kétoldalú segélyprogramokból, mégpedig az új DCI keretében létrehozandó regionális és tematikus programok, az EU külső fellépéseinek tematikus pénzügyi eszközei, valamint az új Partnerségi Eszköz alapján.

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A javaslat értelmében a rugalmasságot a Szerződés 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásával kell erősíteni azért, hogy lehetőség legyen a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása, amely befolyásolja a későbbi programozást is (például a támogatásra jogosult országokról, együttműködési területekről, és a 2014–2020-ig terjedően programonként biztosítandó indikatív pénzügyi keretről szóló mellékletek).

Részletes magyarázat

E fejezet részletes kommentárt nyújt, amely minden egyes javasolt cikk tekintetében kifejti az új DCI-rendelet főbb elképzeléseit.

(0)          I. cím: Tárgy és hatály – 1. cikk

Az 1. cikkhez javasolt egyetlen változtatás értelmében a rendelet hatályát a pánafrikai programra is ki kell terjeszteni.

A rendelet így kiterjed az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből támogatható országok kivételével az összes fejlődő országra, területre és régióra.

(1)          II. cím: Célkitűzések és általános elvek – 2. és 3. cikk

A 2. cikk (Célkitűzések és támogathatósági kritériumok) rögzíti a rendelet elsődleges és átfogó célkitűzéseit, és az Unió földrajzi és tematikus fejlesztési együttműködésének jellemzőit. A célkitűzések összhangban állnak a Szerződés 208. cikkének, valamint „Az Európa 2020 stratégia költségvetéséről” szóló és a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, korábban említett közlemények rendelkezéseivel.

A cikk a fejlődő országokkal való együttműködés minden formáját támogatja. A cikk – a tematikus és a pánafrikai programok vonatkozásában alkalmazható kivételek mellett – megköveteli az OECD/DAC által létrehozott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) feltételeinek való megfelelést. E programok tekintetében 10%-nyi rugalmasságot irányoz elő a rendelet az ODA által nem támogatható tevékenységekkel kapcsolatos olyan kiadások fedezésére, amelyek szigorúan véve ugyan nem feltétlenül felelnek meg az ODA kritériumainak, de szükségesek lehetnek e programok tevékenységeinek megfelelő végrehajtásához.

A 3. cikk (Általános elvek) rögzíti a rendelet végrehajtásakor irányadó olyan főbb alapelveket, mint a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartása; a partnerországokkal szemben alkalmazott differenciált megközelítés azok szükségletei, kapacitásai, elkötelezettsége és teljesítménye, valamint az Unióra gyakorolt potenciális hatásuk alapján; a legfontosabb horizontális kérdések (mint például a nemek közti egyenlőség és a nők helyzetének megerősítése); az Európai Unió külső tevékenységei koherenciájának erősítése; a koordináció javítása a tagállamokkal és egyéb két- vagy többoldalú donorokkal; valamint valamely partnerország vagy –régió vezetésével zajló, kölcsönös elszámoltathatóság mentén felépített fejlesztési folyamat, a fejlesztés inkluzív, és részvételen alapuló megközelítése által, melynek során az OECD/DAC legjobb gyakorlataival összhangban meghatározott hatékony és innovatív együttműködési módszereket alkalmaznak, ezáltal javítva a segélyhatékonyságot és az intézkedések közötti átfedések és megkettőződések csökkentését.

(2)          III. cím: Földrajzi és tematikus programok – 4–9. cikk

A 4. cikk (Az uniós támogatás végrehajtása) az uniós támogatás nyújtására szolgáló programtípusokat írja le.

Az 5. cikk (Földrajzi programok) a lehetséges együttműködési területeket fedi le, és különbséget tesz a regionális és a kétoldalú együttműködés között. A 3. cikkben rögzített differenciált megközelítés elve alkalmazandó. Eszerint a kétoldalú fejlesztési támogatás a leginkább rászoruló, és a saját fejlődésükhöz szükséges pénzügyi eszközökkel nem rendelkező partnerországok részére nyújtandó. A differenciált megközelítés elve az uniós támogatásnak a partnerország tekintetében várható hatását is figyelembe veszi. A kétoldalú fejlesztési támogatásra jogosult országok a III. mellékletben kerülnek felsorolásra. E melléklet nem tartalmazza a kétoldalú fejlesztési támogatásból a következő kritériumok alapján „kinőtt” országokat: a világ GDP-jének több mint 1 %-át adó országok és/vagy az OECD/DAC hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) jogosulti listája szerint a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országok főszabály szerintem nem kaphatnak kétoldalú fejlesztési támogatást; ugyanakkor figyelembe vesznek ezen országok szükségleteivel és kapacitásaival kapcsolatos olyan mutatókat is, mint például a humán fejlettségi mutató, a gazdasági sebezhetőség mutatója és a segélyektől való függőség, valamint a gazdasági növekedés és a közvetlen külföldi befektetések. A rendelkezésre álló adatok megbzhatóságát is figyelembe veszik.

Azonban I. mellékletben szereplő összes partnerország jogosult a regionális és tematikus programok keretében támogatásra.

A rendelet nem korlátozza az uniós együttműködés vagy beavatkozás területeit. Az említett területek felsorolása pusztán a szemléltetést szolgálja. A területeket a Szerződésben megfogalmazott célokhoz, az Európai Unió nemzetközi kötelezettségeihez és vállalásaihoz, vagy a partnerországokkal és –régiókkal kötött megállapodásokban rögzített célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásuk alapján lehet kiválasztani. Mindazonáltal e területeket a támogatások koncentrálásának uniós célkitűzésére hivatkozva kell javasolni annak biztosítása érdekében, hogy az uniós és a tagállami szakpolitikák a Szerződés 208. cikke[4] és a bizottsági közlemények (különösen a változtatási programról szóló bizottsági közlemény), valamint a vonatkozó tanácsi és parlamenti határozatok értelmében kiegészítsék egymást.

A 6. cikk (Tematikus programok) azokat a tematikus programokat fedi le, amelyek a jelen rendelet átfogó céljával és hatályával összhangban álló célkitűzésekkel és hatókörrel rendelkeznek, valamint a tematikus programok végrehajtására előírt feltételeket.

A 7. cikk (Globális közjavak és kihívások) a globális közjavak és kihívások tematikus programot írja le, amely rugalmas és több területen átívelő módon közelíti meg a főbb globális javakat és kihívásokat. A program főbb tevékenységi területeit az V. melléklet részletezi, melyek közé többek közt a következők tartoznak: környezetvédelem és éghajlatváltozás, fenntartható energia[5], humán fejlődés (ide tartozik az egészségügy, az oktatás, a nemek közötti egyenlőség, a foglalkoztatás, a készségek, a szociális védelem és a társadalmi befogadás, valamint a gazdasági fejlettséghez kapcsolódó olyan aspektusok, mint a növekedés, a munkahelyek, a kereskedelem és a magánszektor elkötelezettsége), az élelmezésbiztonság, valamint a migráció és a menekültügy. E tematikus program gyors válaszadást tesz lehetővé a váratlan események és válságok (például az élelmiszerárak válsága, madárinfluenza) vonatkozásában. A program csökkenti az uniós fejlesztési együttműködés széttagoltságát, és lehetővé teszi a belső és külső fellépés megfelelő megerősítését és összehangolását.

A 8. cikk (A civil társadalmi szervezetek és a helyi hatóságok) a „civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok” tematikus programot írja le, amely a korábbi „nem állami szereplők és helyi hatóságok” programra épül. E program erőteljesebben összpontosított figyelmet szentel a civil társadalmi szervezetek és a helyi hatóságok kapacitásának fejlesztésére. A program előmozdítja a befogadó és megerősödött civil társadalom és helyi hatóságok kialakítását, a fejlesztési kérdéseket illetően növeli a tudatosságot és mozgósít, valamint erősíti a fejlesztésre vonatkozó politikai párbeszéd kapacitását.

A 9. cikk (Pánafrikai program) az EU–Afrika közös stratégia végrehajtására létrehozásra kerülő pánafrikai programot írja le. A program kiegészíti és összhangban áll a többi pénzügyi eszközzel, nevezetesen az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközzel (ENI) és az Európai Fejlesztési Alappal (EFA) és a DCI tematikus programjaival. Míg az ENI és az EFA a regionális és nemzeti szintű afrikai fellépésekre fókuszálnak, a pánafrikai programot az EU–Afrika közös stratégia célkitűzéseinek konkrét támogatására használják majd, és különösen transzregionális, kontinentális és traszkontinentális természetű tevékenységeket, valamint az EU–Afrika közös stratégia szempontjából releváns kezdeményezéseket támogat majd a globális színtéren. A pánafrikai program a többi eszközzel szoros együttműködésben és összhangban működik majd, és az EU–Afrika közös stratégia és a cselekvési tervek keretében megállapított konkrét kezdeményezésekre koncentrál majd, amelyek számára semmilyen más finanszírozási forrás nem mozgósítható. Így biztosított lesz a szükséges koherencia és szinergia, valamint a megkettőzések és átfedések megelőzése.

(3)          IV. cím: Programozás és a támogatások elosztása – 10–14. cikk

A 10. cikk (A programozás és a támogatások elosztásának általános kerete) a földrajzi és tematikus programozás, valamint a támogatások e rendelet keretében való elosztásának általános keretét rögzíti. Ennek során a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott elosztási kritériumok alkalmazandók. Az uniós és a tagállami intézkedések egymást kiegészítő együttműködésének biztosítására a tagállamokat teljes mértékben bevonják a programozási folyamatba. A konzultációs folyamat a többi donor és fejlesztési szereplő mellett kiterjed a civil társadalomra, valamint a regionális és helyi hatóságokra is.

A (4) bekezdés előírja, hogy bizonyos összegű támogatást fel nem osztott tartalékként kell meghagyni az eszköz rugalmasságának, valamint az előre nem látható eseményekre (új politikai prioritásokra, természeti vagy ember által okozott katasztrófákra, stb.) való reagálás lehetőségének növelése érdekében.

A 11. cikk (A földrajzi programok programozási dokumentumai) felvázolja a jelen rendelet alapján indikatív keretösszegben részesülő országokra és régiókra vonatkozó stratégiai dokumentumok, és az ezeken alapuló többéves indikatív programok elkészítésének követelményeit és elveit. A cikk felsorolja azokat a kivételeket is, amikor a programozási eljárás egyszerűsítése, valamint a tagállamokkal való közös programozás és a fejlődő országok nemzeti programjaihoz történő igazodás előnyben részesítése érdekében nincs szükség stratégiai dokumentum készítésére.

Az országok felelősségvállalása és a segélyhatékonysági alapelvek biztosítása érdekében a partnerországokkal és –régiókkal folytatott párbeszéd keretében, a civil társadalom és a regionális és helyi hatóságok kellő bevonásával készülnek el a stratégiai dokumentumok tervezetei. A tagállamok és egyéb donorok a 10. cikk (3) bekezdésével összhangban kerülnek bevonásra.

A cikk egy olyan átfogó uniós stratégiát rögzítő közös keretdokumentum elfogadásának lehetőségét is bevezeti, amelynek a fejlesztéspolitika képezi az egyik részét.

Az többéves indikatív programok elkészítése a jelen cikkben meghatározott bármely programozási dokumentumon alapulhat, kivéve, ha a keretösszeg nem haladja meg a 30 millióEUR-t. A többéves indikatív programokat középtávú és ad hoc felülvizsgálatok útján lehet kiigazítani a megvalósított célkitűzésekre és az újonnan feltárt – például a válság sújtotta, a válságot követő, illetve instabil helyzetekben jelentkező – szükségletekre való tekintettel.

A 12. cikk (A válság sújtotta, válságot követő, illetve instabil helyzetben lévő országokra vonatkozó programozás) a válság-, válságot követő, illetve instabil helyzetben lévő országok különleges szükségleteit és körülményeit hangsúlyozza, amelyeket minden programozási dokumentum tervezetének készítésekor figyelembe kell venni. A 12. cikk (2) bekezdése kiemeli az ilyen országokban potenciálisan adandó gyors válasz szükségét, és külön eljárást (ex post bizottsági eljárás, 14. cikk (3) bekezdése) ír elő a stratégiai dokumentumok és a többéves indikatív programok ad hoc felülvizsgálatára.

A 13. cikk (A tematikus programokhoz fűződő programozási dokumentumok) a tematikus programozási dokumentumok tervezetének készítéséhez fűződő követelményeket és eljárást mutatja be. A cikk rendelkezik a szükség esetén elvégezhető középtávú vagy ad hoc felülvizsgálat lehetőségéről is.

A 14. cikk (A stratégiai dokumentumok jóváhagyása és a többéves indikatív programok elfogadása) előírja, hogy a Bizottság a többéves programozási dokumentumokat (így például a stratégiai dokumentumokat, a partnerországok és –régiók többéves indikatív programjait és a tematikus stratégiai dokumentumokat) azt követően fogadja el, hogy megszerezte a tagállamok képviselőiből álló és egy bizottsági képviselő elnökletével működő bizottság véleményét (a rendelet 24. cikke alapján felállítandó bizottság ).

A cikk rugalmasságot és egyszerűsítést biztosít azokban az esetekben is, amikor el lehet térni az általános bizottsági eljárástól (például nem alkalmazandó bizottsági eljárás a technikai kiigazítások vagy az általános keretösszegek kisebb módosításai esetén), valamint akkor, amikor a bizottsági eljárás a Bizottság módosításainak elfogadását és végrehajtását követően alkalmazandó (például a válság sújtotta, válságot követő és instabil helyzetek esetén, illetve a demokráciát és emberi jogokat veszélyeztető esetekben).

(4)          V. cím: Záró rendelkezések – 15–22. cikk

A 15. cikk (Az e rendelet alapján nem támogatható harmadik országok részvétele) az uniós támogatás összhangjának és hatékonyságának növelése, valamint különösen annak érdekében, hogy a programokat ne tagolja szét több különböző eszköz, lehetővé teszi az e rendelet szerinti támogathatóság kiterjesztését minden olyan harmadik ország, terület és régió részére, amely hozzájárul a rendelet alapvető célkitűzéseihez.

A 16. cikk (A támogatás felfüggesztése) rögzíti a II. címben szereplő alapelvek megsértése esetén alkalmazandó eljárást és a támogatás jelen rendelet szerinti esetleges felfüggesztését.

A 17. és 18. cikk (A Bizottság felhatalmazás alapján nyert jogkörei) megteremti a Bizottság felhatalmazásának lehetőségét a jelen rendelet I–VI(I). mellékletének módosítását és kiegészítését célzó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan. A 28. cikk írja le a felhatalmazási eljárást és a felhatalmazás jellegét. Az Európai Parlament és Tanács haladéktalanul és egyidejűleg értesül az effajta felhatalmazáson alapuló jogi aktusok Bizottság általi elfogadásáról, és az aktus csak akkor lép hatályba, ha a két intézmény az értesítéstől számított 2 hónapos határidőn belül (amely további 2 hónappal meghosszabbítható) nem emel kifogást.

A 19. cikk (A bizottság) létrehozza Bizottságot a jelen rendelet végrehajtásában segítő bizottságot[6].

A 20. cikk (Pénzügyi referenciaösszeg) rögzíti a rendelet végrehajtásának pénzügyi referenciaösszegét.

A 21. cikk (Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)) hangsúlyozza, hogy e rendelet az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról szóló tanácsi határozattal[7], különösen annak 9. cikkével összhangban alkalmazandó.

A 22. cikk (Hatálybalépés) rendelkezik a rendelet hatálybalépéséről és annak 2014. január 1-jétől történő alkalmazásáról anélkül, hogy az alkalmazás időtartamát megszabná.

2011/0406 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 209. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) Ez a rendelet az Európai Unió külpolitikájának közvetlen támogatását szolgáló egyik eszköz. E rendelet a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1605/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[8] helyébe lép, amely 2013. december 31-én veszti hatályát.

(2) Az Európai Unióról szóló szerződés V. címének 1. fejezete, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés ötödik része III. címének 1. fejezete értelmében az Európai Unió fejlesztéspolitikájának elsődleges célkitűzése a millenniumi fejlesztési célokkal[9] vagy az Unió és tagállamai által elfogadott egyéb célkitűzésekkel összhangban továbbra is a szegénység elleni küzdelem.

(3) A fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus[10], a Bizottság „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele”[11] című, valamint „A harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetési-támogatás jövőbeni megközelítése”[12] című közleménye, továbbá az Unió fejlesztéspolitikájának alapvető irányvonalait és alapelveit meghatározó jövőbeli közlemények – és a későbbi vonatkozó következtetések – adják a jelen rendelet végrehajtását vezérlő általános szakpolitikai keretet, iránymutatásokat és fókuszt.

(4) Az Európai Unió a demokrácia és a jogállamiság értékein, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességén és oszthatatlanságán, valamint az azoknak az emberi méltósággal együttes tiszteletben tartásán, az egyenlőség és szolidaritás elvén, valamint az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi jog alapelveinek tiszteletben tartásán alapul. Az Unió párbeszéd és együttműködés révén, a partnerországok és ‑régiók ezen értékek melletti kötelezettségvállalásainak fejlesztésére és megszilárdítására törekszik.

(5) Az Európai Unió célja továbbá a külső tevékenységének különböző területei közötti összhang biztosítása is. Ezt az összhangot biztosítani kell az uniós fejlesztési együttműködési politika kidolgozása, annak stratégiai tervezése, programozása, valamint az intézkedések végrehajtása során is.

(6) A hatékonyabb támogatás, a nagyobb fokú komplementaritás és a jobb harmonizáció, a partnerországokkal való összhang és az eljárások összehangolása mind az Unió és tagállamai között, mind a többi donor és fejlesztési szereplő viszonylatában elengedhetetlen a támogatás következetességének és relevanciájának biztosításához, ugyanakkor csökkenti a partnerországok által viselt költségeket. Az Unió fejlesztési politikáján keresztül kötelezettséget vállal a segélyezés hatékonyságával foglalkozó magas szintű fórum által 2005. március 2-án Párizsban elfogadott, a segélyezés hatékonyságáról szóló nyilatkozat, a 2008. szeptember 4-én elfogadott accrai cselekvési program, és az ezeket nyomon követő Busanban 2011. december 1-jén elfogadott nyilatkozat keretében levont következtetések végrehajtására. Az Unió és tagállamai közötti közös programozás megvalósítására vonatkozó célkitűzést meg kell erősíteni. E kötelezettségvállalások a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott számos következtetéséhez, köztük az Európai Uniónak a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexéről[13] és a segélyhatékonyság működési keretéről[14] szóló tanácsi következtetésekhez vezettek.

(7) Az uniós támogatásnak elő kell segítenie az EU–Afrika közös stratégia[15] és az annak alapján készített cselekvési tervek megvalósulását, amely széleskörű és kölcsönösen előnyös együttműködési keretet alkot a közös célkitűzések egyenrangú felekként való megvalósításával jellemezhető stratégiai partnerségen belül.

(8) Az Unió és a tagállamok javítják a fejlesztési együttműködésre vonatkozó politikáik következetességét és azok egymást kiegészítő jellegét, különösen azáltal, hogy országos és regionális szinten adnak választ a partnerországok és -régiók igényeire. Az Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikájának egymást erősítő és kiegészítő jellegének biztosításához olyan közös programozási eljárások rögzítése szükséges, és lehetőség szerint ezeket alkalmazni kell.

(9) A millenniumi fejlesztési célok, úgymint a rendkívüli szegénység és az éhínség felszámolása, továbbá az ezekhez kapcsolódó módosítások, valamint az Unió és tagállamai által az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és más felelős nemzetközi szervezetek keretében a fejlesztési együttműködés területén jóváhagyott fejlesztési célok és alapelvek határozzák meg az Unió fejlesztési együttműködési politikáját és nemzetközi fellépését.

(10) Az Unió előmozdítja a válságokra és katasztrófákra, valamint a konfliktus-sújtotta és instabil helyzetekre – ideértve az átmenet idejét is – való válaszadás átfogó megközelítését. E megközelítést különösen a biztonságról és fejlődésről[16], az EU instabil helyzetekre adott válaszairól[17], a konfliktusmegelőzésről[18] szóló tanácsi következtetésekre, valamint az ezeket követően levont további következtetésekre kell alapozni. A megközelítés a szükséges módon elegyíti a megközelítésmódokat, válaszokat és eszközöket azáltal, hogy biztosítja a biztonságot előtérbe helyező, a fejlesztési és a humanitárius megfontolások közötti helyes egyensúlyt, és a rövid távú válaszokat összekapcsolja a hosszú távú támogatással.

(11) Az uniós támogatásnak ott kell összpontosulnia, ahol a globális léptékű fellépési és a globális kihívásokra – köztük a szegénység felszámolására, a fenntartható és befogadó fejlődésre, a demokrácia, a jó kormányzás, az emberi jogok és a jogállamiság világszerte történő előmozdítására – való válaszadási képességére tekintettel, valamint a fejlődés támogatása terén tett hosszú távú és kiszámítható kötelezettségvállalásainak és a tagállamok közötti koordinációban játszott szerepének figyelembevételével a legnagyobb hatást érheti el. E hatás eléréséhez a differenciálás elvét kell alkalmazni nemcsak a források elosztásakor, hanem a programozás szintjén is annak érdekében, hogy a kétoldalú fejlesztési együttműködés a leginkább rászoruló partnerországokat célozza meg, ideértve az instabil és kiszolgáltatott helyzetben lévő államokat és azokat is, amelyek a saját fejlődésük támogatására szolgáló egyéb pénzügyi forrásokhoz korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek Ennek során figyelembe kell venni az uniós támogatás partnerországokra gyakorolt lehetséges hatását is. Következésképpen a kétoldalú programozás az ilyen országokat célozná, ezen országok szükségletei és kapacitásai alapján megállapított kritériumok, valamint az uniós támogatás hatása szerint.

(12) E rendelet olyan programozási keretet biztosít, amely nagyobb összhangot tesz lehetővé az uniós szakpolitikák között azáltal, hogy a programozást közös keretdokumentum alapján hajtja végre. A rendeletnek lehetővé kell tennie a partnerországokhoz és ‑régiókhoz való teljes mértékű igazodást, mivel adott esetben a nemzeti fejlesztési terveken vagy ahhoz hasonló átfogó fejlesztési dokumentumokon alapul; valamint a közös programozás útján a donorok, különösen az Unió és tagállamai közti jobb koordinációt.

(13) Mivel a tagállamok nem képesek e rendelet célkitűzéseinek megfelelő megvalósítására, és így azok – a tevékenységek nagyságrendjére való tekintettel – uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió – az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritás és arányosság elvével összhangban – intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikk szerintiarányosság elvével összhangban a jelen rendelet nem terjeszkedik túl az e célok eléréséhez szükséges mértéken.

(14) Globalizált világunkban a különböző uniós belső szakpolitikák, köztük a környezetet, az éghajlatváltozást, a foglalkoztatást (ideértve a tisztességes munkát mindenki számára), a nemek közötti egyenlőséget, az energiát, a vizet, a szállítást, az egészséget, az oktatást, az igazságügyet és biztonságot, a kutatást és innovációt, az információs társadalmat, a migrációt, valamint a mezőgazdaságot és halászatot érintő szakpolitikák egyre nagyobb mértékben válnak az EU külső tevékenységének részévé. „EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közlemény[19] hangsúlyozza az Unió azon vállalását, hogy belső és külső szakpolitikái keretében három, vagyis a gazdasági, a társadalmi és a környezetvédelmi pillér összefogásával mozdítja elő az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedést.

(15) Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a környezetvédelem az Unió legnagyobb kihívásai közé tartozik, és sürgős nemzetközi fellépést igényel. „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című 2011. június 29-i bizottsági közleményben[20] rögzített szándékkal összhangban e rendeletnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Unió költségvetésének legalább 20 %-át fordítsák az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes társadalmak kialakításának céljára, a globális közjavak és kihívások program forrásainak pedig legalább 25%-át éghajlatváltozásra és környezetvédelemre kell felhasználni. Lehetőség szerint e két területen végrehajtott fellépéseknek hatásaik erősítése érdekében kölcsönösen támogatniuk kell egymást.

(16) A „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című bizottsági közlemény[21] az uniós fejlesztési segélyek legalább 20 %-ával irányozza elő a társadalmi befogadás és a humán fejlődés további elősegítését. E célból a globális közjavak és kihívások program legalább 20 %-át fordítják az említett fejlesztési területre.

(17) A jelen rendelet értelmében vett partnerországok a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (OECD/DAC) által megállapított státuszuk esetleges változása, valamint ezen országok tekintetében a humán fejlődés, a segélyektől való függőség, a válsághelyzet, a kiszolgáltatottság és egyéb szempontok, köztük a fejlesztési folyamat dinamikája tekintetében bekövetkező fontos változások szerint ki kell igazítani E rendeletnek nem képezi alapvető elemét a kétoldalú fejlesztési együttműködésre jogosult partnerországok jegyzékének effajta aktualizálása és felülvizsgálata, a részletes együttműködési és fellépési területek meghatározásának módosítása, valamint az egyes programok indikatív pénzügyi keretösszegeinek kiigazításai. Ennek következtében annak érdekében, hogy a rendelet hatálya igazodhasson a harmadik országok gyorsan változó körülményeihez, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusok elfogadására hatalmazzák fel a Bizottságot a jelen rendelet azon mellékleteinek aktualizálására vonatkozóan, amelyek az uniós támogatásra jogosult partnerországok és –régiók jegyzékét, a földrajzi és tematikus programok szerinti részletes együttműködési területek meghatározását, valamint a programonkénti indikatív keretösszegeket foglalják magukban. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat tartson az előkészítő munka során, szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak továbbá gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére időben történő, haladéktalan és megfelelő továbbításáról.

(18) E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni.

(19) A jelen rendelet 11–14. cikkében rögzített stratégiai dokumentumokhoz és többéves indikatív programokhoz fűződő végrehajtási hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[22] összhangban kell gyakorolni. Az említett végrehajtási jogi aktusok jellegére, különösen azok szakpolitikai iránymutató jellegére és költségvetési vonzataira tekintettel, főszabályként azok elfogadásakor a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni, kivéve az igen kis pénzügyi méretet öltő intézkedések esetét. A Bizottság azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el, ha kellően indokolt, rendkívül sürgős eset az Unió gyors válaszadását követeli meg.

(20) Az Unió külső fellépési eszközeinek végrehajtására vonatkozó közös szabályokat és eljárásokat a …-i …/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[23] (a továbbiakban: közös végrehajtási rendelet) állapítja meg.

(21) Az Európai Külügyi Szolgálat szervezetét és működését a 2010/427/EU tanácsi határozat[24] írja le,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

I. CÍM

BEVEZETÉS

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) E rendelet alapján az Unió a következőkhöz nyújthat támogatást:

a)      Az OECD/DAC által létrehozott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kedvezményezettjeit tartalmazó, a II. mellékletben foglalt jegyzékben szereplők közül az I. mellékletben felsorolt fejlődő országokkal, területekkel és régiókkal (a továbbiakban: partnerországok és –régiók) való együttműködés támogatását célzó földrajzi programok. A kétoldalú fejlesztési támogatásra jogosult ország jegyzékét a III. melléklet tartalmazza.

b)      A globális közjavakra és kihívásokra irányuló, valamint a földrajzi programok keretében uniós támogatásra jogosult országok, területek és régiók civil társadalmi szervezeteit és helyi hatóságait támogató tematikus programok, a jelen rendelettel, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról szóló […/…] európai parlamenti és tanácsi rendelet[25] I. mellékletével és a[z Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2001. november 27-i 2001/822/EK[26]] tanácsi határozattal összhangban, továbbá az AKCS–EU partnerségi megállapodást 2000. június 23-án Cotonouban aláírt afrikai, karibi és csendes-óceáni államokban.

c)      Az EU–Afrika közös stratégiát az annak hatálya alá tartozó országokban, területeken és régiókban támogató pánafrikai program.

(2) E rendelet alkalmazásában a régió egynél több fejlődő országból álló földrajzi egység.

II. CÍM

CÉLKITŰZÉSEK ÉS ÁLTALÁNOS ELVEK

2. cikk

Célkitűzések és támogathatósági kritériumok

(1) Az Unió külső tevékenységei elveinek és céljainak keretein belül

a)      az e rendelet szerint folytatott együttműködés elsődleges célja a szegénység visszaszorítása, hosszú távon pedig annak felszámolása;

b)      az e rendelet szerint folytatott együttműködés emellett hozzájárul az EU külső tevékenységei egyéb célkitűzéseinek megvalósításához, különösen:

i.           a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés elősegítéséhez, valamint

ii.          a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításához.

E célok megvalósítását megfelelő mutatók segítségével, így az a) pont tekintetében különösen az 1. millenniumi fejlesztési céllal, a b) pontra vonatkozóan az 1–8. millenniumi fejlesztési céllal, valamint az Unió és tagállamai által közösen megállapított további mutatókkal mérik.

(2) A földrajzi programok részét képező intézkedéseket úgy kell megtervezni, hogy megfeleljenek a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) OECD/DAC által meghatározott feltételeinek.

A pánafrikai és tematikus programok részét képező intézkedéseket úgy kell megtervezni, hogy megfeleljenek az ODA OECD/DAC által meghatározott feltételeinek, kivéve, ha:

a)      a kedvezményezettek jellegzetességei mást követelnek meg, vagy

b)      a tevékenység a 6. cikkben említett globális kezdeményezést, uniós politikai prioritást vagy az Unió nemzetközi kötelezettségét vagy vállalását hajtja végre, és a tevékenység jellemzői nem teszik lehetővé az ODA feltételeinek való megfelelést.

Az a) pont sérelme nélkül, a pánafrikai és tematikus programok keretében előirányzott kiadások legalább 90 %-át oly módon kell kialakítani, hogy megfeleljenek az ODA OECD/DAC által kidolgozott feltételeinek.

(3) A humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendelet[27] hatálya alá tartozó, és annak értelmében támogatásra jogosult intézkedések jelen rendelet alapján főszabály szerint nem finanszírozhatóak, kivéve, ha a válságból kivezető, fejlesztést segítő kiegyensúlyozott feltételek megteremtéséhez az együttműködés folyamatosságának biztosítása szükséges.

3. cikk

Általános elvek

(1) Az Unió a partnerországokkal és -régiókkal folytatott párbeszéd és együttműködés révén az alapjául szolgáló értékek, vagyis a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása elősegítésére, fejlesztésére és megszilárdítására törekszik.

(2) E rendelet végrehajtása során, valamint az uniós támogatás magas hatásfokának biztosítása érdekében, a partnerországok között differenciált megközelítést kell alkalmazni, amely egyedi és testre szabott együttműködést biztosít számukra a következők alapján:

a)      szükségleteik;

b)      az általuk megteremthető vagy számukra hozzáférhető pénzügyi források és abszorpciós kapacitásuk; valamint

c)      kötelezettségvállalásaik és teljesítményük.

A differenciált megközelítést továbbá az uniós támogatásnak a partnerországra gyakorolt lehetséges hatásai figyelembevételével alkalmazzák.

A leginkább rászoruló, így különösen a legkevésbé fejlett, alacsony jövedelmű, valamint a válság sújtotta, válságot követő, vagy instabil és kiszolgáltatott helyzetben lévő országok számára elsőbbséget kell biztosítani a forráselosztási folyamat során.

(3) Valamennyi programban meg kell valósítani az alábbi horizontális kérdések érvényre juttatását: az emberi jogoknak, a nemek közötti egyenlőségnek és a nők megerősödött szerepének, a megkülönböztetésmentességnek, a demokráciának, a felelős kormányzásnak, a gyermekek és az őslakosság jogainak, a fogyatékossággal élők társadalmi befogadásának és jogainak, valamint a környezetvédelmi fenntarthatóságnak – ideértve az éghajlatváltozás kezelését is – az előmozdítása, továbbá a HIV/AIDS elleni küzdelem.

(4) Különös figyelmet kell fordítani a jogállamiság erősítésére, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítására és a civil társadalom, a kereskedelem és a fenntartható fejlődés, az IKT-hez való hozzáférés, az egészségügy és az élelmezésbiztonság támogatására, valamint a párbeszéd, a részvétel és a megbékélési folyamat, továbbá az intézményfejlesztés előmozdítására.

(5) E rendelet végrehajtását az Unió egyéb külső tevékenységével és a többi vonatkozó szakpolitikával összhangban kell megvalósítani. E célkitűzésnek megfelelően a jelen rendelet szerint finanszírozott intézkedéseket – beleértve az EBB által kezelteket is – az Unió és az érintett harmadik országok és régiók közötti megállapodásokhoz, nyilatkozatokhoz és cselekvési tervekhez hasonló eszközökben rögzített együttműködési politikára, valamint az uniós döntésekre, konkrét érdekekre, politikai prioritásokra és stratégiákra kell alapítani.

(6) A Bizottság és a tagállamok rendszeres és gyakori információcserére törekednek, ideértve a többi donorral folytatott információcserét is, és elősegítik a donorok jobb együttműködését és egymást kiegészítő jellegét azzal, hogy olyan közös többéves programozás kidolgozásán munkálkodnak, amely a partnerországoknak a szegénység visszaszorítására irányuló vagy azzal egyenértékű stratégiáin alapul, a közös végrehajtási mechanizmusokkal – ideértve a megosztott elemzést is –, a donorokat átfogó, közös missziókkal, valamint társfinanszírozási és delegált együttműködési megállapodások alkalmazásával.

(7) Az Unió és a tagállamok saját hatáskörük keretein belül előmozdítják a globális kihívások többoldalú megközelítését, és adott esetben erősítik a nemzetközi szervezetekkel és szervekkel, valamint a többi kétoldalú donorral folytatott koordinációt.

(8) Az Unió a nemzetközi legjobb gyakorlatnak megfelelően előmozdítja a partnerországokkal és -régiókkal folytatott hatékony együttműködést. Az Unió egyre nagyobb mértékben összehangolja támogatását a partnerek nemzeti vagy területi fejlesztési stratégiáival, reformpolitikáival és eljárásaival. Az Unió hozzájárul a partnerkormányok és –intézmények, valamint a donorok kölcsönös elszámoltathatósági folyamatának megerősítéséhez, és a helyi szakértelem és helyi munkahelyteremtés előmozdításához. E céloknak megfelelően az Unió a következőket mozdítja elő:

a)      a partnerország vagy -régió vezetésével és felelősségvállalásával zajló fejlesztési folyamat;

b)      a fejlesztés befogadó és részvételközpontú megközelítése, és a társadalom valamennyi szegmensének széles körű bevonása a fejlesztési folyamatba és a nemzeti és regionális párbeszédbe, beleértve a politikai párbeszédet is;

c)      az OECD/DAC legjobb gyakorlataival összhangban a közös végrehajtási rendelet 4. cikkében meghatározott, hatékony és innovatív együttműködési módszerek és eszközök, mint például a támogatások és kölcsönök ötvözése, egyéb kockázat-megosztási mechanizmusok a kiválasztott ágazatokban és országokban, valamint a magánszektor bevonása. Az említett szabályok és eszközök az egyes partnerországok vagy -régiók különleges jellemzőihez igazodnak, és programalapú megközelítésekre, a finanszírozás kiszámítható teljesítésére, a magántőke mozgósítására, az adott országok rendszereinek fejlesztésére és alkalmazására, valamint a fejlesztés eredményalapú megközelítésére összpontosítanak, beleértve adott esetben a millenniumi fejlesztési célokhoz hasonló, nemzetközileg megállapított célokat és mutatókat is; valamint

d)      a szakpolitikáknak és a programozásnak az átfedések és a tevékenységek megkettőzése csökkentését célzó, a donorok közötti koordináció és összehangolás által megvalósuló jobb hatása, a kiegészítő jelleg javítása és több donorra kiterjedő kezdeményezések támogatása céljából.

e)      A partnerországokban és –régiókban a koordinációval és a segélyek hatékonyságával kapcsolatban elfogadott iránymutatások és a legjobb gyakorlatra vonatkozó elvek alkalmazásával kell megvalósítani a koordinációt.

(9) Az Unió támogatja egyebek mellett a kétoldalú, regionális és többoldalú együttműködést és párbeszédet, partnerségi megállapodásokat és a háromoldalú együttműködést.

(10) A Bizottság rendszeres információcserére törekszik a civil társadalommal.

III. CÍM

FÖLDRAJZI ÉS TEMATIKUS PROGRAMOK

4. cikk

Az uniós támogatás végrehajtása

E rendelet átfogó szándékával és hatályával, célkitűzéseivel és általános elveivel összhangban az uniós támogatást a földrajzi és tematikus, valamint a pánafrikai programokon keresztül, és a közös végrehajtási rendeletnek megfelelően hajtják végre.

5. cikk

Földrajzi programok

(1) Az Unió e cikk szerinti együttműködési tevékenysége nemzeti, regionális, régiókon átívelő és kontinentális jellegű tevékenységekre vonatkozik.

(2) Az 1. cikk (1) bekezdése a) pontjának sérelme nélkül a földrajzi programok megfelelő tevékenységi területeken

a)      az I. mellékletben felsorolt partnerországokkal megvalósított regionális együttműködésre, és

b)      a III. mellékletben felsorolt partnerországokkal megvalósított kétoldalú együttműködésre terjednek ki.

(3) Földrajzi programok az „európai konszenzus” által felölelt együttműködési területeken is kialakíthatóak, többek között a 2. cikk (1) bekezdésében kitűzött célok elérése érdekében.

A közös együttműködési területek és az egyes régiókra vonatkozó sajátos együttműködési területek a IV. mellékletben szerepelnek.

(4) Az Unió az országprogramok mindegyikében alapvetően három ágazatra összpontosítja támogatását.

6. cikk

Tematikus programok

E rendelet átfogó céljaival és hatályával, célkitűzéseivel és általános elveivel összhangban a tematikus programok alapján megvalósított fellépéseknek a földrajzi programok alapján finanszírozott fellépésekhez többletértéket kell biztosítaniuk, és azokat ki kell egészíteniük.

A tematikus fellépések programozására a következő feltételek vonatkoznak:

(a) az Unió e rendelet szerinti szakpolitikai céljai a földrajzi programokkal nem valósíthatóak meg megfelelő vagy hatékony módon;

(b) a fellépések a nemzetközileg elfogadott célokat, vagy a globális közjavakat és kihívásokat támogató globális kezdeményezésekre irányulnak, amely esetben, a közös végrehajtási rendelet 9. cikkétől eltérve, a megfelelő tematikus programban előirányzottak szerint magukban foglalhatják a tagállamokban, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban, valamint az egyéb harmadik országban való fellépést is;

és/vagy

(c) a fellépések a következő jelleggel bírnak:

– multiregionális és/vagy horizontális fellépések;

– innovatív szakpolitikák és/vagy a jövőbeni fellépésekhez információul szolgáló kezdeményezések;

– fellépések olyan esetekben, amikor a partnerkormánnyal/(partnerkormányokkal) nem született megállapodás a fellépésről;

– az Unió valamely szakpolitikai prioritását, illetve az Unió valamely nemzetközi kötelezettségét vagy kötelezettségvállalását tükröző fellépések; valamint

– adott esetben olyan helyzetekben végrehajtandó fellépések, amelyekben nincs földrajzi program, vagy azt felfüggesztették.

7. cikk

Globális közjavak és kihívások

(1) A „Globális közjavak és kihívások” programban az uniós támogatás célja az, hogy elősegítse a tevékenységeket az olyan területeken, mint például a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, a fenntartható energiagazdálkodás, a humán fejlődés, az élelmezésbiztonság, valamint a migráció és menekültügy.

(2) A jelen cikk szerinti uniós támogatás által lefedett részletes tevékenységi területeket az V. melléklet rögzíti.

8. cikk

Civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok

(1) A fejlesztésben részt vevő civil társadalmi szervezetekkel és helyi hatóságokkal foglalkozó program célja, hogy a fejlesztés területén finanszírozza a partnerországokból, az Unióból, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokból származó civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok által vagy azokra vonatkozóan tett kezdeményezéseket.

(2) A jelen cikk szerinti uniós támogatás által lefedett részletes tevékenységi területeket, valamint a civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok kategóriáit felsoroló indikatív jegyzéket az V. melléklet rögzíti.

9. cikk

Pánafrikai program

(1) Az uniós támogatás előmozdítja az EU–Afrika közös stratégia, és az annak alapján elfogadott cselekvési tervek végrehajtását, amely kiterjed a transzregionális, kontinentális és globális jellegű tevékenységekre.

A pánafrikai program biztosítja továbbá az Unió külső fellépésének egyéb pénzügyi eszközeivel, nevezetesen az Európai Fejlesztési Alappal és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközzel, kapcsolatos kiegészítő jelleget és összhangot.

(2) A jelen cikk szerinti uniós támogatás által lefedett részletes tevékenységi területeket a VI. melléklet rögzíti.

(3) A pánafrikai programhoz kapcsolódó többéves indikatív programokat az EU–Afrika közös stratégia és annak cselekvési tervei alapján kell kidolgozni.

IV. CÍM

PROGRAMOZÁS ÉS A TÁMOGATÁSOK ELOSZTÁSA

10. cikk

A programozás és a támogatások elosztásának általános kerete

(1) A földrajzi programok esetében a 11. cikk rendelkezéseinek megfelelő stratégiai dokumentum alapján a partnerországokra és -régiókra vonatkozó többéves indikatív programokat kell kidolgozni.

A tematikus programok esetében a 13. cikk rendelkezéseinek megfelelő többéves indikatív programokat kell kidolgozni.

A Bizottság a 11. és 13. cikkben említett programozási dokumentumok alapján a közös végrehajtási rendelet 2. cikkében rögzített végrehajtási intézkedéseket fogad el. Azonban a közös végrehajtási rendeletnek megfelelően, rendkívüli körülmények fennállása esetén, az uniós támogatás az e dokumentumokban nem szereplő intézkedések formájában is megvalósulhat.

(2) Együttműködési tevékenységeik kiegészítő és összefüggő jellegének előmozdítása érdekében az Unió és tagállamai a programozási folyamat korai szakaszában egyeztetnek egymással, valamint a többi donorral és fejlesztési szereplővel, a civil társadalom, valamint a regionális és helyi hatóságok képviselőit is beleértve. Ez az egyeztetés az Unió és a tagállamok közös programozását eredményezheti.

(3) A Bizottság az egyes földrajzi programokon belüli többéves indikatív keretösszegeket e rendelet általános elveivel összhangban, a 3. cikk (2) bekezdésében rögzített feltételek alapján, valamint a különböző programok sajátosságai mellett, a válság sújtotta, instabil, konfliktus- vagy katasztrófahelyzetben lévő országok vagy régiók előtt álló különös nehézségeket szem előtt tartva határozza meg.

(4) A források egy része kiosztatlan tartalékot képezhet. A 11. cikk (5) bekezdése és a 13. cikk szerinti későbbi elosztásukra vagy átcsoportosításukra tekintettel, e források felhasználásáról a közös végrehajtási rendelettel összhangban később határoznak.

11. cikk

A földrajzi programok programozási dokumentumai

(1) A stratégiai dokumentumokat az Unió dolgozza ki a célból, hogy átfogó szándékával és hatályával, továbbá célkitűzéseivel, elveivel és szakpolitikáival összhangban összefüggő keretet biztosítsanak az Unió és az érintett partnerország vagy -régió közötti fejlesztési együttműködéshez.

A stratégiai dokumentumok előkészítése és végrehajtása tiszteletben tartja a segélyhatékonyság következő elveit: nemzeti felelősségvállalás, partnerség, koordináció, harmonizáció, a kedvezményezett ország vagy régió rendszereihez való igazodás, kölcsönös elszámoltathatóság és eredményorientáltság, e rendelet 3. cikke (5)–(8) bekezdésének megfelelően.

E célból a stratégiai dokumentumokat főszabály szerint az Uniónak a partnerországokkal vagy -régiókkal folytatott párbeszédére kell alapozni, amely adott esetben az érintett tagállamokat, partnerországokat vagy régiókat, valamint a civil társadalmat és a regionális és helyi hatóságokat vonja be, az érintett ország vagy régió megfelelő felelősségvállalásának, valamint a nemzeti fejlesztési stratégiák – különösen a szegénység visszaszorítását célzó stratégiák – támogató ösztönzésének biztosítása érdekében.

(2) A stratégiai dokumentumokat félidős vagy – szükség esetén – ad hoc felülvizsgálatnak kell alávetni, adott esetben a partnerországokkal és -régiókkal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásokban meghatározott elvekkel és eljárásokkal összhangban.

(3) A megfelelő partnerországokra és –régiókra vonatkozó stratégiai dokumentumokat kell kidolgozni, kivéve, ha egy átfogó uniós stratégiát – ideértve a fejlesztéspolitikát is – rögzítő közös keretdokumentum került kidolgozásra az érintett partnerországok és –régiók vonatkozásában.

A következők esetében nincs szükség stratégiai dokumentumra:

a)      nemzeti fejlesztési terv vagy egy ahhoz hasonló, a Bizottság által a többéves indikatív program elfogadásakor alapul vett átfogó fejlesztési dokumentum formáját öltő nemzeti fejlesztési stratégiával rendelkező országok;

b)      azok az országok vagy régiók, amelyek vonatkozásában az Unió és a tagállamok közös többéves programozási dokumentumot fogadtak el;

c)      az Európai Unióval közösen megállapított stratégiával rendelkező régiók.

(4) Nem szükséges stratégiai dokumentum azon országok vagy –régiók esetében, amelyek részére a jelen rendelet rendelkezései szerint a 2014–2020-as időszak folyamán uniós pénzalapból nyújtandó keretösszeg nem haladja meg a 50 millió eurót.

(5) Minden egyes, a jelen rendelet alapján uniós pénzalapból nyújtott keretösszegre jogosult ország vagy régió vonatkozásában többéves indikatív programot kell kidolgozni. E dokumentumokat, a (4) bekezdésben említett országok vagy régiók kivételével, a stratégiai dokumentumok vagy az e cikkben szereplő, azokhoz hasonló dokumentumok alapján kell kidolgozni.

E rendelet céljából a (3) bekezdés b) pontjában említett többéves programozási dokumentum elfogadható többéves indikatív programként, amennyiben az megfelel a jelen bekezdésben rögzített elveknek és feltételeknek, köztük a források indikatív elosztásának, valamint a 14. cikkben rögzített eljárásoknak.

A többéves indikatív programok meghatározzák az uniós finanszírozásra kiválasztott, prioritást élvező területeket, a konkrét célkitűzéseket, a várt eredményeket, a teljesítménymutatókat, valamint az indikatív keretösszegeket is, átfogóan és az egyes prioritást élvező területekre vonatkozóan egyaránt. E keretösszegek adott esetben tartományként is megadhatók, illetve kiosztatlan tartalékot is képezhetnek.

A többéves indikatív programokat szükség esetén ki kell igazítani, az alapjukat képező stratégiai dokumentumok bármely félidős vagy ad hoc felülvizsgálatát figyelembe véve.

Az elfogadott célkitűzések – köztük a jó kormányzásra, a demokráciára, a jogállamiságra és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó célok – elérése és az elérésre való törekvés közben alkalmazandó kölcsönös elszámoltathatóság elvének megfelelően, az indikatív keretösszegek a felülvizsgálatok eredményeképpen növelhetők vagy csökkenthetők, különösen az olyan különleges szükségletekre való tekintettel, amelyek például a válság sújtotta, válságot követő, vagy instabil helyzetek vagy a rendkívüli vagy elégtelen teljesítmények eredményeképpen álltak elő.

12. cikk

A válság sújtotta, válságot követő, illetve instabil helyzetben lévő országokra vonatkozó programozás

(1) A válság sújtotta, válságot követő, vagy instabil helyzetben lévő országokra vonatkozó programozási dokumentumok kidolgozásakor megfelelően figyelembe kell venni az érintett országok és régiók kiszolgáltatottságát, sajátos szükségleteit és körülményeit.

Megfelelő figyelmet kell szentelni a konfliktus-megelőzésnek, az állam- és békeépítésnek, a konfliktust követő megbékélési folyamatnak és az újjáépítési intézkedéseknek.

Amennyiben partnerországok vagy partnerországok csoportjai a válság sújtotta, válságot követő, vagy instabil helyzetbe kerülnek, vagy azok közvetlenül érintik őket, külön hangsúlyt kell helyezni a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés közötti koordináció fokozására annak érdekében, hogy segítséget kapjanak a szükséghelyzettől a fejlesztési szakaszba való átmenet végrehajtásához. Az instabil helyzetű vagy természeti katasztrófák által rendszeresen sújtott országokra és régiókra vonatkozó programoknak rendelkezniük kell a katasztrófákra való felkészülésről és azok megelőzéséről, valamint az effajta katasztrófák következményeinek kezeléséről.

(2) A válság sújtotta, válságot követő, vagy instabil helyzetek vagy a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok fenyegetettségének gyors uniós válaszadást igénylő esetében, a 11. cikkben említett dokumentum módosítható a közös végrehajtási rendelet 15. cikkének (4) bekezdése szerinti sürgősségi eljárás keretében, az országok vagy régiók együttműködési stratégiájának ad hoc felülvizsgálatát követően.

E felülvizsgálatok a hosszú távú fejlesztés és együttműködés felé való átmenet biztosítása érdekében konkrét és testre szabott stratégiát javasolhatnak, előmozdítva ezzel a humanitárius és fejlesztéspolitikai eszközök közötti jobb együttműködést és átmenetet.

13. cikk

A tematikus programokhoz fűződő programozási dokumentumok

(1) A tematikus programokhoz fűződő többéves indikatív programokban meg kell határozni az érintett témához kapcsolódó uniós stratégiát, az uniós finanszírozásra kiválasztott prioritásokat, a konkrét célkitűzéseket, a várható eredményeket, a teljesítménymutatókat, a nemzetközi helyzetet és a főbb partnerek tevékenységeit. Az átfogó kezdeményezésekben való részvételre vonatkozóan adott esetben meg kell határozni a forrásokat és az intervenció kiemelt területeit. A többéves indikatív programoknak összhangban kell állniuk a 11. cikk (3) bekezdésében említett dokumentumokkal.

(2) A többéves indikatív programok átfogó módon és az egyes prioritást élvező területekre vonatkozóan egyaránt tartalmazzák az indikatív pénzügyi keretösszegeket. E keretösszegek adott esetben tartományként is megadhatók és/vagy kiosztatlan tartalékot képezhetnek. A többéves indikatív programokat a szakpolitikák hatékony végrehajtásához szükséges esetben, a félidőben vagy ad hoc végzett felülvizsgálatok figyelembevételével, ki kell igazítani.

(3) Együttműködési tevékenységeik kiegészítő jellegének előmozdítása érdekében a Bizottság és a tagállamok a programozási folyamat korai szakaszában egyeztetnek egymással, valamint más donorokkal és fejlesztési szereplőkkel, a civil társadalom és a helyi hatóságok képviselőit is beleértve.

14. cikk

A stratégiai dokumentumok jóváhagyása és a többéves indikatív programok elfogadása

(1) A Bizottság a közös végrehajtási rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében szereplő vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően jóváhagyja a stratégiai dokumentumokat és többéves indikatív programokat fogad el. Ezt az eljárást kell alkalmazni a stratégiát és annak programozását jelentősen módosító átfogó felülvizsgálatok esetén is.

(2) Az (1) bekezdésben szereplő eljárás nem alkalmazandó a stratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok nem lényegi elemeinek módosításakor, vagyis a technikai kiigazítások, a támogatásoknak a kiemelt területenként meghatározott indikatív keretösszegen belüli újraelosztása, illetve az eredeti indikatív keretösszeg 20 %-ot meg nem haladó növelése vagy csökkentése esetén, feltéve, hogy az említett módosítások nem befolyásolják az említett dokumentumokban rögzített prioritást élvező területeket és célkitűzéseket. Az ilyen esetekben az Európai Parlamentet és a Tanácsot egy hónapon belül tájékoztatni kell a kiigazításokról.

(3) A Bizottság kellően indokolt sürgős esetekben, melyek többek közt a 12. cikk (2) bekezdésében említett körülményekhez kapcsolódnak, a közös végrehatási rendelet 15. cikkének (4) bekezdésében említett sürgősségi eljárásnak megfelelően módosíthatja a stratégiai dokumentumokat és a többéves indikatív programokat.

V. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

15. cikk

Az e rendelet alapján nem támogatható harmadik országok részvétele

Kellően indokolt körülmények között, valamint az uniós támogatás koherenciájának és hatékonyságának biztosítása, vagy a regionális és régiókon átívelő együttműködés erősítése érdekében a Bizottság a 2. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül határozhat úgy, hogy kiterjeszti a fellépést az egyébként az 1. cikk alapján támogatásra nem jogosult országokra, területekre és régiókra is, amennyiben a végrehajtandó fellépés globális, regionális, régiókon vagy határon átívelő jelleggel bír. A közös végrehajtási rendelet 8. cikkének (1) bekezdésétől eltérően az érintett országok, területek és régiók természetes és jogi személyei részt vehetnek az ilyen fellépéseket végrehajtó eljárásokban.

16. cikk

A támogatás felfüggesztése

A partnerországokkal és -régiókkal kötött partnerségi és együttműködési megállapodások támogatás felfüggesztésére irányuló előírásainak sérelme nélkül, amennyiben egy partnerország megsérti a 3. cikk (1) bekezdésében említett elveket, az Unió – a különösen sürgős esetek kivételével – konzultációra kéri fel a partnerországot mindkét fél számára elfogadható megoldás kialakítása céljából. A Tanács, amennyiben a partnerországgal folytatott konzultációk nem vezetnek mindkét fél számára elfogadható megoldáshoz, vagy az egyeztetést elutasítják, illetve különösen sürgős esetekben, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikke (1) bekezdésével összhangban megfelelő intézkedéseket hozhat, amelyek magukban foglalhatják a támogatás teljes vagy részleges felfüggesztését is.

17. cikk

A Bizottság felhatalmazás alapján nyert jogkörei

A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 18. cikkel összhangban a jelen rendelet I–VII. mellékletének módosítását és kiegészítését célzó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

18. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A 17. cikkben említett jogköröket e rendelet időbeli hatályának időtartamára ruházzák át.

(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A visszavonás a határozat Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése utáni napon, vagy a határozatban rögzített későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(3) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus – az (5) bekezdésben említett esetek kivételével – csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak megküldött értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam 2 hónappal meghosszabbodik.

(5) Az I., II. és III. mellékletnek az 1. cikk a) pontjában rögzített jogosulti jegyzék felülvizsgálatára vonatkozó OECD/DAC határozatokkal történő összehangolásával kapcsolatos, ellenvetés benyújtására rendelkezésre álló időszak egy hét.

19. cikk

A bizottság

A Bizottság munkáját a Fejlesztési Együttműködési Eszköz Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

20. cikk

Pénzügyi referenciaösszeg

(1) E rendelet 2014–2020 közötti időszakban való végrehajtásának pénzügyi referenciaösszege 23 294 700 000 EUR.

(2) Az 5–9. cikkben említett valamennyi program számára a 2014–2020 közötti időszak tekintetében elkülönített indikatív minimumösszegeket a VII. melléklet tartalmazza. Az összegek a programok között a 18. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktussal átcsoportosíthatók. A globális közjavak és kihívások programon belüli összegek bizottsági határozat révén átcsoportosíthatók az alfejezetek között, amelyről az Európai Parlamentet és Tanácsot a határozat elfogadását követő egy hónapon belül tájékoztatni kell.

(3) Az „Erasmus mindenkinek” rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint a felsőoktatás nemzetközi dimenziójának ösztönzése érdekében a különböző külső finanszírozási eszközökből (Fejlesztési Együttműködési Eszköz, Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz, Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, Partnerségi Eszköz és az Európai Fejlesztési Alap) együttesen 1 812 100 000 EUR indikatív összeget különítenek el az EU-n kívüli országokba irányuló/ országokból érkező tanulási mobilitással kapcsolatos fellépésekre, valamint ezen országok hivatalaival/intézményeivel/szervezeteivel való együttműködésre és szakpolitikai párbeszédre. E források felhasználásakor az „Erasmus mindenkinek” rendelet rendelkezései alkalmazandók.

A finanszírozás 2 többéves allokáción keresztül lesz elérhető, melyek kizárólag az első 4, illetve a fennmaradó 3 évre terjednek ki. Ez a finanszírozás ezen eszközök többéves indikatív programozásában jelenik majd meg, az érintett országok megállapított igényeivel és prioritásaival összhangban. A keretösszegek jelentős előre nem látott körülmények vagy fontos politikai változások esetén felülvizsgálhatók az EU külső prioritásaival összhangban.

21. cikk

Európai Külügyi Szolgálat

E rendelet az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról szóló 2010/427/EU tanácsi határozattal összhangban alkalmazandó.

22. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kezdődően kell alkalmazni.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

I. MELLÉKLET

AZ 1. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK a) PONTJA SZERINT TÁMOGATHATÓ PARTNERORSZÁGOK ÉS ‑RÉGIÓK

Latin-Amerika

1. Argentína

2. Bolívia

3. Brazília

4. Chile

5. Kolumbia

6. Costa Rica

7. Kuba

8. Ecuador

9. Salvador

10. Guatemala

11. Honduras

12. Mexikó

13. Nicaragua

14. Panama

15. Paraguay

16. Peru

17. Uruguay

18. Venezuela

Ázsia

19. Afganisztán

20. Banglades

21. Bhután

22. Kambodzsa

23. Kína

24. India

25. Indonézia

26. Koreai Népi Demokratikus Köztársaság

27. Laosz

28. Malajzia

29. Maldív-szigetek

30. Mongólia

31. Burma/Mianmar

32. Nepál

33. Pakisztán

34. Fülöp-szigetek

35. Srí Lanka

36. Thaiföld

37. Vietnam

Közép-Ázsia

38. Kazahsztán

39. Kirgiz Köztársaság

40. Tádzsikisztán

41. Türkmenisztán

42. Üzbegisztán

Közel-Kelet

43. Irán

44. Irak

45. Jemen

Dél-Afrika

46. Dél-Afrika

II. MELLÉKLET

AZ OECD/DAC JEGYZÉKE AZ ODA KEDVEZMÉNYEZETTJEIRŐL

Érvényes a 2011., 2012. és 2013. évi folyósításokra vonatkozó jelentésekre

III. MELLÉKKLET

AZ 5. CIKK (2) BEKEZDÉSE SZERINTI KÉTOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN RÉSZTVEVŐ PARTNERORSZÁGOK ÉS -RÉGIÓK

E rendelet keretében az 5. cikk (2) bekezdése alapján a következő partnerországok részesülnek kétoldalú fejlesztési támogatásban:

1. Bolívia

2. Kuba

3. Salvador

4. Guatemala

5. Honduras

6. Nicaragua

7. Paraguay

8. Afganisztán

9. Banglades

10. Bhután

11. Kambodzsa

12. Koreai Népi Demokratikus Köztársaság

13. Laosz

14. Mongólia

15. Burma/Mianmar

16. Nepál

17. Pakisztán

18. Fülöp-szigetek

19. Srí Lanka

20. Vietnam

21. Kirgiz Köztársaság

22. Tádzsikisztán

23. Türkmenisztán

24. Üzbegisztán

25. Irak

26. Jemen

27. Dél-Afrika

IV. MELLÉKLET

A FÖLDRAJZI PROGRAMOK SZERINTI EGYÜTTMŰKÖDÉSI TERÜLETEK

A. A FÖLDRAJZI PROGRAMOK SZERINTI KÖZÖS EGYÜTTMŰKÖDÉSI TERÜLETEK

A földrajzi programokat, többek között, a következőkben meghatározott – az ágazatokkal nem egyenértékűnek tekintendő – együttműködési területek vonatkozásában lehet kidolgozni. A prioritások a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleményével, valamint a Tanács intézményeinek ez alapján levont következtetéseivel összhangban kerülnek meghatározásra.

I. Az emberi jogok, a demokrácia és a jó kormányzás egyéb kulcsfontosságú elemei

a)           demokrácia, emberi jogok és jogállamiság;

b)           a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése;

c)           államigazgatás;

d)           adópolitika és -igazgatás;

e)           korrupció;

f)            civil társadalom és helyi hatóságok;

g)           természeti erőforrások; valamint

h)           a fejlesztés és a biztonság közötti kapcsolat.

II. Inkluzív és fenntartható növekedés a humán fejlődés szolgálatában

a)           szociális védelem, egészségügy, oktatás és munkahelyek;

b)           üzleti környezet, regionális integráció és világszintű piacok; valamint

c)           fenntartható mezőgazdaság és energia.

III. A politikák fejlesztési célú koherenciája szempontjából lényeges további területek

a)           éghajlatváltozás és környezetvédelem;

b)           migráció és menekültügy; valamint

c)           a humanitárius segítségnyújtásból és a válságkezelésből a hosszú távú fejlesztési együttműködésbe való átmenet.

B. RÉGIÓNKÉNTI KONKRÉT EGYÜTTMŰKÖDÉSI TERÜLETEK

Az uniós támogatás a jelen rendelet 5. cikkével, valamint annak átfogó szándékával, hatályával, céljaival és általános elveivel összhangban álló fellépéseket és ágazati párbeszédeket támogatja. Megfelelő figyelmet kell fordítani a közösen megállapított stratégiákat, partnerségi, együttműködési és kereskedelmi megállapodásokat tükröző alábbi területekre. A prioritások „, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című bizottsági közleménnyel, valamint a Tanács intézményeinek ez alapján levont későbbi következtetéseivel összhangban kerülnek meghatározásra.

Latin-Amerika

a)           a társadalmi kohézió, különösen a társadalmi befogadás, a tisztességes munka, a méltányosság, a nemek közti egyenlőség és a nők erősebb szerepének ösztönzése;

b)           a kormányzási kérdések kezelése és szakpolitikai reformok támogatása, különös tekintettel a következő területekre: szociálpolitikák, az államháztartás igazgatása és az adózás, biztonság (ideértve a kábítószereket, a bűnözést és korrupciót), a jó kormányzás és a közintézmények megerősítése (beleértve az olyan innovatív, a technikai együttműködést elősegítő intézkedéseket, mint a TAIEX és az ikerintézményi programok), az emberi jogok – többek közt az őslakosok és az afrikai származásúak jogainak – és a környezet védelme, valamint a diszkrimináció, és a kábítószerek előállítása, fogyasztása és tiltott kereskedelme elleni küzdelem;

c)           a regionális integráció különböző folyamatainak és a hálózati infrastruktúrák összekapcsolásának támogatása, az Európai Beruházási Bank (EBB) és más intézmények által támogatott tevékenységeket kiegészítő jelleg biztosítása mellett;

d)           a fejlesztés és a biztonság közötti kapcsolat kezelése;

e)           az oktatásra és a közös latin-amerikai felsőoktatási térség kialakítására irányuló politikák támogatása;

f)            a gazdasági sebezhetőség kezelése, a strukturális átalakítások elősegítése erős kereskedelmi, beruházási, know-how és kutatási, innovációs és technológiai partnerségek létrehozása útján, a fenntartható és inkluzív növekedés összes dimenziójának előmozdítása, különös figyelemmel a migrációs folyamatok, az élelmezésbiztonság (ideértve a fenntartható mezőgazdaságot és halászatot is), az éghajlatváltozás, a fenntartható energiagazdálkodás, valamint a biológiai sokszínűség és az ökológiai rendszerekhez – köztük a víz- és erdőterületekhez – kapcsolódó szolgáltatások védelmének és fejlesztésének kihívásaira, valamint a zöld gazdaság munkahelyeinek számát és minőségét növelő jövedelmező beruházásokra;

g)           az egyéb pénzügyi eszközökkel megvalósított, katasztrófa vagy válságot követő helyzeteket kezelő rövid távú sürgősségi intézkedések megfelelő figyelemmel kísérésének biztosítása.

Ázsia

a)           a társadalmi kohézió, különösen a társadalmi befogadás, a tisztességes munka, a méltányosság és a nemek közti egyenlőség ösztönzése;

b)           inkluzív partnerségek létrehozása a kereskedelem, a befektetések, a segélyezés, a migráció, a kutatás, az innováció és technológia területén;

c)           legitim, hatékony és elszámoltatható közintézmények és –szervek kiépítése és megerősítése intézményi reformok (beleértve a jó kormányzásra és a korrupció visszaszorítására, az államháztartás igazgatására, az adózásra és a közigazgatásra vonatkozó reformokat), valamint a nemzetközi normáknak megfelelő törvényhozási, igazgatási és szabályozási reformok előmozdítása által, különösen az instabil helyzetű, valamint a válságos vagy válságot követő helyzetben lévő országokban;

d)           a fejlesztés szolgálatában álló aktív és szervezett civil társadalom támogatása, valamint a köz- és magánszféra partnerségének (PPP) előmozdítása;

e)           az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a hatások csökkentésének támogatása, a fenntartható termelés és fogyasztás, valamint a tiszta technológiákba való beruházások, a fenntartható energiagazdálkodás, a közlekedés, a fenntartható mezőgazdasági termelés és halászat, a biológiai sokszínűség és az ökológiai rendszerekhez – egyben a víz- és erdőterületekhez – kapcsolódó szolgáltatások védelmének és fejlesztésének, valamint a zöld gazdaságban tisztességes munkalehetőségek teremtésének előmozdítása;

f)            a kiterjedtebb regionális integráció és együttműködés eredményközpontú előmozdítása a regionális integráció és párbeszéd különböző eljárásainak támogatásán keresztül;

g)           hozzájárulás az egészségügyi kockázatok, köztük az emberek és állatok, valamint a különböző környezeti tényezők egymásra hatásából eredő kockázatok megelőzéséhez, valamint a kockázatokra adott válaszokhoz;

h)           a fejlesztés és a biztonság közötti kapcsolattal összefüggésben a korrupció és a szervezett bűnözés elleni, a kábítószer előállítása, fogyasztása és tiltott kereskedelme, valamint a tiltott kereskedelem egyéb formái elleni küzdelem, valamint a hatékony határellenőrzés és a határon átnyúló együttműködés támogatása;

i)            a katasztrófákra való felkészültség és a katasztrófa utáni – az élelmezés- és táplálkozásbiztonságot és az otthonuktól elszakadt emberek részére nyújtott támogatást is magában foglaló – hosszú távú helyreállítás támogatása.

Közép-Ázsia

A 2007-ben elfogadott, Közép-Ázsiával folytatandó új partnerségre vonatkozó stratégiában rögzített közös célkitűzésekkel összhangban:

a)           az alkotmányos reformok, valamint a törvényhozás, a szabályozás és a közigazgatás uniós normákhoz való közelítésének előmozdítása, beleértve a további demokratizálódást és a szervezett civil társadalom, a jogállamiság, a jó kormányzás és az adóügy támogatását, valamint az olyan felelős nemzeti intézmények és szervek, mint például a választási szervek, a parlamentek, valamint a közigazgatási reform és az állami pénzügyi igazgatás megerősítését;

b)           az inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés előmozdítása, a társadalmi és regionális egyenlőtlenségek kezelése valamint az olyan területek szakpolitikáinak támogatása, mint az oktatás, a kutatás, az innováció és technológia, az egészségügy, a tisztességes munka, a fenntartható energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, a kkv-k erősítése, s emellett a piacgazdaság, a kereskedelem és a beruházások ösztönzése, beleértve a szabályozási reformokat és Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozás (WTO) támogatását is;

c)           a hatékony határellenőrzés és a határon átnyúló együttműködés támogatása a határrégiók fenntartható gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlődésének előmozdítása érdekében; a fejlesztés és a biztonság közötti kapcsolattal összefüggésben a szervezett bűnözés és a tiltott kereskedelem valamennyi formája elleni küzdelem, beleértve a kábítószerek előállítása és fogyasztása, valamint a fogyasztás káros hatásai – beleértve a HIV/AIDS – elleni küzdelmet is;

d)           a többek között az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és valamely politikai reformokat támogató egyéb uniós eszköz hatálya alá eső országokkal folytatott kétoldalú és regionális együttműködés, párbeszéd és integráció előmozdítása, beleértve az intézményépítésen, a technikai segítségnyújtáson (például TAIEX), információcserén és ikerintézményi programokon keresztül megvalósított állami kapacitásépítést, valamint az uniós pénzügyi források mozgósítására szolgáló megfelelő mechanizmusok révén megvalósított kulcsfontosságú befektetéseket az oktatási, környezetvédelmi és energiaipari ágazatban, a víz- és közegészségügyben, az alacsony kibocsátással járó fejlődést/éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállást, valamint a nemzetközi energiaellátási és szállítási műveletek biztonságának és biztonságosságának, az összekapcsolódás, a hálózatok és üzemeltetőik minőségének fejlesztése, ideértve az EBB által támogatott tevékenységeket is.

Közel-Kelet

a)           a kormányzás (ideértve az adózás területét is), az emberi jogok és a politikai egyenlőség kezelése – különösen az instabil helyzetű államokban –, a legitim, demokratikus, hatékony és elszámoltatható közintézmények, és az aktív, szervezett civil társadalom felépítése érdekében;

b)           a társadalmi kohézió, különösen a társadalmi befogadás, a tisztességes munka, a méltányosság és a nemek közti egyenlőség ösztönzése;

c)           a fenntartható és sokrétű gazdaság reformjának, a kereskedelemnek, a piacgazdaság fejlesztésének, a főbb ágazatok (mint az energiaipar, a megújuló energiaforrásokat is beleértve) jövedelmező és fenntartható beruházásainak, a köz- és magánszféra partnerségének (PPP), valamint a partnerországok WTO-ba való integrációjának előmozdítása;

d)           az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz hatálya alá tartozó országokkal, valamint a Partnerségi Eszköz és az egyéb uniós eszközök hatálya alá eső öböl-országokkal folytatott regionális együttműködés, párbeszéd és integráció előmozdítása a régión belüli, többek közt a gazdasággal, az energia- és vízgazdálkodással, a szállítással és a menekültekkel kapcsolatos integrációs törekvések támogatása útján;

e)           a jelen eszköz hatálya alatt rendelkezésre bocsátott források következetes munkával és egyéb, a szélesebb körű regionális integrációra összpontosító uniós eszköz által nyújtott támogatással való kiegészítése, a gazdaságra, energiagazdálkodásra, kutatásra, fejlesztésre és technológiára vonatkozó uniós érdekek előmozdítása, a biztonság és fejlődés kapcsolatával összefüggésben a kábítószerek előállítása, fogyasztása és tiltott kereskedelme elleni küzdelem, valamint a migráció és fejlődés kapcsolatával összefüggésben a migráció kezelése és a kitelepítettek és menekültek megsegítése.

Dél-Afrika

a)           a demokratikus társadalom, a jó kormányzás és a jogállami keretek között működő állam megszilárdításának támogatása, valamint a térségi és kontinentális stabilitás és integráció elősegítése;

b)           a különböző szabadkereskedelmi területek létesítésével megkezdett kiigazítási erőfeszítések támogatása;

c)           a tisztességes munka előmozdítása, a szegénység, az egyenlőtlenség és a kirekesztés elleni küzdelem támogatása, beleértve a korábban hátrányos helyzetben lévő közösségek alapvető szükségleteinek kezelését;

d)           a gazdasági sebezhetőség legyőzése, és a strukturális átalakítások megvalósítása, nagy hangsúlyt fektetve a fenntartható és integratív gazdasági növekedésen alapuló, tisztességes foglalkoztatásra, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, zöld gazdaság és fenntartható fejlődés minden aspektusára (ideértve a fenntartható mezőgazdaságot és halászatot is), valamint a biológiai sokszínűség és az ökológiai rendszerekhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésére;

e)           a szexuális és a nemek közötti különbségeken alapuló erőszak és egészségügyi kérdések kezelése: ideértve a HIV/AIDS-et és a társadalomra gyakorolt hatását.

V. MELLÉKLET

A TEMATIKUS PROGRAMOK TEVÉKENYSÉGI TERÜLETE

A. GLOBÁLIS KÖZJAVAK ÉS KIHÍVÁSOK PROGRAM

A 6. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban a globális közjavak és kihívások program célja az együttműködés erősítése, az ismeretek, a gyakorlati tapasztalatok és a partnerországok kapacitásainak megosztása. A program többek között az alábbi együttműködési területeket fedi le, a köztük lévő szoros kapcsolat fényében biztosítva a legmagasabb fokú szinergiát:

Környezetvédelem és éghajlatváltozás

a)           hozzájárulás az Európa 2020 stratégia jövőképe nemzetközi környezetvédelmi és éghajlati dimenziójának végrehajtásához.

b)           a fejlődő országok támogatása a természeti erőforrások fenntarthatóságával és a környezetvédelmi fenntarthatósággal kapcsolatos millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében;

c)           az uniós kezdeményezések és a nemzetközi és regionális szinten elfogadott és/vagy határon átnyúló jelleggel bíró kötelezettségvállalások végrehajtásának elősegítése, különösen az éghajlatváltozás területein az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes stratégiák, különösen a biodiverzitásra is jótékony hatással járó alkalmazkodási stratégiák, a biológiai sokszínűség és ökoszisztéma-szolgáltatások, erdők, beleértve a FLEGT-et, sivatagosodás, integrált vízkészlet-gazdálkodás, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a hatékony és eredményes vegyianyag- és hulladékgazdálkodás, erőforrás-hatékonyság és a zöld gazdaság előmozdítása révén;

c)           hozzájárulás az éghajlat-változási és környezetvédelmi célok integrációjának növeléséhez és érvényre juttatásához az EU-ban a módszertani és kutatómunka támogatásával, beleértve a monitoring, jelentéstételi és ellenőrzési mechanizmusokat, az ökoszisztémák feltérképezését és értékelését, a környezetvédelmi szakértelem növelését, valamint az innovatív intézkedések és a politikai koherencia előmozdítását;

d)           az Unió és tagállamai környezetvédelmi irányításának és nemzetközi politikája fejlesztésének támogatása a fenntartható fejlődésre irányuló nemzetközi kormányzás környezetvédelmi és egyéb pillérei közötti összhang kialakítása révén, valamint a regionális és nemzetközi környezetvédelmi ellenőrzés és értékelés támogatása révén, továbbá a többoldalú környezetvédelmi megállapodásokra vonatkozó intézkedések hatékony betartásának és végrehajtásának támogatása révén.

Fenntartható energia

a)           a biztonságos, hozzáférhető, tiszta és fenntartható energiaszolgáltatások ösztönzése a szegénység felszámolásának és a befogadás növelésének kulcsfontosságú mozgatójaként, különös hangsúllyal a helyi energiaforrások használatára;

b)           a fenntartható energiával kapcsolatos technológiák nagyobb mértékű használatának, az energiahatékonyságnak és az alacsony kibocsátású fejlesztési stratégiáknak az előmozdítása;

c)           az energiabiztonság előmozdítása, például a források és útvonalak diverzifikációja, az árak volatilitásának figyelembevétele, a kibocsátáscsökkentési potenciál, a piacok fejlesztése és az energia-összekapcsolódás és –kereskedelem támogatása révén.

A humán fejlődés

a)           Növekedés, munkahelyek és a magánszféra részvétele

a több és jobb munkahely megteremtését célzó intézkedések előmozdítása például a helyi kkv-k versenyképessége és rugalmassága javításának, valamint a globális gazdaságba való integrációjuk területén, a fejlődő országok többoldalú kereskedelmi rendszerbe illeszkedésének támogatása a magánszektor fejlesztése és az üzleti környezet fejlesztése, az ipari innovációk és a technológiai szakpolitikák, valamint a kereskedelmi szakpolitikák és megállapodások meghatározásának és végrehajtásának támogatása, a regionális integrációs törekvések támogatása, az EU és a partnerországok és –régiók befektetési kapcsolatainak előmozdítása, valamint a magán- és közbefektetések és az együttműködés innovatív pénzügyi eszközökkel való erősítése révén. A zöld gazdaság, a forráshatékonyság és a fenntartható fogyasztási és termelési eljárások előmozdítása. Az elektronikus kommunikáció használatának ösztönzése a valamennyi ágazatot átfogó növekedés támogatásának eszközeként a digitális szakadék áthidalása, e terület megfelelő szakpolitikai és szabályozási keretének kialakítása, valamint a szükséges infrastruktúra fejlesztésének és az IKT-alapú szolgáltatások és alkalmazások használatának ösztönzése érdekében.

b)           Foglalkoztatás, készségek, szociális védelem és társadalmi befogadás:

i. a termelékeny és tisztességes munka magas szintjeinek támogatása elsősorban a hatékony és eredményes foglalkoztatási szakpolitikák és stratégiák támogatásával, a munkaerőpiac szükségleteinek és perspektíváinak megfelelő alkalmazhatósághoz szükséges szakképzéssel, az informális gazdaságban is meglévő munkafeltételekkel, a tisztességes munka előmozdításával, beleértve a gyermekmunka elleni küzdelmet, valamint a társadalmi párbeszéd támogatása és a migránsok jogainak tiszteletben tartása mellett a munkaerő mobilitásának megkönnyítése;

ii. a társadalmi kohézió erősítése különösen fenntartható szociális védelmi rendszerek felállításával/erősítésével, beleértve a kapcsolódó pénzügyi reformot;

iii. a társadalmi befogadás erősítése az alapszolgáltatások méltányos hozzáférhetőségében való együttműködés, a teljes foglalkoztatottság, a különös, elsősorban az ifjúság, a fogyatékossággal élők, nők és kisebbségi csoportok önállóságának és jogainak tiszteletben tartása révén annak érdekében, hogy minden ember részt vegyen a jólét és a kulturális sokféleség megteremtésében, és élvezze annak előnyeit.

c)           A nemek közötti egyenlőség és a nők helyzetének megerősítése:

i. a nők gazdasági és társadalmi helyzetének megerősödését és politikai részvételét előmozdító nemzeti szintű programok támogatása;

ii. e kérdésnek a segélyhatékonyság ütemtervébe való integrálódását előmozdító nemzeti, regionális és globális kezdeményezések támogatása.

d)           Egészségügy

i. a fejlődő országok lakosai egészségének és jólétének fokozása azáltal, hogy javítja a jó minőségű létfontosságú közegészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és annak méltányos nyújtását, különösen:

ii. a partnerországok jelentős közvetlen támogatását célzó globális kezdeményezésekre irányuló szakpolitikai ütemterv támogatása és kialakítása, figyelembe véve az eredményközpontúságot, a hatékony segítségnyújtást és az egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatásokat, beleértve a partnerországok e kezdeményezések melletti erősebb elköteleződését;

iii. olyan különös kezdeményezések támogatása különösen regionális és globális szinten, amelyek erősítik az egészségügyi rendszereket, és segítik az országokat abban, hogy szigorú, bizonyítékokon alapuló nemzeti egészségügyi politikát alakítsanak ki és hajtsanak végre, valamint a prioritási területeken (például az anyák egészségének védelme és a szexuális és reproduktív egészség és jogok, a családtervezés elérhetősége, a globális közjavak és a globális egészségügyi fenyegetésekre való reagálás).

e)           Oktatás, tudás és készségek:

i. az oktatás nemzetközi szinten elismert céljai elérésének támogatása globális kezdeményezésekkel és partnerségekkel, külön hangsúlyt helyezve a tudásra, a készségekre és a fenntartható és inkluzív fejlesztés értékeire;

ii. az oktatási rendszerek fejlesztésének kiegyensúlyozott megközelítésére alapozva a gyakorlati tapasztalatok, a jó gyakorlatok és a fejlesztés előmozdítása;

iii. az azonos minőségű oktatáshoz való egyenlő hozzáférés fejlesztése, beleértve a sérülékeny csoportokat, a nőket és lányokat, és a globális célok elérésétől legtávolabb álló országokat.

Élelmezésbiztonság és fenntartható mezőgazdaság

A program az együttműködést, a tudás és a gyakorlati tapasztalatok cseréjét, valamint a partnerországoknak az élelmezésbiztonság következő négy pillérére irányuló kapacitását erősíti: az élelmiszerek rendelkezésre állása (termelés), a hozzáférés (beleértve a piacokat, a biztonsági hálózatokat és a nemi tudatosságot), a felhasználás (táplálkozási beavatkozás a társadalom számára ismert módszerekkel) és a stabilitás, négy dimenziót előtérbe állítva: a kistermelői mezőgazdaság, a kormányzás, a regionális integráció és a kiszolgáltatott helyzetben lévő népesség támogatási mechanizmusaira.

a)           A fenntartható mezőgazdasági kisgazdálkodás fejlesztésének ösztönzése ökoszisztéma alapú, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó és az éghajlatnak ellenálló biztonságos technológiához való hozzáférés útján (ideértve az információs és kommunikációs technológiákat is), valamint kiterjesztés és technikai szolgáltatások, vidékfejlesztési programok, produktív beruházási intézkedések, a földdel és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a genetikai sokszínűség védelme útján, lehetőségeket teremtő gazdasági környezetben;

b)           a környezetvédelem- és társadalomtudatos szakpolitika kialakításának és a releváns ágazatok irányításának, az állami és a nem állami szereplők saját szabályozása szerinti szerepének és a közjavak felhasználásának, szervezési kapacitásuknak, szakmai szervezeteinek és intézményeinek támogatása;

c)           az élelmezés- és a táplálkozásbiztonság erősítése megfelelő szakpolitikák, köztük a biológiai sokféleség védelme és ökoszisztéma-szolgáltatások, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó szakpolitikák, információs rendszerek, válságmegelőzés és igazgatás, valamint a sérülékeny népességet megszólító táplálkozási stratégiák révén;

d)           az élelmiszer- és takarmányláncok révén biztonságos és fenntartható gyakorlatok előmozdítása.

Migráció és menekültügy

a)           a migrációs kormányzás minden szinten történő előmozdítása;

b)           a migrációs áramlások minden dimenzióban történő jobb irányításának biztosítása;

c)           a bevándorlók jogainak tiszteletben tartása és védelme mellett a népesség megnövekedett regionális és globális mobilitására gyakorolt fejlesztési hatás maximalizálása azáltal, hogy támogatják a szigorú regionális és nemzeti migrációs és menekültügyi politikák kialakítását és végrehajtását, továbbá a migrációs dimenziót más regionális és nemzeti szakpolitikákba illesztik;

d)           a migrációs és fejlesztési közötti kapcsolatok egységes értelmezésének javítása, beleértve a migrációs/menekültügyi vagy más ágazatok kormányzati szakpolitikáinak társadalmi és gazdasági következményeit.

B. CIVIL TÁRSADALMI SZERVEZETEK ÉS HELYI HATÓSÁGOK PROGRAM

Az EU demokráciára, emberi jogokra és felelős kormányzásra irányuló támogatásának megerősítésével összhangban a fejlesztésben részt vevő civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok program a nemzetközileg kialakított fejlesztési célok támogatásával erősíti az együttműködést, a tudás és a gyakorlati tapasztalatok cseréjét, növeli a partnerországok civil társadalmi szervezeteinek és helyi hatóságainak kapacitását.

A 6. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban a program az alábbiakhoz járul hozzá:

a)           a megerősített civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok, valamint a rászoruló népességnek nyújtott alapszolgáltatások révén inkluzív és megerősített társadalom a partnerországokban;

b)           a fejlesztési kérdések európai polgárokban való tudatosítása szintjének növelése és a közvélemény aktív támogatásának mozgósítása az Unióban, a lehetséges tagjelölt és a tagjelölt országokban, a partnerországokban, a szegénység visszaszorítása és a fenntartható fejlesztési stratégiák érdekében;

c)           az európai és déli civil társadalmi és helyi hatósági hálózatok kapacitásának növelése a fejlesztés területén jelentős és folyamatos szakpolitikai párbeszéd biztosítása érdekében.

Az e program által támogatott tevékenységek magukban foglalják a következőket:

a)           olyan beavatkozások a partnerországokban, amelyek a civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok által nyújtott alapszolgáltatások révén támogatják a sérülékeny és a társadalom peremére szorult csoportokat a kevésbé fejlett országokban;

b)           a célzott szereplők kapacitásának fejlesztése a nemzeti program keretében biztosított támogatás kiegészítéseként, az intézkedések célja:

i. a civil társadalmi szervezetek kapacitásának erősítése a fejlesztési folyamatban való hatékony részvétel érdekében;

ii. a civil társadalmi szervezetek, az állam és az egyéb fejlesztési szereplők közötti fejlesztési témájú interakció javítása;

iii. a helyi hatóságok kapacitásának erősítése a különös szerepüket és különlegességeiket elismerő fejlesztési folyamatban való hatékonyabb részvétel érdekében;

c)           a nyilvánosság figyelmének felhívása a fejlesztési kérdésekre, valamint a formális és informális fejlesztés-oktatás előmozdítása az Unióban, a lehetséges tagjelölt és a tagjelölt országokban annak érdekében, hogy megszilárdítsák a fejlesztési szakpolitika helyét az európai társadalmakban, nagyobb állami támogatást mozgósítsanak a szegénység elleni intézkedésekben és a fejlett és a fejlődő országok kapcsolatának kiegyensúlyozása érdekében, felhívják a figyelmet a fejlődő országokat és lakosaikat érintő kérdésekre és nehézségekre, valamint előmozdítsák a globalizáció szociális dimenzióját;

d)           a civil társadalom és a helyi hatóságok hálózatainak koordinálása, kapacitásfejlesztése és intézményi erősítése, szervezeteiken belül és a fejlesztésről szóló európai párbeszédben részt vevő érdekeltek különböző típusai között, valamint a civil társadalmi szervezetek, helyi hatóságok és ernyőszervezeteik déli hálózatainak koordinálása, kapacitásfejlesztése és intézményi erősítése.

A civil társadalmi szervezetek független és elszámoltatható alapon működő, nem állami közhasznú szereplők, többek között: nem kormányzati szervezetek, az őslakosokat képviselő szervezetek, a nemzeti és/vagy etnikai kisebbségeket képviselő szervezetek, helyi kereskedelmi szervezetek és polgári csoportok, szövetkezetek, munkaadói szövetségek és szakszervezetek (szociális partnerek), gazdasági és társadalmi érdekeket képviselő szervezetek, korrupció és csalás ellen küzdő és felelős kormányzást előmozdító szervezetek, polgári jogi szervezetek és a hátrányos megkülönböztetés ellen küzdő szervezetek, a decentralizált regionális együttműködésben és integrációban részt vevő helyi szervezetek (és hálózatok), fogyasztói szervezetek, nőket és fiatalokat tömörítő szervezetek, környezetvédelmi, oktatási, kulturális, kutatási és tudományos szervezetek, egyetemek, egyházak és vallási egyesületek és közösségek, a média, valamint bármely nem kormányzati egyesület és független alapítvány, beleértve a független politikai alapítványokat, amelyek hozzájárulhatnak e rendelet céljainak végrehajtásához.

A helyi hatóságok a nemzeti alatt elhelyezkedő számos különböző kormányzati szintet és ágat magukban foglalnak, például az önkormányzatokat, közösségeket, körzeteket, megyéket, tartományokat, régiókat stb.

***

VI. MELLÉKLET

A PÁNAFRIKAI PROGRAM TEVÉKENYSÉGI TERÜLETEI

A pánafrikai program az EU–Afrika közös stratégia céljait és általános elveit támogatja, különösen az alábbiak révén:

a)           az EU–Afrika közös stratégiában kialakított célok, kezdeményezések és tevékenységek, valamint az azon alapuló cselekvési tervek támogatása, amely többek között az alábbi területeket fedi le: béke és biztonság, demokratikus kormányzás és emberi jogok, kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúra (közlekedési is), millenniumi fejlesztési célok, energia, éghajlatváltozás és környezetvédelem, migráció, mobilitás és foglalkoztatás, tudomány, információs társadalom és űrkutatás, valamint horizontális kérdések.

b)           a közös stratégia mentén létrehozott együttműködési szabályozásban szereplő egyéb releváns kezdeményezések és tevékenységek támogatása;

c)           az „Afrikát egységként kezelni” elv alkalmazása, és a regionális és kontinentális szintek közötti összhang előmozdítása, különösen a régiókon átívelő, kontinentális vagy globális jellegű tevékenységekre összpontosítva, és az EU–Afrika közös stratégia kezdeményezéseinek globális közegben való támogatása.

VII. MELLÉKLET

INDIKATÍV FORRÁSFELOSZTÁS A 2014–2020 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA

(MILLIÓ EUR)

Földrajzi programok   13 991,5

Globális közjavak és kihívások tematikus program            6 303,2

amelyből:

– Környezetvédelem és éghajlatváltozás – Fenntartható energia – A humán fejlődés – Élelmezésbiztonság és fenntartható mezőgazdaság – Migráció és menekültügy || 31,8%[28] 12,7% 20,0% 28,4% 7,1%

A támogatások OECD-módszertanon („riói mutatók” )alapuló mutatók alkalmazását megelőzően számított legalább 50%-a szolgál majd éghajlattal kapcsolatos tevékenységre és környezetvédelemhez kapcsolódó célokra.

Civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok tematikus program         2 000

Pánafrikai program    1 000

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

              1.1.    A javaslat/kezdeményezés címe

              1.2.    A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)

              1.3.    A javaslat/kezdeményezés típusa

              1.4.    Célkitűzés(ek)

              1.5.    A javaslat/kezdeményezés indoklása

              1.6.    Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

              1.7.    Tervezett igazgatási módszer(ek)

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

              2.1.    A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

              2.2.    Irányítási és kontrollrendszer

              2.3.    A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

              3.1.    A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

              3.2.    A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

              3.2.2. Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

              3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

              3.3.    A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ

1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI 1.1. A javaslat/kezdeményezés címe

Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról

1.2. A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)[29][30]

19. cím: Külkapcsolatok

19 02: Harmadik országokkal folytatott együttműködés a migráció és a menekültügy területén

19 09: Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatok

19 10: Az Ázsiával, Közép-Ázsiával és a Közel-Kelettel (Irak, Irán, Jemen) fenntartott kapcsolatok

21. cím: Fejlesztés és az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség államaival (AKCS-államokkal) fenntartott kapcsolatok

21 02: Élelmezésbiztonság

21 03: A fejlesztés nem állami szereplői

21 04: Környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható kezelése, beleértve az energiát

21 05: Emberi és társadalmi fejlődés

1.3. A javaslat/kezdeményezés típusa

x A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul[31]

¨ A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

1.4. Célkitűzések 1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

A jelen rendelet célja a fenntartható és inkluzív fejlesztés ösztönzése a partnerországokban és régiókban a szegénység felszámolásának elsődleges céljával, valamint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartásának EUSZ-ben előírt előmozdítása Latin-Amerika, Afrika és Ázsia területén, miközben biztosítja „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című bizottsági közleménnyel való összhangot.

1.4.2. Konkrét célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

E rendelet létrehozza az uniós fellépés legfontosabb elemeit és alapját. A rendelet céljainak konkrét célokká való lefordítása a különböző programokon (földrajzi programok, globális közjavak és kihívások tematikus program, civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok tematikus program és a pánafrikai program) belüli többéves programozás révén történik, valamint az EU által elvégzendő tevékenységeket részletező éves cselekvési tervek révén, beleértve a szóban forgó intézkedésekkel elérni kívánt célt és a várható eredményeket. A konkrét célokat ekkor határozzák meg, figyelemmel a szóban forgó intézkedések sajátosságaira.

A millenniumi fejlesztési célok vagy az azokat 2015 után felváltó nemzetközileg elismert, a szegénység felszámolására irányuló célok jól kidolgozott teljesítmánymutatókat biztosítanak:

1.: 1. sz. millenniumi fejlesztési cél – A súlyos szegénység és éhínség felszámolása

– Felére csökkenteni azok arányát, akik kevesebb, mint napi 1USD-ból élnek

– Teljes és produktív foglalkoztatást és méltányos munkát mindenki számára, a nőknek és a fiataloknak is.

– Felére csökkenteni az éhezéstől szenvedő népesség arányát

2.: 2. sz. millenniumi fejlesztési cél – Általános oktatás

Annak biztosítása, hogy a fiúk és a lányok mindenhol befejezhessék az alapfokú iskolai képzést.

3.: 3. sz. millenniumi fejlesztési cél – A nemek közötti egyenlőség

A nemek közötti egyenlőtlenség megszűntetése az alap– és a középfokú oktatás, valamint az oktatás minden további szintjén.

4.: 4. sz. millenniumi fejlesztési cél – Gyermekegészségügy

Az öt év alatti gyermekek halálozási arányának kétharmaddal való csökkentése.

5.: 5. sz. millenniumi fejlesztési cél – Az anyák egészségének védelme

– A gyermekágyi halandóság arányának háromnegyeddel való csökkentése

– 2015-ig általánosan hozzáférhetővé kell tenni a reproduktív egészségügyet

6.: 6. sz. millenniumi fejlesztési cél – A HIV/AIDS, a malária és más betegségek elleni küzdelem

– A HIV/AIDS terjedésének megállítása és visszafordítása

– A HIV/AIDS kezelésének általánosan elérhetővé tétele minden arra rászoruló számára

– A malária és egyéb súlyos betegségek előfordulásának megállítása és visszafordítása

7.: 7. sz. millenniumi fejlesztési cél – Fenntartható környezetvédelem

– A fenntartható fejlődés elveinek az országos szakpolitikákba és programokba való integrálása, és a környezeti erőforrások csökkenésének visszafordítása

– A biológiai sokféleség veszteségének csökkentése a veszteségarány jelentős csökkentése révén

– A biztonságos ivóvízhez és az alapvető higiéniához hozzáféréssel nem rendelkező népesség arányának felére csökkentése

– Legalább 100 millió nyomornegyedben élő ember életének jelentős mértékű javítása 2020-ig

8.: 8. sz. millenniumi fejlesztési cél – Globális fejlesztési partnerség

– Nyitott, szabályozott, következetes, megkülönböztetés-mentes kereskedelmi és pénzügyi rendszer további fejlesztése

– A legkevésbé fejlett országok, a tengerparttal nem rendelkező országok és a kis szigetek fejlődő államai sajátos szükségleteinek kezelése

– A fejlődő országok adósságproblémáinak átfogó kezelése

– A gyógyszeripari vállalatokkal együttműködve a megfizethető, alapvető fontosságú gyógyszerek elérhetővé tétele a fejlődő országokban

– A magánszektorral együttműködve hozzáférhetővé kell tenni az új technológiák, különösen az információs és kommunikációs technológiák előnyeit

A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

19 02 : Harmadik országokkal folytatott együttműködés a migráció és a menekültügy területén

19 09 : Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatok

19 10 : Az Ázsiával, Közép-Ázsiával és a Közel-Kelettel (Irak, Irán, Jemen) fenntartott kapcsolatok

21 02 : Élelmezésbiztonság

21 03 : A fejlesztés nem állami szereplői

21 04 : Környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható kezelése, beleértve az energiát

21 05 : Emberi és társadalmi fejlődés

1.4.3. Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/célcsoportokra.

E rendelet létrehozza az uniós fellépés legfontosabb elemeit és alapját. A többéves programozás és az éves cselekvési programok útján meghatározott konkrét fellépések részletezik az EU által végrehajtandó fellépéseket, ide értve a kérdéses fellépések várt eredményeit és hatását is. A konkrét mutatókat ekkor határozzák meg, a szóban forgó intézkedések sajátosságaira figyelemmel.

1.4.4. Eredmény- és hatásmutatók

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

E rendelet létrehozza az uniós fellépés legfontosabb elemeit és alapját. A többéves programozás és az éves cselekvési programok útján meghatározott konkrét fellépések részletezik az EU által végrehajtandó fellépéseket, ide értve a kérdéses fellépések várt eredményeit és hatását is. A konkrét mutatókat ekkor határozzák meg, a szóban forgó intézkedések sajátosságaira figyelemmel.

Már ismertek a millenniumi fejlesztési célok és az éghajlatváltozás nemzetközileg elismert célkitűzései és mutatói. minden releváns EU szakpolitikai eszköz tekintetében egyértelmű teljesítménymérő referenciaértékeket, a nyomonkövetési és a jelentéstételi szabályokat kell megállapítani. A mutatók részletezése fontos szerepet kap a társadalmi befogadás legsérülékenyebb csoportok számára megvalósuló méltányos hatása elérésének nyomon követése során.

1.5. A javaslat/kezdeményezés indoklása 1.5.1. Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

Lásd a hatásvizsgálatot és az indokolást.

Az EU továbbra is elkötelezetten segíti a fejlődő országokat a szegénység partnerországokban és ‑régiókban való visszaszorításában és végleges felszámolásában, a Szerződésekben előírt fejlesztési együttműködési céloknak megfelelően.

1.5.2. Az uniós részvételből adódó többletérték

Az EU egyedülállóan semleges és pártatlan helyzetben végez külső tevékenységeket a tagállamok nevében és közreműködésükkel, ami fokozza hitelességét a tevékenységi körébe eső országokban. Egyedül az Európai Uniónak áll rendelkezésére a globális kihívások megválaszolásához, különösképpen a szegénység visszaszorításához és az éghajlatváltozáshoz szükséges kritikus tömeg. Széles hatókörének és a nemzetközi megállapodások fennálló hálózatának köszönhetően a végrehajtás és az együttműködés során is eljuttathatja segítségünket a világ legelmaradottabb területein lakó szegényekhez.

A társadalmi befogadás és a multilateralizmus ösztönzőjének szerepében az Unió a nemzetközi szervezeteknél többre képes.

Egységként fellépve az Uniónak nagyobb hatása és súlya van a szakpolitikai párbeszédben és a donorok közötti együttműködésben.

Az EU-val való munkavégzés költséghatékonyabb is, az átlagnál alacsonyabb igazgatási költségek miatt.

1.5.3. Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

Az értékelések, a Számvevőszék jelentései, valamint a földrajzi programok félidős értékelései azt mutatják, hogy a DCI fejlődő országaiban az eszköz támogatásával sikerült előrelépést tenni a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban. A saját felelősség elve alapján mindazonáltal a kedvezményezett kormányzat feladata a célok mozgatórugóit alkotó szükséges reformok és szakpolitikák elfogadása és végrehajtása.

A fejlesztési együttműködési eszköz új végrehajtási módszerei, így például a költségvetés-támogatás és az ágazatlefedő megközelítés a partnerországokkal való alaposabb együttműködést tett lehetővé: egyértelmű összefüggés van a kedvezményezett országokkal folytatott politikai párbeszéd szintje és a segélynyújtás módszerei között. Az új végrehajtási szabályok a donorok közötti társfinanszírozással hatékonyabb munkamegosztást tesznek lehetővé.

A tematikus programok további rugalmasságot biztosítottak a Bizottság részére a konkrét kihívások kezelésében, valamint a földrajzi programok hatékony kiegészítő eszközét.

A globalizált környezetben kölcsönösen meg kell erősíteni a belső és külső fellépéseket. Kiindulópontként a kulcsszó az integráció, nem a kettőződés. A fennálló szerkezet a Bizottság számára annak ellenére nem tette lehetővé a megfelelő mértékű hatékony beavatkozást, hogy az az uniós belső szakpolitikák eredményességének biztosításához is kulcsfontosságú volt.

A tematikus programok néhány esetben túlságosan széttagoltak voltak ahhoz, hogy világszintű válsághelyzetekre (például az élelmiszerárak válsága, madárinfluenza) adhassanak választ, vagy nemzetközi kötelezettségvállalásokat eredményezhessenek a legmagasabb politikai szinten (például biológiai sokféleség és éghajlatváltozás). A tematikus keret használata ezért nagyobb fokú rugalmasságot igényel annak érdekében, hogy megvalósuljon a globális közjavakkal és kihívásokkal kapcsolatos következetesebb és átfogóbb hosszú távú szerepvállalás, valamint a legszegényebbeket érő különböző válsághelyzetekre való válaszadás.

A fejlesztési együttműködés továbbra is túl széttagolt és túl nagyratörő. Meg kell erősíteni továbbá a földrajzi és tematikus programok egymást kiegészítő jellegét.

Nem vették kellőképpen figyelembe a a válság sújtotta, válságot követő, vagy instabil helyzetben lévő országok különös szükségleteit, és a támogatások elosztására, a programozásra és a végrehajtásra irányuló döntéshozatali eljárás merevsége megnehezítette az EU gyorsan változó helyzetekre irányuló gyors válaszadását.

A DCI indikatív keretösszegeket tartalmazott minden egyes régió vonatkozásában, ám nem szerepeltek benne fel nem osztott keretek, ez korlátozta az előre nem látott szükségletek kielégítéséhez szükséges források mozgósíthatóságát.

Végezetül, a fejlesztési együttműködési eszköz programtervezési és végrehajtási folyamata túlságosan összetettnek bizonyult, nem tette lehetővé, hogy az uniós átfogó tervezési ciklust a partnerországokéhoz igazítsák, és nem könnyítette meg a tagállamokkal folytatott közös programozást. Nincs egyértelmű jogi keret a más donorok által használt innovatív eszközök használatához sem, mint például az ötvözés és a köz- és magánszféra partnerségének használata.

1.5.4. Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel

A felülvizsgált eszköz szerves részét képezi a külső fellépés pénzügyi eszközei átfogó rendszerének, amely négy fő fejezet köré szerveződik: szakpolitikai alapú fejezet, melynek elsődleges célja a költségvetésen belül és azon kívül a partnerországokkal való együttműködés; horizontális prioritások és értékek kezelése; humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem; és válságkezelés.

A fejlesztési együttműködés továbbá minden ország tekintetében az új „Partnerségi Eszközt” egészíti ki. A DCI, az EFA és az ENPI közötti interakció különösen erős lesz a DCI civil társadalom/helyi hatóságok tematikus keretén belül, valamint a globális közjavak és kihívások keretén belül, hiszen e keretek lefedik és/vagy kiegészítik az ezen eszközök által lefedett földrajzi területeken végrehajtott tevékenységeket a következő kérdéseket illetően: a civil társadalom és a helyi hatóságok, az éghajlatváltozás, az energia, az élelmezésbiztonság, a humán fejlődés és a migráció támogatása.

A kereskedelmi szakpolitikák, különösen a GSP/GSP plusz és a „fegyver kivételével mindent” programok, valamint a kereskedelmi egyezmények továbbra is különös fontossággal bírnak a DCI kétoldalú és regionális szintű kereskedelemösztönző segélyezés/a kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtáshoz kapcsolódó intézkedései mellett.

A globalizált világban a különböző uniós belső szakpolitikák, (köztük a környezetet, az éghajlatváltozást, a foglalkoztatást [ideértve a tisztességes munkát], a nemek közötti egyenlőséget, az energiát, a vizet, a szállítást, az egészséget, az oktatást, az igazságügyet és biztonságot, a kutatásfejlesztést, az információs társadalmat, a migrációt, valamint a mezőgazdaságot és halászatot érintő szakpolitikák) egyre nagyobb mértékben válnak az EU külső fellépésének részévé, és az Európa 2020 stratégiával és a Lisszaboni Szerződéssel összhangban szükségessé vált a belső és külső fellépés kölcsönös megerősítése. Kiindulópontként a kulcsszó az integráció, nem a kettőződés. A fő érvek a következők: i) külső fellépésünk koherenciája; ii) segélyhatékonyság, elsősorban a szereplők és a programok számának csökkentésére irányuló kötelezettségvállalás; és iii) a szakpolitikai célkitűzések közötti szinergiák maximalizálása.

1.6. Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

x A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik

– ¨  A javaslat/kezdeményezés

– x Pénzügyi hatás: 2014/01/01-től 2020/12/31-ig

– x A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik 2014/01/01/

– Végrehajtás ÉÉÉÉ–ÉÉÉÉ közötti beindítási időszakkal,

– azt követően: rendes ütem.

1.7. Tervezett igazgatási módszer(ek)[32]

x Centralizált igazgatás közvetlenül a Bizottság által

x Centralizált igazgatás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

– x végrehajtó ügynökségek

– x a Közösségek által létrehozott szervek[33]

– x tagállami közigazgatási /közfeladatot ellátó szervek

– ¨  az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

¨ Megosztott igazgatás a tagállamokkal

x Decentralizált igazgatás harmadik országokkal

x Nemzetközi szervezetekkel közös igazgatás (nevezze meg)

Egynél több igazgatási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

Az e rendelet alapján támogatott tevékenységeket a Bizottság közvetlen centralizált igazgatással hajtja végre a központon és/vagy az átruházott hatáskörökkel rendelkező uniós küldöttségeken keresztül, és a költségvetési rendeletben előírt bármely más igazgatási módszer segítségével a rendelet célkitűzéseinek jobb megvalósítása érdekében.

Adott esetben közös igazgatást írhatnak elő az ENSZ ügynökségei és szervei, olyan nemzetközi pénzügyi intézmények, mint az Európai Beruházási Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Világbank vagy az Afrikai Fejlesztési Bank, és a fejlesztés területén tevékenykedő más nemzetközi szervezetek konkrét tevékenységei esetében.

2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK 2.1. A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a nyomon követés és jelentéstétel gyakoriságát és feltételeit

Az Európai Bizottság nyomon követési és értékelési rendszerei már egyre jobban az eredményekre összpontosítanak. Belső személyzetet és külső szakértőket is igénybe vesznek.

A küldöttségek és a központ program- és projektfelelősei különböző módszerekkel folyamatosan nyomon követik a projektek és a programok végrehajtását, lehetőség szerint helyszíni látogatásokkal. A nyomon követés értékes információt nyújt az előrehaladásról; segíti a program- és projektfelelősöket a tényleges és a potenciális szűk keresztmetszetek azonosításában és a korrekciós intézkedések meghozatalában.

Külső, független szakértőket alkalmaznak az Unió külső tevékenységeinek három különböző rendszerrel történő értékelésére. Ezek az értékelések hozzájárulnak az elszámoltathatósághoz és a folyamatban levő támogatások javításához; emellett levonják a tanulságokat a múltbeli tapasztalatokból a jövőbeli politikák és fellépések megalapozása érdekében. Valamennyi eszköz a nemzetközileg elismert OECD-DAC értékelési kritériumokat használja, beleértve az (esetleges) hatások értékelését.

Először a projekt szintjén a központ által irányított eredmény-orientált nyomon követési (EOM) rendszer a támogatásokból vett minta minőségéről készít egy eredményközpontú pillanatképet. Egy erősen strukturált szabvány módszer révén a független EOM szakértők osztályzatokat adnak, amelyek megmutatják a projekt erősségeit és gyengéit, és ajánlásokat is adnak az eredményesség javítása érdekében.

A projektszintű értékelések, melyeket a projektért felelős uniós küldöttségek irányítanak, részletesebb, mélyreható elemzést nyújtanak, és segítik a projektmenedzsereket a folyamatban lévő beavatkozások javításában és a jövőbeliek előkészítésében. Tematikus és a földrajzi területtel kapcsolatos szakismeretekkel rendelkező külső, független szakértőket bíznak meg az elemzés elvégzésével, visszajelzés és bizonyítékok begyűjtésével valamennyi érintettől, nem utolsó sorban a végső kedvezményezettektől.

A Bizottság elkészíti szakpolitikáinak stratégiai értékelését a programozástól és a stratégiától a beavatkozások végrehajtásáig egy adott ágazatban (mint az egészségügy, oktatás stb.) egy országban vagy régióban, vagy egy adott eszköz vonatkozásában. Ezek az értékelések a szakpolitikák kialakításának és az eszközök és projektek tervezésének fontos forrásai. Ezek az értékelések megtalálhatók a Bizottság honlapján, a megállapítások összegzését a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott éves jelentés tartalmazza.

2.2. Irányítási és kontrollrendszer 2.2.1. Felismert kockázat(ok)

Kockázati környezet

Az ezen eszköz keretében nyújtott támogatás működési környezetét a következő kockázatok jellemzik, melyek azt eredményezhetik, hogy nem valósulnak meg az eszköz célkitűzései, szuboptimális pénzügyi igazgatás és/vagy az alkalmazandó szabályoknak való nem megfelelés (jogszerűségi és szabályszerűségi hibák) áll elő:

– a gazdasági/politikai instabilitás és/vagy természeti katasztrófák megnehezíthetik és késleltethetik a beavatkozások tervezését és végrehajtását, különösen az instabil helyzetű államokban;

– a partnerországok hiányzó intézményi és igazgatási kapacitása megnehezítheti és késleltetheti a beavatkozások kialakítását és végrehajtását;

– a földrajzilag széttagolt (számos államot/területet/régiót lefedő) projektek és programok logisztikai/erőforrásokkal kapcsolatos kihívásokat jelenthetnek a nyomon kövétés számára – különösen a tevékenységek helyszíni nyomon követését illetően;

– a potenciális partnerek/kedvezményezettek sokfélesége és azok különböző belső kontrollstruktúrái és kapacitásai széttöredezhetik azokat az erőforrásokat, amelyek a Bizottság számára a végrehajtás támogatására és nyomon követésére a rendelkezésére állnak, és ezáltal csökkenthetik ezen erőforrások eredményességét és hatékonyságát;

– a külső segélyek/a partnerországok nemzeti fejlesztési tervei végrehajtásának eredményeivel és hatásával kapcsolatosan kevés és rossz minőségű adat áll rendelkezésre, ami hátráltathatja a Bizottságot abban, hogy az eredményekről jelentést tegyen, valamint az eredményeket illető elszámoltathatóságát;

Az alkalmazandó szabályok be nem tartásának várható kockázata

Az eszközre vonatkozó szabályszerűségi célkitűzés a EuropeAid-portfólió tekintetében a nem megfelelés eddigi kockázati szintjének (hibaarány) megőrzése, mely 2 % alatti reziduális „nettó” hibaszint (többéves alapon, azt követően, hogy elvégezték a megkötött szerződéseket érintő összes tervezett kontrollt és korrekciót). Ez hagyományosan 2-5% közötti becsült hibatartományt jelentett a tranzakciókból évente vett véletlen minta tekintetében, melyet az Európai Számvevőszék az éves megbízhatósági nyilatkozat céljából végzett. A EuropeAid ezt tekinti a lehető legalacsonyabb kockázatnak e nem megfelelést illetően, tekintettel a működési környezetét jellemző magas kockázati szintre, valamint a szabályszerűségi ellenőrzésekkel járó adminisztratív teherre és az ellenőrzések szükséges költséghatékonyságára.

2.2.2. Tervezett ellenőrzési mód(ok)

A EuropeAid belső ellenőrzési architektúrája

A EuropeAid belső ellenőrzési/irányítási folyamatainak a célja megalapozott bizonyosságot nyújtani a műveletei eredményességével, hatékonyságával kapcsolatos célkitűzések elérése, a pénzügyi jelentéseinek megbízhatósága és a vonatkozó jogszabályi és eljárási kereteknek való megfelelőség tekintetében.

Eredményesség és hatékonyság

Műveletei eredményességének és hatékonyságának biztosítása (és a külső segélyek környezetét jellemző magas kockázati szint csökkentése) érdekében, a teljes Bizottságra kiterjedő stratégia politikai és tervezési folyamat, a belső ellenőrzési környezet és a Bizottság belső ellenőrzési standardjai által megkövetelt valamennyi elemén felül a EuropeAid az összes eszközét illetően a segélyeket a továbbiakban is testreszabott kereten belül irányítja, mely a következőkre terjed ki:

– a külső segélyek többsége esetében az igazgatás átruházása a helyszínen működő uniós küldöttségekre.

– egyértelmű és formalizált struktúra a pénzügyi elszámoltathatóság tekintetében (a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőtől (főigazgató)) a küldöttség vezetőjére történő, a központ átruházott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselője (igazgató) általi továbbruházással.

– az uniós küldöttségek rendszeres jelentéstétele a központnak (külső segélyek irányításáról szóló jelentések), ideértve a küldöttségvezető által kiállított éves megbízhatósági nyilatkozatot.

– a központ és a küldöttségek személyzete számára alapos képzési program nyújtása;

– jelentős támogatás és iránymutatás a központ/küldöttség részéről (interneten keresztül is);

– rendszeres „ellenőrzési látogatások” az átruházott igazgatást ellátó küldöttségeknél 3–6 évente.

– módszertan a projekt- és programciklus-menedzsmentre, ideértve a következőket:

– minőségbiztosítási eszközök a beavatkozás kialakítására, annak megvalósítására, a finanszírozási mechanizmusra, az irányítási rendszerre, az értékelésre és a végrehajtó partnerek kiválasztására.

– a hatékony végrehajtás érdekében program- és projektmenedzsment, monitoring és jelentéstételi eszközök, ideértve a projektek rendszeres külső helyszíni monitoringját.

– jelentős értékelési és audit komponensek.

Pénzügyi jelentés és elszámolás

A EuropeAid az elszámolást és a pénzügyi jelentéstételt illetően a továbbiakban is a legszigorúbb standardokat fogja követni a Bizottság eredményszemléletű számviteli rendszerének (ABAC), valamint a külső segélyekre kialakított olyan eszközök, mint a Közös Relex Információs Rendszer (CRIS) alkalmazásával.

A vonatkozó jogi és eljárási keretnek való megfelelőség tekintetében a szabályszerűségi ellenőrzés módszereit a 2.3 szakasz tartalmazza (csalás és szabálytalanságok megelőzését szolgáló intézkedések).

2.3. A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

Tekintettel arra, hogy a EuropeAid magas kockázattal jellemezhető környezetben működik, a rendszereinek előre kell jelezniük az esetleges megfelelőségi hibák (szabálytalanságok) jelentős felmerülését a tranzakciókban, és a fizetési folyamatokba a lehető leghamarabb magas szintű megelőzési, felderítési és korrekciós ellenőrzést kell beépíteni.. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a EuropeAid által végzett szabályszerűségi ellenőrzések főképpen a több év vonatkozásában, külső auditorok és a Bizottság dolgozói által a helyszínen végzett előzetes ellenőrzésekre támaszkodnak, amelyeket a projekt záró kifizetéseit megelőzően hajtanak végre (emellett néhány utólagos ellenőrzésre és vizsgálatra is sor kerül), és amelyek messze túlmutatnak a költségvetési rendelet által megkövetelt pénzügyi biztonsági ellenőrzésen. A EuropeAid tevékenységi kerete a szabályszerűség ellenőrzésére többek között a következő fontos elemekből áll:

Megelőző intézkedések

– kötelező alapképzés a csalásokat érintő kérdésekről a segélyeket kezelő személyzet és az auditorok számára;

– iránymutatás (pl. interneten keresztül), ideértve a szerződések gyakorlati útmutatóját, a EuropeAid tanácsadót és a pénzgazdálkodási eszköztárat (a végrehajtó partnerek számára);

– előzetes értékelés annak biztosítására, hogy a közös és decentralizált igazgatás alatt álló forrásokat igazgató hatóságok megfelelő, csalás elleni intézkedésekkel előzik meg és tárják fel az uniós források igazgatásával kapcsolatos csalásokat;

– a partnerországban működő csalás elleni mechanizmusok előzetes átvilágítása a költségvetés-támogatásra való, az államháztartás irányítására vonatkozó támogathatósági kritérium értékelésének részeként (vagyis aktív elkötelezettség a csalás és a korrupció elleni küzdelem mellett, megfelelő felügyeleti hatóságok, elegendő igazságszolgáltatási kapacitás, valamint hatékony reagálási és szankcionálási mechanizmusok);

– a Bizottság 2008-ban Accrában aláírta a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezést (IATI), megállapodva a segélyátláthatósági standardban, amely aktuálisabb, részletes és rendszeres adatokat biztosít a segélyek mozgásáról és a dokumentumokról;

– a Bizottság 2011. október 14-e óta hajtja végre az átláthatóságra vonatkozó, a támogatásokkal kapcsolatos információk közzétételével kapcsolatos IATI standard első fázisát, még a segélyhatékonysággal foglalkozó, 2011 novemberében Busanban megrendezett magas szintű találkozót megelőzően; A Bizottság emellett az EU-tagállamok bevonásával egy közös, internet-alapú, TR-AID elnevezésű IT-alkalmazáson dolgozik, amely felhasználóbarát információvá alakítja át a IATI-ból vagy más forrásokból származó, uniós támogatásokra vonatkozó adatokat.

Feltáró és korrekciós intézkedések

– külső auditok és verifikációk (kötelező és kockázat alapú) az Európai Számvevőszékkel;

– visszamenőleges ellenőrzések (kockázatalapú) és visszafizettetések;

– az uniós finanszírozás felfüggesztése súlyos csalások esetében – ideértve a nagymértékű korrupciót – egészen addig, amíg a hatóságok meg nem tették a megfelelő intézkedéseket a csalás megszüntetése és az ilyen csalás jövőbeni megelőzése érdekében.

A EuropeAid a csalás elleni stratégiáját a Bizottság új, 2011. június 24-én elfogadott csalás elleni stratégiájának (CAFS) megfelelően fogja kidolgozni, többek között a következők biztosítása érdekében:

– a EuropeAid belső csalásellenes ellenőrzési mechanizmusai teljes mértékben összhangban álljanak a CAFS-sal,

– a EuropeAid csaláskockázat-kezelési megközelítése a csalás kockázatának kitett területek meghatározását és a megfelelő intézkedések meghozatalát célozza.

– az uniós források harmadik országokban történő elköltésére használt rendszerek lehetővé teszik a vonatkozó adatok lekérdezését azzal a céllal, hogy ezen adatokat visszatáplálják a csaláskockázat-kezelésbe (pl. kettős finanszírozás),

– szükség szerint hálózati csoportok és megfelelő IT-eszközök hozhatók létre a külső segélyezési ágazathoz kapcsolódó csalás eseteinek elemzésére.

2.4. Az ellenőrzések költség- és haszonbecslése

Az EuropeAid teljes portfólióját illetően, a becsült belső ellenőrzési/irányítási költségek éves átlagban 658 millió EUR összeget tesznek ki a 2014–2020 közötti költségvetési tervezés kötelezettségvállalásain belül. Ez az összeg tartalmazza a EuropeAid irányítási struktúráján belül integráltan működő EFA irányítását. Ezek a „nem működési” költségek annak a 10,2 milliárd EUR-ra becsült éves átlagos összegnek a kb. 6,4 %-át teszik ki, melyet a DEVCO összes (operatív és igazgatási) kötelezettségvállalására terveztek a 2014–2020 közötti időszakban az EU általános költségvetéséből és az Európai Fejlesztési Alapból finanszírozott kiadások portfóliójában.

Ezek az irányítási költségek magukba foglalják a központ és a küldöttségek teljes EuropeAid személyzetének költségét, az infrastruktúra, utazási, képzési, monitoring, értékelési és audit megbízások költségét (beleértve a kedvezményezettek által kezdeményezetteket).

A módosított költségvetési rendeletben várható változások alapján az új eszközökre vonatkozó javított és egyszerűbb szabályozással az EuropeAid az irányítási/működési tevékenységek arányának csökkentését tervezi a jövőben. Ezen irányítási költségek haszna leginkább a szakpolitikai célkitűzések teljesítésén, a hatékony és eredményes forrásfelhasználáson és a források jogszerű és szabályos felhasználását biztosító költséghatékony megelőző intézkedéseken és egyéb ellenőrzéseken mérhető le.

Bár folyamatosan törekszünk a portfólión belül az irányítási tevékenységek és a szabályszerűségi ellenőrzések jellemzőinek és célzottságának javítására, ezek a költségek összességében szükségesek ahhoz, hogy az eszközök a nem megfelelés minimális kockázata mellett (2 % alatti reziduális hiba) hatékonyan és eredményesen valósítsák meg célkitűzéseiket. Ez a kockázat lényegesen alacsonyabb, mint az e magas kockázatú területre irányuló belső ellenőrzések megszüntetésével vagy csökkentésével járó kockázatok .

3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA 3.1. A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

· Jelenlegi költségvetési kiadási tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa   || Hozzájárulás

4. fejezet: Globális Európa || diff./nem diff. ([34]) || EFTA-országoktól[35] || tagjelölt országoktól[36] || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

19 || 19 01 04 A „Külkapcsolatok” szakpolitikai terület műveleteire fordított támogatási kiadások, DCI || nem diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

19 || 19 02: Harmadik országokkal folytatott együttműködés a migráció és a menekültügy területén || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

19 || 19 09: Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatok || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

19 || 19 10: Az Ázsiával, Közép-Ázsiával és a Közel-Kelettel (Irak, Irán, Jemen) fenntartott kapcsolatok || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

19 || 19 11: Szakpolitikai stratégia és koordináció a „külkapcsolatok” szakpolitikai területen || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

21 || 21 01 04 A „Fejlesztés és az AKCS-államokkal fenntartott kapcsolatok” szakpolitikai területen végzett tevékenységekre vonatkozó támogatási kiadások || nem diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

21 || 21 02: Élelmezésbiztonság || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

21 || 21 03: A fejlesztés nem állami szereplői || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

21 || 21 04: Környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható kezelése, beleértve az energiát || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

21 || 21 05: Emberi és társadalmi fejlődés || diff. || NEM || NEM || NEM || NEM

· Létrehozandó új költségvetési tételek[37]

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás

Szám [Megnevezés………………………………..] || diff./nem diff. || EFTA-országoktól || tagjelölt országoktól || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

|| [XX.YY.YY.YY] || || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM

3.2. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás 3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret fejezete: 4 || Szám ||

Főigazgatóság: DEVCO || || || N. év[38]« 2014 || N+1. év 2015 || N+2. év 2016 || N+3. év 2017 || N+4. év 2018 || N+5. év 2019 || N+6. év 2020 || ÖSSZESEN

Ÿ Operatív előirányzatok || || || || || || || ||

Fejlesztési Együttműködési Eszköz (19.02, 19.09, 19.10, 21.02, 21.03, 21.04, 21.05, 21.06) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 2.606,815 || 2.788,125 || 2.980,045 || 3.182,977 || 3.390,185 || 3.614,782 || 3.846,274 || 22.409,105

Kifizetési előirányzatok || (2) || 411,383 || 579,190 || 1.206,218 || 1.765,760 || 2.383,491 || 3.257,677 || 12.805,385 || 22.409,105

Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok[39] || || || || || || || ||

Költségvetési tétel száma 19.0104 01 és 21.010401 || || (3) || 109,885 || 114,975 || 120,254 || 125,723 || 135,115 || 136,918 || 142,726 || 885,595

A DEVCO Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+3 || 2.716,700 || 2.903,100 || 3.100,300 || 3.308,700 || 3.525,300 || 3.751,700 || 3.989,000 || 23.294,700

Kifizetési előirányzatok || =2+3 || 521,268 || 694,165 || 1.326,472 || 1.891,483 || 2.518,606 || 3.394,595 || 12.948,111 || 23.294,700

Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 2.606,815 || 2.788,125 || 2.980,045 || 3.182,977 || 3.390,185 || 3.614,782 || 3.846,274 || 22.409,105

Kifizetési előirányzatok || (5) || 411,383 || 579,190 || 1.206,218 || 1.765,760 || 2.383,491 || 3.257,677 || 12.805,385 || 22.409,105

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || 109,885 || 114,975 || 120,254 || 125,723 || 135,115 || 136,918 || 142,726 || 885,595

A többéves pénzügyi keret <4> FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 2.716,700 || 2.903,100 || 3.100,300 || 3.308,700 || 3.525,300 || 3.751,700 || 3.989,000 || 23.294,700

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 521,268 || 694,165 || 1.326,472 || 1.891,483 || 2.518,606 || 3.394,595 || 12.948,111 || 23.294,700

A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások”

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || N. év 2014 || N+1. év 2015 || N+2. év 2016 || N+3. év 2017 || N+4. év 2018 || N+5. év 2019 || N+6. év 2020 || ÖSSZESEN

Főigazgatóság: DEVCO ||

Ÿ Humánerőforrás || 85,041 || 84,182 || 83,329 || 82,480 || 82,480 || 82,480 || 82,480 || 582,473

Ÿ Egyéb igazgatási kiadások || 3,909 || 3,818 || 3,781 || 3,755 || 3,755 || 3,755 || 3,755 || 26,528

DEVCO Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || 88,950 || 88,000 || 87,110 || 86,235 || 86,235 || 86,235 || 86,235 || 609,001

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || (Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat) || 88,950 || 88,000 || 87,110 || 86,235 || 86,235 || 86,235 || 86,235 || 609,001

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || N. év 2014 || N+1. év 2015 || N+2. év 2016 || N+3. év 2017 || N+4. év 2018 || N+5. év 2019 || N+6. év 2020 || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 2.805,650 || 2.991,100 || 3.187,410 || 3.394,935 || 3.611,535 || 3.837,935 || 4.075,235 || 23.903,701

Kifizetési előirányzatok || 610,218 || 782,165 || 1.413,582 || 1.977,718 || 2.604,841 || 3.480,830 || 13.034,346 || 23.903,701

3.2.2. Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását.

– ý  A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket ò || || || N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || az N+4. évtől az N+7. évig || ÖSSZESEN

TELJESÍTÉSEK

|| || || Költség || Költség || Költség || Költség || Költség || Költség || Összköltség

Földrajzi programok[40] || || || || || || || || .

részösszeg || 1 631,732 || 1 743,689 || 1 862,134 || 1 987,305 || 2 117,402 || 2 253,384 || 2 395,938 || 13 991,50

Globális közjavak és kihívások tematikus program… || || || || || || || || || || || || || || || ||

részösszeg || 735,099 || 785,536 || 838,895 || 895,285 || 953,894 || 1 015,154 || 1 079,375 || 6 303,20

Civil társadalmi szervezetek és helyi hatóságok tematikus program… || || || || || || || || || || || || || || || ||

részösszeg || 233,246 || 249,250 || 266,181 || 284,073 || 302,670 || 322,108 || 342,485 || 2 000,00

Pánafrikai program || || || || || || || || || || || || || || || ||

részösszeg || 116,623 || 124,625 || 133,090 || 142,037 || 150,335 || 161,054 || 171,242 || 1 000,00

ÖSSZKÖLTSÉG || 2 716,700 || 2 903,100 || 3 100,300 || 3 308,700 || 3 525,300 || 3 751,700 || 3 989,000 || 23 294.,70

3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás 3.2.3.1. Összegzés

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási előirányzatok felhasználását.

– x A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| N. év[41] 2014. || N+1. év 2015 || N+2. év 2016 || N+3. év 2017 || N+4. év 2018 || N+5. év 2019 || N+6. év 2020 || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE || || || || || || || ||

Humánerőforrás || 85,041 || 84,182 || 83,329 || 82,480 || 82,480 || 82,480 || 82,480 || 582,473

Egyéb igazgatási kiadások || 3,909 || 3,818 || 3,781 || 3,755 || 3,755 || 3,755 || 3,755 || 26,528

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege || 88,950 || 88,000 || 87,110 || 86,235 || 86,235 || 86,235 || 86,235 || 609,001

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE[42] bele nem tartozó előirányzatok || || || || || || || ||

Humánerőforrás || 97,417 || 101,668 || 106,059 || 110,589 || 115,154 || 119,788 || 124,527 || 775,203

Egyéb igazgatási kiadások || 12,467 || 13,307 || 14,195 || 15,134 || 19,961 || 17,129 || 18,199 || 110,392

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege || 109,885 || 114,975 || 120,254 || 125,723 || 135,115 || 136,918 || 142,726 || 885,595

ÖSSZESEN || 198,835 || 202,976 || 207,364 || 211,958 || 221,350 || 223,152 || 228,961 || 1.494,596

3.2.3.2.  Becsült humánerőforrás-szükségletek

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást.

– x A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár:

A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb egy tizedesjeggyel) kell kifejezni

|| || N. év 2014 || N+1. év 2015 || N+2. év 2016 || N+3. év 2017 || N+4. év 2018 || N+5. év 2019 || N+6. év 2020

Ÿ A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) ||

|| XX 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) || 357,2 || 353,6 || 350,1 || 346,6 || 346,6 || 346,6 || 346,6

|| XX 01 01 02 (a küldöttségeknél) || 157,8 || 156,2 || 154,6 || 153,0 || 153,0 || 153,0 || 153,0

|| XX 01 05 01 (közvetett kutatás) || || || || || || ||

|| 10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || || || || || || ||

|| Ÿ Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[43] ||

|| XX 01 02 01 (AC, INT, END a teljes keretből) || 24,1 || 23,9 || 23,6 || 23,4 || 23,4 || 23,4 || 23,4

|| XX 01 02 02 (AC, AL, END, INT és JED a küldöttségeknél) || || || || || || ||

|| XX 01 04 yy[44] || – a központban[45] || 146,3 || 143,5 || 140,6 || 137,9 || 135,2 || 132,5 || 129,9

|| – a küldöttségeknél || 985,7 || 1032,7 || 1081,2 || 1131,2 || 1181,7 || 1232,9 || 1285,3

|| XX 01 05 02 (AC, END, INT közvetett kutatásban) || || || || || || ||

|| 10 01 05 02 (AC, END, INT közvetlen kutatásban) || || || || || || ||

|| Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || || ||

|| ÖSSZESEN || 1.671,1 || 1.709,8 || 1.750,1 || 1.792,1 || 1.839,8 || 1.888,4 || 1.938,1

XX az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím.

A humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt személyzettel és/vagy az adott főigazgatóságon belüli személyzet-átcsoportosítással kell eleget tenni. A források adott esetben a költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

Az elvégzendő feladatok leírása:

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak ||

Külső személyzet ||

3.2.4. A 2014–2020-as többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

– ý  A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a 2014–2020-as többéves pénzügyi kerettel.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt szükséges a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átprogramozása.

Fejtse ki, miként kell átprogramozni a pénzügyi keretet: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára[46].

Fejtse ki a szükségleteket: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

– ý A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

– ¨ A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

előirányzatok millió EUR (három tizedesjegyig)

|| N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

Tüntesse fel a társfinanszírozó szervet || || || || || || || ||

Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN || || || || || || || ||

3.3. A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

– ý  A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

– ¨  A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

¨         a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást

¨         a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást

millió EUR (három tizedesjegyig)

Bevételi költségvetési tétel: || Az aktuális költségvetési évben rendelkezésre álló előirányzatok || A javaslat/kezdeményezés hatása[47]

N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető

..... jogcímcsoport || || || || || || || ||

Az egyéb címzett bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési tétel(eke)t.

Ismertesse a bevételre gyakorolt hatás számításának módszerét.

[1]               Az Európai Fejlesztési Alapot, a Globális Éghajlat- és Biodiverzitás Alapot, és a Gyorssegély Tartalékot nem tartalmazza ez az összeg, mivel nem képezik az Unió költségvetésének részét.

[2]               A fenntartható energiához kapcsolódó intézkedések képezik az éghajlatváltozáshoz tartozó kiadások kulcsterületeinek egyikét. Hasonlóképpen tekintettel az egészséges ökoszisztémáknak az élelmiszertermelésben és a biológiai sokféleségben játszott kulcsszerepe, különösen, ha az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló-képességhez is hozzájárulnak, lesz az egyik kulcsterület az élelmezésbiztonság és fenntartható mezőgazdaság terén.

[3]               HL L […].

[4]               „Az Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikái kiegészítik és erősítik egymást” (208. cikk).

[5]               Az energiaellátás biztonságáról és a nemzetközi együttműködésről lásd az „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című 2011. szeptember 7-i közleményt - COM(2011) 539.

[6]               A 182/2011/EU rendelet.

[7]               A 2010/427/EU tanácsi határozat.

[8]               HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

[9]               Az ENSZ Közgyűlése által 2000. szeptember 18-án elfogadott Millenniumi Nyilatkozatról szóló határozat.

[10]             A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozat az Európai Unió fejlesztési politikájáról: „Az európai konszenzus”, HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

[11]             A 2011. október 13-i közlemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[12]             A 2011. október 13-i közlemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[13]             „Az Európai Uniónak a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexéről” szóló, 2007. május 15-i tanácsi következtetések (9558/07. sz. dokumentum).

[14]             „A segélyhatékonyság működési keretéről” szóló, 2009. november 17-i tanácsi következtetések (15912/09. sz. dokumentum), amelyeket 2011. január 11-én bővítettek és egységesítettek (18239/10. sz. dokumentum).

[15]             A 2007. december 9-i lisszaboni csúcstalálkozón elfogadott Afrika–EU stratégiai partnerség: EU–Afrika közös stratégia.

[16]             A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében 2007. november 20-án ülésező képviselői által elfogadott „Az EU törékeny helyzetekre adott válaszairól” szóló következtetések (11518/07. sz. dokumentum).

[17]             Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól – A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott 2007. november 20-i következtetések (11518/07. sz. dokumentum).

[18]             A konfliktusmegelőzésről szóló tanácsi következtetések, a Külügyek Tanácsának 3101. ülése, Luxembourg, 2011. június 20.

[19]             COM(2010) 2020 végleges.

[20]             COM(2011) 500 végleges.

[21]             COM(2011) 637 végleges.

[22]             HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[23]             HL L […].

[24]             HL L 201., 2010.8.3., 30. o.

[25]             HL L […].

[26]             HL L 314., 2001.11.30., 1. o.

[27]             HL L 163.,1996.7.2., 1. o.

[28]             A támogatásokat főszabály szerint egyenlő mértékben osztják meg a környezetvédelem és az éghajlatváltozás között.

[29]             Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

[30]             A DEVCO ezzel párhuzamosan a 2014-es költségvetési évre a szakpolitikai területek módosítását fogja kérni.

[31]             A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[32]             Az egyes igazgatási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[33]             A költségvetési rendelet 185. cikkében említett szervek.

[34]             Differenciált/nem differenciált előirányzat.

[35]             EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[36]             Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

[37]             Később kitöltendő

[38]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[39]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[40]             Az 1.4.2. szakaszban („Konkrét célkitűzések...”) feltüntetett célkitűzések –A táblázat csak a rendelet különböző programjait tartalmazza…

[41]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[42]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[43]             AC= szerződéses alkalmazott; INT=átmeneti alkalmazott; JED=küldöttségi pályakezdő szakértő; AL= helyi alkalmazott; END= kirendelt nemzeti szakértő.

[44]             Az operatív előirányzatoknál a külső személyzetre részleges felső határérték vonatkozik (korábban: BA-tételek).

[45]             Elsősorban a strukturális alapok, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) esetében.

[46]             Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[47]             A tradicionális saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összegeket, vagyis a 25 %-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó összegeket kell megadni.