INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

A „Horizont 2020” keretprogramra vonatkozó javaslatcsomag – amely „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című bizottsági közleménnyel[1] messzemenően összhangban áll – teljes mértékben támogatja az Európa 2020 stratégiát, amely az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzésének teljesítéséhez központi fontosságúként jelölte meg a kutatást és az innovációt. A csomag a következőkre irányuló javaslatokból áll:

(1)          a „Horizont 2020” keretprogram (az Európai Unió működéséről szóló szerződés – EUMSZ),

(2)          a részvétel és a terjesztés egységes szabályai (EUMSZ),

(3)          a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtását szolgáló egyetlen egyedi program (EUMSZ), valamint

(4)          a „Horizont 2020” keretprogramnak azon részeire vonatkozó egyetlen javaslat, amelyeknek az Euratom-Szerződés a jogalapja.

E jogalkotási javaslatok politikai előtörténetét és hátterét a velük egy időben elfogadásra kerülő bizottsági közlemény ismerteti, kitérve a javaslat olyan, általánosabb érvényű fő elemeire, mint az egyszerűsítés vagy az innovációra alkalmazott megközelítés megerősítésének mikéntje.

A „Horizont 2020” keretprogram közvetlenül hozzájárul az Európa 2020 stratégiában és annak kiemelt kezdeményezéseiben kijelölt fő társadalmi kihívások kezeléséhez. Ugyanígy hozzájárul ahhoz is, hogy Európa ipari vezető szerephez jusson. Ezenkívül növeli Európa tudományos alapjainak kiválóságát, ez ugyanis elengedhetetlen a fenntarthatósághoz, valamint Európa hosszú távú gyarapodásához és jólétéhez. E célkitűzések elérése érdekében ez a javaslat a kutatási és innovációs ciklus minden szakaszába beépülő támogatásnyújtási eszköztárat foglal magában. A „Horizont 2020” keretprogram tehát mindazokat a tevékenységeket együttesen támogatja, amelyeket jelenleg a hetedik kutatási keretprogram, a versenyképességi és innovációs keretprogram innovációs részei és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet finanszíroznak. A javaslatok ily módon egyúttal jelentős egyszerűsítéssel is járnak a résztvevők szempontjából.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK

A négy javaslat a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyv (COM(2011) 48) alapján végzett széles körű nyilvános konzultációra beérkezett válaszok messzemenő figyelembevételével készült. Az Európai Tanács, a tagállamok, valamint az ipar, a tudományos közösség és a civil társadalom érdekeltjeinek széles köre véleményt nyilvánított.

A javaslat két, az érdekeltekkel folytatott konzultációkon, belső és külső értékeléseken és nemzetközi szakértők hozzászólásain alapuló, mélyreható hatásvizsgálatra is támaszkodik. A hatásvizsgálat következtetése szerint a „Horizont 2020” keretprogram egyértelműbbé tenné a célokat, a legjobb eszköz volna a programok és a projektek szintjén szükséges kritikus nyomaték kifejtésére, és végeredményben nagyobb hatást fejtene ki a politikai célkitűzések és a közvetett gazdasági, versenyképességi és társadalmi előnyök szempontjából, ugyanakkor elősegítené az egyszerűsítést, például a résztvevők igazgatási terhének enyhítése, az alkalmazandó szabályok és eljárások ésszerűsítése, az eszközök közötti összhang biztosítása, valamint a kockázat és a bizalom közötti újfajta egyensúlyra való törekvés révén.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1         Jogalap

A javaslat a politikai célkitűzések elérése céljából kutatási és innovációs tevékenységeket foglal szerves egységbe.

Ennek megfelelően a „Horizont 2020” keretprogram jogalapjául az EUMSZ „Ipar” és „Kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás” címe (173. és 182. cikk) fog szolgálni. A hozzá kapcsolódó részvételi és terjesztési szabályok jogalapját az EUMSZ ugyanezen címei (173., 183. és 188. cikk) fogja képezni. Az EUMSZ „Ipar” címe főként a „Horizont 2020” keretprogram pénzügyi hozzájárulása révén finanszírozott Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) kapcsán merül fel jogalapként. Az EIT az egyedi program szintjén nem szerepel.

Mint ismeretes, innovációs tevékenységek számos olyan keretprogramban szerepeltek, amelynek jogalapját az Európai Unió működéséről szóló szerződés „Kutatás” címe képezte, és a jelenlegi keretprogramok szintén magukban foglalnak különféle innovációs tevékenységeket. Ezért a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtását szolgáló egyedi program jogalapja az EUMSZ „Kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás” címe (182. cikk) lesz, mivel a program által tervbe vett tevékenységek a szóban forgó rendelkezések hatálya alá tartoznak.

A „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram végrehajtását előmozdító Euratom kutatási és képzési program jogalapjául az Euratom-Szerződés 7. cikke szolgál.

3.2         A szubszidiaritás és az arányosság elve

A javaslatok az uniós hozzáadott érték és hatás maximalizálására törekszenek, ezért olyan célkitűzésekre és tevékenységekre összpontosítanak, amelyeket a tagállamok önmagukban nem tudnak hatékonyan megvalósítani. Uniós szintű fellépéssel megszilárdítható a kutatás és az innováció keretszabályozása és összehangolhatók a tagállamok kutatási erőfeszítései, s ezáltal kiküszöbölhetők az indokolatlan átfedések, kulcsfontosságú területeken fenntartható a kritikus tömeg, és optimálisan használható fel a közfinanszírozás. Az uniós szintű fellépésnek köszönhetően az egész földrészre kiterjedő versenyeztetéssel választhatók ki a legjobb pályázatok, vagyis magasabbra tehető a kiválóság mércéje, és a közfigyelem előterébe állítható az élvonalbeli kutatás és innováció. Az Unió szintje emellett a nemzetközi mobilitás előmozdítására, és ennek révén a kutatók képzésének és szakmai előmenetelének fejlesztésére is a legalkalmasabb. Uniós szintű program keretében könnyebb jelentős kockázatot vállalni vagy hosszú távú kutatásra-fejlesztésre vállalkozni: a kockázat megoszlik, és olyan spektrum és méretgazdaságosság érhető el, amelyre másképpen nem volna lehetőség. Uniós szintű fellépéssel további kutatási és innovációs köz- és magánforrások mozgósíthatók, előmozdítható a tudás, a kutatók és technológia szabad mozgását lehetővé tevő európai kutatási térség létrejötte, és felgyorsítható az innovatív megoldások piaci forgalomba kerülése és elterjedése az egységes piacon. Az uniós szintű programok továbbá szükségesek a politikai döntéshozatal alátámasztásához és számos szakpolitika célkitűzéseinek eléréséhez is. Az indokokat teljes terjedelmükben a csatolt hatásvizsgálat ismerteti.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

Mindegyik javaslat költségvetése folyó áron szerepel. A költségvetési, humán- és igazgatási erőforrásokat érintő vonzatokat a javaslathoz csatolt pénzügyi kimutatás tartalmazza. A Bizottság – költség-haszon elemzés alapján – a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtása céljából igénybe vehet meglévő végrehajtó ügynökségeket, összhangban a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelettel.

2011/0401 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

XXX

a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 173. cikke (3) bekezdésére, valamint 182. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[3],

a rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) Az Uniónak célja, hogy az európai kutatási térség létrehozásával, amelyen belül a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológiák szabadon áramlanak, megerősítse tudományos és technológiai alapjait, továbbá ösztönözze versenyképességének fejlődését, ideértve az Unió iparát is. E célkitűzések elérése érdekében az Uniónak kutatásra, technológiafejlesztésre és demonstrációra, a nemzetközi együttműködés előmozdítására, az eredmények terjesztésére és optimalizálására, valamint a képzés és a mobilitás serkentésére irányuló tevékenységeket kell végrehajtania.

(2) Az Uniónak célja továbbá, hogy biztosítsa az uniós ipar versenyképességéhez szükséges feltételek meglétét. Ennek érdekében intézkedéseket kell tenni az innováció-, a kutatás- és a technológiafejlesztési politikában az ipar szempontjából rejlő lehetőségek jobb kihasználásának elősegítésére.

(3) Az Unió elszántan törekszik arra, hogy végrehajtsa az Európa 2020 stratégiát[4], amely az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést tűzte ki célul, hangsúlyozta a kutatás és az innováció által a szociális és gazdasági jólét és a környezeti fenntarthatóság kulcsfontosságú motorjaiként betöltött szerepet, és célul tűzte ki, hogy a kutatásra-fejlesztésre fordított kiadások 2020-ig a bruttó hazai termék (GDP) 3%-ára emelkedjenek, ugyanakkor kidolgozásra kerüljön egy, az innováció intenzitását tükröző mutató. Ezzel összefüggésben az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés a kutatás és az innováció stratégiai szemléletű, integrált megközelítését képviseli, kijelölve a kutatás és az innováció uniós finanszírozásával előmozdítandó keretfeltételeket és célkitűzéseket. A kutatás és az innováció az Európa 2020 stratégia más kiemelt kezdeményezéseinek – köztük különösen az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Iparpolitika a globalizáció korában” és az „Európai digitális menetrend” kezdeményezésnek – is kulcsfontosságú tényezői. Az Európa 2020 stratégia kutatási és innovációs célkitűzéseinek elérésében ezenkívül a kohéziós politika is kulcsszerephez jut mint a kapacitásépítésnek és a kiválósághoz vezető út feltárásának eszköze.

(4) 2011. február 4-i ülésén az Európai Tanács támogatásáról biztosította a kutatás- és az innovációfinanszírozás hatékonyságát nemzeti és európai uniós szinten egyaránt növelő közös uniós kutatás- és innovációfinanszírozási stratégiai keret kialakításának elképzelését, és felkérte az Uniót, hogy mihamarabb orvosolja a tehetségek és a beruházások idevonzásának még meglévő akadályait, s ezáltal 2014-re megvalósuljon az európai kutatási térség, és valóban egységes piaccá váljon a tudás, a kutatás és az innováció piaca.

(5) Az Európai Parlament 2010. november 11-i állásfoglalásában[5] az uniós kutatás- és innovációfinanszírozás gyökeres egyszerűsítését szorgalmazta, 2011. május 12-i állásfoglalásában[6] kiemelte az „Innovatív Unió” kezdeményezés fontosságát Európának a válság utáni világhoz való alkalmazkodásában, 2011. június 8-i állásfoglalásában[7] felhívta a figyelmet a hetedik keretprogram időközi értékeléséből levonható fontos tanulságokra, 2011. szeptember 27-i állásfoglalásában[8] pedig támogatásáról biztosította a kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai keretének elképzelését.

(6) 2010. november 26-i ülésén az Európai Unió Tanácsa arra szólított fel, hogy a jövőben az európai uniós finanszírozási programok összpontosítsanak jobban az Európa 2020 stratégia kiemelt céljaira, a társadalmi kihívások kezelésére és a kulcsfontosságú technológiákra, az együttműködésen alapuló és az ipar által meghatározott kutatás segítésére, az eszközrendszer karcsúsítására, a finanszírozáshoz jutás gyökeres leegyszerűsítésére, a piacra jutáshoz szükséges idő csökkentésére, valamint a kiválóság további megerősítésére.

(7) A koherens stratégiai megközelítés fontosságát 2011. június 3-i véleményében[9] az európai kutatási térséggel foglalkozó bizottság, 2011. június 30-i véleményében[10] a Régiók Bizottsága és 2011. július 13-i véleményében[11] az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is kiemelte.

(8) A Bizottság az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 19-én elfogadott közleményében ismertette, hogy az uniós költségvetésnek a jövőben mely alapelvekre kell épülnie – nevezetesen hogy a bizonyítottan uniós hozzáadott értéket képviselő eszközökre kell összpontosulnia, eredményorientáltabbá kell válnia, és áttételesen további köz- és magánforrásokat is mozgósítania kell –, és valamennyi uniós kutatási és innovációs eszköznek egyetlen közös stratégiai keretben való egyesítését javasolta.

(9) „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvében[12] a Bizottság megjelölte a szóban forgó ambiciózus célkitűzések elérésének mikéntje kapcsán felmerülő legfontosabb kérdéseket, és széles körű konzultációt indított, amelynek során az érdekelt felek és az uniós intézmények túlnyomórészt egyetértésüket fejezték ki a zöld könyvben kifejtettekkel.

(10) „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című közleményében[13] a Bizottság azt javasolta, hogy azokat a területeket, amelyek a 2007–2013-as időszakban a hetedik kutatási keretprogram hatálya alá tartoztak, továbbá a versenyképességi és innovációs keretprogram innovációs részét és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tevékenységét egyetlen közös kutatási és innovációs stratégiai keret foglalja magában, amely az Európa 2020 stratégiában kijelölt azon célkitűzés elérését szolgálja, hogy a kutatási-fejlesztési kiadások 2020-ra a GDP 3%-ára emelkedjenek. Az említett közleményben a Bizottság azt is vállalta, hogy az uniós kiadási programokban érvényre juttatja az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, és hogy az uniós költségvetésnek legalább 20%-át az éghajlattal kapcsolatos célkitűzésekre fordítja. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az erőforrás-hatékonyság a fenntartható fejlődést szolgáló, egymást erősítő célkitűzések. A hozzájuk kapcsolódó különös célkitűzéseket ki kell egészíteniük a „Horizont 2020” keretprogram többi célkitűzéseinek. Ezáltal várhatóan a „Horizont 2020” keretprogram teljes költségvetésének legalább 60%-a a fenntartható fejlődéssel összefüggésben kerül felhasználásra. Az éghajlattal kapcsolatos – kölcsönösen összeegyeztethető erőforráshatékonyság-növelő intézkedésekre is fordított – kiadások pedig várhatóan meghaladják a költségvetés 35%-át. A Bizottság tájékoztatni fog az éghajlat-változási célkitűzések támogatásának mértékéről és eredményeiről. A „Horizont 2020” keretprogram alapján eszközölt éghajlat-változási kiadásokat az említett közleményben ismertetett módszertan szerint kell nyomon követni.

(11) A „Horizont 2020” európai uniós kutatási és innovációs keretprogram (a továbbiakban: „Horizont 2020” keretprogram) három fő prioritásra összpontosít, nevezetesen hogy az Unió világviszonylatú tudományos kiválóságának megerősítése érdekében kiváló tudományos tevékenységet folytasson, hogy a vállalkozás – és elsősorban a kis- és középvállalkozások (kkv-k) – és az innováció támogatása érdekében ipari szerepvállalásra ösztönözzön, és hogy kezelje a társadalmi kihívásokat, s ezáltal – a tevékenységeknek a kutatástól a piacig terjedő teljes tartományát támogatásban részesítve – közvetlen választ adjon az Európa 2020 stratégiában megjelölt kihívásokra. A „Horizont 2020” keretprogramnak támogatásban kell részesítenie az innovációs lánc valamennyi szakaszát – különösen a piachoz közeli tevékenységeket, beleértve a pénzügyi eszközöket is, valamint a nem technológiai és a szociális innovációt –, és célja, hogy az uniós szakpolitikák széles körének kutatási igényeit úgy teljesítse, hogy különös figyelmet fordít a támogatott tevékenységekből származó tudás minél szélesebb körű alkalmazására és terjesztésére, egészen a kereskedelmi hasznosításáig. A „Horizont 2020” keretprogram prioritásait ezenkívül egy, az Euratom-Szerződés alapján induló nukleáris kutatási és képzési program is szolgálni hivatott.

(12) A Közös Kutatóközpontnak (JRC) ügyfélre szabott tudományos és technikai támogatással kell kiszolgálnia az Unió prioritásait, s eközben rugalmasan kell eleget tennie az új szakpolitikai igényeknek.

(13) A kutatást, az oktatást és az innovációt felölelő tudásháromszöggel összefüggésben az Európai Innovációs és Technológiai Intézet hatókörébe tartozó tudományos és innovációs társulásoknak – különösen a kutatás, az oktatás és az innováció integrálása révén – nagyban hozzá kell járulniuk a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseinek eléréséhez, beleértve a társadalmi kihívások kezelését is. A „Horizont 2020” keretprogramon belüli kiegészítő jelleg biztosítása és a finanszírozás megfelelő felhasználása érdekében az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek szánt pénzügyi hozzájárulást két előirányzatra kell felosztani, melyek közül a második felülvizsgálat függvénye.

(14) A „Horizont 2020” keretprogramnak az „Innovatív Európa” kiemelt kezdeményezéssel összhangban hozzá kell járulnia az európai innovációs partnerségek céljaihoz azáltal, hogy a kutatási és innovációs lánc valamennyi érintettjét összefogja az eszközök és kezdeményezések ésszerűsítése, egyszerűsítése és jobb koordinálása érdekében.

(15) A „Horizont 2020” keretprogramnak központi célja az egyszerűsítés, ennek tehát kialakításában, szabályaiban, pénzgazdálkodásában és végrehajtásában messzemenően meg kell nyilvánulnia. A „Horizont 2020” keretprogramnak, amikor a kutatási és innovációs támogatások teljes körét egyetlen – a támogatásnyújtási formák karcsúsított készletével rendelkező – közös stratégiai keretbe foglalja, és olyan részvételi szabályokat vezet be, amelyek a program valamennyi cselekvésére egyformán vonatkoznak, arra kell törekednie, hogy az egyetemeket, a kutatóközpontokat, az ipart és azon belül különösen a kkv-ket nagyarányú részvételre sarkallja, és nyitva álljon az új résztvevők előtt. A finanszírozási szabályok egyszerűsítése a részvételhez társuló igazgatási kiadások csökkenésével jár, és segít visszaszorítani a pénzügyi hibákat.

(16) Az EUMSZ 182. cikkének (1) bekezdésével összhangban a keretprogram rögzíti az Unió keretprogramban való pénzügyi részvételének legmagasabb teljes összegét és részletes szabályait, valamint az egyes előirányzott tevékenységekre vonatkozó részösszegeket.

(17) E rendeletnek a „Horizont 2020” keretprogram teljes időtartamára nézve megkell határoznia azt a pénzügyi keretet, amely az éves költségvetési eljárás során a költségvetési hatóság számára – a költségvetési kérdésekben történő együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött 201Z. XX-i intézményközi megállapodás []. pontja értelmében – elsődleges hivatkozási alapul szolgál.

(18) Helyénvaló gondoskodni a „Horizont 2020” keretprogram és elődprogramjai szabályszerű lezárásáról, különös tekintettel az irányításukat – például a technikai és igazgatási segítségnyújtás finanszírozását – érintő többéves megállapodások meghosszabbítására.

(19) A „Horizont 2020” keretprogram végrehajtása alkalmat adhat kiegészítő programoknak csak egyes tagállamok részvételével való megvalósítására, a tagállamok által indított programokban való uniós részvételre vagy az EUMSZ 184., 185. és 187. cikke szerinti közös vállalkozások vagy egyéb struktúrák létrehozására.

(20) A kutatás és a társadalom közötti kapcsolat elmélyítése és a tudományba vetett közbizalom megerősítése érdekében a „Horizont 2020” keretprogramnak támogatnia kell a polgárok és a civil társadalom tájékozott részvételét a kutatási és innovációs ügyekben, ehhez pedig elő kell mozdítania a tudományok oktatását, hozzáférhetőbbé kell tennie a tudományos ismereteket, olyan, felelősségteljes kutatási és innovációs menetrendeket kell kidolgoznia, amelyek választ adnak a polgárok és a civil társadalom aggályaira és elvárásaira, és meg kell könnyítenie ez utóbbiak részvételét a „Horizont 2020” keretprogram tevékenységeiben.

(21) A „Horizont 2020” keretprogram végrehajtása folyamán reagálni kell a tudomány és a technológia, az ipar, a szakpolitikák és a társadalom lehetőségeinek és igényeinek alakulására. A menetrendeket tehát valamennyi ágazat érdekelt feleivel szoros egyeztetésben kell kijelölni, és kellő rugalmasságot kell hagyni az új fejlemények figyelembevételéhez. A „Horizont 2020” keretprogram ideje alatt folyamatosan külső szaktanácsadáshoz kell folyamodni, igénybe véve egyebek mellett a megfelelő struktúrákat – például az európai technológiai platformokat, a közös programozási kezdeményezéseket és az európai innovációs partnerségeket – is.

(22) A „Horizont 2020” keretprogramnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy nagyobb legyen a kutatói életpályának az Unión belüli vonzereje. Megfelelő figyelmet kell fordítani – önkéntes jellegük tiszteletben tartása mellett – a Kutatók Európai Chartájára és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexére[14], valamint az európai kutatási térséggel összefüggésben meghatározott egyéb referenciakeretekre.

(23) A „Horizont 2020” keretprogram keretében kialakított tevékenységeknek arra kell törekedniük, hogy a kutatásban és az innovációban előmozdítsák a nemek közötti egyenlőséget, különösen a nemek közötti aránytalanság hátterében álló okok kezelésével, a női és férfi kutatók képességeinek teljes kibontakoztatásával, valamint a nemek kérdésének a projektek tartalmába való beépítésével, a kutatás színvonalasabbá tétele és az innováció serkentése céljából. A tevékenységeknek törekedniük kell továbbá a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó – az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikke, valamint az EUMSZ 8. cikke szerinti – elvek érvényre juttatására.

(24) A „Horizont 2020” keretprogram által támogatott kutatási és innovációs tevékenységeknek tiszteletben kell tartaniuk az etikai alapelveket. A tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport véleményeit figyelembe kell venni. A kutatási tevékenységeknek továbbá figyelembe kell venniük az EUMSZ 13. cikkét, és csökkenteniük kell az állatok kutatási és kísérleti célú felhasználását, végcélként az állatfelhasználás helyettesítését szem előtt tartva. Minden tevékenységet az emberi egészségvédelem magas szintjének biztosításával kell végrehajtani, összhangban az EUMSZ 168. cikkével.

(25) Az Európai Bizottság nem indítványozza kifejezetten az emberi embrionális őssejtek használatát. Az emberi – akár felnőtt, akár embrionális – őssejtek használata, ha ilyenre sor kerül, annak függvénye, hogy a tudósok célkitűzéseik fényében azt hogyan ítélik meg, és szigorú etikai felülvizsgálat tárgya. Emberi őssejtek használatával járó projekt nem finanszírozható a tagállamok szükséges jóváhagyásainak megszerzése nélkül. Nem finanszírozható olyan tevékenység, amely minden tagállamban jogellenes. Nem finanszírozható olyan tevékenység, amely jogellenes abban a tagállamban, ahol azt végzik.

(26) Annak érdekében, hogy minél hatásosabb legyen, a „Horizont 2020” keretprogramnak szorosabb szinergiákat kell kialakítania más, olyan területekkel foglalkozó uniós programokkal, mint az oktatás, a világűr, a környezetvédelem, a versenyképesség és a kkv-k, a belső biztonság, a kultúra és a média, továbbá a kohéziós politikai alapokkal és a vidékfejlesztési politikával, melyek különösen alkalmasak arra, hogy az intelligens szakosodás stratégiái keretében megerősítsék a nemzeti és a regionális szintű kutatási és innovációs képességeket.

(27) Az európai innovációnak és gazdasági növekedésnek jelentős forrását képezik a kkv-k. Ezért a 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás[15] értelmében vett kkv-k számottevő részvételére van szükség a „Horizont 2020” keretprogramban. Ez a kisvállalkozói intézkedéscsomag[16] célkitűzéseinek megvalósítását fogja szolgálni.

(28)             Az uniós finanszírozás minél hatásosabbá tétele érdekében a „Horizont 2020” keretprogram szorosabb – akár közszektoron belüli társulások formájában megnyilvánuló – szinergiákat hivatott kialakítani a kutatást és az innovációt támogató nemzeti és regionális programokkal.

(29) A hatás növelése érdekében továbbá a „Horizont 2020” keretprogramból és a magánforrásokból származó finanszírozást köz-magán társulások keretében kell együttesen mozgósítani olyan területeken, ahol a kutatás és az innováció hozzájárulhat Európa tágabb versenyképességi céljaihoz, és segíthet a társadalmi kihívások kezelésében. Az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat[17] alapján indított közös technológiai kezdeményezések mint köz-magán társulások – célirányosabb struktúrák alkalmazásával – tovább folytathatók.

(30) A „Horizont 2020” keretprogramnak elő kell mozdítania a közös érdeken és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést harmadik országokkal. A tudomány, a technológia és az innováció területén a nemzetközi együttműködésnek arra kell irányulnia, hogy előmozdítsa az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérését, vagyis a versenyképesség növelését, a társadalmi kihívások kezelését és az uniós külpolitika és fejlesztési politika támogatását, egyebek mellett azáltal, hogy külső programokkal szinergiákat alakít ki, és hozzájárul az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásai – például a millenniumi fejlesztési célok – teljesítéséhez.

(31) A belső piacon működő összes vállalkozás egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében a „Horizont 2020” keretprogram nyújtotta finanszírozást az állami támogatási szabályokkal összhangban kell kialakítani, ezáltal biztosítva a közkiadások eredményességét, és megelőzve a piactorzulást, például a magánfinanszírozás kiszorítását, nem hatékony piaci szerkezetek létrehozását vagy rossz hatékonysággal működő cégek fennmaradását.

(32) 2011. február 4-i ülésén az Európai Tanács elismerte, hogy az uniós kutatás finanszírozásában az ellenőrzés és a kockázatkezelés újfajta megközelítésére van szükség, és új egyensúly megteremtését szorgalmazta a bizalom és az ellenőrzés, illetve a kockázatvállalás és a kockázatkerülés között. A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló 2010. november 11-i állásfoglalásában az Európai Parlament az adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítés irányába történő elmozdulásra szólított fel, és megállapította, hogy az európai kutatásfinanszírozásnak bizalomalapúnak és kockázattűrőbbnek kellene lennie a résztvevőkkel szemben. A hetedik kutatási keretprogramról (2007–2013) készült időközi értékelő jelentés következtetései szerint az ugrásszerű egyszerűsítés radikálisabb megközelítést igényel, és újfajta egyensúlyt kell kialakítani kockázat és bizalom között.

(33) Az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedésekkel kell védeni a kiadási ciklus egészében, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, a elveszített, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését és adott esetben a bírságokat. A résztvevőkre háruló ellenőrzési terhen enyhíteni fog az ellenőrzési stratégia olyan értelmű felülvizsgálata, amely a hangsúlyt a hibaarányok minimalizálásáról a kockázatértékelésen alapuló ellenőrzésre és a csalások felderítésére helyezi át.

(34)             Fontos gondoskodni a „Horizont 2020” keretprogram pénzgazdálkodásának hatékony és eredményes voltáról, valamint a program minél hatékonyabb és felhasználóbarátabb végrehajtásáról, s emellett biztosítani kell a jogbiztonságot és valamennyi résztvevőnek a programhoz való hozzáférését is. Biztosítani kell a(z) XXXX/2012/EU rendeletnek [új költségvetési rendelet], valamint az egyszerűsítés és a jobb szabályozás követelményeinek való megfelelést.

(35) Az eredményes teljesítményirányításhoz, beleértve az értékelést és a nyomon követést is, olyan egyedi eredményességi mutatók kidolgozására van szükség, amelyek mérhetők az idő előrehaladtával, reálisan teljesíthetők, megfelelnek az uniós beavatkozás logikájának, továbbá a célkitűzések és a tevékenységek hierarchiáját figyelembe véve relevánsak. Megfelelő koordinációs mechanizmusokat kell bevezetni a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtása és nyomon követése, valamint az európai kutatási térség előrehaladásának, vívmányainak és működésének nyomon követése között.

(36) Mivel a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseit: a kutatás és az innováció általános keretszabályozásának megerősítését és az Unió egészében tett erőfeszítések összehangolását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok – az indokolatlan átfedések kiküszöbölése, a kritikus tömeg kulcsfontosságú területeken való fenntartása és az optimális forrásfelhasználás biztosítása mellett – az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően a „Horizont 2020” keretprogram nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket

(37) A jogbiztonság és az egyértelműség érdekében az 1982/2006/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

I. CÍM LÉTREHOZÁS

1. cikk Tárgy

Ez a rendelet létrehozza a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot (2014–2020) (a továbbiakban: „Horizont 2020” keretprogram), és meghatározza a kutatási és innovációs tevékenységek uniós támogatására irányadó és az innováció-, a kutatás- és a technológiafejlesztési politikában az ipar szempontjából rejlő lehetőségek jobb kihasználását ösztönző keretszabályozást.

2. cikk Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)           „kutatási és innovációs tevékenység”: a kutatási, a technológiafejlesztési, a demonstrációs és az innovációs tevékenységek teljes köre, beleértve a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés előmozdítását, az eredmények terjesztését és optimalizálását, valamint az Unióban működő kutatók képzésének és mobilitásának serkentését is;

b)           „közvetlen cselekvések”: a Bizottság által Közös Kutatóközpontja révén végrehajtott kutatási és innovációs tevékenységek;

c)           „közvetett cselekvések”: olyan kutatási és innovációs tevékenységek, amelyekhez az Unió pénzügyi támogatást nyújt, és amelyeket résztvevők hajtanak végre;

d)           „köz-magán társulás”: olyan partnerség, amelyben magánszektorbeli partnerek, az Unió és – esetleg – más partnerek vállalják, hogy egy kutatási és innovációs program vagy meghatározott tevékenységek kidolgozását és végrehajtását közösen támogatják;

e)           „közszektoron belüli társulás”: olyan partnerség, amelyben regionális, nemzeti vagy nemzetközi szintű közszektorbeli szervek vagy közfeladatot ellátó szervek az Unióval együtt vállalják, hogy egy kutatási és innovációs program vagy meghatározott tevékenységek kidolgozását és végrehajtását közösen támogatják.

3. cikk A „Horizont 2020” keretprogram létrehozása

Ezúton létrejön a „Horizont 2020” keretprogram a 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig terjedő időszakra.

4. cikk Uniós hozzáadott érték

A „Horizont 2020” keretprogram központi szerepet tölt be az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája – az Európa 2020 stratégia – teljesítésében azáltal, hogy közös stratégiai keretet nyújt az uniós kutatás- és innovációfinanszírozásnak, s így a magánberuházások mozgósítását, a munkahelyteremtést és Európa hosszú távú fenntartható növekedésének és versenyképességének biztosítását szolgáló eszközként lép fel.

5. cikk Általános célkitűzés, prioritások és különös célkitűzések

(1)          A „Horizont 2020” keretprogram kellő mennyiségű további kutatás-, fejlesztés- és innovációfinanszírozás mozgósítása révén hozzájárul a tudás- és innovációalapú gazdaságnak az Unió egészében történő kiépítéséhez. Ezáltal támogatja az Európa 2020 stratégia és az egyéb uniós politikák végrehajtását, valamint az európai kutatási térség létrehozását és működését. A vonatkozó eredményességi mutatókat az I. melléklet bevezetése ismerteti.

(2)          Ezen általános célkitűzés elérését három egymást erősítő prioritás szolgálja, a következő tárgyakban:

a)      kiváló tudomány;

b)      ipari vezető szerep;

c)      társadalmi kihívások.

A szóban forgó három prioritáshoz kapcsolódó különös célkitűzéseket, valamint – nagy vonalakban – a tevékenységeket az I. melléklet I–III. része ismerteti.

(3)          A Közös Kutatóközpont az uniós politikai prioritások tudományos és technikai támogatásával előmozdítja az (1) és (2) bekezdés szerinti általános célkitűzés és prioritások elérését. A tevékenységeket nagy vonalakban az I. melléklet IV. része ismerteti.

(4)          A 294/2008/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[18] létrehozott Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) a kutatást, az innovációt és az oktatást felölelő tudásháromszög integrálásra vonatkozó különös célkitűzés révén hozzájárul az (1) és a (2) bekezdés szerinti általános célkitűzés és prioritások teljesítéséhez. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézetre irányadó eredményességi mutatókat az I. melléklet bevezetése, az említett különös célkitűzést és a tevékenységeket pedig nagy vonalakban az I. melléklet V. része ismerteti.

(5)          A (2) bekezdésben említett prioritásokon és nagy vonalakban ismertetett tevékenységeken belül figyelembe vehetők a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtási időszaka folyamán újonnan felmerülő nem várt igények. Ide tartozik a felmerülő lehetőségekre, válságokra és fenyegetésekre, valamint az új uniós politikák kifejlesztésével kapcsolatos szükségletekre adandó válasz, továbbá a leendő programok keretében támogatandó cselekvések irányítása.

6. cikk Költségvetés

(1)          A „Horizont 2020” végrehajtására vonatkozó pénzügyi keret 87 740 millió EUR, és ezen belül legfeljebb 86 198 millió EUR fordítható az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) XIX. címe alapján végzett tevékenységekre.

(2)          Az EUMSZ XIX. címe alapján végzett tevékenységekre fordított összeg az 5. cikk (2) bekezdése szerinti prioritások között a következőképpen oszlik meg:

a)      kiváló tudomány: 27 818 millió EUR;

b)      ipari vezető szerep: 20 280 millió EUR;

c)      társadalmi kihívások: 35 888 millió EUR.

A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvéseire a „Horizont 2020” keretprogramból fordítható uniós pénzügyi hozzájárulás legmagasabb teljes összege 2 212 millió EUR.

Az egyes prioritásokon belül a költségvetés különös célkitűzésenkénti indikatív bontását és a Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvéseihez való hozzájárulás legmagasabb teljes összegét a II. melléklet tartalmazza.

(3)          Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet a „Horizont 2020” keretprogramból legfeljebb 3 194 millió EUR összegű hozzájárulás erejéig, a II. mellékletben foglaltak szerint finanszírozható. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet az Európai Unió működéséről szóló szerződés XVII. címe alapján végzett tevékenységei céljára 1 542 millió EUR összegű első előirányzatban részesül. A legfeljebb 1 652 millió EUR összegű második előirányzat a 26. cikk (1) bekezdése szerinti felülvizsgálat függvényében kerül rendelkezésre bocsátásra. Ezt a további összeget a (2) bekezdés b) pontja szerinti „Ipari vezető szerep” prioritás „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzésére és a (2) bekezdés c) pontja szerinti „Társadalmi kihívások” prioritásra szánt összegből kell arányossági alapon – a II. mellékletben foglaltaknak megfelelően – fedezni.

Ez a két többéves előirányzat útján történő finanszírozás a következőkre terjed ki:

a)      az első előirányzat esetében a meglévő tudományos és innovációs társulások (a továbbiakban: TIT-ek) folyamatban lévő fejlesztései, valamint a TIT-ek következő – három új TIT-ből álló – hullámához szükséges magvető tőke;

b)      a második előirányzat esetében a meglévő tudományos és innovációs TIT-ek folyamatban lévő fejlesztései, valamint a TIT-ek harmadik – három új TIT-ből álló – hullámához szükséges magvető tőke.

A második előirányzat a 26. cikk (1) bekezdése szerinti felülvizsgálat nyomán, különösen az alábbiak figyelembevételével bocsátandó rendelkezésre:

a)      a TIT-ek harmadik hullámának létrehozására kijelölt ütemterv;

b)      a meglévő TIT-ek pénzügyi szükségleteinek egyedi fejlődésük függvényében történő programozása;

c)      az Európai Innovációs és Technológiai Intézet és TIT-jei hozzájárulása a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseihez.

(4)          A „Horizont 2020” keretprogram pénzügyi keretéből fedezhetők a „Horizont 2020” keretprogram irányításához és célkitűzései eléréséhez szükséges előkészítő, nyomonkövetési, ellenőrzési, auditálási és értékelési tevékenységek, és különösen – ha kapcsolódnak a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseihez – a tanulmánykészítés és a szakértői találkozók kiadásai, az elsődlegesen információfeldolgozásra és ‑cserére szolgáló informatikai hálózatokkal kapcsolatos kiadások, továbbá a Bizottságnak a „Horizont 2020” keretprogram irányítása kapcsán felmerülő, a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó minden egyéb kiadása.

Szükség esetén – a 2020. december 31-ig le nem záruló cselekvésekkel kapcsolatos igazgatási feladatok ellátása céljából – a technikai és igazgatási segítségnyújtáshoz kapcsolódó kiadások fedezésére előirányzatok vehetők fel a 2020 utáni költségvetésbe.

(5)          A nem várt helyzetekre vagy új fejleményekre és szükségletekre való reagálás, valamint e cikk (3) bekezdésének figyelembevétele érdekében a Bizottság – a „Horizont 2020” keretprogramnak e határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti időközi értékelése nyomán, az éves költségvetési eljárás keretében – felülvizsgálhatja a prioritásokhoz a (2) bekezdésben rendelt összegeket és az e prioritásokon belül különös célkitűzésenként a II. mellékletben megállapított indikatív bontást, és legfeljebb a prioritásonként eredetileg megállapított teljes keret 10%-a, illetőleg a különös célkitűzésenként eredetileg megállapított indikatív bontás 10%-a erejéig átcsoportosíthatja a prioritások és a különös célkitűzések előirányzatait. Ez nem vonatkozik sem a Közös Kutatóközpont közvetlen cselekvései vonatkozásában a (2) bekezdésben rögzített összegre, sem az Európai Innovációs és Technológiai Intézet részére a (3) bekezdésben rögzített hozzájárulásra.

7. cikk Harmadik országok társulása

(1)          A „Horizont 2020” program nyitva áll a következők társulása előtt:

a)      csatlakozó, tagjelölt és potenciális tagjelölt országok, az uniós programokban való részvételükre irányadó, a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelvekkel és általános feltételekkel összhangban;

b)      meghatározott harmadik országok, amelyek az alábbi kritériumok mindegyikének eleget tesznek:

i.        színvonalas tudományos, technológiai és innovációs kapacitással rendelkeznek;

ii.       a múltban jó eredménnyel vettek részt uniós kutatási és innovációs programokban;

iii.      szoros gazdasági és földrajzi kapcsolatokat ápolnak az Európai Unióval;

iv.      tagjai az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA), vagy szerepelnek az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról szóló XX/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[19] mellékletében felsorolt országok, illetve területek között.

(2)          A társult országoknak a „Horizont 2020” keretprogramban való részvételére irányadó különös feltételekről – beleértve az adott társult ország bruttó hazai termékének alapulvételével megállapított pénzügyi hozzájárulást is – az Unió és a társult országok közötti nemzetközi megállapodásokban kell rendelkezni.

II. CÍM VÉGREHAJTÁS

I. FEJEZET  VÉGREHAJTÁS, IRÁNYÍTÁS ÉS TÁMOGATÁSNYÚJTÁSI FORMÁK

8. cikk  Végrehajtás egy egyedi program és az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek nyújtott pénzügyi hozzájárulás útján

A „Horizont 2020” keretprogramot egyetlen egységes egyedi program és az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek nyújtott pénzügyi hozzájárulás útján kell végrehajtani.

Az egyedi programon belül egy-egy rész foglalkozik az 5. cikk (2) bekezdés szerinti három prioritás mindegyikével, egy rész pedig a Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvéseivel.

9. cikk Irányítás

(1)          A „Horizont 2020” keretprogramot a Bizottság a(z) XXXX/2012/EU rendelettel [új költségvetési rendelet] összhangban hajtja végre.

(2)          A Bizottság a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtásának meghatározott részével a(z) XXXX/2012/EU rendelet [új költségvetési rendelet] 55. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében finanszírozó szerveket bízhat meg.

10. cikk Az uniós támogatásnyújtás formái

(1)          A „Horizont 2020” keretprogram a közvetett cselekvéseket egy vagy több, a(z) XX/2012/EU rendelet [új költségvetési rendelet] szerinti finanszírozási forma, így különösen támogatások, pénzdíjak, beszerzések és pénzügyi eszközök útján támogatja.

(2)          A „Horizont 2020” keretprogram a Közös Kutatóközpont közvetlen cselekvéseit is támogatja.

(3)          Amennyiben a Közös Kutatóközpont közvetlen cselekvései hozzájárulnak az EUMSZ 185. cikke, illetve 187. cikke alapján létrehozott kezdeményezésekhez, ez a hozzájárulás nem tekintendő a szóban forgó kezdeményezésekhez rendelt pénzügyi hozzájárulás részének.

11. cikk A részvételre és az eredmények terjesztésére irányadó szabályok

A közvetett cselekvésekre a(z) XX/2012/EU rendeletben [részvételi és terjesztési szabályok] rögzített részvételi és terjesztési szabályokat kell alkalmazni.

II. FEJEZET PROGRAMOZÁS

I. SZAKASZ ÁLTALÁNOS ALAPELVEK

12. cikk Külső szaktanács és társadalmi szerepvállalás

(1)          A „Horizont 2020” keretprogram végrehajtása céljából figyelembe kell venni a következőktől származó szaktanácsot és visszajelzéseket: független, magas szintű szakértőkből álló, a Bizottság által létrehozott tanácsadó csoportok; nemzetközi tudományos és technológiai megállapodások alapján a párbeszéd céljára létrehozott struktúrák; előremutató tevékenységek; célirányos nyilvános konzultációk; valamint a felelősségteljes kutatás és innováció támogatásban részesítését garantáló, átlátható és interaktív folyamatok.

(2)          Messzemenően figyelemmel kell lenni továbbá az európai technológiai platformok, a közös programozási kezdeményezések és az európai innovációs partnerségek által megállapított kutatási és innovációs menetrendek vonatkozó szempontjaira.

13. cikk Több területet érintő cselekvések

(1)          A „Horizont 2020” keretprogram prioritásai között és azokon belül összeköttetéseket és kapcsolódási felületeket kell kialakítani. E tekintetben különös figyelmet kell fordítani a legfontosabb alap- és ipari technológiák fejlesztésére és alkalmazására, a felfedezés és a piaci alkalmazás közötti távolság áthidalására, az interdiszciplináris kutatásra és innovációra, a társadalom-, a közgazdaság- és a bölcsészettudományokra, az európai kutatási térség működésének és létrejöttének előmozdítására, a harmadik országokkal való együttműködésre, a nemek tekintetében is felelősségteljes kutatásra és innovációra, valamint a kutatási szakma vonzerejének növelésére és az ország- és ágazatközi kutatói mobilitás elősegítésére.

(2)          Amennyiben egyazon támogatott közvetett cselekvés az 5. cikk (2) bekezdésében felsoroltak közül több prioritás, illetőleg egy prioritáson belül több különös célkitűzés szempontjából is nagy jelentőséggel bír, az egyes érintett prioritásokhoz, illetve különös célkitűzésekhez rendelt költségvetési összegek halmozottan fordíthatók az adott cselekvésre.

14. cikk A tudomány, a technológia, az innováció, a piacok és a társadalom állandó fejlődése

A „Horizont 2020” keretprogramot olyan módon kell végrehajtani, amely biztosítja, hogy a támogatott prioritások és cselekvések megfeleljenek a változó igényeknek, és amely számol a tudomány, a technológia, az innováció – amely itt üzleti, szervezési és szociális szempontból is értendő –, a piacok és a társadalom állandó fejlődésével.

15. cikk A nemek közötti egyenlőség

A „Horizont 2020” keretprogram keretében biztosítani kell a nemek közötti egyenlőség ügyének, valamint – a kutatás és az innováció tartalmát illetően – a nemekkel kapcsolatos dimenzió érvényesülésének eredményes előmozdítását.

16. cikk Etikai alapelvek

(1)          Valamennyi, a „Horizont 2020” keretprogram keretében végrehajtott tevékenységnek összhangban kell állnia az etikai alapelvekkel és a vonatkozó nemzeti, uniós és nemzetközi szabályozással, beleértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját, valamint az emberi jogok európai egyezményét és annak kiegészítő jegyzőkönyveit is.

Különös figyelmet kell fordítani az arányosság elvére, a magánélet tiszteletben tartásához való jogra, a személyes adatok védelméhez való jogra, a személyeknek a testi és szellemi sérthetetlenséghez való jogára, a megkülönböztetésmentességhez való jogra és arra, hogy biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.

(2)          A „Horizont 2020” keretprogram keretében végrehajtott kutatásnak és innovációnak kizárólag a polgári alkalmazásokra kell összpontosulnia.

(3)          A következő kutatási területek nem finanszírozhatók:

a)      a humánreprodukciós célú klónozásra irányuló kutatási tevékenység;

b)      az emberek génállományának módosítására irányuló olyan kutatási tevékenység, amelynek eredményeképpen ezek a változtatások örökölhetővé válhatnak;

c)      az emberi embrióknak kizárólag kutatási célból vagy őssejtekhez jutás céljából történő létrehozására irányuló kutatási tevékenység, ideértve a szomatikus sejtek maganyagának átvitelén alapuló eljárást is.

(4)          A felnőtt vagy embrionális emberi őssejteken végzett kutatások az adott tudományos pályázat tartalmának és az érintett tagállamok jogi keretének függvényében finanszírozhatók. Nem finanszírozható olyan kutatási tevékenység, amely minden tagállamban jogellenes. Nem finanszírozható olyan tevékenység, amely jogellenes abban a tagállamban, ahol azt végzik.

(5)          A (3) bekezdésben felsorolt kutatási területek a 26. cikk (1) bekezdése szerinti időközi értékelés keretében a tudományos fejlődésre való figyelemmel felülvizsgálhatók.

17. cikk Kiegészítő jelleg más uniós programokkal

A „Horizont 2020” keretprogramot olyan módon kell végrehajtani, hogy kiegészítse az Unió egyéb finanszírozási programjait, beleértve a strukturális alapokat is.

II. SZAKASZ KÜLÖNÖS CSELEKVÉSI TERÜLETEK

18. cikk Kis- és középvállalkozások

(1)          A „Horizont 2020” keretprogramon belül különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások (kkv-k) megfelelő részvételére és az innováció rájuk gyakorolt hatásaira. Az értékelési és a nyomonkövetési intézkedések részeként a kkv-k részvételét kvantitatív és kvalitatív szempontból értékelni kell.

(2)          Különös cselekvésekre kerül sor az I. melléklet II. részének 1. pontjában ismertetett, „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” elnevezésű különös célkitűzésen belül, valamint a „Társadalmi kihívások” prioritásnak az I. melléklet III. része 1–6. pontjában ismertetett különös célkitűzései mindegyikén belül. E különös célkitűzések egy olyan célzott kkv-támogató eszköz formájában valósulnak meg, amely az innovációs potenciállal rendelkező kkv-k teljes körére irányul, és következetesen, a kkv-k igényeire szabottan valósul meg, az I. melléklet II részének 3.3.a) pontjában, az „Innováció a kis- és középvállalkozásoknál” egyedi célkitűzés alatt leírtak szerint.

(3)          A (1) és a (2) bekezdés szerinti integrált megközelítés eredményeképpen várhatóan a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés és a „Társadalmi kihívások” prioritás teljes együttes költségvetési keretének mintegy 15%-a jut a kkv-kre.

19. cikk Köz-magán társulások

(1)          A „Horizont 2020” keretprogram végrehajtható köz-magán társulások révén, amelyek keretében valamennyi érintett partner olyan kutatási és innovációs tevékenységek kidolgozásának és végrehajtásának támogatására vállal kötelezettséget, amelyek az Unió versenyképessége és ipari vezető szerepe vagy meghatározott társadalmi kihívások kezelése szempontjából stratégiai fontosságúak.

(2)          Az Uniónak ilyen társulásokban való részvétele az alábbi formák valamelyikét öltheti:

a)      uniós pénzügyi hozzájárulás nyújtása az EUMSZ 187. cikke alapján, a hetedik keretprogram keretében létrehozott közös vállalkozások részére, alapaktusuk módosításával; az EUMSZ 187. cikke alapján létrehozott új köz-magán társulások részére; valamint a(z) XX/2012/EU rendelet [új költségvetési rendelet] 55. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. vagy vii. alpontja szerinti finanszírozó szervek részére. A partnerségeknek ez a formája csak akkor alkalmazható, ha az elérendő célkitűzések hordereje és a szükséges források nagyságrendje indokolja;

b)      szerződés kötése az (1) bekezdésben említett partnerekkel, melyben rögzíteni kell a partnerség célkitűzéseit, a partnerek mindegyikének kötelezettségvállalásait, a fő eredményességi mutatókat és a létrehozandó outputokat, beleértve a „Horizont 2020” keretprogramból támogatandó kutatási és innovációs tevékenységek megjelölését is.

(3)          A köz-magán társulásokat nyílt és átlátható módon, az alábbi kritériumok alapulvételével kell kijelölni:

a)      a cselekvés uniós szintű hozzáadott értéke;

b)      az ipar versenyképességére, a fenntartható fejlődésre és a társadalom-gazdaságtani kérdésekre gyakorolt hatás nagyságrendje;

c)      közös szemléleten és egyértelműen kijelölt célkitűzéseken alapuló hosszú távú kötelezettségvállalás valamennyi partner részéről;

d)      az igénybe vett források nagyságrendje és a további kutatási és innovációs beruházások mozgósítására való képesség;

e)      az egyes partnerek szerepének egyértelmű meghatározása és a fő eredményességi mutatóknak a kijelölt időszakra történő egyezményes rögzítése.

20. cikk Közszektoron belüli társulások

(1)          A „Horizont 2020” keretprogramban elő kell mozdítani a közszektoron belüli társulások megerősítését, mégpedig elsősorban olyan esetekben, amikor regionális, nemzeti vagy nemzetközi szintű cselekvések közösen kerülnek végrehajtásra az Unión belül.

Különös figyelmet kell fordítani a tagállamok közös programozási kezdeményezéseire.

(2)          A közszektoron belüli társulások az 5. cikk (2) bekezdése szerinti prioritásokon belül vagy több prioritásra kiterjedően különösen a következő eszközökkel támogathatók:

a)      olyan ERA-NET eszközök, amelyek támogatásokkal járulnak hozzá a közszektoron belüli társulások előkészítéséhez, hálózatos együttműködési struktúráik létrehozásához és közös tevékenységeik meghatározásához, végrehajtásához és koordinálásához, valamint kiegészítik közös pályázati felhívások és transznacionális jellegű cselekvések finanszírozását;

b)      több tagállam által indított programokban való uniós részvétel az EUMSZ 185. cikkével összhangban.

Az a) pont alkalmazásában a kiegészítő finanszírozásnak feltétele a részt vevő személyek már meglévő jelentős arányú pénzügyi kötelezettségvállalása a közös pályázati felhívásokban és cselekvésekben. Az ERA-NET eszköz célkitűzései között szerepelhet a közös pályázati felhívásokra és cselekvésekre, valamint azok végrehajtására irányadó szabályok harmonizálása. Az ERA-NET eszköz ezenkívül kezdeményezések előkészítése céljára is felhasználható az EUMSZ 185. cikke alapján.

A b) pont alkalmazásában ilyen kezdeményezésre vonatkozóan csak akkor terjeszthető elő javaslat, ha külön végrehajtási struktúrára van szükség, és a részt vevő országok nagymértékben elkötelezettjei a tudományos, igazgatási és pénzügyi integrációnak. A b) pontban említett kezdeményezésekre vonatkozó javaslatok tárgyterületét ezenkívül a következő kritériumok alapulvételével kell kijelölni:

a)      a kitűzött cél világos megfogalmazása és jelentősége a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzései és a tágabb uniós politikai célkitűzések szempontjából;

b)      a részt vevő országok határozott pénzügyi kötelezettségvállalásai, beleértve a transznacionális kutatást és innovációt szolgáló nemzeti és/vagy regionális finanszírozás együttes felhasználására vállalt előzetes kötelezettségvállalásokat is;

c)      a cselekvés uniós szintű hozzáadott értéke;

d)      kritikus tömeg, tekintettel az érintett programok méretére és számára, tevékenységük hasonlóságára és az adott kutatáson belül általuk képviselt részarányra;

e)      az EUMSZ 185. cikkének hatékonysága a célok elérésének legalkalmasabb eszközeként.

21. cikk Nemzetközi együttműködés harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel

(1)          A harmadik országokban letelepedett jogalanyok és a nemzetközi szervezetek a(z) XX/XX/EU rendeletben [részvételi szabályok] előírt feltételekkel jogosultak a „Horizont 2020” keretprogram közvetett cselekvéseiben való részvételre. A „Horizont 2020” keretprogramon belül a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel való nemzetközi együttműködést különösen a következő célkitűzések elérése céljából kell előmozdítani:

a)      az Európai Unió kutatási és innovációs kiválóságának és vonzerejének, valamint gazdasága és ipara versenyképességének fokozása;

b)      a globális társadalmi kihívások eredményes kezelése;

c)      az Európai Unió külpolitikai és fejlesztéspolitikai célkitűzéseinek támogatása a külpolitika és a fejlesztéspolitika körébe tartozó programok kiegészítéseképpen.

(2)          Célzott cselekvéseket kell végrehajtani az együttműködésnek meghatározott harmadik országok vagy harmadik országokból álló csoportok viszonylatában való előmozdítása céljából, a közös érdek és a kölcsönös előny elve alapján, figyelembe véve az adott országok, illetve országcsoportok tudományos és technológiai képességeit és piaci lehetőségeit, valamint a várható hatást.

Elő kell mozdítani a harmadik országok programjaiban viszonossági alapon való részvétel lehetőségét. A hatás maximalizálása érdekében elő kell mozdítani a tagállamok és a társult országok kezdeményezéseivel való összehangolást és szinergiateremtést.

Az együttműködés prioritásainak figyelembe kell venniük az Unió szakpolitikáinak alakulását és a harmadik országokkal való együttműködésre adódó lehetőségeket, valamint a harmadik országok szellemitulajdon-rendszerének esetleges hiányosságait.

(3)          A „Horizont 2020” keretprogram keretében ezenkívül – az I. melléklet III. részének 6.3.2.d) pontja szerint, az „Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak” különös célkitűzésen belül, a nemzetközi együttműködés stratégiai fejlesztésének előmozdítása érdekében – horizontális és több területet érintő tevékenységeket is végre kell hajtani.

22. cikk Tájékoztatás, kommunikáció és terjesztés

Az Európai Bizottság a „Horizont 2020” keretprogram vonatkozásában tájékoztató és kommunikációs cselekvéseket hajt végre, beleértve a támogatott projektekre és eredményekre vonatkozó kommunikációs intézkedéseket is. A „Horizont 2020” keretprogram keretében kommunikációra szánt költségvetés az Unió politikai prioritásairól folytatott szervezeti kommunikáció fedezéséhez is hozzájárul, amennyiben e prioritások kapcsolódnak e rendelet általános célkitűzéseihez.

A „Horizont 2020” keretprogram alapján támogatott cselekvések mindegyikének szerves részét képezik az információterjesztési és kommunikációs tevékenységek.

Ezenkívül a következő, kifejezetten ilyen célú cselekvéseket is támogatásban kell részesíteni:

a)           a „Horizont 2020” keretprogram szerinti finanszírozás szélesebb körű megismertetésére és igénybevételének megkönnyítésére irányuló – különösen az alulreprezentált térségeket és résztvevőtípusokat érintő – kezdeményezések;

b)           az eredmények kommunikálásának és terjesztésének optimalizálásához szükséges szaktudás átadására irányuló célirányos segítségnyújtás projekteknek és konzorciumoknak;

c)           olyan cselekvések, amelyek több projekt – köztük más forrásból finanszírozott projektek – eredményeit gyűjtik össze felhasználóbarát adatbázisok és a fő eredményeket összefoglaló jelentések rendelkezésre bocsátása céljából;

d)           terjesztés a döntéshozók körében – beleértve a szabványügyi szerveket is – annak előmozdítására, hogy a politikai szempontból lényeges eredményeket a megfelelő nemzetközi, uniós, nemzeti és regionális szintű szervek felhasználják;

e)           kezdeményezések a tudományos, technológiai és innovációs vonatkozású kérdésekről való nyilvános párbeszéd és vita előmozdítására, valamint a közösségi média és az egyéb innovatív technológiák és módszerek adta lehetőségek kihasználására;

III. FEJEZET ELLENŐRZÉS

23. cikk Ellenőrzés és auditálás

(1)          E határozat végrehajtása céljából olyan ellenőrzési rendszert kell kialakítani, amely ésszerű biztosítékot jelent az intézkedések eredményességével és hatékonyságával kapcsolatos kockázatok megfelelő kezelésére, valamint a háttérügyletek jogszerűségére és szabályszerűségére nézve, figyelemmel a programok többéves voltára, valamint az érintett kifizetések jellegére.

(2)          Az ellenőrzési rendszernek megfelelő egyensúlyt kell biztosítania a bizalom és az ellenőrzés között, figyelemmel az igazgatási és egyéb ellenőrzések minden szinten felmerülő költségeire, annak érdekében, hogy a „Horizont 2020” keretprogram elérhesse célkitűzéseit, és magához vonzhassa a legkiválóbb kutatókat és a leginnovatívabb vállalkozásokat.

(3)          A „Horizont 2020” keretprogram közvetett cselekvéseinek kiadásaira alkalmazott – az ellenőrzési rendszer részét képező – auditálási stratégia a keretprogram egészének kiadásaiból vett reprezentatív minta pénzügyi ellenőrzésén alapul. Ezt a reprezentatív mintát ki kell egészíteni a kiadásokhoz kapcsolódó kockázat értékelése alapján történő mintavétellel.

A „Horizont 2020” keretprogram közvetett cselekvéseire fordított kiadásokat következetesen, a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével összhangban kell auditálni annak érdekében, hogy az auditálás minél kisebb terhet rójon a résztvevőkre.

24. cikk Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1)          A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és más jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekkel, hatásos ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal – biztosítja, hogy az Unió pénzügyi érdekei az e rendelet alapján finanszírozott cselekvések végrehajtása során ne sérüljenek.

(2)          A Bizottság és képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások kedvezményezettjeinél, valamint a „Horizont 2020” keretprogram keretében uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

A (3) bekezdés sérelme nélkül a Bizottság az utolsó részlet kifizetésétől számított négy éven belül végezhet ellenőrzéseket.

(3)          Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jogosult az ilyen finanszírozással közvetlenül vagy közvetetten érintett gazdasági szereplőknél a 2185/96/Euratom, EK rendeletben[20] előírt eljárásoknak megfelelően helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e az uniós finanszírozásra vonatkozó támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupciós vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.

(4)          Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokban, az e rendelet végrehajtása keretében létrejött támogatási megállapodásokban, támogatási határozatokban és szerződésekben kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság, a Számvevőszék és az OLAF elvégezheti az említett helyszíni és egyéb ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

IV. FEJEZET NYOMON KÖVETÉS ÉS ÉRTÉKELÉS

25. cikk Nyomon követés

(1)          A Bizottság évente nyomon követi a „Horizont 2020” keretprogram és egyedi programja végrehajtását, valamint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tevékenységeit. A nyomon követésnek ki kell terjednie az olyan, több területet érintő kérdésekre is, mint a fenntarthatóság és az éghajlatváltozás, beleértve az éghajlattal kapcsolatos kiadások összegét is.

(2)          A Bizottság a nyomon követés eredményeiről jelentést készít, és terjeszti azokat.

26. cikk Értékelés

(1)          Az értékeléseket kellő időben kell elvégezni ahhoz, hogy a döntéshozatali folyamatban felhasználhatók legyenek.

a)      A Bizottság legkésőbb 2017 végéig – független szakértők segítségével – elvégzi az Európai Innovációs és Technológiai Intézet felülvizsgálatát. Az Európai Innovációs és Technológiai Intézetre szánt – a 6. cikk (3) bekezdése szerinti – második előirányzatot a szóban forgó felülvizsgálat nyomán kell rendelkezésre bocsátani. A felülvizsgálat az alábbiakhoz mérten értékeli az Európai Innovációs és Technológiai Intézet előrehaladását:

i.        a 6. cikk (3) bekezdése szerinti első előirányzat felhasználásának szintje, megkülönböztetve a TIT-ek első hullámának fejlesztésére felhasznált pénzösszeget és a megvető tőkének a második szakaszra tett hatását, valamint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet képességét arra, hogy a tudományos és innovációs társulások partnereit és a magánszférát bevonja a finanszírozásba, a(z) XX/2012 rendeletben [felülvizsgált EIT-rendelet] foglaltaknak megfelelően.

ii.       a tudományos és innovációs társulások harmadik hullámának létrehozására kijelölt ütemterv, valamint a meglévő társulások pénzügyi szükségleteinek egyedi fejlődésük függvényében történő programozása; valamint

iii.      az Európai Innovációs és Technológiai Intézet és a tudományos és innovációs társulások hozzájárulása a „Horizont 2020” keretprogram „Társadalmi kihívások” prioritásához és „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzéséhez.

b)      A Bizottság legkésőbb 2017 végéig, figyelemmel a hetedik keretprogram 2015-ben lezáruló utólagos értékelésére és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet felülvizsgálatára, független szakértők segítségével a „Horizont 2020” keretprogramról, annak egyedi programjáról – beleértve az Európai Kutatási Tanácsot – és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tevékenységeiről időközi értékelést készít, melyben beszámol a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseinek (az eredményekben és a kívánt hatás felé tett előrelépésben mérhető) eléréséről, az intézkedések relevanciájának fennállásáról, a források hatékonyságáról és felhasználásáról, a további egyszerűsítési lehetőségekről és az uniós hozzáadott értékről. Az értékelés során szempontként figyelembe kell venni a finanszírozási lehetőségek hozzáférhetőségét is valamennyi térség résztvevői, a kkv-k és a nemek közötti egyensúly érvényre jutása tekintetében. Az említett értékelésnek ezenkívül ki kell terjednie arra, hogy az intézkedések mennyiben járultak hozzá az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés uniós prioritásaihoz, és hogyan befolyásolták a korábbi intézkedések hosszú távú hatásait.

c)      A Bizottság legkésőbb 2023 végéig – független szakértők segítségével –utólagos értékelést készít a „Horizont 2020” keretprogramról, annak egyedi programjáról és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tevékenységeiről. Az értékelésnek – annak érdekében, hogy egy későbbi intézkedés esetleges megújítására, módosítására vagy felfüggesztésére vonatkozó döntés alapjául szolgálhasson – ki kell terjednie az intézkedések indokaira, végrehajtására és eredményeire, valamint hosszú távú hatásaira és fenntarthatóságára.

(2)          Annak megítéléséhez, hogy a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzései mennyiben teljesültek, az általános célkitűzések és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet tekintetében e rendelet I. mellékletének bevezetésében, a különös célkitűzések tekintetében pedig az egyedi programban megállapított eredményességi mutatók – beleértve a viszonyítási értékeket is – képezik a minimális alapot.

(3)          A tagállamok az érintett intézkedések nyomon követéséhez és értékeléséhez szükséges adatokat és információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

(4)          A Bizottság a „Horizont 2020” keretprogram szóban forgó értékeléseinek következtetéseit saját észrevételeivel együtt az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága elé tárja.

III. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

27. cikk Hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezések

(1)          Az 1982/2006/EK határozat 2014. január 1-jén hatályát veszti.

(2)          Az 1982/2006/EK határozat alapján megkezdett cselekvésekre és a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi kötelezettségekre teljesítésükig továbbra is az említett határozat az irányadó.

(3)          A 6. cikkben említett pénzügyi keretből fedezhetők az e program és az 1982/2006/EK határozat alapján elfogadott intézkedések közötti átmenet biztosításához szükséges technikai és igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos kiadások is.

28. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

I. MELLÉKLET A különös célkitűzések és a tevékenység nagy vonalakban

A „Horizont 2020” keretprogram általános célkitűzése az, hogy az Unió egészében tudás- és innovációalapú gazdaságot építsen ki, és emellett hozzájáruljon a fenntartható fejlődéshez. A keretprogram előmozdítja az Európa 2020 stratégia és az egyéb uniós politikák megvalósítását, valamint az európai kutatási térség létrehozását és működését.

Az ezen általános célkitűzéshez mért előrehaladás értékelésére a következő eredményességi mutatók szolgálnak:

– az Európa 2020 stratégia K+F-célértéke (a GDP 3%-a);

– az Európa 2020 stratégia innovációs célértéke.

Ezen általános célkitűzés elérését három különálló, ám egymást erősítő prioritás, és azok mindegyikén belül több különös célkitűzés szolgálja. E prioritások végrehajtása hézagmentesen történik, olyan módon, amely kedvez a különös célkitűzések közötti kölcsönhatásoknak, elkerülhetővé teszi az indokolatlan átfedéseket, és fokozza az általuk együttesen kifejtett hatást.

A Közös Kutatóközpont a „Horizont 2020” keretprogram általános célkitűzésének eléréséhez és prioritásai teljesítéséhez azzal a különös célkitűzéssel járul hozzá, hogy az uniós szakpolitikákhoz ügyfélre szabott támogatást nyújt.

Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) a „Horizont 2020” keretprogram általános célkitűzésének eléréséhez és prioritásai teljesítéséhez azzal a különös célkitűzéssel járul hozzá, hogy integrálja a kutatást, az innovációt és az oktatást felölelő tudásháromszöget. Az EIT tevékenysége eredményességének értékelésére a következő mutatók szolgálnak:

– a tudományos és innovációs társulásokba tömörült egyetemek, vállalkozások és kutatószervezetek száma,

– innovatív termékeket és folyamatokat eredményező együttműködés a tudásháromszögön belül.

Ez a melléklet nagy vonalakban ismerteti az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott különös célkitűzéseket és tevékenységeket.

I. rész – „Kiváló tudomány” prioritás

Ennek a résznek az a célja, hogy fokozza és bővítse az Unió tudományos alapjainak kiválóságát, valamint megszilárdítsa az európai kutatási térséget azzal a céllal, hogy az Unió kutatási és innovációs rendszere világviszonylatban versenyképesebbé váljon. A prioritás négy különös célkitűzésből áll:

a)           Az Európai Kutatási Tanács vonzó és rugalmas finanszírozást nyújt annak érdekében, hogy a tehetséges és kreatív kutatók és munkacsoportjaik – az egész Unióra kiterjedő versenyen megmérettetve – a tudomány határain a legígéretesebb csapásokat követhessék.

b)           A jövőbeni és feltörekvő technológiákra vonatkozó különös célkitűzés az Európa magas szintű és paradigmaváltó innovációs képességének bővítését szolgáló, együttműködésben végzett kutatást támogatja. A célkitűzés ösztönzi a gyökeresen új, fokozottan kockázatos elképzelések kapcsán folytatott, több területet érintő együttműködést, és felgyorsítja a tudomány és a technológia legígéretesebb feltörekvő területeinek, valamint az érintett tudományos közösségek uniós szintű struktúrájának fejlődését.

c)           A Marie Curie-cselekvések az országok és ágazatok közötti kutatói mobilitás eszközével a kutatókat kiemelkedő színvonalú, innovatív kutatási tárgyú képzésben, valamint vonzó szakmai előmeneteli és ismeretátadási lehetőségekben részesítik, ezáltal a lehető legjobban felkészítve őket a jelenlegi és a jövőbeli társadalmi kihívásokra.

d)           A kutatási infrastruktúrára vonatkozó különös célkitűzés az európai kutatási infrastruktúra 2020‑ig tartó és azon túli fejlesztésére irányul, annak innovációs potenciálját és humántőkéjét növeli, és ezt kiegészíti a kapcsolódó uniós politikákkal és nemzetközi együttműködéssel.

E különös célkitűzések mindegyike külön-külön bizonyíthatóan nagy uniós hozzáadott értéket képvisel. Együtt pedig a tevékenységeknek olyan hatásos és kiegyensúlyozott együttesét alkotják, amely – a nemzeti és a regionális szintű tevékenységekkel kiegészülve – Európa valamennyi igényére kiterjed a fejlett tudomány és technológia területén. Egyetlen programba foglalva egyöntetűbben, ésszerűbben, egyszerűbben és célzottabban fejthetik ki hatásukat, miközben megőrzik a hatékonyságukhoz létfontosságú folytonosságot.

A tevékenységek természetüknél fogva előretekintők, a készségeket hosszú távon gyarapítják, az eljövendő tudományos, technológiai, kutatói és innovációs nemzedékre összpontosulnak, és az egész Unió, a társult országok, valamint a világ feltörekvő tehetségeit támogatják. E tevékenységek tudományos jellege és finanszírozásuk nagymértékben alulról építkező, kutatói kezdeményezésen alapuló volta miatt az európai tudományos közösség fontos szerepet kap a program keretében követendő kutatási irányok meghatározásában.

II. rész – „Ipari vezető szerep” prioritás

E résznek az a célja, hogy felgyorsítsa olyan technológiák és innovatív megoldások kifejlesztését, amelyekre a jövő vállalkozásai támaszkodhatnak, és amelyek az innovatív európai kkv-ket segítik abban, hogy világviszonylatban vezető cégekké fejlődjenek. A prioritás három különös célkitűzésből áll:

a)           A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés az IKT, a nanotechnológia, a fejlett anyagok, a biotechnológia, a korszerű gyártás és feldolgozás és a világűr tárgyában végzett kutatáshoz, fejlesztéshez és demonstrációhoz nyújt célzott támogatást. Ezen belül kiemelt hangsúlyt kap a különböző technológiák közötti kölcsönhatás és konvergencia.

b)           A „Kockázatfinanszírozáshoz jutás” különös célkitűzés a kutatási-fejlesztési és innovációalapú cégek és projektek hitel- és tőkealapú finanszírozási lehetőségeinek – valamennyi fejlődési szakaszban jelentkező – szűkösségére keres megoldást. Ehhez – a vállalkozások, főként a kis- és középvállalkozások versenyképességét javító program tőkefinanszírozó eszközéhez hasonlóan – az uniós szintű kockázatitőke-piac fejlődését mozdítja elő.

c)           Az „Innováció a kis- és középvállalkozásoknál” különös célkitűzés az innováció minden formáját ösztönzi a kkv-knél, közülük elsősorban azokra összpontosítva, amelyek növekedése és nemzetközivé válása egységes piaci vagy még nagyobb léptékűnek ígérkezik.

A tevékenységek az üzleti élet szempontjaihoz igazodó menetrendet követnek. A „Kockázatfinanszírozáshoz jutás” és az „Innováció a kis- és középvállalkozásoknál” különös célkitűzés keresletorientált, alulról építkező logikát követ, előre meghatározott prioritások nélkül. Ennek kiegészítéseképpen pénzügyi eszközök és egy célzott kkv-támogató eszköz alkalmazására kerül sor szakpolitika-központú logika szerint, a „Társadalmi kihívások” rész és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés keretein belül.

A „Horizont 2020” keretprogram a kkv-k részvételéhez integráltan közelít, miáltal a társadalmi kihívásokhoz kapcsolódó valamennyi különös célkitűzés és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés költségvetési keretének együttesen mintegy 15%-a juthat a kkv-kre.

A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés technológiavezérelt közelítésmódot alkalmaz a több területen, iparágban vagy szolgáltatási ágban alkalmazható alaptechnológiák kifejlesztése érdekében. E technológiáknak a társadalmi kihívások kezelése céljából történő alkalmazását a „Társadalmi kihívások” rész erőfeszítéseihez csatlakozva mozdítja elő.

III. rész – „Társadalmi kihívások” prioritás

Ez a rész közvetlen válasz az Európa 2020 stratégiában kijelölt, arra irányuló politikai prioritásokra és társadalmi kihívásokra, hogy a kutatási és innovációs erőfeszítések elérjék az uniós politikai célok teljesítéséhez szükséges kritikus tömeget. A finanszírozás a következő különös célkitűzésekre összpontosul:

a)           egészségügy, demográfiai változások és jólét;

b)           Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság;

c)           biztonságos, tiszta és hatékony energia;

d)           intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés;

e)           éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok;

f)            inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak.

Minden tevékenység kihívásalapú megközelítést követ, vagyis a politikai prioritásokra összpontosít, a fejlesztésre érdemes technológiák és megoldások pontos előzetes kijelölése nélkül. A hangsúly a különböző területek, technológiák és tudományágak erőforrásainak és ismeretanyagának a kihívások kezelésére alkalmas kritikus tömeggé szervezésén van. A tevékenységek a kutatástól a piacig elvezető teljes folyamatra kiterjednek, mostantól kiemelt hangsúlyt helyezve az innovációhoz kapcsolódó tevékenységekre, például a kísérletezésre, a demonstrációra, a tesztelési környezetekre, a közbeszerzések támogatására, a terméktervezésre, a végfelhasználó-központú innovációra, a szociális innovációra és az innovatív megoldások piaci elterjedésére.

A kihívások teljes körű kezelésére szolgáló tevékenységeknek szerves részei a társadalom- és a bölcsészettudományok. E tudományágak fejlesztése ezenkívül az „Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak” különös célkitűzés keretében is támogatásban részesül. A támogatás a nemzetközi, uniós, nemzeti és regionális szintű döntéshozatal tudományos eredményekkel való szilárd alátámasztására is összpontosulni fog. Tekintettel számos kihívás globális jellegére, mindegyik kihívásnak szerves része lesz a harmadik országokkal való stratégiai együttműködés. A nemzetközi együttműködés ezenkívül az „Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak” különös célkitűzés keretében is átfogó támogatásban részesül.

Az „Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak” különös célkitűzésnek továbbá része egy, a kutatás és innováció területén fennálló különbségek megszüntetésére irányuló tevékenység, amely az Unió kevésbé fejlett térségeiben rejlő kiválóság felszabadítására szolgáló különös intézkedésekből áll.

A „Horizont 2020” keretprogramnak szerves részei a Közös Kutatóközpont tevékenységei, ezzel biztosítható ugyanis az uniós politikák tényadatokon alapuló szilárd alátámasztása. Ezt az ügyfelek igényeinek kell meghatároznia, és előremutató tevékenységeknek kell kiegészítenie.

Az EIT fontos szerepet tölt be a kiváló kutatás, oktatás és innováció összefogásában, és ezáltal a tudásháromszög integrálásában. Az EIT ezt elsősorban a tudományos és innovációs társulások révén valósítja meg. A tapasztalatok megosztását – a tudományos és innovációs társulások mellett – célzott terjesztési és tudásmegosztási intézkedésekkel is biztosítja, ezáltal előmozdítva, hogy az innovációs modellek gyorsabban elterjedjenek az Unióban.

I. RÉSZ KIVÁLÓ TUDOMÁNY

1.           Európai Kutatási Tanács (EKT)

1.1         Különös célkitűzés

A különös célkitűzés az európai kutatás kiválóságának, dinamizmusának és kreativitásának megerősítése.

Európának meg kell valósítania azon célkitűzését, hogy áttérjen az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre épülő új gazdasági modellre. Ehhez az átalakuláshoz többre lesz szüksége, mint a jelenlegi technológiák kis lépésekben történő továbbfejlesztése: lényegesen nagyobb, merőben új ismeretekre támaszkodó, tudományosan megalapozott innovációs képességre, melynek révén Európa élen járhat a termelékenység, a versenyképesség és a jólét növelése, valamint a társadalmi haladás előmozdítása szempontjából várhatóan kulcsszerepet játszó technológiai paradigmaváltásokban. Az ilyen paradigmaváltások az eddigiekben jellemzően a közszektorból indultak ki, és azután váltak egészen új iparágak megteremtésének alapjaivá.

A világszínvonalon is meghatározó innováció és a tudomány kiválósága erősen függnek egymástól. Az egykor vitathatatlanul vezető szerepet betöltő Európa lemaradt az élvonalbeli tudományos teljesítmény területén folyó versenyben, és a második világháború utáni főbb technológiai fejlesztésekben alulmaradt az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. A tudományos publikációk legnagyobb része továbbra is az Unióban születik, a legnagyobb hatást gyakorló (azaz az idézettségüket tekintve a felső 1%-ba eső) publikációkból azonban az USA kétszer annyit állít elő. Az egyetemek nemzetközi rangsorában az USA egyetemei foglalják el az előkelő helyek zömét, és a világ Nobel-díjasainak 70%-a is az USA-ban tevékenykedik.

A különbség egyik oka, hogy bár az EU körülbelül ugyanannyit költ a közszektorban működő tudományos műhelyekre, mint az USA, az Unióban csaknem háromszor annyi kutató dolgozik a közszektorban, tehát az egy kutatóra jutó ráfordítás lényegesen kisebb. Ezenkívül az USA-ban szigorúbb feltételekkel történik a kutatási források odaítélése az élenjáró kutatóknak. Részben ez az oka annak, hogy az Unió közszektorában alkalmazott kutatók átlagban kevésbé produktívak és általában kisebb tudományos erőt képviselnek, mint sokkal kisebb létszámú egyesült államokbeli kollegáik.

A különbség másik fontos oka az, hogy sok európai ország közszektora mind a mai napig nem kínál kellően vonzó munkafeltételeket a legjobb kutatók számára. A tehetséges fiatal kutatók gyakran hosszú évekig nem válhatnak független kutatókká. Ez a jelenség súlyosan csorbítja az európai kutatási potenciált, mivel késlelteti az új ötleteket és lendületet hozó kutatók új generációjának formálódását, és arra csábítja a kiváló pályakezdő kutatókat, hogy máshol próbáljanak meg előbbre jutni.

Az említett tényezők együtt azt eredményezik, hogy Európa világviszonylatban nem számít különösebben vonzónak a tehetséges kutatók számára. Az egyesült államokbeli rendszerben kínált nagyobb egy kutatóra jutó forrásmennyiség és a vonzóbb karrierlehetőségek megmagyarázzák, hogy az USA hogyan képes folyamatosan a világ legjobb kutatóit, köztük több tízezer európai kutatót magához csábítani.

1.2         Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

Az EKT azért jött létre, hogy a legjobb kutatóinkat – legyenek akár nők, akár férfiak – ellássa az eredményes világszintű megmérettetéshez szükséges forrásokkal oly módon, hogy a finanszírozást az egész Európára kiterjedő versenyből győztesen kikerülő kutatócsoportok nyerjék el. Az EKT autonóm intézmény, amelyen belül a legjobb hírű és legtekintélyesebb szakértelemmel rendelkező kutatókból, mérnökökből és elméleti szakemberekből álló Tudományos Tanács határozza meg az átfogó tudományos stratégiát, és rendelkezik teljes jogkörrel a finanszírozandó kutatások típusára vonatkozó döntések meghozatalában. Az EKT ezen alapvető jellemzői hivatottak biztosítani tudományos programjának eredményességét, tevékenységei és a szakmai értékelési folyamat magas szakmai színvonalát, valamint a kutatói társadalom előtti hitelét.

Egész Európát lefedő versenyszemléletű finanszírozó szervként az EKT a tehetségek és ötletek nagyobb kínálatából meríthet, mint bármelyik nemzeti rendszer. A verseny a legjobb kutatók és a legjobb ötletek között dől el. A pályázók tisztában vannak vele, hogy a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtaniuk, az egyenlő feltételek mellett történő kiválasztás eredményeképpen pedig olyan rugalmas finanszírozás nyerhető el, amely független a helyi szűk keresztmetszetektől és a nemzeti források rendelkezésre állásától.

Az EKT által finanszírozott felderítő kutatástól ennélfogva jelentős közvetlen hatás várható: az ismereteink határainak kitolásával új és sok esetben nem várt tudományos és technológiai eredmények születhetnek, illetve új kutatási területek nyílhatnak meg, amelyek végső soron meghozhatják az innovációt és a vállalkozói leleményességet inspiráló, a társadalmi kihívások leküzdéséhez szükséges úttörő ötleteket. A kiváló kutatók és az innovatív ötletek így megvalósuló kombinációja az innovációs lánc valamennyi elemét támogatja.

Az EKT a fentieken túlmenően jelentős strukturális hatást is fejt ki azáltal, hogy az egyes kutatók és projektek számára nyújtott közvetlen támogatás mellett erős ösztönzést ad az európai kutatási rendszer egészének minőségbeli javulásához. Az EKT által finanszírozott projektek és kutatók világos és ösztönző célokat tűznek az európai felderítő kutatás elé, és világszinten fokozzák annak ismertségét és vonzerejét az élvonalbeli kutatók körében. Az EKT által finanszírozott kutatók foglalkoztatása és az ezzel együtt járó „kiválósági védjegy” jelentette presztízs serkenti az európai egyetemek és más kutatószervezetek közötti versenyt, hogy a lehető legvonzóbb feltételeket kínálják a legjobb kutatók számára. Továbbmenve az, hogy a nemzeti rendszerek és az egyes kutatóintézetek képesek-e magukhoz vonzani és foglalkoztatni az EKT által finanszírozott kutatókat, mércéül szolgál saját erősségeik és hiányosságaik felméréséhez, valamint stratégiájuk és gyakorlatuk ennek megfelelően történő módosításához. Ebben az értelemben az EKT nyújtotta finanszírozás kiegészíti az európai kutatási rendszer reformjára, kapacitásának és vonzerejének növelésére, valamint a benne rejlő potenciál felszabadítására irányuló, folyamatban lévő uniós, nemzeti és regionális erőfeszítéseket.

1.3         A tevékenység nagy vonalakban

Az EKT alapvető feladata az lesz, hogy hosszú távra vonzó finanszírozást nyújtson az úttörő, magas kockázattal járó, egyúttal azonban magas megtérülést ígérő kutatási tevékenységeket végző kiváló kutatók és kutatócsoportjaik támogatására.

Az EKT a finanszírozást jól meghatározott elvek szerint nyújtja. Az EKT-támogatások odaítélésének egyedüli feltétele a tudományos kiválóság. Az EKT az alulról építkezés elvét követi, és előre nem határoz meg prioritásokat. Az EKT-támogatásokra olyan kutatócsoportok pályázhatnak, a kutatók életkorára és származási országára vonatkozó megkötés nélkül, amelyek Európában tevékenykednek. Az EKT célul tűzi ki az egész Európára kiterjedő egészséges verseny támogatását.

Az EKT kiemelt prioritásként kezeli a kiváló pályakezdő kutatók megfelelő mértékű támogatását függetlenné válásuk azon kritikus szakaszában, amikor kialakítják és stabilizálják kutatócsoportjukat és kutatási programjukat.

Szükség esetén az EKT támogatást nyújt a tudományos világban kialakuló és áttörést ígérő újszerű munkamódszerekhez, valamint elősegíti az általa támogatott kutatás kereskedelmi és társadalmi innovációs potenciáljának feltárását.

2020-ig bezárólag az EKT-nak képesnek kell lennie kimutatni, hogy a legjobb kutatók részt vesznek az EKT által kiírt versenyekben; hogy az EKT általi finanszírozás közvetlenül tetten érhető a legmagasabb színvonalú tudományos publikációk közzétételében, valamint az innovatív technológiák és ötletek piaci bevezetésében és alkalmazásában; továbbá hogy az EKT jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az európai kutatási környezet vonzóbbá váljék a világ legjobb kutatói számára. Az EKT különösképpen mérhető javulás elérésére törekszik a tekintetben, hogy növekedjen a világon leggyakrabban idézett publikációk felső 1%-ába eső uniós publikációk aránya. Törekszik továbbá a támogatását élvező nem európai kiváló kutatók számának jelentős növelésére, valamint a legjobb kutatók támogatására irányuló nemzeti politikák és intézményi gyakorlat célzott javítására.

Az EKT Tudományos Tanácsa folyamatosan nyomon követi az EKT tevékenységét, és megvizsgálja, hogy a pályázók, valamint a programvégrehajtás és -irányítás szempontjából egyaránt fontos érthetőséget, stabilitást és egyszerűséget szem előtt tartó támogatási programok segítségével miként érheti el leghatékonyabban a kitűzött célokat, és hogyan elégítheti ki az adott esetben újonnan jelentkező igényeket. Az EKT igyekszik fenntartani és tovább finomítani a pályázatok átlátható, méltányos és elfogulatlan elbírálásán alapuló világszínvonalú szakmai értékelési rendszerét, amely lehetővé teszi az úttörő kutatást végző tudományos kiválóságok és tehetségek nemre, nemzeti hovatartozásra és korra való tekintet nélküli kiválasztását. Végezetül az EKT folytatja tevékenységeinek előkészítését és támogatását célzó saját stratégiai elemzéseit, szoros kapcsolatot tart fenn a kutatótársadalommal és más érdekeltekkel, valamint ügyel arra, hogy tevékenységeivel jól kiegészítse a más szinteken folyó kutatást.

2.           Jövőbeni és feltörekvő technológiák (JFT)

2.1.        Különös célkitűzés

A különös célkitűzés a merőben új technológiák kifejlesztésének elősegítése a tudományos alapokon nyugvó, nagy kockázatú új ötletek megvalósítási lehetőségeinek feltárásán keresztül. A célirányos, több tudományágat átfogó, együttműködésen alapuló, különféle léptékű kutatások rugalmas támogatásának és az innovatív kutatási módszerek alkalmazásának célja a lakosság, a gazdaság és a társadalom javát szolgáló, hosszú távra szóló lehetőségek feltárása és kiaknázása.

A JFT-re vonatkozó célkitűzés keretében az ismerten, az elfogadotton és a széles körben alkalmazotton túlmutató kutatás kap ösztönzést, és az olyan, messzire tekintő gondolkodásmódok juthatnak támogatáshoz, amelyek olyan új, nagy lehetőségeket magukban rejtő technológiákhoz vezethetnek, amelyek némelyike az elkövetkező évtizedek meghatározó technológiai paradigmájává és gondolkodásmódjává nőheti ki magát. A JFT-re vonatkozó célkitűzés keretében a kis léptékű kutatási lehetőségek kihasználása kap támogatást minden területen, ideértve az újonnan felmerülő témákat, valamint az európai és az Európán kívüli kutatási programok összefogását és együttműködését igénylő, nagy jelentőségű tudományos és technológiai kihívásokat is. E megközelítés mozgatóereje a kiválóság, ugyanakkor kiterjed a technológiák jövőjét befolyásolni képes, a piactól még távoli ötletekben rejlő lehetőségek felmérésére is, így a tudományos tevékenységből születő, valamint a társadalmi kihívások és az ágazati verseny okán végzett kutatás összekapcsolása révén európai szinten megvalósítandó, multidiszciplináris kutatási együttműködés a társadalom egészének hasznára válhat.

2.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

Az átalakító potenciált magukban hordozó radikális áttöréseknek egyre inkább feltétele az egyes tudományterületek és műszaki szakterületek (például információs és kommunikációs technológiák, biológia, vegyészet, geonómia, anyagtudomány, idegtudomány és kognitív tudományok, társadalom- és gazdaság-tudományok), valamint a művészetek és a bölcsészettudományok közötti intenzív együttműködés. Ehhez nemcsak tudományos és technológiai kiválóságra van szükség, hanem olyan új gondolkodásmódra és új interakciós formák elterjedésére is, amelyek lehetővé teszik a kutatási területek széles skálájáról érkező kutatók együttműködését.

Bizonyos ötleteket kis léptékű kutatás keretében is ki lehet dolgozni, mások azonban akkora kihívást jelenthetnek, hogy hosszan tartó, széles körű összefogást tesznek szükségessé. Ezt a világ nagyobb gazdaságai már felismerték, így világszerte egyre élesedik a verseny a tudomány határain újonnan megjelenő technológiai lehetőségek feltárására és kiaknázására, ami jelentős innovációs és társadalmi előnyökkel járhat. Az említett tevékenységtípusok hatékonyságának biztosítása érdekében – a kritikus tömeg elérését, a szinergiák kihasználását és az optimális multiplikátorhatás elérését célul kitűző európai, nemzeti és regionális programok közötti összefogással – mielőbb növelni kell azok nagyságrendjét.

A JFT-programnak a tudományosan megalapozott innováció teljes spektrumát le kell fednie a korai stádiumban lévő, kiforratlan ötletekre irányuló, alulról építkező, kis léptékű előzetes kutatástól – az átalakító potenciált magukban hordozó, újszerű kutatási területek köré kiépülő új kutató- és innovációs közösségek létrehozásán keresztül – az ambiciózus és messzire tekintő célokat kitűző kutatási menetrendek köré csoportosuló, nagyszabású összefogáson alapuló kutatási kezdeményezésekig. E három szint mindegyike más-más értéket képvisel, ugyanakkor jól kiegészítik egymást és szinergiákat kínálnak. A kis léptékű előzetes kutatások során például felmerülhetnek új témák fejlesztése iránti igények, amelyek később kutatási menetrendben meghatározott, nagy léptékű tevékenység keretében valósulhatnak meg. A különböző szintek a kutatásban részt vevők széles skáláját lefedik, így a fiatal kutatókat, a kutatásintenzív kkv-kat és az érdekeltek különböző csoportjait is (civil szervezetek, politikai döntéshozók, ágazati és állami alkalmazásban álló kutatók), amelyek kialakulóban, kiforróban lévő és specializálódó kutatási menetrendek köré csoportosulnak.

2.3.        A tevékenység nagy vonalakban

Míg a JFT-program célja, hogy messzire tekintő, átalakításra képes és rendhagyó legyen, a keretében megvalósítandó tevékenységek egymástól eltérő logikát követnek a kutatási témákra, a célközönségre és a finanszírozásra vonatkozó megkötések mértéke szerint.

A tevékenységek a megfelelő léptékben konkrét formába öntik a különböző cselekvési logikákat, miközben azonosítják és megragadják a lakosság, a gazdaság és a társadalom javát szolgáló, hosszú távra szóló lehetőségeket:

a)           Az újszerű ötletek támogatása keretében („nyitott JFT-támogatások”) az olyan, korai stádiumban lévő tudományos és technológiai kutatás számíthat támogatásra, amely a mindenkor érvényes paradigmák megkérdőjelezésével és ismeretlen területekre való kitekintéssel törekszik a merőben új jövőbeni technológiák lehetséges új alapjainak feltérképezésére. Az alulról építkező kiválasztási folyamat bármilyen kutatási témajavaslat előtt nyitva áll, így a folyamat végén kialakuló projektlista meglehetősen sokszínű lesz. Kulcsfontosságú az ígéretes új ötletek, fejlemények és tendenciák idejekorán történő azonosítása és a kutatásban és az innovációban újonnan megjelenő, nagy potenciállal rendelkező szereplők figyelmének felkeltése.

b)           Az újszerű témák és közösségek gondozása keretében („proaktív JFT-támogatások”) egymással összekapcsolódó projektek kritikus tömegének mozgósítására képes olyan ígéretes, felderítő jellegű kutatási témák számíthatnak támogatásra, amelyek együttesen széles körű és sokszínű témafeltárást tesznek lehetővé, és hozzájárulnak egy európai tudásbázis létrehozásához.

c)           A nagy horderejű interdiszciplináris tudományos és technológiai kihívások területén („kiemelt JFT-támogatások”) a tudományos áttörést célul kitűző nagyszabású, ambiciózus, tudományos orientáltságú kutatás számíthat támogatásra. E tevékenységek szempontjából segítséget jelent majd az uniós és a nemzeti kutatási menetrendek összehangolása. A tudományos előrelépés várhatóan számos területen erős és széles alapot biztosít a jövőbeni technológiai innováció és annak gazdasági hasznosítása számára, emellett új társadalmi előnyökkel is szolgál.

A kitűzött célokkal kapcsolatos erőfeszítések optimalizálása érdekében minden tevékenység esetében meg kell határozni a nyitottság és a kutatási témákra, a célközönségre és a finanszírozásra vonatkozó megkötések különböző mértékeinek helyes kombinációját.

3.           Marie Curie-cselekvések

3.1.        Különös célkitűzés

A különös célkitűzés az európai szellemi tőke optimális fejlesztése és dinamikus kihasználása, valamint új készségek kialakítása és az innováció kibontakoztatása, ezen keresztül pedig valamennyi ágazat és régió teljes potenciáljának kihasználása.

A jól képzett, dinamikus és kreatív kutatók elengedhetetlenül fontosak a kiemelkedő tudományos teljesítmény és a magas produktivitású kutatásalapú innováció megteremtéséhez.

Jóllehet Európa tetemes és sokszínű emberierőforrás-kínálattal rendelkezik a képzett munkaerőt követelő kutatás és innováció területén, e kínálatot folytonosan táplálni és fejleszteni szükséges, hogy az meg tudjon felelni a gyorsan változó munkaerő-piaci igényeknek. Ma Európában a képzett munkaerőnek csak 46%-a dolgozik a vállalkozói szférában, ami jóval alacsonyabb arány, mint Európa főbb gazdasági versenytársai esetében (Kínában például 69%, Japánban 73%, az USA-ban pedig 80%). Ezt a helyzetet súlyosbítja, hogy a jelenlegi demográfiai trendek szerint kutatóink aránytalanul nagy hányada néhány éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt. Ehhez hozzáadódik továbbá, hogy az európai gazdaság kutatásintezívebbé válásához sokkal több magas színvonalú kutatói álláshely teremtésére lesz szükség, ami az elkövetkező évek egyik legnagyobb kihívása lesz az európai oktatási, kutatási és innovációs rendszerek számára.

Az ennek következtében szükségessé váló reformot a kutatói pályafutás kezdeti szakaszainál, vagyis a doktori tanulmányoknál és az ennek megfelelő posztgraduális képzéseknél kell elkezdeni. Európának olyan korszerű és innovatív képzési programokat kell kialakítania, amelyek megfelelnek a kutatás és az innováció világában érvényesülő, éles versenyt támasztó és egyre inkább interdiszciplinaritást követelő elvárásoknak. A vállalkozások – egyebek mellett a kkv-k és más társadalmi-gazdasági szereplők – elkötelezett szerepvállalására lesz szükség ahhoz, hogy a kutatók elsajátíthassák a holnap munkahelyein elvárt innovációs készségeket. Fontos lesz ezenkívül a kutatók mobilitásának javítása is, amely jelenleg igen szerény mértékű: 2008-ban a doktoranduszok mindössze 7%-a vett részt más tagállambeli képzésben, szemben a 2030-ra kitűzött 20%-os aránnyal.

A reformnak ki kell terjednie a kutatói pályafutás minden további szakaszára is. Alapvetően fontos, hogy a kutatók minden szinten, tehát szakmai pályafutásuk derekán is nagyobb mobilitást élvezzenek mind az országok közötti, mind a köz- és a magánszektor közötti viszonylatban. Mindez erős ösztönzést jelent a tanulás és az új készségek elsajátítása terén, és kulcsszerepet játszik a különböző országok egyetemi kutatóhelyei, kutatóközpontjai és vállalkozásai közötti együttműködés szempontjából is. Az emberi tényező a fenntartható együttműködés gerince, vagyis meghatározó hajtóereje az innovatív, kreatív és a társadalmi kihívásokkal szembenézni képes Európa kialakulásának, és alapvetően fontos a releváns nemzeti szintű szakpolitikák széttagoltságának megszüntetéséhez. Az életpálya valamennyi szakaszában igénybe vehető mobilitás, valamint a kutatás és az innováció területén dolgozó, magasan képzett munkaerő cseréje révén megvalósuló együttműködés és tudásmegosztás alapvetően fontos ahhoz, hogy Európa visszataláljon a fenntartható fejlődéshez vezető útra, és szembe tudjon nézni a társadalmi kihívásokkal.

Amennyiben Európa egyenlő félként akar belépni a kutatási és innovációs versenybe, több fiatal nőt és férfit kell a kutatói pályára csábítania, és igen vonzó lehetőségeket és munkakörnyezetet kell teremtenie a kutatás és az innováció területén. Európának mind az európai, mind a máshonnan érkező kiemelkedő tehetségek szemében vonzó munkahellyé kell válnia. Európa egész területén gondoskodni kell arról, hogy egyöntetűen érvényesüljenek az olyan fontos munkaügyi szempontok, mint a nemek közötti egyenlőség, a magas színvonalú és megbízható foglalkoztatási és munkahelyi feltételek, valamint a szakmai elismerés.

3.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

E feladat sem tisztán uniós, sem tisztán tagállami finanszírozásból nem oldható meg. Jóllehet a tagállamokban történtek intézkedések a felsőoktatási intézmények megreformálására és a képzési rendszer korszerűsítésére, e téren még mindig nagy különbségek mutatkoznak az országok között, tehát uniós szinten nem egyenlő az előrehaladás mértéke. A köz- és a magánszektor közötti tudományos és technológiai együttműködés ma is általában csekélynek mondható Európában. Ugyanez érvényes a nemek közötti egyenlőségre és az európai kutatási térségen kívüli hallgatók és kutatók Európába vonzására tett erőfeszítésekre is. Jelen pillanatban az Unióban tanuló harmadik országbeli doktoranduszok aránya körülbelül 20%, ezzel szemben az USA-ban a doktoranduszok 35%-a külföldi. A folyamat felgyorsításához a nemzeti határokon túlmutató, uniós szintű stratégiai megközelítésre lesz szükség. Az ehhez elengedhetetlen strukturális reformok ösztönzéséhez és bátorításához mindenképpen uniós finanszírozás szükséges.

Az európai Marie Curie-cselekvések keretében már történtek jelentős előrelépések az ország- és az ágazatközi mobilitás ösztönzése, ezáltal a kutatói életpályák európai és nemzetközi szintű megnyitása, valamint a Kutatók Európai Chartájában és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexében foglaltaknak megfelelő kiváló foglalkoztatási és munkahelyi feltételek terén. Az egyes tagállamokban nincs hasonló intézkedés, amely léptékében, alkalmazási körében, finanszírozásában, nemzetközi jellegében, valamint tudás-előállító és –átadó képességében a Marie Curie-cselekvésekhez mérhető lenne. A cselekvések keretében nőttek a nemzetközi kutatóközösség számára vonzó intézmények rendelkezésére álló források, ami elősegíti a kiválósági központok terjedését Unió-szerte. A cselekvések a végrehajtásuk során bevált gyakorlat nemzeti szinten történő elterjesztése révén mintaként szolgáltak, és érezhető strukturális változást vontak maguk után. A Marie Curie-cselekvéseknél alkalmazott alulról építkező megközelítés továbbá lehetővé tette az érintett intézmények túlnyomó többsége számára, hogy a kutatók olyan új generációját hozza létre és képezze tovább, amely képes a társadalmi problémák kezelésére.

A Marie Curie-cselekvések továbbfejlesztésétől az európai kutatási térség fejlődéséhez való jelentős hozzájárulás várható. Egész Európára kiterjedő, versenyszemléletű finanszírozási struktúrájuk révén a Marie Curie-cselekvések ösztönözni fogják az újszerű, kreatív és innovatív képzési formák kialakítását – mint például az ipari doktorátus –, amelyekbe olyan oktatási, kutatási és innovációs szereplők is bevonhatók, amelyeknek világszinten kell megküzdeniük a kiváló hírnévért vívott versenyben. Az innovatív doktori képzés európai elveit követő legjobb kutatási és képzési programok uniós támogatásával a cselekvések hozzájárulnak e programok eredményeinek szélesebb körben történő terjesztéséhez és alkalmazásához, aminek köszönhetően elmozdulás történik egy jobban strukturált doktori képzés felé.

A Marie Curie-cselekvések keretében nyújtott támogatás a jövőben kiterjed majd a tapasztalt kutatók és mérnökök köz- és magánszektor közötti ideiglenes cseréjére is, ami ösztönözni és támogatni fogja az egyetemek, kutatóközpontok és vállalkozások között uniós és nemzetközi szinten folyó együttműködést. A kiforrott, átlátható és méltányos elbírálási rendszernek köszönhetően a Marie Curie-cselekvések keretében lehetőség nyílik a kutatás és az innováció legkiválóbb tehetségeinek nemzetközi szintű verseny alapján történő kiválasztására, az ezzel járó presztízs pedig motivációt jelent a kutatók számára, hogy karrierjüket Európában folytassák.

Magasan képzett kutatók és az innováció területén dolgozó magasan képzett szakemberek szakértelmét igénylő társadalmi problémák nem csak Európában vannak. A szóban forgó nemzetközi kihívások rendkívül összetettek és igen nagy horderejűek, megoldásukhoz a különböző országok, ágazatok és tudományterületek legjobb kutatóinak európai és nemzetközi szintű együttműködésére van szükség. A Marie Curie-cselekvések kulcsszerepet fognak játszani a szóban forgó kihívások kezelésében, mivel támogatják a munkaerőcserét, ezáltal az együttműködésen alapuló gondolkodásmódot, és végső soron a nyitott innovációhoz elengedhetetlen nemzetközi és ágazatközi tudásmegosztást.

Az európai tehetségek táborának gyarapítása szempontjából alapvetően fontos lesz a Marie Curie-cselekvések társfinanszírozási mechanizmusának kiterjesztése. Az uniós fellépés számszerű és strukturális hatását tovább fogja fokozni az általa kiváltott olyan regionális, nemzeti, nemzetközi és magánfinanszírozás, amelyet új programok létrehozására, valamint már működő programoknak a nemzetközi és ágazatközi képzés, mobilitás és karrierlehetőségek fejlesztése irányában történő kibővítésére nyújtanak. Ez a mechanizmus mind nemzeti, mind uniós szinten erősíteni fogja a kutatás és az oktatás területén tett erőfeszítések szinergiáját.

A fenti céllal végzett tevékenységek mindegyike hozzá fog járulni ahhoz, hogy Európában kialakuljon egy, a kreativitás és az innováció szempontjából feltétlenül szükséges új gondolkodásmód. A Marie Curie finanszírozási intézkedéseknek köszönhetően fokozódni fog az erőforrások európai szintű együttes hasznosítása, aminek révén javul a kutatói képzés, mobilitás és karrierlehetőségek koordinációja és irányítása is. Ezenkívül a cselekvések hozzá fognak járulni az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés, a „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezés és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” kezdeményezés szakpolitikai céljainak eléréséhez, továbbá nélkülözhetetlen szerepet töltenek majd be az európai kutatási térség megvalósításában.

3.3.        A tevékenység nagy vonalakban

a)           Új készségek fejlesztése kiváló kutatói alapképzés útján

A cél olyan, kreatív és innovatív kutatók új nemzedékének kiképzése, akik képesek a tudást és az ötleteket az Unió gazdaságának és társadalmának javát szolgáló termékekké és szolgáltatásokká alakítani.

Ennek érdekében a legfontosabb az, hogy a pályakezdő kutatók kiváló és újszerű posztgraduális képzésben részesüljenek, amelyben szerepet kapnak a különböző országok egyetemeinek, kutatóintézeteinek, vállalatainak, kkv-inek és egyéb társadalmi-gazdasági csoportosulásainak részvételével szervezett interdiszciplináris projektek és doktori programok. Ezzel a köz- és a magánszektorban egyaránt javulni fognak a posztgraduális képzésben részt vevő fiatal kutatók karrierlehetőségei.

b)           A kiválóság előmozdítása országok és ágazatok közötti mobilitás révén

A cél a tapasztalt kutatók kreatív és innovatív potenciáljának növelése az országok és ágazatok közötti mobilitás elősegítésével, a kutatók pályafutásának valamennyi szakaszában.

Ennek érdekében a legfontosabb az, hogy a tapasztalt kutatók számára vonzó karrierlehetőségek nyíljanak európai és Európán kívüli országok egyetemein, kutatóintézeteiben, vállalatainál, kkv-inál és egyéb társadalmi-gazdasági csoportosulásainál, és ezáltal a kutatók ösztönzést kapjanak képességeik gyarapítására és elmélyítésére. Támogatást kell továbbá nyújtani a kutatói karrier megszakítást követő újrakezdéséhez is.

c)           Az innováció előmozdítása a tudásbázisok termékeny kölcsönhatása révén

A cél a kutatásban és az innováció területén folyó nemzetközi és ágazatok közötti együttműködés megerősítése az említett területeken dolgozó munkaerő cseréjén keresztül, ezáltal a globális kihívások hatékonyabb kezelése.

Ennek érdekében a legfontosabb az, hogy támogatásban részesüljön a kutatásban és az innováció területén dolgozó kutatók rövid távú csereprogramokban való részvétele, amennyiben az európai vagy Európán kívüli országok egyetemeinek, kutatóintézeteinek, vállalatainak, kkv-inak és egyéb társadalmi-gazdasági csoportosulásainak partnerségei keretében valósul meg. Ehhez fokozni kell a harmadik országokkal való együttműködést.

d)           A strukturális hatások fokozása a tevékenységekhez nyújtott társfinanszírozással

A cél a Marie Curie-cselekvések számszerű és strukturális hatásainak fokozása további finanszírozás mobilizálásával, valamint a kiválóság nemzeti szinten történő előmozdítása a kutatók képzése, mobilitása és karrierlehetőségei területén.

Ennek érdekében a legfontosabb a regionális, nemzeti és nemzetközi szervezetek arra való ösztönzése egy társfinanszírozási mechanizmus segítségével, hogy hozzanak létre új programokat, a már működő programokat pedig nyissák meg a nemzetközi és az ágazatközi képzés, a mobilitás és a pályafutás-fejlesztés előtt. Ez – pályafutásuk minden szakaszában, ideértve a doktori szintet is – javítani fogja a kutatói képzést Európában, előmozdítja a kutatók és a tudományos ismeretek szabad mozgását Európán belül, a nyílt felvételi eljárásnak és a vonzó munkafeltételeknek köszönhetően vonzóvá teszi a kutatói pályát, továbbá fellendíti az egyetemek, kutatóintézetek és vállalkozások között zajló kutatási és innovációs együttműködést, valamint a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködést.

e)           Célzott támogatások és politikai intézkedések

A cél a Marie Curie-cselekvések eredményeinek nyomon követése, hiányosságainak feltárása és kedvező hatásainak erősítése. Ennek érdekében mutatók felállítására és a kutatói mobilitásra, készségekre és pályafutási lehetőségekre vonatkozó adatok elemzésére lesz szükség, törekedve az „Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak” különös célkitűzés keretében a kutatók, munkaadóik és finanszírozóik összefüggésében végrehajtott szakpolitikai támogatási cselekvésekkel kapcsolatban adódó szinergiák kihasználására és az e cselekvésekkel való szoros együttműködés fenntartására. A tevékenység további célja a kutatói életpálya vonzerejének és fontosságának tudatosítása, valamint a Marie Curie-cselekvések keretében támogatásban részesülő tevékenységekből eredő kutatási és innovációs vonatkozású eredmények terjesztése.

4.           Kutatási infrastruktúra

4.1         Különös célkitűzés

A különös célkitűzés az Európában és Európán kívül működő összes kutató rendelkezésére álló világszínvonalú kutatási infrastruktúra megteremtése és annak a tudományos előrehaladás és az innováció céljaira való teljes mértékű hasznosítása.

A kutatási infrastruktúra valamennyi tudományterületen döntően befolyásolja Európa versenyképességét, és alapvető fontosságú a tudományosan megalapozott innováció szempontjából. Sok területen nem lehetséges kutatást végezni szuperszámítógépek, az új anyagok előállításához szükséges sugárforrások, a nanotechnológiában használatos tisztaszobák, genomikai és társadalomtudományi adatbázisok, a földtudományokhoz nélkülözhetetlen obszervatóriumok, szélessávú adatátviteli hálózatok stb. nélkül. A kutatási infrastruktúra szükséges a nagy horderejű társadalmi kihívások (energiakérdés, éghajlatváltozás, biogazdaság, egész életen át tartó egészség és jólét mindenki számára) megoldását célzó kutatásokhoz. Ez az infrastruktúra szolgálja az országok és tudományágak közötti együttműködés fellendítését és az egységes és nyitott európai online kutatási tér megteremtését, a személyek és az ötletek mobilitásának biztosítását, az Európa és a világ legkiválóbb kutatói közötti kapcsolatépítést, valamint a tudományos oktatás színvonalának emelését is. Végezetül szerepet kapnak a kiválóság előmozdításában az európai kutatói és innovációs közösségeken belül, és kiválóan alkalmasak a tudomány erejének a nyilvánosság előtti bemutatására is.

Amennyiben Európa a világ élvonalában kíván maradni a kutatás területén, megfelelő és stabil alapokra kell helyeznie a kutatási infrastruktúra egyes elemeinek létrehozását, fenntartását és üzemeltetését. Ehhez az uniós, nemzeti és regionális támogatásokat nyújtó szereplők intenzív és hatékony együttműködése szükséges, ezért a szinergiák kihasználása és az egységes megközelítésmód biztosítása érdekében erős kapcsolódást kell kialakítani a kohéziós politikával.

A különös célkitűzés az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés egyik legfontosabb vállalásához kapcsolódik, ez a kezdeményezés ugyanis kihangsúlyozza, hogy a világszínvonalú kutatási infrastruktúra megléte meghatározó szerepet játszik az úttörő kutatás és innováció lehetővé tételében. A kezdeményezés hangsúlyozza továbbá, hogy a kutatási infrastruktúrák kiépítéséhez és üzemeltetéséhez az erőforrásokat európai, sőt adott esetben világszinten kell együttesen mozgósítani. Hasonlóképpen az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezés külön hangsúlyozza az európai elektronikus infrastruktúra megerősítésének és az innovációs klaszterek fejlesztésének fontosságát annak érdekében, hogy Európa versenyelőnyre tegyen szert az innováció területén.

4.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A korszerű kutatási infrastruktúrák egyre összetettebbek és egyre költségesebbek, ezért sok esetben a különböző felszerelések, szolgáltatások és adatforrások integrációjára, valamint kiterjedt nemzetközi együttműködésre van szükség. Nincs olyan ország, amelyik képes lenne az általa használt összes kutatási infrastruktúrát egymagában finanszírozni. Az utóbbi években az ESFRI-ütemterv[21] végrehajtásával, a nemzeti kutatólétesítmények integrációjával és megnyitásával, valamint a digitális európai kutatási térség alapját jelentő elektronikus infrastruktúra kifejlesztésével jelentős előrelépés történt a kutatási infrastruktúrával kapcsolatos európai megközelítésmód terén. A kutatási infrastruktúrák hálózatba rendezése erősíti Európa humántőkealapját, mivel ezekhez kapcsolódóan a kutatók és a mérnökök új generációja világszínvonalú képzésben részesül, és ösztönzést nyer a tudományágak közötti együttműködés.

A kutatási infrastruktúrák további fejlesztése és használatuk uniós szinten való terjedése jelentős mértékben hozzájárul majd az európai kutatási térség kiteljesítéséhez. Noha a tagállamok a jövőben is központi szerepet játszanak majd a kutatási infrastruktúra fejlesztésében és finanszírozásában, az Unióra is fontos szerep hárul az infrastruktúra uniós szintű támogatása, az új létesítmények létrehozásának ösztönzése, a nemzeti és európai infrastruktúrákhoz való széles körű hozzáférés biztosítása, valamint a regionális, nemzeti, uniós és nemzetközi szakpolitikák egységességének és hatékonyságának biztosítása terén. A párhuzamosságok elkerülése, valamint a létesítmények használatának koordinációja és ésszerűsítése mellett az erőforrások együttes hasznosítására is szükség lesz ahhoz, hogy az Unióban világszínvonalú kutatási infrastruktúrák létesüljenek és működjenek.

A kutatási infrastruktúra (ideértve az elektronikus infrastruktúrát is) kiépítésére, használatára és irányítására vonatkozó európai megközelítésmódnak köszönhetően megvalósuló mérethatékonyság és ideális feladatmegosztás jelentős növekedést fog eredményezni Európa kutatási és innovációs potenciáljában.

4.3.        A tevékenység nagy vonalakban

A tevékenységek célja az európai kutatási infrastruktúra fejlesztése 2020-ig és azt követően, a benne rejlő innovációs potenciál és humántőke támogatása, valamint a kutatási infrastruktúrára irányuló európai politika megerősítése.

a)           Az európai kutatási infrastruktúra fejlesztése 2020-ig és azt követően

A cél az ESFRI és más világszínvonalú kutatási infrastruktúrák megvalósításának és üzemeltetésének biztosítása, ideértve a regionális partnerlétesítmények kialakítását is; a nemzeti kutatási infrastruktúrák integrációja és igénybevételük lehetőségének biztosítása; valamint az elektronikus infrastruktúra egyes komponenseinek kifejlesztése, kiépítése és üzemeltetése.

b)           A kutatási infrastruktúra innovációs potenciáljának és humántőkéjének támogatása

A cél annak elérése, hogy a kutatási infrastruktúrák az elsők között alkalmazzák a technológiai újdonságokat, az iparral létrejövő K+F-partnerségek támogatása, a kutatási infrastruktúrák ipari hasznosításának megkönnyítése és az innovációs klaszterek létrehozásának ösztönzése. A tevékenység keretében támogatást fog kapni ezenkívül a kutatási infrastruktúrákat kezelő és üzemeltető munkaerő képzése és/vagy cseréje is.

c)           A kutatási infrastruktúrára irányuló európai politika és a nemzetközi együttműködés megerősítése

A cél az érintett politikai döntéshozók és finanszírozó szervek által működtetett partnerségek, a döntéshozatalt segítő feltérképező és nyomonkövetési eszközök, valamint a nemzetközi együttműködésre irányuló tevékenységek támogatása.

A második és a harmadik tevékenység az azokra irányuló konkrét cselekvés keretében, valamint szükség szerint az első tevékenység részeként zajlik.

II. RÉSZ IPARI VEZETŐ SZEREP

1.           Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén

A különös célkitűzés: világviszonylatban megtartani, illetve megerősíteni vezető szerepünket az alaptechnológiák, az űrkutatás és az innováció területén, amelyek a meglévő és feltörekvő iparágak és ágazatok egész soránál képezik a versenyképesség alapját.

A globális üzleti környezet gyorsan változik, és az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel kapcsolatos célkitűzései kihívásokat és lehetőségeket jelentenek az európai ipar számára. Európának fel kell gyorsítania az innovációt egyrészt a létrehozott ismeretek átalakításával, amelynek köszönhetően továbbfejleszthetők a meglévő termékek, szolgáltatások és piacok, másrészt új ismeretek létrehozásával. Az innovációban rejlő lehetőségeket a lehető legszélesebb értelemben ki kell aknázni, vagyis a technológián túlmenően az üzleti, szervezési és társadalmi szempontokat is figyelembe kell venni.

Ahhoz, hogy szilárd technológiai alappal és ipari képességekkel felvértezve a világszintű verseny élvonalában maradjunk, a kutatás, a fejlesztés, a validációs és kísérleti módszerek tekintetében fokozott mértékű stratégiai beruházásokra van szükség az információs és kommunikációs technológiák (IKT), a nanotechnológia, a fejlett anyagok, a biotechnológia, a korszerű gyártás és feldolgozás, valamint az űrkutatás területén.

Az alaptechnológiák európai ipar általi sikeres elsajátítása és alkalmazása kulcsfontosságú az európai termelékenység és innovációs kapacitás megszilárdításához, illetve annak biztosításához, hogy Európa fejlett, fenntartható és versenyképes gazdasággal rendelkezzen, világszinten vezető szerepet töltsön be a csúcstechnológiai alkalmazások ágazatában, valamint hogy képes legyen hatékony megoldásokat kidolgozni a társadalmi kihívásokra. Az ilyen tevékenységek átfogó jellegüknél fogva további fejlődést ösztönözhetnek a kiegészítő jellegű találmányok és alkalmazások révén, ami által ezekben a technológiákban magasabb megtérülési ráta biztosítható, mint bármely más területen.

E tevékenységek hozzájárulnak ahhoz, hogy megvalósuljanak az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek – nevezetesen az Innovatív Unió, az Erőforrás-hatékony Európa, az Iparpolitika a globalizáció korában, az európai digitális menetrend és az uniós űrpolitika – céljai.

Kiegészítő jelleg a „Horizont 2020” keretprogram más tevékenységeivel

A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” rész keretében végzett tevékenység elsősorban az ipari és üzleti vállalkozások és a kutatói közösség által meghatározott kutatási és innovációs menetrendeken fog alapulni, és hangsúlyosan a magánberuházások bevonására fog irányulni.

Az alaptechnológiáknak a társadalmi kihívásokra vonatkozó megoldásokba való beépítését az egyes kihívásokra irányuló támogatással kell ösztönözni. Az alaptechnológiák azon alkalmazásai, amelyek nem kapcsolhatók társadalmi kihíváshoz, mindazonáltal fontosak az európai ipar versenyképességének megerősítéséhez, a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” rész keretében kapnak támogatást.

Közös megközelítés

A megközelítés az innovatív projektek és úttörő megoldások előmozdítása érdekében kiterjed mind a szakpolitikai stratégiákban meghatározott tevékenységekre, mind a nyitottabb területekre. A hangsúly a kutatás-fejlesztésre, a nagy léptékű kísérleti projektekre és demonstrációs tevékenységekre, a tesztrendszerekre és az „élő laboratóriumok”-ra, a prototípusgyártásra, valamint a kísérleti programok keretében végzett termékhitelesítésre esik. A tevékenységeket úgy kell kialakítani, hogy az ipart és különösen a kkv-kat több kutatási és innovációs beruházás végrehajtására ösztönözzék és ezáltal fokozzák az ipar versenyképességét.

A kulcsfontosságú alaptechnológiák integrált megközelítése

A „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” témakör egyik fontos elemét képezik a kulcsfontosságú alaptechnológiák, amelyek a következőkből állnak: mikro- és nanoelektronika, fotonika, nanotechnológia, biotechnológia, fejlett anyagok és a korszerű gyártási rendszerek.[22] Ezek a multidiszciplináris, tudás- és tőkeintenzív technológiák sok különféle ágazatot érintenek, és ezáltal jelentős versenyelőnyhöz juttathatják az európai ipart. Az integrált megközelítés, amely a különböző innovációs ciklusokban és értékláncokban előmozdítja a kulcsfontosságú alaptechnológiák összekapcsolódását, konvergenciáját és termékeny kölcsönhatását, ígéretes kutatási eredményekkel kecsegtet, valamint új ipari technológiák, termékek, szolgáltatások és újszerű alkalmazások előtt nyitja meg az utat (pl. az űrkutatás, a közlekedés, a környezetvédelem és az egészségügy területén). A kulcsfontosságú alaptechnológiák és az alaptechnológiák közötti számos kölcsönhatást mint az innováció fontos forrását ezért rugalmas módon kell majd kiaknázni. Ez ki fogja egészíteni a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal összefüggő kutatás-fejlesztést érintő, a nemzeti vagy regionális hatóságok által a kohéziós politika alapjaiból az intelligens szakosodási stratégiák keretében nyújtott támogatást.

Valamennyi alap- és ipari technológia – a kulcsfontosságú technológiákat is beleértve – egyik fő célja a technológiák közötti és a „Társadalmi kihívások” rész keretében kifejlesztett alkalmazásokkal való kölcsönhatások növelése lesz. Ezt messzemenően figyelembe kell venni a menetrendek és a prioritások kialakításánál és végrehajtásánál. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a különböző nézőpontokat képviselő érdekeltek teljes mértékben részt vegyenek a prioritások meghatározásában és végrehajtásában. Egyes esetekben szükség lesz az alap- és ipari technológiákra, valamint az egyes társadalmi kihívásokra irányuló támogatásokból közösen finanszírozott cselekvésekre is. Ez ki fog terjedni az olyan köz-magán társulások közös finanszírozására, amelyek célja a technológiafejlesztés, és amelyek ezeket a technológiákat a társadalmi kihívások kezelésére alkalmazzák.

Az IKT mindebben fontos szerepet játszik, mivel magában foglal egyes kulcsfontosságú technológiákat, illetve biztosítja a létfontosságú gazdasági és társadalmi folyamatok, valamint a magán- és a közszektor új termékei és szolgáltatásai szempontjából kulcsfontosságú alapinfrastruktúrát, technológiákat és rendszereket. Az európai iparnak az IKT területén zajló technológiai fejlesztések élvonalában kell maradnia, hiszen a több IKT-technológia területén jelenleg tapasztalható áttörés következtében új lehetőségek nyílnak meg.

Az űrkutatás gyorsan fejlődő ágazat, amely a modern társadalom számos területe számára szolgál létfontosságú információkkal, kiszolgálja a társadalom alapvető igényeit, egyetemes tudományos kérdésekkel foglalkozik, továbbá megszilárdítja az Unió pozícióját a nemzetközi élet jelentős szereplőjeként. Az űrkutatás adja a világűrben folytatott valamennyi tevékenység alapját, jelenleg azonban szétaprózódik az uniós tagállamok egy csoportjának nemzeti programjaiban. Az űrkutatás területén uniós szintű koordinációra és beruházásokra van szükség (lásd az EUMSZ 189. cikkét) a versenyelőny megőrzése, a világűrbe telepített uniós infrastruktúra, például a Galileo védelme és a világűr tekintetében az Unió jövőbeni szerepének fenntartása érdekében. Mindezen túlmenően az űrkutatásból származó információk felhasználására épülő, kapcsolódó (downstream) innovatív szolgáltatások és alkalmazások a növekedés és a munkahelyteremtés jelentős forrásai.

Partnerségek kialakítása és hozzáadott érték

A kritikus tömeget Európa partnerségek, klaszterek és hálózatok kialakítása, szabványosítás, valamint a hasonló kutatási és fejlesztési igényekkel rendelkező különféle tudományos és technológiai területek és ágazatok közötti együttműködés előmozdítása révén érheti el, amelyek tudományos áttörésekhez, új technológiákhoz és innovatív megoldásokhoz vezetnek.

A kutatási és innovációs menetrendek köz-magán társulások révén történő fejlesztése és végrehajtása, az ipar és az egyetemek közötti hatékony kapcsolatok kiépítése, a további beruházások mobilizálása, a kockázatfinanszírozáshoz jutás, a szabványosítás, a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéshez és az innovatív termékek és szolgáltatások beszerzéséhez nyújtott támogatás mind-mind olyan szempont, amely nélkül a versenyképesség kérdése érdemben nem tárgyalható.

E tekintetben az EIT-vel szoros kapcsolatokat kell kialakítani ahhoz, hogy tehetséges vállalkozókat neveljünk ki, valamint hogy a különböző országok, tudományágak és szervezetek összekapcsolása által felgyorsítsuk az innovációt.

Az uniós szintű együttműködés az új feltörekvő termékek, szolgáltatások és technológiák európai vagy nemzetközi szabványainak kidolgozásán keresztül a kereskedelmi lehetőségeket is előmozdíthatja. A szabványosítást, az interoperabilitást és a biztonságot fokozó tevékenységek, valamint a szabályozást megelőző tevékenységek támogatásban fognak részesülni.

1.1.        Információs és kommunikációs technológiák (IKT)

1.1.1.     Az IKT különös célkitűzése

Az európai digitális menetrenddel[23] összhangban az IKT-hoz kapcsolódó kutatás és innováció (K+I) képessé teszi Európát arra, hogy az IKT fejlődéséből adódó lehetőségeket polgárai, vállalkozásai és tudományos közösségei előnyére fejlessze és kiaknázza.

A világ legnagyobb gazdaságaként az IKT – jelenleg több mint 2600 milliárd eurós – világpiacából a legjelentősebb részesedést magáénak tudó Európa joggal várja el vállalkozásaitól, kormányaitól, kutatási-fejlesztési központjaitól és egyetemeitől, hogy meghatározó szerepet töltsenek be az IKT fejlődésében, hogy segítsék az újonnan születő vállalkozásokat, és hogy többet áldozzanak az IKT-ra irányuló innovációra.

2020-ra el kell érni, hogy az európai IKT-ágazatnak legalább akkora részesedése legyen a globális IKT-piaci kínálatban, mint a keresletben, amelyben jelenleg nagyjából egyharmad részt képvisel. Európának ezenkívül innovatív IKT-vállalkozásokat meg kell erősítenie azért, hogy az IKT K+F-ben felmerülő üzleti kiadások harmadát – mai árakon számolva több mint évi 35 milliárd EUR-t – az utóbbi két évtizedben alapított vállalatok fektessék be. Ez szükségessé teszi az IKT K+F-be irányuló állami beruházások oly módon történő jelentős emelését, ami maga után vonja a magánszektor hasonló ráfordításainak növelését. A cél az, hogy a beruházások összege megkétszereződjön a következő évtizedben, és hogy az IKT tekintetében sokkal több világszínvonalú kiválósági központ jöjjön létre Európában.

Az IKT területén jelen lévő egyre összetettebb, multidiszciplináris technológiai és üzleti láncok kezeléséhez elengedhetetlen a partnerségek kialakítása, a kockázatmegosztás és a kritikus tömeg Uniós-szerte történő létrehozása. Az uniós szintű cselekvés segít az iparnak az egységes piaci szemlélet alkalmazásában és a méret- és választékgazdaságosság elérésében. A tovagyűrűző és fellendítő hatású, közös érdeket képviselő, nyílt technológiai platformok köré szerveződő együttműködés az érdekeltek széles körének teszi lehetővé, hogy előnyükre fordítsák az új fejlesztéseket és további innovációkat alkalmazzanak. A szövetségek és partnerségek uniós szintű kialakítása ezenkívül lehetővé teszi a konszenzusépítést, látható kapcsolattartási pontot hoz létre a nemzetközi partnerek számára, továbbá uniós és világszintű szabványok, illetve együtt üzemeltethető megoldások kifejlesztéséhez vezet.

1.1.2.     Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

Az IKT a magán- és nyilvános piacok, illetve ágazatok széles körénél képezi az innováció és a versenyképesség alapját, és valamennyi tudományágban lehetővé teszi a fejlődést. A következő évtizedben a digitális technológiák, valamint az IKT-komponensek, -infrastruktúrák és -szolgáltatások átalakító hatása az élet minden területén egyre láthatóbbá fog válni. Korlátlan számítási, kommunikációs és adattárolási kapacitás fog rendelkezésre állni a Föld minden lakosa számára. Az érzékelők, berendezések és az információtechnológiai eszközökkel kiegészített termékek hatalmas információ- és adatmennyiséget fognak előállítani, a távolból történő ügyintézés mindennapi lesz, az üzleti folyamatok és a fenntartható termelési helyek világszinten elterjednek, aminek köszönhetően a szolgáltatások és alkalmazások széles köre válik elérhetővé. Számos létfontosságú kereskedelmi és közszolgáltatás, valamint a tudomány, az oktatás, az üzleti élet és a közszektor valamennyi kulcsfontosságú tudásteremtési folyamata az IKT-n keresztül fog zajlani. Az IKT biztosítja majd a termelési és üzleti folyamatok, a kommunikáció és a tranzakciók kritikus infrastruktúráját. Az IKT ezenkívül nélkülözhetetlen lesz az alapvető társadalmi kihívások megoldásához, illetve olyan társadalmi folyamatok – például közösségi média által történő – kezeléséhez, mint amilyen a közösségformálás, a fogyasztói magatartás és a kormányzás.

Az IKT-ra irányuló kutatás és innováció uniós támogatása fontos szerepet játszik az új generációs technológiák és alkalmazások előkészítésében, mivel az együttműködésen alapuló, közepes–nagy kockázatú európai K+I összkiadásának nagy részét ez teszi ki. Az IKT-val kapcsolatos kutatásba és innovációba való, uniós szinten végrehajtott közberuházás eddig is létfontosságú volt és az is fog maradni az olyan kritikus tömeg létrehozásában, amely áttöréseket eredményez vagy az innovatív megoldások, termékek és szolgáltatások szélesebb körű elterjedéséhez és jobb felhasználásához vezet. Az uniós versenyképesség és a közös társadalmi kihívások kezelése terén az ilyen közberuházás továbbra is központi szerepet játszik az EU-szerte alkalmazott nyílt platformok és technológiák kifejlesztésében, az innovációk valódi páneurópai környezetben történő tesztelésében és kísérleti bevezetésében, valamint az erőforrások optimalizálásában. Az IKT-ra irányuló kutatás és innováció uniós támogatása a csúcstechnológiai kkv-k számára lehetővé teszi a növekedést és azt, hogy hasznukra fordítsák az EU egészére kiterjedő piacok méretét. Ez az európai uniós kutatók és mérnökök körében megerősíti az együttműködést és a kiválóságot, fokozza a nemzeti költségvetésekkel, illetve azok között kialakuló szinergiákat, valamint az Európán kívüli partnerekkel kialakítandó együttműködés fókuszpontjaként szolgál.

Az IKT-tevékenységeknek az Unió kutatási és innovációs keretprogramjai keretében végrehajtott, egymást követő értékelései azt mutatták ki, hogy az IKT-hoz kapcsolódó kutatás és innováció célzott, uniós szintű támogatása kulcsfontosságú volt az ipari vezető szerep kivívásában a mobilkommunikáció és a biztonság szempontjából kritikus IKT-rendszerek területén, valamint az olyan kihívások kezelésében, mint az energiahatékonyság és a demográfiai változások. Az IKT-t szolgáló kutatási infrastruktúrákra irányuló uniós beruházások az európai kutatókat a világ legjobb kutatási hálózataival és számítástechnikai eszközeivel látták el.

1.1.3.     A tevékenység nagy vonalakban

Több tevékenységcsoport az IKT összefüggésében az ipari és technológiai vezető szereppel kapcsolatos kihívásokra és az IKT-val kapcsolatos általános kutatási és innovációs menetrendekre fog kiterjedni, ideértve különösen az alábbiakat:

a)           új generációs komponensek és rendszerek: fejlett és intelligens beágyazott komponensek és rendszerek tervezése;

b)           új generációs számítástechnika: fejlett számítástechnikai rendszerek és technológiák;

c)           a jövő internete: infrastruktúra, technológiák és szolgáltatások;

d)           tartalomkezelési technológiák és információkezelés: a digitális tartalmakat és a kreativitást támogató IKT;

e)           fejlett interfészek és robotok: robotika és intelligens terek;

f)            mikro- és nanoelektronika és fotonika: a mikro- és nanoelektronikához és a fotonikához kapcsolódó kulcsfontosságú alaptechnológiák.

Ez a hat fő tevékenységcsoport várhatóan minden igényt le fog fedni. Ezek közé tartozik az ipari vezető szerep kialakítása a főbb társadalmi kihívások kezeléséhez szükséges általános IKT-alapú megoldások, termékek és szolgáltatások, valamint az alkalmazásorientált IKT-kutatási és -innovációs menetrendek területén, amelyek a kapcsolódó társadalmi kihívásokkal együtt részesülnek támogatásban.

Ez a hat tevékenységcsoport az IKT-specifikus kutatási infrastruktúrákra – ezen belül a nagy léptékű kísérletek végzésére szolgáló „élő laboratóriumokra” és a kapcsolódó kulcsfontosságú alaptechnológiákat kiszolgáló infrastruktúrákra – és azoknak a korszerű termékek és innovatív, intelligens rendszerek kifejlesztésében történő hasznosítására is ki fog terjedni: ilyenek többek között a berendezések, eszközök, támogató szolgáltatások, tiszta szobák és a prototípusgyártó létesítményekhez való hozzáférés.

1.2.        Nanotechnológia

1.2.1.     A nanotchnológia különös célkitűzése

A nanotechnológiai kutatás és innováció különös célkitűzése az, hogy ezen a nagy növekedési potenciállal rendelkező globális piacon biztosítsa az Unió vezető szerepét a nanotechnológiai beruházások serkentése révén, illetve azáltal, hogy a nagy hozzáadott-értékű, versenyképes termékek és szolgáltatások létrehozásánál – az alkalmazások és ágazatok széles körében – nagyobb szerephez jusson a nanotechnológia.

2020-ra a nanotechnológia bekerül a fősodorba, vagyis tökéletesen integrálódni fog a legtöbb technológiába és alkalmazásba, amihez a motivációt a fogyasztói számára megjelenő előnyök, az életminőség növelése iránti igény, a fenntartható fejlődés, valamint a korábban nem létező, termelékenységi és erőforrás-hatékonysági megoldások megvalósítására kiaknázható erős ipari potenciál jelenti.

Európának ezenkívül világszinten mércét kell állítania a nanotechnológia biztonságos és felelősségteljes alkalmazásában és irányításában, aminek mind a társadalom, mind az ipar részére jelentős hozadéka lesz.

A nanotechnológiával készülő termékek világpiaca olyan piac, amelyet Európa egyszerűen nem mellőzhet. Az alapvetően nanotechnológia felhasználásával készülő termékek értéke a piaci becslések szerint 2015-re eléri a 700 milliárd EUR-t, 2020-ra pedig a 2 billió EUR-t, ami sorrendben 2, illetve 6 millió állásnak felel meg. Az európai nanotechnológiai vállalatoknak ki kell használniuk ezt a két számjegyű piacnövekedési ütemet, és 2020-ra meg kell szerezniük legalább a globális kutatásfinanszírozás Európára jutó részének (azaz negyedének) megfelelő piaci részesedést.

1.2.2.     Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A nanotechnológia a bizonyítottan potenciállal rendelkező, fejlődő technológiák egész spektrumát jelenti, amely forradalmasítani fogja az anyagtudományt, az IKT-t, az élettudományokat, az egészségügyet és a fogyasztói termékeket, amint a kutatási eredmények tudományos áttörést képviselő termékekben és termelési folyamatokban konkretizálódnak.

A nanotechnológia létfontosságú szerepet játszik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiában azonosított kihívások kezelésében. E kulcsfontosságú alaptechnológiák sikeres alkalmazása hozzájárul az uniós ipar versenyképességéhez azáltal, hogy újszerű és tökéletesített termékeket vagy hatékonyabb folyamatokat tesz elérhetővé, illetve megoldásokat kínál a jövőbeni kihívásokra.

A nanotechnológia világszintű kutatásfinanszírozása a 2004-es 6,5 milliárd EUR-ról körülbelül 12,5 milliárd EUR-ra nőtt, tehát megkétszereződött 2008-ban, aminek az uniós kutatásfinanszírozás körülbelül az egynegyedét teszi ki. Az Európai Unió elismerten vezető szereppel rendelkezik a nanotudományok és a nanotechnológia területén: a becslések szerint 2015-re Unió-szerte mintegy 4000 nanotechnológiai vállalat fog működni.

Európának a világpiacon meg kell tartania és ki kell használnia ezt a pozíciót azáltal, hogy számos különféle értékláncban, illetve a különböző ipari ágazatok között előmozdítja a széles körű együttműködést. A cél az, hogy az e technológiához kapcsolódó gyártási folyamatok volumenének növelése révén kereskedelmi szempontból életképes termékek legyenek előállíthatók. A kockázatértékelés és -kezelés, illetve a felelősségteljes irányítás kérdése meghatározó tényező lesz a nanotechnológia társadalomra és a gazdaságra gyakorolt jövőbeni hatása szempontjából.

A tevékenység ily módon a nanotechnológiának a gazdaságban való széles körű és felelősségteljes alkalmazására fog irányulni azért, hogy megvalósítsa a nagy társadalmi és ipari hatásokkal járó előnyöket. A potenciális lehetőségek kiaknázását – ideértve az új vállalatok és munkahelyek létrehozását – szem előtt tartva, a kutatásnak a szükséges eszközökre kell összpontosítania a szabványosítás és a szabályozás megfelelő végrehajtása érdekében.

1.2.3.     A tevékenység nagy vonalakban

a)           Új generációs nanoanyagok, nanoeszközök és nanorendszerek kifejlesztése

Ez a tevékenység elsősorban olyan új termékek kifejlesztésére irányul, amelyek az ágazatok széles körében fenntartható megoldásokat tesznek lehetővé.

b)           A nanotechnológia biztonságos fejlesztésének és alkalmazásának biztosítása

A nanotechnológia és a nanorendszerek egészégre és környezetre gyakorolt potenciális hatásaira vonatkozó tudományos ismeretek bővítése, valamint az egész életciklusra vonatkozó kockázatértékelés és -kezelés eszközeinek biztosítása.

c)           A nanotechnológia társadalmi vonatkozásainak kialakítása

A társadalmi hozadék figyelembevétele a nanotechnológiai kutatások irányításában.

d)           A nanoanyagok, komponensek és rendszerek hatékony szintézise és gyártása

A hangsúly az új műveletekre, az új és meglévő folyamatok intelligens integrációjára helyeződik, valamint a gyártási volumennek a termékek tömegtermelését lehetővé tévő növelésére és többcélú üzemek létesítésére, ami által a tudás hatékonyan átültethető az ipari innovációba.

e)           Kapacitásnövelő technikák, mérési módszerek és berendezések kifejlesztése

Az összetett nanoanyagok és nanorendszerek fejlesztését és piaci bevezetését előmozdító alaptechnológiák kerülnek a középpontba.

1.3.        Fejlett anyagok

1.3.1.     A fejlett anyagokkal összefüggő különös célkitűzések

A fejlett anyagokra irányuló kutatás és innováció különös célkitűzése az új funkciókkal rendelkező, az alkalmazásuk során jobb teljesítményt biztosító anyagok kifejlesztése olyan, versenyképesebb termékek kialakításához, amelyek a lehető legkisebbre csökkentik a környezeti hatásokat és az erőforrásigényt.

Az anyagok az ipari innováció középpontjában állnak, annak kulcsfontosságú alapelemei. A nagyobb tudástartalommal, új funkciókkal és jobb teljesítménnyel rendelkező fejlett anyagok az alkalmazások és ágazatok széles körében nélkülözhetetlenek az ipari versenyképesség és a fenntartható fejlődés szempontjából.

1.3.2.     Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A jobban működő, fenntartható termékek és szolgáltatások kifejlesztéséhez új fejlett anyagokra van szükség. Az ilyen anyagok az ipari és társadalmi kihívásokra adott megoldások részét képezik, mivel használat közben jobb teljesítményt nyújtanak, kisebb az erőforrás- és energiaigényük, valamint a termékek életciklusának végén fenntartható termékkezelést tesznek lehetővé.

Az alkalmazásorientált fejlesztés gyakran teljesen új, tervezhető teljesítményű anyagok kialakításával jár. Az ilyen anyagok létfontosságúak a nagy értékű termékek gyártásának ellátási láncában. Ezenkívül a fejlődés alapját képezik az interdiszciplináris technológiai területeken (például a biotudományokban, az elektronikában és a fotonikában), valamint gyakorlatilag az összes piaci ágazatban, mitöbb, ezek az anyagok maguk jelentik a termékek értéke és teljesítménye növelésének legfontosabb tényezőjét. A fejlett anyagok becsült értéke és hatása jelentős: piacuk növekedésének üteme évi mintegy 6%, így 2015-re ez a piac nagyságrendileg várhatóan 100 milliárd EUR-s értéket fog képviselni.

Az anyagokat az életciklus egészét – vagyis a termelésnek a rendelkezésre álló alapanyagokkal való ellátásától a termékek életciklusának végéig („a bölcsőtől a koporsóig”) tartó időszakot – figyelembe vevő szemlélet szerint kell kifejleszteni, emellett innovatív megoldásokat kell igénybe venni ahhoz, hogy az anyagok átalakítása minél kevésbé legyen erőforrás-igényes. Ezenkívül foglalkozni kell majd az anyagok folyamatos használatával, újrahasznosításával vagy az életciklusuk végén történő, másodlagos használatával csakúgy, mint a kapcsolódó társadalmi innováció kérdésével.

A fejlődés felgyorsítása érdekében multidiszciplináris és konvergáló megközelítést kell alkalmazni, amely kiterjed a kémiára, a fizikára, a mérnöki tudományokra, az elméleti és számítógépes modellezésre, a biológiatudmányokra és az egyre kreatívabb ipari formatervezésre

Támogatni kell az újszerű környezetbarát innovációs szövetségek és az ipari szimbiózis kialakulását, amelyek lehetővé teszik az iparágak diverzifikálódását, üzleti modelljeik szélesítését és hulladékaiknak az új termelési folyamatokat kiszolgáló újrafelhasználását – ilyen például a szén-dioxid széntartalmának hasznosítása a finomvegyszerek és az alternatív tüzelőanyagok gyártásában.

1.3.3.     A tevékenység nagy vonalakban

a)           Több területet érintő technológiák és alapvető anyagtechnológiák

A funkcionális, multifunkciós és szerkezeti anyagokra irányuló kutatás az innovációnak az összes ipari szektorban való fokozására.

b)           Anyagfejlesztés és -átalakítás

A gyártási volumen hatékony és fenntartható növelésére irányuló kutatás és fejlesztés azzal a céllal, hogy lehetővé váljon a jövőbeli termékek ipari méretű gyártása.

c)           Az anyagkomponensek kezelése

Új és innovatív módszerek és rendszerek kialakítására irányuló kutatás és fejlesztés.

d)           A fenntartható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipart ellátó anyagok

Olyan új termékek és alkalmazások, illetve fogyasztói magatartás kialakítása, amelyek csökkentik az energiaigényt és elősegítik a termelés szén-dioxid-kibocsátásának visszaszorítását.

e)           A kreatív iparágakban felhasznált anyagok

A formatervezésnek és a konvergáló technológiák fejlesztésének az új üzleti lehetőségek létrehozására való felhasználása, beleértve a történelmi vagy kulturális értéket képviselő anyagok megóvását.

f)            Metrológia, anyagjellemzés, szabványosítás és minőségbiztosítás

Az anyagtudomány és a mérnöki tudományok fejlődésének gyorsítása olyan technológiák előmozdítása révén, mint amilyen az anyagjellemzés, a roncsolásmentes értékelés és a prediktív teljesítménymodellezés.

g)           Az anyagfelhasználás optimalizációja

A felhasznált anyagokat helyettesítő anyagok és az innovatív üzletmodellek vizsgálatára irányuló kutatás és fejlesztés.

1.4.        Biotechnológia

1.4.1.     A biotechnológia különös célkitűzése

A biotechnológiai kutatás és innováció különös célkitűzése a versenyképes, fenntartható és innovatív ipari termékek és folyamatok kifejlesztése, valamint az, hogy az innováció katalizátora legyen számos európai ágazatban, például a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, a vegyiparban és az egészségügyi ágazatban.

A biotechnológia területén a szilárd tudományos, technológiai és innovációs alapok kialakítása hozzá fog járulni ahhoz, hogy az európai iparágak vezető szerephez jussanak e kulcsfontosságú alaptechnológiában. Ez a pozíció még inkább megerősödik, ha a biotechnológia alkalmazásába beépítjük az általános kockázatok biztonsági értékelését és kezelési szempontjait is.

1.4.2.     Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A biotechnológia – amelynek hajtóerejét az élő rendszerekkel kapcsolatos ismeretek bővülése jelenti – várhatóan új alkalmazások egész sorát fogja adni, és megerősíti az európai uniós ipari bázist és annak innovációs kapacitását. A biotechnológia egyre növekvő fontosságát az ipari alkalmazások, többek között a bioalapú vegyi anyagok is mutatják, amelyek 2015-re a becslések szerint a vegyianyag-gyártás akár 12–20%-át is kitehetik. A „zöld kémia” tizenkét szabályának némelyikét a biotechnológia is alkalmazza a biológiai rendszerek szelektivitása és hatékonysága miatt. Az európai uniós vállalkozásokra nehezedő esetleges gazdasági terhek csökkenthetők oly módon, hogy kiaknázzuk a biotechnológiai folyamatokban és a bioalapú termékekben rejlő szén-dioxid-kibocsátáscsökkentő potenciált; a szóban forgó kibocsátások ugyanis 2030-ra a becslések szerint évi 1–2,5 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket fognak kitenni. Európa biogyógyszerészeti ágazatában a jelenlegi gyógyszerek nagyjából 20%-a már biotechnológiai módszerekkel készül, az új gyógyszereknél pedig ez az arány akár az 50%-ot is elérheti. A biotechnológia ezenkívül új távlatokat nyithat a tengeri erőforrások hatalmas potenciáljának kiaknázásában is, amelynek segítségével innovatív ipari, egészségügyi és környezetvédelmi alkalmazások születhetnek. A feltörekvő tengeri (kék) biotechnológiai ágazat az előrejelzések szerint évi 10%-kal fog nőni.

Az innováció más alapvetően fontos forrásai a biotechnológia, illetve más alap- és konvergáló technológiák közötti kapcsolódási területeken találhatók, így különösen a nanotechnológia és az IKT területén, ahol olyan alkalmazások fejlesztése folyik, mint amilyen az érzékelés és a diagnosztika.

1.4.3.     A tevékenység nagy vonalakban

a)           Az élvonalbeli biotechnológia mint a jövőbeni innováció hajtóerejének előmozdítása

A feltörekvő technológiai területek, például a szintetikus biológia, a bioinformatika és a rendszerbiológia fejlesztése, amelyek rendkívül ígéretesek a teljesen új alkalmazások kifejlesztése szempontjából.

b)           Biotechnológiai alapú ipari folyamatok

Az ipari biotechnológia fejlesztése a versenyképes ipari termékek és folyamatok kialakítása (például a vegyipar, az egészségügy, a bányászat, az energiaipar, a cellulóz- és papíripar, a textilipar, a keményítőgyártás és az élelmiszer-feldolgozás terén) és a kapcsolódó környezetvédelmi vonatkozások kidolgozása érdekében.

c)           Innovatív és versenyképes platformtechnológiák

Platformtechnológiák (pl. genomika, metagenomika, proteomika és molekulás eszközök) fejlesztése azzal a céllal, hogy a gazdasági ágazatok széles körében megerősítsük vezető szerepünket és versenyelőnyünket.

1.5.        Korszerű gyártás és feldolgozás

1.5.1.     Különös célkitűzés

A korszerű gyártásra és feldolgozásra irányuló kutatás és innováció különös célkitűzése az ipari termelés jelenlegi formáinak a tudásintenzívebb, fenntarthatóbb, ágazatokon átívelő gyártási és feldolgozási technológiákra történő átalakítása, ami innovatívabb termékeket, folyamatokat és szolgáltatásokat eredményez.

1.5.2.     Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A gyártási ágazat rendkívül fontos az európai gazdaság számára, hiszen az uniós GDP hozzávetőleg 17%-át teszi ki, és 2007-es adatok szerint Unió-szerte mintegy 22 millió munkahelyet biztosít. A kereskedelem gazdasági korlátainak lebontása és a kommunikációs technológia adta lehetőségek miatt a gyártóiparnak éles versennyel kell szembenéznie, és egyre inkább a legkisebb költségigényű országok felé mozdul el. A magas fizetések miatt radikálisan meg kell változtatni a gyártóipar európai szemléletét ahhoz, hogy világszinten versenyképesek maradjunk. A „Horizont 2020” keretprogram segítséget nyújthat abban is, hogy e cél eléréséhez az összes érdekelt fél egységbe kovácsolódjon.

Európának folytatnia kell az uniós szintű beruházásokat ahhoz, hogy a gyártási technológiák területén megőrizhesse vezető szerepét és szakértelmét, valamint hogy az európai gyártóipar átálljon a nagy értékű, tudásintenzív termékek gyártására, ami által létrehozhatók a termékek fenntartható gyártásához és a legyártott termékek egész életciklusát lefedő szolgáltatások nyújtásához szükséges feltételek és eszközök. Az erőforrás-igényes gyártó- és feldolgozóiparnak uniós szinten további forrásokat és ismereteket kell mobilizálnia, és folytatnia kell a beruházásokat a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén annak érdekében, hogy újabb eredményeket érjen el a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításában, továbbá hogy megfeleljen annak az uniós szinten előírt követelménynek, amely szerint az ipari ágazatoknak 2050-re csökkenteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását.[24]

Erős uniós szakpolitikái segítségével Európa fejleszteni fogja meglévő iparágait, illetve felkarolja a feltörekvő jövőbeli iparágakat. A korszerű gyártási rendszerek ágazatának becsült értéke és hatása jelentős: 2015-re ez a piac várhatóan mintegy 150 milliárd EUR-s értéket fog képviselni, a piac összesített növekedési üteme pedig évi 5%.

A tudásbázis és a szakértelem megőrzése létfontosságú ahhoz, hogy a gyártóipar és a feldolgozókapacitás Európában maradjon. A kutatási és fejlesztési tevékenység a fenntartható gyártásra és feldolgozásra fog összpontosítani annak érdekében, hogy – a szükséges műszaki innováció és ügyfélközpontúság bevezetése mellett – nagy tudástartalmú és alacsony anyag- és energiaigényű termékek és szolgáltatások jöjjenek létre. Ezenkívül Európának ezeket az alaptechnológiákat és alapismereteket más, termelékeny ágazatokba is át kell emelnie – ilyen például az építőipar, amely az üvegházhatású gázok jelentős forrásának számít, mivel az építési tevékenység Európában a teljes energiafogyasztás 40%-át teszi ki, ami a szén-dioxid-kibocsátás 36%-ának felel meg. Az építőiparnak, amely az európai GDP 10%-át állítja elő, és 3 millió vállalkozás révén – amelyek 95%-a kkv – mintegy 16 millió munkahelyet biztosít Európában, környezeti hatásának csökkentése érdekében fel kell karolnia az innovatív anyagokat és gyártási megközelítéseket.

1.5.3.     A tevékenység nagy vonalakban

a)           A jövő üzemeiben alkalmazott technológiák

A fenntartható ipari növekedés előmozdítása azáltal, hogy Európában a gyártás területén elősegítjük a költségalapú szemléletről a nagy hozzáadott értéken alapuló szemléletre való átállást.

b)           Energiahatékony épülettechnológiák

Az energiafogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a fenntartható építési technológiák kifejlesztése és alkalmazása révén

c)           Fenntartható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák az energiaintenzív feldolgozóiparban

A feldolgozóipar versenyképességének fokozása az erőforrás- és energiahatékonyság drámai mértékű növelésével, illetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák elterjedésének előmozdításával az ilyen ipari tevékenységek környezeti hatásának mérséklése az értéklánc egészében.

d)           Új, fenntartható üzleti modellek

Koncepciók és módszerek származtatása a testreszabott, adaptív, tudásalapú üzleti modellek kidolgozása érdekében.

1.6.        Világűr

1.6.1.     A világűrhöz kapcsolódó különös célkitűzés

A világűrre irányuló kutatás és innováció különös célkitűzése a versenyképes és innovatív űripar és kutatói közösség kialakítása olyan űrbéli infrastruktúra kifejlesztése és kiaknázása érdekében, amely elősegíti az uniós szakpolitikai célok teljesülését és a társadalmi igények megoldását.

Az európai űrágazatnak a világűrre irányuló kutatás és innováció fellendítésével történő megerősítése létfontosságú Európa azon képességének fenntartására és megóvására, hogy hozzáférjen az uniós szakpolitikák céljait és a nemzetközi stratégiai érdekeket szolgáló, űrben zajló műveletekhez, valamint hogy versenyképes maradjon a hagyományos és feltörekvő űrutazó nemzetekkel.

1.6.2.     Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A világűr a modern társadalom számára létfontosságú különféle szolgáltatások és termékek – például a navigáció, a kommunikáció, az időjárás-előrejelzés és a földrajzi információgyűjtés – fejlesztésének fontos, de gyakran láthatatlan tényezője. Az európai, nemzeti és regionális szinten zajló politikaformálás és -végrehajtás egyre inkább függ a világűrből származó információktól. A globális űrágazat gyors ütemben fejlődik, és új térségekbe terjeszkedik (például Kínába és Dél-Amerikába). Az európai ipar jelenleg a kereskedelmi és tudományos célokat szolgáló, első osztályú műholdak jelentős exportőre. A fokozódó globális verseny fenyegeti Európa e téren kivívott pozícióját. Európának tehát érdekében áll, hogy űripara ezen az éles versennyel jellemzett piacon is tovább virágozzon. Fontos megjegyezni azt is, hogy a földtudományok és a csillagászat terén az utóbbi évtizedekben elért legjelentősebb tudományos áttörések némelyike az európai tudományos műholdakról származó adatoknak volt köszönhető. Figyelemmel erre az egyedülálló kapacitásra, az európai űrágazat kulcsfontosságú szerepet játszik az Európa 2020 stratégiában azonosított kihívások kezelésében.

A kutatás, a technológiai fejlődés és az innováció megalapozza az európai társadalom számára létfontosságú űrbéli képességek kiépítését. Miközben az Amerikai Egyesült Államok űrprogramjának mintegy 25%-át kutatás-fejlesztésre fordítja, az Európai Unióban ez az arány kevesebb, mint 10%. Ezen túlmenően az uniós űrkutatás széttagolt, hiszen tulajdonképpen néhány tagállam nemzeti űrprogramjából áll. A technológiai és versenyelőny megőrzése érdekében uniós szintű cselekvésre van szükség az űrkutatás koordinációjához, ahhoz, hogy az űrkutatásban valamennyi tagállam kutatói részt vegyenek, valamint az együttműködésen alapuló űrkutatás nemzeti határok mentén húzódó akadályainak lebontásához. Mindezt az Európai Űrügynökség koordinációjával kell végrehajtani, amely 1975 óta sikerrel fogja össze a néhány tagállam részvételével kormányközi alapon megvalósuló ipari műholdfejlesztést és mélyűri küldetéseket. Ezenkívül az európai műholdak által szolgáltatott információk egyre nagyobb lehetőségeket biztosítanak majd az innovatív, műholdalapú kapcsolódó szolgáltatások további fejlesztése terén. Ez a kkv-k tipikus tevékenységi területe, amelyet kutatás- és innovációserkentő intézkedésekkel kell támogatni e lehetőség – és különösen a két kiemelt uniós kezdeményezésre, a Galileóra és a GMES-re fordított jelentős beruházások – maradéktalan kiaknázása érdekében.

A világűr magától értetődő módon átível a földi határokon, egyedi és globális nézőpontot kínál, és ebből eredően a nagy léptékű, nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló projektek (például a Nemzetközi Űrállomás és a világűr-megfigyelési rendszer (SSA)) helyszíne. Ahhoz, hogy a következő évtizedekben jelentős szerepet töltsünk be az ilyen nemzetközi űrprojektekben, elengedhetetlen mind a közös európai űrpolitika, mind az európai szintű űrkutatási és innovációs tevékenység.

A „Horizont 2020” keretprogramon belül végrehajtott űrkutatás és innováció összhangban van az uniós űrpolitikai prioritásokkal, amelyeket továbbra is az uniós „Űrtanács” és az Európai Bizottság határoz meg.[25]

1.6.3.     A tevékenység nagy vonalakban

a)           Az európai űrágazat versenyképességének, függetlenségének és innovációs képességének megalapozása

Ez a versenyképes és vállalkozó szellemű űripar, illetve a világszínvonalú űrkutató közösség megőrzését és fejlesztését foglalja magában annak érdekében, hogy az űrtechnológia területén megőrizzük Európa vezető szerepét és önállóságát, ösztönözzük az űripari innovációt, valamint lehetővé tegyük az űralapú földi innovációt például a távérzékelés és a navigációs adatok felhasználása révén.

b)           Az űrtechnológiai fejlődés megalapozása

A cél a korszerű űrtechnológiának és az operatív koncepcióknak – ideértve a navigációt és a távérzékelést – az ötlet megszületésétől egészen az űrbéli demonstrációs szakaszig tartó fejlesztése, valamint a világűrbe telepített eszközöknek az űrhulladéktól és a napkitörésektől való védelme. A korszerű űrtechnológia kifejlesztéséhez és alkalmazásához elengedhetetlen a magas képesítésű mérnökök és kutatók folyamatos oktatása és képzése.

c)           A világűrből származó adatok kiaknázásának megalapozása

Az európai műholdak által szolgáltatott adatok fokozott mértékű kiaknázása úgy valósítható meg, ha közös erőfeszítéseket teszünk a világűrből származó adatok feldolgozásának, validálásának és szabványosításának koordinálására és szervezésére. Az adatkezelés és -terjesztés területét érintő innovációk az űrbéli infrastruktúra beruházási költségeinek nagyobb megtérülését is biztosíthatják, és hozzájárulhatnak a társadalmi kihívások leküzdéséhez, különösen akkor, ha világszinten összehangoljuk őket például a Föld-megfigyelési rendszerek globális rendszerén (GEOSS), a Galileo elnevezésű európai műholdas navigációs programon és az Éghajlat-változási Kormányközi Testületen (IPCC) keresztül.

d)           A nemzetközi űrpartnerségeket támogató európai kutatás megalapozása

A világűrrel kapcsolatos vállalkozások alapvetően globális jellegűek. Ez különösen igaz a világűr-megfigyelési rendszerhez (SSA) fogható tevékenységekre, illetve a világűrrel kapcsolatos egyéb tudományos, illetve a világűr felderítésére irányuló projektekre. Az élvonalbeli űrtechnológia kifejlesztése egyre inkább ilyen nemzetközi partnerségek keretében történik. Az e partnerségekben való részvétel elengedhetetlen az európai kutatók és ipar sikeréhez.

2.           Kockázatfinanszírozáshoz jutás

2.1.        Különös célkitűzés

A különös célkitűzés: a kutatás és az innováció területén a kockázatfinanszírozáshoz jutás tekintetében elősegíteni a meglévő piaci hiányosságok pótlását.

A kutatás és innováció (K+I) területén a beruházási helyzet rendkívül rosszul alakul, és ez különösen érvényes a nagy növekedési potenciállal bíró innovatív kkv-kra és közepes piaci tőkeértékű cégekre. A finanszírozásnyújtás tekintetében több jelentős piaci rés is van, mivel a szakpolitikai célok eléréséhez szükséges innovációk a piac számára általában túl kockázatosnak bizonyulnak.

Egy adósságfinanszírozó eszköz és egy tőkefinanszírozó eszköz segíthet az ilyen gondok áthidalásában azáltal, hogy javítja az érintett K+I tevékenységek finanszírozási és kockázati profiljait. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalatok és más kedvezményezettek könnyebben jussanak hitelekhez, garanciákhoz és a kockázatfinanszírozás más formáihoz; előmozdítja a korai szakaszban végrehajtott beruházásokat és a kockázatitőke-alapok fejlesztését; fokozza a tudástranszfert és fellendíti a szellemi tulajdon piacát; tőkét vonz a kockázatitőke-piacokra; valamint általában elősegíti, hogy az új termékek és szolgáltatások a megszületés, a fejlesztés és a demonstráció szakaszából gyorsabban kerüljenek kereskedelmi forgalmazásba.

Az általános hatás várhatóan az lesz, hogy a magánszektor nagyobb hajlandóságot fog mutatni a K+I-ba való beruházás iránt, ami pedig hozzá fog járulni az Európa 2020 stratégia egyik alapvető céljának eléréséhez, nevezetesen ahhoz, hogy az évtized végéig az uniós GDP 3%-át fordítsuk K+F-re. A pénzügyi eszközök igénybevétele azt is elősegíti majd, hogy a K+I célokat valamennyi ágazat és szakpolitikai terület tekintetében megvalósítsuk, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalmi kihívások (például az éghajlatváltozás, az energia- és erőforrás-hatékonyság, a világszintű élelmiszerellátás biztonsága, az egészségügyi ellátás és az öregedő lakosság kérdése) kezeléséhez, a versenyképesség fokozásához, a fenntartható és inkluzív növekedés ösztönzéséhez, valamint a környezeti és más közjavak nyújtásához.

2.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A K+I-re vonatkozó uniós szintű adósságfinanszírozó eszköz szükséges ahhoz, hogy nőjön a hitel- és garancianyújtás valószínűsége, és hogy megvalósuljanak a K+I szakpolitika célkitűzései. A piacon a kockázatos K+I beruházásokra irányuló – jelenleg a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus (RSFF) keretében biztosított – hitelek és garanciák iránti kereslet és a kínálat közötti rés várhatóan továbbra is fennmarad, mivel a kereskedelmi bankok nagyrészt tartózkodni fognak a nagyobb kockázatú kölcsönök nyújtásától. Az RSFF-hitelfinanszírozás iránti kereslet a mechanizmus 2007 közepén való beindítása óta nem lankad: a mechanizmus működésének első szakaszában (2007–2010) a felhasználás mértéke az aktív hitelek jóváhagyása tekintetében több mint 50%-kal felülmúlta a várakozásokat (7,6 milliárd EUR a tervezett 5 milliárd EUR-hoz képest).

Ezen túlmenően a bankoknak általában nincsenek módszereik a tudásalapú eszközök, mint például a szellemi tulajdon értékelésére és így gyakran nem hajlandók tudásalapú vállalatokba befektetni. Ennek az a következménye, hogy számos létező innovatív vállalat – legyen az akár kicsi, akár nagy – nem kap hitelt a nagyobb kockázatú K+I tevékenységek végzésére.

Ezek a piaci rések alapvetően a bizonytalanságokban, az információs asszimetriákban, illetve az ilyen kérdések kezelésének tetemes költségeiben gyökereznek: a nemrégiben alapított vállalatok rövid fennállásuk miatt nem meggyőzőek a potenciális hitelezőknek, de sokszor még a nagyobb múltú vállalatok sem tudnak elegendő információt nyújtani, ráadásul egy K+I beruházás kezdeténél még egyáltalán nem vehető biztosra, hogy az erőfeszítések sikeres innovációt szülnek-e.

Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az koncepciófejlesztési szakaszban tartó, illetve a feltörekvő területeken tevékenykedő vállalkozásoknak általában nincs elegendő fedezetük. Újabb elrettentő tényező az, hogy még abban az esetben is, ha a K+I tevékenység kereskedelmi terméket vagy folyamatot eredményez, egyáltalán nem biztos, hogy az abból származó hasznot kizárólag az kutatást vagy innovációt végző vállalat tudja-e majd lefölözni.

Az uniós hozzáadott érték abban áll, hogy az adósságfinanszírozó eszköz segíteni fog azon piaci hiányosságok pótlásában, amelyek megakadályozzák, hogy a magánszektor optimális szintű K+I beruházásokat hajtson végre. A szóban forgó eszköz létrehozása lehetővé teszi, hogy az uniós költségvetésből és – kockázatmegosztási alapon – az eszköz megvalósításával megbízott pénzügyi szervezet(ek)től származó forrásokból összegyűljön az erőforrások kritikus tömege. Ez arra sarkallja majd a vállalatokat, hogy saját pénzükből többet fordítsanak K+I-ra, mint azt egyébként tennék. Mindezeken túlmenően az adósságfinanszírozó eszköz elő fogja segíteni, hogy mind az állami, mind a magánszervezetek csökkentsék a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés vagy az innovatív termékekre és szolgáltatásokra irányuló beszerzés lebonyolításának kockázatát.

A K+I-re vonatkozó uniós szintű tőkefinanszírozó eszköz szükséges ahhoz, hogy a sajáttőke-finanszírozás elérhetőbb legyen a korai, illetve növekedési szakaszban tartó beruházások számára, valamint hogy lendületet kapjon az uniós kockázatitőke-piac fejlődése. A technológiaátadás és az indulás szakaszában az új vállalkozásoknak túl kell jutniuk a „halál völgyének” is nevezett kritikus időszakon, amikor már nem részesülnek állami kutatástámogatásban, de a magánberuházóknak még nem jelentenek vonzó célpontot. Az e kritikus időszak túlélését segítő, a „magvetést” és beindítást finanszírozó magántőkét mozgósítani hivatott állami támogatás jelenleg túl széttöredezett és kiszámíthatatlan, vagy kezelői nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel. Ezenkívül a legtöbb európai kockázatitőke-alap túl kicsi ahhoz, hogy folyamatosan támogassa az innovatív vállalatok növekedését, és nincs meg a szakosodáshoz és a transznacionális működéshez szükséges kritikus tömegük.

A következmények súlyosak. A pénzügyi válság előtt az európai kockázatitőke-alapok által a kkv-kba fektetett összeg nagyjából évi 7 milliárd EUR-ra rúgott, 2009-re és 2010-re azonban ez az összeg 3–4 milliárd EUR-ra csökkent. A kockázati tőkéből származó finanszírozás megcsappanása számos olyan, induló szakaszban lévő vállalkozást érintett, amelyek a kockázatitőke-alapok befektetési célterületét képezték: 2007-ben körülbelül 3000 kkv részesült kockázatitőke-finanszírozásban, 2010-ben pedig mindössze 2500.

Az uniós hozzáadott érték tekintetében abban áll, hogy a K+I-ra irányuló tőkefinanszírozó eszköz ki fogja egészíteni a nemzeti programokat, amelyek eleve nem tudják kezelni a határokon átnyúló K+I-beruházásokat. A korai szakaszra vonatkozó megállapodásoknak demonstrációs hatásuk is lesz, amely Európa-szerte kedvező hatást gyakorolhat az állami és magánberuházókra. Ami a növekedési szakaszt illeti, kizárólag európai szinten érhető el a szükséges méretarány és a magánberuházók intenzív részvétele, amelyek mind nélkülözhetetlenek az önfenntartó kockázatitőke-piac működéséhez.

Az adósság- és tőkefinanszírozó eszközök – amelyeket kísérőintézkedések is támogatnak majd – hozzájárulnak a „Horizont 2020” keretprogram szakpolitikai céljainak eléréséhez. Ennek érdekében arra fognak irányulni, hogy megszilárdítsák Európa tudományos alapját, illetve emeljék annak színvonalát; hogy üzleti menetrend alapján előmozdítsák a kutatást és az innovációt; valamint kezeljék a társadalmi kérdéseket olyan tevékenységekre összpontosítva, mint a kísérleti bevezetés, a demonstráció, a tesztrendszerek és a piaci forgalomba hozatal.

Ezen túlmenően a tőkefinanszírozó eszközök abban is segíteni fognak, hogy más programok és szakpolitikák területén is elérjük a K+I célokat, ilyenek például a közös agrárpolitika, az éghajlat-változási cselekvések (az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás) és a közös halászati politika. A nemzeti és regionális pénzügyi eszközökkel való komplementaritás kidolgozása a kohéziós politika közös stratégiai keretén belül fog történni, ahol a pénzügyi eszközök várhatóan nagyobb szerephez jutnak majd.

A pénzügyi eszközök kialakítása során figyelembe kell venni a meghatározott piaci hiányosságok pótlására vonatkozó igényt, a piaci jellemzőket (például a dinamizmus mértékét és a vállalatalapítás ütemét), valamint e terület, illetve más területek finanszírozási szükségleteit. A költségvetési előirányzatoknak a pénzügyi eszközök közötti elosztása a „Horizont 2020” keretprogram működése során kiigazítható a változó gazdasági feltételeknek megfelelően.

A tőkefinanszírozó eszköz, illetve a adósságfinanszírozó eszköz kkv-támogató kerete – a vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért program tőke- és adósságfinanszírozó eszközével együtt – két uniós pénzügyi eszköz részeként kerül végrehajtásra, amelyek tőke- és adósságfinanszírozást biztosítanak a kkv-k K+I-tevékenységéhez és növekedéséhez.

2.3.        A tevékenység nagy vonalakban

a)           A K+I-vel kapcsolatos adósságfinanszírozást biztosító pénzügyi eszköz: „uniós hitel- és garancianyújtás a kutatás és az innováció számára”

A cél az adósságfinanszírozás – hitelek, garanciák, viszontgaranciák, valamint az adósság- és kockázatfinanszírozás más formáinak – elérhetőbbé tétele a kockázatos beruházásokat igénylő kutatási és innovációs tevékenységekben részt vevő állami és magánszervezetek és köz-magán társulások számára ahhoz, hogy munkájuk gyümölcsöt hozzon. A hangsúly a kiválóság tekintetében nagy potenciállal rendelkező kutatás és innováció támogatásán lesz.

A végső kedvezményezettek potenciálisan a következők lesznek: bármilyen méretű jogalanyok, amelyek pénzt kölcsönözhetnek és fizethetnek vissza, valamint különösen az innovációs és gyors növekedési lehetőségekkel kecsegtető kkv-k; közepes piaci tőkeértékű cégek és nagy vállalatok; egyetemek és kutatóintézetek; a kutatási és innovációs infrastruktúra; köz-magán társulások; és a különleges rendeltetésű eszközök és projektek.

Az adósságfinanszírozó eszköz finanszírozása két fő elemből tevődik össze:

(1)     Keresletvezérelt finanszírozás: a hitel- és garancianyújtás a kérelmek beérkezési sorrendje szerint történik, és külön támogatásban részesülnek például a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű cégek. Ez az elem reagál a keresletvezérelt RSFF-hitelezés mennyiségének állandó és folyamatos növekedésére. A kkv-támogató keretből olyan tevékenységek részesülnek támogatásban, amelyek a K+F és/vagy az innováció területén működő kkv-k és más jogalanyok finanszírozáshoz jutását célozzák.

(2)     Célzott finanszírozás, amely a társadalmi kihívások kezelése, a versenyképesség fokozása, a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó inkluzív növekedés támogatása, valamint a környezeti és más közjavak biztosítása szempontjából létfontosságú szakpolitikákra és kulcságazatokra összpontosít. Ez az elem elősegíti, hogy az Európai Unió kellően kezelje az ágazati szakpolitikai célok kutatási és innovációs szempontjait.

b)           A K+I-vel kapcsolatos tőkefinanszírozást biztosító tőkefinanszírozó eszköz: „uniós tőkefinanszírozás a kutatás és az innováció számára”

A cél az európai kockázatitőke-piac hiányosságainak áthidalása, valamint saját tőke és kvázi-sajáttőke biztosítása az innovatív vállalkozásoknak az induló szakasztól a növekedési és expanziós szakaszig felmerülő fejlesztési és finanszírozási igényeik kielégítésére. A hangsúly arra fog helyeződni, hogy az eszköz elősegítse a „Horizont 2020” keretprogram és a kapcsolódó szakpolitikák céljainak elérését.

A megcélzott végső kedvezményezettek potenciálisan bármilyen méretű olyan vállalatok lesznek, amelyek innovációs tevékenységet végeznek vagy ilyen tevékenységbe fognak, valamint különösen az innovatív kkv-k és közepes piaci tőkeértékű cégek.

A tőkefinanszírozó eszköz a vállalatok működésének korai szakaszát érintő kockázatitőke-alapokra fog összpontosítani, amelyek kockázati tőkét és kvázi sajáttőkét (ezen belül mezzanine-tőkét) biztosítanak az egyes portfólió-vállalkozások számára. Az eszköznél arra is lesz lehetőség, hogy a vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért program növekedésösztönző tőkefinanszírozási eszközével együtt a vállalkozások expanziós és növekedési szakaszát érintő beruházásokat hajtson végre annak érdekében, hogy folyamatos támogatást biztosítson az induló és fejlődő vállalatok számára.

Az elsősorban keresletvezérelt tőkefinanszírozó eszköz portfólióalapú megközelítést fog alkalmazni, amelynek esetében a kockázatitőke-alapok és más közvetítők választják ki a befektetések célpontjait képező vállalatokat.

A versenyképességi és innovációs keretprogramon belül a pénzeszközöknek az ökoinnovációra történő elkülönítése során szerzett pozitív tapasztalatokra építve meghatározott szakpolitikai célok elérésének elősegítésére itt is sor kerülhet forráselkülönítésre.

Az indulástámogató keret – amely a vállalatoknak az induló és korai szakaszban nyújt támogatást – sajáttőke-befektetéseket tesz lehetővé többek között a tudástranszferrel foglalkozó szervezetekbe, az indulótőke-alapokba, a határokon átnyúló indulótőke-alapokba, „üzleti angyal” társbefektetési eszközökbe, a szellemi tulajdont képviselő eszközökbe, a szellemi tulajdonjogokkal való kereskedelemre szolgáló platformokba, valamint a vállalatok működésének korai szakaszában szükséges kockázati tőkét nyújtó alapokba.

A növekedéstámogató keret – a vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért program növekedésösztönző tőkefinanszírozási eszközével együtt – a vállalatok expanziós és növekedési szakaszát érintő beruházásokat fog végrehajtani, beleértve a határokon átnyúló tevékenységgel jellemzett „alapok alapjába” való befektetéseket és a kockázatitőke-alapokba való befektetéseket, amelyek többségénél az Európa 2020 célkitűzéseinek támogatása a központi téma.

3.           innováció a kis- és középvállalkozásoknál

3.1         Különös célkitűzés

A különös célkitűzés a növekedés ösztönzése a kkv-k innovációs tevékenységének fokozásával, valamint a kkv-knál az innovációs ciklus egészének és az innováció minden típusának vonatkozásában felmerülő különféle innovációs igények fedezésével, aminek köszönhetően gyorsabban növekedő, nemzetközileg is tevékeny kkv-k jönnek létre.

Figyelembe véve a kkv-knak az európai gazdaságban betöltött központi szerepét, a kkv-kban végrehajtott kutatás és innováció kulcsfontosságú lesz a versenyképesség növeléséhez, a gazdasági növekedés fellendítéséhez és a munkahelyteremtéshez, valamint mindezek által az Európa 2020 stratégia és különösen az annak részét képező, „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés céljainak megvalósításában.

A kkv-k azonban – a gazdaságban és foglalkoztatásban betöltött fontos szerepük, illetve jelentős innovációs potenciáljuk ellenére – méretbeli gondokkal küzdenek a nagyobb fokú innováció és versenyképesség elérésében. Habár az induló vállalkozások számát tekintve Európa és az Amerikai Egyesült Államok között nincs nagy különbség, az USA-beli kkv-khoz képest az európai kkv-k sokkal nehezebben válnak nagyvállalatokká. Még nagyobb nyomás alá helyezi őket a nemzetközivé vált üzleti környezet, ahol az értékláncok egyre szorosabban összekapcsolódnak. A kkv-knak fokozniuk kell innovációs kapacitásukat. Gyorsabban és nagyobb mennyiségben kell új ismereteket és üzleti ötleteket, létrehozniuk és átvenniük, majd kereskedelmileg hasznosítaniuk ahhoz, hogy versenyben maradjanak a gyorsan fejlődő globális piacokon. A kihívás abban áll, hogy ösztönöznünk kell az innovációs tevékenységet a kkv-kban, ami által versenyképességük és növekedésük is lendületet kap.

A javasolt cselekvések arra irányulnak, hogy kiegészítsék a vállalkozásokra irányuló nemzeti és regionális innovációs politikákat és programokat, elősegítsék a kkv-k és az innovációs terület más fontos szereplői közötti együttműködést, áthidalják a kutatás-fejlesztés és a sikeres piaci bevezetés között húzódó szakadékot, biztosítsák – a keresletoldali intézkedéseket is beleértve – az üzleti innovációnak kedvező környezet kialakítását, valamint hogy – az innovációs folyamatok változó jellegére is figyelemmel – támogassák az új technológiákat, piacokat és üzleti modelleket.

Az ágazatspecifikus uniós szakpolitikákkal, nevezetesen a vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért programmal, illetve a kohéziós politikához kapcsolódó alapokkal szoros kapcsolatokat kell majd kialakítani a szinergiák és a koherens megközelítés biztosítására.

3.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A kkv-k az innováció motorjai azon képességüknél fogva, hogy új ötleteket gyorsan és hatékonyan sikeres üzletté alakítanak. A tudás terjesztésének nélkülözhetetlen eszközei, mivel a kutatási eredményeket elérhetővé teszik a piac számára. Az utóbbi húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy az innovatív kkv-k erőfeszítéseinek hála egész ágazatok újultak meg, illetve új iparágak születtek. A gyorsan növekvő vállalkozások létfontosságúak a feltörekvő iparágak fejlődéséhez, valamint azoknak a strukturális változásoknak a felgyorsításához, amelyekre Európának szüksége van ahhoz, hogy tudásalapú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá váljon, amelyet fenntartható növekedés és a minőségi munkahelyek jellemeznek.

A kkv-k a gazdaság valamennyi ágazatában jelen vannak. Az európai gazdaságban nagyobb a szerepük, mint más térségekben, például az Amerikai Egyesült Államokban. Bármilyen típusú kkv lehet innovatív. Ösztönözni és bátorítani kell őket arra, hogy befektessenek a kutatásba és az innovációba. Az ilyen befektetéseknek elvileg képessé kell tenniük a kkv-kat arra, hogy kihasználják a belső piac és az európai kutatási térség teljes innovatív potenciálját és új üzleti lehetőségeket teremtsenek Európában és azon kívül, valamint hogy hozzájáruljanak a legfontosabb társadalmi kihívások megoldásához.

Az uniós kutatásban és innovációban való részvétel erősíti a kkv-k K+F és technológiai képességeit, valamint fokozza képességüket az új ismeretek létrehozására, felvételére és használatára, javítja az új megoldások gazdasági kiaknázásának hatékonyságát, serkenti a termékek, szolgáltatások és üzleti modellek területén folyó innovációt, előmozdítja az üzleti tevékenységet a nagyobb piacokon és nemzetközivé teszi a kkv-k tudáshálózatait. A megfelelő innovációkezelő rendszerrel rendelkező kkv-k, amelyek így gyakran külső szakértelmet és képességeket vesznek igénybe, teljesítményben felülmúlják a többi kkv-t.

A kkv-k innovációs stratégiájának fontos elemét képezi határokon átnyúló együttműködés, amelynek segítségével leküzdhetik a méretükkel összefüggő egyes gondokat, mint például a technológiai és tudományos kompetenciákhoz és az új piacokhoz való hozzáférés. A kkv-k hozzájárulnak ahhoz, hogy az ötletekből nyereség és vállalati növekedés váljon, valamint segítségükkel megnőnek a kutatásra és az innovációra irányuló magánberuházások.

A regionális és nemzeti kutatási és innovációs programok, amelyeket gyakran az európai kohéziós politika támogat, nélkülözhetetlenek a kkv-k előmozdításában. A kohéziós politika alapjainak különösen fontos szerepe lesz a kapacitások kiépítésén keresztül, illetve azáltal, hogy a kkv-k előtt megnyitják a kiválósághoz vezető utat olyan, kiváló projektek kifejlesztése céljából, amelyek a „Horizont 2020” keretprogramon belül finanszírozásért versenghetnek. Mindazonáltal csupán néhány nemzeti és regionális program biztosít finanszírozást a kkv-k által folytatott transznacionális kutatási és innovációs tevékenységnek, és az innovatív megoldások vagy a határokon átnyúló innovációtámogató szolgáltatások uniós szintű terjesztésének és alkalmazásának. A kihívás abban áll, hogy a kkv-knak tematikus szempontból nyitott támogatást biztosítsunk a vállalatok innovációs stratégiáiba illeszkedő nemzetközi projektek megvalósításához. Az uniós szintű cselekvések tehát szükségesek a nemzeti, illetve regionális szinten végrehajtott tevékenységek kiegészítéséhez, hatásuk fokozásához, valamint ahhoz, hogy megnyíljanak a kutatás- és innovációtámogatási rendszerek.

3.3.        A tevékenység nagy vonalakban

a)           A kkv-támogatás fősodorba való bevonása

A kkv-k a „Horizont 2020” keretprogram minden egyes részében támogatást kapnak. Ennek érdekében egy célra rendelt kkv-eszköz az innovációs ciklus egészére kiterjedő, több szakaszból álló, zökkenőmentes támogatást fog biztosítani. A kkv-eszköz révén minden olyan innovatív kkv támogatásban fog részesülni, amely erősen törekszik a fejlődésre, a növekedésre és a nemzetközivé válásra. Támogatásban minden típusú innováció részesülhet, beleértve a szolgáltatásokat, a nem technológiai és a társadalmi innovációkat. A cél a kkv-k innovációs potenciáljának fejlesztése és kiaknázása azáltal, hogy kitöltjük a korai szakaszban végrehajtott nagy kockázatú kutatás és innováció finanszírozásában keletkezett rést, valamint ösztönözzük az innovációt és fokozzuk a kutatási eredmények magánszektorban történő forgalmazását.

A társadalmi kihívásokra és az alap- és ipari technológiák területén kivívott vezető szerepre vonatkozó különös célkitűzések mindegyike alkalmazni fog célra rendelt kkv-eszközt, és e célra forrásokat is elkülönítenek majd.

b)           Támogatás kutatásintenzív kkv-knak

A cél a piacorientált innováció előmozdítása a K+F területén tevékeny kkv-kban. Külön cselekvés irányul majd a csúcstechnológiai ágazatokban tevékenykedő kutatásintenzív kkv-kra, amelyek a jelek szerint képesek kereskedelmileg hasznosítani a kutatási projektek eredményeit.

c)           A kkv-k innovációs kapacitásának növelése

Különösen a kkv-k innovációs kapacitásának növelése érdekében a „Horizont 2020” keretprogram egészében támogatásban fognak részesülni a kkv-kra vonatkozó különintézkedések végrehajtását és kiegészítését elősegítő cselekvések.

d)           A piacorientált innováció támogatása

A piacorientált innováció támogatása abból a célból, hogy az innovációhoz és a különösen az innovatív kkv-k növekedését gátló tényezők kezeléséhez szükséges keretfeltételek javuljanak.

III. RÉSZ TÁRSADALMI KIHÍVÁSOK

1.           egészség, demográfiai változások és jólét

1.1.        Különös célkitűzés

A különös célkitűzés minden ember élethosszig tartó egészségének és jólétének javítása.

Az egészségben és jólétben töltött élet, a magas színvonalú és gazdasági szempontból fenntartható egészségügyi- és ellátórendszerek, a munkahely-teremtés és a növekedés mind olyan célok, amelyeket az e területen folyó kutatás és innováció támogatásával az EU el kíván érni, és amelyek nagyban hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia megvalósulásához.

Az uniós társadalombiztosítási és egészségügyi rendszerek költségei folyamatosan növekednek, az ellátási és megelőzési intézkedések valamennyi korcsoportban egyre többe kerülnek, a 65 évesnél idősebb európai polgárok száma a 2008-as 85 millióról 2060-ig várhatóan 151 millióra, a 80 évesnél idősebbeké pedig ugyanebben az időszakban 22 millióról 61 millióra fog emelkedni. Az e jelenségekhez kapcsolódó költségeket csökkenteni kell, illetve bizonyos korlátok között kell tartani, hogy ne jelentsenek elviselhetetlenül magas terhet: ehhez részben az szükséges, hogy minden polgár egészségben és jólétben élhesse le életét, ami pedig a betegségek és a fogyatékosságok hatékony megelőzésének, gyógyításának és kezelésének függvénye.

Az olyan krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák, a cukorbetegség, a mentális és idegrendszeri betegségek, a túlsúly és az elhízás, valamint a képességcsökkenés különböző formái nagy mértékben felelősek a fogyatékosságokért, a rossz egészségi állapotért és a korai halálozásért, emellett súlyos társadalmi és gazdasági költségekkel is járnak.

A szív- és érrendszeri megbetegedések az Unióban évente több mint 2 millió ember haláláért felelősek, a gazdaság számára pedig 192 milliárd EUR-t meghaladó költséget jelentenek, miközben a 45­–64 év közöttiek esetében minden negyedik haláleset hátterében a rák áll. Az Unióban több mint 27 millió cukorbeteg él, az agyi rendellenességek (beleértve többek között a szellemi egészséget fenyegető betegségeket is) a becslések szerint 800 milliárd EUR költséget okoznak. A környezeti, életstílusbeli, társadalmi és gazdasági tényezők az említett betegségek közül számosnak a kialakulásában fontos szerepet játszanak: becslések szerint az összes betegség akár egyharmada ezeknek tudható be.

A fertőző betegségek (köztük a HIV/AIDS, a gümőkór és a malária) globális problémát jelentenek: ezekre vezethető vissza a világszinten betegség miatt elvesztett 1,5 millió életév 41%-a, amelyből 8% Európára jut. Fel kell készülni továbbá az újonnan fellépő járványokra és az antimikrobiális gyógyszerekkel szembeni rezisztencia fokozódására.

Mindeközben a gyógyszer- és vakcinafejlesztési eljárások költségei egyre nőnek, hatékonyságuk pedig csökken. Megoldást kell találnunk az egészségügyben fennálló egyenlőtlenségekre és valamennyi európai polgár számára biztosítanunk kell a hatékony és szakszerű ellátáshoz való hozzájutást az egészségügyi rendszerekben.

1.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A betegségek és a fogyatékosságok nem maradnak meg egy-egy ország határain belül. Az európai szinten zajló megfelelő kutatási és innovációs tevékenység kulcsszerephez juthat és ahhoz is kell jutnia a felvázolt kihívások kezelésében, elősegítheti, hogy minden ember egészségesebben és nagyobb jólétben éljen, és élenjáróvá teheti Európát az egészséggel és a jóléttel kapcsolatos innováció gyors ütemben növekedő globális piacain.

A kihívásokra adott válasz nem csak attól függ, hogyan teljesítünk az egészséggel, a betegségekkel, a fogyatékosságokkal, az ember növekedésével és öregedésével (ezen belül a várható élettartammal) kapcsolatos alapvető ismereteink javítását célzó kutatások terén, hanem attól is, hogy miként tudjuk az új és a már meglévő tudást zökkenőmentesen és széles körben innovatív, igényekre szabható és hatékony termékekre, stratégiákra, beavatkozásokra és szolgáltatásokra váltani. Mivel a felvázolt problémák nem csak Európában, hanem – sok esetben – világszinten tartósan fennálló kihívást jelentenek, megoldásuk több tudományágat átfogó, vegyes összetételű szakértői csoportok közötti, hosszú távú, összehangolt támogatást élvező együttműködést követel meg.

A kihívás összetettsége és elemeinek kölcsönös egymásra utaltsága okán európai szintű fellépésre van szükség. Számos olyan megközelítés, eszköz és technológia létezik, amely a szóban forgó kihíváshoz kapcsolódó kutatási és innovációs területek legtöbbjén alkalmazható, és amelynek használata leghatékonyabban uniós szinten segíthető elő. Ezek között említhető a hosszú időszakot felölelő kohors vizsgálatok és klinikai vizsgálatok végzése, az „-omika” végződésű technológiák klinikai alkalmazása vagy az IKT-alkalmazásoknak az egészségügyi ellátásban való hasznosítása, vagyis az e-egészségügy. A népesség egyes konkrét csoportjainak igényei szintén integrált megközelítést alkalmazva elégíthetők ki a leghatékonyabban, például a betegcsoportra és/vagy személyre szabott gyógyászat fejlesztése, a ritka betegségek kezelése, és az életvitelt segítő, illetve az önálló életvitelt lehetővé tevő megoldások biztosítása révén.

Az uniós szintű fellépések hatásának maximalizálása érdekében a kutatási és innovációs tevékenységek teljes spektruma támogatáshoz fog jutni: az alapkutatástól kezdve az ismeretek nagyszabású, magánberuházásokat mozgósító kísérleti és demonstrációs tevékenységek során való hasznosításán keresztül az új termékek, szolgáltatások, igényekhez igazítható – és szükség esetén interoperábilis és meghatározott szabványok és/vagy közös iránymutatásokon alapuló – megoldások közbeszerzéséig és a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéséig. Az európai szintű, összehangolt fellépés hozzá fog járulni az EKT folyamatos fejlődéséhez, és szükség szerint kapcsolódni fog az „Egészségügy a növekedésért” program és az aktív és egészséges időskor kérdéskörével foglalkozó európai innovációs partnerség keretében kidolgozásra kerülő tevékenységekhez.

1.3.        A tevékenységek nagy vonalakban

A szilárd tudományos bizonyítékokon alapuló, hatékony egészségfejlesztés hozzájárul a betegségek megelőzéséhez, növeli az emberek jólétét, és egyben költséghatékony is. Az egészségfejlesztés és a betegségek megelőzése az egészséget befolyásoló tényezők megismerésén, a hatékony megelőzési eszközök, köztük az oltások rendelkezésre állásán, a hatékony egészségügyi és járványfelügyeleti programokon, a betegségekre való felkészültségen, valamint a hatékony szűrőprogramokon is múlik.

A betegségek, a fogyatékosságok és a csökkent képességek megelőzésének, gondozásának és gyógyításának sikerét nagyban befolyásolják az őket meghatározó tényezőkkel és okokkal, folyamatokkal és hatásokkal, valamint a jó egészségi állapotot és a jólétet előmozdító tényezőkkel kapcsolatos alapvető ismeretek. Az ezekkel kapcsolatos adatok hatékony terjesztése és nagy léptékű kohors vizsgálatokkal való összekapcsolása szintén alapvető fontosságú, csakúgy, mint a kutatási eredmények klinikai alkalmazási módokká való alakítása, különösen klinikai vizsgálatok végzése révén.

A népesség öregedésével a betegségek és a fogyatékosságok egyre nagyobb terhet jelentenek, és ez további követelményeket támaszt az egészségügyi és társadalombiztosítási szektorral szemben. Ahhoz, hogy az emberek minden életkorban továbbra is hatékony egészségügyi és társadalombiztosítási ellátásban részesülhessenek, erőfeszítéseket kell tenni a megelőzéssel és a gyógyítással kapcsolatos döntéshozatal javítása, az egészségügyi és társadalombiztosítási szektorban bevált legjobb gyakorlatok azonosítása, illetve ezek terjesztésének elősegítése érdekében, valamint ösztönözni kell az integrált ellátást és azon technológiai, szervezési és társadalmi újítások széles körben való térnyerését, amelyek – különösen az idős emberek és a fogyatékkal élők számára – lehetővé teszik, hogy aktívak és önállóak maradjanak. Mindez hozzájárul ezen társadalmi csoportok fizikai, szociális és mentális jóllétének növeléséhez és meghosszabbításához.

A felvázolt tevékenységek mindegyikét úgy kell megvalósítani, hogy a kutatási és innovációs ciklus minden szakasza támogatásban részesüljön és ennek során erősödjön az Unióban működő iparágak versenyképessége, illetve új piaci lehetőségek nyíljanak.

A specifikus tevékenységek különösen a következőket célozzák: az egészséget befolyásoló (köztük a környezettel és az éghajlatváltozással kapcsolatos) tényezők megismerése, az egészségfejlesztés és a betegségmegelőzés javítása; a betegségek megértése és a diagnosztizálás javítása; hatékony szűrőprogramok kidolgozása, a megbetegedésre való hajlam felmérésének javítása; a felügyelet és a felkészültség fokozása; hatékonyabb védőoltások kifejlesztése; a számítógépes (úgynevezett „in silico”) gyógyászat alkalmazása a betegségek kezelésének és előrejelzésének javítása érdekében; a betegségek gyógyítása; a klinikai gyakorlat során szerzett ismeretek innovatív, igényekre szabható tevékenységekké való alakítása; az egészséggel kapcsolatos adatok hatékonyabb felhasználása; az aktív időskor, az önálló életvitel és az életvitelt segítő megoldások alkalmazásának elősegítése; az egyének arra való bátorítása, hogy egészségükkel kapcsolatban felelős döntéseket hozzanak; az integrált ellátás ösztönzése; a politikai döntéshozatalt és a szabályozás iránti igényeket támogató tudományos eszközök és módszerek javítása; végül az egészségügyi rendszerek hatékonyságának és eredményességének optimalizálása, illetve az egyenlőtlenségek csökkentése tudományosan megalapozott döntéshozatal, a bevált gyakorlatok terjesztése, valamint az innovatív technológiák és megközelítések alkalmazása révén.

2.           Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság

2.1         Különös célkitűzés

A különös célkitűzés elegendő mennyiségű biztonságos és jó minőségű élelmiszer és egyéb bioalapanyagú termék rendelkezésre állítása: ehhez termelékeny és erőforrás-hatékony elsődleges termelési rendszereket kell kifejleszteni, meg kell erősíteni a hozzájuk kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokat, valamint versenyképes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású ellátási láncokat kell létrehozni. Mindez fel fogja gyorsítani a fenntartható európai biogazdaságra való áttérést.

Az elkövetkezendő évtizedekben Európának számos kihívással kell szembenéznie: fokozódni fog a korlátozottan és véges mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrások iránti verseny, az éghajlatváltozás hatással lesz különösen az elsődleges termelési rendszerekre (mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat és akvakultúra), Európa és a világ gyarapodó népességét pedig fenntartható, biztonságos és elegendő mennyiségű élelmiszerrel kell ellátni. A 2050-ig 9 milliárd főre duzzadó népesség ellátáshoz becslések szerint a világon 70%-kal több élelmiszerre lesz szükség. Az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 10%-a a mezőgazdasághoz köthető, és miközben Európában a mezőgazdasági tevékenységekből származó kibocsátás csökken, világszinten 2030-ig várhatóan 20%-kal fog nőni. Európának emellett olyan feltételek mellett kell elegendő mennyiségű nyersanyagot, energiát és ipari terméket biztosítania és versenyképességét fenntartania, hogy a fosszilis szenet tartalmazó erőforrások mennyisége csökken (a kőolaj kitermelése és a cseppfolyós gáz előállítása 2050-re várhatóan mintegy 60%-kal visszaesik). A biohulladék – a benne rejlő potenciálisan magas hozzáadott-érték ellenére – hatalmas problémát és költséget jelent (becsült mennyisége az Unióban évente 138 millió tonna, melynek 40%-a hulladéklerakókba kerül). A fejlett országokban előállított élelmiszereknek becslések szerint 30%-a a szemétbe kerül. Komoly változások szükségesek ahhoz, hogy ezt az értéket az Unióban 2030-ig 50%-kal csökkentsük.[26] Az állat- és növénybetegségeket, illetve kártevő-fertőzéseket, köztük a zoonózist és az élelmiszerek útján terjedő kórokozókat nem tartóztatják fel az országhatárok. Nemzeti szintű megelőzési intézkedésekre is szükség van, de az uniós fellépés is alapvető fontosságú az egységes piac végső ellenőrzéséhez és hatékony működéséhez. A kihívás sokrétű, és számos, egymással szorosan összefüggő területet érint, ezért többféle megközelítést igényel.

A biztonságos és egészséges élelmiszerek, a bioanyagok, a bio-üzemanyagok és a bioalapanyagú, a fogyasztási cikkektől az alapvegyszerekig terjedő termékek iránti piaci igény kielégítéséhez egyre több biológiai forrás szükséges. Az ezek előállításához szükséges szárazföldi és vízi ökoszisztémák kapacitása azonban véges, miközben kiaknázásukért számos ágazat verseng egymással és használatuk sem mindig optimális, miként ezt a talajban lévő kötött szén és ezáltal a talaj termőképességének súlyos mértékű csökkenése is bizonyítja. A mezőgazdasági földterületek, az erdők, a tengerek és az édesvizek nyújtotta ökoszisztéma-szolgáltatásokat nagy mértékben lehetne tovább erősíteni: ehhez azonban az agronómiai és környezetvédelmi szempontok érvényesülésére van szükség a fenntartható termelés során.

A biológiai forrásokban és az ökoszisztémákban rejlő lehetőségek kiaknázása fenntarthatóbb, hatékonyabb és integráltabb módon is történhet. Jobban lehetne hasznosítani például az erdőkből származó biomasszát, valamint a mezőgazdasági, vízi, ipari vagy akár a települési hulladék-áramokat.

Alapvetően elmozdulásra van szükség a biológiai források optimális felhasználása és újrahasznosítása, valamint olyan fenntartható elsődleges termelési és feldolgozási eljárások felé, amelyekkel minimalizált alapanyag-bevitel, környezeti hatás és üvegházhatásúgáz-kibocsátás mellett több élelmiszert és bioalapanyagú terméket lehet előállítani, javulnak az ökoszisztéma-szolgáltatások, nincs hulladékkibocsátás és megfelelő társadalmi értékek jönnek létre. Ennek megvalósulásához elengedhetetlen, hogy Európában és azon túl is együttműködés jöjjön létre a kutatás és az innováció terén.

2.2         Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat és a bioalapú iparágak a biogazdaság gerincét alkotják. Ez az ágazat nagy és gyorsan növekvő, becslések szerint több mint kétezer milliárd EUR értékű piacot jelent, 20 millió munkahelyet biztosít és 2009-ben az Unió teljes foglalkoztatottságának 9%-át tette ki. Az e társadalmi kihívással kapcsolatos kutatásba és innovációba történő beruházások hozzásegítik Európát, hogy vezető szerepre tegyen szert az érintett piacokon, és hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia, azon belül is az „Innovatív Unió” és az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezések céljainak eléréséhez.

Egy teljes mértékben működőképes európai biogazdaság – amely a szárazföldi és vízi környezetből származó erőforrások fenntartható termelését, azok élelmiszerré, bioalapanyagú termékekké és energiává való átalakítását, valamint a kapcsolódó közjavakat foglalja magában – magas európai uniós hozzáadott értéket hoz létre. A biogazdaság, amennyiben sikerül fenntartható módon kezelni, mérsékelheti az elsődleges termelés, illetve az ellátási lánc egészének környezeti hatásait. Növelheti ezen ágazatok versenyképességét, és munkahelyeket, illetve üzleti lehetőségeket teremthet a vidéki területeken és a part menti térségekben. Az élelmezésbiztonsággal, a fenntartható mezőgazdasággal és a biogazdaság egészével kapcsolatos kihívások Európát és a világot egyaránt érintik. Az uniós szintű fellépések nyomán klaszterek jöhetnek létre, így biztosítva az egyes tagállamok által önállóan vagy közösen végrehajtott erőfeszítések kiegészítéséhez szükséges támogatottság és kritikus tömeg elérését. A többszereplős fellépés révén biztosítható a kutatók, a vállalkozások, a mezőgazdasági és egyéb termelők, a tanácsadók és a végfelhasználók közötti, egymást kölcsönösen serkentő kapcsolatokat. Az uniós szintű fellépés továbbá ahhoz is szükséges, hogy a kihívások kezelése az egyes ágazatokban egységes módon történjen, és szorosan kötődjön a kapcsolódó uniós szakpolitikákhoz. A kutatás és innováció uniós szinten való koordinációja Unió-szerte ösztönözni és gyorsítani fogja a szükséges változások megvalósítását.

A kutatás és az innováció az uniós szakpolitikáknak és azok célkitűzéseinek széles skálájához kapcsolódik: ide tartoznak a közös agrárpolitika (és különösen a vidékfejlesztési politika), a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal foglalkozó európai innovációs partnerség, a közös halászati politika, az integrált tengerpolitika, az európai éghajlat-változási program, a vízügyi keretirányelv, a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv, az erdészeti cselekvési terv, a talajvédelmi tematikus stratégia, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig szóló uniós stratégia, az európai stratégiai energiatechnológiai terv, az EU ipari és innovációs szakpolitikái, illetve külső és fejlesztési segélyezési politikái, a növény-egészségügyi stratégiák, az állategészségügyi és állatjóléti stratégiák, végül a környezet és az egészség védelmére, a biztonságra, az erőforrás-hatékonyság és az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés előmozdítására, valamint a hulladék mennyiségének csökkentésére irányuló szabályozási keretek. Amennyiben a kutatás és az innováció jobban beépül az uniós szakpolitikákba, az nagy mértékben növelni fogja azok európai hozzáadott értékét, multiplikátor hatást fejt ki, növeli a kutatás és az innováció társadalmi jelentőségét, és elősegíti a termőfölddel, a tengerekkel és az óceánokkal való fenntartható gazdálkodás és a bioalapú piacok továbbfejlesztését.

A biogazdasághoz kapcsolódó uniós szakpolitikák támogatása, valamint a kutatás és az innováció irányítása és nyomon követése céljából társadalmi-gazdasági kutatásokra és előre mutató fellépésekre kerül sor a biogazdasági stratégia terén: ezen belül mutatók, adatbázisok, modellek, előrejelzések kerülnek kidolgozásra és hatásvizsgálatok készülnek a különféle kezdeményezések gazdasági, társadalmi és környezeti hatásairól.

A társadalmi és gazdasági előnyökre összpontosító, problémaorientált fellépést, valamint a biogazdasághoz kapcsolódó ágazatok és piacok korszerűsítését több tudományágat érintő kutatások támogatják majd, ez pedig serkenti az innovációt és új gyakorlatok, termékek és eljárások megjelenéséhez vezet. Az említett fellépés az innovációt átfogó módon közelíti meg: számos területre kiterjed a technológiai, nem technológiai, szervezési és társadalmi innovációtól az új üzleti modelleken át a márkafejlesztésig és a szolgáltatásokig.

2.3         A tevékenységek nagy vonalakban

a)           Fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás

A cél az, hogy elegendő mennyiségű élelmiszer, takarmány, biomassza és egyéb nyersanyag álljon rendelkezésre, és eközben megőrizzük a természeti erőforrásokat, erősítsük az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, alkalmazkodjunk az éghajlatváltozáshoz és enyhítsük annak hatásait. A tevékenységek a fenntarthatóbb, nagyobb termelékenységű, erőforrás-hatékony (ezen belül alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó) és ellenállóképes mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerek előmozdítására, és ezzel párhuzamosan a vidéki területek fejlődését előmozdító szolgáltatások, koncepciók és politikák kidolgozására irányulnak.

b)           Fenntartható és versenyképes agrár-élelmiszeripari ágazat a biztonságos élelmiszerek és az egészséges táplálkozás szolgálatában

A cél a polgárok biztonságos, egészséges és megfizethető árú élelmiszerek iránti igényének kielégítése, az élelmiszerek és takarmányok előállításának és forgalmazásának fenntarthatóbbá tétele, valamint az élelmiszer-ágazat versenyképességének növelése. A tevékenységek célja, hogy mindenki egészséges és biztonságos élelmiszerhez jusson, a fogyasztók megalapozott döntéseket hozzanak, és teret nyerjenek az olyan versenyképes élelmiszer-feldolgozási módszerek, amelyek kevesebb nyersanyagot használnak fel, és kisebb a melléktermék-, hulladék- és üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk.

c)           Az élő vízi erőforrásokban rejlő lehetőségek kiaknázása

A cél az élő vízi erőforrások fenntartható módon való kiaknázása, és ezáltal az európai óceánokból és tengerekből származó társadalmi és gazdasági előnyök maximalizálása. A tevékenységek középpontjában egyrészről az áll, hogy fenntartható és környezetbarát halászati formák kialakítása és versenyképes európai akvakultúra-ágazat létrehozása révén a halászat optimális mértékben járuljon hozzá az élelmezésbiztonsághoz, másrészről az, hogy a biotechnológiák alkalmazásával a tengerészeti ágazatban zajló innováció révén elő lehessen mozdítani a tengeri ágazatokban az intelligens, fenntartható növekedést (más néven a „kék növekedést”).

d)           Fenntartható és versenyképes bioalapú iparágak

A cél az alacsony széndioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony, fenntartható és versenyképes bioalapú iparágak előmozdítása Európában. A tevékenységek középpontjában a hagyományos ipari folyamatok és termékek erőforrás- és energiahatékony bioalapú folyamatokká és termékekké való átalakítása és ezáltal a biogazdaság előmozdítása, az elsődleges termelésből származó biomassza, a biohulladék és a bioalapú iparágakból származó melléktermékek hasznosítása és ily módon az integrált biofinomítók fejlesztése, valamint a szabványosítási, szabályozási és demonstrációs/kísérleti és egyéb tevékenységeken keresztül új piacok nyitása áll, figyelembe véve mindeközben a biogazdaság által a földhasználatra és a földhasználat-változásra gyakorolt hatásokat.

3.           biztonságos, tiszta és hatékony energia

3.1.        Különös célkitűzés

A különös célkitűzés egy megbízható, fenntartható és versenyképes energiarendszerre való áttérés, tekintettel a fokozódó erőforráshiányra, a növekvő energiaigényre és az éghajlatváltozásra.

Az Európai Unió 2020-ig 20%-kal, 2050-ig pedig 80–95%-kal kívánja csökkenteni üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A tervek szerint 2020-ban a végfelhasználói energiafogyasztás 20%-át a megújuló energiaforrások fednék le. Mindezt kiegészíti egy 20%-os energiahatékonysági célkitűzés. Ezek a célok csak az energiarendszer teljes felülvizsgálatával érhetők el, amelynek alacsony szén-dioxid kibocsátási profillal, energiaellátási biztonsággal és megfizethetőséggel kell együtt járnia, egyúttal pedig erősíteni kell az európai gazdasági versenyképességet is. Európa egyelőre távol áll ezeknek az átfogó céloknak a megvalósulásától. Az európai energiarendszer 80%-a még a fosszilis tüzelőanyagokra épül, az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 80%-áért pedig az ágazat felel. Évente a bruttó hazai termék (GDP) 2,5%-át költjük energiaimportra, és ez az arány vélhetően növekedni fog. 2050-re ez a tendencia teljes olaj- és gázbehozatali függőséghez vezethet. Az energia világpiaci árának ingadozása és az ellátásbiztonságot érintő gondok miatt az európai ágazati szereplők és fogyasztók jövedelmük mind nagyobb hányadát fordítják energiára.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve[27] egyértelművé teszi, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás célzott csökkentését elsősorban az Unió területén kell elérni. Ehhez 2050-ig az energia-ágazatban több mint 90%-kal, az iparban több mint 80%-kal, a közlekedési ágazatban legalább 60%-kal, a lakossági felhasználás és a szolgáltatások terén pedig mintegy 90%-kal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.

E csökkentési célok eléréséhez jelentős beruházásokra van szükség a hatékony, megbízható, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák és szolgáltatások kutatása, fejlesztése, demonstrációja és piaci megjelenítése terén. A beruházásoknak megfelelően ki kell egészülniük nem technológiai megoldásokkal is, a kínálati és a keresleti oldalon egyaránt. Mindezen intézkedéseket egy alacsony szén-dioxid-kibocsátásra irányuló, integrált szakpolitikának kell felölelnie, amely érinti a kulcsfontosságú alaptechnológiákat, különösen az IKT-megoldásokat és a korszerű gyártást és feldolgozást, valamint a fejlett anyagokat. A cél egyrészt hatékony, az európai és a világpiacon széles körben teríthető energiaipari technológiák és szolgáltatások kialakítása, másrészt egy olyan intelligens keresletoldali gazdálkodás megteremtése, amelynek alapját nyílt és átlátható energiakereskedelmi piac és intelligens energiahatékonysági gazdálkodási rendszerek képezik.

3.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

Költségek és megbízhatóság tekintetében az új technológiáknak és megoldásoknak versenyképeseknek kell lenniük a hagyományos üzemeltetőket és technológiákat felvonultató, magas szinten optimalizált energiarendszerekkel. A kutatás és fejlesztés szerepe megkerülhetetlen abban, hogy a tisztább, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és hatékonyabb új energiaforrásokat kereskedelmi szempontból a szükséges mértékben vonzóvá lehessen tenni. Sem az ágazat, sem az egyes tagállamok önmagukban nem képesek azon költségek és kockázatok elviselésére, amelyeknek legfőbb okait (áttérés az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra, megfizethető és biztonságos energiaszolgáltatás) piacon kívüli tényezők jelentik.

E fejlődés felgyorsítása uniós szintű stratégiai megközelítést igényel, amely magában foglalja az épületek, a szolgáltatások, a közlekedés és az ipari értékláncok energiaellátását, energiaigényét és energiafelhasználását. Mindez a források – köztük a kohéziós politika körébe tartozó alapok – összehangolását teszi szükségessé Unió-szerte, mindenekelőtt az intelligens specializációra irányuló nemzeti és regionális stratégiák, a kibocsátáskereskedelmi rendszerek, a közbeszerzések és egyéb pénzügyi mechanizmusok révén. Szükség van továbbá a megújuló energiaforrásokat és az energiahatékonyságot érintő szabályozási és végrehajtási szakpolitikákra, valamint a nem technológiai akadályok lebontását szolgáló testre szabott technikai segítségnyújtásra és kapacitásbővítésre is.

Ilyen stratégiai koncepciót az európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) kínál. A SET-terv hosszú távú menetrendet határoz meg azon főbb innovációs szűk keresztmetszetek kezeléséhez, amelyekkel az energiaipari technológiai vállalkozások a felderítőkutatási, a kutatási-fejlesztési, a koncepcióigazolási és a demonstrációs szakaszban szembesülni kénytelenek, amikor tőkét keresnek nagyléptékű és újfajta projektjeik finanszírozásához vagy a piaci bevezetésre irányuló folyamat megindításához.

A SET-terv végrehajtásához szükséges források teljes becsült összege a következő 10 évben évi 8 milliárd EUR.[28] Ez messze meghaladja az egyes tagállamok vagy a kutatási és ágazati szereplők kapacitását. Uniós szintű kutatási és innovációs beruházásokra van szükség, amelyeket a közös végrehajtás, valamint a kockázatok és kapacitások megosztása révén erőforrásaink egész Európára kiterjedő mozgósításával ötvözünk. Az energiaipari kutatás és innováció uniós finanszírozása ily módon kiegészíti a tagállami fellépéseket, és azokra az intézkedésekre összpontosít, amelyek – azon túl, hogy egyértelmű uniós hozzáadott értéket képviselnek – képesek jelentősen mobilizálni a nemzeti erőforrásokat. Az uniós szintű cselekvés ezen kívül az egyes tagállamok kapacitását meghaladó, magas kockázatú, költségigényes, hosszú távú programok támogatására, a beruházási kockázatokat csökkentő erőfeszítések egyesítésére (például olyan nagyléptékű tevékenységek tekintetében, mint az ipari demonstrációs projektek) és az európai szintű, interoperábilis energiaipari megoldások kifejlesztésére irányul.

Az európai energiapolitika kutatási és innovációs pillérét képező SET-terv végrehajtása elő fogja segíteni az Unió ellátásbiztonságát és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérését, támogatni fogja a kutatási és innovációs programok összekapcsolását a transzeurópai és regionális energiainfrastruktúra-beruházásokkal, és növelni fogja a beruházási hajlandóságot a hosszú futamidejű, jelentős technológiai és piaci kockázatú projektekbe való tőkebefektetések tekintetében. Beruházási lehetőségeket teremt a kis- és nagyvállalkozások számára, és segíti őket, hogy versenyképessé váljanak vagy azok maradjanak az energiaipari technológiák széles, egyre több lehetőséget kínáló világpiacán.

A nemzetközi színteret illetően az uniós szintű cselekvés biztosítja azt a kritikus tömeget, amely felkelti a piac technológiai éllovasainak érdeklődését és előmozdítja az uniós célok elérését segítő nemzetközi partnerségek ügyét. Kölcsönös előnyök és érdekazonosság esetén a nemzetközi partnerek számára megkönnyíti az Unióval való együttműködést a közös cselekvés kidolgozásában.

Az e kihíváshoz kapcsolódó intézkedések éppen ezért az európai energia- és éghajlatpolitika technológiai gerincét fogják képezni. Emellett hozzájárulnak majd az Innovatív Unió energiaipari céljainak, valamint az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Iparpolitika a globalizáció korában” és az „Európai digitális menetrend” kezdeményezések szakpolitikai céljainak megvalósulásához.

A nukleáris hasadási energiával és a nukleáris fúziós energiával kapcsolatos kutatási és innovációs tevékenységek a „Horizont 2020“ keretprogram Euratommal kapcsolatos részében kerülnek elvégzésre.

3.3.        A tevékenységek nagy vonalakban

a)           A fogyasztás és a szénlábnyom csökkentése intelligens és fenntartható használat révén

Az intézkedések központi célkitűzése új koncepciók, nem technológiai megoldások, nagyobb hatékonyság, társadalmi elfogadottság és a megfizethető technológiai alkotóelemek és integrált intelligenciával rendelkező rendszerek kutatása és teljes körű tesztelése, lehetővé téve a valós idejű energiagazdálkodást a közel nulla kibocsátású épületek, a megújuló energián alapuló fűtés és hűtés, a magas hatékonyságú iparágak és energiahatékony megoldások – vállalakozások, egyének, közösségek és a városok általi – tömeges alkalmazása tekintetében.

b)           Alacsony költségű és alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-ellátás

Az intézkedések központi célkitűzése az innovatív megújuló energiaforrások, a nagyobb léptékű, alacsonyabb költségű szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiák, a környezetvédelmi szempontból biztonságosabb, magasabb átalakítási hatékonysággal rendelkező és a különféle piaci és működési környezet számára könnyebben elérhető technológiák kutatása és teljes körű demonstrációja.

c)           Alternatív tüzelőanyagok és mobil energiaforrások

Az intézkedések központi célkitűzése olyan technológiák és értékláncok kutatása és teljes körű demonstrációja, amelyek a bioenergiát versenyképesebbé és fenntarthatóbbá teszik, lerövidítik a hidrogén- és üzemanyagcellák piacra jutásához szükséges időt, és új, hosszú távú kiérleltségi potenciállal rendelkező opciókat kínálnak.

d)           Intelligens és egységes európai villamosenergia-hálózat

Az intézkedések központi célkitűzése új hálózati technológiák kutatása és teljes körű demonstrációja, ideértve a tárolást, a rendszereket és a piaci modelleket, amelyek segítségével normál és rendkívüli körülmények között egyaránt tervezhetővé válik az interoperábilis hálózatok nyomon követése, ellenőrzése és biztonságos működtetése a nyílt, nem szénalapú, éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó versenypiacon.

e)           Új ismeretek, új technológiák

Az intézkedések központi célkitűzése az energiaipari technológiák több tudományágat érintő kutatása (beleértve a távlati cselekvéseket), valamint a páneurópai kutatási programok és a világszínvonalú létesítmények közös megvalósítása.

f)            Hatékony döntéshozatal, a nyilvánosság bevonása

Az intézkedések központi célkitűzése a politikák hatékony és átlátható támogatási eszközeinek, módszereinek és modelljeinek kidolgozása, ideértve a társadalmi elfogadás, a nyilvánosság és a felhasználók bevonása, valamint a fenntarthatóság érdekében tett lépéseket.

g)           Az energiaipari innováció piaci fogadtatása

Az intézkedések középpontjában az energiaipari technológiák és szolgáltatások piaci elterjedését elősegítő, a nem technológiai akadályok felszámolását és az uniós energiapolitika költséghatékony végrehajtását célzó alkalmazott innováció áll.

4.           Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés

4.1         Különös célkitűzés

A különös célkitűzés egy olyan európai közlekedési rendszer kialakítása, amely forráshatékony, környezetbarát, biztonságos, gördülékeny, és az egyes polgárok, a gazdaság és a társadalom javát szolgálja.

Európának összhangba kell hoznia polgárai növekvő mobilitási igényét a gazdasági teljesítőképesség, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom és az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó gazdaság követelményeivel. Növekedésével párhuzamosan a közlekedési ágazatnak lényeges előrelépést kell elérnie az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése és az egyéb kedvezőtlen környezeti hatások mérséklése terén, és a magas szintű hatékonyság és mobilitás megőrzése mellett véget kell vetnie az olajtól való függésnek.

Fenntartható mobilitás csak a közlekedési rendszer gyökeres átalakításával érhető el, melynek hátterében jelentős közlekedéskutatási eredmények, széles körű innováció, valamint az intelligensebb, környezetkímélőbb és integráltabb közlekedési megoldások következetes európai szintű végrehajtása állnak.

A kutatás és az innováció révén mielőbb célzott eredményeket kell elérni, amelyek segítenek megvalósítani a főbb uniós politikai célokat, növelve a gazdasági versenyképességet, támogatva az áttérést egy éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra, valamint fenntartva Európa vezető szerepét a globális piacon.

Noha jelentős beruházásokat kell eszközölnünk a kutatás, az innováció és a fejlesztések terén, ha nem sikerül fenntarthatóbbá tennünk a közlekedést, hosszú távon elviselhetetlenül magas szociális, ökológiai és gazdasági költségekkel kell számolnunk.

4.2         Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

A közlekedés az európai gazdaság versenyképességének és növekedésének egyik motorja. Biztosítja a személyek és áruk mobilitását, amely alapul szolgál mind az európai egységes piac működéséhez, mind a nyílt és befogadó társadalom kialakításához. A világpiac számos szegmensében vezető szerepet betöltő közlekedés Európa egyik legnagyobb előnye az ipari potenciál és a szolgáltatások minősége szempontjából. A közlekedési ipar és a közlekedési eszközgyártás együttesen az Unió GDP-jének 6,3%-át képviseli. Ugyanakkor az európai közlekedési ipart egyre élesebb versenyre kényszerítik a világ más részeiből jelentkező kihívói. Ha Európa biztosítani kívánja versenyelőnyét, és fel akarja számolni jelenlegi közlekedési rendszerének gyenge pontjait, technológiai áttörésre lesz szükség.

A közlekedési ágazat az üvegházhatású gázok egyik fő kibocsátója, hiszen az összes kibocsátás mintegy egy negyedéért felel. A közlekedés 96%-ban a fosszilis tüzelőanyagokra épül. Egyre nagyobb problémát jelentenek a torlódások; a közlekedési rendszerek még mindig nem elég intelligensek; az egyik közlekedési módról a másikra váltás nem jelent vonzó alternatívát; a halálos kimenetelű közúti balesetek száma továbbra is tragikusan magas: évi 34 000 esetet regisztrálnak Unió-szerte. A polgárok és a vállalkozások jogos igénye, hogy közlekedési rendszerünk biztonságos és védett legyen. Részkihívást jelent a közlekedés fenntarthatósága szempontjából a városi környezet.

Figyelembe véve a közlekedés növekedésének becsült ütemét, az európai közlekedés néhány évtizeden belül az összeomlás szélére juthat, aminek gazdasági terhei és társadalmi hatásai elviselhetetlenek lehetnek. Előrejelzések szerint a következő 40 évben megduplázódik az utaskilométer-szám, a légi közlekedésben pedig ez a növekedés kétszer ilyen gyors lesz. A szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig 35%-kal nőhet. A torlódások okozta költségek 50%-kal emelkedhetnek, ami éves szinten 200 milliárd EUR-t jelent. A balesetek külső költségei 2005-höz képest mintegy 60 milliárd EUR-val növekedhetnek.

Éppen ezért új megoldásokat kell keresnünk. A politikai célokat követő, a fő kihívásokra összpontosító kutatás és innováció lényegesen elő fogja segíteni a Unió azon célkitűzésének elérését, hogy 2050-ig a hőmérséklet globális emelkedését 2 °C-ra korlátozza, 60%-kal csökkentse a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást, erőteljesen mérsékelje a torlódásokból és balesetekből származó költségeket, és a halálos baleseteket gyakorlatilag száműzze az közutakról.

A szennyezéssel, a torlódásokkal, a biztonsággal és védelemmel kapcsolatos gondok az egész Uniót érintik, ezért átfogó európai együttműködésen alapuló választ igényelnek. A járművekkel, infrastruktúrákkal és közlekedésirányítással kapcsolatos új technológiák és megoldások kifejlesztésének és alkalmazásának meggyorsítása elengedhetetlen feltétele a tisztább és hatékonyabb uniós közlekedési rendszer megvalósításának, az éghajlatváltozás mérséklése és a forráshatékonyság javítása terén elérendő eredményeknek, valamint az európai vezető szerep megtartásának a közlekedéshez kapcsolódó termékek és szolgáltatások világpiacain. Szétaprózott nemzeti erőfeszítésekkel ezek a célok nem érhetők el.

A közlekedési vonatkozású kutatás és innováció uniós szintű finanszírozása ki fogja egészíteni a tagállami fellépéseket, és azokra az intézkedésekre összpontosít, amelyek egyértelmű uniós hozzáadott értéket képviselnek. Ezzel a hangsúly olyan kiemelt területekre fog helyeződni, amelyek megfelelnek a kitűzött európai céloknak; amelyek esetében szükség van az erőfeszítések kritikus tömegére; amelyek egész Európára kiterjedő interoperábilis közlekedési megoldásokat igényelnek; amelyeken az erőfeszítések transznacionális összefogása csökkentheti a kutatási beruházások kockázatát, előmozdíthatja a közös normák kialakítását és meggyorsíthatja a kutatási eredmények piacra jutását.

Szükséges, hogy a kutatási és innovációs tevékenységek a teljes innovációs láncot lefedő kezdeményezések széles skáláját foglalják magukban. Az eredmények piacra juttatását több intézkedés is hivatott segíteni: a kutatási, innovációs és demonstrációs projektek programozásával kapcsolatos koncepció, a piaci bevezetésre irányuló tevékenységek, a szabványosítás előmozdítása, a szabályozás és az innovatív közbeszerzési stratégiák mind ezt a célt szolgálják. Ezenkívül az érdekeltek bevonásával és szakértelmének segítségével át lehet hidalni azt a távolságot, amely a kutatási eredmények létrejötte és közlekedési ágazatban való alkalmazása között feszül.

A környezetkímélőbb, intelligensebb és integráltabb közlekedési rendszerre irányuló kutatási és innovációs beruházások jelentősen hozzá fognak járulni az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel kapcsolatos céljainak és az Innovatív Unió kiemelt kezdeményezés célkitűzéseinek megvalósulásához. A szóban forgó tevékenységek támogatni fogják az egységes európai közlekedési térség megteremtését célzó, közlekedésről szóló fehér könyv végrehajtását. Emellett elősegítik majd az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Iparpolitika a globalizáció korában” és az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezések szakpolitikai céljainak megvalósulását.

4.3.        A tevékenységek nagy vonalakban

a)           Környezetkímélő, erőforrás-hatékony közlekedés

A cél a közlekedés éghajlatra és környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásainak minimalizálása a természeteserőforrás-felhasználás hatékonyságának javításával és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentésével.

Az intézkedések központi célkitűzése az erőforrás-igénybevétel és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklése, a járműhatékonyság javítása, az elektromos meghajtású és egyéb alacsony vagy nulla kibocsátású járművek új generációja kifejlesztésének és alkalmazásának felgyorsítása, különös tekintettel a hajtómű-, akkumulátor- és infrastruktúrafejlesztések terén várható áttörésekre; az esetleges alternatív tüzelőanyagok és az innovatív és hatékonyabb meghajtórendszerek kialakítása és alkalmazása, ideértve a tüzelőanyag-infrastruktúrát is; az infrastruktúra-használat optimalizálása intelligens közlekedési rendszerek és intelligens eszközök révén; valamint a keresletgazdálkodás, illetve a tömegközlekedés és a nem motorizált közlekedési módok fokozottabb alkalmazása, mindenekelőtt a városokban.

b)           Nagyobb mobilitás, kevesebb torlódás, fokozott biztonság és védelem

A cél a növekvő mobilitási igény és a forgalom folyamatossága közötti összhang megteremtése a gördülékeny, integratív, biztonságos és masszív közlekedési rendszerekre irányuló innovatív megoldások révén.

Az intézkedések központi célkitűzése a torlódások csökkentése, a hozzáférés javítása és az utasigények jobb kielégítése a háztól házig történő integrált szállítás és logisztika előmozdításával; az intermodalitás erősítése és az intelligens tervezési és irányítási megoldások alkalmazása; valamint a balesetek előfordulásainak és a biztonsági fenyegetések hatásainak erőteljes csökkentése.

c)           Az európai közlekedési ipar globális vezető szerepe

A cél az európai közlekedési gyártóipar és a kapcsolódó szolgáltatások versenyképességének és teljesítményének javítása.

Az intézkedések központi célkitűzése az innovatív közlekedési eszközök új generációjának kifejlesztése és a következő generáció előkészítése új koncepciók és tervek, intelligens ellenőrző rendszerek és interoperábilis szabványok kidolgozásával, valamint hatékony termelési folyamatok, rövidebb fejlesztési idő és az életciklusra vonatkozó alacsonyabb költségek alkalmazásával.

d)           Társadalom-gazdaságtani kutatás és előremutató politikaformálás

A cél az innováció előmozdításához, a közlekedésben rejlő kihívásokkal való szembenézéshez és a közlekedéssel kapcsolatos társadalmi igények kielégítéséhez szükséges jobb politikaformálás támogatása.

Az intézkedések központi célkitűzése a közlekedéssel kapcsolatos társadalmi-gazdasági tendenciák jobb megértése és a bizonyítékokon alapuló adatok és elemzések rendelkezésre bocsátása a politikai döntéshozók számára.

5.           Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok

5.1.        Különös célkitűzés

A különös célkitűzés olyan erőforrás-hatékony és az éghajlatváltozásra rugalmasan reagáló gazdaság, valamint a nyersanyagok fenntartható biztosításának megteremtése, amely a bolygónk adta természeti erőforrások fenntarthatóságának határain belül képes kielégíteni a világ egyre növekvő népességének igényeit. A tevékenységek hozzá fognak járulni Európa versenyképességének fokozásához és a jólét növeléséhez a környezeti integritás és fenntarthatóság biztosítása, és az átlagos globális felmelegedés 2°C alatt tartása mellett, lehetővé téve az ökoszisztémák és a társadalom számára az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást.

A huszadik század folyamán a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása és az anyagi erőforrások kitermelése világszinten tízszeresére nőtt. A látszólag bőséges és olcsó erőforrások korszaka azonban a végéhez közlekedik. A nyersanyagok, a víz, a levegő, a biodiverzitás, valamint a szárazföldi, vízi és tengeri ökoszisztémák egyaránt nyomásnak vannak kitéve. A Föld számos fontos ökoszisztémája károsodott, mivel szolgáltatásaiknak akár 60%-a is nem fenntartható módon kerül felhasználásra. Az Európai Unióban az egy főre jutó anyagfelhasználás évi 16 tonna, ebből 6 tonna hulladék keletkezik, amelynek a fele hulladéklerakóba kerül. A népesség növekedésével és az igények – különösen a feltörekvő gazdaságok középosztálya igényeinek – megemelkedésével párhuzamosan az erőforrások iránti globális kereslet is nő. Ezért szükség van a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás teljes szétválasztására.

A Föld felszínének átlaghőmérséklete az elmúlt száz évben mintegy 0,8°C fokkal emelkedett, és az előrejelzések szerint ez a növekedés a 21. század végére eléri az 1,8–4°C közötti szintet (az 1980 és 1999 közötti időszak átlagához viszonyítva)[29]. Az e változásokkal összefüggő, a természeti és emberi rendszerekre gyakorolt várható hatások kihívást jelentenek majd a bolygó és annak alkalmazkodóképessége számára, továbbá veszélyeztetik a jövőbeli gazdasági fejlődést, csakúgy, mint az emberiség jólétét.

Az éghajlatváltozás egyre erősödő hatásai és a különböző környezeti problémák – például az óceánok elsavasodása, a sarkvidéki jég olvadása, a termőföld minőségének romlása és növekvő mértékű kiaknázása, a vízhiány, a vegyi szennyezés és a biodiverzitás csökkenése – arra utalnak, hogy bolygónk fenntarthatóságának határaihoz közeledünk. Többek között ha nem javítjuk a hatékonyságot, a várható vízigény 20 év múlva 40%-kal fogja túlszárnyalni a rendelkezésre álló készleteket. Az erdők riasztóan magas arányban tűnnek el (évente 5 millió hektár). Az erőforrások közötti kölcsönhatások rendszerkockázatokat okozhatnak, azaz egy erőforrás kimerítése más erőforrások és ökoszisztémák esetében visszafordíthatatlan változásokat okozhat. A jelenlegi tendenciák alapján 2050-re a világ növekvő népességének eltartásához a Föld több mint kétszeresének megfelelő erőforrásra lenne szükség.

A nyersanyagokkal való fenntartható gazdálkodás és azok erőforrás-hatékony kezelése – beleértve felkutatásukat, kitermelésüket, feldolgozásukat, újrafelhasználásukat, újrafeldolgozásukat és helyettesítésüket is – alapvető fontosságú a modern társadalom és gazdaság működéséhez. Az olyan európai ágazatok, mint az építőipar, a vegyipar, az autóipar, a repülőgépipar vagy a gép- és berendezésgyártó ipar, amelyek együttesen 1,3 billió euró hozzáadott értéket állítanak elő és közel 30 millió embert foglalkoztatnak, erősen függenek a nyersanyagok hozzáférhetőségétől. Az Unió nyersanyag-ellátása azonban egyre nehézkesebb. Az EU nagy mértékben függ továbbá az olyan stratégiailag fontos nyersanyagok importjától, amelyek piacán riasztó mértékű torzulások mutatkoznak. Az Unió ezenfelül továbbra is rendelkezik értékes ásványkészletekkel, ezek feltárása és kitermelése azonban a megfelelő technológiák hiányában és a fokozott globális verseny miatt akadályokba ütközik. Tekintettel arra, hogy milyen fontos szerepük van a nyersanyagoknak az európai versenyképesség, gazdaság és az innovatív termékekben való alkalmazásuk szempontjából, a nyersanyagokkal való fenntartható gazdálkodás és azok erőforrás-hatékony kezelése elsőrendű prioritás az Unió számára.

A gazdaság alkalmazkodóképessége és az, hogy rugalmasabban tud-e reagálni az éghajlatváltozásra, erőforrás-hatékonyabb lesz-e, és ezzel egyidejűleg versenyképes marad-e, nagy mértékben függ mind a társadalmi, mind a technológiai természetű ökoinnovációtól. Az ökoinnováció, melynek globális piaca évente mintegy 1 billió euró értékű – és ez 2030-ra várhatóan megháromszorozódik –, nagyszerű lehetőséget jelent az európai gazdaságok versenyképességének fokozására és a munkahelyteremtésre.

5.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjára vonatkozó uniós és nemzetközi célkitűzések teljesítéséhez, valamint az éghajlatváltozás hatásainak kezeléséhez költséghatékony technológiák kidolgozására és alkalmazására, továbbá enyhítési és alkalmazkodási intézkedésekre van szükség. Az uniós és világszintű szakpolitikai kereteknek garantálniuk kell az ökoszisztémák és a biodiverzitás védelmét, megbecsülését és megfelelő helyreállítását, hiszen az azok által biztosított erőforrások és szolgáltatások csak így állhatnak a jövőben is rendelkezésre. A kutatás és az innováció segíthet a nyersanyagok megbízható és fenntartható hozzáférhetőségének biztosításában, valamint az erőforrások felhasználásának és pazarlásának jelentős csökkentésében.

Az Unió cselekvéseinek középpontjában ezért a kulcsfontosságú uniós célkitűzések és politikák támogatása áll. Ide tartoznak a következők: az Európa 2020 stratégia; az Innovatív Unió; az erőforrás-hatékony Európa és a kapcsolódó ütemterv; az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve[30]; „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című fehér könyv[31]; a nyersanyag-politikai kezdeményezés[32]; az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája[33]; az Európai Unió integrált tengerpolitikája[34]; a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv[35]; az ökoinnovációs cselekvési terv és az európai digitális menetrend[36]. Ezen cselekvések célja, hogy a társadalom rugalmasabban tudjon reagálni a környezet és az éghajlat megváltozására, és biztosított legyen a nyersanyagok hozzáférhetősége.

Tekintettel az éghajlat és a környezet nemzeteken átnyúló, globális jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a nyersanyagok ellátási láncának nemzetközi dimenziójára, e cselekvéseket uniós és afeletti szinten kell megvalósítani. A szükséges kutatások multidiszciplináris jellege miatt, a kihívások eredményes kezelése érdekében indokolt összevonni az egymást kiegészítő ismereteket és forrásokat. Az erőforrás-felhasználásnak és a környezeti hatásoknak a versenyképesség egyidejű fokozása mellett történő csökkentéséhez olyan döntő társadalmi és technológiai átalakulásra van szükség, melynek eredményeképp a természet és az emberi jólét közötti fenntartható kapcsolaton alapuló gazdaság jön létre. A kutatással és innovációval kapcsolatos összehangolt tevékenységek lehetővé teszik majd az éghajlati és környezeti változások rendszerszerű és ágazatközi jobb megértését és előrejelzését, a bizonytalanságok csökkentését, a sebezhető pontok, a kockázatok, a költségek és lehetőségek azonosítását és értékelését, valamint a társadalmi és politikai válaszok és megoldások tárházának bővítését és hatékonyságának javítását. A cselekvések célja továbbá, hogy lehetőséget adjon a társadalom valamennyi rétegéből származó szereplőknek arra, hogy aktívan részt vegyenek ebben a folyamatban.

A nyersanyagok hozzáférhetőségének problémája összehangolt, tudományágakon és ágazatokon átívelő kutatási és innovációs erőfeszítéseket követel meg a biztonságos, gazdasági szempontból kivitelezhető, környezetkímélő és társadalmilag elfogadható megoldások biztosításához az értékteremtő hálózat egésze mentén (felkutatás, kitermelés, feldolgozás, újrafelhasználás, újrafeldolgozás és helyettesítés). Az innováció e területeken növekedési és foglalkoztatási, továbbá a tudományt, a technológiát, a gazdaságot, a politikát és a kormányzást is felölelő innovatív lehetőségeket fog kínálni. Ezért előkészítés alatt áll a nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerség létrehozása.

Az ökoinnováció értékes új növekedési és munkahely-teremtési lehetőségeket fog kínálni. Az uniós szintű cselekvés keretében kidolgozott megoldások védelmet fognak nyújtani az ipari versenyképességet fenyegető főbb tényezők ellen, és gyorsan bevezethetők és elterjeszthetők lesznek az egységes piacon és azon kívül is, így lehetőség fog nyílni az erőforrások fenntartható használatán alapuló zöld gazdaság felé történő átmenetre. Az e koncepcióban részt vevő partnerek többek között: nemzetközi, európai és nemzeti politikai döntéshozók; nemzetközi és tagállami kutatási és innovációs programok; az európai üzleti élet és ipar; az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és a nemzeti környezetvédelmi hivatalok, valamint más érdekelt felek. A bilaterális és regionális együttműködés mellett az uniós szintű cselekvések támogatni fogják a témához kapcsolódó olyan nemzetközi erőfeszítéseket és kezdeményezéseket is, mint az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC), a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi platform (IPBES) és a Föld-megfigyelési Csoport (GEO).

5.3.        A tevékenységek nagy vonalakban

a)           Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az ahhoz való alkalmazkodás

A cél olyan innovatív, költséghatékony és fenntartható alkalmazkodási és hatáscsökkentési intézkedések kidolgozása és elemzése, melyek mind a CO2-t, mind a CO2-től eltérő üvegházhatást okozó gázokat célba veszik, és kiemelt helyen kezelik a technológiai és a nem technológiai jellegű zöld megoldásokat is: ehhez az intézkedések megalapozott, korai szakaszban és hatékonyan történő meghozatalát lehetővé tévő adatokra, valamint a szükséges kompetenciák hálózatba szervezésére van szükség. A tevékenységek középpontjában a következők állnak: az éghajlatváltozás jobb megértése és megbízható éghajlat-változási előrejelzések rendelkezésre bocsátása; a következmények és sebezhető pontok vizsgálata, innovatív és költséghatékony alkalmazkodási és kockázatmegelőző intézkedések kidolgozása; az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó politikák támogatása.

b)           A természeti erőforrásokkal és az ökoszisztémákkal való fenntartható gazdálkodás

A cél: tudást biztosítani a természeti erőforrásokkal való olyan gazdálkodáshoz, mely fenntartható egyensúlyt eredményez a korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrások, valamint a társadalom és a gazdaság szükségletei között. A tevékenységek középpontjában a következők állnak: az ökoszisztémák működéséről, a társadalmi rendszerekkel való kölcsönhatásaikról és a gazdasági és emberi jólét fenntartásában betöltött szerepükről szóló tudásunk bővítése; továbbá a hatékony döntéshozatalhoz és a nyilvánosság bevonásához szükséges ismeretek és eszközök biztosítása.

c)           A nem energetikai célú és nem mezőgazdasági nyersanyagok fenntartható biztosítása

A cél a nyersanyagokkal kapcsolatos tudásalap fejlesztése és a nyersanyagok költséghatékony és környezetbarát felkutatásához, kitermeléséhez, feldolgozásához, újrahasznosításához és visszanyeréséhez, valamint a kisebb környezeti terhelést okozó, gazdasági szempontból vonzó alternatívákkal való helyettesítésükhöz szükséges innovatív megoldások kidolgozása. A tevékenységek középpontjában a következők állnak: a nyersanyagok hozzáférhetőségével kapcsolatos tudásalap fejlesztése; a nyersanyagok fenntartható biztosításának és használatának előmozdítása, a kritikus jelentőségű nyersanyagok helyettesítésére alkalmas alternatívák felvázolása; valamint a nyersanyagokkal kapcsolatos társadalmi tudatosság és készségek fejlesztése.

d)           A zöld gazdaság felé történő átmenet biztosítása az ökoinnováción keresztül

A cél az ökoinnováció összes olyan formájának előmozdítása, mely lehető teszi a zöld gazdaság felé történő átmenetet. A tevékenységek középpontjában a következők állnak: az ökoinnovációs technológiák, eljárások, szolgáltatások és termékek, továbbá piaci bevezetésük és elterjedésük támogatása, különös tekintettel a kkv-kra; innovatív politikák és társadalmi változások támogatása; a zöld gazdaság irányában tett haladás mérése és értékelése; valamint az erőforrás-hatékonyság előmozdítása a digitális rendszerek segítségével.

e)           Átfogó és hosszú távú globális környezeti megfigyelő és információs rendszerek létrehozása

A cél, hogy biztosítsuk az e kihívás kezeléséhez szükséges hosszú távú adatokat és információkat. A tevékenységek középpontjában a Földünk megfigyelésére szolgáló, folyamatosan időszerű, pontos tájékoztatást és előrejelzéseket nyújtó lehetőségek, technológiák és infrastruktúrák állnak. Ösztönözni kell az interoperábilis adatokhoz és információkhoz való szabad, nyílt és korlátlan hozzáférést.

6.           INKLUZÍV, INNOVATÍV ÉS BIZTONSÁGOS TÁRSADALMAK

6.1.        Különös célkitűzés

A különös célkitűzés az inkluzív, innovatív és biztonságos európai társadalmak előmozdítása, tekintettel a korábban nem tapasztalt változásokra és a növekvő globális egymásrautaltságra.

Európa a jövőjét nagy mértékben befolyásoló, jelentős társadalmi-gazdasági kihívásokkal néz szembe, mint például: a növekvő gazdasági és kulturális egymásrautaltság, a társadalom elöregedése, a társadalmi kirekesztés, a szegénység, az egyenlőtlenségek és a migrációs áramlások, a digitális szakadék felszámolása, az innováció és kreativitás kultúrájának elősegítése a társadalomban és a gazdaságban, továbbá a biztonság és szabadság, csakúgy mint a demokratikus intézményekbe vetett bizalom és a polgárok közötti bizalom biztosítása Európa határain belül és azokon túl. Ezek a rendkívüli kihívások közös európai megközelítést kívánnak.

Először is: az Unióban, mind az országok között, mind az országokon belül jelentős egyenlőtlenségek állnak fenn. 2010-ben a humán fejlettségi mutató, azaz az egészségügyi, oktatásügyi és a jövedelem területén elért fejlettség összesített mutatója az uniós tagállamokat 0,743 és 0,895 közé sorolja, amely az országok közötti jelentős eltérésekre utal. A nemek között is nagy mértékű egyenlőtlenségek figyelhetők meg: a nemek közötti bérkülönbség az Unióban például továbbra is 17,8% a férfiak javára[37]. Manapság minden hatodik uniós polgárt (mintegy 80 millió embert) veszélyeztet a szegénység. Az elmúlt két évtizedben nőtt a szegénység a fiatal felnőttek és a gyermekes családok körében. A fiatalok munkanélküliségi aránya meghaladja a 20%-ot. 150 millió európai (a polgárok mintegy 25%-a) még nem használta az internetet és talán sohasem fog szert tenni megfelelő mértékű digitális műveltségre. A politikával szembeni közönyösség és a választásokon tapasztalható polarizálódás is nőtt, jelezve, hogy megrendült a polgároknak a jelenlegi politikai rendszerekbe vetett bizalma. A fenti számok arról tanúskodnak, hogy egyes társadalmi csoportok és közösségek folyamatosan kimaradnak a társadalmi-gazdasági fejlődésből és/vagy a demokratikus politikából.

Másodszor: Európa termelékenységi és gazdasági növekedési mutatói az elmúlt négy évtizedben viszonylagosan csökkentek. Európa részesedése a globális tudástermelésben és az innovációs teljesítmény terén betöltött vezető szerepe a kulcsfontosságú fellendülőben lévő gazdaságokhoz (például Brazíliához vagy Kínához) képest gyorsan csökken. Noha Európa erőteljes kutatóbázissal rendelkezik, ezt az innovatív termékek és szolgáltatások számára is erős támasszá kell tennie. Jóllehet köztudomású, hogy Európának többet kell beruháznia a tudományba és az innovációba, arra is szükség van, hogy ezeket a beruházásokat az eddigieknél jobban összehangolja: a nemzeti K+F költségvetések több mint 95%-át uniós koordináció nélkül költik el, mely a csökkenő finanszírozási lehetőségek idején nagy mértékű erőforrás-pazarláshoz vezethet. A tagállamok innovációs kapacitásai pedig, az utóbbi időben tapasztalható, kis mértékű konvergenciát leszámítva továbbra is nagyon különbözőek, így mély szakadék húzódik a „vezető innovátorok” és a „lemaradó innovátorok” között[38].

Harmadszor: a biztonság hiányának számos típusa, legyen szó akár bűnözésről, erőszakról, terrorizmusról, számítógépes támadásokról, a magánélethez való jog megsértéséről, vagy a társadalmi-gazdasági zavarok más formáiról, egyre inkább érinti a polgárokat. A becslések szerint a bűncselekmények közvetlen sértettjeinek száma Európában évente a 75 milliót is elérheti[39]. A bűnözés, terrorizmus, illegális tevékenységek, erőszak és katasztrófák költségei 2010-ben Európában a becslések szerint legalább 650 milliárd eurót (azaz az Unió GDP-jének kb. 5%-át) tettek ki. A terrorizmus következményeinek szemléletes példája a manhattani ikertornyok ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett támadás. Több ezren vesztették életüket, és a becslések szerint ez az esemény az USA termelékenységében 35 milliárd USD, az össztermelésben pedig 47 milliárd USD értékű veszteséget okozott, és a következő negyedévben a munkanélküliség csaknem 1%-os emelkedéséhez vezetett. A polgárok, a cégek és az intézmények egyre több digitális interakcióban és tranzakcióban vesznek részt az élet társadalmi, pénzügyi és kereskedelmi területein, az internet fejlődése azonban a számítástechnikai bűnözést is magával hozta, amely évente több milliárd euró értékű kárt okoz, és megsérti az egyének vagy társaságok személyes adatainak védelmét szerte a kontinensen. A mindennapi életben tapasztalható bizonytalanságérzet növekedése és a váratlan események valószínűleg a polgároknak nemcsak az intézményekbe, de az egymásba vetett bizalmát is megingatják.

Ezeket a kihívásokat együttesen, innovatív módszerekkel kell kezelni, mivel bonyolult, és gyakran előre nem látható módon hatnak egymásra. Az innováció negatívan befolyásolhatja az integrációt, amint azt a digitális szakadék vagy a munkaerő-piaci szegmentáció jelensége is jól példázza. A társadalmi innováció, a társadalmi bizalom és biztonság olykor nehezen összeegyeztethetők a politikákban, például az európai nagyvárosok szociálisan hátrányos helyzetű területein. Emellett az innováció és a polgárok növekvő igényeinek összekötése is arra ösztönzi a politikai döntéshozókat, valamint a gazdasági és társadalmi élet szereplőit, hogy olyan új válaszokat találjanak, amelyek nem veszik figyelembe az ágazatok, tevékenységek, termékek vagy szolgáltatások között fennálló határokat. Az olyan, terjedőben lévő jelenségek, mint az internet, a pénzügyi rendszerek, az elöregedő gazdaság és az ökológiai társadalom erőteljesen rámutatnak, mekkora szükség van arra, hogy ezekre a kérdésekre az inkluzivitási, innovációs és biztonsági szempontokat egyidejűleg figyelembe véve keressünk választ.

E kihívások bonyolultsága és az igények fejlődése tehát elengedhetetlenné teszi az innovációs kutatást és az olyan új, intelligens technológiák, folyamatok és módszerek, társadalmi innovációs mechanizmusok, összehangolt cselekvések és intézkedések kidolgozását, amelyek előrejelzik vagy befolyásolják a fő európai fejleményeket. Szükség van az e kihívásokban szerepet játszó mögöttes tendenciák és hatások megértésére, valamint a szolidaritás, a koordináció és a kreativitás olyan sikeres formáinak újrafelfedezésére, illetve újbóli feltalálására, amelyek Európát a világ többi részéhez képest az inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak különleges példájává teszik. Ez a harmadik országokkal való együttműködés még inkább stratégiai megközelítését kívánja meg. Végül, mivel a biztonsági politikáknak kölcsönhatásban kell állniuk a különböző társadalmi politikákkal, a biztonságkutatás társadalmi dimenziója is e kihívás fontos aspektusa lesz.

6.2.        Indoklás és európai uniós hozzáadott érték

E kihívások nincsenek tekintettel az országhatárokra, ezért a mobilitás (személyek, áruk, szolgáltatások, tőke, de a kompetenciák és a tudás vonatkozásában is), valamint az intézményi együttműködés, az interkulturális interakciók és a nemzetközi együttműködés formáinak összetettebb összehasonlító elemzéseit teszik szükségessé. Ha nem értjük meg és jelezzük előre jobban a globalizáció hajtóerőit, azok az európai országokat az együttműködés helyett a versengés felé terelik, így Európában a hasonlóságok, illetve az együttműködés és a versengés közötti helyes egyensúly helyett a különbözőségek kerülnek majd előtérbe. Az ilyen kritikus társadalmi-gazdasági kihívásoknak a kizárólag nemzeti szinten történő kezelése azt a veszélyt rejti magában, hogy az erőforrások nem hatékonyan kerülnek felhasználásra, a problémák kiterjednek más európai és Európán kívüli országokra, valamint fokozódnak azok a társadalmi, gazdasági és politikai feszültségek, amelyek közvetlenül érinthetik az EK-Szerződésnek az értékekre vonatkozó célkitűzéseit, különös tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés I. címében foglaltakra.

Az inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak létrehozásához Európának olyan módszerre van szüksége, amely maga után vonja az új tudás, technológiák és képességek kialakítását, valamint a politikai lehetőségek kijelölését. Ez a vállalkozás segíteni fog Európának abban, hogy ne csak határain belül kezelje a kihívásokat, hanem a nemzetközi színtéren fellépő globális szereplőként is. Ez egyúttal segíteni fog a tagállamoknak is a máshol szerzett tapasztalatok hasznosításában és saját körülményeiknek megfelelő intézkedéseik jobb meghatározásában.

Az országok közötti együttműködés új formáinak elősegítése az Unión belül és világszerte, valamint a vonatkozó kutatási és innovációs közösségek között ezért e kihívás egyik legfontosabb feladata. Szükség van a polgárok és a vállalatok bevonására, a társadalmi és technológiai innovációs folyamatok támogatására, az intelligens és a polgárok részvételére épülő közigazgatás ösztönzésére, valamint a kutatási eredményeken alapuló politikai döntéshozatal elősegítésére ahhoz, hogy az említett tevékenységek fontosabbá váljanak a politikai döntéshozók, a társadalmi-gazdasági szereplők és a polgárok számára. Ebből a szempontból a kutatás-fejlesztés az európai iparágak és szolgáltatások versenyképességének előfeltétele, különösen a biztonság, a digitális fejlődés és a magánélet védelme területén.

Az e kihívás kezelésére nyújtott uniós finanszírozás tehát a fő uniós politikák kidolgozására, végrehajtására és kiigazítására fog irányulni, nevezetesen az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 prioritásokra, a közös kül- és biztonságpolitikára, valamint az Európai Unió belbiztonsági stratégiájára, mely a katasztrófa-megelőzési és -elhárítási politikákra is kiterjed. A koordináció a Közös Kutatóközpont által folytatott közvetlen cselekvések révén fog történni.

6.3.        A tevékenységek nagy vonalakban

6.3.1.     Inkluzív társadalmak

A cél a szolidaritás és a társadalmi, gazdasági és politikai integráció, valamint a pozitív interkulturális dinamika erősítése Európában és a nemzetközi partnerekkel az élvonalbeli tudományos kutatás, az interdiszciplinaritás, a technológiai haladás és a szervezeti innováció révén. Ebben a humán tudományok is fontos szerepet játszhatnak. A kutatásnak a politikai döntéshozókat olyan politikák kidolgozásában kell támogatnia, amelyek az európai társadalmakban, és a világ többi tájához képest viszonyítva is elősegítik a szegénység elleni küzdelmet, és megelőzik a megosztottság, a diszkrimináció és az egyenlőtlenségek különböző formáinak kialakulását, például a nemek közötti egyenlőtlenségeket, valamint a digitális vagy innovációs szakadékokat. A kutatás különösen az Európa 2020 stratégia végrehajtását és elfogadását, és az Unió széles körű külső tevékenységeit szolgálja. Különleges intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a kiválóság a kevésbé fejlett régiókban is kibontakozzon, és ezáltal szélesedjen a Horizont 2020-ban részvevők köre.

A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:

a)           az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítása;

b)           rugalmas és befogadó európai társadalmak létrehozása;

c)           Európa mint globális szereplő megerősítése;

d)           az európai kutatási és innovációs szakadék megszüntetése.

6.3.2.     Innovatív társadalmak

A cél az innovatív európai társadalmak és politikák létrejöttének elősegítése a polgároknak, a vállalatoknak és a felhasználóknak a kutatásba és innovációba történő bevonása, valamint a globalizációval összefüggésben az összehangolt kutatási és innovációs politikák előmozdítása révén. Különleges támogatásban részesül az Európai Kutatási Térség és az innováció keretfeltételeinek létrehozása.

A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:

a)           az Innovatív Unió és az Európai Kutatási Térség tudásalapjának és támogatásának megerősítése;

b)           az innováció új formáinak feltérképezése, beleértve a társadalmi innovációt és kreativitást is;

c)           a kutatásban és innovációban történő társadalmi szerepvállalás biztosítása;

d)           a harmadik országokkal történő koherens és hatékony együttműködés előmozdítása.

6.3.3.     Biztonságos társadalmak

A cél a belső és külső biztonságra vonatkozó uniós politikák támogatása, a kiberbiztonság, bizalom és az adatok védelmének biztosítása az egységes digitális piacon, ezzel egyidejűleg fejlesztve az Unió biztonsági, IKT- és szolgáltatási ágazatainak versenyképességét. Erre az olyan innovatív technológiák és megoldások kidolgozása révén fog sor kerülni, amelyek kezelik a biztonsági réseket, és megelőzik a biztonsági kockázatokat. Ezek a küldetésorientált cselekvések integrálni fogják a különböző végfelhasználók (polgárok, vállalatok és közigazgatási szervek, köztük a nemzeti és nemzetközi hatóságok, a polgári védelem, a bűnüldözési szervek, a határőrségek stb.) igényeit a biztonsági kockázatok alakulása, a magánélet védelme, valamint a szükséges társadalmi szempontok figyelembevétele érdekében.

A tevékenységek középpontjában a következők fognak állni:

a)           a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem;

b)           a biztonság erősítése a határigazgatás révén;

c)           a kiberbiztonság elősegítése;

d)           Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenállóképességének javítása;

e)           a magánélet védelmének és a szabadságnak a biztosítása az interneten, és a biztonság társadalmi dimenziójának erősítése.

IV. RÉSZ A Közös Kutatóközpont (JRC) nem nukleáris közvetlen cselekvései

1.           Különös célkitűzés

A különös célkitűzés az uniós prioritásoknak ügyfélre szabott tudományos és technikai támogatással való kiszolgálása, s eközben az új szakpolitikai igények rugalmas teljesítése.

2.           Indoklás és uniós hozzáadott érték

Az Unió ambiciózus, 2020-ig szóló politikai menetrendet határozott meg olyan, bonyolult és egymással összefonódó kihívások kezelésére, mint a fenntartható erőforrás-gazdálkodás és a versenyképesség. E kihívások sikeres kezeléséhez több tudományterületre kiterjedő, a lehetséges politikai megoldások mélyreható értékelésére módot adó szilárd tudományos eredményekre van szükség. A JRC – az uniós politikai döntéshozatal tudományos igényeinek kiszolgálójaként betöltött szerepét még hangsúlyosabban felvállalva – a döntéshozatali folyamat minden szakaszában, a kidolgozástól kezdődően a végrehajtásig és az értékelésig biztosítja a szükséges tudományos és műszaki hátteret. Ennek érdekében egyértelműen az uniós politikai prioritásokra összpontosítja kutatásait, s emellett bővíti a több tudományterületet érintő szakértelmét. A sajátos magán- és nemzeti érdekektől való függetlenségének, valamint tudományos-technikai referenciaként betöltött szerepének köszönhetően a JRC segíthet az érdekelt felek és a politikai döntéshozók között kialakítandó konszenzus megtalálásában. A JRC kutatásai a tagállamok és az uniós polgárok javát szolgálják: ez legegyértelműbben az egészségügy és a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem, a biztonság és a védelem, valamint a válság- és katasztrófakezelés területén nyilvánul meg.

A JRC az európai kutatási térség szerves része, és annak működését – a hasonló célú szervezetekkel és az érdekeltekkel való szoros együttműködés, létesítményei hozzáférhetővé tétele és kutatók képzése révén – továbbra is tevékenyen támogatni fogja. Ez elő fogja segíteni az új tagállamok és a társult országok integrációját is: ez utóbbiak részére a JRC továbbra is külön képzéseket nyújt az uniós jog alapelemeinek tudományos-technikai alátámasztásáról. A JRC koordinációs kapcsolatokat fog kialakítani a „Horizont 2020” keretprogram többi érintett különös célkitűzésével. Közvetlen cselekvései kiegészítéseképpen, az európai kutatási térségen belüli további integráció és hálózatos együttműködés érdekében a JRC részt vehet a „Horizont 2020” keretprogram közvetett cselekvéseiben és koordinációs eszközeiben is olyan területeken, ahol rendelkezik hozzáadottérték-teremtő szakértelemmel.

3.           A tevékenység nagy vonalakban

A JRC a „Horizont 2020” keretprogram keretében az uniós politikai prioritásokra és az általuk kezelt társadalmi kihívásokra összpontosítja tevékenységeit, és azokat az Európa 2020 stratégiához és annak fő célkitűzéseihez – intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, biztonság és uniós polgárság, globális Európa – igazítja.

A JRC tevékenységének fő területei: az energetika, a közlekedés, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, a mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság, az egészségügy és a fogyasztóvédelem, az információs és kommunikációs technológiák, a referenciaanyagok, valamint a biztonság és a védelem (az Euratom-program keretében nukleáris vonatkozásban is).

Ezeken a tevékenységi területeken jelentős kapacitásbővítésre kerül sor a teljes döntéshozatali folyamat kiszolgálása és a lehetséges politikai megoldások értékelése érdekében. A kapacitásbővítés kiterjed az alábbiakra:

a)           előretekintő és előrejelző tevékenység – proaktív stratégiai felderítés a tudomány, a technológia és a társadalom tendenciáit és eseményeit, valamint azok lehetséges közpolitikai következményeit illetően;

b)           gazdaság – a tudományos-technikai és a makrogazdasági vetületekre egyaránt kiterjedő integrált szolgáltatás érdekében;

c)           modellezés – a fenntarthatóságra és a gazdasági kérdésekre való összpontosítás annak érdekében, hogy a Bizottság a létfontosságú forgatókönyv-elemzésekhez kevésbé legyen külső szolgáltatókra utalva;

d)           politikai elemzés – a politikai megoldások egyszerre több ágazatra kiterjedő vizsgálata érdekében;

e)           hatásvizsgálat – a politikai megoldásokat alátámasztó tudományos eredmények rendelkezésre bocsátása érdekében.

A JRC a tudományos-technikai politikatámogatás hitelét és megbízhatóságát továbbra is kiváló kutatással kívánja megalapozni. Ennek érdekében fokozni kívánja az európai és nemzetközi partnerekkel folytatott együttműködést, egyebek mellett a közvetett cselekvésekben való részvétel útján is. A JRC továbbá feltáró kutatást és kapacitásépítést fog végezni a feltörekvő, politikai szempontból lényeges területeken, szelektív alapon.

A JRC tevékenysége a következőkre összpontosul:

3.1.        Kiváló tudomány

Kutatás a politikai döntéshozatal tudományos eredményekkel való alátámasztása, valamint a tudomány és a technológia feltörekvő területeinek – feltáró kutatási programok útján is megvalósuló – vizsgálata érdekében.

3.2.        Ipari vezető szerep

Hozzájárulás Európa versenyképességéhez a szabványosítási folyamatnak és a szabványoknak szabványosítási célú kutatással, referenciaanyagok és -mérések kifejlesztésével, valamint öt terület (energetika, közlekedés, digitális menetrend, biztonság és védelem, fogyasztóvédelem) módszertani harmonizálásával történő előmozdítása révén. Az új technológiák biztonsági értékelése olyan területeken, mint az energetika, a közlekedés, az egészségügy és a fogyasztóvédelem. Hozzájárulás az űrtechnológiák és a világűrből származó adatok – különösen társadalmi kihívások kezelése céljából történő – felhasználásának, szabványosításának és validálásának elősegítéséhez.

3.3.        Társadalmi kihívások

a)           Egészségügy, demográfiai változások és jólét

Az egészségügy és a fogyasztóvédelem előmozdítása tudományos és technikai támogatás nyújtásával olyan területeken, mint az élelmiszerek, a takarmányok és a fogyasztási cikkek; a környezetvédelem és az egészségügy; az egészségügyi diagnosztikai és szűrési eljárások; valamint a táplálkozás és az étrend.

b)           Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság

Az európai mezőgazdasági és halászati politika fejlesztésének, végrehajtásának és nyomon követésének – az élelmiszerbiztonságra, az élelmiszerellátás biztonságára és a biogazdaság fejlesztésére is kiterjedő – támogatása például termés-előrejelzés, valamint technikai és társadalom-gazdaságtani elemzések és modellezés révén.

c)           Biztonságos, tiszta és hatékony energia

A „20%-os” éghajlat-változási és energiapolitikai célkitűzések teljesítésének előmozdítása az energiaellátás, az energiahatékonyság, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák, valamint az energiaszállítási és a villamosenergia-átviteli rendszerek technológiai és gazdasági vetületeinek kutatása révén.

d)           Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés

A személyek és az áruk fenntartható, biztonságos és zavartalan mobilitását szolgáló uniós politika támogatása laboratóriumi vizsgálatok, modellezés és nyomon követés révén, beleértve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési technológiákat – például a villamosítást, a tiszta és energiahatékony járműveket és az alternatív üzemanyagokat, valamint az intelligens mobilitási rendszereket – is.

e)           Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok

A természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás több ágazatot érintő kihívásainak vizsgálata a legfontosabb környezeti változók nyomon követése és a fenntarthatóságértékelés integrált modellezési keretének kidolgozása révén.

Az erőforrás-hatékonyság, a kibocsátáscsökkentés és a fenntartható nyersanyagellátás előmozdítása a tiszta termelési eljárások, technológiák, termékek és szolgáltatások integrált társadalmi, környezeti és gazdasági értékelése révén.

Az uniós fejlesztéspolitikai célok elérésének előmozdítása az alapvető erőforrásokkal való megfelelő ellátás biztosítását szolgáló kutatás révén, a környezeti és erőforrásbeli paraméterek figyelemmel kísérésére, az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerellátás biztonság elemzésére és a tudásátadásra összpontosítva.

f)            Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak

Az innovatív Unió megvalósításához való hozzájárulás és annak nyomon követése a kutatás és az innováció ösztönzőinek és akadályainak makrogazdasági elemzése, valamint módszertanok, eredménytáblák és mutatók kidolgozása révén.

Az európai kutatási térség támogatása működésének nyomon követése és az egyes kulcselemeire ható ösztönző, illetve akadályozó tényezők elemzése révén, valamint hálózatos kutatási együttműködés, képzés, és a JRC létesítményeinek és adatbázisainak a tagállamok, a tagjelölt országok és a társult országok felhasználói előtti megnyitása révén.

A digitális menetrend céljainak eléréséhez való hozzájárulás a gazdasági és társadalmi vetületek (digitális gazdaság, digitális társadalom, digitális életvitel) minőségi és mennyiségi elemzése révén.

A belső biztonság és védelem támogatása a létfontosságú társadalmi feladatot ellátó kritikus infrastruktúra-elemek azonosítása és sérülékenységének értékelése, valamint a digitális személyazonossághoz kapcsolódó technológiák operatív jellemzőinek értékelése révén. A világméretű biztonsági kihívások – köztük az újonnan megjelenő vagy összetett fenyegetések – kezelése korszerű információbányászati és ‑elemzési eszközök és válságkezelési eszközök kifejlesztése révén.

A természeti és az ember okozta katasztrófák uniós szintű kezelésére való képesség növelése az infrastruktúrák fokozottabb nyomon követése, valamint a műholdas földmegfigyelést hasznosító, több veszélyforrásra kiterjedő globális korai figyelmeztető és kockázatkezelési információs rendszerek kifejlesztése révén.

V. RÉSZ Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT)

1.           Különös célkitűzés

A különös célkitűzés a kutatást, az innovációt és az oktatást felölelő tudásháromszög integrálása, és ezáltal az Unió innovációs kapacitásának növelése és a társadalmi kihívások kezelése.

Európának vannak bizonyos strukturális hiányosságai az innovációs kapacitást és az új szolgáltatások, termékek és eljárások felmutatására való képességet illetően. A fő nehézségek közé tartozik, hogy Európa viszonylag kevéssé sikeres a tehetségek idevonzásában és megtartásában, hogy a kutatásban rejlő gazdasági és társadalmi értékteremtő erő nincs kellően kihasználva, hogy a vállalkozói tevékenység szintje alacsony, hogy a kiválósági központok erőforrásai nagyságrendileg nem elegendők a világszintű versenyképességhez, és hogy a felsőoktatást, a kutatást és az üzleti életet felölelő tudásháromszögön belüli európai szintű együttműködésnek túl sok akadálya van.

2.           Indokolás és uniós hozzáadott érték

Ahhoz, hogy Európa nemzetközi szinten felvehesse a versenyt a versenytársaival, ezeket a strukturális hiányosságokat orvosolni kell. A fenti megállapítások valamennyi uniós tagállamra érvényesek, és az Unió innovációs kapacitását egészében érintik.

Az EIT e kérdéseket az európai innovációs színtér strukturális változásainak előmozdításával igyekszik rendezni. Ehhez pedig elő fogja segíteni a legszínvonalasabb felsőoktatás, kutatás és innováció integrálását, s ezáltal újfajta, innovációserkentő körülmények kialakítását, valamint elő fogja mozdítani és támogatni fogja egy új vállalkozói nemzedék megjelenését. Az EIT ilyen módon messzemenően hozzá fog járulni az Európa 2020 stratégia – és különösen az „Innovatív Unió” és a „Mozgásban az ifjúság” kiemelt kezdeményezések – célkitűzéseinek eléréséhez.

Az oktatás és a vállalkozói tevékenység integrálása a kutatással és az innovációval

Az EIT sajátossága, hogy az oktatást és a vállalkozói tevékenységet a kutatással és az innovációval integrálja, ezek együtt ugyanis egyazon innovációs lánc különböző szemei az Unióban és annak határain túl.

Üzleti logika és eredményorientált megközelítés

Tudományos és innovációs társulásai (TIT) révén az EIT üzleti logikát követ. A vezetői szellem előfeltétel: mindegyik TIT élén egy igazgató áll. A döntéshozatal ésszerűsítése érdekében a TIT mindegyik partnerét egy-egy jogalany képviseli. Mindegyik TIT éves üzleti tervet készít, amely ambiciózus, az oktatástól a vállalkozásteremtésig terjedő tevékenységi kört ölel fel, egyértelmű célokat és feladatokat jelöl meg, és egyaránt törekszik piaci és társadalmi hatás elérésére. A TIT-ek részvételére, értékelésére és nyomon követésére vonatkozó jelenlegi szabályok gyorsított, az üzleti szektorra jellemző döntéshozatalt tesznek lehetővé.

Hosszú távú integrált partnerségekkel a szétaprózottság ellen

Az EIT TIT-jei ipari, felsőoktatási, kutatási és technológiai intézetek magas fokon integrált egyesülései, amelyek kiválóságukról nevezetesek. A TIT-ek lehetőséget teremtenek arra, hogy világszínvonalú partnerek újfajta, határokon átnyúló felállásban egyesítsék erőiket, optimalizálják a meglévő erőforrásokat, és új üzleti lehetőségekhez férjenek hozzá olyan értékláncok kialakításával, amelyek alkalmasak a kockázatosabb, nagyobb léptékű kihívások kezelésére.

Európa fő innovációs értékének gyarapítása: tehetségápolás

A tehetség az innováció egyik alapösszetevője. Az EIT felkarolja az embereket és támogatja kölcsönhatásra lépésüket, hiszen innovációs modelljének középpontjába az egyetemi hallgatókat, a kutatókat és a vállalkozókat állítja. Az EIT a tehetséges embereknek vállalkozói és kreatív kultúrát, valamint multidiszciplináris műveltséget közvetít: mesterképzéseket és doktori képzéseket lát el saját védjegyével, amelyet a kiválóság nemzetközileg elismert jelévé kíván tenni. Az EIT ezáltal erőteljesen támogatja a tudásháromszögön belüli mobilitást.

3.           A tevékenység nagy vonalakban

Az EIT elsősorban, de nem kizárólag a tudományos és innovációs társulások (TIT) révén fejti ki tevékenységét a közös európai jövő szempontjából kiemelten fontos társadalmi kihívások területén. Bár a TIT-ek széles körű önállóságot élveznek saját stratégiáik és tevékenységük meghatározásában, vannak bizonyos, mindannyiukra jellemző innovatív sajátosságok. Az EIT ezenkívül azáltal kívánja fellépését még hatásosabbá tenni, hogy a TIT-ek tapasztalatait az egész Unióban hozzáférhetővé teszi, és előmozdítja egy újfajta tudásmegosztási kultúra meghonosodását.

a)           A felsőoktatási, kutatási és innovációs tevékenységek átültetése és alkalmazása vállalkozásteremtés céljára

Az EIT arra törekszik, hogy felszabadítsa az emberek innovációs képességét, és ötleteiket hasznosítsa, függetlenül az innovációs láncban elfoglalt helyüktől. Az EIT így segíteni fog abban is, hogy megoldódjon az „európai paradoxon”, amely abban áll, hogy a meglévő kiváló kutatásban rejlő lehetőségek messze nincsenek kihasználva. Ezáltal az EIT elő fogja segíteni az ötletek piacosítását. Az EIT – elsősorban TIT-jei révén és a vállalkozó szellem ösztönzésének középpontba állításával – új üzleti lehetőségeket fog teremteni mind start-up és spin-off cégek formájában, mind a meglévő cégek keretein belül.

b)           Csúcsszínvonalú és innovációvezérelt kutatás a gazdasági és társadalmi szempontból kulcsfontosságú területeken

Az EIT stratégiája és tevékenysége kiemelten foglalkozik a jövőre nézve rendkívül fontos társadalmi kihívásokkal, például az éghajlatváltozással vagy az energiarendszer fenntarthatóságával. A fő társadalmi kihívások átfogó kezelése révén az EIT előmozdítja a tudományterületeket összekötő, illetve ötvöző szemléletmódokat, és a TIT-ekben részt vevő partnereknek segít kutatási erőfeszítéseik célirányossá tételében.

c)           A tehetségesek, képzettek és vállalkozó szelleműek képességeinek kibontakoztatása oktatás és képzés révén

Az EIT a szakmai pályafutás minden szakaszának szerves részévé kívánja tenni az oktatást és a képzést, és olyan, újszerű és innovatív tanterveket kíván kidolgozni, amelyek igazodnak az összetett társadalmi és gazdasági kihívások következtében újfajta szakmai profilok iránt mutatkozó igényekhez. Ennek érdekében az EIT kulcsszerepet fog betölteni az új oklevelek és diplomák tagállami elismerésének ösztönzésében.

Az EIT ezenkívül lényeges szerepet fog játszani a „vállalkozási tevékenység” fogalmának pontosításában olyan oktatási programjai révén, amelyek tudásintenzív kontextusban, az innovatív kutatásra építve és társadalmilag kiemelt fontosságú megoldásokhoz hozzájárulva mozdítják elő a vállalkozási tevékenységet.

d)           A legjobb gyakorlat terjesztése és módszeres tudásmegosztás

Az EIT arra törekszik, hogy az új innovációs megközelítések előharcosa legyen, és hogy közös innovációs és tudásátadási kultúrát alakítson ki egyebek mellett a TIT‑ek sokféle tapasztalatainak különféle terjesztési mechanizmusok – például érdekelt felek fóruma és ösztöndíjprogram – révén történő megosztásával.

e)           Nemzetközi viszonylat

Az EIT a működésének világméretű összefüggései tudatában lép fel, és elősegíti a legfontosabb nemzetközi partnerekkel való kapcsolatépítést. A kiválósági központok léptékének a TIT-ek révén történő növelésével és új oktatási lehetőségek ösztönzésével arra fog törekedni, hogy Európa vonzóbbá váljon a külföldi tehetségek számára.

f)            Az európai szintű hatás fokozása innovatív finanszírozási modellek révén

Az EIT jelentősen hozzá fog járulni a „Horizont 2020” keretprogramban kijelölt célok eléréséhez, különösen azáltal, hogy a társadalmi kihívásokkal az érintett területek egyéb kezdeményezéseit kiegészítve foglalkozik. Az EIT alkalmat ad új, egyszerűsített finanszírozási és irányítási megközelítések kipróbálására, s ezáltal úttörő szerepet fog betölteni az európai innovációs színtéren. Az EIT finanszírozási szemlélete a köz- és magánforrásokat mozgósító erős húzóerőn alapul. Ezenkívül teljesen újfajta eszközöket fog alkalmazni egyes tevékenységeknek az EIT Alapítványból való célzott finanszírozására.

g)           A regionális fejlesztés összekapcsolása az európai lehetőségekkel

A TIT-ek és közös helyszíneik – a felsőoktatási, kutatási és üzleti partnerek találkozásának földrajzi helyéül szolgáló kiválósági központok – révén az EIT a regionális politikához is kapcsolódni fog. Így különösen gondoskodni fog arról, hogy a regionális és nemzeti intelligens szakosodási stratégiákkal összefüggésben a felsőoktatási intézmények jobban kapcsolódjanak a regionális innovációs és növekedési intézkedésekhez. Ezáltal hozzá fog járulni az Unió kohéziós politikai célkitűzéseinek eléréséhez.

II. MELLÉKLET A költségvetés bontása

A „Horizont 2020” keretprogramra irányadó indikatív bontás a következő (millió EUR):

I.          Kiváló tudomány, azon belül: || 27 818

                1.             Európai Kutatási Tanács || 15 008

                2.             Jövőbeni és feltörekvő technológiák || 3 505

                3.             Marie Curie készségfejlesztési, képzési és pályafutás-fejlesztési cselekvések || 6 503

                4.             Európai kutatási infrastruktúra (beleértve az elektronikus infrastruktúrát is) || 2 802

II.        Ipari vezető szerep, azon belül: || 20 280

                1.             Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén* || 15 580, ebből 500 az EIT céljára

                2.             Kockázatfinanszírozáshoz jutás** || 4000

                3.             Innováció a kis- és középvállalkozásoknál || 700

III.       Társadalmi kihívások, azon belül: || 35 888

                1.             Egészségügy, demográfiai változások és jólét || 9 077, ebből 292 az EIT céljára

2.             Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság || 4 694, ebből 150 az EIT céljára

                3.             Biztonságos, tiszta és hatékony energia || 6 537, ebből 210 az EIT céljára

                4.             Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés || 7 690, ebből 247 az EIT céljára

                5.             Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok || 3 573, ebből 115 az EIT céljára

                6.             Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak || 4317, ebből 138 az EIT céljára

Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) || 1 542 + 1 652***

A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvései || 2 212

ÖSSZESEN || 87 740

* Ebből 8 975 millió EUR az információs és kommunikációs technológiákra (IKT) – azon belül 1 795 millió EUR a fotonikára, valamint mikro- és nanoelektronikára –, 4 293 millió EUR a nanotechnológiára, a fejlett anyagokra és a korszerű gyártásra és feldolgozásra, 575 millió EUR a biotechnológiára és 1 737 millió EUR a világűrre szánt keret. Ennek következtében 6 663 millió EUR áll rendelkezésre a legfontosabb alaptechnológiák támogatására.

** Ebből az összegből várhatóan körülbelül 1 1131 millió EUR jut a stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) projektjeinek megvalósítására. Az összegnek mintegy harmada jut a kkv-kre.

*** A teljes összeg rendelkezésre bocsátása a 6. cikk (3) bekezdése szerinti előirányzatokon keresztül történik. Az 1 652 millió EUR összegű második előirányzatot a „Társadalmi kihívások” prioritás és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzés költségvetése terhére, indikatív alapon és a 26. cikk (1) bekezdése szerinti felülvizsgálat függvényében kell rendelkezésre bocsátani, arányossági alapon.

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

              1.1.    A javaslat/kezdeményezés címe

              1.2.    A tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)

              1.3.    A javaslat/kezdeményezés típusa

              1.4.    Célkitűzés(ek)

              1.5.    A javaslat/kezdeményezés indoklása

              1.6.    Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

              1.7.    Tervezett igazgatási módszer(ek)

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

              2.1.    A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

              2.2.    Irányítási és kontrollrendszer

              2.3.    A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

              3.1.    A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

              3.2.    A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

              3.2.2. Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

              3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

              3.3.    A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.        A javaslat/kezdeményezés címe

„Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020)

1.2.        A tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai területek[40]

– 08 – Kutatás és innováció

– 09 – Információs társadalom és médiaügy

– 02 – Vállalkozás- és iparpolitika

– 05 – Mezőgazdaság

– 32 – Energiaügy

– 06 – Mobilitás- és közlekedéspolitika

– 15 – Oktatás és kultúra

– 07 – Környezetvédelem és éghajlat-politika

– 10 – Közös Kutatóközpont

1.3.        A javaslat/kezdeményezés típusa

ý A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul[41]

¨ A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

1.4.        Célkitűzések

1.4.1.     A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

A „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés ösztönzésén keresztül hozzájárul az Európa 2020 stratégia végrehajtásához, beleértve az európai kutatási térség kiteljesítését is:

– intelligens növekedés: tudás- és innovációalapú gazdaság kialakítása (az „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezés megvalósításával),

– fenntartható növekedés: a gazdaság erőforrás-hatékonyabbá, környezetkímélőbbé és versenyképesebbé válásának ösztönzése,

– inkluzív növekedés: olyan, nagy foglalkoztatási ráta mellett működő gazdaság kialakítása, amely gazdasági, társadalmi és területi kohéziót hoz létre.

1.4.2.     Konkrét célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

– I. rész: a „Kiváló tudomány” elnevezésű prioritás

– II. rész: az „Ipari vezető szerep” elnevezésű prioritás

– III. rész: a „Társadalmi kihívások” elnevezésű prioritás

– IV. rész: a Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvései

– V. rész: „a tudásháromszög integrálása” (Európai Innovációs és Technológiai Intézet)

A tevékenységalapú irányítás / tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

– 08 – Kutatás és innováció

– 09 – Információs társadalom és médiaügy

– 02 – Vállalkozás- és iparpolitika

– 05 – Mezőgazdaság

– 32 – Energiaügy

– 06 – Mobilitás- és közlekedéspolitika

– 15 – Oktatás és kultúra

– 07 – Környezetvédelem és éghajlat-politika

– 10 – Közös Kutatóközpont

1.4.3.     Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/célcsoportokra..

Becsléseink szerint a „Horizont 2020” keretprogram 2030-ig várhatóan 0,92%-os GDP-növekedést, 1,37%-os exportnövekedést, 0,15%-os importcsökkenést és 0,40%-os foglalkoztatásbővülést fog eredményezni.

További részletek a „Horizont 2020” keretprogramhoz készült hatásvizsgálatot tartalmazó, e jogalkotási javaslathoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók.

1.4.4.     Eredmény- és hatásmutatók

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

A következő táblázat összefoglalja a „Horizont 2020” keretprogram általános és különös célkitűzéseihez tartozó, az eredmények és a hatások értékelése során figyelembe veendő legfontosabb mutatókat.

A különböző konkrét tevékenységek különböző típusú eredményei és hatásai kapcsán végzett értékelések során további – köztük újonnan kidolgozott – mutatók is alkalmazásra kerülnek.

Általános célkitűzés:

Hozzájárulás az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez és az európai kutatási térség kiteljesítéséhez

– Az Európa 2020 stratégia K+F-célértéke (a GDP 3%-a)

Jelenleg:         a GDP 2,01%-a (EU-27, 2009)

Elérendő cél:  a GDP 3%-a (2020)

– Az Európa 2020 stratégia innovációs célértéke

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  A gyorsan növekvő innovatív vállalkozások jelentős súlyt képviseljenek a gazdaságon belül

I. rész: a „Kiváló tudomány” elnevezésű prioritás

Különös célkitűzések

* Európai Kutatási Tanács

– Az Európai Kutatási Tanács által finanszírozott projektek keretében készült azon publikációk részaránya, amelyek a legtöbbet idézett 1%-ba tartoznak

Jelenleg:         0,8% (2004-től 2006-ig megjelent, 2008-ig idézett EU-publikációk)

Elérendő cél:  1,6% (2014–2020, az európai kutatási térség egészére)

– Az Európai Kutatási Tanács által nyújtott finanszírozásból ihletet merítő intézményi, illetőleg nemzeti és regionális szakpolitikai intézkedések száma

Jelenleg:         20 (becslés, 2007–2013)

Elérendő cél:  100 (2014–2020)

* Jövőbeni és feltörekvő technológiák

– Lektorált, nagy idézettségű szakfolyóiratokban közzétett publikációk

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  25 publikáció minden 10 millió EUR finanszírozásra (2014–2020)

– Szabadalmi bejelentések a jövőbeni és a feltörekvő technológiák területén

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  1 szabadalmi bejelentés minden 10 millió EUR finanszírozásra (2014–2020)

* Marie Curie készségfejlesztési, képzési és pályafutás-fejlesztési cselekvések

– Ágazatközi és országhatárokon átívelő kutatóáramlás (beleértve a doktorjelöltekét is)

Jelenleg:         50 000, ebből kb. 20% doktorjelölt (2007–2013)

Elérendő cél:  65 000, ebből kb. 40% doktorjelölt (2014–2020)

* Európai kutatási infrastruktúra (beleértve az elektronikus infrastruktúrát is)

– Az uniós támogatással Európa valamennyi kutatója és Európán kívüli kutatók számára hozzáférhetővé tett kutatási infrastruktúrák

Jelenleg:         650 (2012)

Elérendő cél:  1000 (2020)

II. rész: az „Ipari vezető szerep” elnevezésű prioritás

Különös célkitűzések

* Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén (IKT, nanotechnológia, fejlett anyagok, biotechnológia, korszerű gyártás, világűr)

– Szabadalmi bejelentések a különböző alap- és ipari technológiák területén

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  3 szabadalmi bejelentés minden 10 millió EUR finanszírozásra (2014–2020)

– Kockázatfinanszírozáshoz jutás

– Az adósságfinanszírozás és a kockázatitőke-befektetések útján mozgósított források teljes összege

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  100 millió EUR teljes beruházási érték minden 10 millió EUR uniós hozzájárulásból (2014–2020)

* Innováció a kis- és középvállalkozásoknál

– A vállalatnál, illetve a piacon újdonságnak számító innovatív megoldásokat bevezető kis- és középvállalkozások részaránya a résztvevők között (a bevezetésnek a projekt időtartama alatt vagy legfeljebb három évvel annak végét követően kell megtörténnie)

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  50%

III. rész: a „Társadalmi kihívások” elnevezésű prioritás

Különös célkitűzések

Az egyes kihívások esetében az előrehaladást a következő, a „Horizont 2020” keretprogramra vonatkozó jogalkotási javaslat I. mellékletében – a kihívások teljesítéséhez szükséges érdemi előrehaladás leírásával és a szakpolitikai szempontból releváns mutatókkal együtt – részletesebben is ismertetett különös célkitűzésekhez való hozzájárulás számszerűsítésével kell mérni:

– minden ember élethosszig tartó egészségének és jólétének javítása,

– elegendő mennyiségű biztonságos és jó minőségű élelmiszer és egyéb bioalapanyagú termék rendelkezésre állítása: ehhez termelékeny és erőforrás-hatékony elsődleges termelési rendszereket kell kifejleszteni, meg kell erősíteni a hozzájuk kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokat, valamint versenyképes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású ellátási láncokat kell létrehozni,

– egy megbízható, fenntartható és versenyképes energiarendszerre való áttérés, tekintettel a fokozódó erőforráshiányra, a növekvő energiaigényre és az éghajlatváltozásra,

– egy olyan európai közlekedési rendszer kialakítása, amely forráshatékony, környezetbarát, biztonságos, gördülékeny, és az egyes polgárok, a gazdaság és a társadalom javát szolgálja,

– olyan erőforrás-hatékony és az éghajlatváltozásra rugalmasan reagáló gazdaság, valamint a nyersanyagok fenntartható biztosításának megteremtése, amely a bolygónk adta természeti erőforrások fenntarthatóságának határain belül képes kielégíteni a világ egyre növekvő népességének igényeit,

– az inkluzív, innovatív és biztonságos európai társadalmak előmozdítása, tekintettel a korábban nem tapasztalt változásokra és a növekvő globális egymásrautaltságra.

További eredményességi mutatók:

– Lektorált, nagy idézettségű szakfolyóiratokban a különböző társadalmi kihívások területén közzétett publikációk száma

Jelenleg:         Új mutató (a hetedik keretprogramban [2007–2010] összesen 8149 publikáció – előzetes adat)

Elérendő cél:  átlagosan 20 publikáció minden 10 millió EUR finanszírozásra (2014–2020)

– Szabadalmi bejelentések a különböző társadalmi kihívások területén

Jelenleg:         153 (az „Együttműködés” egyedi programban, 2007–2010, előzetes adat)

Elérendő cél:  átlagosan 2 szabadalmi bejelentés minden 10 millió EUR finanszírozásra (2014–2020)

– A különböző társadalmi kihívások területén támogatott tevékenységekre utaló uniós jogi aktusok darabszáma

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  átlagosan 1 darab minden 10 millió EUR finanszírozásra (2014–2020)

IV. rész: a Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvései

Az uniós szakpolitikák ügyfélközpontú tudományos és műszaki támogatása

– A Közös Kutatóközpont műszaki és tudományos támogatásának köszönhető konkrét, kézzelfogható hatások száma az európai szakpolitikákban

Jelenleg:         175 (2010)

Elérendő cél:  230 (2020)

– Lektorált publikációk száma

Jelenleg:         430 (2010)

Elérendő cél:  500 (2020)

V. rész: „a tudásháromszög integrálása” (Európai Innovációs és Technológiai Intézet)

– Tudományos és innovációs társulásokba tömörült egyetemek, vállalkozások és kutatószervezetek száma

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  540 (2020)      

– Innovatív termékeket és folyamatokat eredményező együttműködés a tudásháromszögön belül

Jelenleg:         Új mutató

Elérendő cél:  600 olyan induló, illetve leváló („spin-off”) vállalkozás, amelyet tudományos és innovációs társulásokban részt vevő diákok, kutatók vagy professzorok hoztak létre; 6000 olyan innováció a meglévő vállalkozásokban, amelyet tudományos és innovációs társulásokban részt vevő diákok, kutatók vagy professzorok hoztak létre

1.5.        A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1.     Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

– A kutatás és az innováció szerepének növelése a legfontosabb társadalmi kihívások kezelésében

– Európa ipari versenyképességének fellendítése a technológiai vezető szerep kivívásának és a jó ötletek piacra vitelének ösztönzésével

– Európa tudományos alapjainak megerősítése

– Az európai kutatási térség kiteljesítése és hatékonyságának növelése (több területet érintő célkitűzések)

További részletek a „Horizont 2020” keretprogramhoz készült hatásvizsgálatot tartalmazó, e jogalkotási javaslathoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók.

1.5.2.     Az uniós részvételből adódó többletérték

A fenti 1.5.1. pontban felvázolt problémák kezelése egyértelműen állami fellépést igényel. A piacok egymagukban nem fogják Európát az új technológiai-gazdasági paradigma élharcosává emelni. A kínálati és a keresleti oldalra egyaránt ható nagyszabású állami fellépés nélkül lehetetlen kiküszöbölni az alaptechnológiák rendszerszintű változásai miatt előálló piaci hiányosságokat.

A tagállamok ugyanakkor önmagukban nem tudják biztosítani a szükséges állami szerepvállalást. A tagállamok szerepvállalása a kutatás- és innovációfinanszírozásban viszonylag kicsiny, szétaprózódott, nem eléggé hatékony – technológiai paradigmaváltás idején ez szinte leküzdhetetlen akadály. A tagállamoknak nehéz egymagukban a technológiák kellően széles skáláján felgyorsítaniuk a műszaki fejlődést és kezelni a transznacionális koordináció hiányosságaiból fakadó problémákat.

Mint a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslat is kiemeli, az Unió jó helyzetben van ahhoz, hogy hozzáadott értéket teremtsen a „felderítő” jellegű, előzmények nélküli kutatásban, a célzott alkalmazott K+F-ben és a kapcsolódó oktatás, képzés és infrastruktúra területén, ami segít megerősíteni a tematikusan összpontosított K+F és az alaptechnológiák terén mutatott teljesítményünket; a vállalatok által a kutatási eredmények hasznosítása és piacképes termékekre, folyamatokra és szolgáltatásokra való átváltása érdekében kifejtett erőfeszítések támogatásában; valamint az innovatív megoldások elterjedésének ösztönzésében. A határokon átívelő fellépések egy jelentős része, így például az egyes tagállamok kutatásfinanszírozásának koordinálása, a kutatási forrásokért való uniós szintű verseny, a kutatók mobilitása és képzése, a kutatási infrastruktúrával kapcsolatos koordináció, az együttműködésen alapuló transznacionális kutatás és innováció, valamint az innovációtámogatás európai szinten szervezhető meg a leghatékonyabban. Az elvégzett utólagos értékelések meggyőzően mutattak rá arra, hogy az uniós kutatási és innovációs programok olyan kutatást és más tevékenységeket támogatnak, amelyeket a résztvevők stratégiai jelentőségűnek tartanak, és amelyeket uniós támogatás hiányában egyszerűen senki sem végezne el. Az uniós szintű támogatásnak tehát nincs alternatívája.

Az adatok a szakpolitika-támogató cselekvések európai hozzáadott értékéről is tanúskodnak: ez abból fakad, hogy ezek a cselekvések különböző környezetekben összegyűjtött tudást és tapasztalatokat mozgósítanak, támogatják az egyes tagállamok innovációpolitikai eszközeinek és tapasztalatainak összemérhetővé tételét, és a lehető legszélesebb körben teremtenek lehetőséget a bevált gyakorlati megoldások azonosítására, elterjesztésére és tesztelésére.

A Közös Kutatóközpont közvetlen cselekvései egyedülálló európai dimenziójuknak köszönhetően képviselnek európai hozzáadott értéket. E cselekvések előnyei között megemlíthető a Bizottság azon szükségletének kielégítése, hogy házon belül hozzáférjen olyan tudományos információkhoz, amelyek nemzeti és magánérdekektől függetlenek, vagy az, hogy az Unió polgárai közvetlenül is hasznát látják a Közös Kutatóközpont által a jobb gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket eredményező szakpolitikákhoz nyújtott közvetlen hozzájárulásnak.

További részletek a „Horizont 2020” keretprogramhoz készült hatásvizsgálatot tartalmazó, e jogalkotási javaslathoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók.

1.5.3.     Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

A program épít a korábbi kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramok, a versenyképességi és innovációs keretprogram, valamint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tevékenységének tapasztalataira.

Az uniós programok az elmúlt évtizedek során:

– sikeresen mozgósították a legjobb európai kutatókat és intézményeket,

– nagy léptékű szerkezetátalakító, tudományos, technológiai és innovációs hatásokat fejtettek ki, mikrogazdasági előnyöket hoztak, áttételesen pedig makrogazdasági, társadalmi és környezeti szempontból valamennyi tagállamra kihatottak.

A sikerek mellett azonban számos fontos tanulságot is le kell vonnunk:

– a kutatás, az innováció és az oktatás kérdéskörével koordináltabb módon kell foglalkozni,

– a kutatási eredményeket jobban kell terjeszteni és hasznosítani az új termékek, folyamatok és szolgáltatások létrehozásában,

– a fellépésnek elvi szinten összpontosítottabbnak, konkrétabbnak, részletesebbnek és átláthatóbbnak kell lennie,

– javítani kell a programokhoz való hozzáférés feltételeit, és növelni kell az induló vállalkozások, a kis- és középvállalkozások, az ipar, a kevésbé jól teljesítő tagállamok és az Unión kívüli országok részvételét,

– meg kell erősíteni a program nyomon követését és értékelését.

Nemrégiben készült értékelő jelentések a közvetett cselekvésekkel kapcsolatban egyebek mellett azt emelik ki, hogy a Közös Kutatóközpontnak:

– elő kell segítenie az Unión belüli tudáslétrehozás integráltságának megerősítését,

– konkrét tevékenységekre vonatkozó hatásvizsgálatokat és költség-haszon elemzéseket is kell végeznie,

– fokoznia kell az együttműködést az iparral, és az európai gazdaság versenyképességének javítása érdekében gondoskodnia kell arról, hogy ennek az együttműködésnek még több jótékony hatása legyen.

További részletek a „Horizont 2020” keretprogramhoz készült hatásvizsgálatot tartalmazó, e jogalkotási javaslathoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók.

1.5.4.     Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel

Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítésével összefüggésben meg kell találni és tovább kell fejleszteni a többi uniós programmal, köztük a gazdasági, a társadalmi és a területi kohézió közös stratégiai keretével és a versenyképességi és kkv-programmal fennálló szinergiákat.

1.6.        Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

ý A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik

– ý  A javaslat/kezdeményezés időtartama: 2014. január 1-től 2020. december 31-ig

– ý  Pénzügyi hatás: 2014-től 2026-ig

¨ A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik

– Beindítási időszak: ÉÉÉÉ-től ÉÉÉÉ-ig,

– azt követően: rendes ütem.

1.7.        Tervezett igazgatási módszer(ek)[42]

ý Centralizált igazgatás közvetlenül a Bizottság által

ý Centralizált igazgatás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

– ý  végrehajtó ügynökségek

– ý  a Közösségek által létrehozott szervek[43]

– ý  tagállami közigazgatási / közfeladatot ellátó szervek

– ¨  az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

¨ Megosztott igazgatás a tagállamokkal

¨ Decentralizált igazgatás harmadik országokkal

ý Nemzetközi szervezetekkel közös igazgatás, ideértve a Nemzetközi Űrügynökséget is

Egynél több igazgatási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések:

A Bizottság a kezdeményezés végrehajtása során – a jelenlegi pénzügyi keret igazgatási módszereire támaszkodva – különböző igazgatási módszereket kíván alkalmazni. Ilyen különösen a centralizált és a közös igazgatás.

Az igazgatási feladatokat a Bizottság saját szervezeti egységei, a Bizottság már létező végrehajtó ügynökségei (megbízatásuk kiegyensúlyozott megújításával és kiterjesztésével), más külső szervek, így például a Lisszaboni Szerződés 187. (például a meglévő közös vállalkozások működésük értékelését és megbízatásuk megújítását követően, valamint a „Társadalmi kihívások” rész végrehajtásával összefüggésben létrehozandó új közös vállalkozások), illetőleg 185. cikke (több tagállam által közösen végrehajtott programok olyan esetekben, amikor közszektorbeli, illetőleg közfeladatot ellátó nemzeti szervek is szerepet kapnak) alapján létrehozott jogalanyok, valamint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet fogják ellátni különböző pénzügyi eszközök igénybevételével.

A már a jelenlegi pénzügyi keretben sem a Bizottság által közvetlenül igazgatott mindazon tevékenységek (például a felderítő kutatás, a Marie Curie-cselekvések, a kkv-ket érintő cselekvések és a tudományos és innovációs társulások) esetében, amelyek a „Horizont 2020” keretprogramban is megmaradnak, a végrehajtás a jelenlegi rendszerben folytatódik tovább. Ez a szakosodás mélyítését, valamint az érintett külső szervek által végzett igazgatási tevékenység egyszerűsítését és méretüknek az operatív igények figyelembevételével történő módosítását is magával vonhatja.

A „Horizont 2020” keretprogram további tevékenységei esetében is elképzelhető más szervek – elsősorban a Bizottság már létező végrehajtó ügynökségeinek – igénybevétele, a központi jelentőségű szakpolitikai hatáskörök azonban mindenkor a Bizottságon belül maradnak. E más szervek igénybevételének módját az igazgatási módszer igazolt eredményessége és hatékonysága alapján fogjuk megválasztani. Ezzel párhuzamosan a Bizottság végrehajtó ügynökségeinek létszámát a hozzájuk rendelt feladatokhoz tartozó költségvetéssel arányosan, a létszámok vonatkozásában a Bizottság által tett vállalással (Az Európa 2020 stratégia költségvetése, COM(2011) 500) összhangban meg kell növelni.

Azokon a területeken, ahol nagyobb multiplikátorhatás várható, a „Horizont 2020” keretprogram világűrrel kapcsolatos tevékenységeinek végrehajtásában az Európai Űrügynökség is szerepet kaphat.

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

Egyszerűsítés

A „Horizont 2020” keretprogramnak magához kell tudnia vonzani a legkiválóbb kutatókat és a leginnovatívabb európai vállalkozásokat. Erre csak olyan program lehet képes, amely a lehető legalacsonyabb szintre szorítja a résztvevők adminisztrációs terheit, és megfelelő finanszírozási feltételeket teremt számukra. Ennek megfelelően az egyszerűsítéssel a „Horizont 2020” keretprogramon belül három mindent átható célt kívánunk elérni: a résztvevők adminisztratív költségeinek csökkentését, a pályáztatással és a támogatás folyósításával kapcsolatos igazgatási folyamatok felgyorsítását, valamint a pénzügyi hibák számának visszaszorítását. A kutatás- és innovációfinanszírozás egyszerűsítését emellett a költségvetési rendelet felülvizsgálata is segíti (a kamatozó számlák eltörlése az előfinanszírozás esetében, a hozzáadottérték-adó támogathatósága, a szabályos hibák extrapolálásának korlátozása).

A „Horizont 2020” keretprogramon belül az egyszerűsítésnek több dimenziója is van.

A strukturális egyszerűsítés eszközei a következők:

– a kutatással és az innovációval kapcsolatos összes finanszírozási eszköz (EIT, versenyképességi és innovációs keretprogram, kutatási keretprogramok) egyetlen egésszé szervezése a „Horizont 2020” keretprogramon és annak egyedi programján belül,

– egyetlen egyedi program igénybevétele a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtásához,

– egységes, a „Horizont 2020” keretprogram teljes egészére érvényes részvételi szabályrendszer alkalmazása.

A finanszírozási szabályok nagyfokú egyszerűsítése könnyebbé fogja tenni a pályázatok összeállítását és a projektigazgatást. Az egyszerűsítéssel egyúttal a pénzügyi hibák száma is csökken. A következőket javasoljuk:

A legfontosabb támogatási modellek:

– a tényleges közvetlen költségek visszatérítése egyszerűsített eljárásrend szerint, szélesebb körben elfogadva a kedvezményezettek szokásos számviteli gyakorlatát, megengedve egyes adók és más közterhek támogathatóságát is,

– lehetőség a személyi költségek átalányfinanszírozás formájában (átlagos személyi költségként) történő elszámolására azon kedvezményezettek esetében, amelyeknek ez a szokásos számviteli gyakorlata, valamint a kis- és középvállalkozások munkabérben nem részesülő tulajdonosai esetében,

– a munkaidő-nyilvántartás egyszerűsítése világos és egyszerű minimumfeltételek meghatározásával, ezen belül a munkaidő-nyilvántartási kötelezettség megszüntetése a teljes munkaidejüket az uniós projektnek szentelő személyek esetében,

– egyetlen egységes visszatérítési ráta alkalmazása valamennyi résztvevőre, az eddigiekben a résztvevő jogállásától függően alkalmazott három különböző ráta helyett,

– főszabály szerint egyetlen egységes átalányfinanszírozási ráta figyelembevétele a közvetett költségek meghatározásában, a közvetett költségek kiszámítására alkalmazott eddigi négy módszer helyett,

– az egységre vetített költségskálák és az átalányfinanszírozás rendszerének megtartása a mobilitási és képzési cselekvések esetében (Marie Curie),

– teljes projektek átalányösszegen alapuló, outputcentrikus finanszírozása egyes területeken.

A 2.2.2. pontban ismertetett átalakított ellenőrzési rendszer új egyensúlyt hoz létre a bizalom és az ellenőrzés között, és ezáltal csökkenti a résztvevők adminisztrációs terheit.

A szabályok és az ellenőrzések egyszerűsítése mellett a projektvégrehajtás összes eljárása és folyamata ésszerűbbé válik. Ez a pályázatokkal kapcsolatos alaki és tartalmi elvárások részletes szabályozására, a pályáztatástól a projektek megkezdéséig terjedő időszakban követendő eljárásokra, a beszámolási és az ellenőrzési követelményekre, valamint a részletes iránymutatásokra és a támogató szolgáltatásokra egyaránt vonatkozik. Nagyban fogja segíteni a részvétel adminisztratív költségeinek csökkentését az a felhasználóbarát internetes portál, amelyet az Európai Unió hetedik K+F-keretprogramja (2007–2013) („hetedik keretprogram”) céljára létrehozott résztvevői portálra alapozva fogunk a résztvevők rendelkezésére bocsátani.

2.1.        A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

A „Horizont 2020” keretprogram közvetett cselekvéseinek értékelését és nyomon követését egy újonnan létrehozandó rendszer fogja segíteni. Az új rendszer átfogó, jól időzített és harmonizált stratégián fog alapulni, és erőteljesen fog összpontosítani az áteresztőképességre, az outputokra, az eredményekre és a hatásokra. A rendszert megfelelő adatarchívum és szakértői bázis, célzott kutatási tevékenység, valamint a tagállamokkal és a társult országokkal folytatandó fokozottabb együttműködés fogja támogatni, a megállapítások pedig megfelelő terjesztési és jelentéskészítési tevékenység révén fognak hasznosulni. A közvetlen cselekvések esetében a Közös Kutatóközpont az outputok és a hatások mérésének hatékonyabbá tételével tovább folytatja nyomonkövetési rendszerének javítását.

A rendszer olyan, több területet átfogó témákra vonatkozó információkat is tartalmazni fog, mint a fenntarthatóság vagy az éghajlatváltozás. Az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások számítása a riói mutatókon alapuló nyomonkövetési rendszer segítségével fog történni.

2.2.        Irányítási és kontrollrendszer

Az eddigiekben a kutatási támogatások felhasználásának jog- és szabályszerűsége kapcsán főszabályként 2%-os hibahatárt kellett alkalmazni. Ez azonban több váratlan nem kívánt mellékhatást okozott. Mind a kedvezményezettekben, mind pedig a jogalkotó hatóságban az az erőteljes érzés alakult ki, hogy az ellenőrzés terhei túlságosan is nagyok. Ez azért veszélyes, mert csökkenhet az Unió kutatási programjának vonzereje, ami az Unióban folyó kutatás és innováció egészét károsítaná.

Az Európai Tanács 2011. március 4-i ülésén megfogalmazott következtetések szerint „alapvető fontosságú a kutatás, a fejlesztés és az innováció (K+F+I) előmozdítását célzó uniós eszközök egyszerűsítése, mert az elősegítené azt, hogy azokat a legkiválóbb tudósok és az innováció terén élen járó vállalkozások is alkalmazzák [helyesen: igénybe vegyék]. Ezt az egyszerűsítést mindenekelőtt úgy kell megvalósítani, hogy a releváns intézmények megállapodnak arról, hogy új egyensúlyt alakítanak ki a bizalom és az ellenőrzés, valamint a kockázatvállalás és a kockázatkerülés között” (EUCO 2/1/11 REV1, Brüsszel, 2011. március 8.).

Az Európai Parlament a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló 2010. november 11-i állásfoglalásának (P7_TA(2010) 0401) tanúsága szerint kifejezetten támogatja a nagyobb hibakockázat felvállalását a kutatásfinanszírozás területén, miközben „aggályosnak találja, hogy a jelenlegi rendszer és a hetedik keretprogram irányítási gyakorlata túlságosan ellenőrzés-orientált, és ezért az erőforrások pazarlásához, alacsonyabb részvételhez és kevésbé vonzó kutatási környezethez vezet”, továbbá „aggodalommal jegyzi meg, hogy az ún. »zéró kockázatvállalási tolerancia« alapján működő jelenlegi irányítási rendszer láthatólag inkább a kockázatok megelőzésére és nem a kezelésükre törekszik”.

Az ellenőrzések számának jelentős megnövekedése és a megállapítások extrapolálása panaszhullámot indított el a kutatóközösség részéről (lásd például a „Bízz a kutatókban!” kezdeményezést,[44] amelyet eddig 13 800-an írtak alá).

Az érdekelteknek és az EU intézményeinek tehát megegyezik az álláspontja: a jelenlegi rendszert át kell alakítani. Ennek során más célokat és érdekeket is figyelembe kell venni, például a kutatáspolitika sikerességét, a nemzetközi versenyképességet vagy a tudományos kiválóság kérdéskörét. Egyértelmű igény van továbbá a pénzgazdálkodás hatékonyságának és eredményességének biztosítására, illetőleg a csalás és a pazarlás elleni küzdelemre is. Ezek a kihívások állnak a „Horizont 2020” keretprogram előtt.

A Bizottságnak végső soron továbbra is az a célja, hogy a maradó hibaarány a program teljes egészében felhasznált források teljes összegének 2%-a alatt legyen, és ennek érdekében több egyszerűsítő intézkedést is bevezetett. Figyelembe kell ugyanakkor venni más megfontolásokat, például az európai uniós kutatáspolitika vonzerejét és sikerét, a nemzetközi versenyképességet, a tudományos kiválóságot és különösen az ellenőrzések költségeit (lásd a 2.2.2. pontot) is.

E szempontok egyensúlyba hozása érdekében a Bizottság azt javasolja, hogy a kutatási és az innovációs költségvetés végrehajtásával megbízott főigazgatóságok olyan költséghatékony belső ellenőrzési rendszert alakítsanak ki, amely ésszerű keretek között biztosítja, hogy a többéves finanszírozási időszak egészére számított éves hibakockázat 2% és 5% között legyen, és végső soron a többéves program lezárását követően az összes audit, valamint kiigazítási és visszakövetelési intézkedés pénzügyi hatásainak figyelembevételével a maradó hiba a lehető legjobban megközelítse a 2%-ot.

2.2.1.     A belső ellenőrzés kerete

A támogatásokra vonatkozó belső ellenőrzések keretét a következők alkotják:

– a Bizottság belső ellenőrzési szabályai,

– a legjobb projektek kiválasztásának eljárásai és aktusokba foglalásuk,

– a projektek teljes élettartama során folytatandó projekt- és szerződésmenedzsment,

– az összes igénylés előzetes ellenőrzése, ideértve az auditokra vonatkozó igazolások beszerzését és a költségelszámolási módszerek előzetes hitelesítését is,

– az igénylésekből vett mintán elvégzett utólagos auditok,

– a projekteredmények tudományos értékelése.

A közvetlen cselekvések esetében a pénzügyi folyamatok egyebek mellett előzetes beszerzés-ellenőrzést és utólagos ellenőrzéseket foglalnak magukban. Előre meghatározott célkitűzések és mutatók alapján évente kockázatértékelést kell végezni, és rendszeres jelleggel figyelemmel kell kísérni a feladatok végrehajtásában elért előrehaladást és az erőforrás-felhasználást.

2.2.2.     Az ellenőrzések költségei és hasznai

A kutatási és innovációs költségvetés végrehajtásával megbízott főigazgatóságok belső ellenőrzési rendszerének becsült költsége évi 267 millió EUR (a 2009-ben az elfogadható hibahatárral kapcsolatban végrehajtott értékelés szerint), és jelentős terhet ró a kedvezményezettekre és a Bizottság egyes szervezeti egységeire is.

Az eddigiekben a Bizottság szolgálatai által végzett ellenőrzések összköltségének 43%-a (a kedvezményezettek költségeit nem számítva) a projektigazgatással, 18%-a a pályázatok kiválasztásával, 16%-a pedig a szerződéseket előkészítő tárgyalásokkal összefüggésben jelentkezett. Az utólagos auditok és a nyomukban szükségessé váló intézkedések az összköltség 23%-át (61 millió EUR-t) képviseltek.

Az ellenőrzések területén kifejtett erőfeszítések azonban nem hozták meg a tőlük várt eredményeket. A hatodik keretprogram becsült „maradó” hibaaránya még az összes eddigi és majdani visszakövetelés és korrekció figyelembevételével is meghaladja a 2%-ot. A Kutatási és Innovációs Főigazgatóság által a hetedik keretprogram keretében végrehajtott auditokon feltárt hibaarány jelenleg 5% körül van, és – bár ez a szám az auditok nyomán csökkenni fog, továbbá részben torz képet mutat, mert a korábban nem auditált kedvezményezettekre összpontosít – valószínűtlen, hogy a 2%-os hibaarányt sikerül teljesíteni. Az Európai Számvevőszék ugyancsak hasonló mértékű hibaarányt tárt fel.

2.2.3.     Az előírások teljesítésének elmulasztásához társuló kockázat várt mértéke

A viszonyítás alapja a jelenlegi helyzet, azaz az eddigiekben a hetedik keretprogram keretében alkalmazott ellenőrzési rendszer továbbvitele. Az hetedik keretprogram előzetes reprezentatív hibaaránya csaknem 5% (a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság ellenőrzései alapján). A legtöbb kimutatott hiba azért következik be, mert a kutatásfinanszírozás jelenlegi rendszere a kutatási projektek tényleges, a résztvevők által elszámolt költségeinek visszatérítésén alapul. Ez igencsak bonyolulttá teszi az egyes költségelemek támogathatóságának megítélését.

A hetedik keretprogram keretében a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság által eddig elvégzett auditok alapján a következő megállapítások tehetők a hibaaránnyal kapcsolatban:

– A hibák darabszám szerint 27%-a, támogatási összeg szerint 35%-a a személyi költségek elszámolásával függ össze. Gyakran visszatérő problémák: átlagos vagy tervezett költségek elszámolása a ténylegesek helyett, nem megfelelő nyilvántartás-vezetés a programnak szentelt munkaidőről, nem támogatható költségelemek elszámolása.

– A hibák darabszám szerint 40%-a, támogatási összeg szerint 37%-a más (nem személyi jellegű) közvetlen költségek elszámolásával függ össze. Gyakran visszatérő hibák: a hozzáadottérték-adó beszámítása, nem egyértelmű kapcsolat a projekttel, számlák vagy kifizetési bizonylatok csatolásának elmulasztása, az értékcsökkenés helytelen számítása (a felszerelés/berendezés teljes költségének elszámolása az értékcsökkenés helyett), alvállalkozók igénybevétele előzetes engedélyezés nélkül vagy a legkedvezőbb ár-érték arány elvének sérelmével stb.

– A hibák darabszám szerint 33%-a, támogatási összeg szerint 28%-a a közvetett költségek elszámolásával függ össze. A kockázatok megegyeznek a személyi költségeknél jelzettekkel, de további kockázatot képeznek az uniós projektekhez pontatlanul vagy alaptalanul rendelt általános költségek.

Bizonyos esetekben a közvetett költségek a közvetlen költségek százalékában vannak meghatározva, így a közvetett költségek hibája egyenesen arányos a közvetlen költségekével.

A „Horizont 2020” keretprogram számos jelentős egyszerűsítést tartalmaz (lásd a fenti 2. pontot), melyek várhatóan valamennyi hibakategória esetében csökkenteni fogják a hibaarányt. Az egyszerűsítés további lehetőségeiről megkérdezett érdekeltek és EU-intézmények álláspontja és a „Horizont 2020” keretprogram kidolgozása érdekében elvégzett hatásvizsgálat egyértelműen azt jelzi, hogy a finanszírozási modellnek továbbra is a tényleges költségek visszatérítésén kell alapulnia. Az outputalapú finanszírozás, az átalányfinanszírozás és az átalányösszegek szerinti finanszírozás előtérbe állítása egyelőre még korainak tűnik, hiszen ezt a rendszert korábbi programokban még nem sikerült tesztelni. A tényleges költségek visszatérítésén alapuló rendszer megtartása ugyanakkor azt jelenti, hogy a jövőben is kell hibákra számítani.

A hetedik keretprogramban végrehajtott auditok során kimutatott hibák elemzése arra enged következtetni, hogy a javasolt egyszerűsítő intézkedésekkel a hibák 25–35%-a megelőzhető lesz. Ez azt jelenti, hogy a mostani 5% körüli hibaarány 1,5%-kal, azaz 3,5% környékére esik vissza, éppen arra a szintre, amelyet a Bizottság közleménye az ellenőrzés adminisztratív költségei és a hibakockázat közötti helyes egyensúly megtalálása kapcsán említ.

Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a „Horizont 2020” keretprogramból származó kutatásfinanszírozás esetében – figyelemmel az ellenőrzések költségeire, az alkalmazandó szabályok bonyolultságának mérséklése érdekében javasolt egyszerűsítő intézkedésekre és a kutatási projektek költségeinek megtérítéséhez elkerülhetetlenül társuló kockázatokra – reális célkitűzés, hogy az éves hibakockázat 2% és 5% között legyen. További cél, hogy a többéves program lezárását követően az összes audit, valamint kiigazítási és visszakövetelési intézkedés pénzügyi hatásainak figyelembevételével adódó maradó hiba a lehető legjobban megközelítse a 2%-ot.

A „Horizont 2020” keretprogram kiadásaival kapcsolatos utólagos auditokra vonatkozó stratégia figyelembe veszi ezt a célértéket. A stratégia a keretprogram teljes kiadásaiból vett egyetlen reprezentatív minta pénzügyi auditján alapul, melyet kiegészít egy másik, kockázatkezelési megfontolások alapján megválasztott minta ellenőrzése.

Az utólagos auditok teljes száma az említett célérték és a stratégia teljesítéséhez feltétlenül szükséges minimumra fog korlátozódni. Az utólagos ellenőrzéseket úgy kell megszervezni, hogy a résztvevőkre a lehető legkisebb terhet róják. Iránymutatásként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a teljes programozási időszak alatt a „Horizont 2020” keretprogram résztvevőinek legfeljebb 7%-át kell majd auditnak alávetni. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az audit alá vont kiadások összegének részaránya ennél lényegesen nagyobb lesz.

A jog- és szabályszerűségre vonatkozó utólagos auditstratégiát megerősített tudományos értékelés és az alábbi 2.3. pontban ismertetendő csalásellenes stratégia egészíti ki.

Ez a forgatókönyv azon a feltételezésen alapul, hogy a döntéshozatali folyamat során az egyszerűsítő intézkedések érdemben nem módosulnak.

Megjegyzés: A fentiek csak a támogatások igazgatására vonatkoznak, a közbeszerzési eljárásokhoz társuló igazgatási és működési kiadások esetében a hibakockázat eltűrt maximuma 2%.

2.3.        A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

A kutatási és innovációs költségvetés végrehajtásával megbízott főigazgatóságoknak eltökélt szándéka, hogy a támogatásokkal kapcsolatos igazgatási feladatok ellátása során mindenkor felvegyék a küzdelmet a csalás ellen. A szóban forgó szervezeti egységek olyan csalásellenes stratégiákat alakítottak ki és alkalmaznak, amelyek fokozott mértékben támaszkodnak hírszerzési forrásokra, fejlett informatikai eszközöket vesznek igénybe, és az érintett munkatársak kellő felkészítésére és tájékoztatására is kiterjednek. A csalás megelőzését kellő visszatartó erejű szankciók szolgálják, melyeket a csalás bizonyított eseteiben alkalmazni is kell. Ezek az erőfeszítések a jövőben is folytatódni fognak. A „Horizont 2020” keretprogramra vonatkozó javaslatokat csalásbiztossági és hatásértékelő vizsgálatoknak vetettük alá. A javasolt intézkedések összességében – elsősorban a kockázatalapú auditstratégiának és a megerősített tudományos értékelési és ellenőrzési rendszernek köszönhetően – jótékony hatást fejtenek ki a csalás elleni küzdelemre.

Annak hangsúlyozása mellett, hogy a kihelyezett források összmennyiségéhez viszonyítva a csalás felderített eseteinek száma elenyésző, a kutatási költségvetés végrehajtásával megbízott főigazgatóságok továbbra is elkötelezettek a csalás elleni küzdelem iránt.

A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és más jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekkel, hatásos ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal – biztosítja, hogy az Unió pénzügyi érdekei az e rendelet alapján finanszírozott cselekvések végrehajtása során ne sérüljenek.

A Bizottság és képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni az e program alapján uniós forrásból származó támogatásokban részesülő kedvezményezetteknél, valamint az e program alapján uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jogosult az ilyen finanszírozással közvetlenül vagy közvetetten érintett gazdasági szereplőknél a 2185/96/Euratom, EK rendeletben előírt eljárásoknak megfelelően helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e az uniós finanszírozásra vonatkozó támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupciós vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.

Az előző bekezdések sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokban, valamint az e rendelet végrehajtása keretében létrejött támogatási megállapodásokban, támogatási határozatokban és szerződésekben kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság, a Számvevőszék és az OLAF elvégezheti az említett helyszíni és egyéb ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.        A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

· Jelenlegi költségvetési kiadási tételek (tárgytalan)

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás

Szám [Megnevezés………………………...……….] || diff./nem diff.[45] || EFTA-országoktól[46] || tagjelölt országoktól[47] || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

|| [XX.YY.YY.YY] || diff./nem diff. || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM

· Létrehozandó új költségvetési tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás

Szám [1. fejezet: Intelligens és inkluzív növekedés] || diff./nem diff. || EFTA-országoktól || tagjelölt országoktól || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

|| Igazgatási kiadások Közvetett kutatás: XX 01 05 01 A kutatási munkatársakkal kapcsolatos kiadások XX 01 05 02 Külső munkatársak a kutatás területén XX 01 05 03 Egyéb igazgatási kiadások a kutatás területén Közvetlen kutatás: 10 01 05 01 A kutatási munkatársakkal kapcsolatos kiadások 10 01 05 02 Külső munkatársak a kutatás területén 10 01 05 03 Egyéb igazgatási kiadások a kutatás területén 10 01 05 04 Egyéb kiadások a jelentősebb kutatási infrastruktúrákkal kapcsolatban[48] || Nem diff. || IGEN || IGEN || IGEN || IGEN

|| Operatív kiadások XX 02 01 01 Horizontális cselekvések Kiváló tudomány 08 02 02 01 Európai Kutatási Tanács 15 02 02 00 Marie Curie készségfejlesztési, képzési és pályafutás-fejlesztési cselekvések 08 02 02 02 Európai kutatási infrastruktúra (beleértve az elektronikus infrastruktúrát is) 09 02 02 01 Európai kutatási infrastruktúra (beleértve az elektronikus infrastruktúrát is) 08 02 02 03 Jövőbeni és feltörekvő technológiák 09 02 02 02 Jövőbeni és feltörekvő technológiák Ipari vezető szerep 08 02 03 01 Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén 09 02 03 00 Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén 02 02 02 01 Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén 08 02 03 02 Kockázatfinanszírozáshoz jutás 02 02 02 02 Kockázatfinanszírozáshoz jutás 08 02 03 03 Innováció a kis- és középvállalkozásoknál 02 02 02 03 Innováció a kis- és középvállalkozásoknál Társadalmi kihívások 08 02 04 01 Egészség, demográfiai változások és jólét 08 02 04 02 Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság 05 02 01 00 Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság 08 02 04 03 Biztos, tiszta és hatékony energia 32 02 02 00 Biztos, tiszta és hatékony energia 08 02 04 04 Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés 06 02 02 00 Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés 08 02 04 05 Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok 07 02 02 00 Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok 02 02 03 01 Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok 08 02 04 06 Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak 02 02 03 02 Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak 09 02 04 00 Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak 15 02 03 00 Európai Innovációs és Technológiai Intézet 10 02 01 00 A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvései || Diff. || IGEN || IGEN || IGEN || IGEN

3.2.        A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

3.2.1.     A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret fejezete: || Szám || [1. fejezet: Intelligens és inkluzív növekedés]

Főigazgatóságok: Kutatás és Innováció Információs Társadalom és Média Oktatásügy és Kultúra Vállalkozáspolitika és Ipar Energiaügy Mobilitáspolitika és Közlekedés Mezőgazdaság és Vidékfejlesztés Közös Kutatóközpont (közvetlen cselekvések) Környezetvédelem || 2014 || 2015 || 2016 || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ≥2021 || ÖSSZESEN

Ÿ Operatív előirányzatok ||

Horizontális cselekvések

XX 02 01 01 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || pm || pm || pm || pm || pm || pm || pm || pm ||

Kifizetési előirányzatok || (2a) || pm || pm || pm || pm || pm || pm || pm || pm ||

08 02 02 01 Európai Kutatási Tanács || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1b) || 1640,417 || 1753,575 || 1879,819 || 2009,349 || 2144,525 || 2284,826 || 2427,130 || || 14139,641

Kifizetési előirányzatok || (2b) || 204,154 || 1055,485 || 1335,717 || 1661,563 || 1868,955 || 2063,161 || 2199,449 || 3751,158 || 14139,641

08 02 02 02 Európai kutatási infrastruktúra (beleértve az elektronikus infrastruktúrát is) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1c) || 199,794 || 211,723 || 225,177 || 238,964 || 253,364 || 268,311 || 283,451 || || 1680,784

Kifizetési előirányzatok || (2c) || 24,865 || 128,015 || 161,107 || 199,448 || 223,066 || 244,699 || 259,212 || 440,372 || 1680,784

08 02 02 03 Jövőbeni és feltörekvő technológiák** 09 02 02 02 Jövőbeni és feltörekvő technológiák** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1d) || 283,318 || 300,310 || 320,217 || 469,448 || 606,917 || 642,722 || 678,989 || || 3301,921

Kifizetési előirányzatok || (2d) || 48,847 || 251,487 || 316,496 || 391,819 || 438,217 || 480,715 || 509,225 || 865,115 || 3301,921

08 02 03 01 Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1e) || 545,193 || 577,744 || 614,457 || 652,078 || 691,372 || 732,159 || 773,472 || || 4586,474

Kifizetési előirányzatok || (2e) || 67,851 || 349,323 || 439,624 || 544,249 || 608,697 || 667,728 || 707,329 || 1201,673 || 4586,474

08 02 03 02 Kockázatfinanszírozáshoz jutás** 02 02 02 02 Kockázatfinanszírozáshoz jutás** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1f) || 447,955 || 474,700 || 504,865 || 535,776 || 568,062 || 601,574 || 635,520 || || 3768,450

Kifizetési előirányzatok || (2f) || 447,955 || 474,700 || 504,865 || 535,776 || 568,062 || 601,574 || 635,520 || 0 || 3768,450

08 02 03 03 Innováció a kis- és középvállalkozásoknál** 02 02 02 03 Innováció a kis- és középvállalkozásoknál** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1g) || 78,373 || 83,053 || 88,330 || 93,738 || 99,387 || 105,250 || 111,189 || || 659,320

Kifizetési előirányzatok || (2g) || 9,754 || 50,216 || 63,197 || 78,238 || 87,502 || 95,988 || 101,681 || 172,744 || 659,320

08 02 04 01 Egészség, demográfiai változások és jólét || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1h) || 1030,952 || 1051,848 || 1073,128 || 950,146 || 1398,959 || 1481,491 || 1565,088 || || 8551,612

Kifizetési előirányzatok || (2h) || 126,578 || 651,675 || 820,134 || 1015,317 || 1135,546 || 1245,671 || 1319,549 || 2237,142 || 8551,612

08 02 04 02 Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság** 05 02 01 00 Élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, valamint a biogazdaság** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1i) || 525,695 || 557,082 || 592,481 || 628,757 || 666,645 || 705,974 || 745,810 || || 4422,444

Kifizetési előirányzatok || (2i) || 65,424 || 336,830 || 423,901 || 524,785 || 586,927 || 643,848 || 682,032 || 1158,697 || 4422,444

08 02 04 03 Biztos, tiszta és hatékony energia** 32 02 02 00 Biztos, tiszta és hatékony energia** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1j) || 732,073 || 775,781 || 825,079 || 875,596 || 928,359 || 983,126 || 1038,601 || || 6158,614

Kifizetési előirányzatok || (2j) || 91,108 || 469,063 || 590,317 || 730,805 || 817,344 || 896,610 || 949,786 || 1613,580 || 6158,614

08 02 04 04 Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés** 06 02 02 00 Intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1k) || 861,218 || 912,637 || 970,631 || 1030,059 || 1092,129 || 1156,559 || 1221,820 || || 7245,052

Kifizetési előirányzatok || (2k) || 107,180 || 551,811 || 694,454 || 859,727 || 961,532 || 1054,781 || 1117,337 || 1898,231 || 7245,052

08 02 04 05 Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok** 02 02 03 01 Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok** 07 02 02 00 Éghajlatváltozás, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1l) || 400,096 || 423,983 || 450,925 || 478,534 || 507,370 || 537,302 || 567,620 || || 3365,830

Kifizetési előirányzatok || (2l) || 49,793 || 256,354 || 322,622 || 399,403 || 446,698 || 490,019 || 519,081 || 881,860 || 3365,830

08 02 04 06 Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak** 09 02 04 00 Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak** 02 02 03 02 Inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1m) || 483,533 || 512,402 || 544,963 || 578,329 || 613,179 || 649,353 || 685,994 || || 4067,754

Kifizetési előirányzatok || (2m) || 60,177 || 309,815 || 389,903 || 482,696 || 539,855 || 592,210 || 627,332 || 1065,767 || 4067,754

09 02 02 01 Európai kutatási infrastruktúra (beleértve az elektronikus infrastruktúrát is) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1n) || 113,951 || 120,755 || 128,428 || 136,291 || 144,504 || 153,029 || 161,664 || || 958,622

Kifizetési előirányzatok || (2n) || 14,181 || 73,012 || 91,886 || 113,754 || 127,224 || 139,562 || 147,839 || 251,163 || 958,622

09 02 03 00 Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1o) || 1005,176 || 1065,189 || 1132,878 || 1202,241 || 1274,686 || 1349,886 || 1426,056 || || 8456,112

Kifizetési előirányzatok || (2o) || 125,096 || 644,049 || 810,537 || 1003,436 || 1122,258 || 1231,095 || 1304,108 || 2215,533 || 8456,112

02 02 02 01 Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1p) || 194,477 || 206,088 || 219,184 || 232,604 || 246,620 || 261,169 || 275,907 || || 1636,048

Kifizetési előirányzatok || (2p) || 24,203 || 124,608 || 156,819 || 194,140 || 217,129 || 238,186 || 252,313 || 428,651 || 1636,048

15 02 02 00 Marie Curie készségfejlesztési, képzési és pályafutás-fejlesztési cselekvések || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1q) || 728,274 || 771,756 || 820,798 || 871,052 || 923,542 || 978,025 || 1033,212 || || 6126,659

Kifizetési előirányzatok || (2q) || 90,635 || 466,629 || 587,254 || 727,013 || 813,103 || 891,958 || 944,858 || 1605,208 || 6126,659

15 02 03 00 Európai Innovációs és Technológiai Intézet* || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1r) || 267,498 || 324,047 || 389,375 || 472,279 || [497,465]* || [554,83]* || [599,78]* || || 1453,199

Kifizetési előirányzatok || (2r) || 232,723 || 281,921 || 338,756 || 410,883 || 188,916 + [243,863]* || [482,704]* || [521,806]* || [403,684]* || 1453,199

10 02 01 00 A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvései || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1s) || 32,459 || 33,108 || 33,771 || 34,445 || 35,134 || 35,838 || 36,554 || || 241,311

Kifizetési előirányzatok || (2s) || 12,325 || 27,672 || 31,582 || 33,891 || 34,568 || 35,261 || 35,965 || 30,048 || 241,311

*A „Társadalmi kihívások” és a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” elnevezésű rész költségvetéséből a 2018–2020. időszakban – a 26. cikk (1) bekezdésében előírt felülvizsgálat eredményeitől függően – összesen további 1652,057 millió EUR indikatív összeget kell arányos bontásban rendelkezésre bocsátani.

**A költségvetés főigazgatóságok közötti felosztása később történik.

|| 2014 || 2015 || 2016 || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ≥2021 || ÖSSZESEN

Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 9570,455 || 10155,782 || 10814,513 || 11489,691 || 12194,753 || 12926,590 || 13668,077 || || 80819,860

Kifizetési előirányzatok || (5) || 1802,849 || 6502,665 || 8079,171 || 9906,943 || 10785,6 || 11613,07 || 12312,62 || 19816,94 || 80819,860

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) ||

XX 01 05 01 A kutatási munkatársakkal kapcsolatos kiadások* || (6a) || 226,187 || 230,711 || 235,325 || 240,031 || 244,832 || 249,729 || 254,723 || || 1681,538

XX 01 05 02 Külső munkatársak a kutatás területén* || (6b) || 169,252 || 232,572 || 258,456 || 289,571 || 316,454 || 341,909 || 376,531 || || 1984,745

XX 01 05 03 Egyéb igazgatási kiadások a kutatás területén* || (6c) || 138,404 || 162,149 || 172,823 || 185,361 || 196,450 || 207,073 || 220,939 || || 1283,199

10 01 05 01 A kutatási munkatársakkal kapcsolatos kiadások || (6d) || 151,686 || 156,996 || 162,490 || 168,178 || 174,064 || 180,156 || 186,461 || || 1180,031

10 01 05 02 Külső munkatársak a kutatás területén || (6e) || 34,280 || 35,052 || 35,840 || 36,647 || 37,471 || 38,314 || 39,176 || || 256,781

10 01 05 03 Egyéb igazgatási kiadások a kutatás területén || (6f) || 65,312 || 66,618 || 67,950 || 69,309 || 70,695 || 72,109 || 73,551 || || 485,545

10 01 05 04 Egyéb kiadások a jelentősebb kutatási infrastruktúrákkal kapcsolatban || (6g) || 6,551 || 6,682 || 6,816 || 6,952 || 7,091 || 7,233 || 7,378 || || 48,703

Ÿ Igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || 6 || 791,672 || 890,780 || 939,700 || 996,049 || 1047,057 || 1096,523 || 1158,759 || || 6920,542

A többéves pénzügyi keret 1. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 10362,127 || 11046,561 || 11754,214 || 12485,739 || 13241,811 || 14023,113 || 14826,837 || || 87740,402

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 2383,229 || 7221,855 || 8818,966 || 10664,002 || 11835,992 || 12920,485 || 13694,775 || 20201,100 || 87740,402

*A feltüntetett adatok az igazgatási kiadásokra vonatkozóan a jogalapban előirányzott engedélyezett maximális összeg csaknem teljes felhasználásán alapulnak. Elsősorban illusztratív céllal mutatjuk be őket, annak érzékeltetésére, hogy a megadott összegeken belül hány főt lehetne foglalkoztatni.

Amennyiben a javaslat/kezdeményezés több fejezetet is érint:

Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

Kifizetési előirányzatok || (5) || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

A többéves pénzügyi keret 1–4. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN (Referenciaösszeg) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások”

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || N-edik év || N+1-edik év || N+2-edik év || N+3-adik év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

Főigazgatóság: <…….> ||

Ÿ Humánerőforrás || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

Ÿ Egyéb igazgatási kiadások || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

<...> Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

A többéves pénzügyi keret 1. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || 2021. év és azt követően || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 10362,127 || 11046,561 || 11754,214 || 12485,739 || 13241,811 || 14023,113 || 14826,837 || || 87740,402

Kifizetési előirányzatok || 2383,229 || 7221,855 || 8818,966 || 10664,002 || 11835,992 || 12920,485 || 13694,775 || 20201,100 || 87740,402

3.2.2.     Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását.

– þ  A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig), jelenlegi árakon

Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket ò || || || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || ÖSSZESEN

TELJESÍTÉSEK

A teljesítés típusa[49] || A teljesítés átlagos költsége || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma összesen || Összköltség

1. KÜLÖNÖS CÉLKITŰZÉS: Kiváló tudomány[50] ||

– Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

– Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

– Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

1. különös célkitűzés részösszege: Kiváló tudomány || || 2965,755 || || 3158,119 || || 3374,440 || || 3725,105 || || 4072,852 || || 4326,913 || || 4584,446 || || 26207,628

2. KÜLÖNÖS CÉLKITŰZÉS: Ipari vezető szerep || || || || || || || || || || || || || || || ||

– Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

2. különös célkitűzés részösszege: Ipari vezető szerep || || 2271,175 || || 2406,774 || || 2559,714 || || 2716,437 || || 2880,127 || || 3050,036 || || 3222,143 || || 19106,407

3. KÜLÖNÖS CÉLKITŰZÉS: Társadalmi kihívások || || || || || || || || || || || || || || || ||

– Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

3. különös célkitűzés részösszege: Társadalmi kihívások || || 4033,565 || || 4233,731 || || 4457,207 || || 4541,423 || || 5206,640 || || 5513,803 || || 5824,934 || || 33811,304

4. KÜLÖNÖS CÉLKITŰZÉS: A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvései || || || || || || || || || || || || || || || ||

– Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

4. különös célkitűzés részösszege: A Közös Kutatóközpont nem nukleáris közvetlen cselekvései || || 32,459 || || 33,108 || || 33,771 || || 34,445 || || 35,134 || || 35,838 || || 36,554 || || 241,311

5. KÜLÖNÖS CÉLKITŰZÉS „A tudásháromszög integrálása” (Európai Innovációs és Technológiai Intézet) || || || || || || || || || || || || || || || ||

– Teljesítés || || || || || || || || || || || || || || || || || ||

4. különös célkitűzés részösszege: „A tudásháromszög integrálása” (Európai Innovációs és Technológiai Intézet) || || 267,5 || || 324,050 || || 389,380 || || 472,280 || || [497,46] || || [554,832] || || [599,777] || || 1453,199

|| || || || || || || || || || || || || || || ||

ÖSSZKÖLTSÉG || || 9570,455 || || 10155,782 || || 10814,513 || || 11489,691 || || 12194,753 || || 12926,590 || || 13668,077 || || 80819,860

3.2.3.     Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

3.2.3.1.  Összegzés

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási előirányzatok felhasználását.

– þ  A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| 2014. év[51] || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

Humánerőforrás || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

Egyéb igazgatási kiadások || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a. || n.a.

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE[52] bele nem tartozó előirányzatok || || || || || || || ||

Humánerőforrás* || 581,406 || 655,330 || 692,112 || 734,426 || 772,821 || 810,108 || 856,892 || 5103,095

Egyéb igazgatási kiadások* || 210,266 || 235,449 || 247,589 || 261,622 || 274,237 || 286,415 || 301,868 || 1817,447

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege || 791,672 || 890,779 || 939,701 || 996,048 || 1047,058 || 1096,523 || 1158,760 || 6920,545

ÖSSZESEN** || 791,672 || 890,779 || 939,701 || 996,048 || 1047,058 || 1096,523 || 1158,760 || 6920,545

*A feltüntetett adatok az igazgatási kiadásokra vonatkozóan a jogalapban előirányzott engedélyezett maximális összeg csaknem teljes felhasználásán alapulnak. Elsősorban illusztratív céllal mutatjuk be őket, annak érzékeltetésére, hogy a megadott összegeken belül hány főt lehetne foglalkoztatni.

**Ezek az adatok a tervezett „kiszervezés” következtében módosulhatnak.

3.2.3.2.  Becsült humánerőforrás-szükségletek

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást.

– þ  A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár:

A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb egy tizedesjeggyel) kell kifejezni

|| 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év

Ÿ A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek)

XX 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) || 100 || 100 || 100 || 100 || 100 || 100 || 100

XX 01 01 02 (a küldöttségeknél) || || || || || || ||

XX 01 05 01 (közvetett kutatás)** || 1681 || 1681 || 1681 || 1681 || 1681 || 1681 || 1681

10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || 1390 || 1390 || 1390 || 1390 || 1390 || 1390 || 1390

Ÿ Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[53]

XX 01 02 01 (AC, INT, END a teljes keretből) || || || || || || ||

XX 01 02 02 (AC, AL, END, INT és JED a küldöttségeknél) || || || || || || ||

XX 01 04 yy[54] || - a központban[55] || || || || || || ||

- küldöttségeknél || || || || || || ||

XX 01 05 02 (AC, END, INT a közvetett kutatásban) || 867 || 867 || 867 || 867 || 867 || 867 || 867

10 01 05 02 (AC, END, INT a közvetlen kutatásban) || 593 || 593 || 593 || 593 || 593 || 593 || 593

Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || || ||

ÖSSZESEN || 4631 || 4631 || 4631 || 4631 || 4631 || 4631 || 4631

*A fenti adatok a tervezett „kiszervezés” eredményeinek megfelelően módosulhatnak.

**Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet működéséből és az innováció végrehajtásából adódó munkateher becsléseink szerint 100 létszámtervi álláshelyet igényel a Bizottságnál.

XX: az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím.

A humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt személyzettel és/vagy az adott főigazgatóságon belüli személyzet-átcsoportosítással kell eleget tenni. A források adott esetben a meglévő költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

Az elvégzendő feladatok leírása:

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak || Valamennyi tisztviselő és ideiglenes alkalmazott a 2014-től 2020-ig terjedő időszak teljes egészében a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseinek teljesítésén fog dolgozni, a munkaprogramok elkészítésétől az eredmények végső terjesztéséig. Amint azt a pénzügyi kimutatás fenti 1.7. pontjában is bemutattuk, ezek a dolgozók a különböző igazgatási módszerek alkalmazása kapcsán felmerülő összes igényt ki fogják elégíteni.

Külső személyzet || A külső személyzet valamennyi tagja a tisztviselőket és az ideiglenes alkalmazottakat fogja segíteni abban, hogy a 2014-től 2020-ig terjedő időszak teljes egészében a „Horizont 2020” keretprogram célkitűzéseinek teljesítésén dolgozzanak, a munkaprogramok elkészítésétől az eredmények végső terjesztéséig. Amint azt a pénzügyi kimutatás fenti 1.7. pontjában is bemutattuk, ezek a dolgozók a különböző igazgatási módszerek alkalmazása kapcsán felmerülő összes igényt ki fogják elégíteni.

3.2.4.     A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

– þ  A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt szükséges a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átprogramozása.

Tárgytalan.

.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára.[56]

Tárgytalan.

.

3.2.5.     Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

– A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

Előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

|| 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || Összesen

Tüntesse fel a társfinanszírozó szervet || A programhoz társult harmadik országok ||

Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN* || pm

*A kétoldalú társulási megállapodások még nem jöttek létre, ezért a társfinanszírozás adatait később fogjuk megadni.

3.3.      A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

– ¨  A javaslatnak nincs pénzügyi hatása a bevételre.

– þ  A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

– ¨         a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást

– þ         a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást

millió EUR (három tizedesjegyig)

Bevételi költségvetési tétel: || Az aktuális költségvetési évben rendelkezésre álló előirányzatok || A javaslat/kezdeményezés hatása[57]

2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év

6011. alcím 6012. alcím 6013. alcím 6031. alcím || || pm || pm || pm || pm || pm || pm || pm

*A kétoldalú társulási megállapodások még nem jöttek létre, ezért a társfinanszírozás adatait később fogjuk megadni.

Az egyéb címzett bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési tétel(eke)t.

02 03 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

05 03 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

06 03 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

07 03 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

08 04 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

09 03 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

10 02 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

15 03 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

32 03 01 Harmadik felek hozzájárulásaiból származó előirányzatok

Ismertesse a bevételre gyakorolt hatás számításának módszerét.

Egyes társult országok a társulási megállapodásban rögzített módon, kiegészítő finanszírozás révén hozzájárulnak a keretprogram költségvetéséhez. A számítás módját a társulási megállapodások tartalmazzák, és nem feltétlenül egyezik meg minden megállapodás esetében. A számítások általában a társult ország GDP-jének a tagállamok GDP-jéhez viszonyított arányából indulnak ki, és a hozzájárulás összegét a megszavazott teljes költségvetésnek ezzel az aránnyal való szorzásával határozzák meg.

[1]               COM(2011) 500 végleges.

[2]               HL C […], […], […] o.

[3]               HL C […], […], […] o.

[4]               COM(2010) 2020.

[5]               P7 TA(2011) 0401.

[6]               P7 TA(2011) 0236.

[7]               P7 TA(2011) 0256.

[8]               P7 TA(2011) 0401.

[9]               ERAC 1210/11.

[10]             CdR 67/2011.

[11]             CESE 1163/2011.

[12]             COM(2011) 48

[13]             COM(2011) 500.

[14]             COM(2005) 576 végleges, 2005.3.11.

[15]             HL L 124., 2003.5.30., 36. o.

[16]             COM(2008) 394.

[17]             HL L 412., 2006.12.30., 1. o.

[18]             HL L 97., 2008.9.4., 1. o.

[19]             HL L […], […], […] o.

[20]             HL L 292., 1996.11.15., 2. o.

[21]             Az ESFRI (Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma) kutatási infrastruktúráról szóló stratégiai jelentése – 2010-es ütemterv.

[22]             COM(2009) 512.

[23]             COM(2010) 245.

[24]             COM(2011) 112 végleges

[25]             COM(2011) 152.

[26]             COM(2011) 112.

[27]             COM(2011) 112.

[28]             COM(2009) 519.

[29]             Az IPPC 4. értékelő jelentése, 2007 (www.ipcc.ch).

[30]             COM(2011) 112.

[31]             COM(2009) 147.

[32]             COM(2011) 25.

[33]             COM(2009) 400.

[34]             COM(2007) 575 végleges.

[35]             A 2008/56/EK IRÁNYELV.

[36]             COM(2010) 245.

[37]             COM(2010) 491 végleges.

[38]             Az Innovatív Unió 2010. évi eredménytáblája.

[39]             COM(2011) 274 végleges.

[40]             Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

[41]             A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[42]             Az egyes igazgatási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[43]             A költségvetési rendelet 185. cikkében említett szervek.

[44]             http://www.trust-researchers.eu/

[45]             Differenciált/nem differenciált előirányzatok.

[46]             EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[47]             Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

[48]             A Közös Kutatóközpont új költségvetési sort igényel az infrastruktúra-fejlesztési beruházások céljára. A Közös Kutatóközpont legtöbb létesítménye a hatvanas és a hetvenes évekből származik, és ma már nem számít korszerűnek. Ennek következtében ahhoz, hogy a Közös Kutatóközpont a többéves munkaprogramját az Európai Unió biztonsági és védelmi előírásaival és a 20-20-20-as környezetvédelmi célkitűzésekkel összhangban végrehajthassa, új létesítményeket kell létrehoznia és a meglévő infrastruktúrát korszerűsítenie kell. A Közös Kutatóközpont elkészítette a 2014–2020. időszakra szóló infrastruktúra-fejlesztési tervét, amelyben megtalálhatók mindazok a fejlesztési szükségletek, amelyeket az egyes telephelyeken meg kell valósítani; ezek a fejlesztések szerepelnek a javasolt új költségvetési sorban.

[49]             A teljesítés a nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik (pl. finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

[50]             Az 1.4.2. szakaszban („Konkrét célkitűzések...”) feltüntetett célkitűzés.

[51]             A javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[52]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[53]             AC = szerződéses alkalmazott; AL = helyi alkalmazott; END = kirendelt nemzeti szakértő; INT = átmeneti alkalmazott; JED = küldöttségi pályakezdő szakértő.

[54]             Az operatív előirányzatoknál a külső személyzetre részleges felső határérték vonatkozik (korábban: BA-tételek).

[55]             Elsősorban a strukturális alapok, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) esetében.

[56]             Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[57]             A tradicionális saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összegeket, vagyis a 25%-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó összegeket kell megadni.