Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (fogyasztói AVR-irányelv) /* COM/2011/0793 végleges - 2011/0373 (COD) */
INDOKOLÁS
1.
A Javaslat háttere
Ezt a javaslatot a
fogyasztói viták online rendezéséről szóló rendeletre (fogyasztói
OVR-rendelet) irányuló javaslattal együtt a kiskereskedelmi belső piac
működésének javítására és különösen a fogyasztók jogorvoslati lehetőségeinek
növelésére irányuló erőfeszítések összefüggésében kell vizsgálni. A belső
piacon termékeket és szolgáltatásokat vásároló európai fogyasztók gyakran
találkoznak problémákkal: 2010-ben ez az arány az európai fogyasztók körében
megközelítette a 20 %-ot[1].
Annak ellenére, hogy a jogszabályok általában magas szintű védelmet
biztosítanak, a tapasztalt problémák sokszor megoldás nélkül maradnak.
Becslések szerint az európai fogyasztókat a megvásárolt termékekkel vagy
szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák miatt érő veszteség az éves
európai GDP 0,4 %-át teszi ki. A jogorvoslat
hagyományos bírósági útja[2]
mellett egyes tagállamokban a fogyasztók és a vállalkozások kárigényeikkel az
úgynevezett alternatív vitarendezési szervezetekhez (a továbbiakban: AVR-szervezetek)
is fordulhatnak. Ezek a szervezetek a felek között felmerülő vitás
kérdéseket bíróságon kívül, egy közvetítő (például választottbíró,
békéltető, mediátor, ombudsman, panaszbizottság) segítségével próbálják
megoldani. A Bizottság két ajánlást fogadott el a
fogyasztói alternatív vitarendezésről[3],
és létrehozott egy AVR-hálózatot is (ECC-NET[4]
és FIN-NET[5]).
Számos uniós ágazatspecifikus jogszabály tartalmaz alternatív vitarendezésre
vonatkozó záradékot[6], és
a közvetítésről szóló irányelv[7]
ösztönzi a jogviták − ideértve a fogyasztói jogvitákat −
egyezséggel történő rendezését. A jelenlegi helyzet elemzése ugyanakkor az
alternatív vitarendezés eredményességét akadályozó következő főbb
hiányosságokat tárta fel: az AVR-szervezetek igénybevételére csak szórványosan
van lehetőség, a fogyasztói és üzleti tudatosság nem megfelelő
szintű, az alternatív vitarendezési folyamatok színvonala egyenetlen[8]. Az eredményes alternatív vitarendezés hiánya
sajátos kihívást jelent a több tagállamot érintő ügyletek esetében (pl.
nyelvi akadályok, potenciálisan magasabb költségek, eltérő szabályozás a
tagállamok között). A feltárt
problémák fényében a Bizottság vállalta, hogy alternatív vitarendezésre
irányuló intézkedéseket javasol annak biztosítására, hogy az alternatív vitarendezési
szervezetekhez benyújtott valamennyi fogyasztói panaszt, illetve a több
tagállamot érintő ügyletekkel kapcsolatos jogvitát könnyebben lehessen
rendezni[9].
2.
Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk és a hatásvizsgálat
eredményei
2.1.
Szakértői vélemények összegyűjtése
és konzultáció az érdekelt felekkel
A
Bizottság számos tanulmányt készített az alternatív vitarendezésről.
Idetartozik többek között egy, a tagállamokban jelenleg létező
AVR-szervezetekről és azok működéséről szóló mélyreható elemzés,
a „Tanulmány az Európai Unió alternatív vitarendezési gyakorlatáról (2009)”[10], a „Fogyasztói jogorvoslat az Európai
Unióban: tapasztalatok, elképzelések és vélemények”[11], „Az alternatív vitarendezési rendszerek
használatával összefüggő megfelelési költségek felmérése, beleértve az
adminisztrációs költségeket/terheket (2011)”, és a „Határokon átnyúló
alternatív vitarendezés az Európai Unióban (2011)”[12]. 2011 januárjában nyilvános konzultáció
kezdődött az alternatív vitarendezés igénybevételéről [13]. Az alternatív vitarendezéssel kapcsolatos
kérdésekben széles körű konszenzus mutatkozott: valamennyi válaszadó
egyetértett abban, hogy a belső piac működésének javítása érdekében
szükség van az alternatív vitarendezés továbbfejlesztésére. A válaszadók
jelentős többsége támogatta az uniós szintű intézkedéseket is, és
hangsúlyozta a minőségi alternatív vitarendezési folyamatok
szükségességét, különösen a több tagállamot érintő helyzetekben és a
digitális környezetben. A vélemények szerint a hatékony alternatív vitarendezési
folyamatokat olyan közös elvek alapján kell kialakítani, mint a pártatlanság,
átláthatóság, eredményesség és méltányosság. Számos válaszadó
támogatta az online vitarendezési folyamatokat is, különösen az e-kereskedelem
területén, ahol egyre nő a panaszok száma, főleg a kis értékű
ügyletek esetében. 2011 márciusában a Bizottság szolgálatai az
Európai Parlamenttel közösen csúcstalálkozót tartottak „Alternatív vitarendezés
a belső piacon” (Alternative Dispute Resolution for internal market and
consumers)” címmel, közel 200 érdekelt résztvevővel. Általános
érdeklődés mutatkozott az alternatív vitarendezés − beleértve az
online vitarendezést − fejlesztése iránt, és a résztvevők támogatták
az uniós intézkedések bevezetését. A 2011 áprilisában megrendezett fogyasztói
csúcson[14]
munkaértekezletet tartottak „Mit lehet tenni az alternatív vitarendezés
javítása érdekében?” címmel, 60 résztvevővel. A bizottsági szolgálatok a 2010 decembere és
2011 januárja között az Európai Vállalkozási Tesztpanelen[15] keresztül, 2011 márciusa és májusa között
pedig a kkv-felmérési fórum (SME survey platform)[16] segítségével folytatott üzleti konzultációk
során kiegészítő információkat nyertek. Konzultáltak az európai adatvédelmi biztossal
is.
2.2.
Hatásvizsgálat
A Bizottság részletes hatásvizsgálatot
végzett, amelyben a szakpolitikai lehetőségek skáláját elemezte „az
alternatív vitarendezés hatóköre, információ és minőség”, valamint az
„online vitarendezés a határokon átnyúló és e-kereskedelmi ügyletek esetében”
témakörökben. A hatásvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy csupán az
alternatív vitarendezés és az online vitarendezés két eszközének együttese
lehet alkalmas mind a hazai, mind a határokon átnyúló fogyasztói jogviták
rendezésének pártatlan, átlátható, eredményes és méltányos, peren kívüli
rendezésére. A valamennyi tagállam teljes AVR-lefedettségének biztosítására, a
fogyasztók AVR-ről történő tájékoztatására és annak biztosítására,
hogy az AVR-szervezetek tiszteletben tartsák a konkrét minőségi
alapelveket, a legmegfelelőbb eszköz egy keretirányelv lenne. A teljes
AVR-lefedettség megteremti a megfelelő alapokat, amelyekre a határokon
átnyúló e-kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatos jogviták eredményes rendezésére
alkalmas, Unió-szerte elérhető online vitarendezési rendszer épülhet.
3.
A javaslat jogi elemei
3.1.
A javaslat fő elemei
3.1.1.
AVR-eljárások biztosítása valamennyi fogyasztói
jogvita esetére
A javaslat szerint a tagállamoknak
biztosítaniuk kell, hogy bármely, a fogyasztók és kereskedők között termék
vásárlásával vagy szolgáltatásnyújtással kapcsolatban felmerülő jogvita
AVR-szervezet elé terjeszthető legyen, online úton is. E kötelezettségük
teljesítéséhez a tagállamoknak a meglévő AVR-szervezeteket kell
használniuk, szükség esetén kiigazítva azok hatáskörét, vagy létrehozhatnak új
AVR-szervezeteket, illetve a fennmaradó ügyekben illetékes ágazatközi
szervezeteket. E javaslat termékek vásárlásával vagy
szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban fogyasztók és kereskedők között
felmerülő jogvitákkal foglalkozik. Ez magában foglalja a fogyasztók
kereskedőkkel szemben tett panaszait, de a kereskedők fogyasztókkal
szemben tett panaszait is. Ez a javaslat azokra az AVR-szervezetekre
vonatkozik, amelyek a fogyasztók és kerekedők közötti jogvitákat bírósági
úton kívül, vitarendezési szervezet közbenjárásával próbálják rendezni.
Különösen a közvetítési eljárásokkal foglalkozik, de az olyan peren kívüli
bírósági jellegű eljárásokkal is, mint a fogyasztóvédelmi panaszbizottság
vagy választottbíróság előtt folyó, illetve egyeztető eljárással
történő vitarendezés. A javaslat nem foglalkozik a kereskedők által
üzemeltetett panaszkezelő rendszerekkel, sem azokkal a vitarendező
szervezetekkel, amelyeknél a vitarendezésért felelős természetes személyt
a kereskedő kizárólagosan foglalkoztatja. A felek közötti közvetlen
tárgyalás szintén a javaslat hatályán kívül esik.
3.1.2.
Tájékoztatás az alternatív vitarendezésről és
az együttműködésről
A fogyasztóknak jogviták esetén hamar meg kell
tudniuk, hogy a vita rendezésében mely AVR-szervezetek illetékesek. A javaslat
ezért biztosítja, hogy a fogyasztók a kereskedő által a rendelkezésükre
bocsátott dokumentumokból, illetve amennyiben a kereskedőnek van saját
honlapja, e honlapon tájékozódhassanak az illetékes AVR-szervezetekről.
Ezenkívül a kereskedőknek tájékoztatniuk kell a fogyasztókat arról, hogy a
velük szemben tett fogyasztói panaszokkal kapcsolatban kötelezik-e magukat az
alternatív vitarendezés igénybevételére. Ez a kötelezettség az AVR gyakoribb
alkalmazására ösztönzi majd a a kereskedőket. A javaslat szerint a tagállamok biztosítják,
hogy a fogyasztók segítséget kapjanak, ha határokon átnyúló jogvitában állnak.
A tagállamok ezt a felelősséget átruházhatják az Európai Fogyasztói
Központok Hálózatának − amely jelenleg ellátja a határokon átnyúló
jogviták esetén illetékes AVR-szervezetekkel kapcsolatos, fogyasztóknak
nyújtott útmutatás feladatát − az adott tagállamban működő
központjára. A javaslat szerint az AVR-szervezetek
ösztönzést kapnak arra, hogy az AVR-szervezetek ágazatspecifikus hálózataihoz
csatlakozzanak, ha egy adott terület jogvitáival foglalkoznak. A javaslat ezen
túlmenően ösztönzi az AVR-szervezetek és a fogyasztóvédelmi jogszabályok
végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködést is. A javaslat rendelkezéseket tartalmaz a
titoktartás és adatvédelem szigorú garanciáinak a betartására, a vonatkozó
uniós szabályozásnak megfelelően.
3.1.3.
Az AVR-szervezetekre vonatkozó minőségi
alapelvek
A javaslat célja annak biztosítása, hogy az
AVR-szervezetek tiszteletben tartják a pártatlanság, az átláthatóság, a
eredményesség és a méltányosság minőségi alapelveit. Ezeket az elveket két
bizottsági ajánlás is megfogalmazta. Az elvek tiszteletben tartásának
kötelezővé tételével a javaslat egyenlő feltételeket teremt az
alternatív vitarendezésben, erősítve mind a fogyasztók, mind a kereskedők
bizalmát az AVR-eljárásokban. Az AVR-szervezetek átláthatóságának
garantálnia kell, hogy az AVR-eljárást megelőzően a vitás felek
minden, a megalapozott döntések meghozatalához szükséges információt megkapnak.
Az AVR-eljárásnak eredményesnek kell lennie, hogy kezelni tudja a bírósági
eljárásokra jellemző hiányosságokat (magas költségek, hosszas és bonyolult
eljárások). A rendelkezésre álló tanulmányok eredményei alapján a javaslat
előírja, hogy a vitákat 90 napon belül rendezni kell. Annak biztosítása
érdekében, hogy az AVR-eljárások valamennyi fogyasztó számára elérhetőek
maradjanak, a javaslat arról rendelkezik, hogy azokat a fogyasztók
térítésmentesen vagy alacsony költséggel vehessék igénybe.
3.1.4.
Ellenőrzés
Annak biztosítása érdekében, hogy az alternatív
vitarendezési szervezetek megfelelően működjenek, és minőségi
szolgáltatást nyújtsanak a fogyasztók és a kereskedők számára, e
szervezeteket szigorúan ellenőrizni kell. Minden tagállamban egy illetékes
hatóság felelős a területén létesített AVR-szervezetek működésének
ellenőrzéséért. Az illetékes hatóságok többek között felmérik az
AVR-szervezet által rendelkezésre bocsátott információ alapján, hogy egy adott
AVR-szervezet maradéktalanul betartja-e az e javaslatban meghatározott
minőségi alapelveket. Ezen túlmenően az illetékes hatóságok
rendszeresen jelentést készítenek az AVR-szervezetek fejlődéséről és
működéséről. A Bizottság az irányelv alkalmazásáról háromévenként
jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
3.2.
A szubszidiaritás elve
A javaslat jogalapja az Európai Unió
működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke. Egy jól működő, a tagállamokban
meglévő AVR-szervezetekre épülő és a tagállamok joghagyományait
tiszteletben tartó uniós AVR-rendszer kialakítása megerősíti a fogyasztók
bizalmát a kiskereskedelmi belső piacban, ideértve az e-kereskedelem
területét, és a vállalkozások számára is új lehetőségeket nyit. A
tagállamok önálló intézkedései valószínűleg az alternatív vitarendezés
további felaprózódását eredményeznék, amely pedig még inkább a fogyasztókkal és
kereskedőkkel való egyenlőtlen bánásmódhoz vezetne a belső
piacon, és az Unióban a fogyasztói jogorvoslat eltérő szintjeit hozná
létre. Az uniós szintű intézkedések – mint a javasoltak – az európai fogyasztók
számára azonos szintű védelmet nyújtanának, és ösztönöznék a vállalkozások
közötti versenyt, így növelve a határokon átnyúló szolgáltatás- és
termékforgalmat. Az AVR-szervezetek és AVR-eljárások közös
elveinek és szabályainak uniós szinten történő meghatározása a belföldi vagy
több tagállamot érintő ügyletek kapcsán felmerülő jogviták eredményes
és megfelelő rendezésének egyértelmű előnyével jár. Azt is
biztosítja, hogy az AVR-eljárások minőségi színvonala az Unióban
egységesebb legyen. A nemzeti politikák eltérései az AVR-eljárások
tekintetében (vagy ezen eljárások hiánya) azt mutatják, hogy a tagállamok
egyoldalú intézkedései nem jelentenek kielégítő megoldást a fogyasztók és
a vállalkozások számára. Több tagállamot érintő viták esetén a hatékony és
eredményes alternatív vitarendezés a belföldi AVR-szervezetek jól
működő rendszerét kívánja meg, amelyhez az uniós szintű online
vitarendezési platform csatlakoztatható.
3.3.
Arányosság
A javaslat megfelel az arányosság elvének a
következők miatt: A javaslat nem lépi túl a célkitűzések
eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket. Nem szabályozza az alternatív
vitarendezés minden vonatkozását, hanem a peren kívüli vitarendezés néhány
fő szempontjára összpontosít. A keretirányelv a már létező
AVR-szervezetekre épít, és az elérendő eredményekhez vezető módszerek
kiválasztását a tagállamokra bízza. Célkitűzéseit a javaslat a vállalkozások
és a tagállamok számára felmerülő lehető legalacsonyabb költségek
mellett éri el, elkerülve a párhuzamos kiadásokat és a felesleges
adminisztratív terheket. 4. Költségvetési vonzatok A javaslat nincs hatással az EU költségvetésére. Ezért a javaslathoz
nincs mellékelve pénzügyi kimutatás. 2011/0373 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
IRÁNYELVE a fogyasztói jogviták alternatív
rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv
módosításáról (fogyasztói AVR-irányelv) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[17], a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára történő megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[18], az európai adatvédelmi biztossal folytatott
konzultációt követően, rendes jogalkotási eljárás keretében mivel: (1)
Az Európai Unió működéséről szóló
szerződés (EUMSZ) 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2)
bekezdésének a) pontja előírja, hogy az Uniónak a Szerződés 114.
cikke szerint elfogadott intézkedésekkel hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem
magas szintjének biztosításához. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke
szerint az uniós politikáknak magas szintű fogyasztóvédelmet kell
biztosítaniuk. (2)
Az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdése értelmében a
belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben
biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása. Annak érdekében, hogy a
fogyasztók bizalommal legyenek a belső piac iránt és élvezzék annak
előnyeit, a termékek vásárlásával vagy szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban
felmerülő jogviták rendezésének egyszerű és megfizethető
módjaihoz kell hozzáférniük. Ez vonatkozik mind a hagyományos, mind az online
ügyletekre, és különösen fontos, ha a fogyasztók a határokon túlról vásárolnak. (3)
Az alternatív vitarendezés a kereskedők és
fogyasztók közötti jogviták egyszerű, gyors és költségkímélő,
bíróságon kívüli megoldását kínálja. Az alternatív vitarendezés azonban az
Európai Unióban még fejlesztésre szorul. Annak érdekében, hogy a fogyasztók
teljes mértékben kihasználhassák e rendszer előnyeit, szükséges, hogy az
alternatív vitarendezés valamennyi típusú fogyasztói jogvita esetén
elérhető legyen, minősége állandó legyen, és a fogyasztók és
kereskedők tudjanak az ilyen eljárásokról. Emellett az AVR-szervezeteknek
eredményesen kell rendezniük a határokon átnyúló vitákat. (4)
Egységes piaci intézkedéscsomagjában[19] a Bizottság az alternatív vitarendezésre
vonatkozó jogszabályokat állapított meg, amelyek a növekedés serkentéséhez és a
bizalom növeléséhez szükséges tizenkét mozgatórugó egyikeként magukban
foglalják az elektronikus kereskedelmi vonatkozásokat is. (5)
Az Európai Tanács felhívta a Parlamentet és a
Tanácsot, hogy 2012 végéig fogadja el az első kiemelt intézkedéseket,
amelyek az egységes piacnak új lendületet adnak[20]. (6)
A jól működő alternatív vitarendezés
kialakítása az Európai Unióban elengedhetetlen a fogyasztók belső piacba
vetett bizalmának megerősítéséhez, ideértve az e-kereskedelem területét.
Az alternatív vitarendezés fejlesztésének a tagállamokban meglévő
AVR-eljárásokra kell épülnie, tiszteletben tartva a tagállamok joghagyományait.
(7)
Az irányelvnek a termékek vásárlásával vagy
szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban a fogyasztók és kereskedők között
felmerülő jogvitákra kell vonatkoznia. Ez magában foglalja a fogyasztók
kereskedőkkel szemben benyújtott panaszait, de a kereskedők fogyasztókkal
szemben benyújtott panaszait is. Az irányelv nem alkalmazandó a kereskedők
közötti jogvitákra, azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy
rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak hatályban az ilyen jogviták peren
kívüli rendezésének eljárásaira vonatkozóan. (8)
A „fogyasztó” fogalma alatt olyan természetes
személy értendő, aki kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai
tevékenységén kívül jár el. Ha azonban a szerződést részben a személy
szakmájához kapcsolódó, részben pedig ahhoz nem kapcsolódó felhasználás
céljából kötik (kettős célú szerződések), és a kereskedési cél
annyira korlátozott, hogy a teljesítés egésze szempontjából nem
elsőrendű, az adott személy szintén fogyasztónak tekintendő. (9)
Az irányelvet a következő jogszabályok sérelme
nélkül kell alkalmazni: az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve
(2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes
szempontjairól[21], a
Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és
kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok
elismeréséről és végrehajtásáról[22],
az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a
szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.)[23], az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK
rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó
jogról (Róma I.)[24]. (10)
Az irányelv irányadó az olyan uniós jogszabályokkal
szemben, amelyek meghatározott ágazatokban AVR-szervezetek létrehozásának
ösztönzésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Ahol az ilyen szervezetek
létrehozásáról ágazatspecifikus jogszabályok rendelkeznek, az irányelv csak
annyiban irányadó, amennyiben az ilyen jogszabályok nem biztosítanak legalább
egyenértékű fogyasztóvédelmet. (11)
Az AVR-szervezetek Unió-szerte, de a tagállamokon
belül is rendkívül különfélék. Az irányelv hatálya alá kell tartoznia minden
olyan szervezetnek, amely tartós alapon jött létre, és viták AVR-eljárással
történő rendezésével foglalkozik. Az AVR-szervezetek keretein kívül folyó,
ad hoc alapon, egy fogyasztó és egy kereskedő közötti egyetlen jogvita
rendezésére szolgáló választottbírósági eljárás nem tekintendő
AVR-eljárásnak. (12)
Az irányelv nem alkalmazandó azokra a
vitarendező szervezetek előtt folyó eljárásokra, amelyek esetében a
vitarendezésért felelős természetes személyt a kereskedő
kizárólagosan foglalkoztatja, sem pedig kereskedők által üzemeltetett
panaszkezelő rendszerek keretében folyó eljárásokra. A felek közötti
közvetlen tárgyalásra sem alkalmazandó. Nem alkalmazandó továbbá a jogvitára
vonatkozó bírósági eljárás folyamán a bíró részéről a vita rendezésére
tett kísérletekre sem. (13)
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az
irányelv hatálya alá tartozó jogviták esetén az irányelvben meghatározott
követelményeket teljesítő AVR-szervezetekhez lehessen fordulni. A
tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy e kötelezettséget a
meglévő AVR-szervezetekre támaszkodva teljesítsék, szükség esetén azok
hatáskörének kiigazításával, vagy új AVR-szervezetek létrehozásának
előírásával. Az irányelv nem kötelezheti a tagállamokat arra, hogy
ágazatspecifikus AVR-szervezeteket hozzanak létre valamennyi kiskereskedelmi
ágazatban. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy rendelkezzenek
egy olyan, a fennmaradó ügyekben illetékes AVR-szervezet létrehozásáról, amely
azokkal a jogvitákkal foglalkozik, amelyek rendezéséért egy konkrét szervezet
sem felelős. (14)
Az irányelv nem sértheti a tagállamokban
letelepedett azon kereskedők jogait, akik egy másik tagállamban található
AVR-szervezethez tartoznak. A tagállamoknak ösztönözniük kell az ilyen
szervezetek fejlesztését. (15)
Az irányelvet azon tagállamok sérelme nélkül kell
alkalmazni, amelyek egy kereskedő és több fogyasztó közötti azonos vagy
hasonló jogviták rendezésére szolgáló AVR-eljárásokat vezetnek be vagy tartanak
fenn. Az ilyen eljárásokat az Unióban a kollektív AVR-eljárások
továbbfejleszése előkészítő lépésének lehet tekinteni. (16)
Az irányelv által szabályozott vitákkal kapcsolatos
információk feldolgozásának meg kell felelnie a tagállamok által a személyes
adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen
adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti
és tanácsi irányelv alapján elfogadott, a személyes adatok védelmére vonatkozó
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek. (17)
Az alternatív vitarendezésért felelős
természetes személyt csak akkor lehet pártatlannak tekinteni, ha nem lehet rá
olyan kényszert gyakorolni, amely potenciálisan befolyásolná a vitához való
hozzáállását. Különösen fontos, hogy biztosítható legyen az ilyen nyomás
hiánya, amikor az AVR-szervezetet a vitában álló egyik fél vagy olyan szervezet
finanszírozza, amelynek az egyik fél tagja. (18)
Az AVR-szervezetek és AVR-eljárások
átláthatóságának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy az AVR-eljárást
megelőzően a vitás felek minden, a megalapozott döntések
meghozatalához szükséges információt megkapjanak. (19)
Az AVR-eljárásoknak eredményesnek kell lenniük.
Egyszerű és gyors eljárásról kell rendelkezni, amely időtartama
általában nem haladja meg a 90 napot. Az AVR-szervezetnek ezt az
időtartamot meg tudnia hosszabbítani, amennyiben az adott vita
összetettsége azt megkívánja. (20)
Az AVR-eljárásoknak a fogyasztók számára
díjmentesnek vagy alacsony költségűnek kell lenniük, hogy a fogyasztók
számára gazdaságilag elérhető legyen az ilyen eljárások igénybevétele. (21)
Az AVR-eljárásoknak méltányosnak kell lenniük, hogy
a vitás felek teljes körű tájékoztatást kapjanak jogaikról és az
AVR-eljárás keretében hozott döntéseik következményeiről. (22)
Viták felmerülése esetén a fogyasztóknak
lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hamar meg tudják állapítani, a
vita rendezésében mely AVR-szervezetek illetékesek, és megtudják, hogy az
érintett kereskedő részt vesz-e AVR-szervezet közreműködésével indított
eljárásban, vagy sem. A kereskedőknek ezért a fogyasztók rendelkezésére
bocsátott dokumentumokban, illetve amennyiben van saját honlapjuk, a
honlapjukon tájékoztatást kell nyújtaniuk erről. Ez a kötelezettség nem
érinti a fogyasztói jogokról szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelv[25] 6.
cikke (1) bekezdésének t) pontját, 7. cikke (1) bekezdését és 8. cikkét. A
2011/83/EU irányelv 6. cikke (1) bekezdésének t) pontja kimondja, hogy a
távollevők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződés a
fogyasztót mindaddig nem köti, amíg a kereskedő tájékoztatást nem nyújt a
fogyasztónak azon peren kívüli panasztételi és jogorvoslati mechanizmusok
igénybevételének lehetőségéről, amelyek kötelezőek a
kereskedőre nézve, valamint az ezekhez való hozzáférés módjáról. A
2011/83/EU irányelv 7. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az
üzlethelyiségen kívül kötött fogyasztói szerződések esetében ezt az
információt a kereskedő papíron vagy – amennyiben a fogyasztó beleegyezik
– más tartós adathordozón közli. (23)
Ez az irányelv nem teszi kötelezővé a
kereskedők AVR-eljárásokban való részvételét, sem az ilyen eljárások
eredményét a kereskedőkre nézve, amennyiben egy fogyasztó panaszt tett
ellenük. Ez az irányelv azonban nem sértheti a kereskedők AVR-eljárásokban
való részvételét előíró vagy az ilyen eljárások eredményét a
kereskedőkre nézve kötelezővé tevő nemzeti jogszabályokat,
feltéve, hogy az ilyen jogszabályok nem akadályozzák a feleket az
igazságszolgáltatás igénybevételéhez való joguk gyakorlásában az Európai Unió
alapjogi chartája 47. cikke szerint. (24)
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az
AVR-szervezetek együttműködjenek a határokon átnyúló viták rendezésében. (25)
Az Unióban meg kell erősíteni a határokon
átnyúló viták rendezésének elősegítésére szolgáló AVR-szervezetek
hálózatait (ilyen például a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a FIN-NET). A
tagállamoknak ösztönözniük kell, hogy az AVR-szervezetek ilyen hálózatok
tagjaivá váljanak. (26)
Az AVR-szervezetek és az uniós fogyasztóvédelmi
jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti szoros
együttműködésnek meg kell erősítenie az ilyen jogszabályok eredményes
alkalmazását. (27)
Az AVR-szervezetek megfelelő és eredményes
működésének biztosítása érdekében azokat szorosan figyelemmel kell
kísérni. A Bizottságnak és az irányelv hatálya alá tartozó illetékes
hatóságoknak közzé kell tenniük és aktualizálniuk kell az irányelvnek
megfelelő AVR-szervezetek jegyzékét. Más testületeknek, mint például az
AVR-szervezeteknek, a fogyasztói szövetségeknek, az üzleti szövetségeknek és az
Európai Fogyasztói Központok Hálózatának szintén közzé kell tenniük ezt a
jegyzéket. Ezen túlmenően az illetékes hatóságoknak rendszeresen jelentést
kell készíteniük az AVR-szervezetek fejlődéséről és működéséről.
Az AVR-szervezeteknek közölniük kell az illetékes hatóságokkal azokat a konkrét
információkat, amelyekre ezeket a jelentéseket alapozni kell. A tagállamoknak
ösztönözniük kell az AVR-szervezeteket, hogy az ilyen információkat a
fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló
harmonizált módszer alkalmazásáról szóló 2010/304/EU bizottsági ajánlás[26] szerint bocsássák rendelkezésre. (28)
A tagállamoknak szankciókat kell
meghatározniuk az irányelv fogyasztók kereskedők általi tájékoztatásával
és az AVR-szervezetek által az illetékes hatóságoknak benyújtandó
információkkal kapcsolatos rendelkezéseinek megsértése esetére, és
biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak eredményeseknek,
arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. (29)
A fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért
felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004.
október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (a
fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet)[27] módosítani kell, hogy melléklete erre az
irányelvre való hivatkozást tartalmazzon az ezen irányelv végrehajtásával
kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködés megerősítése érdekében.
(30)
A fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés
megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 2009. április 23-i 2009/22/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelvet (jogsértési irányelv)[28] módosítani kell, hogy melléklete erre az
irányelvre való hivatkozást tartalmazzon az ezen irányelvben meghatározott
kollektív fogyasztói érdekek védelmének biztosítása érdekében. (31)
Mivel az irányelv célkitűzését, vagyis a a
belső piac megfelelő működésének magas szintű
fogyasztóvédelem biztosításával történő elősegítését tagállami
szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten
jobban megvalósítható, az Unió a Szerződés 5. cikkében foglalt
szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett
cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a
szóban forgó célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket. (32)
Ez az irányelv tiszteletben tartja mindazokat az
alapjogokat és tekintettel van azokra az elvekre, amelyeket különösen az
Európai Unió Alapjogi Chartája ismer el, ezen belül annak 7., 8., 38. és 47.
cikke. ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk
Tárgy Ezen irányelv célkitűzése a belső
piac megfelelő működésének és a magas szintű fogyasztóvédelem
megvalósításának elősegítése; ennek érdekében az irányelv biztosítja ,
hogy a fogyasztók és a kereskedők közötti jogvitákat pártatlan, átlátható,
eredményesés méltányos alternatív vitarendezést kínáló szervezetek elé lehessen
terjeszteni. 2. cikk
Alkalmazási kör (1)
Ez az irányelv az Unióban letelepedett
kereskedő és az Unióban tartózkodási hellyel rendelkező fogyasztó
között, termékek eladásából vagy szolgáltatások nyújtásából származó
szerződéses jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozik, egy
vitarendezési szervezet közbenjárásával, amely megoldást javasol vagy tesz
kötelezővé, vagy a peren kívüli egyezségre jutás megkönnyítése érdekében
egy asztalhoz ülteti a feleket (a továbbiakban: AVR-eljárások). (2)
Ez az irányelv nem alkalmazandó a
következőkre: a) olyan vitarendezési szervezetek
előtt folyó eljárások, amelyek esetében a vitarendezésért felelős
természetes személyt a kereskedő kizárólagosan foglalkoztatja; b) a kereskedők által üzemeltetett
panaszkezelő rendszerek keretében folyó eljárások; c) a fogyasztó és a kereskedő közötti
közvetlen tárgyalás, akár képviselő útján, akár nem; d) jogvitára vonatkozó bírósági eljárás
folyamán a bíró részéről a vita rendezésére tett kísérletek. 3. cikk
Kapcsolat más uniós jogszabályokkal (1)
Ez az irányelv a 2008/52/EK irányelv, a 44/2001/EK
rendelet, a 864/2007/EK rendelet és az 593/2008/EK rendelet sérelme nélkül
alkalmazandó. (2)
Ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése irányadó a
mellékletben hivatkozott egyéb rendelkezésekkel szemben. (3)
Ezen irányelv csak annyiban irányadó az alternatív
vitarendezéssel kapcsolatos kötelező érvényű ágazatspecifikus uniós
jogszabályokkal szemben, amennyiben az ilyen jogszabályok nem biztosítanak
legalább egyenértékű fogyasztóvédelmet. 4. cikk
Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában: a) „fogyasztó”: bármely természetes
személy, aki nem kereskedelmi, üzleti vagy szakmai célból cselekszik; b) „kereskedő”: bármely
természetes vagy jogi személy, aki vagy amely kereskedelmi, üzleti vagy szakmai
tevékenységi körét érintő célból cselekszik, beleértve azt is, ha helyette
vagy nevében bármely más személy jár el; c) a kereskedő ott tekintendő
letelepedettnek: –
ahol az üzleti tevékenységét végzi, amennyiben a
kereskedő természetes személy; –
ahol bejegyzett székhelye, központi ügyvezetése
vagy üzleti tevékenységének fő helyszíne található, ideértve a
fióktelepet, képviseletet vagy más telephelyet, amennyiben vállalkozásról vagy
más jogi személyről, illetve természetes vagy jogi személyek társulásáról
van szó; d) „határokon átnyúló jogvita”: áruk
eladásából vagy szolgáltatások nyújtásából származó szerződéses jogvita,
amely esetében a fogyasztó az áru vagy a szolgáltatás megrendelésének
időpontjában egy másik tagállamban rendelkezik tartózkodási hellyel, mint
amely tagállamban a kereskedő letelepedett; e) „AVR-szervezet”: bármely olyan
szervezet – elnevezésétől függetlenül –, amely tartós alapon jött létre,
és viták AVR-eljárással történő rendezésével foglalkozik; f) az AVR-szervezet ott
tekintendő letelepedettnek: –
ha a szervezetet természetes személy
működteti, azon a helyen, ahol az alternatív vitarendezési tevékenységét
végzi; –
ha a szervezetet jogi személy, vagy természetes,
illetve jogi személyek társulása működteti, azon a helyen, ahol az
említett jogi személy, vagy a természetes, illetve jogi személyek említett
társulása alternatív vitarendezési tevékenységét végzi, vagy ahol bejegyzett
székhelye található; –
ha a szervezetet egy hatóság vagy más közintézmény
irányítja, ahol annak a hatóságnak vagy közintézménynek a székhelye található. II. FEJEZET
AZ ALTERNATÍV VITARENDEZÉS IGÉNYBEVÉTELE ÉS ALAPELVEI 5. cikk
Az alternatív vitarendezés igénybevétele (1)
A tagállamoknak biztosítják, hogy az irányelv
hatálya alá tartozó jogviták esetén az irányelvben meghatározott
követelményeket teljesítő AVR-szervezetekhez lehessen fordulni. (2)
A tagállamok biztosítják, hogy az AVR-szervezetek: a) rendelkezzenek olyan honlappal, ahol a
felek online tehetnek panaszt; b) lehetővé tegyék, hogy a felek velük
elektronikus úton cserélhessenek információt; c) foglalkozzanak mind belföldi, mind
határokon átnyúló jogvitákkal, ideértve a fogyasztói jogviták online
rendezéséről szóló, [Office of Publications insert date of adoption]-i
[Office of Publications insert reference number] európai parlamenti és
tanácsi rendelet (fogyasztói OVR-rendelet)[29]
által szabályozott vitákat, valamint d) amikor az ezen irányelv által
szabályozott vitákkal foglalkoznak, meghozzák a szükséges intézkedéseket annak
biztosítására, hogy a személyes adatok feldolgozása megfeleljen a 95/46/EK
irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok személyes adatok védelmére vonatkozó
rendelkezéseinek. (3)
A tagállamok az (1) bekezdés szerinti
kötelezettségüknek eleget tehetnek azáltal, hogy biztosítják egy olyan, a
fennmaradó ügyekben illetékes AVR-szervezet létezését, amely hatáskörébe
tartoznak azok az (1) bekezdésben említett viták, amelyek rendezésében egy
meglévő AVR-szervezet sem illetékes. 6. cikk
Szakértelem és pártatlanság (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a vitarendezésért
felelős természetes személyek megfelelő szakértelemmel rendelkeznek,
és pártatlanok. Ezt annak biztosítása révén kell garantálni, hogy ezek a
személyek: a) az alternatív vitarendezés területén
megfelelő ismeretekkel, készségekkel és tapasztalattal rendelkezzenek; b) feladataik alól nem menthetők fel
jogos indok nélkül; c) nem áll fenn összeférhetetlenség közöttük
és egyik vitás fél között sem. (2)
A tagállamok biztosítják, hogy azok az
AVR-szervezetek, amelyek esetében a vitarendezésért felelős természetes
személyek kollegiális testületet alkotnak, a fogyasztók és a kereskedők
érdekeinek azonos számú képviselőjéből állnak. 7. cikk
Átláthatóság (1)
A tagállamok biztosítják, hogy az AVR-szervezetek a
honlapjukon, valamint telephelyükön nyomtatott formában nyilvánosságra hozzák a
következőkre vonatkozó információkat: a) az alternatív vitarendezésért
felelős természetes személyek neve, kinevezésük módja és mandátumuk
hossza; b) a finanszírozás forrása, beleértve a köz-
és magánfinanszírozás százalékos arányát; c) adott esetben tagságuk az AVR-szervezetek
határokon átnyúló vitarendezést elősegítő hálózatában; d) azon jogviták típusai, amelyekkel
foglalkoznak; e) a vitarendezésre irányadó eljárási
szabályok; f) azok a nyelvek, amelyeken az
AVR-szervezetekhez panasz benyújtható, és amelyeken az eljárások folynak; g) a szabályok típusai, amelyekre az
AVR-szervezet a vitarendezést alapozza (pl. jogszabályok, méltányossági
megfontolások, magatartási kódexek); h) bármely előzetes követelmény,
amelyet a feleknek teljesíteniük kell, mielőtt az AVR-eljárás elindulhat; i) a feleket adott esetben terhelő
költségek; j) az AVR-eljárás megközelítő
időtartama; k) az AVR-eljárás kimenetelének joghatása. (2)
A tagállamok biztosítják, hogy az AVR-szervezetek a
honlapjukon, valamint telephelyükön nyomtatott formában nyilvánosságra hozzák
éves tevékenységi jelentésüket. Ezek a jelentések az alábbi, mind a belföldi,
mind a határokon átnyúló fogyasztói jogvitákkal kapcsolatos információkat
tartalmazzák: a) a beérkezett jogviták száma és a panaszok
típusa, amelyekhez kapcsolódtak; b) bármely visszatérő probléma, amely
fogyasztó és kereskedő közötti vitához vezet; c) azoknak a vitarendezési eljárásoknak az
aránya, amelyek abbamaradtak, mielőtt eredmény született volna; d) a viták megoldásának átlagos ideje; e) azon AVR-eljárások aránya, amelyek
esetében a felek figyelembe vették az eljárások eredményét, amennyiben ismert; f) adott esetben annak feltüntetése, h e
szervezetek együttműködnek-e az AVR-szervezetek határokon átnyúló
vitarendezést elősegítő hálózatában. 8. cikk
Eredményesség A tagállamok biztosítják, hogy az
AVR-eljárások eredményesek, és teljesítik az alábbi követelményeket: a) az AVR-eljárás könnyen elérhető
mindkét fél számára, tekintet nélkül arra, hogy a fél hol található; b) a felek kötelező jogi
képviselet nélkül is igénybe vehetik az eljárást; ugyanakkor a feleket az
eljárás bármely szakaszában harmadik fél képviselheti vagy segítheti; c) az AVR-eljárás a fogyasztók számára
térítésmentes, vagy alacsony költséggel jár; d) a vitát a panasz AVR-szervezethez
történő beérkezését követő 90 napon belül rendezni kell. Bonyolult
ügyek esetében az AVR-szervezet ezt az időtartamot meghosszabbíthatja. 9. cikk
Méltányosság (1)
A tagállamok biztosítják, hogy az AVR-eljárásokban: a) a felek lehetőséget kapnak
álláspontjuk kifejtésére és a másik fél által előadott érvek és tények,
valamint szakértői nyilatkozatok meghallgatására; b) az AVR-eljárás eredményét – , írásban
vagy tartós adathordozón – mindkét fél rendelkezésére bocsátják, megjelölve az
okokat, amelyeken az eredmény alapul. (2)
A tagállamok biztosítják, hogy az olyan
AVR-eljárásokban, amelyek a vitát megoldás javaslata útján próbálják rendezni, a) a fogyasztó egy javasolt megoldás
elfogadása előtt tájékoztatást kap arról, hogy: i. jogában áll a javasolt megoldást
elfogadni vagy elutasítani; ii. a javasolt megoldás kedvezőtlenebb
lehet számára, mint a bíróság által, jogszabályok alkalmazása eredményeként
létrejövő megoldás lenne; iii. mielőtt a javasolt megoldást
elfogadja vagy elutasítja, jogában áll független tanácsot kérni; a) mielőtt a javasolt megoldást
elfogadják, a feleket tájékoztatni kell az ilyen megállapodás joghatásáról; b) mielőtt egyetértésüket fejezik ki a
javasolt megoldással vagy peren kívüli egyezséggel, ésszerű gondolkodási
időt kell számukra biztosítani. III. FEJEZET
TÁJÉKOZTATÁS ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS 10. cikk
A fogyasztók tájékoztatása a kereskedők által (3)
A tagállamok biztosítják, hogy a területükön
letelepedett kereskedők tájékoztatják a fogyasztókat azokról az
AVR-szervezetekről, amelyeknek a hatókörébe tartoznak, és amelyek a
közöttük és a fogyasztók között felmerülő viták rendezésében illetékesek.
Ezek az információk magukban foglalják az illetékes AVR-szervezetek weboldalainak
címét és azt, hogy a kereskedő kötelezi-e magát arra, hogy ezeket a
szervezeteket igénybe vegye a fogyasztói jogviták rendezésére. (4)
Az (1) bekezdésben említett információt
közvetlenül, világosan látható helyen és állandóan elérhető módon kell
elhelyezni a kereskedők weboldalain (amennyiben van weboldaluk), a
kereskedő és a fogyasztó közötti adásvételre vagy szolgáltatásnyújtásra
vonatkozó általános szerződési feltételekben, valamint az ilyen
szerződésekkel kapcsolatos számlákon és nyugtákon. Arról is tájékoztatást
kell nyújtania, hogy az érintett AVR-szervezetre és igénybevételének
feltételeire vonatkozó további információt hol lehet elérni. (5)
Az ebben a cikkben foglalt rendelkezések a
távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel
kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásra vonatkozó 2011/83/EU irányelv 6, 7. és
8.cikkének sérelme nélkül alkalmazandók. 11. cikk
Segítségnyújtás a fogyasztóknak (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a határokon átnyúló
termékvásárlással vagy szolgáltatásnyújtással kapcsolatban felmerülő
jogviták esetén a fogyasztók segítséget kapnak. Az ilyen segítségnyújtás célja,
hogy a fogyasztók elérhessék a másik tagállamban működő, a határokon
átnyúló jogvitában illetékes AVR-szervezeteket. (2)
A tagállamok az (1) bekezdésben említett feladatot
delegálhatják Európai Fogyasztói Központok Hálózata tagállamban
működő központjának, fogyasztói szövetségeknek vagy bármely más
testületnek. 12. cikk
Általános információk A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az
AVR-szervezetek, fogyasztói szövetségek, vállalkozói szövetségek, az Európai
Fogyasztói Központok Hálózata központjai, valamint adott esetben a 11. cikk (2)
bekezdése szerint kijelölt testületek telephelyeiken és a saját weboldalaikon
nyilvánosságra hozzák a 17. cikk (3) bekezdésében említett AVR-szervezetek
jegyzékét. 13. cikk
Az AVR-szervezetek együttműködése a határokon átnyúló viták rendezésében (1)
A tagállamok biztosítják, hogy az AVR-szervezetek
együttműködnek a határokon átnyúló viták rendezésében. (2)
Amennyiben létezik a határokon átnyúló jogviták
rendezésének elősegítésére szolgáló ágazat-specifikus AVR-hálózat az Unión
belül, a tagállamok ösztönzik az ezzel a területtel foglalkozó
AVR-szervezeteket, hogy csatlakozzanak ehhez a hálózathoz. (3)
A Bizottság közzéteszi az (1) bekezdésben említett
hálózatok nevét és elérhetőségeit tartalmazó jegyzéket. A Bizottság ezt a
jegyzéket szükség esetén kétévente frissíti. 14. cikk
Az AVR-szervezetek és az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért
felelős nemzeti hatóságok együttműködése (1)
A tagállamok biztosítják az AVR-szervezetek és az
uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti
hatóságok együttműködését. (2)
Ez az együttműködés magában foglalja a
kölcsönös információcserét a kereskedők azon üzleti gyakorlatairól,
amelyekkel kapcsolatban a fogyasztók panaszt tettek. Ennek keretében az
említett nemzeti hatóságok technikai értékelést és információt nyújtanak azon
AVR-szervezetek számára, amelyek esetében az ilyen értékelés vagy információ
szükséges az egyéni viták rendezéséhez. (3)
A tagállamok biztosítják, hogy az (1) és (2)
bekezdésben említett együttműködés és információcsere megfelel a 95/46/EK
irányelvben meghatározott, a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak. IV. FEJEZET
Az AVR-szervezetek ellenőrzése 15. cikk
Az illetékes hatóságok kijelölése (1)
Minden tagállam kijelöl egy hatáskörrel
rendelkező hatóságot a területén működő AVR-szervezetek
ellenőrzésére. Minden tagállam közli a kijelölt hatóság adatait a
Bizottsággal. (2)
A Bizottság elkészíti az (1) bekezdésnek
megfelelően közölt illetékes hatóságok jegyzékét, és azt a jegyzéket
közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában. 16. cikk
Az AVR-szervezetek által az illetékes hatóságoknak benyújtandó információk (1)
A tagállamok biztosítják, hogy a területükön
létrehozott AVR-szervezetek tájékoztassák az illetékes hatóságokat az
alábbiakról: a) nevük, elérhetőségük és weboldaluk
címe; b) felépítésük és finanszírozásuk, ideértve
a vitarendezésért felelős természetes személyekre, azok fizetésére és
munkáltatójára vonatkozó információkat; c) az eljárási szabályaik; d) díjtételeik (ha vannak); e) az AVR-eljárás megközelítő
időtartama; f) a nyelv vagy nyelvek, amelyeken panasz
benyújtható, és amelyeken az AVR-eljárás folyik; g) nyilatkozat az illetékességük
megállapításához szükséges tényezőkről; h) az AVR-szervezet önértékelésén alapuló,
indokolással ellátott nyilatkozat arról, hogy a szervezet az ezen irányelv
hatálya alá tartozó AVR-szervezetnek minősül-e, és teljesíti-e a II.
fejezetben meghatározott követelményeket. Az a)−g) pontokban említett információ
változása esetén az AVR-szervezetek haladéktalanul értesítik az illetékes
hatóságot ezekről a változásokról. (2)
A tagállamok biztosítják, hogy az AVR-szervezetek
legalább évente egyszer közlik az illetékes hatósággal az alábbi információkat: a) a beérkezett jogviták száma és a panaszok
típusa, amelyekhez kapcsolódtak; b) azoknak az AVR-eljárásoknak az aránya,
amelyek abbamaradtak, mielőtt eredmény született volna; c) a beérkezett viták megoldásának átlagos
ideje; d) azon AVR-eljárások aránya, amelyek
esetében a felek figyelembe vették az eljárások eredményét, amennyiben ismert; e) arra vonatkozó statisztikák, hogy a
fogyasztókkal szembeni viták megoldására a kereskedők miként alkalmazzák
az alternatív vitarendezést; f) bármely visszatérő probléma, amely
fogyasztó és kereskedő közötti vitához vezet; g) adott esetben az AVR-szervezetek
határokon átnyúló vitarendezést elősegítő hálózatában való
együttműködésük eredményességének értékelése; h) a szervezet önértékelése az általa
folytatott alternatív vitarendezési eljárások eredményességének tekintetében és
teljesítménye javításának lehetséges módjai. 17. cikk
A Bizottság és az illetékes hatóságok szerepe (1)
A 16. cikk (1) bekezdésének megfelelően kapott
információk alapján minden illetékes hatóság értékeli, hogy a számára
bejelentett AVR-szervezet az ezen irányelv hatálya alá tartozó AVR-szervezetnek
minősül-e, és teljesíti-e a II. fejezetben meghatározott követelményeket. (2)
Minden illetékes hatóság az (1) bekezdésben
említett értékelés alapján elkészíti azon AVR-szervezetek jegyzékét, amelyek
teljesítik az (1) bekezdésben foglalt feltételeket. A jegyzék a következőket foglalja magában: a) ezen AVR-szervezetek neve,
elérhetősége és weboldalaik címe; b) díjtételeik (ha vannak); c) a nyelv vagy nyelvek, amelyeken panasz
benyújtható, és amelyeken az AVR-eljárás folyik; d) az illetékességük megállapításához
szükséges tényezők; e) a felek vagy adott esetben a felek
képviselői fizikai jelenlétének szükségessége; valamint f) az eljárás eredményének kötelező
vagy nem kötelező jellege. Minden illetékes hatóság megküldi a Bizottságnak a
jegyzéket. Ha az illetékes hatóságot a 16. cikk (1) bekezdésének második
albekezdése szerint bármilyen változásról értesítik, a jegyzéket haladéktalanul
frissíteni kell, és a Bizottságot értesíteni kell a változásról. (3)
A Bizottság elkészíti azoknak az AVR-szervezeteknek
a jegyzékét, amelyekről a (2) bekezdésnek megfelelően tájékoztatták,
és ezt a jegyzéket frissíti, valahányszor változásról értesítik a (2) bekezdés
harmadik albekezdésének második mondata szerint. A Bizottság a jegyzéket és
annak frissítéseit közzéteszi és eljuttatja az illetékes hatóságoknak és a
tagállamoknak. (4)
Minden illetékes hatóság a weboldalán és bármilyen
más, általa megfelelőnek ítélt úton közzéteszi az AVR-szervezeteknek a (3)
bekezdésben említett összesített jegyzékét. (5)
Minden illetékes hatóság minden második évben
jelentést tesz közzé az AVR-szervezetek fejlődéséről és
működéséről. A jelentésben különösen: a) meg kell határozni azokat a területeket
− ha vannak ilyenek −, amelyeken még nem léteznek AVR-eljárások az
ezen irányelv hatálya alá eső viták rendezésére; b) meg kell határozni az AVR-szervezetek
legjobb gyakorlatait; c) adott esetben statisztikák által
alátámasztva rá kell mutatni azokra a hiányosságokra, amelyek akadályozzák az
AVR-szervezetek működését mind a hazai, mind a határokon átnyúló jogviták
rendezésében; d) adott esetben ajánlásokat kell
megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne javítani az AVR-szervezetek
működését. V. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 18. cikk
Szankciók A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv
10. cikke, valamint 16. cikke (1) és (2) bekezdése alapján elfogadott nemzeti
rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat,
és meghoznak minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának
biztosítása érdekében. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és
visszatartó erejűeknek kell lenniük. 19. cikk
A 2006/2004/EK rendelet módosítása A 2006/2004/EK rendelet melléklete a
következő ponttal egészül ki: „20. Az Európai Parlament és a Tanács ….
irányelve (….) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a
2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv (fogyasztói AVR-irányelv)
módosításáról (HL L …., … o.): 10. cikk.” 20. cikk
A 2009/22/EK irányelv módosítása A 2009/22/EK irányelv melléklete a
következő ponttal egészül ki: „14. Az Európai Parlament és a Tanács ….
irányelve (….) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a
2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv (fogyasztói AVR-irányelv)
módosításáról (HL L …., … o.): 10. cikk.” 21. cikk
Kommunikáció (1)
A tagállamok legkésőbb [Office of Publications
insert same date as in Article 22(1) = date of implementation of the
Directive]-ig tájékoztatják a Bizottságot a) a 11. cikk (2) bekezdésének
megfelelően kijelölt szervek nevéről és elérhetőségéről;
valamint b) a 15. cikk (1) bekezdésének
megfelelően kijelölt illetékes hatóságokról. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a fenti
információkban bekövetkező későbbi változásokról. (2)
A tagállamok legkésőbb [Office of Publications
insert date: six months after the implementation date as to be inserted in
Article 22(1)]-ig közlik a Bizottsággal a 17. cikk (2) bekezdésében említett
jegyzéket. (3)
A Bizottság továbbítja a tagállamoknak az (1)
bekezdés a) pontjában említett információt. 22. cikk
Átültetés a nemzeti jogba (1)
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy
ennek az irányelvnek legkésőbb [Office of Publications insert date: 18
months after entry into force]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét,
valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató
táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottság számára. (2)
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a
rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz
hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A
hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (3)
A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk
azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által
szabályozott területen fogadnak el. 23. cikk
Jelentés A Bizottság ezen irányelv alkalmazásáról
legkésőbb [Office of Publications insert date: five years after
the entry into force]-ig és azt követően minden második évben
jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Gazdasági és
Szociális Bizottsághoz. A jelentés megvizsgálja az AVR-szervezetek
fejlesztésének és alkalmazásának lehetőségeit, valamint ezen irányelv
fogyasztókra és kereskedőkre gyakorolt hatását. Amennyiben szükséges, a
jelentés az irányelv módosítására vonatkozó javaslatokat is tartalmaz. 24. cikk
Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 25. cikk
Az irányelv címzettjei Ennek az irányelvnek a tagállamok a
címzettjei. Kelt Brüsszelben, az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök MELLÉKLET 1.
A fogyasztói pénzügyi szolgáltatások
távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi
irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002.
szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14. cikk (1)
bekezdés), HL L 14., 2002.10.9., 16. o.. 2.
A szálláshelyek időben megosztott használati
jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre, ezek viszontértékesítésére és
cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjai tekintetében a
fogyasztók védelméről szóló, 2009. január 14-i 2008/122/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv (14. cikk (2) bekezdés) HL L 33., 2009.2.3., 10.
o.. 3.
A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a
93/6/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv módosításáról, és a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről
szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv
(53. cikk (1) bekezdés) HL L 145., 2004.4.30., 1. o.. 4.
A biztosítási közvetítésről szóló, 2002.
december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11. cikk (1)
bekezdés), HL L 9., 2003.1.15., 3. o.. 5.
A közösségi postai szolgáltatások belső
piacának fejlesztésére vonatkozó közös szabályokról szóló 1997. december 19-i
97/67/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (19. cikk (1) bekezdés,
harmadik albekezdés), HL L 52., 2008.2.27., 3. o.. [1] Eurobarometer 342, „Consumer Empowerment” (Fogyasztói
tudatosság), 169. o. [2] Például a kis értékű követelések európai
eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi
rendelet, HL L 199., 2007.7.31., 1. o. [3] A fogyasztói jogviták peren kívüli rendezéséért
felelős testületekre vonatkozó elvekről szóló, 98/257/EK bizottsági
ajánlás (HL L 115., 1998.4.17., 31. o.), és a fogyasztói jogviták megegyezésen
alapuló megoldásában részt vevő bírósági eljáráson kívüli testületekre
vonatkozó elvekről szóló, 2001/310/EK bizottsági ajánlás, (HL L 109.,
2001.4.19., 56. o) [4] Az európai fogyasztói központok hálózata, az ECC-NET
segítséget nyújt a határokon átnyúló vitákkal kapcsolatban tanácsot kérő
fogyasztóknak a megfelelő AVR-szervezet eléréséhez egy másik tagállamban. [5] A FIN-NET a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatók
közötti határokon átnyúló viták rendezésére szolgáló nemzeti AVR-rendszerek
hálózata. [6] Például az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK
irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó
közös szabályokról és az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve
(2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról
(HL L 211., 2009.8.14., 55. és 94. o.); az Európai Parlament és a Tanács
2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról
(HL L 133., 2008.5.22., 66. o.); az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK
irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal
összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes
jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelmi irányelv) (HL L 178.,
2000.7.17., 1. o.). [7] HL L 136., 24.5.8, 3. o. [8] Vö. az Európai Unió alternatív vitarendezési
gyakorlatáról szóló 2009. október 16-i tanulmány: http://ec.europa.eu/consumers/redress_cons/adr_study.pdf,
56–63.; 112–115.; 120–121. o. [9] Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: „Az
európai digitális menetrend”, COM(2010) 245., 13. o.; A Bizottság közleménye: „Az
egységes piaci intézkedéscsomag”, COM(2011)206, 9. o. [10] Study on the use of Alternative Dispute Resolution in the
European Union, Civic Consulting of the Consumer Policy Evaluation Consortium
(CPEC), 2009, elérhető itt: http://www.cc.cec/home/dgserv/sg/evaluation/pages/eims_en.htm. [11] "Consumer redress in the European Union: consumers'
experiences, perceptions and opinions", 2009 http://ec.europa.eu/consumers/redress_cons/docs/cons_redress_EU_qual_study_report_en.pdf.
[12] http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/imco/dv/adr_study_/adr_study_en.pdf. [13] Nyilvános konzultáció az alternatív vitarendezésnek az
Európai Unión belüli kereskedelmi ügyletekkel és gyakorlatokkal kapcsolatos
jogviták megoldására történő alkalmazásáról_ http://ec.europa.eu/consumers/redress_cons/Feedback_Statement_Final.pdf. [14] http://www.european-consumer-summit.eu/workshops3_en.asp.
[15] Az összes EU-tagállamban 335 vállalatot kérdeztek meg az
alternatív vitarendezéssel kapcsolatos tapasztalataikról: http://ec.europa.eu/yourvoice/ebtp/consultations/2010/adr/index_en.htm. [16] A konzultáció keretében 927 kis- és középvállalkozás
válaszolt az alternatív vitarendezésre vonatkozó kérésekre. [17] HL C […], […], […] o. [18] HL C […], […], […] o. [19] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók
Bizottságának: Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a
növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – „Együtt egy újfajta
növekedésért”. COM(2011) 206 végleges, 9. o. [20] Az Európai Tanács 2011. március 24–25-i következtetései,
EUCO 10/11, 4. o.; lásd még: Az Európai Tanács 2011. október 23-i
következtetései, EUCO 52/11, 1–2. o. [21] HL L 136., 2008.5.24., 3. o. [22] HL L 12., 2001.1.16., 32. o. [23] HL L 199., 2007.7.31., 40. o. [24] HL L 177., 2008.7.4., 6. o. [25] HL L …, …, … o. [26] HL L 136., 2010.6.2., 1. o. [27] HL L 364., 2008.12.9., 1. o. [28] HL L 110., 2009.5.1., 30–36. o. [29] HL L …, …, … o.