INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. Összefoglalás

A tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezményt (STCW-egyezmény) 1978-ban kötötték meg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (az Egyesült Nemzetek Szervezetének a hajózás nemzetközi keretszabályozásáért felelős ügynöksége (IMO)) részes államai. Az egyezmény a tengerészek (főként tisztek) képzésére vonatkozó követelményekkel és a vonatkozó képesítéssel foglalkozik. Az STCW-egyezmény 1995-ben jelentősen módosult.

Az egyezményt a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló 94/58/EK irányelv[1] építette be a közösségi jogba. Valójában a tengerbiztonságra vonatkozó uniós szabályozás túlnyomórészt összhangban áll a nemzetközi szabályozással.

A 94/58/EK irányelv több alkalommal módosult, majd végül a 2001/25/EK irányelv lépett a helyébe, amelynek helyébe ezt követően a jelenleg hatályos 2008/106/EK irányelv[2] lépett. Idővel az uniós szabályozást módosították, elsősorban az STCW-egyezmény módosításainak átültetése céljából, de az EU-n kívül oktatásban és képzésben részesült tengerészek elismerési rendszerének kidolgozása és ésszerűsítése érdekében is. Az EU-n kívül oktatásban és képzésben részesült tengerészek elismerése valójában kulcsfontosságú a hajózáshoz hasonló, negyven éve globalizált ágazatban.

Ezen előzmények fényében a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 2007-ben elindította az STCW-egyezmény átfogó felülvizsgálatát, amelyhez a Bizottság és a tagállamok is tevékenyen hozzájárultak, és amelyet számos, a részes államok által elfogadott jelentős módosítás elfogadásával valósítottak meg a 2010. június 25-i manilai konferencián.

Az egyezmény manilai módosításai 2012. január 1-jén lépnek hatályba. Ettől az időponttól kezdve a tengerészeti képzésnek meg kell felelnie az új követelményeknek. Mivel az EU tagállamai is az egyezmény részes felei, és egyikük sem ellenezte a manilai módosításokat, jogszabályaikat ki kell igazítaniuk az egyezmény új szövege szerint. Az eddigi gyakorlatot folytatva az uniós jogszabályokat is össze kell hangolni a nemzetközi szabályokkal, a tagállamok uniós és nemzetközi kötelezettségei ütközésének elkerülése érdekében. Pontosan a nemzetközi szabályokkal való összehangolás a célkitűzése ennek a javaslatnak, amelyben szerepel néhány, az e jogalkotási kezdeményezés által az STCW-irányelv mérsékelt ésszerűsítésére adódó lehetőség megragadását célzó elem is.

Ezek az elemek a következőkre vonatkoznak: a tagállamok számára egy olyan követelmény bevezetése, hogy a bizonyítványokra vonatkozó, már meglévő adatokat statisztikai célból közöljék a Bizottsággal, valamint a harmadik országok STCW-rendszereinek elismerésére vonatkozó eljárás megvalósíthatatlan határidejének meghosszabbítása.

1.2. Az STCW-egyezmény

A hajózás nemzetközi jellege elismert tény. Ennek az is a következménye, hogy az ugyanazon hajó fedélzetén szolgálatot teljesítő személyzet tagjai különböző országokban és eltérő rendszerek szerint részesülnek képzésben. Ebben a tekintetben alapvető fontosságú, hogy e személyzet valamennyi tagja rendelkezzen a feladatai biztonságos ellátásához szükséges képességekkel. A képzés tulajdonképpen fontos szerepet tölt be a tengeri biztonság terén.

Ezért 1978-ban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) részes felei – azzal a céllal, hogy „a tengeren az élet- és vagyonbiztonságot, továbbá a tengeri környezet védelmét a tengerészek képzésére, képesítésére és az őrszolgálat ellátására vonatkozó nemzetközi normák közös megállapításával elősegítsék” – elfogadták a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezményt (STCW-egyezmény), amely 1984-ben lépett hatályba.

Ez az egyezmény olyan minimumkövetelményeket ír elő, amelyeket a részes államok kötelesek teljesíteni vagy túlteljesíteni. Az említettek szerint az STCW-egyezmény 1995-ben és 2010-ben jelentős felülvizsgálaton ment keresztül.

Ami az egyezmény szerkezetét és tartalmát illeti: míg a bevezető cikkek az általános alapelveket, valamint a hatálybalépésre és a módosítási eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák, szabályokból álló műszaki melléklete a hajón betöltött különféle beosztásokra (például „kapitány”, „első tiszt” stb.) vonatkozó képzési, képzettségi és képesítési követelményeket tartalmazza. Az egyezmény másik melléklete – a „szabályzat” – az A. részében olyan gyakorlati készségek (például helymeghatározás, hajómanőverezés, rakománykezelés) pontos leírását tartalmazó részletes táblázatokat foglal magában, amely készségeket a különböző beosztásokra pályázó jelölteknek meg kell tanulniuk, és az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell. Végezetül a szabályzat B. része az STCW-szabályok egészének végrehajtására vonatkozó útmutatást tartalmaz. A szabályzat B. része az egyezmény egyetlen olyan része, amely jogilag nem kötelező erejű a részes államok számára.

Ebben az összefüggésben az egyezmény 2010. évi felülvizsgálatának egyrészt az volt a célja, hogy (például a csalások megelőzésére vonatkozó szabályok és az egészségügyi alkalmassági követelmények továbbfejlesztésével) javítsa a meglévő rendelkezéseket, másrészt pedig az, hogy a legújabb technológiai fejlesztések alapján frissítse azt.

A manilai módosítások számos új elemet is bevezettek, például a „szakképzett tengerészek” és az „elektrotechnikus tisztek” képzési követelményeit, amelyek hiányoztak az egyezmény korábbi változatából.

1.3. Az STCW-irányelvek

Hatálybalépése óta a tengerészek képzésére és képesítésére vonatkozó uniós szabályozás kettős célkitűzéssel bír:

· az európai uniós lobogó alatt közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek képzésére vonatkozó közös minimumkövetelmények nemzetközi követelmények alapján történő megállapítása;

· az európai uniós lobogó alatt közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő és nem uniós országok által kibocsátott képesítési bizonyítvánnyal rendelkező tengerészek megfelelő képzésének biztosítása.

Ez a két szempont szorosan összefonódik azokban a különféle irányelvekben, amelyek az STCW-egyezményt az uniós jogszabályokba első alkalommal beépítő, a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló, 1994. évi irányelv után születtek; ezt követően az uniós szabályozás módosítása az STCW-egyezmény módosításaival összhangban történik.

Ekképpen a 94/58/EK irányelvet az egyezmény 1995. évi módosításait átültető 98/35/EK irányelv módosította, majd a 2001/25/EK irányelv lépett a helyébe, amely a tengerészek harmadik országok által kibocsátott bizonyítványainak elismerésére vonatkozó eljárást vezetett be. Ezt három további módosítás követte, amelyeket a (harmadik országok által kibocsátott bizonyítványok elismerésére vonatkozó komitológiai eljárást meghatározó) 2002/84/EK irányelv, a (harmadik országok elismerésére vonatkozó új eljárásról rendelkező) 2003/103/EK irányelv, a (személyszállító hajókon szolgálatot teljesítő tengerészekre vonatkozó követelményeket bevezető) 2005/23/EK irányelv, valamint a (tagállamok által kiállított bizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló) 2005/45/EK irányelv vezetett be. Végezetül a 2001/25/EK irányelv helyébe a 2008/106/EK irányelv lépett, miközben új elemeket vezetett be a komitológiai eljárásra vonatkozóan.

E folyamatosan fejlődő jogszabályi keret főbb irányvonalai – a fent említett három szakpolitikai célkitűzés figyelembevételével – a következőképpen foglalhatók össze:

· Az európai uniós lobogó alatt közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek képzésére vonatkozó közös követelmények megállapítása az STCW-egyezményben meghatározott követelmények megismétlésével történt. Ezeket a követelményeket – az uniós jogba való beépítésüket és ezzel az uniós jog részévé válásukat követően – az uniós jog elvei szerint kell értelmezni és végrehajtani, és szükség esetén bármely más uniós jogszabályi rendelkezéshez hasonlóan kell érvényesíteni. A jelenleg hatályos irányelv értelmében az STCW-egyezmény kisebb változtatásai esetén maga az irányelv komitológiai eljárás keretében frissíthető; jelentős, nemzetközi szintű módosítások bevezetése esetén a hatályos irányelv naprakésszé tételéhez – a jelenlegi esethez hasonlóan – új irányelvre van szükség.

· Harmadik országok elismerése. Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) létrehozását követően a Bizottság megszerezte az ahhoz szükséges támogatást, hogy a nem uniós országoknak a tengerészek képzésére és képesítésére vonatkozó rendszereiről pontos ismeretekhez jusson. Ezért a 2003/103/EK irányelv megbízta a Bizottságot az ilyen rendszerek értékelésével. A Bizottság feladata – az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség támogatásával – különösen annak értékelése, hogy a harmadik országok megfelelnek-e az STCW-egyezmény követelményeinek.

· Egy harmadik ország elismerése – amelyet valamely tagállamnak kell kérelmeznie – a következőképpen zajlik: először is az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség elvégzi a tengerészeti képzési és képesítési rendszer és létesítmények helyszíni vizsgálatát annak érdekében, hogy bizonyítékot gyűjtsön az STCW-egyezmény követelményeinek való megfelelés tekintetében; ezt követően a vizsgálat eredményei és az érintett harmadik ország által benyújtott dokumentumok alapján a Bizottság szolgálatai felmérik a rendszer STCW-egyezménynek való megfelelését. A megfelelőség-értékelési szakasz sorozatos kapcsolatfelvételt vonhat maga után azzal az érintett harmadik országgal, amely hajlandó lehet arra, hogy a bizottsági ajánlások teljesítése érdekében kiigazítsa jogszabályait vagy gyakorlatait. Az ehhez szükséges időt e kiigazítások jellege és mértéke, valamint a szóban forgó ország által tett erőfeszítések határozzák meg. E folyamat végén a Bizottság ún. komitológiai eljárás keretében határozattervezetet (amelyben vagy elismeri a harmadik országot vagy visszavonja elismerését) nyújt be a tagállamoknak véleménynyilvánításra. A határozatot végül a Bizottság fogadja el, és a Hivatalos Lapban teszik közzé. A Bizottság általi elismerés azt jelenti, hogy a tagállamok elismerhetik az elismert ország által kibocsátott bizonyítványokat, és hogy ezen ország tengerészei jogosultak a szóban forgó tagállam lobogója alatt közlekedő hajók fedélzetén szolgálatot teljesíteni. A tagállamok azonban a Bizottság elismerése ellenére sem kötelesek az ezen országból származó bizonyítványokat elismerni. Éppen ellenkezőleg: a nem elismert országokból származó tengerészek nem teljesíthetnek szolgálatot az európai uniós lobogó alatt közlekedő hajókon.

2. A javaslat jogi elemei 2.1. A javaslat tartalma 2.1.1. A manilai módosítások

A fentieknek megfelelően e javaslatnak az a célkitűzése, hogy az STCW-egyezmény 2010. évi módosításait beépítse az uniós jogba, különösen a tagállamok uniós és nemzetközi kötelezettségei ütközésének elkerülése érdekében.

A 2010. évi módosítások egyaránt érintik az egyezményhez mellékletben csatolt „szabályokat” és a műszakibb jellegű „szabályzatot”, amelynek A. része – a kifejtetteknek megfelelően – kötelező. Az egyezmény e javaslatban tükröződő főbb módosításai a következők:

– a képzéssel és értékeléssel, az alkalmassági bizonyítványok kibocsátásával, valamint a csalárd gyakorlatokkal kapcsolatos megerősített rendelkezések;

– az egészségügyi alkalmasságra, a szolgálatra való alkalmasságra, valamint az alkoholfogyasztásra vonatkozó frissített követelmények;

– a szakképzett tengerészek, az elektrotechnikus tisztek képesítésére, valamint minden tengerész biztonsággal kapcsolatos képzésére vonatkozó új követelmények;

– a bizonyos hajótípusokon szolgáló személyzetre vonatkozó frissített követelmények;

– a „bizonyítvány” meghatározásának pontosítása és egyszerűsítése.

Végezetül, a javaslat kiigazította az STCW-egyezmény őrszolgálatra vonatkozó rendelkezéseit, hogy összhangba hozza azokat a tengerészek munkaidejére vonatkozó uniós szabályozással.

2.1.2. A 2008/106/EK irányelv 19. cikkének (3) bekezdésében megállapított határidő háromról tizennyolc hónapra való meghosszabbítása

A javaslat célja az is, hogy a 2008/106/EK irányelv 19. cikkének (3) bekezdésében a harmadik országok elismerésére előírt jelenlegi három hónapos határidőt reálisabbá tegye. Ez a rendelkezés a Bizottság számára egy harmadik ország tagállami kérésre történő elismeréséről hozandó határozatra rendelkezésre álló időtartamra vonatkozik.

Hangsúlyozni kell, hogy ez a határidő a 2001/25/EK irányelv által a harmadik országok elismerésére bevezetett korábbi eljárásból származik. Ezen eljárás keretében valamely harmadik országot elismerni kívánó tagállamnak a kérelmét alátámasztó dokumentációt be kell nyújtania a Bizottsághoz. Az uniós szintű munkát tehát előzetesen elintézett papírmunka alapján a harmadik ország bevonása nélkül végezték. A Bizottságnak három hónap állt rendelkezésre a dokumentumok átvizsgálására.

A harmadik országok elismerésére vonatkozó jelenlegi, a 2003/103/EK irányelv által bevezetett mechanizmus gyökeresen eltérő, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a korábbi eljárásból átvett három hónapos határidő teljesen irreális.

A jelenlegi rendszerben valójában a harmadik országok elismerését az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség által végrehajtott helyszíni vizsgálat, az Ügynökség által benyújtott jelentés, a Bizottság és a harmadik ország közötti levélváltás, a Bizottság általi értékelés, a komitológiai eljárás és végül határozat meghozatala előzi meg.

Ebben az összefüggésben az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek mindenekelőtt tervbe kell vennie a harmadik országbeli vizsgálatokat, aminek az a vonzata, hogy a harmadik ország vizsgálatára nem feltétlen közvetlenül a tagállam kérelmét követően kerül sor.

Ezen túlmenően a harmadik ország értékelése magában foglalja azt, hogy az adott ország hatóságai párbeszédet folytatnak a Bizottsággal. Ehhez időre van szükség, különösen ahhoz, hogy a harmadik ország közigazgatása orvosolja az eleinte feltárt hiányosságokat.

Mindez együtt teljesen irreálissá teszi a három hónapos határidőt. A 2008/106/EK irányelv végrehajtása során nyert tapasztalat azt mutatja, hogy a teljes eljárás lebonyolításához szükséges ésszerű időtartam tizennyolc hónap. Ez a javaslat tartalmaz egy, a 2008/106/EK irányelv e célból történő módosítására vonatkozó rendelkezést.

2.1.3. A bizonyítványokra vonatkozóan meglévő információk biztosítása a Bizottság részére

Az európai és a nemzeti szintű politikai döntéshozók számára különösen a legutóbbi évtized folyamán vált egyértelművé, hogy a tengerészekről alig gyűjthetők hiánytalan és pontos adatok. Habár számos tanulmány létezik, azok vagy feltételezéseken alapulnak, vagy uniós szinten nem eléggé részletesek. Erre a pontra a tengeri foglalkoztatással és versenyképességgel foglalkozó munkacsoport[3] is felhívta a figyelmet, amely hangsúlyozta a pontos statisztikai adatok szükségességét. Pontos adatokhoz a nemzeti közigazgatások által kibocsátott bizonyítványok és érvényesítések szolgálnak lehetséges forrásul. Jelenleg az STCW-egyezmény értelmében a részes államok kötelesek nyilvántartást vezetni valamennyi bizonyítványról és érvényesítésről, valamint a vonatkozó újraérvényesítésekről, illetve az azokat érintő egyéb intézkedésekről (I/2. szabály (14) bekezdés). Hasonlóképp a 2008/106/EK irányelv 11. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok kötelessége, hogy nyilvántartást vezessenek a kibocsátott bizonyítványokról és érvényesítésekről. Bár ez fontos adatforrás, az egyes tagállamok által használt eltérő formátumok, valamint a statisztikai problémák (például a különböző tagállamoktól bizonyítványt vagy érvényesítést szerzett tengerészek esetleges kettős figyelembevétele) nem teszik lehetővé teljes kép kialakítását. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a nemzeti nyilvántartásokban már meglévő információk harmonizált és következetes, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó követelményeket hiánytalanul teljesítő összegyűjtése jelentősen elősegítené az európai tengerészszakma megbízható statisztikai képének kialakítását.

Hangsúlyozni kell, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség már kidolgozott egy platformot, amely gondoskodik az ilyen információk összegyűjtéséről és elemzéséről az STCW információs rendszeren keresztül. Ezt a rendszert bemutatták azoknak a tagállamoknak, amelyek érdeklődést mutattak a benne rejlő lehetőségek és a hasznossága iránt. A rendszert benyújtották az európai adatvédelmi biztoshoz, aki az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek címzett, 2008. április 9-én kelt levelében engedélyezte azt. A biztos ekkor néhány kiigazítás elvégzését kérte, melyet az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség elfogadott.

Végezetül ez a javaslat a tagállamok számára új rendelkezésként előírja, hogy a Bizottságnak szabványosított adatokat nyújtsanak be statisztikai elemzés céljára. A Bizottságnak az a szándéka, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség STCW információs rendszerét szükség esetén az előírt információk összegyűjtésére és statisztikai elemzés végrehajtására szolgáló platformként használja. Az ilyen információk részletes tartalmát e javaslat műszaki melléklete ismerteti.

2.1.4. A komitológiai eljárásra vonatkozó új szabályok szerinti kiigazítás

A 2008/106/EK irányelvvel létrehozott rendszer értelmében a komitológiai eljárás két tekintetben alkalmazandó.

Az első a műszaki kiigazításokat érinti, amelyek most már az (újonnan bevezetett) információszolgáltatási követelményekre korlátozódnak (V. melléklet).

A második a harmadik országok elismerésére vonatkozó eljárást érinti. Az említetteknek megfelelően a 2008/106/EK irányelv komitológiai eljárást ír elő a harmadik országok Bizottság általi elismeréséhez.

Ehhez kapcsolódóan a Lisszaboni Szerződés jelentős változtatásokat vezetett be a „komitológiai” mechanizmusba. A nem jogalkotási aktusok két, e javaslatot is érintő kategóriáját hozta létre: a „felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat” és a „végrehajtási aktusokat”.

Az új szerződés értelmében az irányelv műszaki kiigazítási eljárására tulajdonképpen a „felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra” vonatkozó szabályok, míg a harmadik országok elismerésére vonatkozó határozatokra a „végrehajtási aktusokra” vonatkozó szabályok irányadók.

E javaslat tartalmaz erre vonatkozó rendelkezéseket.

2.2. Hatálybalépés és átmeneti intézkedések

Az STCW-egyezmény Manilában elfogadott módosításai 2012. január 1-jén lépnek hatályba (az egyezmény XII. cikke és a manilai konferencia záróokmánya 1. melléklete 1. határozatának (3) bekezdése értelmében). Mivel ebben az időpontban e javaslat elfogadására még nem fog sor kerülni, ezért a rendelkezések szerint az irányelvjavaslatnak a Hivatalos Lapban történő közzétételekor hatályba kell lépnie.

A manilai megállapodás átmeneti intézkedéseket is tartalmaz (az I/15. szabályban), amelyek célja annak lehetővé tétele, hogy a tanulmányaikat a manilai módosítások hatálybalépése előtt megkezdő jelöltek azokat változatlan szabályok szerint fejezhessék be. Az átmeneti intézkedések ugyanígy lehetővé teszik a módosított egyezmény 2012. január 1-jei hatálybalépése előtt kibocsátott bizonyítványok megújítását és újraérvényesítését. Mivel a bizonyítványokat legkésőbb öt év után újra kell érvényesíteni vagy meg kell újítani, valamint tekintettel arra, hogy a tanulmányok legfeljebb öt évig tarthatnak, a manilai egyezmény előírja, hogy az új bizonyítványok régi szabályok szerinti kibocsátására és a bizonyítványok régi szabályok szerinti megújítására/újraérvényesítésére egyaránt 2017. január 1-jéig van lehetőség.

Ennek fényében javasolt, hogy az irányelv az átmeneti intézkedések tekintetében is tükrözze az egyezményt. Az egyezmény átmeneti intézkedései tehát a javaslatban is megjelennek.

2.3. Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdése.

2.4. A szubszidiaritás elve

Mivel az STCW-egyezmény uniós jogba való átültetése már megtörtént, az STCW‑egyezmény módosításainak uniós jogba való átültetése is indokolt. A tagállamok nem hajthatják végre egységesen az STCW-egyezményt az uniós jog értelmében rendelkezésre álló végrehajtási lehetőségek nélkül. Amennyiben a manilai módosítások nem épülnének be az uniós jogba, akkor a tagállamok 2012 januárjától (a módosítások hatálybalépésétől) vagy a nemzetközi vagy az uniós jogszabályokat sértik meg, amely ütközés kerülendő.

2.5. Az arányosság elve

Amennyiben a manilai módosítások nem épülnek be az uniós jogba, akkor a tagállamok vagy a nemzetközi vagy az uniós jogszabályokat sértik meg, amely ütközés kerülendő.

2.6. A jogi aktus típusának megválasztása

Mivel a módosítandó intézkedés egy irányelv, a legmegfelelőbb jogi aktusnak az irányelv tűnik.

3. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓ EREDMÉNYEI

Először is hangsúlyozni kell, hogy az egyezmény felülvizsgálatának keretében a tagállamoknak – mivel az STCW-egyezmény részes felei – lehetőségük volt nézeteik kifejtésére, különösen a manilai konferencián; a tagállamok tulajdonképpen tevékenyen részt vettek a konferencián az EU álláspontjának koordinálását végző Bizottsággal együtt. Ezen túlmenően az STCW-egyezmény értelmében valamennyi részes fél bármely módosítást kifogásolhatja, amelyről értesítenie kell a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet (az egyezmény XII. cikke). A manilai módosítások esetében a kifogásokról 2011. július 1-jéig kellett értesítést küldeni, de ezzel a lehetőséggel egyetlen tagállam sem élt.

Az irányelvjavaslat tekintetében a tagállami szakértőkkel egy 2010. december 3-án Brüsszelben tartott ülésen folytattak konzultációt a felülvizsgálatról. Ekkor a tagállamok egyhangúlag hangot adtak azon kívánságuknak, hogy a manilai módosításokat be kell építeni az uniós jogba, ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy az irányelvet nem kell komolyabban átdolgozni.

Az érdekeltekkel folytatott konzultációra lehetőséget biztosított a tengeri foglalkoztatással és versenyképességgel foglalkozó munkacsoport, egy 2010 júliusában felállított független testület, amely munkáját 2011 júniusában fejezte be és adott ki a szakpolitikai ajánlásokat tartalmazó jelentést[4] a Bizottság és a szociális partnerek számára az európai tengerészszakma támogatásának módjáról. A jelentés foglalkozik az STCW-egyezmény kérdésével is, és egyértelműen támogatja az aktualizált nemzetközi szabályok uniós jogba való beépítését[5].

2011/0239 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 100. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[6],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[7],

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A tengerészek képzésére és képesítésére vonatkozó szabályokról nemzetközi szinten a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) 1978. évi konferenciáján elfogadott, 1984-ben hatályba lépett és 1995-ben jelentősen módosított nemzetközi egyezménnyel (a továbbiakban: STCW-egyezmény) állapodtak meg.

(2) Az STCW-egyezményt először a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló, 1994. november 22-i 94/58/EK tanácsi irányelv[8] építette be az uniós jogba; ezt követően a tengerészek képzésére és képesítésére vonatkozó uniós szabályokat az egyezmény későbbi módosításainak megfelelően kiigazították, miközben közös uniós mechanizmust hoztak létre a harmadik országok tengerészeinek képzési és képesítési rendszereinek elismerésére; nemrég az e témára vonatkozó uniós szabályozás – átdolgozás révén – a 2008. november 19-i 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvé[9] vált.

(3) 2010-ben az STCW-egyezmény részes államai konferenciát tartottak Manilában és számos jelentős módosítást hajtottak végre az egyezményen, mégpedig a bizonyítványokkal kapcsolatos csalárd gyakorlatok megelőzése tekintetében, az egészségügyi követelmények területén, a biztonsági képzés kapcsán és a technológiai jellegű kérdésekben folytatott képzés vonatkozásában. A manilai módosítások szakképzett tengerészekre vonatkozó követelményeket is bevezettek, továbbá olyan új szakmai profilokat hoztak létre, mint az elektrotechnikus tisztek.

(4) Valamennyi tagállam az egyezmény részes fele, és egyikük sem kifogásolta a manilai módosításokat az erre a célra előirányzott eljárás keretében. A tagállamoknak ezért össze kell hangolniuk nemzeti szabályaikat a manilai módosításokkal. A tagállamok nemzetközi és uniós kötelezettségvállalásai közötti ellentétet el kell kerülni. Ezen túlmenően a hajózás globális jellegére való tekintettel a tengerészek képzésére és képesítésére vonatkozó uniós szabályokat összhangban kell tartani a nemzetközi szabályokkal. Következésképp a 2008/106/EK irányelv számos rendelkezését módosítani kell annak érdekében, hogy azok tükrözzék a manilai módosításokat.

(5) A manilai konferencián a részes államok szándéka többek között az volt, hogy az őrszolgálatot teljesítő személyzet, valamint a biztonsági, védelmi és környezetszennyezés-megelőzési feladatra kijelölt tengerészek minimális pihenőidejére vonatkozó kivételek tekintetében tárgyilagos korlátozásokat határozzon meg. Az erre vonatkozó új rendelkezéseket is be kell illeszteni az uniós jogba. Mindazonáltal figyelemmel kell lenniük az 1999. június 21-i 1999/63/EK[10] és a 2009. február 16-i 2009/13/EK[11] tanácsi irányelv értelmében a tengerészekre érvényes pihenőidőre vonatkozó rendelkezésekre. Ezen túlmenően a kivételek engedélyezésére irányuló lehetőségeket korlátozni kell a maximális időtartam, a gyakoriság és a hatály vonatkozásában. Az irányelvbe erre vonatkozó rendelkezéseket kell beilleszteni.

(6) A 2008/106/EK irányelv emellett tartalmaz egy, a harmadik országok tengerészei képzési és képesítési rendszerének elismerésére vonatkozó mechanizmust is. Az elismerés bizottsági határozat útján valósul meg egy olyan eljárást követően, amelyben a Bizottságot az 1406/2002/EK rendelettel[12] létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) és a 2099/2002/EK rendelettel[13] létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti; a 2008/106/EK irányelv harmadik országoknak a tengerészeik képzése, képesítése és őrszolgálat ellátása tekintetében történő elismerésére vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása során szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy a szóban forgó eljárást módosítani kell, mégpedig az említett irányelv 19. cikkének (3) bekezdésében a Bizottság számára az elismerésre vonatkozó határozat meghozatalára jelenleg megállapított három hónapos határidő tekintetében. Mivel az elismeréshez szükség van az Ügynökség általi vizsgálatra, amelyet ütemezni kell és végre kell hajtani, továbbá az esetek többségében az érintett harmadik országnak az STCW-egyezmény követelményei szerinti jelentős kiigazításokat kell tennie, a teljes folyamat nem valósítható meg három hónap alatt; a tapasztalatok alapján e tekintetben a tizennyolc hónapos időtartam tűnik reálisabbnak. Az említett határidőt ezért ennek megfelelően módosítani kell, míg a kérelmező tagállam számára a rugalmasság megőrzése érdekében fenn kell tartani azt a lehetőséget, hogy a harmadik országot átmenetileg elismerje.

(7) Az európai tengerészekre vonatkozóan rendelkezésre álló statisztikák hiányosak és gyakran pontatlanok, ami megnehezíti a politikai döntéshozatalt ebben a kényes ágazatban. A tengerészek képesítésére vonatkozó részletes adatok nem oldhatják meg teljes egészében ezt a problémát, de egyértelműen segítséget nyújtanának. Az STCW-egyezmény értelmében a részes államok kötelesek nyilvántartást vezetni valamennyi bizonyítványról és érvényesítésről, valamint a vonatkozó újraérvényesítésekről, illetve az azokat érintő egyéb intézkedésekről (I/2. szabály (14) bekezdése). A 2008/106/EK irányelv 11. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok kötelessége, hogy nyilvántartást vezessenek a kibocsátott bizonyítványokról és érvényesítésekről. Annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb kép jöjjön létre az európai foglalkoztatottsági helyzetről, a tagállamok számára elő kell írni, hogy a tengerészek képesítésére vonatkozó nyilvántartásaikban már szereplő, meghatározott információkat küldjék el a Bizottságnak. Ezeket az információkat statisztikai célokra és az Európai Unió adatvédelmi követelményeivel összhangban kell felhasználni. A 2008/106/EK irányelvbe erre vonatkozó rendelkezést kell illeszteni.

(8) A tengerész szakmára vonatkozó adatoknak a szakma és a technológia fejlődésével összhangban történő gyűjtése érdekében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 2008/106/EK irányelv V. mellékletének kiigazításai tekintetében jogi aktusokat fogadjon el. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok különösen az érvényesítésekben és a képességi vagy képesítési bizonyítványokban szereplő információk tartalmára, valamint az olyan tengerészek számára és egyéb adataira vonatkoznak, akik részére bizonyítványt állítanak ki vagy érvényesítenek, figyelembe véve a mellékletben említett adatvédelmi követelményeket. Ezen túlmenően a Bizottságot fel kell hatalmazni az ilyen jellegű statisztikai információk tagállamok általi gyűjtésére, tárolására és elemzésére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a tengerészekkel összefüggő új statisztikai igények kiszolgálása érdekében, valamint azért, hogy az információgyűjtés naprakész és valós adatokra terjedjen ki. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is.

(9) A 2008/106/EK irányelv végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel ruházták fel a tengerészek képzése és képesítése területén. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[14] összhangban kell gyakorolni.

(10) A vizsgálati eljárást a harmadik országok STCW-rendszereinek elismerésére és elismerésének visszavonására vonatkozó végrehajtási határozatok esetében kell alkalmazni.

(11) Az egyezmény módosításai 2012. január 1-jén lépnek hatályba, azonban az új szabályokra való zökkenőmentes áttérés érdekében a manilai megállapodásban 2017. január 1-jéig érvényes átmeneti intézkedéseket határoztak meg. Ennek az irányelvnek ugyanilyen időtartamról és átmeneti intézkedésekről kell rendelkeznie.

(12) A 2008/106/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2008/106/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.           Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)           a 18. pont helyébe a következő szöveg lép:

„18. Rádiószabályzat: a tengeri mobil szolgáltatásokról szóló Rádió-távközlési Világkonferencia által elfogadott, módosított rádiószabályzat a mindenkor hatályos változatban;”.

b)           A 24. pont helyébe a következő szöveg lép:

„24. STCW-szabályzat: a mindenkor hatályos, a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló (STCW) szabályzat, amelyet a szerződő felek a 2010. évi STCW-konferencia 2. határozatával fogadtak el;”.

c)           A 27. pontot el kell hagyni.

d)           A szöveg a következő pontokkal egészül ki:

„32. GMDSS rádiókezelő: az I. melléklet IV. fejezetében foglalt rendelkezések szerint képzett személy;”;

„33. ISPS-szabályzat: a hajók és kikötői létesítmények mindenkor hatályos nemzetközi biztonsági (ISPS) szabályzata, amelyet 2002. december 12-én fogadtak el az »Életbiztonság a tengeren« (SOLAS) tárgyú nemzetközi egyezmény szerződő kormányai 1974. évi konferenciájának 2. határozatával;”;

„34. a hajó védelmi tisztje: a fedélzeten tartózkodó és a parancsnoknak elszámolási kötelezettséggel tartozó olyan személy, akit a társaság a hajó védelméért felelősként nevezett ki, beleértve a hajó védelmi tervének végrehajtását és kezelését, valamint a társaság védelmi tisztjével és a kikötői létesítmény védelmi tisztjeivel való kapcsolattartást;”;

„35. védelmi feladat: a hajó fedélzetén ellátandó valamennyi védelmi feladat és kötelezettség az »Életbiztonság a tengeren« tárgyú nemzetközi egyezmény (a módosított 1974. évi SOLAS-egyezmény) XI/2. fejezetében és a hajók és kikötői létesítmények nemzetközi biztonsági (ISPS) szabályzatában meghatározottak szerint;”;

„36. alkalmassági bizonyítvány: az I. melléklet II., III., IV. vagy VII. fejezetével összhangban parancsnokok, tisztek és GMDSS rádiókezelők számára kiadott és érvényesített bizonyítvány, amely annak törvényes tulajdonosát feljogosítja arra, hogy a benne foglalt felelősségi szint szerinti minőségben szolgáljon és töltsön be funkciókat;”;

„37. képesítési bizonyítvány: tengerész részére kiadott, az alkalmassági bizonyítványtól eltérő bizonyítvány, amely a képzés, a képesítések vagy a tengerhajózási szolgálat tekintetében igazolja az irányelv vonatkozó követelményeinek teljesülését;”;

„38. igazoló okmány: az alkalmassági és a képesítési bizonyítványtól eltérő, az ezen irányelv vonatkozó követelményei teljesülésének megállapításához használt dokumentum;”;

„39. elektrotechnikus tiszt: az I. melléklet III. fejezetében foglalt rendelkezések szerint képzett tiszt;”;

„40. szakképzett fedélzeti tengerész: az I. melléklet II. fejezetében foglalt rendelkezések szerint képzett személyzeti állományú személy;”;

„41. szakképzett gépészeti tengerész: az I. melléklet III. fejezetében foglalt rendelkezések szerint képzett személyzeti állományú személy.”.

2.           A 3. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben említett hajókon szolgáló tengerészek képzése legalább az STCW‑egyezmény ezen irányelv I. mellékletében megállapított követelményeknek megfeleljen, és e tengerészek rendelkezzenek az 1. cikk (36) és (37) bekezdésében meghatározott bizonyítványokkal.”.

3.           A 4. cikket el kell hagyni.

4.           Az 5. cikk a következőképpen módosul:

a)           Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy csak azon jelöltek részére adjanak ki bizonyítványt, akik megfelelnek az e cikkben előírt követelményeknek.”

b)           A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    A bizonyítványokat az STCW-egyezmény I/2. szabályának (3) bekezdésével összhangban kell kiadni.”.

c)           A cikk a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a)  A bizonyítványokat kizárólag a tagállamok adhatják ki, a szükséges igazoló okmányok hitelességének és érvényességének ellenőrzését követően és az e cikkben megállapított rendelkezésekkel összhangban.”;

d)           Az (5) bekezdés vége a következő mondattal egészül ki:

„Az érvényesítéseket csak az STCW-egyezményben és az ezen irányelvben foglalt valamennyi követelmény teljesülése esetén lehet kibocsátani.”.

e)           A (6) és a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)    Az a tagállam, amelyik az I. melléklet V/1. szabályának 1. pontjában és V/1. szabályának 2. pontjában foglalt rendelkezések szerint parancsnokoknak és tiszteknek kiadott alkalmassági vagy képesítési bizonyítványt ismer el, a 19. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás keretében az ilyen bizonyítványt – elismerésének igazolása céljából – csak azt követően érvényesíti, hogy gondoskodott a bizonyítvány hitelességéről és érvényességéről. Az érvényesítésnek az STCW-szabályzat A–I/2. szakaszának (3) bekezdése szerinti formát kell követnie.

(7)     Az (5) és (6) bekezdésben említett érvényesítések:

a)       külön okmányként kiadhatók;

b)      kizárólag a tagállamok adhatják ki;

c)       mindegyike egyedi számot kap, kivéve a bizonyítvány kiadását igazoló érvényesítéseket, mivel ezek ugyanazt a számot kaphatják, mint az érintett bizonyítvány, feltéve hogy az a szám egyedi, valamint

d)      mindegyike lejár, amint az érvényesített bizonyítvány lejár vagy azt visszavonják, felfüggesztik vagy a kibocsátó tagállam vagy harmadik ország érvényteleníti, illetve minden esetben a kibocsátástól számított öt éven belül.”.

f)            A szöveg a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(11)  A bizonyítványra pályázó valamennyi jelöltnek kielégítően igazolnia kell:

a)       a személyazonosságát;

b)      azt, hogy életkora eléri a kérvényezett bizonyítványhoz az I. mellékletben megállapított szabályokban előírt korhatárt;

c)       azt, hogy megfelel az STCW-szabályzat A–I/9. szakaszában meghatározott egészségügyi alkalmassági követelményeknek;

d)      azt, hogy teljesítette a kérvényezett bizonyítványhoz szükséges tengerhajózási szolgálatot és az arra vonatkozó kötelező képzést az I. mellékletben megállapított szabályok szerint, valamint

e)       azt, hogy megfelel az I. mellékletben felsorolt szabályokban előírt, a szolgálatra, feladatokra és szintekre vonatkozó alkalmassági követelményeknek, amelyeket a képesítési bizonyítványba bejegyeznek.

(12)   Minden tagállam vállalja, hogy:

a)       nyilvántartást vagy nyilvántartásokat vezet az összes, a parancsnokok és tisztek, illetve adott esetben a személyzeti állomány számára kiadott bizonyítványról és érvényesítésről, azok kiadásáról, lejártáról, újraérvényesítéséről, felfüggesztéséről, bevonásáról, bejelentett elvesztésükről vagy megsemmisülésükről, valamint a kiadott felmentésekről;

b)      hozzáférést biztosít az e bizonyítványokra, érvényesítésekre és felmentésekre vonatkozó információkhoz más tagállamok és az STCW‑egyezmény más szerződő felei, valamint olyan társaságok számára, amelyek a bizonyítványaik elismerését vagy a hajón való alkalmazást kereső tengerészek által előttük bemutatott bizonyítványok hitelességének és érvényességének megerősítését kérik.

c)       évente statisztikai elemzés céljából a Bizottság rendelkezésére bocsátja az ezen irányelv V. mellékletében említett információkat.

(13)   2017. január 1-jétől a (12) bekezdésnek megfelelően rendelkezésre bocsátandó információkat elektronikus úton hozzáférhetővé kell tenni.”.

5.           A 7. cikk a következőképpen módosul:

a)           A szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a)  A tagállam – az olyan hajók tekintetében, amelyekre az STCW-egyezmény part menti utakon történő hajózást, azon belül más tagállamok vagy az STCW‑egyezmény részes feleinek partjainál lévő utakon történő hajózást szabályozó rendelkezései vonatkoznak – megállapodást köt az érintett tagállammal vagy részes féllel, amelyben az érintett kereskedelmi területeket és az egyéb vonatkozó rendelkezéseket egyaránt részletezi.”.

b)           A szöveg a következő (3a) és (3b) bekezdésekkel egészül ki:

„(3a)  Valamely tagállam vagy az STCW-egyezmény részes fele az általa meghatározott part menti utakon történő hajózás korlátozása tekintetében tengerészek részére kiadott bizonyítványokat elfogadhatja egy másik tagállam a saját meghatározott part menti útjain történő hajózás korlátozása tekintetében, feltéve hogy az érintett tagállamok vagy részes felek olyan megállapodást kötnek, amelyben részletezik az érintett kereskedelmi területeket és azok egyéb vonatkozó feltételeit.

(3b)   A part menti utakon történő hajózást meghatározó tagállamok e cikk követelményeivel összhangban:

a)       teljesítik a part menti utakon történő hajózásra irányadó, az STCW‑szabályzat A-I/3. szakaszában meghatározott alapelveket;

b)      a part menti utakon történő hajózásra vonatkozó korlátozásokat belefoglalják az 5. cikknek megfelelően kiadott érvényesítésekbe.”.

6.           A 9. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)    A tagállamok megállapítják az akár tevőleges, akár mulasztásos alkalmatlanság, vagy a biztonságveszélyeztetés esetei részrehajlás nélküli kivizsgálásának módját és eljárásait, amely esetek a tengeren az élet vagy tulajdon, illetve a tengeri környezet közvetlen veszélyeztetésével járhatnak, és amelyek az adott tagállamban kiadott bizonyítványok vagy érvényesítések tulajdonosai részéről történnek bizonyítványukhoz kapcsolódó kötelességeik teljesítése során, valamint az ilyen bizonyítványok emiatt szükséges visszavonására, felfüggesztésére vagy érvénytelenítésére, illetve a csalás megelőzésére vonatkozó eljárásokat.

(2)     A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak és hajtanak végre a bizonyítványokkal és a kibocsátott érvényesítésekkel kapcsolatos csalás és egyéb jogellenes gyakorlatok megakadályozása érdekében.”.

7.           A 10. cikk a következőképpen módosul:

a)           Az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.             az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)     a fennhatósága alá tartozó, nem kormányzati szervek vagy egységek által végzett minden képzési, alkalmasság-felmérési, képesítési (egészségügyi alkalmassági képesítéssel együtt), érvényesítési és újraérvényesítési tevékenységet minőségbiztosítási rendszer keretében folyamatosan ellenőriz, így biztosítva a kijelölt célok elérését, beleértve az oktatók és vizsgáztatók képzettségére és jártasságára vonatkozókat is;”.

ii.            a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)     az oktatási és képzési célkitűzéseket, illetve az ezekhez kapcsolódó, elérendő alkalmassági szint minőségi szabványait világosan meghatározzák, illetve, hogy megszabják az STCW-egyezmény értelmében a vizsgákhoz és értékelésekhez szükséges megfelelő tudás, ismeretek és készségek szintjét. A célkitűzéseket és a kapcsolódó minőségi szabványokat a különböző kurzusok és képzési programok céljára külön is meg lehet határozni oly módon, hogy azok a képesítési rendszer ügyvitelére is kiterjedjenek;”.

b)           A (2) bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:

„d)     a minőségbiztosítási rendszer ezen irányelv és az STCW-egyezmény és ‑szabályzat – ideértve azok módosításait is – valamennyi vonatkozó rendelkezésére kiterjed.”.

c)           A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    A (2) bekezdés szerint elvégzett minden egyes értékelésről az érintett tagállam az értékelés befejezésétől számított hat hónapon belül – az STCW-szabályzat A-I/7. szakaszában meghatározott formátummal összhangban – jelentést küld a Bizottságnak.”.

8.           A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Egészségügyi követelmények

(1) Minden egyes tagállam kidolgozza a tengerészekre vonatkozó egészségügyi alkalmassági követelményeket és az egészségügyi alkalmassági bizonyítvány kibocsátására vonatkozó eljárásokat e cikk és az STCW-szabályzat A–I/9. szakaszában foglalt rendelkezéseknek megfelelően.

(2) Az STCW-szabályzat A–I/9. szakaszában foglalt rendelkezéseknek megfelelően minden egyes tagállam biztosítja, hogy a tengerészek egészségügyi alkalmasságának felméréséért felelős személyek az érintett tagállam által a tengerészek orvosi vizsgálata céljára elismert orvosok legyenek.

(3) Az egyezmény rendelkezései szerint kibocsátott bizonyítvánnyal rendelkező, tengeren szolgáló minden tengerésznek az e cikk és az STCW-szabályzat A–I/9. szakaszában foglalt rendelkezéseknek megfelelően kibocsátott, érvényes egészségügyi alkalmassági bizonyítvánnyal is rendelkeznie kell.

(4) A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

a)      a 16. életévét betöltötte;

b)      a személyazonosságát kielégítően igazolja, valamint

c)      megfelel a szóban forgó tagállam által megállapított egészségügyi alkalmassági követelményeknek.

(5) Az orvosi igazolások legfeljebb kétéves időtartamra érvényesek, kivéve ha a tengerész 18. életévét még nem töltötte be, amely esetben az érvényesség leghosszabb időtartama 1 év.

(6) Ha az egészségügyi alkalmassági bizonyítvány érvényessége egy hajóút során jár le, akkor a bizonyítvány a következőleg felkeresendő olyan kikötőbe való megérkezésig érvényes marad, ahol a tagállam által elismert orvos áll rendelkezésre, feltéve hogy ez az időszak nem haladja meg a három hónapot.

(7) Sürgős esetekben a tagállam engedélyezheti a tengerész számára, hogy érvényes egészségügyi bizonyítvány nélkül teljesítsen szolgálatot a következőleg felkeresendő olyan kikötőbe való megérkezésig, ahol a tagállam által elismert orvos áll rendelkezésre, feltéve hogy:

a)      az ilyen engedély időtartama nem haladja meg a három hónapot, valamint

b)      az érintett tengerész közelmúltban lejárt orvosi igazolással rendelkezik.”.

9.           A 12. cikk a következőképpen módosul:

a)           a szöveg a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a)  Minden parancsnoknak és tisztnek a tartályhajókon teljesített tengerhajózási szolgálat folytatása érdekében meg kell felelnie az e cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, továbbá öt évnél nem hosszabb időközönként igazolnia kell a tartályhajókon szükséges szakmai alkalmasság folyamatosságát az STCW-szabályzat A-I/11. szakaszának (3) bekezdésével összhangban.”.

b)           A (3) bekezdésben a 2002. február 1-jére való hivatkozás helyébe a 2017. január 1‑jére való hivatkozás lép.

c)           Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5)    A parancsnokok, a tisztek és a rádiókezelők tudásának korszerűsítése céljából minden tagállam biztosítja, hogy a tengeri életbiztonságra, a védelemre és a tengeri környezet védelmére vonatkozó nemzeti és nemzetközi rendelkezéseket érintő legújabb módosítások szövege hozzáférhető legyen a lobogóját viselni jogosult hajók számára.”.

10.         A 13. cikk (2) bekezdését el kell hagyni.

11.         A 14. cikk a következőképpen módosul:

a)           az (1) bekezdés a következő f) és g) ponttal egészül ki:

„f)      a társaság bármely hajóján alkalmazott tengerészek ismeretfelújító és -korszerűsítő képzésben részesülnek az STCW-egyezmény követelményeinek megfelelően;

g)       a társaság hajóinak fedélzetén mindenkor hatékony szóbeli kommunikációt kell folytatni a SOLAS-egyezmény V. fejezete 14. szabályának (3) és (4) bekezdésével összhangban.”.

b)           a szöveg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4)    A társaságok biztosítják, hogy a ro-ro személyszállító hajóikon szolgáló parancsnokok, tisztek és a meghatározott feladatokra és feladatkörre kijelölt egyéb személyzet – az STCW-szabályzat B-I/14. szakaszában foglalt útmutatás figyelembevételével – elvégzi az ellátandó szolgálatnak, feladatnak és feladatkörnek megfelelő képességek elsajátítását célzó képzést.”.

12.         A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Szolgálatra való alkalmasság

(1) A kimerültség megelőzése érdekében a tagállamok:

a)      a (3)–(15) bekezdéssel összhangban pihenőidőszakokat határoznak meg és érvényesítenek az őrszolgálatot ellátó személyzet, valamint a biztonsági, védelmi és környezetszennyezés-megelőzési feladatra kijelölt személyzet számára;

b)      megkövetelik az őrszolgálati rend olyan kialakítását, hogy az őrszolgálati személyzet hatékonyságát kimerültség ne akadályozza, és a szolgálat szervezése oly módon történjen, hogy az út kezdetén szolgáló első őrszolgálat és az azt követő őrszolgálati váltások megfelelően kipihentek és egyéb szempontból is alkalmasak legyenek a szolgálat ellátására.

(2) A tagállamok a kábítószer- és alkoholfogyasztás megelőzése érdekében biztosítják, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak az e cikkben meghatározott rendelkezésekkel összhangban.

(3) A tagállamoknak figyelembe kell venniük a – különösen a hajó biztos és biztonságos üzemeltetésére kiterjedő feladatokat ellátó – tengerészek kimerültségéből fakadó veszélyt.

(4) Minden olyan személy részére, aki őrszolgálati tisztként szolgál vagy az őrszolgálat személyzeti állományú tagja, valamint akiket biztonsági, környezetszennyezés-megelőzési és védelmi feladatokra jelöltek ki, legalább a következő pihenőidőt kell biztosítani:

a)      bármely 24 órás időszakban legalább 10 óra pihenőidőt, valamint

b)      bármely hétnapos időszakban 77 óra pihenőidőt.

(5) A pihenőidőt legfeljebb két szakaszra lehet osztani, amelyek közül az egyiknek legalább hat óra hosszúságúnak kell lennie, az egymást követő pihenőidőszakok közötti szünet pedig nem haladhatja meg a 14 órát.

(6) A pihenőidőszakra vonatkozóan a (4) és (5) bekezdésben előírt követelményeket nem kell betartani vészhelyzet, gyakorlat vagy más, magasabb prioritású üzemeltetési feltétel esetén. A riadókat, tűzvédelmi és mentőcsónak-gyakorlatokat, valamint a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések és a nemzetközi jogi aktusok által előírt gyakorlatokat úgy kell végrehajtani, hogy a legkevésbé zavarják a pihenőidőszakokat, és ne okozzanak kimerültséget.

(7) A tagállamok előírják, hogy az őrszolgálati beosztás könnyen hozzáférhető helyen legyen kifüggesztve. A beosztást szabványos formátumban kell elkészíteni a hajó munkanyelvén vagy munkanyelvein és angol nyelven.

(8) Készültség esetén, például ha az egyik géptér felügyelet nélkül áll, a tengerész számára megfelelő kiegyenlítő pihenőidőszakot kell biztosítani, amennyiben a rendes pihenőidőszakot szolgálatba hívás zavarja meg.

(9) A tagállamok előírják, hogy a tengerészek napi pihenőidejének nyilvántartását szabványosított formátumban vezessék, a hajó munkanyelvén vagy munkanyelvein és angol nyelven, így lehetővé téve az e cikk rendelkezéseinek való megfelelés nyomon követését és ellenőrzését. A tengerészek az őket érintő bejegyzésekről másolatot kapnak, amelyet a parancsnoknak, vagy a parancsnok által meghatalmazott személynek és a tengerésznek kell érvényesítenie.

(10) A (3)–(9) bekezdésben megállapított szabályoktól eltérve a hajó parancsnoka jogosult a tengerész számára bármilyen olyan munkaidőt előírni, amely a hajó, a hajón lévő személyek vagy a rakomány közvetlen biztonságához, illetve a tengeren veszélybe került más hajóknak vagy személyeknek nyújtott segítség céljából szükséges. Következésképp a parancsnok felfüggesztheti a pihenőidőre vonatkozó beosztást, és a tengerész számára a normális helyzet visszaállításáig bármilyen szükséges munkaidőt előírhat. A normális helyzet visszaállítását követően – amilyen hamar ésszerűen lehetséges – a parancsnok gondoskodik arról, hogy a beosztás szerinti pihenőidőszakban munkát végző tengerész számára megfelelő pihenőidőt biztosítsanak.

(11) A munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére vonatkozó általános alapelvek megfelelő tiszteletben tartásával a tagállamok engedélyezhetnek vagy nyilvántartásba vehetnek olyan kollektív megállapodásokat, amelyek engedélyezik a (4) bekezdés b) pontjában és az (5) bekezdésben előírt kötelező pihenőidő alóli kivételeket, feltéve, hogy a pihenőidő bármely hétnapos időszak során legalább 70 óra. Ezeknek a kivételeknek az 1999/63/EK irányelvvel összhangban a lehető legnagyobb mértékben követniük kell a meghatározott követelményeket, de figyelembe vehetik a gyakoribb vagy hosszabb szabadságidőszakok, vagy a kompenzáló szabadság megítélésének lehetőségét, valamint ugyanígy – amennyiben lehetséges – figyelembe kell venniük a kimerültség megelőzésére vonatkozóan az STCW-szabályzat B-VIII/1. szakaszában meghatározott útmutatást.

(12) A (4) bekezdés b) pontjában előírt heti pihenőidőszak alóli, a (11) bekezdésben említett kivételek legfeljebb két egymást követő héten engedélyezhetők. A hajó két kivételezési időszaka közötti szünet nem lehet kevesebb, mint a kivétel időtartamának kétszerese.

(13) Az (5) bekezdés alóli, a (11) bekezdésben említett lehetséges kivételek keretében, a (4) bekezdés a) pontjában előírt pihenőidőt legfeljebb három szakaszra lehet osztani, amelyek közül az egyiknek legalább hat óra hosszúságúnak kell lennie, és mindkét fennmaradó pihenőidőszaknak legalább egy óra hosszúságúnak kell lennie. Az egymást követő pihenőidőszakok közötti szünet nem haladhatja meg a 14 órát. A kivételek bármely hétnapos időszakban legfeljebb két 24 órás időszakra terjedhetnek ki.

(14) A tagállamok az alkoholfogyasztás megelőzése érdekében legfeljebb 0,05 %-os véralkoholszintet (BAC), a leheletben legfeljebb 0,25 mg/l alkoholszintet, vagy az ilyen alkoholkoncentrációt eredményező alkoholmennyiséget engedélyező korlátozást vezetnek be a biztonsági, védelmi és tengeri környezetvédelmi feladatok ellátására kijelölt parancsnokok, tisztek és más tengerészek esetében.”.

13.         A 19. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)    A Bizottság a harmadik ország elismerésére vonatkozó határozatát a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárással összhangban hozza meg az elismerés iránti kérelem benyújtásától számított tizennyolc hónapon belül. A kérelmet benyújtó tagállam – az e bekezdés szerinti határozathozatalig – dönthet a harmadik ország egyoldalú elismerése mellett.”.

14.         A 20. cikk (6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(6)    Az elismerés visszavonásával kapcsolatos határozatot a 28. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárással összhangban kell meghozni. Az érintett tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a határozat végrehajtása érdekében.”.

15.         A 23. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a)           a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„(2)    Az STCW-szabályzat A. részével összhangban fel kell mérni a hajó tengerészeinek az STCW-egyezményben előírt őrszolgálati és – adott esetben – védelmi szabvány betartására vonatkozó képességét, amennyiben megalapozottan feltételezhető, hogy az adott szabványokat nem tartják be, mivel a következő események valamelyike bekövetkezett:”.

b)           a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d)     a hajót más tekintetben oly módon üzemeltetik, amely a személyekre, tulajdonra vagy a környezetre veszélyt jelent, illetve veszélyezteti a védelmet;”.

16.         A szöveg a következő 25a. cikkel egészül ki:

„25a. cikk

Statisztikai célú információk

(1) A tagállamok statisztikai célból közlik az V. mellékletben felsorolt információkat a Bizottsággal.

(2) A tagállamok évente és elektronikus formátumban bocsátják a Bizottság rendelkezésére ezeket az információkat, amelyek magukban foglalják a megelőző év december 31-éig nyilvántartásba vett adatokat.

(3) A Bizottságot – az információk összegyűjtésére, tárolására és elemzésére szolgáló megfelelő intézkedések kialakítása érdekében – a 27a. cikkel összhangban fel kell hatalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.”.

17.         A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság felhatalmazást kap, hogy az irányelv V. mellékletét a tagállamok által bejelentendő információk meghatározott és releváns tartalma és részletei tekintetében módosító, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 27a. cikk szerinti adatvédelmi követelmények figyelembevételével.”.

18.         A szöveg a következő 27a. cikkel egészül ki:

„27a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2) A Bizottság 25a. és 27. cikkben említett felhatalmazása ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától határozatlan időre szól.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 25a. cikkben és a 27. cikkben említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 25a. és 27. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ez az időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik.”.

19.         A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„28. cikk

Bizottság

„1.     A Bizottságot a 2099/2002/EK rendelettel létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

2.       Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó. „.”

20.         A 29. és 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„29. cikk

Szankciók

A tagállamok szankciórendszert dolgoznak ki a 3., 5., 7., 9–15., 17., 18., 19., 22., 23., 24. és az I. melléklet szerint elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésének eseteire, és megteszik a szankciók végrehajtásának biztosításához szükséges összes intézkedést. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

30. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) Azon tengerészek tekintetében, akik 2013. július 1-je előtt kezdték meg elismert tengerhajózási szolgálatukat, elismert oktatási és képzési programjukat vagy elismert képzési tanfolyamukat, az érintett tagállam 2017. január 1-jéig folytathatja az irányelv követelményeinek megfelelő bizonyítványoknak az ezen irányelv hatálybalépése előtti állapotok szerinti kiadását, elismerését és érvényesítését.

2017. január 1-jéig a tagállamok folytathatják a bizonyítványoknak és érvényesítéseknek az ezen irányelv követelményeinek megfelelő, az irányelv hatálybalépése előtti állapotok szerinti megújítását és újraérvényesítését.”

21.         A 33. cikket el kell hagyni.

22.         A mellékletek a következőképpen módosulnak:

a)           A 2008/106/EK irányelv I. mellékletének helyébe ezen irányelv I. melléklete lép.

b)           A 2008/106/EK irányelv II. melléklete ezen irányelv II. mellékletének megfelelően módosul.

c)           A 2008/106/EK irányelv V. melléklete ezen irányelv III. mellékletének a szövegével egészül ki.

2. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik naptól lép hatályba.

Ezt az irányelvet 2012. január 1-jétől kell alkalmazni.

3. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2012. december 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Amikor a tagállamok ilyen rendelkezéseket fogadnak el, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/én.

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

„I. MELLÉKLET AZ STCW-EGYEZMÉNYNEK A 3. CIKKBEN EMLÍTETT KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEI

I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Az e mellékletben említett szabályokat az STCW-szabályzat A. részében foglalt kötelező rendelkezések egészítik ki, a VIII. fejezet VIII/2. szabályának kivételével.

Egy szabály követelményére történő bármilyen hivatkozás egyben az STCW‑szabályzat A. részének megfelelő szakaszára történő hivatkozást is jelent.

A tagállamok biztosítják, hogy a tengerészek az STCW-szabályzat A-II/1., A-III/1., A-IV/2. és A-II/4. szakaszában meghatározott megfelelő nyelvismerettel rendelkezzenek annak érdekében, hogy speciális feladataikat el tudják látni a fogadó tagállam lobogója alatt közlekedő hajón.

Az STCW-szabályzat A. része az STCW-egyezmény rendelkezései értelmében tartalmazza a képességi bizonyítványok kibocsátásáért és újraérvényesítéséért folyamodó jelöltek által igazolandó alkalmassági előírásokat. A VII. fejezet alternatív képesítési rendelkezései és a II., III. és IV. fejezet szakképesítési rendelkezései közötti kapcsolat tisztázására az alkalmassági előírásokban meghatározott képességek esettől függően az alábbi hét feladat szerint csoportosítandók:

(1) navigáció;

(2) árukezelés és rakományelrendezés;

(3) a hajóüzem irányítása és a hajón tartózkodó személyekről való gondoskodás;

(4) hajógépészet;

(5) elektrotechnika, elektronika és vezérléstechnika;

(6) karbantartás és javítás;

(7) rádiótávközlés,

a következő felelősségi szinteken:

(1) irányítási szint;

(2) üzemeltetési szint;

(3) támogatási szint.

Az STCW-szabályzat A. része II., III. és IV. fejezetében meghatározott alkalmassági követelményeket tartalmazó táblázatok alcímek szerint határozzák meg a feladatokat és a felelősségi szinteket.

II. FEJEZET PARANCSNOK ÉS FEDÉLZETI SZEMÉLYZET

II/1. szabály

A navigációs őrszolgálatért felelős tisztek képesítésére előírt kötelező minimumkövetelmények 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajókon

1. Minden, navigációs őrszolgálatért felelős tisztnek 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú tengerjáró hajón alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. a 18. életévét betöltötte;

2.2. elismert képzési program részeként végzett, legalább tizenkét hónapos elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik, amely az STCW-szabályzat A-II/1. szakasza szerinti követelményeknek megfelelő, és elismert képzési naplóval dokumentált fedélzeti képzést foglal magában, vagy egyéb esetben legalább 36 hónapos elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik;

2.3. az előírt tengerhajózási szolgálat során legalább hat hónapig teljesített navigációs őrszolgálatot a hídon a parancsnok vagy egy képzett tiszt felügyelete alatt;

2.4. megfelel a IV. fejezetben foglalt, az előírt rádiós szolgálatra vonatkozó szabályok követelményeinek a Rádiószabályzattal összhangban;

2.5. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑II/1. szakaszában előírt alkalmassági követelményeknek;

2.6. megfelel az STCW-szabályzat A-VI/1. szakaszának (2) bekezdésében, A‑VI/2. szakaszának (1)–(4) bekezdésében, A-VI/3. szakaszának (1)–(4) bekezdésében és A-VI/4. szakaszának (1)–(3) bekezdésében meghatározott alkalmassági követelményeknek.

II/2. szabály

A parancsnokok és az első tisztek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajókon

3000 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajón szolgáló parancsnok és első tiszt

1. A 3000 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú tengerjáró hajón szolgáló minden parancsnoknak és első tisztnek alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. a navigációs őrszolgálatért felelős tiszti képzés megszerzéséhez megfelel az 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajón végzett navigációs őrszolgálatért felelős tiszti képesítés követelményeinek, és e minőségében rendelkezik elismert tengerhajózási szolgálattal:

2.1.1. első tiszti képesítéshez legalább 12 hónap, valamint

2.1.2. parancsnoki képesítéshez legalább 36 hónap; ez az időtartam azonban legfeljebb 24 hónapra lerövidíthető, ha ebből legalább 12 hónapot első tiszti beosztásban szolgált;

2.2. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑II/2. szakaszában a 3000 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajón szolgáló parancsnokokra és első tisztekre vonatkozó alkalmassági követelményeknek.

500 és 3000 közötti bruttó tonnatartalmú hajókon szolgáló parancsnok és első tiszt

1. Az 500 és 3000 közötti bruttó tonnatartalmú tengerjáró hajón szolgáló minden parancsnoknak és első tisztnek alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. első tiszti képesítés megszerzéséhez megfelel az 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajókon a navigációs őrszolgálatért felelős tisztre előírt követelményeknek;

2.2. parancsnoki képesítés megszerzéséhez megfelel az 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajókon navigációs őrszolgálatért felelős tisztre előírt követelményeknek, és ebben a minőségben legalább 36 hónapos elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik; ez az időtartam azonban legfeljebb 24 hónapra lerövidíthető, ha ebből legalább 12 hónap tengerhajózási szolgálatot első tisztként látott el;

2.3. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑II/2. szakaszában az 500 és 3000 közötti bruttó tonnatartalmú hajókon szolgáló parancsnokokra és első tisztekre vonatkozó alkalmassági követelményeknek.

II/3. szabály

A navigációs őrszolgálatért felelős tisztekre és parancsnokokra vonatkozó kötelező minimumkövetelmények az 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb hajókon

Nem part menti hajózásban részt vevő hajók

1. Minden 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb, nem part menti utakon közlekedő tengerjáró hajón szolgáló, navigációs őrszolgálatért felelős tisztnek 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajóra vonatkozó alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. Minden 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb, nem part menti utakon közlekedő tengerjáró hajón szolgáló parancsnoknak 500 és 3000 közötti bruttó tonnatartalmú hajóra vonatkozó alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

Part menti hajózásban részt vevő hajók

Navigációs őrszolgálatért felelős tiszt

1. Minden, part menti utakon közlekedő, kevesebb mint 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb tengerjáró hajón szolgáló, navigációs őrszolgálatért felelős tisztnek alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A part menti utakon közlekedő, 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb tengerjáró hajón navigációs őrszolgálatért felelős tiszti képesítésre pályázó jelöltnek meg kell felelnie a következőknek:

2.1. a 18. életévét betöltötte;

2.2. elvégezte az alábbiakat:

2.2.1. speciális képzést, beleértve a tagállam által előírt megfelelő időtartamú tengerhajózási szolgálatot, vagy

2.2.2. legalább 36 hónapos elismert fedélzeti tengerhajózási szolgálatot teljesített;

2.3. adott esetben megfelel a IV. fejezet szabályaiban foglalt, megjelölt rádiós szolgálat ellátására alkalmazandó követelményeknek, a Rádiószabályzattal összhangban;

2.4. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A-II/3. szakaszában a part menti utakon közlekedő, 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb hajókon szolgáló, navigációs őrszolgálatért felelős tisztekre vonatkozó alkalmassági követelményeknek;

2.5. megfelel az STCW-szabályzat A-VI/1. szakaszának (2) bekezdésében, A‑VI/2. szakaszának (1)–(4) bekezdésében, A-VI/3. szakaszának (1)–(4) bekezdésében és A-VI/4. szakaszának (1)–(3) bekezdésében meghatározott alkalmassági követelményeknek.

Parancsnok

A part menti utakon közlekedő, 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb tengerjáró hajón szolgáló minden parancsnoknak alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

1. A part menti utakon közlekedő, 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb tengerjáró hajón szolgáló parancsnoki képesítésre pályázó személynek meg kell felelnie a következőknek:

1.1. a 20. életévét betöltötte;

1.2. navigációs őrszolgálatért felelős tiszti minőségben legalább 12 hónap elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik;

1.3. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑II/3. szakaszában meghatározott, a part menti utakon közlekedő, 500 bruttó tonnatartalomnál kisebb hajón szolgáló parancsnokokra vonatkozó alkalmassági követelményeknek;

1.4. megfelel az STCW-szabályzat A-VI/1. szakaszának (2) bekezdésében, A‑VI/2. szakaszának (1)–(4) bekezdésében, A-VI/3. szakaszának (1)–(4) bekezdésében és A-VI/4. szakaszának (1)–(3) bekezdésében meghatározott alkalmassági követelményeknek.

2. Mentességek

Amennyiben az Igazgatás úgy ítéli meg, hogy a hajó mérete és útjának feltételei miatt e szabály és az STCW-szabályzat A-II/3. szakasza teljes körű előírásainak alkalmazása ésszerűtlen vagy célszerűtlen, az ilyen hajókon vagy hajóosztályban szolgáló parancsnokot és a navigációs őrszolgálatért felelős tisztet felmentheti egyes követelmények alól, szem előtt tartva az ugyanazokon a vizeken esetlegesen közlekedő összes hajó biztonságát.

II/4. szabály

A navigációs őrszolgálatot ellátó személyzeti állományú tengerészek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. Az 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú tengerjáró hajón navigációs őrszolgálatot ellátó minden személyzeti állományú tengerésznek, kivéve a képzésben részt vevő tengerészeket és azokat, akik az őrszolgálatban szaktudást nem igénylő feladatokat látnak el, kötelességeik teljesítéséhez megfelelő bizonyítvánnyal kell rendelkezniük.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. a 16. életévét betöltötte;

2.2. elvégezte az alábbiakat:

2.3. olyan elismert tengerhajózási szolgálatot teljesített, amely legalább hat hónapos képzést és gyakorlati tapasztalatot foglal magában, vagy

2.4. speciális, akár szárazföldi, akár hajón történő képzésben részesült, amely legalább két hónapos elismert tengerhajózási szolgálati időt foglal magában;

2.5. megfelel az STCW-szabályzat A–II/4. szakaszában meghatározott alkalmassági követelményeknek.

3. A 2.2.1. és 2.2.2. pontban előírt tengerhajózási szolgálat, képzés és gyakorlati tapasztalat navigációs őrszolgálati feladatokhoz kapcsolódik, és magában foglalja a szolgálat ellátását a parancsnok, az őrszolgálatért felelős tiszt vagy egy képzett személyzeti állományú tengerész közvetlen felügyelete alatt.

II/5. szabály

A szakképzett fedélzeti személyzeti állományú tengerészek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. Az 500 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú tengerjáró hajón szolgáló minden szakképzett fedélzeti tengerésznek megfelelő bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. a 18. életévét betöltötte;

2.2. megfelel a navigációs őrszolgálatot ellátó személyzeti állományú tengerészek képesítésére vonatkozó minimumkövetelményeknek;

2.3. bár navigációs őrszolgálatot ellátó személyzeti állományú tengerészként szolgálat teljesítésére vonatkozó képesítéssel rendelkezik, elismert fedélzeti tengerhajózási szolgálatot teljesített a következők szerint:

2.3.1. legalább 18 hónapon keresztül, vagy

2.3.2. legalább 12 hónapon keresztül és elismert képzést teljesített, valamint

2.4. megfelel az STCW-szabályzat A–II/5. szakaszában meghatározott alkalmassági követelményeknek.

3. A 2012. január 1. előtt kiadott bizonyítványok esetében minden tagállamnak össze kell hasonlítania a szakképzett tengerészektől megkövetelt alkalmassági követelményeket azokkal, amelyeket a bizonyítványhoz az STCW-szabályzat A-II/5. szakasza ír elő, és el kell döntenie, hogy szükség van-e annak előírására, hogy az ilyen személyzet aktualizálja képesítéseit.

4. 2017. január 1-jéig azok a tagállamok, amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1946. évi (74. számú), szakképzett tengerészekre vonatkozó egyezményének is részes felei, az említett egyezmény rendelkezéseivel összhangban folytathatják a bizonyítványok és érvényesítések megújítását és újraérvényesítését.

5. A tagállam akkor állapíthatja meg, hogy a tengerészek megfelelnek e szabály előírásainak, ha azok az ezen irányelv hatálybalépését megelőző 60 hónapban legalább 12 hónapig szolgáltak a vonatkozó minőségben a fedélzeti személyzet tagjaként.

III. FEJEZET GÉPÜZEMI SZOLGÁLAT

III/1. szabály

A személyzettel üzemeltetett géptérben a gépüzemi őrszolgálatért felelős tisztek vagy az időszakosan személyzet nélkül üzemeltetett géptérben ügyeletre kijelölt géptisztek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A 750 kW vagy nagyobb főgép-teljesítményű tengerjáró hajón személyzettel üzemeltetett géptérben a gépüzemi őrszolgálatért felelős minden tisztnek vagy időszakosan személyzet nélkül üzemeltetett gépházban kijelölt ügyeletes géptisztnek alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. a 18. életévét betöltötte;

2.2. elismert képzési program részeként végzett, kombinált gyakorlati képzéssel és legalább 12 hónapos elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik, amely magában foglal az STCW-szabályzat A-III/1. szakaszában foglalt követelményeknek megfelelő és elismert képzési naplóval dokumentált fedélzeti képzést, vagy egyéb esetben kombinált gyakorlati képzéssel és legalább 36 hónapos elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik, amelyből legalább 30 hónapnak gépüzemi tengerhajózási szolgálatnak kell lennie;

2.3. az előírt tengerhajózási szolgálat során legalább hat hónapig teljesített gépházi őrszolgálatot a gépüzemvezető vagy egy képzett géptiszt felügyelete alatt;

2.4. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑III/1. szakaszában előírt alkalmassági követelményeknek;

2.5. megfelel az STCW-szabályzat VI. fejezete A-VI/1. szakaszának (2) bekezdésében, A-VI/2. szakaszának (1)–(4) bekezdésében, A-VI/3. szakaszának (1)–(4) bekezdésében és A‑VI/4. szakaszának (1)–(3) bekezdésében meghatározott alkalmassági követelményeknek.

III/2. szabály

A 3000 kW vagy nagyobb főgép-teljesítményű hajón szolgáló gépüzemvezetők és másodgéptisztek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A 3000 kW vagy nagyobb főgép-teljesítményű tengerjáró hajón szolgáló minden gépüzemvezetőnek és másodgéptisztnek alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. megfelel a legalább 750 kW főgép-teljesítményű tengerjáró hajókon végzett gépészeti őrszolgálatért felelős tiszti képesítés követelményeinek és e minőségében rendelkezik elismert tengerhajózási szolgálattal:

2.1.1. a másodgéptiszti képesítéshez legalább 12 hónapig képzett géptisztként szolgált, valamint

2.1.2. a gépüzemvezetői képesítéshez legalább 36 hónapig szolgált, ez az időtartam azonban legfeljebb 24 hónapra rövidíthető, ha az ilyen tengerhajózási szolgálatból legalább 12 hónapot másodgéptisztként szolgált, valamint

2.2. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑III/2. szakaszában előírt alkalmassági követelményeknek.

III/3. szabály

A 750 kW és 3000 kW közötti főgép-teljesítményű hajókon szolgáló gépüzemvezetők és másodgéptisztek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A 750 és 3000 kW közötti főgép-teljesítményű tengerjáró hajókon szolgáló minden gépüzemvezető és másodgéptisztnek alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. megfelel a gépüzemi őrszolgálatért felelős tiszt képesítési követelményeinek, és:

2.1.1. másodgéptiszti képesítéshez legalább 12 hónap elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik géptisztgyakornokként vagy géptisztként, valamint

2.1.2. gépüzem-vezetői képesítéshez legalább 24 hónap elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik, amelyből legalább 12 hónapot géptisztként szolgált felelős beosztásban másodgéptiszti szolgálatra vonatkozó képesítéssel;

2.2. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑III/3. szakaszában előírt alkalmassági követelményeknek;

3. A 3000 kW vagy nagyobb főgép-teljesítményű hajókon másodgéptiszti szolgálatra vonatkozó képesítéssel rendelkező valamennyi géptiszt gépüzemvezetőként szolgálhat a 3000 kW-nál kisebb főgép-teljesítményű hajókon, feltéve hogy a bizonyítványát ilyen tekintetben érvényesítették.

III/4. szabály

A személyzettel ellátott géptérben őrszolgálat részét képező vagy az időszakosan személyzet nélküli géptérben ügyelet ellátására kijelölt személyzeti állományú gépészek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A 750 kW vagy nagyobb főgép-teljesítményű tengerjáró hajókon gépüzemi őrszolgálatot teljesítő vagy időszakosan személyzet nélküli géptérben ügyeletet ellátó minden személyzeti állományú gépésznek, kivéve a képzésben részt vevő ilyen gépészeket és azokat, akik szaktudást nem igénylő feladatot végeznek, a szolgálat ellátásához megfelelő képesítéssel kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. a 16. életévét betöltötte;

2.2. elvégezte az alábbiakat:

2.2.1. olyan elismert tengerhajózási szolgálatot teljesített, amely legalább hat hónapos képzést és gyakorlati tapasztalatot foglal magában, vagy

2.2.2. speciális, akár szárazföldi, akár hajón történő képzésben részesült, amely legalább két hónapos elismert tengerhajózási szolgálati időt foglal magában;

2.3. megfelel az STCW-szabályzat A–III/4. szakaszában meghatározott alkalmassági követelményeknek;

3. A 2.2.1. és 2.2.2. pontban előírt tengerhajózási szolgálat, képzés és gyakorlati tapasztalat gépházi őrszolgálati feladatokhoz kapcsolódik, és magában foglalja az ügyelet szakképzett géptiszt vagy szakképzett gépész közvetlen felügyelete alatti ellátását.

III/5. szabály

A személyzettel ellátott géptérben vagy az időszakosan személyzet nélküli géptérben ügyelet ellátására kijelölt, szakképzett, gépészeti személyzeti állományú tengerészek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A legalább 750 kW főgép-teljesítményű tengerjáró hajókon szolgáló valamennyi szakképzett, gépészeti tengerésznek megfelelő bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. a 18. életévét betöltötte;

2.2. megfelel a személyzettel ellátott géptérben őrszolgálat részét képező vagy az időszakosan személyzet nélküli géptérben ügyelet ellátására kijelölt személyzeti állományú tengerészek képesítésére vonatkozó követelményeknek;

2.3. habár gépházi őrszolgálatot ellátó személyzeti állományú tengerészi szolgálatra vonatkozó képesítéssel rendelkezik, elismert gépüzemi tengerhajózási szolgálatot teljesített a következők szerint:

2.3.1. legalább 12 hónapon keresztül, vagy

2.3.2. legalább 6 hónapon keresztül és elismert képzést teljesített, valamint

2.4. megfelel az STCW-szabályzat A-III/5. szakaszában meghatározott alkalmassági követelményeknek.

3. A 2012. január 1. előtt kiadott bizonyítványok esetében minden tagállamnak össze kell hasonlítania a gépüzemi személyzeti állományú tengerészektől megkövetelt alkalmassági követelményeket azokkal, amelyeket a bizonyítványhoz az STCW‑szabályzat A-III/5. szakasza ír elő, és el kell döntenie, hogy szükség van-e annak előírására, hogy az ilyen személyzet aktualizálja képesítését.

4. A tagállam akkor állapíthatja meg, hogy a tengerészek megfelelnek e szabály előírásainak, ha azok az ezen irányelv hatálybalépését megelőző 60 hónapban legalább 12 hónapig szolgáltak a vonatkozó minőségben a gépüzemi személyzet tagjaként.

III/6. szabály

Az elektrotechnikus tisztek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A legalább 750 kW főgép-teljesítményű tengerjáró hajón szolgáló minden elektrotechnikus tisztnek alkalmassági bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

2.1. a 18. életévét betöltötte;

2.2. elismert képzési program részeként végzett, legalább 12 hónapos kombinált gyakorlati képzéssel és elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik, amelyből legalább 6 hónap tengerhajózási szolgálat, amely megfelel az STCW-szabályzat A‑III/6. szakaszában foglalt követelményeknek, és amelyet elismert képzési napló dokumentál, vagy egyéb esetben legalább 36 hónapos kombinált gyakorlati képzéssel és elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik, amelyből legalább 30 hónapnak gépüzemi tengerhajózási szolgálatnak kell lennie, valamint

2.3. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑III/6. szakaszában előírt alkalmassági követelményeknek.

3. A 2012. január 1. előtt kiadott bizonyítványok esetében minden tagállamnak össze kell hasonlítania az elektrotechnikus tisztektől megkövetelt alkalmassági követelményeket azokkal, amelyeket a bizonyítványhoz az STCW-szabályzat A‑III/6. szakasza ír elő, és el kell döntenie, hogy szükség van-e annak előírására, hogy az ilyen személyzet aktualizálja képesítését.

4. A tagállam akkor állapíthatja meg, hogy a tengerészek megfelelnek e szabály előírásainak, ha azok az ezen irányelv hatálybalépését megelőző 60 hónapban legalább 12 hónapig szolgáltak a vonatkozó minőségben a hajón szolgáló személyzet tagjaként, továbbá megfelelnek az STCW-szabályzat A-III/6. szakaszában meghatározott alkalmassági követelményeknek.

5. Az (1)–(4) bekezdés fenti követelményei ellenére a megfelelően képzett személyt a tagállam képesnek ítélhet az A-III/6. szakaszban foglalt bizonyos feladatok ellátására.

III/7. szabály

Az elektrotechnikus személyzeti állományú tengerészek képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A legalább 750 kW főgép-teljesítményű tengerjáró hajókon szolgáló, elektrotechnikai feladatokat ellátó valamennyi személyzeti állományú tengerésznek megfelelő bizonyítvánnyal kell rendelkeznie.

2. A képesítésre pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

(1) a 18. életévét betöltötte;

(2) olyan elismert tengerhajózási szolgálatot teljesített, amely legalább 12 hónapos képzést és gyakorlati tapasztalatot foglal magában, vagy

(3) olyan elismert képzést teljesített, amely legalább 6 hónapig tartó, elismert tengerhajózási szolgálatot foglal magában, vagy

(4) olyan képesítéssel rendelkezik, amely megfelel az STCW-szabályzat A‑III/7. táblázatában foglalt műszaki szaktudásnak, és amely legalább 3 hónapig tartó, elismert tengerhajózási szolgálatot foglal magában, valamint

(5) megfelel az STCW-szabályzat A-III/7. szakaszában meghatározott alkalmassági követelményeknek;

3. A 2012. január 1. előtt kiadott bizonyítványok esetében minden tagállamnak össze kell hasonlítania az elektrotechnikus személyzeti állományú tengerészektől megkövetelt alkalmassági követelményeket azokkal, amelyeket a bizonyítványhoz az STCW-szabályzat A-III/7. szakasza ír elő, és el kell döntenie, hogy adott esetben szükség van-e annak előírására, hogy az ilyen személyzet aktualizálja képesítését.

4. A tagállam akkor állapíthatja meg, hogy a tengerészek megfelelnek e szabály előírásainak, ha azok az ezen irányelv hatálybalépését megelőző 60 hónapban legalább 12 hónapig szolgáltak a vonatkozó minőségben a hajón szolgáló személyzet tagjaként, valamint megfelelnek az STCW-szabályzat A-III/7. szakaszában meghatározott alkalmassági követelményeknek.

5. Az (1)–(4) bekezdés fenti követelményei ellenére a megfelelően képzett személyt a tagállam képesnek ítélheti az A-III/7. szakaszban foglalt bizonyos feladatok ellátására.

IV. FEJEZET RÁDIÓKOMMUNIKÁCIÓ ÉS RÁDIÓS SZEMÉLYZET

Magyarázó megjegyzés

A rádiós őrszolgálatra vonatkozó kötelező rendelkezéseket a Rádiószabályzat és a módosított SOLAS 74 rögzíti. A rádióberendezések karbantartásra vonatkozó rendelkezéseket a módosított SOLAS 74, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott iránymutatások tartalmazzák.

IV/1. szabály

Alkalmazás

1. A 2. pont előírásainak kivételével e fejezet rendelkezései azokra a rádiókezelőkre vonatkoznak, akik a módosított SOLAS 74 egyezménnyel összhangban az általános tengeri vészjelző és biztonsági rendszerben (GMDSS) részt vevő hajókon teljesítenek szolgálatot.

2. Az olyan hajókon szolgáló rádiós személyzetnek, amely a SOLAS 74 IV. fejezetében foglalt, a GMDSS-re vonatkozó rendelkezéseknek nem köteles megfelelni, nem kell e fejezet rendelkezéseinek eleget tennie. Az e hajókon szolgáló rádiókezelők azonban kötelesek megfelelni a Rádiószabályzatnak. Az Igazgatás biztosítja, hogy a Rádiószabályzatban az érintett rádiókezelők számára előírt megfelelő bizonyítványokat kiadják vagy elismerjék.

IV/2. szabály

A GMDSS rádiókezelők képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A rádiószolgálat ellátásáért felelős vagy azt ellátó, a GMDSS-ben részt vevő hajón szolgáló minden egyes személynek megfelelő bizonyítvánnyal kell rendelkeznie a GMDSS tekintetében, amelyet az Igazgatás bocsát ki vagy ismer el a Rádiószabályzat rendelkezései szerint.

2. Ezen túlmenően, minden jelöltnek, aki a módosított SOLAS 74 értelmében rádióberendezés használatára kötelezett hajón teljesítendő szolgálathoz e szabály értelmében előírt alkalmassági bizonyítványra pályázik, meg kell felelnie az alábbiaknak:

2.1. a 18. életévét betöltötte, valamint

2.2. elismert oktatásban és képzésben részesült, és megfelel az STCW-szabályzat A‑IV/2. szakaszában előírt alkalmassági követelményeknek.

V. FEJEZET KÜLÖNLEGES KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK BIZONYOS HAJÓTÍPUSOKON SZOLGÁLÓ SZEMÉLYZET SZÁMÁRA

V/1-1. szabály

Az olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajókon szolgáló parancsnokok, tisztek és személyzeti állományú tengerészek képzésére és képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. Az olaj- vagy vegyianyag-szállító tartályhajókon a rakománnyal vagy a rakománykezelő berendezésekkel kapcsolatos szolgálatra vagy feladatokra kijelölt tiszteknek és személyzeti állományú tengerészeknek rendelkezniük kell az olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítvánnyal.

2. Az olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítványra pályázó valamennyi jelöltnek teljesítenie kell az STCW-szabályzat A–VI/1. szakaszában foglalt rendelkezéseknek megfelelő alapképzést, továbbá teljesítenie kell a következőket:

(1) legalább három hónapos elismert tengerhajózási szolgálat olaj- vagy vegyianyag-szállító tartályhajón, valamint meg kell felelnie az STCW-szabályzat A-V/1-1. szakaszának (1) bekezdésében előírt alkalmassági követelményeknek, vagy

(2) egy elismert olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzést, valamint meg kell felelnie az STCW-szabályzat A-V/1-1. szakaszának (1) bekezdésében előírt alkalmassági követelményeknek.

3. Azoknak a parancsnokoknak, gépüzemvezetőknek, első tiszteknek, másodgéptiszteknek és mindazon személyeknek, akik az olajszállító tartályhajókon közvetlenül felelősek a be- és kirakodásért, az út közbeni vagy egyéb rakománykezelésért, a tartálytisztításért vagy a rakományhoz kapcsolódó egyéb műveletért, az olajszállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű képzési bizonyítvánnyal kell rendelkezniük.

4. Az olajszállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű képzési bizonyítványra pályázó valamennyi jelöltnek:

(1) meg kell felelnie az olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítvány követelményeinek, valamint

(2) az olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítvány megszerzése mellett:

(3) rendelkeznie kell legalább három hónap, olajszállító tartályhajón teljesített, elismert tengerhajózási szolgálattal, vagy

(a) legalább három berakodási és három kirakodási műveletet magában foglaló, elismert képzési naplóban dokumentált – az STCW-szabályzat B-V/1. szakaszában foglalt útmutatás figyelembevételével biztosított –, olajszállító tartályhajón, létszámfölötti szolgálatban teljesített, legalább egy hónapos, elismert fedélzeti képzésben részesült, valamint

(b) elismert olajszállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű képzést teljesített, valamint megfelel az STCW-szabályzat A-V/1-1. szakaszának (2) bekezdésében előírt alkalmassági követelményeknek.

5. Azoknak a parancsnokoknak, gépüzemvezetőknek, első tiszteknek, másodgéptiszteknek és mindazon személyeknek, akik a vegyianyag-szállító tartályhajókon közvetlenül felelősek a be- és kirakodásért, az út közbeni vagy egyéb rakománykezelésért, a tartálytisztításért vagy a rakományhoz kapcsolódó egyéb műveletért, a vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű képzési bizonyítvánnyal kell rendelkezniük.

6. A vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű képzési bizonyítványra pályázó valamennyi jelöltnek:

(1) meg kell felelnie az olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítvány követelményeinek, valamint

(2) az olaj- és vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítvány megszerzése mellett:

(a) rendelkeznie kell legalább három hónap, vegyianyag-szállító tartályhajón teljesített, elismert tengerhajózási szolgálattal, vagy

(b) legalább három berakodási és három kirakodási műveletet magában foglaló, elismert képzési naplóban dokumentált – az STCW-szabályzat B-V/1. szakaszában foglalt útmutatás figyelembevételével biztosított –, vegyianyag-szállító tartályhajón, létszámfölötti szolgálatban teljesített, legalább egy hónapos, elismert fedélzeti képzésben részesült, valamint

(3) elismert vegyianyag-szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű képzést teljesített, valamint megfelel az STCW-szabályzat A-V/1-1. szakaszának (3) bekezdésében előírt alkalmassági követelményeknek.

7. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy adott esetben a (2), (4) vagy (6) bekezdés szerinti képzettséggel rendelkező tengerészek számára képesítési bizonyítványt adjanak ki, illetve a meglévő alkalmassági vagy képesítési bizonyítványukat megfelelően érvényesítsék.

V/1-2. szabály

A cseppfolyósított gázt szállító tartályhajókon szolgáló parancsnokok, tisztek és személyzeti állományú tengerészek képzésére és képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A cseppfolyósított gázt szállító tartályhajókon a rakománnyal vagy a rakománykezelő berendezésekkel kapcsolatos szolgálatra vagy feladatokra kijelölt tiszteknek és személyzeti állományú tengerészeknek rendelkezniük kell a cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítvánnyal.

2. A cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítványra pályázó valamennyi jelöltnek teljesítenie kell az STCW-szabályzat A–VI/1. szakaszában foglalt rendelkezéseknek megfelelő alapképzést, továbbá teljesítenie kell a következőket:

(1) legalább három hónapos, elismert tengerhajózási szolgálat cseppfolyósított gázt szállító tartályhajón, valamint meg kell felelnie az STCW-szabályzat A-V/1-2. szakaszának (1) bekezdésében előírt alkalmassági követelményeknek, vagy

(2) cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó elismert alapképzés, valamint meg kell felelnie az STCW-szabályzat A-V/1-2. szakaszának (1) bekezdésében előírt alkalmassági követelményeknek.

3. Azoknak a parancsnokoknak, gépüzemvezetőknek, első tiszteknek, másodgéptiszteknek és mindazon személyeknek, akik a cseppfolyósított gázt szállító tartályhajókon közvetlenül felelősek a be- és kirakodásért, az út közbeni vagy egyéb rakománykezelésért, a tartálytisztításért vagy a rakományhoz kapcsolódó egyéb műveletért, a cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű képzési bizonyítvánnyal kell rendelkezniük.

4. A cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű képzési bizonyítványra pályázó valamennyi jelöltnek:

(1) meg kell felelnie a cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítvány követelményeinek, valamint

(2) a cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó alapképzési bizonyítvány megszerzése mellett:

(a) rendelkeznie kell legalább három hónap, cseppfolyósított gázt szállító tartályhajón teljesített, elismert tengerhajózási szolgálattal, vagy

(b) legalább három berakodási és három kirakodási műveletet magában foglaló, elismert képzési naplóban dokumentált – az STCW-szabályzat B-V/1. szakaszában foglalt útmutatás figyelembevételével biztosított –, cseppfolyósított gázt szállító tartályhajón, létszámfölötti szolgálatban teljesített, legalább egy hónapos, elismert fedélzeti képzésben részesült, valamint

(3) cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók rakománykezelési műveleteire vonatkozó emelt szintű elismert képzést teljesített, valamint megfelel az STCW-szabályzat A-V/1-2. szakaszának (2) bekezdésében előírt alkalmassági követelményeknek.

5. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy adott esetben a (2) vagy (4) bekezdés szerinti képzettséggel rendelkező tengerészek számára képesítési bizonyítványt adjanak ki, illetve a meglévő alkalmassági vagy képesítési bizonyítványukat megfelelően érvényesítsék.

V/2. szabály

A személyszállító hajókon szolgáló parancsnokok, tisztek, személyzeti állományú tengerészek és egyéb személyzet képzésére és képesítésére vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. Ez a szabály a nemzetközi útvonalon közlekedő személyszállító hajókon szolgáló parancsnokokra, tisztekre, személyzeti állományú tengerészekre és egyéb személyzetre alkalmazandó. E követelményeknek a belföldi útvonalon közlekedő személyszállító hajókon szolgálatot teljesítő személyzetre való alkalmazhatóságát a tagállamok határozzák meg.

2. A személyszállító hajókon végzendő feladataik kijelölése előtt a tengerészeknek – beosztásuknak, feladataiknak és felelősségi körüknek megfelelően – az alábbi (4)–(7) bekezdés szerinti képzésben kell részesülniük.

3. Azoknak a tengerészeknek, akiknek a (4), (6) és (7) bekezdés szerinti képzést kell teljesíteniük, öt évet nem meghaladó időközönként megfelelő ismeretfelújító képzésben kell részt venniük, vagy igazolniuk kell, hogy a kívánt alkalmassági követelményeket a megelőző öt éven belül teljesítették.

4. Az olyan parancsnokoknak, tiszteknek és egyéb személyzetnek, akiknek a riadójegyzék szerint az a feladata, hogy a személyszállító hajók fedélzetén az utasok számára vészhelyzetben segítséget nyújtsanak, az STCW-szabályzat A‑V/2. szakaszának (1) bekezdésében meghatározott, a tömegek irányítására vonatkozó képzésben kell részt venniük.

5. A személyszállító hajókon az utasok számára az utastérben közvetlen szolgáltatást nyújtó személyzetnek el kell végeznie az STCW-szabályzat A-V/2. szakaszának (2) bekezdése szerinti biztonsági képzést.

6. A parancsnokoknak, gépüzemvezetőknek, első tiszteknek, másodgéptiszteknek és mindazon személyeknek, akik személyszállító hajók fedélzetén vészhelyzetben a riadójegyzék szerint felelősséget viselnek az utasok biztonságáért, az STCW‑szabályzat A-V/2. szakasza (3) bekezdésében meghatározott, elismert válságkezelési és emberi viselkedésről szóló képzést kell elvégezniük.

7. A személyszállító hajókon szolgáló parancsnokoknak, első tiszteknek, gépüzemvezetőknek, másodgéptiszteknek és minden, az utasok be- és kiszállásáért, a be- és kirakodásért és a rakomány rögzítéséért, vagy a hajótest nyílásainak lezárásáért közvetlenül felelős, kijelölt személynek az STCW-szabályzat A‑V/2. szakaszának (4) bekezdése szerinti, az utasbiztonságra, a rakománybiztonságra és a hajótest zártságára irányuló elismert képzést kell elvégeznie.

8. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elvégzett képzést tanúsító okmányokat az e szabályban foglalt rendelkezések alapján megfeleltnek minősített minden személy számára kiadják.

VI. FEJEZET VÉSZHELYZETI, MUNKAVÉDELMI, VÉDELMI, EGÉSZSÉGÜGYI ÁPOLÁSI ÉS TÚLÉLÉSI FELADATOK

VI/1. szabály

Az összes tengerész bevezető és alapfokú biztonsági képzésére és oktatására vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A tengerészeknek az STCW-szabályzat A-VI/1. szakaszával összhangban lévő bevezető hajóismereti és alapvető képzésben vagy oktatásban kell részesülniük, és meg kell felelniük az ott előírt, megfelelő alkalmassági követelményeknek.

2. Amennyiben a kibocsátandó bizonyítványhoz tartozó képesítésben nem szerepel az alapképzés, képesítési bizonyítványt kell kiadni, amely igazolja, hogy tulajdonosa alapképzésben részesült.

VI/2. szabály

Képesítési bizonyítványok kiadására vonatkozó kötelező minimumkövetelmények túlélési vízi járművek, felkutatócsónakok és gyorsjáratú felkutatócsónakok személyzete számára

1. A túlélési vízi járművekhez és – a gyorsjáratú felkutatócsónakok kivételével – a felkutatócsónakokhoz szükséges képesítési bizonyítványra pályázó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

(1) a 18. életévét betöltötte;

(2) legalább 12 hónap elismert tengerhajózási szolgálattal rendelkezik, vagy részt vett elismert képzésen, és legalább hat hónap elismert tengerhajózási szolgálata van, valamint

(3) megfelel a túlélési vízi járművekhez és a felkutatócsónakokhoz szükséges képesítési bizonyítványokra vonatkozóan az STCW-szabályzat A-VI/2. szakaszának (1)–(4) bekezdésében foglalt alkalmassági követelményeknek.

2. A gyorsjáratú felkutatócsónakok személyzete számára szükséges képesítési bizonyítványért folyamodó valamennyi jelöltnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

(1) a túlélési vízi járművek és – a gyorsjáratú felkutatócsónakok kivételével – a felkutatócsónakok személyzete számára szükséges képesítési bizonyítvánnyal rendelkezik;

(2) részt vett elismert tanfolyami képzésen, valamint

(3) megfelel a gyorsjáratú felkutatócsónakokhoz szükséges képesítési bizonyítványokra vonatkozóan az STCW-szabályzat A-VI/2. szakaszának (7)–(10) bekezdésben előírt alkalmassági követelményeknek.

VI/3. szabály

Emelt szintű tűzoltási képzésre vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A tűzoltási műveletek irányítására kijelölt tengerészeknek a tűzoltási technikákkal foglalkozó emelt szintű képzést kell sikeresen teljesíteniük, különös tekintettel az STCW-szabályzat A-VI/3. szakasza (1)–(4) bekezdésének rendelkezései szerinti szervezési, taktikai és vezetési kérdésekre, és meg kell felelniük az abban meghatározott alkalmassági követelményeknek.

2. Amennyiben a kibocsátandó bizonyítványban nem szerepel az emelt szintű tűzoltási képzés, képesítési bizonyítványt kell kiadni, amely igazolja, hogy tulajdonosa emelt szintű tűzoltási képzésben részesült.

VI/4. szabály

Az elsősegélyre és egészségügyi ápolásra vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A hajón elsősegélynyújtásért felelős tengerészeknek meg kell felelniük az STCW‑szabályzat A-VI/4. szakaszának (1), (2) és (3) bekezdésében az egészségügyi elsősegélyre vonatkozóan meghatározott alkalmassági követelményeknek.

2. A hajón egészségügyi ápolásért felelős tengerészeknek meg kell felelniük az STCW‑szabályzat A-VI/4. szakaszának (4), (5) és (6) bekezdésében az egészségügyi ápolásra vonatkozóan meghatározott alkalmassági követelményeknek.

3. Amennyiben a kibocsátandó bizonyítványban nem szerepel elsősegélyre vagy egészségügyi ápolásra kiterjedő képzés, képesítési bizonyítványt kell kiadni, amely igazolja, hogy tulajdonosa részt vett elsősegélyről vagy egészségügyi ápolásról tartott képzésen.

VI/5. szabály

Képesítési bizonyítványok hajóvédelmi tisztek számára történő kibocsátására vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A képesítési bizonyítványra hajóvédelmi tisztként pályázó minden egyes jelöltnek:

(1) legalább 12 hónapos, elismert tengerhajózási szolgálattal, vagy megfelelő tengerhajózási szolgálattal és hajóüzemeltetési ismeretekkel kell rendelkeznie, valamint

(2) meg kell felelnie a hajóvédelmi tiszti képesítési bizonyítványokra vonatkozóan az STCW-szabályzat A-VI/5. szakaszának (1)–(4) bekezdésében meghatározott alkalmassági követelményeknek.

2. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a képesítési bizonyítványt az e szabályban foglalt rendelkezések alapján megfeleltnek minősített minden személy számára kiadják.

VI/6. szabály

Az összes tengerész védelmi képzésére és oktatására vonatkozó kötelező minimumkövetelmények

1. A tengerészeknek bevezető védelmi és védelmi tudatossági képzésben vagy oktatásban kell részesülniük az STCW-szabályzat A-VI/6. szakaszának (1)–(4) bekezdésével összhangban, és meg kell felelniük az ott előírt alkalmassági követelményeknek.

2. Amennyiben a kibocsátandó bizonyítványban nem szerepel a védelmi tudatosság, képesítési bizonyítványt kell kiadni, amely igazolja, hogy tulajdonosa védelmi tudatossági képzésben részesült.

3. Minden tagállamnak össze kell hasonlítania az ezen irányelv hatálybalépése előtt képesítéssel rendelkező, vagy képesítésüket dokumentumokkal igazolni tudó tengerészek számára előírt védelmi képzést vagy oktatást az STCW-szabályzat A‑VI/6. szakaszának (4) bekezdésében meghatározottakkal, és el kell döntenie, hogy szükség van-e annak előírására, hogy ezek a tengerészek aktualizálják képesítésüket.

Védelmi feladatra kijelölt tengerészek

4. A védelmi feladatra kijelölt tengerészeknek meg kell felelniük az STCW-szabályzat A-VI/6. szakaszának (6)–(8) bekezdésében meghatározott alkalmassági követelményeknek.

5. Amennyiben a kibocsátandó bizonyítványhoz tartozó képesítésben nem szerepel a kijelölt védelmi feladatokra vonatkozó képzés, képesítési bizonyítványt kell kiadni, amely igazolja, hogy tulajdonosa kijelölt védelmi feladatokra vonatkozó képzésben részesült.

6. Minden tagállamnak össze kell hasonlítania az ezen irányelv hatálybalépése előtt képesítéssel rendelkező, vagy képesítésüket dokumentumokkal igazolni tudó tengerészek számára előírt védelmi képzési követelményeket az STCW-szabályzat A-VI/6. szakaszának (8) bekezdésében meghatározottakkal, és el kell döntenie, hogy szükség van-e annak előírására, hogy ezek a tengerészek aktualizálják képesítésüket.

VII. FEJEZET ALTERNATÍV BIZONYÍTVÁNYOK

VII/1. szabály

Alternatív bizonyítványok kiadása

1. Az e melléklet II. és III. fejezetében a képesítésre vonatkozóan megállapított követelmények ellenére a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az e fejezetbe foglalt szabályokban említett bizonyítványoktól eltérő bizonyítványokat adnak ki, vagy ilyenek kiadását engedélyezik, feltéve hogy:

(1) a bizonyítványokon és az érvényesítéseken feltüntetendő kapcsolódó funkciókat és felelősségi szinteket az STCW-szabályzat A-II/1., A-II/2., A‑II/3., A-II/4., A-II/5., A-III/1., A-III/2., A-III/3., A-III/4. A-III/5. és A‑IV/2. szakaszában foglaltak közül választják ki, és azokkal azonosak;

(2) a jelöltek elismert oktatásban és képzésben részesültek, és megfelelnek azon alkalmassági követelmények feltételeinek, amelyeket az STCW-szabályzat vonatkozó szakaszai írnak elő és e szabályzat A-VII/1. szakasza rögzít, a bizonyítványokon és az érvényesítéseken feltüntetendő funkciókra és szintekre vonatkozóan;

(3) a jelöltek elismert tengerhajózási szolgálatot végeztek, amely megfelel a bizonyítványban feltüntetendő funkciók és szintek követelményeinek. A tengerhajózási szolgálat minimális időtartama megfelel az e melléklet II. és III. fejezetében előírt tengerhajózási szolgálati időtartamnak. A tengerhajózási szolgálat minimális időtartama azonban nem lehet kevesebb, mint amit az STCW-szabályzat A-VII/2. szakasza előír;

(4) azoknak a bizonyítványért folyamodó jelölteknek, akik fedélzeti tisztként fognak szolgálni, meg kell felelniük a IV. fejezetben foglalt szabályok szerinti követelményeknek, miszerint adott esetben alkalmasak a rádiószolgálat ellátására a Rádiószabályzat előírásaival összhangban;

(5) a bizonyítványokat a 2. cikk követelményeivel és az STCW-szabályzat VII. fejezetében foglalt rendelkezésekkel összhangban állítják ki.

2. E fejezet értelmében bizonyítványt csak akkor lehet kiállítani, ha a tagállam a Bizottság rendelkezésére bocsátotta az STCW-egyezményben előírt információkat.

VII/2. szabály

Tengerészek képesítése

Az STCW-szabályzat II. fejezetének A–II/1., A–II/2., A–II/3., II/4. vagy II/5. táblázatában, vagy III. fejezetének A–III/1., A–III/2., A–III/3., A–III/4. vagy A–III/5. táblázatában, vagy IV. fejezetének A–IV/2. táblázatában meghatározott bármilyen funkciót vagy funkciók csoportját betöltő valamennyi tengerésznek – adott esetben – rendelkeznie kell alkalmassági vagy képesítési bizonyítvánnyal.

VII/3. szabály

Alternatív bizonyítványok kiadásának alapelvei

1. Annak a tagállamnak, amelyik úgy dönt, hogy alternatív bizonyítványokat ad ki vagy engedélyezi azok kiadását, biztosítania kell a következő alapelvek betartását:

(1) alternatív képesítési rendszert csak akkor lehet bevezetni, ha az a tengeri életbiztonság tekintetében legalább olyan megfelelő szintet biztosít és a szennyezés tekintetében legalább olyan megelőző hatással bír, mint amit a többi fejezet előír;

(2) az e fejezettel összhangban az alternatív bizonyítványok kiadására tett intézkedéseknek biztosítaniuk kell azok felcserélhetőségét a más fejezetek értelmében kiállított bizonyítványokkal.

2. A felcserélhetőség 1. pontban foglalt alapelve szerint biztosítani kell, hogy:

(1) a II. és/vagy a III. fejezet rendelkezései szerint és a VII. fejezet szerinti képesítéssel rendelkező tengerészek egyaránt szolgálhatnak a hagyományos vagy egyéb fedélzeti szervezeti formájú hajókon;

(2) a tengerészek valamely meghatározott fedélzeti feladatra irányuló képzése nem olyan módon történik, ami akadályozná őket abban, hogy képességeiket máshol hasznosítsák.

3. A bizonyítványok e fejezet értelmében történő kiállításakor az alábbi alapelveket kell figyelembe venni:

(1) az alternatív bizonyítványok kiállítása nem alkalmazható kizárólag:

(a) a hajószemélyzet létszámának csökkentésére;

(b) a szakma egységességének csökkentésére vagy a tengerészek képzettségének csökkentésére, vagy

(c) annak igazolására, hogy bármely adott őrszolgálat során a gépüzemi és fedélzeti szolgálatot összevonják, és egyetlen bizonyítványtulajdonosra csökkentsék az őrszolgálatos tisztek számát;

(2) a parancskiadásra jogosult személyt parancsnoknak kell kijelölni, és a parancsnok és mások jogi helyzetét és jogkörét nem befolyásolhatja károsan az alternatív bizonyítványok alkalmazása.

4. Az 1. és 2. pontban foglalt alapelvek biztosítják a fedélzeti tisztek és a géptisztek alkalmasságának szinten tartását.”

II. melléklet

A II. melléklet 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3.        Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség segítségével és bármely érintett tagállam esetleges közreműködésével a Bizottság az érintett fél értékelése – amely magában foglalhatja a létesítmények és eljárások vizsgálatát – útján megerősíti, hogy az egyezményben az alkalmassági követelmények, képzés és képesítés, valamint a minőségi követelmények tekintetében előírt követelmények teljes mértékben teljesülnek.”.

III. melléklet „V. MELLÉKLET A BIZOTTSÁG SZÁMÁRA STATISZTIKAI CÉLBÓL TOVÁBBÍTANDÓ INFORMÁCIÓK TÍPUSA

1. Az e mellékletre történő hivatkozás esetén valamennyi alkalmassági bizonyítvány vagy a kiadását igazoló érvényesítés, a más országok által kiadott alkalmassági bizonyítványok elismerését igazoló valamennyi érvényesítés, valamint a személyzeti állományú tengerészek számára kibocsátott valamennyi képesítési bizonyítvány tekintetében az STCW-szabályzat A-I/2. szakaszának (9) bekezdésében meghatározott, következő információkat kell biztosítani:

Alkalmassági bizonyítványok/Kiadásukat igazoló érvényesítések:

– tengerész egyedi azonosítója;

– tengerész neve;

– tengerész születési dátuma;

– tengerész állampolgársága;

– tengerész neme;

– alkalmassági bizonyítvány bejegyzett száma;

– kiadást igazoló érvényesítés száma;

– szolgálati minőség(ek);

– a dokumentum kiállításának dátuma vagy az újraérvényesítés legutóbbi dátuma;

– a lejárat dátuma;

– a bizonyítvány státusza (érvényes, felfüggesztett, bevont, elveszettként bejelentett, megsemmisült);

– korlátozások.

Más országok által kiadott alkalmassági bizonyítványok elismerését igazoló érvényesítések:

– tengerész egyedi azonosítója;

– tengerész neve;

– tengerész születési dátuma;

– tengerész állampolgársága;

– tengerész neme;

– az eredeti alkalmassági bizonyítványt kibocsátó ország;

– az eredeti alkalmassági bizonyítvány száma;

– elismerést igazoló érvényesítés száma;

– szolgálati minőség(ek);

– a dokumentum kiállításának dátuma vagy az újraérvényesítés legutóbbi dátuma;

– a lejárat dátuma;

– státusz;

– korlátozások.

Személyzeti állományú tengerészek képesítési bizonyítványai (ha rendelkezésre állnak):

– tengerész egyedi azonosítója;

– tengerész neve;

– tengerész születési dátuma;

– tengerész állampolgársága;

– tengerész neme;

– képesítési bizonyítvány száma;

– szolgálati minőség(ek);

– a dokumentum kiállításának dátuma vagy az újraérvényesítés legutóbbi dátuma;

– a lejárat dátuma;

– státusz.

2. Az adatvédelmi jogszabályok hatálya alá tartozó információk benyújthatók névtelenített formában.

[1]               A Tanács 94/58/EK irányelve (1994. november 22.) a tengerészek képzésének minimumszintjéről (HL L 319., 1994.12.12., 28. o.).

[2]               A 94/58/EK irányelvet a 98/35/EK irányelv módosította, majd a 2001/25/EK irányelv lépett a helyébe; a 2001/25/EK irányelvet a 2002/84/EK, a 2003/103/EK és a 2005/45/EK irányelv módosította; végezetül a 2008/106/EK irányelv (HL L 323., 2008.12.3., 33. o.) lépett a helyébe (és ennélfogva hatályon kívül helyezte).

[3]               A munkacsoportot a főbb érdekeltek, különösen tengerészek és hajótulajdonosok képviselői alkották.

[4]               Közzététel időpontja: 2011. július 20.

[5]               Lásd a 4.1.5. szakaszt.

[6]               HL C […]., […]., […]. o.

[7]               HL C […]., […]., […]. o.

[8]               HL L 319., 1994.12.12., 28. o.

[9]               HL L 323., 2008.12.3., 33. o.

[10]               A Tanács 1999/63/EK irányelve (1999. június 21.) az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról – Melléklet: Európai megállapodás a tengerészek munkaidejének szervezéséről (HL L 167., 1999.7.2., 33. o.).

[11]               HL L 124., 2009.5.20., 30. o.

[12]               HL L 208., 2002.8.5., 1. o.

[13]               HL L 324., 2002.11.29., 1. o.

[14]               HL L 55., 2011.2.28., 13. o.