INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[1] 2010. április 5-én lépett hatályba. A vízumkérelmek feldolgozásáról és a kiadott vízumok módosításáról szóló kézikönyv létrehozásáról szóló, 2010. március 19-én elfogadott bizottsági határozat[2] – a Vízumkódex 51. cikkével összhangban – operatív utasításokat állapított meg a rendelet gyakorlati alkalmazására vonatkozóan.

A kézikönyv összeállítása során megállapították, hogy a 3. cikk (5) bekezdésének b) és c) pontja nem egyértelmű:

1. a 3. cikk (5) bekezdésének b) pontja – amely a bizonyos országok által kibocsátott tartózkodási engedéllyel rendelkezőknek a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alóli mentesülésére vonatkozik – nem sorolja fel azokat az európai uniós tagállamokat, amelyek nem vesznek részt az említett rendelet elfogadásában, illetve amelyek csak részlegesen alkalmazzák a schengeni vívmányokat (jelenleg Bulgária, Írország, Ciprus, Románia és az Egyesült Királyság);

2. a 3. cikk (5) bekezdésének c) pontja – amely a bizonyos országok által kibocsátott vízummal rendelkezőknek a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alóli mentesülésére vonatkozik – nem sorolja fel azokat az európai uniós tagállamokat, amelyek nem vesznek részt az említett rendelet elfogadásában, illetve amelyek csak részlegesen alkalmazzák a schengeni vívmányokat (jelenleg Bulgária, Írország, Ciprus, Románia és az Egyesült Királyság).

3. A kézikönyv összeállítása során kiderült továbbá, hogy a 3. cikk (5) bekezdésének c) pontja jelenleg kétféleképpen értelmezhető, és egyértelműsíteni kell, hogy az e rendelet elfogadásából kimaradó, illetve a schengeni vívmányokat csak részlegesen alkalmazó európai uniós tagállamok és meghatározott harmadik országok által kibocsátott vízummal rendelkezők akkor mentesülnek a vízumkötelezettség alól, ha a vízumkibocsátó országba vagy egyéb harmadik országba utaznak, valamint amikor a vízum felhasználását követően visszatérnek a kibocsátó államból (de nem bármely egyéb harmadik országból).

4. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes államaira tett utalás felesleges, mivel ezek az államok vagy a 3. cikk (5) bekezdésének a) pontja alá eső tagállamok, vagy pedig társult országok, aikre a 3. cikk (5) bekezdésének a) pontja a vonatkozó társulási megállapodás vagy jegyzőkönyv alapján alkalmazandó.

2010 áprilisa előtt a Közös Konzuli Utasítás és a 96/197/IB együttes fellépés[3] határozta meg a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség hatályába tartozó harmadik országok állampolgáraira vonatkozó rendelkezéseket. E rendelkezések az említett állampolgárságú összes személyre érvényesek voltak, kivéve, ha azok Írország, az Egyesült Királyság vagy bizonyos harmadik államok (Kanada, Egyesült Államok, Japán stb.) által kibocsátott tartózkodási engedéllyel rendelkeztek, mivel feltételezések szerint e személyek nem vándorolnának be illegálisan a schengeni államokba.

2008-ban egyes tagállamok kezdeményezték a Közös Konzuli Utasítás 3. mellékletének oly értelemben történő módosítását, hogy ugyanebből a megfontolásból a meghatározott harmadik országok által kibocsátott vízummal rendelkezők tulajdonosai is mentesüljenek a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alól, amikor a vízumkibocsátó harmadik államba (vagy Írországba vagy az Egyesült Királyságba), illetve bármely egyéb harmadik államba történő utaznak. Az érintett személy a vízum felhasználását követően hasonlóképpen mentesülne a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alól a vízumkibocsátó harmadik országból való visszatéréskor. Nem mentesülne azonban a kötelezettség alól akkor, ha a kibocsátó országtól eltérő harmadik országból tér vissza, mivel ekkor már nem rendelkezne a 3. cikk (5) bekezdésének c) pontjában említett országok egyike által kibocsátott vízummal, így a továbbiakban már nem zárható ki a schengeni államokba történő illegális bevándorlás kockázata.

A Vízumkódex elfogadásakor ilyen értelmű rendelkezéseket fogadtak volna el, de a 3. cikk (5) cikkének b) és c) pontjából rendkívül fontos szavak maradtak ki, ezért a jogi helyzet nem egyértelmű.

A kézikönyv megszövegezésekor arra gondoltak, hogy a fenti problémát majd e célból összeállított iránymutatás kibocsátásával fogják orvosolni. Mivel azonban a kézikönyv nem szabhat jogi kötelezettségeket a tagállamok számára, a jogbiztonság megteremtése és a szabályok egységes alkalmazása érdekében módosítani kell a Vízumkódexet. Az egyértelműsítés egyaránt fontos az egyéni utazók és a légitársaságok számára.

A javaslat a jelenlegi szöveg egyértelműsítéséhez szükséges technikai módosításra korlátozódik.

2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK

A Vízumbizottság és a vízum-munkacsoport megvitatta a javaslatban szereplő két szempontot; a tagállamok pedig támogatták a Vízumkódex korlátozott mértékű módosítását célzó bizottsági kezdeményezést.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A Vízumkódex 3. cikke (5) bekezdésének b) és c) pontját módosítani kell a következők egyértelműsítése érdekében:

- a közös vízumpolitikát csak részben alkalmazó tagállam által kibocsátott, érvényes vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár mentesül a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alól;

- az érvényes vízummal rendelkezők akkor mentesülnek a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alól, ha a vízumot kibocsátó harmadik országba vagy egyéb harmadik országba utaznak, illetve, ha a vízum felhasználását követően visszatérnek a vízumot kibocsátó harmadik országból.

2011/0223 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 2009. július 13-i 810/2009/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

5. A jogbiztonság és átláthatóság érdekében egyértelművé kell tenni a repülőterek nemzetközi területein való átutazásra vonatkozó szabályokat.

6. A 810/2009/EK rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alá eső azon harmadik országbeli állampolgárok, akik valamely uniós tagállam, Kanada, Japán vagy az Amerikai Egyesült Államok által kibocsátott vízummal, illetve valamely uniós tagállam, Andorra, Kanada, Japán, San Marino vagy az Amerikai Egyesült Államok által kibocsátott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, mentesülnek a repülőtéri tranzitvízum-kötelezettség alól. Egyértelműsíteni kell, hogy a mentesség azokat is megilleti, akik az e rendelet elfogadásából kimaradó, illetve a schengeni vívmányokat csak részben alkalmazó európai uniós tagállam által kibocsátott érvényes vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek.

7. Az érvényes vízummal rendelkezőre akkor érvényes a mentesség, ha a vízumot kibocsátó országba vagy egyéb harmadik országba utazik, illetve ha a vízum felhasználása után visszatér a kibocsátó országból.

8. Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás[4] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek a megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat[5] 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

9. Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás[6] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat[7] 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

10. Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat[8] 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének B. pontjában említett terület alá tartoznak.

11. Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia – az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően – a Tanács e rendeletről hozott döntését követően hat hónapon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

12. E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozattal[9] összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

13. Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételi kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal[10] összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

14. Ciprus tekintetében ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

15. Ez a rendelet a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 810/2009/EK rendelet 3. cikke (5) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az e rendelet elfogadásából kimaradó vagy a schengeni vívmányok rendelkezéseit csak részben alkalmazó európai uniós tagállam által kibocsátott, érvényes tartózkodási engedéllyel vagy Andorra, Kanada, Japán, San Marino vagy az Amerikai Egyesült Államok által kiadott olyan érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, amely birtokosának feltétel nélküli visszatérést biztosít, és amely szerepel az V. mellékletben található jegyzékben;

c) azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az e rendelet elfogadásából kimaradó vagy a schengeni vívmányok rendelkezéseit csak részben alkalmazó európai uniós tagállam területére, Kanadába, Japánba vagy az Amerikai Egyesült Államokba érvényes vízummal rendelkeznek, abban az esetben, ha a kibocsátó országba vagy egyéb harmadik országba utaznak, illetve amikor a vízum felhasználását követően visszatérnek a kibocsátó országból;”.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, […]-án/én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] HL L 243., 2009.9.15.

[2] C(2010) 1620 végleges.

[3] HL L 63., 1996.3.13., 8. o.

[4] HL L 176.,1999.7.10., 36. o.

[5] HL L 176.,1999.7.10., 31. o.

[6] HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

[7] HL L 53., 2008.2.27, 1. o.

[8] HL L 160.,2011.6.18., 19. o.

[9] HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

[10] HL L 64., 2002.3.7., 20. o.