INDOKOLÁS 1. BEVEZETÉS – A REFORM OKAI 1.1. Az EU finanszírozási rendszere elavult Az EU finanszírozási rendszere 1957 óta igen jelentős fejlődésen ment keresztül: az első időkben leginkább a tagállamok hozzájárulásain alapult, majd 1970-től kezdve a saját forrásokra épülő rendszer bevezetésével egyre inkább önállóvá vált. Ez a megoldás kezdetben főként az uniós szakpolitikákhoz kötődő hagyományos saját forrásokon alapult, de a héa- és a GNI-alapú saját források előretörése jelzi, hogy a rendszer alapvetően az uniós szakpolitikáktól független statisztikai aggregátumok alapulvételére áll át. A saját források összetételi változásaival párhuzamosan több, az 1984. júniusi fontainebleau-i európai csúcstalálkozón meghatározott elveken alapuló korrekciós mechanizmus is beépült a rendszerbe. Ide tartozik különösen az, hogy „… bármely tagállam, amely viszonylagos jólétéhez mérten túlzott költségvetési terhet visel, a megfelelő időpontban korrekcióban részesülhet .” Az említett mechanizmusok többféle intézkedésből állnak, mivel a későbbi tárgyalások eredményeként az eredeti korrekciós csomag egyre újabb intézkedésekkel egészült ki. A saját források rendszerének működéséről szóló jelentés[1] rámutat, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer a legtöbb értékelési kritérium alapján gyengén teljesít. A finanszírozási rendszer homályos és olyannyira összetett, hogy működését csupán néhány szakember látja át teljes körűen. Ez gátolja a rendszer demokratikus felügyeletét. Sőt, sok tagállam úgy véli, hogy a rendszer részrehajló. A nagy befizetők szerint nettó hozzájárulásuk túl magas, de a korrekciós mechanizmusok finanszírozása miatt néhány olyan tagállam költségvetési hozzájárulása is nő, amelyek egyébként az újraelosztó szakpolitikák – például a kohéziós politika – kedvezményezettjei. Még fontosabb talán, hogy az uniós költségvetés finanszírozási módja – a tagállami hozzájárulásokat sok tagállami politikus pusztán kiadásnak tekinti – elkerülhetetlenül olyan feszültséget kelt, amely mérgezi az uniós költségvetésről folytatott viták légkörét. A korrekciós mechanizmusok előtérbe kerülése csak az egyik jele a problémának. A másik jel a tagállami allokációk előre meghatározására irányuló nyomás. A megtérülés maximalizálását fő célként hangoztató, szűk látókörű számviteli megközelítés erőltetése nemcsak az uniós kiadások értékéről folytatott vitát színesíti, hanem ahhoz vezet, hogy egyesek már az uniós tagság előnyeit is megkérdőjelezik. A 21. században az uniós költségvetésre vonatkozó megállapodások elérésében tapasztalt nehézségek részben az uniós költségvetés nem megfelelő szervezéséből erednek. Az EU finanszírozására sok éven át csak úgy tekintettek, mint puszta számviteli mechanizmusra, amelynek két célja van: az uniós kiadások forrásának biztosítása és az egyre növekvő számú korrekciós mechanizmus beépítése. Mint már említettük, ez a megközelítés elérte korlátait. Itt az idő, hogy új megközelítést alkalmazzunk az EU finanszírozására. 1.2. Az EU finanszírozásának új paradigmája A tagállami államháztartásokat érintő jelentős kihívások és az újonnan felmerülő prioritások miatt az uniós költségvetéshez kötődő mélyen beágyazódott alapelvek is megváltoznak. Az EU finanszírozásának új paradigmája két pillérre támaszkodik. Először is, az EU finanszírozási rendszere lényegi szerepet játszhat az uniós tagállamok költségvetési konszolidációra irányuló erőfeszítéseiben. 2010-re a globális gazdasági és pénzügyi válság miatt a 27 uniós tagállam éves hiánya a becslések szerint összesítve eléri a 826,9 milliárd EUR-t[2]. Néhány nagyobb tagállamban a költségvetési hiány nagyobb volt, mint a teljes uniós költségvetés. Az elmúlt hónapokban napvilágra kerültek olyan nehézségek, amelyek tartósan érintik a tagállamok egy részét. A költségvetés konszolidációjára irányuló erőfeszítéseket megnehezítik a népesség elöregedésének költségei[3] és az egyéb kihívások, például az éghajlatváltozás. Ezzel összefüggésben öt állam-, illetve kormányfő kiemelte, hogy „a következő többéves pénzügyi keret olyan időszakban készül, amikor a tagállamok rendkívüli erőfeszítéseket tesznek államháztartásuk rendbetételére”[4]. A költségvetési fegyelem uniós szintű szigorítása az uniós költségvetés minden területét érinteni fogja – nemcsak az uniós kiadásokat, hanem az uniós bevételeket is. A saját források rendszerének fejlesztése hozzá fog járulni a tagállamok által végrehajtott tágabb költségvetési konszolidációs erőfeszítésekhez. Új források fokozatos bevonásával lehetőség nyílna a többi forrás csökkentésére, fokozatos kivezetésére vagy azonnali megszüntetésére. Ennek eredményeként csökkenne a tagállamok uniós költségvetési hozzájárulása, így a tagállamok nagyobb szabadsággal rendelkeznének a szűkös nemzeti erőforrások kezelésében. Az uniós költségvetés felülvizsgálata már jelezte, hogy az új saját források bevezetése kapcsán „nem a költségvetés nagysága, hanem a források összetétele a vita tárgya”[5]. Másodszor, a tradicionális saját forrásokat (főként a vámunióból eredő vámokat) leszámítva az uniós források jelenleg csaknem függetlenek az uniós szakpolitikai célkitűzésektől, és nem is támogatják azokat. Mégis, amint azt az uniós költségvetés felülvizsgálata is jelezte, az új saját források bevonása „a költségvetési struktúra polgárközelibb politikák felé való elmozdulását, az európai köztulajdon létrehozására való törekvést és a magasabb uniós hozzáadott értéket reprezentálná. Támogatná és szorosan kapcsolódna a fontos uniós vagy nemzetközi – például fejlődési, éghajlat-változási vagy a pénzügyi piacokra irányuló – szakpolitikai célkitűzések megvalósításához”. Az új bevételi forrásokat egy szupranacionális megközelítésre és az uniós szinten elérhető kritikus tömegre lehetne alapozni. Ha egyes adóalapok mobilitása túlságosan magas ahhoz, hogy a tagállamok egyedüli fellépése eredményes lehessen, vagy ha egyes tagállamok fellépése a többi tagállam távolmaradása miatt a belső piac széttagolódásához vezet, akkor az uniós fellépés hozzáadott értéket teremthet. Ez különösen a pénzügyi szektor megadóztatása szempontjából fontos. 2010. októberi, a pénzügyi szektor megadóztatásáról szóló közleményében a Bizottság jelezte, hogy a pénzügyi szektor új adónemei „segíthetnek megteremteni az Európa 2020 stratégiában előirányzott fenntarthatóbb növekedés feltételeit”[6]. A Bizottság bejelentette, hogy az uniós pénzügyi tranzakciós adó vonatkozásában ősszel nyújtja be jogalkotási javaslatát. Emellett a héarendszernek az új saját forrásokkal összefüggésben történő továbbfejlesztése a belső piacot is megerősíthetné, és növelhetné a gazdasági hatékonyságát. Az EU finanszírozási rendszerének átalakításával a vita hangsúlya a konkrét források szerepére helyeződik át a nettó egyenlegek számítására korlátozódó számviteli megközelítésről. Ugyanakkor meg kell óvni a jelenlegi finanszírozási rendszer fontos elemeit, például a tradicionális saját forrásokat és a GNI-alapú reziduális saját forrásokat, amely a költségvetés stabilitását és egyensúlyát biztosítja. Utóbbiak azonban kisebb GNI-alapú reziduális saját forrással, és alapvetően különböző forrásösszetétellel is elérhetők. 1.3. A Lisszaboni Szerződés új jogi keretet teremtett Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) fontos változásokat hozott nemcsak az uniós költségvetési eljárás, hanem az uniós költségvetés finanszírozási módja tekintetében is. Ezzel kapcsolatban a Szerződés két rendelkezése érdemel különös figyelmet: 1. Az EUMSZ 311. cikkének harmadik bekezdése szerint a Tanács a sajátforrás-határozat keretében „a saját források újabb típusait teremtheti meg, illetve meglévő típusokat szüntethet meg”. Ezzel lehetőség nyílik a jelenlegi saját források számának csökkentésére és újak létrehozására. 2. Az EUMSZ 311. cikkének negyedik bekezdése szerint az „Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben a Tanács állapítja meg annyiban, amennyiben a (…) [sajátforrás-] határozat így rendelkezik”. Ez a rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy a Tanács a sajátforrás-határozat szabta korlátok között végrehajtási rendeletben a saját források rendszerére vonatkozó egyedi végrehajtási intézkedéseket állapítson meg. A Bizottság javaslatai teljes mértékben kihasználják ezeket az új lehetőségeket: a héaalapú saját források eltörlése és új saját források létrehozása mellett a saját források rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedések átalakítására tesznek javaslatot. A Bizottság azért él az új lehetőségekkel, hogy a sajátforrás-határozat keretei és korlátai között megfelelően rugalmassá váljon a rendszer azáltal, hogy nem magába a határozatba, hanem végrehajtási rendeletbe foglalja az Unió saját forrásaira vonatkozó azon gyakorlati eljárásokat, amelyeket egyszerűbb formában célszerű szabályozni. A javaslatok a jogalkotónak az Európa jövőjével foglalkozó konvent során hangoztatott, és a rákövetkező kormányközi konferencián jóváhagyott szándékait tükrözik. 2. HÁROM JAVASLAT – EGY HATÁROZAT A sajátforrás-határozatra irányuló javaslat három fő elemet tartalmaz: a tagállami hozzájárulások egyszerűsítése, új saját erőforrások bevezetése és a korrekciós mechanizmus reformja. A saját források rendszerének működéséről szóló jelentés bemutatja, hogy e javaslatok egymással összefüggenek és kiegészítik egymást. A javaslatok egybevéve kiegyensúlyozott csomagot alkotnak, amelyet egyetlen döntés keretében, egységes egészként kell kezelni. 2.1. A tagállami hozzájárulások egyszerűsítése A Bizottság javaslata szerint célszerű megszüntetni a héaalapú saját forrást, új források párhuzamos bevezetése mellett. Ez összhangban áll a legtöbb tagállam és az uniós intézmények által a költségvetés felülvizsgálatakor végzett konzultációkon hangoztatott véleménnyel. A jelenlegi héaalapú saját forrás összetett, sok adminisztratív munkát igényel a harmonizált alap megállapítása miatt, és kevés vagy nulla hozzáadott értékkel bír a GNI-alapú saját forráshoz képest. Megszüntetése jelentősen egyszerűsíteni fogja a tagállami hozzájárulásokat és csökkenteni fogja mind a Bizottság, mind a tagállamok adminisztratív terheit. A saját források ezen típusával kapcsolatos összetett adminisztratív feladatok és a jelenleg érvényes alacsony lehívási mértékek miatt a fokozatos kivonás kevésbé lenne hatékony, mint az adott napon való teljes megszüntetés. A Bizottság ezért e forrás 2013. december 31-i eltörlését javasolja. Amennyiben a határozat későbbi időpontban lépne hatályba, úgy e rendelkezés visszamenőleges hatállyal fog hatályba lépni, ami már a korábbi sajátforrás-határozatok esetében is bevett gyakorlat volt. December 31-e mint záró nap megadásával elkerülhető, hogy a forrást töredék évre kelljen kiszámítani. A héaalapú saját forrás megszüntetése után még lesznek bizonyos elvégzendő feladatok: a forrás megszüntetése előtti évre vonatkozó éves héabevallások kezelése, az éves héamérleg összeállítása, a számítások pontosságára vonatkozó megbízhatósági ellenőrzések elvégzése, a felügyeleti ciklus elvégzése, a folyamatban lévő fenntartások, jogsértési ügyek, korrekciók és számlaegyeztetések lezárása. A héaalapú saját forrással kapcsolatos tevékenységek teljes lezárása több évig is eltart. 2.2. Új források bevezetése A Bizottság az uniós költségvetés felülvizsgálata során hat lehetséges új saját forrást azonosított. A lehetőségeket mélyreható elemzésnek vetette alá, amely különösen a költségvetés felülvizsgálata során megállapított értékelési kritériumokra támaszkodott. Az elemzésből az alábbi fő következtetések szűrhetők le: 3. A pénzügyi tranzakciós adó olyan új bevételi forrás lehetne, amely csökkenthetné a jelenlegi tagállami hozzájárulásokat, növelhetné a tagállami kormányok mozgásterét, és hozzájárulhatna az általános költségvetési konszolidációs erőfeszítésekhez. Noha a pénzügyi tranzakciós adó valamilyen formában már több tagállamban is létezik, az elemzés egyértelművé tette, hogy az uniós szintű fellépés a tagállamközi tevékenységek szintje és az adóalapok magas mobilitása miatt hatékonyabb és eredményesebb lehetne a tagállamok összehangolatlan fellépésénél. Sőt, általa a belső piac jelenlegi széttagoltsága is csökkenthető lenne. A Bizottság ezért 2011 őszén javaslatot terjeszt elő az uniós pénzügyi tranzakciós adóról. Az uniós szinten beszedhető pénzügyi tranzakciós adó csökkentené a jelenlegi rendszerben tapasztalt, méltányos megtérüléssel kapcsolatos problémákat. Az EU kezdeményezése az első lépés lesz a pénzügyi tranzakciós adó globális alkalmazása felé. 4. Egy új héaalapú forrás kidolgozása új lendületet adhatna a belső piac fejlődésének, hiszen erősítené a tagállami héarendszerek közötti harmonizációt. Az új héaalapú forrás az egyik eleme lenne a héa jövőjéről szóló zöld könyv nyomán jelentősen módosuló uniós héarendszernek. Az új kezdeményezéssel meg fognak szűnni a belső piac megfelelő működését veszélyeztető egyes mentességek és kivételek, valamint intézkedések születnek majd az EU-ban tapasztalt héacsalás visszaszorítására. 5. Az elemzés kimutatta, hogy ezeket a saját forrásokat uniós szinten a 2014–2020-as időszakban, megfelelő technikai előkészületek után lehetne bevezetni. Kombinációjuk több előnyt hordozna, mint csupán egy új forrás bevezetése. Biztosítaná, hogy a hatások méltányosan oszoljanak meg a tagállamok között, és hogy létrejöjjön a szükséges kritikus tömeg az uniós költségvetésbe fizetett jelenlegi tagállami hozzájárulások lényeges csökkentéséhez. Az elemzés alapján a Bizottság azt javasolja, hogy legkésőbb 2018. január 1-jétől kerüljön bevezetésre a pénzügyi tranzakciós adón alapuló saját forrás, és legkésőbb 2018. január 1-jétől az új héaalapú saját forrás. Az új saját források bevezetésének időpontja a jogi keret befejezéséhez, illetve a vonatkozó jogszabályok elfogadásához és végrehajtásához szükséges időt tükrözi. A Bizottság a vonatkozó részletes rendeleteket vagy a hatályos jogi aktusok módosításait, valamint az EUMSZ 322. cikkének (2) bekezdése szerinti kapcsolódó végrehajtási rendeleteket 2011 végéig előterjeszti. A saját források szerkezetére gyakorolt becsült hatást az alábbi táblázat mutatja be. A hangsúly a jelenlegi tagállami hozzájárulásokról az új forrásokra tolódik, amelyek az EU kiadásainak 40 %-át fedeznék. A tradicionális saját források az összes forrás közel 20 %-át adnák. A GNI-alapú saját forrás maradna az egyetlen fő forrás, a költségvetés 40 %-át finanszírozná. Az uniós finanszírozás szerkezetének becsült alakulása (2012–2020) 2012. évi költségvetési tervezet | 2020 | milliárd EUR | a saját források %-a | milliárd EUR | a saját források %-a | Tradicionális saját források | 19,3 | 14,7 | 30,7 | 18,9 | Tagállami hozzájárulások amelyből: | 111,8 | 85,3 | 65,6 | 40,3 | héaalapú saját források | 14,5 | 11,1 | - | - | GNI-alapú saját források | 97,3 | 74,2 | 65,6 | 40,3 | Új saját források amelyből: | - | - | 66,3 | 40,8 | új héaalapú forrás | - | - | 29,4 | 18,1 | uniós pénzügyi tranzakciós adó | - | - | 37,0 | 22,7 | Saját források összesen | 131,1 | 100,0 | 162,7 | 100,0 | 2.3. A korrekciós mechanizmusok reformja Az Európai Tanács 1984. évi fontainebleau-i ülése meghatározta az uniós költségvetés méltányosságára vonatkozó vezérelveket. Kiemelte, hogy „a költségvetési egyensúlyhiány megoldása alapvetően a kiadási politikában van”. Mindazonáltal elismerte, hogy „… bármely tagállam, amely viszonylagos jólétéhez mérten túlzott költségvetési terhet visel, a megfelelő időpontban korrekcióban részesülhet.” Ezeket az elveket az egymást követő sajátforrás-határozatok megerősítették és következetesen alkalmazták. Ma négy tagállam javára van érvényben ideiglenes korrekciós mechanizmus, ezek azonban 2013-ban lejárnak. Az új sajátforrás-határozat hatálybalépéséig érvényben marad az Egyesült Királyság javára engedélyezett korrekció, a négy tagállam (Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország) finanszírozásával kapcsolatos csökkentés, valamint az a rejtett korrekció, amely a tagállamok által beszedett tradicionális saját források 25 %-ának beszedési költség címén való megtartásában nyilvánul meg. Az EU finanszírozásának mélyreható felülvizsgálata ezeket a korrekciókat is új megvilágításba helyezi. A jelenlegi rendszer elemzése két fontos összefüggésre mutat rá: Először is, több tagállam objektív helyzete jelentősen megváltozott az idők során, amit a korrekciós rendszernek is tükröznie kell. Az 1984-ben az Egyesült Királyság javára engedélyezett korrekció (brit korrekció) a fontainebleau-i elvek alapján teljesen indokolt volt. Az Egyesült Királyság akkoriban a legszegényebb tagállamok közé tartozott, mégis az egyik legnagyobb nettó befizetője volt annak az uniós költségvetésnek, amely főként mezőgazdasági kiadásokat finanszírozott. Meglehetősen nagy összegben járult hozzá az uniós finanszírozási rendszerhez, amely akkoriban jelentős mértékben a héaalapú saját forrásokra támaszkodott, hiszen ennek az adónemnek az alapja az Egyesült Királyságban különösen nagy volt. A jelenlegi korrekciós mechanizmusokat alátámasztó objektív körülmények azonban 1984 óta jelentősen megváltoztak. Az uniós költségvetésben jelentősen csökkent a KAP részaránya, csakúgy, mint a héaalapú finanszírozás jelentősége. A legfontosabb, hogy az Egyesült Királyság ma már az EU tehetősebb tagállamai közé tartozik. Mindezek alapján, és figyelembe véve az Egyesült Királyság más tagállamokhoz viszonyított költségvetési terheit és viszonylagos jólétét, a brit korrekciót át kell értékelni. A kulcsparaméterek alakulása (1984–2011) 1984 | 2005 | 2011 | A KAP költségvetési aránya (a főösszeg %-a) | 69% | 50% | 44% | Héaalapú saját források (a főösszeg %-a) | 57% | 16% | 11% | Az Egyesült Királyság jóléte (vásárlóerő: GNI/fő) | az EU-10 93%-a | az EU-25 117%-a | az EU-27 111%-a | Forrás: Európai Bizottság, Költségvetési Főigazgatóság A Bizottság által javasolt 2014–2020-as pénzügyi keret[7] alapján – még akkor is, ha a bővítés teljes költségét méltányos módon a gazdagabb tagállamok viselik – úgy tűnik, hogy néhány tagállam, köztük az Egyesült Királyság, továbbra is olyan mértékű költségvetési terhet visel majd, amely viszonylagos jólétéhez képest túlzottnak tekinthető. A határozat ezért a javaslat szerint 2014-től ideiglenes korrekciót engedélyezne Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság javára. A korrekcióknak többek között tükrözniük kell az EU finanszírozásának e határozat szerinti módosulását, a pénzügyi keretben javasolt kiadások alakulását – ideértve a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott tagállamokkal kapcsolatos kiadások fokozatos bevezetésének befejezését is –, valamint a fent említett tagállamok jólétének magas szintjét. Másodszor, az új korrekciós rendszernek átláthatónak és egyszerűnek, a közvélemény és a parlament által vizsgálhatónak, kiszámíthatónak és hatékonynak kell lennie. Biztosítania kell továbbá a tagállamok közötti egyenlő bánásmódot. A jelenlegi számítási módszer miatt a brit korrekció igen bonyolult mechanizmus. Gyakorlatilag káros gazdasági hatású elemeket tartalmaz, nem utolsósorban azt, hogy a katasztrófák, például az áradások előfordulása (a korrekció csökkentése révén) automatikusan semlegesíti az Egyesült Királyságnak fizetett uniós támogatásokat. Emellett a brit korrekció az alapja a Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország javára engedélyezett csökkentéseknek. A héaalapú saját forrás megszüntetésével már nem fognak rendelkezésre állni bizonyos olyan elemek, amelyek a brit korrekció kiszámításához szükségesek, ami újabb, technikai érv a mechanizmus mélyreható felülvizsgálata mellett. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy 2014. január 1-jétől átalányösszegre épülő rendszer váltsa fel az eddigi korrekciós mechanizmusokat. A jelenlegi korrekciók felváltása a GNI-alapú hozzájárulások átalányösszegű bruttó csökkentésével egyértelműen előnyösebb, mint bármely más megoldás, ideértve a Bizottság által még 2004-ben javasolt általános korrekciós mechanizmust is[8]. Az átalányösszegek nagysága az új saját források bevezetését figyelmen kívül hagyva a jelenlegi feltételezéseken alapul. A brit korrekció 2010., 2011. és 2012. évi aktualizálása a koherencia és a folytonosság jegyében még a régi rendszerben fog történni, a 2013. évi brit korrekciót azonban, amely a 2014-es költségvetést terhelné, már az új, átalányösszegű korrekció fogja felváltani. A korrekciók finanszírozására méltányos és átlátható módon kerül sor: minden tagállam saját viszonylagos jólétének (piaci áron számított GNI-jének) megfelelően járul hozzá. A Bizottság ugyanezen átláthatóság és méltányosság szellemében azt is javasolja, hogy szűnjön meg az a rejtett korrekció, amely a tagállamok által beszedett tradicionális saját források 25 %-ának beszedési költség címén való megtartásában nyilvánul meg. A korrekciók átalányösszeggé alakítására irányuló javaslat alapján a megtartás arányát célszerű 10 %-ra korlátozni, ami gyakorlatilag a 2000 előtti rendszernek felel meg. 3. A SAJÁT FORRÁSOKRÓL SZÓLÓ CSOMAG 3.1. A jogi eszközök Az EU finanszírozási rendszerét, különösen a saját forrásokat alátámasztó rendelkezéseket az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) határozza meg. Megerősíti a sajátforrás-határozat kulcsszerepét: a rendszer fő elemeit e határozatnak kell tartalmaznia. A sajátforrás-határozat végrehajtását illetően az EUMSZ az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel szemben nem egy, hanem két rendelkezést tartalmaz: 6. Az EUMSZ 311. cikkének negyedik bekezdése szerint az „Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedéseket különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben a Tanács állapítja meg annyiban, amennyiben a (…) [sajátforrás-] határozat így rendelkezik. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően határoz”. 7. Az EUMSZ 322. cikkének (2) bekezdése szerint a „Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghatározza azokat a módszereket és azt az eljárást, amelyek szerint az Unió saját forrásaira vonatkozó szabályozásban előírt költségvetési bevételt a Bizottság rendelkezésére bocsátják, valamint a készpénzigények teljesítése érdekében szükség esetén alkalmazandó intézkedéseket”. A saját források rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedések tehát az EUMSZ két cikkéből származnak, így elfogadásukra is eltérő eljárást kell alkalmazni: az EUMSZ 311. cikkének negyedik bekezdése szerinti intézkedések elfogadásához az Európai Parlament egyetértése, a 322. cikk (2) bekezdése szerintiekhez pedig konzultációja szükséges. Az EUMSZ 311. cikkének negyedik bekezdése szerinti intézkedésekről a sajátforrás-határozatban kell rendelkezni, az EUMSZ 322. cikkének (2) bekezdése viszont csak azt írja elő, hogy a költségvetési bevételek rendelkezésre bocsátása és szükség esetén a készpénzigények teljesítése érdekében intézkedéseket kell hozni. Ez felveti azt a kérdést, hogy mely elemeket kell meghatározni magában a sajátforrás-határozatban, és hogy mely végrehajtási intézkedéseket mely rendeletnek kell tartalmaznia. A Szerződés megfogalmazásakor a jogalkotó szándéka az volt, hogy „a saját források rendszerére két jogalap vonatkozzon, mindkettő a maga külön eljárásával. Az egyik a saját források felső korlátját, végső soron az uniós költségvetés nagyságát határozza meg és létrehozza az új forrásokat; ezt a jogalapot a [Szerződés] […] szerinti körülményesebb eljárás szabályozza; A másik az uniós forrásokra vonatkozó gyakorlati eljárásokat határozza meg; ezt a jogalapot egyszerűbb eljárás szabályozza: a Tanács általi, minősített többséggel történő elfogadás után az Európai Parlament hozzájárulása szükséges”[9]. A sajátforrás-rendszer jogi keretének javasolt felépítése szorosan követi ezt a logikát: a rendszert a sajátforrás-határozat állítja fel, a gyakorlati elemeket pedig a vonatkozó végrehajtási rendeletek. 3.2. A sajátforrás-határozat kulcsszerepe A sajátforrás-határozat, mint a teljes sajátforrás-rendszer alapját képező alapvető jogi eszköz, továbbra is tartalmazni fogja a rendszer fő elemeit. Az EUMSZ által meghatározott rendszerben nem lesz feltétlenül szükség arra, hogy minden új pénzügyi kerethez megújítsák. Ehelyett inkább szilárd, stabil, tartós alapot kell adnia a saját források rendszerének. A határozat tagállamok általi egyhangú elfogadása és megerősítése lehetővé teszi a teljes körű parlamenti ellenőrzést és egyben biztosítja a tagállami szuverenitás tiszteletben tartását is. A javaslat lényegében megtartja a jelenlegi sajtforrás-határozat felépítését és átveszi annak sok rendelkezését. Ugyanakkor jelentős módosításokat is tartalmaz: 8. a héaalapú saját források 2013. december 31-i megszüntetését és az azzal kapcsolatos rendelkezést a záró rendelkezések között. 9. az új saját források felsorolását, ideértve bevezetésük időpontját és alkalmazási korlátaikat. A határozat az új saját forrásokra érvényes adókulcsok felső korlátját állapítja meg, a 311. cikk negyedik bekezdése szerinti végrehajtási rendelet pedig a konkrét kulcsokat. Ez a megoldás biztosítja, hogy a tagállamok és nemzeti parlamentjeik megfelelő ellenőrzést gyakorolhassanak az adókulcsok felett, ugyanakkor az Európai Parlament demokratikus felügyelete mellett bizonyos mértékig rugalmassá teszi a rendszert. A rugalmasság különösen az új saját források bevezetésének korai szakaszában lesz fontos, amikor a legnagyobbak a hatásokkal kapcsolatos bizonytalanságok. A pénzügyi tranzakciós adó konkrét kulcsait a jogalkotási javaslattal együtt idén ősszel nyújtjuk be; 10. a korrekciós mechanizmusra és a jelenlegi brit korrekció megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket. A határozat minden évre meghatározza az érintett tagállamok GNI-alapú hozzájárulásainak átalányösszegű csökkentését. Emellett külön cikkben tárgyalja a korrekciók finanszírozását, amely az összes tagállam viszonylagos jólétén alapul majd. 11. a saját források céljaira használt GNI-definíciót meghatározó rendelkezések és a GNI jelentős változása esetén a saját források felső korlátainak újraszámítására vonatkozó rendelkezések eltörlését. Ezek ugyanis technikai kérdések, amelyekkel az EUMSZ 311. cikkének negyedik bekezdése szerinti végrehajtási rendelet foglalkozik. 12. egy olyan új cikket, amely az EUMSZ 311. cikkének negyedik bekezdése szerinti és az EUMSZ 322. cikkének (2) bekezdése szerinti végrehajtási rendeletben szabályozandó elemeket részletezi. A 2007/436/EK sajátforrás-határozattal összehasonlítva az új határozat átláthatóbb és könnyen érthető az uniós polgárok, illetve az uniós és a tagállami parlamenti képviselők számára. 3.3. Végrehajtási rendelet Az EUMSZ 311. cikkének negyedik bekezdése szerinti új végrehajtási rendelet az Unió saját forrásaira vonatkozó azon gyakorlati eljárásokat tartalmazza, amelyeket egyszerűbb formában célszerű szabályozni annak érdekében, hogy a sajátforrás-határozat keretei és korlátai között megfelelően rugalmassá váljon a rendszer; e körbe nem tartoznak bele a saját források rendszerének azon aspektusai, amelyek a saját források rendelkezésre bocsátásával és a készpénzigények teljesítésével kapcsolatosak (lásd a 3.4. szakaszt). Ebben a végrehajtási rendeletben kapnak helyet azok az általános jellegű rendelkezések, amelyek a saját források minden típusára érvényesek és amelyek esetében különösen fontos a megfelelő parlamenti ellenőrzés. Ide tartoznak különösen a bevételek ellenőrzésének és felügyeletének vetületei és a Bizottság ellenőreinek vonatkozó jogkörei. Ennek megfelelően a végrehajtási rendelet a sajátforrás-határozatban szereplő felsorolással összhangban az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: 13. a határozatban rögzített saját forrásokra alkalmazandó adókulcsokat és lehívási mértékeket. Ez a megoldás korlátozott rugalmasságot biztosít a sajátforrás-határozatban meghatározott korlátok között. E rugalmasság hiányában a sajátforrás-határozat elfogadására szolgáló eljárás bonyolultsága és hossza miatt nem lehetne kellő időben elfogadni a saját források rendszerének szükséges módosításait; 14. a referenciaként használt bruttó nemzeti jövedelemnek (GNI) a nemzeti és regionális számlák európai rendszere (ESA) szerinti meghatározását, és a meghatározás jelentős változása esetén alkalmazandó rendelkezéseket (az ESA felülvizsgálata során finomíthatják a GNI számítását, ami a saját források felső korlátaira is hatással lehet); 15. az éves költségvetési egyenleg kiigazítását. A többlet átvitelének általános elvét a határozat rögzíti, de a végrehajtási intézkedéseket a rendelet állapítja meg; 16. az ellenőrzésre és a felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket, ideértve a kiegészítő jelentéstételi követelményeket. Ezen intézkedések egy része jelenleg az 1150/2000/EK, Euratom rendeletben található, nevezetesen a (3) pont és a (4) pont egyes elemei, egész pontosan a jogosultságokat érintő csalások és szabálytalanságok jelentésére, valamint a saját forrásokkal foglalkozó tanácsadó bizottságra vonatkozó rendelkezések. Mivel ezek az elemek közvetlenül nem kapcsolódnak sem a saját források rendelkezésre bocsátásához, sem a készpénzigényekhez, helyük értelemszerűen ebben a végrehajtási rendeletben van. Egyúttal megragadtuk a lehetőséget a jelenlegi jogi keret egyszerűsítésére is: mivel az új rendelet átveszi és korszerűsíti a Bizottság ellenőreinek jogkörére és kötelezettségeire vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyeket korábban az 1026/99/EK, Euratom tanácsi rendelet szabályozott, az új rendelet hatálybalépését követően utóbbi rendelet hatályát veszti. A sajátforrás-határozattal együtt ez a végrehajtási rendelet biztosítja, hogy a rendszer technikai módosításait ne csak a tagállami jogalkotók hagyják jóvá, hanem az Európai Parlament egyetértése is szükséges legyen hozzájuk. 3.4. A saját források rendelkezésre bocsátása A sajátforrás-határozat és az EUMSZ 311. cikkének negyedik bekezdése szerinti végrehajtási rendelet kiegészítéseként az EUMSZ 322. cikkének (2) bekezdése szerinti rendeletnek a saját források rendelkezésre bocsátásával és a készpénzigények teljesítésével kapcsolatos elemeket kell magában foglalnia. A Bizottság kétlépcsős megoldást javasol. Először is, a saját erőforrásokról szóló ezen csomag részeként azt javasolja, hogy az EUMSZ 322. cikkének (2) bekezdése szerinti új tanácsi rendeletbe kerüljenek bele az azon módszerek és eljárás meghatározásához szükséges rendelkezések, amelyek szerint a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a tradicionális saját erőforrásokat és a GNI-alapú saját forrást. Ez a dokumentum tartalmazza a készpénzigények teljesítése érdekében szükség esetén alkalmazandó intézkedéseket is. E gyakorlati eljárások a sajátforrás-határozatban meghatározott rendszert hajtják végre a tradicionális saját források megállapítása, az igazoló dokumentumok megőrzése, az adminisztratív együttműködés, a saját források számlái, a saját források rendelkezésre bocsátásának és a kiigazításoknak az ütemezése és – szükség esetén – a készpénzkezelésre és a behajthatatlan összegekre vonatkozó rendelkezések tekintetében. A javaslat tartalmazza az 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet[10] rendelkezéseit azon rendelkezések kivételével, amelyek nem függnek szorosan össze a tradicionális saját források és a GNI-alapú saját forrás rendelkezésre bocsátásával vagy a készpénzigényekkel. Az áttekinthetőség és az ésszerűség érdekében és a saját forrásokról szóló csomag összefüggésében ezért az 1150/2000/EK, Euratom rendeletet át kell dolgozni. Az átdolgozás nem jelenti a meglévő rendelkezések érdemi módosítását. Mindamellett igen korlátozott számban szükség van néhány érdemi módosításra a tradicionális saját források és a GNI-alapú saját forrás kezelése terén a Bizottság által a közelmúltban szerzett tapasztalatok érvényesítése érdekében. Másodszor, rendelkezésekre van szükség a javasolt új saját források figyelembevétele érdekében. Ide tartozhat az adóztatandó tényállás meghatározása; az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az adóztatandó tényállás és a könyvviteli bejegyzés összekötéséhez; a Bizottságnak benyújtandó bevallás vagy kimutatás formája és gyakorisága; a kifizetések teljesítésére vagy a saját források rendelkezésére bocsátására vonatkozó mechanizmusok meghatározása; az alkalmazandó szankciók; a korrekcióra okot adó körülmények leírása és az igazoló dokumentumok megőrzési határidejére vonatkozó utasítások. Az említett témákkal kapcsolatos rendelkezések a javasolt új saját forrásokhoz szükségesek, ezért adott esetben külön rendeletek tárgyát képezik majd. 2011/0183 (CNS) Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről (//EK, Euratom) AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 311. cikke harmadik bekezdésére, összefüggésben az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéssel és különösen annak 106a. cikkével, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Parlament véleményére[11], tekintettel a Számvevőszék véleményére[12], tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[13], különleges jogalkotási eljárás keretében, mivel: 17. Az Unió sajátforrás-rendszerének megfelelő forrásokat kell biztosítania az uniós politikák szabályos fejlődéséhez, figyelemmel a szigorú költségvetési fegyelem szükségességére is. A saját források rendszerének fejlesztése hozzájárulhat, és indokolt, hogy hozzájáruljon a tagállamok által végrehajtott tágabb költségvetési konszolidációs erőfeszítésekhez és – a lehető legnagyobb mértékben – az uniós szakpolitikák fejlesztéséhez. 18. Az uniós költségvetés felülvizsgálatát előkészítő konzultációk során számos észrevétel érintette az Unió finanszírozási rendszerét. A válaszadók általában elégedettek voltak a tradicionális saját forrásokkal és a költségvetés stabilitását és egyensúlyát biztosító reziduális forrás létével. Sokuk azonban abbéli véleményét is kifejezte, hogy meg kellene szüntetni az összes korrekciós mechanizmust és a hozzáadottérték-alapú (héaalapú) saját forrást. A konzultáció során sokan az új saját források bevezetéséről is véleményt nyilvánítottak. 19. Az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló 2010. október 19-i közleményében[14] a Bizottság megjegyezte, hogy az uniós finanszírozás fejlődésének új szakasza három, egymással szorosan összefüggő dimenzióval járhat – a tagállami hozzájárulás egyszerűsödésével, legalább egy új saját forrás bevonásával, és a korrekciós mechanizmusok fokozatos megszüntetésével. A változások fokozatos megvalósításával egyidejűleg meg kell tartani az uniós finanszírozási rendszer alapvető elemeit: az éves uniós költségvetés stabil és megfelelő finanszírozását, a költségvetési fegyelem tiszteletben tartását, valamint a kiegyensúlyozott költségvetést biztosító mechanizmust. 20. A saját források rendszerének a Szerződés szellemében a lehető legnagyobb mértékben autonóm saját forrásokra célszerű támaszkodnia a tagállamok pénzügyi hozzájárulása helyett, amelyet azok általában tagállami kiadásnak tekintenek. 21. A Lisszaboni Szerződés a saját források rendszerével kapcsolatban olyan módosításokat vezetett be, amelyek lehetőséget adnak a jelenlegi források számának csökkentésére és új saját források létrehozására. 22. A sajátforrás-határozat a tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartása érdekében csak akkor léphet hatályba, ha saját alkotmányos követelményeinek megfelelően minden tagállam jóváhagyta. 23. A jelenlegi héaalapú saját forrás kevés hozzáadott értékkel bír a bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló saját forráshoz képest. Bonyolult matematikai számítás eredménye, emiatt növeli a tagállamok költségvetési hozzájárulása körüli homályt. A harmonizált adóalap és a korlátozó mechanizmus léte miatt nincs közvetlen összefüggés egy adott tagállam tényleges héaalapja és az Unió éves költségvetéséhez nyújtott hozzájárulása között. A jelenlegi héaalapú saját forrás 2014. január 1-jétől való megszüntetése várhatóan egyszerűsítené a hozzájárulások rendszerét. 24. Az uniós finanszírozási eszközök és az uniós szakpolitikai prioritások közötti összhang javítása érdekében, a tagállamoknak az Unió éves költségvetéséhez való hozzájárulásainak csökkentése és a költségvetési konszolidációs erőfeszítéseikben való részvétel céljából indokolt új saját forrásokat előírni ebben a határozatban: a pénzügyi tranzakciós adót és az új héaalapú forrást. 25. Ebben a határozatban célszerű meghatározni az uniós jogi keretnek az új saját források – a pénzügyi tranzakciós adó és az új héaalapú forrás – miatti kiigazításához szükséges alapelveket, változókat és időpontokat. 26. Az Európai Tanács 1984. évi fontainebleau-i ülése jelezte, hogy a költségvetési egyensúlyhiány megoldása alapvetően a kiadási politikában van. Mindazonáltal elismerte, hogy bármely tagállam, amely viszonylagos jólétéhez mérten túlzott költségvetési terhet visel, a megfelelő időpontban korrekcióban részesülhet. Ezeket az elveket indokolt megerősíteni és következetesen alkalmazni. 27. Minden korrekciós mechanizmusnak szoros kapcsolatban kell állnia a Szerződés 312. cikkében előírt többéves pénzügyi keret szerinti kiadáspolitikával. Valamely korrekciós mechanizmus múltbeli vagy jelenlegi létezése önmagában még nem indok annak a jövőbeni fenntartására. A korrekciónak átláthatónak és könnyen érthetőnek kell lennie, és csak addig állhat fenn, ameddig megfelel céljának, amint azt a fontainebleau-i elvek is rögzítik. A korrekció nem ösztönözhet az uniós források helytelen elköltésére. Ezeket a célkitűzéseket leginkább a GNI-alapú saját források átalányösszegű csökkentésén alapuló rendszerrel lehet elérni. 28. A korrekciós mechanizmusokat alátámasztó objektív körülmények idővel jelentősen megváltoztak. Mindazonáltal néhány tagállam továbbra is olyan mértékű költségvetési terhet visel, amely viszonylagos jólétéhez képest túlzottnak tekinthető. E határozatban ezért célszerű ideiglenes korrekciót engedélyezni Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság javára. A korrekcióknak többek között tükrözniük kell az Unió finanszírozásának e határozat szerinti módosulását, a pénzügyi keretben javasolt kiadások alakulását – ideértve a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott tagállamokkal kapcsolatos kiadások fokozatos bevezetésének befejezését is –, valamint figyelembe kell venniük Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság jólétének magas szintjét. 29. A többéves pénzügyi keret és a korrekciós mechanizmusok végrehajtása közötti szükséges párhuzamok biztosítása érdekében 2014. január 1-jétől célszerű egy átalányösszegre épülő rendszerrel felváltani az eddigi korrekciós mechanizmusokat. 30. A tagállamok által beszedett tradicionális saját források 25 %-ának beszedési költség címén való megtartása rejtett korrekciós mechanizmus. A korrekciós mechanizmusok átalányösszeggé alakítására irányuló javaslat alapján a megtartás arányát célszerű 10 %-ra korlátozni, ami gyakorlatilag a 2000 előtti rendszernek felel meg. 31. A szigorú költségvetési fegyelem biztosítása érdekében, és figyelembe véve a FISIM saját forrásokra történő alkalmazására vonatkozó határozat értelmében a saját források és a kötelezettségvállalási előirányzatok felső korlátjának módosításáról szóló 2010. április 16-i bizottsági közleményt[15], a saját források felső korlátját a kifizetési előirányzatok tekintetében célszerű a piaci áron számított tagállami GNI-k összegének 1,23 %-ában, a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében pedig a tagállami GNI-k összegének 1,29 %-ában megállapítani. Az Unió rendelkezésére bocsátott pénzügyi források változatlanul tartása érdekében az Európai Unióban alkalmazandó nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről szóló […]-i európai parlamenti és tanácsi rendeletben[16] bekövetkező, a GNI szintjének jelentős változásával együtt járó módosítások esetén helyénvaló a GNI százalékában kifejezett felső korlátokat kiigazítani. A kiigazítást a Szerződés 311. cikkének negyedik bekezdésében meghatározott eljárás szerint kell elvégezni. 32. E határozat végrehajtása érdekében konkrét végrehajtási intézkedések elfogadásáról is rendelkezni kell. Ennek megfelelően külön végrehajtási rendeletbe kell foglalni azokat az általános jellegű rendelkezéseket, amelyek a saját források minden típusára érvényesek és amelyek esetében különösen fontos a megfelelő parlamenti ellenőrzés. Ide tartozik különösen az éves költségvetési egyenleg kiszámításával és elszámolásával kapcsolatos eljárás, valamint a bevételek ellenőrzésének és felügyeletének vetülete. Az említett rendeletbe kell foglalni a határozatban rögzített saját forrásokra alkalmazandó adókulcsokat és lehívási mértékeket, valamint a GNI-vel kapcsolatos technikai kérdéseket, ami az ezen határozatban meghatározott korlátok között korlátozott rugalmasságot biztosít. 33. A koherencia, a folytonosság és a jogbiztonság jegyében rendelkezéseket kell hozni az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom határozatban[17] bevezetett rendszer és az ezen határozatból eredő új rendszer közötti átállásról. Ennek megfelelően, a héaalapú saját forrás megszüntetése után a 2007/436/EK, Euratom határozatot a releváns évek tekintetében továbbra is célszerű alkalmazni a lehívási mérték héaalapra való alkalmazásából eredő bevételek kiszámítására és kiigazítására, azok rendelkezésre bocsátására, valamint az ellenőrzési eljárásokra. Emellett az Egyesült Királyság számára a költségvetési egyensúlytalanságok miatt engedélyezett éves korrekciókat 2012-ig továbbra is a 2007/436/EK, Euratom határozat rendelkezéseinek megfelelően célszerű kiszámítani. Az Egyesült Királyság 2013-ra engedélyezett, 2014-es költségvetést terhelő korrekcióját 2014-ben átalányösszegű bruttó csökkentéssel célszerű felváltani. 34. A 2007/436/EK, Euratom határozatot hatályon kívül kell helyezni. 35. Ezen határozat alkalmazásában minden monetáris összeget euróban, folyó árakon kell kifejezni. 36. A saját források új rendszerére való átállás biztosítása és a költségvetési évhez való igazodás érdekében indokolt, hogy ez a határozat 2014. január 1-jén lépjen hatályba, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Tárgy Ez a határozat az Unió éves költségvetésének finanszírozása céljából megállapítja az Unió saját forrásainak allokációjára vonatkozó szabályokat. 2. cikk A saját források kategóriái (1) Az Unió költségvetésében a saját forrásokat a következőkből származó bevételek alkotják: a) tradicionális saját források: lefölözések, díjak, kiegészítő vagy kompenzációs összegek, kiegészítő összegek vagy tényezők, a közös vámtarifa szerinti olyan vámok és egyéb vámok, amelyeket a harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében az Unió intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó, hatályát vesztett szerződés hatálya alá tartozó termékekre kiszabott vámok, valamint a cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül nyújtott hozzájárulások és egyéb vámok; b) a […/…]/EU [jogszabály] szerinti pénzügyi tranzakciós adó, amelynek alkalmazandó adókulcsa legfeljebb …%. c) a termékekre és szolgáltatásokra, Közösségen belüli beszerzésekre és termékimportra minden tagállamban a 2006/112/EK tanácsi irányelv[18] szerinti egységes kulccsal kivetett hozzáadottérték-adó (héa) hányada, amelynek a …/…/EU rendelet szerint alkalmazandó mértéke nem több az egységes kulcs két százalékpontjánál. d) a költségvetési eljárás során az összes egyéb bevétel összegének figyelembevételével meghatározott egységes kulcsnak az összes tagállam bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) összegére történő alkalmazása. (2) Az Unió költségvetésében saját forrásokat alkotnak még az olyan új díjakból származó bevételek, amelyeket valamely közös politika keretében a Szerződésnek megfelelően vezettek be, feltéve, hogy betartották a Szerződés 311. cikke szerinti eljárást. (3) A tagállamok beszedési költség címén megtartják az (1) bekezdés a) pontjában említett összegek 10%-át. (4) Amennyiben a költségvetési év elején a költségvetést még nem fogadták el, az új kulcsok hatálybalépéséig a már létező GNI-lehívási mértékeket kell alkalmazni. 3. cikk A saját források felső korlátja (1) Az éves kifizetési előirányzatokat fedező, az Unió számára allokált saját források teljes összege nem haladhatja meg az összes tagállam GNI-je összegének 1,23 %-át. (2) Az Unió költségvetésében szereplő kötelezettségvállalási előirányzatok teljes éves összege nem haladhatja meg az összes tagállam GNI-je összegének 1,29 %-át. A kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok között megfelelő arányt kell fenntartani annak érdekében, hogy összeegyeztethetőségük, valamint az (1) bekezdés szerinti felső korlát betartása az elkövetkező években biztosítható legyen. 4. cikk Korrekciós mechanizmus (1) Minden tagállam GNI-jére a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint meghatározott egységes mértéket kell alkalmazni. (2) A 2014–2020-as időszakban az alábbi tagállamok éves GNI-alapú hozzájárulását a következő bruttó összegekkel kell csökkenteni: - Németország esetében 2 500 millió EUR, - Hollandia esetében 1 050 millió EUR; - Svédország esetében 350 millió EUR, - az Egyesült Királyság esetében 3 600 millió EUR. 5. cikk A korrekciós mechanizmusok finanszírozása A 4. cikkben meghatározott korrekciók költségét a tagállamok a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett befizetéseik arányában viselik. 6. cikk Az egyetemesség elve A 2. cikkben említett bevételeket megkülönböztetés nélkül, az Unió éves költségvetésében szereplő kiadások finanszírozására kell felhasználni. 7. cikk A többletek átvitele Az Unió költségvetésében a költségvetési év folyamán a tényleges kiadások összességét meghaladó bevételi többletet átviszik a következő költségvetési évre. 8. cikk A saját források beszedése és a Bizottság felé történő kifizetése vagy rendelkezésre bocsátása (1) A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett uniós saját forrásokat, valamint legkésőbb 2018. január 1-jétől a 2. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett uniós saját forrásokat a tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján szedik be, amelyeket adott esetben az uniós követelményekhez igazítanak. A Bizottság megvizsgálja a tagállamok által számára bejelentett nemzeti rendelkezéseket, eljuttatja a tagállamokhoz azokat a módosításokat, amelyeket az uniós szabályoknak való megfeleléshez szükségesnek ítél, és szükség esetén jelentést nyújt be a költségvetési hatóságnak. (2) A 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett uniós saját forrásokat a tagállamok legkésőbb 2018. január 1-jétől a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően szedik be, szükség esetén a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekkel kiegészítve. E nemzeti rendelkezéseket adott esetben az uniós követelményekhez igazítják. A Bizottság megvizsgálja a tagállamok által számára bejelentett nemzeti rendelkezéseket, eljuttatja a tagállamokhoz azokat a módosításokat, amelyeket az uniós szabályoknak való megfeleléshez szükségesnek ítél, és szükség esetén jelentést nyújt be a költségvetési hatóságnak. (3) A tagállamok a 2. cikk (1) bekezdésének a), c) és d) pontjában előírt forrásokat a Szerződés 322. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően elfogadott rendelettel összhangban bocsátják a Bizottság rendelkezésére. A 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt forrásokat a Szerződés 322. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően elfogadott rendelettel összhangban bocsátják a Bizottság rendelkezésére, illetve fizetik be. 9. cikk Végrehajtási intézkedések A Tanács a Szerződés 311. cikkének negyedik bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően végrehajtási intézkedéseket állapít meg a saját források rendszerének alábbi elemei tekintetében: a) a 2. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában megállapított saját források adókulcsai és a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontjában megállapított saját források lehívási mértéke; b) a referencia-GNI, a GNI módosítására szolgáló rendelkezések és a GNI jelentős változása esetén a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok felső korlátainak újraszámítására vonatkozó rendelkezések, a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontja és a 3. cikk alkalmazásában; c) a 7. cikkben meghatározott éves költségvetési egyenleg kiszámítására és költségvetési elszámolására vonatkozó eljárás; d) a 2. cikkben említett bevételek ellenőrzéséhez és felügyeletéhez szükséges rendelkezések és eljárások, ideértve az esetleges kiegészítő jelentéstételi követelményeket. 10. cikk Záró és átmeneti rendelkezések (1) A 2007/436/EK, Euratom határozat a (2) bekezdésre is figyelemmel hatályát veszti. A tagállamok pénzügyi hozzájárulásainak a Közösségek saját forrásai által történő pótlásáról szóló 1970. április 21-i tanácsi határozatra[19], a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 1985. május 7-i 85/257/EGK, Euratom tanácsi határozatra[20], a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 1988. június 24-i 88/376/EGK, Euratom tanácsi határozatra[21], a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 1994. október 31-i 94/728/EK, Euratom tanácsi határozatra[22], a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozatra[23] vagy a 2007/436/EK, Euratom határozatra történő bármilyen hivatkozást az e határozatra történő hivatkozásnak kell tekinteni, az e határozat mellékletében található megfelelési táblázatnak megfelelően. (2) A 94/728/EK, Euratom határozat, a 2000/597/EK, Euratom határozat és a 2007/436/EK, Euratom határozat 2., 4. és 5. cikkét valamint 8. cikkének (2) bekezdését a releváns évek tekintetében továbbra is alkalmazni kell a lehívási mértéknek – az egységesen meghatározott, az egyes tagállamok GNP-jének vagy GNI-jének 50–55 %-ára korlátozott – héaalapra történő alkalmazásából keletkező bevételek kiszámítására és kiigazítására, azok rendelkezésre bocsátására, valamint az ellenőrzési eljárásokra, továbbá az Egyesült Királyság számára a költségvetési egyensúlytalanságok miatt engedélyezett éves korrekciók 2012-ig történő kiszámítására. (3) A tagállamok beszedési költség címén továbbra is megtartják a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett azon összegek 10%-át, amelyeket az alkalmazandó uniós szabályokkal összhangban 2001. február 28. előtt kellett volna rendelkezésre bocsátaniuk. A tagállamok beszedési költség címén továbbra is megtartják a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett azon összegek 25 %-át, amelyeket az alkalmazandó uniós szabályokkal összhangban 2001. március 1. és 2014. február 28. között kellett volna rendelkezésre bocsátaniuk. (4) Ezen határozat alkalmazásában minden monetáris összeget euróban, folyó árakon kell kifejezni. 11. cikk Hatálybalépés A tagállamokat a Tanács főtitkára értesíti e határozatról. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Tanács főtitkárát az e határozat elfogadására vonatkozó, alkotmányos követelményeiknek megfelelő eljárásaik lezárásáról. E határozat a második bekezdésben említett utolsó értesítés beérkezését követő hónap első napján lép hatályba. Ez a határozat 2014. január 1-jétől alkalmazandó. 12. cikk Közzététel Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Kelt Brüsszelben, […]-án/-én. a Tanács részéről az elnök MELLÉKLET Megfelelési táblázat A 2007/436/EK, Euratom határozat | Ez a határozat | 1. cikk | 1. cikk | 2. cikk (1) bekezdés a) pont | 2. cikk (1) bekezdés a) pont | 2. cikk (1) bekezdés b) pont | - | 2. cikk (1) bekezdés c) pont | 2. cikk (1) bekezdés c) pont | 2. cikk (2) bekezdés | 2. cikk (2) bekezdés | 2. cikk (3) bekezdés | 2. cikk (3) bekezdés | 2. cikk (4) bekezdés | - | 2. cikk (5) bekezdés | 4. cikk (1) bekezdés | 2. cikk (6) bekezdés | 2. cikk (4) bekezdés | 2. cikk (7) bekezdés | 3. cikk (1) bekezdés | 3. cikk (1) bekezdés | 3. cikk (2) bekezdés | 3. cikk (2) bekezdés | 3. cikk (3) bekezdés | - | 4. cikk | - | 5. cikk (1) bekezdés | 5. cikk (1) bekezdés | 5. cikk (2) bekezdés | - | 5. cikk (3) bekezdés | - | 5. cikk (4) bekezdés | - | 6. cikk | 6. cikk | 7. cikk | 7. cikk | 8. cikk (1) bekezdés | 8. cikk | 8. cikk (2) bekezdés | - | 9. cikk | - | 10. cikk (1) bekezdés | 10. cikk (1) bekezdés | 10. cikk (2) bekezdés | 10. cikk (2) bekezdés | 10. cikk (3) bekezdés | 10. cikk (3) bekezdés | 11. cikk | 11. cikk | 12. cikk | 12. cikk | [1] A Bizottság szolgálatainak 2011. június 29-i munkadokumentuma: „Financing the EU budget: Report on the operation of the own resources system” (Az uniós költségvetés finanszírozása: Jelentés a saját források rendszerének működéséről), SEC(2011) 876 végleges. [2] Forrás: a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság 2011. tavaszi előrejelzése. [3] Európai Bizottság, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság: „2009 Ageing Report. Economic and budgetary projections for the EU-27 Member States (2008-2060)” (2009. évi jelentés a népesség elöregedéséről. A 27 uniós tagállam gazdasági és költségvetési kilátásai (2008–2060)), European Economy, 2/2009. szám. [4] David Cameron, Angela Merkel, Nicolas Sarkozy, Mark Rutte és Mari Kiviniemi 2010. december 18-i levele az Európai Bizottság elnökéhez. [5] COM(2010) 700, 2010.10.19. [6] COM(2010) 549, 2010.10.7. [7] COM(2011) 398 végleges, 2011.6.29. [8] COM(2004) 505 végleges, 2004. július 14. [9] Lásd különösen az Európai Konventnek benyújtott következő dokumentumot: „Final report of the discussion circle on own resources” (A saját forrásokról tartott vitakör zárójelentése), CONV 730/03, 2003.5.8. [10] HL L 130., 2000.5.31., 1. o. [11] A vélemény kelte: 2011.6.XX. [12] HL C […]., […]., […]. o. [13] HL C […]., […]., […]. o. [14] COM(2010) 700, 2010.10.19. [15] COM(2010) 162 végleges. [16] HL ….. [17] HL L 163., 2007.6.23., 17. o. [18] HL L 347., 2006.12.11., 1. o. [19] HL L 94., 1970.4.28., 19. o. [20] HL L 128., 1985.5.14., 15. o. [21] HL L 185., 1988.7.15., 24. o. [22] HL L 293., 1994.11.12., 9. o. [23] HL L 253., 2000.10.7., 42. o.