INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat okai és céljai

Ez a javaslat az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet), valamint az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) alkalmazására vonatkozik az Indiából származó egyes polietilén-tereftalátok behozatala vonatkozásában hatályban lévő kiegyenlítő vám időközi felülvizsgálata során.

Háttér-információk

Ez a javaslat az alaprendelet végrehajtásával összefüggésben készült, és az alaprendeletben megállapított tartalmi és eljárási követelményeknek megfelelően elvégzett vizsgálat eredményeként jött létre.

Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

Az 1286/2008/EK tanácsi rendelettel módosított 193/2007/EK tanácsi rendelet az Indiából származó, jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá tartozó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára végleges kiegyenlítő vámot vetett ki. Az 1286/2008/EK tanácsi rendelettel módosított 192/2007/EK tanácsi rendelet végleges dömpingellenes vámot vetett ki ugyanennek a terméknek a behozatalára.

Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

Tárgytalan.

2. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

Konzultáció az érdekeltekkel

Az eljárásban érintett érdekeltek az alaprendelet rendelkezéseinek megfelelően lehetőséget kaptak arra, hogy a vizsgálat során megvédjék érdekeiket.

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Külső szakértők bevonására nem volt szükség.

Hatásvizsgálat

Ez a javaslat az alaprendelet végrehajtásának eredményeképpen jött létre.

Az alaprendelet nem ír elő általános hatásvizsgálatot, tartalmazza viszont a megvizsgálandó feltételek teljes körű listáját.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javasolt intézkedés összefoglalása

2010. június 10-én a Bizottság egy indiai exportáló gyártó kérelmére megindította az Indiából származó polietilén-tereftalát behozatalára vonatkozó hatályos intézkedések időközi felülvizsgálatát.

A mellékelt tanácsi rendeletjavaslat azon vizsgálat megállapításain alapul, amelynek hatálya a kérelmező támogatásának kivizsgálására korlátozódott.

A vizsgálat megállapította, hogy a támogatás szintje alacsonyabb volt, mint a legutóbbi vizsgálat idején, és a megváltozott körülmények, amelyek a támogatási szint csökkenéséhez vezettek, tartósnak bizonyulnak.

A dömpingellenes vámokat korábban nem vetették ki teljes mértékben a korábbi kiegyenlítő vám miatt, a kettős vámkivetés elkerülése érdekében. A jelenlegi alacsonyabb támogatási szinteket figyelembe kell venni a korábban megállapított dömpingkülönbözetek kiigazításához.

Ezért a Bizottság javasolja, hogy a Tanács fogadja el a mellékelt, módosító rendeletre vonatkozó javaslatot.

Jogalap

A Tanács 597/2009/EK rendelete (2009. június 11.) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről és a Tanács 1225/2009/EK rendelete (2009. november 30.) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről.

A szubszidiaritás elve

A javaslat az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:

Az intézkedés formáját a fent említett alaprendelet írja le, és ez nem hagy teret a nemzeti döntéshozatalnak.

Nem szükséges annak feltüntetése, hogy az Unióra, a nemzeti kormányokra, a regionális és helyi hatóságokra, a gazdasági élet szereplőire és a polgárokra háruló pénzügyi és adminisztratív teher hogyan minimalizálható, és e teher milyen mértékben arányos a javaslat célkitűzésével.

A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: rendelet.

Más jogi aktus nem felelne meg a következők miatt:

az alaprendelet nem rendelkezik más választási lehetőségről.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek az Unió költségvetését érintő vonzatai.

2011/0213 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

az Indiából származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 193/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról és a többek között Indiából származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 192/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendeletre[1] (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 19. és 24. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) által a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatra,

mivel:

1. ELJÁRÁS

2. Korábbi vizsgálat és meglévő kiegyenlítő intézkedések

3. A 2603/2000/EK rendelettel[2] a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a többek között Indiából (a továbbiakban: érintett ország) származó polietilén-tereftalátok (PET) behozatalára (a továbbiakban: eredeti szubvencióellenes vizsgálat). A Tanács 193/2007/EK rendeletével[3] hatályvesztési felülvizsgálatot követően végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a PET behozatalára további öt éves időtartamra (a továbbiakban: szubvencióellenes felülvizsgálat). A kiegyenlítő intézkedéseket az 1286/2008/EK tanácsi rendelet[4] egy részleges időközi felülvizsgálatot követően módosította (a továbbiakban: legutóbbi felülvizsgálat). Ezek a kiegyenlítő intézkedések egy mértékvámot jelentenek. A vám 0 és 106,5 EUR/tonna között mozog azon egyénileg megnevezett Indiai gyártók esetében, amelyeknél a más gyártóktól származó behozatalra a maradványvám 69,4 EUR/tonna (a továbbiakban: jelenlegi kiegyenlítő intézkedések).

4. Meglévő dömpingellenes intézkedések

5. A Tanács 2604/2000/EK rendeletével[5] végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között Indiából származó PET behozatalára (a továbbiakban: eredeti dömpingellenes vizsgálat). A Tanács 192/2007/EK rendeletével[6] hatályvesztési felülvizsgálatot követően végleges dömpingellenes vámot vetett ki a PET behozatalára további öt éves időtartamra (a továbbiakban: dömpingellenes felülvizsgálat). A dömpingellenes intézkedéseket az 1286/2008/EK tanácsi rendelet a legutóbbi szubvencióellenes felülvizsgálatot követően módosította. A dömpingellenes intézkedésekre a kár megszüntetéséhez szükséges szinten került sor, dömpingellenes mértékvám formájában. A vám 87,5 EUR/tonna és 200,9 EUR/tonna között mozog azon egyénileg megnevezett indiai gyártók esetében, amelyeknél a más gyártóktól származó behozatalra a maradványvám 153,6 EUR/tonna (a továbbiakban: jelenlegi dömpingellenes intézkedések).

6. A Bizottság a 2000. november 29-i bizottsági határozattal[7] elfogadta több exportáló gyártó minimum importár (a továbbiakban: MIÁ) meghatározására vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlásait (a továbbiakban: kötelezettségvállalás).

7. A részleges időközi felülvizsgálat megindítása

8. A PET egyik indiai exportáló gyártója, a Reliance Industries Limited (a továbbiakban: kérelmező vagy Reliance) részleges időközi felülvizsgálatra (a továbbiakban: jelenlegi felülvizsgálat) irányuló kérelmet nyújtott be az alaprendelet 19. cikke alapján. A kérelem hatályát a kérelmezőt érintő támogatás kivizsgálására korlátozták. A kérelmező egyidejűleg a jelenlegi dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatát is kérelmezte. A Reliance által gyártott termékekre dömpingellenes és kiegyenlítő maradványvámok alkalmazandók, és a kérelmező Unióba irányuló értékesítése a kötelezettségvállalás szerint történik.

9. A kérelmező prima facie bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy a kiegyenlíthető támogatás ellensúlyozásához az intézkedés jelenlegi szintű fenntartása már nem szükséges. A kérelmező prima facie bizonyítékot szolgáltatott különösen arra vonatkozóan, hogy támogatásának összege jóval az esetében jelenleg alkalmazandó vám mértéke alá csökkent. Az, hogy a támogatás mértéke összességében csökkent, főként a Duty Entitlement Passbook szabályozás (DEPBS, vámhitel-szabályozás) által nyújtott kedvezmények jelentős csökkenésének tulajdonítható.

10. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy a kérelem elegendő prima facie bizonyítékot tartalmaz, így a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2010. június 10-én közzétett, felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés[8] útján bejelentette az alaprendelet 19. cikke szerinti részleges időközi felülvizsgálat megindítását. Hatályát tekintve a felülvizsgálat a kérelmező támogatásának vizsgálatára korlátozódott.

11. A vizsgálatban érintett felek

12. A felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette a kérelmezőt, az exportáló ország képviselőit és az uniós gyártók szövetségét. A Bizottság lehetőséget biztosított az érdekelt felek számára, hogy írásban kifejtsék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül.

13. Minden olyan érdekelt fél meghallgatást nyert, aki azt kérte, és konkrét okokkal indokolni tudta, hogy miért szükséges a meghallgatása.

14. A vizsgálat szempontjából szükségesnek tartott információk beszerzése céljából a Bizottság kérdőívet küldött a kérelmezőnek és India kormányának, és az erre a célra megadott határidőn belül meg is kapta a válaszokat.

15. A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatás megállapítása szempontjából szükségesnek ítélt. A Bizottság ellenőrző látogatásokat tett a kérelmező telephelyein Mumbaiban, Indiában, valamint az indiai kormánynál Újdelhiben (a Külkereskedelmi Főigazgatóságon és a Kereskedelmi Minisztériumban) és Mumbaiban (a Külkereskedelmi Főigazgatóság regionális hivatalában).

16. A felülvizsgálati időszak

17. A támogatás vizsgálata a 2009. április 1. és 2010. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) vonatkozott.

18. Párhuzamos dömpingellenes vizsgálat

19. A Bizottság 2010. június 10-én[9] bejelentette, hogy az 1255/2009/EK tanácsi rendelet[10] (a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) 11. cikkének (3) bekezdése alapján a jelenlegi dömpingellenes vámok tekintetében részleges időközi felülvizsgálatot indít, amely a dömpingnek a kérelmező tekintetében történő kivizsgálására korlátozódik.

20. A párhuzamos dömpingellenes vizsgálat megállapította, hogy a dömping tekintetében a körülmények nem változtak jelentősen és tartósan, ezért a vizsgálatot a Reliance-ra alkalmazandó jelenlegi dömpingellenes intézkedések megváltoztatása nélkül megszüntették.

21. ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

22. Érintett termék

23. A felülvizsgálat tárgyát képező termék a jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá tartozó, Indiából származó, az ISO 1628-5 szabvány szerinti, 78 ml/g vagy magasabb viszkozitási együtthatóval rendelkező polietilén-tereftalát (PET) (a továbbiakban: érintett termék).

24. Hasonló termék

25. A vizsgálat feltárta, hogy az Indiában gyártott és az Uniónak értékesített érintett termék fizikai és kémiai tulajdonságait és felhasználását tekintve azonos az Indiában a hazai piacon gyártott és értékesített termékkel. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a hazai és az exportpiacokon értékesített termékeket az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló terméknek kell tekinteni. Mivel ez a felülvizsgálat a támogatásnak a kérelmező tekintetében történő meghatározására korlátozódott, az uniós gazdasági ágazat által gyártott, a uniós piacon értékesített termékkel kapcsolatban nem vontak le következtetéseket.

26. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI

27. Támogatás

28. Az indiai kormány és a kérelmező által benyújtott információ, valamint a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján a következő – állítólagosan támogatásokkal járó – rendszerek megvizsgálására került sor:

Nemzeti rendszerek:

a) előzetes engedélyezési rendszer (Advance Authorisation Scheme, AAS);

b) vámjogosultsági betétkönyvrendszer (Duty Entitlement Passbook Scheme, DEPBS);

c) beruházási javak exportösztönzési rendszere (Export Promotion Capital Goods Scheme, EPCGS);

d) piacra összpontosító rendszer (Focus Market Scheme; FMS)

e) termékre összpontosító rendszer (Focus Product Scheme; FPS);

f) jövedelemadó-mentességi rendszer (Income Tax Exemption Scheme; ITES).

Regionális rendszerek:

g) Gudzsarát állam kormányának tőkebefektetés-öszönző rendszere (Capital Invesment Incentive Scheme; CIIS)

29. A fenti a)–e) pontban megjelölt rendszerek az 1992-es (1992. évi 22. számú) külkereskedelmi (fejlesztési és szabályozási) törvényen alapulnak, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy értesítéseket adjon ki az export- és importpolitikával kapcsolatban. Ezek a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika, továbbiakban FTP) című dokumentumokban vannak összefoglalva, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen frissít. Ebben az esetben a felülvizsgálati időszakot tekintve két FTP-dokumentum bír relevanciával, nevezetesen az FTP 04–09 és az FTP 09–14. Az utóbbi 2009 augusztusában lépett hatályba. Az indiai kormány ezenfelül az FTP 04–09 és az FTP 09–14 dokumentumra irányadó eljárásokat lefekteti egy „Handbook of Procedures, Volume I” (Eljárási kézikönyv, I. kötet) című dokumentumban (a továbbiakban: HOP I 04–09, illetve HOP I 09–14). Az eljárási kézikönyvet szintén rendszeresen frissítik.

30. Az f) pont alatti rendszer alapja a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvény, amelyet a pénzügyi törvény évente módosít.

31. A g) pont szerinti rendszert Gudzsarát állam kormánya kezeli, és a gudzsaráti iparösztönző politikán alapul;

32. Előzetes engedélyezési rendszer (Advance Authorisation Scheme; AAS)

a) Jogalap

33. A rendszer részletes leírását az FTP 04–09 és az FTP 09–14 4.1.1−4.1.14. bekezdése, valamint a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 4.1−4.30A. bekezdése tartalmazza.

b) Támogathatóság

34. Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből áll, amelyeket a (22) preambulumbekezdés mutat be részletesen. Ezen alrendszerek többek között a támogathatóság körét illetően is eltérőek. A támogató gyártókhoz „kapcsolódó” gyártó exportőrök és kereskedő exportőrök jogosultak a tényleges exporthoz és az éves igényhez kapcsolódó előzetes engedélyezési rendszerre. A végső exportőrt ellátó gyártó exportőrök a köztes szállításokra szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. Az FTP 04–09 és az FTP 09–14 8.2. bekezdésében említett, „exportnak tekintett” (kváziexport) vevőkategóriákat ellátó fővállalkozók, mint például az exportorientált egységek beszállítói, a kváziexportra szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. Végül pedig a gyártó exportőrök közbenső beszállítói az előzetes kiadási megrendelés (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditív alrendszerei szerint az „exportnak tekintett” (kváziexport) kedvezményekre lehetnek jogosultak.

c) Gyakorlati végrehajtás

35. Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

36. i. tényleges (fizikai) export: ez a fő alrendszer. Egy meghatározott exporttermék gyártásához szükséges alapanyagok vámmentes behozatalát teszi lehetővé. A „fizikai” jelző ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az exportterméknek ténylegesen el kell hagynia India felségterületét. Az engedély meghatározza az importtámogatást és az exportkötelezettséget, beleértve az exporttermék fajtáját is.

37. ii. éves igény: az ilyen engedély nem egy adott exporttermékhez, hanem egy szélesebb termékcsoporthoz (például vegyi és kapcsolódó termékek) kapcsolódik. Az engedély jogosultja bármilyen nyersanyagot vámmentesen hozhat be bármely, az adott termékcsoportba tartozó termék gyártásához, a korábbi múltbeli exportteljesítménye alapján megállapított értékhatárig. Az adott termékcsoportba tartozó és az említett vámmentes alapanyag felhasználásával gyártott bármely terméket exportálhatja.

38. iii. köztes szállítások: ez az alrendszer azokat az eseteket fedi le, amikor két gyártó szándékozik ugyanazt az exportterméket gyártani, és felosztják a gyártási folyamatot. A közbenső terméket előállító gyártó exportőr az alapanyagokat vámmentesen hozhatja be, és e célból igénybe veheti az előzetes engedélyezési rendszert a köztes szállításokra. A gyártást a végső exportőr fejezi be, és ő köteles a készterméket exportálni.

39. iv. exportnak tekintett műveletek: ez az alrendszer lehetővé teszi a fővállalkozó számára, hogy az FTP 04–09 és az FTP 09–14 8.2. bekezdésének b)–f), valamint g), i) és j) pontjában említett vevőkategóriák részére „kváziexportként” értékesített áruk előállításához szükséges alapanyagokat vámmentesen hozza be. Az indiai kormány szerint a kváziexport azokra az ügyletekre vonatkozik, amelyekben a szállított áruk nem hagyják el az országot. Számos szállítási kategóriát tekintenek kváziexportnak, feltéve, hogy az árukat Indiában állítják elő; idetartozik például egy exportorientált egységhez vagy egy különleges gazdasági övezetben található vállalathoz történő áruszállítás.

40. v. előzetes kiadási megrendelés (ARO): az előzetes engedély jogosultjának, amennyiben közvetlen behozatal helyett belföldi forrásból kíván alapanyagot beszerezni, lehetősége van arra, hogy azt az ARO-k ellenében szerezze be. Ilyen esetekben az előzetes engedélyeket ARO-ként érvényesítik, és az abban meghatározott áruk szállításakor azokat belföldi szállítóra ruházzák át. Az ARO-k átruházása feljogosítja a belföldi szállítót az FTP 04–09 8.3. bekezdésében említett kváziexport-kedvezményekre (azaz az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások”, illetve „exportnak tekintett műveletek” alrendszerei igénybe vételére, az exportnak tekintett műveletekre nyújtandó export-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére). Az ARO-rendszer a szállítónak téríti vissza az adókat és a vámokat, nem pedig –vámvisszatérítés/vámvisszafizetés formájában – a végső exportőrnek. Az adók/vámok visszatérítése belföldi alapanyagok és importált alapanyagok esetében egyaránt igénybe vehető.

41. vi. fedezett belföldi akkreditív: ez az alrendszer szintén az előzetes engedély jogosultja részére történő belföldi szállításokra terjed ki. Az előzetes engedély jogosultja kérheti valamely banktól belföldi akkreditív belföldi szállító javára történő megnyitását. Az engedélyt a bank a közvetlen behozatalra kizárólag a behozatal helyett belföldről beszerzett cikkek értéke és mennyisége tekintetében érvényteleníti. A belföldi szállító jogosult lesz az FTP 04–09 és az FTP 09–14 8.3. bekezdésében említett, az előrejelzés szerinti exportra vonatkozó kedvezményekre (azaz az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások”, illetve „exportnak tekintett műveletek” alrendszerei igénybe vételére, az exportnak tekintett műveletekre nyújtandó export-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére).

42. Megállapították, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a kérelmező csak egy, az érintett termékhez kapcsolódó előzetes engedélyezési rendszer alapján részesült engedményekben, ez pedig a iv. alrendszer volt (exportnak tekintett műveletek). Ezért az igénybe nem vett fennmaradó alrendszerek kiegyenlíthetőségét nem szükséges megállapítani.

43. A felülvizsgálati időszakban az exportnak tekintett műveletek előzetes engedélyezési rendszerének igénybe vétele tekintetében az indiai kormány rögzíti mind az importra engedélyezett mennyiség, mind pedig az exportkötelezettség mennyiségét és értékét, és azokat dokumentálja az engedélyen. Ezen túlmenően a behozatalkor és a kivitelkor a megfelelő tranzakciókat a kormánytisztviselőknek dokumentálniuk kell az engedélyen. Az e rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg szabványos nyersanyag-végtermék normák (standard input-output norms, SION) alapján. A legtöbb termék esetében – így az érintett termékre vonatkozóan is – léteznek ilyen normák, amelyeket az indiai kormány bocsát ki.

44. Az előzetes engedély jogosultjait jogszabály kötelezi arra, hogy – az indiai hatóságok által végzett ellenőrzésekhez – a vámmentesen importált, illetve belföldön beszerzett áruk tényleges fogyasztásáról („valósághű és megfelelő”) nyilvántartást vezessenek minden egyes engedélyre vonatkozóan, meghatározott formátumban (a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 4.26. és 4.30. bekezdése, valamint 23. függeléke). Ezt a nyilvántartást külső okleveles könyvvizsgálónak/kontrollernek kell ellenőriznie, aki igazolást ad ki arról, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és megfelelő iratok vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helytállóak.

45. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításától számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal, egyenként hat hónappal hosszabbítható meg).

46. Megállapítást nyert, hogy nem volt kapcsolat az importált alapanyagok és az exportált késztermékek között. A támogatható alapanyagok a beszállítói termékek előállításához felhasznált nyersanyagok is lehetnek. Megállapítást nyert továbbá, hogy a vállalat nem vezette minden engedély tekintetében a fenti (25) preambulumbekezdésben említett, külső könyvelő által ellenőrizhető kötelező nyilvántartást (23. függelék). E követelmény megszegése ellenére a vállalat részesült az előzetes engedélyezési rendszer kedvezményeiből, amelyek ráadásul – tekintve a túlbecsültnek ítélt szabványos nyersanyag-végtermék normákat – magasabbak voltak a jogszabályi rendelkezések által előírtnál.

d) Következtetés

47. A behozatali vámok alóli mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulásának, amely a vizsgált exportőr számára gazdasági előnyt biztosított.

48. Ezen túlmenően az exportnak tekintett műveletekre vonatkozó előzetes engedélyezés jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszer alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

49. A jelenlegi felülvizsgálat tehát megerősítette, hogy az ebben az esetben tárgyalt fő alrendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. Az alrendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vám-visszatérítés meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. India kormánya nem alkalmazta hatékonyan ellenőrzési rendszerét, illetve eljárásait annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termékhez használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja, és a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). A szabványos nyersanyag-végtermék normák nem tekinthetők a tényleges fogyasztás ellenőrzésére szolgáló rendszernek, mivel túl lazának bizonyultak, és megállapítást nyert, hogy az indiai kormány nem követeli vissza a többletkedvezményeket. Az indiai kormány nem végzett olyan ellenőrzést, amely megfelelően vezetett felhasználási nyilvántartás alapján történt volna. Az indiai kormány ráadásul a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában sem végzett további vizsgálatot, bár normális esetben hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában annak elvégzése kötelező volna (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja). Végül megerősítést nyert, hogy – noha a jogszabályok előírják – az okleveles könyvvizsgálók ellenőrzési folyamatba való bevonása gyakorlatilag nem biztosított.

50. Az előzetes engedélyezési rendszer „exportnak tekintett műveletek” alrendszere ezért kiegyenlíthető.

e) A támogatás összegének kiszámítása

51. Engedélyezett vámkedvezményrendszer vagy helyettesítő vámkedvezményrendszer hiányában a kiegyenlíthető előny az alapanyagok importálása esetén normális esetben járó teljes elengedett importvámnak felel meg. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „többletként” jelentkező vámkedvezmények kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja szerint csak a befizetett összeget meghaladó vámvisszautalás egyenlíthető ki, feltéve hogy az alaprendelet II. és III. mellékleteiben előírt feltételek fennállnak. A jelen esetben azonban ezek a feltételek nem teljesültek. Így – amennyiben megállapítást nyer a megfelelő ellenőrző rendszer hiánya – a vámkedvezményrendszerekre vonatkozó fenti kivétel nem alkalmazható, ezért a rendes szabályt kell alkalmazni, miszerint a kiegyenlítő intézkedéseket a meg nem fizetett vámok összege (elengedett bevétel), nem pedig egy állítólagos többlet-vámvisszatérítés alapján kell megállapítani. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően a szóban forgó többlet-visszatérítés kiszámítása nem a vizsgálatot folytató hatóság feladata. Ellenkezőleg, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint mindössze olyan bizonyítékot kell találnia, amellyel megfelelően cáfolni tudja valamely állítólagos ellenőrzési rendszer megfelelőségét.

52. A kérelmezőnek juttatott támogatás összegét a felülvizsgálati időszak során az importált anyagokra kivetett – és az exportnak tekintett műveletek alrendszere keretében elengedett – behozatali vámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (számláló). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően, a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerülő költségeket indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezeket a támogatási összegeket a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

53. A felülvizsgálati időszak során a rendszer keretében megállapított támogatás mértéke a kérelmező esetében 0,52 %.

54. Vámhitel-szabályozás (Duty Entitlement Passbook Scheme; DEPBS)

a) Jogalap

55. A DEPBS részletes leírását az FTP 04–09 és az FTP 09–14 4.3. bekezdése, valamint a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 4. fejezete tartalmazza.

b) Támogathatóság

56. A rendszer igénybevételére minden gyártó exportőr és kereskedő exportőr jogosult.

c) Gyakorlati végrehajtás

57. A jogosult exportőr kérelmezhet DEPBS-hiteleket, amelyeket a rendszer keretében exportált termékek értékének százalékos arányaként számítanak ki. Az indiai hatóságok a legtöbb termékre – többek között az érintett termékre vonatkozóan is – megállapítottak ilyen DEPBS-szinteket. A százalékos arányok meghatározása a nyersanyag-végtermék normák (lásd a fenti (24) preambulumbekezdést), és a feltételezetten importált alapanyag-tartalom vámterhe alapján történik, tekintet nélkül arra, hogy az importvámfizetés a valóságban megtörtént-e vagy sem. A DEPBS-szint az érintett termék esetében a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálati időszaka során 8 % volt, 58 Rs/kg értékhatárral.

58. A rendszer alapján járó gazdasági előnyökre való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. Az exporttranzakció alkalmával az exportőr köteles nyilatkozni az indiai hatóságoknak arról, hogy az export a DEPBS alapján történik. Az áru exportálása érdekében az indiai vámhatóság – a feladási eljárás során – kiállít egy exportfuvarszámlát. Ez a dokumentum feltünteti többek között az adott exporttranzakcióra nyújtandó DEPBS-hitel összegét is. Ekkor az exportőr már tudja, hogy milyen kedvezményben fog részesülni. Amint a vámhatóság kiállította az exportfuvarszámlát, az indiai kormány mérlegelési joga megszűnik a DEPBS-hitel nyújtása felett. A kedvezmény kiszámításához releváns DEPBS-szint az lesz, amelyet az exportnyilatkozat megtételének időpontjában alkalmaztak. Ezért nincs lehetőség a kedvezmény mértékének visszamenőleges módosítására.

59. Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli szabványok szerint a DEPBS-hitelek az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléletű módon bevételként is elszámolhatók. Ezek a hitelek a továbbiakban felhasználhatók – a beruházási javak kivételével – a korlátozás nélkül importálható áruk későbbi behozatalakor fizetendő vám kifizetésére. Az ilyen hitelek ellenében behozott áru a belföldi piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthető vagy másként felhasználható. A DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók, és a kibocsátásuk napjától számított 24 hónapig érvényesek.

60. A DEPBS-hitelek iránti kérelmeket elektronikusan kell benyújtani, és azok korlátlan exporttranzakcióra vonatkozhatnak. A kérelmek benyújtásának határideje az exportálást követő 3 hónap, azonban, amint azt a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 9.3. bekezdése világosan meghatározza, a benyújtási határidő lejárta után beérkezett kérelmek csekély (a jogosultság 10 %-ának megfelelő) pénzbüntetés kivetésével bármikor elbírálhatók.

61. Megállapításra került, hogy a kérelmező a felülvizsgálati időszak során használta ezt a rendszert.

d) A DEPBS-re vonatkozó következtetések

62. A DEPBS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A DEPBS-hitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulása, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett a DEPBS-hitel gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mivel javítja likviditását.

63. Ezen túlmenően a DEPBS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és így az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

64. Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében – az együttműködő indiai exportáló gyártó állításával ellentétben – nem tekinthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i.) pontjában, a II. mellékletben (a vámvisszatérítés meghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Ezenkívül nem működik rendszer vagy eljárás annak megerősítésére, hogy az exporttermék gyártási folyamatában mely alapanyagokat használták fel, vagy sor került-e túlzott mértékű behozatali vám befizetésére az alaprendelet I. mellékletének i) pontja, valamint a II. és III. melléklete szerint. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult a DEPBS-ből származó előnyök igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak a DEPBS-ből származó előnyök igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat.

e) A támogatás összegének kiszámítása

65. Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke szerint a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek nyújtott és a felülvizsgálati időszak alatt megállaított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. Erre vonatkozóan ezt úgy tekintették, hogy a gazdasági előnyben a kedvezményezett abban az időpontban részesült, amikor az e rendszer szerinti exporttranzakció megtörtént. Így az exporttranzakció pillanatában az indiai kormány kötelezően lemond a vámról, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül.

66. Megállapítást nyert, hogy a DEPBS-ből származó előnyök az érintett termékre vonatkoztak. Ezért indokoltnak tekinthető a DEPBS keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a felülvizsgálati időszakban megvalósuló, az érintett termék valamennyi exporttranzakciójára megkapott hitelek összegét.

67. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításakor indokolt kérésre levonták a hitelekből a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat.

68. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésének megfelelően ezeket a támogatási összegeket az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

69. A fentiek alapján a felülvizsgálati időszakban a kérelmező esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 7,52 %.

70. Beruházási javak exportösztönzési rendszere (Export Promotion Capital Goods Scheme; EPCGS)

a) Jogalap

71. Az EPCGS részletes leírása az FTP 04–09 és az FTP 09–14 5. fejezetében, valamint a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 5. fejezetében található.

b) Támogathatóság

72. A rendszer keretében nyújtott támogatásra a gyártó exportőrök, valamint a támogató gyártókhoz és szolgáltatókhoz „kapcsolódó” kereskedő exportőrök jogosultak.

c) Gyakorlati végrehajtás

73. Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és legfeljebb 10 éves használt) beruházási javakat. E célból az indiai kormány – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. A rendszer a keretében importált beruházási javak mindegyikére 3 %-os csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítéséhez az importált beruházási javakat bizonyos idő alatt fel kell használni bizonyos mennyiségű exportáru előállítására. Az FTP 09–14 szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is importálhatók, ilyen esetben azonban az exportkötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló időszak rövidebb.

74. Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi előállítója jogosult a beruházási javak előállításához szükséges alkotóelemek vámmentes behozatalára. Választható lehetőségként a belföldi gyártó az EPCGS-engedély jogosultjának szállított beruházási javakra vonatkozóan kérheti „exportnak tekintett művelethez” kapcsolódó kedvezmény igénybevételét is.

d) Az EPCGS-sel kapcsolatos következtetések

75. A EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A vámcsökkentés az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel az engedmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mert az importálásnál megtakarított vám javítja a vállalat likviditását.

76. Továbbá az EPCGS-szabályozás jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel az engedélyek exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhetők el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

77. Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vám-visszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezményrendszernek. Az ilyen engedélyezett rendszerek hatálya nem terjed ki a beruházási javakra, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel azokat az exportált termékek előállítása során nem használják el.

e) A támogatás összegének kiszámítása

78. A támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a petrolkémiai ágazatban és más ágazatokban használt importált beruházási javak vonatkozásában – amelyek tekintetében a vállalat ilyen juttatásban részesült – meg nem fizetett vámok alapján számították ki, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. Az időközben felhalmozódott előny teljes értékének kifejezése érdekében ehhez az összeghez kamatokat adtak hozzá. E célra megfelelőnek ítélték a felülvizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat.

79. Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget vetítették ki a petrolkémiai ágazat és más, a felülvizsgálati időszakban ilyen gazdasági előnyben részesült ágazatok exportforgalmára – ami megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye.

80. A felülvizsgálati időszak során megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében 1,49 %.

81. Piacra összpontosító rendszer (Focus Market Scheme; FMS)

a) Jogalap

82. Az FMS részletes leírása az FTP 04–09 3.9.1–3.9.2.2. bekezdésében, az FTP 09–14 3.14.1–3.14.3. bekezdésében, a HOP I 04–09 3.20–3.20.3. bekezdésében és a HOP I 09–14 3.8–3.8.2. bekezdésében található.

b) Támogathatóság

83. A rendszer igénybevételére minden gyártó exportőr és kereskedő exportőr jogosult.

c) Gyakorlati végrehajtás

84. E rendszer keretében minden terméknek a HOP I 04–09 és a HOP I 09–14 37C. mellékletében felsorolt országokba irányuló exportja az e rendszer keretében kivitt termékek FOB-paritáson számított értékének 2,5 %-áig vámhitelre jogosult. Bizonyos exporttevékenységeket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakodott termékekét, a kváziexportot, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek/exportra specializálódott egységek exportforgalmát. A rendszerből ki vannak továbbá zárva egyes terméktípusok, például a gyémánt, a nemesfémek, az ércek, a gabonafélék, a cukor és a kőolajtermékek.

85. A rendszer keretében kapott exporthitelek szabadon átruházhatók, és a megfelelő vámhitel-jogosultsági bizonylat kiadási időpontjától számított 24 hónapig érvényesek. E hitelek bármely alapanyag vagy termék későbbi importja alkalmával felhasználhatók vámok kifizetésére, a beruházási javakat is beleértve.

86. A vámhitel-jogosultsági bizonylatot – a kivitel vagy a javak elszállítása után – az a kikötő bocsátja ki, ahonnan a kivitelt végezték. Amennyiben a kérelmező a hatóságoknak minden releváns exportra vonatkozó okirat (pl. exportmegrendelés, számlák, szállítólevelek, a kivitelt igazoló banki bizonylatok) másolatát be tudja mutatni, az indiai kormánynak nincs lehetősége felülbírálni a vámhitelek megadását.

d) A piacra összpontosító rendszerrel (FMS) kapcsolatos következtetések

87. Az FMS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az FMS-vámhitel India kormányának pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve India kormányának egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az FMS-vámhitel előnyt nyújt az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

88. Ezen túlmenően az FMS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

89. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernak. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási eljárásban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. melléklete értelmében. Az exportőrök jogosultak az FMS szerinti kedvezményekre, függetlenül attól, hogy importálnak-e alapanyagot vagy sem. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azon exportőrök is jogosultak az FMS-támogatás igénybevételére, akik minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak felhasználható nyersanyagot. Ezen túlmenően az exportőr az FMS-vámhitelt beruházási javak behozatalára is felhasználhatja, noha ez utóbbiak nem tartoznak a megengedhető vámkedvezményrendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel nem használják el őket az exportált termékek előállítása során.

e) A támogatás összegének kiszámítása

90. A kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása az érintett termék behozatala során a kedvezményezettnek juttatott gazdasági előny alapján történt, amelyről megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszakban a rendszert használó kérelmező az eredményszemléletű elszámolás elve alapján az exportügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelte el. Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget (számláló) kivetítették az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

91. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításakor indokolt kérésre a hitelekből levonták a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült díjakat.

92. Ebben a rendszerben a felülvizsgálati időszak alatt a kérelmező tekintetében megállapított támogatási ráta 0,87 %.

93. Termékre összpontosító rendszer (Focus Product Scheme; FPS)

94. A vizsgálat során megállapították, hogy a Reliance a felülvizsgálati időszakban nem részesült kedvezményekben az FPS keretében. Ez a rendszert ezért ebben a vizsgálatban nem igényelt további elemzést.

95. Jövedelemadó-mentességi rendszer (Income Tax Exemption Scheme; ITES)

96. A vizsgálat során megállapították, hogy a Reliance a felülvizsgálati időszakban nem részesült kedvezményekben az ITES keretében. Ez a rendszert ezért ebben a vizsgálatban nem igényelt további elemzést.

97. Gudzsarát állam kormányának tőkebefektetés-öszönző rendszere (Capital Invesment Incentive Scheme; CIIS)

98. Gudzsarát állam a forgalmi adók alóli mentesség és/vagy befizetési halasztás formájában ösztönzőket biztosított jogosult ipari vállalatoknak az ezen államon belüli gazdaságilag hátrányos helyzetű területek ipari fejlődésének elősegítése céljából.

a) Jogalap

99. A gudzsaráti kormány (GK) által alkalmazott rendszer részletes leírása a GK 1995. szeptember 11-i INC-1095/2000(3)/I sz. határozatában, a GK Pénzügyminisztériumának (GHN-43) VAT-2006/S.5(2)(2)-TH számú 2006. április 1-jei értesítésében, illetve a gudzsaráti hozzáadottérték-adó szabályokban (2006) található meg.

b) Támogathatóság

100. A hátrányos területeken új ipari létesítményt létrehozó vagy egy létező ipari létesítményt jelentősen bővítő vállalatok jogosultak kedvezményekre e rendszer keretében. Mindamellett létezik a nem jogosult vállalatok teljes listája, és ennek következtében bizonyos területeken a vállalatok nem részesülhetnek kedvezményekben e rendszerek keretében.

c) Gyakorlati végrehajtás

101. A rendszer keretében a vállalatoknak beruházásokat kell végrehajtaniuk a hátrányos helyzetű területeken. E területek, amelyek bizonyos területi egységeket képviselnek Gudzsarátban, gazdasági fejlettségük szerint különböző kategóriákba vannak besorolva, ugyanakkor vannak az ösztönző rendszerek alkalmazásából kizárt vagy „kitiltott” területek. Az ösztönzők összegének megállapítását szolgáló fő kritérium a beruházás mérete, valamint az a terület, ahol a vállalat elhelyezésre kerül.

102. Az ösztönzők bármikor folyósíthatók, mivel nincsenek határidők az ösztönzők iránti kérelmek benyújtására vagy a mennyiségi kritériumok teljesítésére.

d) Következtetés

103. A rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának (ii) alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást biztosít. A rendszer a GK pénzügyi hozzájárulását képezi, mivel jelen esetben a folyósított ösztönzők az egyébként esedékes adóbevételt csökkentő forgalmi adó alóli mentességek. Ezenkívül ezek az ösztönzők gazdasági előnyt biztosítanak az adott vállalat számára, mert javítják a pénzügyi helyzetét, mivel az egyébként esedékes adók nem kerülnek befizetésre.

104. Továbbá a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében regionális szinten egyedi, mivel csak azon vállalatok számára elérhető, amelyek az adott állam jogszabályaiban meghatározott bizonyos megjelölt földrajzi területen hajtottak végre beruházást. A rendszer nem elérhető az e területen kívül működő vállalatok számára; ezenkívül a gazdasági előny mértéke az adott terület szerint eltérő.

105. A gudzsaráti kormány tőkebefektetés-öszönző (CIIS) rendszere ezért kiegyenlíthető.

e) A támogatás összegének kiszámítása

106. A kérelmező azt állította, hogy a CIIS keretében az egyik üzeme már nem jogosult kedvezményekre. A vizsgálat megerősítette ezt az állítást. Egy másik üzem esetében a vállalat jogosultsága a jelenlegi vizsgálat ideje alatt járt le. A támogatás összegének kiszámításakor ezért az említett üzemek vonatkozásában kapott kedvezményeket nem vették figyelembe.

107. A támogatás összegét az eladások összege és a felülvizsgálati időszak alatt szokásos esetben esedékes és az e rendszer keretében meg nem fizetett forgalmi adó alapján számították ki. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget (számláló) megfelelően kivetítették a felülvizsgálati időszak alatti összes eladásra (nevező), mert a támogatás nem exportkontingens és nem a legyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek szerint került folyósításra. A vállalat által szerzett támogatás mértéke 0,31 % volt.

108. A kiegyenlíthető támogatások összege

109. A kérelmező esetében az alaprendelet rendelkezései szerint megállapított kiegyenlíthető támogatás teljes összege értékarányosan kifejezve 10,73 %. E támogatási összeg meghaladja az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésében említett de minimis küszöbértéket.

110. Ezért úgy tekinthető, hogy az alaprendelet 18. cikke értelmében a felülvizsgálati időszak alatt a támogatás folytatódott.

111. A megváltozott körülmények tartós jellege a támogatások tekintetében

112. Az alaprendelet 19. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy a támogatással kapcsolatos körülmények lényegesen megváltoztak-e a felülvizsgálati időszakban.

113. Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a Reliance továbbra is élvezte az indiai kormány által nyújtott kiegyenlíthető támogatás kedvezményeit. Emellett az e felülvizsgálat során megállapított támogatási kulcs nem éri el az eredeti vizsgálat során meghatározott mértéket. Nincsen bizonyíték a rendszerek közeljövőben történő esetleges megszüntetésére, illetve új rendszerek bevezetésére.

114. Mivel bizonyítást nyert, hogy a vállalat a korábbiaknál kisebb összegű támogatásban részesült, és hogy valószínűleg továbbra is a legutóbbi felülvizsgálatban meghatározott összegnél kevesebb támogatást kap, arra a következtetésre jutottak, hogy a hatályban levő intézkedés további alkalmazása túlzott a kárt okozó kiegyenlíthető támogatás ellensúlyozásához, ezért – az új megállapításokat figyelembe véve – az intézkedés szintjét módosítani kell.

115. KIEGYENLÍTŐ INTÉZKEDÉSEK ÉS DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK

116. Kiegyenlítő intézkedések

117. Az alaprendelet 19. cikkének rendelkezései és a jelenlegi részleges időközi felülvizsgálatnak a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben szereplő indokai alapján megállapítást nyert, hogy a kérelmező tekintetében a támogatási különbözet 13,8 %-ról 10,7 %-ra csökkent, ezért az említett exportáló gyártóra az 1286/2008/EK tanácsi rendelettel kivetett kiegyenlítő vám mértékét ennek megfelelően módosítani kell.

118. A módosított kiegyenlítő vámtételt a jelenlegi felülvizsgálat során megállapított új támogatási arány szintjén kell meghatározni, mivel az eredeti támogatásellenes vizsgálatban kiszámított kárkülönbözetek magasabbak maradnak.

119. Annak elkerülésére, hogy a PET árainak a nyersolajárak változásai miatti ingadozásai magasabb vámok beszedését vonják maguk után, az eredeti vizsgálatban a hatályban lévő intézkedéseket mértékvám formájában állapították meg. Ugyanebből az okból ezt a megközelítést kell alkalmazni a jelen felülvizsgálatban is. A mértékvám felülvizsgált összege ezért 90,4 EUR/tonna.

120. Dömpingellenes intézkedések

121. A kiegyenlítő vámtétel módosítása befolyásolja a Reliance által gyártott PET behozatalára a 192/2007/EK rendelet által kivetett végleges dömpingellenes vámot.

122. A dömpingellenes vámot minden korábbi vizsgálatban kiigazították annak elkerülése érdekében, hogy az exporttámogatásokból származó kedvezmények hatásait kétszeresen vegyék számításba. E tekintetben a dömpingellenes alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése és a támogatásellenes alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy „semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömpingárak és exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezeléséhez”. A korábbi vizsgálatokban és ebben a részleges időközi felülvizsgálatban megállapítást nyert, hogy a kiegyenlíthetőnek ítélt, vizsgált támogatási rendszerek némelyike a támogatásellenes alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében exporttámogatást jelent. Más támogatási rendszerek és különösen a gudzsaráti kormány CIIS-rendszere tekintetében nem álltak rendelkezésre olyan bizonyítékok és érvek, amelyek alapján meg lehetett volna állapítani, hogy az ugyanazon importált termékre egyszerre kivetett dömpingellenes és kiegyenlítő vámok esetében ugyanazokat a támogatásokat kétszer is ellensúlyozzák-e, és ha igen, milyen mértékben. Pontosabban, nem volt bizonyíték arra, hogy a CIIS más módon csökkentette a termék exportárát, mint a belföldön értékesített termékek árát. A CIIS tehát azonos módon és azonos mértékben befolyásolja a gyártó hazai piacon, illetve az exportpiacokon értékesített termékeinek az árait.

123. Ezért az ilyen támogatások csak a kérelmező exportárára voltak hatással, és így a dömpingkülönbözet megnőtt. Más szóval az eredeti dömpingellenes vizsgálatban megállapított végleges dömpingkülönbözet részben az exporttámogatások meglétének volt tulajdonítható.

124. Következésképp a kérelmező esetében megállapított végleges dömpingellenes vámtételeket ki kell igazítani annak érdekében, hogy a jelenlegi részleges időközi felülvizsgálatban figyelembe lehessen venni a felülvizsgálati időszak során az exporttámogatásokból kapott kedvezmények felülvizsgált szintjét, hogy az tükrözze az exporttámogatások hatását semlegesítő kiigazított végleges kiegyenlítő vám kivetése után fennmaradó tényleges dömpingkülönbözetet.

125. Más szóval az új támogatási szinteket figyelembe kell venni a korábban megállapított dömpingkülönbözetek kiigazításához.

126. A Reliance tekintetében a dömpingellenes vámtételt tehát 132,6 EUR/tonnában kell megállapítani.

127. A Bizottság tájékoztatta a kérelmezőt és a többi érdekelt felet azokról a tényekről és szempontokról, amelyek alapján az a javaslat született, hogy a vizsgálatot befejezik.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 193/2007/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésében szereplő táblázatban a Reliance Industries Ltd-re vonatkozó rész helyébe a következő lép:

Ország | Vállalat | Kiegyenlítő vám (EUR/tonna) | TARIC-kiegészítő kód |

India | Reliance Industries Ltd | 90,4 | A181 |

2. cikk

A 192/2007/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésében szereplő táblázatban a Reliance Industries Ltd-re vonatkozó rész helyébe a következő lép:

Ország | Vállalat | Dömpingellenes vám (EUR/tonna) | TARIC-kiegészítő kód |

India | Reliance Industries Ltd | 132.6 | A181 |

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

[1] HL L 188., 2009.7.18., 93. o.

[2] HL L 301., 2000.11.30., 1. o.

[3] HL L 59., 2007.2.27. 34. o.

[4] HL L 340., 2008.12.19., 1. o.

[5] HL L 301., 2000.11.30., 21. o.

[6] HL L 59., 2007.2.27., 1. o.

[7] HL L 301., 2000.11.30., 88. o.

[8] HL C 151., 2010.6.10., 17. o.

[9] HL L 343., 2009.12.22., 51. o.

[10] HL C 151., 2010.6.10., 15. o.