INDOKLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezése (KPSZ), a közös halászati politika (KHP) egyik tartóoszlopa, 1970 óta működik. Jelenlegi jogalapja az 1999-ben elfogadott 104/2000/EK rendelet. A KHP reformja kiváló alkalom a halászati és akvakultúra-termékekre irányuló közös piacszervezés célkitűzéseinek és eszközeinek áttekintésére és esetleges módosítására.

A meglévő problémák és a reform célkitűzései

A Bizottság 2008 óta kiterjedt értékeléseket és konzultációkat folytat a jelenlegi jogi keretfeltételek hatékonyságának felmérésére, az EU-piac elmúlt évtizedbeli folyamatainak és irányainak meghatározására és elemzésére, valamint az érdekelt felek véleményének meghallgatására.

Az elemzések alapján öt problémát sikerült meghatározni; ezek rövid ismertetése következik az alábbiakban.

Az EU közös piacszervezése nem járult hozzá megfelelő mértékben a fenntartható termeléshez: míg az EU sok halászati erőforrását nem fenntartható módon aknázzák ki, napjainkig a fenntartható módszerek jutalmazására csak korlátozott mértékben álltak rendelkezésre piaci prémiumok, illetve a nem fenntartható vagy potenciálisan nem fenntartható módszerek büntetésére piaci szankciók. A jelenlegi szakpolitika nem biztosított kellő mértékű, megfelelő politikai jelzéseket.

Az uniós termelés piaci pozíciója romlott: az uniós termelők termelési lehetőségei korlátozottak vagy csökkentek (halászat és akvakultúra). További gond, hogy a termelés a fajok, a kirakodási és értékesítési helyek nagy száma miatt erősen széttagolt, a kereslet ezzel szemben erősen koncentrált. Az uniós termelés ezenkívül nem eléggé versenyképes az egyre inkább globalizálódó piacon.

Nem sikerült előre jelezni, illetve kezelni a piaci ingadozásokat: a halászatot – az élelmiszeripar többi ágazatához képest nagyobb mértékben – jellemzi a termelési feltételek és hozzáférés bizonytalansága. Egyrészt az uniós ellátás nem tudja biztosítani a keresleti oldal által megkövetelt mennyiségi és minőségi kiszámíthatóságot, másrészt az uniós termelők is csak alig veszik figyelembe termelési terveikben a piaci keresletet. Ennek következtében rendkívül nagy az első eladási árak ingadozása.

Piaci potenciálunk kiaknázatlan: a fogyasztás uniós szintű növekedése jól érzékelhető nyilvánvaló lehetőségeket jelent az EU termelői számára. Az értékesítési láncban azonban nagyok az információs és tranzakciós költségek. Az információhiány a fogyasztók számára azt jelenti, hogy nem tudnak megalapozott és felelősségteljes döntéseket hozni.

A közös piacszervezés megvalósítását megnehezíti a nehezen átlátható, túl bonyolult keretrendszer.

Ezek alapján a közös piacszervezés reformjára vonatkozó javaslat középpontjában az alábbi célkitűzések állnak:

A piaci ösztönzők korszerűsítése a fenntartható termelési módszerek támogatására: az EU termelői szervezetekbe tömörült halászati és akvakultúra-termelői állnak a termelés, a mindennapos erőforrás-gazdálkodás és a piaci problémák frontvonalában. A termelési tevékenységek fenntarthatóvá tétele érdekében ezért a KHP reformjához kapcsolódó célkitűzésekkel összhangban felül kell vizsgálni szerepüket, felelősségüket és meghatalmazásukat. Az ellátási lánc felsőbb szintjein tevékenységet folytató más ágazati szereplőknél is el kell érni, hogy felelősségteljesek és elkötelezettek legyenek erőforrásaik fenntarthatósága iránt.

Az uniós termelés piaci pozíciójának javítása: a piac hiányosságainak, a nagy információs és tranzakciós költségek, valamint a szervezeti kérdések megoldásához a termelési tevékenységekre (a kínálat egyesítése, a forgalmazás javítása az első eladásnál), az uniós versenyképesség fokozására (minőség, innováció és hozzáadott érték), a termelők tárgyalási helyzetének javítására kell koncentrálni, valamint az Unióban forgalmazott valamennyi termék számára egyenlő feltételeket kell biztosítani.

A termelői stratégiáknak jobban kell tükrözniük az uniós termelés, illetve az uniós piac szerkezeti változásai és rövid távú ingadozásai közötti összefüggés javítását. Ez előmozdítja piaci ismeretek fejlesztését, valamint a keresleti oldal és a versengő kínálatok elemzését. A piaci forgalmazási láncok jobb áttekinthetőségének elő kell segítenie a kínálat kereslethez való igazítását és a szakpolitikai döntéshozatal fejlesztését. Az első eladási árak ingadozása egyrészt azoknak a feltételeknek a javításával csökkenthető, amelyek mellett a termelői szervezetek piacra tudják vinni termékeiket, másrészt annak biztosításával, hogy a termelés tervezett legyen, továbbá minőség, mennyiség és kiszerelés tekintetében is igazodjon a kereslethez.

Az EU-termékek piaci lehetőségeinek javítása: a halászati és akvakultúra-termékek belső piacának működése elsősorban a tájékoztatás hiányosságai miatt nem tökéletes. Nagyobb mértékű differenciálással és értékesítéssel jobban ki lehetne használni az uniós termelés komparatív előnyeit (frissesség, helyi származás, változatosság stb.). Ezenkívül az európai fogyasztóknak joguk van a pontosabb és megbízhatóbb tájékoztatásra, ami növeli a halászati és akvakultúra-termékek iránti bizalmat.

A jobb tengergazdálkodás támogatása, az igazgatási teher csökkentése és a jogi keretrendszer egyszerűsítése: szükség van a jelenlegi rendelkezések és eszközök felülvizsgálatára, egyszerűsítésére és egyértelműbbé tételére. A közös piacszervezést a KHP reformja keretében bevezetett új pénzalapon keresztül kell támogatni.

Kölcsönhatások a KHP reformja kapcsán

A közös halászati politika reformjának fő célkitűzése a halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás elősegítése az ágazat életképessé tételével. Az ágazatban egyúttal egyre nagyobb szerepet kap az önirányítás. A KHP-ra vonatkozó hatáselemzés következtetése az volt, hogy figyelembe véve a KHP új célkitűzéseit és eszközeit, a közös piacszervezés mélyreható reformjára van szükség: a piacorientált eszközöknek – közvetve vagy közvetlenül – hozzá kell járulniuk a KHP fő célkitűzéseinek eléréséhez.

A túlhalászás és a nem fenntartható módszerek problémáinak kezeléséhez, illetve a kizárólag mennyiségi szemléletű termelési stratégiák meghaladásához az új közös piacszervezésnek támogatnia kell az alábbiakat:

a termelői szervezetek felhatalmazása és részvételük a hozzáférési jogok kezelésében, valamint a termelési és értékesítési tevékenységek irányításában;

a termelők tárgyalási pozíciójának erősítését (halászat és akvakultúra), a piaci válságok előrejelzését, megelőzését és kezelését, valamint a piaci átláthatóságát és hatékonyságát szolgáló piaci intézkedések;

a fenntartható módszerekre ösztönző eszközök és prémiumok, a fenntartható termelést, a beszerzést és fogyasztást szolgáló partnerségek, tanúsítás (ökocímkék), ösztönzés és fogyasztói tájékoztatás;

a visszadobás gyakorlatára vonatkozó további piaci intézkedések.

Meglévő uniós rendelkezések a javaslat által érintett területen

A jelenleg hatályos jogszabály a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 104/2000/EK tanácsi rendelet. E javaslat célja a hivatkozott rendelet felváltása.

2.           KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL; HATÁSVIZSGÁLAT

2008 óta különböző szinten folynak konzultációk az érdekeltekkel:

Internetes nyilvános konzultáció a piaci és kereskedelmi problémákról 2009. április 9. és 2009. december 31. között a KHP reformjára vonatkozó zöld könyv kapcsán (COM(2009)163 végleges). A zöld könyvre válaszul beküldött 400 észrevétel és vélemény majdnem mindegyike a közös piacszervezés reformjával kapcsolatos ügyeket érintette. Ennek összefoglalása megtalálható a bizottsági szolgálatok „A közös halászati politika reformjáról folytatott konzultáció szintézise” című munkadokumentumának 3.4. fejezetében (SEC(2010) 428 végleges, 2010. április).

Széles körű konzultáció az ágazattal (termelők, importőrök, feldolgozók, kiskereskedők) és nem kormányzati szervezetekkel (fejlesztéssel és környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek, fogyasztói szervezetek) a KHP alapján működő konzultatív testületeken és más tematikus szemináriumokon belül. Kiterjedt párbeszéd folyt a tagállamokkal, ezen belül kétoldalú tárgyalásokra került sor az ágazat nemzeti képviselőivel, a nemzeti és regionális igazgatásokkal és az illetékes irányítóbizottsággal. Az Európai Parlament, különösen annak Halászati Bizottsága bekapcsolódott ezekbe a konzultációkba, és részt vett az eseményekben.

Hatásvizsgálatok

A Bizottságon belül egy szolgálatközi irányítócsoport jött létre, amely információkat biztosított a hatásvizsgálati folyamathoz. Először elemezték a halászati és akvakultúra-termékek jelenlegi szakpolitikai keretrendszerét és uniós piacát, majd megfogalmazták a megreformált közös piacszervezés előzetes céljait. A célkitűzések alapján a reformmal kapcsolatos különböző szakpolitikai választási lehetőségeket kellett mérlegelni:

A halászati és akvakultúra-termékek jelenlegi közös piacszervezésének folytatása. Ez az árstabilitást biztosító piaci intervenciókra való összpontosítást jelenti.

A halászati és akvakultúra-termékek jelenlegi közös piacszervezésének felülvizsgálata az intervenciós mechanizmusok egyetlen, az emberi fogyasztásra szánt halászati termékek tárolására igénybe vehető támogatásra való szűkítésével, valamint a többi eszköz egyszerűbbé, alkalmasabbá és rugalmasabbá tételével (forgalmazási előírások és fogyasztói információk).

A halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezésének fejlesztése azáltal, hogy a termelői és ágazatközi szervezetek számára új célokat jelölnek ki, valamint pénzügyi támogatást kapnak a fenntartható termelési és értékesítési tervek kidolgozásához és megvalósításához. Bővül a kötelező fogyasztói tájékoztatás tartalma és hatálya. Az önkéntes címkézés pontossága és ellenőrzése is mérlegelés tárgyát képezte.

A halászati és akvakultúra-termékek jelenlegi közös piacszervezésének liberalizációja. Ez a lehetőség megszünteti a halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó összes pénzügyi támogatást (intervenció és kollektív lépések támogatása) és külön jogi eszközt.

Az értékelés szerint a status quo fenntartása részben nem elég hatékony és túl bonyolult ahhoz, hogy elérje jelenlegi célkitűzéseit. A jelenlegi közös piacszervezés, elfogadása után 12 évvel tehát már alkalmatlannak tűnik arra, hogy megoldja az uniós piac problémáit. Hatékonysága csak romlani fog, és valószínűleg összeegyeztethetetlen lesz a megreformált KHP célkitűzéseivel.

A jelenlegi közös piacszervezés fő hiányosságainak kiküszöbölésére vonatkozó kiigazítási és egyszerűsítési javaslatok javítanák a rendszer működését. A KHP-reform fő céljainak megvalósítása szempontjából azonban ez a lehetőség csak korlátozott eredményekkel járna.

Az EU közös piacszervezésének megszüntetése mindazonáltal nem oldaná meg teljesen a felsorolt fő problémákat, vagyis az EU kínálati oldalának összetettségét és széttagoltságát, valamint a félrevezető és nem egyértelmű fogyasztói tájékoztatás kockázatát, még akkor sem, ha a fenntarthatóságot elősegítő piaci folyamatok és ösztönző eszközök időközben megszilárdultak.

A Bizottság ezért a közös piacszervezés olyan irányú továbbfejlesztését támogatja, amely előmozdítja a halászati és akvakultúra-ágazat fenntartható módszerekre való átállását. A szervezésben és forgalmazásban sokat lehet tenni a kínálat kiszámíthatóságának javításáért és a tranzakciós költségek csökkentéséért. Ez a lehetőség a fő érdekelteknek a fenntartható módszerekben játszott szerepére helyezi a hangsúlyt. A közös piacszervezésnek olyan feltételrendszerben kell támogatnia a halászati és akvakultúra-termékek hozzáadott értékének növelését, amelyben csökken a flottával kapcsolatos pénzügyi támogatások szerepe (különösen a leselejtezés és az átmeneti kivonás intézkedései), viszont előtérbe kerül az intelligens, „zöld”, innovatív és piacorientált megoldások alkalmazása az ágazatban.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 43. cikkének (2) bekezdése.

A szubszidiaritás elve

A javaslat megosztott hatásköröket érint, ezért a szubszidiaritás elve érvényesül.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:

A KHP közös politika, ennélfogva az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott rendelettel kell végrehajtani. Az alapvető cél, vagyis a hosszú távon fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket megteremtő és az élelmiszer-ellátáshoz hozzájáruló halászati és akvakultúra-ágazat megvalósítása érdekében szükséges és helyénvaló szabályokat megállapítani a tengeri biológiai erőforrások védelmére és kiaknázására. Ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

2011/0194 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 42. cikkére és 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[1],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[2],

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően,

mivel:

(1) A közös halászati politika hatálya kiterjed a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacait érintő intézkedésekre. A halászati és akvakultúra-termékek piacainak közös szervezése (a továbbiakban: közös piacszervezés) a közös halászati politika (KHP) szerves része, és támogatnia kell annak célkitűzéseit. Mivel a KHP felülvizsgálata folyamatban van, a közös piacszervezést ennek megfelelően kell kiigazítani.

(2) A halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1999. december 17-i 104/2000/EK tanácsi rendeletet[3] felül kell vizsgálni, figyelembe véve a jelenleg hatályos rendelkezések végrehajtásában tapasztalt hiányosságokat, az Unió és a világ piacain tapasztalt folyamatokat, valamint a halászati és akvakultúra-tevékenységek fejlődését.

(3) A közös piacszervezés rendelkezéseit az Unió nemzetközi kötelezettségeit, elsősorban a Kereskedelmi Világszervezet rendelkezéseit betartva kell megvalósítani.

(4) A közös piacszervezésnek segítenie kell a KHP célkitűzéseinek elérését.

(5) Mivel e célokat a tagállamok a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös természetéből adódóan nem tudják kielégítően megvalósítani, és e célok a további közös fellépés szükségességénél fogva uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban e rendelet nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(6) Fontos, hogy a közös piacszervezés irányítása a közös halászati politika megfelelő irányítására vonatkozó elvekre épüljön.

(7) A termelői szervezetek kulcsszerepet játszanak a KHP és a közös piacszervezés megfelelő alkalmazásában. Ezért meg kell erősíteni célkitűzéseiket azért, hogy tagjaik fenntartható módon végezzék a halászati és akvakultúra-tevékenységeket, javítsák termékeik piaci forgalmazását és gyűjtsék az akvakultúrára vonatkozó gazdasági információkat. E célok megvalósítása során a termelői szervezeteknek figyelembe kell venniük, hogy az Unión belül igen változatos feltételek között működik a halászati és akvakultúra-ágazat, különösen a kisüzemi halászat.

(8) A különböző kategóriák gazdasági szereplőit egyesítő ágazatközi szervezetek segíthetnek az értékláncon belüli forgalmazási tevékenységek összehangolásában és az egész ágazatot érintő intézkedések kidolgozásában.

(9) Helyénvaló meghatározni a termelői és ágazatközi szervezetek tagállamok általi elismerésének, az általuk elfogadott szabályok kiterjesztésének és a kiterjesztésből adódó költségek megosztásának közös feltételeit. A szabálykiterjesztési eljárást a Bizottságnak jóvá kell hagynia.

(10) Annak érdekében, hogy a termelői szervezetek a fenntartható halászati és akvakultúra-tevékenységek bevezetésére ösztönözhessék tagjaikat, a célkitűzéseik eléréséhez szükséges intézkedéseket is tartalmazó termelési és értékesítési tervet kell kidolgozniuk, és azt be kell nyújtaniuk az adott tagállam illetékes hatóságának.

(11) A halászati tevékenységek kiszámíthatatlansága miatt célszerű létrehozni az emberi fogyasztásra szánt halászati termékek tárolására szolgáló mechanizmust, amely javíthatja a piac stabilitását és növelheti a termékekkel elérhető nyereséget, elsősorban hozzáadott érték létrehozása révén. E mechanizmusnak az egységes piac megvalósítása érdekében hozzá kell járulnia az uniós helyi piacok stabilizálásához és konvergenciájához.

(12) A termelői szervezetek létrehozhatnak egy közös alapot a termelési és értékesítési tervek, valamint a tárolási mechanizmus finanszírozására.

(13) Az árak Unión belüli változatosságának figyelembevétele érdekében minden egyes termelői szervezetnek jogot kell biztosítani arra, hogy javaslatot tegyen a tárolási mechanizmust aktiváló intervenciós árra vonatkozóan. Ez az intervenciós ár nem vezethet a minimumárak versenykorlátozó rögzítéséhez.

(14) Mivel a halállomány közös erőforrás, fenntartható és hatékony felhasználása bizonyos esetekben jobban megvalósítható olyan szervezetek által, amelyek tagjai különböző tagállamokból tevődnek össze. Ezért lehetővé kell tenni transznacionális termelői szervezetek, valamint a termelői szervezetek transznacionális társulásainak létrehozását is, amelyekre szintén az e rendelet által megállapított versenyszabályok vonatkoznak.

(15) A közös forgalmazási előírások alkalmazásának lehetővé kell tennie a piac fenntartható termékekkel való ellátását, a halászati és akvakultúra-termékek belső piaca által nyújtott lehetőségek teljes körű kiaknázását, valamint a tisztességes versenyre épülő kereskedelem elősegítését, ami elősegíti a termelés jövedelmezőségének növelését.

(16) A halászati és akvakultúra-termékek folyamatosan bővülő választéka miatt a fogyasztóknak feltétlenül meg kell adni a termékek fő jellemzőire vonatkozó alapvető tájékoztatás egy bizonyos kötelező minimumát. A termékdifferenciálás érdekében figyelembe kell venni az önkéntes alapon nyújtható további tájékoztatás lehetőségét is.

(17) A Szerződés 101. cikkében említett, a megállapodásokra, döntésekre és magatartásokra vonatkozó versenyszabályoknak vonatkozniuk kell a halászati és akvakultúra-termékek termelésére és forgalmazására is, amennyiben alkalmazásuk nem akadályozza a közös piacszervezés működését vagy nem veszélyezteti a Szerződés 39. cikkében ismertetett célok elérését.

(18) A halászati és akvakultúra-termékek sajátosságainak – többek között az ágazati szegmentációnak, és annak a ténynek, hogy a hal közös erőforrás, valamint a jelentős mennyiségű behozatalnak – a figyelembe vételével célszerű meghatározni a halászati és akvakultúra-termékek előállítására és értékesítésére vonatkozó versenyszabályokat. Az egyszerűsítés érdekében az egyes versenyszabályok mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére történő alkalmazásáról szóló 1184/2006/EK rendelet[4] vonatkozó rendelkezéseit célszerű belefoglalni e rendeletbe. Az 1184/2006/EK rendeletet ezért a továbbiakban nem indokolt alkalmazni a halászati és akvakultúra-termékekre.

(19) Javítani kell a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacaira vonatkozó gazdasági információk színvonalát.

(20) A termelői szervezetek elismerésére vonatkozó feltételek és követelmények kiegészítése és módosítása, a termelési és forgalmazási tervek kiegészítése és módosítása, a közös forgalmazási előírások meghatározása és módosítása, a kötelező információk kiegészítése és módosítása, valamint a fogyasztók számára önkéntesen biztosítható információkra vonatkozó minimumkritériumok meghatározása érdekében a 24., a 33., a 41. és a 46. cikk tekintetében a jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke szerinti elfogadására vonatkozó hatáskört a Bizottságra kell átruházni.

(21) Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkálatok során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten. Amikor a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat készít elő és szövegez, biztosítania kell a vonatkozó dokumentumok egyidejű, megfelelő időben és módon történő továbbítását az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(22) Annak érdekében, hogy e rendelet 25., 31., 34. és 37. cikkének végrehajtása egységes feltételek mellett történjék, indokolt végrehajtási hatásköröket ruházni a Bizottságra. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(23) A 104/2000/EK tanácsi rendeletet hatályon kívül kell helyezni, a 9., 10., 11., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 34., 35., 36., 37., 38. és a 39. cikkét azonban az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló rendelet hatályba lépéséig továbbra is alkalmazni kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELET:

I. fejezet Általános rendelkezések

1. cikk Tárgy

(1) Létrejön a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezése (a továbbiakban: közös piacszervezés).

(2) A közös piacszervezés a következő eszközöket foglalja magában:

a)      szakmai szervezetek;

b)      forgalmazási előírások;

c)      a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó szabályok;

d)      versenyszabályok;

e)      a piacra vonatkozó ismeretek gyűjtésével kapcsolatos szabályok.

2. cikk Hatály

A közös piacszervezés az e rendelet I. mellékletében felsorolt és az Unióban forgalmazott halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozik.

3. cikk Célkitűzések

A közös piacszervezés hozzájárul a közös halászati politikáról szóló rendelet 2. és 3. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósításához.

4. cikk Alapelvek

A közös piacszervezés a közös halászati politikáról szóló rendelet 4. cikkében meghatározott, a megfelelő irányításra vonatkozó elvekre épül.

5. cikk Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a közös halászati politikáról szóló rendelet 3. cikkében szereplő fogalom-meghatározások érvényesek. A következő fogalommeghatározások szintén alkalmazandók:

a)      „halászati termékek”: bármilyen halászati tevékenységből származó vízi élőlények vagy a belőlük származó termékek az I. mellékletben felsoroltak szerint;

b)      „akvakultúra-termékek”: bármilyen akvakultúra-tevékenység eredményeként kifejlődő, életciklusuk bármely szakaszában lévő akvakultúra-élőlények vagy a belőlük származó termékek az I. mellékletben felsoroltak szerint;

c)      „termelő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki termelési eszközök igénybevételével halászati vagy akvakultúra-termékeket gyárt forgalomba hozatali céllal;

d)      „halászati vagy akvakultúra-ágazat”: az a gazdasági ágazat, amely magában foglalja a halászati és akvakultúra-termékek termelésével, feldolgozásával és értékesítésével kapcsolatos összes tevékenységet;

e)      „piaci rendelkezésre bocsátás”: az uniós piacon valamely halászati vagy akvakultúra-termék gazdasági tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, akár ingyenesen, akár fizetség ellenében;

f)       „forgalomba hozatal”: halászati vagy akvakultúra-termék első alkalommal történő hozzáférhetővé tétele az uniós piacon.

II. fejezet Szakmai szervezetek

I. Szakasz Létesítés, célkitűzések és intézkedések

6. cikk A halászati termelői szervezetek létesítése

A halászati termelői szervezetek egy vagy több tagállamban a termelők saját kezdeményezésére létesíthetők, és elismerésük a II. szakasznak megfelelően történik.

7. cikk A halászati termelői szervezetek célkitűzései

A halászati termelői szervezetek az alábbi célkitűzéseket követik:

a)      életképes halászati tevékenység folytatásának ösztönzése a tagok által, teljes összhangban a közös halászati politikáról szóló rendelet védelmi politikájával és a környezetvédelmi jogszabályokkal;

b)      kereskedelmi állományokból származó nem kívánt fogások kezelése;

c)      a feltételek javítása a tagok halászati termékeinek forgalomba hozatalához;

d)      a piacok stabilizálása;

e)      a termelők nyereségességének javítása.

8. cikk A halászati termelői szervezetek által megvalósítható intézkedések

A halászati termelői szervezetek az alábbi intézkedéseket alkalmazhatják a 7. cikkben meghatározott célok elérésére:

a)      tagjaik halászati tevékenységének tervezése;

b)      a kereskedelmi állományok nem kívánt fogásainak lehető legjobb hasznosítása az alábbi módokon:

–        a kirakodott, de a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek nem megfelelő termékek emberi fogyasztástól eltérő módon való hasznosítása;

–        a kirakodott és a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek megfelelő termékek forgalomba hozatala;

–        a kirakodott termékek humanitárius vagy jótékonysági célokra történő ingyenes elosztása.

c)      a termelés piaci igényekhez való hozzáigazítása;

d)      a kínálat szervezése és a tagok termékeinek forgalmazása;

e)      a halászati termékek átmeneti tárolásának a 35. és 36. cikkel összhangban történő irányítása;

f)       a tagok tevékenységének az adott termelői szervezet által megállapított szabályok követése tekintetében történő ellenőrzése, valamint a szabálykövetést biztosító intézkedések meghozatala;

9. cikk Az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek létesítése

Az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek egy vagy több tagállamban a termelők saját kezdeményezésére jöhetnek létre, és elismerésük a II. szakasznak megfelelően történik.

10. cikk Az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek célkitűzései

Az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek az alábbi célkitűzéseket követik:

a)      a tagok fenntartható akvakultúra-tevékenységének megvalósítása fejlődési lehetőségeik biztosítása révén;

b)      hozzájárulás az élelmiszer-ellátáshoz, valamint a tengerparti és vidéki területeken a foglalkoztatáshoz;

c)      annak ellenőrzése, hogy a tagok tevékenysége összhangban van-e a közös halászati politikáról szóló rendelet 51. cikkében említett nemzeti stratégiai tervekkel;

d)      a feltételek javítása a tagok akvakultúra-termékeinek forgalomba hozatalához;

e)      a termelők nyereségességének javítása.

11. cikk Az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek által megvalósítható intézkedések

Az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek az alábbi intézkedéseket alkalmazhatják a 10. cikkben említett célkitűzések elérésére:

a)      a felelősségteljes és fenntartható akvakultúra előmozdítása, elsősorban a környezetvédelem, az állategészség és állatjóllét szempontjaiból;

b)      a termelés piaci igényekhez való hozzáigazítása;

c)      a kínálat szervezése és a tagok termékeinek forgalmazása;

d)      a tagok tevékenységének az adott termelői szervezet által megállapított szabályok követése tekintetében történő ellenőrzése, valamint a szabálykövetést biztosító intézkedések meghozatala;

e)      információk gyűjtése a forgalomba hozott termékekről, ezen belül az első eladásokra vonatkozó gazdasági információkról, valamint a termelési előrejelzésekről.

12. cikk A termelői szervezetek társulásainak létesítése

(1) A halászati vagy az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek társulásai csoportként egy vagy több tagállamban elismert termelői szervezetek saját kezdeményezésére létesíthetők.

(2) Eltérő rendelkezés hiányában az e rendelet termelői szervezetekre vonatkozó rendelkezései a termelői szervezetek társulásaira is alkalmazandók.

13. cikk A termelői szervezetek társulásainak célkitűzései

A halászati vagy az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek társulásai az alábbi célkitűzéseket követik:

a)      a tag termelői szervezetek 7. és 10. cikkben meghatározott céljai közül bármelyeknek a hatékonyabb megvalósítása;

b)      a tagsággal rendelkező termelői szervezetek közös érdekeit szolgáló tevékenységek összehangolása és fejlesztése.

14. cikk Az ágazatközi szervezetek létesítése

Ágazatközi szervezetek csoportként egy vagy több tagállamban a halászati és akvakultúra-termékeket előállító gazdasági szereplők saját kezdeményezésére létesíthetők, és elismerésük a II. szakasznak megfelelően történik.

15. cikk Az ágazatközi szervezetek célkitűzései

Az ágazatközi szervezetek az alábbi célkitűzéseket követik:

a)      az uniós halászati és akvakultúra-termékek piaci rendelkezésre bocsátására vonatkozó feltételeinek javítása;

b)      az uniós halászati és akvakultúra-termékek forgalomba hozatalának és piaci rendelkezésre bocsátásának fokozottabb összehangolása;

16. cikk Az ágazatközi szervezetek által megvalósítható intézkedések

Az ágazatközi szervezetek az alábbi intézkedéseket alkalmazhatják a 15. cikkben említett célkitűzések elérésére:

a)      az uniós joggal összhangban álló szerződésminták készítése,

b)      az uniós halászati és akvakultúra-termékek megkülönböztetésmentes módon történő népszerűsítése a tanúsításban rejlő lehetőségek kihasználásával, elsősorban az eredetmegjelölések, a minőségi tanúsítványok, a földrajzi megjelölések és a fenntarthatósági eredmények formájában;

c)      a halászati és akvakultúra-termékek termelése és forgalmazása vonatkozásában az uniós jogban vagy a nemzeti jogrendszerben meghatározottaknál szigorúbb szabályok meghatározása.

d)      a termelés és a piac színvonalának, ismeretének és átláthatóságának fokozása,

e)      kutatási és piaci tanulmányok készítése, valamint eljárások – többek között informatikai és hírközlési technológiák – kidolgozása a piac működésének optimalizálására;

f)       a mennyiség, minőség és ár tekintetében a piaci követelményeknek és a fogyasztói igényeknek megfelelő, fenntartható kínálat biztosításához szükséges információk biztosítása és kutatások végzése;

g)      a tagok tevékenységének az adott termelői szervezet által megállapított szabályok követése tekintetében történő ellenőrzése, valamint a szabálykövetést biztosító intézkedések meghozatala.

II. Szakasz Elismerés

17. cikk A termelői szervezetek elismerése

A tagállamok halászati vagy akvakultúra-ágazati termelői szervezetként ismerhetnek el minden olyan halászati vagy akvakultúra-ágazati termelői csoportot, amely az elismerést kérelmezi és teljesíti az alábbi feltételeket:

a)      a saját területén vagy annak egy részén gazdasági értelemben kellő mértékben aktív, elsősorban tagjainak száma és értékesíthető termékeinek mennyisége alapján;

b)      valamely tagállam nemzeti jogszabályai értelmében jogi személy, az adott ország területén letelepedett és ott található hivatalos székhelye;

c)      képes a 7. és 10. cikk szerinti célkitűzések megvalósítására;

d)      betartja a VI. fejezetben meghatározott versenyszabályokat;

e)      egy adott piacon csak akkor kerülhet gazdasági erőfölénybe, ha az a Szerződés 39. cikkében megfogalmazott célkitűzések eléréséhez szükséges.

18. cikk Az ágazatközi szervezetek elismerése

A tagállamok az uniós, különösen a versenyjogi szabályok figyelembevételével ágazatközi szervezetként ismerhetnek el a területükön letelepedett minden olyan csoportot, amely az elismerést kérelmezi és teljesíti az alábbi feltételeket:

a)      adott területen vagy területeken az alábbi tevékenységek közül legalább kettőben jelentős részt vállal: halászati és akvakultúra-termékek vagy az azok feldolgozásával készült termékek előállítása, forgalmazása és feldolgozása;

b)      halászati és akvakultúra-termékek vagy az azok feldolgozásával készült termékek előállításához, feldolgozásához vagy értékesítéséhez kapcsolódó tevékenységben a csoport maga nem vesz részt;

c)      a csoport egy tagállam nemzeti jogszabályai értelmében jogi személy, valamint annak a tagállamnak a területén letelepedett és hivatalos székhellyel rendelkezik;

d)      képes végrehajtani a 15. cikk szerinti célkitűzéseket;

e)      figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit;

f)       nem akadályozza a közös piacszervezés megfelelő működését.

19. cikk Az elismerés tagállamok általi ellenőrzése és visszavonása

A tagállamok rendszeresen ellenőrzik, hogy a termelői és ágazatközi szervezetek teljesítik-e a 17. és 18. cikkben meghatározott feltételeket, és indokolt esetben visszavonják e szervezetek elismerését.

20. cikk Transznacionális termelői szervezetek, a termelői szervezetek transznacionális társulásai és transznacionális ágazatközi szervezetek

Azok a tagállamok, amelyek polgárai más tagállam területén létrehozott termelői szervezet vagy ágazatközi szervezet tagjai, illetve amelyekben különböző tagállamokban elismert termelői szervezetek társulásának hivatalos székhelyei működnek, az érintett tagállamokkal együttműködésben igazgatási együttműködést alakítanak ki az érintett szervezetek vagy társulások tevékenységének ellenőrzésére.

21. cikk A halászati lehetőségek elosztása

Azok a termelői szervezetek, amelyek tagjai különböző tagállamok polgárai, illetve a különböző tagállamokban elismert termelői szervezetek társulásai, tevékenységüket a halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztását a közös halászati politikáról szóló rendelet 16. cikke alapján szabályozó rendelkezések sérelme nélkül folytatják.

22. cikk A Bizottság értesítése

A tagállamok elektronikus úton tájékoztatják a Bizottságot az elismerés megadására vagy visszavonására vonatkozó bármely döntésükről.

23. cikk A Bizottság által végzett ellenőrzések

A Bizottság ellenőrzéseket hajthat végre annak ellenőrzésére, hogy a termelői és ágazatközi szervezetek elismerésének a 17. és 18. cikkben meghatározott feltételei teljesültek-e, és indokolt esetben kérheti a tagállamoktól a termelői vagy ágazatközi szervezetek elismerésének visszavonását.

24. cikk Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

Az 50. cikknek megfelelően a Bizottságot fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a következő célokból:

a)      az elismerés 17. és 18. cikkben említett feltételeinek módosítása vagy kiegészítése érdekében. A szabályok a termelői és ágazatközi szervezetek belső működésére, társulási szabályaikra, a pénzügyi és költségvetési rendelkezésekre, tagjaik kötelezettségeire és szabályaik – többek között a büntetések – alkalmazásának érvényesítésére vonatkozhatnak;

b)      a tagállamok által a 20. cikk és a 21. cikk (1) bekezdésének megfelelően végrehajtandó ellenőrzések gyakoriságára, tartalmára és gyakorlati módszerére vonatkozó szabályok meghatározása érdekében.

25. cikk Végrehajtási aktusok

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el:

a)      a tagállamok által a termelői és ágazatközi szervezetek 17. és 18. cikk alapján történő elismerésével kapcsolatban alkalmazandó határidőkre és eljárásokra, valamint az ilyen elismerések 19. cikk alapján történő visszavonására vonatkozóan;

b)      a tagállamok által az elismerésről vagy visszavonásról szóló döntéseik tekintetében a 22. cikk alapján a Bizottságnak küldött tájékoztatás tekintetében alkalmazandó formátumra, határidőkre és eljárásokra vonatkozóan.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokat az 51. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

III. szakasz A szabályok kiterjesztése

26. cikk A termelői szervezetek szabályainak kiterjesztése

(1)          A tagállamok valamely termelői szervezeten belül elfogadott szabályokat az alábbi feltételek teljesülése esetén kötelezővé tehetnek a szervezethez nem tartozó, termékeiket azon a területen forgalmazó termelők számára, ahol a termelői szervezet reprezentatívnak számít:

a)      a termelői szervezet a termelésben és forgalmazásban reprezentatívnak számít egy tagállamban, és kérelmet nyújt be az illetékes nemzeti hatóságnak;

b)      a kiterjeszteni kívánt szabályok a termelői szervezetek 8. cikk a), b), c), d) és e) pontjaiban meghatározott intézkedéseire vonatkozhatnak.

(2)          Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában egy halászati termelői szervezet akkor számít reprezentatívnak, ha az előző évben az érintett termék legalább 65 %-át forgalmazta azon a területen, amelyet a szabályok kiterjesztésére vonatkozó javaslat érint;

(3)          Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában egy akvakultúra-ágazati termelői szervezet akkor számít reprezentatívnak, ha az előző évben az érintett termék legalább 40 %-át forgalmazta azon a területen, amelyet a szabályok kiterjesztésére vonatkozó javaslat érint;

(4)          A nem tagokra kiterjesztendő szabályok érvényességi ideje 90 naptól 12 hónapig terjed.

27. cikk Az ágazatközi szervezetek szabályainak kiterjesztése

(1) A tagállamok egy ágazatközi szervezeten belül elfogadott megállapodásokat, döntéseket és összehangolt gyakorlatokat egy vagy több meghatározott terület vonatkozásában a szervezethez nem tarozó más gazdasági szereplők számára is kötelezővé tehetnek az alábbi feltételek teljesülése esetén:

(a) az ágazatközi szervezet bonyolítja az alábbi tevékenységek közül legalább kettőnek minimum a 65 %-át: az érintett termék előállítása, forgalmazása vagy feldolgozása az előző évben a tagállam egy vagy több meghatározott területén, valamint kérelmet nyújt be az illetékes nemzeti hatóságnak;

(b) a többi gazdasági szereplőre kiterjeszteni kívánt szabályok az ágazatközi szervezeteknek a 16. cikk a), b), c), d), e), és f) pontjában meghatározott intézkedéseire vonatkoznak, és nem okoznak semmilyen kárt az érintett tagállam vagy az Unió más gazdasági szereplőinek.

(2) A szabálykiterjesztés kötelezővé tételének érvényességi ideje nem lehet hosszabb három évnél.

28. cikk Felelősség

A 26. és 27. cikk alapján a valamely szervezeten kívüli gazdasági szereplőkre alkalmazott szabálykiterjesztés esetén a tagállam dönthet arról, hogy a szervezeten kívüli szereplők kötelesek-e megfizetni a termelői szervezetnek vagy a tagoknak a szabálykiterjesztés alkalmazása miatt felmerülő költségei egészének vagy egy részének megfelelő összeget.

29. cikk Bizottsági jóváhagyás

(1) A tagállamok értesítik a Bizottságot arról, hogy a 26. és 27. cikk alapján meghatározott területen, illetve területeken mely szabályokat kívánják kötelezővé tenni valamennyi termelő vagy gazdasági szereplő számára.

(2) A Bizottság határozatot fogad el a tagállam által bejelentett szabálykiterjesztés jóváhagyásáról, amennyiben

a)      teljesülnek a 26. és 27. cikk rendelkezései;

b)      teljesülnek a versenyszabályokra vonatkozó VI. fejezet rendelkezései;

c)      a kiterjesztés nem veszélyezteti a kereskedelem szabadságát;

d)      az intézkedés nem veszélyezteti a Szerződés 39. cikkének célkitűzéseit.

(3) A Bizottság a bejelentés kézhez vételétől számított két hónapon belül határozatot hoz a szabálykiterjesztés elfogadásáról, illetve elutasításáról, és a tagállamokat értesíti erről. Amennyiben a Bizottság a két hónapos időszakban nem hoz határozatot, úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság jóváhagyta a szabályok kiterjesztését.

30. cikk Jóváhagyás visszavonása

A Bizottság ellenőrzéseket végezhet és visszavonhatja a szabálykiterjesztésre vonatkozó jóváhagyást, ha megállapítja, hogy annak feltételei közül bármelyik nem teljesül. A Bizottság erről értesíti a tagállamokat.

31. cikk Végrehajtási jogi aktusok

A 29. cikk (1) bekezdésében említett értesítés formájának és menetének szabályait a Bizottság határozza meg az 51. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás szerint elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal.

IV. szakasz A termelés és értékesítés tervezése

32. cikk Termelési és értékesítési terv

(1)          A 3. cikkben meghatározott célok elérésére minden termelői szervezet termelési és értékesítési tervet nyújt be az illetékes nemzeti hatóságnak.

(2)          A tagállam jóváhagyja a tervet. Jóváhagyás után a termelői szervezet haladéktalanul megkezdi a terv végrehajtását.

(3)          A termelői szervezetek módosíthatják a termelési és értékesítési tervet, és a módosítást jóváhagyásra megküldik a tagállam illetékes hatóságának.

(4)          A termelői szervezet az (1) bekezdésben említett termelési és értékesítési terv alapján éves jelentést készít tevékenységéről, és azt megküldi a tagállam illetékes nemzeti hatóságának.

(5)          A tagállamok rendszeresen ellenőrzik, hogy minden termelői szervezet teljesíti-e az e cikkben előírt kötelezettségeket.

33. cikk Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

Az 50. cikknek megfelelően a Bizottságot fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, hogy meghatározhassa a 32. cikk (1) bekezdésében említett termelési és értékesítési tervek tartalmára vonatkozó szabályokat.

34. cikk Végrehajtási aktusok

A Bizottság az 51. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a termelői szervezetek általi iratbenyújtásra alkalmazandó eljárási szabályokat és határidőket, valamint a 32. cikkben említett termelési és értékesítési terv tagállamok általi jóváhagyására vonatkozó szabályokat.

V. szakasz Piacstabilizáció

35. cikk Tárolási mechanizmus

A termelői szervezetek az alábbi feltételek mellett finanszírozhatják az e rendelet II. mellékletében felsorolt halászati termékek tárolását:

a)      az érintett termékeket a termelői szervezet eladásra felkínálta, de nem sikerült rá vevőt találni a 36. cikkben említett intervenciós áron;

b)      a termékek megfelelnek a 39. cikkben elfogadott forgalmazási előírásoknak, minőségük emberi fogyasztásra megfelelő;

c)      a termékeket stabilizálták és feldolgozták, valamint azokat – akár hajón, akár szárazföldi létesítményben – fagyasztás, sózás, szárítás, illetve adott esetben forralás és pasztőrözés útján tárolják. A fenti eljárásokat filézés és darabolás, illetve – megfelelő esetekben – fejezés is kiegészítheti.

d)      a tárolt termékek később visszakerülnek az emberi fogyasztásra szánt termékek piacára.

36. cikk A tárolási mechanizmust aktiváló intervenciós ár

(1)          A II. mellékletben felsorolt halászati termékekre az egyes termelői szervezetek minden egyes év kezdete előtt külön-külön javaslatot nyújthatnak be a 35. cikkben említett tárolási mechanizmust aktiváló intervenciós árra vonatkozóan.

(2)          Az intervenciós ár nem haladhatja meg a kérdéses terméknek a termelői szervezet tevékenysége területén az azt az évet megelőző három évben feljegyzett súlyozott átlagár 80 %-át, amelyre az intervenciós árat rögzítik.

(3)          Az intervenciós ár meghatározásakor figyelembe kell venni:

a)      a termelés és kereslet alakulását;

b)      a piaci árak stabilizálását;

c)      a piacok konvergenciáját;

d)      a termelők jövedelmét;

e)      a fogyasztók érdekeit.

(4)          A tagállamok a területükön elismert termelői szervezetek javaslatainak megvizsgálását követően meghatározzák a termelői szervezetek által alkalmazandó intervenciós árat. Az intervenciós árak a (2) és (3) bekezdésben szereplő kritériumok alapján kerülnek meghatározásra. Az említett árakat a tagállamok nyilvánosságra hozzák.

37. cikk Végrehajtási aktusok

Az intervenciós árak tagállamok általi, a 36. cikk (4) bekezdésében említett közzétételének formátumára vonatkozó szabályokat a Bizottság állapítja meg az 51. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal.

VI. szakasz

Közös alap

38. cikk Közös alap

A termelői szervezetek közös alapot hozhatnak létre, amely kizárólag az alábbi intézkedések finanszírozására használható:

a)      a 32. cikk szerinti, a tagállamok által jóváhagyott termelési és értékesítési tervek;

b)      a 35. és 36. cikk szerinti tárolási mechanizmus.

III. fejezet Forgalmazási előírások

39. cikk Forgalmazási előírások megállapítása

(1) Az I. mellékletben felsorolt, emberi fogyasztásra szánt termékekre közös forgalmazási előírások állapíthatók meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett előírások elsősorban az alábbiakra vonatkoznak:

a)      a halászati termékeknek a közös halászati politikáról szóló rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében meghatározott védelmi referenciaméretekkel összhangban lévő minimális forgalmazási méretek, amelyek figyelembe veszik a legmérvadóbb tudományos szakvéleményeket;

b)      a konzervtermékekre vonatkozó előírások, összhangban a védelmi követelményekkel és a nemzetközi kötelezettségekkel.

(3) Az (1) és (2) bekezdés az alábbiak sérelme nélkül alkalmazandó:

a)      az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló 853/2004/EK európai parlament és tanácsi rendelet[5];

b)      a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet[6]; valamint

c)      a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet[7].

40. cikk A forgalmazási előírásoknak való megfelelés

(1)          Azok a termékek, amelyekre forgalmazási előírásokat határoztak meg, az Unión belül emberi fogyasztás céljából csak akkor forgalmazhatók, ha megfelelnek az említett előírásoknak.

(2)          A tagállamok feladata annak ellenőrzése, hogy a közös forgalmazási előírás tárgyát képező termékek megfelelnek-e az említett forgalmazási előírásoknak. Az ellenőrzés a forgalmazás bármelyik szakaszában és szállítás közben is történhet.

(3)          A tagállamok felelőssége mellett minden kirakodott halászati termék – beleértve a forgalmazási előírásoknak nem megfelelőket is – díjmentesen elosztható az Unióban székhellyel rendelkező humanitárius vagy jótékonysági intézmények között, illetve olyan személyek között, akik az adott állam nemzeti jogszabályai értelmében állami támogatásra jogosultak.

41. cikk Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 50. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 39. cikk (1) bekezdésében említett egységes forgalmazási előírásoknak a minőség, méret vagy tömeg, csomagolás, kiszerelés és címkézés tekintetében történő meghatározására és – amennyiben az előírások végrehajtása során szerzett tapasztalatok szükségessé teszik – módosítására, biztosítva egyúttal azt, hogy az előírások meghatározása tisztességes és átlátható módon történjék.

IV. fejezet A fogyasztók tájékoztatása

42. cikk Kötelező tájékoztatás

(1) Az I. melléklet (a), (b), (c) és (e) pontjában felsorolt és az Unióban forgalomba hozott halászati és akvakultúra-termékek, eredetüktől függetlenül, csak akkor kínálhatók fel a végső fogyasztókat célzó kiskereskedelmi értékesítésre, ha megfelelő megjelölés vagy címke jelzi:

a)       a faj kereskedelmi megnevezését;

b)      a termelési módszert, különösen a következő kifejezésekkel: „…halászott…” vagy „…édesvízben halászott…” vagy „…tenyésztett…”;

c)       a területet, ahol a terméket halászták vagy tenyésztették;

d)      a halászati termék kifogásának vagy az akvakultúra-termék lehalászásának napját;

e)       hogy a termék friss vagy kiolvasztott;

(2) Az I. melléklet (h) és (i) pontjában felsorolt és az Unióban forgalomba hozott halászati és akvakultúra-termékek, eredetüktől függetlenül, csak akkor kínálhatók fel a végső fogyasztókat célzó kiskereskedelmi értékesítésre, ha megfelelő megjelölés vagy címke jelzi:

a)       a faj kereskedelmi megnevezését;

b)      a termelési módszert, különösen a következő kifejezésekkel: „…halászott…” vagy „…édesvízben halászott…” vagy „…tenyésztett…”;

c)       a területet, ahol a terméket halászták vagy tenyésztették;

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett információkat egyértelmű és jól megkülönböztethető módon kell feltüntetni.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdés az alábbiak sérelme nélkül alkalmazandó:

a)      az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK irányelv[8];

b)      a tartósított szardínia forgalmazására vonatkozó közös előírások megállapításáról szóló, 1989. június 21-i 2136/89/EGK tanácsi rendelet[9];

c)      a konzerv tonhal és bonitó forgalmazására vonatkozó közös előírások megállapításáról szóló, 1992. június 9-i 1536/92/EGK tanácsi rendelet[10].

43. cikk Kereskedelmi megnevezés

A 42. cikk (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásában a tagállamok összeállítják és nyilvánosságra hozzák a területükön elfogadott kereskedelmi megnevezések listáját. A listában a következőket kell feltüntetni:

a)      a faj tudományos neve a FishBase információs rendszerben;

b)      a faj neve a tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein;

c)      a faj minden más helyileg vagy regionálisan elfogadott vagy engedélyezett neve, ha van ilyen.

44. cikk A halászati vagy termelési terület megjelölése

(1)          A halászati vagy termelési területnek a 42. cikk (1) bekezdésének c) pontjával és (2) bekezdésének (c) pontjával összhangban történő megjelölése az alábbiakból áll:

a)      tengerben halászott termék esetében a FAO halászati körzetek jegyzékében említett valamelyik terület, alterület vagy körzet neve;

b)      édesvízben halászott termék esetében a származási tagállamra vagy harmadik országra történő utalás,

c)      akvakultúra-termék esetében utalás arra a tagállamra vagy harmadik országra, ahol a termék végső, legalább 3 hónapos művelési vagy tenyésztési fázisát elvégezték.

(2)          A gazdasági szereplők az (1) bekezdésben említett adatoknál pontosabban is megadhatják a halászat vagy tenyésztés helyét.

45. cikk További önkéntes tájékoztatás

(1) A 42. cikk alapján előírt kötelező tájékoztatáson túlmenően további önkéntes tájékoztatás adható a következőkről:

a)      környezeti információk;

b)      etikai vagy társadalmi információk;

c)      termeléstechnikai információk;

d)      termelési módszerekkel kapcsolatos információk;

e)      a termék tápértékére vonatkozó információk.

(2) Az önkéntes információkat nem lehet a megjelölésen vagy címkén a kötelező információ rendelkezésére álló hely rovására feltüntetni.

(3) Az (1) bekezdés a következők sérelme nélkül alkalmazandó:

a)      a 2000/13/EK irányelv;

b)      az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló, 1990. szeptember 24-i 90/496/EGK irányelv[11];

c)      az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK rendelet[12];

d)      a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK rendelet[13];

e)      a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló 509/2006/EK rendelet[14], valamint

f)       az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet.

46. cikk Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

Az 50. cikknek megfelelően a Bizottság jogosult felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az alábbi célok érdekében:      

a)      a 42. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint a 43. és 44. cikkben említett, kötelező tájékoztatásra vonatkozó követelmények kiegészítése és módosítása, biztosítva egyúttal azt, hogy a kötelező információk megadása pontos és átlátható módon történjék;

b)      a 45. cikk (1) bekezdésében említett gazdasági szereplők által önkéntesen szolgáltatott információkra vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása, biztosítva egyúttal azt, hogy az önkéntes alapon megadott kötelező információk pontosak, átláthatók és megkülönböztetésmentesek legyenek.

V. fejezet Versenyszabályok

47. cikk A versenyszabályok alkalmazása

A Szerződés 101–106. cikke és alkalmazási rendelkezései a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésében és 102. cikkében említett minden olyan megállapodásra, határozatra és módszerre alkalmazandók, amelyek halászati és akvakultúra-termékek termelésével és forgalmazásával kapcsolatosak.

48. cikk Kivételek a versenyszabályok alkalmazása alól

(1) E rendelet 47. cikkének sérelme nélkül a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó a termelői szervezetek azon megállapodásaira, határozataira és módszereire, amelyek halászati és akvakultúra-termékek termelésére vagy értékesítésére, vagy a közös raktárlétesítményeknek az ilyen termékek tárolására, kezelésére vagy feldolgozására történő használatára vonatkoznak, és amelyek

a)      szükségesek a Szerződés 39. cikkében meghatározott célkitűzések eléréséhez,

b)      nem vonják maguk után azonos árak alkalmazását;

c)      nem vezetnek semmilyen formában a piac megosztásához az Unión belül,

d)      nem zárják ki a versenyt,

e)      nem veszélyeztetik a Szerződés 39. cikke célkitűzéseinek elérését.

(2) E rendelet 47. cikkének sérelme nélkül a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó az ágazatközi szervezetek azon megállapodásaira, határozataira és módszereire,

a)      amelyek szükségesek a Szerződés 39. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósításához, és amelyek

b)      nem tartalmaznak rögzített ár alkalmazására vonatkozó kötelezettséget;

c)      nem vezetnek a piacok bármilyen módon történő felosztásához az Unión belül;

d)      más kereskedelmi partnerekkel folytatott egyenértékű ügyletekre nem alkalmaznak eltérő feltételeket, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;

e)      a kérdéses termékek jelentős részénél nem szüntetik meg a versenyhelyzetet;

f)       nem korlátozzák a versenyt olyan módon, amely nem alapfeltétele a közös halászati politika céljai elérésének.

VI. fejezet A piacra vonatkozó ismeretek gyűjtése

49. cikk A piacra vonatkozó ismeretek gyűjtése

(1) A Bizottság:

a)      a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacára vonatkozóan az ellátási lánc teljes hosszán gyűjti, elemzi és terjeszti rendelkezésre álló tudást és ismereteket a nemzetközi összefüggésekre is figyelemmel;

b)      a halászati és akvakultúra-termékek uniós ellátási láncának teljes hosszán folyamatosan figyelemmel kíséri az árakat és elemzi a piaci folyamatokat;

c)      ad-hoc piaci tanulmányokat készít és módszertant dolgoz ki az árképzés felmérésére.

(2) Az (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósítása érdekében a Bizottság az alábbi intézkedéseket alkalmazza:

a)      a halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó, az uniós jogszabályokkal összhangban gyűjtött adatokhoz való hozzáférés megkönnyítése;

b)      a piaci információk megfelelő mértékű rendelkezésre bocsátása az érdekeltek számára.

(3) A tagállamok hozzájárulnak az (1) bekezdésben említett célkitűzések eléréséhez.

VII. fejezet Eljárási rendelkezések

50. cikk A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk határozza meg.

(2) A 24., 33., 41. és 46. cikkben említett felhatalmazás meghatározatlan időszakra ruházható át […]-től/tól.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 24., 33., 41. és 46. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban meghatározott későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásakor a Bizottság haladéktalanul és egyidejűleg értesíti erről a körülményről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 24., 33., 41. és 46. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időszak leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az időszak letelte előtt az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. A szóban forgó időszak az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2 hónappal meghosszabbodik.

51. cikk Végrehajtás

1. A Bizottságot egy bizottság segíti munkájában. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

2. Amennyiben erre a bekezdésre történik utalás, a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

VIII. fejezet Záró rendelkezések

52. cikk Az 1184/2006/EK rendelet módosítása

Az 1184/2006/EK rendelet 1. cikke a következő szöveggel egészül ki:

„és a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, …-i …./…./EU rendelet (*)

(*) HL …”

53. cikk Hatályon kívül helyezés

A 104/2000/EK rendelet hatályát veszti. Annak 9., 10., 11., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 34., 35., 36., 37., 38. és 39. cikke azonban 2013. december 31-ig hatályban marad.

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat erre a rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

54. cikk Felülvizsgálat

A Bizottság 2022 előtt jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásának eredményeiről.

55. cikk Hatályba lépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napját követő huszadik napon lép hatályba.

A 32., 35. és 36. cikk kivételével, amelyek 2013. január 1-jén lépnek hatályba, e rendelet 2014. január 1-jétől alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

Az Európai Parlament részéről                     A Tanács részéről

Az elnök                                                         Az elnök

I. MELLÉKLET

KN kód || Árumegnevezés

(a)           0301                 0302                 0303                 0304 || Élő hal Hal frissen vagy hűtve a 0304 vtsz. alá tartozó filézett és más halhús kivételével Fagyasztott hal a 0304 vtsz. alá tartozó filézett és más halhús kivételével Halfilé és más halhús (aprított is) frissen, hűtve vagy fagyasztva

(b)           0305 || Hal, szárítva, sózva vagy sós lében tartósítva; füstölt hal, füstölés előtt főzve vagy főzés nélkül; emberi fogyasztásra alkalmas liszt, dara és labdacs (pellet) halból

(c)           0306                 0307 || Rákféle héjában is, élve, frissen, hűtve, fagyasztva, szárítva, sózva vagy sós lében tartósítva; rákféle héjában, gőzölve vagy vízben forrázva, hűtve, fagyasztva, szárítva, sózva vagy sós lében tartósítva is; emberi fogyasztásra alkalmas liszt, dara és labdacs (pellet) rákféléből Puhatestű állat kagylóban is, élve, frissen, hűtve, fagyasztva, szárítva, sózva vagy sós lében tartósítva; gerinctelen víziállatok a rákfélék és a puhatestűek kivételével, élve, frissen, hűtve, fagyasztva, szárítva, sózva vagy sós lében tartósítva; emberi fogyasztásra alkalmas liszt, dara és labdacs (pellet) gerinctelen víziállatból a rákfélék kivételével

(d)       0511 91 10       0511 91 90 || Másutt nem említett állati termék; az 1. vagy a 3. árucsoportba tartozó, emberi fogyasztásra nem alkalmas élettelen állat - Más - - Hal vagy rákféle, puhatestű vagy más gerinctelen víziállat részei; a 3. árucsoportba tartozó, élettelen állat: - - - Halhulladék - - - Más

(e)  1212 20 00 || - Tengeri moszat és más alga

(f)                  1504 10       1504 20 || Halból nyert zsír, olaj és ezek frakciói finomítva is, de vegyileg nem átalakítva: - Halmájolaj és frakciói - Halzsír és -olaj és ezek frakciói a halmájolaj kivételével

(g)    1603 00 || Kivonat és lé húsból, halból vagy rákféléből, puhatestű vagy más gerinctelen víziállatból

(h)           1604 || Feldolgozott vagy konzervált hal, kaviár és kaviárpótló halikrából

(i)            1605 || Elkészített vagy konzervált rákféle, puhatestű és más gerinctelen víziállat

(j)       1902 20       1902 20 10 || Tészta, főzve vagy töltve (hússal vagy más anyaggal) vagy másképp elkészítve is, mint pl. spagetti, makaróni, metélt, lasagne, gnocchi, ravioli, cannelloni; kuszkusz (búzadarakása) elkészítve is. - Töltött tészta főzve vagy másképp elkészítve is: - - 20 tömegszázalékot meghaladó hal-, rákféle-, puhatestű- vagy más gerinctelen víziállat-tartalommal

(k)       2301 20 00 || Emberi fogyasztásra alkalmatlan liszt, dara és labdacs (pellet) húsból, vágási melléktermékből, belsőségből, halból, rákból, rákféléből, puhatestűből vagy más gerinctelen víziállatból; tepertő: − Liszt, dara és labdacs (pellet) halból vagy rákféléből, puhatestűből vagy más gerinctelen víziállatból

(l)                  2309 90       ex 2309 90 10 || Állatok etetésére szolgáló készítmény - Más: - - Haleredetű oldható anyagok (hallé)

II. MELLÉKLET

KN-kód || Árumegnevezés

0302 22 00 || Sima lepényhal (Pleonectes platessa)

ex 0302 29 90 || Közönséges lepényhal (Limanda limanda)

0302 29 10 || Rombuszhal (Lepidorhombus spp.)

ex 0302 29 90 || Érdes lepényhal (Platichthys flesus)

0302 31 10 valamint 0302 31 90 || Germon vagy hosszúúszójú tonhal (Thunnus alalunga)

ex 0302 40 || A Clupea harengus fajhoz tartozó hering

0302 50 10 || A Gadus morhua fajhoz tartozó tőkehal

0302 61 10 || A Sardina pilchardus fajhoz tartozó szardínia

0302 62 00 || Foltos tőkehal (Melanogrammus aeglefinus)

0302 63 00 || Fekete tőkehal (Pollachius virens)

ex 0302 64 || A Scomber scombrus és Scomber japonicus fajhoz tartozó makréla

0302 65 20 valamint 0302 65 50 || Macskacápa (Squalus acanthias és Scyliorhinus spp.)

0302 69 31 valamint 0302 69 33 || Vörös álsügérek (Sebastes spp.)

0302 69 41 || Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)

0302 69 45 || Gadóchal (Molva spp.)

0302 69 55 || Ajóka (Engraulis spp.)

ex 0302 69 68 || A Merluccius merluccius fajhoz tartozó szürke tőkehal

0302 69 81 || Ördöghal (Lophius spp.)

ex 0307 41 10 || Tintahal (Sepia officinalis és Rossia macrosoma)

ex 0306 23 10 ex 0306 23 31 ex 0306 23 39 || A Crangon crangon fajhoz tartozó garnélarák és norvég garnéla (Pandalus borealis)

0302 23 00 || Nyelvhal (Solea spp.)

0306 24 30 || Nagy tarisznyarák (Cancer pagurus)

0306 29 30 || Norvég homár (Nephrops norvegicus)

0303 31 10 || Fekete vagy grönlandi óriási laposhal (Reinhardtius hipoglossoides)

0303 78 11 0303 78 12 0303 78 13 0303 78 19 valamint 0303 29 55 0304 29 56 0304 29 58 || Merluccius nemhez tartozó szürke tőkehal

0303 79 71 || Durbincs (Dentex dentex és Pagellus spp.)

0303 61 00 0304 21 00 0304 91 00 || Kardhal (Xiphias Gladius)

0306 13 40 0306 13 50 ex 0306 13 80 || A Penaeidae családhoz tartozó garnélarák

0307 49 18 0307 49 01 || A Sepia officinalis, Rossia macrosoma és Sepiola rondeletti fajhoz tartozó tintahal

0307 49 31 0307 49 33 0307 49 35 valamint 0307 49 38 || Kalmár (Loligo spp.)

0307 49 51 || Kalmár (Ommastrephes sagittatus)

0307 59 10 || Polip (Octopus spp.)

0307 99 11 || Illex spp.

0303 41 10 || Germon vagy hosszúúszójú tonhal (Thunnus alalunga)

0302 32 10 0303 42 12 0303 42 18 0303 42 42 0303 42 48 || Sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares)

0302 33 10 0303 43 10 || Skipjack vagy csíkoshasú bonitó (Katsuwomus pelamis)

0303 45 10 || Kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus)

0302 39 10 0302 69 21 0303 49 30 0303 79 20 || A Thunnus és Euthynnus nemhez tartozó egyéb fajok

ex 0302 29 90 || Kisfejű lepényhal (Microstomus kitt)

0302 35 10 valamint 0302 35 90 || Kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus)

ex 0302 69 51 || Sárga tőkehal (Pollachius pollachius)

0302 69 75 || Aranyosfejű hal (Brama spp.)

ex 0302 69 82 || Kék puha tőkehal (Micromesistius poutassou vagy Gadus poutassou)

ex 0302 69 99 || Francia tőkehal (Trisopterus luscus) és törpe tőkehal (Trisopterus minutus)

ex 0302 69 99 || Nagyszemű durbincs (Boops boops)

ex 0302 69 99 || Nyurgadurbincs (Spicara smaris)

ex 0302 69 99 || Tengeri angolna (Conger conger)

ex 0302 69 99 || Morgóhal (Trigla spp.)

ex 0302 69 91 ex 0302 69 99 || Fattyúmakréla (Trachurus spp.)

ex 0302 69 99 || Tengeri pérek (Mugil spp.)

ex 0302 69 99 valamint ex 0304 19 99 || Rája (Raja spp.)

ex 0302 69 99 || Villásfarkú abroncshal, fekete abroncshal (Lepidopus caudatus és Aphanopus carbo)

ex 0307 21 00 || Közönséges fésűskagyló (Pecten maximums)

ex 0307 91 00 || Közönséges kürtcsiga (Buccinum undatum)

ex 0302 69 99 || Csíkos vagy bajuszos vörös márna (Mullus surmuletus, Mullus barbatus)

ex 0302 69 99 || Fekete-tengeri keszeg (Spondyliosoma cantharus)

III. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

104/2000/EK rendelet || E rendelet

1. cikk || 1., 2., 3., 4., és 5. cikk

2., 3. cikk || 39., 40. és 41. cikk

4. cikk || 42., 43., 44., 45. és 46. cikk

5. cikk (1) bekezdés || 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12. és 13. cikk

5. cikk (2) bekezdés, 5. cikk (3) bekezdés, 5. cikk (4) bekezdés és 6. cikk || 17., 19., 20., 21., 22., 23., 24. és 25. cikk

7. cikk || 26., 28., 29., 30. és 31. cikk

8. cikk || -

9., 10., 11. és 12. cikk || 32., 33., 34. és 38. cikk

13. cikk || 14., 15., 16., 18., 19., 20., 22., 23., 24. és 25. cikk

14. cikk || 48. cikk (2) bekezdés

15. cikk || 27. cikk

16. cikk || 28., 29., 30. és 31. cikk

17., 18., 19., 20., 21., 22., 23. 24., 25., 26., 27. cikk || 35., 36., 37. és 38. cikk

28., 29., 30., 31., 32., 33. cikk || -

34. cikk || 22., 25. és 37. cikk

35. cikk || -

36. cikk || -

37. cikk || 50. és 51. cikk

38., 39. cikk || 51. cikk

40. cikk || -

41. cikk || 54. cikk

42. cikk || 52. és 53. cikk

43. cikk || 55. cikk

- || 47. cikk

- || 48. cikk (1) bekezdés

- || 49. cikk

[1]               HL C …, …, …. o.

[2]               HL C …, …, …. o.

[3]               HL L 17., 2000.1.21., 22. o.

[4]               HL L 214., 2006.8.4., 7. o.

[5]               HL L 139., 2004.4.30., 55. o.

[6]               HL L 286., 2008.10.29., 1. o.

[7]               HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

[8]               HL L 109., 2000.5.6., 29. o.

[9]               HL L 212., 1989.7.22., 79. o.

[10]             HL L 163., 1992.6. 7., 1. o.

[11]             HL L 276., 1990.10.6., 40. o.

[12]             HL L 404., 2006.12.30., 9. o.

[13]             HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

[14]             HL L 93., 2006.3.31., 1. o.