Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére, és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról /* COM/2011/0275 végleges - 2011/0129 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE E javaslat azon
jogalkotási csomag részét képezi, amelynek célja a sértettek jogainak
megszilárdítása az Unión belül. E csomagot emellett a következő két másik
elem alkotja: a sérttettek jogainak EU-n belüli megszilárdításáról szóló
közlemény; valamint a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös
elismeréséről szóló rendeleti javaslat. Az Európai
Bizottság a Stockholmi Program és az annak végrehajtására irányuló cselekvési
terve[1]
alapján stratégiai prioritásként jelölte meg[2]
a bűncselekmények sértettjeinek védelmét, valamint minimumszabályok
megállapítását. Az említett dokumentumok az uniós napirend kiemelt kérdéseként
kezelik a sértettek kérdését, továbbá megalapozzák azt az igényt és szándékot,
hogy a sértettekre vonatkozó integrált és összehangolt megközelítést
alakítsanak ki a 2009. októberi IB Tanács következtetéseinek megfelelően[3]. Az Európai Unió
azt a célt tűzte maga elé, hogy fenntartja és fejleszti a szabadságon, a
biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelynek sarkalatos
pontja a bírósági határozatok, valamint az igazságügyi hatóságok által polgári-
és büntetőügyekben hozott egyéb határozatok Unión belüli kölcsönös
elismerése. A Bizottság 2010. október 27-i, uniós polgárságról szóló jelentése[4] a polgárokat megillető jogok
érvényesítése útjában álló akadályok lebontására törekszik oly módon, hogy
további tartalommal tölti ki az uniós szinten biztosított személyhez
fűződő jogokat. E megközelítés ölt testet a sértettek jogainak
megerősítésében, valamint a gyanúsítottak és a vádlottak
büntetőeljárási jogainak megszilárdításában. Az Európai Unió a
büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB
kerethatározat révén már szabályozta a sértettek jogait a büntetőeljárásban.
Jóllehet elértek némi javulást ezen a területen, a tanácsi kerethatározat
célkitűzései nem teljes mértékben valósultak meg. Az Európai
Parlament szintén felszólította a Tanácsot olyan átfogó jogi keret
elfogadására, amely a legszélesebb körű védelmet biztosítja a
bűncselekmények sértettjei számára[5]. A
nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2009. november 26-i
állásfoglalásában[6] a
Parlament felszólította a tagállamokat, hogy tökéletesítsék a nőkkel
szemben elkövetett erőszak minden formája elleni nemzeti jogszabályaikat
és politikáikat, lépjenek fel a nőkkel szembeni erőszak okai ellen,
nevezetesen megelőző intézkedések révén, valamint kérte, hogy az Unió
garantálja a segítséghez és támogatáshoz való jogot. Az Európai Unió működéséről
szóló szerződés zárónyilatkozatához csatolt 19. nyilatkozat szintén
felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a
családon belüli erőszak megelőzése és megbüntetése, valamint az
áldozatok támogatása és védelme érdekében. Az Unión belül a
büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés az ítéletek és a
bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvére épül. A kölcsönös elismerés
csak a bizalom szellemében működhet hatékonyan. Ennek révén nem csupán az
igazságügyi hatóságok, hanem a büntetőeljárás összes résztvevője, és
azon egyéb személyek, akiknek jogos érdekét érinti az eljárás, egyaránt
megbízhatnak abban, hogy mindegyik tagállam szabályai megfelelőek, és
helyesen alkalmazzák e szabályokat. Amennyiben nem azonos minimumszabályok vonatkoznak
a bűncselekmények sértettjeire az egész EU-ban, úgy e bizalmat
csökkenthetik a sértettekkel való bánásmóddal kapcsolatos aggodalmak, vagy az
eltérő eljárási szabályok. A közös
minimumszabályok eredményeként tehát erősödnie kell a tagállamok
büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalomnak, ami várhatóan
a kölcsönös bizalom légkörében zajló, hatékonyabb igazságügyi
együttműködéshez, valamint az Európai Unióban az alapjogi kultúra
fejlődéséhez vezet. A közös minimumszabályok várhatóan a polgárok szabad
mozgása előtt álló akadályok csökkentéséhez is hozzá fognak járulni, mivel
e szabályokat a bűncselekmények valamennyi sértettjére alkalmazni kell. Összhang az
Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel E javaslat célja
annak biztosítása, hogy tartsák tiszteletben és elégítsék ki a
bűncselekmények sértettjeinek rendkívül szerteágazó szükségleteit, amelyek
több egyéb uniós szakpolitikát is érintenek. A sértettek jogainak védelme
döntő részét képezi számos olyan uniós szakpolitikának és/vagy eszköznek,
amelyek az emberkereskedelemre, a gyermekek szexuális zaklatására és szexuális
kizsákmányolására, a nőkkel szembeni erőszakra, a terrorizmusra, a
szervezett bűnözésre és a közúti közlekedési cselekmények miatt
alkalmazott jogkövetkezményekre vonatkoznak. Az irányelv különösen az alábbi meglévő
jogi aktusokra épül, továbbá kiegészíti azokat: Az Európai Parlament és a
Tanács 2011/36/EU irányelve az emberkereskedelem megelőzéséről, és az
ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről[7]; a jelenleg tárgyalási szakaszban lévő,
a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a
gyermekpornográfia elleni küzdelemről, szóló tanácsi irányelv[8] vagy a 2008. november 28-i 2008/919/IB
határozattal módosított[9], a
terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB tanácsi kerethatározat[10]. A javaslat a sértettek jogaira vonatkozó
olyan minimumszabályokat állapít meg, amelyek javítják majd a sértettek uniós
jog és szakpolitika általi védelmének általános keretrendszerét. Amíg az egyedi
eszközök, például a terrorizmusról, az emberkereskedelemről, valamint a
gyermekek szexuális zaklatásáról és kizsákmányolásáról szóló jogszabályok
meghatározott bűncselekménytípusok egyes sértetti csoportjainak sajátos
szükségleteivel foglalkoznak, e javaslat horizontális keretet határoz meg annak
érdekében, hogy – a bűncselekmény típusától vagy az elkövetés
helyétől, illetve körülményeitől függetlenül – a bűncselekmények
valamennyi sértettjének szükségleteit kezeljék. E javaslat rendelkezései összhangban
állnak a fenti szakpolitikai területeken elfogadott megközelítéssel. Ezen irányelv nem érinti majd a különösen
veszélyeztetett sértettek konkrét szükségleteit célzottabban kezelő egyéb
uniós jogi aktusokat. Az emberkereskedelem felnőtt sértettjeinek javát a 2011/36/EU
tanácsi irányelvvel megállapított azon intézkedések szolgálják, amelyek az ezen
irányelv 12. cikkében, 20. cikkének b) pontjában, 21. cikke (3) bekezdésének
a), c) és d) pontjában megállapított intézkedéseknek felelnek meg; az
emberkereskedelem gyermek sértettjeinek javát pedig a 2011/36/EU tanácsi
irányelvvel megállapított azon intézkedések szolgálják, amelyek az ezen
irányelv 12. és 20. cikkében, 21. cikke (2) bekezdésének a), b) és c)
pontjában, valamint 22. cikkében megállapított intézkedéseknek felelnek meg;
a szexuális zaklatás, szexuális kizsákmányolás és a gyermekpornográfia
gyermek sértettjeinek javát [a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális
kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló]
[…]/[..] tanácsi irányelvvel megállapított azon intézkedések szolgálják,
amelyek az ezen irányelv 12. és 20. cikkében, 21. cikke (2) bekezdésének a), b)
és c) pontjában, 21. cikke (3) bekezdésében, valamint 22. cikkében
megállapított intézkedéseknek felelnek meg. A terrorizmus
sértettjei a szükségleteik felmérésére szolgáló, őket az eljárásokról
folyamatosan tájékoztató, valamint az eljárások alatt védő tökéletesített
mechanizmusok előnyeit élvezik majd. Hasonlóképpen, a közúti közlekedési
bűncselekmények sértettjei esetében – jóllehet a mostani intézkedés nem
kifejezetten az ilyen sértettek részletes igényeinek kielégítésére szolgál – a
jogi szakemberek szélesebb körű ismeretei és korszerűbb kulturális
viselkedésmintái a megfelelő értékelésekkel együtt hozzájárulnak az
érintettek igényeinek kielégítéséhez, különösen a konkrét bűncselekmény
meghatározását megelőző bánásmód tekintetében. Ezen felül a
javaslat – az emberkereskedelem, valamint a gyermekek szexuális zaklatása és
szexuális kizsákmányolása sértettjeinek vonatkozásában elfogadott megközelítésnek
megfelelően – következetesen kezeli a veszélyeztetett sértettek sajátos
szükségleteit. A jövőre
nézve a sértettek konkrét kategóriaival – így a terrorizmus és a szervezett
bűnözés áldozataival – kapcsolatos fellépést is kilátásba helyez.
Különösen a terrorizmus áldozatainak védelme terén meglévő hiányosságok
elemzését kell elvégezni, hogy javítsuk a terrorizmus áldozatainak helyzetét
Európában. Meglévő
rendelkezések a javaslat által érintett területen –
Az emberkereskedelem, amelynek terén a sértettek
jogainak védelmét belefoglalták a 2011/36/EU tanácsi irányelvbe, többek között
fokozott hangsúlyt helyezve a gyermekekre, akiket különösen veszélyeztetett az
emberkereskedelem[11]; –
A gyermekek szexuális zaklatása, szexuális
kizsákmányolása és a gyermekpornográfia, amelynek terén egy új irányelvjavaslat
foglalkozik az említett bűncselekmények kiskorú áldozatainak sajátos
szükségleteivel[12]; – Az EU gyermekjogi ütemterve, amely kulcsfontosságú célkitűzésként
állapítja meg az igazságszolgáltatási rendszerek gyermekbarátabbá tételét. A
büntetőeljárásban részt vevő kiskorú sértettek kedvezőtlen
tapasztalatait le kell szűkíteni, továbbá lehetőséget kell adni a
kiskorú sértettek számára, hogy aktív szerepet játsszanak a büntetőeljárás
során[13]; –
A Tanács 2004/80/EK irányelve a
bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről, amelynek célja a
kárenyhítéshez való hozzájutás elősegítése határokon átnyúló helyzetekben[14]; –
A nőkkel szembeni erőszak elleni
küzdelem, amely a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös
stratégia stratégiai prioritása, valamint a Daphne III. program központi eleme[15]; –
A terrorizmus áldozatai jogainak védelme[16]. 2. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK
EREDMÉNYEI; HATÁSVIZSGÁLAT A Bizottság
konzultációs normáit betartottuk. Különféle háttérrel rendelkező
szakértők – köztük a kormányzat, a bűnüldöző szervek, nem
kormányzati szervezetek, nemzetközi szervezetek és egyetemek szakértői –
vettek részt a jogalkotási tervekről szóló részletes megbeszéléseken,
amelyek az e javaslatot kísérő hatásvizsgálat elkészítésének részét
képezték. A Bizottság
megrendelt egy külső tanulmányt a hatásvizsgálat elkészítésének támogatása
céljából, valamint egy további tanulmányt abból a célból, hogy megvizsgálják a
szakpolitikai lehetőségeket azon konkrét célkitűzés vonatkozásában,
hogy a védelmi intézkedés révén megszerzett védelem ne vesszen el, ha a védett
személy másik tagállamba utazik vagy költözik[17].
Két felmérés eredményeit szintén felhasználtuk: a külső tanulmányt
illetően kikértük a kormányzati és a nem kormányzati szektorok 384
képviselőjének véleményét, és 119 válasz érkezett, valamint a „Victims in
Europe” projekt[18]
keretében 97 válasz érkezett a jogi végrehajtási kérdőívre, és 218 a
szervezeti kérdőívre. A hatásvizsgálat
elkészítése során a Bizottság nyilvános konzultációt tartott, amely a teljes
lakosság, valamint a nem kormányzati és a kormányzati szervezetek előtt is
nyitva állt, akik véleményét kikértük arról, hogy milyen intézkedéseket kell
hoznia az EU-nak a bűncselekmények sértettjei helyzetének javítására. A
Bizottság 77 hozzászólást kapott a válaszadási határidőig. 2010. február 18–19-én
megbeszélésre került sor egyetemi szakértők, nem kormányzati szervezetek
és tagállamok részvételével, majd ezt követően 2010. április 14-én egy
további igazságügyi fórumot tartottunk. A közvetlen konzultáció mellett a Bizottság
több tanulmány és publikáció eredményeit is felhasználta[19]. A hatásvizsgálat arra a következtetésre
jutott, hogy a 2001. évi kerethatározatot a sértettek konkrét kötelezettségeit
és jogait tartalmazó új irányelvvel kell felváltani. A jogszabályt a
végrehajtást elősegítő gyakorlati intézkedéseknek kell kísérniük. Az
irányelv emellett csak az első lépés lenne e területen, ahol további
tanulmányokat és fellépést tervezünk, különösen a sértettek kárenyhítésével és
költségmentességével összefüggésben. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI A büntetőeljárásban a sértett
jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározat több rendelkezését
eredeti formájában megtartottuk, vagy csupán a megfogalmazás egyértelművé
tétele érdekében szükséges mértékben módosítottuk. Például a javasolt irányelv 9.,
12., 14., 15., 16. és 25. cikke megfelel a kerethatározat 3. 6. 9. 11. és 12.
cikkének. Az alábbi megjegyzések azon cikkekre összpontosítanak, amelyek
esetében lényegi változtatásokat vezettünk be a kerethatározathoz képest. 2. cikk – Fogalommeghatározások Ezen irányelv
célja annak biztosítása, hogy a bűncselekmények valamennyi sértettje
élvezhesse a minimumszabályok előnyeit az EU egész területén. Ezen
irányelv rendelkezik a sértettek családtagjainak nyújtandó támogatásról és
védelemről, mivel a bűncselekmény gyakran e személyeknek is kárt
okoz, és előfordulhat, hogy őket is érinti a másodlagos viktimizáció,
vagy az elkövető, illetve annak bűntársai általi jogsértés vagy
megfélemlítés kockázata. Ezen irányelv valamennyi rendelkezése alkalmazandó
azon sértettek családtagjaira is, akik bűncselekmény következtében
veszítették életüket, mivel e személyeknek a túlélő sértettek
családtagjaiét meghaladó sajátos és jogos érdeke fűződik az
eljáráshoz, továbbá gyakran a sértett képviselőiként ismerik el őket. 3., 4., 5. és 6. cikk – Információs jogok,
valamint a megértéshez és a megértetéshez való jog E cikkek célja
annak biztosítása, hogy a sértettek – általuk érthető formában –
elegendő információhoz jussanak ahhoz, hogy képesek legyenek teljes
mértékben élni a jogaikkal, továbbá hogy úgy érezzék, hogy tisztelettel bánnak
velük. Az ilyen információknak attól kezdve, hogy a sértett feljelentést tesz a
bűncselekmény miatt, továbbá az ügy előrehaladása tekintetében az
egész büntetőeljárás során rendszeresen rendelkezésre kell állniuk.
Megfelelő részletességű tájékoztatást kell nyújtani ahhoz, hogy a
sértettek megalapozott döntést hozhassanak az eljárásban történő
részvételükről, és arról, hogyan élnek a jogaikkal, különösen annak
eldöntésekor, hogy kérik-e a vád elejtésére vonatkozó határozat
felülvizsgálatát. Több okból is
előfordulhat, hogy a sértetteknek nehézséget okoz a szabványos, írott
formában nyújtott tájékoztatás megértése. A sértett esetleg nem érti a
tájékoztatás nyelvét, illetve felmerülhetnek egyéb olyan tényezők – így a
sértett életkora, érettsége, intellektuális és érzelmi képességei,
írástudásának foka, és bármely egyéb, például a látásával vagy a hallásával
kapcsolatos fogyatékossága – amely gátolhatja vagy teljesen meg is
akadályozhatja a sértettet a tájékoztatás megértésében. Ezért lehetőleg
sokféle formában kell tájékoztatást nyújtani az említett tényezők
figyelembevétele érdekében. 7. cikk – A sértett-támogatási
szolgáltatásokhoz való hozzáférés joga E cikk célja annak
biztosítása, hogy a sértettek hozzájussanak olyan támogatási szolgáltatásokhoz,
amelyek tájékoztatást és tanácsadást, érzelmi és pszichológiai támogatást, és
gyakorlati segítséget biztosítanak számukra. Mindez gyakran döntő
fontosságú lehet a sértettek gyógyulásához, és segítheti őket abban, hogy
megbirkózzanak a bűncselekmény következményeivel és bármely
büntetőeljárás terhelésével. A támogatásnak a
bűncselekmény elkövetése után a lehető legkorábban rendelkezésre kell
állnia, függetlenül attól, hogy tettek-e arról bejelentést vagy sem. E szolgáltatások
különösen fontosnak bizonyulhatnak abban a tekintetben, hogy a sértett végül is
a bűncselekmény bejelentése mellett döntsön. Ennek megfelelően a
sértettek az eljárások ideje alatt és hosszú távon egyaránt igényelhetnek
támogatást. A támogatási szolgáltatásokat kormányzati vagy nem kormányzati
szervezetek is nyújthatják, továbbá nem járhatnak olyan túlzott eljárási
kötöttségekkel és formaságokkal, amelyek esetleg korlátozzák az ilyen
szolgáltatásokhoz való hatékony hozzáférést. A támogatás sokféle módon
nyújtható, például személyes találkozókon, telefonon vagy egyéb távolsági
eszközzel abból a célból, hogy földrajzilag a lehető legszélesebb körben
tegyék elérhetővé a szolgáltatásokat. A sértettek egyes csoportjai, köztük
a szexuális erőszak, az előítéletes bűncselekmények, pl. a nemi
alapú erőszak, és a rasszista bűncselekmények sértettjei, valamint a
terrorizmus áldozatai – a sérelmükre elkövetett bűncselekmény sajátos
jellege miatt – gyakran támogatási szakszolgáltatásokat igényelnek. Amennyiben
lehetséges, rendelkezésükre kell bocsátani ilyen szolgáltatásokat. Jóllehet a
támogatás nyújtása nem tehető függővé attól, hogy a sértett panaszt
tesz-e a bűncselekmény miatt a rendőrségen vagy más illetékes
hatóságoknál, helyzetüknél fogva gyakran e hatóságok a legalkalmasabbak arra,
hogy tájékoztatást adjanak a sértetteknek a támogatás lehetőségéről.
Ezért arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy teremtsék meg a megfelelő
feltételeket – beleértve az adatvédelmi követelmények betarthatóságát – ahhoz,
hogy a sértetteket a sértett-támogatási szolgálatokhoz irányíthassák. 8. cikk – A sértettek joga ahhoz, hogy
átvételi elismervényt kapjanak a feljelentésükről E cikk célja annak
biztosítása, hogy ha valamely személy bűncselekmény miatt feljelentést
tesz, a sértett olyan hivatalos átvételi elismervényt kapjon
feljelentéséről, amelyre bármely jövőbeni kommunikáció során
hivatkozhat. 9. cikk – A meghallgatáshoz való jog E cikk célja annak
biztosítása, hogy a sértettnek a büntetőeljárás során lehetősége
legyen kezdeti és további információkat szolgáltatni, álláspontot vagy
bizonyítékot ismertetni. A nemzeti jogszabályok szabályozhatják e jog pontos
terjedelmét, amely az illetékes hatósággal történő kommunikációhoz és az
annak számára történő bizonyíték-szolgáltatáshoz való alapvető
jogosultságoktól a szélesebb körű jogokig – pl.: a bizonyíték figyelembe
vételéhez, egyes bizonyítékok felvételéhez, vagy a tárgyaláson történő
felszólaláshoz való jogig – terjedhet. 10. cikk – A vád elejtése esetén igénybe
vehető jogok E cikk célja, hogy
a sértett ellenőrizhesse, hogy betartották-e a kialakult eljárásokat és
szabályokat, valamint hogy a vád elejtéséről helyes határozatot hoztak-e
egy konkrét személy tekintetében. A jogorvoslati mechanizmusok részleteit a
nemzeti jogszabályok határozhatják meg. Azonban alapkövetelmény, hogy az ilyen
jogorvoslat ügyében eljáró személynek vagy hatóságnak különböznie kell attól,
mint aki/amely a vád elejtésére vonatkozó eredeti határozatot meghozta. 11. cikk – A közvetítés és az egyéb
helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatások keretében igénybe vehető
biztosítékokhoz való jog A helyreállító
igazságszolgáltatási szolgáltatások többféle szolgáltatást ölelnek fel, amelyek
vagy a büntetőeljáráshoz kapcsolódnak, vagy megelőzik, illetve
követik azt. E szolgáltatások bizonyos bűncselekménytípusok tekintetében,
illetve kizárólag nagykorú, vagy kizárólag kiskorú elkövetőkkel
összefüggésben állnak rendelkezésre, és például a sértett és az elkövető
közötti közvetítésre, családi csoportkonferenciákra, és ítélkező körökre
terjednek ki. E cikk célja annak
biztosítása, hogy ilyen szolgáltatások nyújtása esetén biztosítékok álljanak
rendelkezésre annak érdekében, hogy a sértett az eljárás eredményeként ne
szenvedjen további sérelmet. Ezért az ilyen szolgáltatásoknál
mindenekelőtt a sértett érdekeit és igényeit kell szem előtt tartani,
és orvosolni kell a sértett sérelmét, valamint el kell kerülni a további
károsodást. A sértett részvételének önkéntesnek kell lennie, ami azt is magában
foglalja, hogy a sértettnek elegendő ismerettel kell rendelkeznie a
veszélyekről és a hasznokról ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhasson.
Ez azt is jelenti, hogy amikor helyreállító eljárásra utalják az ügyet, és
ilyen eljárást folytatnak, figyelembe kell venni azon tényezőket – így az
erőviszonyokban fennálló különbségeket, valamint a sértett életkorát,
érettségét vagy intellektuális képességét – amelyek korlátozhatják vagy
csökkenthetik a sértett képességét arra, hogy megalapozott döntést hozzon, vagy
hátráltathatják az ügy számára kedvező kimenetelét. Jóllehet a
magáneljárásnak általában bizalmasnak kell lennie, a felek ellenkező
megállapodásának hiányában úgy tekinthető, hogy az olyan tényezők,
mint az eljárás során tett fenyegetések szükségessé teszik a közérdekből
történő nyilvánosságra hozatalt. Végső soron a felek közötti
valamennyi megállapodást önkéntes alapon kell elérni. 13. cikk – A költségtérítéshez való jog E rendelkezés
összhangban áll a 2001. évi kerethatározattal, amely biztosítja a
büntetőeljárásban részt vevő sértettek jogát költségeik
megtérítéséhez. A kerethatározat szintén költségtérítést ír elő, ha a
sértett anélkül vesz részt a tárgyaláson, hogy magában az eljárásban is részt
venne. A rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a sértettek korlátozott pénzügyi
lehetőségeik miatt ne essenek el a tárgyaláson való részvételtől, és
az igazságszolgáltatás figyelemmel kísérésétől. 18. cikk – A
veszélyeztetett sértettek azonosítása E cikk célja annak
biztosítása, hogy egyénileg bánjanak a sértettekkel, valamint hogy következetes
mechanizmust hozzanak létre azon veszélyeztetett sértettek azonosítására, akik
esetében különleges intézkedésekre lehet szükség a büntetőeljárás során. Önmagában véve a
bűncselekmények valamennyi sértettje veszélyeztetett, és ennek
megfelelően tapintatos és gondos bánásmódot igényel. Némely sértett
azonban különösen ki van téve annak, hogy további sérelem vagy megfélemlítés
éri a vádlott vagy a gyanúsított, illetve annak bűntársai részéről.
Ezen felül vannak olyan sértettek, akik esetében különösen nagy a kockázata,
hogy további sérelmet vagy kárt szenvednek a büntetőeljárásban való
részvételük miatt, legyen szó akár tanúskodásról, akár a részvétel egyéb
formáiról. E sértettek esetében különleges intézkedésekre van szükség ahhoz,
hogy minimálisra csökkentsék a további károsodás bekövetkeztének
valószínűségét. E cikk úgy
rendelkezik, hogy a sértettek ilyen károsodás általi veszélyeztetettségét a
sértett személyes jellemzői és az elszenvedett bűncselekmény jellege
vagy típusa alapján kell megállapítani. A gyermekek és fogyatékossággal
élő személyek többsége esetében különösen nagy a veszélye annak, hogy
személyes jellemzőikből kifolyólag kárt szenvednek. E csoport minden
további nélkül veszélyeztetettnek nyilvánítható, és az esetek többségében
különleges intézkedéseket igényel. A bűncselekmények jellegére vagy
típusára épülő egyéb kategóriákba tartozó sértettek – így a szexuális
erőszak, ezen belül a szexuális kizsákmányolás áldozatai, valamint az
emberkereskedelem áldozatai ٲ– a legtöbb esetben szintén további sérelmet
szenvedhetnek az eljárás során. E cikk ugyanakkor
elismeri, hogy a sértettek egyének, akik különböző módon reagálnak a
bűncselekményre, és különféle igényeik és sebezhető pontjaik vannak.
Tehát előfordulhat, hogy a sértett annak ellenére is veszélyeztetett, hogy
nem tartozik bele a veszélyeztetett sértettek egyik konkrét kategóriájába sem.
Ezért egyéni értékelési mechanizmust kell létrehozni annak érdekében, hogy
valamennyi veszélyeztetett sértettet azonosítsanak és megfelelő védelemben
részesítsenek. E megközelítés döntő fontosságú a sértettek gyógyulásának
elősegítéséhez, valamint annak biztosításához, hogy megfelelő
segítségét és támogatást kapjanak az eljárás alatt és azt követően. Ez
teszi leginkább lehetővé a másodlagos és ismételt viktimizáció, valamint a
megfélemlítés megelőzését, továbbá a sértettek hatékony hozzáférését az
igazságszolgáltatáshoz. Mindazonáltal e megközelítést azzal arányos mértékben
kell alkalmazni, hogy mekkora a valószínűsége a büntetőeljárás megindításának,
valamint annak, hogy a sértett különleges intézkedéseket igényel. Különösen a
bűncselekmény súlya, valamint a sértett által nyilvánvalóan elszenvedett
károsodás foka nyújt hasznos jelzést azt egyéni értékelés mértékére nézve. Az egyéni
értékelésnek kell meghatároznia a sértett szükségleteit az eljárás során,
valamint a sértett-támogatási szolgáltatások igénybevételének szükségességét.
Azon köztisztviselők számára, akik a bűncselekmények bejelentésekor
először kerülnek kapcsolatba a sértettel, képzést kell nyújtani, továbbá
megfelelő iránymutatással eszközökkel vagy szabályzatokkal kell
rendelkezniük ahhoz, hogy következetesen felmérhessék a sértett igényeit. Az egyéni
értékelések során figyelembe kell venni bármely olyan tényezőt, amely
erősítheti annak valószínűségét, hogy a sértett további sérelmet vagy
megfélemlítést szenved el az eljárás során. Különösen a következő
tényezőket kell figyelembe venni: életkor, nem, és nemi identitás,
etnikum, faj, vallás, szexuális irányultság, egészségi állapot, fogyatékosság,
kommunikációs nehézségek, a gyanúsítotthoz vagy a vádlotthoz
fűződő kapcsolat vagy eltartotti helyzet, korábban elszenvedett
bűncselekmény és a bűncselekmény típusa és jellege, így az
előítéleten alapuló bűncselekmények, a szervezett bűnözés vagy a
terrorizmus. Az értékelések során különös figyelmet igényelnek a terrorizmus
sértettjei, figyelemmel e cselekmények eltérő jellegére, amelyek a tömeges
terrortól az egyének elleni célzott terrortámadásokig terjednek. 19. cikk – A
sértett és az elkövető közötti kapcsolat elkerüléséhez való jog E cikk a 2001. évi
kerethatározat 8. cikkében elfogadott megközelítést tükrözi, és azt kívánja
biztosítani, hogy amennyiben a sértettnek a büntetőeljárásban történő
részvételéből kifolyólag meg kell jelennie valamely helyszínen,
megfelelő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy a sértett ne
kerüljön kapcsolatba a vádlottakkal vagy a gyanúsítottakkal. Ez sokféle módon
érhető el, így például elkülönített váróhelyiségekkel, valamint a
sértettek és a vádlott érkezésének ellenőrzésével. A köztisztviselők
részére biztosított legjobb gyakorlat és iránymutatás abban a tekintetben is
fontos információforrásul szolgálhat, hogy miként segíthető elő a
találkozás elkerülése. 20. cikk – A
sértettek védelemhez való joga a bűnügyi nyomozás során foganatosított
kihallgatások alatt E cikk célja a
másodlagos viktimizáció megelőzése annak révén, hogy a sértettet a
lehető leghamarabb kihallgatják, továbbá hogy a hatóságokkal való
kapcsolatát a lehető leginkább megkönnyítik, ugyanakkor korlátozzák az
azokkal való szükségtelen kapcsolatfelvételek számát. A kihallgatások
időpontjára vonatkozó döntések során a lehető legnagyobb mértékben
figyelembe kell venni a sértett szükségleteit, valamint a bizonyítékok
összegyűjtésének sürgősségét. A sértettet elkísérheti egy általa
választott, vele bizalmi viszonyban álló személy. E lehetőséget csupán
rendkívüli körülmények között, és csak egy konkrét személy tekintetében lehet
korlátozni. Ezután lehetővé kell tenni, hogy a sértettet elkísérje egy
általa választott másik személy. 21. és 22. cikk
– A veszélyeztetett sértetteknek – köztük a kiskorúaknak – a
büntetőeljárás folyamán történő védelemhez való joga E cikk célja annak
biztosítása, hogy amennyiben megállapítást nyert, hogy a sértettek további
sérelemnek vagy megfélemlítésnek vannak kitéve, megfelelő intézkedéseket
hoznak az ilyen károsodás megakadályozásának elősegítésére. Ezen
intézkedéseknek a büntetőeljárás során végig rendelkezésre kell állniuk, a
kezdeti nyomozati vagy ügyészségi szakaszban, illetve magán a tárgyaláson
egyaránt. A szükséges intézkedések az eljárás szakaszainak megfelelően
változnak. A bűnügyi
nyomozás során minimális szintű védelemre van szükség a sértettek
kihallgatásai tekintetében. Ezeket tapintatosan kell lefolyatni, és a tisztviselőknek
ebből a célból megfelelő képzést kell kapniuk. E képzésnek
biztosítania kell, hogy a tisztviselő ismerje a megfelelő
kihallgatási módszereket, amelyek figyelembe veszik a sértett sajátos
helyzetét, minimálisra csökkentik a szenvedését, és a lehető legtöbb,
kiváló minőségű bizonyíték összegyűjtését teszik lehetővé.
Ezért a sértett veszélyeztetettségének megfelelően szükség lehet arra,
hogy a kihallgatásokat kizárólag megfelelő helyiségekben végezzék. Ez
jelenthet video-kihallgatást lehetővé tévő helyiségeket, vagy
egyszerűen olyanokat, amelyeknek például a bútorzata megfelel a gyermekek
vagy fogyatékossággal élő személy igényeinek. A veszélyeztetett
személyek rendkívül fájdalmasnak érzékelhetik a kihallgatást, különösen ha
olyan jellegű bűncselekményről van szó, amely közvetlenül
személyesen érinti őket. Fontos lehet a kihallgatókkal szembeni bizalom
kialakítása, amire csak bizonyos idő elteltével kerülhet sor. Ezért e cikk
előírja, hogy a veszélyeztetett sértettet a legtöbb esetben azonos
személynek kell kihallgatnia. Kivételeket a jó közigazgatás érdekében engednek,
így például akkor ha valaki mást sürgősen ki kell hallgatni, vagy a
szokásos kihallgató nem elérhető. Hasonló okokból szexuális erőszak
esetén a sértettnek jogot kell kapnia arra, hogy azonos nemű személy
hallgassa ki. Magán a
tárgyaláson a megfelelő védelmi intézkedések megállapításakor szintén
fontos tényező a szándékos vagy eshetőleges megfélemlítéssel szembeni
védelem. E cikk minimum intézkedéseket határoz meg e célból, valamint a különösen
a tanúvallomáskor jelentkező fájdalom minimalizálására. Olyan
intézkedéseket állapítottunk meg, amelyek lehetővé teszik, hogy a sértett
ne kerüljön vizuális kapcsolatba a terhelttel, és kizárják a nyilvánosságot és
a sajtót. A vádlott vagy gyanúsított alapvető jogainak tiszteletben
tartása érdekében a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése,
hogy hoz-e ilyen intézkedéseket. Amennyiben azonban a sértett kiskorú,
fogyatékos, szexuális erőszak vagy emberkereskedelem áldozata, és egyéni értékelés
is készül, ez egyértelműen azt jelzi, hogy szükség van védelmi
intézkedésre. Figyelemmel a
kiskorúak különös veszélyeztetettségére, további intézkedéseknek is
rendelkezésre kell állniuk, illetve alkalmazhatónak kell lenniük a szokásos
körülmények között. A 22. cikk úgy rendelkezik, hogy a kihallgatásokról
videofelvétel készíthető, és az bizonyítékként használható fel a
bíróságon, továbbá megfelelő esetekben, ha a kiskorú nem rendelkezik
képviselővel, a bírói hatóságnak kell képviselőt kineveznie a számára. 24. cikk – A
szakemberek képzése E cikk célja a
sértettekkel kapcsolatba lépő tisztviselőkre vonatkozó képzési
követelmények megállapítása. A képzés szintjét, típusát és gyakoriságát –
beleértve bármely szakképzést – annak megfelelően kell meghatározni, hogy
az adott tisztviselők milyen mértékű és jellegű kapcsolatba
kerülnek a sértettekkel, valamint hogy kapcsolatot tartanak-e sajátos sértetti
csoportokkal. A képzésnek olyan
témákat kell érintenie, amelyek segítséget nyújtanak a tisztviselőknek ahhoz,
hogy tisztelettel bánjanak a sértettekkel, megállapítsák azok védelmi
szükségleteit, és megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a számukra, amely
elősegíti, hogy eligazodjanak az eljárások során és éljenek a jogaikkal.
Az ilyen képzéseknek többek között az alábbi témákat kell lefedniük: a
bűncselekmény sértettekre gyakorolt negatív hatásai, valamint a másodlagos
viktimizáció előidézésével kapcsolatos veszély ismerete; szakértelem és
ismeretek, beleértve a sértettek segítéséhez, és a sértettek – különösen a másodlagos
viktimizációból fakadó – bármely traumájának minimálisra csökkentéséhez
szükséges különleges intézkedések és technikák; a sértetteket érő
megfélemlítés, fenyegetés és sérelem felismerése és megelőzése; a
sértettek sajátos igényeihez igazodó tájékoztatást és támogatást nyújtó
szolgáltatások elérhetősége, és az ilyen szolgáltatások igénybe vételére
szolgáló eszközök. Ezen felül e cikk biztosítja, hogy a
sértett-támogatási vagy helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatásokat
nyújtó személyek szintén megfelelő szintű képzésben részesüljenek
annak érdekében, hogy tisztelettel és elfogulatlanul bánjanak a sértettekkel,
és a szakmai szabványoknak megfelelő szolgáltatást nyújtsanak. 4. A szubszidiaritás elve A javaslat
célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítő mértékben
megvalósítani, mivel a javaslat célja a köztük lévő bizalom
előmozdítása, és ezért fontos megállapodásra jutni az Európai Unió
egészében alkalmazandó minimumkövetelményekről. A javaslat a kölcsönös
bizalom megszilárdítása érdekében közelíti egymáshoz a tagállamok anyagi jogi
szabályait a bűncselekmények sértettjeinek jogai, támogatásuk és védelmük
tekintetében. Emellett a
sértetté válás komoly határokon átnyúló elemmel is rendelkezik, mivel
jelentős számú, az EU területén élő, dolgozó és utazó uniós polgár
esik külföldön bűncselekmény áldozatául. Az ilyen helyzetbe kerülő
személyek különösen nehezen élhetnek a jogaikkal, és a büntetőeljárás
további terhet jelenthet számukra. A polgároknak bízniuk kell tudni abban, hogy
az Unió egész területén hozzájutnak minimális szintű jogokhoz. A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás
elvének. 5. Az arányosság elve A javaslat megfelel az arányosság elvének,
mivel az említett célkitűzés európai szintű megvalósításához
szükséges minimumra szorítkozik, és nem lépi túl az e célból szükséges
mértéket. 2011/0129 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
IRÁNYELVE a bűncselekmények sértettjeinek
támogatására, védelmére, és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló
szerződésre és különösen annak 82. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését
követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[20], tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[21], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1)
Az Európai Unió azt a célt tűzte maga elé,
hogy fenntartja és fejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térséget, amelynek sarkalatos pontja a polgári- és
büntetőügyekben hozott bírósági határozatok Unión belüli kölcsönös
elismerése. (2)
Az Unió elkötelezett a bűncselekmények
sértettjeinek védelme, valamint szabályozási minimumok megállapítása mellett,
továbbá elfogadta a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001.
március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározatot. Az Európai Tanács 2009.
december 10–11-i ülésén elfogadott Stockholmi Program keretében felkérték a
Bizottságot és a tagállamokat, hogy tekintsék át, miként lehetne javítani az
áldozatok védelmét szolgáló jogszabályokat és gyakorlati támogató
intézkedéseket. (3)
Az Európai Parlament a nők elleni erőszak
felszámolásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalásában felszólította a
tagállamokat, hogy tökéletesítsék a nőkkel szemben elkövetett erőszak
minden formája elleni nemzeti jogszabályaikat és politikáikat, lépjenek fel a
nőkkel szembeni erőszak okai ellen, nevezetesen megelőző
intézkedések révén, valamint kérte, hogy az Unió garantálja a segítséghez és
támogatáshoz való jogot. (4)
A Szerződés 82. cikkének (2) bekezdése
előírja szabályozási minimumok megállapítását, amennyiben az a több
államra kiterjedő vonatkozású büntetőügyekben a bírósági ítéletek és
határozatok kölcsönös elismerésének, valamint a rendőrségi és igazságügyi
együttműködésnek a megkönnyítése érdekében szükséges. A 82. cikk (2)
bekezdésének c) pontja szerint „a bűncselekmények sértettjeinek jogai” az
egyik olyan terület, amelyen szabályozási minimumok állapíthatók meg. (5)
A bűncselekmény támadás a társadalom ellen,
valamint a sértettek egyéni jogainak megsértése. Ezért a sértetteket el kell
ismerni, továbbá tisztelettel, tapintattal és szakértelemmel kell velük bánni a
hatóságokkal történő valamennyi kapcsolatfelvétel során. A
sértett-támogatási szolgálatnak, illetve a helyreállító igazságszolgáltatási
szolgálatnak figyelembe kell vennie a sértettek személyes helyzetét és
közvetlen szükségleteit, életkorát, nemét, fogyatékosságát, érettségük fokát, továbbá
teljes mértékben tiszteletben kell tartania fizikai, szellemi és erkölcsi
épségüket. Meg kell védeni őket a másodlagos és az ismételt
viktimizációtól, valamint a megfélemlítéstől, továbbá a gyógyulásukat
elősegítő, megfelelő támogatásban kell részesülniük, és
kellő hozzáférést kell biztosítani számukra az igazságszolgáltatáshoz. (6)
Ezen irányelv célja a 2001/220/IB kerethatározat
rendelkezéseinek módosítása és kiterjesztése. Mivel nagyszámú és lényeges
módosítást kell végezni, az egyértelműség érdekében a kerethatározatot
teljes egészében helyettesíteni kell. (7)
Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető
jogokat és megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveknek.
Az irányelv különösen az alábbi jogok előmozdítására törekszik: az emberi
méltósághoz, az élethez, a testi és szellemi sérthetetlenséghez, a családi- és
a magánélethez, a tulajdonhoz való jog, továbbá a gyermekek, az idősek és
a fogyatékossággal élő személyek jogai, valamint a tisztességes eljáráshoz
való jog. (8)
Ezen irányelv szabályozási minimumokat állapít meg.
A tagállamok kiterjeszthetik az ezen irányelvben meghatározott jogokat annak
érdekében, hogy magasabb szintű védelmet nyújtsanak. (9)
Egy adott személy sértettnek tekintendő
függetlenül attól, hogy az elkövetőt azonosították, elfogták,
büntetőeljárás alá vonták, illetve elítélték-e, továbbá tekintet nélkül az
elkövető és a sértett közötti családi kapcsolatra. A sértettek
családtagjai szintén sérülnek a bűncselekmény következtében, különös
tekintettel az elhunyt sértett családjára, amelynek jogos érdeke
fűződik a büntetőeljáráshoz. Ezért e közvetett sértetteknek is
védelemben kell részesülniük ezen irányelv alapján. A sértetteknek már a
bűncselekmény bejelentését megelőzően is megfelelő támogatásra
és segítségnyújtásra van szükségük. E támogatás egyaránt döntő szerepet
játszhat lehet a sértett gyógyulásában, és abban a döntésében, hogy később
bejelentést tesz a bűncselekményről. (10)
A nyújtott tájékoztatásnak kellően
részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a sértettek tiszteletteljes bánásmódban
részesüljenek, valamint hogy képesek legyenek megalapozott döntést hozni az
eljárásban való részvételükről, és arról, hogy miként élnek a jogaikkal. A
fentiekkel összefüggésben különösen fontos az a tájékoztatás, amely révén a
sértett értesülhet az eljárás aktuális állásáról és előrehaladásáról.
Úgyszintén fontosak azon információk, amelyek alapján a sértett eldöntheti,
hogy kéri-e a vád elejtéséről szóló határozat felülvizsgálatát. (11)
A hatóságok által adott tájékoztatást és
tanácsadást, a sértett-támogatási szolgáltatásokat és a helyreállító
igazságszolgáltatási szolgáltatásokat lehetőleg számos médiumon keresztül,
és olyan módon kell nyújtani, amelyet a sértettek képesek megérteni. Arról is
gondoskodni kell, hogy meg tudják érteni a sértettet az eljárás során. Ezzel
összefüggésben figyelembe kell venni az alábbiakat: a sértettek nyelvismerete
az információközlésre használt nyelven, a sértettek életkora, érettsége,
intellektuális és érzelmi képességeik, írástudásuk foka, valamint bármely
szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, így például azok, amelyek a látásukat
vagy a hallásukat érintik. A büntetőeljárás során hasonlóképpen figyelembe
kell venni a sértett információközlési képességének korlátozottságát. (12)
A hatékony igazságszolgáltatás csak akkor
valósítható meg, ha a sértettek megfelelően elmagyarázhatják a sérelmükre
elkövetett bűncselekmény körülményeit, és az illetékes hatóságok számára
érthető módon képesek előadni a bizonyítékaikat. Ugyanilyen fontos a
sértettekkel való tiszteletteljes bánásmód, és az, hogy képesek legyenek élni a
jogaikkal. Ezért a sértettek kihallgatása során és bírósági meghallgatásokon
való részvételük céljából minden esetben térítésmentes tolmácsolásnak kell
rendelkezésre állnia. Ami a büntetőeljárás egyéb vonatkozásait illeti, a
tolmácsolás és fordítás iránti igény eltérő lehet a konkrét
kérdésektől, a sértettek jogállásától és az eljárásban való
részvételüktől, valamint bármely különleges jogosultságuktól függően.
Ezen egyéb esetekben az ilyen tolmácsolást és fordítást csupán olyan mértékben
kell biztosítani, amely szükséges ahhoz, hogy a sértettek gyakorolhassák a
jogaikat. (13)
A támogatást – amelyet kormányzati vagy nem
kormányzati szervezetek is nyújthatnak – a sértettek szükségleteinek
megfelelően rendelkezésre kell bocsátani a bűncselekmény
elkövetésétől kezdve, valamint a büntetőeljárás során és ezen eljárást
követően. A támogatást különféle eszközök segítségével, a túlzott
formaságok mellőzésével, és földrajzilag kellően széles körben kell
nyújtani ahhoz, hogy valamennyi sértettnek lehetősége nyíljon e
szolgáltatások igénybevételére. A sértettek egyes csoportjai, így a szexuális
erőszak, a nemi és a faji alapú gyűlölet vagy egyéb előítéletes
bűncselekmények, illetve a terrorizmus sértettjei – a sérelmükre
elkövetett bűncselekmény sajátos jellege miatt – támogatási
szakszolgáltatásokat igényelhetnek. (14)
Jóllehet a támogatás nyújtása nem tehető
függővé attól, hogy a sértett feljelentést tesz-e a bűncselekmény
miatt az illetékes hatóságnál, pl. a rendőrségen, helyzetüknél fogva
gyakran e hatóságok a legalkalmasabbak arra, hogy tájékoztatást adjanak a
sértetteknek a támogatás lehetőségéről. Ezért arra ösztönözzük a
tagállamokat, hogy teremtsék meg a megfelelő feltételeket – beleértve az
adatvédelmi követelmények betarthatóságát – ahhoz, hogy a sértetteket a
sértett-támogatási szolgálatokhoz irányíthassák. (15)
A vád elejtéséről szóló határozat
felülvizsgálatát az eredeti határozatot meghozó személytől vagy hatóságtól
eltérő személynek/hatóságnak kell végeznie. Az e felülvizsgálatra
vonatkozó mechanizmusokat vagy eljárásokat a tagállami jogszabályoknak
megfelelően kell alkalmazni. (16)
A helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatások
– köztük például a sértett és az elkövető közötti közvetítés, a családi
csoportkonferenciák, és az ítélkező körök – jelentős hasznot
hozhatnak a sértetteknek, viszont a további sérelmek megelőzése érdekében
biztosítékokra van szükség. Ezért az ilyen szolgáltatásoknál mindenek
előtt a sértett érdekeit és igényeit kell szem előtt tartani, és
orvosolni kell a sértettnek okozott kárt, valamint el kell kerülni a további
károsodást. Amikor helyreállító eljárásra utalják az ügyet, és ilyen eljárást
folytatnak, figyelembe kell venni azon tényezőket – így az
erőviszonyokban fennálló különbségeket, valamint a sértett életkorát,
érettségét vagy intellektuális képességét – amelyek korlátozhatják vagy csökkenthetik
a sértett képességét arra, hogy megalapozott döntést hozzon, vagy
megakadályozhatják az ügy számára kedvező kimenetelét. Jóllehet a
magáneljárásnak általában bizalmasnak kell lennie, a felek ellenkező
megállapodásának hiányában úgy tekinthető, hogy az olyan tényezők,
mint az eljárás során tett fenyegetések szükségessé teszik a közérdekből
történő nyilvánosságra hozatalt. (17)
Némely sértettet a büntetőeljárás során
különösen veszélyeztet a másodlagos és ismételt viktimizáció, valamint az
elkövető vagy bűntársai általi megfélemlítés. E veszélyeztetettség
nagyrészt a sértettek személyes jellemzőiből és a bűncselekmény
típusából vagy jellegéből állapítható meg. A fentiek alapján egyes
sértettek – a gyermekek, a fogyatékkal élő személyek, a szexuális
erőszak és az emberkereskedelem áldozatai ٲ– a legtöbb esetben
további veszélynek vannak kitéve, és különleges védelmi intézkedéseket
igényelnek. E védelmi intézkedések kizárólag rendkívüli körülmények között –
így a vádlott vagy gyanúsított alapvető jogainak figyelembe vétele
érdekében vagy a sértett kívánsága esetén – korlátozhatók. Az
emberkereskedelem, a gyermekek szexuális zaklatása és kizsákmányolása, és a
gyermekpornográfia áldozatainak esetében, ha az elfogadott, vagy ezen
irányelvvel egyidejűleg tárgyalás alatt álló, külön jogi aktusok különös
és részletesebb rendelkezéseket tartalmaznak, akkor ezen irányelv nem
szabályozza ugyanazokat a kérdéseket. (18)
Az említett kategóriákon túl – azonban szintén
személyes jellemzői és a bűncselekmény jellege alapján – bármely
személy lehet veszélyeztetett. A veszélyeztetettség kizárólag a védelmi
intézkedésekkel kapcsolatos ajánlások megtételére alkalmas helyzetben lévő
személyek által, a legkorábbi lehetséges időpontban elvégzett egyedi
értékelések révén azonosítható hatékonyan. Az értékelésnek különösen az alábbi
tényezőket kell figyelembe vennie: életkor, nem, és nemi identitás,
etnikum, faj, vallás, szexuális irányultság, egészségi állapot, fogyatékosság,
kommunikációs nehézségek, a gyanúsítotthoz vagy a vádlotthoz fűződő
kapcsolat vagy eltartotti helyzet, a korábban elszenvedett bűncselekmény
és a bűncselekmény típusa és jellege, így a szervezett bűnözés, a
terrorizmus vagy az előítéleten alapuló bűncselekmények, továbbá hogy
a sértett külföldi-e. Az értékelések során különös figyelmet igényelnek a
terrorizmus áldozatai, figyelemmel e cselekmények eltérő jellegére,
amelyek a tömeges terrortámadásoktól az egyének elleni célzott terrorizmusig
terjednek. (19)
A veszélyeztetettnek nyilvánított sértettek részére
megfelelő intézkedéseket kell biztosítani ahhoz, hogy megvédjék őket
a büntetőeljárás során. Ezen intézkedések pontos jellegét és terjedelmét –
a sértettel folyatatott párbeszéd alapján és az igazságszolgáltatási
mérlegelési jogkör szabályaival összhangban – egyéni értékelés révén kell megállapítani.
A sértett eljárással kapcsolatos aggályait és félelmeit döntő
tényezőként kell figyelembe venni a különleges intézkedések
szükségességének megállapításakor. (20)
Ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazása során
elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni,
az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az ENSZ 1989. évi gyermekjogi
egyezményével összhangban. (21)
Ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazása során a
tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a fogyatékossággal élő személyek
másokhoz hasonlóan teljes mértékben élhessenek az irányelv alapján őket
megillető jogokkal, összhangban a fogyatékossággal élő személyek
jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, és különösen annak a törvény előtti
egyenlőséghez és az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáféréshez
való jogról, az információhoz és a létesítményekhez való hozzáféréshez való
jogról, továbbá az embertelen vagy megalázó bánásmódtól, valamint az
erőszaktól és visszaélésektől való mentességről szóló rendelkezéseire. (22)
Az eljárások koordinált lefolytatása révén
korlátozni kell a további viktimizációt, amely az elkövető részéről
vagy a büntetőeljárásban való részvétel eredményeként is bekövetkezhet. A
koordinált eljárások során tisztelettel bánnak a sértettekkel, lehetővé
téve, hogy kialakuljon bennük a hatóságok iránti bizalom. A lehető
leginkább meg kell könnyíteni a hatóságokkal való kapcsolattartást, ugyanakkor
korlátozni kell azon esetek számát, amikor a sértett szükségtelenül lép
kapcsolatba a hatóságokkal. Ennek módja lehet például a kihallgatások videóra
való felvétele és a felvétel felhasználásának engedélyezése a bírósági eljárás
során. A lehető legszélesebb intézkedési skálának kell a gyakorló jogászok
rendelkezésére állnia annak megakadályozása céljából, hogy a sértettet szenvedés
érje a bírósági eljárás során, különösen annak következtében, hogy vizuális
kapcsolatba kerül az elkövetővel, annak családjával, bűntársaival
vagy a közönség egyes tagjaival. Ezért arra kell ösztönözni a tagállamokat,
hogy szükség esetén műszakilag megvalósítható és gyakorlati intézkedések
alkalmazásával tegyék lehetővé, hogy a bírósági épületekben elkülönített
váróhelyiségek álljanak a sértettek rendelkezésére. A sértett magánéletének
védelme fontos eszköz lehet a további viktimizáció megakadályozása érdekében. E
védelem olyan intézkedéscsomag révén valósítható meg, amely a sértett
személyazonosságával és tartózkodási helyével kapcsolatos adatszolgáltatás
mellőzését vagy korlátozását is magában foglalja. Az említett védelem –
amely a gyermek nevének titkosságára is kiterjed – különösen fontos a kiskorú
sértettek esetében. (23)
Amennyiben ezen irányelvvel összhangban gyámot
és/vagy képviselőt kell kijelölni a gyermek számára, e feladatokat ugyanaz
a személy, vagy jogi személy, illetve intézmény, vagy hatóság is elláthatja. (24)
A büntetőeljárás során a sértettekkel
valószínűsíthetően kapcsolatba kerülő tisztviselők részére
– a sértettek szükségleteinek felismerése és kielégítése céljából – olyan
alap-és továbbképzést kell nyújtani, amely megfelel a sértettekkel való
kapcsolatuk fokának. E képzésnek szükség esetén szakképzést is magába kell
foglalnia. (25)
A tagállamoknak ösztönözniük kell a
bűncselekmények sértettjeivel foglalkozó civil szervezetek – köztük az
elismert és aktív nem kormányzati szervezetek – munkáját, és szorosan együtt
kell működniük velük a politikai döntéshozatal, a tudatosság növelését
célzó kampányok, a kutató és oktató programok, a képzés, valamint a
bűncselekmények sértettjeinek támogatására és védelmére irányuló
intézkedések hatásainak ellenőrzése és értékelése terén. (26)
Mivel a közös minimumkövetelmények megállapításának
célját a tagállamok – nemzeti, regionális vagy helyi szinten eljárva –
egyoldalúan nem tudják kielégítően megvalósítani, és az intézkedések
léptéke és lehetséges hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az
Unió intézkedéseket fogadhat el az EUSZ 5. cikkébe foglalt szubszidiaritás
elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel
összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzés eléréséhez szükséges
mértéket. (27)
Az ezen irányelv végrehajtása során feldolgozott
személyes adatokat a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és
igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok
védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatnak[22], valamint az Európa Tanácsnak az egyének
személyes adataik gépi feldolgozása során való védelméről szóló, 1981.
január 28-i – valamennyi tagállam által elfogadott – egyezményében
megállapított elveknek megfelelő védelemben kell részesíteni. (28)
Ezen irányelv nem érinti a különösen
veszélyeztetett sértettek konkrét szükségleteit célzottabban kezelő egyéb
uniós jogi aktusokba foglalt, messzebre mutató rendelkezéseket. (29)
[Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az
Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült
Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló
jegyzőkönyv 1., 2., 3. és 4. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és
Írország bejelentette az ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában
történő részvételre irányuló szándékát] VAGY [Az Európai Unióról szóló
szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló
szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a
szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében
fennálló helyzetéről szóló jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az
Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, így
az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó][23]. (30)
Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az
Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia
helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem
vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező
és nem alkalmazandó. ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. FEJEZET BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK 1. cikk
Célkitűzések Ezen irányelv célja, hogy a
bűncselekmények valamennyi sértettje megfelelő védelemben és
támogatásban részesüljön, valamint képes legyen részt venni a büntetőeljárásban,
továbbá ismerjék el őket, és – bármifajta megkülönböztetés nélkül –
tisztelettel, tapintattal és szakértelemmel bánjanak velük minden alkalommal,
amikor kapcsolatba kerülnek a hatóságokkal, valamint a sértett-támogatási és a
helyreállító igazságszolgáltatási szolgálatokkal. 2. cikk
Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában: a) „sértett”: i) természetes személy, aki olyan
károsodást szenvedett, ideértve testi vagy szellemi épségének sérelmét, érzelmi
szenvedését vagy gazdasági veszteségét is, amely bűncselekmény révén
valósult meg; ii. a bűncselekmény következtében
elhunyt személy családtagjai; b) „családtagok”: a házastárs, az
élettárs, a bejegyzett élettárs, az egyenes ági hozzátartozók, a testvérek,
valamint a sértett által eltartott személyek; c) „élettárs”: olyan személy, aki a
sértettel állandó és hosszan tartó kapcsolatban él anélkül, hogy ezt a
kapcsolatot a hatóságnál bejegyeztették volna; d) „bejegyzett élettárs”: olyan
személy, akivel a sértett bejegyzett élettársi kapcsolatot létesített az egyik
tagállam jogszabályai alapján; e) „helyreállító
igazságszolgáltatási szolgáltatások”: olyan
szolgáltatások, amely célja a sértett és a vádlott közötti kapcsolatfelvétel
létrehozása annak érdekében, hogy önkéntes megállapodásra jussanak a
bűncselekményből származó kár orvoslásának lehetséges módjáról; f) „gyermek”: bármely 18 évesnél
fiatalabb személy; g) „fogyatékossággal élő személy”:
olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi
károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott
személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. 2. FEJEZET INFORMÁCIÓ- ÉS TÁMOGATÁSNYÚJTÁS 3. cikk
A hatáskörrel rendelkező
hatósággal való első kapcsolatfelvételtől kezdve történő
tájékoztatáshoz való jog A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
sértettek a bűncselekmény ügyében tett feljelentés átvételére hatáskörrel
rendelkező hatósággal való első kapcsolatfelvételtől kezdve,
indokolatlan késedelem nélkül megkapják az alábbi információkat: a) hol és milyen módon tehetnek
feljelentést a bűncselekmény miatt; b) azon szolgálatok és szervezetek
elérhetőségei, amelyekhez segítségért fordulhatnak; c) az igénybe vehető segítség
fajtái; d) a büntető feljelentést
követő eljárások, és az ezen eljárásokkal kapcsolatos szerepük; e) hogyan és milyen feltételekkel
részesülhetnek védelemben; f) milyen mértékben és feltételekkel
jogosultak jogi tanácsadásra, költségmentességre, vagy bármely egyéb
tanácsadásra; g) milyen mértékben és feltételekkel
jogosultak kárenyhítésre, beleértve az igény benyújtásának határidejét; h) azon különleges szabályok, amelyek
rendelkezésükre állnak érdekeik védelmére, amennyiben a lakóhelyük egy másik
tagállamban van; i) a jogaik megsértése esetén
történő panasztételre vonatkozó eljárások; j) az ügyükkel kapcsolatos
kommunikáció során alkalmazandó elérhetőségek. 4. cikk
Az üggyel kapcsolatos
tájékoztatáshoz való jog 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a sértetteket
tájékoztassák arról a jogukról, hogy – kívánságuk esetén – megkaphatják az
ügyükre vonatkozó alábbi információkat: a) bármely olyan határozat, amely
megszünteti a sértett bűncselekmény miatt tett feljelentésének
következtében indult büntetőeljárást, pl. a nyomozás vagy az ügyészségi
vizsgálat megindítását elutasító vagy azt megszüntető határozat, illetve a
tárgyalás során hozott jogerős bírósági határozat – így az ítélet – ideértve
mindezek indokolását is; b) olyan információk, amelyekből a
sértett megismerheti az általa bűncselekmény miatt tett feljelentés
következtében indult büntetőeljárás állását, kivéve az olyan kivételes
eseteket, amikor ez az ügy szabályszerű lefolytatását akadályozhatná; c) a tárgyalás helye és ideje. 2.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
sértetteknek lehetőségük legyen értesítést kapni az őket érintő
bűncselekmény miatt büntetőeljárás alá vont vagy elítélt személyek
szabadon engedéséről. A sértettek kérésükre juthatnak hozzá e
tájékoztatáshoz. 3.
A tagállamok biztosítják, hogy azon sértettek, akik
úgy nyilatkoznak, hogy nem kívánják megkapni az (1) és a (2) bekezdésben
említett tájékoztatást, ne jussanak hozzá az említett információkhoz. 5. cikk
A megértéshez és
megértetéshez való jog A tagállamok intézkedéseket hoznak annak
érdekében, hogy a sértettek megértsék a hatóságok közléseit – beleértve az azok
által nyújtott tájékoztatást is – és megértessék magukat, amikor a
büntetőeljárás alatt kapcsolatba lépnek a hatóságokkal. 6. cikk
A tolmácsolás és fordítás
igénybevételéhez való jog 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy azon
sértettek, akik nem értik vagy nem beszélik az adott büntetőeljárás során
használt nyelvet, a büntetőeljárás során a nyomozó és igazságügyi
hatóságok előtti kihallgatásukkor vagy kikérdezésükkor – így a
rendőrségi kihallgatáskor – kérésükre térítésmentes tolmácsolást
vehessenek igénybe, továbbá a bírósági tárgyaláson és szükséges közbenső
meghallgatásokon való részvételük céljából tolmácsolást biztosítsanak számukra. 2.
Annak érdekében, hogy a sértettek élhessenek
jogaikkal a büntetőeljárás során, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
sértettek kérésére valamennyi egyéb esetben is térítésmentes tolmácsolás álljon
rendelkezésre, a sértettek szükségleteinek és az adott eljárásokban játszott
szerepüknek megfelelően. 3.
Adott esetben kommunikációs technológia is
alkalmazható, úgymint videokonferencia, telefon vagy internet, kivéve, ha
szükség van a tolmács fizikai jelenlétére ahhoz, hogy a sértettek
megfelelően éljenek a jogaikkal vagy megértsék az eljárást. 4.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy azon
sértettek, akik nem értik vagy nem beszélik az adott büntetőeljárás során használt
nyelvet, kérésükre megkapják az alábbi információk térítésmentes fordítását,
amennyiben ezen információkat a rendelkezésükre bocsátják: a) a bűncselekmény miatt a hatáskörrel
rendelkező hatóságnak benyújtott feljelentés; b) a sértettek bűncselekmény miatt tett
feljelentésével kapcsolatos büntetőeljárás megszüntetéséről szóló
határozat, ideértve legalább e határozat indokolásának összefoglalását is; c) az ahhoz szükséges alapvető
információk, hogy a sértettek – szükségleteiknek és az adott eljárásban
játszott szerepüknek megfelelően – élhessenek a jogaikkal a
büntetőeljárás során. 5.
A tagállamok biztosítják, hogy eljárás vagy
mechanizmus álljon rendelkezésre annak megállapítására, hogy a sértettek
beszélik-e és értik-e a büntetőeljárás nyelvét, és szükségük van-e
fordításra és tolmács segítségére. 6.
A tagállamok a nemzeti jog szerinti eljárásokkal
összhangban biztosítják, hogy a sértetteknek joguk legyen megtámadni a
tolmácsolás vagy fordítás szükségtelenségét megállapító határozatot, és
amennyiben biztosították ezeket, lehetőségük legyen panaszt tenni, ha a
tolmácsolás minősége nem elégséges jogaik gyakorlásához vagy az eljárás
megértéséhez. 7. cikk
A sértett-támogatási
szolgáltatásokhoz való hozzáférés joga 1.
A tagállamok biztosítják, hogy a sértettek és
családtagjaik – szükségleteiknek megfelelően – térítésmentesen
hozzájussanak bizalmas sértett-támogatási szolgáltatásokhoz. 2.
E szolgáltatások keretében legalább az alábbiakat
biztosítják: a) a sértettek jogaira vonatkozó releváns
információk, tanácsadás és támogatás, beleértve a bűncselekmények miatti
állami kárenyhítési rendszerekhez való hozzáférésre, valamint a
büntetőeljárás során játszott szerepükre vonatkozó tájékoztatást, így a
tárgyaláson való részvételre történő felkészítést; b) adott esetben a szakszolgáltatásokra
vonatkozó tájékoztatás, és az azokhoz történő irányítás; c) érzelmi és pszichológiai támogatás; d) pénzügyi és gyakorlati kérdésekre
vonatkozó tanácsadás a bűncselekményt követően. 3.
A tagállamok elősegítik, hogy a feljelentést
átvevő hatóság és az egyéb érintett hivatalok a sértetteket az őket
támogató szolgálatokhoz irányítsák. 4.
A tagállamok az általános sértett-támogatási
szolgálatok mellett előmozdítják a támogatási szakszolgálatok kialakítását
és fejlesztését. 3. FEJEZET A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN VALÓ
RÉSZVÉTEL 8. cikk
A sértettek joga ahhoz, hogy
átvételi elismervényt kapjanak a feljelentésükről A tagállamok biztosítják, hogy a sértettek
írásos átvételi elismervényt kapjanak az adott tagállam megfelelő
hatóságához általuk benyújtott feljelentésekről. 9. cikk
A meghallgatáshoz való jog A tagállamok biztosítják a sértettek meghallgatáshoz
és bizonyítékszolgáltatáshoz való jogát az eljárás során. 10. cikk
A vád elejtése esetén igénybe
vehető jogok 1.
A tagállamok biztosítják, hogy a sértetteknek
jogában álljon megtámadni a vád elejtésére vonatkozó bármely határozatot. 2.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a sértettek
elegendő tájékoztatást kapjanak annak eldöntéséhez, hogy kérik-e a vád
elejtésére vonatkozó határozat felülvizsgálatát. 11. cikk
A közvetítés és az egyéb
helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatások keretében igénybe vehető
biztosítékokhoz való jog 1.
A tagállamok megállapítják a közvetítés vagy az
egyéb helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatások nyújtásakor alkalmazandó
normákat, amelyek célja, hogy megóvják a sértetteket a megfélemlítéstől és
a további viktimizációtól. E normáknak legalább az alábbiakat kell magukba
foglalniuk: a) közvetítés vagy helyreállító
igazságszolgáltatási szolgáltatások kizárólag a sértettek érdekében, szabad és
tájékoztatáson alapuló beleegyezésük alapján alkalmazhatók; az említett
beleegyezés bármikor visszavonható; b) az eljárásban való részvételhez
történő hozzájárulását megelőzően teljes körű és pártatlan
tájékoztatást adnak a sértettnek az eljárásról és annak lehetséges
eredményeiről, valamint tájékoztatják a megállapodások végrehajtásának
felügyeletére vonatkozó eljárásokról; c) a vádlottnak, illetve gyanúsítottnak vagy
elkövetőnek vállalnia kell tettéért a felelősséget; d) bármely megállapodást önkéntesen kell
elérni, és figyelembe kell venni bármely további büntetőeljárás során; e) a közvetítés vagy az egyéb helyreállító
igazságszolgáltatási eljárások során folytatott nem nyilvános megbeszélések
titkosak, és azokat utólag sem hozzák nyilvánosságra, kivéve ha a felek ebben
állapodnak meg, vagy jelentős közérdek alapján tagállami jogszabály azt
előírja. 2.
A tagállamok – többek között az utalás feltételeire
vonatkozó szabályzatok összeállítása révén – elősegítik az ügyek
közvetítési vagy egyéb helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatok elé
utalását. 12. cikk
A költségmentességhez való
jog A tagállamok biztosítják, hogy a sértettek – a
tagállami jogszabályokban foglalt eljárásoknak megfelelően –
költségmentességhez jussanak, amennyiben a büntetőeljárás részes feleit
megillető jogállással rendelkeznek. 13. cikk
A költségtérítéséhez való jog A tagállamok – a nemzeti jogukba foglalt
eljárásoknak megfelelően – biztosítják a büntetőeljárásban részt
vevő sértettek számára, a büntetőeljárásban való részvételük – így a
tárgyaláson történő megjelenésük – következtében felmerült költségeik
megtérítésének lehetőségét. 14. cikk
A vagyontárgyak
visszaszolgáltatásához való jog A tagállamok biztosítják, hogy a
büntetőeljárás során lefoglalt, a sértett tulajdonát képező és
visszaszolgáltatható vagyontárgyakat haladéktalanul visszaszolgáltassák a
sértettnek, amennyiben a visszaszolgáltatást a büntetőeljárással
összefüggő ok nem akadályozza. 15. cikk
Az elkövető által
nyújtandó kártérítésnek a büntetőeljárás keretében történő
meghatározásához való jog 1.
A tagállamok biztosítják a sértettek azon jogát,
hogy a hatóságok a büntetőeljárás keretein és ésszerű határidőn
belül határozatot hozzanak az elkövető által a sértett részére nyújtandó
kártérítés tárgyában. Az első albekezdés nem alkalmazandó,
amennyiben a nemzeti jog másként határozza meg a nyújtandó kártérítést vagy a
helyreállítást. 2.
A tagállamok intézkedéseket tesznek annak
érdekében, hogy ösztönözzék az elkövetőket a sértettet megillető
megfelelő kártérítés nyújtására. 16. cikk
A más tagállamban lakó
sértettek jogai 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy hatáskörrel
rendelkező hatóságaik megtehessék a szükséges intézkedéseket annak
érdekében, hogy – különösen az eljárás lefolytatásával kapcsolatosan – minél
kisebb nehézséget okozzon, ha a sértett a bűncselekmény elkövetési
helyétől eltérő tagállamban lakik.
A fentiek érdekében a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti
tagállam hatóságai különösen az alábbi intézkedéseket tehetik: –
haladéktalanul felveszik a sértett tanúvallomását a
bűncselekmény miatt a megfelelő hatóságnál tett feljelentést
követően; –
a külföldön lakó sértettek meghallgatása érdekében
a lehető legszélesebb körben alkalmazzák az Európai Unió tagállamai között
a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-i egyezménynek
a videokonferenciára és a telefonos konferenciabeszélgetésre vonatkozó
rendelkezéseit. 2.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
lakóhelyüktől eltérő tagállamokban bűncselekmény sértettjévé
vált személyek a lakóhelyük szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező
hatóságainál tehessenek feljelentést, amennyiben a bűncselekmény
elkövetésének helye szerinti tagállamban nem tudják azt megtenni, vagy – a
tagállami jogszabályok által meghatározott súlyos bűncselekmények esetében
– ha nem kívánják azt megtenni. 3.
A feljelentés beérkezésének helye szerinti tagállam
joghatóságának sérelme nélkül, a feljelentést átvevő, hatáskörrel
rendelkező hatóság haladéktalanul továbbítja azt azon hatáskörrel
rendelkező hatósághoz, amelynek illetékességi területén a
bűncselekményt elkövették. 4. FEJEZET A SÉRTETTEK VÉDELME ÉS
VESZÉLYEZTETETTSÉGÜK ELISMERÉSE 17. cikk
A védelemhez való jog 1.
A tagállamok biztosítják, hogy rendelkezésre
álljanak azok az intézkedések, amelyek célja, hogy megvédjék a sértettek és
családjuk biztonságát a megtorlástól, a megfélemlítéstől, valamint az
ismételt vagy további viktimizációtól. 2.
Az (1) bekezdésben említett intézkedések különösen
az alábbiakra terjednek ki: a sértett és családtagjai fizikai védelmére
vonatkozó eljárások; az elkövetők és a sértettek között a
büntetőeljárás lefolytatásának helyszínén esetleg előforduló
kapcsolatfelvételek elkerülésére irányuló intézkedések; valamint azon
intézkedések, amelyek célja, hogy minimálisra csökkentsék a sértettek
pszichológiai és érzelmi károsodásának kockázatát a kihallgatásuk vagy
tanúvallomásuk során, továbbá hogy szavatolják a sértettek emberi méltóságát és
biztonságát. 18. cikk
A veszélyeztetett sértettek
azonosítása 1.
Ezen irányelv alkalmazásában a sértettek alábbi
kategóriái tekinthetők személyes jellemzőik alapján
veszélyeztetettnek: a) Gyermekek; b) Fogyatékossággal élő személyek. 2.
Ezen irányelv alkalmazásában a sértettek alábbi
kategóriái tekinthetők veszélyeztetettnek a sérelmükre elkövetett
bűncselekmény jellege vagy típusa alapján: a) A szexuális erőszak áldozatai; b) Az emberkereskedelem áldozatai. 3.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tagállami
eljárások szerint, időben és egyénileg megvizsgáljanak valamennyi egyéb
sértettet annak megállapítása céljából, hogy személyes jellemzőik vagy a
bűncselekmény körülményei, illetve típusa vagy jellege alapján
veszélyezteti-e őket a másodlagos és ismételt viktimizáció vagy
megfélemlítés. 4.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tagállami
eljárások szerint, időben és egyénileg megvizsgálják az (1), (2), és (3)
bekezdés szerint meghatározott valamennyi veszélyeztetett sértettet annak
megállapítása céljából, hogy a 21. és a 22. cikkbe foglalt különleges
intézkedések közül melyeket kell igénybe venniük. Az említett értékelés
figyelembe veszi a veszélyeztetett sértettek akaratnyilvánítását, beleértve azt
is, ha nem kívánnak különleges intézkedéseket igénybe venni. 5.
Az értékelés terjedelme hozzáigazítható a
bűncselekmény súlyosságához, valamint a sértettek által elszenvedett
nyilvánvaló károsodás mértékéhez. 19. cikk
A sértett és az elkövető
közötti kapcsolat elkerüléséhez való jog A tagállamok fokozatosan megteremtik az ahhoz
szükséges feltételeket, hogy a sértettek ne kerülhessenek kapcsolatba a
gyanúsítottakkal vagy vádlottakkal egyetlen olyan helyszínen – és különösen a
büntetőeljárás helyszínén – sem, ahol a sértettek e minőségükben
személyes kapcsolatba léphetnek a hatóságokkal. 20. cikk
A sértettek védelemhez való
joga a bűnügyi nyomozás során foganatosított kihallgatások alatt A tagállamok gondoskodnak arról, hogy: a) indokolatlan késedelem nélkül
kihallgassák a sértetteket a bűncselekmény miatt a hatáskörrel
rendelkező hatósághoz intézett feljelentés megtétele után; b) minimálisra korlátozzák a sértettek
kihallgatásainak számát, és ezeket kizárólag akkor folytassák le, ha a
büntetőeljárás céljából feltétlenül szükségesek; c) a sértetteket – indokolt esetben –
elkísérhesse jogi képviselőjük, vagy egy általuk választott személy,
hacsak az adott személy tekintetében nem hoztak ezzel ellentétes, indokolással
ellátott határozatot. 21. cikk
A veszélyeztetett
sértetteknek a büntetőeljárás során történő védelemhez való joga 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 18. cikkben
említett veszélyeztetett sértettek igénybe vehessék a (2) és a (3) bekezdésben
megállapított intézkedéseket, összhangban a 18. cikk (4) bekezdésében foglalt
egyéni értékeléssel, valamint az igazságszolgáltatási mérlegelési jogkör
szabályaival. 2.
A bűnügyi nyomozás során az alábbi
intézkedéseket biztosítják a veszélyezettet sértetteknek: a) a sértettek kihallgatását az e célra
kijelölt vagy átalakított helyiségekben végzik; b) a sértettek kihallgatását erre
kiképzett szakemberek által vagy révén végzik; c) a sértett valamennyi kihallgatását
ugyanaz a személy végzi, kivéve amennyiben ez ellentétes volna a hatékony
igazságszolgáltatással; d) a szexuális erőszak
áldozatainak valamennyi kihallgatását a sértettel azonos nemű személy
végzi. 3.
A bírósági eljárás során az alábbi intézkedéseket
biztosítják a veszélyeztetett sértetteknek: a) a tanúvallomás során a sértettek és a
terheltek közötti vizuális kapcsolat elkerülése, megfelelő módszerek
alkalmazásával, beleértve a megfelelő kommunikációs technológiák
alkalmazását; b) a sértettek megfelelő kommunikációs
technológiák felhasználása útján történő meghallgatása, anélkül hogy jelen
lennének a tárgyalóteremben; c) a sértettek magánéletére vonatkozó és a
bűncselekményhez nem kapcsolódó szükségtelen kérdések mellőzése;
továbbá d) a nyilvánosság kizárásával tartandó meghallgatás
lehetővé tétele. 22. cikk
A veszélyeztetett kiskorú
sértetteknek a büntetőeljárás során történő védelemhez való joga A 21. cikkben megállapított intézkedések
mellett a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a sértett gyermek: a) a bűnügyi nyomozás során a
sértett valamennyi kihallgatásáról videofelvétel készíthető, és a
kihallgatások videofelvételei – a tagállami jogszabályoknak megfelelően –
bizonyítékként használhatók fel a büntetőeljárás során; b) az igazságügyi hatóságok különleges
képviselőt nevezzenek ki a sértett számára, amennyiben a tagállami
jogszabályoknak megfelelően a szülői felelősséget gyakorló
személyeket a büntetőeljárás során – a köztük és a sértett közötti
érdekellentét miatt – kizárták a gyermek képviseletéből, vagy amennyiben a
gyermeknek nincs kísérője, illetve elszakadt a családjától. 23. cikk
A magánélet védelméhez való
jog 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az
igazságügyi hatóságok a bírósági eljárás során megfelelő intézkedéseket
fogadhassanak el a sértettek és családtagjaik magánéletének és képmásának
védelme céljából. 2.
A tagállamok olyan önszabályozási intézkedések
alkalmazására ösztönözik a médiát, amelyek célja a sértettek magánéletének,
személyi sértetlenségének és személyes adatainak védelme. 6. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 24. cikk
A gyakorló jogászok képzése 1.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
rendőrség, az ügyészek és a bírósági személyzet a sértettekkel való
kapcsolatuknak megfelelő szintű általános- és szakképzést kapjanak,
hogy jobban odafigyeljenek a sértettek szükségleteire, továbbá pártatlanul,
tisztelettel és szakértelemmel bánjanak velük. 2.
A tagállamok biztosítják, hogy a bírói kar tagjai
általános- és szakképzést kapjanak, hogy jobban odafigyeljenek a sértettek
szükségleteire, továbbá pártatlanul, tisztelettel és szakértelemmel bánjanak
velük. 3.
A tagállamok intézkedéseket tesznek annak
érdekében, hogy a sértett-támogatási és helyreállító igazságszolgáltatási
szolgáltatásokat nyújtó személyek a sértettekkel való kapcsolatuknak
megfelelő szintű képzést kapjanak, és betartsák azon szakmai
szabványokat, amelyek célja annak biztosítása, hogy pártatlanul,
tiszteletteljesen és szakértelemmel nyújtsák az említett szolgáltatásokat. 4.
Az ellátandó feladatoknak, valamint a szakemberek
és a sértettek közötti kapcsolat jellegének és szintjének megfelelően a
képzés legalább az alábbiakkal kapcsolatos témákra terjed ki: a
bűncselekmény hatása a sértettekre, a megfélemlítés, az ismételt és
másodlagos viktimizáció veszélyei, valamint ezek elkerülésének lehetséges
módja, továbbá a sértetteknek nyújtott támogatás rendelkezésre állása és
relevanciája. 25. cikk
A szolgálatok
együttműködése és koordinációja 1.
A tagállamok együttműködnek annak
elősegítése érdekében, hogy még hatékonyabban biztosítsák a sértettek
jogainak és érdekeinek védelmét a büntetőeljárás során. Az
együttműködés megvalósulhat az igazságszolgáltatáshoz közvetlenül
kapcsolódó hálózatok formájában, vagy a sértetteknek támogatást nyújtó
szervezetek közötti kapcsolatok – így a sértettek problémáival foglalkozó európai
hálózatok támogatása – révén. 2.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a
sértettekkel foglalkozó, vagy számukra támogatást nyújtó hatóságok
együttműködjenek annak érdekében, hogy koordinált választ adjanak a
sértetteknek, és a lehető legkisebbre csökkentsék a bűncselekmény
hatását, a másodlagos vagy ismételt viktimizáció veszélyeit, valamint a sértett
és a büntető igazságszolgáltatási szervek közötti kapcsolatok során a
sértettre nehezedő terhet. 7. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 26. cikk
Átültetés a nemzeti jogba 1.
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy
ennek az irányelvnek legkésőbb (…)-án/-én [az elfogadást követő két
év] megfeleljenek. 2.
A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal
nemzeti joguknak az ezen irányelv tárgykörébe tartozó azon rendelkezéseit,
amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el, és
amelyekhez a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató
táblázatot csatolnak. 3.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a
rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz
hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A
hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 27. cikk
Adatok és statisztikák szolgáltatása A tagállamok legkésőbb [az elfogadást
követő két év] közlik az Európai Bizottsággal a bűncselekmények
sértettjeire vonatkozó tagállami eljárások alkalmazásával kapcsolatos adatokat. 28. cikk
Helyettesítés A 2001/220/IB kerethatározatot az ezen irányelv
elfogadásában részt vevő tagállamok tekintetében fel kell váltani, a
nemzeti jogba történő átültetésre vonatkozó határidővel kapcsolatos
tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. Az ezen irányelv elfogadásában részt vevő
tagállamok tekintetében a kerethatározatra való hivatkozásokat az ezen
irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni. 29. cikk
Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 30. cikk
Címzettek Ennek az
irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, […]-án/-én. az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök [1] COM(2010) 623. [2] HL L 115., 2010.5.4., 1. o. COM(2010) 171. [3] 2969. IB Tanács ülés 2009. október 23., 14936/09.
(Presse 306). [4] 2010. évi jelentés az uniós polgárságról – Az uniós
polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása –COM(2010)
603. [5] Az Európai Parlament 2009. május 7-i állásfoglalása az
európai uniós büntetőjogi térség létrehozásáról (INI/2009/2012). [6] P_TA(2009)0098. [7] HL L 101/1. [8] HL L […]. [9] HL L 330., 2008.12.9.,
21-23. o. [10] HL L164., 2002.6.22., 3. o. [11] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve
(2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene
folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a
2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról [12] A gyermekek szexuális zaklatásáról, szexuális
kizsákmányolásáról és a gyermekpornográfiáról, valamint a 2004/68/IB
kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló irányelvjavaslat. [13] A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai
Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók
Bizottságának, Az EU gyermekjogi ütemterve, COM(2011) 60, 2011.2.15. [14] A Tanács 2004/80/EK irányelve (2004. április 29.) a
bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről (HL L 261., 2004.8.6.,
15. o.). [15] A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai
Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók
Bizottságának - A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó
stratégia (2010–2015) – COM(2010) 491. [16] A 2008. november 28-i 2008/919/IB kerethatározattal (HL L
330., 2008.12.9., 21–23. o.) módosított, a terrorizmus elleni küzdelemről
szóló, 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározat. [17] Hess
Burkhard, „Feasibility Study: The European Protection Order and the European
Law of Civil Procedure” [Megvalósíthatósági tanulmány: Az európai védelmi
határozat és az európai polgári eljárásjog]; hamarosan hozzáférhetővé
válik az alábbi internetcímen: http://ec.europa.eu/justice/index_en.htm. [18] APAV/Victim Support Europe, „Victims in Europe” projekt
2009 (a továbbiakban APAV jelentés). [19] Lásd. pl.: APAV jelentés, The Implementation of the EU
Framework Decision on the standing of victims in the criminal proceedings in
the Member States of the European Union, Liszabon 2009; Bulgarian Centre for
the Study of Democracy, Project ONE: Member States' legislation, national
policies, practices and approaches concerning the victims of crime, Szófia
2009. [20] HL C […], […], […]. o. [21] HL C […], […], […]. o. [22] HL L 350., 2008.12.30., 60. o. [23] Az irányelv e preambulumbekezdésének végleges szövege – a
(21. sz.) jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően – attól függ majd,
hogy az Egyesült Királyság és Írország ténylegesen milyen álláspontra
helyezkedik.