[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.1.19.

COM(2011) 8 végleges

2011/0006 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere

A pénzügyi válság jelentős hiányosságokat tárt fel a pénzügyi felügyelet terén. Barroso elnök ezért felkérte a Jacques de Larosière által elnökölt magas szintű szakértői csoportot, hogy tegyen javaslatokat az európai felügyeleti szabályok szigorítására. A csoport 2009. február 25-én előterjesztette jelentését. A csoport ajánlásai alapján a Bizottság az Európai Tanács tavaszi ülésszakához címzett, 2009. márciusi közleményében elővezette az új európai pénzügyi felügyeleti architektúrára vonatkozó javaslatait. A Bizottság 2009. májusi közleményében bemutatta a javaslatok részleteit is:

- a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozása, amely az új európai felügyeleti hatóságokkal együttműködő nemzeti pénzügyi felügyeletek hálózatából áll: az új hatóságok – az Európai Bankhatóság (EBA), az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) – a jelenleg működő európai felügyeleti bizottságok[1] átalakításával jönnek létre, így a fölérendelt európai pénzügyi felügyeleti keret előnyei vegyülnek azzal a szaktudással, amelyet a helyi, az illetékességükbe tartozó intézményekhez legközelebb álló mikroprudenciális felügyeleti szervek biztosítanak; valamint

- az Európai Rendszerkockázati Testület (European Systemic Risk Board, ESRB) létrehozása, e testület e testület a makrogazdasági fejleményekből és a pénzügyi rendszer egészének alakulásából eredő pénzügyi stabilitási kockázatokat kíséri figyelemmel és értékeli. Az ESRB e célból korai figyelmeztetéseket adna ki az esetleg kialakuló rendszerszintű kockázatokról és adott esetben ajánlásokat tenne e kockázatok kezelésére.

A közlemény azt is megállapította, hogy az ESFS eredményes működése érdekében módosítani szükséges a pénzügyi szolgáltatási jogszabályokat, különösen azért, hogy megfelelő hatályt adjanak a Hatóságokat létrehozó egyedi rendeletekben biztosított általános hatásköröknek, technikai standardok kidolgozásának lehetősége révén biztosítsák a pénzügyi szabályok nagyobb harmonizációját, továbbá szükség esetén megkönnyítsék a mikroprudenciális adatok megosztását.

2. Konzultáció az érdekeltekkel

A javaslatok kidolgozása során két nyilvános konzultációt tartottak. A Bizottság a Jacques de Larosière által elnökölt magas szintű szakértői csoport jelentését és a 2009. március 4-i bizottsági közlemény közzétételét követően először 2009. március 10. és április 10. között tartott konzultációt, amely a 2009. május 27-én közzétett, az európai pénzügyi felügyeletről szóló közlemény előkészítését célozta. A nyilvános észrevételek összefoglalója az alábbi internetcímen található:

http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2009/fin_supervision/summary_en.pdf

A Bizottság 2009. május 27. és július 15. között tartotta a konzultáció második körét, amelyben az európai pénzügyi felügyeletről szóló, 2009. május 27-i közleményben előterjesztett, részletesebb reformtervekkel kapcsolatban várta az érdekeltek észrevételeit. A válaszadók többsége támogatta a javasolt reformokat, az ESRB-re és az ESFS-re vonatkozó javaslatokkal kapcsolatban pedig részletes észrevételeket tettek. A nyilvános észrevételek összefoglalója az alábbi internetcímen található:

http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2009/fin_supervision_may/replies_summary_en.pdf

Emellett 2009. szeptember 23-án egy bizottsági szolgálati munkadokumentumot is közzétettek, amely áttekintette azokat a területeket, ahol szükség lehet az ágazati jogszabályok módosítására. A munkadokumentum az alábbi internetcímen található:

http://ec.europa.eu/internal_market/finances/docs/committees/supervision/20090923/sec2009_1233_en.pdf

3. HATÁSVIZSGÁLAT

Az európai pénzügyi felügyeletről szóló májusi bizottsági közlemény hatásvizsgálata feltérképezte az ESFS és az ESRB létrehozásának főbb szakpolitikai lehetőségeit. A jogalkotási javaslatokhoz csatolt második hatásvizsgálat részletesebben megvizsgálta e lehetőségeket. E második hatásvizsgálat felmérte, hogy a Hatóságok mely célszerű hatáskörökkel tudnák kialakítani az egységes harmonizált szabályrendszert, és arra a következtetésre jutott, hogy e jogköröket az ágazati jogszabályok jövőbeni módosításaiban meghatározott területekre indokolt korlátozni, és meg is nevezte a lehetséges területeket. Emellett, a technikai standardok kidolgozása során a Hatóságoknak – mielőtt benyújtanák a standardokat a Bizottságnak – megfelelően elemezniük kell a kapcsolódó költségeket és hasznokat és konzultálniuk kell az érdekeltekkel.

A második hatásvizsgálati jelentés az alábbi internetcímen található:

http://ec.europa.eu/internal_market/finances/committees/index_en.htm#package

4. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

Mivel az egységes szabálykönyv kidolgozása érdekében hatályos irányelveket kell módosítani, a legmegfelelőbb eszköz egy módosító irányelv. A módosító irányelv jogalapjának egyeznie kell a módosítandó irányelvek jogalapjával.

5. Költségvetési vonzatok

A javaslatnak nincsenek az EU költségvetését érintő vonzatai.

6. A javaslat részletes magyarázata

A Bizottság 2009. szeptember 23-án rendeletjavaslatokat fogadott el az EBA, az EIOPA, valamint az ESMA létrehozásáról[2]. Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztetni kíván az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek elfogadásakor az EUMSz. 290. és 291. cikkével összefüggésben tett nyilatkozatokra, amelyek szerint: „A szabályozási standardok elfogadására vonatkozó eljárások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási ágazatnak a Lámfalussy-rendszerből eredő egyedi jellegét, amelyet az EUMSz-hez csatolt 39. nyilatkozat is kifejezetten elismer. A Bizottság azonban súlyos kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási intézkedések elfogadásakor betöltött szerepének a korlátozása összhangban van-e az EUMSz. 290. és 291. cikkével.”

E rendeletekkel párhuzamosan és az ESFS eredményes működése érdekében az ágazati jogszabályokat is módosítani kell. A javasolt módosítások nagyjából a következő területeket érintik:

- a felügyeleti konvergencia kiegészítő eszközeként a technikai standardok megfelelő alkalmazási körének meghatározása, az egységes szabálykönyv kidolgozása céljával;

- a Hatóságok nézetkülönbségek rendezésére szolgáló hatáskörének megfelelő beépítése azokon a területeken, ahol az ágazati jogszabályok már tartalmaznak közös döntéshozatali folyamatokat;

- a legtöbb ágazati jogszabályt érintő olyan általános módosítások , amelyek azért szükségesek, hogy az irányelvek az új hatóságok létrehozása után is működőképesek legyenek, például a 3. szintű bizottságok új hatóságokkal való felváltásával és az információcsere megfelelő hozzáférési pontjainak biztosításával; valamint

- A Szolvencia II irányelv kiegészítő módosításai

A módosító irányelv a következő jogszabályok módosítására irányul:

- 2003/71/EK irányelv: a tájékoztatókról szóló irányelv

- 2009/138/EK irányelv: a Szolvencia II irányelv

A módosítások kategóriáira vonatkozó részletes magyarázatokat lásd a 2009. szeptember 26-i, COM(2009) 576 végleges bizottsági javaslat indokolásában.

6.1. A Szolvencia II irányelv további módosításai

A meglévő 2. szintű hatáskörök Lisszaboni Szerződéshez történő igazítása

Mivel a Lisszaboni Szerződés nemrégiben hatályba lépett, a Szolvencia II irányelvet az új Szerződéshez kell igazítani. Ezért az EUMSz 290. cikke szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak minősülő, már meglévő 2. szintű hatásköröket felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó hatáskörökké kell alakítani. A megfelelő ellenőrzési eljárásokról előzetesen rendelkezni kell.

Átmeneti követelmények

Több okból szükség van átmeneti követelmények meghatározásának előírására. Az új rendszerre való átállásnak zökkenőmentesnek kell lennie, el kell kerülni a piaci zavarokat és lehetővé kell tenni egy sor fontos biztosítási termékre gyakorolt hatás figyelembevételét. Biztosítani kell továbbá a mennyiségi hatásvizsgálatból (QIS5) szerezhető, az egész ágazatra kiterjedő fontos és értékes információk megfelelő megfontolását. Ezért lehetőséget kell adni átmeneti követelmények alkalmazására az értékeléssel, az irányítással, a felügyeleti jelentéstétellel és a közzététellel, a szavatoló tőke meghatározásával és besorolásával, a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet számításával és a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához kapcsolódó módszerek és feltételezések – ideértve a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe meghatározását – kiválasztásával kapcsolatban. Annak elismeréséhez, hogy egyes harmadik országoknak több időre lehet szükségük a szolvenciarendszer oly módon történő kiigazításához és végrehajtásához, amely teljes mértékben megfelel az egyenértékűnek való elismeréshez szükséges kritériumoknak, lehetővé kell tenni a harmadik országok rendszereinek kezelésére irányuló átmeneti rendelkezések 2. szintű intézkedésekkel történő meghatározását. Az ezen irányelvvel módosított 2009/138/EK irányelvben megállapított átmeneti követelmények esetében lehetővé kell tenni, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tovább részletezzék azok nem alapvető fontosságú elemeit. Miközben az átmeneti követelmények maximális időtartamát a 2009/138/EK irányelvben kell meghatározni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban választott tényleges időszak lehet rövidebb, és arányosnak kell lennie azokkal a meghatározott sajátosságokkal, amelyek alapján az új rendszer alkalmazásának megkönnyítése érdekében az átmeneti követelmények szükségesnek bizonyulnak. Az átmeneti követelményeknek a gyakorlatban legalább egyenértékűnek kell lenniük a biztosítási vagy viszontbiztosítási irányelvek hatályos keretével és nem eredményezhetik a biztosító vagy viszontbiztosító kedvezőbb kezelését, vagy a szerződők jelenleginél csekélyebb szintű védelmét. Az átmeneti követelményeknek ösztönözniük kell a vállalkozásokat, hogy a lehető leghamarabb megfeleljenek az új rendszer konkrét követelményeinek.

A 2. szintű hatáskörök módosítása

A Szolvencia II irányelvben már előírt, a vállalatspecifikus paraméterekre, a modell módosításáról szóló szerződésekre, a különleges célú gazdasági egységekre, valamint a többlettőke-követelmény megállapítására és megszüntetésére irányuló felügyeleti jóváhagyási eljárások egymáshoz közelítésének javítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezeken a területeken az eljárások meghatározásához felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogadjon el.

Az ágazatok közötti összhangot is biztosítani kell annak lehetővé tételéhez, hogy az átcsomagolt hitelkonstrukciókba történő befektetésekkel kapcsolatos 2. szintű intézkedésekkel ne csak a követelményeket, hanem a követelmények be nem tartásával járó következményeket is meghatározzák.

Az európai szövetkezeteknek (SCE) a biztosítók és viszontbiztosítók számára engedélyezett társasági formák közé történő felvétele

Annak érdekében, hogy az európai szövetkezetek számára lehetővé tegyék biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatások nyújtását, ki kell bővíteni a biztosítók és viszontbiztosítók számára engedélyezett társasági formák körét, amelybe fel kell venni az 1435/2003/EK rendeletben[3] meghatározott európai szövetkezetet.

A minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátjának euróban kifejezett összege

A minimális tőkeszükséglet zárt viszontbiztosítókra vonatkozó alsó korlátjának euróban kifejezett összegének kiigazításához módosításra van szükség. Ez abból adódik, hogy az ilyen vállalkozásoknál a meglévő tőkeszükséglet alsó korlátainak időszakos kiigazításánál figyelembe kell venni az inflációt[4].

A végrehajtási határidő két hónappal történő meghosszabbítása

Annak érdekében, hogy a Szolvencia II rendszerben szereplő különféle új jelentéstételi, számítási és egyéb kötelezettségek kezdetét jobban hozzáigazítsák a biztosítók többsége számára a pénzügyi év végét jelző dátumhoz (december 31.), az átültetésre, a hatályon kívül helyezésre és az alkalmazásra megadott határidőket két hónappal meg kell hosszabbítani az ehhez szükséges módosításokkal.

Javaslat:

2011/0006 (COD)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 50., 53., 62., és 114. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[5],

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[6],

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére[7],

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A Bizottság 2009. szeptember 23-án elfogadott három rendeletjavaslatot a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének és egyúttal a három európai felügyeleti hatóságnak a létrehozásáról.

(2) A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) eredményes működése érdekében módosítani szükséges azokat az uniós jogszabályokat, amelyek érintik a három Hatóság működését. E módosítások meghatározzák az európai felügyeleti hatóságok egyes hatásköreinek hatályát, egyesítik a vonatkozó uniós jogszabályokban létrehozott jelenleg érvényes folyamatok bizonyos hatásköreit, és olyan módosításokat eszközölnek, amelyek biztosítják a Hatóságok zökkenőmentes és eredményes működését a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere keretében.

(3) A három európai felügyeleti hatóság létrehozása mellett célszerű kidolgozni egy egységes szabálykönyvet, amelynek révén biztosítható a következetes harmonizáció és a szabályok egységes alkalmazása, ami hozzájárul a belső piac működőképességének növeléséhez. Az ESFS-t létrehozó rendeletek rendelkeznek arról, hogy az európai felügyeleti hatóságok a vonatkozó jogszabályokban kifejezetten meghatározott területeken technikaistandard-tervezeteket dolgozhatnak ki és terjeszthetnek a Bizottság elé az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 290. és 291. cikkének megfelelően, felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási aktus által történő elfogadásra. Miközben a(z)…/…./ irányelv [Omnibus I] megállapította e területek első csoportját, ez az irányelv további területeket határoz meg, különösen a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelv tekintetében, további területek jövőbeli hozzáadásának sérelme nélkül.

(4) A vonatkozó jogszabályoknak meg kell határozniuk azokat a területeket, amelyeken az európai felügyeleti hatóságok felhatalmazást kapnak technikaistandard-tervezetek kidolgozására, valamint azt, hogy a standardokat hogyan kell elfogadni. A vonatkozó jogszabályoknak meg kell állapítaniuk a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában az EUMSz. 290. cikkében meghatározott elemeket, feltételeket és specifikációkat.

(5) A technikai standardokkal szabályozott területek azonosításakor megfelelő egyensúlyra kell törekedni az egységes harmonizált szabályrendszer kialakítására és az indokolatlanul bonyolult szabályozás és végrehajtás elkerülésére irányuló célok között. Csak olyan területek jöhetnek szóba, ahol az egységes technikai szabályok jelentősen és hatékonyan hozzájárulnak a vonatkozó jogszabály céljainak teljesítéséhez, biztosítva egyúttal, hogy a szakpolitikai döntéseket a szokásos eljárásaikkal összhangban az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság hozza meg.

(6) A technikai standardoknak kifejezetten technikai jellegű kérdéseket kell szabályozniuk, kidolgozásukhoz felügyeleti szakértők szaktudása szükséges. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusként elfogadott technikai standardoknak az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott alapaktusokban levő szabályok következetes összehangolását szolgáló feltételek továbbfejlesztését, részletezését és meghatározását kell szolgálniuk, kiegészítve vagy módosítva a jogszabály egyes nem lényegi elemeit. Másrészt a végrehajtási aktusként elfogadott technikai standardoknak meg kell határozniuk a jogilag kötelező erejű uniós aktusok egységes alkalmazásának feltételeit. A technikai standardok nem járhatnak szakpolitikai döntéssel.

(7) A szabályozástechnikai standardok esetében célszerű bevezetni a(z) …/2010/EU [EBA], a(z) …/2010/EU [ESMA] és a(z) …/2010/EU [EIOPA] rendelet 10–14. cikkében előírt eljárást. Végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/2010/EU [EBA], a(z) …/2010/EU [ESMA] és a(z) …/2010/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkében előírt eljárásnak megfelelően kell elfogadni. Az Európai Tanács elfogadta a négyszintű „Lámfalussy” megközelítést az uniós pénzügyi jogszabályok szabályozási folyamata hatékonyságának és átláthatóságának javítása érdekében. A Bizottság felhatalmazást kapott 2. szintű intézkedések elfogadására számos területen, és nagyszámú 2. szintű bizottsági rendelet és irányelv van hatályban. Ha a technikai standardok célja az ilyen 2. szintű intézkedések alkalmazási feltételeinek továbbfejlesztése, részletezése vagy meghatározása, elfogadásukra csak a vonatkozó 2. szintű intézkedések elfogadása után kerülhet sor, és igazodniuk kell a 2. szintű intézkedések tartalmához.

(8) A kötelező érvényű technikai standardok hozzájárulnak a pénzügyi szolgáltatásokról szóló jogszabályokkal kapcsolatos egységes szabálykönyvhöz, amelynek létrehozását az Európai Tanács 2009. júniusi következtetéseiben hagyta jóvá. Amíg az uniós jogalkotási aktusokban foglalt követelmények némelyikét nem harmonizálták teljes körűen, valamint a felügyelet elővigyázatossági elvével összhangban, a szóban forgó követelmények alkalmazási feltételeit fejlesztő, részletező vagy meghatározó technikai standardok nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy kiegészítő információk nyújtását írják elő vagy szigorúbb követelményeket szabjanak meg. A technikai standardoknak ezért lehetővé kell tenniük, hogy a tagállamok bizonyos területeken ezt megtehessék, amennyiben az érintett jogalkotási aktusok ilyen mérlegelési lehetőséget írnak elő.

(9) Az ESFS-t létrehozó rendeleteknek megfelelően, a technikai standardok Bizottsághoz történő benyújtása előtt az európai felügyeleti hatóságoknak – adott esetben – indokolt nyilvános konzultációt folytatniuk a standardokról és elemezniük a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat.

(10) Lehetővé kell tenni, hogy a technikai standardok megfelelő határidőkhöz kötött átmeneti intézkedéseket írjanak elő, amennyiben az azonnali végrehajtás költségei aránytalanul magasak lennének az azzal járó előnyökhöz képest.

(11) Az ESFS-t létrehozó rendeletek rendelkeznek a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésére szolgáló mechanizmusról. Ha valamely illetékes hatóság nem ért egyet egy másik illetékes hatóság eljárásával vagy egy intézkedésének tartalmával vagy a tétlenségével az Unió jogi aktusaiban a(z) .../2010/EU [EBA], a(z) .../2010/EU [ESMA] és a(z) .../2010/EU [EIOPA] rendelettel összhangban meghatározott olyan területeken, ahol a vonatkozó jogszabályok együttműködést, koordinációt vagy közös döntéshozatalt írnak elő egynél több tagállam illetékes hatóságai számára, az európai felügyeleti hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy valamely illetékes hatóság kérésére segítsék a hatóságokat a megállapodás elérésében az európai felügyeleti hatóságok által meghatározott határidőn belül, amelynek figyelembe kell vennie a vonatkozó jogszabályokban szereplő határidőket, valamint a nézetkülönbség sürgősségét és összetettségét. Ha a nézetkülönbség tartósan fennáll, az európai felügyeleti hatóságoknak döntési jogkörrel kell rendelkezniük az ügyben.

(12) Az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek előírják, hogy az ágazati jogszabályokban meg kell határozni azokat az eseteket, amelyekben az illetékes nemzeti hatóságok közötti nézetkülönbségek rendezésére szolgáló mechanizmus alkalmazható. Ezen irányelv meghatározza az ilyen esetek első csoportját, ami nem érinti más esetek ezek közé való jövőbeli felvételét. Az irányelv nem akadályozza meg az európai felügyeleti hatóságokat abban, hogy az őket létrehozó rendeletekben meghatározott egyéb hatásköröket gyakorolják vagy feladatokat ellássák, ideértve a nem kötelező erejű közvetítést, valamint az Unió jogi aktusainak következetes, eredményes és hatékony alkalmazásában való közreműködést. Ezenfelül azokon a területeken, ahol a vonatkozó jogi aktusokban már létrehoztak valamilyen nem kötelező jellegű közvetítési megoldást, vagy ahol az illetékes nemzeti hatóságok együttes határozatainak meghozatalát határidők szabályozzák, módosításokra van szükség ahhoz, hogy a közös döntéshozatal folyamata egyértelmű legyen és a lehető legkisebb fennakadással járjon, de ahhoz is, hogy az európai felügyeleti hatóságok szükség esetén képesek legyenek a nézetkülönbségek rendezésére. A nézetkülönbségek rendezésére irányuló kötelező eljárás célja olyan helyzetek megoldása, amikor az illetékes felügyeletek egymás között nem tudják rendezni az Unió jogi aktusainak betartásával kapcsolatos eljárási vagy lényegi kérdéseket.

(13) Ennek az irányelvnek tehát meg kell határoznia azokat a helyzeteket, melyekben az uniós jog betartásával kapcsolatos eljárási vagy lényegi kérdés megoldására lehet szükség, és a felügyeletek esetleg egyedül nem képesek az ügy megoldására. Ilyen helyzetekben lehetővé kell tenni, hogy valamely érintett felügyelet az illetékes európai felügyeleti hatósághoz fordulhasson a kérdéssel. Ennek az európai felügyeleti hatóságnak a létrehozó rendeletében és az ezen irányelvben meghatározott eljárás szerint kell fellépnie. Képesnek kell lennie arra, hogy az érintett illetékes hatóságot az ügy rendezése és az uniós jog betartásának biztosítása érdekében meghatározott intézkedésre vagy valamely intézkedéstől való tartózkodásra kötelezze, az érintett illetékes hatóságokra nézve kötelező erővel. Olyan esetekben, amikor az Unió vonatkozó jogi aktusa a tagállamoknak mérlegelési lehetőséget biztosít, az egyes európai felügyeleti hatóságok határozatai nem léphetnek a nemzeti hatóságok uniós jognak megfelelően gyakorolt mérlegelési jogának helyébe.

(14) A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II)[8] közös döntéshozatalt ír elő a csoportszintű és leányvállalati szintű belső modellek alkalmazására vonatkozó jóváhagyási eljárás tekintetében, a leányvállalatoknak az említett irányelv 238. és 239. cikke alapján történő létrehozására vonatkozó jóváhagyási eljárás tekintetében, valamint a csoportfelügyeleti hatóságnak az említett irányelv 247. cikkében meghatározottaktól eltérő kritériumok alapján történő azonosítása tekintetében. E területek mindegyikén egyértelmű módosítással kell jelezni, hogy nézetkülönbségek esetén az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) a(z) …/… [EIOPA] rendeletben felvázolt eljárással rendezheti a nézetkülönbséget. Ez a megközelítés egyértelművé tenné, hogy a nézetkülönbségek rendezhetők és az együttműködés megerősíthető, mielőtt határozathozatalra vagy -kibocsátásra kerülne sor egy intézmény felé. A nézetkülönbségek rendezésénél az EIOPA elsősorban közvetítő szerepet tölt be az eltérő állásponton lévő felügyeleti hatóságok között, nem törekszik a kérdéses ügyben hozott határozat megváltoztatására. Abból a tényből, hogy az EIOPA egy adott nézetkülönbség rendezésében közvetítőként járt el, nem következik, hogy az EIOPA folyamatos felügyeleti szerepet tölt be a kereset tárgyában.

(15) Az ESFS által létrehozott új felügyeleti architektúrában a nemzeti felügyeleti hatóságoknak szorosan együtt kell működniük az európai felügyeleti hatóságokkal. A vonatkozó jogszabályok módosításával célszerű biztosítani, hogy az európai felügyeleti hatóságok létrehozására irányuló, Bizottság által előterjesztett rendeletekben szereplő információmegosztási kötelezettségek előtt ne álljanak jogi akadályok.

(16) Azon esetekben, amikor jelenleg a 2009/138/EK irányelv olyan végrehajtási intézkedések elfogadására hatalmazza fel a Bizottságot, amely intézkedések az EUMSz 290. cikke értelmében olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok, amelyek az említett irányelv egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az említett cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

(17) Annak érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a 2009/138/EK irányelv alapján összehangoltan végezhessék a biztosítástechnikai tartalékok számítását, szükség van egy olyan központi testületre, amely bizonyos biztosítástechnikai információkat összegyűjt, közzétesz, és frissít a kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatban, amely figyelembe veszi a pénzügyi piacokon tett megfigyeléseket, és amely mindezt rendszeresen képes végezni. Célszerű, hogy e feladatokat biztosítástechnikai és biztosítási jellegüket tekintve az EIOPA lássa el.

(18) Annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükséglet standard formula alkalmazásával történő kiszámításához összehangolt módon történjen az egyes biztosítástechnikai adatok biztosítása, például a minősítések használatának harmonizált megközelítése érdekében, az EIOPA számára külön feladatokat kell kijelölni. E feladatok gyakorlásának módját felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal elfogadott intézkedések révén kell részletezni.

(19) Annak érdekében, hogy összehangolt megközelítés alapján legyen meghatározható, hogy a 2009/138/EK irányelvnek megfelelően mikor engedélyezhető a szavatolótőke-szükséglet nemteljesítése esetén a helyreállításhoz rendelkezésre álló időszak meghosszabbítása, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén bekövetkezik a „pénzügyi piacok rendkívüli visszaesése”. Az EIOPA feladatát képezi az érintett felügyeleti hatóság kérésére annak meghatározása, hogy ezek a feltételek teljesülnek-e és a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogadjon el, amelyek részletezik a követendő eljárásokat.

(20) Az ágazatok közötti összhang biztosítása érdekében, valamint a hitelkonstrukciót forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe „átcsomagoló” cégek (eszközátruházók) és az ilyen értékpapírokba és instrumentumokba fektető biztosító vagy viszontbiztosító közötti érdekeltérések megszüntetése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján az átcsomagolt hitelkonstrukciókba történő befektetésekkel kapcsolatban olyan intézkedéseket fogadjon el a 2009/138/EK irányelv alapján, amelyek nemcsak a követelményeket, hanem a követelményekre vonatkozó előírások megsértésével járó következményeket is meghatározzák.

(21) A 2009/138/EK irányelvben előírt, a vállalatspecifikus paraméterekre, a modell módosításáról szóló szerződésekre, a különleges célú gazdasági egységekre, valamint a többlettőke-követelmény megállapítására és megszüntetésére irányuló felügyeleti jóváhagyási eljárások egymáshoz közelítésének javítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ezeken a területeken az eljárások meghatározásához felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogadjon el.

(22) Ösztönözni kell a kockázatalapú szolvenciarendszerekre irányuló nemzetközi konvergencia kialakítását. Annak elismeréséhez, hogy egyes harmadik országoknak több időre lehet szükségük egy szolvenciarendszer oly módon történő kiigazításához és végrehajtásához, amely teljes mértékben megfelel az egyenértékűnek való elismeréshez szükséges kritériumoknak, lehetővé kell tenni a harmadik országok rendszereinek kezelésére irányuló átmeneti rendelkezések felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadott bizottsági intézkedésekkel történő meghatározását, különösen akkor, ha nyilvános kötelezettségvállalást tettek a 2009/138/EK irányelvvel egyenértékű rendszerhez való közelítésre.

(23) Annak érdekében, hogy az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló 2003. július 22-i 1435/2003/EK tanácsi rendeletben[9] létrehozott európai szövetkezetek számára lehetővé váljon biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatások nyújtása, ki kell bővíteni a biztosítók és viszontbiztosítók számára engedélyezett társasági formák 2009/138/EK irányelv szerinti felsorolását, amelybe bele kell foglalni az európai szövetkezetet.

(24) A minimális tőkeszükséglet zárt viszontbiztosítókra vonatkozó alsó korlátjának euróban kifejezett összegét ki kell igazítani. Ez a kiigazítás abból adódik, hogy az ilyen vállalkozásoknál a meglévő tőkeszükséglet alsó korlátainak időszakos kiigazításánál figyelembe kell venni az inflációt[10].

(25) Annak érdekében, hogy a biztosítók többsége számára a pénzügyi év végét jelző dátumot (december 31-ét) még hangsúlyosabban jelezzék, és lehetővé tegyék a régiről az új rendszerre való zökkenőmentes áttérést, a 2009/138/EK irányelvben az átültetésre, a hatályon kívül helyezésre és az alkalmazásra megadott határidőket két hónappal meg kell hosszabbítani.

(26) Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés (EK-Szerződés) 202. cikke alapján létrehozott bizonyos végrehajtási hatásköröket fel kell váltani az EUMSz. 290. cikke szerinti megfelelő rendelkezésekkel.

(27) A komitológiai eljárásoknak az EUMSz-hez, különösen annak 290. cikkéhez való igazítását eseti alapon kell végrehajtani. A pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele és az ezen irányelvvel módosított irányelvekben lefektetett követelmények meghatározása érdekében a Bizottságnak hatáskört kell kapnia felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az EUMSz. 290. cikkével összhangban. Mindenekelőtt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadni az irányítási követelményekre, az értékelésre, a felügyeleti jelentéstételre és a közzétételre, a szavatoló tőke meghatározására és besorolására, a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet számítására (ideértve az ebből következő változásokat a többlettőke-követelmény terén) és a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához kapcsolódó módszerek és feltételezések kiválasztására vonatkozó részletek tekintetében.

(28) Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés dátumát követő két hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A nagy jelentőségű területek tekintetében lehetővé kell tenni ennek az időtartamnak az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére egy hónappal történő meghosszabbítását. Lehetővé kell tenni az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy tájékoztassa a többi intézményt arról, ha nem szándékozik kifogást emelni. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok fentiek szerinti korai elfogadása különösen helyénvaló olyankor, amikor határidőket kell betartani, például amennyiben az alap-jogiaktus olyan menetrendeket tartalmaz, amelyekhez a Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során tartania kell magát.

(29) A 2009/138/EK irányelv keretében egy új rendszerre való zökkenőmentes áttérés biztosítása érdekében átmeneti követelményeket szükséges előírni az irányítási követelményekre, az értékelésre, a felügyeleti jelentéstételre és a közzétételre, a szavatoló tőke meghatározására és besorolására, a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet számítására (ideértve az ebből következő módosításokat a többlettőke-követelmény terén) és a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához kapcsolódó módszerek és feltételezések kiválasztására vonatkozóan. Amennyiben ezekre a módosításokra az egyes vállalkozások szintjén kerül sor, meg kell tenni a megfelelő és ezekből következő módosításokat a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámítása, valamint a csoportszintű felügyeleti jelentéstétel és a közzététel tekintetében. Ha ezek a módosítások csoportszintű felügyeleti jelentéstételt és közzétételt érintenek, a megfelelő átmeneti rendelkezések értelemszerűen csoportszinten alkalmazandók. Ami a csoportszintű szavatolótőke-megfelelést illeti, a 218. cikk (2) és (3) bekezdése megteremti az alapot a szavatolótőke-megfelelés felügyeletéhez a 213. cikkben említett csoportfelügyelet alkalmazása esetén. A 218. cikkben említett csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámításának módszereit és elveit részletesebben a 220–235. cikk határozza meg. Ezek a módszerek és számítások alkalmazandók (közvetlenül vagy közvetve) a 218. cikkben említett csoportfelügyelet alkalmazása esetén. Amennyiben a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó szabályok az egyes vállalkozások szintjén érvényes szavatolótőke-megfelelési szabályokra hivatkoznak és ezen a szinten átmeneti szolvenciarendszer érvényesül, a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés tekintetében megfelelő kiigazításokra lehet szükség.

(30) Az átmeneti követelmények célja a piaci zavarok elkerülése és a jelenlegi termékekkel való interferencia korlátozása, valamint a biztosítási termékek rendelkezésre állásának biztosítása. Az átmeneti követelményekről szóló rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük továbbá a mennyiségi hatásvizsgálatból (QIS5) szerezhető, az egész ágazatra kiterjedő fontos és értékes információk megfelelő megfontolását. A 2009/138/EK irányelvben megállapított átmeneti rendelkezéseknek részletezniük kell a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározandó, nem alapvető fontosságú elemeket. Miközben az átmeneti rendelkezések maximális időtartamát a 2009/138/EK irányelvben kell megállapítani, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban választott tényleges időszak lehet rövidebb, és tükröznie kell a rendelkezések egyedi jellemzőit és meg kell könnyítenie az új rendszer alkalmazását. Az átmeneti követelményeknek a gyakorlatban legalább egyenértékűnek kell lenniük a biztosítási vagy viszontbiztosítási irányelvek hatályos keretével, és nem eredményezhetik a biztosítók vagy viszontbiztosítók kedvezőbb kezelését, vagy a szerződők jelenleginél csekélyebb szintű védelmét. A szavatolótőke-követelmények tekintetében ez azt jelenti, hogy azok az esetleges átmeneti időszakban nem lehetnek magasabbak a szavatolótőke-követelménynél, és nem lehetnek alacsonyabbak a minimális tőkeszükséglet, valamint a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet közötti különbség ötven százalékának összegénél. Az átmeneti követelményeknek ösztönözniük kell a vállalkozásokat, hogy a lehető leghamarabb megfeleljenek az új rendszer konkrét követelményeinek.

(31) Mivel ezen irányelv célkitűzéseit, vagyis a belső piac működőképességének a prudenciális szabályozás és felügyelet magas, hatékony és egyenletes szintje révén történő fokozását, a szerződők és a kedvezményezettek, és ezáltal a vállalkozások és a fogyasztók védelmét, a pénzügyi piacok integritásának, hatékonyságának és szabályos működésének védelmét, a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartását és a nemzetközi felügyeleti koordináció erősítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a fellépés terjedelme miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépheti túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(32) A Bizottságnak 2014. január 1-jéig jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács számára az európai felügyeleti hatóságok által előterjesztett, ezen irányelvben előírt technikaistandard-tervezetekről, és ezekkel kapcsolatban javaslatokat kell előterjesztenie.

(33) A 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2003/71/EK irányelv az alábbiak szerint módosul:

1. Az 5. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a kibocsátás végleges feltételeit nem tartalmazza sem az alaptájékoztató, sem annak valamely kiegészítése, a végleges feltételeket a befektetők rendelkezésére kell bocsátani és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságánál el kell helyezni, valamint arról a kibocsátónak, az ajánlattevőnek vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek a fogadó tagállam illetékes hatóságát és az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA) tájékoztatnia kell minden egyes nyilvános kibocsátás alkalmával a lehető leggyorsabban, de mindenesetre elvárható időn belül és – ha lehetséges – a nyilvános kibocsátás vagy az érintett értékpapírok bevezetésének megkezdése előtt. A végleges feltételek csak olyan információt tartalmaznak, amely kapcsolódik az értékpapírjegyzékhez és nem használhatók az alaptájékoztató kiegészítéseként. Ilyen esetekben a 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazandó.”

2. A 11. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság felhatalmazást kap szabályozástechnikai standardok elfogadására a hivatkozással felveendő információk részletezése céljából.

Az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat a(z) …/…/EU [ESMA] rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2014. január 1-jéig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

3. A 13. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A Bizottság felhatalmazást kap szabályozástechnikai standardok elfogadására a tájékoztató jóváhagyására vonatkozó eljárások alkalmazási feltételeinek meghatározása, valamint azon feltételek részletezése céljából, amelyekkel összhangban a határidőket ki lehet igazítani.

Az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat a(z) …/…/EU [ESMA] rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2014. január 1-jéig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

4. A 14. cikk (8) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(8) A Bizottság felhatalmazást kap az (1)–(4) bekezdésben említett, a tájékoztató közzétételéhez kapcsolódó rendelkezéseket részletező szabályozástechnikai standardok elfogadására.

Az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat a(z) …/…/EU [ESMA] rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2014. január 1-jéig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

5. A 15. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A Bizottság felhatalmazást kap az értékpapírok nyilvános kibocsátására vagy szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó szándékot meghirdető reklámok terjesztésével kapcsolatos rendelkezések részletezésére, különösen, ha a reklámtevékenység a tájékoztatónak a nyilvánosság rendelkezésére bocsátása előtt vagy a jegyzés megkezdése előtt folyik, valamint a (4) bekezdésben levő rendelkezések részletezésére.

Az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat a(z) …/…/EU [ESMA] rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2014. január 1-jéig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

2. cikk

A 2009/138/EK irányelv az alábbiak szerint módosul:

6. A 17. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság a III. mellékletben meghatározott társasági formák jegyzékének bővítésével kapcsolatban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el.”

7. A 31. cikk a következőképpen módosul:

8. A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság a (2) bekezdéssel kapcsolatban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletezi a statisztikai összesített adatok közzétételének főbb követelményeit, valamint a közzététel formátumát, szerkezetét, tartalmi elemeit és időpontját.”

9. A szöveg kiegészül a következő (5) bekezdéssel:

„(5) A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel a (4) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza a (2) bekezdésnek e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a nyomtatványmintákra és a közzététel szerkezetére.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az Európai Biztosítási és Foglalkoztatói nyugdíj-hatóság (EIOPA) végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

10. A 33. cikk a következő harmadik bekezdéssel egészül ki:

„Ha az e cikk szerinti helyszíni ellenőrzésre irányuló kérelem elutasításra kerül vagy azt ésszerű időn belül nem teljesítik, a felügyeleti hatóságok az EIOPA-hoz utalhatják az ügyet és a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

11. A 35. cikk a következőképpen módosul:

12. A (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben a felügyeleti jelentési követelmények megfelelő mértékű konvergenciája érdekében részletezi az (1)–(4) bekezdésben említett tájékoztatásra vonatkozó szabályokat.”

13. A szöveg kiegészül a következő (7) bekezdéssel:

„(7) A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel meghatározza az (1) és (4) bekezdésnek a (6) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a felügyeleti hatóságok számára nyújtott tájékoztatásnál alkalmazott nyomtatványmintákra és eljárásokra. Az eljárások adott esetben tartalmazhatják a jóváhagyásra vonatkozó követelményeket is.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

14. A 37. cikk a következőképpen módosul:

15. a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben tovább részletezi azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén többlettőke-követelmény írható elő, illetve annak számítási módszertanait, valamint a többlettőke-követelmény meghatározására, kiszámítására és megszüntetésére irányuló döntéshozatali eljárást.”

16. A szöveg kiegészül a következő (7) bekezdéssel:

„(7) A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel a (6) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza ezen cikknek az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a (6) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban említett többlettőke-követelmény meghatározására, kiszámítására és megszüntetésére irányuló döntéshozatali eljárásra.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

17. A 38. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Ha az e bekezdés szerinti helyszíni ellenőrzésre irányuló kérelem elutasításra kerül vagy azt ésszerű időn belül nem teljesítik, a felügyeleti hatóságok az EIOPA-hoz utalhatják az ügyet és a(z) …/2010/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban kérhetik a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

18. Az 50. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„50. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok

19. A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és a 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak további részletezése érdekében:

a) a 41., 44., 46. és 47. cikkben említett, a biztosítók vagy viszontbiztosítók által működtetett rendszerek elemei, különösen a 44. cikk (2) bekezdésében említett eszköz-forrás menedzsment és a befektetési politika által érintett területek;

b) a 44., 46., 47. és 48. cikkben említett feladatkörök;

c) a 42. cikkben meghatározott követelmények és az azoknak alárendelt feladatkörök;

d) a kiszervezés feltételei, különösen harmadik országbeli szolgáltatók esetében.

20. Amennyiben a 45. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett értékelés tekintetében szükség van a megfelelő konvergencia biztosítására, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, az adott értékelés elemeinek további részletezése érdekében.”

21. Az 51. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében a „2017. október 31.” dátum helyébe a „2017. december 31.” dátum lép.

22. Az 52. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„52. cikkAz Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság tájékoztatása és az általa készített jelentések

23. A tagállamok előírják, hogy a felügyeleti hatóságoknak évente tájékoztatniuk kell az EIOPA-t a következőkről:

a) az egy vállalkozásra jutó átlagos többlettőke-követelmény, valamint a felügyeleti hatóság által előírt többlettőke-követelmény eloszlása az előző évben, a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:

i. valamennyi biztosító és viszontbiztosító,

ii. életbiztosítók;

iii. nem-életbiztosítók;

iv. életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végző biztosítók,

v. viszontbiztosítók;

b) az e bekezdés a) pontjában említett minden egyes közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt többlettőke-követelmény aránya.

24. Az EIOPA évente közzéteszi a következő információkat:

a) a tagállamok összessége vonatkozásában a többlettőke-követelmény teljes eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:

i. valamennyi biztosító és viszontbiztosító,

ii. életbiztosítók;

iii. nem-életbiztosítók;

iv. életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végző biztosítók,

v. viszontbiztosítók;

b) valamennyi tagállam esetében külön-külön a többlettőke-követelmény eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az adott tagállamok valamennyi biztosítója és viszontbiztosítója tekintetében;

c) az e bekezdés a) és b) pontjában említett minden egyes közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt többlettőke-követelmény aránya.

25. Az EIOPA a (2) bekezdésben említett információkat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság rendelkezésére bocsátja, a többlettőke-követelmény előírásában a különböző tagállamok felügyeleti hatóságai között megvalósuló felügyeleti konvergencia mértékét bemutató jelentéssel együtt.”

26. Az 56. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„56. cikkA fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok

A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben tovább részletezi a közzéteendő információkat és a közzététel módját.

A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az e cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza az 53. 54. és 55. cikk e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a közzétételhez alkalmazott formanyomtatványokra.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.” "

27. Az 58. cikk (8) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(8) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek tovább részletezik az 59. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kiigazítását a jövőbeni fejlemények figyelembevétele és az 57–63. cikk egységes alkalmazása érdekében.”

28. A 69. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ilyen információkat csak abban az esetben lehet továbbítani, ha a prudenciális ellenőrzés ezt indokolja. A tagállamok azonban biztosítják, hogy a 65. cikk és a 68. cikk (1) bekezdése alapján kapott információt és a 33. cikkben említett helyszíni ellenőrzés során megszerzett információt csak az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság vagy azon tagállam felügyeleti hatóságának a kifejezett hozzájárulásával lehessen kiadni, amelyben a helyszíni ellenőrzést elvégezték.”

29. A 71. cikk a következőképpen módosul:

30. A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok feladataik végrehajtása során, az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásakor vegyék figyelembe a felügyeleti eszközök és a felügyeleti gyakorlat konvergenciáját. Ennek érdekében a tagállamok biztosítják, hogy:

a) a felügyeleti hatóságok részt vegyenek az EIOPA tevékenységében;

b) a felügyeleti hatóságok kövessék az EIOPA iránymutatásait és ajánlásait, illetve amennyiben nem így tesznek, ezt indokolják meg;

c) a felügyeleti hatóságokra ruházott nemzeti feladatkörök ne akadályozzák az őket ezen irányelv alapján az EIOPA tagjaként terhelő kötelezettségek ellátásában.”

31. A (3) bekezdést el kell hagyni.

32. A 75. cikk a következőképpen módosul:

33. A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az eszközöknek és forrásoknak az (1) bekezdés szerinti értékelésére használandó módszerek és feltevések meghatározása céljából.”

34. A szöveg kiegészül a következő (3) bekezdéssel:

„(3) A Bizottság hatáskört kap a következőkre vonatkozó végrehajtás-technikai standardok elfogadására:

a) a (2) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területekre vonatkozóan az (1) bekezdés e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeinek meghatározására, az alábbiak tekintetében:

i. értékelési módszerek, ha a jegyzett piaci árak nem állnak rendelkezésre vagy nincsenek összhangban az (1) és (2) bekezdéssel;

ii. a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelettel összhangban jóváhagyott nemzetközi számviteli standardok összhangja az e cikkben meghatározott értékelési módszerrel;

b) a (2) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területekre vonatkozóan az (1) bekezdés e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeinek meghatározására, különös tekintettel az eszközöknek és forrásoknak az (1) bekezdés szerinti értékelésére használandó módszerekre és feltevésekre, többek között az akkor alkalmazandó alternatív értékelési módszerekre, ha a Bizottság által a 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[11] megfelelően jóváhagyott nemzetközi számviteli standardok átmenetileg vagy tartósan nincsenek összhangban az e cikkben meghatározott értékelési módszerrel.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

35. A szöveg a következő 77a. cikkel egészül ki:

77a. cikk„Az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság által készített technikai információk

Az EIOPA technikai információkat tesz közzé, többek között a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe tekintetében. Ha az EIOPA jelentős likviditási nyomás időszakában a pénzügyi piacokon illikviditási prémium alkalmazását figyeli meg, az erre vonatkozó információt, többek között az illikviditási prémium nagyságát is közzé kell tenni. Az EIOPA az illikviditási prémium megfigyelését és az ezzel kapcsolatos információgyűjtést átlátható, objektív és megbízható alapon végzi. Az ezzel kapcsolatos információgyűjtés olyan módszerek és feltevések szerint történik, amelyek az EIOPA által készített képleteket vagy meghatározásokat tartalmazhatnak.

Az első bekezdésben említett információt legalább negyedévente, minden releváns valutára vonatkozóan közzé kell tenni, a 86. cikkben foglalt módszertannal egyező módon.”

36. A 86. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„86. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok

A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számítására szolgáló aktuáriusi és statisztikai módszertanok;

b) a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításánál alkalmazandó releváns kockázatmentes hozamgörbe meghatározására szolgáló elvek és technikák;

c) a biztosítástechnikai tartalékok egy összegben, illetve a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás összegeként való számításának feltételei, továbbá a biztosítástechnikai tartalékok egy összegben történő számítása esetén alkalmazandó módszerek;

d) a kockázati ráhagyás számítása során alkalmazandó módszerek és feltevések, beleértve a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek fedezéséhez szükséges figyelembe vehető szavatoló tőke összegének meghatározását, és a tőkeköltség-ráta kalibrálását;

e) azok a biztosítási ágazatok, amelyek szerint a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket a biztosítástechnikai tartalékok számítása során szegmentálni kell;

f) a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált adatok helyessége, teljessége és pontossága tekintetében előírt standardok, továbbá azok a sajátos körülmények, amelyek esetén a legjobb becslés kiszámításánál közelítést – beleértve az egyedi esetelemzést mint megközelítést – célszerű alkalmazni;

g) a 81. cikkben említett, a partner nemteljesítése miatti kiigazítás számításához használandó módszertanok, amelyek célja a nemteljesítésből eredő várható veszteségek meghatározása;

h) szükség esetén a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerűsített módszerei, annak érdekében, hogy az a) és d) pontban említett aktuáriusi és statisztikai módszerek arányosak legyenek a biztosító vagy viszontbiztosító – ideértve a zárt biztosítót vagy viszontbiztosítót – által vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével;

i) a technikai információk elemeire, a számítási módszerekre és feltevésekre vonatkozó részletes kritériumok, és adott esetben az EIOPA által az információgyűjtéshez használt képletek és meghatározások, a 77a. cikknek megfelelően.

A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az e cikk első bekezdésének a)–h) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza a 77. cikk (2) bekezdésének az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

37. A 92. cikk a következőképpen módosul:

a) A cím helyébe a következő szöveg lép:

„92. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok”

b) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyásának kritériumai és eljárási módja a 90. cikkel összhangban;

b) pénzügyi intézményben vagy hitelintézetben levő – a 212. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében vett – részesedések kezelése a szavatoló tőke meghatározása céljából.”

c) A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza a 90. cikknek e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyásának eljárására.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

38. A 97. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„97. cikk Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok

39. A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a 94. cikkben meghatározott kritériumoknak megfelelőnek tekintett szavatolótőke-elemeknek, köztük a 96. cikkben szereplő elemeknek a felsorolása, amely minden egyes szavatolótőke-elem tekintetében tartalmazza az adott elem besorolását eldöntő jellemzők pontos leírását;

b) azok a módszerek, amelyeket a felügyeleti hatóságoknak kell alkalmazniuk az a) pontban említett felsorolásban nem szereplő szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának jóváhagyásakor;

A Bizottság az (1) bekezdés a) pontjában említett felsorolást a piaci fejlemények fényében rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén frissíti.

40. A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az e cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza a 93–96. cikk e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a besorolási módszerekre.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

41. A 99. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„99. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok

42. A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a 98. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő mennyiségi korlátok;

b) azon szavatolótőke-elemek átruházhatatlansága miatti kiigazítások, amelyek csak a kötelezettségek egy adott csoportjából vagy adott kockázatokból származó veszteségek fedezésére használhatók fel (elkülönített alapok tőkéje).

43. A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az e cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza a 98. cikknek e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel az elkülönített alapokkal kapcsolatos kiigazításokra.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

44. A szöveg a következő 109a. cikkel egészül ki:

„109a. cikkÖsszehangolt biztosítástechnikai adatok a standard formulához: az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság szerepe

45. A 101. cikk (5) bekezdésében említett kockázatcsökkentési technikák értékelése céljából, a 105. cikk (5) bekezdésében említett piaci kockázati modul kiszámításának megkönnyítése és adott esetben a 105. cikk (6) bekezdésében említett partner általi nemteljesítési kockázati modul megkönnyítése érdekében az EIOPA:

a) értékeli a külső hitelminősítő intézetek megfelelőségét és hitelminősítéseiket objektív hitelminősítési kategóriákba sorolja;

b) közzéteszi azon regionális önkormányzatok vagy helyi hatóságok jegyzékét, amelyekre vonatkozóan a velük szembeni kitettséget a központi kormányzattal szembeni kitettségnek megfelelően kell kezelni;

c) pontosítja a 106. cikk (2) bekezdésében említett részvényindexet, kiszámítja a 106. cikknek megfelelő szimmetrikus korrekciót és mindkét információt rendszeresen közzéteszi;

d) pontosítja az euróhoz kötött valuták kiigazítását a 105. cikk (5) bekezdésében említett devizaárfolyam-kockázati részmodul keretében.

46. A 105. cikk (4) bekezdésében említett egészségbiztosítási kockázati modul kiszámításának megkönnyítése céljából az EIOPA kiszámítja és közzéteszi a tagállamok egyedi nemzeti jogszabályaihoz kapcsolódó standard eltéréseket, amelyek lehetővé teszik az egészségbiztosítási kockázattal összefüggő igények kifizetéseinek megosztását a biztosítók és viszontbiztosítók között, és amelyek teljesítik a meghatározott kritériumokat.

47. A 111. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„111. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok”

48. A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak előírása érdekében:

a) a 101. és a 103–109. cikk rendelkezéseivel összhangban lévő standard formula;

b) a 104. cikkben említett kockázati modulokba tartozó kockázatok tükrözéséhez szükséges vagy azt pontosabban lefedő valamennyi részmodul, valamint ezek későbbi frissítései;

c) a 104., 105. és 304. cikkben meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet egyes kockázati moduljainak és részmoduljainak számításához alkalmazandó módszerek, feltevések és standard paraméterek, továbbá a 106. cikkben említett szimmetrikus korrekciós mechanizmus és a hónapok számában kifejezett megfelelő időszak, valamint a 304. cikkben leírt módszer beépítésének megfelelő módja, az e módszernek a standard formulával összhangban történő szavatolótőke-szükséglet számításában való használatát illetően;

d) a korrelációs paraméterek, köztük, szükség esetén, a IV. mellékletben rögzítettek és az e paraméterek frissítésére szolgáló eljárások;

e) olyan biztosító vagy viszontbiztosító esetén, amely kockázatcsökkentési technikákat alkalmaz, a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja megváltozásának értékelésére és a szavatolótőke-szükséglet korrigálására alkalmazandó módszerek és feltevések;

f) azok a minőségi kritériumok, amelyeknek az e) pontban említett kockázatcsökkentési technikáknak meg kell felelniük annak érdekében, hogy a harmadik fél részére történő tényleges kockázatátadás megvalósuljon;

g) a működési kockázat 107. cikkben meghatározott tőkeszükségletének mérésére alkalmazandó módszerek és paraméterek, köztük a 107. cikk (3) bekezdésében szereplő százalék;

h) a biztosítók és viszontbiztosítók elkülönített alapok miatti csökkent kockázatdiverzifikációs lehetőségeinek tükrözése érdekében követendő módszerek, illetve korrekciók;

i) a 108. cikkben meghatározott, a biztosítástechnikai tartalékok vagy halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti korrekció számításához alkalmazandó módszer;

j) az élet-, a nem-élet-, és az egészségbiztosítási kockázati modulok azon standard paramétereinek köre, amely a 104. cikk (7) bekezdése szerinti, a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra jellemző sajátos paraméterekkel helyettesíthető;

k) a j) pontban említett vállalatspecifikus paraméterek számításához a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó egységes módszerekre vonatkozó kritériumok, valamint a felhasznált adatok teljességére, pontosságára és megfelelőségére vonatkozó követelmények, amelyeknek a felügyeleti jóváhagyás előtt meg kell felelni, valamint az ilyen jóváhagyásra szolgáló eljárás;

l) a sajátos részmodulok és kockázati modulok esetén alkalmazható egyszerűsített számítási módszerek, valamint azok a kritériumok, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító, beleértve a zárt biztosítót vagy viszontbiztosítót, megfelel ahhoz, hogy jogosult legyen a 109. cikknek megfelelő egyszerűsítések alkalmazására;

m) a 212. cikk szerinti kapcsolt vállalkozások tekintetében a szavatolótőke-szükséglet számításakor, különösen a 105. cikk (5) bekezdésében említett részvénypiaci kockázati részmodul számításakor alkalmazandó megközelítés, amely figyelembe veszi a kapcsolt vállalkozások értéke volatilitásának valószínűsíthető csökkenését, amely e befektetések stratégiai jellegéből és a részesedő vállalkozás által a kapcsolt vállalkozásokra gyakorolt befolyásból ered;

n) a külső hitelminősítő intézetek megfelelősége és a 109a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, a hitelminősítések hitelminősítési kategóriákba sorolására vonatkozó részletes kritériumok;

o) a 109a. cikk (1) bekezdése c) pontjában említett részvényindexre vonatkozó részletes kritériumok;

p) az euróhoz kötött valutákra vonatkozó kiigazítás részletes kritériumai, a 109a. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett devizaárfolyam-kockázati részmodul kiszámításának megkönnyítése céljából;

q) a nemzeti jogszabályi rendelkezésekre vonatkozó részletes kritériumok és a 109a. cikk (2) bekezdésében említett egészségbiztosítási kockázati modul kiszámításának megkönnyítése céljából a standard eltérések kiszámításának követelményei.

49. A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, a mennyiségi korlátok és az eszköz-alkalmassági kritériumok meghatározása céljából. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközökre alkalmazandók, kivéve az olyan életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban tartott eszközöket, amely szerződések esetén a befektetési kockázatot a szerződők viselik. A Bizottság a standard formula továbbfejlesztése és a pénzügyi piacokon bekövetkező fejlemények tükrében felülvizsgálja ezeket az intézkedéseket.

50. A Bizottság hatáskört kap a következőkre vonatkozó végrehajtás-technikai standardok elfogadására:

a) az (1) bekezdés a)–m) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területekre vonatkozóan a 101–110. cikk e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeinek meghatározása; valamint

b) az (1) bekezdés j) pontjában említett vállalatspecifikus paraméterek számításához alkalmazandó egységes módszerek.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

51. A 114. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„114. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok

52. A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a belső modell jóváhagyására szolgáló eljárás;

b) a 120–125. cikkben meghatározott standardok kiigazítása a részleges belső modell korlátozott alkalmazási körével összefüggésben;

c) a belső modellek jelentős módosításaira vonatkozó jóváhagyási eljárások, valamint a – 115. cikkben említett – belső modellek módosításának szabályzatára irányuló módosítások jóváhagyási eljárásai;

d) olyan megközelítések, beleértve adott esetben a megfelelő technikákat, amelyek lehetővé teszik a részleges belső modell teljes mértékben történő integrálását a szavatolótőke-szükséglet standard formulájába, valamint az alternatív módszerek alkalmazására vonatkozó követelmények.

A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az e cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza a 112–126. cikk e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel az említett bekezdés szerinti eljárásokra, kiigazításokra és alternatív módszerekre. A második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni. Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

53. A 127. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„127. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok

A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 120–126. cikk tekintetében, a belső modelleknek az Unió egészére kiterjedő alkalmazására vonatkozóan.”

A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az első bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza a 120–126. cikk e felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit.

A második bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni. Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

54. A 129. cikk (1) bekezdése d) pontjának iii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„iii. viszontbiztosító esetén 3 200 000 EUR, kivéve a zárt viszontbiztosítót, amelynek minimális tőkeszükséglete nem lehet kevesebb, mint 1 100 000 EUR,”

55. A 129. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében a „2014. október 31.” dátum helyébe a „2014. december 31.” dátum lép.

56. A 129. cikk (5) bekezdésében a „2017. október 31.” dátum helyébe a „2017. december 31.” dátum lép,

57. A 130. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„130. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a 128. és 129. cikkben említett minimális tőkeszükséglet számításának meghatározására.”

58. A 131. cikk első bekezdésében a „2012. október 31.” és a „2013. október 31.” dátum helyébe a „2012. december 31.” és a „2013. december 31.” dátum lép.”

59. A 135. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„135. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok

60. A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekkel pontosítja az alábbi területekre vonatkozó minőségi követelményeket:

a) a befektetésekből származó kockázatok azonosítása, mérése, figyelemmel kísérése, kezelése és jelentése a 132. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével kapcsolatban;

b) a 132. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett származtatott termékekbe és eszközökbe történő befektetésekből származó sajátos kockázatok azonosítása, mérése, figyelemmel kísérése, kezelése és jelentése.

61. A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) azok a követelmények, amelyeket a hitelkonstrukciót forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe „átcsomagoló” cégeknek (eszközátruházóknak) teljesíteniük kell ahhoz, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító a 2011. január 1. után kibocsátott ilyen típusú értékpapírba vagy eszközbe befektethessen, ideértve azokat a követelményeket is, amelyek biztosítják, hogy az eszközátruházó legalább 5 %-os nettó gazdasági érdekeltséget megtart;

b) olyan minőségi követelmények, amelyeket az ilyen értékpapírokba vagy eszközökbe befektető biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kell teljesítenie;

c) az e bekezdés a) és b) pontja keretében meghatározott követelmények nemteljesítésével járó következmények, beleértve adott esetben és a 101. cikk (3) bekezdésétől függetlenül az arányos, pótlólagos szavatolótőke-terhet előíró intézkedéseket.”

62. A 138. cikk (4) bekezdése a következőképpen módosul:

a) Az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A pénzügyi piacoknak – az EIOPA által e bekezdéssel összhangban megállapított – rendkívüli visszaesése esetén a felügyeleti hatóság az összes vonatkozó szempont figyelembevételével megállapított időszakkal meghosszabbíthatja a (3) bekezdés második albekezdésében rögzített időszakot.”

b) A cikk a következő negyedik és ötödik albekezdéssel egészül ki:

„Az EIOPA-nak a(z) …/…/ rendelet 18. cikke alapján fennálló hatásköreinek sérelme nélkül, e bekezdés alkalmazásában, az EIOPA az érintett felügyeleti hatóság kérésére egyedi határozatot bocsát ki a kérelmező hatóság számára, amelyben megállapítja a pénzügyi piacokon fennálló rendkívüli visszaesést. A pénzügyi piacokon akkor következik be rendkívüli visszaesés, ha a pénzügyi piacok előre nem látható, jelentős és mélyreható – a gazdasági ciklus részeként bekövetkező romlástól eltérő – és egy vagy több tagállamban összességében a biztosítási vagy viszontbiztosítási piac jelentős részét képviselő egy vagy több biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetét máris jelentősen és hátrányosan befolyásoló visszaesésének következtében egy vagy több biztosító vagy viszontbiztosító nem tudja teljesíteni az e cikk (3) bekezdésében meghatározott követelmények egyikét az abban megállapított időtartamon belül.

Az EIOPA legalább havonta egyszer felülvizsgálja, hogy a negyedik albekezdésben említett feltételek a felülvizsgálat időpontjában még fennállnak-e, és amennyiben a negyedik albekezdés szerinti, a határozatot megalapozó feltételek egyike vagy azok közül több már nem áll fenn, hatályon kívül helyezi az említett határozatot. E célból az EIOPA egyedi határozatot bocsát ki az érintett felügyeleti hatóság számára, amelyben megállapítja, hogy a pénzügyi piacokon fennálló rendkívüli visszaesés megszűnt.”

63. A 143. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„143. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok

64. A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek pontosítják az EIOPA által a pénzügyi piacok rendkívüli visszaesésének megállapításakor követendő eljárást, és azt, hogy a 138. cikk (4) bekezdése alkalmazásában milyen szempontokat kell figyelembe venni, ideértve a hónapokban kifejezett leghosszabb megfelelő időszakot is, amely a 138. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében említett valamennyi biztosító vagy viszontbiztosító számára ugyanannyi.

65. Amennyiben ez a konvergencia növelése érdekében szükséges, a Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire – kellő figyelmet fordítva a prociklikus hatások elkerülésére – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben tovább részletezi a 138. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási tervet, valamint a 139. cikk (2) bekezdésében és a 141. cikkben említett pénzügyi tervet.”

66. A 155. cikk (3) bekezdésének első albekezdése után az irányelv a következő albekezdéssel egészül ki:

„Emellett a fogadó tagállam felügyeleti hatósága az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet és a(z) …/2010/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

67. A 158. cikk (2) bekezdésének első albekezdése után az irányelv a következő albekezdéssel egészül ki:

„Emellett a fogadó tagállam felügyeleti hatósága az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet és a(z) …/2010/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

68. A 172. cikk a következőképpen módosul:

69. a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékelhető, hogy egy harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékű-e az I. …címben meghatározottal.”

b) A cikk a következő új (4), (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A (3) bekezdéstől és a 134. cikk (1) bekezdésének második albekezdésétől eltérve, a 172. cikk (3) bekezdésének és a 134. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően kell kezelni egy átmeneti időszakban az olyan harmadik országbeli központi irodával rendelkező vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerződéseket, amelynek a szolvenciarendszere 2012. december 31-ig valószínűleg nem felel meg maradéktalanul az (1) bekezdésben említett egyenértékűségi kritériumoknak. Az átmeneti időszak a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 5 évig tart. Ez az eltérés csak akkor alkalmazandó, ha a Bizottság a (6) bekezdéssel összhangban határozatot hozott arról, hogy a harmadik ország teljesíti a meghatározott kritériumokat.

(5) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek a (4) bekezdéssel összefüggésben meghatározzák az átmeneti időszak hosszát, amely a maximális 5 évnél rövidebb is lehet, valamint a harmadik ország által teljesítendő kritériumokat. Ezek a kritériumok kiterjednek a felügyeleti hatóságok által vállalt kötelezettségekre, egy egyenértékű rendszerhez való konvergenciájukra egy meghatározott időszakon át, a rendszer hatályos vagy tervezett tartalmára és az együttműködésre, információcserére, valamint a szakmai titoktartásra vonatkozó kötelezettségekre.

(6) A Bizottság a 301. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban dönthet a (4) bekezdésben említett szolvenciarendszerek tekintetében arról, hogy a harmadik ország teljesíti a 174. cikk (4) bekezdésében és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott kritériumokat.

Ezeket a határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni.”

70. A 210. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek pontosítják az (1) bekezdésben levő rendelkezéseket, tekintettel a pénzügyi viszontbiztosítási tevékenységek figyelemmel kísérésére, kezelésére és az azokból eredő kockázatok ellenőrzésére.”

71. A 211. cikk a következőképpen módosul:

a) A (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) az engedélyezés hatálya;

b) valamennyi kibocsátott szerződésbe foglalt kötelező tartalmi elem;

c) a 42. cikkben említett szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények a különleges célú gazdasági egységet vezető személyekkel kapcsolatban;

d) szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények a részvényesekre vagy azon tagokra vonatkozóan, akik minősített részesedéssel rendelkeznek a különleges célú gazdasági egységben;

e) megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok és kockázatkezelési előírások;

f) számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatási követelmények;

g) a szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelmények.

A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben a különleges célú gazdasági egységekre irányuló felügyeleti jóváhagyási eljárásokat határoz meg, és amennyiben a kockázatot a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól átvállaló különleges célú gazdasági egység olyan tagállamban található, amely nem egyezik a biztosító vagy viszontbiztosító számára engedélyt adó tagállammal, a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és információcsere biztosítására irányuló eljárásokat szab meg.

(3) A 2012. december 31. előtt engedélyezett különleges célú gazdasági egységek a különleges célú gazdasági egységet engedélyező tagállam jogának hatálya alá tartoznak. Minden olyan új tevékenység azonban, amelyet egy ilyen különleges célú gazdasági egység az említett időpontot követően kezdett meg, az (1) és (2) bekezdés hatálya alá tartozik.”

b) A szöveg kiegészül a következő (4) bekezdéssel:

„(4) A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel a (2) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza ezen cikknek az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a különleges célú gazdasági egységekre irányuló felügyeleti jóváhagyási eljárásra, valamint a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és információcsere biztosítására irányuló eljárásra.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

72. A 216. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek pontosítják, milyen körülmények közt hozható meg az (1) bekezdésben említett határozat.”

73. A 217. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek pontosítják, milyen körülmények közt hozható meg az (1) bekezdésben említett határozat.”

74. a 227. cikk (2) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ennek során a csoportfelügyeleti hatóság konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal és az EIOPA-val, mielőtt határozna az egyenértékűségről.”

75. A 227. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el azon kritériumok pontosítására, amelyek révén felmérhető, hogy a harmadik ország szolvenciarendszere egyenértékű-e az I. cím VI. fejezetében meghatározottal.”

76. A 227. cikk a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az (1) bekezdés második albekezdésétől eltérve a tagállamok egy átmeneti időszakra előírhatják, hogy a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása az említett albekezdés szerinti vállalkozás tekintetében vegye figyelembe az érintett harmadik ország által előírt szavatolótőke-szükségletet és az annak teljesítéséhez figyelembe vehető szavatoló tőkét. Az átmeneti időszak a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 5 évig tart. Ez az eltérés csak akkor alkalmazandó, ha a Bizottság a (7) bekezdéssel összhangban határozatot hozott arról, hogy a harmadik ország teljesíti a meghatározott kritériumokat.

(7) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek a (6) bekezdéssel összefüggésben meghatározzák az átmeneti időszak hosszát, amely a maximális 5 évnél rövidebb is lehet, valamint a harmadik ország által teljesítendő kritériumokat. Ezek a feltételek kiterjednek a felügyeleti hatóságok által vállalt kötelezettségekre, egy egyenértékű rendszerhez való konvergenciájukra egy meghatározott időszakon át, a rendszer hatályos vagy tervezett tartalmára és az együttműködésre, információcserére, valamint a szakmai titoktartásra vonatkozó kötelezettségekre.

(8) A Bizottság határozatot hozhat a (6) bekezdésben említett harmadik országbeli szolvenciarendszerek tekintetében arról, hogy a harmadik ország teljesíti a (4) bekezdésben és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott kritériumokat.

Ezeket a határozatokat az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottsággal folytatott konzultációt követően, és a 301. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni. A határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni.”

77. A 231. cikk (3)–(6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A (2) bekezdésben említett időszak során a csoportfelügyeleti hatóság és bármely más érintett felügyeleti hatóság konzultálhat az EIOPA-val. Az EIOPA-val való konzultációra a részesedéssel rendelkező vállalkozás kérelmére is sor kerülhet.

Ha konzultálnak az EIOPA-val, valamennyi érintett felügyeleti hatóságot értesíteni kell, és a (2) bekezdésben említett időszak két hónappal meghosszabbodik.

(4) A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolással ellátott, (2) bekezdésben említett közös határozatot tartalmazó dokumentációt.

Ha sor került az EIOPA-val való, a (3) bekezdés szerinti konzultációra, az érintett felügyeleti hatóságoknak a közös határozat meghozatala előtt megfelelően fontolóra kell venniük az általa adott tanácsot. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező rendelkezésére bocsátja a teljes körű indokolással ellátott közös határozatot, valamint az EIOPA által elfogadott állásponttól való esetleges jelentős eltérések magyarázatát tartalmazó dokumentációt.

(5) Ha a (2) és (3) bekezdésben meghatározott időtartamon belül nem születik közös határozat, a csoportfelügyeleti hatóság maga határoz a kérelemről.

Döntése során a csoportfelügyeleti hatóság megfelelően figyelembe veszi a következőket:

a) bármely álláspont vagy fenntartás, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó időtartam során kifejezett;

b) ha konzultáltak az EIOPA-val, az általa adott tanács.

A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a dokumentációt, amely tartalmazza a teljes körű indokolással ellátott határozatot, valamint az EIOPA által elfogadott állásponttól való esetleges jelentős eltérések magyarázatát.

Az érintett felügyeleti hatóságok jogerősnek ismerik el az említett határozatot, és teljesítik az abban foglaltakat.

(6) Ha a (2) és (3) bekezdésben említett időszak végét követően valamelyik érintett felügyeleti hatóság az ügyet a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalja, akkor a csoportfelügyeleti hatóság elhalasztja döntését és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EIOPA határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát.

A (2) és (3) bekezdésben említett időszak az említett rendelet 19. cikke (2) bekezdése szerinti egyeztető eljárásnak minősül.

Az EIOPA egy hónapon belül hozza meg határozatát. A (2) és (3) bekezdésben említett időszak vége vagy az együttes határozat meghozatala után az ügy már nem utalható az EIOPA elé.”

78. A 234. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„234. cikkFelhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek részletezik a 220–229. cikkben meghatározott technikai alapelveket és módszereket, valamint a 230–233. cikk alkalmazását, az Unión belüli egységes alkalmazás biztosítása érdekében.”

79. A 237. cikk a következőképpen módosul:

80. A (3), (4) és (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A (2) bekezdésben említett időszak alatt az (1) bekezdésben említett kérelem jóváhagyását érintő nézetkülönbség esetén a csoportfelügyeleti hatóság vagy bármely másik érintett felügyeleti hatóság konzultálhat az EIOPA-val. Ha konzultálnak az EIOPA-val, valamennyi érintett felügyeleti hatóságot értesíteni kell, és a (2) bekezdésben említett időszak egy hónappal meghosszabbodik.

Ha sor került az EIOPA-val való konzultációra, az érintett felügyeleti hatóságoknak a közös határozat meghozatala előtt megfelelően fontolóra kell venniük az általa adott tanácsot.

(4) A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság a kérelmező rendelkezésére bocsátja a (2) és (3) bekezdésben említett közös határozatot, amely tartalmazza a teljes körű indokolást és, amennyiben konzultáltak az EIOPA-val, az általa elfogadott állásponttól való esetleges jelentős eltérések magyarázatát. A közös határozatot irányadónak kell elismerni és az érintett tagállam felügyeleti hatóságainak alkalmazniuk kell azt.

(5) Ha a (2) és (3) bekezdésben meghatározott időtartamon belül a felügyeleti hatóságok nem hoznak közös határozatot, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemről.

Döntése során a csoportfelügyeleti hatóság megfelelően figyelembe veszi a következőket:

a) bármely álláspont vagy fenntartás, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó időtartam során kifejezett;

b) bármely fenntartás, amelyet a felügyeleti kollégiumon belüli, többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó időtartam során kifejezett;

c) ha konzultáltak az EIOPA-val, az általa adott tanács.

A határozat tartalmazza teljes körű indokolást és a többi érintett felügyeleti hatóság fenntartásaitól vagy az EIOPA tanácsától való bármely jelentős eltérés magyarázatát. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a határozat másolatát.”

81. A szöveg kiegészül a következő (6) bekezdéssel:

„(6) Ha az e cikk (2) és (3) bekezdésében említett időszak végét követően valamely érintett felügyeleti hatóság az ügyet a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalja, akkor az érintett felügyeleti hatóság elhalasztja döntését és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EIOPA határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát.

A (2) és (3) bekezdésben említett időszak az említett rendelet 19. cikke (2) bekezdése szerinti egyeztető eljárásnak minősül. Az EIOPA egy hónapon belül hozza meg határozatát. A (2) és (3) bekezdésben említett időszak vége után vagy az együttes határozat meghozatala után az ügy már nem utalható az EIOPA elé.”

82. A 238. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Ha a felügyeleti hatóság és a csoportfelügyeleti hatóság nem ért egyet, a felügyeleti hatóság javaslatától számított egy hónapon belül az ügyet bármelyik felügyeleti hatóság a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalhatja és kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el és a beterjesztéstől számított két hónapon belül meghozza határozatát. Az ebben az albekezdésben említett egy hónapos időszak vége után vagy ha e cikk (4) bekezdésének megfelelően a kollégiumon belül megállapodás jön létre, az ügy már nem utalható az EIOPA elé.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság elhalasztja határozatának meghozatalát és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd az EIOPA határozatának megfelelően hozza meg saját határozatát.

A határozatot teljes körű indokolással kell ellátni.

A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.”

83. A 239. cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha a felügyeleti hatóság és a csoportfelügyeleti hatóság nem ért egyet a helyreállítási terv jóváhagyását illetően az e cikk (1) bekezdésében említett négy hónapos időszak végén, illetve a javasolt intézkedések elfogadását illetően az e cikk (2) bekezdésében említett egy hónapos időszak végén, az ügyet az alkalmazandó időszak végén bármelyik felügyeleti hatóság a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalhatja és kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el és a beterjesztéstől számított egy hónapon belül meghozza határozatát. Az ebben az albekezdésben említett alkalmazandó időszak vége után, vagy ha az e cikk (1) bekezdésének második albekezdése, illetve (2) bekezdésének második albekezdése szerint a kollégiumon belül megállapodás jön létre, az ügy már nem utalható az EIOPA elé.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság elhalasztja határozatának meghozatalát és megvárja az EIOPA által az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján esetleg hozott határozatot, majd e hatósági határozatnak megfelelően hozza meg saját végső határozatát.

A határozatot teljes körű indokolással kell ellátni.

A határozatot mind a leányvállalatnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.”

84. A 241. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„241. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai:felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el meghatározva az alábbiakat:

a) a 236. cikkben megállapított feltételek teljesülésének értékelésekor alkalmazandó kritériumok;

b) azon kritériumok, amelyek révén értékelhető, hogy mi minősül a 239. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerinti vészhelyzetnek;

c) a 237–240. cikkel összhangban az információcsere, a jogaik gyakorlása és feladataik teljesítése során a felügyeleti hatóságok által követendő eljárások részletezése.”

85. A 242. cikk (1) bekezdésében a „2014. október 31.” dátum helyébe a „2014. december 31.” dátum lép.

86. A 242. cikk (2) bekezdésében a „2015. október 31.” dátum helyébe a „2015. december 31.” dátum lép.

87. A 244. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a jelentős kockázatkoncentráció fogalommeghatározására és megállapítására, valamint az ilyen kockázatkoncentráció jelentésére vonatkozóan, a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában.”

88. A 245. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a jelentős csoporton belüli ügylet fogalommeghatározására és megállapítására, valamint az ilyen csoporton belüli ügylet jelentésére vonatkozóan, a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában.”

89. A 247. cikk (4)–(7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A (3) bekezdés harmadik albekezdésében említett három hónapos időszak alatt bármely felügyeleti hatóság kérheti az EIOPA-val való konzultációt. Abban az esetben, ha konzultálnak az EIOPA-val, az említett időszak két hónappal meghosszabbodik.

(5) Ha sor került az EIOPA-val való konzultációra, az érintett felügyeleti hatóságoknak a közös határozat meghozatala előtt megfelelően figyelembe kell venniük az EIOPA által adott tanácsot. A közös határozat tartalmazza teljes körű indokolást, valamint az EIOPA által elfogadott álláspontoktól való bármely jelentős eltérés magyarázatát.

(6) Ha nem születik közös határozat az e cikk (2) bekezdésében előírt kritériumoktól való eltérésről, a csoportfelügyeleti hatóság feladatát az e cikk (2) bekezdése szerint meghatározott felügyeleti hatóság látja el. Ha azonban az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett időszak végén bármely érintett felügyeleti hatóság az ügyet a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban az EIOPA elé utalja, akkor az érintett felügyeleti hatóság megvárja az EIOPA által hozott döntést.

A (3) és (4) bekezdésben említett időszak az említett rendelet 19. cikke (2) bekezdése szerinti egyeztető eljárásnak minősül. Az EIOPA egy hónapon belül hozza meg határozatát. A közös határozat meghozatala után az ügy már nem utalható az EIOPA elé.

A csoportfelügyeleti hatóság feladatát az EIOPA határozatában meghatározott felügyeleti hatóság látja el. A határozatot mind a csoportnak, mind a felügyeleti kollégiumnak be kell nyújtani.

(7) Az EIOPA évente legalább egyszer tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a (2), (3) és (6) bekezdés alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő bármely komoly nehézségről.

Amennyiben az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazásával kapcsolatban komoly nehézségek merülnek fel, a Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a kritériumok további részletezésére.”

90. A 248. cikk a következőképpen módosul:

91. A (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben a csoportfelügyeleti hatóság elmulasztja az első albekezdésben említett feladatok végrehajtását, vagy a kollégium tagjai nem működnek együtt a csoportfelügyeleti hatósággal az ebben az albekezdésben említett feladatok végrehajtásához szükséges mértékben, az ügyet az érintett felügyeleti hatóságok bármelyike az EIOPA elé utalhatja és kérheti a segítségét a(z) …/2010/ [EIOPA] rendelet 19. cikkének megfelelően. Ebben az esetben az EIOPA az említett rendelet 11. cikkében ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

92. A (4) bekezdés második és harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben az álláspontok eltérnek a koordinációs megállapodásokkal kapcsolatban, a felügyeleti kollégium bármely tagja az EIOPA elé utalhatja az ügyet.

A csoportfelügyeleti hatóság – mielőtt meghozná végleges határozatát – az érintett felügyeleti hatóságokkal folytatott konzultációt követően megfelelően mérlegeli az EIOPA által adott tanácsokat, azok átvételétől számított két hónapon belül. A határozat tartalmazza a teljes körű indokolást és az EIOPA által adott tanácstól való esetleges jelentős eltérések magyarázatát. A csoportfelügyeleti hatóság továbbítja a határozatot a többi érintett felügyeleti hatóságnak.”

93. A (6) és a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) A Bizottság hatáskört kap a kollégiumok operatív működésére vonatkozó végrehajtás-technikai standardok elfogadására.

Ezeket a végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/ [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni. Az EIOPA 2011. december 31-ig kidolgozza a végrehajtás-technikai standardok tervezetét és legalább háromévente felülvizsgált standardtervezeteket dolgoz ki és nyújt be a Bizottsághoz.

(7) A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire a Bizottság az (1)–(6) bekezdés alkalmazásában felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a csoportfelügyelet koordinációjára vonatkozóan, amelyekben többek között meghatározza a „jelentősebb fióktelep” fogalmát.”

94. A 249. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Ha valamely felügyeleti hatóság releváns információt nem közölt, vagy vagy az együttműködés – különösen releváns információk cseréje – iránti kérést elutasították vagy ésszerű időn belül nem teljesítették, a felügyeleti hatóság az EIOPA elé utalhatja az ügyet és kérheti a segítségét.

Ha az ügyet az EIOPA elé utalták, az EUMSz. 258. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül az EIOPA ezekben az esetekben a(z) …/2010/EU [EIOPA] rendelet 19. cikkében ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

95. A 249. cikk a következőképpen módosul:

a) A (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el azon elemek meghatározására, amelyeket a csoportfelügyeleti hatóság rendszeresen gyűjt és terjeszt a többi érintett felügyeleti hatóság felé, vagy amelyeket a többi érintett felügyeleti hatóság továbbít a csoportfelügyeleti hatóság felé.

A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire a csoportszintű felügyelet számára alapvető vagy releváns elemeket meghatározó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a felügyeleti jelentéstétel konvergenciájának fokozása érdekében.”

b) A szöveg kiegészül a következő (4) bekezdéssel:

„(4) A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az e cikk (3) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza ezen cikknek az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a csoportfelügyeleti hatóság tájékoztatásánál alkalmazott formanyomtatványokra és eljárásokra, valamint az e cikk alapján megállapított, felügyeleti hatóságok közötti együttműködésnél és információcserénél alkalmazott eljárásokra vonatkozóan.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

96. A 254. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a csoportfelügyelet végzéséért felelős hatóságaik minden, a felügyelet céljából fontos információhoz hozzáférjenek, az érintett vállalkozás jellegétől függetlenül. A 35. cikk és a 308a. cikk (1) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.”

97. A 255. cikk (2) bekezdése a következő negyedik albekezdéssel egészül ki:

„Ha egy másik felügyeleti hatóság felé irányuló, e bekezdés szerinti ellenőrzésre vonatkozó kérelem elutasításra kerül vagy azt ésszerű időn belül nem teljesítik, vagy ha a kérelmező hatóságnak az ellenőrzésben való részvételre vonatkozó kérelmét elutasítják vagy ésszerű időn belül nem teljesítik, a kérelmező hatóság az EIOPA-hoz utalhatja az ügyet és a(z) …/…/ [EIOPA] rendelet 19. cikkével összhangban kérheti a segítségét. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.”

98. A 256. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok előírják, hogy a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók vagy biztosítói holdingtársaságok évente tegyenek közzé a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentést. Az 51., 53., 54., 55. cikk és a 308a. cikk (4) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.”

b) A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről készült egységes jelentés tekintetében tovább részletezi a közzéteendő információkat és a közzététel módját.”

c) A szöveg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A Bizottság hatáskört kap végrehajtás-technikai standardok elfogadására, amelyekkel az e cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya alá tartozó területeket illetően meghatározza e cikk felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kiegészített alkalmazási feltételeit, különös tekintettel a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés e cikk alapján megállapított közzétételénél alkalmazott formanyomtatványokra.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat a(z) …/…/EU [EIOPA] rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadni.

Az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyeket legkésőbb 2011. december 31-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.”

99. A 258. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett kikényszerítő intézkedések koordinációjára vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire.”

100. A 259. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„259. cikkAz EIOPA általi jelentéstétel

101. A(z) …/…/ [EIOPA] rendelet 35 cikkének megfelelően az EIOPA évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek.

102. Az EIOPA így többek között jelentést tesz a felügyeleti tevékenységek valamennyi releváns és fontos tapasztalatáról és a felügyeleti hatóságok közötti, a III. cím szerinti együttműködésről, különösen pedig a következők tekintetében:

a) a csoportfelügyeleti hatóság kinevezésének folyamata, a csoportfelügyeleti hatóságok száma és földrajzi elhelyezkedése;

b) a felügyeleti kollégium működése, különös tekintettel a nem csoportfelügyeleti hatósági szerepet betöltő felügyeleti hatóságok részvételére és elkötelezettségére.

103. Az EIOPA e cikk (1) bekezdése alkalmazásában adott esetben jelentést tehet a 248. cikk (6) bekezdésében említett felülvizsgálatokból levont főbb tanulságokról is.”

104. A 260. cikk a következőképpen módosul:

105. Az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az ellenőrzést annak a felügyeleti hatóságnak kell elvégeznie, amely a 247. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazása esetén csoportfelügyeleti hatóság lenne, az anyavállalat vagy az Unióban engedélyezett bármely biztosító vagy viszontbiztosító kérésére, vagy saját kezdeményezésére, kivéve, ha a Bizottság előzetesen az érintett harmadik ország egyenértékűségéről határozott. Ennek során a felügyeleti hatóság konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal és az EIOPA-val, mielőtt határozna.”

106. A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire olyan kritériumokat megállapító felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek révén felmérhető, hogy a harmadik ország csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszere egyenértékű-e az e címben meghatározottal.”

c) A szöveg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A 261. cikk (1) bekezdésétől, a 262. cikk (1) bekezdésének első albekezdésétől és a 263. cikk második bekezdésétől eltérve a tagállamok egy átmeneti időszakban támaszkodhatnak a harmadik országbeli felügyeleti hatóságok által végzett csoportfelügyeletre. Az átmeneti időszak a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 5 évig tart. Ez az eltérés csak akkor alkalmazandó, ha a Bizottság az (5) bekezdésnek megfelelően határozatot hozott arról, hogy a harmadik ország teljesíti a meghatározott kritériumokat. ”

d) A szöveg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A Bizottság a 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek a (4) bekezdéssel összefüggésben meghatározzák az átmeneti időszak hosszát, amely a maximális 5 évnél rövidebb lehet, valamint a harmadik ország által teljesítendő kritériumokat. Ezek a kritériumok kiterjednek a felügyeleti hatóságok által vállalt kötelezettségekre, egy egyenértékű rendszerhez való konvergenciájukra egy meghatározott időszakon át, a rendszer hatályos vagy tervezett tartalmára és az együttműködésre, információcserére, valamint a szakmai titoktartásra vonatkozó kötelezettségekre.”

e) A szöveg a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A Bizottság határozatot fogadhat el a (4) bekezdésben említett harmadik országok prudenciális rendszere tekintetében arról, hogy a harmadik ország teljesíti a (4) bekezdésben és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott feltételeket.

Ezeket a határozatokat az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottsággal folytatott konzultációt követően, és a 301. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni. A határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni.”

107. A 262. cikk (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen módosul:A 260. cikkben említett egyenértékű felügyelet hiányában a tagállamok a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra az alábbiak valamelyikét alkalmazzák:

108. a) A 218–235. cikket, a 244–258. cikket és a 308a. cikk (9) bekezdését értelemszerűen

109. b) a (2) bekezdésben meghatározott módszerek valamelyikét.”

110. A 300. cikk első bekezdésében a „2012. október 31.” szöveg helyébe a „2012. december 31.” szöveg lép.

111. A 301. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

112. Az irányelv szövege a következő 301a., 301b. és 301c. cikkel egészül ki:

„301a. cikkA felhatalmazás gyakorlása

113. A Bizottság felhatalmazást kap a 17., 31., 35., 37., 50., 56., 58., 75., 86., 92., 97., 99., 111., 114., 127., 130., 135., 143., 172., 210., 211., 216., 217., 227., 234., 241., 244., 245., 247., 248., 249., 256., 258., 260. és 308b. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. E felhatalmazás ezen irányelv hatálybalépését követő öt éves időtartamra vonatkozik.

A Bizottság legalább hat hónappal az ötéves időtartam lejárta előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem vonja vissza a 301b. cikknek megfelelően a felhatalmazást, az automatikusan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartammal.

114. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

115. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 301b. és a 301c. cikk határozza meg.

301b. cikkA felhatalmazás visszavonása

116. Az Európai Parlament vagy a Tanács visszavonhatja a 17., 31., 35., 37., 50., 56., 58., 75., 86., 92., 97., 99., 111., 114., 127., 130., 135., 143., 172., 210., 211., 216. 217., 227., 234., 241., 244., 245., 247., 248., 249., 256., 258., 260. és 308b. cikkben említett felhatalmazást.

117. Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, legkésőbb a végső határozat meghozatala előtt egy hónappal tájékoztatja arról a másik jogalkotót és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás indokait.

118. A visszavonásról szóló határozattal megszűnik az abban megjelölt felhatalmazás. A határozat haladéktalanul, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat a már hatályos, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét nem érinti. Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

301c. cikkKifogás a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen

119. Az Európai Parlament és a Tanács az értesítés napját követő két hónapos időtartamon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam egy hónappal meghosszabbodik.

120. Ha az (1) bekezdésben említett időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és az az abban megállapított időpontban hatályba lép.

Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust az időtartam letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az időtartam letelte előtt hatályba léphet.

3. Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett határidőn belül kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.”

121. A 304. cikk (2) bekezdésében a „2015. október 31.” dátum helyébe a „2015. december 31.” dátum lép.

122. A szöveg a következő 308a. cikkel egészül ki:

„3. SZAKASZ

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal meghatározott átmeneti intézkedések

308a. cikk

Átmeneti rendelkezések

123. Ha a Bizottság a 308b. cikk (1) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, a 35. cikk (5) bekezdése nem alkalmazandó a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 5 évig.

124. Ha a Bizottság a 308b. cikk (2) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, a 37. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett feltétel, vagyis ha a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a standard formula szerint számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 10 évig nem alkalmazandó. Ugyanígy a 37. cikk (2) bekezdésének rendelkezése, amely szerint a 37. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt többlettőke-követelményt oly módon kell kiszámítani, hogy a vállalkozás megfeleljen a 101. cikk (3) bekezdésében előírtaknak, a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 10 évig nem alkalmazandó.

125. Ha a Bizottság a 308b. cikk (3) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, akkor a 41. cikk (1) bekezdése és (3) bekezdése a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 3 évig nem alkalmazandó.

126. Ha a Bizottság a 308b. cikk (4) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, akkor az 51. cikk (1) bekezdése a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 3 évig nem alkalmazandó.

127. Ha a Bizottság a 308b. cikk (5) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, akkor a 75. cikk (1) bekezdése a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 10 évig nem alkalmazandó.

128. Ha a Bizottság a 308b. cikk (6) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, akkor a 76. cikk (2), (3) és (5) bekezdése a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 10 évig nem alkalmazandó.

129. Ha a Bizottság a 308b. cikk (7) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, akkor a 94. cikk a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 10 évig nem alkalmazandó.

130. Ha a Bizottság a 308b. cikk (8) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, akkor a 100. cikk, a 101. cikk (3) bekezdése, a 102. cikk és a 104. cikk a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 10 évig nem alkalmazandó.

131. Ha a Bizottság a 308b. cikk (9) bekezdésének megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, akkor a 218. cikk (2) és (3) bekezdése a 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időponttól számított legfeljebb 10 évig nem alkalmazandó.

132. A szöveg a következő 308b. cikkel egészül ki:

308b. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A 301a. cikknek megfelelően és figyelemmel a 301b. és 301c. cikk feltételeire, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az alábbiak tekintetében:

a) a 308a. cikk (1) bekezdése tekintetében az átmeneti időszak hosszának meghatározása, amely lehet a maximális 3 évnél rövidebb, az átmeneti időszak ütemezésének részletezése és az azokra a rendszerekre és struktúrákra vonatkozó átmeneti követelmények meghatározása, amelyekkel a vállalkozásoknak rendelkezniük kell, hogy megfeleljenek a felügyelet céljából előírt tájékoztatási követelményeknek, valamint annak előírása, hogy a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak meg kell felelniük legalább a 2002/83/EK irányelv 13. cikke, a 84/641/EK irányelv 11. cikke és a 2005/68/EK irányelv 17. cikke alapján elfogadott, beszámolók készítésére és bevallások időszakos benyújtására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek.

(b) a 308a. cikk (2) bekezdésére tekintettel az átmeneti időszak hosszának meghatározása, amely lehet 10 évnél rövidebb, az átmeneti időszak ütemezésének részletezése, azon követelmény meghatározása, amely szerint a szavatolótőke-szükséglet helyett inkább a 308b. cikk (8) bekezdésében említett átmeneti szavatolótőke-szükségletet alátámasztó feltételezéseket kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy teljesülnek-e a 37. cikk (1) bekezdésének a) pontjában a többlettőke-követelmény előírására vonatkozó feltételek, valamint a többlettőke-követelmény kiszámításának részletezése, az átmeneti szavatolótőke-szükséglet kalibrációs és biztonsági jellemzőinek figyelembevételével a szavatolótőke-szükséglet standard formulájának megfelelő jellemzők helyett.

c) a 308a. cikk (3) bekezdésére tekintettel az átmeneti időszak hossza, amely lehet a maximális 3 évnél rövidebb, az átmeneti időszak ütemezésének részletezése és az irányítási rendszerekre vonatkozó átmeneti követelményeknek, valamint annak meghatározása, hogy a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak az átmeneti időszakban milyen mértékben kell megfelelniük a 41–49.cikkben említett rendszereknek, funkcióknak és követelményeknek, és annak előírása, hogy a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak meg kell felelniük legalább a 2002/83/EK irányelv 10. cikke, a 84/641/EK irányelv 9. cikke és a 2005/68/EK irányelv 15. cikke alapján elfogadott, a megbízható adminisztratív eljárásokat és belső ellenőrzést előíró törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek.

(d) a 308a. cikk (4) bekezdésére tekintettel az átmeneti időszak hossza, amely lehet a maximális 3 évnél rövidebb, az átmeneti időszak ütemezésének részletezése és a biztosítók és viszontbiztosítók által közzéteendő információknak a tartalmára és ütemezésére vonatkozó átmeneti követelmények, valamint annak előírása, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók számára elő kell írni legalább egy olyan jelentés közzétételét, amely tartalmazza az 51. cikk (1) bekezdésében felsorolt információk magas szintű összefoglalóját.

e) a 308a. cikk (5) bekezdésére tekintettel az átmeneti időszak hossza, amely lehet a maximális 10 évnél rövidebb, az átmeneti időszak ütemezésének részletezése, azon eszközök és források meghatározása, amelyekre az értékelés tekintetében átmeneti követelmények vonatkoznak, és a meghatározott eszközök és források értékeléséhez használt módszerekre és feltételezésekre vonatkozó átmeneti követelmények, valamint annak előírása, hogy a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak meg kell felelniük legalább az említett eszközök és források értékelésére vonatkozó, 2012. december 31-én hatályban lévő tagállami törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási rendelkezéseknek;

(f) a 308a. cikk (6) bekezdésére tekintettel az átmeneti időszak hossza, amely lehet a maximális 10 évnél rövidebb, az átmeneti időszak ütemezése, és az átmeneti időszakban alkalmazandó, a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához használandó módszerekre és feltételezésekre vonatkozó átmeneti követelmények, valamint annak előírása, hogy a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak meg kell felelniük legalább a 2002/83/EK irányelv 20. cikke, a 73/239/EGK irányelv 15. cikke és a 2005/68/EK irányelv 32. cikke alapján elfogadott, a biztosítástechnikai tartalékok létrehozására vonatkozó tagállami törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási rendelkezéseknek;

(g) a 308a. cikk (7) bekezdésére tekintettel az átmeneti időszak hossza, amely lehet a maximális 10 évnél rövidebb, az átmeneti időszak ütemezése, az átmeneti követelmények alá tartozó szavatolótőke-elemek, és a meghatározott szavatolótőke-elemekre alkalmazandó, a szavatolótőke-elemek besorolására vonatkozó átmeneti követelmények, valamint annak előírása, hogy az átmeneti időszakban a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak meg kell felelniük legalább a 2002/83/EK irányelv 27. cikke, a 73/239/EGK irányelv 16. cikke és a 2005/68/EK irányelv 36. cikke alapján elfogadott, a szavatolótőke-elemekre vonatkozó tagállami törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási rendelkezéseknek;

h) a 308a. cikk (8) bekezdésére tekintettel az átmeneti időszak hossza, amely lehet a maximális 10 évnél rövidebb, az átmeneti időszak ütemezése, és az átmeneti szavatolótőke-szükséglet kiszámítására és alkalmazására vonatkozó átmeneti követelmények. Az átmeneti szavatolótőke-szükséglet kiszámítása tartalmazhatja a standard formula szerinti szavatolótőke-szükségletre egyébként alkalmazandó stressztesztek, forgatókönyvek, korrelációs együtthatók és paraméterek módosítását. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előírja továbbá, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók feleljenek meg az átmeneti szavatolótőke-szükségletnek, amely nem haladhatja meg a szavatolótőke-szükségletet, és nem lehet kevesebb a minimális tőkeszükséglet, valamint a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet közötti különbség ötven százalékának összegénél;

i) a 308a. cikk (9) bekezdésére tekintettel azok a módosítások, amelyek a 220–229. cikkben, a 230–233. cikkben és a 235. cikkben a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámítására vonatkozóan megállapított számítási módszer kiválasztására és az általános elvekre vonatkoznak. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megállapíthatják a 213. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett csoportszintű felügyelet keretébe tartozó csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámítására vonatkozó módosításokat is, ha a 262. cikkben említett egyenértékű felügyelet hiányzik. A csoportszintű szavatolótőke és a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításának módosításai az egyedi biztosítók vagy viszontbiztosítók szintjén a 308a. cikk (7) és (8) bekezdésében említett átmeneti időszakban alkalmazandó, a szavatolótőke besorolására és a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó átmeneti követelményekből következnek. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előírja, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítsák, hogy a figyelembe vehető szavatolótőke – a 308a. cikk (7) bekezdésében előírt átmeneti rendelkezések figyelembevételével – a csoporton belül rendelkezésre álljon. Ennek a figyelembe vehető szavatolótőkének egyenlőnek kell lennie legalább a csoportszintű szavatolótőke-szükséglettel, amelyet a 308a. cikk (8) bekezdésében említett átmeneti szavatolótőke-szükséglet kiszámítási módszerének megfelelően kell kiszámítani, vagy az átmeneti szavatolótőke-szükséglet összegével;

j) a 254. cikk (2) bekezdésére tekintettel azok a módosítások, amelyek a csoportfelügyelet ellátásáért felelős hatóságok számára jelentendő információkhoz kapcsolódnak, amelyek az egyedi biztosítók vagy viszontbiztosítók szintjén megvalósuló felügyeleti jelentéstételnek a 308a. cikk (1) bekezdésében említett átmeneti időszakban alkalmazandó előírásaiból következnek.

(k) A 256. cikk (1) bekezdésére tekintettel azok a módosítások, amelyek a közzéteendő információk tartalmához és ütemezéséhez kapcsolódnak, és amelyek az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók szintjén előírt, a 308a. cikk (4) bekezdésében említett átmeneti időszakban alkalmazandó közzétételi követelményekből következnek.”

133. A 309. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok elfogadják és közzéteszik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4., 10., 13., 18., 23., 26–32., 34–49., 51–55., 67., 68., 71., 72,. 74–85., 87–91., 93–96., 98.,100–110., 112., 113., 115–126., 128., 129., 131–134., 136–142., 144., 146., 148., 162–167., 172., 173., 178., 185., 190., 192., 210–233., 235–240., 243–258., 260–263., 265., 266., 303. és 304. cikknek, valamint a III és IV mellékletnek 2012. december 31-ig megfeleljenek.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2013. január 1-jétől kezdődően alkalmazzák.”

134. A 310. cikk első bekezdésében a „2012. november 1.” dátum helyébe a „2013. január 1.” dátum lép.

135. A 311. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az 1., 2., 3., 5–9., 11., 12., 14–17., 19–22., 24., 25., 33., 57–66., 69., 70., 73., 143., 145., 147., 149–161., 168–171., 174–177., 179–184., 186–189., 191., 193–209., 267–300., 302., 305–308. cikket és az I., II., V., VI. és VII. mellékletet 2013. január 1-jétől kell alkalmazni.”

136. A III melléklet A. részének (28) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„(28) bármely esetben és az (1)–(27) és (29) pontban felsorolt nem-életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK tanácsi rendelet(1) meghatározása szerint.”

137. A III. melléklet A. része az alábbi (29) ponttal egészül ki:

(29) bármely esetben és az (1)–(28) pontban felsorolt nem-életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet (SCE) formája, az 1435/2003/EK tanácsi rendelet(*) meghatározása szerint.”

* HL L 207., 2003.8.18., 1. o.

138. A III. melléklet B. részének (28) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„(28) „bármely esetben és az (1)–(27) és (29) pontban felsorolt életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint”

139. A III. melléklet B. része kiegészül a (29) ponttal:

„(29) bármely esetben és az (1)–(28) pontban felsorolt életbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet (SCE) formája, az 1435/2003/EK rendelet meghatározása szerint.”

140. A III. melléklet C. részében a (28) pont helyébe a következő szöveg lép:

„(28) bármely esetben és az (1)–(27) és (29) pontban felsorolt viszontbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai részvénytársaság (SE) formája, a 2157/2001/EK rendelet meghatározása szerint”

141. A III melléklet C. része kiegészül a (29) ponttal:

„(29) bármely esetben és az (1)–(28) pontban felsorolt viszontbiztosítók társasági formáinak alternatívájaként az európai szövetkezet (SCE) formája, az 1435/2003/EK rendelet meghatározása szerint.”

142. A VII. mellékletben levő megfelelési táblázat az alábbiak szerint változik:

a) Az „ez az irányelv” oszlopban beillesztésre kerül a 13. cikk (27) bekezdés a 73/239/EGK irányelv 5. cikke d) pontjának megfelelőjeként.

b) Az „ez az irányelv” oszlopban a 210. cikk (1) bekezdés f) pontjára és a 210. cikk (1) bekezdés g) pontjára történő hivatkozás helyébe a 212. cikk (1) bekezdés f) pontjára és a 212. cikk (1) bekezdés g) pontjára történő hivatkozás lép.

3. cikk Átültetés

143. A tagállamok legkésőbb 2012. december 31-ig-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének, 2. cikke (3), (6), (8), (9) (12), (13), (24), (25), (28), (30), (32), (33), (39) bekezdésének, (41)–(42) bekezdésének, (44)–(46) bekezdésének, (52)–(54) bekezdésének, (56), (58), (61)–(62) bekezdésének, (67) bekezdésének, (69) bekezdésének, valamint (71)–(80) bekezdésének megfeleljenek. A tagállamok a Bizottság számára megküldenek egy megfelelési táblázatot ezen irányelv rendelkezései és az általuk kibocsátott nemzeti rendelkezések közötti megfelelésről.

Ezeket a rendelkezéseket 2013. január 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

144. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A 2. cikk (15) és (20) bekezdését 2013. január 1-jétől kell alkalmazni.

5. cikk Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök […] […]

[1] Az európai bankfelügyeleti bizottság (CEBS), az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága (CEIOPS) és az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR).

[2] http://ec.europa.eu/internal_market/finances/committees/index_en.htm#package

[3] HL L 207., 2003.8.18., 1. o.

[4] HL C 63., 2009.3.18., 11. o.

[5] HL C […], […], […] o..[Ez lesz az 1. lábjegyzet]

[6] HL C […], […], […]. o.

[7] HL C […], […], […]. o.

[8] H L 335., 2009.12.17., 1–155. o.

[9] HL L 207., 2003.8.18., 1. o.

[10] HL C 63., 2009.3.18., 11. o.

[11] HL L 243., 2002.9.11., 1. o.