14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/102

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak preambulumára, illetve 3. és 6. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 3., 6., 9., 20., 151., 152., 153., 154., 156., 159. és 168. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1., 3., 27., 31., 32. és 33. cikkére,

—

tekintettel az 1996. május 3-i Európai Szociális Chartára, és különösen annak I. részére, valamint II. részének 3. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet célkitűzéseiről és céljairól szóló, 1944. május 10-i Philadelphiai Nyilatkozatra,

—

tekintettel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területére vonatkozó ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,

—

tekintettel a népegészségre és a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2008. december 16-i 1338/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1);

—

tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (keretirányelv) és annak egyedi irányelveire (2),

—

tekintettel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a gyakorlati megvalósításra vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi irányelv, az abban említett egyedi irányelvek, valamint a 83/477/EGK, 91/383/EGK, 92/29/EGK és 94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. június 20-i 2007/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—

tekintettel a kórházakban és az egészségügyben előforduló, éles vagy hegyes eszközök által okozott sérülések megelőzéséről a HOSPEEM és az EPSU között létrejött keretmegállapodás végrehajtásáról szóló, 2010. május 10-i 2010/32/EU tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel „A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között” című bizottsági közleményre (COM(2007)0062),

—

tekintettel „Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában” című bizottsági közleményre (COM(2008)0412),

—

tekintettel a szociális partnerek által elfogadott, a munkahelyi stresszről szóló megállapodás megvalósításáról szóló bizottsági jelentésre (SEC(2011)0241),

—

tekintettel az „EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményre (COM(2010)2020), és annak fő célkitűzésére, amely a foglalkoztatási szint 75 %-osra növelése az évtized végére az Európai Unióban,

—

tekintettel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem elősegítéséről szóló, 2005. február 24-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007-2012 közötti közösségi stratégiáról szóló, 2008. január 15-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az aktív időskor európai évéről (2012) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2011. július 7-i álláspontjára (2012) (11),

—

tekintettel az Európai Bizottság szolgálatainak 2011. április 24-i, „Az egészség és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007-2012 közötti európai stratégia középtávú értékelése” című munkadokumentumára (SEC(2011)0547),

—

tekintettel a munkahelyen történő zaklatásról szóló, 2001. szeptember 20-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0409/2011)

A.

mivel az egészséghez fűződő jog alapvető jog, és mivel minden munkavállalóra kiterjednek az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételeket garantáló jogi biztosítékok;

B.

mivel az Európa 2020 stratégia célja, hogy a népesség 20–64 éves korú csoportjában 2020-ra 75 % legyen a foglalkoztatási arány, a nők, a fiatalok, az idősebb munkavállalók, a kevésbé képzett személyek és a legális bevándorlók foglalkoztatásának elősegítésével, valamint hogy növelje a társadalmi kohéziót;

C.

mivel a technológiai fejlődés, illetve a gazdasági és társadalmi viszonyok változása folyamatosan módosítják a munkahelyeket és a munkahelyi gyakorlatokat, és mivel a magas szintű munkahelyi egészségvédelem és biztonság biztosítása érdekében gyors politikai, közigazgatási és műszaki válaszokra van elengedhetetlenül szükség;

D.

mivel a kockázatmegelőzés elengedhetetlen a munkával összefüggő balesetek és megbetegedések arányának csökkentése érdekében; mivel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság megfelelő kezelése pozitív hatást gyakorol mind nemzeti, mind európai szinten, továbbá a vállalkozásokra is;

E.

mivel a munkavállalók tekintetében alkalmazott megfelelő megelőzés elősegíti a jólétet, a munkaminőséget és a termelékenységet; mivel a foglalkozási megbetegedések és a munkahelyi balesetek költségei a vállalkozások és a társadalombiztosítás számára becslések szerint a GDP 5,9 %-ának (13) megfelelő kiadást jelentenek;

F.

mivel a munkaerőhiány miatt kívánatos az idősebb munkavállalók aktív munkában töltött idejének meghosszabbítása, és mivel a közeljövőben a munkahelyi egészséget és biztonságot szolgáló intézkedéseknek kell hatályba lépniük;

G.

mivel a fiatal munkavállalók védelme lehetővé teszi azoknak a munkával összefüggő egészségügyi problémáknak az elkerülését, amelyek az élet során később jelennek meg;

H.

mivel a szolgáltatási ágazatban a fiatal munkavállalókra és a nőkre nem kellően terjednek ki a reintegrációs és a munka megtartására irányuló politikák (14);

I.

mivel a munka alvállalkozónak történő kiadására és ideiglenes munkaerőre építő kiszervezése olykor alacsonyan képzett vagy nem bejelentett munkaerő alkalmazásával járhat és lazább munkakapcsolatokat eredményezhet, ami megnehezíti a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági (OHS) rendelkezésekkel kapcsolatos felelősség megállapítását;

J.

mivel a 89/391/EGK keretirányelv a munkáltatókra helyezi annak felelősségét, hogy olyan szisztematikus megelőző politikákat hozzanak létre, amelyek kiterjednek valamennyi kockázatra a munkavállaló jogállásától függetlenül, valamint hogy biztosítsák, hogy a munkavállalók ne szenvedjenek kárt a foglalkoztatással összefüggésben, beleértve a munkahelyi zaklatás hatásait is;

K.

mivel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén az európai vállalkozások aggodalmának legfőbb okai a munkával összefüggő balesetek, a váz- és izomrendszeri megbetegedések (MSD) és a stressz (15);

L.

mivel az EU 2020 stratégia a 20 és 64 év közötti népesség tekintetében 75 %-os általános foglalkoztatási rátát céloz meg; mivel a krónikus vagy elhúzódó megbetegedésben szenvedő munkavállalók gyakran nem térnek vissza a munkaerőpiacra, noha ezt egészségi állapotuk lehetővé tenné,

M.

mivel a munkával kapcsolatos olyan egészségügyi problémák, mint például a váz- és izomrendszeri megbetegedések (MSD) és a pszichoszociális kockázatok hatása egyre nő;

N.

mivel a pszichoszociális kockázatok alatt a munkahelyi stresszel, a szimbolikus erőszakkal és a munkahelyi zaklatással összefüggő kockázatokat kell érteni; mivel a stressz a munkahely bizonytalanságával, morális konfliktusokkal, a munka rossz szervezésével (például a határidők jelentette nyomással vagy a többletmunkával), az ügyféllel történt konfliktusos kapcsolattal, a munkahelyi támogatás hiányával, a munkakapcsolatok bizonytalan jellegével, valamint a szakmai és a magánélet közti egyensúly megbomlásával függ össze,

O.

mivel az EU-ban öregszik a népesség, a szakmai élet egyre inkább meghosszabbodik és igény van a jó egészségben eltöltött, várható élettartam emelkedésének biztosítására; mivel a társadalmi és foglalkozási kategóriákra vonatkozó várható élettartam és a munka nehézségi foka között egyenlőtlenségek vannak; mivel a váz- és izomrendszeri megbetegedéseken (MSD) túlmenően az 55 évnél idősebb munkavállalók különösen érzékenyek a rákos megbetegedésekre, a szívbetegségekre, a légzőszervi betegségekre és az alvászavarra (16);

P.

mivel az éjszakai munkával járó szakmákat gyakorló munkavállalók időbeosztásában nincs szabályosság, ami gyakran olyan zavarokat idéz elő, amelyek foglalkozási megbetegedéseket válthatnak ki;

Q.

mivel évente 168 000 európai polgár hal meg munkával kapcsolatos balesetben vagy betegségben (17), és 7 millió sérül meg balesetben, és mivel nincs még lehetőség az új technológiák és új foglalkoztatási formák alkalmazásához kapcsolódó balesetek hatásának pontos értékelésére;

R.

mivel nem nyert bizonyítást, hogy összefüggés lenne a balesetek száma és a vállalkozások mérete között; mivel azonban ilyen összefüggés áll fenn az alkalmazott termelési mód és az ágazat vonatkozásában, amelyben az adott vállalkozás tevékenykedik, és az összefüggés az olyan ágazatokban a legszorosabb, amelyekre főleg a kézi munkavégzés és az ember és gép közötti szoros kapcsolat jellemző;

S.

mivel a technológiai fejlődés olyan újabb kockázatokat rejt magában a munkavállalók egészsége és biztonsága szempontjából, amelyeket értékelni kell;

T.

mivel a munkavégzéshez kapcsolódóan a különböző rákos megbetegedések jelentik az elsődleges halálokot, az ér- és szívrendszeri, valamint légzőszervi betegségek pedig a másodikat, miközben munkahelyi balesetek miatt elhanyagolható számú elhalálozásra kerül sor (18);

U.

mivel a nők a munka típusától függetlenül több, a munkával kapcsolatos egészségügyi problémáról számolnak be, mint a férfiak (19); ezért a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések a nemek közötti különbségen és az életcikluson alapuló megközelítést igényelnek,

V.

mivel a nőket egyformán, ha nem súlyosabban érintik a váz- és izomrendszeri megbetegedések, még akkor is, ha a szolgáltatási szektorban dolgoznak;

W.

mivel az idősödő nőket különösen veszélyeztetik az életkorral összefüggő megbetegedések, amelyekkel a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikákban megfelelően foglalkozni kell;

X.

mivel a környezetszennyezés és a munkakörnyezetben jelenlévő kockázati tényezők által a leendő szülőre és a magzatra gyakorolt hatásokhoz esetlegesen kapcsolódó egészségügyi problémák veszélyeztethetik a nemzőképességet;

1.

emlékeztet arra, hogy az európai egészségügyi és munkabiztonsági referenciakeret (OHS) önmagában nem teszi lehetővé a munkafeltételek automatikus javítását, mivel kulcsfontosságú a munkavállalói részvétel útján történő megfelelő helyszíni végrehajtás, a háromoldalú párbeszéd-mechanizmusok, az adatgyűjtés és -terjesztés, a figyelemfelkeltő kampányok, valamint a képzési és tájékoztatási szolgáltatások hálózatba szervezése és a jogszabályok tagállami alkalmazásának ellenőrzése; felkéri a Bizottságot, hogy a jogszabálysértések megállapítása esetén járjon el gyors ütemben, és szükség esetén erősítse meg a szankciókat;

2.

emlékeztet rá, hogy a 2007–2012 közötti közösségi stratégia fő céljai között szerepel mind az uniós jog megfelelő alkalmazásának garantálása, mind a meglévő jogszabályok fejlesztése és egyszerűsítése, többek között nem kötelező erejű eszközök alkalmazása révén; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke értelmében a foglalkoztatás és a közegészségügy területén az Európai Unió csak a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik, és hogy a Bizottság 2007-es közleményében a nemzeti stratégiák kidolgozásának és végrehajtásának fontosságát hangsúlyozta; következésképp továbbra is hangsúlyozza, hogy az európai szabályozást koherens módon a társadalmi változásokhoz kell igazítani, és mellőzni kell a felesleges európai szintű jogalkotást;

3.

sajnálattal tölti el, hogy 2009-ben több tagállam nem az uniós stratégia három prioritására összpontosította nemzeti stratégiáját: ezek a munkahelyi stressz és a kiégés, RSI, valamint az új kockázatokra vonatkozó kutatás és rendszeres adatgyűjtés; úgy véli, hogy a nemzeti stratégiáknak több erőfeszítést és eszközt kell fordítaniuk a megelőzésre;

4.

úgy véli, hogy a nemzeti stratégiák kidolgozása, elfogadása és végrehajtása során figyelembe kell venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét, és a munkahelyi balesetek által leginkább sújtott ágazatokra és vállalatokra kell összpontosítani;

5.

úgy véli, hogy mind európai, mind nemzeti szinten össze kell hangolni az OHS-politikákat, és azokat be kell építeni az olyan, egyéb közpolitikákba, mint az egészség-, foglalkoztatás-, ipar-, kutatás-, környezet-, közlekedés-, közúti közlekedésbiztonsági, oktatás-, energia-, regionális fejlesztés-, közbeszerzési és belső piaci politika; a női munkavállalókat érintő sajátos kockázatok jobb tükrözése érdekében szükséges a nemi szempontok általános érvényesítése valamennyi politikában;

6.

emlékeztet arra, hogy a vállalkozás jó hírén és a gazdasági tényezőkön kívül a jogi követelmények és a munkavállalói követelések jelentik azon két, igen fontos tényezőt, amelyek a munkáltatókat intézkedések elfogadására ösztönözhetik;

7.

fontosnak tartja, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélése során fokozottabb mértékben vegyék figyelembe a biztonsági szinteket és a balesetek megelőzésére irányuló gyakorlatokat;

8.

úgy véli, hogy a vegyi kockázatokkal kapcsolatos európai politikának, a munkával összefüggésbe hozható rákos megbetegedések megelőzésének, valamint a nemzőképesség védelmének nagyra törőbbnek kell lennie, illetve élénkebben kellene reagálnia;

9.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a REACH-et maradéktalanul végre kell hajtani, illetve hogy nagyobb szinergiára van szükség az OHS-politikák és a REACH-politikák között mind európai szinten, mind a különböző tagállamok szintjén;

10.

kéri, hogy a következő európai stratégia mérhetőbb célokat határozzon meg kötelező érvényű menetrendekkel és időszakos értékeléssel együtt; támogatja, hogy az ILO ajánlásának megfelelően kötelezővé váljon az a célkitűzés, hogy minden 10 000 munkavállalóra jusson egy ellenőr;

11.

megjegyzi, hogy a gazdasági válság által előidézett megszorító intézkedések nem jelenthetik a munkahelyi egészségvédelem és biztonság elhanyagolását, és hangsúlyozza, hogy a megszorító költségvetések kialakítása és a szociális kiadások csökkentése nem történhet a munkahelyi biztonság és egészség javítását célzó intézkedések kárára;

12.

úgy véli, hogy a hatások, amelyeket a válság gyakorol a gazdaságra és az egyes tagállamokban megfigyelhető súlyos gazdasági visszaesés nem szolgálhatnak ürügyként a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok kevésbé körültekintő alkalmazására, és nem veszélyeztethetik a szakmai kockázat-megelőzési politikákat;

13.

úgy véli, hogy a tagállamoknak és a vállalkozásoknak többet kell beruházniuk kockázatmegelőzési politikákba, és garantálniuk kell a munkavállalók abban való részvételét; úgy véli, hogy a befektetés megtérülését a munkatermelékenység növekedése, a vállalkozások versenyképességének fokozása és a társadalombiztosítási költségek csökkenése biztosítaná, és hogy ezenfelül ez lehetővé teszi a szociális védelmi rendszerek életképességének biztosítását;

14.

úgy véli, hogy a ténylegesen hatékony balesetmegelőzésnek már a tervezési szakasztól el kell kezdődnie, annak biztosítása érdekében, hogy az innováció révén a termék és a teljes gyártási szakasz biztonságosabb legyen; ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék az ezzel kapcsolatos kutatásokat;

15.

úgy véli, hogy a munkabiztonsági kérdés megoldásához olyan, kétszintű stratégia megvalósítására van szükség, amely a környezeti kockázatok leküzdésére irányul, ugyanakkor kísérletet tesz a pszichoszociális munkakörnyezet javítására; úgy véli, hogy egy ilyen stratégia sikerének záloga a munkavállalók, illetve a szociális partnerek nemzeti, helyi és munkahelyi szinten való bevonása e stratégiába; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa és fokozza a szociális partnerekkel folytatott párbeszédet és konzultációt a konkrét ügyekkel kapcsolatos közös és összehangolt fellépés céljából;

16.

hangsúlyozza, hogy a munkahelyi stresszt a termelékenység egyik jelentős akadályaként ismerik el Európában; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a munkavállalók körében egyre több a pszichoszociális problémáknak betudható betegség és baleset; emlékeztet a munkahelyi öngyilkosságok növekvő számára, valamint arra, hogy a munka körüli bizonytalanságnak tényleges hatása van a stresszre; sajnálattal tölti el a munkával kapcsolatos stresszről szóló 2004. október 8-i keretmegállapodás nem egységes alkalmazása az EU-n belül; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa e megállapodás valamennyi tagállamban való végrehajtását, és felhívja a szociális partnereket, hogy tegyenek többet azért, hogy a munkahelyi stresszel kapcsolatban felkeltsék a figyelmet, és növeljék az ismereteket a munkáltatók, a munkavállalók és képviselőik körében;

17.

tudomásul veszi a nem bevett foglalkoztatási formák (ideiglenes munka, idénymunka, vasárnapi munka, félmunkaidő, távmunka) elterjedését, amelyek a munkavállalói védelem szempontjából célzottabb és egyedibb megközelítést igényelnek;

18.

bírálja, hogy a Bizottság sem az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó közösségi stratégiában, sem annak középtávú értékelésében nem fordított elegendő figyelmet a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére; ezért támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem hatásvizsgálatának egyedi módszerei kerüljenek kidolgozásra a nemi szempontok figyelembevételével; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a munkával összefüggő halálos és nem halálos kimenetelű megbetegedésekre vonatkozó, nemek szerint bontott statisztikák közösségi szintű rendelkezésre állását; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a megelőző politikákban és a kockázatértékelési módszerekben vegyék figyelembe a női munkavállalókat érintő sajátos kockázatokat;

19.

úgy véli, hogy mivel évente átlagosan mintegy 1 %-kal kell növelni a foglalkoztatási szintet az Európai Unióban, kiemelt fontosságú az idősödő és/vagy a fogyatékossággal élő vagy fogyatékossá vált munkavállalók egészségvédelmének biztosítása, illetve a megváltozott állapotukhoz igazodó munkakörülmények kialakítása;

20.

megjegyzi, hogy sem a köz-, sem a magánszféra nem készült fel igazán arra, hogy szembenézzen a demográfiai helyzettel és valós lehetőségnek tekintse több fogyatékossággal élő, hosszú távú egészségügyi problémákkal (krónikus betegségekkel) küzdő vagy csökkent munkaképességű személy alkalmazását; úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a munkahelyek e munkavállalók számára hozzáférhetők és biztonságosak legyenek;

21.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság késlekedik a munkavállalók elektromágneses terek hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló új jogalkotási javaslat bemutatásával a 2004/40/EK irányelv végrehajtásának elhalasztása után, és a vonatkozó jogszabályok gyors megvalósítására szólít fel azok elfogadása után;

22.

úgy véli, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás a biztonságosabb munkakörülmények megteremtésének, valamint a munkakörnyezet fejlesztésének is egyik fontos és hatékony eszköze, ezért úgy véli, hogy azt támogatni kell;

23.

szükségesnek véli megerősíteni az EU, az ILO és a WHO közötti együttműködést annak érdekében, hogy megoldásokat találjanak az európai munkavállalók és a harmadik országok munkavállalói közötti „szociális versengésre”;

24.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a nemek kérdését és az életkort figyelembe vevő statisztikai módszereket kellene kifejlesztenie arra, hogy ne csak a balesetek szempontjából értékeljék a megelőzést, hanem a betegségek, valamint a vegyi, fizikai vagy biológiai anyagoknak és a munkaszervezés folytán veszélyes helyzeteknek kitett munkavállalók aránya szempontjából is;

25.

hangsúlyozza a nemi alapú intézkedések és az életciklus szempontú megközelítés fontosságát az egészségügyi problémák miatti előrehozott nyugdíjazás kockázatának megszüntetése érdekében;

26.

hangsúlyozza az adatgyűjtéssel számos tagállamban járó nehézségeket; kéri, hogy az EU-OSHA és az Eurofound (Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) ügynökség munkáját erősítsék meg és eredményeit széles körben terjesszék;

27.

kéri, hogy az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) gyűjtse össze a rákkeltő anyagoknak való kitettség nemzeti mutatóit, és tekintse át a különösen sérülékeny munkavállalók kitettségére vonatkozó ismeretanyagot;

28.

hangsúlyozza az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség és az Európai Bizottság különleges bizottságai – így például a vezető munkaügyi felügyelők bizottsága és a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottság – közötti együttműködés fontosságát a jobb eredmények elérése és javaslatok benyújtása érdekében;

29.

felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki egy, a 27 tagállamban közös egészségügyi mutatókon, definíciókon és epidemiológiai eszközökön alapuló európai programot a munkahelyi kockázatok figyelemmel kísérésére (különös tekintettel az izom- és vázrendszeri bántalmakra és a pszichoszociális problémákra); hangsúlyozza egy integrált megfigyelési rendszer kiépülésének fontosságát, amely egyaránt nyomon követi a munkavállalók munkahelyi pályafutását és a nyugdíjba vonult munkavállalók egészségi állapotát;

30.

megállapítja, hogy az EU-ban csökkent a munkabalesetek száma, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy ez mennyiben vezethető vissza a csökkenő foglalkoztatási rátára, illetve arra, hogy a szolgáltató szektor egyre nagyobb szerepet tölt be a gazdaságban; reméli, hogy az európai és nemzeti szinten megállapított célkitűzések és azok megvalósításának értékelése jobban figyelembe veszi majd ezen makrogazdasági dimenziót;

31.

tudomásul veszi a Bizottság „Scoreboard 2009” elnevezésű projektjének eredményeit, amelyek képet adnak a tagállamok teljesítményéről; úgy véli, hogy annak a 2007-2012-es európai stratégia valamennyi területére ki kell terjednie; sajnálattal tölti el, hogy az adatok pontosságát és kimerítő voltát nem mindig pártatlan módon ellenőrzik és csak fakultatív alapon szolgáltatják őket; felszólítja a Bizottságot a megbízható és átfogó tagállami adatszolgáltatás, valamint annak biztosítására, hogy ezeket az adatokat nemzeti szinten független hatóságok ellenőrizzék;

32.

bírálja, hogy nem minden tagállam határozott meg mérhető célokat nemzeti munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiáival kapcsolatban, és hogy a tagállamok nagy többsége nem határozott meg célértékeket a foglalkozási megbetegedések, a munkával kapcsolatos egészségügyi problémák és betegségek, a foglalkozási kockázati tényezők, valamint a nagykockázatú ágazatok tekintetében; felhívja a figyelmet arra, hogy sem a középtávú értékelés, sem a közösségi munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégia 2009-es eredménytáblája nem ad lényeges információkat arra vonatkozóan, hogy hol tartanak a tagállamok az uniós stratégia egyetlen számszerűsített célját illetően, amely a munkahelyi balesetek számának 25 %-os csökkentése 2012-ig; kéri, hogy a jövőbeni értékelési jelentések jobban mérjék fel, hogy a tagállamok a gyakorlatban milyen mértékben feleltek meg az uniós egészségvédelmi és biztonsági jogszabályoknak;

33.

hangsúlyozza, hogy elsősorban az a fontos, hogy világosan meghatározzák a munkahelyi balesetet és a foglalkozási megbetegedést, az úton (a lakóhelytől a munkahelyig történő) történt baleseteket is beleértve, valamint a munkahelyi stresszt, amelynek pontos mutatók alapján mérhetőnek kell lennie;

34.

különösen szükségesnek tartja a munka közbeni szenvedés és a munkaszervezés, ezen belül a munkaidő kialakítása közötti kapcsolat tanulmányozását; kéri, hogy az egészségügyi problémákkal kapcsolatos vizsgálatok elvben olyan holisztikus megközelítésen alapuljanak, amely a munkaszervezésre, a statisztikai tényezőkre és egyéni sebezhetőségre egyaránt kiterjed;

35.

felkéri a Bizottságot, hogy készítsen és szolgáltasson a tervezési szakasszal kezdődő statisztikai adatokat arra vonatkozóan, hogy a megelőzéssel kapcsolatos kutatások milyen hatást gyakorolnak a balesetek csökkentésére;

36.

hangsúlyozza, hogy a munkahelyi biztonság és egészség tárgyában meglévő jogszabályok végrehajtása problémát jelent az olyan munkavállalók esetében, akiket be nem jelentett tevékenységekben foglalkoztatnak; úgy véli, hogy ez a jogszerűtlenség csak szigorúbb ellenőrzésekkel és megfelelő szankciókkal előzhető meg, és sürgeti, hogy tegyenek szigorú intézkedéseket az ilyen típusú tevékenységek szervezése ellen; hangsúlyozza, hogy az OHS a munkavállaló jogállására tekintet nélkül egy jogosultság, és ezt a jogot a jelenlegi jogszabályok jobb végrehajtása révén érvényre kell juttatni;

37.

rámutat a tudományos adatok vállalkozások számára történő továbbításának fontosságára, az új és a felmerülő kockázatok megelőzése érdekében;

38.

megállapítja, hogy azok az európai országok, amelyekben a legalacsonyabb a munkahelyi balesetek aránya, egyben a legversenyképesebbek is (20); úgy véli, hogy még több olyan adatot kell gyűjteni, amely a megfelelő kockázatmegelőzésnek a vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatását értékeli;

39.

felhívja az EU-OSHA-t és az Eurofound alapítványt, hogy elemezzék a korengedményes nyugdíjazás okait és a nők és a férfiak körében;

40.

felhívja az EU-OSHA-t, hogy folytasson kutatást a „kettős műszak” női munkavállalók egészségére gyakorolt hatásainak tárgyában, vagyis amikor a nőknek a szokásos és elismert fizetett munkájuk után otthon nem fizetett munkával kell folytatniuk a munkavégzést;

41.

felszólít a továbbfejlesztett, határokon átnyúló információcserére a különböző nemzeti hatóságok között azzal a céllal, hogy hatékonyabbá váljanak az ellenőrzések a munkavállalók egy másik uniós országba történő áthelyezése esetén;

42.

sajnálattal tölti el, hogy a munkavállalók, a munkáltatók, a szociális partnerek, sőt az egészségügyi szolgálatok is kevés információval rendelkeznek a felmerülő kockázatokkal és megoldásokkal kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy a munkavállalók részvételének és képviseletének e tekintetben pozitív szerepe van;

43.

úgy véli, hogy a munkavállalók képviselete pozitív hatást gyakorol az OHS-re, különösen a kkv-kban és akkor, ha a képviselet formális; úgy véli, hogy az alkalmazottak részvétele további kulcstényező az OHS-kockázatok sikeres kezelése szempontjából (21);

44.

emlékeztet arra, hogy a munkahelyi megelőzés szükségszerűen multidiszciplináris, mivel magában foglalja többek között a foglalkozás-egészségügyet, a biztonságot, az ergonómiát, a járványtant, a toxikológiát, az iparhigiéniát és a pszichológiát;

45.

úgy véli, hogy fontos a hatályos jogszabályok végrehajtásának kötelező erejű eszközök révén való javítása, ilyen például a helyes gyakorlatok cseréje, a figyelemfelkeltő kampányok és jobb tájékoztatás;

46.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó szabályok aláásása nélkül hozzanak létre a gyakorlatban könnyebben alkalmazható útmutatókat a munkavállalók védelmére;

47.

rámutat arra, hogy az EU-ban a munkavállalók mintegy 50 %-a még mindig nem fér hozzá megelőző szolgáltatásokhoz, különösen ami a kkv-kat és az alvállalkozói láncokat illeti; felhívja a figyelmet arra, hogy a létező szolgáltatások többsége nem teljes mértékben multidiszciplináris, és sok közülük nem tükrözi megfelelően a megelőző intézkedések keretirányelvben meghatározott hierarchiáját; úgy véli, hogy a kockázatmegelőzési előírásoknak és a hatékony megelőzési politikáknak (többek között a hozzáférhetőségről szóló megállapodásoknak, a munkavállalóknak szánt képzéseknek és workshopoknak) valamennyi munkavállalót – a közszférában és a magánszférában dolgozó munkavállalókat is – védeniük kell, és külön figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett munkavállalók helyzetére, ideértve azokat, akiknek előzetes képzés és a szükséges ismeretek nélkül kötelező munkavégzési programokban kell részt venniük; úgy véli továbbá, hogy figyelembe kell venni a foglalkoztatás új formáit annak érdekében, hogy a megelőző és ellenőrző intézkedések minden munkavállalóra – különösen a veszélyeztetett munkavállalókra – kiterjedjenek, függetlenül attól, hogy milyen jellegű munkát végeznek, milyen foglalkoztatási formában; azon célkitűzés rögzítését óhajtja, hogy minden 3 000 munkavállalóra egy biztonsági tanácsadó jusson;

48.

úgy véli, hogy a vállalkozások szociális felelősségének szerepet kell játszania a munkahelyi egészségvédelem és biztonság előmozdítása területén;

49.

úgy véli, hogy megelőző szolgálatok függetlenségét garantálni kell a munkáltatókkal szemben; úgy véli, hogy a munkahelyi egészségvédelem esetében az ellenőrzést, a riasztásokat, az egészségügyi szakértői vizsgálatokat és az ezekből következő hozzáértő tanácsadást csak független egészségügyi szakértők végezhetik el; sajnálattal tölti el, hogy egyes tagállamokban a munka-egészségügyi szolgálatok irányítása továbbra is munkáltatói szervezetekre tartozik, amelyek érintett felek és egyben az elbírálást is végzik, és amelyek közgyűlése képezi a tényleges döntéshozatali fórumot;

50.

hangsúlyozza, hogy az egészségügy területén elért kutatási eredmények, a társadalmi-gazdasági környezet állandó változása, az új technológiák fejlődése és a munkaerőpiac változása miatt az európai és a nemzeti hatóságoknak körültekintőeknek kell lenniük az új szakmai kockázatok megjelenésével kapcsolatban, és ügyelniük kell arra, hogy kellő időben tegyék naprakésszé a vonatkozó jogszabályokat, azok alkalmazását, valamint a nehéz és egészségkárosító szakmák listáját;

51.

emlékeztet arra, hogy a munkafelügyelet elengedhetetlen szerepet játszik az oktatáson, a meggyőzésen és az ösztönzésen keresztül, valamint a hatályos jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésében, és ezáltal a megelőzésben, különösen azzal, hogy az érzékeny munkavállalói csoportok vagy a feketén is végezhető szakmák esetében ellenőrzi a tisztességes munkakörülményeket; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak garantálniuk kell a munkaügyi ellenőrök képzésének és továbbképzésének magas minőségi színvonalát; ösztönzi a tagállamokat, hogy erősítsék meg a munkafelügyeleti személyzeti állományukat és erőforrásaikat, annak érdekében, hogy elérjék az ILO ajánlásainak megfelelően a 10 000 munkavállalóra jutó egy munkafelügyelő célkitűzését; ösztönzi, hogy erősítsék meg a szankciókat azon vállalatok tekintetében, amelyek nem tartják tiszteletben kötelezettségeiket az alapvető jogok tekintetében, és úgy véli, hogy ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, visszatartó erejűeknek és arányosaknak kell lenniük;

52.

sürgeti a tagállamokat, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, valamint a munkafelügyelet területén küzdjenek a nehézkes bürokrácia és a bonyolult nemzeti ellenőrzési mechanizmusok ellen azáltal, hogy megerősítik azok dinamikáját és egyszerűbbé teszik a nehézkes belső eljárásokat, hogy több és hatékonyabb ellenőrzést lehessen végezni;

53.

kéri a tagállamokat, hogy szigorúbban ellenőrizzék a be nem jelentett munkahelyi baleseteket;

54.

kéri a Bizottságot, hogy javasoljon azon személyek védelméről szóló irányelvet, akik jogos indokból felhívják a figyelmet el nem ismert OHS-kockázatokra, nevezetesen azáltal, hogy bejelentést tesznek az illetékes munkaügyi felügyelőségen keresztül; ezeket a személyeket meg kell védeni attól, hogy bármilyen nyomást gyakoroljanak rájuk (elbocsátással való fenyegetés, stb.); e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy szüntesse meg e munkavállalók feketelistára kerülését azáltal, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók révén biztosítják az alapvető munkaügyi jog efféle megsértésének megelőzését;

55.

kéri, hogy a magánszektorban és a közszektorban azonos figyelmet fordítsanak a munkahelyi egészségügyi és biztonsági problémák megelőzésére; felhívja a figyelmet arra, hogy a megkülönböztetésmentesség elve kötelező erejű;

56.

sajnálattal tölti el, hogy számos tagállamban nem hangolják össze a közegészségügyi politikákat és a munkahelyi egészségvédelmi politikákat;

57.

kéri a tagállamokat, hogy jobban határozzák meg az időszakos orvosi ellenőrzések és az eredmények elemzésének keretét, hogy olyan egészségügyi állapotot biztosítsanak a munkavállalók részére, amely megfelel a foglalkozásukhoz kapcsolódó követelményeknek;

58.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a témával kapcsolatban készítsen útmutatókat az ezen a területen meglévő helyes gyakorlatokról; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók munkahelyi hatékonyságának növelése érdekében szükség van arra, hogy a tagállamok megosszák egymással a helyes gyakorlatokat;

59.

úgy véli, hogy a tagállamokat a hetedik kutatási és innovációs keretprogram révén támogatni lehetne az új kockázatok kutatásában és az olyan új gyakorlatok bevezetésében, amelyek hozzájárulnak a biztonsági szabályok hatékonyabb alkalmazásához;

60.

úgy véli, hogy a kockázatértékelésnek multidiszciplinárisnak kell lennie és a munkavállalók részvételén kell alapulnia;

61.

megjegyzi, hogy a vállalkozások többsége végez kockázatértékelést, azonban a kisvállalkozásoknál és egyes tagállamokban kevésbé (22);

62.

úgy véli, hogy a kkv-k önmagukban nem kevésbé biztonságosabbak, hanem a kockázatok inkább a rossz munkaszervezéssel, valamint az OHS-re fordított kevesebb forrással állnak összefüggésben; úgy véli, hogy segítséget kell nyújtani a kkv-knak a kockázatmegelőzési politikáik bevezetéséhez; hangsúlyozza, hogy az olyan kezdeményezések, mint az OiRA, valamint a gazdasági ösztönzök hasznos szerepet játszanak; felszólítja a tagállamokat, hogy cseréljék ki a legjobb gyakorlataikat;

63.

fontosnak tartja, hogy a tagállamokban a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok végrehajtásáért felelős hatóságok minden tőlük telhetőt tegyenek meg, hogy segítsenek az összes kockázat felmérésében és minimálisra szorításában, és hogy gondoskodjanak a munkavállalók megfelelő védelméről; fontosnak véli a kkv-knak történő segítségnyújtást abban, hogy kialakítsák kockázatmegelőző politikáikat; hangsúlyozza olyan kezdeményezések, mint pl. az OiRA pozitív szerepét, mert ezek egyszerűek, ingyenesek és célzottak; úgy véli, hogy a vállalati szintű kockázatok értékelését rendszeresen el kell végezni és azt az új körülmények és a felmerülő kockázatok alapján fokozatosan ki kell igazítani;

64.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tájékoztatás és a figyelemfelkeltő kampányok fontosak ahhoz, hogy a vállalkozások, és különösen a kkv-k tudatosítsák a kockázatokat, és végrehajthassák a megfelelő megelőző intézkedéseket;

65.

aggodalommal tölti el az alvállalkozók alkalmazásának hatása, például ha a polgári és katonai nukleáris létesítmények esetében, és hangsúlyozza, hogy valamennyi munkáltató – köztük az alvállalkozók – felelősek saját dolgozóiért és a megelőző intézkedéseknek rájuk kell irányulniuk;

66.

úgy véli, hogy a munkahelyi biztonság javítása érdekében valamennyi munkavállaló – különösen az ideiglenesen és részmunkaidőben alkalmazottak és az alvállalkozók – számára biztosítani kell a konkrét és naprakész egészségvédelmi és biztonsági képzést; aggodalmát fejezi ki a stresszel összefüggő betegségek növekvő száma miatt, és megállapítja, hogy hiányzik a munkahelyi stressz kezelésére vonatkozó oktatás; felszólít megelőző intézkedések mindenki – de különösen a fiatalok – tekintetében a szociális partnerek bevonásával történő alkalmazására stresszkezelési képzések formájában, ideértve a szociális készségek – köztük a kommunikációs készségek, valamint a konfliktuskezelési képesség – fejlesztését célzó képzéseket, valamint az iskolákban és a munkahelyeken folytatott figyelemfelkeltő kampányok formájában; ösztönzi a tagállamokat, hogy ebből a célból hatékonyabban használják az Európai Szociális Alapból nyújtott támogatást

67.

ösztönzi a tagállamokat, hogy fektessenek a munkával kapcsolatos tudományokba; azt óhajtja, hogy közösségi és nemzeti szinten még több legyen a kutatás ezzel a témával kapcsolatban;

68.

hangsúlyozza, hogy a munkahelyi pszichoszociális kockázatok figyelembevételének fő akadályait a kérdésben tapasztalható érzékenység, a tudatosítás hiánya, a forráshiány, valamint a szakértelem hiánya jelentik (23);

69.

sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő az európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normák fejlesztését; e tekintetben kiemeli a tagállamok közötti együttműködés szükségességét mind a munkahelyi balesetek okainak kivizsgálása, mind a bevált gyakorlatok cseréje terén;

70.

kéri a tagállamokat, hogy az OHS-t az alapképzéstől kezdve, később pedig az egész életen át tartó képzés segítségével integrálják; kívánatosnak tartja, hogy a kockázatokra való oktatást egyes technológiai, tudományos, művészeti és sportoktatási programok, valamint a vállalatirányítási képzések részévé tegyék; ösztönzi, hogy a jövőbeli mérnökök, építészek, üzletemberek és üzletasszonyok, ügyvezetők stb. elérése érdekében a tagállamok építsék be az OHS-t az egyetemi oktatásba;

71.

úgy véli, hogy a munkahelyi stressz csökkentése érdekében speciális képzéseket kell bevezetni és kialakítani, melyek célja, hogy növeljék a stresszhelyzetekben történő munkavégzésre való képességet, valamint workshopokat, melyek célja a csapatmunkára és egy meghatározott munkavállalói csoport beilleszkedésének javítására való képesség fejlesztése;

72.

felszólítja a tagállamokat, hogy értékeljék ügyvezetőiknek a munkahelyi kockázatok megelőzésével kapcsolatos képzésének minőségét, és támogatja, hogy egymás között kicseréljék a bevált gyakorlatokat;

73.

fenntartja, hogy képzési programokat kell indítani, illetve meg kell erősíteni a már létezőket a közösségi politikák jobb összehangolásával a kockázatmegelőzési kultúra fejlesztésének érdekében figyelemmel a helyi, regionális és nemzeti tapasztalatokra;

74.

hangsúlyozza, hogy az új foglalkoztatási formák megjelenése (például a zöld munkahelyek) új lehetőségeket kínál a munkavállalók védelmére (24) és a szakképzés kiigazítására;

75.

úgy véli, hogy a tartós megbetegedés kockázatának megelőzéséhez a beteg- és szülési szabadságra vonatkozó jogszabályok szigorú betartására is szükség van, mivel az ezekben az időszakokban a munkáltató által gyakorolt nyomás az ilyen jellegű szabadságok meghosszabbodását idézheti elő;

76.

emlékeztet arra, hogy a munkahely az Európai Unió és a tagállamok fertőző és nem fertőző betegségek megelőzésre irányuló stratégiáinak elsődleges helyszíne, és a munkáltatók, a munkavállalói szervezetek és egyéb szociális partnerek jelentős szerepet töltenek be az egészséges életmód és az egészségismeret népszerűsítésében a gazdaságilag aktív népesség körében;

77.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívabban lépjenek fel az egészséggel kapcsolatos egyenlőtlenségek elleni harcban és törekedjenek azon különbségek mérséklésére, amelyek a munkahelyi körülmények között, valamint a munkavállalók egészségének, a megelőzésnek és a foglalkoztatás-egészségügynek a javítására irányuló szolgáltatásokhoz való hozzáférésben mutatkoznak meg,

78.

hangsúlyozza, hogy – a nehéz munkát végző munkavállalókon kívül – a migránsok, a fiatalok, az idősek, a szülőkorú nők, a fogyatékossággal élők, az etnikai kisebbségek tagjai, az alacsony képzettségű munkavállalók, az alkalmi munkát végzők, a bizonytalan munkafeltételekkel rendelkezők, és a munkaerőpiacra visszatérő hosszabb ideje munka nélkül lévők a kockázatoknak különösen kitett személyek kategóriájába tartoznak; hangsúlyozza, hogy olyan intézkedéseket kell előírni, amelyek a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szabályok hatékonyabb alkalmazását mozdítják elő, különösen e munkavállalói kategóriák esetében; úgy véli, hogy adott esetben e munkavállalók foglalkoztatása előtt külön előzetes képzésre van szükség;

79.

megállapítja, hogy a 15 és 24 év közötti fiatal munkavállalók esetében különösen nagy a sérülés kockázata (25), és hogy a fiatal korban bekövetkező betegség vagy sérülés jelentős hosszú távú következményekkel járhat; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy integrálják a munkahelyi egészségvédelem és biztonság témáját a már létező uniós programokba, mint amilyen például a „Mozgásban a fiatalság”;

80.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a demográfiai változást kísérjék a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések idősebb munkavállalók szükségleteihez való jobb hozzáigazításával; hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás kedvező hatásait a munkával kapcsolatos motiváció fenntartásában, valamint azoknak az intézkedéseknek a kedvező hatásait, amelyek megelőzik a testi erő elapadását, például a munkahely ergonomikus kialakítása révén; hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek közötti keretmegállapodás konstruktív ösztönzést jelentene;

81.

úgy véli, hogy a képzéssel nem rendelkező és a hosszabb ideje munka nélkül lévő munkavállalókat nem szabad a munkahelyi egészségügyi és biztonsági kockázatokra vonatkozó, szükséges előzetes képzés nélkül foglalkoztatni;

82.

aggodalommal tölti el, hogy nő a nem tipikus, kikényszerített munkavégzési formák száma, vagyis a részmunkaidős foglalkoztatás, a távmunka, a rövidített munkaidő és a vasárnapi munka; támogatja a kikényszerített munkavégzési formák és a többféle munkavégzés által különösen a nőkre gyakorolt kockázatok tudományos vizsgálatát, de megjegyzi, hogy önkéntes döntés alapján a munkavállalók egy része számára ezek a megállapodások igencsak megfelelőek lehetnek;

83.

sajnálattal tölti el, hogy nincsenek olyan kezdeményezések, amelyek az önfoglalkoztató munkavállalók, a határozott idejű munkát vállalók, a háztartási alkalmazottak vagy a rövid időtartamú szerződéssel dolgozók helyzetével foglalkoznának, ugyanis nekik is joguk van ahhoz, hogy az OHS-hoz való jogukat tiszteletben tartsák;

84.

emlékeztet arra, hogy az ideiglenes foglalkoztatási formák az olyan ágazatokban elterjedtek, mint az építőipar vagy a mezőgazdaság, ahol magas a foglalkozási balesetek és megbetegedések száma, és a szolgáltatási szektorban, ahol korlátozott a tudás (26);

85.

úgy véli, hogy a részidős munkának a legidősebb munkavállalók körében történő előmozdítása szakaszos átmenetet tenne lehetővé a nyugdíj felé, és javíthatná az idősebb munkavállalók jólétét és képességeit;

86.

átveszi az európai HIRES-jelentés ajánlását, amelynek célja annak biztosítása, hogy az ideiglenes munkavállalók és a vállalkozásokban dolgozók az egészségvédelem terén azonos jogokat élvezzenek, amikor a jellegét tekintve a munkájuk hosszú távú és azt a fő munkáltató irányítása alatt végzik;

87.

hangsúlyozza, hogy a férfiakat és a nőket eltérően érintik a munkahelyi kockázatok, legyen szó akár pszichoszociális, akár fizikai kockázatokról (pl. izom- és vázrendszeri bántalmak); felhívja a figyelmet arra, hogy van összefüggés a bizonytalan munkaviszony, köztük az átmeneti jellegű és a részidős foglalkoztatás, valamint a fizikai és pszichoszociális munkahelyi kockázatok növekedése között; ezért felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiáikban vegyék figyelembe a nemi szempontokat és a különböző munkaszerződésekkel összefüggő kockázatokat;

88.

aggodalmát fejezi ki a várandós nők munkahelyi kockázati küszöbértékeinek vizsgálatát illetően; javasolja, hogy készüljön részletes tanulmány arról, milyen következményekkel járhat a várandós nők bizonyos munkakörülményeknek (pl. vegyi anyagoknak, ionizáló sugárzásnak, elektromágneses sugárzásnak, stressznek, túlzottan magas hőmérsékletnek, túlzott terhek emelésének stb.) való kitétele; kéri a vetélések, a szülési komplikációk és a születési rendellenességek, illetve a várandós nők szempontjából kockázatot jelentő munkakörülmények közötti összefüggések vizsgálatát;

89.

kéri, hogy készüljön hatástanulmány az új technológiák, káros anyagok és kockázati tényezők – többek között a munkaszervezés – potenciális kockázatairól; úgy véli, hogy a további kutatás, az ismeretek cseréje és az eredmények gyakorlati alkalmazása segít a lehetséges új kockázatok jobb felismerésében és értékelésében; jogalkotási intézkedéseket szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok teljes mértékben lefedjék a nanoanyagokat;

90.

úgy véli, hogy a túl hosszú munkaidő és a nem megfelelő pihenőidő, valamint az aránytalan eredménykötelezettségek kulcsfontosságú tényezők a munkahelyi balesetek és megbetegedések növekvő számában; hangsúlyozza, hogy e rendelkezések megsértik az OHS alapvető elveit; szót emel a szakmai élet és a magánélet közti megfelelő egyensúly mellett; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2003/88/EK irányelvet;

91.

úgy véli, hogy sürgős szükség van a vasárnapi munka munkavállalók egészségére gyakorolt hatásainak szilárd tudományos vizsgálatára; az EU Bizottságának rövidesen megbízást kellene adnia egy pártatlan tanulmányra, amely felülvizsgálja az összes eddigi eredményt, és szilárd tudományos következtetésekre jut;

92.

sajnálja, hogy a morális zaklatás jelenségére nincs európai szinten közös és egységes definíció; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a morális zaklatás 27 tagállamban azonos fogalommeghatározására építve dolgozzanak ki hatékony nemzeti stratégiákat a munkahelyi zaklatás elleni küzdelem területén;

93.

úgy véli, hogy a stressz – amelyet gyakran a morális zaklatás idéz elő – a váz- és izomrendszeri megbetegedések, valamint a pszichoszociális kockázatok megnövekedésének egyik tényezője;

94.

kívánatos lenne, hogy a Bizottság mélyreható vizsgálatnak vesse alá ezeket a tényezőket;

95.

támogatja, hogy a váz- és izomrendszeri megbetegedésekről szóló jövőbeli jogszabályi javaslat terjedjen ki valamennyi munkavállalóra;

96.

támogatja a munkavállalókat a munkahelyi dohányzástól megvédő jogszabályi kezdeményezést, mert jelenleg nem garantált az átfogó védelem; kéri a Bizottságot, hogy 2012-ben terjesszen elő javaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak a dohányzás minden munkahelyen, ideértve a zárt vendéglátó-ipari létesítményekben, továbbá az EU minden tömegközlekedési eszközén és minden zárt középületében történő megtiltására vonatkozóan;

97.

felkéri a Bizottságot, hogy indítson széles körű konzultációt az európai szociális partnerekkel a foglalkozási betegségek jegyzékéről, a ma ismert legfőbb veszélyekre (különösen a pszichés kórképekre és az azbesztre) vonatkozó alapos tudományos és orvosi elemzés alapján; felkéri a Bizottságot, hogy alaposan értékelje a foglalkozási megbetegedések európai ütemtervéről szóló 2003/670/EK ajánlás napra késszé tételének és kötelező erejűvé emelésének a munkavállalók egészsége tekintetében vett jótékony hatásait;

98.

úgy véli, hogy tovább kell mélyíteni a kutatásokat az egyes tevékenységek egészségre gyakorolt – akár hosszú távú – hatásait illetően, a lehető legnagyobb hangsúlyt fektetve azon betegségekkel kapcsolatos esetekre, amelyek a munkavégzés után csak egy bizonyos idő elteltével jelentkeznek; úgy véli, hogy a szociális partnerek legfőbb prioritását figyelembe kell venni azoknak a foglalkozásoknak a meghatározásakor, amelyekhez több egészségvédelmi és biztonsági kutatásra van szükség;

99.

felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben új tanulmányok vagy a tudomány bebizonyítják, hogy bizonyos foglalkozások nagy egészségügyi és biztonsági kockázatokat hordoznak, azonnal tegye meg a megfelelő intézkedéseket a munkavállalók biztonságának és egészségének védelme érdekében;

100.

úgy véli, hogy a betegség vagy baleset utáni rehabilitáció és újbóli munkahelyi beilleszkedés alapvető fontosságú és ezért támogatni kell;

101.

felkéri a tagállamokat, hogy minél gyorsabban hajtsák végre a 2010/32/EU az egészségügyi dolgozók éles vagy hegyes eszközök által okozott sérüléseiről szóló irányelvet, és nyújtsanak magas szintű védelmet mind a betegeknek, mind az egészségügyi dolgozóknak az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzésekkel szemben;

102.

riasztónak tartja, hogy az egy-egy adott foglalkozás gyakorlásával kapcsolatos rákos megbetegedések száma nem csökken; sajnálattal tölti el, hogy még mindig nagy számú munkavállaló van kitéve az azbeszt veszélyének, különösen a karbantartási és a csatornázási ágazatban; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy indítson kezdeményezést és szervezzen meghallgatást az épületekben és más létesítményekben, mint például hajókon, vonatokon és gépekben lévő azbeszttel kapcsolatos jelentős foglalkozási egészségügyi és biztonsági problémákról; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy folytassák az azbeszt kivonását, többek között az épületekben lévő azbeszt feltérképezése és az azbeszt biztonságos eltávolításának biztosítása révén;

103.

hangsúlyozza, hogy a vegyi anyagokra vonatkozó közösségi politika hozzáadott értéket képvisel, és hogy a munkával kapcsolatos rákos megbetegedések megelőzésében kiaknázandók a fejlesztési lehetőségek;

104.

hangsúlyozza, hogy a rákkeltő kockázatok elsősorban az ipari, kisipari és mezőgazdasági ágazatokban dolgozó munkásokat, valamint a szolgáltatási szektorban dolgozó, többféle kitettségnek kitett nőket érintik (27); kéri, hogy mérjék fel a mezőgazdasági dolgozók vegyi anyagoknak való kitettségének hatását;

105.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a REACH végrehajtását és különösen váltsák ki a leginkább aggodalomra okot adó vegyi anyagokat;

106.

úgy véli, hogy a 2013–2020-ra szóló, új közösségi munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiának a következőkre kell összpontosítania: a REACH lehetőségeinek kihasználása a munkavállalók vegyi anyagokból eredő veszélyekkel szembeni védelmének javítása érdekében; a munkával összefüggő megbetegedések megelőzésére és a munkavállalók munkahelyi életminőségének javítására irányuló megújított erőfeszítés; a munkaügyi felügyeletek nyomon követési és végrehajtási felelősségeinek megerősítése és a munkavállalók részvétele a megelőzési politikák megtervezésében, nyomon követésében és végrehajtásában; a foglalkozási megbetegedések elismerésének javítása és a rugalmasság, a bizonytalanság, az alvállalkozás, stb., mint a megfelelő kockázatmegelőzés akadályainak kezelése;

107.

kéri az Európai Bizottságot, hogy 2012 vége előtt készítse el a rákkeltő és mutagén anyagokról szóló 2004/37/EK irányelvre vonatkozó felülvizsgálati javaslatot annak érdekében, hogy a REACH leginkább aggodalomra okot adó anyagaival való analógia alapján hatályát kiterjesszék a reprotoxikus anyagokra is, valamint erősítsék meg a helyettesítés elvének alkalmazását; támogatja, hogy állapítsák meg a reproduktív egészséggel fennálló kapcsolatot;

108.

felkéri a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló jövőbeli jogszabályokban szükség esetén támogassa azon technológiák használatát, amelyek csökkentik a veszélyes anyagok által okozott kockázatot a munkahelyi balesetek esetén, és amennyiben lehetséges, helyettesítsék ezekkel a technológiákkal a kémiai és radioaktív anyagok használatát;

109.

kéri, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok javasoljanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a rákban vagy a munkával összefüggő más betegségekben vagy krónikus betegségekben szenvedő személyek munkakörülményeit jobban ki lehessen igazítani;

110.

megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy a jogszabályok egyszerűsítési lehetőségeinek megvizsgálásakor kerülje el az európai munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányelvekben elért védelmi szint veszélyeztetését;

111.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.