14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/91

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 21. cikkére,

—

tekintettel az Unió és Üzbegisztán, a Kirgiz Köztársaság, Kazahsztán és Tádzsikisztán között létrejött partnerségi és együttműködési megállapodásokra (PEM), az Európai Közösségek és Türkmenisztán közötti, kereskedelemről és kereskedelemmel összefüggő ügyekről szóló ideiglenes megállapodásra, valamint az Unió és Türkmenisztán közötti, 1998. május 25-én aláírt, de máig nem ratifikált PEM-re,

—

tekintettel az Európai Tanács 2007. június 21–22-i ülésén elfogadott, a Közép-Ázsiával folytatandó új partnerségre vonatkozó stratégiára (1) és a Tanács és a Bizottság 2008. június 24-i (2) és 2010. június 28-i (3), az elért haladásról szóló közös jelentéseire,

—

tekintettel Közép-Ázsiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájáról szóló 2008. február 20-i (4), a kirgizisztáni helyzetről szóló 2010. május 6-i (5) és 2010. július 8-i (6), az EBESZ megerősítéséről és az EU ebben betöltött szerepéről szóló 2010. november 11-i (7), „A „2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című 2010. november 25-i (8), „Az emberi jogok helyzete a világban” című 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2010. december 16-i (9) és az Unió demokratizálódást szolgáló külső politikáiról szóló 2011. július 7-i (10) állásfoglalásra,

—

tekintettel a 2003-ban a demokráciáért és az emberi jogokért indított európai kezdeményezésre, melynek célja az emberi jogok előmozdítása és a büntetőjogi reform, a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, a sajtószabadság, a jogállamiság, a biztonsági struktúrák (rendőri/katonai erők) és a konfliktusmegelőzés támogatása, és az e kezdeményezést követően létrehozott „a demokrácia és az emberi jogok európai eszközére” (1889/2006/EK rendelet) (11),

—

tekintettel a 2007 óta minden második évben megrendezett EU–Közép-Ázsia miniszteri találkozóra és a biztonságpolitikai kérdésekről tartott 2008. és 2009. évi EU–Közép-Ázsia miniszteri konferenciára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0338/2011),

A.

mivel fenntartható fejlődésre bármelyik országban csak akkor van lehetőség, ha az emberi jogok védelme, a demokratikus értékek és intézmények léte és működése, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint a felelősségteljes kormányzás és az erős civil társadalom megléte biztosítva van;

B.

mivel a közép-ázsiai államokban a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot, valamint az alapvető szabadságokat illetően súlyos hiányosságok állapíthatók meg;

C.

mivel az Unió és az öt közép-ázsiai ország közötti fokozott együttműködés a politikai, társadalmi és gazdasági kapcsolatok bővítése és elmélyítése, valamint a lehetséges partnerségi megállapodásokban rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében a felek kölcsönös stratégiai érdeke;

D.

mivel Közép-Ázsia komoly jelentőséggel bír az Európai Unió számára a kereskedelmi lehetőségek és az energiaellátás biztonsága szempontjából, és mivel ezt a régiót is sújtja a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválság;

E.

mivel egyes tagállamok erős kétoldalú kapcsolatokat ápolnak a közép-ázsiai államokkal, és ezzel a befektetés és kereskedelem vezető forrásai, és mivel az Uniónak összehangolt és következetes megközelítésre van szüksége a régió irányában, hogy elkerülje a félreértéseket, a feladatok megkettőzését, és ami még fontosabb, a vegyes jelzések küldését;

F.

mivel egyes közép-ázsiai államok megtették az első lépéseket a demokratizálódás hosszú folyamatában, amelynek során a kormányzás és a regionális együttműködés terén tett komoly erőfeszítések szükséges feltételei azoknak a fennálló hiányosságoknak a leküzdéséhez, amelyek mindeddig megakadályozták őket politikai, szociális és gazdasági fejlődési potenciáljuk teljes kiaknázásában;

G.

mivel a kkv-k a vállalkozó szellem és a szabadpiaci szellem megtestesülései, és a demokráciák létrehozásának erőteljes forrásai;

H.

mivel a kölcsönös bizalom hiánya fokozza a természeti erőforrások megosztásával kapcsolatos feszültségeket, aláássa a regionális együttműködést és növeli a konfrontáció veszélyét; mivel azonban a vízkészletekkel kapcsolatos problémák jobbára a források pazarlása és a velük való rossz gazdálkodás, semmint a szükséges mennyiség hiánya miatt jelentkeznek;

I.

mivel az Uniónak és Közép-Ázsia országainak közös érdeke a kiviteli útvonalak diverzifikálása, valamint az energia és a környezeti fenntarthatóság terén való együttműködés;

J.

mivel a régió biztonságával és stabilitásával kapcsolatos aggodalmaknak nemcsak az állam biztonságára, hanem egyben – többek között az emberi jogok, a megélhetések, a környezet és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés tiszteletben tartása révén – a lakosság biztonságára is ki kell terjedniük,

1.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak erős politikai és gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy az együttműködés valamennyi területén – a régió stabilitása, biztonsága és fenntartható fejlődése, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, energetikai és közlekedési összeköttetések, az egyetemes értékekről, így a demokráciáról, az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a jogállamiságról folytatott párbeszéd megerősítése, közös kihívások és fenyegetések (ideértve a határigazgatást és a kábítószer- és emberkereskedelem elleni küzdelmet) – erősítse két- és többoldalú kapcsolatait a közép-ázsiai országokkal;

2.

rámutat, hogy a Közép-Ázsiára vonatkozó európai program hét prioritást határoz meg, de csak kevés forrást irányoz elő; ezért megállapítja, hogy az európai segélyalapok túl szűkösek annak lehetővé tételéhez, hogy az Unió minden politikai területen tényleges befolyással bírjon; felhívja az Uniót, hogy alakítson ki közös jövőképet, és jobban határozza meg és szervezze meg prioritásait; rámutat, hogy a közép-ázsiai államokkal folytatott fejlesztési együttműködés csak akkor hozhat eredményeket, ha ezek az államok megfelelnek a demokráciával, a kormányzással, a jogállamisággal és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi normáknak; ugyancsak rámutat arra is, hogy az Unió fejlesztési együttműködését nem szabad alárendelni gazdasági, energiaügyi vagy biztonsági érdekeknek;

3.

úgy véli, hogy az Uniónak magas szintű elkötelezettséget kell fenntartania Közép-Ázsiában, stratégiáit hozzáigazítva a régió államainak fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy az uniós kötelezettségvállalás szintjének és természetének differenciáltnak és feltételekhez kötöttnek kell lennie, attól függően, hogy milyen mérhető előrelépés következik be a demokratizálódás, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén, hasonlatosan az uniós szomszédságpolitika elveihez (például „többért többet” elv);

4.

hangsúlyozza, hogy meg kell magyarázni és elő kell mozdítani a biztonság és stabilitás uniós koncepcióját, amennyiben az eltér ezen államokétól; hangsúlyozza, hogy az Uniónak kötelessége, hogy bírálja azokat a kormányokat, amelyek a nemzetbiztonság nevében megsértik polgáraik alapvető jogait;

5.

úgy véli, hogy a jövőbeni EU–Közép-Ázsia stratégiának le kell vonnia az európai szomszédságpolitika reformjának a differenciálás, az emberi kapcsolatok fejlesztése és a demokráciára és az emberi jogokra fordított fokozott figyelem tekintetében levont tanulságait, és figyelembe kell vennie a szélesebb geopolitikai környezetet is;

6.

elismeri az Unió különleges képviselőjének a közép-ázsiai államokkal folytatott magas szintű politikai párbeszéd biztosítása érdekében a helyszínen végzett folyamatos munkáját; emlékeztet arra, hogy mandátuma a helyi civil társadalommal való együttműködésre is szól, és hogy ez szükséges az Unió fokozott láthatósága érdekében; felszólít a közép-ázsiai országok EBESZ-tagként vállalt kötelezettségei teljesítésének értékelésén alapuló politikai párbeszédre;

7.

úgy véli, hogy a közép-ázsiai stratégia átdolgozása során figyelembe kell venni annak szükségességét, hogy a stratégia célkitűzéseit elégséges pénzügyi forrással támasszák alá, és megfelelő elosztási mintákat hozzanak létre, amelyek tükrözik a régióba tartozó valamennyi ország realitásait; úgy véli, hogy – tekintettel a kényszerítő pénzügyi korlátokra – azokra a közép- és hosszú távú programokra kell összpontosítani, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolhatják a régió fejlődésére, nevezetesen az ifjúságra és az oktatásra, a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos technikai segítségnyújtásra és a kis- és középvállalkozások előmozdítására, valamint a vízellátás biztonságára és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre;

8.

kéri a Bizottságot, hogy a Közép-Ázsiával kapcsolatos normatív, technikai és az érdekekre alapozó programjait látható módon integrálja egymással vagy legalább hangolja őket össze; emlékeztet továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkében rögzített, a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos követelményekre;

9.

rámutat, hogy a stratégia végrehajtása javítható egyfelől a belső uniós koordináció intenzívebbé tétele révén, másfelől pedig a más nemzetközi adományozókhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások fokozásának segítségével is;

10.

javasolja, hogy a regionális megközelítést tegyék áramvonalasabbá a Kínával és Oroszországgal – a térség fő gazdasági szereplőivel – fenntartott kapcsolatok révén; úgy véli, hogy a fosszilis energiahordozók kérdésének megközelítését össze kell kötni a kaukázusi és a fekete-tengeri régióval kapcsolatos uniós programozással, valamint Törökországgal;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan legyen tekintettel a fejlesztési együttműködési eszköz által pénzügyileg támogatható, illetve az olyan forrásokból finanszírozandó programok és tevékenységek közötti különbségre, mint a stabilitási eszköz vagy az európai demokratikus kezdeményezés (EIDHR), különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelem és a határigazgatás, a jogállamiság jobb érvényesítése és az emberi jogok védelme területén;

12.

hangsúlyozza a rendszeres emberi jogi párbeszéd folyamatos szükségességét mind az öt országgal, és sajnálja, hogy a helyben elért általános előrelépés mértéke csekély, néhány esetben pedig visszalépés figyelhető meg; úgy véli, hogy az emberi jogi párbeszédek megléte nem használható mentségként az együttműködés más területein felvetődő emberi jogokkal kapcsolatos problémák tudomásul nem vételére vagy a további fellépések elmulasztására; felszólít a nem kormányzati szervezeteknek és a civil társadalom szereplőinek e párbeszédek előkészítésébe való rendszeres bevonására, valamint e párbeszédek eredményeinek közzétételére annak érdekében, hogy hatékonyságuk és a felek elkötelezettsége értékelhető legyen;

13.

újfent hangsúlyozza, hogy a közepes jövedelmű – így a közép-ázsiai országokat – nem szabad figyelmen kívül hagyni az átfogó uniós fejlesztési politika és a millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló erőfeszítések keretében, hiszen a fejlesztés gyakran a közép-ázsiai régióval szemben a legkevésbé fejlett országokra koncentrálódik, különösen azóta, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válságot követően csökkent a fejlesztési támogatás;

14.

megítélése szerint a korlátozott források és a régió számos szükséglete megköveteli, hogy az Unió szigorúan célzottan, prioritások mentén nyújtson segítséget, figyelembe véve a mélyen gyökerező korrupció és az elégtelen közigazgatási szakértelem segélyei eredményességére gyakorolt hatásait is; szorgalmazza a megállapodás szerinti fejlesztési támogatás állandó szintjeit az elosztás terén nagyobb rugalmasság mellett, és támogatja, hogy a hangsúlyt a Kirgizisztánnak és Tádzsikisztánnak nyújtandó segélyre helyezzék, amelyeknek e tekintetben a legnagyobbak a szükségleteik;

15.

kétségeit fejezi ki ugyanakkor a költségvetési támogatás kirgizisztáni és tádzsikisztáni felhasználását illetően, különös tekintettel az ott széles körben tapasztalható korrupcióra; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a költségvetési támogatás ezen országokban történő felhasználásáról;

16.

erőteljesen támogatja teljes feladatkört ellátó uniós képviseletek felállítását Közép-Ázsia valamennyi országában, mert ez eszközül szolgál az Unió jelenléte és láthatósága, valamint a társadalom összes csoportjával való hosszú távú együttműködés erősítéséhez, és elősegíti a jobb megértést, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletének kialakulását; meggyőződése, hogy e képviseletek jelenléte nagyban hozzájárul majd a régió felé irányuló stratégia céljainak és az uniós érdekeknek megvalósulásához; hangsúlyozza, hogy a lehető legjobb eredmények elérése és a hathatós segítségnyújtás érdekében e missziókat politikai, gazdasági és kereskedelmi ügyekhez értő munkatársakkal kell feltölteni;

17.

ajánlja, hogy a jövőben a TAIEX, Twinning és SIGMA eszközöket nyissák meg a közép-ázsiai országok előtt a szabályrendszerek javítása és a szükséges reformok támogatása érdekében;

18.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy az Unió nehézségbe ütközött az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás terén tevékeny, független civil szervezetekkel való párbeszéd megindításában, és helyteleníti, hogy a régióban működő nem kormányzati szervezetek folyamatos zaklatásnak vannak kitéve; nagyobb átláthatóságot kér az uniós és tagállami fejlesztési együttműködési források elosztását és kedvezményezettjeit illetően, valamint kéri az uniós képviseletektől és a tagállamok nagykövetségeitől, hogy a valóban független nem kormányzati partnereket lehető legnagyobb mértékben vonják be az uniós programozás végrehajtásába annak érdekében, hogy hatékony szerepet játszhassanak a civil társadalom fejlesztésében és megerősítésében; úgy véli, hogy a közép-ázsiai országoknak szóló programok Unió általi folyamatos előmozdítása a régió államai közötti megértés és együttműködés segítésének fontos határokon átnyúló eszköze;

19.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a régióban szabadon működjenek az ellenzéki pártok, és sürgeti az összes közép-ázsiai ország kormányát, hogy garantálja a politikai szabadságot;

20.

egyetért a regionális EU–Közép-Ázsia csúcstalálkozók rendszeres megrendezésével, és a csúcstalálkozókon folytatott megbeszélésekhez való hozzájárulás és ezek értékelése eszközeként, a meglévő parlamenti együttműködési bizottságok és a közép-ázsiai országokkal tartott parlamenti közi találkozók keretében közép-ázsiai parlamenti fórum esetleges jövőbeni létrehozásának megfontolását kéri, hangsúlyozza a rendszeres kétoldalú és többoldalú parlamenti együttműködés fontosságát; a partnerségi és együttműködési megállapodásokat a kölcsönös megértést és tiszteletet biztosító fokozott parlamenti cserekapcsolatok intézményi alapjának tekinti; ezért mind az öt közép-ázsiai ország esetében támogatja a partnerségi és együttműködést megállapodásokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament aktívabban kötelezze el magát a közép-ázsiai országokkal kötendő partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások nyomon követése, valamint a meglévő megállapodások végrehajtása mellett;

21.

felszólítja az Európai Uniót, hogy megfelelő technikai és pénzügyi segítségnyújtás révén folytassa Közép-Ázsia országaiban az állami szektor reformjának támogatását annak érdekében, hogy az összes érintett országban stabil, megreformált és korszerűsített igazgatási struktúrák valósuljanak meg;

22.

megállapítja, hogy jóllehet a régióban néhány kedvező alkotmányügyi és jogi fejlemény is tapasztalható (erőfeszítések a halálbüntetés eltörlése érdekében, ombudsmanok kinevezése, reformok a bírósági eljárások tekintetében stb.), továbbra is aggasztó az általános helyzet az emberi jogok és a jogállamiság terén;

23.

egyetért az OECD Közép-Ázsia versenyképességi kilátásairól szóló, 2011. januári jelentésének következtetéseivel, és különösen aggályosnak tartja az emberi jogok és a munkaügyi jogok helyzetét, a civil társadalom támogatásának hiányát a közép-ázsiai országokban, továbbá az oktatási rendszer, a kkv-k helyzetét, a földtulajdonreformokat és a térség befektetési politikáit, amelyeket a gazdaságban egyenletesebben kellene alkalmazni, mivel jelenleg az energia- és a bányászati szektorra összpontosítanak;

24.

kéri az emberi jogi párbeszédek megerősítését annak érdekében, hogy hatékonyabbá és eredményközpontúbbá váljanak; e tekintetben kéri az Európai Parlament széles körű bevonását e párbeszédek nyomon követésébe; sürgeti a Tanácsot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy végezzék el a korábbi párbeszédek hatáselemzését, az Európai Parlamenttel együttműködésben összegezve a régió országai által az emberi jogok és a jogállamiság terén elért haladásra vonatkozó jelzőszámokat, értékelve azt is, hogy az e cél elérését célzó uniós segítségnyújtási projektek mennyiben bizonyultak eredményesnek;

25.

elítéli a kínzás bármilyen alkalmazását, valamint a sajtó-, szólás-, gyülekezési és egyesülési szabadság komoly korlátozását; arra ösztönzi az Uniót és külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy nyilvánosan vessék fel a politikai foglyok, bebörtönzött emberi jogvédők és újságírók ügyét és követeljék azonnali szabadon bocsátásukat;

26.

nagyra értékeli a politikai alapítványok munkáját, amelyek hosszú távú helyszíni jelenlétükkel gyakorlati együttműködést biztosítanak a demokratizálódási folyamat során;

27.

a jogállamisági kezdeményezést a közép-ázsiai államokkal folytatott együttműködés kulcsfontosságú elemének tekinti, és elismeréssel szól az Uniónak és tagállamainak a segítségnyújtási projektek megvalósítása terén végzett példásan összehangolt munkájáról; megállapítja, hogy alacsony szintű a kapcsolat a projektek és a helyi civil társadalom között, és hogy a civil társadalommal folytatott nagyobb együttműködés, valamint a helyi civil társadalmi szereplőkkel kapcsolatos kezdeményezésre vonatkozó információkhoz való hozzáférés javítása a közép-ázsiai stratégia javítására vonatkozó – a közös előrehaladási jelentésben felvázolt – tágabb uniós célkitűzésekkel összhangban növelné tevékenységeinek láthatóságát, átláthatóságát és elszámoltathatóságát; hangsúlyozza, hogy a jogállamisági platform projektjének világos célkitűzéseket kell tartalmaznia, végrehajtásának és eredményeinek pedig átlátható értékelés tárgyát kell képezniük, ugyanakkor elkerülve a biztonsági erők elnyomó jellegének bármiféle megerősítését; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezés megfelelő végrehajtásának a segélyek és a költségvetési támogatás elosztásának egyik fő kritériumát kell képeznie;

28.

hangsúlyozza, hogy a társadalom demokratikus fejlődésének alapja az oktatás; ezért felszólít a közoktatási rendszer korszerűsítésére irányuló erőfeszítések folytatására – ideértve az üzleti tárgyú oktatást –, annak ingyenessé és hozzáférhetővé tételére, felszólít továbbá az oktatási kezdeményezés intenzívebbé tételére elsősorban a hallgatók és oktatók nemzetközi csere kapcsolatainak szélesítése révén, a régió valamennyi országában a szilárd emberi és munkaügyi jogokon alapuló civil társadalom felépítését előmozdító tágabb kontextuson belül; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos továbbá a nők munkaerő-piaci részvételét, illetve a munkaerőpiachoz való hozzáférését biztosító folyamatok elősegítése;

29.

megállapítja, hogy az Unió oktatás és emberi jogok terén végzett munkáját a fiatalokra – mint e társadalmak legkiszolgáltatottabb csoportjára – irányuló intézkedésekkel és programokkal kell kiegészíteni; ebben az összefüggésben kéri a régióban az ifjúsági kezdeményezéseknek, és közülük különösen az azoknak nyújtott uniós támogatás növelését, amelyek ezen országok fiatalsága körében visszafoghatják a fokozódó radikalizálódást és előmozdíthatják a toleranciát;

30.

felszólítja az Uniót, hogy folytassa a személyes kapcsolatok és a csereprogramok támogatását a tudomány, a vállalkozás és az oktatás területén; ebben az összefüggésben megállapítja, hogy az EU–Közép-Ázsia oktatási kezdeményezés szervezését és végrehajtását hiányosságok jellemzik, és sürgeti az EU Bizottságát, hogy ezeket az oktatási szakemberekkel és a közép-ázsiai partnerekkel szoros együttműködésben kezelje;

31.

hangsúlyozza, hogy továbbra is aggodalommal figyeli a gyermekek helyzetét, különösen azt, hogy – különböző módokon és mértékben – nagy arányban kényszerítenek munkára gyermekeket, hozzátéve, hogy a régió valamennyi országának a gyakorlatban is végre kell hajtania nemzetközi – különösen az ENSZ gyermekjogi egyezménye, a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló ILO-egyezmény és a gyermekmunka legrosszabb formáinak felszámolásáról szóló ILO-egyezmény keretében tett – kötelezettségvállalásait;

32.

hangsúlyozza, hogy a jogállamiság és a gazdasági haladás kölcsönösen összefügg; megerősíti, hogy támogatja a közép-ázsiai országok gazdasági diverzifikálását, a fenntartható energiaszektor létrehozatalát és a Kaszpi-tengeri energiaforrásokat az európai piaccal összekötő szállítási kapcsolódások javítását, mert ezen az úton teljesedhet ki a gazdasági fejlődés és növekedhet töretlenül a GDP; felszólítja az Uniót annak elősegítésére, hogy a gazdasági stabilitásnak kedvező légkör alakuljon ki biztonságos és szilárd jogi keretek, valamint a korrupció és a nepotizmus elleni küzdelem révén, mert ez kulcsfontosságú a külföldi beruházások idevonzása, az innováció ösztönzése és a valódi magánvállalkozások szárba szökkenése szempontjából, ideértve az önállóan vállalkozó nők projektjeinek juttatott mikrohiteleket is, összhangban a nemzetközi szociális, munkaügyi és környezeti normákkal;

33.

hangsúlyozza, hogy a közép-ázsiai országok kormányainak ösztönözniük és támogatniuk kell a kkv-k számbeli növekedését, mert ez egyik kulcseleme az érintett országok fejlődésének; ezenkívül hangsúlyozza, hogy az Uniónak a lehető legfontosabb prioritásként kell kezelnie az EKB közép-ázsiai megbízatása útján a kkv-knak juttatott támogatásokat, a Közép-Ázsiából üzleti célból vagy a felsőoktatásban való részvétel céljából érkezők esetében pedig enyhítenie kellene a vízumkötelezettségeken, egyidejűleg ösztönözve a munkaügyi, környezeti és a vállalatok társadalmi felelősségét érintő nemzetközi normák betartását; továbbá úgy véli, hogy el kell kerülni az európai iparral – ideértve a közbeszerzések kulcsfontosságú ágazatait is – szembeni megkülönböztető jellegű gyakorlatokat, és felhívja az Uniót, hogy segítse elő az uniós és a közép-ázsiai kkv-k közötti együttműködést;

34.

támogatja, hogy a közép-ázsiai országok erőteljesebben integrálódjanak a világgazdaságba, különösen a WTO-val folytatott nemzetközi együttműködésen és a WTO-hoz való csatlakozáson keresztül; véleménye szerint a piacgazdaság kialakítását célzó strukturális reformok és a WTO-tagság kulcsfontosságú tényezők a régió országainak gazdasági fejlődése, valamint a régió világgazdaságba való integrálódása szempontjából;

35.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi gazdasági integráció és a regionális gazdasági együttműködés egymást kiegészítő megközelítések, és ezért ezeket Közép-Ázsiában ténylegesen követni kell;

36.

tudatában van annak, hogy a közép-ázsiai országok közötti integráció foka alacsony; felhívja a Bizottságot mind az öt közép-ázsiai ország tekintetében differenciált – egyedi szükségleteik szerinti – stratégia kialakítására és a régión belüli integráció támogatására;

37.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Unió számára fontos az energia- és nyersanyagellátás diverzifikálása, különösen a ritkaföldfémek tekintetében, Közép-Ázsia számára pedig az exportpiacok, a technológiák és a szakértelem; elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy az energiával kapcsolatos együttműködési projektek olyan hosszú távú szállítási megállapodásokat foglaljanak magukba, amelyek megfelelnek a környezeti fenntarthatóság és a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) elveinek; kéri az Uniót, hogy támogassa az EITI-t és az egyéb hasonló kezdeményezéseket a régió valamennyi olyan államában, amely jelentős nyersanyag-kitermelési erőforrásokkal rendelkezik;

38.

hangsúlyozza az energia – mivel az államok jelentős bevételi forrása, illetve az Unió számára az energiabiztonság lehetséges forrása – közép-ázsiai országokhoz fűződő kapcsolatban fennálló jelentőségét;

39.

felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az energiaprojekteket, és segítse az olyan fontos célokra irányuló kommunikációt, mint például a Kaszpi-tenger térségét átszelő útvonal; üdvözli, hogy valamennyi közép-ázsiai ország részt vesz a bakui kezdeményezésben;

40.

elismeri a Kazahsztánnal és a Türkmenisztánnal folytatott energetikai együttműködés fontosságát, mivel az az említett államok és az Európai Unió tagállamai számára egyaránt előnyös; ezért üdvözli a Kazahsztánnal és Türkmenisztánnal aláírt, gázbeszerzést biztosító egyetértési megállapodást, valamint a Déli Folyosó fejlesztésében, nevezetesen a Nabucco-projekt keretében tett lépéseket; rámutat azonban, hogy Türkmenisztán még nem tagja az EITI-nek; újfent hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrásokból származó jövedelemmel kapcsolatosan szükség van a fokozott átláthatóság előmozdítására; ennek megfelelően sürgeti, hogy az Unió – energiapolitikai párbeszéde révén – támogassa Türkmenisztán tagságát az EITI-ben azzal a céllal, hogy a helyes kormányzásra irányuló megfontolások beépüljenek az Unió energiapolitikai tervezőmunkájába;

41.

tekintettel a Közép-Ázsiában egyre inkább fellépő villamosenergia-hiányra, felhívja a figyelmet a regionális szinergia lehetőségeire, többek között az ígéretes megújulóenergia-ágazatban; felszólítja az Uniót, hogy nyújtson politikai támogatást és technikai segítséget e terület kezdeményezéseihez;

42.

aggodalommal veszi tudomásul a globális pénzügyi válság Közép-Ázsiában kifejtett káros hatását és a szegénység növekvő szintjét; úgy gondolja, hogy az egészséges társadalmi és politikai élethez vezető út a gazdasági prosperitáshoz kötődik, és hogy az Uniónak a régióval kapcsolatos stratégiája fontos részeként foglalkoznia kell a közép-ázsiai gazdaságok fejlesztésével; kéri a szegénység mérséklését célzó programok fokozott támogatását, és megállapítja az EBB-beruházások fontosságát;

43.

hangsúlyozza egyes, túlzottan a természeti erőforrásokra támaszkodó közép-ázsiai gazdaságok kiegyensúlyozatlanságát, és úgy véli, hogy közép- és hosszú távon fontos cél a régióban a diverzifikálódás; megállapítja e területen a közép-ázsiai beruházási program fontosságát, és kéri, hogy azt mind az öt országban alkalmazzák;

44.

az a véleménye, hogy a természeti erőforrásokból származó nemzeti bevételek következetes és átfogó újbóli befektetésének biztosítása kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és a széleskörű társadalmi és gazdaság fejlődés elérése szempontjából;

45.

véleménye szerint a mezőgazdasági ágazat reformja elengedhetetlenül fontos, különösen az élelmiszer-ellátás biztonságának elérése, a termelés diverzifikálása, a vetőmagokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása, a gyapottermeléstől való függőség más növények javára történő csökkentése révén; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy e célok elérése érdekében vezessék be a vízgazdálkodás, vízvédelem és öntözés korszerű gyakorlatait és technikáit; felhívja a közép-ázsiai kormányokat, hogy vállaljanak e megközelítésben vezető szerepet;

46.

hangsúlyozza, hogy az energiahiány (például a fűtés és az elektromos áram tekintetében) súlyosbítja a közép-ázsiai államok szegény lakosságának helyzetét; kéri az Uniót, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásaival összhangban növelje támogatását az energiahatékonyságon és a megújuló energiaforrások felhasználásán alapuló fenntartható energiapolitika kidolgozásához való hozzájárulás érdekében;

47.

hangsúlyozza, hogy a régióban a vízkészletekkel kapcsolatos problémák jelentik a feszültségek és lehetséges konfliktusok egyik fő forrását, és hangsúlyozza egy regionális megközelítés fontosságát a közös vízkészletek védelme és az ezekkel való megfelelő gazdálkodás érdekében; külön megállapítja, hogy a vízenergiára és a vízutánpótlásra irányuló projektek a regionális feszültségek fokozódásához vezettek a folyók felső szakaszán elhelyezkedő államok – Kirgizisztán és Tádzsikisztán – és a folyók alsó szakaszán elhelyezkedő közép-ázsiai államok között; felhívja e tekintetben a régió azon országait, amelyek eddig még nem tették meg, hogy további késedelem nélkül írják alá és ratifikálják az Espooi és Aarhusi Egyezményt, és segítsék elő a helyi szereplők részvételét a döntéshozatalban;

48.

hangsúlyozza olyan hiteles és hatékony állandó keret létrehozásának szükségességét, amelyben a folyók felső, illetve alsó szakaszán fekvő országok közösen vitázhatnak és döntést hozhatnak a régió vízkészletekkel kapcsolatos problémáinak megoldása érdekében teendő intézkedésekről;

49.

örömmel veszi tudomásul az európai fejlesztési bankok egyre növekvő feladatvállalását a régióban, különösen az EBB megbízatásának kiterjesztését Közép-Ázsiára a környezetvédelmi és vízkészletekkel kapcsolatos problémákra összpontosítva; sürgeti a fejlesztési bankokat, hogy támogassák az EBRD által megállapított elveket, ami az állami tulajdonú vállalkozások támogatásától való tartózkodást illeti azokban az országokban, amelyekben az emberi jogokat módszeresen megsértik;

50.

sürgeti, hogy a régiós vízhiányra tekintettel az Unió környezet- és vízügyi kezdeményezése keretében fokozza a vízgazdálkodás támogatásának mértékét, és tárjon fel – a folyók felső szakaszán elhelyezkedő államok energiakészletei szűkösségének kezelése céljából – további lehetőségeket a nap- és szélenergia területén, mert az utóbbiak a vidéki közösségek szintjén kis léptékben megvalósítva hasznosak lehetnek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vízügyi kormányzásra irányuló uniós projekt mostanáig elsősorban a vízminőségre összpontosított, ami kétségtelenül fontos, de a közép-ázsiai helyzetet figyelembe véve nem olyan lényeges kérdés, mint a vízkészletek megosztásával és felosztásával összefüggő kérdések;

51.

úgy véli, hogy a transznacionális vízkészletekkel való gazdálkodás terén szerzett szakértelem és az integrált nemzeti vízgazdálkodási tervek kialakítása érdekében folytatott kétoldalú együttműködésben való részvétel, valamint a regionális vízügyi kormányzásra irányuló projektben végzett többoldalú együttműködés, továbbá az Aral-tó Nemzetközi Alapban való részvétel lehetőséget teremt az Unió számára, hogy közvetítői és támogatói szerepben lépjen fel a folyók felső, illetve alsó szakaszán fekvő országok (köztük Észak-Afganisztán) között a vízkészletek megosztására vonatkozó megoldásban, és hogy előmozdítsa a vízügyi kormányzásra irányuló fenntartható együttműködési rendszer bevezetését, melyet nemzetközi jogi szerződések erősítenek meg, ezt a szerepet ugyanis az érintett országokból érkező felkérések ellenére egyetlen másik nemzetközi szereplő sem tudja vagy kívánja vállalni;

52.

üdvözli a közép-ázsiai atomfegyvermentes övezet öt közép-ázsiai köztársaság részéről történő, folyamatban lévő megvalósítását; úgy véli, hogy a szerződés, amely kötelező erejű kötelezettségvállalást tartalmaz a nukleáris leszerelésre nézve azon országok részéről, amelyek korábban atomfegyvereket tartottak területükön, és amelyek szomszédai atomfegyverekkel rendelkeznek, jelentős hozzájárulás az atomfegyverektől mentes világért tett erőfeszítésekhez, és az atomsorompóra vonatkozó együttműködés hathatós példája;

53.

elismeri, hogy az alapvető jogok és lehetőségek megtagadása, amely a demokrácia és a jogállamiság hiányából ered, bizonytalan helyzethez vezethet;

54.

megerősíti, hogy támogatja a regionális együttműködés elősegítését célzó fellépéseket mint a számos, határokon átnyúló biztonsági, erőforrás-gazdálkodási, etnikai, környezetvédelmi és fejlesztési probléma, valamint a terrorizmus elleni küzdelem és az erőszakos vallási szélsőségek érintett államokban történő kezelésének fő eszközét; támogatja a BOMCA határigazgatási program és a CADAP kábítószer elleni cselekvési program folytatását és elmélyítését;

55.

hangsúlyozza, hogy a BOMCA és a CADAP programokat nem a stabilitási eszköz, hanem a fejlesztési együttműködési eszköz keretében finanszírozzák; hozzáteszi, hogy mivel a stabilitási eszközt úgy hozták létre, hogy rugalmas legyen, és rövid távon adjon választ a válságokra amellett, hogy a hosszú távú transzregionális biztonsági célokat is támogatja, logikus, hogy ezek a programok a stabilitási eszköz keretében legyenek támogathatóak;

56.

hangsúlyozza, hogy a regionális biztonság az Uniónak és a terület más szereplőinek – így például Oroszországnak, Kínának és az Egyesült Államoknak – egyaránt érdekében áll, amelyek mind aggasztónak találják a régió növekvő instabilitását és radikalizálódását, valamint az Afganisztán felől könnyen átjárható határt és az ebből adódó kábítószer-kereskedelmet;

57.

tudomásul veszi, hogy Kazahsztán csatlakozott Oroszország és Fehéroroszország vámuniójához, és reményét fejezi ki, hogy e szervezet fejlesztése nem gördít majd akadályokat a regionális együttműködés elé, és nem fogja gátolni az Unióhoz fűződő kétoldalú kapcsolatok intenzitásának növelését;

58.

hangsúlyozza, hogy Afganisztánnak az ágazati együttműködésbe való strukturális bevonása – különösen a biztonságot/határigazgatást, a humánbiztonságot és a vízgazdálkodást illetően – kulcsfontosságú a régió stabilitásának és biztonságának garantálásához; kéri, hogy Afganisztánnal folytatott határokon átnyúló együttműködést tegyék intenzívebbé, és hangsúlyozza, hogy az Unió Afganisztánnal kapcsolatos felfogásának és a közép-ázsiai stratégiának összhangban kell lennie, különösen a szállítást, energiaügyet, kereskedelmet és fejlesztést érintő fellépésekkel és programokkal kapcsolatban;

59.

felszólítja az Uniót, hogy a segítségnyújtást összpontosítsa a kábítószer- és az emberkereskedelem elleni küzdelemre, amely problémák az instabilitás fő okát jelentik Közép-Ázsiában, amely uniós erőfeszítésekkel célba vehető; aggodalommal figyeli e probléma alakulását az régió egészében, és kéri, hogy az Unió javasoljon és támogasson határokon átnyúló fellépéseket; támogatja a kábítószerrel összefüggő bűnözés elleni küzdelmet célzó közép-ázsiai fórumok szervezését;

60.

aggodalmát fejezi ki a fundamentalista nézetek és mozgalmak erősödésének kettős problémája miatt, amely egyrészt az Afganisztánból továbbgyűrűző hatás, ugyanakkor a régió kormányainak emberi jogi és demokratikus szempontból kérdéses korábbi cselekedeteire adott reakció is; megállapítja, hogy a terrorizmus elleni küzdelem az Unió közép-ázsiai stratégiájának fontos eleme;

61.

szorgalmazza, hogy tűzzék a közép-ázsiai vezetőkkel tartott megbeszélések napirendjére a közép-ázsiai országokban a biztonsági rendszer reformja számára nyújtott támogatást, és sürgeti a biztonsági rendszer reformján belül azoknak a területeknek a megvizsgálását, amelyeket a jogállamiságra és határigazgatásra irányuló, már létező munka mellett a régióban támogatni lehetne;

62.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EBESZ és az ENSZ missziói szabadon működhessenek az érintett országok területén, mert ezek a szervezetek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a biztonsági rendszer reformján belül olyannyira szükséges segítségnyújtás biztosításában;

63.

hangsúlyozza, hogy a következő, egyes országokra vonatkozó bekezdések felsorolnak számos fontos problémát, azonban nem céljuk minden ország átfogó elemzése;

64.

kéri az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét, hogy továbbra is gyakoroljon nyomást a kazah hatóságokra annak érdekében, hogy maradéktalanul teljesítsék a szabad választásokkal és a sajtószabadsággal kapcsolatos, a 2010. évi EBESZ-elnökségért való pályázás alkalmával tett ígéreteiket, összhangban az EBESZ-tagállamok alapvető kötelezettségvállalásaival és a 2009-ben a kazah kormány által elfogadott, emberi jogokról szóló nemzeti tervvel;

65.

felszólítja a kazah hatóságokat, hogy tartsák be meg nemzetközi kötelezettségeiket és vállalásaikat, köztük az EBESZ emberi dimenzióján belül vállaltakat is;

66.

örömmel veszi tudomásul, hogy Kazahsztán szorosabb és fokozottabb együttműködésre törekszik az Unióval, valamint tudomásul veszi az EU–Kazahsztán megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalások megindítását, és hangsúlyozza, hogy a gazdasági együttműködésnek együtt kell járnia a politikai együttműködéssel és a közös értékek támogatására és érvényre juttatására irányuló politikai akarattal; e tekintetben kézzelfogható előrelépést vár a sajtó-, a szólás-, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság terén, valamint javulást a közelgő, 2012. évi választások lebonyolításában;

67.

sajnálja a börtönlétesítmények felügyeletének az igazságügyi minisztériumból a belügyminisztériumhoz való közelmúltbeli áthelyezését, és felszólítja Kazahsztán kormányát, hogy fokozza erőfeszítéseit a kínzás és az embertelen, kegyetlen és megalázó bánásmód megakadályozása és orvoslása érdekében;

68.

arra ösztönzi Kazahsztánt, hogy tegyen tanúbizonyságot az EITI iránti megújított elkötelezettségéről azáltal, hogy megszünteti a kezdeményezés sikeres végrehajtása előtt álló összes jogi és szabályozási akadályt;

69.

elismeri Kirgizisztánnak a demokratikus reformok és az igazi többpártrendszerre való áttérés érdekében tett erőfeszítéseit; reményét fejezi ki, hogy további előrelépések lesznek tapasztalhatók a közelgő, még erre az évre tervezett elnökválasztás lebonyolításában; rámutat arra, hogy szüntelen erőfeszítésekre van szükség a jól működő demokrácia megteremtése érdekében, és figyelemmel arra, hogy Kirgizisztán az uniós demokráciatámogatás egyik kísérleti országa, e tekintetben felhívja az Uniót, hogy nyújtson segítséget a kirgiz hatóságoknak az intézményfejlesztés, a demokratikus gyakorlatok megszilárdítása, valamint a korrupció és a kirgiz államigazgatásba beszivárgó szervezett bűnözés elleni küzdelem terén;

70.

örömmel veszi tudomásul a kirgiz kormány döntését, miszerint különbizottságot hoz létre, melynek feladata a 2010 júniusában Dél-Kirgizisztánban történt események vizsgálatával foglalkozó független nemzetközi bizottság ajánlásainak végrehajtása és nyomon követése, és felkéri a kirgiz hatóságokat, hogy fogadják el az etnikumok közötti feszültségek feloldását, az etnonacionalizmus csökkentését, a helyzet konszolidálását, valamint a kulturális párbeszéd, a kisebbségek jogai és a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem előmozdítását szolgáló szükséges intézkedéseket, többek között valódi igazságügyi és rendőrségi reformok intézményesítésével az emberi jogok megsértése – úgymint a kínzás és a rendőrségi visszaélések egyéb formái – megelőzésének előfeltételeként; kéri az Uniót, hogy a kirgiz hatóságokkal és nem kormányzati szervezetekkel közösen dolgozzon ki és hajtson végre olyan uniós támogatási programokat, amelyek célja a konfliktusmegelőzés, a társadalmi megbékélés elősegítése és a büntetlenség lehetőségének megszüntetése;

71.

aggodalmának ad hangot az uniós fejlesztési segély eredménytelensége miatt az országban, amiért a súlyos korrupció, a szervezett bűnözés kormányzásra gyakorolt befolyása és a nyomorúságos gazdasági és társadalmi állapotok miatt egyre fenyegetőbbé váló regionális megosztottság okolható; ezért alternatív megközelítés kidolgozását kéri, amelynek alapját – a segítségnyújtás alternatív formáin keresztül – az emberek biztonságának kell képeznie;

72.

aggodalmának ad hangot az őrizet alatti kínzásról szóló beszámolók miatt, továbbá amiatt, hogy a civilszervezetek megfigyelőit továbbra sem engedik be a fogdákba; kéri, hogy az átláthatóság és a felügyelet fokozása érdekében tegyék lehetővé az ICRC és a nemzetközi megfigyelők bejutását a büntetés-végrehajtási intézetekbe;

73.

ajánlja ezzel összefüggésben a tádzsik kormánynak, hogy tűzze ki célként az előrelépést a fent említett területeken, amely lehetővé teszi az ország átláthatóságra, kormányzásra vonatkozó és egyéb fontos, nemzetközi szervezetek által készített indexekben való rangsorolásának jelentős és tartós javítását; kéri az állami struktúrákon keresztüli uniós támogatás szigorú feltételekhez kötését;

74.

felhívja az Uniót, hogy megvalósíthatósági tanulmányok, technikai szakértelem és szükség esetén megfelelő EBB-kölcsönök révén mozdítsa elő kisebb vízerőművek létesítését a folyók mentén, valamint az egyéb megújuló energiaforrások használatára irányuló projekteket;

75.

üdvözli a politikai, gazdasági, szociális és oktatási témában elfogadott jogszabályokat, de hangsúlyozza, hogy ezeket átfogó végrehajtási intézkedéseknek kell követniük; ezzel összefüggésben sürgeti a Tanácsot és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy ösztönözzék a türkmén hatóságokat az új jogszabályok maradéktalan végrehajtására és a nemzetközi és regionális szervezetekhez való aktívabb közeledésre;

76.

kéri az Európai Parlament által 2008 februárjában szabott feltételek, különösen a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szabad és korlátlan belépésére, az összes politikai okból vagy meggyőződése miatt bebörtönzött személy szabadon bocsátására, az utazás kormány általi akadályozásának felszámolására, valamint a nem kormányzati szervezetek országban való szabad működésének lehetővé tételére vonatkozó feltételek maradéktalan teljesítését; úgy véli, hogy ezeket a feltételeket teljesíteni kell ahhoz, hogy Türkmenisztán megfeleljen az általa ratifikált nemzetközi normáknak;

77.

különösen aggódik amiatt, hogy a jelenlegi hatóságok módszeresen elnyomó politikát alkalmaznak az ellenzék valamennyi formájára, a független nem kormányzati szervezetekre és az emberi jogi aktivistákra; különösen sajnálatraméltónak tartja, hogy Türkmenisztánban lehetetlennek bizonyult a civil társadalommal való párbeszéd;

78.

tudomásul veszi a 2009 októberében tartott Európai Tanács következtetéseit, amelyek megszüntették az Üzbegisztánnal szemben alkalmazott összes szankciót és igazolták az Unió abbéli szándékát, hogy az országgal folytatott kapcsolatait teljes körűen megerősíti; emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalás szintje attól függ, hogy Üzbegisztán milyen előrelépést tesz az emberi jogok, a demokratizálás és a jogállamiság, valamint a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem terén, és elvárja, hogy az EKSZ és a Tanács dolgozza ki az Üzbegisztán iránti kritikus, feltételekhez kötött és következetes európai kötelezettségvállalás politikáját;

79.

ismételten aggodalmát fejezi ki a gyermekkényszermunka alkalmazása miatt, különösen a mezőgazdaság terén; tudomásul veszi az ILO, a munkavállalók képviselői, a munkaadók és a nem kormányzati szervezetek aggodalmát a gyermekkényszermunka államilag jóváhagyott jelenlegi alkalmazásával kapcsolatban Üzbegisztán gyapotágazatában; arra ösztönzi az üzbég hatóságokat, hogy működjenek együtt az ILO-val, és biztosítsanak az ILO számára szabad belépést a gyapotbetakarítás helyszíni ellenőrzéséhez, valamint dolgozzanak ki hatékony politikákat a gyermekkényszermunka végleges felszámolására, ezeket pedig hajtsák végre és ellenőrizzék; felszólítja az Európai Uniót, hogy támogassa Üzbegisztán kormányának e területen tett erőfeszítéseit;

80.

riasztónak tartja az üzbég hatóságok közelmúltban hozott azon döntését, hogy bezárják a Human Rights Watch taskenti irodáját, emlékezteti őket az EBESZ felé fennálló kötelezettségeikre, és felszólítja őket annak biztosítására, hogy a nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek és ellenőrök akadálytalanul beléphessenek az országba, és ott ugyanígy működhessenek;

81.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az EKSZ-nek, az Unió közép-ázsiai különleges képviselőjének, valamint Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán kormányának és parlamentjének.