8.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 131/51

—

tekintettel a G20-ak londoni, pittsburghi, torontói és seouli csúcstalálkozóinak következtetéseire és megállapodásaira,

—

tekintettel a Palais-Royal Kezdeményezés „A monetáris rendszer reformja: együttműködő megközelítés a huszonegyedik századért” című, 2011. február 8-án közzétett jelentésére,

—

tekintettel „Az Unió gazdasági irányításának és stabilitási keretének javítása, különösen az euróövezetben” című, 2010. október 20-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „Az EU mint globális szereplő: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” című 2011. május 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Transzatlanti Jogalkotói Párbeszéd és a Transzatlanti Üzleti Párbeszéd folyamatosan végzett, vonatkozó munkájára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0323/2011),

A.

mivel a világgazdaság fejlődése az elmúlt évtizedekben többnyire fokozott növekedéssel járt és növelte a jólétet, mely, bár eloszlása egyenetlen volt, mégis emberek millióit emelte ki a szegénységből; ugyanakkor a még mindig szegénységben és kétségbeesésben élők száma továbbra is elfogadhatatlanul magas; mivel csökkenteni kell az országok közti és az egyes országokon belüli társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket; mivel Európa szegénység ellen vívott küzdelmét az EU 2020 stratégia egyik fő prioritásává kell tenni;

B.

mivel az Egyesült Államok és Európa még most is a nagy világgazdasági válság óta tapasztalt legsúlyosabb nemzetközi gazdasági visszaesés legrosszabb következményeivel küzd;

C.

mivel az elmúlt évtizedekben a világgazdaság fejlődését fenntarthatatlan egyensúlyhiányok hátráltatták;

D.

mivel a hatékony világgazdasági irányítás lehetővé tenné a kedvezőtlen hatások minimalizálását és a globalizáció veszélyes következményeinek – így az egyenlőtlenségek fokozódásának és a környezet pusztításának – orvoslását;

E.

mivel a világkereskedelem és a gazdasági növekedés szempontjából fontos új, jelentős szereplők, köztük elsőként Kína és India megjelenése a világgazdaságban jelentős következményekkel járt, és alapvetően megváltoztatta a gazdasági környezetet, szükségessé téve a kereskedelmi reformokat és a valuták konvertibilitását;

F.

mivel a jelenlegi egyensúlyhiányokat a deficittel küzdő országokban még mindig elsősorban a versenyképesség és a magán- és állami megtakarítások hiánya, a többlettel rendelkező országokban pedig a kereslet hiányával párosuló nagy mértékű megtakarítás okozza, és mivel ezen egyensúlyhiányok jelentősebbek és tekintettel a globalizáció magas fokára és a tőkeáramlás mértékére új kihívásokat jelentenek a globális irányítás számára, továbbá próbára teszik a meglévő intézményi szabályozások struktúráit;

G.

mivel a világgazdaság egyensúlyának helyreállításához általánosságban az alábbi két tényező egyidejű megvalósulása szükséges: a növekedést fokozó megnövelt versenyképesség és széles körű reformok a deficittel küzdő országokban, valamint a piacok megnyitása és a szilárd monetáris politika a többlettel rendelkező országokban;

H.

mivel a GMU működésének első évtizede megmutatta, hogy a felelősségteljes költségvetési politika a globális pénzügyi és gazdasági megrázkódtatások következményei minimalizálásának egyik előfeltétele;

I.

mivel számos, a világgazdaság irányítása érdekében létrehozott nemzetközi szervezet létezik, köztük az IMF, a Világbank, a WTO, az UNCTAD és az IFC, mellettük pedig a G7 és a G20 kormányközi fórumok, amelyek közül az IMF és a G20-ak csoportja a leghatékonyabb, bár még korántsem tökéletes szervezet;

J.

mivel a globális piacokhoz globális szabályok szükségesek;

K.

mivel néhány, többlettel rendelkező országban az uralkodó monetáris szabályozások a valutatartalékok, különösen az USA dollár jelentős felhalmozásához vezettek, ennek következtében a deficittel küzdő országokban megnőtt a tőkekínálat és csökkentek a kamatlábak, elősegítve az eszközárakban a buborék kialakulását, amely központi szerepet játszott a legutóbbi pénzügyi válságban;

L.

mivel a világgazdasági válság, amely a pénzügyi szektorban kezdődött, mostanra a világ néhány vezető gazdasági szereplője, köztük az USA, Japán és az EU nagyfokú eladósodottsághoz vezetett;

M.

mivel a G20-ak az erős, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedés keretéről szóló pittsburghi zárónyilatkozatukban megállapodtak abban, hogy a válságra adott válaszként sürgősen új, többoldalú megközelítésre van szükség;

N.

mivel világszerte felismerték azt a szerepet, amelyet a pénzügyi ágazat néhány szektora játszott – gyengeséget mutatva a pénzügyi szabályozás terén és elmélyítve az államadósság-válságot – a pénzügyi világválság előidézésében, és általános a vélekedés, hogy fokozni kell a pénzügyi ágazat felelősségvállalását és átláthatóságát, beleértve azt is, hogy a pénzügyi ágazatnak megfelelő mértékben viselnie kell a válság okozta költségek terheit;

O.

mivel a folyó fizetési mérlegek sokat emlegetett egyensúlyhiánya a hazai gazdaságok mögöttes strukturális egyenlőtlenségeinek következményei;

P.

mivel a globális pénzügyi rendszer összehangolt és hatékony szabályozásának és felügyeletének hiánya a pénzügyi ágazat gyengeségét eredményezte, ami tovább fokozta a világgazdaság sérülékenységét;

Q.

mivel üdvözli a legmagasabb globális szintű, nem hivatalos politikai tárgyalások fórumaként számon tartott G20-ak megnövekedett szerepét és jelentőségét; mivel a G20-ak intézményként nem rendelkeznek jogalappal, állandó titkársággal és irányító struktúrájuk gyenge, különösen az egyéb nemzetközi intézményekéhez (IMF, WTO) képest;

R.

mivel a jelenlegi nemzetközi monetáris rendszer több ország számára lehetővé tette, hogy kompetitív leértékelési stratégiákat alkalmazzon, amelyek a befolyásos piaci érdekeltek által a devizapiacokon végrehajtott, növekvő számú spekulatív tranzakcióval együtt nagyban hozzájárultak a túlzott árfolyam-ingadozáshoz, és jelentős kockázatot teremtettek a devizapiacok és a nemzetközi kereskedelem számára;

S.

mivel az EU-t nem tekintik befolyásos szereplőnek a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer átalakításában, mivel nem lép fel egységesen, és külső képviselete nemzetközi gazdasági téren széttöredezett;

T.

mivel alapvetően fontos annak biztosítása, hogy a gazdasági és pénzügyi rendszerek ne tegyenek kárt a reálgazdaságban;

U.

mivel a G20-ak ajánlásainak megfelelően az IMF a globális pénzügyi rendszerek tekintetében nagyobb felülvizsgálati és felügyeleti hatáskört kapott, pénzügyi forrásait megnövelték, és jelenleg zajlik irányítási struktúrájának átfogó reformja;

V.

mivel az elmúlt évtizedekben a pénzpiacok fejlődése azt eredményezte, hogy ma már globális szinten, informatika intenzív folyamatok és hálózatok révén működnek, és az adatok standardizálása ezzel nem tudott lépést tartani, megnehezítve a piaci – sőt gyakran a vállalaton belüli – adatösszesítést, -elemzést és az adatokkal kapcsolatos műveleteket, illetve csökkentette a pénzügyi tranzakciók átláthatóságát;

1.

hangsúlyozza, hogy a globális egyensúlyhiányok, különösen ha túlzott mértékűek, potenciális veszélyt jelentenek a vezető gazdaságok pénzügyi és makrogazdasági stabilitására, és más gazdaságokra is hatással lehetnek; ezt tekintetbe véve megjegyzi, hogy a strukturális összehangolatlanságból, valamint a hazai gazdaságon belüli versenyképesség hiányából adódó egyenlőtlenségeket mind a többlettel rendelkező, mind a deficittel küzdő országokban kezelni kell, mivel az ilyen egyenlőtlenségek szintén alapvető problémák forrásai lehetnek;

2.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és gazdasági válság bebizonyította, hogy a globális egyensúlyhiányból adódó tőkebeáramlást felelős monetáris politikának és erős pénzügyi szabályozásnak és felügyeletnek kell kísérnie;

3.

elismeri, hogy a döntéshozóknak a világon mindenütt további erőfeszítéseket kell tenniük a globális gazdaságirányítás reformjával kapcsolatos megoldások kidolgozása céljából a világgazdaság kiegyensúlyozásának és az újabb visszaesés elkerülésének elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a globális irányításra vonatkozó reformnak biztosítania kell, hogy a piacok megfelelő működésük érdekében átfogó intézményi keretbe ágyazódjanak; úgy véli továbbá, hogy a globális gazdaságirányítás egyik elsődleges céljaként a hosszú távú befektetést elősegítő környezet kidolgozását kell kitűzni;

4.

hangsúlyozza a felelősségteljes monetáris politikák fontosságát; szorgalmazza, hogy a legjelentősebb gazdaságok központi bankjai vegyék figyelembe a hagyományos vagy nem hagyományos intézkedések végrehajtásának lehetséges negatív külső hatásait, például a pénzeszköz-buborékokat, a carry trade dinamikát és a más országokban kialakuló pénzügyi destabilizációt;

5.

tudatában van annak, hogy elsősorban az alapot biztosító gazdaság erejébe vetett bizalom, valamint pénzpiacainak beágyazottsága, átláthatósága, összetettsége és stabilitása határozza meg, hogy a harmadik országok központi bankjai mely devizákat tartalékolják; e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden olyan valutának, amely az IMF különleges lehívási jogai körébe akar tartozni teljes mértékben konvertibilisnek kell lennie, és elismeri, hogy az IMF SDR-kosarának összetételét úgy kell meghatározni, hogy az tükrözze a valutáknak a világ kereskedelmi és pénzügyi rendszereiben meglévő relatív súlyát;

6.

kijelenti, hogy az árfolyamoknak tükrözniük kell az alapvető piaci tényezőket a nyitottság és a rugalmasság fokozása és a gazdaság alkalmazkodásának megkönnyítése érdekében, és ezért az árfolyamokat nem kezelhetik vagy manipulálhatják a nemzeti monetáris hatóságok;

7.

szorgalmazza, hogy az IMF tagjai csatlakozzanak az alapító okirathoz, különösen az árfolyam manipulálásától való tartózkodásra vonatkozó kötelezettség vállalásához, valamint a GATT- és WTO-megállapodások megfelelő rendelkezéseihez;

8.

szorgalmazza, hogy gondolják újra át a különleges lehívási jogok (SDR) használatát, amelyek adott esetben a dollár mint a világ tartalékvalutája helyébe léphetnek, és hozzájárulhatnak a globális pénzügyi rendszer stabilizálásához; kéri az IMF-et, hogy vizsgálja meg a különleges lehívási jogok (SDR) további rendelkezésre bocsátását és tágabb alkalmazását, különösen a többoldalú árfolyamrendszer megerősítése érdekében;

9.

támogatja a G20-ak arra irányuló erőfeszítését és kötelezettségvállalásait, hogy megfelelően ütemezett, növekedésbarát pénzügyi konszolidációs terveket hajtsanak végre középtávon, miközben az egyes országok körülményeinek megfelelő mértékben támogatják a hazai keresletet, megfelelő monetáris politikát folytatnak, fokozzák az árfolyam-rugalmasságot, hogy jobban tükröződjenek az alapvető gazdasági tényezők, és szerkezeti reformokat hajtanak végre a munkahelyteremtés előmozdítása és a globális egyensúly visszaállításának elősegítése érdekében;

10.

megjegyzi azonban, hogy a G20-ak szintjén a globális egyensúlyhiányok javításának kilátásai egyelőre korlátozottnak tűnnek;

11.

sürgeti a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), hogy vállaljon tevékeny szerepet az eltérő szabályozási rendszerek miatt a pénzügyi szolgáltatások terén jelentkező lehetséges kereskedelmi torzulások kimutatásában és kezelésében;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, nagyrészt a WTO szabályain alapuló, és azokkal szoros kapcsolatban álló olyan átfogó mechanizmust, amely az ENSZ Alapokmányában foglaltaknak megfelelően megakadályozná, hogy a kereskedelmet a nemzetközileg elismert demokratikus értékekkel ellentétes módon külpolitikai eszközként alkalmazzák;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanács következő EU–USA találkozóján vesse fel a származékos árupiaci eszközök felügyeletére vonatkozó kölcsönös együttműködés témáját az átláthatóságra és a piaci visszaélésre vonatkozó meglévő rendeletnek megfelelően;

14.

felhívja az EU-t, hogy hajtsa végre a G8-ak és a G20-ak csúcstalálkozóin kiadott nyilatkozatokat, különös tekintettel a fosszilis tüzelőanyagok és a mezőgazdaság támogatására – figyelembe véve az OECD erre a területre vonatkozó iránymutatásait – valamint az élelmiszerárak ingadozására és az árupiacokra;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül kereskedelmi stratégiáját a dél–dél kereskedelem és a világ egyéb részein a régiók közötti kereskedelem megerősítése céljából, számos kis gazdaság sérülékenységének csökkentése, valamint jövőbeli megerősödött gazdasági partnerek létrejöttének előmozdítása érdekében;

16.

támogatja a G20-ak erős, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedést szolgáló keretrendszerének végrehajtására vonatkozó cselekvési terv ütemezésének kidolgozását;

17.

üdvözli a közös globális kihívásokról szóló további vitával és együttműködéssel kapcsolatos valamennyi kezdeményezést, de megjegyzi, hogy sok jelenlegi fórum, többek között a G20-ak, döntéshozatali folyamata vagy döntései végrehajtása és felügyelete tekintetében nem rendelkezik jogalappal vagy a nemzetközi szervezetek sajátosságaival, és így gyenge irányító struktúra marad;

18.

megjegyzi, hogy a döntéshozatal terén a konszenzusra törekvő módszer, amely a legtöbb globális együttműködési testületet jellemzi, nem kedvez a bátor döntéseknek, és gyakran homályos nem kötelező erejű megállapodásokhoz vezet; sürgeti, hogy a globális fórum vegyen példát az EU-ról, amely már nem hagyatkozik kizárólag az egyhangú döntéshozatalra;

19.

úgy véli, hogy a G20-ak által vállalt kötelezettségeknek konkrétabbnak kell lenniük, és az előrehaladást egy független, alapszabállyal és titkársággal rendelkező, formálisabb és tágabb körre kiterjedő szervnek, például az IMF-nek kell nyomon követnie;

20.

üdvözli az egyensúlyhiányok mutatókkal történő mérésére vonatkozó intézkedéseket, amelyekben a G20-ak pénzügyminiszterei 2011. február 19-i párizsi csúcstalálkozójukon megállapodtak; kiemeli, hogy e mutatóknak ki kell terjedniük a belső egyenlőtlenségekre, például az államadósságra és az államháztartási hiányra, a magánszféra megtakarításaira és adósságaira, valamint a kereskedelemből és a beruházásokból, továbbá az átutalásokból eredő külső egyensúlyhiányokra;

21.

felszólítja a G20-akat, hogy a G20-as keretre és a fent említett mutatókra alapozva rendszeresen tartsanak kölcsönös értékelési folyamatot olyan politikai választási lehetőségek felvetése érdekében, amelyek erős, fenntartható és kiegyensúlyozott növekedést biztosítanak;

22.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szereplők globális szinten működnek, és úgy véli, hogy mostantól a pénzügyi szabályozások közötti koordinációs szakadékokat orvosolni kell annak érdekében, hogy egyes pénzügyi szereplők ne élhessenek vissza a szabályozási arbitrázzsal;

23.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania a globális gazdasági reformban, amelynek célja a nemzetközi intézmények legitimitásának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése, továbbá hogy az Európai Uniónak még a jelenleginél is fokozottabb mértékben egységesen kell fellépnie a nemzetközi gazdasági ügyekben;

24.

felszólít az uniós képviselet megteremtésére az IMF-ben, valamint a Világbankban; kéri az IMF demokratikusabbá tételét, ami azzal jár, hogy ügyvezető igazgatóját nyílt választással és érdemei alapján nevezik ki, és jelentős mértékben növelik a fejlődő és az átalakulóban lévő országok szavazati jogát;

25.

kitart amellett, hogy a globális gazdaságirányításnak megfelelő reagáló képességgel, rugalmassággal és pragmatizmussal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a körülményektől függően és összhangban a szubszidiaritás elvével meg lehessen állapítani, melyek a legcélravezetőbb intézkedések;

26.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania a globális gazdasági reformban, amelynek célja a nemzetközi intézmények és a nem hivatalos fórumok legitimitásának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelése;

27.

megjegyzi, hogy ezek az intézmények és fórumok, különösen a G20-ak globális szinten híján vannak a megfelelő parlamenti legitimációnak, ezért felszólítja őket, hogy döntéshozatali folyamatukba vonják be a parlamenteket; helyteleníti néhány partner demokratikus hiányosságait;

28.

felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amelyek felmerülhetnek, ha a különböző nem hivatalos fórumok és nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézmények által követett politikák nincsenek összehangolva; kitart amellett, hogy a globális intézményi koordinációt elősegítő intézkedések az IMF-en keresztül kerüljenek elfogadásra;

29.

felhívja a figyelmet, hogy a monetáris politika, a nemzetközi kereskedelem, a fenntartható államháztartás, valamint az alapvető gazdasági tényezőkön alapuló rugalmas valuták tekintetében szükséges a globális megértés és a közös megközelítés; úgy véli, hogy a globális gazdaságot a nyílt piacnak kell jellemeznie valamennyi résztvevő kölcsönös javát szolgálva; hangsúlyozza, hogy a magas szintű szociális és környezetvédelmi előírások nélkülözhetetlenek és minden tekintetben fejleszteni kell őket; hangsúlyozza, hogy az IMF-nek és a WTO-nak kell a folyamat középpontjában állnia;

30.

sürgeti, hogy a WTO-tagok csatlakozzanak többoldalú kereskedelmi megállapodásokhoz, és tárgyaljanak további nemzetközi kereskedelmi fordulókról, amelyek célja a nemzetközi kereskedelmet akadályozó tényezők jelentős csökkentése, egyúttal minden ágazatban az egyenlő feltételek biztosítása, és így a gazdasági növekedéshez és a fejlődéshez való hozzájárulás;

31.

úgy véli, hogy az EU-nak határozott érdeke az ILO megerősítése és a WTO munkájában, valamint az általános preferenciarendszerhez kapcsolódó fenntarthatósági fejezetek ellenőrzésében való részvételének ösztönzése annak érdekében, hogy a fejlődő országok számára nagyobb haszonnal járjon a kereskedelem, és valamennyi munkavállaló számára tisztességes munkakörülményeket és béreket lehessen biztosítani;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy fogalmazza újra az EU kereskedelmi és befektetési stratégiáját oly módon, hogy a BRIC-országokat (Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát) saját érdekekkel rendelkező jövőbeli fő kereskedelmi partnerekként vonja be a fenntartható szociális és ökológiai fejlődés összefonódó érdekeinek közös globális rendszerébe;

33.

azon a véleményen van, hogy a multilaterális fejlesztési bankoknak hatékonyabban kellene további forrásokat biztosítaniuk a speciális helyi igények kielégítése, a hosszú távú befektetések támogatása és a helyi gazdaságok megerősítése érdekében;

34.

azt javasolja, hogy az IMF legyen erős és független, rendelkezzen elegendő eszközzel és forrással, hogy nagyobb figyelmet tudjon fordítni az országokon átnyúló összefonódásokra nemcsak a többoldalú felügyelet megerősítése révén, hanem úgy is, hogy a rendszerszinten jelentős gazdaságokra összpontosít, és a tartós és jelentős mértékű egyenlőtlenségek vizsgálatát szolgáló mutatókat dolgoz ki; kéri, hogy az IMF intervenciós mandátumát terjesszék ki a tőkeszámlákból adódó kockázatokra is;

35.

üdvözli a költségvetési irányítás és az információcsere terén az OECD és a G20-ak által elért eredményeket, de kéri, hogy erősítsék meg az OECD jogalapját az együttműködést elutasító joghatósági területeket felsoroló feketelista összeállítására a költségvetési átláthatóság, valamint a csalás és az adóelkerülés elleni küzdelem javítása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy 2011 végére tegyen javaslatot a határokon átnyúlóan működő vállalatokra vonatkozó nagyszabású, országonkénti jelentéstételi szabványokra, amelynek célja az átláthatóság növelése és a szükséges adatok adóhatóságok általi hozzáférhetőségének fokozása;

36.

hangsúlyozza azon nemzetközi kezdeményezések fontosságát, amelyek a számviteli és ellenőrzési normák területét érintik;

37.

felszólítja a G20-ak vezetőit, hogy minden további nélkül zárják le a vitát a pénzügyi tranzakciókra kivetett globális adó minimális közös elemeiről;

38.

a G20-akat más szervezetek jelentősége ellenére a globális konzultáció kulcsfontosságú fórumának tekinti, de megjegyzi, hogy globális intézményként számos hiányosság jellemzi, többek között a kisebb nemzetek képviseletének hiánya, az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság, valamint azon jogalap hiánya, amelynek megfelelően határozatai jogilag kötelező erővel bírnának;

39.

bátorítja az IMF-et és a G20-akat, hogy keressék az alacsony államháztartási hiányt és fegyelmezett állami kiadásokat felmutató globális gazdaságok közreműködését és tanácsát, valamint ezeknek megfelelően járjanak el;

40.

hangsúlyozza, hogy az euróövezetet a globális monetáris intézkedésekről szóló viták keretében egyetlen egységnek kell tekinteni egységes valutája és árfolyam-politikája következtében;

41.

szorgalmazza, hogy az EU és tagállamai keressék a megoldásokat a G-formációk és az ENSZ rendszere közötti koordináció további javítása tekintetében;

42.

kéri a központi bankok nemzetközi testületének felállítását, amely elsősorban az EU, Japán, az Egyesült Királyság és az USA központi bankjaiból állna, és megbízatása arra szólna, hogy hangolja össze a monetáris politikát, ellenőrizze a pénzügyi felügyeletet, valamint globális valutatartalékként terjessze ki és segítse elő a különleges lehívási jogokat;

43.

javasolja, hogy az IMF-et politikailag erősítsék az IMF ügyvezető igazgatótanácsában képviselt országok vezetőinek éves csúcstalálkozóival; ennek tükrében arra is bátorítja az IMF-tagállamokat, hogy az ügyvezető igazgatótanácsba a legmagasabb rangú kormányzati képviselőket nevezzék ki annak érdekében, hogy az igazgatótanács a globális gazdaságirányítással kapcsolatos viták és döntések fórumaként vezető szerepet játszhasson;

44.

úgy véli, hogy növelni kell a nemzetközi tőkeáramlások átláthatóságát, különösen úgy, hogy véget vetnek a banktitoknak;

45.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi felügyeletek közötti együttműködés hiánya megkönnyítette a pénzügyi válság terjedését és súlyosbította hatásait; e tekintetben felszólítja az Unió felügyeleti hatóságait, hogy játsszanak vezető szerepet a nemzetközi együttműködés kialakításában és a pénzügyi szabályozás legjobb gyakorlatainak megállapításában; hangsúlyozza azt is, hogy előnyös lenne az USA és az EU között egy közös pénzügyi szabályozási keret irányába mutató konvergencia;

46.

megjegyzi, hogy olyan reformokat kell globálisan végrehajtani, amelyek javítják a pénzintézetek átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

47.

hangsúlyozza, hogy noha a világ pénzügyi központjaiban elfogadtak olyan jogszabályokat, amelyek célja a pénzügyi szektor bizonyos területei szabályozásának javítása, a bank- és az árnyékbankrendszer szabályainak és gyakorlatainak további reformjaira van szükség;

48.

hangsúlyozza, hogy egyértelmű mandátumot kell adni az európai felügyeleti testületeknek arra, hogy szorosan működjenek együtt nem uniós vagy nemzetközi felekkel, ahogy azt az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) teszi a Pénzügyi Stabilitási Testülettel (FSB);

49.

hangsúlyozza, hogy a koherens és egységes megközelítés részeként össze kell kötni a mikro- és a makroprudenciális felügyeletet;

50.

megjegyzi, hogy az USA és az EU együtt a globális kereskedelem majdnem 40 %-át és a globális GDP-nek majdnem 50 %-át biztosítja, és fokozott makroprudenciális párbeszédet javasol, amelynek középpontjában az atlanti párbeszéd, a Basel III csomag alapos és kiegyensúlyozott végrehajtása és a felügyelet hatókörének a nem banki pénzügyi intézményekre történő kiterjesztéséről szóló további eszmecsere áll; felszólít a pénzügyi szektor szabályozása reformjának lendületben tartására annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyek hatékonyan támogassák a stabilitást és a növekedést a globális reálgazdaságban

51.

tiszteli a G20-ak, a WTO, a Basel III és más multinacionális testületek megközelítését, miközben elismeri a túlszabályozás és a szabályozási verseny potenciális veszélyeit;

52.

üdvözli központi bankok elnökei globális gazdasági találkozója – mint a központi bankok közötti együttműködés szervezését szolgáló referenciacsoport – létrehozatalát a Nemzetközi Fizetések Bankja égisze alatt;

53.

aggódik a széttagoltság kockázata miatt, amely a globális pénzügyi szereplők tevékenységeit befolyásoló szabályozások sokféleségéből adódik; ezért felszólít a különböző szektorokban bevezetett mechanizmusok közötti fokozottabb integrációra;

54.

elismeri az EBB szerepét a növekedés hosszú távú befektetések révén megvalósuló támogatásában;

55.

hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni a megfelelő kritériumokat a rendszerszinten fontos pénzintézetek azonosítására a „fizetésképtelenséghez túl nagy vagy másokkal túlzottan összefonódott” intézmények elkerülése érdekében, és azért, hogy további tartalékok és tőkekövetelmények, valamint trösztellenes jogszabályok révén csökkentsék a rendszerszerű kockázatot;

56.

felszólítja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket a rendszerszinten fontos intézmények lakossági banki tevékenységeinek korlátozása érdekében, továbbá írja elő számukra az önálló alapon történő tőkésítést;

57.

sürgeti a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, hogy a kockázattal súlyozott eszközök kiszámításához dolgozzon ki egy egységes modellen alapuló megközelítést annak érdekében, hogy megfelelően lehessen értékelni a banki kitettségeket és össze lehessen vetni őket a hitel- és a piaci kockázatokkal;

58.

javasolja, hogy az IMF égisze alatt alakítsanak ki egy megfelelő nemzetközi infrastruktúrát, amely a hatóságok és éppúgy az ipar számára alapvető, standardizált pénzügyi adatok egyedülálló forrását biztosítja, lehetővé téve a nemzetközi prudenciális feladatok elvégzését, valamint a biztonságosabb és hatékonyabb ipari folyamatokat is;

59.

hangsúlyozza a globális együttműködést és koordinációt szolgáló, erősebb gazdaságirányítási keret kedvező hatását az EU-ban és az euróövezetben;

60.

megjegyzi, hogy rendkívül fontos az európai egységes piac erősítése és elmélyítése nemcsak mint belső cél, hanem a világ más kereskedelmi tömbjei számára követendő példaként is;

61.

hangsúlyozza, hogy az uniós politikáknak mind mezőgazdasági, mind pénzügyi területeken segíteniük kell az élelmiszer-ellátást és az élelmiszerárakat sújtó globális megrázkódtatások elkerülését;

62.

hangsúlyozza a szilárdabb, az EU-ban és az euróövezetben a globális együttműködést és koordinációt szolgáló Stabilitási és Növekedési Paktumot erősítő gazdaságirányítási keret kedvező hatásait;

63.

kijelenti, hogy az EU-nak hatékonyabb és átláthatóbb, a Lisszaboni Szerződés megfelelő rendelkezéseivel összhangban álló belső döntéshozatalon alapuló hathatósabb külső képviselet révén tevékeny szerepet kell játszania a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer átalakításában;

64.

üdvözli a négy új európai pénzügyi szabályozó testület, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság és az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, továbbá az Európai Rendszerkockázati Testület létrejöttét, és kívánja, hogy erősödjenek meg és váljanak hatékonnyá;

65.

úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi szinten elérendő egyenlő feltételek támogatásának szükségessége nem akadályozhatja meg sem az EU-t, sem más regionális tömböket abban, hogy megerősítsék a regionális megállapodásokat abból a célból, hogy teljes mértékben alkalmazzák a WTO és más nemzetközi normák biztosította rugalmasságot az alapvető makrogazdasági tényezők egyensúlyának visszaállítása és a jólét növelése érdekében;

66.

felszólítja az EU-t, hogy összpontosítson energiafüggősége csökkentésére annak érdekében, hogy vissza lehessen szorítani az importált inflációt, és vissza lehessen állítani a kereskedelmi egyensúlyt az olajtermelő országokkal;

67.

hangsúlyozza, hogy a minősített piaci hozzáférésre vonatkozó uniós keret támogathatná az olyan globális közjavak előállítását, mint például az éghajlat védelme és a millenniumi fejlesztési célok elérése;

68.

felszólítja a Bizottságot, nyújtson be arra vonatkozó javaslatot, hogy koherenciájának javítása érdekében milyen módon javítható az EU belső döntéshozatali eljárása a gazdasági és pénzügyek területén való külső képviseletre vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy az uniós képviselet demokratikusan elszámoltatható legyen az Európai Parlament, a tagállamok és a nemzeti parlamentek felé;

69.

szorgalmazza, hogy a G20-ak vagy a WTO vizsgálja meg az importtermékekre és -szolgáltatásokra kivethető szén-dioxid-adóval kapcsolatos megállapodás lehetőségét

70.

emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerződés 138. cikke értelmében az euróövezetnek egységes külső képviselettel kell rendelkeznie; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be erre irányuló javaslatot;

71.

hangsúlyozza, hogy a globális gazdaságban való teljes részvétel döntő jelentőségű Európa számára ahhoz, hogy minden lehetőségét kiaknázza, egyúttal a legjobb lehetőség arra, hogy ezt egy egységként tegye;

72.

felhívja az EU-t, hogy kereskedelmi szakpolitikáiban a Lisszaboni Szerződéssel, belső menetrendjével, valamint a millenniumi fejlesztési célokkal összhangban minden esetben támogassa a tisztességes kereskedelmet, a demokráciát, az emberi jogokat, a tisztességes munkakörülményeket és a fenntartható fejlődést;

73.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.