8.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 131/25

—

tekintettel a közbeszerzési eljárások odaítélési eljárásairól szóló 2004/18/EK és 2004/17/EK irányelvekre (1), valamint a közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárásokról szóló 2007/66/EK irányelvre (2),

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló 2010/48/EK tanácsi határozatra (3), amely 2011. január 22-én lépett hatályba, és amely a közbeszerzési irányelvekre „az egyezmény hatálya alá tartozó kérdésekkel kapcsolatos közösségi jogi aktusokként” utal,

—

tekintettel a közbeszerzésekről szóló, 1994. április 15-i WTO-megállapodásra,

—

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak a fogyatékkal élő személyek beilleszkedéséről szóló 26. cikkére,

—

tekintettel az állami megrendelések uniós és harmadik országbeli piacaihoz való egyenlő hozzáférésről szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0015),

—

tekintettel az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0571),

—

tekintettel a vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piacról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az „Új fejlemények a közbeszerzésekben” című, 2010. május 18-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minőségi európai közszolgáltatások érdekében” című, 2009. február 3-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a Bizottság „Intelligens szabályozás az Európai Unióban” című közleményére (COM(2010)0543),

—

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé. A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért: 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

—

tekintettel Mario Monti professzor „Az egységes piac új stratégiája” című, 2010. május 9-i jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság SEC(2010)1214. számú munkadokumentumára,

—

tekintettel a kkv-k európai uniós közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésének értékeléséről szóló jelentésre (8),

—

tekintettel a környezetvédelmi szemléletű közbeszerzésről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0400),

—

tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

—

tekintettel „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának „Az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról. Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című zöld könyvre vonatkozó, 2011. május 11–12-i véleményére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról. Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című zöld könyvre vonatkozó, 2011. július 13-i véleményére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „Az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről” című zöld könyvre vonatkozó, 2011. július 13-i véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményeire (A7-0326/2011),

A.

mivel a megfelelően működő uniós közbeszerzési piac a növekedés kulcsfontosságú hajtóereje és az egységes piac sarokköve, és mivel emellett alapvető szerepet tölt be a verseny és az innováció serkentése, valamint a környezeti és a társadalmi szabályozás egyre-másra felmerülő kihívásaira adott válasz, továbbá a munka minőségével, és ezen belül a megfelelő bérezéssel, az egyenlőséggel, a társadalmi kohézióval és a befogadással kapcsolatos kérdéseknek való oly módon történő megfelelés szempontjából, hogy az a polgárok számára a lehető legnagyobb hasznot biztosítsa;

B.

az uniós közbeszerzési szabályok jelentősen hozzájárultak az átláthatóság és az egyenlő bánásmód erősödéséhez, a korrupció elleni küzdelemhez és a beszerzési eljárás professzionalizálódásához;

C.

mivel a jelenlegi gazdasági körülmények miatt a vállalatok által viselt költségek lehető legnagyobb csökkentése mellett eddig sosem látott mértékben kell optimalizálni a közkiadások hatékonyságát, és mivel a közbeszerzési piac jobb működése elősegítheti e két célkitűzés megvalósítását;

1.

üdvözli a közbeszerzési irányelvek a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek és az Európai Bíróság joggyakorlatának megfelelően, továbbá az állami támogatásra vonatkozó felülvizsgált szabályokkal összhangban történő felülvizsgálatának kiinduló pontjaként szolgáló bizottsági zöld könyvet és a széleskörű konzultációs folyamatot;

2.

rámutat, hogy noha az uniós közbeszerzési irányelvek 2004. évi felülvizsgálata a közbeszerzések egységes piacán hasznos továbbfejlődéshez vezetett, a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv nemzeti jogba történő átültetését követően néhány évvel értékelni kell, hogy a gyakorlatban felszínre került hiányosságok kiküszöböléséhez szükség lesz-e az irányelvek optimalizálására és pontosítására; kiemeli, hogy sok érdekelt fél a közbeszerzési szabályokat rendkívül összetettnek tartja, és úgy véli, hogy azok költséges és megterhelő bürokratikus megfelelési eljárásokat vonnak maguk után; helyteleníti a szabályok nemzeti jogba való nem megfelelő átültetésének gyakori előfordulását és a képzésre vonatkozó intézkedések elégtelen voltát; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a szabályok jelentős egyszerűsítésére és egységesítésére, egyidejűleg tovább pontosítva azokat, ha erre szükség van; hangsúlyozza továbbá, hogy az információs és kommunikációs technológia fokozott alkalmazása révén alapvetően csökkenteni kell a bürokráciát és a költségeket, valamint hogy az e-közbeszerzésre és az e-kereskedelemre vonatkozó különböző uniós kezdeményezéseket ennek megfelelően össze kell hangolni a közbeszerzési szabályok reformjával;

3.

kéri az irányelvekben annak határozott kijelentését, hogy az irányelvek nem gátolnak meg egyetlen országot sem az ILO 94. sz. egyezményének betartásában; kéri a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamot ösztönözze az egyezmény betartására; hangsúlyozza, hogy a környezettudatos közbeszerzés hatékony működése érdekében világos és egyértelmű uniós szabályokra van szükség, melyek pontosan meghatározzák a tagállami törvényhozás és végrehajtás kereteit;

4.

kéri az irányelvek hatályának pontosítását; rámutat, hogy a közbeszerzés fő célja az áruk, a munkavégzés és a szolgáltatások hatóságok általi beszerzése a polgárok szükségleteinek kielégítése és a közpénzek eredményes felhasználásának biztosítása érdekében; rámutat, hogy egy eljárás akkor tekinthető közbeszerzésnek, ha abból az ajánlatkérőnek közvetlen előnye származik;

5.

felszólít az irányelvekben foglalt fogalommeghatározások – például a „közjogi intézmény” meghatározásának – pontosítására az Európai Bíróság joggyakorlatának megfelelően és az uniós közbeszerzési szabályok alkalmazási körének korlátozása nélkül;

6.

emlékeztet a közbeszerzéseket érintő új fejleményekről szóló 2010. májusi állásfoglalására, amely tudomásul veszi az Európai Bíróság joggyakorlatát, és úgy tekinti, hogy a közszférán belüli együttműködés nem tartozik a közbeszerzési jogszabályok hatálya alá a következő feltételek teljesülése esetén: a partnerség célja egy minden érintett hatóság számára kötelező közszolgáltatási feladat ellátása; a tevékenységet kizárólag az érintett hatóságok látják el, pl. magántőke bevonása nélkül; és a tevékenységet lényegében az érintett hatóságok nevében végzik; felhívja a figyelmet arra, hogy a közszférában működő szervezetek közötti feladatátruházás a tagállamok államigazgatási szerveinek hatáskörébe tartozik, és arra nem kell a közbeszerzésre vonatkozó szabályokat alkalmazni; úgy véli, hogy az említett pontosításokat a közbeszerzési irányelvekben kodifikálni kell;

7.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziók nem tartoznak az európai közbeszerzési szabályok hatálya alá; emlékeztet arra, hogy a szolgáltatási koncessziók esetében megfelelően figyelembe kell venni mind az eljárások összetettségét, mind pedig a joghagyományok és a joggyakorlat tekintetében a tagállamok között fennálló jelentős különbségeket; úgy véli, hogy a „szolgáltatási koncessziók” fogalmának meghatározásáról és az e koncessziókat szabályozó jogi keret létrehozásáról folytatott vitában előrelépés történt a közbeszerzésekről szóló 2004. évi irányelvek elfogadása, valamint az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata nyomán; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási koncessziókra vonatkozó jogalkotási aktusra irányuló javaslat csak a belső piac esetleges torzulásainak megszüntetése érdekében lehet indokolt; ilyen torzulásokat azonban egyelőre nem azonosítottak, és ezért a szolgáltatási koncessziókról szóló jogi aktus mindaddig szükségtelen, amíg nem a belső piac működésének valamely konkrét kiigazítására irányul;

8.

hangsúlyozza, hogy az A. és B. szolgáltatási kategóriákba történő jelenlegi besorolást meg kell tartani, amennyiben a B. szolgáltatásokra vonatkozó „enyhébb” rendelkezéseket a főleg helyileg vagy regionálisan nyújtott szolgáltatási jellemzőik indokolják; kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan eszközöket, amelyek megkönnyítik a helyi és regionális önkormányzatok számára annak eldöntését, hogy az egyes közbeszerzési pályázatokra milyen besorolási kategória tartozik;

9.

ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a személyes szociális szolgáltatások esetében gyakran nem megfelelő a közbeszerzési jog alkalmazása ahhoz, hogy a szolgáltatások igénybevevői szempontjából optimális eredményt érjenek el; az azon az elven alapuló kipróbált és bevált tagállami gyakorlatok uniós szintű jogi elismerését szorgalmazza, hogy – amennyiben az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség általános elvei megvalósulnak – a jogszabályban korábban megállapított feltételeket teljesítő minden ajánlattevő jogi formájától függetlenül jogosulttá válhasson a szolgáltatásnyújtásra;

10.

kiemeli, hogy kerülni kell az új szabályok bevezetését az uniós küszöbértékek alatti közbeszerzési piacok tekintetében, mivel az veszélyeztetheti a nemzeti szinten kialakult jogbiztonságot;

11.

felkéri a Bizottságot arra, hogy a jogorvoslati eljárásokról szóló irányelvet hozza összhangba a mostani felülvizsgálat nyomán létrejövő, új közbeszerzési keretrendszerrel, és ezt a munkát a következetesség biztosítása céljából a fő jogalkotási javaslattal párhuzamosan végezze;

12.

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság feladata ellenőrizni, hogy a tagállamok megfelelően átültetik-e az uniós irányelveket;

13.

azon a véleményen van, hogy a közbeszerzés teljes potenciáljának kibontakoztatása érdekében a legalacsonyabb árra vonatkozó feltételt már nem kell meghatározónak tekinteni a szerződések odaítélésekor, és hogy helyette általánosságban az áruk, szolgáltatások vagy munkavégzés teljes életciklusköltségét is figyelembe vevő, a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi előnyök tekintetében gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kell figyelembe venni; hangsúlyozza, hogy ez nem zárná ki a legalacsonyabb ár döntő kritériumként történő alkalmazását a magas fokon szabványosított áruk vagy szolgáltatások esetében; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben alakítson ki módszertant az életciklusköltségek tág és önkéntes alapon történő kiszámítására; hangsúlyozza, hogy a „legnagyobb gazdasági haszon” kritériumának előtérbe helyezése ösztönözné az innovációt és a jobb minőségre és értékre való törekvést, így az Európa 2020 stratégia követelményeinek való megfelelést; hangsúlyozza, hogy ez különösen fontos a fogyasztók egészségére hatást gyakorló termékek közbeszerzése terén, ahol a minőség és az előállítási módszer fontos szerepet tölt be, amint az az élelmiszer-ágazat esetében is érvényes; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szabályoknak kellően rugalmasaknak kell lenniük annak biztosításához, hogy például a kórházakban, idősgondozásban, iskolákban és óvodákban a passzív fogyasztók azonos eséllyel férjenek hozzá egészséges és a pénzért értéket nyújtó élelmiszerhez, és ne csak az elérhető legolcsóbb lehetőséghez;

14.

elismeri, hogy a hatékonyan alkalmazott közbeszerzés a minőségi munkahelyek, bérek és munkakörülmények, az egyenlőség, a készségfejlesztés, valamint a képzés előmozdításának valódi motorja lehet, támogatva a környezetvédelmi politikát és ösztönözve a kutatást és innovációt; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kormányokat és ajánlatkérőket a fenntartható közbeszerzés alkalmazásának növelésére, amely támogatja és előmozdítja a minőségi foglalkoztatást, és jó minőségű szolgáltatásokat és termékeket nyújt Európában; felkéri a Bizottságot annak elemzésére, hogy a közbeszerzés miként járul hozzá az EU tágabb céljainak eléréséhez, továbbá annak felvázolására, hogy mi a teendő e célkitűzések jövőbeni javítása érdekében;

15.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés egy nem kellő mértékben hasznosított eszköz, ami fellendíthetné az innovációt a közbeszerzésben, és jelentősen hozzájárulhatna a vezető piacok azonosításához és megszilárdításához, illetve a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférésének javításához; úgy véli továbbá, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés javasolt kockázat- és előnymegosztási modellje (szellemi tulajdonjogok) egyaránt szükségessé teszi a jogi pontosítást és egyszerűsítést annak érdekében, hogy a közbeszerzés gyakorló szakemberei ezt az eszközt rendszeresen és eredményesen igénybe vehessék; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az átfogó felülvizsgálat részeként tegyen javaslatot a vonatkozó közbeszerzési vagy állami támogatási szabályok annak érdekében történő kiigazítására, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés gyakorlatát fel lehessen élénkíteni;

16.

megállapítja, hogy az előírások fontosak a közbeszerzésben, mivel segíthetnek a közbeszerzőknek céljaik eredményes és átlátható elérésében; e tekintetben felszólít egy – elsősorban környezeti és szociális kritériumokra vonatkozó – szabványokat tartalmazó, rendszeres időközönként frissített adatbázis létrehozására, amelyet a hatóságok számára elérhetővé kell tenni, biztosítva ezzel, hogy megfelelő útmutatás és világos szabályrendszer segítse őket az ajánlattételi felhívások elkészítésekor, és könnyen ellenőrizni tudják a vonatkozó szabványoknak való megfelelést;

17.

felhív a megkülönböztetésmentes és nyílt szabványok közbeszerzésben való nagyobb fokú igénybevételére, támogatva az egyszerűsítési és innovációs célkitűzéseket, különösen a hozzáférhetőség, az IKT és a környezetvédelem terén;

18.

hangsúlyozza, hogy egy termék vagy szolgáltatás fenntartható előállítása jogosan tekinthető a termék olyan jellemzőjének, amelyet kritériumként lehet figyelembe venni a nem fenntartható módon előállított termékekkel vagy szolgáltatásokkal való összehasonlítás során annak érdekében, hogy az ajánlatkérők átlátható módon ellenőrzésük alatt tarthassák az általuk odaítélt szerződések környezeti és társadalmi hatásait anélkül, hogy eközben gyengülne a szerződés tárgyához való szükségszerű kapcsolódás; rámutat arra, hogy az előállítási folyamatra vonatkozó követelmények műszaki leírásokba való belefoglalásának alkalmazási körét indokolt esetben és arányos módon valamennyi szerződéstípus esetében pontosítani kell; utal a Wienstrom-ügyre, amely klasszikus példa arra, hogy miként és miért lehet az előállítási jellemzőket műszaki leírásként kategorizálni;

19.

hangsúlyozza, hogy a beszerzési eljárás valamennyi szakaszába (azaz a képességvizsgálatba, a műszaki specifikációkba, a szerződésteljesítési kikötésekbe) történő beépítés lehetővé tételén keresztül erősíteni kell a közbeszerzés fenntarthatósági vetületét;

20.

rámutat arra, hogy a termékek, tevékenységek és szolgáltatások környezeti és éghajlati hatásával kapcsolatos fokozott tudatosságot tudomásul véve a beszerző hatóságoknak a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” értékelésébe és az életciklusköltség kiszámításába be kell számítaniuk a környezeti költségeket;

21.

megállapítja, hogy az irányelvek szövegének további pontosítására lenne szükség a fogyatékossággal élők számára való hozzáférhetőség javítása tekintetében;

22.

úgy véli, hogy az alvállalkozásra vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket szigorítani kell, mivel a sokszintű alvállalkozások problémát okozhatnak a kollektív szerződések, a munkafeltételek, valamint az egészségügyi és a biztonsági előírások betartása terén; ezért támogatja, hogy az állami hatóságokat tájékoztassák a szerződés megkötése előtt az alvállalkozók igénybevételével összefüggő valamennyi részletről; kéri a Bizottságot, hogy az irányelvek esetleges felülvizsgálatát szem előtt tartva térképezze fel, hogy – például a felelősségi hierarchiára vonatkozóan – van-e szükség további szabályozásra az alvállalkozások kiadása tekintetében, különösen azért, hogy az alvállalkozóként működő kkv-k ne legyenek kénytelenek rosszabb feltételek mellett elvégezni munkájukat, mint a fővállalkozó;

23.

elismeri azt a szerepet, amelyet az EU játszhat az állami és a magánszektor közötti sikeres együttműködés (ppp-k) kialakításának megkönnyítésében azáltal, hogy előmozdítja a tisztességes versenyt, valamint a szociális és foglalkoztatási politikával kapcsolatos legjobb gyakorlatoknak a tagállamok közötti megosztását; rámutat azonban, hogy jelentős különbség van az egyes tagállamok jogszabályi és eljárási követelményei között; ezért felkéri a Bizottságot, hogy pontosabban határozza meg az állami és a magánszektor közötti együttműködés fogalmát, különösen a közös kockázatvállalás és a gazdasági kötelezettségek teljesítése vonatkozásában;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje újra, és szükség esetén emelje meg az árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó küszöbértékeket annak érdekében, annak érdekében, hogy – többek között – elősegítsék a nonprofit és szociális gazdaságban tevékenykedő gazdasági szereplők, továbbá a kkv-k közbeszerzéshez való hozzáférését; kéri, hogy igen gondosan vegyék figyelembe a kormányzati beszerzésekről szóló WTO-egyezmény jogilag kötelező érvényű előírásait; ezen túlmenően ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a küszöbértékek emelése Európában a közbeszerzésekhez való hozzáférésre vonatkozó kérdésekről folyó, már egyébként is nehéz tárgyalásokra tekintettel nagyon könnyen további nehézségekhez vezethet az uniós kereskedelempolitika számára;

25.

hangsúlyozza, hogy az uniós közbeszerzési szabályok „mit vásároljunk” kérdéskörre való bármiféle kiterjesztése a jelenlegi rendszer jelentős változását eredményezi, amit alaposan értékelni kell; kétségét fejezi ki, hogy mindez hozzájárulna az egyszerűsítéshez és ésszerűsítéshez, és attól tart, hogy ez sokkal inkább még összetettebb szabályokat és számos kivételt eredményezne, amit nehéz lenne a gyakorlatban alkalmazni – a közbeszerzési irányelvek eljárási útmutatók (a beszerzés módjáról), amelyeket nem kell kiegészíteni a beszerzendő termékek körére vonatkozó rendelkezésekkel;

26.

rámutat arra, hogy az irányelveket gyakran túlságosan részletesnek tekintik, valamint egyre inkább technikai jellegűvé és összetetté váltak, és ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt az ezen szabályoknak való meg nem felelés jogi kockázata az ajánlatkérők és a beszállítók számára egyaránt; megjegyzi, hogy a kihívásoktól való félelem kockázatkerülő magatartáshoz vezet, ami visszaszorítja az innovációt és a fenntartható fejlődést, és azt eredményezi, hogy túlságosan gyakran választják a legalacsonyabb árú ajánlatot a legjobb ár-érték arányú helyett; nagyobb tárgyalási és kommunikációs mozgásteret kér, amelyhez az átláthatóságot biztosító és a visszaélést és megkülönböztetést megelőző intézkedéseknek kell társulniuk; sürgeti, hogy a piaci konzultációt lehetséges első lépésként kifejezetten engedjék meg;

27.

megállapítja, hogy a közbeszerzési politikának világos, átlátható és rugalmas eljárások alkalmazásán keresztül elsősorban a pénzeszközök tagállamok általi hatékony felhasználását kell biztosítania, és a közbeszerzés szempontjából optimális eredményeket kell elérnie, és lehetővé kell tennie, hogy az európai vállalkozások az egész Európai Unióban azonos feltételek mellett szállhassanak versenybe;

28.

támogatja az európai közbeszerzési jog felülvizsgálatánál az egyértelmű, egyszerű és rugalmas szabályokat, amelyek kevésbé részletesek és emellett egyszerűbb, gyorsabb, költséghatékonyabb, a kkv-k számára hozzáférhetőbb és a beruházásokat jobban előmozdító közbeszerzési eljárásokat hoznak létre, ezért viszont jobban kellene az átláthatóság, egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség általános elveire támaszkodniuk; megítélése szerint a közbeszerzési szabályok egyszerűsítése lehetővé tenné a hibakockázat csökkentését, és lehetővé tenneé, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a kisebb ajánlatkérők szükségleteire;

29.

támogatja annak értékelését, hogy az egész Unióra kiterjedő előzetes hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás használata a hatályos irányelvekben előírt körön túl is megengedhető lehet-e az ajánlatkérők és a gazdasági szereplők megfelelőbb kommunikációja, valamint a kínálat és kereslet eredményes összehangolása érdekében; úgy véli, hogy a tárgyalásos eljárás bármiféle további kiterjesztése esetére a visszaélésekkel szemben további óvintézkedéseket kell bevezetni, például az ajánlatkérő azon kötelezettségét, hogy a magánszférabeli beszerzésekhez hasonlóan az eljárás lebonyolítására az eljárás megindításakor legalább – minden ajánlattevő esetében alkalmazandó – minimumfeltételeket állapítson meg, valamint határozzanak meg követelményeket az írásos dokumentációra vonatkozóan;

30.

felhívja a Bizottságot a beszállítók minősítése (különösen a keretmegállapodások, a dinamikus beszerzési rendszerek és a minősítési rendszerek közüzemi beszerzők általi használata) jelenlegi felfogásának felülvizsgálatára, mivel minden új minősítési felfogás csökkenti a költségeket és az időigényt, egyaránt vonzó az ajánlatkérők és a gazdasági szereplők számára, és a lehető legjobb eredményt hozza;

31.

megerősíti az alternatív ajánlatok (vagy változatok) módszeres benyújtásához való ragaszkodását, mivel ezek alapvető fontosságúak az innovatív megoldások elősegítése és terjesztése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a teljesítménykövetelményeket és funkcionális követelményeket is tartalmazó leírások és a változatok kifejezett engedélyezése lehetőséget ad az ajánlattevőknek arra, hogy innovatív megoldásokat javasoljanak, különösen az olyan rendkívül innovatív ágazatokban, mint például az ikt; kéri továbbá, hogy minden jogalkotási és nem jogalkotási utat vegyenek igénybe annak érdekében, hogy a közbeszerzések nagyobb mértékben járuljanak hozzá az innováció előmozdításához Európában;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzési szabályozási keretbe illesszen be magyarázatokat, különösen a szerződés teljesítési szakaszát (pl. egy hatályos szerződés „lényeges módosítását”, a vállalkozóval kapcsolatos változásokat és a szerződések felmondását) illetően;

33.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ajánlattevőknek csak korlátozott lehetőségük van az ajánlati hiányosságok pótlására; ezért felkéri a Bizottságot annak kidolgozására, hogy mely hiányosságokat pótolhassák az ajánlattevők, milyen további kiigazításra legyen lehetőség, és hogyan lehet garantálni az átláthatóságot és az egyenlő bánásmódot;

34.

rámutat arra, hogy lehetővé kell tenni az ajánlatkérők számára, hogy hivatalos értékelő jelentés alapján kihasználhassák a más ajánlattevővel kapcsolatos korábbi tapasztalatokat; a kizárások határidejének megadását ajánlja, aminek garantálnia kell az átláthatóságot és az objektivitást; rámutat annak szükségességére, hogy jogalkotói pontosítással egészüljön ki a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv, amely szerint egy korábbi közbeszerzési eljárásban szakmai kötelezettségszegésben vétkesnek talált ajánlattevő visszanyerheti megbízhatóságát annak érdemi bizonyításával, hogy hathatós „öntisztító” eljáráson esett át; véleménye szerint egy ilyen pontosítás előmozdítaná a korrupcióellenes mechanizmusokat a korrupt gyakorlatok legyőzésének felgyorsítására szolgáló ösztönzők alátámasztásával, és súlyos jogbizonytalanságokat szüntetne meg;

35.

sajnálja, hogy a zöld könyv elmulasztja megemlíteni a közbeszerzést érintő hiányosságokat, tapasztalathiányt és ismereteket, valamint a közbeszerzési stratégiák alkalmatlanságát; hangsúlyozza a szakmai felkészültség elősegítésének és az objektivitás garantálásának jelentőségét az ajánlatkérők és a piaci szereplők részéről egyaránt, mindenekelőtt a nekik szóló képzési programok fejlesztésének támogatásával; ajánlja kiválósági központok felállítását a meglévő nemzeti keretek között, valamint az információk és bevált gyakorlatok tagállamok közötti kicserélésének előmozdítását; ösztönzi továbbá az ernyőszervezeteket – nemzeti és uniós szinten egyaránt – a közös felelősség felvállalására a vonatkozó információk elérhetővé tételében és a tagjaik közötti információcsere elősegítésében egész Európában; hangsúlyozza az átlátható és érthető kézikönyvek jelentőségét mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők szempontjából; sajnálatosnak tartja, hogy a 2005-ben, illetve 2010-ben közzétett „Zöld közbeszerzés! A környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés kézikönyve” és „Társadalmi szemléletű beszerzés – Útmutató a társadalmi szempontok figyelembevételére a közbeszerzésben” című dokumentumok e tekintetben nem igazán hazsnosak;

36.

megállapítja, hogy csupán a szerződések 1,4 %-át ítélik oda a más tagállamokból származó vállalatoknak; hangsúlyozza, hogy az ajánlattevők és ajánlatkérők szakmai hozzáértésének javítása és jobb képzésük EU-szerte hozzájárulna a verseny erősödéséhez és a közbeszerzési belső piac előnyeinek jobb kiaknázásához;

37.

hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a kkv-k – amelyek az európai gazdaság hajtóerejét alkotják – a foglalkoztatás fenntartása és a fenntartható fejlődés, az innováció és a növekedés érdekében megfelelő hozzáféréssel rendelkezzenek a közbeszerzésekhez; hangsúlyozza, hogy az eljárások és az adminisztratív követelmények egyszerűsítése, kkv-barát stratégiák létrehozása és a kkv-k közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférését támogató bevált gyakorlatok európai kódexének alkalmazása elő fogja segíteni a kkv-k hozzáférését, és lehetővé fogja tenni számukra az egyenlőbb és tisztességesebb alapon nyugvó részvételt; meggyőződése, hogy a közbeszerzéshez valamennyi gazdasági szereplő számára egyszerűsített, egyenlő és méltányos hozzáférés biztosítása az adófizetők pénzének megfelelőbb felhasználását eredményezi; rámutat arra, hogy a kkv-k általában nem rendelkeznek jelentős és szakosodott igazgatási kapacitásokkal, és ezért alapvető fontosságú a rájuk hárított igazgatási terhek minimalizálása;

38.

rámutat arra, hogy a pénzügyi helyzetre vonatkozó kiválasztási kritériumoknak – például a vállalkozástól elvárt árbevételnek – arányban kell állniuk az adott szerződés jellegével; figyelmezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rugalmas és felhasználóbarát eszközök elfogadásakor ne teremtsenek új akadályokat a kkv-k számára, és elsősorban vegyék azok érdekeit figyelembe; kéri a Bizottságot, hogy a közbeszerzési eljárásokhoz való hozzáférés és ezek átláthatóságának javítása érdekében – elősorban a kisebb ajánlatkérők és pályázók javát szolgálva – korszerűsítse a Tenders Electronic Daily (TED) honlapját, használhatóbbá, vonzóbbá és felhasználóbarátabbá téve azt, különös figyelemmel a keresési kritériumokra és az egyes közbeszerzési pályázatok fordításban megjelenő tartalmi összefoglalóinak minőségére és részletességére; ajánlja, hogy a TED-be építsenek be egy olyan figyelmeztető rendszert is, amely a felhasználókat értesíti az őket érdeklő új közbeszerzési pályázatok megjelenéséről;

39.

felkéri a Bizottságot, hogy fokozottan hívja fel a figyelmet a szerződések tételekre bontásának fontosságára, és vegye fontolóra az „alkalmaz vagy indokol” alapelv végrehajtását, amelynek értelmében például az olyan ügyekre vonatkozó szabályokat, mint a tételekre bontás, be kell tartani, vagy ennek elmulasztását indokolni kell;

40.

rámutat, hogy az ajánlatkérőknek nagyobb mértékben kellene igénybe venniük a közbeszerzési szerződések tételekre osztásának lehetőségét, ami kvalitatív és kvantitatív értelemben is nagyobb esélyt adna a kkv-knak a közbeszerzésben való részvételre, és a versenyt is fokozná; ösztönzi a kkv-kat a közös közbeszerzésnek és a szerződések összevonásának a versenyszabályok tiszteletben tartása melletti igénybevételére, amely megoldások lehetővé tennék számukra a méretgazdaságosság elérését logisztikai és szállítási területen; rugalmasságra ösztönzi a hatóságokat e modern és önkéntes szerveződési formák vizsgálatakor; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza a kkv-k és a kisvállalkozások időszakos vagy tartós csoportba tömörülésének valamennyi ösztönzési lehetőségét, amelynek köszönhetően nem alvállalkozói minőségben vehetnek részt nem tételekre bontott közbeszerzésekben; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben vizsgálja meg különösen a szerződések tételekre nem osztott és a kkv-k közbeszerzésben való részvételéhez túlságosan nagy részeinek kkv-knak – gyakran a fővállalkozót megilletőnél kedvezőtlenebb feltételek mellett – történő alvállalkozásba adása jelenlegi gyakorlatát;

41.

javasolja, hogy adott esetben lehetőség legyen az önbevallásra, továbbá hogy az eredeti dokumentumokat kizárólag a szűkített listán szereplő jelölteknek vagy a sikeres ajánlattevőnek kelljen benyújtani, ugyanakkor el kell kerülni a helytelen bevallások miatti esetleges késedelmeket és piactorzulásokat; felkéri a Bizottságot egy – valamennyi tagállamban elfogadott – „elektronikus közbeszerzési útlevél” lehetőségének támogatására, amely bizonyítaná, hogy az adott piaci szereplő megfelel a közbeszerzésekre vonatkozó uniós követelményeknek; hangsúlyozza, hogy egy európai előminősítő rendszer hasznos eszköz lehet, amennyiben nem bonyolítják túl, olcsó és a kkv-k számára könnyen elérhető lesz;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy a közbeszerzések kapcsán megvalósuló korrupció leküzdése érdekében vezessen be hatékonyabb, a tisztességtelen ajánlattevők kizárására vonatkozó, a tagállamok közötti információcserét is magukban foglaló beszámolási gyakorlatokat; felhívja a Bizottságot, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1729(2010) számú állásfoglalása (9) nyomán alkosson egyértelmű szabályokat a közérdekű bejelentéseket tevők védelmére, az uniós forrásokból finanszírozott szerződések átláthatóságának fokozására, továbbá mind az intézmények, mind a széles nyilvánosság tekintetében indítson felvilágosító programokat;

43.

megállapítja, hogy egyes tagállamok a közbeszerzés során már olyan hatékony kiválasztási eljárásokat alkalmaznak, amelyek szavatolják azt átláthatóságot és adófizetők pénzének megfelelő felhasználását; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tagállamok e téren meglévő bevált gyakorlatait, és jelölje ki az uniós közbeszerzések számára a leghatékonyabb alapelveket;

44.

rámutat, hogy a korrupció és részrehajlás elleni küzdelem az irányelvek egyik célkitűzése; hangsúlyozza, hogy a tagállamok e téren eltérő kihívásokkal szembesülnek, és egy kidolgozottabb európai szemlélet azt a kockázatot hordozza, hogy nem csak aláássa a szabályok ésszerűsítését és egyszerűsítését célzó törekvéseket, de további bürokráciát is teremt; rámutat, hogy az átláthatóság és a verseny elve a korrupció elleni küzdelemben kulcsfontosságú; kéri az „öntisztító” intézkedések közös megközelítését a piactorzulások megelőzése és annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők és az ajánlatkérők számára egyaránt garantálják a jogbiztonságot;

45.

úgy véli, hogy mivel a közbeszerzési szerződések közpénzeket érintenek, azoknak átláthatónak és a nyilvános ellenőrzésre nyitottnak kell lenniük; pontosításra kéri a Bizottságot annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és más hatóságok jogbiztonsággal rendelkezzenek, és tájékoztatni tudják polgáraikat szerződéses kötelezettségeikről;

46.

felhívja a Bizottságot a kirívóan alacsony ajánlatokkal kapcsolatos problémák értékelésére és a megfelelő megoldásokra való javaslattételre; ajánlja az ajánlatkérők számára a többi ajánlattevő kirívóan alacsony ajánlatokkal kapcsolatos korai és elegendő tájékoztatását annak érdekében, hogy lehetővé váljon számukra a felülvizsgálati eljárás indokoltságának értékelése; nagyobb összhangot kér az EU közös külkereskedelmi politikája és a kirívóan alacsony ajánlatokat elfogadó tagállamok gyakorlata között;

47.

üdvözli az e-közbeszerzés használatának kiterjesztéséről szóló bizottsági zöld könyvet; rámutat, hogy az e-közbeszerzési cselekvési terv nem érte el célját, és valamennyi kormányzati szinten – az EU-t is beleértve – nagyobb politikai vezetői szerepvállalás szükséges az e-közbeszerzésre való áttérés fenntartására és felgyorsítására; szeretné, ha megvalósulna, hogy a tagállami kormányok által az online közigazgatásról tartott 2005-ös manchesteri miniszteri konferencián vállalt kötelezettséggel összhangban a közbeszerzési tevékenységek legalább 50 %-át mind az uniós intézmények, mind a tagállamok részéről elektronikusan bonyolítják le;

48.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak egyedülálló szerepe van abban, hogy előrelépés történjen a szabványosítási és infrastrukturális kérdések tekintetében – az elektronikus aláírások és időbélyegek esetében például biztonsági okból megállapodásos formátumra van szükség; kéri a Bizottságot a szóban forgó közös szabványok kidolgozására; hangsúlyozza, hogy az ajánlattevők azonosítása tekintetében túlzott terhet jelentő műszaki követelmények előírása a gazdasági szereplők számára akadályt jelenthet; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az elektronikus aláírás szabványosított rendszere kialakításának szükségességét; felhívja a tagállamokat, hogy a hitelesítésszolgáltatók által kibocsátott hitelesítések tekintetében tegyék lehetővé egy – az ellenőrzésük alatt működő – érvényesítő szolgáltatás létrejöttét;

49.

hangsúlyozza, hogy a különböző rendszerek átjárhatóságának biztosítására és az eladótól való függés elkerülésére be kell tartani a nyílt szabványokat és a technológiasemlegességet; felkéri a Bizottságot a tagállamokban már működő különböző e-közbeszerzési platformok valós átjárhatóságának biztosítására, felhasználva az olyan uniós kezdeményezések eredményeit, mint a PEPPOL és az e-CERTIS;

50.

rámutat, hogy az e-közbeszerzés használatának elterjesztésére és egyszerűsítésére vonatkozó jogalkotási javaslatokat be kell építeni a fő közbeszerzési irányelvek felülvizsgálatába, és azoknak összhangban kell állniuk a hatállyal és az általános közbeszerzési szabályokkal, például a küszöbértékhez kapcsolódó kötelezettségekkel;

51.

hangsúlyozza, hogy az e-közbeszerzés fellendítheti a teljes közbeszerzési folyamat egyszerűsítését és olyan vívmányokat vezet be, amelyek jelentős költség- és időmegtakarítást eredményeznek a vállalkozásoknak és a hatóságoknak egyaránt, és fokozzák az átláthatóságot és az elérhetőséget; rámutat, hogy különösen az elektronikus közbeszerzés új távlatokat nyit a közbeszerzésekkel kapcsolatos adminisztráció korszerűsítése terén; megismétli azt a tényt, hogy az e-közbeszerzésnek a hagyományos közbeszerzési eljárásnál olcsóbbnak, célirányosabbnak és átláthatóbbnak kell lennie; meggyőződése azonban, hogy még mindig van tennivaló, és többet is kell tenni a megbízható, összehasonlítható és objektív adatokhoz és statisztikai információkhoz való hozzáférés terén; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy ösztönözzék az e-közbeszerzés határokon átnyúló alkalmazását;

52.

rámutat, hogy a jogalkotás nem az egyetlen mód a változások előmozdítására; felkéri ezért a Bizottságot, hogy kutassa fel a tapasztalatcsere, a bevált gyakorlatok megosztása, és a tudástranszfer határokon átnyúló, helyi és regionális szereplők közötti megosztásának új módozatait; rámutat, hogy nagy szükség van a kapacitások és az e-közbeszerzéssel foglalkozó személyzet tudásának további építésére, valamint a kkv-k és a nagyvállalatok egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében a nemzeti és/vagy uniós ösztönzőkön keresztül a kkv-k tudás- és kapacitásépítésben történő támogatására; üdvözli a határokon átnyúló közbeszerzések előmozdítására hivatott új „európai összekapcsolódási eszközt”, amely lehetővé teszi a digitális egységes piac fejlődését;

53.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2011–2015-ös e-kormányzati cselekvési tervében bejelentette az epractice.eu olyan platformmá történő fejlesztését, amely eredményes eszköz a tagállamok és az e-közbeszerzési szakemberek számára a tapasztalat- és információcseréhez, és határozottan támogatja a hatály helyi és regionális szakemberekre történő kiterjesztését;

54.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.