26.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 56/87

—

tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – a kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című közleményre (COM(2010)0612),

—

tekintettel az „Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség. Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások jelenlegi helyzetéről szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az EU és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az európai befektetési politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az EU és a Koreai Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Bizottság által a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, „Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez: a méltányos kereskedelem és a fenntarthatóságot garantáló nem-kormányzati kereskedelmi rendszerek szerepe” című, 2009. május 5-i közleményre (COM(2009)0215),

—

tekintettel az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „Az emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban rögzített vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az Európai Unió Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatairól szóló, 2010. október 21-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az Európai Unió Törökországgal fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatairól szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az EU 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel az Európai Unió Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatairól szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az európai kis- és középvállalkozások nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről szóló 2009. február 5-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a hamisítás nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a Bizottság „A legkülső régiók: előny Európa számára” című, 2008. október 17-i közleményére,

—

tekintettel a szolgáltatások kereskedelméről szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel a nyersanyagok és alapanyagok kereskedelméről szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel az „Úton a Kereskedelmi Világszervezet reformja felé” című, 2008. április 24-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel az európai vállalkozások piacra jutásának elősegítésére vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2008. február 19-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel az Európai Unió Koreával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatairól szóló, 2007. december 13-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel a „Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai” című, 2007. május 22-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról, valamint interregionális társulási megállapodás megkötéséről szóló, 2006. október 12-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel az Európai Unió Indiával fenntartott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására (24),

—

tekintettel az EU és az USA közötti transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására (25),

—

tekintettel az Európai Tanács 2010. június 17–18-i ülésének elnökségi következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményeire (A7-0255/2011),

A.

mivel az Unió 2000-ben, a lisszaboni stratégia elindításakor a világ – a vásárlóerő paritásával (PPP) mért – GDP-jének 25 %-át adta, a jelenlegi becslések szerint azonban 2020-ban már csak 18 %-át adja majd, ami relatív gazdasági teljesítménye tekintetében 28 %-os visszaesést jelent,

B.

mivel a két legnagyobb fejlett gazdaság, az Európai Unió és az Egyesült Államok 2000-ben a világ – a vásárlóerő paritásával (PPP) mért – GDP-jének 48 %-át adta, a jelenlegi becslések szerint azonban 2020-ban már csak 35 %-át adja majd, ami együttes relatív gazdasági teljesítményük tekintetében 27 %-os visszaesést jelent,

C.

mivel a két legnagyobb feltörekvő gazdaság, Kína és India 2000-ben a világ – a vásárlóerő paritásával (PPP) mért – GDP-jének 10 %-át adta, a jelenlegi becslések szerint azonban 2020-ban már 25 %-át adja majd, ami együttes relatív gazdasági teljesítményük tekintetében 150 %-os növekedést jelent,

D.

mivel az Unió 1999-ben a világ áruexportjának 19 %-át, 2009-ben azonban már csak 17,1 %-át adta, ami relatív exportteljesítménye tekintetében 10 %-os visszaesést jelent,

E.

mivel az Unió 1999-ben a világ áruimportjának 19,5 %-át, 2009-ben azonban már csak 17,6 %-át adta, ami relatív importteljesítménye tekintetében 10 %-os visszaesést jelent,

F.

mivel 1999 és 2009 között az Unió globális exportteljesítményében a szolgáltatás exportjának részaránya 26,7 %-ról 30,2 %-ra nőtt (28),

G.

mivel a világkereskedelem 80 %-át 50 – az EU-t egyetlen egységnek véve 30 – ország adja,

H.

mivel az Unió népessége az előrejelzések szerint 2035-ig legfeljebb 5 %-kal nő majd, ezután pedig folyamatosan csökkenni fog, és mivel az Unió munkaképes korú lakossága már 2010-től kezdődően fogyni kezd,

I.

mivel a növekedés, a jólét és a munkahelyek, valamint az európai szociális modell fenntartása kölcsönösen összefügg és egymást támogatja,

J.

mivel a Bizottság becslése szerint 2015-re a világ összesített növekedésének 90 %-át az Unión kívüli országok teremtik majd meg,

K.

mivel a kereskedelem megnyitása növeli a termelékenységet és a külső versenyképességet, akár 1,5 %-ot is meghaladó arányban hozzájárulhat az azonnali és közvetlen gazdasági növekedéshez, és jelentős előnyöket kínál a fogyasztók számára is,

L.

mivel a Bizottság becslése szerint az uniós munkaerő 18 %-a, azaz 36 millió munkahely az Unió kereskedelmi teljesítményétől függ, és mivel az elmúlt 10 év tapasztalatai szerint a kereskedelem megnyitása együtt jár a foglalkoztatás növekedésével és a munkahelyteremtéssel,

M.

mivel az Unióban a becslések szerint bekövetkező demográfiai változásokra, valamint azoknak a növekedési potenciálra gyakorolt kedvezőtlen hatásaira tekintettel rendkívül fontos a termelékenység növeléséből, valamint a külkereskedelem fokozásából adódó növekedési lehetőségek kihasználása,

N.

mivel a Bizottság „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című közleménye rövid távra helyes intézkedéseket javasol, sajnos azonban nem foglalkozik azzal, hogy a jövőben a megváltozott világban az Uniónak milyen szerepet kell majd játszania,

O.

mivel a Bizottság az EU beruházási politikájának részeként javaslatot tett a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

1.

általánosságban üdvözli az Európa 2020 stratégia intelligens, befogadó és fenntartható növekedésre vonatkozó hármas célkitűzését és a Bizottság „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című közleményét, és kéri, hogy a Bizottság az EU új kihívásait figyelembe véve mihamarabb terjesszen elő előretekintő és innovatív, jövőorientált kereskedelmi és beruházási stratégiát;

2.

sajnálja, hogy a globális európai stratégiában kitűzött számos célt még nem sikerült elérni, és a stratégia ennek okait is feltáró, kritikusabb elemzését várta volna;

3.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az Uniónak koherens hosszú távú stratégiára van szüksége ahhoz, hogy figyelembe vegye az előtte álló kihívásokat, és különösen a nagy feltörekvő országok megerősödését; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy egy ilyen stratégia alapjaként mélyrehatóan elemezni kell a világkereskedelem jelenlegi folyamatait, az Unió belső fejlődését és a külső fejleményeket, valamint az európai vállalkozások sokféleségét, szakmai felkészültségét és technológiai előnyeit; sajnálja, hogy a közlemény nem ad alapos előrejelzést arról, hogy a „kereskedelem világa” 15-20 éves politikai tervezési távlatban miként alakulhat; úgy véli, hogy a felülvizsgálat során a Bizottságnak ki kell alakítania az ebben az időszakban a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó céljait, többek között önálló földrajzi stratégiát, például a tarifális és nem-tarifális kereskedelmi akadályok felszámolása érdekében, jelentős kereskedelmi partnereivel kötött új megállapodások vagy új közös célkitűzések kialakítása révén;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy a fent említett előrejelzést készítse el, majd ennek alapján 2013 nyaráig terjessze elő a felülvizsgált közép- és hosszú távú stratégiát, mivel a kereskedelemről, a növekedésről és a globális ügyekről szóló közleményében ezt nem tette meg;

5.

emlékeztet valamennyi érdekelt szereplőt, hogy a korszerű kereskedelempolitikában más szakpolitikai területeket is figyelembe kell venni, például a következőket:

6.

hangsúlyozza, hogy horizontálisan számításba kell venni azokat az elveket, amelyek „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című (30), „A vállalati társadalmi felelősségvállalásról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című (31) és „A nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című (32), az Európai Parlamentben 2010. november 25-én nagy többséggel elfogadott állásfoglalásokban jutnak kifejezésre, és hogy az emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartását a szabadkereskedelmi megállapodásokban kötelezően elő kell írni;

7.

véleménye szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos célok eléréséhez együtt kell működni az EU legfőbb kereskedelmi partnereivel, amelyek egyúttal a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók is;

8.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikát nem szabad ugyan túlterhelni a nemzetközi kereskedelemhez közvetlenül nem kapcsolódó kérdésekkel, de légüres térben sem mozoghat, és hogy egyensúlyt kell teremteni az Unió kereskedelmi céljai és más külső politikai szempontjai – például környezeti stratégiája, humanitárius céljai, valamint a fejlesztési politikák koherenciáját célzó korábbi uniós kötelezettségvállalások – között; kéri a Bizottságot, hogy kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásain adjon kiemelt elsőbbséget az EU kereskedelmi érdekeinek kereskedelmi partnereivel szemben, és kereskedelmi kérdések kezelése során teremtsen nagyobb összhangot mind az intézményeken belül, mind pedig azok között;

9.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a jövőbeni több- és kétoldalú kereskedelmi megállapodásoknak olyan hosszú távú uniós iparpolitika szerves részét kell képezniük, amelynek célja különösen az Európai Unió munkahelyeket teremtő ipari bázisának fenntartható megújítása és megszilárdítása;

10.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitika az Unió új iparpolitikájának fontos eleme, és hogy a kereskedelemnek tisztességes globális versenyen és teljes kölcsönösségen kell alapulnia egy egészséges európai termelői bázis fenntartása érdekében;

11.

ismételten hangsúlyozza, hogy a WTO többoldalú kereskedelmi rendszere továbbra is messze a legjobb keret a szabad és tisztességes globális kereskedelem megvalósításához; úgy véli azonban, hogy a WTO rendszerét, különösen a Vitarendező Testületet a hatékonyság fokozása érdekében meg kellene reformálni, és hogy az EU-nak olyan javaslatokat kellene kidolgoznia, amelyek megerősítik a WTO-t, és szabályalkotó képességét a kereskedelempolitika új területeire terjesztik ki, és többek között biztosítják, hogy a WTO szabályainak értelmezése és továbbfejlesztése segítse a többoldalú környezetvédelmi megállapodások keretében tett kötelezettségvállalások teljesítését;

12.

sajnálatát fejezi ki, hogy a dohai fordulót még 10 év elteltével sem sikerült lezárni, továbbá hogy egy ilyen szükségszerű és ésszerű lezárás jelenleg igen valószínűtlennek tűnik; ismételten hangsúlyozza határozott támogatását a dohai fejlesztési forduló sikeres lezárása mellett, tekintettel arra, hogy egy jó lezárásnak tükröznie kell a világkereskedelemben és az abból származó haszon megosztásában a forduló kezdete óta bekövetkezett változásokat, valamint tekintettel a kiegyensúlyozott NAMA-szöveg szükségességére is, garantálva a hozzáférést a feltörekvő gazdaságok – például India, Kína és az ASEAN-országok – piacaihoz, és egyúttal megelőzve azt, hogy a feltörekvő gazdaságok csúcstarifák fenntartásával egyes kulcsfontosságú ágazatok védelmére használják fel a NAMA rugalmasságát;

13.

megismétli, hogy az Unió által kötött szabadkereskedelmi megállapodásoknak WTO-kompatibilisnek, átfogónak és nagyratörőnek kell lenniük, többek között a fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődésre tekintettel, és a szerződő felek tényleges piacra jutását kell eredményezniük, valamint túl kell lépniük a már meglévő többoldalú kötelezettségvállalásokon és a dohai fejlesztési menetrend sikeres lezárásától várt kötelezettségvállalásokon egyaránt; üdvözli, hogy bizonyos tárgyalásokon előrehaladást sikerült elérni; sajnálja ugyanakkor, hogy a tárgyalások zöme még nem zárult le; felkéri a Bizottságot annak elemzésére, hogy mit – vagy milyen változtatásokat – lehetne tenni a szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások javítása és gyorsabb lezárása érdekében, ennek ára azonban semmiképpen sem lehet az európai érdekek feláldozása, mivel a tartalomnak mindig elsőbbséget kell élveznie az időzítéssel szemben; kéri a Bizottságot, hogy elemezze a munkahelyekre gyakorolt lehetséges hatásokat, különösen az EU növekedésére hosszú távon kedvező hatást gyakorló szabadkereskedelmi megállapodások megkötését lehetővé tevő mandátumainak kiigazítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy elemezze a WTO vitarendezési mechanizmusok felvételének lehetőségét a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokba; kéri a Bizottságot a „spagettistál-hatás” („the spaghetti-bowl effect”, a szabályrendszer eltérő vámtarifákból eredő bonyolultsága) mérséklésére, például a többoldalú származási szabályok megtárgyalásával; kéri, hogy a védzáradékokhoz kapcsolódjon fenntarthatósági fejezet olyan területek lefedésére, mint például a szabadkereskedelmi megállapodásokban szabályozott kereskedelem, környezetvédelem, termelés és feldolgozás.

14.

ismételten kéri a Bizottságot, hogy az ütemtervekre és a stratégiai jelentőségű földrajzi területekre vonatkozó kereskedelmi prioritások meghatározásának keretében végezze el az európai érdekek alapos, pártatlan és előítéletektől mentes előzetes elemzését, és csak ezután döntsön a szabadkereskedelmi megállapodások jövőbeni partnereiről és a tárgyalási mandátumok tartalmáról; hangsúlyozza, hogy szabadkereskedelmi megállapodásokról csak gazdasági érdeket képviselő országokkal kell tárgyalásokat folytatni, és e megállapodásokban bizonyos fő elveket – például a viszonosság elvét, a vámmentességet-vámmentességért elvet, a nem-tarifális akadályok felszámolását, a vámvisszatérítéses eljárások tilalmát, valamint a származási szabályokban előírt magas határérték egységes alkalmazását – tiszteletben kell tartani; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tárgyalási mandátumokról való döntés során vegye komolyan figyelembe a Parlament álláspontját; kéri a Bizottságot, hogy a tárgyalások lezárását megelőzően – valamint a megállapodás hatálya alatt rendszeresen – végezzen alapos hatásértékelést, valamennyi érintett féllel mélyreható konzultációt folytatva; felhívja a Bizottság és a Tanács figyelmét, hogy ha egyetértési jogának felelősségteljes gyakorlását várják el a Parlamenttől, akkor a tárgyalási mandátumra vonatkozó megállapodástól kezdve és valamennyi tárgyalási forduló során, minden szakaszban be kell vonniuk;

15.

hangsúlyozza, hogy a fő kereskedelmi partnerekkel, például az Egyesült Államokkal, Kínával, Japánnal és Oroszországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokban fontos lépéseket kell tenni a tarifális és nem-tarifális jellegű akadályok felszámolásáért, különösen a technikai szabályok, a szellemi tulajdonjogok, a piacra jutás, a közbeszerzés és nyersanyagellátás tekintetében; sajnálja azonban, hogy e területeken még mindig nem történt megfelelő előrehaladás; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy folytasson proaktívabb tárgyalásokat az ezen országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok sikeres előmozdítása végett, és kereskedelmi partnereinket ugyanerre bátorítja;

16.

hangsúlyozza, hogy a transzatlanti gazdasági kapcsolatok megerősítését folytatni kell, de ez nem veszélyeztetheti az EU politikáit olyan területeken, mint például a környezetvédelmi szabályok, a kulturális sokszínűség, a szociális jogok és a közszolgáltatások; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy haladást kell elérni e kapcsolat terén – amely a világ legjelentősebb kereskedelmi kapcsolata –, különösen a szabályok tiszteletben tartása és a kereskedelem technikai akadályainak felszámolása tekintetében; üdvözli a TEC újraindítását, és úgy véli, hogy e párbeszéd csak akkor lehet sikeres, ha minden szinten tovább fokozzák, és ha nagyobb rendszerességgel kerül sor a Bizottság, az Európai Parlament és az Egyesült Államok hasonló intézményeinek magas szintű üléseire; javasolja, hogy mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok munkálkodjanak az alakulóban lévő és átfogó „Transzatlanti növekedési és foglalkoztatási kezdeményezés” kidolgozásán, amely terveket foglalna magában a kereskedelmet és beruházást sújtó, még fennálló nem vámjellegű akadályok 2020-ra történő felszámolására (a „transzatlanti piac”), valamint hogy tegyenek lépéseket a 0 %-os vámtarifa felé bizonyos termékek esetében, amint azt az amerikai kereskedelmi kamara e hónapban javasolta; támogatja, hogy egy ilyen kezdeményezés kerüljön be a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TEC) közelgő üléseinek, illetve az EU/USA csúcstalálkozó napirendjeibe;

17.

kéri, hogy a Bizottság végezzen átfogó hatásvizsgálatot a különböző európai iparágak és munkaerőpiac számára előnyöket és hátrányokat jelentő tényezőkről annak érdekében, hogy előrelépés történhessen a Kínával folytatott magas szintű gazdasági és kereskedelmi párbeszéd tekintetében; megállapítja, hogy a Kínával folytatott kereskedelemre vonatkozó kereskedelmi stratégiát egyrészt az európai érdekek figyelembe vételére kell alapozni – különösen a szellemi tulajdonjogok, a piacra jutás, a közbeszerzés és a nyersanyagok tekintetében –, másrészt pedig a viszonosság elvének tiszteletben tartására; megállapítja, hogy Kínának – ha el akarja kerülni kereskedelemvédelmi eszközök igénybe vételét – eleget kell tennie a WTO keretei között vállalt kötelezettségeinek; hangsúlyozza, hogy minden olyan esetben, amikor Kína nem tesz eleget kötelezettségeinek, az Uniónak következetesebben kell élnie a megfelelő jogi eszközökkel;

18.

üdvözli az Oroszország WTO-hoz való csatlakozásával kapcsolatos, függő kétoldalú kérdések megoldását, és Oroszország gyors felvételét fontos prioritásnak tekinti; ugyancsak üdvözli az EU és Oroszország közötti átfogó megállapodásról folytatott kétoldalú tárgyalásokat, és nyomatékosan kéri Oroszországot, hogy javítsa az uniós gazdasági szereplők kereskedelmi környezetét Oroszországban;

19.

megjegyzi, hogy a Parlament az EU érdekének tartja a Japánnal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok javítását, amelynek első lépése a kereskedelem és a beruházások nem-tarifális jellegű akadályainak megszüntetése; elégedetlen az elmúlt évek során e téren elért, elhanyagolhatóan csekély haladással; felszólítja a Bizottságot, hogy mindennemű kötelezettségvállalást megelőzően, a kellő időben terjesszen a Parlament elé átfogó hatásvizsgálatot az EU és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodás lehetséges előnyeiről és hátrányairól;

20.

elismeri, hogy a pénzügyi válság idején a piacra jutási stratégia eredményeket mutatott fel, és sikerült megelőzni a protekcionista intézkedéseket; üdvözli ezért a piacra jutásra vonatkozó stratégiát, valamint a Bizottság, a tagállamok és az érdekelt gazdasági szereplők közötti szoros együttműködést; felhívja ugyanakkor a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a meglévő kezdeményezések és a rendelkezésre álló eszközök – például a „piacrajutási adatbázis” és az „export segélyvonal” – használatának elősegítéséért és bátorításáért annak érdekében, az állampolgárok és a kkv-k maradéktalanul részesülhessenek az EU kereskedelmi kapcsolataiból származó előnyökben;

21.

hangsúlyozza, hogy az EU gazdasági sikerének záloga a különböző gazdasági szereplők – közöttük mind a kkv-k, mind a multinacionális cégek –tevékenysége; kéri ezért a Bizottságot, hogy minden kereskedelmi tárgyalás során és minden új belső jogszabályban jelenítse meg a különböző gazdasági szereplők sajátos szükségleteit és érdekeit;

22.

ismételten hangsúlyozza, hogy a kereskedelem liberalizálásának folytatásához továbbra is szükség van olyan eszközökre, amelyekkel az európai termelőket meg lehet védeni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; úgy véli ezért, hogy a kereskedelemvédelmi eszközök az uniós stratégia elengedhetetlen alkotóelemét képezik, de ezeket nem szabad visszaélésszerűen, protekcionista megfontolásokat követve felhasználni; üdvözöl minden erőfeszítést (pl. a piaci hozzáférést segítő „helpdesk” panaszkezelő eszközt), amelynek célja ezen eszközök használatának terjesztése és felgyorsítása – többek között az átláthatóság és a kiszámíthatóság javítása révén –, valamint azok hozzáférhetőségének fokozása az uniós ipar, és különösen a kkv-k számára;

23.

hangsúlyozza az áruk és a szolgáltatások potenciális kereskedelmi lehetőségeinek erőteljes gyarapodását, de megállapítja, hogy sem a piacra jutás, sem a kereskedelmi akadályoknak a WTO szintjén és a szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalásokon történő felszámolása nem képes lépést tartani e fejleményekkel; tudatában van annak, hogy a nemzeti szabályozások is számos akadályt gördíthetnek az áruk és a szolgáltatások kereskedelme elé; ismételten hangsúlyozza, hogy e terület további liberalizálása során nem szabad veszélyeztetni a meglévő és jövőbeli általános érdekű szolgáltatások fejleszthetőségét, ezek ugyanis minden országban a fenntartható fejlődés fontos elemét képezik;

24.

felszólítja a Bizottságot, biztosítsa minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy kereskedelmi partnereink jobb feltételeket teremtsenek szolgáltatásnyújtóink piacra jutásához az iparosodott országokban, illetve a jelentős feltörekvő gazdaságokban, tekintettel arra, hogy az EU belső piaca már eléggé nyitott a külföldi szolgáltatásnyújtók előtt; megjegyzi azonban, hogy nemzeti vagy regionális kulturális különbözőségek alapján néhány közszolgáltatással kivételt kell tenni;

25.

úgy véli, hogy a jövőbeni európai beruházási politika fényében a befektetők védelme elsődleges prioritás, és hogy garantálni kell és védelemben kell részesíteni az állami szabályozói képességét; kéri ezért a Bizottságot, hogy gondoskodjon a jogbiztonságról az EU befektetőinek védelme szempontjából; felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottsághoz intézett, a jövőbeni beruházási megállapodásokra vonatkozó megbízásait a Parlament véleményét és álláspontjait figyelembe véve adja meg, ahogyan a Parlament azokat a jövőbeni nemzetközi európai befektetési politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalásában kifejtette (33);

26.

rámutat, hogy az EU-nak történelmi kapcsolatai vannak az afrikai, latin-amerikai és ázsiai földrész országaival, ezért olyan beruházási politikát kell folytatnia, amely lehetővé teszi a fenntartható fejlődés biztosítását;

27.

elismeri, hogy a természetes személyek ideiglenes mozgásának (IV. mód) fontos szerepe van az EU kétoldalú tárgyalásain; fontosnak tartja, hogy a IV. mód ne veszélyeztesse a kollektív szerződéskötés elvét és a minimálbérre vonatkozó jogszabályokat;

28.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az uniós közbeszerzési piacok minden kormányzati szinten megvalósuló, nagyfokú nyitottsága sok esetben nem járt együtt az uniós szállítók ezzel arányos külföldi hozzáférésével; rámutat, hogy egyes nemzeti vagy regionális kulturális különbözőségek alapján néhány közszolgáltatással továbbra is kivételt kell tenni;

29.

kéri a Bizottságot, hogy folytassa a munkát a pozitív kölcsönösség kialakításáért ebben a fontos gazdasági ágazatban, annak tudatában, hogy a kölcsönös hozzáféréssel kapcsolatos egyértelmű prioritás nem piacaink lezárása, hanem a külföldi közbeszerzési piacok megnyitása;

30.

hangsúlyozza, hogy a szabályozási kérdések egyre inkább kihatnak a nemzetközi kereskedelemre, ezért nagyobb összhang megteremtését kéri az EU és fő kereskedelmi partnereink jogszabályai és gyakorlatai között, nem tévesztve szem elől, hogy ez nem enyhítheti az uniós normákat, hanem javuláshoz kell vezetnie a meglévő többoldalú szabályok elfogadása tekintetében;

31.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi normák és tanúsítási gyakorlatok harmadik országokkal folytatott harmonizációjának ára nem lehet alacsonyabb szintű technikai, egészségügyi, biztonsági és fogyasztóvédelmi normákra való áttérés; felszólítja a Bizottságot, hogy védje meg az uniós normákat, és hathatósan gondoskodjék azok érvényre juttatásáról az importőrökkel és a termékeiket Európában forgalomba hozó gazdasági szereplőkkel szemben;

32.

támogatja az Unió és fő kereskedelmi partnerei szabályainak konvergenciájáról szóló egységes piaci intézkedéscsomagra irányuló javaslatot, különösen a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem, az állatjólét, az egészségügy és a munkaügyi előírások területén; hangsúlyozza, hogy e kulcsfontosságú területeken nemzetközi normákat kell – magas szinten – elfogadni; megerősíti, hogy a szabványosítási politikákat, a kölcsönös elismerést, az engedélyezést, a szolgáltatásokat és a közbeszerzéshez való hozzáférést a szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások középpontjába kell állítani;

33.

kéri a Bizottságot, hogy az új jogalkotási javaslatokhoz kapcsolódó minden hatásvizsgálatban térjen ki a nemzetközi versenyképesség vonatkozásaira is;

34.

kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a számos országban – közöttük WTO-tagországokban is – az EU-ból származó kivitellel szemben alkalmazott nem-tarifális és szabályozási akadályok felszámolására, nem utolsósorban a jövőbeni kereskedelmi partnerségi megállapodások keretében; kiemeli, hogy a tárgyalások során rendelkezni kell olyan beavatkozási eszközökről, amelyek célja a felek közötti kölcsönösség és az egyenlő feltételek visszaállítása, amennyiben korábban egyoldalú (nem-tarifális jellegű akadályokat jelentő) intézkedéseket hoztak, közöttük főleg adminisztratív (igazolást, vizsgálatot előíró))intézkedéseket is, amelyek az európai vállalkozások számára versenyhátrányt jelenthetnek és növelhetik a működési körülmények aszimmetriáját; kéri az Európai Uniót, hogy tegyen nemzetközi szintű lépéseket a szabályozási együttműködésért a nemzetközi szabályok egyenértékűségének és egymáshoz közelítésének ösztönzése, és ezáltal a jogviták és a kereskedelmi költségek csökkentése érdekében;

35.

emlékeztet arra, hogy a Parlament elkötelezett a szabad és tisztességes kereskedelem mellett, és hogy a társadalmi felelősséget nemcsak a tagállamok, hanem az Unió mint egységes egész is viseli; az EU kohéziós alapjait és a Globalizációs Alkalmazkodási Alapot egyaránt az emberek érdekében kell felhasználni és továbbfejleszteni, új, versenyképes munkahelyek létrehozását támogatva az Unióban;

36.

emlékeztet arra, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások az uniós vállalkozások 99 %-át képviselik, és jelentősen képesek hozzájárulni új munkahelyek teremtéséhez és az innovációhoz; úgy véli ezért, hogy mind a belső, mind a külső politikák keretében jobban kell foglalkozni a kkv-k – a versenyképesség növeléséhez szükséges – sajátságos igényeivel, és hogy e versenyképesség javítása érdekében különös hangsúlyt kell fektetni az EU kohéziós alapok hozzáférhetőségének és átláthatóságának fokozására;

37.

megjegyzi, hogy a külső politika terén a Parlament támogatja a Bizottság azon elképzeléseit, amelyek célja többek között a fenntartható fejlődés, a szabad és tisztességes kereskedelem, valamint a nemzetközi munkaügyi előírások és a tisztességes munka előmozdítása, például a gazdasági partnerségi megállapodások megkötésére irányuló tárgyalások során, amelyek ötvözik Európa és az AKCS-országok érdekeit; rámutat, hogy a kereskedelempolitika feladata a fejlődés előmozdítása, a regionális együttműködés fokozása, a beruházás bátorítása és a gazdasági kormányzás javítása, és emlékeztet minden érintett gazdasági szereplőt arra, hogy a földgolyó más részein már bebizonyosodott, hogy a kereskedelem hozzájárulhat a jóléthez; kéri a Bizottságot a kereskedelmi, kül-, fejlesztési, szociális, mezőgazdasági és környezetvédelmi politikák integrált megközelítésére; megismétli a Bizottsághoz intézett korábbi felszólítását, amely szerint a Bizottságnak biztosítania kell a tisztességes kereskedelem támogatására irányuló politikák összehangolását;

38.

emlékeztet arra, hogy új kereskedelmi stratégiája keretében az Uniónak különösen érdeke a legkülső régiók endogén fejlődésének támogatása, tekintettel e régiók biodiverzitására és földrajzi fekvésére, amely biztosítja az Unió hozzáférését a tengerhez, a trópusi erdőkhöz, valamint lehetőséget ad a kozmosz megfigyelésére és az űrkutatásra;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások tekintetében tartsa tiszteletben a partnereinkkel folytatott tárgyalások során szükséges rugalmasságra vonatkozó korábbi parlamenti állásfoglalásokat, és teljesítse a fejlődő országokkal szembeni különleges és differenciált bánásmódra vonatkozó kötelezettségvállalást;

40.

megjegyzi, hogy a Parlament szándékában áll elfogadni a jövőbeni GSP-rendszert, amelynek jobban kell majd összpontosítani arra is, hogy a leginkább rászoruló és az uniós „kereskedelem és …” elvi követelményeknek megfelelő országok miként részesülhetnek a GSP előnyeiben;

41.

kéri a Bizottságot annak megfontolására, hogy a természeti katasztrófák vagy konfliktusok sújtotta országok a gazdasági újjáépítést segítő sürgősségi kereskedelmi támogatásban részesülhessenek; kéri a Bizottságot, hogy konkrét példákat is mutasson be olyan intézkedésekre – még mielőtt azokhoz kérné a Parlament egyetértését –, amelyek rövid távon enyhíthetik a vészhelyzetet, illetve közép- és hosszú távon befolyásolhatják a fejlődést;

42.

hangsúlyozza, hogy a külkereskedelemre vonatkozó politikában meg kell őrizni az EU azon képességét, hogy erős mezőgazdasági ágazatot tartson fenn, mert ez garantál élelmezésbiztonságot és élelmezési szuverenitást az Unió 500 millió fogyasztója számára;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy a nyersanyagok tekintetében folytasson következetes, fenntartható, átfogó és szakpolitikákon átívelő stratégiát az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok két- és többoldalú szinten történő megelőzése és megszüntetése céljából, mint például az exportkorlátozások, exportadók és az úgynevezett kettős árképzési mechanizmusok, elismerve egyúttal, hogy bizonyos körülmények között a kiviteli korlátozások a fejlesztési célok, a környezetvédelem vagy a természeti erőforrások fenntartható kiaknázása szempontjából fontos segítséget jelenthetnek a szegényebb fejlődő országokban, közöttük a legkevésbé fejlett országokban és a fejlődő kis szigetállamokban; kéri, hogy a Bizottság diverzifikálja nyersanyagszállítóit és e téren kössön kétoldalú megállapodásokat; úgy véli, hogy e politikában figyelembe kell venni az EU fejlesztési politikáját és a gazdasági partnerségi megállapodásokban (GPM) foglalt fejlesztési célokat;

44.

kiemeli a civil társadalom részvételének fontosságát a szabadkereskedelmi megállapodásokban; támogatja a Bizottság által az EU és Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás keretében tett kezdeményezést, amelynek célja a civil társadalom bevonása egy belső tanácsadó csoport összeállítása révén; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásokban fejlessze tovább ezt a kezdeményezést;

45.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy határozottan ragaszkodjon az exportkorlátozások, az exportadók és az úgynevezett kettős árképzési mechanizmusok megszüntetéséhez minden jövőbeni kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásban; kéri a Bizottságot, hogy a WTO keretében kezdjen tárgyalásokat világos multilaterális szabályokról;

46.

sürgeti a Bizottságot, hogy ne csupán kifogásolja egyes kereskedelmi partnerei elfogadhatatlan magatartását, hanem szigorúan és megfelelően lépjen is fel azzal szemben; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a kereskedelempolitika mellett vannak más olyan szakpolitikák is – például a mezőgazdasági, környezetvédelmi, fejlesztési, kutatási és külpolitika –, amelyeknek támogatniuk kell a nyersanyag-ellátásra vonatkozó közös politikát; hangsúlyozza, hogy a növényi biokémiával és a vegyi anyagok újrahasznosításával foglalkozó kutatást támogatni és fejleszteni kell annak érdekében, hogy csökkenjen az Unió függése az alapanyagokat és ritka földfémeket szállító országoktól;

47.

támogatja a Bizottság kezdeményezését, amelynek célja, hogy – a vámeljárások hatékonyabbá tétele, a kereskedők költségeinek csökkentése, valamint a biztonsággal és a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos kérdések megfelelőbb kezelése érdekében – megerősítse a vámügyi együttműködést a Vámigazgatások Világszervezetén belül és kétoldalú szinten egyaránt;

48.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy komolyan vegyék fontolóra egy egységes uniós vámszolgálat felállítását, a vámszabályok és -eljárások eredményesebb alkalmazása érdekében az Unió vámterületén mindenütt;

49.

hangsúlyozza, hogy a hamisítás miatt munkahelyek szűnnek meg, veszélybe sodorva az innovációt, és hogy a szellemi tulajdonjogok megfelelő védelme a globális gazdaság alapja; úgy véli, hogy a szellemi tulajdonjogok, különösen a védjegyek és földrajzi eredetmegjelölések fő kereskedelmi partnereink által biztosított megfelelő védelme az Unió versenyképessége megtartásának és javításának elengedhetetlen feltétele; üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását a meglévő kötelezettségvállalások végrehajtására;

50.

emlékezteti a Bizottságot, hogy a legkevésbé fejlett és a szegény fejlődő országokkal, valamint a generikus készítmények fő gyártóival – Indiával és Brazíliával – kapcsolatos, a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó európai politikának meg kell maradnia a TRIPS-egyezmény kötelezettségvállalásainak keretében, és teljes mértékben tiszteletben kell tartania a TRIPS-egyezményről és a közegészségügyről szóló 2001-es dohai nyilatkozatot, különösen a generikus gyógyszerek és a közegészségügy területén;

51.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.