5.2.2013 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
CE 33/204 |
2011. július 7., csütörtök
India, és különösen Davinder Pal Singh halálos ítélete
P7_TA(2011)0342
Az Európai Parlament 2011. július 7-i állásfoglalása Indiáról, különösen Davinder Pal Singh halálos ítéletéről
2013/C 33 E/25
Az Európai Parlament,
— |
tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 63/168 számú határozatára, amely felszólít az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149 számú azon határozatának végrehajtására, amelyben 106 ország szavazatával, 34 ország tartózkodása mellett és csak 46 ország ellenében megszavazták a halálbüntetésekre és a kivégzésekre vonatkozó egyetemes moratóriumra felhívó állásfoglalást, |
— |
tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazásának moratóriumára vonatkozó 2010. december 21-i 65/206 számú határozatára, |
— |
tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra, |
— |
tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. szeptember 27-i állásfoglalására (1), |
— |
tekintettel az Európai Közösség és az Indiai Köztársaság közötti 1994. évi együttműködési megállapodásra, |
— |
tekintettel az emberi jogokról szóló EU–India közötti tematikus párbeszédre, |
— |
tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére, |
— |
tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására (2), |
— |
tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére, |
A. |
mivel 2011-ben májusig csak kilenc országban hajtottak végre kivégzéseket, ami egyértelműen jelzi, hogy világszerte egyre nagyobb mértékben elismerik a halálbüntetés kegyetlen és embertelen jellegét, |
B. |
mivel India 2004-től nem hajt végre halálbüntetéseket, |
C. |
mivel jóváhagyták két elítélt halálos ítéletének végrehajtását, |
D. |
mivel a belügyminiszter ajánlására India elnöke, Pratibha Patil az indiai alkotmány 72. cikke értelmében elutasította Davinder Pal Singh Bhullar, (Punjab) és Mahendra Nath Das (Assam) érdekében benyújtott petíciók felülvizsgálatát, |
E. |
mivel Mahendra Nath Dast 1997-ben ítélték halálra, miután gyilkosság vádjával elítélték, és mivel az összes jogorvoslatot kimerítették, és mivel kivégzését a Gauhati legfelsőbb bíróság az északkeleti Assamban 2011. július 21-ig felfüggesztette, ugyanis az indiai kormány időt kért, hogy választ adjon a bíróságnak, |
F. |
mivel Davinder Pal Singh Bhullart 2001. augusztus 29-én halálra ítélték, miután bűnösnek találták az újdelhi ifjúsági kongresszusi hivatal elleni bombatámadásban való részvételért 1993-ban, |
G. |
miután Davinder Pal Singh Bhullar Németországból Indiába való visszatérésének körülményei és Mahendra Nath Das hosszúra nyúlt siralomházi tartózkodása kérdéseket vetnek fel, |
H. |
mivel India azzal, hogy a 2011. május 20-i választások előtt benyújtotta jelölését az Emberi Jogi Tanácsba, elkötelezte magát az emberi jogok előmozdítására és védelmére vonatkozó legmagasabb követelmények fenntartása mellett, |
1. |
mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az indiai kormány hét évig tartó tényleges moratórium után felélesztheti a halálbüntetés alkalmazását, megtörve ezáltal a halálbüntetés eltörlése irányába mutató világszintű tendenciát; |
2. |
megismétli, hogy kitartóan támogatja az ENSZ Közgyűlésének arra irányuló felhívását, hogy a halálbüntetés eltörlése céljából vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre; |
3. |
sürgősen felszólítja India kormányát, hogy ne végezze ki Davinder Pal Singh Bhullart vagy Mahendra Nath Dast, és hogy változtassa meg halálbüntetésüket; |
4. |
felszólítja az indiai hatóságokat, hogy Davinder Pal Singh Bhullar és Mahendra Nath Das ügyét különösen átlátható módon kezelje; |
5. |
felszólítja India kormányát és parlamentjét, hogy fogadjon el a kivégzésekre vonatkozó állandó moratórium bevezetéséről szóló jogszabályt azzal a céllal, hogy a közeljövőben meg lehessen szüntetni a halálbüntetést; |
6. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást India elnökének, kormányának és parlamentjének, India igazságügy-miniszterének, India belügyminiszterének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek. |
(1) HL C 219. E, 2008.8.28., 306. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0351.