5.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 33/125

—

tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett, a biztonsági szkennerek európai uniós repülőtereken való használatáról szóló közleményére (COM(2010)0311),

—

tekintettel a repülésbiztonsági intézkedések és a biztonsági szkennerek emberi jogokra, magánéletre, adatvédelemre és emberi méltóságra gyakorolt hatásáról szóló, 2008. október 23-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól szóló, 2008. március 11-i 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a polgári légi közlekedés védelméről szóló 300/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet mellékletében foglalt közös alapkövetelmények kiegészítéséről szóló, 2009. április 2-i 272/2009/EK bizottsági rendeletre (3),

—

tekintettel a közös légiközlekedés-védelmi alapkövetelmények végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló, 2010. március 4-i 185/2010/EU bizottsági rendeletre (4),

—

tekintettel a Bizottság ötödik jelentésére az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásáról szóló 2320/2002/EK rendelet végrehajtásáról (COM(2010)0725),

—

tekintettel légiközlekedés-védelmi díjakról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2010. május 5-i álláspontjára (5),

—

tekintettel a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz – 300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlásra (6),

—

tekintettel a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2004. április 29-i 2004/40/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (7),

—

tekintettel a munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójára (mesterséges optikai sugárzás) vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2006. április 5-i 2006/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (19. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (8),

—

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—

tekintettel a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelvre (10),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekciójának a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett, a biztonsági szkennerek európai uniós repülőtereken való használatáról szóló véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7–0216/2011),

A.

mivel a biztonsági szkenner olyan általános kifejezés, amelyet a ruházatban elrejtett fémből és nem fémből készült tárgyak kimutatására képes technológia megnevezésére használnak; mivel a felderítési hatékonyság attól függ, hogy a szkenner kimutatja-e az ellenőrzött személy ruházatában elrejtett tiltott tárgyakat;

B.

mivel a légi közlekedés védelmére vonatkozó európai uniós szabályozási keretben a ruházatban elrejtett tiltott tárgyak kimutatására alkalmasnak tartott különböző ellenőrzési módszerek és technológiák szerepelnek, amelyek közül a tagállamok egyet vagy többet választhatnak; mivel ez a jegyzék jelenleg nem tartalmazza a biztonsági szkennereket;

C.

mivel számos tagállam, az új technológiák kipróbálására vonatkozó jogával élve (a 185/2010/EU bizottsági rendelet mellékletének12.8. pontja), átmeneti jelleggel – legfeljebb 30 hónapig – jelenleg is használ biztonsági szkennereket a repülőtereken;

D.

mivel a tagállamoknak jogában áll az európai jog által előírt közös alapkövetelményeknél szigorúbb intézkedéseket alkalmazni és ebből következően alkalmazhatnak biztonsági szkennereket területükön; mivel ebben az esetben kockázatértékelés alapján és az uniós jog szerint kell eljárniuk; mivel az említett lépéseknek a tárgykörhöz kapcsolódónak, tárgyilagosnak, hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek és a felmerülő kockázattal arányosnak kell lenniük (a 300/2008/EK rendelet 6. cikke);

E.

mivel a biztonsági szkennerek tagállamok általi használata, a fenti két eset bármelyikében, lényegében nem teszi lehetővé a ténylegesen egyszeri biztonsági ellenőrzést; mivel a jelenlegi helyzet fennmaradása esetén a tagállamokra alkalmazott funkcionális feltételek nem lesznek egységesek, ezért nem szolgálják az utasok érdekeit;

F.

mivel a biztonsági szkennerekről folytatandó vitát nem szabad elkülöníteni az európai repülőterekre vonatkozó integrált és átfogó biztonságpolitikára vonatkozó vitától;

G.

mivel az egészség megőrizendő érték és megvédendő jog; mivel az ionizáló sugárzás kerülendő kockázatot jelent; mivel ezért nem lenne szabad az Európai Unióban engedélyezni az ionizáló sugárzást használó biztonsági szkennerek alkalmazását, amelyek az emberi egészségre károsak és hatásuk összeadódik;

H.

mivel mind az uniós jogszabályok, mind a tagállamok törvényei szabályozzák az ionizáló sugárzást kibocsátó technológiák használatából származó egészségügyi veszélyek elleni védelmet, valamint az e sugárzásnak való kitettség határértékeit; mivel ebből következően az ionizáló sugárzást használó biztonsági szkennereket az Európai Unióban be kellene tiltani;

I.

mivel az Európai Bizottság konzultációt folytatott az európai adatvédelmi biztossal, a 29. cikk szerinti munkacsoporttal, valamint az Európai Alapjogi Ügynökséggel, és a tőlük kapott válaszok fontos elemeket tartalmaznak arra nézve, hogy a biztonsági szkennerek repülőtereken való használata megfeleljen az alapjogok védelmének;

J.

mivel az egészséggel és a magánélethez, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, a megkülönböztetésmentességhez és az adatvédelemhez való jogokkal kapcsolatos aggodalmakkal foglalkozni kell mind a technológiák, mind pedig azok alkalmazása tekintetében, és a biztonsági szkennerek bevezetésére csak ezután kerülhet sor;

K.

mivel a biztonsági szkennerek azon túlmenően, hogy a jelenlegi felszereléseknél magasabb szintű biztonságot biztosítanak, az utasok átvizsgálását is meggyorsítják, és csökkentik a várakozási időt;

L.

mivel a Tanács még nem közölte álláspontját a légi közlekedés védelmével kapcsolatos díjakról szóló irányelvre vonatkozó parlamenti álláspontról;

M.

mivel az utóbbi időben a hírszerzés által felderített terrortámadásoknál az akciók során teherárut szándékoztak eszközként felhasználni;

N.

mivel nem csupán az utasokat, hanem a teherárut és a postai küldeményeket is megfelelő védelmi intézkedéseknek kell alávetni;

O.

mivel az utasszállító repülőgépeken szállított teheráru és postai küldemények veszélyforrást jelenthetnek a terrortámadások szempontjából; mivel a teheráru és a postai küldemények biztonsági ellenőrzése az utasokénál sokkal alacsonyabb szintű, ezért az utasszállító gépekbe berakodott teheráru és postai küldemények esetében a biztonsági intézkedéseket meg kell szigorítani;

P.

mivel a védelmi intézkedések nem csak a repülőterekre, hanem a teljes ellátási láncra vonatkoznak;

Q.

mivel a légi közlekedés védelme tekintetében a postai szolgáltatók fontos szerepet játszanak a postai küldemények és csomagok továbbítása terén, és mivel – az európai jogszabályoknak eleget téve – jelentős összegeket fektettek be és új technológiákat vezettek be a nemzetközi és európai biztonsági szabványoknak való megfelelés érdekében;

R.

mivel a magas szintű védelem biztosításához a légiközlekedés-védelmi intézkedéseket nemzetközi szinten kell koordinálni az utasok többszöri átvizsgálásának és az ebből eredő korlátozások és további költségek elkerülése érdekében;

S.

mivel a biztonsági személyzet alap- és továbbképzése a magas szintű, az utasok személyes méltóságának megőrzését és személyes adataik védelmét biztosító bánásmóddal összeegyeztethető légiközlekedés-védelem alapvető eleme,

T.

mivel a biztonsági személyzetre vonatkozó szociális, képesítésbeli és továbbképzési standardokat bele kell foglalni a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló 96/67/EK irányelv (11) felülvizsgálatába,

1.

megállapítja, hogy a légiközlekedés-védelem integrált, egyszeri védelmi ellenőrzéssel járó szemléletet kíván annak érdekében, hogy az EU egyik repülőterére egy másik uniós repülőtérről érkező utasokat, poggyászt és teherárut ne kelljen ismételten vizsgálat alá vetni;

2.

úgy véli, hogy a légi közlekedés védelme terén hozzáadott értéket képviselnének az ellenőrzési pontokon szükséges idő tekintetében az utasok számára hatékony és gyors szkenneres módszerek;

3.

kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a robbanószerek – ideértve a szilárd anyagokat is – kimutatására szolgáló egyéb technikákat miként lehetne a légiközlekedés biztonsága érdekében felhasználni;

4.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden rendelkezésükre álló információ, de különösen a rendőrségtől, a titkosszolgálatoktól, a vámhivataloktól és a fuvarozó vállalatoktól származó megbízható információk alapján fejlesszék ki a megalapozott gyanú szerint biztonsági veszélyt jelentő utasokra, valamint a poggyász és a teheráru ellenőrzésére szolgáló integrált kockázati elemzés rendszerét; úgy véli, hogy a teljes rendszert a hatékonyságnak kell vezérelnie, és annak az Európai Unió Alapjogi Chartája megkülönböztetés tilalmára vonatkozó 21. cikkével és az adatvédelemre vonatkozó uniós szabályokkal összhangban kell állnia;

5.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a hatékony együttműködést, a biztonságkezelést és információcserét valamennyi érintett hatóság és szolgáltató, valamint a hatóságok, a biztonsági cégek és a légitársaságok között európai és nemzeti szinten egyaránt;

6.

kéri a Bizottságot, hogy a lehetséges problémák, a gyakorlati tapasztalat és technológiai fejlődés tükrében rendszeresen ellenőrizze az engedélyezett átvizsgálási módszerek jegyzékét és azok alkalmazási feltételeit, valamint a minimumkövetelményeket abból a célból, hogy a fejlődéssel lépést tartó, az utasok és a dolgozók jogait és érdekeit is biztosító, magas szintű felderítési hatékonyságot lehessen biztosítani;

7.

hangsúlyozza az Európai Unió biztonságára nézve a stockholmi programban is kimutatott módon veszélyt jelentő terrorizmus és szervezett bűnözés elleni küzdelem fontosságát, és ezért – de kizárólag ebben az összefüggésben – támogatja a törvényesen előírt, hatékony, egy szabad és nyitott demokratikus társadalomban nélkülözhetetlen, a kitűzött céllal arányos, valamint az EU Alapjogi Chartáját és az emberi jogok európai egyezményét (EJEE) maradéktalanul tiszteletben tartó, a terrorcselekmények megelőzésére irányuló biztonsági intézkedések alkalmazását; emlékeztet arra, hogy a polgároknak az intézményekbe vetett hite alapvető fontosságú, és hogy ezért megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a biztonság megteremtésének szükségessége, valamint az alapvető jogok és szabadságok biztosítása között;

8.

hangsúlyozza e tekintetben, hogy valamennyi terrorizmusellenes fellépésnek teljes mértékben összhangban kell állnia a demokratikus társadalmakban elengedhetetlen alapvető uniós jogokkal és kötelezettségekkel, valamint arányosnak, csak a legszükségesebb esetben alkalmazottnak, törvény által szabályozottnak és az elérni kívánt konkrét célra irányulónak kell lennie;

9.

kéri a Bizottságot, hogy csak akkor tegyen javaslatot az ebben az állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően a biztonsági szkennerek engedélyezett átvizsgálási módszerek jegyzékébe való felvételére – azzal a feltétellel, hogy ezt a használatukra vonatkozó megfelelő előírások és közös minimumkövetelmények kísérik –, ha az Európai Parlament által 2008-ban kért hatástanulmány elkészült és az igazolta, hogy a készülékek nem jelentenek kockázatot sem az utasok egészsége, személyes adataik, személyes méltóságuk vagy magánszférájuk érintetlensége, sem pedig az ellenőrzések hatékonysága szempontjából;

10.

úgy véli, hogy a biztonsági szkennerek használatának közös uniós szabályokon, eljárásokon és szabványokon kell alapulnia, amelyek a felderítés teljesítménykritériumainak meghatározásán kívül az utasok, a dolgozók, a legénység és a biztonsági személyzet egészségének és alapjogainak védelméhez szükséges garanciákat is biztosítják;

11.

úgy véli, hogy a biztonsági szkennerek a repülőtéri ellenőrzések sebességének és ütemének javítását szolgálják, és csökkentik az utasoknak okozott kellemetlenségeket, ezért kéri a Bizottságot, hogy ezt a szempontot a jogszabályra irányuló javaslatában vegye figyelembe;

12.

hangsúlyosan javasolja, hogy a Bizottság állítson fel közös szabályokat a biztonsági szkennerek használatára vonatkozóan, majd rendszeresen és szükség esetén igazítsa az egészségre, magánéletre, személyes adatokra és az alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéseket a műszaki fejlődéshez;

13.

meggyőződése, hogy a terrorizmus fenyegetésének súlyosbodásával az állami hatóságoknak meg kell hozniuk a demokratikus társadalmak által elvárt védelmi és megelőzési intézkedéseket;

14.

úgy véli, hogy a biztonsági szkennerek felderítési hatékonysága – különösen a nem fémből készült tárgyakat és a folyadékokat illetően – nagyobb, mint a jelenlegi fémdetektoroké, a motozás (teljes manuális átvizsgálás) pedig a szkennernél több bosszúságot és időveszteséget okoz, és annál nagyobb ellenállásba ütközik;

15.

úgy véli, hogy a biztonsági szkennerek használata – a szükséges garanciák biztosítása mellett – indokoltabb a kevésbé alapos módszerek alkalmazásánál, amelyek nem volnának képesek garantálni a védelem hasonló szintjét; emlékeztet arra, hogy a légiközlekedés biztonsága terén továbbra is kulcsfontosságú prioritás a széles értelemben vett intelligens megoldások alkalmazása és a jól képzett repülőtéri biztonsági személyzet;

16.

úgy véli, hogy a rendelkezésre álló technológia és módszerek segítségével megválaszolhatók a magánélettel és az egészséggel kapcsolatos aggodalmak és követelmények; úgy véli, hogy a jelenleg fejlesztés alatt álló technológia ígéretes, és hogy a rendelkezésre álló technológiák közül a legjobbat kell alkalmazni;

17.

megítélése szerint az EU tagállamainak felelőssége és szabad döntése, hogy a biztonsági szkennereket üzembe helyezik-e, vagy sem; úgy véli azonban, hogy egy összefüggő európai légiközlekedés-biztonsági térség megteremtése érdekében a szkennerek alkalmazásának további összehangolására van szükség;

18.

úgy véli, hogy ha az EU tagállamai biztonsági szkennereket vezetnek be, az adott szkennereknek meg kell felelniük az EU által valamennyi tagállam számára előírt szabványoknak és minimumkövetelményeknek a tagállamok szigorúbb intézkedések alkalmazásához való jogának sérelme nélkül;

19.

úgy véli, hogy a tagállamoknak további ellenőrzési pontokról és biztonsági személyzetről kell gondosodniuk annak biztosítása érdekében, hogy az utasokat ne érintse hátrányosan a biztonsági szkennerek felállítása;

20.

megítélése szerint a biztonsági szkennerek használatát az ellenőrzött személyek döntésétől kell függővé tenni, és amennyiben ezt megtagadják, a biztonsági szkennerekkel azonos szintű hatékonyságot biztosító, olyan alternatív átvizsgálási módszereknek kell alávetniük magukat, amelyek maradéktalanul tiszteletben tartják jogaikat és méltóságukat; hangsúlyozza, hogy az ilyen elutasítás nem vezethet az utas meggyanúsításához;

21.

emlékeztet arra, hogy az európai és a nemzeti jog alkalmazásánál különös figyelmet kell fordítani az ALARA-elv (az ésszerűen elérhető legalacsonyabb érték) betartására;

22.

felhívja a tagállamokat olyan technológia alkalmazására, amely a legkevésbé káros az emberi egészségre, és amely elfogadható megoldást kínál az utasok magánéletének védelmével kapcsolatos aggodalmakra;

23.

úgy véli, hogy a halmozódó hatású ionizáló sugárzásnak való kitétel elfogadhatatlan; ezért meggyőződése, hogy az ionizáló sugárzást használó valamennyi technológia alkalmazását egyértelműen ki kell zárni a biztonsági vizsgálatokból;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy a következő kutatási keretprogram részeként vizsgálja meg olyan technológia használatának a lehetőségét, amely teljes mértékben veszélytelen mindenki számára, ugyanakkor biztosítja a légi forgalom biztonságát;

25.

kéri a tagállamokat, hogy az új tudományos eredményeket figyelembe véve rendszeresen ellenőrizzék a biztonsági szkennerek használatának hosszú távú hatásait és felügyeljék a berendezések üzembe helyezését, használatát és működését;

26.

nyomatékosan kéri a különleges helyzetek megfelelő figyelembevételét, valamint a tisztességes és személyre szabott elbánást az egészségügyi és a kommunikációs szempontból kiszolgáltatott helyzetben levő utasok, például terhes asszonyok, gyermekek, idősek és fogyatékkal élők, valamint beültetett orvostechnikai eszközökkel (például ortopédiai protézisekkel vagy szívritmus-szabályozókkal) rendelkező személyek, valamint az olyan utasok esetében, akik egészségük fenntartásához szükséges gyógyszereket és/vagy orvosi eszközöket (például fecskendőt vagy inzulint) visznek magukkal;

27.

úgy véli, hogy kizárólag pálcikafigurákat szabad használni, és hogy a testről nem szabad felvételeket készíteni;

28.

hangsúlyozza, hogy az átvilágítás során keletkezett adatokat kizárólag a tiltott tárgyak felderítésére és csak az ellenőrzéshez szükséges időtartamig szabad használni, továbbá azonnal meg kell semmisíteni, amint az érintett személy áthaladt a biztonsági ellenőrzésen, és az adatokat nem szabad tárolni;

29.

úgy véli, a működési szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az utasok kiválasztása véletlenszerűen történjék, és ne hátrányosan megkülönböztető kritériumok alapján válasszák ki azokat az utasokat, akiknek a biztonsági szkenneren át kell haladniuk;

30.

hangsúlyozza, hogy a biztonsági átvilágításra történő kiválasztás során elfogadhatatlan többek között a nemen, a fajon, a bőrszínen, az etnikai hovatartozáson, a genetikai jellegen, a nyelven, a valláson vagy a meggyőződésen alapuló bárminemű besorolás;

31.

úgy véli, hogy az utasok személyazonosságának védelme érdekében, valamint elkerülendő, hogy a valamely testrészükről készült felvétel alapján beazonosíthatók legyenek, a biztonsági szkennereknek pálcikafigurákat kellene használniuk;

32.

hangsúlyozza, hogy az alkalmazott technológia nem lehet képes az adatok tárolására vagy elmentésére;

33.

emlékeztet arra, hogy a biztonsági szkennereket a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban kell használni;

34.

hangsúlyozza, hogy a biztonsági szkennerek használata mellett döntő tagállamoknak a szubszidiaritás elvével összhangban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az európai jogszabályokban meghatározottaknál szigorúbb előírásokat alkalmazzanak a polgárok és személyes adataik védelme vonatkozásában;

35.

úgy véli, hogy az átvizsgált személyeknek átfogó előzetes tájékoztatást kell kapniuk, különösen az adott szkenner működésére, az emberi méltósághoz és a magánélethez való jogok védelmére, az adatvédelemre és a szkennerrel történő átvizsgálás visszautasításának lehetőségére vonatkozóan;

36.

kéri, hogy a Bizottság által a légi utasok jogairól szervezett tájékoztatási kampány részletesen ismertesse az utasok biztonsági ellenőrzéssel és a biztonsági szkennerekkel kapcsolatos jogait;

37.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a biztonsági személyzetnek a biztonsági szkennerek olyan használatára vonatkozó különleges képzését, amely tiszteletben tartja az utasok alapvető jogai, méltóságát, adataik védelmét és egészségét; e tekintetben úgy véli, hogy a szkennerekkel dolgozó biztonsági személyzet számára rendkívül hasznos eszköznek bizonyulhat a magatartási kódex;

38.

emlékeztet a légiközlekedés-védelmi díjakról szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására;

39.

úgy véli, hogy a védelmi díjaknak – amelyeket kizárólag a biztonsági költségek fedezeteként szabad felhasználni –átláthatóaknak kell lenniük, továbbá, hogy a szigorúbb intézkedések bevezetése mellett döntő tagállamoknak kell viselniük az ebből fakadó többletköltségeket;

40.

sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul foglaljon állást első olvasatban a légiközlekedés-védelmi díjakról, tekintettel arra, hogy a légiközlekedés-védelemre, illetve a légiközlekedés-védelmi díjakra vonatkozó jogi szabályozás egymással szorosan összefügg;

41.

javasolja, hogy valamennyi utas jegyén tüntessék fel a biztonsági intézkedések költségeit;

42.

megerősíti és fenntartja azt az álláspontját, hogy az uniós jogszabályoknak megfelelően a folyadékok szállítási tilalmának 2013-ban meg kell szűnnie; ezért arra ösztönzi az összes érintett felet, a Bizottságot, a tagállamokat és az iparágat, hogy szorosan együttműködve biztosítsák a folyadékoknak a repülőgépek fedélzetén történő szállítására vonatkozó korlátozások minden utas javát szolgáló megszüntetését;

43.

kéri a tagállamokat és a repülőtereket, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a megfelelő technológia időben rendelkezésre álljon és így, a folyadékok szállítási tilalmának tervek szerinti megszüntetése ne eredményezze a biztonság csökkenését;

44.

úgy véli, hogy ebben az értelemben valamennyi szereplőnek mindent meg kellene tennie azért, hogy a folyadékok, aeroszolok és gélek szállítási tilalma átalakuljon ezek maradéktalanul kielégítő, egységes, az utasok jogait mindenkor tiszteletben tartó ellenőrzésévé;

45.

úgy véli, hogy a teheráru és postai küldemény kockázatelemzésen alapuló átvizsgálásának arányosnak kell lennie a szállításukkal együtt járó fenyegetésekkel, valamint hogy biztosítani kell a megfelelő védelmet, különösen, ha a teherárut vagy a postai küldeményt utasszállító repülőgépeken szállítják;

46.

emlékeztet arra, hogy a teheráruk 100 %-os ellenőrzése megvalósíthatatlan; kéri a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket a 300/2008/EK rendelet, valamint az annak megfelelő 185/2010/EU bizottsági rendelet végrehajtása tekintetében annak érdekében, hogy a biztonság az ellátási lánc egészében megerősödjék;

47.

úgy véli, hogy a teheráru biztonsági szintje tekintetében még vannak eltérések a tagállamok között, és hogy az egyszeri biztonsági ellenőrzés megvalósítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell az európai teherárura és postai küldeményre vonatkozó meglévő intézkedések megfelelő alkalmazását, és hogy a valamely másik tagállamban jóváhagyott akkreditált ügynököt elfogadják;

48.

véleménye szerint a légi áru és a postai küldemények biztonsága tekintetében a tagállamokban foganatosított intézkedések megerősödtek és az ezen intézkedések Bizottság által végzett vizsgálata is fokozódott, ezért elengedhetetlennek tartja, hogy szakmai jelentés készüljön azzal a céllal, hogy azonosítsa a teheráru jelenlegi kezelési rendszerének gyengeségeit és a lehetséges megoldásokat;

49.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szigorítsák meg a légi úton szállított teheráru átvilágítását és ellenőrzését, többek között az ismert feladók akkreditált ügynökei által történő hitelesítésekkel kapcsolatos ellenőrzéseket is; hangsúlyozza, hogy ehhez nemzeti szinten több ellenőrre van szükség;

50.

rámutat a vámhivataloknak nyújtott tájékoztatás által kínált lehetőségekre az egyes küldeményekkel kapcsolatos kockázatok felmérése szempontjából, és kéri a Bizottságot, hogy folytassa a munkát a vámhivatalok elektronikus rendszereinek a légiközlekedés-védelem céljaira történő lehetséges felhasználása érdekében; ez elsősorban az EU import-ellenőrzési rendszerének felhasználását jelenti a vámhatóságok közötti együttműködés javítására;

51.

kéri a Bizottságot, hogy hozza meg a harmadik országokból származó teheráru biztonságos továbbítása érdekében szükséges intézkedéseket, kezdve a származási repülőtérrel, és határozza meg a magas kockázatot jelentő teherárukra vonatkozó kritériumokat azonosítva a különböző szereplők mindegyikének felelősségét;

52.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a védelmi program vegye figyelembe az összes érintett szereplő sajátosságát, továbbá hangolja össze a postai küldemény és teheráru továbbításához kötődő védelmi intézkedéseket a dinamikus gazdaság biztosításának szükségességével, amely előmozdítja a kölcsönös kereskedelmi cseréket, a szolgáltatások minőségét, valamint az elektronikus kereskedelem fejlődését;

53.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a teheráruval foglalkozó biztonsági személyzet alap- és továbbképzésének harmonizált rendszerére annak érdekében, hogy lépést tartsanak a biztonság terén kifejlesztett legfrissebb műszaki megoldásokkal;

54.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel (ICAO) és harmadik országokkal a légi közlekedés védelme terén a kockázatértékelés és a hírszerzési rendszerek tekintetében;

55.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ICAO keretében mozdítsák elő az átfogó szabályozásra irányuló szabványokat a harmadik országok e szabványok teljesítését célzó erőfeszítéseinek támogatása, a védelmi intézkedések kölcsönös elismerése irányába történő előrelépés, valamint az egyszeri, hatékony védelmi ellenőrzés céljának elérése érdekében;

56.

úgy véli, hogy a légi közlekedési ágazatot illetően a komitológiai eljárás, legalábbis a polgárok jogait érintő intézkedések esetén nem helyénvaló, és a Parlamentnek az együttdöntési eljárás révén történő teljes bevonására szólít fel;

57.

jogalkotási javaslatot vár a Bizottságtól a 300/2008/EK rendeletnek a jelenlegi parlamenti ciklus alatti kiigazítására, figyelemmel az Európai Bizottság 2010. december 16-i, a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló európai parlamenti és bizottsági rendelet elfogadása keretében tett nyilatkozatára;

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.