2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/140

—

tekintettel a Zimbabwéról szóló számos korábbi állásfoglalására, és különösen legutóbbi, a zimbabwei kényszer-kilakoltatásokról szóló, 2010. október 21-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Tanács 2011. február 15-i 2011/101/KKBP határozatára (2), amely 2012. február 20-ig meghosszabbítja a 2004/161/KKBP közös álláspont (3) keretében Zimbabwével szemben hozott korlátozó intézkedéseket, valamint az egyes, Zimbabwével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 314/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2008. december 8-i 1226/2008/EK bizottsági rendeletre (4),

—

tekintettel az Európai Unió nevében a főképviselő által Zimbabwéról tett, 2011. február 15-i nyilatkozatra,

—

tekintettel a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség politikai, védelmi és biztonsági együttműködéssel foglalkozó szerve elnökségi triójának 2011. március 31-i, livingstone-i közleményére,

—

tekintettel a globális politikai megállapodásra, melynek eredményeként 2009 februárjában megalakult a zimbabwei nemzeti egységkormány,

—

tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, amelyet Zimbabwe ratifikált,

—

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az elmúlt néhány hónapban észrevehetően fokozódott a megfélemlítés, nőtt az önkényes letartóztatások száma, és a Zanu-PF politikai ellenzéke körében egyre többen tűntek el, és ennek során az MDC számos tagját, több MDC-s parlamenti képviselőt és az MDC vezetőségének oszlopos tagjait, úgymint Elton Mangoma energiaügyi minisztert, Theresa Makona társbelügyminisztert, valamint a zimbabwei parlament pozíciójától megfosztott házelnökét, Lovemore Moyót is célba vették,

B.

mivel Zimbabwe miniszterelnöke, Morgan Tsvangirai maga is megerősítette, hogy Robert Mugabe elnök és a Zanu-PF párt nem tartották tiszteletben a 2009-es globális politikai megállapodásban rögzített feltételeket, és erőszakosan megfélemlítik a zimbabwei nemzeti egységkormány MDC-T és MDC-M pártokba tartozó tagjait,

C.

mivel az elmúlt két évben a zimbabwei nemzeti egységkormány az ország stabilitásának megteremtéséért küzdött, és a Zanu-PF általi szándékos akadályoztatás következtében nem sikerült hiteles választások segítségével elindulnia a demokratikus átalakulás felé vezető úton; mivel a Zimbabwéban kialakult döbbenetes humanitárius, politikai és gazdasági helyzet 2010 decembere óta jelentős mértékben súlyosbodott,

D.

mivel a zimbabwei biztonsági szolgálatok a közelmúltban több nem kormányzati szervezet (pl.„Human Rights NGO Forum”, „Crisis in Zimbabwe Coalition”) irodáját és az MDC főhadiszállását is kifosztották, lefoglalták a nem kormányzati szervezetek dokumentumait, és kihallgatás céljából önkényesen őrizetbe vettek a nem kormányzati szervezetek és az MDC több tagját, akiket aztán vádemelés nélkül szabadon bocsátottak,

E.

mivel Jenni Williams és Magodonga Mahlangu, a „Women of Zimbabwe Arise” (WOZA) civil társadalmi szervezet két vezetője, valamint Abel Chikomo, a „Zimbabwe Human Rights NGO Forum” igazgatója és más emberi jogvédők a rendőrség általi folyamatos zaklatásnak vannak kitéve,

F.

mivel 2011. február 19-én a biztonsági szolgálatok negyvenhat civil társadalmi aktivistát tartóztatottak le árulás vádjával, amiért megszervezték a közelmúltbeli észak-afrikai és közép-keleti felkelésekről készült felvételek nyilvános vetítését; mivel őrizetbe vételük alatt néhány aktivistát megvertek, megkínoztak és magánzárkába zártak,

G.

mivel az MDC politikai gyűlések megrendezésére irányuló jogát korlátozzák a zimbabwei biztonsági szolgálatok, miközben a Zanu-PF tagjai szabadon tarthatnak ilyen rendezvényeket, ami a zimbabwei alkotmány közvetlen megsértését jelenti,

H.

mivel a Zanu-PF jelenleg erőszakos országos kampányt folytat annak érdekében, hogy a zimbabwei polgárokat egy olyan petíció aláírására kényszerítse, amely a Mugabe-klikk kulcsfontosságú tagjai ellen érvényben lévő nemzetközi korlátozó intézkedések visszavonására szólít fel; megjegyzi, hogy brutálisan megverik és letartóztatják azokat, akik elutasítják a petíció aláírását,

I.

mivel az EU „korlátozó intézkedései” kifejezetten Mugabe kizsákmányoló rezsimjének 163 kulcsfontosságú tagja ellen irányulnak, illetve azok ellen, akik elősegítették a rezsim fenntartását, és nincsenek hatással általában véve a zimbabwei lakosságra vagy gazdaságra,

J.

mivel az EU, az USA, Ausztrália és Kanada továbbra is aggódik a chiadzwai (Marange) gyémántmezőkön kialakult emberi jogi helyzet miatt, különös tekintettel a zimbabwei biztonsági szolgálatok által elkövetett emberi jogi visszaélésekre, ezért vonakodik attól, hogy megadja a Kimberley-folyamat szerinti tanúsítványt a Chiadzwában bányászott gyémántoknak,

K.

mivel Zimbabwe a Mugabe-rezsim hosszú éveken át folytatott, helytelen gazdasági irányítása következtében továbbra is elszegényedett, és az EU-tól, az Egyesült Királyságtól, Hollandiától, Németországtól, Franciaországtól, Dániától, valamint az USA-tól, Ausztráliától és Norvégiától kapott lényeges humanitárius és egyéb támogatásban részesül, amely a zimbabwei lakosság jelentős részének legalapvetőbb igényeit elégíti ki,

L.

mivel a zimbabwei miniszterelnök Margaret Muchada, Zimbabwe kinevezett uniós nagykövete mandátumának elutasítására sürgette az EU-t, minthogy a Mugabe elnök általi egyoldalú kinevezése sérti a zimbabwei alkotmányt és a globális politikai megállapodásban rögzített feltételeket,

1.

követeli, hogy haladéktalanul vessenek véget a Mugabe és a Zanu-PF párt közvetlen irányítása alatt álló vagy a hozzá hű zimbabwei állami biztonsági szolgálatok és a milícia által gyakorolt mindennemű politikai indíttatású zaklatásnak, letartóztatásnak és erőszaknak; hangsúlyozza, hogy e visszaélések és jogsértések felelőseit el kell számoltatni;

2.

kitart amellett, hogy a zimbabwei nép számára biztosítani kell a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát, véget kell vetni a politikusok és a civil társadalmi aktivisták (főként az emberi jogi aktivisták) megfélemlítésének, és hogy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül valamennyi választott képviselőnek, valamint a nem kormányzati szervezeteknek, a politikai aktivistáknak, a sajtónak és a polgároknak szabadon ki kell tudniuk nyilvánítani véleményüket anélkül, hogy erőszakos üldöztetéstől, önkényes bebörtönzéstől vagy kínzásoktól kellene tartaniuk;

3.

kéri az önkényesen letartóztatott személyek, különösen pedig az MDC tisztviselőinek és követőinek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; elítéli az összes olyan letartóztatást és fogva tartást, amely ellentétes a nemzetközi emberi jogi egyezményekkel;

4.

sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassanak aktív párbeszédet az Afrikai Unióval és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel, különösen Dél-Afrikával, annak biztosítására, hogy a soron következő zimbabwei választásokon ne forduljon elő megfélemlítés vagy erőszak; ugyanakkor úgy véli, hogy egy korai választás nem oldaná meg a végrehajtandó politikai és gazdasági reformok kérdését; úgy ítéli meg, hogy mindennemű választásnak a nemzetközi normákon kell alapulnia, ideértve az emberi jogoknak, illetve a véleménynyilvánítás és a mozgás szabadságának tiszteletben tartását, haladéktalanul véget vetve az egyének politikai nézeteik alapján való zaklatásának és fogva tartásának;

5.

üdvözli a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) elnökségi triójának 2011. március 31-i livingstone-i közleményét, és sürgeti az SADC-t, hogy vállaljon vezető szerepet annak biztosításában, hogy valamennyi zimbabwei párt maradéktalanul végrehajtsa a közleményben foglalt ajánlásokat annak érdekében, hogy az országban szabad és tisztességes választásokat rendezzenek;

6.

felhívja a zimbabwei politikai pártokat, hogy jussanak megállapodásra egy nemzetközi ellenőrzés mellett megrendezett, szabad és tisztességes zimbabwei választásra irányuló ütemtervről;

7.

sürgeti valamennyi zimbabwei politikai pártot, hogy újra teljes mértékben vállaljon szerepet az alkotmány folyamatban lévő reformfolyamatában egy új, a zimbabwei nép számára elfogadható zimbabwei alkotmánynak a következő választások előtti megalkotása érdekében;

8.

üdvözli a Mugabe-rezsimhez kötődő természetes és jogi személyeket felsoroló uniós tilalmi lista legutóbbi (2011. februári) frissítését; hangsúlyozza, hogy e korlátozó intézkedések kizárólag a zimbabwei kleptokráciára irányulnak, és semmiképpen nem fogják érinteni az egész zimbabwei népet;

9.

sürgeti az EU-t, hogy mindaddig tartsa fenn a Mugabe-rezsimhez kötődő természetes és jogi személyek elleni korlátozó intézkedéseket, amíg tényleges bizonyítékok nem állnak rendelkezésre arról, hogy Zimbabwéban kedvező változások történnek; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, valamint a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a helyzet Zimbabwéban és nemzetközileg történő ismertetésére, továbbá lépjenek fel tevékenyebben azért, hogy az országban a valódi demokrácia és gazdasági előrelépés felé való gyors elmozdulásnak támogatókat szerezzenek;

10.

felhívja az EU-t, hogy ne fogadjon el az EU mellé delegált egyetlen olyan zimbabwei nagykövetet sem, akit nem a megfelelő alkotmányos folyamat révén és a globális politikai megállapodással összhangban neveztek ki;

11.

kitart amellett, hogy a zimbabwei hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk a Kimberley-folyamat keretében vállalt kötelezettségeiket, maradéktalanul demilitarizálniuk kell a marangei gyémántmezőt, és a gyémánttermelésből származó bevételekre vonatkozóan biztosítaniuk kell az átláthatóságot;

12.

elismeréssel adózik az EU és azon tagállamok és más államok előtt, amelyek továbbra is forrásokat biztosítanak a zimbabwei nép közvetlen támogatására; hangsúlyozván, hogy e támogatás eljuttatását továbbra is jóhiszemű nem kormányzati szervezeteken keresztül kell biztosítani, célzott módon és megfelelő elszámolással, a kormányzati hivatalok kikerülésével;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a G8-országok kormányainak, Zimbabwe és Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, a Brit Nemzetközösség főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió Bizottsága és Végrehajtó Tanácsa elnökeinek, a Pánafrikai Parlamentnek, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség főtitkárának és kormányainak, valamint a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség Parlamenti Fórumának.