7.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 199/77

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 151., 153. és 157. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, és különösen annak a szociális jogokra és nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseire,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára,

—

tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben rendezett, a nők helyzetéről szóló negyedik világkonferencián elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2000-ben meghatározott millenniumi fejlesztési célokra, különösen az 1. célra (a rendkívüli szegénység és az éhínség felszámolása) és a 3. célra (a nemek közötti egyenlőség előmozdítása),

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a szegénység feminizálódásáról szóló 1558 (2007) sz. állásfoglalására,

—

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) (1),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (2),

—

tekintettel a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú Progress európai mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2010. március 25-i 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel a pekingi cselekvési platform tagállamok és EU-intézmények általi végrehajtásának áttekintéséről szóló, 2007. október 30-i tanácsi következtetések tervezetére – Mutatók a nők és a szegénység vonatkozásában (13947/07),

—

tekintettel „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség – 2010” című bizottsági jelentésre (COM(2009)0694),

—

tekintettel „A nemek közötti egyenlőség – 2010” című bizottsági jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC (2009) 1706),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SEC (2010) 1079 és SEC (2010) 1080),

—

tekintettel az „Európa 2020. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az Eurofound „Második európai életminőség-felmérés: Családi élet és munka” című, 2010. március 24-i jelentésére,

—

tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. október 13-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó, a Bizottságnak címzett ajánlásokról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2009” című, 2010. február 10-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjairól szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékeléséről és az előremutató ajánlásokról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a nők elöregedő társadalomban betöltött szerepéről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a bizonytalan munkahellyel rendelkező női munkavállalókról szóló, 2010. október 19-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0031/2011),

A.

mivel a fent említett 1098/2008/EK határozat szerint a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének keretében folytatott tevékenységeknek figyelembe kellett volna venniük, hogy a nők és férfiak a szegénység és társadalmi kirekesztés eltérő kockázataival és dimenzióival szembesülnek; mivel 85 millió európai él a szegénységi küszöb alatt, és az EU 27 országában élő összes nő 17 %-át szegénységben élők közé sorolják; mivel emellett az utóbbi tíz évben a szegénységben élő nők száma aránytalanul megemelkedett a hasonló helyzetben lévő férfiak számához képest, mivel a szülők szegénysége gyakran a gyermek szegénységét is eredményezi, ami súlyosan kihat a gyermek későbbi életére,

B.

mivel az Európai Unió nagy gazdasági, pénzügyi és társadalmi válsággal néz szembe, amely különösen a nőket hozza a munkaerőpiacon és magánéletükben is hátrányos helyzetbe, tekintve, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy bizonytalan álláshelyet töltenek be, esélyesebb, hogy elbocsátják őket és kevésbé valószínű, hogy rendelkeznek társadalombiztosítással; továbbá mivel a gazdasági recesszió idején különösen igaz, hogy azok, akiket már eddig is a szegénység fenyegetett – és akiknek többsége nő –, még inkább kiszolgáltatottá válnak, különösen pedig azon csoportok, amelyek már így is halmozottan hátrányos helyzetben vannak,

C.

mivel az EU-szerte jelenleg végrehajtott megszorító intézkedések különösen káros hatással lesznek a nőkre, akik munkavállalóként és a szolgáltatások haszonélvezőiként egyaránt túlnyomó többségben vannak a közszférában,

D.

mivel a szegénység elleni küzdelem egyike a Bizottság által az Európa 2020 stratégia keretében javasolt öt mérhető célkitűzésnek; mivel az Európa 2020 stratégia 10. integrált iránymutatása (Társadalmi integráció előmozdítása és a szegénysége elleni küzdelem) bátorítja az olyan nemzeti politikák elfogadását, amelyek védelmet nyújtanak a nőknek különösen a szegénység kockázatával szemben, biztosítva a jövedelembiztonságot az egyszülős családok és az idősebb nők számára,

E.

mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség a nők szegénysége elleni küzdelem eszköze, hiszen kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők nagyobb munkaerő-piaci részvételéhez vezet, amely számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár,

F.

mivel a nők foglalkoztatási rátája átlagosan 59,1 %; mivel 2000 óta a nemek közötti átlagos bérszakadék továbbra is jelentős – 18 % az EU egészében és több mint 30 % egyes tagállamokban 2010-ben –, valamint a férfiak és a nők egyenlő bérezésének elve az európai alapszerződésekben lefektetett egyik alapelv; mivel a nemek szerint szegregált munkaerőpiacnak közvetlen következményei vannak a nőkre nézve,

G.

mivel a rendkívüli szegénység kockázata 16 tagállamban jóval nagyobb mértékben fenyegeti a nőket, mint a férfiakat,

H.

mivel a munkaviszony önmagában nem jelent megfelelő védelmet a rendkívüli szegénységgel szemben; mivel elsősorban a munkahelyi szegregáció következtében több nő, mint férfi dolgozik alacsonyan fizetett állásokban, míg igen gyakran a szociális segély önmagában nem véd a rendkívüli szegénység ellen,

I.

mivel minél hosszabb a kifejezetten alacsony jövedelemszinttel együtt járó szegénység időtartama, annál nagyobb az állandósult gazdasági nélkülözés és társadalmi kirekesztés állapotába való süllyedés veszélye; mivel ezért a szegénység elleni küzdelmet célzó intézkedéseknek nem pusztán a már eleve szélsőséges gazdasági nélkülözésben élők megsegítésére kellene irányulniuk, hanem haladéktalanul meg kellene előzniük, illetve kezelniük kellene a polgárok szélsőséges gazdasági és társadalmi nélkülözéséhez vezető tényezőket is,

J.

mivel a nem és életkor szempontjából jelentős eltérések vannak a fizetetlen munkára fordított időt, valamint a gondozásban való napi részvételt illetően; mivel különösen a nőkre hárul a fizetetlen munka terhének legnagyobb része,

K.

mivel a megfizethető és jó minőségű támogató szolgáltatásokhoz, mint például gyermekgondozási létesítményekhez, az idősek és egyéb eltartottak gondozási létesítményeihez való egyetemes hozzáférés fontos szerepet tölt be a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvétele tekintetében, valamint a szegénység megelőzésének és csökkentésének eszközeként,

L.

mivel az idős emberek jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint általában a lakosság, tekintve, hogy a 27 tagú EU-ban a szegénység aránya a 65 éveseknél idősebbek körében 2008-ban elérte a 19 %-ot; mivel az idősebb nők különösen bizonytalan helyzetben vannak, amikor nyugdíjjogosultságuk összegét gyakran családi állapotukból (házastársi vagy túlélő hozzátartozói ellátás) vezetik le, és amikor szakmai pályafutásuk megszakítása, a bérkülönbség és egyéb tényezők miatt alig rendelkeznek saját megfelelő nyugdíjjogosultsággal, és ennek eredményeként a tartós és rendkívüli szegénység a nőket jobban érinti, mint a férfiakat (a 65 év feletti nők 22 %-át fenyegeti a szegénység, míg ez az arány a férfiak körében 16 %),

M.

mivel a nők – különösen a vidéki térségekben élők – a férfiaknál gyakrabban dolgoznak az informális gazdaságban, és nincsenek nyilvántartásba véve a hivatalos munkaerőpiacon, vagy rövid távra szóló munkaszerződéssel rendelkeznek, ami különösen a nők szociális jogaival – többek között a terhesség, a szülési szabadság és a szoptatás alatti jogokkal –, a nyugdíjjogosultságok megszerzésével és a szociális biztonság igénybevételével kapcsolatban okoz problémákat,

N.

mivel a szegénység összefüggésbe hozható a nemi alapú erőszak megnövekedett kockázatával, amely nagy akadályt gördít a nemek közötti egyenlőség elé, mivel a családon belüli erőszak gyakran vezet a munkahely megszűnéséhez, rossz egészségi állapothoz és a hajléktalansághoz, valamint a szegénység ördögi körébe taszíthatja a nőket; mivel emellett az emberkereskedelem a rabszolgaság modern formája, amely a nők és lányok széles rétegeit érinti, és jelentős mértékben a szegénység motiválja és egyben hozzá is járul ahhoz,

O.

mivel a nők elleni erőszak minden formája az egyik legelterjedtebb emberi jogi jogsértés, amely nem ismer földrajzi, gazdasági vagy társadalmi korlátokat; mivel ez súlyos problémákat okoz az EU-ban, tekintve, hogy a nők mintegy 20–25 %-a válik felnőtt korában fizikai erőszak áldozatává, több mint 10 %-uk pedig nemi erőszak áldozata,

P.

mivel a fogyatékossággal élő nők hátrányos megkülönböztetés áldozatai családjukon belül és az oktatásban egyaránt, foglalkoztatási lehetőségeik korlátozottak, és az általuk kapott szociális juttatások többnyire nem elegendőek ahhoz, hogy kilábaljanak a szegénységből; mivel a tagállamoknak ezért a fogyatékossággal élő nők számára olyan egyénre szabott segítséget kell nyújtaniuk, amelynek révén képessé válnak jogaik élvezetére, továbbá olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek kiegészítő támogató programok révén segítik elő integrálásukat,

Q.

mivel – a szegénységnek kitettségük miatt – egyre nagyobb a szegénység nőkre nehezedő terhe, különösen a speciális szükségletekkel rendelkező nők olyan kategóriái esetében, mint a fogyatékossággal élő nők, az idősebb nők és a gyermeküket egyedül nevelő szülők (különösen az egyedül álló anyák és özvegyek), valamint a kirekesztésnek leginkább kitett olyan csoportokban, mint a roma nők – akik esetében a házimunka és a gondozás hagyományos okokból kizárólag a nőkre hárul, így túl korán kimaradnak az oktatásból és a foglalkoztatás lehetőségéből –, és a bevándorló nők csoportja; mivel megfelelő foglalkoztatási feltételeket – többek között a tisztességes bérezéshez, a szülési szabadsághoz és a megkülönböztetésmentes munkakörülményekhez hasonló jogokat – kell biztosítani e nők számára,

R.

mivel a Progress program a nemek közötti egyenlőség elvének hatékony végrehajtásához szükséges támogatást és annak valamennyi uniós szakpolitikában való érvényesítését hivatott biztosítani; mivel ez a program a szegénység feminizálódásával szembeni küzdelem egyik legfontosabb eszköze,

S.

mivel a nők várható élettartama mintegy hat évvel hosszabb, mint a férfiaké, ahogyan azt a 27 tagú EU 2007-es statisztikái is kimutatják: a férfiak átlagosan 76 évig, a nők 82 évig élnek; mivel ez jelentős mértékben kihat a női szegénységre, különösen amiatt, hogy a nők számára a férfiaknál nagyobb nehézséget jelent a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerekhez való hozzáférés,

1.

úgy véli, hogy a nők szegénységének megelőzése és csökkentése fontos eleme a társadalmi szolidaritás alapvető elvének, amely mellett az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének megfelelően a nők és férfiak közötti egyenlőségre, a társadalmi igazságosságra és védelemre, valamint a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelemre való utalással az Európai Unió elkötelezte magát;

2.

elismeri, hogy „a szegénység feminizálódása” azt jelenti, hogy a nők körében gyakoribb és a férfiakénál súlyosabb mértékű a szegénység, és a női szegénység növekvő tendenciát mutat;

3.

rámutat, hogy az Eurostat szegénységi kockázatot jelző mutatószáma szerint 2008-ban az Európai Unióban körülbelül 85 millió főt fenyegetett a szegénység veszélye, míg az „anyagi nélkülözés” mutatója alapján arra lehet következtetni, hogy ez a szám elérheti a 120 milliót is; véleménye szerint a szegénységi mutatókra vonatkozó tanácsi határozat nem eléggé egyértelmű az átfogó csökkentés tekintetében, mely szerint 2020-ra 20 millió embert kell kiemelni a szegénységből és a kirekesztettségből (ez az Eurostat szegénységi kockázatot jelző mutatója alapján 23,5 %-os csökkentés, az „anyagi nélkülözés” mutatóhoz képest azonban csak 16,7 %); hangsúlyozza, hogy a szegénységben élők nagy része nő, amely helyzethez a munkanélküliség, az alkalmi munka, az alacsony jövedelmek és a létminimum szintjét el nem érő nyugdíjak, valamint a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés terén széles körben tapasztalt nehézségek vezettek;

4.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség akadályozza a szegénység csökkentését, illetve veszélyezteti a gazdasági és emberi fejlődést;

5.

felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés javítása, a nők bizonytalan munkakörökben mutatkozó túlzott arányának csökkentése, a nők foglalkoztatásban való fenntartható részvételének növelése és előrehaladásuk előmozdítása, valamint a munkaerőpiacon jelentkező, a nemek közötti szegregációnak a közvetlen és közvetett okok felszámolásán keresztüli csökkentése érdekében a nemek közötti egyenlőség elképzelését építsék be foglalkoztatáspolitikáikba és különleges intézkedéseikbe;

6.

rámutat, hogy a szegénység a nők körében nem pusztán a közelmúltbeli gazdasági válság következménye, hanem olyan egyéb tényezőknek is betudható, mint a sztereotipizálás, a nemek között a bérezésben mutatkozó különbségek, a szakmai és a családi élet összeegyeztetésének hiánya miatt felmerülő akadályok, a nők várhatóan magasabb életkora és általánosságban a nemi alapon történő megkülönböztetés összes fajtája, amelyeknek áldozatai többnyire nők;

7.

emlékeztet rá, hogy a Bizottság a 2010-es esztendőt a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évévé nyilvánította annak érdekében, hogy ezzel megerősítse és megszilárdítsa az Unió politikai elkötelezettségét amellett, hogy döntő előrehaladást érjen el a szegénység elleni küzdelemben, valamint hogy elismerje a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők alapvető jogát a méltó életvitelhez és a társadalom életében való teljes körű részvételhez;

8.

emlékeztet arra, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét (2010) a tervek szerint nem csupán médiakampánynak szánták, hanem ösztönözni kívántak a szegénység leküzdését célzó többdimenziós stratégiák erősítésére, valamint összetettebb szegénységi mutatók kidolgozására; ezért kéri a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben kritikus szellemben tekintse át a tagállamok által a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése érdekében hozott új intézkedéseket;

9.

javaslata szerint mind európai, mind nemzeti szinten fenn kell tartani a szilárd elkötelezettséget a nemek közötti egyenlőség eléréséhez vezető további lépések mellett, így a nők és férfiak közti egyenlőségre vonatkozó bizottsági iránymutatásokat alátámasztó stratégiák, az Európa Tanács által a nemek közötti egyenlőség tekintetében elfogadott európai paktum és az európai szociális partnerek által kialakított, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési keret révén;

10.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás, a versenyképesség és a társadalmi kohézió egyik előfeltétele;

11.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy megfelelően vegyék figyelembe a Parlament állásfoglalásaiban – a szociális valóság felméréséről szóló, 2007. november 15-i (12), az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve, a szegénység elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i (13), a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i, és a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalásban (14) – megfogalmazott kéréseit a társadalmi befogadásról és a szociális védelemről folytatott nyitott koordinációs együttműködés (OMC) következő szakaszára készítendő stratégiák és intézkedések, a társadalmi beilleszkedést célzó stratégia, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem tekintetében iránymutató „Európa 2020” kezdeményezés tervezésében, bevonva valamennyi felet a részvételbe;

12.

tudomásul veszi „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közleményt; felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szegénység felszámolására és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló összes közös politika és nemzeti program kulcselemeként vezessenek be a nemi sajátosságokat figyelembe vevő szemléletet;

13.

üdvözli a Bizottság „Szegénység elleni európai platform” nevű kezdeményezését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák e platform nemi dimenzióját;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy a fent említett „A szegénység elleni európai platform” kezdeményezéssel összhangban erősítse meg a társadalmi integrációra és a szociális védelemre irányuló uniós stratégiát, valamint sokszorozza meg az erőfeszítéseket különösen a gyermeküket egyedül nevelő szülők helyzetének javítását illetően, hogy azok méltóságban élhessenek;

15.

rámutat arra, hogy a gazdasági válság következményeképpen még számos tagállamban növekszik a munkanélküliség és súlyosbodnak a társadalmi nehézségek, ami különbözőképpen érinti a fiatalokat és időseket, a férfiakat és nőket és családjaikat, ezért felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy fokozottabban kötelezzék el magukat, és hozzanak intézkedéseket a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása érdekében, különös tekintettel a nőket sújtó szegénységre és ennek a családi életre gyakorolt közvetlen hatására, mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés az emberi jogok megsértését jelenti, és legalább minden hatodik európai polgárt érinti; felszólítja az Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzenek kiemelt hangsúlyt a legsérülékenyebb csoportok (az egyszülős háztartások, a három vagy annál több gyermeket nevelő családok, a fogyatékossággal élők, az etnikai kisebbségek és különösen a romák, a leghátrányosabb helyzetű mikrorégiókban élők, a csökkent munkaképességűek és a szakmai tapasztalattal nem rendelkező fiatalok) védelmére; úgy véli, hogy az oktatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés, valamint a társadalmi életben való részvétel képezik a méltó életvitel alapját; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat annak biztosítására, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket a gyermekszegénység felszámolása érdekében, és hogy az összes gyermek azonos lehetőségekkel induljon neki az életnek;

16.

rámutat, hogy a nők utóbbi évtizedekben történt munkaerő-piaci integrációja nemcsak azt jelenti, hogy a válság nagyobb hatással lesz a nőkre, hanem a háztartásokra is, amelyek jövedelmét súlyosan fogja érinteni a női munkahelyek megszűnése; hangsúlyozza, hogy a női munkanélküliség várhatóan aránytalanul meg fog emelkedni az állami szektor költségvetési megszorításainak bejelentésével, mivel a nők aránytalanul nagy számban dolgoznak az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szolgáltatások ágazatában;

17.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessék be a pekingi cselekvési platformmal kapcsolatban a nőkre és a szegénységre vonatkozóan kidolgozott mutatókat, amelyek az átfogóbb szociál-, gazdaság- és foglalkoztatáspolitika által a szegénység csökkentésére gyakorolt hatás nyomon követésének eszközeként szolgálnak; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelőbb módszereket a nők szegénységének mérésére;

18.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzeti jelentésekben, valamint az évente elkészített, a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló együttes jelentésben rendszerezett, nemek szerint lebontott adatokat és információkat bocsássanak rendelkezésre;

19.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be új egyéni mutatókat, amelyek egy átfogóbb szociál-, gazdaság- és foglalkoztatáspolitikán keresztül a nők és a szegénység helyzetére gyakorolt hatás nyomon követésének eszközeként szolgálnak;

20.

hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamenttel folytatott széles körű konzultáció mellett, és a szociális partnerek, valamint a civil társadalom nézeteit figyelembe véve, megállapodásra kell jutni az európai nőjogi charta nyomon követéséről, azon mechanizmusok előmozdítása érdekében, amelyek a társadalmi, gazdasági és politikai élet minden területén a nemek közötti egyenlőség megvalósítására irányulnak;

21.

felhívja a figyelmet arra, hogy tovább kell folytatni a „szegénység feminizálódásának” jelenségével foglalkozó kutatásokat és elemzéseket; felszólítja a Bizottságot és az Eurofoundot, hogy működjenek együtt a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével, és kezdeményezzenek célzott kutatásokat többek között a globális válság nőkre gyakorolt hatásáról;

22.

sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az alapellátáshoz mindenki hozzáférjen, különös tekintettel a fiatalokra és az idősebbekre;

23.

sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az életkorukra jellemző betegségekben szenvedő idősebb nők a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem egyik eszközeként hozzáférjenek a megelőző és diagnosztikai gyógyászathoz;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az orvosi ellátást a bevándorló nők számára azon betegségek esetében, amelyek az eltérő táplálkozási szokásokból és rituális gyakorlatokból erednek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek megfelelően alkossanak olyan egészségügyi politikákat, amelyek a nők egészségét veszélyeztető és a társadalmi kirekesztés és szegénység egyik okát jelentő gyakorlatok elleni küzdelmet és azok megelőzését szolgálják;

25.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikák és uniós elvek érvényesítését minden – helyi és nemzeti – szinten;

26.

emlékeztet rá, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet mind az Európai Unióban, mind azon kívül folytatni kell az Európai Unió és a tagállamok által tett azon kötelezettségvállalás teljesítése érdekében, hogy 2015-re elérik az ENSZ millenniumi fejlesztési célkitűzéseit;

27.

kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be egyedi programokat a nők munkaerő-piaci aktív befogadásának és reintegrációjának elmozdítására, valamint az egész életre szóló tanulási lehetőségként egyedi képzéseket, azzal a céllal, hogy biztosítsák az Európa 2020 stratégia fényében szükséges szerepvállalásra buzdító, bizalomépítési képességfejlesztő szakismereteket és képesítéseket, amely stratégia az új fenntartható gazdaság érdekében a gazdaság környezetbarát átalakítására irányuló projektekre és programokra, például a megújulóenergia-ágazatra, illetve a tudományos és technológiaintenzív zöld munkahelyekre helyezi a hangsúlyt; annak érdekében, hogy ne növekedjék a nők munkaerő-piaci helyzetének bizonytalansága, felszólít arra, hogy a családi kötelezettségeket vegyék jobban tekintetbe az elbocsátandó munkavállalók kiválasztásakor, szem előtt tartva, hogy sok esetben a nők rendelkeznek a gyermekek felügyeleti jogával;

28.

rámutat a képzéshez és a munkavállaláshoz való hozzáférést, valamint a munka minőségét illetően a vidéken és a városokban élők között mutatkozó jelentős különbségekre; nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a vidéken élők – különösen a legfiatalabbak és legsérülékenyebbek – szakmai és egyetemi tanulmányok révén megfelelő képzettséghez juthassanak, és ezért felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozott szakpolitikák és a képzésre vonatkozó intézkedések hatékony rendszerén keresztül támogassák e csoportokat annak érdekében, hogy mihamarabb alkalmazkodhassanak a munkaerő-piaci követelményekhez;

29.

rámutat arra, hogy a szociális védelem, a munkaerő-piaci politika és a szociálpolitika jelentősen hozzájárul a recesszió időtartamának és súlyosságának csökkentéséhez azáltal, hogy stabilizálja a munkaerőpiacot és a fogyasztást, és arra, hogy a szociális védelmi rendszer a bevételi és kiadási oldalt egyaránt stabilizálja;

30.

véleménye szerint az aktív foglalkoztatáspolitika (pl. munkahelyi képzés, szakoktatás és -képzés) igen fontos szerepet tölt be a szegénység megelőzésében, és ebben a folyamatban a szociális partnereknek kulcsfontosságú szerep jut; úgy véli ezenkívül, hogy a proaktív foglalkoztatáspolitika (pl. a fiatalok szakmai gyakorlata, a fogyatékossággal élők számára fenntartott műhelyek és munkahelyek) szintén alapvetően fontos a munkaerőpiac egyensúlyának biztosítása, a munkaerő-piaci hozzáférés javítása és a hátrányoktól szenvedő csoportok foglalkoztatásának fenntartása érdekében;

31.

hangsúlyozza, hogy átlátható szabályozási környezetet kell teremteni az atipikus foglalkoztatási formák tekintetében, mert így biztosíthatók a tisztességes munkakörülmények és a méltányos bér, mivel a munkához jutás segít leküzdeni a szegénységet;

32.

úgy véli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben kulcsfontosságú a nők munkaerő-piaci integrációja; hangsúlyozza a munkahelyteremtés támogatásának, a szegénység fenyegetésében élő nők további képzése és oktatása elősegítésének, valamint az elhelyezkedés megerősítésének fontosságát;

33.

elismeri a gazdasági egyenlőtlenség és a nők függősége közötti közvetlen összefüggést, valamint a nők és férfiak között az oktatáshoz való hozzáférésben, a családi kötelezettségekben és az általános családfenntartásban még mindig meglévő egyenlőtlenségeket, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti bérezési egyenlőtlenségek továbbra is jelen vannak és káros hatást fejtenek ki;

34.

hangsúlyozza, hogy munkanélküliség esetén az alkalmazásba történő visszatérés meghiúsulásának kockázata a nők esetében magasabb, és hogy a nők általában a munkába állást követően is hátrányosabb helyzetben vannak, mivel kénytelenek bizonytalan vagy részidős állásokat is elfogadni, vagy mert a nem egyenlő bérezés még mindig sújtja őket;

35.

rámutat, hogy az Eurobarométer „A nemek közötti egyenlőség az EU-ban 2009-ben” című különfelmérése szerint Európában széles körben elismert, hogy a férfiak és nők bérezése közötti különbséget csökkenteni szükséges;

36.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia részeként tegyék meg a foglalkoztatásban a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolása érdekében szükséges intézkedéseket; határozottan bátorítja, hogy célkitűzésként rögzítsék a nemek közötti bérszakadék évi 1 %-os csökkentését, hogy 2020-ra elérjék a 10 %-os csökkentési célt, illetve a Parlament ezzel foglalkozó jelentésében szereplő 2010. október 20-i álláspontjának (15) megfelelően biztosítsák, hogy a törvényben meghatározott szülési szabadság alatt a nők teljes fizetést kapjanak, ami hozzá fog járulni a nemek közötti foglalkoztatási különbségek megszűnéséhez; hangsúlyozza emellett, hogy pozitív fellépésre van szükség a nők politikai, gazdasági és vállalati döntéshozó szervekben való képviseletének növeléséhez;

37.

megjegyzi, hogy a női vállalkozók csak korlátozottan férnek hozzá hitelekhez, ami nagyban akadályozza szakmai fejlődésüket és gazdasági függetlenségüket, valamint ellentétben áll az egyenlő bánásmód elvével;

38.

felszólítja az uniós és nemzeti szintű politikai döntéshozókat, hogy a gazdasági válság negatív következményeinek korlátozását célzó politikai válaszok a nemek egyenlőségét szem előtt tartó munkaerő-piaci elemzéseken, valamint szisztematikus nemek szerinti hatásvizsgálatokon és értékeléseken alapuljanak;

39.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az informális gazdaság elismerését és a nemekre vonatkozó egyedi megközelítések alapján a mindennapok gazdaságának számszerűsítését célzó kezdeményezéseket, a Bizottság által elindított, „A GDP-n túl” elnevezésű projektnek megfelelően; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő szociális ellátást azoknak a nőknek és férfiaknak, akik beteg, idős vagy rokkant családtagokat gondoznak, valamint azoknak az idős nőknek, akik rendkívül szerény nyugdíjat kapnak;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazásával kapcsolatos hatályos jogszabályokat, amint azt a Parlament 2008. november 18-i állásfoglalásában (16) kérte (jogalkotási kezdeményezés, amely arra kéri a Bizottságot, hogy 2009 végéig terjesszen elő megfelelő javaslatot);

41.

hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos a makrogazdasági, szociális és munkaerő-piaci politikák átalakítása a gazdasági és társadalmi igazságosság nők számára való biztosítása, a szegénységi ráta meghatározására használt módszerek felülvizsgálata és a javak tisztességes elosztásának elősegítését szolgáló stratégiák kidolgozása, a minimumjövedelem és tisztességes bérek és nyugdíjak biztosítása, a nők számára több, jogokkal is járó minőségi munkahely létrehozása, a magas színvonalú közszolgáltatások nők és lányok általi igénybevételének lehetővé tétele, valamint a jóléti intézkedések és a lakóhelyhez közeli szolgáltatások javítása, ideértve a bölcsődéket, óvodákat és az iskola előtti nevelés egyéb formáit, a közösségi szabadidő- és családtámogató központokat, amelyeket a nők és férfiak, valamint fiatalok és idősebbek számára egyaránt megfizethetővé és elérhetővé kell tenni, és amelyeknek a teljes munkaidős foglalkoztatással összhangba hozhatóknak kell lenniük;

42.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre tanácsadó központokat annak érdekében, hogy feltárják és leküzdjék a női munkavállalók kizsákmányolását, amely a szegénység és a társadalmi kirekesztés egyik fő oka;

43.

felszólítja a tagállamokat, hogy mérlegeljék a szociális védelmi rendszerek felülvizsgálatát a „családfenntartónak járó előny” megszüntetése, a nyugdíj- és társadalombiztosítási jogosultságok személyre szabása és a nyugdíjjogosultságok egyenlőségének biztosítása érdekében;

44.

kiemeli a férfiak és nők közötti egyenlőségnek a gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatását; rámutat, hogy egyes tanulmányok szerint a GDP 30 %-kal növekedne, ha a nők teljes és részmunkaidős foglalkoztatottsági és termelékenységi aránya elérné a férfiakét, ami nemcsak a gazdaság egészének javára válna, hanem csökkentené a sok nőt fenyegető elszegényedés kockázatát is;

45.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy késlekedés nélkül dolgozza ki és hajtsa végre a gyermekszegénység arányának 50 %-kal való csökkentésére és a szegénység továbbgyűrűzésének megállítására irányuló stratégiát, mivel magas a kockázata annak, hogy a tartós szegénységet a szülők átörökítik gyermekeikre, ami a gyermekek jobb életre való esélyének jelentős csorbulását eredményezheti, ezért hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogait valamennyi uniós szakpolitikában és intézkedésben érvényesíteni kell, nyomon kell követni és értékelni kell a gyermekszegénység felszámolása érdekében tett lépéseket, kiemelt fellépéseket kell megállapítani és kidolgozni, javítani kell az adatgyűjtést, és uniós szinten tovább kell fejleszteni a közös mutatókat; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben alapvető fontosságú elősegíteni a gyermeküket egyedül nevelő szülők belépését és visszatérését a munkaerőpiacra, valamint hogy az egyszülős családok részére az általuk megélt problémákat alapul véve jóléti ellátást kell biztosítani, ugyanakkor a nagycsaládoknak is kézzelfogható támogatást kell nyújtani; úgy véli, hogy a szegénység jövőben való megelőzése érdekében az olyan szegény családokból származó gyermekekre, ahol senki sem dolgozik, külön figyelmet kell fordítani, és segíteni kell őket;

46.

kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy a migránsok teljes munkaerő-piaci részvétele előtt álló strukturális akadályok felszámolása érdekében vizsgálják felül bevándorlási politikáikat, továbbá gyűjtsenek adatokat a kiszolgáltatott csoportokkal szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés terén elért eredményekről, és értékeljék az egészségügyi ellátásokhoz, az oktatáshoz és a szociális védelemhez való hozzáférésben eszközölt költségmegszorítások hatását;

47.

tudomásul veszi a Tanács 2010. június 17-i határozatát, amelynek megfelelően a régiókkal együttműködésben a tagállamok feladata az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett lakosok számának csökkentésére irányuló nemzeti célkitűzések megállapítása, a Tanáccsal közösen meghatározott három mutató közül egy vagy több alapján; úgy véli, hogy a csupán az „aktív kereső nélküli háztartás” mutatót alkalmazó tagállamok módszeresen félretolhatják az olyan problémákat, mint az aktív keresők szegénysége, az energiaszegénység, a gyermeküket egyedül nevelő szülők szegénysége, a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés; sürgeti a tagállamokat, hogy ne éljenek vissza a helyzettel, és a mutatót ne azzal a céllal válasszák meg, hogy az a kevésbé ambiciózus eredményeket is jónak tüntesse fel; felhívja a figyelmet a több millió európai nyugdíjas által amiatt tapasztalt nehézségre, hogy elsősorban az orvosságok és az orvosi ellátás drágasága miatt nyugdíjuk nem elegendő szükségleteik és a korral jelentkező igényeik fedezésére; hangsúlyozza, hogy azt, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportokhoz tartozók középiskolai és egyetemi tanulmányokat folytathassanak, olyan kiemelt célkitűzéssé kell tenni, amelynek kapcsán minden tagállamnak konkrét célokat kellene meghatároznia;

48.

rámutat, hogy – mivel a gazdasági, politikai és társadalmi életben való egyenlő és teljes körű részvételt egyéni jogként kell tekinteni – a társadalmi beilleszkedést célzó hathatós stratégiáknak holisztikus megközelítést kell alkalmazniuk a szegénység és a társadalmi kirekesztés kiküszöbölése érdekében, elsősorban minőségi szociális szolgáltatások, valamint az általános (gazdasági) érdekű szolgáltatások teljes körű elérhetőségének biztosítása révén mindenki számára;

49.

hangsúlyozza, hogy – a szegénység, a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem részeként – nemzeti szinten megfelelő foglalkoztatási, integrációs és képzési stratégiákra van szükség, az egyszülős családok esetében pedig különleges adószabályokat kell alkotni;

50.

hangsúlyozza, hogy nemzeti és európai szinten intézkedéseket kell hozni a munkaerő-piaci lehetőségek tekintetében és a bérpolitikában megnyilvánuló megkülönböztetések kiküszöbölése érdekében;

51.

felszólítja a Bizottságot, hogy nagy figyelemmel vizsgálja meg a társadalmi részvétel előtt álló olyan akadályokat, mint az energiaszegénység, a pénzügyi kirekesztettség és az informatikai és kommunikációs technológiához (IKT) való hozzáférés nehézségei;

52.

hangsúlyozza a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés kiküszöbölését célzó szakpolitikák – a kormányzat valamennyi szintjét érintő – összehangolásának fontosságát a szegénység tényleges leküzdése érdekében;

53.

felhívja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg az oktatási és képzési programokhoz való hozzáférést a bevándorló és az etnikai kisebbségekhez tartozók számára, ami elő fogja segíteni munkaerő-piaci részvételüket;

54.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének elősegítése érdekében, hogy a szegénység veszélyének kitett nők teljes munkaidőben folytatni tudják szakmai pályájukat, vagy hozzáférjenek részmunkaidős és más rugalmas időbeosztású foglalkoztatáshoz többek között azáltal, hogy a gondozóként töltött időszakokban visszavonható részmunkaidős munkavégzési formákat alkalmaznak;

55.

hangsúlyozza, hogy Európában az egyszülős családok egyharmada szegénységben él;

56.

felszólítja a tagállamokat, hogy a 92/85/EGK tanácsi irányelvet módosító, fent említett eljárás keretében tegye meg a szükséges lépéseket annak megakadályozása érdekében, hogy a munkavállalókat a várandósság és az anyaság idején elbocsássák munkahelyükről; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak határozott intézkedéseket a várandós nők munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetésének megakadályozása céljából, valamint intézkedéseket annak biztosítására, hogy a gyermekvállalás miatt ne sérüljön a női munkavállalók nyugdíjra való jogosultsága, illetve nyugdíjuk összegét ne érintse hátrányosan a szülési szabadság igénybevétele;

57.

emlékezteti rá a tagállamokat, hogy a megfelelő gyermekgondozási rendszer biztosítása alapvető feltétele a nemek közötti egyenlőség munkaerő-piaci meglétének; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2002. évi barcelonai Európai Tanács 2010-re kitűzött céljai – amelyek szerint a 3 évesnél idősebb, de még nem tanköteles korú gyermekek legalább 90 %-a számára és a 3 év alatti gyermekek legalább 33 %-a számára nappali elhelyezést kell biztosítani – még távolról sem teljesültek; felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy újítsák meg és teljesítsék az általuk vállalt kötelezettségeket a hozzáférhető, megfizethető és minőségi gyermekgondozás biztosítására irányuló barcelonai célkitűzésekkel kapcsolatban, és dolgozzanak ki új célokat az eltartott személyek gondozására vonatkozóan; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a hozzáférhetőséget különösen a gyermekgondozás pénzügyi támogatása révén, és fejleszzék a gyermekgondozási közintézmények hálózatát, továbbá a vállalatokat ösztönözzék arra, hogy találjanak „házon belüli” megoldásokat;

58.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek célzott lépéseket annak biztosítására, hogy a kedvezőtlen környezetben élő nők megfelelő hozzáféréssel rendelkezzenek a közegészségügyi rendszerekhez, különösen az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerinti egészségügyi alapellátáshoz (ideértve az anyák és gyermekek védelmét is), továbbá a nőgyógyászati és szülészeti ellátáshoz, a tisztességes lakhatáshoz, az igazságszolgáltatáshoz, az oktatáshoz, a képzéshez, az élethosszig tartó tanuláshoz, a sporthoz és a kultúrához a korai iskolaelhagyás megelőzése, valamint az iskolából a munkaerőpiacra való zökkenőmentes átmenet megkönnyítése érdekében;

59.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket a tizenéves anyák támogatására, akik gyakran nehezen találnak munkát, és akik gyakorta alacsony iskolázottságuk és a társadalmi előítéletek miatt szegénységben élnek;

60.

hangsúlyozza, hogy az elszegényedés veszélye a nők esetében nagyobb, mint a férfiaknál, különösen időskorban, amikor a szociális biztonsági rendszerek a folyamatos, jövedelemszerző foglalkoztatás elvén alapulnak; rámutat arra, hogy néhány esetben a nők nem teljesítik ezt a követelményt, mivel többször megszakad a munkaviszonyuk, és a munkaerő-piaci megkülönböztetés is sújtja őket, különösen a bérszakadék, a szülési szabadság és a részidős munka miatt, valamint annak következtében, hogy családi kötelezettségeik miatt megszakítják vagy abbahagyják a munkát, illetve férjük vállalkozásában különösen a kereskedelmi és a mezőgazdasági ágazatban fizetés és társadalombiztosítási jogviszony nélkül dolgoznak; felhívja a tagállamok kormányait, hogy ismerjék el a gyermeknevelést és gondoskodjanak róla, hogy ezt az időszakot számítsák be a nyugdíjjogosultság megállapításakor, vagyis a nők teljes nyugdíjat kaphassanak; ajánlja, hogy a tagállamok biztosítsanak a nők számára megfelelő nyugdíjellátást;

61.

felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel annak biztosítása érdekében, hogy a nők igazságosan hozzáférjenek a szociális biztonsági és nyugdíjrendszerekhez, figyelemmel a nők várható élettartamának hosszabb voltára, továbbá hogy a nők és férfiak közötti egyenlő elbánás elvét következetesen alkalmazzák a nyugdíjbiztosítási rendszerekben a nemek közötti nyugdíjszakadék csökkentése érdekében;

62.

felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő szintű szociális biztonságot a beteg, idős vagy fogyatékkal élő családtagok gondozását végző nőknek, valamint azoknak az idős nőknek, akik különösen alacsony nyugdíjat kapnak;

63.

rámutat arra, hogy a nők elleni erőszak, amely az áldozatokat koruktól, képzettségüktől, jövedelmüktől és társadalmi státuszuktól függetlenül éri, továbbra is súlyos problémát jelent uniós szinten, és egyre inkább súlyosbítja a marginalizálódás, az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés veszélyét, és akadályt jelenthet a nők pénzügyi önállósága, egészsége, valamint a munkaerőpiachoz és az oktatáshoz való hozzáférése számára; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre a nők elleni erőszak elleni küzdelem európai évét;

64.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a családon belüli erőszakhoz vezető tényezőket megfelelően rögzítsék, elemezzék és tanulmányozzák azzal a céllal, hogy azonnal megfelelő politikákat lehessen kidolgozni az erőszak megelőzése, illetve következményeinek kezelése érdekében, például menhelyek biztosításával a családon belüli erőszak áldozatául esett hajléktalan nők számára;

65.

hangsúlyozza, hogy szorosabb igazságügyi és rendőrségi együttműködés révén fokozni kell az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás felszámolását célzó európai erőfeszítéseket; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a szokásjogból vagy hagyományból eredő, ártó szándékú magatartások és gyakorlatok felszámolása érdekében, ideértve a női nemi szerv megcsonkítását, a korai és kikényszerített házasságot és a becsület védelmében elkövetett bűncselekményeket;

66.

felhívja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem rendelkeznek ilyennel, dolgozzanak ki nemzeti tervet a nők elleni erőszak minden formájának leküzdése ellen, biztosítsák az intézkedések előrehaladásának folyamatos és rendszeres nyomon követését, szavatolják a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszak leküzdését célzó jogszabályok lehető legmagasabb színvonalát, valamint a szegénység megelőzésének és csökkentésének egyik módjaként biztosítsanak megfelelő finanszírozást az erőszak áldozatainak támogatásához és védelméhez;

67.

ezenfelül elismeri, hogy a női szegénység kezelését célzó ésszerű megoldások a nemi alapú erőszak megfékezésének egyik módját jelenthetik, mivel a szegénységben élő nők a visszaélések nagyobb kockázatának vannak kitéve;

68.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) és a PROGRESS programhoz hasonló eszközök alkalmazása révén lépéseket tegyenek azon nők munkaerőpiacra való visszailleszkedésének elősegítésére, akik nemi alapú erőszakot szenvedtek el;

69.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak nemi szempontokat szem előtt tartó intézkedéseket az olyan kérdések kezelése érdekében, amelyek nem csupán a jövedelemszegénységgel, hanem a kultúrával, a társadalmi és a politikai részvétellel és a szociális hálózatokkal is összefüggenek;

70.

hangsúlyozza a strukturált szociális párbeszéd fontosságát a nőket sújtó szegénység elleni küzdelemben; e tekintetben rámutat arra, hogy javítani kell azokat a rendszereket, amelyek a nőszervezetekben, más nem kormányzati szervezetekben és általánosságban a civil társadalomban való részvételt, illetve a velük, valamint az illetékes érintettekkel való együttműködést szolgálják;

71.

úgy véli, hogy a valódi párbeszédnek lehetővé kell tennie a leghátrányosabb helyzetű csoportok tagjai számára, hogy a nemzeti és európai uniós közigazgatással együtt megosszák egymással véleményüket, és hozzájáruljanak a rendkívüli szegénység felszámolásához, konkrét példákat bemutatva e téren az európai szinten leginkább bevált gyakorlatokról;

72.

felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a civil társadalmi szervezetek által a nőket sújtó szegénység elleni küzdelemben és a szegénység hatásainak megfékezésében felhasználható pénzügyi támogatást;

73.

hangsúlyozza a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap fontosságát, amely kulcsfontosságú eszköz a tagállamok által a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen folytatott küzdelem támogatásában; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak több társfinanszírozást az olyan szolgáltatások jobb támogatására, mint a gyermekek, idősek és eltartottak gondozási létesítményei, többek között az állami és a magánszektor szervezeti és pénzügyi együttműködése új formáinak és ezen együttműködés új rendszereinek tesztelése révén; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a forrásokat tisztességes és jogszerű módon osszák el;

74.

hangsúlyozza a közös tulajdon mint jogintézmény kialakításának fontosságát, amely biztosítja a nők jogainak maradéktalan elismerését a mezőgazdasági ágazatban, megfelelő védelmet nyújt nekik a társadalombiztosítás terén, valamint szavatolja munkájuk elismerését; ezenfelül hangsúlyozza, hogy módosítani kell az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról (EMVA) szóló rendeletet (17), hogy az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) hasonlóan a 2014–2020 közötti tervezési időszakban lehetőség nyíljon pozitív intézkedések bevezetésére a nők érdekében, ami az előző időszakokban lehetséges volt, a jelenlegi azonban nem teszi lehetővé, és aminek rendkívül kedvező hatása lenne a vidéken élő nők foglalkoztatására;

75.

üdvözli a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai mikrofinanszírozási eszköz létrehozását; ebben a keretrendszerben egyedi célzott intézkedések – különösen technikai segítségnyújtási és támogató intézkedések – bevezetésére szólít fel, amelyek arra irányulnak, hogy jobb hozzáférést és elérhetőséget biztosítsanak a mikrofinanszírozáshoz azon nők számára, akik nehézségekkel szembesülnek a munkaerőpiacra való belépés során, illetve önfoglalkoztatóként kívánnak dolgozni, vagy saját mikrovállalkozást kívánnak indítani;

76.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.