29.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/40

2.1.1

A kozmetikai termékekre vonatkozó állítások olyan, általában a reklámokban szereplő állítások, amelyek a termék funkcióira vonatkoznak (R. Schueller és P. Romanowski, C&T, 1998. január). Az állítás lehet egy szó, egy mondat, egy bekezdés vagy egyszerűen egy utalás. Például: „10 nap alatt csökkenti a finom barázdák és a ráncok megjelenését” vagy egyszerűen „öregedésgátló”. További állítások például: „100 %-osan fedi az ősz hajszálakat” egy hajfesték esetében, vagy „a nők 70 %-ának állítása szerint egyszeri használat után hajuk nem korpásodott”, ami egy „korpa elleni” sampon tesztelésével összefüggő fogyasztói megítélési tanulmányból származik.

2.1.2

A termékekre vonatkozó állítások és reklámok, köztük a marketingkommunikáció más formái is (ezek összefoglaló elnevezése „termékekre vonatkozó állítások”), alapvető eszközei a termékek jellemzőire és tulajdonságaira vonatkozó fogyasztói tájékoztatásnak, és segítik a fogyasztókat a szükségleteiknek és elvárásaiknak leginkább megfelelő termékek kiválasztásában. Tekintettel arra, hogy a kozmetikai termékek nagy jelentőséggel bírnak a fogyasztók számára, nagyon fontos utóbbiak világos, hasznos, érthető, összehasonlítható és megbízható információkkal való ellátása, ami lehetővé teszi számukra az információk alapján történő megalapozott választást.

2.1.3

A termékekre vonatkozó állítások a kozmetikai vállalatok számára is alapvető eszközök termékeiknek a versenytársakéitól való megkülönböztetésére. Az innováció ösztönzésével és a vállalatok közötti verseny erősítésével ezek az állítások hozzájárulhatnak a belső piac működéséhez is.

2.1.4

A termékekre vonatkozó állítások csak akkor tudják megfelelően teljesíteni feladatukat, vagyis a fogyasztók és a kozmetikai vállalatok fent ismertetett érdekeit szolgálni, ha egy hatékony keret révén biztosított az, hogy a termékekre vonatkozó állítások korrektek, és nem vezetik félre a fogyasztókat. Ennek során figyelembe kell venni megjelenítésük kontextusát és marketingeszközeit (függetlenül attól, hogy nyomtatott anyagról, tévéreklámról vagy egy új médiaalkalmazásról, például az internetről vagy multifunkciós telefonról van-e szó).

2.2.1

A kozmetikai termékekről szóló rendelet (1223/2009/EK rendelet, rövidítve CPR) 2013. júliusi határidővel teljes mértékben felváltja majd a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768/EGK irányelvet. Az új rendelet fő célkitűzése a magas szintű fogyasztóvédelemnek és a belső piac jó működésének a biztosítása. A CPR megállapítja, hogy „a fogyasztót védeni kell a kozmetikai termékek hatékonyságával és egyéb jellemzőivel kapcsolatos megtévesztő állításokkal szemben”.

2.2.2

E rendelet kizárólag a kozmetikai termékekre vonatkozik, a gyógyszeripari termékek, az orvostechnikai eszközök és a biocid termékek nem képezik tárgyát. E rendelet szempontjából „kozmetikai termék” minden olyan anyag vagy keverék, amely azt a célt szolgálja, hogy az emberi test külső részeivel vagy a fogakkal és a szájüreg nyálkahártyájával érintkezésbe kerüljön, kizárólag vagy elsősorban azok tisztítása, illatosítása, kinézetük megváltoztatása, védelme, megfelelő állapotban tartása céljából, vagy a testszag megszüntetése érdekében. A lenyelés, belégzés, befecskendezés vagy beültetés útján az emberi testbe kerülő anyagok vagy keverékek nem tartoznak a kozmetikai termékek körébe.

Ide tartoznak például a hajápoló termékek (samponok, hajkondicionálók stb.), a bőrápoló termékek (lotionok, arckrémek, körömápoló termékek stb.), a higiéniai termékek (fürdéshez és tusoláshoz használt készítmények, fogkrám, dezodorok és izzadásgátlók stb.), a színező termékek (hajszínezők, sminktermékek stb.), az illatosító termékek (parfümök, kölnivizek stb.).

2.2.3

A CPR 20. cikkének megfelelően „a kozmetikai termékek […] reklámozásakor tilos az olyan megszövegezés, valamint az olyan elnevezések, védjegyek, képek és egyéb képi vagy más megjelölések használata, amelyek olyan tulajdonságok vagy funkciók meglétére utalnak, amelyekkel az adott termék nem rendelkezik”.

2.2.4

A termékekre vonatkozó megtévesztő állítások esetében figyelembe kell venni az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni, a belső piacon folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (rövidítve: UCP) vonatkozó cikkeit is.

2.2.5

Az UCP irányelv 6. cikkének (megtévesztő tevékenységek) megfelelően megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló: a termék lényeges tulajdonságai, úgymint az adott célra való alkalmasság, a használat vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői.

2.2.6

Az UCP irányelv 7. cikke (megtévesztő mulasztások) megerősíti, hogy „megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki”. A terméknek a rá vonatkozó állításokban szereplő fő tulajdonságait kell jelentős információnak tekinteni (a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben).

2.2.7

A reklámtevékenységet folytatóknak emellett a 2006/114/EK irányelvben lefektetett, a megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó szabályokat is követniük kell.

2.3.1

A jelenlegi európai jogi és szabályozási esetek alapján megállapítható, hogy a tagállamokbeli különböző hatóságok eltérő módon értelmezik a fentiekben említett joganyagot, mivel nem alakult még ki a kozmetikai termékekre vonatkozó állítások szabályozásának egységes értelmezése. Ez jelentős terhet ró a közös piacon működő kozmetikai vállalatokra, mivel nem lehetnek biztosak abban, hogy a magyarországi vagy az egyesült királyságbeli illetékes nemzeti hatóság nem kérdőjelezi-e meg azt az adott reklámjukat, amely például Franciaországban jogszerűnek bizonyult. Az esetek többségében komoly büntetéseket szabtak ki a kozmetikai vállalatokra. 2007-ben a magyar Gazdasági Versenyhivatal például megállapította, hogy mivel a klinikai teszteket az Amerikai Egyesült Államokban és Franciaországban végezték el, Magyarországon nem lehet azokat az állításokat közzétenni, amelyek a kozmetikai termékeknek e klinikai teszteken alapuló, százalékokban kifejezett hatékonyságára vonatkoznak. A hatóság úgy véli, hogy a különböző országokban és földrajzi területeken élők bőrtípusai eltérőek. Ebből kifolyólag e tesztek eredményei – amely teszteket eltérő éghajlati körülmények és páratartalom között, valamint olyan nők részvételével hajtották végre, akiknek különbözőek az étkezési szokásai – nem tájékoztatják megfelelően a magyar fogyasztókat e kozmetikai termékek hatékonyságáról. Más tagállamban mindeddig nem jutottak hasonló következtetésre. Ezen túlmenően a „természetes”, a „bio-” és az „organikus” termékekre vonatkozó helyi követelmények is eltérőek. A joganyag eltérő értelmezése miatt a fogyasztók is hátrányba kerülnek, mivel nagyobb védettséget élveznek az egyik, mint a másik tagállamban.

2.3.2

A termékekre vonatkozó állítások közös kritériumainak és a gyakorlati útmutatásoknak a hiányára visszavezethető értelmezésbeli eltérések szükségessé teszik a belső piacon működő kozmetikai vállalatok számára, hogy minden tagállamban minden egyes állítást és reklámot saját maguk vizsgáljanak felül és ellenőrizzenek, mivel csak így lehetnek biztosak abban, hogy megfelelnek az adott ország jogszabályainak. Ezáltal e vállalatoknak jelentős többletköltségekkel kell számolniuk. E költségeket a kozmetikai termékekre vonatkozó állítások EU-n belüli közös iránymutatásaival csökkenteni lehetne, a megtakarításokat pedig az innovációra, a kutatásra és a termékek árainak a mérséklésére lehetne fordítani. Érdemes megjegyezni, hogy az európai kozmetikai piac a globális piacnak csaknem egyharmadát jelenti, több mint 4 000 olyan vállalattal, amelyek az Európai Unióban gyártják termékeiket, és amelyek közvetve vagy közvetlenül 1,7 millió főt foglalkoztatnak.

A tény, hogy a belső piacon működő kozmetikai vállalatoknak valamennyi tagállamban valamennyi állítást és reklámot felül kell vizsgálniuk és ellenőrizniük kell, azt is jelzi, hogy a piacnak ebben a szegmensében nem valósult meg a belső piac.

2.3.3

A fogyasztóknak sem előnyös, hogy a kozmetikai termékekre vonatkozó állításokkal kapcsolatos, EU-n belüli közös iránymutatások hiánya miatt értelmezésbeli eltérések léteznek. Így amikor ugyanazt a terméket egy másik tagállamban vásárolják meg, nem lehetnek biztosak abban, hogy egy adott állításnak mi a pontos jelentése, ez pedig elbizonytalaníthatja őket. Ha nem dolgozzák ki például a „természetes”, a „bio-” vagy az „organikus” termékek közös kritériumait, a fogyasztók bizonytalanok lesznek e termékek valódi minőségét illetően. A jelenlegi online környezetben a fogyasztók könnyen vásárolhatnak a határokon túl is, és „klikkelési távolságon belül” hozzáférhetőek számukra a különböző országok különböző termékei. Amennyiben azt látják, hogy egy cellulitiszt gátló termék használatával „a cellulitisz megjelenése 10 nap alatt csökkenthető”, és ehhez az egyik országban nem fűznek további magyarázatot, míg más országban a magyarázat hozzáteszi, hogy „rendszeres testmozgással és diétával”, elbizonytalanodhatnak az adott termék valós hatékonyságát illetően. Ezen túlmenően azért is szükségesek az állításokra vonatkozó közös kritériumok, mivel biztosítani kell a fogyasztóknak a lehetőséget az azonos kategóriájú különböző termékek összehasonlítására (pl. két fajta arckrém). Ehhez lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztók a közös kritériumok alapján valamennyi állítást könnyen ellenőrizni tudják. Csak a világos és konkrét, általánosan elfogadott módszereken alapuló állítások segíthetik a fogyasztókat a termékek összehasonlításában és a szükségleteiknek leginkább megfelelő, tájékozott döntések meghozatalában.

2.4.1

A CPR 20. cikkének megfelelően az Európai Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve, valamint a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottsággal (SCCS) és más illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően cselekvési tervet kell készítenie, és el kell fogadnia az állításokra vonatkozó közös kritériumok listáját, amelyeket az UCP irányelv rendelkezéseit is figyelembe véve a kozmetikai termékekkel kapcsolatosan használni lehet.

2.4.2

A múlt évben az Európai Bizottság megkezdte a kozmetikai termékekre vonatkozó állítások közös kritériumainak kidolgozását, és együttműködik az érintett felekkel (nemzeti hatóságokkal, fogyasztói szervezetekkel, a kozmetikai iparral, a beszállítói iparral, kkv-kkal stb.). Az EGSZB üdvözli e munka eredményét, mivel az iránymutatások kidolgozása előrehaladott szakaszba jutott.

2.4.3

2016. július 11-ig az Európai Bizottságnak az elfogadott közös kritériumok alapján jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a termékekre vonatkozó állítások használatáról. Amennyiben a jelentés azt állapítja meg, hogy a kozmetikai termékekre vonatkozó állítások nem felelnek meg a közös kritériumoknak, az Európai Bizottság a tagállamokkal együttműködve megfelelő, szigorúbb intézkedéseket hoz a megfelelés biztosítása érdekében. Ilyen esetben szükségessé válhat, hogy az Európai Bizottság felülvizsgálja az iránymutatások hatályát, és az általános iránymutatások helyett részletesebb megközelítést alkalmazzon (például – az élelmiszertermékekre vonatkozó állítások ügyéhez hasonlóan – jogalkotási eljárást).

2.4.4

Az EGSZB határozottan támogatja a közös kritériumok bevezetését, amelyek valamennyi kozmetikai termék esetében biztosítanák az állítások használatának közösségi szinten harmonizált keretét. A kritériumoknak a valamennyi médiumban megjelenő valamennyi kozmetikai terméktájékoztatóra vonatkozniuk kell, akár elsődleges, akár másodlagos termékről legyen szó, és lehetővé kell tenniük, hogy a sajátosságokat a termékhez, a csomagoláshoz, az állításokhoz és összefüggéseikhez igazítsák, az innováció csökkenése nélkül, és biztosítva a mindenki számára azonos szabályok tiszteletben tartását.

2.4.5

Az EGSZB szerint azonban az Európai Bizottságnak fel kell gyorsítania ezt a folyamatot. Amennyiben a közös kritériumokra vonatkozó iránymutatások kidolgozása valóban előrehaladott szakaszba jutott, az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak lehetőleg 2012 elején működőképessé kell tennie ezeket, lehetővé téve így, hogy a jelentést a kitűzött 2016. évhez képest jóval korábban megküldjék az Európai Parlamentnek.

2.4.6

Az Európai Bizottságnak a közös kritériumokra vonatkozó iránymutatás-tervezetei jelenleg nem hivatkoznak kifejezetten a „környezetbarát állításokra”. E kérdésről a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) keretén belül folynak tárgyalások. Nehéz azonban jelenleg eldönteni, hogy az elfogadott szabványok alkalmazhatók lesznek-e az Európai Unión belül, és mikor lesznek hozzáférhetőek. Az EGSZB arra kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy az etikai és környezetvédelmi vonatkozású állításokkal történő forgalmazás területén fontolja meg új iránymutatások alkalmazását (például a dán fogyasztóvédelmi ombudsman által kidolgozott új iránymutatások alapján).

2.4.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az állításokat vagy objektív tudományos tanulmányokra (például klinikai vizsgálatokra) vagy szubjektív fogyasztói megítélési tanulmányokra kell alapozni. Mindkét típusú tanulmánynak meg kell felelnie azonban néhány általánosan elfogadott kritériumnak (a figyelemmel kísért fogyasztók száma, megfelelő képviselet stb.), hogy ne tévesszék meg a fogyasztókat.