Ez a közlemény és a hozzá tartozó melléklet a 2014 és 2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi kerettel összefüggésben végrehajtandó uniós külső tevékenységre vonatkozó bizottsági javaslatcsomag része.

Várható, hogy Horvátország 2014. január 1-ére az EU tagja lesz, és hozzá fog járulni a 11. EFA-hoz. Szükség esetén módosítani fogják a javasolt belső megállapodás szövegét az 1.7. és a 8.4. cikkével összhangban.

Az Európai Unió privilegizált kapcsolatot tart fenn az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) fejlődő országok csoportjával az AKCS–EU partnerségi megállapodás alapján[1]. Az EU tagállamaihoz alkotmányos szálakkal kapcsolódó 25 tengerentúli ország és terület (TOT-ok) olyan rendszer keretében társult az EU-hoz, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) IV. részének rendelkezésein, valamint a 2001. november 27-i tengerentúli társulási határozatban [2] rögzített részletes szabályokon és eljárásokon alapul.

Az Európai Fejlesztési Alap (EFA) a fő eszköze a Cotonoui Megállapodás keretében az AKCS-országokkal folytatott fejlesztési együttműködésre irányuló uniós segítségnyújtás megvalósításának, valamint a tengerentúli társulási határozat keretében a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott uniós együttműködés finanszírozásának. Az EFA az uniós költségvetés keretein kívülről kapja forrásait az EU tagállamaitól egyedi hozzájárulási kulcsok alapján. Mindegyik EFA többéves időszakot ölel fel. A 10. EFA belső megállapodása[3], amely meghatározza a 10. EFA erőforrásait és azok széles alkategóriák szerinti megoszlását, a 2008–2013 közötti időszakot öleli fel, és a végrehajtásra és pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

Az „Európa 2020 stratégia költségvetése” című közleményében[4] a Bizottság hangsúlyozta, hogy pillanatnyilag nem helyénvaló az EFA-nak az uniós költségvetésbe való integrálását javasolni (az EFA költségvetésbe való bevonása). Az AKCS-országokkal folytatott uniós fejlesztési együttműködésnek az uniós költségvetésbe való integrációjára várhatóan 2020-ban, a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret végén kerül sor, ami egybeesik a Cotonoui Megállapodás lejártával.

Ez a közlemény ismerteti a főbb elemeket, amelyek szerepelhetnek a 2014–2020 közötti időtartamra szóló 11. Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó belső megállapodásban. A belső megállapodás tartalmáról és megfogalmazásáról az uniós tagállamok kormányainak képviselői döntenek.

A belső megállapodás elfogadását követően a Tanács elfogadja a 11. EFA-ra vonatkozó végrehajtási rendeletet és pénzügyi szabályzatot.

1.           jogi és szakpolitikai keret

Uniós fejlesztési együttműködés

Az EU külső tevékenységének fő szakpolitikai célkitűzéseit a Lisszaboni Szerződés tartalmazza (az EUSZ 21. cikke). Az uniós fejlesztési együttműködés (az EUMSZ 208. cikke) fő célkitűzése továbbá a szegénység visszaszorítása, hosszú távon pedig annak teljes felszámolása. Ebben az összefüggésben az EU-nak teljesítenie kell kötelezettségvállalásait, valamint figyelembe kell vennie az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervezetek által jóváhagyott célkitűzéseket.

A szakpolitikai keret magába foglalja a Tanács és a Tanács keretén belül ülésező tagállamok kormányainak képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 22-én elfogadott „európai konszenzust”, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló együttes nyilatkozatot[5], valamint a Bizottság által 2011. október 13-án elfogadott „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleményt[6], amely általában véve az uniós fejlesztési együttműködésre, valamint az Unió fejlesztéspolitikájára irányuló alapvető irányvonalakat és elveket meghatározó minden jövőbeli közleményre vonatkozó aktualizált szakpolitikai keretet ad. A szakpolitikai háttér kitér továbbá az Unió külső dimenzióval is rendelkező ágazatpolitikai prioritásaira és stratégiáira, valamint az olyan ágazatközi politikák integrációjára, mint a éghajlat-politika.

Az AKCS-államokkal való együttműködést illetően ezt az uniós jogi és szakpolitikai keretet az egyrészről az AKCS-államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti Cotonoui Megállapodás egészíti ki. A megállapodás a 2000 márciusa és 2020 februárja közötti húszéves időtartamra szól, és 2003 áprilisában lépett hatályba. Olyan átfogó partnerség kialakítására tervezték, amely három egymást kiegészítő pillérre épül: fejlesztési együttműködés, gazdasági és kereskedelmi együttműködés és politikai dimenzió. Az AKCS–EU partnerség központi eleme a szegénység csökkentésére és végül felszámolására irányuló célkitűzés, és összhangban áll az AKCS–országok fenntartható fejlődésére és a világgazdaságba történő fokozatos integrációjukra irányuló célkitűzésekkel (a Cotonoui Megállapodás 1. cikke).

A Cotonoui Megállapodás felülvizsgálati záradékot tartalmaz, amely a megállapodás ötévenkénti kiigazításáról rendelkezik. A második ilyen felülvizsgálatot 2010 júniusában hagyta jóvá az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa, és azt 2010 novembere óta ideiglenesen alkalmazzák; a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően határoz a felülvizsgált megállapodás megkötéséről.

TOT/EU társulás

A TOT/EU társulás számos jogi alapra épül. Az elsődleges uniós jogban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) IV. részén alapszik. A társulás célja a TOT-ok (tengerentúli országok és területek) társadalmi és gazdasági fejlődésének elősegítése, valamint a TOT-ok és az EU egésze közötti szoros gazdasági kapcsolatok kialakítása (EUMSZ 198. cikke). A részletes szabályokat és eljárásokat az egymást követő tanácsi határozatok tartalmazzák, ezek közül az utolsó a 2001/822/EK tanácsi határozat. Ez Bermuda kivételével a Szerződés II. mellékletében felsorolt valamennyi TOT-ra vonatkozik, és az EFA-ból finanszírozzák. Ez a határozat 2013. december 31-én veszti hatályát, és a Bizottság új tanácsi határozatra vonatkozó javaslatot készít elő, amelynek 2014. január 1-jén kell hatályba lépnie, és amely a 11. EFA tengerentúli országokra és területekre tekintettel való végrehajtására vonatkozó szakpolitikai és jogi keretet tartalmazza.

2            Fő változások a 10. EFA-ra vonatkozó belső megállapodáshoz képest

Nem javasolnak jelentősebb változtatásokat a 10. EFA szerkezetéhez képest. A főbb területek, ahol változtatás javasolt:

2.1. A tagállamok hozzájárulásai

Amint az „Európa 2020 stratégia költségvetése” című közleményben is szerepelt, javasolt a tagállamok EFA-hoz való hozzájárulási kulcsainak további összehangolása az uniós költségvetéshez való hozzájárulásra alkalmazott kulcsokkal. Az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontjában javasolt kulcsok ezért közelebb állnak a költségvetési hozzájárulási kulcsokhoz, mint a 10. EFA elkészítésekor.

2.2. Pénzügyi keretösszegek

Az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontjában javasolt teljes összegeket a 11. EFA keretében az AKCS-országokkal és TOT-okkal való együttműködésre az „Európa 2020 stratégia költségvetése” című közleményben jelentették be, 2011-es árakon. Az e közleményhez csatolt belső megállapodás tervezetére vonatkozó javaslatban az EFA pénzügyi keretösszegeket folyó áron adják meg, hogy pontosabban tükrözzék az inflációt a többéves pénzügyi keret által lefedett időszak alatt.

A támogatási kiadásokat illetően az igényelt finanszírozás az EFA-alapok 5 %-át teszi ki, amelyeket a Bizottság fog kezelni. Ez tükrözi a Bizottság azon szándékát, hogy a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegye az EFA programozására és végrehajtására szánt valódi támogatási kiadásokat, beleértve a támogatás végrehajtásának átruházásával és a fokozott ellenőrzéssel kapcsolatos összegeket.

Az AKCS-n belüli és a régiók közötti együttműködést illetően a 2. cikk b) pontja a 10. EFA-ban lévő AKCS-forrásokkal megegyező részesedés megtartását javasolja. Ezt a keretet részben a Cotonoui Megállapodás második felülvizsgálata által előirányzott új Sokkenyhítő Eszköz finanszírozására fogják felhasználni (lásd az alábbiakban).

Az Európai Beruházási Bankkal folytatott konzultációt követően úgy tűnik, hogy nem szükséges a beruházási keret újrafeltöltése, mivel elegendő finanszírozás áll rendelkezésre a 9. és 10. EFA forrásaiból visszaáramló összegekből, a keret „megújuló” jellegéből adódóan. Ez azonban nem érinti a kamattámogatás finanszírozására irányuló támogatásokat és a projekttel kapcsolatos technikai segítségnyújtást, amelyre vonatkozóan a 2. cikk d) pontja és a 3. cikk (1) bekezdése (a 10. EFA-hoz képest) megnövelt pénzügyi keretet javasol a 10. EFA keretében végrehajtott nem kielégítő mértékű finanszírozás kezelésére, a jelenlegi tevékenységek volumenének fokozására és egyéb ötvözési mechanizmusok lehetővé tételére.

2.3. Regionális B-keretek és a Sokkenyhítő Eszköz

A Cotonoui Megállapodás második felülvizsgálata regionális B-keretek létrehozását írja elő a regionális jellegű, előre nem látható szükségletek fedezésére (a felülvizsgálat Cotonoui Megállapodás IV. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése). Előírja továbbá egy Sokkenyhítő Eszköz létrehozását a jelenlegi FLEX és egyéb ad hoc sokkenyhítő eszközök helyettesítésére. Ezek az új eszközök a sebezhetőségi FLEX-mechanizmus és az Élelmezésfinanszírozási Eszköz tapasztalataira épülnek (a felülvizsgálat Cotonoui Megállapodás 60. és 68. cikke) és a több országra kiterjedő dimenziójú külső sokkhatásokra összpontosítanak. A 2. cikk c) pontja ezért azt javasolja, hogy ezeket a változásokat illesszék be a 11. EFA-ra vonatkozó belső megállapodásba.

2.4. EFA-bizottság

A 11. EFA-bizottságban a szavazati súlyokra vonatkozóan javasolt rendszert a 8. cikk (2) bekezdése tartalmazza, és az a javasolt hozzájárulási kulcsokon alapul.

3.           KÖVETKEZTETÉS

Ezek alapján a Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a mellékelt belső megállapodás tervezetét, amely az AKCS-országokba és TOT-okba irányuló uniós segélyek végrehajtását szabályozza a 2014 és 2020 közötti időszakban.

MELLÉKLET A BELSŐ MEGÁLLAPODÁS TERVEZETE az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAI KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

a Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

az Európai Beruházási Bankkal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1) Az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodás[7] (a továbbiakban: az AKCS–EU partnerségi megállapodás) pénzügyi jegyzőkönyvek meghatározásáról rendelkezik minden ötéves időtartamra.

(2) A tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői 2006. július 17-én belső megállapodást fogadtak el az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatások finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról[8].

(3) A 2007/249/EK tanácsi határozattal módosított (HL L 109., 2007.4.26., 33. o.), a tengerentúli országok és területek, valamint az Európai Közösség társulásáról szóló, 2001. november 27-i 2001/822/EK tanácsi határozat[9] (a továbbiakban: tengerentúli társulási határozat) 2013. december 31-ig hatályos. Ezen időpontot megelőzően új határozatot kell elfogadni.

(4) Az AKCS–EU partnerségi megállapodás és a tengerentúli társulási határozat végrehajtása érdekében létre kell hozni a 11. EFA-t, és eljárást kell kialakítani az alapok elosztásának és a tagállamok ezen alapokhoz történő hozzájárulásának meghatározására.

(5) Az Európai Unió és tagállamai, az AKCS-államokkal közösen teljesítményértékelést végeztek az AKCS–EU partnerségi megállapodás Ib. mellékletének 7. bekezdésével összhangban, amelynek során többek között a kötelezettségvállalások és kifizetések megvalósulásának mértékét vizsgálták

(6) A pénzügyi együttműködés igazgatási szabályait meg kell határozni.

(7) A Bizottságon belül létre kell hozni a tagállamok képviselőiből álló bizottságot (a továbbiakban: az EFA-bizottság), és az EBB-n belül is hasonló bizottságot kell kialakítani. A Bizottságnak és az EBB-nek az AKCS–EU partnerségi megállapodás és a társulási határozat vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása érdekében végzett munkáját össze kell hangolni.

(8) Az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikáját az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 2000. szeptember 8-án elfogadott millenniumi fejlesztési célok vezérlik, beleértve minden későbbi módosításukat is.

(9) A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői elfogadták a segélyhatékonysági működési keretet[10], megerősítve a segélyhatékonyságáról szóló Párizsi Nyilatkozatban (2005), az Európai Uniónak a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló magatartási kódexében (2007), valamint az accrai cselekvési programra irányuló uniós iránymutatásokban (2008) meghatározott megállapodásokat. A Tanács 2011-ben elfogadott továbbá egy segélyhatékonyságról szóló közös uniós álláspontot a dél-koreai Busanban tartott IV. magas szintű fórumra, és az EU és tagállamai jóváhagyták a busani záródokumentumot.

(10) A hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) vonatkozó, fent említett következtetésekben szereplő célokat szem előtt kell tartani. A tagállamok és az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága számára az EFA keretében végrehajtott kiadások jelentésekor a Bizottságnak különbséget kell tennie az ODA és a nem ODA-tevékenységek között.

(11) A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság 2005. december 22-én elfogadta az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló együttes nyilatkozatot: az európai konszenzust[11].

(12) 2011. október 13-án a Bizottság elfogadta a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című közleményt[12].

(13) 2009. december 22-én a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői következtetéseket fogadtak el a tengerentúli országokkal és területekkel (TOT-ok) fennálló uniós kapcsolatokról.

(14) Az Európai Külügyi Szolgálat szervezetét és működését a 2010/427/EU tanácsi határozat állapítja meg.

(15) Azért, hogy a jövőben könnyebb legyen integrálni az AKCS-országokkal való együttműködést az EU általános költségvetésébe, valamint a finanszírozás 2020 márciusa és decembere közötti bármilyen megszakításának elkerülése érdekében, indokolt az EFA többéves pénzügyi keretének alkalmazási időtartamát a 2014–2020 közötti időtartamra vonatkozó általános uniós költségvetéshez igazítani. Előnyösebb éppen ezért 2020. december 31-ét megjelölni az EFA-alapokra vonatkozó kötelezettségvállalások végső időpontjaként 2020. február 28-a helyett, amely a Cotonoui Megállapodás alkalmazásának végső határideje.

(16) Az EU legkülső régiói és az AKCS-országok, valamint a Karib-térségben, Nyugat-Afrikában és az indiai-óceáni térségben lévő tengerentúli országok és területek közötti gazdasági-társadalmi együttműködés fokozása érdekében az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az európai területi együttműködéssel kapcsolatos rendeletek tartalmazzák a keretösszegek megerősítését az Unión kívüli ezen régiók és partnerek közötti együttműködésre a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. FEJEZET

PÉNZÜGYI FORRÁSOK

1. cikk

A 11. EFA forrásai

(1) A tagállamok létrehozzák a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapot (a továbbiakban: 11. EFA).

(2) A 11. EFA az alábbiakat tartalmazza:

a)      legfeljebb 34 275,6 millió EUR (folyó áron), amely a tagállamok hozzájárulásaiból származik, az alábbiak szerint:

|| Hozzájárulási kulcs || Hozzájárulások millió EUR-ban

Belgium || 3.23 % || 1 108.55

Bulgária || 0.22 % || 75.38

Cseh Köztársaság || 0.83 % || 284.58

Dánia || 1.97 % || 674.70

Németország || 20.54 % || 7 041.44

Észtország || 0.08 % || 28.82

Írország || 0.95 % || 324.16

Görögország || 1.57 % || 539.79

Spanyolország || 8.06 % || 2 762.43

Franciaország || 17.83 % || 6 110.88

Olaszország || 12.62 % || 4 324.33

Ciprus || 0.12 % || 39.74

Lettország || 0.11 % || 37.52

Litvánia || 0.18 % || 61.42

Luxembourg || 0.26 % || 90.00

Magyarország || 0.69 % || 237.42

Málta || 0.04 % || 13.44

Hollandia || 4.85 % || 1 662.01

Ausztria || 2.36 % || 810.04

Lengyelország || 2.17 % || 743.24

Portugália || 1.20 % || 410.17

Románia || 0.72 % || 247.40

Szlovénia || 0.23 % || 80.05

Szlovák Köztársaság || 0.38 % || 131.85

Finnország || 1.51 % || 516.47

Svédország || 2.94 % || 1 006.82

Egyesült Királyság || 14.33 % || 4 912.95

ÖSSZESEN || 100.00 % || 34 275.6

A 34 275,6 millió EUR a többéves pénzügyi keret hatálybalépésétől kezdődően áll rendelkezésre, az alábbi felosztás szerint:

i. 32 218,4 millió EUR az AKCS-országok csoportja számára;

ii. 343,4 millió EUR a TOT-ok számára;

iii. 1713,8 millió EUR a Bizottság számára a 6. cikkben említett, az EFA programozásával és végrehajtásával kapcsolatos támogatási kiadások fedezésére.

b)      Az AKCS–EU partnerségi megállapodás I. és Ib. mellékletében és a tengerentúli társulási határozat II. A. és Aa. mellékletében említett, és a 9. és 10. EFA keretén belül az AKCS–EU partnerségi megállapodás II. mellékletével és a tengerentúli társulási határozat II. C. mellékletével összhangban a beruházási keret forrásainak finanszírozására elkülönített alapokra (a továbbiakban: beruházási keret) nincs hatással a 9. és 10. EFA felhasználhatóságának utolsó napját meghatározó, a 2007/792/EK határozattal módosított 2005/446/EK határozat és a Cotonoui Megállapodás Ib. mellékletének (5) bekezdése. Ezen alapokat az AKCS–EU partnerségi megállapodás értelmében a 2014–2020 időtartamra szóló többéves pénzügyi keret, valamint a 2014–2020 időtartamra a TOT-okba irányuló pénzügyi támogatásról szóló tanácsi határozatok hatálybalépését követően átcsoportosítják a 11. EFA-ba, és az arra vonatkozó végrehajtási intézkedések szerint kezelik.

(3) 2013. december 31-ét vagy – amennyiben az későbbre esik – a 2014 és 2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret hatálybalépését követően a 10. EFA-ból vagy korábbi EFA-kból megmaradt egyenlegek már nem köthetők le, kivéve a hatálybelépést követően visszavont azon alapokat és egyenlegeket, amelyek a 9. EFA előtti EFA-k keretén belül a mezőgazdasági nyersanyagokból származó exportbevételek stabilizációját biztosító rendszerből (STABEX) és a (2) bekezdés b) pontjában említett alapokból származnak.

(4) A 10. vagy azt megelőző EFA-k keretén belüli projektekből visszavont alapok 2013. december 31-ét követően nem köthetők le – amennyiben a Tanács a Bizottság javaslata alapján arról egyhangúlag másképp nem határoz –, kivéve a hatálybelépést követően visszavont azon alapokat, amelyek a 9. EFA előtti EFA-k keretén belül a mezőgazdasági nyersanyagokból származó exportbevételek stabilizációját biztosító rendszerből (STABEX) származnak, és amelyeket automatikusan át kell csoportosítani a 2. cikk a) pontjának i. alpontja és a 3. cikk (1) bekezdése szerinti megfelelő nemzeti indikatív programokba, valamint azon alapokat, amelyek az ezen cikk (2) bekezdése b) pontjában említett beruházási keret forrásainak finanszírozására fordítanak.

(5) A 11. EFA forrásainak teljes összege a 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig terjedő időszakot érinti. A 11. EFA forrásai és a beruházási keret esetében a visszaáramlásokból származó források 2020. december 31-ét követően nem köthetőek le, kivéve, ha a Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag másképpen nem határoz. Azonban a tagállamok által a 9. és 10. EFA keretében a beruházási keret finanszírozására jegyzett források 2020. december 31-ét követően is folyósíthatóak.

(6) A korábbi EFA-k keretén belüli kötelezettségvállalások alapján finanszírozott műveletekből, valamint a 11. EFA-nak a Bizottság által kezelt alapjaiból származó kamatbevétel a Bizottság nevében nyitott egy vagy több bankszámlán kerül jóváírásra, és azokat a 6. cikk feltételei szerint kell felhasználni. A 11. EFA EBB által kezelt alapjainak a kamataiból származó bevételek felhasználásáról a 10. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi szabályzat keretén belül kell rendelkezni.

(7) Amennyiben új állam csatlakozik az Unióhoz, a (2) bekezdés a) pontjában említett összegek és hozzájárulási kulcsok elosztását a Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangú határozattal módosítja.

(8) A pénzügyi forrásokat a Tanács – különösen az AKCS–EU partnerségi megállapodás 62. cikke (2) bekezdésének megfelelően – egyhangúlag hozott határozattal kiigazíthatja.

(9) Az AKCS–EU partnerségi megállapodás célkitűzéseinek támogatása céljából bármely tagállamnak lehetősége van – a 8. cikkben meghatározott döntéshozatali szabályok és eljárások sérelme nélkül – önkéntes hozzáárulásokat biztosítani a Bizottság vagy az EBB részére. A tagállamok társfinanszírozhatnak is projekteket vagy programokat, például a Bizottság vagy az EBB által igazgatott egyedi kezdeményezések keretében. A kezdeményezések tekintetében nemzeti szinten biztosítani kell az AKCS-országok felelősségvállalását.

(10) A 10. cikkben említett végrehajtási rendelet és pénzügyi szabályzat magában foglalja az EFA általi társfinanszírozás, valamint a tagállamok által végrehajtott társfinanszírozási tevékenységek szükséges rendelkezéseit. A tagállamok önkéntes hozzájárulásaikról előre tájékoztatják a Tanácsot.

(11) 10.     Az Európai Unió és tagállamai, az AKCS-államokkal közösen dönthetnek úgy, hogy teljesítményértékelést végeznek az AKCS–EU partnerségi megállapodás Ic. mellékletében szereplő pénzügyi jegyzőkönyv 7. bekezdésével összhangban, amelynek során vizsgálják többek között a kötelezettségvállalások és kifizetések megvalósulásának mértékét, valamint a biztosított támogatás eredményeit és hatását. Az értékelést a Bizottság javaslata alapján végeznék el.

2. cikk

Az AKCS-államok számára elkülönített források

Az 1. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett 32 218,4 millió EUR az együttműködési eszközök között a következőképpen kerül elosztásra:

a)           27 658,2 millió EUR a nemzeti és regionális indikatív programok finanszírozására. Ez az összeg a következők finanszírozására szolgál:

i. az AKCS-államoknak az AKCS–EU partnerségi megállapodás IV. mellékletének 1–5. cikke szerinti nemzeti indikatív programjai;

ii. az AKCS-államoknak az AKCS–EU partnerségi megállapodás IV. mellékletének 6–11. cikke szerinti, a regionális és interregionális együttműködést és integrációt támogató regionális indikatív programjai.

b)           3 960,2 millió EUR az AKCS-n belüli és a több vagy valamennyi AKCS-ország közötti interregionális együttműködés finanszírozására, az AKCS–EU partnerségi megállapodás IV. melléklete 12–14. cikkének megfelelően. Ez a keret fedezi az AKCS–EU partnerségi megállapodás III. mellékletében említett és a mellékletben meghatározott szabályoknak és eljárásoknak megfelelően felügyelt CDE és CTA, valamint az AKCS–EU partnerségi megállapodás 17. cikkében említett Közös Parlamenti Közgyűlés strukturális támogatását. Ez a keret fedezi továbbá az AKCS–EU partnerségi megállapodáshoz csatolt 1. jegyzőkönyv 1. és 2. pontjában említett AKCS-titkárság működési költségeinek támogatását.

c)           Az a) és b) pontban említett források egy része felhasználható előre nem látható váratlan szükségletek fedezésére és a külső sokkhatások rövid távú kedvezőtlen hatásainak enyhítésére az AKCS–EU partnerségi megállapodás 60., 66., 68., 72., 72a. és 73. cikkével, valamint az AKCS–EU partnerségi megállapodás IV. mellékletének 3. és 9. cikkével összhangban, ideértve a rövid távú humanitárius segítségnyújtást és gyorssegélyt olyan esetekben, amikor az ilyen jellegű támogatás az EU költségvetéséből nem finanszírozható.

d)           600 millió EUR-t kell elkülöníteni az EBB számára a beruházási keret finanszírozására az AKCS–EU partnerségi megállapodás II. mellékletében szereplő feltételekkel összhangban, az AKCS–EU partnerségi megállapodás II. mellékletének 1., 2. és 4. cikkében előírt kamattámogatások és projektekkel kapcsolatos technikai segítségnyújtás finanszírozására támogatás formájában a 11. EFA időtartama folyamán.

3. cikk

A TOT-ok számára elkülönített források

(1) 1.       Az 1. cikk (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett 343,4 millió EUR-t el kell különíteni a TOT-okkal való társulás végrehajtására a 2013. december 31. előtt meghozandó tanácsi határozattal összhangban, és abból 338,4 millió EUR területi és regionális programokat finanszíroz, 5 millió EUR pedig az EBB részére kerül elkülönítésre a kamattámogatások és a technikai segítségnyújtás finanszírozására a tengerentúli társulási határozattal összhangban.

(2) 2.       Ha egy tengerentúli ország vagy terület függetlenné válik, és csatlakozik az AKCS–EU partnerségi megállapodáshoz, a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján hozott egyhangú döntése alapján az (1) bekezdésben megjelölt összeget csökkenteni, a 2. cikk a) pontjának i. alpontjában megjelölt összegeket pedig ennek megfelelő mértékben növelni kell.

4. cikk

Az EBB saját forrásaiból folyósított kölcsönök

(1) Az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett 9. EFA keretén belüli beruházási keretre elkülönített összeghez és a 2. cikk d) pontjában említett összeghez egy legfeljebb 2 600 millió EUR-s indikatív összeg adódik az EBB által folyósított, saját forrásaiból nyújtott kölcsönök formájában. Ezeket a forrásokat legfeljebb 2 500 millió EUR összegig az AKCS–EU partnerségi megállapodás II. mellékletében megállapított célokra, valamint 100 millió EUR összegig a tengerentúli társulási határozatban meghatározott célokra különítik el, a Bank alapokmányában meghatározott feltételekkel, valamint az AKCS–EU partnerségi megállapodás II. mellékletében és a tengerentúli társulási határozatban a beruházásfinanszírozás feltételeire vonatkozóan megállapított rendelkezésekkel összhangban.

(2) A tagállamok lemondva kifogásolási jogukról és az EBB tőkéjéhez való hozzájárulásaik arányában jótállási kötelezettséget vállalnak az EBB felé a hitelfelvevőknek a Bankkal a saját forrásból nyújtott hitelekről az AKCS–EU partnerségi megállapodás II. melléklete 1. cikkének (1) bekezdése, valamint a tengerentúli társulási határozat vonatkozó rendelkezései szerint kötött szerződéseikből felmerülő összes pénzügyi kötelezettségére vonatkozóan.

(3) A (2) bekezdésben említett jótállás az EBB által az összes kölcsönszerződés alapján rendelkezésre bocsátott hitel teljes összegének 75%-ára korlátozódik, az állami szektor projektjeihez kapcsolódó mindennemű kockázatra kiterjed. A magánszektorbeli projektek esetében a jótállás minden politikai jellegű kockázatra kiterjed, azonban az EBB visel minden kereskedelmi kockázatot.

(4) A (2) bekezdésben említett kötelezettségvállalások az egyes tagállamok és az EBB között kötött jótállási szerződések tárgyát képezik.

5. cikk

Az EBB által igazgatott műveletek

(1) Az AKCS-államoknak, a TOT-oknak és Franciaország tengerentúli megyéinek nyújtott, különleges kölcsönökkel kapcsolatos EBB részére történő befizetéseket, valamint a 9. EFA előtti EFA-k keretén belül indított, kockázati tőkeműveletekből származó hozamokat és bevételeket jóváírják a tagállamoknak azon EFA-hoz való hozzájárulásaik arányában, amelyekből az összegek származnak, feltéve, hogy a Bizottság javaslatára a Tanács nem dönt egyhangúlag úgy, hogy ezeket az összegeket tartalékolja, vagy más célokra elkülöníti.

(2) A kölcsönök és az (1) bekezdésben említett műveletek kezeléséért az EBB-nek járó bármilyen jutalékot előzetesen le kell vonni a tagállamoknak jóváírandó összegből.

(3) A 9., 10. és 11. EFA keretén belül a beruházási keret műveleteiből az EBB-hez beérkező hozamokat és bevételeket az AKCS–EU partnerségi megállapodás II. mellékletének 3. cikkével összhangban és a beruházási kerettel kapcsolatban felmerülő, kivételes költségek és tartozások levonása után a keret további műveleteihez kell felhasználni.

(4) Az EBB-t a beruházási keret (3) bekezdésben említett műveleteinek kezeléséért a teljes kártalanítás elve szerint illeti meg a javadalmazás az AKCS–EU partnerségi megállapodás II. melléklete 3. cikkének (1a) bekezdése és a felülvizsgált tengerentúli társulási határozat vonatkozó rendelkezései szerint.

6. cikk

Az EFA-hoz kötődő bizottsági támogatási kiadásokra elkülönített források

(1) 1.       Az EFA forrásai fedezik a kísérő intézkedések költségeit. Az 1. cikk (2) bekezdése a) pontjának iii. alpontjában és az 1. cikk (6) bekezdésében említett források az EFA programozásához és végrehajtásához kapcsolódó valamennyi költséget fedezik, amelyeket a 10. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadandó végrehajtási rendeletben hivatkozott stratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok nem feltétlenül fedeznek.

(2) 2.       A kísérő intézkedésekre irányuló források az alábbi bizottsági kiadásokat fedezhetik:

a)      az EFA forrásainak programozásához és végrehajtásához közvetlenül szükséges előkészítési, nyomon követési, ellenőrzési, számviteli, pénzügyi ellenőrzési és értékelési tevékenységek;

b)      az EFA célkitűzéseinek elérését fejlesztéspolitikai kutatási tevékenységek, tanulmányok, ülések, tájékoztatás, tudatosítás, képzési és közzétételi tevékenységek révén, beleértve az EFA tevékenységeivel kapcsolatos tájékoztatást és kommunikációt; Az ezen megállapodás keretében kommunikációs tevékenységekre elkülönített források fedezik továbbá az Európai Uniónak az EFA-val kapcsolatos politikai prioritásairól szóló intézményi kommunikációt; továbbá

c)      az információcserét szolgáló számítógépes hálózatok, és minden olyan igazgatási vagy technikai segítségnyújtási költség, amely az EFA programozásához és végrehajtásához szükséges.

A források fedezik a Bizottság székhelyén és a küldöttségeknél felmerülő, az AKCS–EU partnerségi megállapodás és a tengerentúli társulási határozat keretén belül finanszírozott műveletek programozásához és kezeléséhez szükséges igazgatási támogatási költségeket is.

Ezeket nem lehet az európai közszolgálat alapvető feladataira fordítani.

II. FEJEZET

VÉGREHAJTÁSI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

7. cikk

Hozzájárulások a 11. EFA-hoz

(1) Figyelembe véve az EBB-nek a beruházási keret irányításával és működésével kapcsolatos előrejelzéseit, a Bizottság minden évben összeállítja, és október 20-ig átadja a Tanácsnak a kötelezettségvállalásokról, a kifizetésekről, valamint a jelenlegi és a következő két költségvetési évben esedékes lehívandó hozzájárulások éves összegéről szóló nyilatkozatot. Ezeket az összegeket úgy határozzák meg, hogy képesek legyenek ténylegesen rendelkezésre bocsátani a források javasolt szintjét.

(2) A Bizottság javaslatát követően, a Bizottság és az EBB részének megállapításával, a Tanács a 8. cikk szerint minősített többséggel határozza meg a hozzájárulások éves összegének felső határát a Bizottság javaslatát követő második évre vonatkozóan (n+2), és az előző évben meghatározott felső összeghatáron belül a lehívandó hozzájárulások éves összegét a Bizottság javaslatát követő első évre vonatkozóan (n+1).

(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerint meghatározott hozzájárulások eltérnek az EFA tényleges igényeitől a szóban forgó költségvetési évben, a Bizottság a hozzájárulási összegek módosítására irányuló javaslatokat nyújt be a Tanácsnak a (2) bekezdésben meghatározott felső összeghatáron belül, amely a 8. cikk szerint minősített többséggel határoz.

(4) A lehívandó hozzájárulások nem haladhatják meg a (2) bekezdésben meghatározott felső összeghatárt, és a felső összeghatár nem emelhető fel, kivéve akkor, ha kivételes vagy előre nem látható körülményekből – például válságot követő helyzetek – eredő különleges szükségletek esetén a Tanács erről a 8. cikk szerint minősített többséggel határoz. Ez esetben a Bizottság és a Tanács biztosítja, hogy a hozzájárulások megfeleljenek a várt kifizetéseknek.

(5) A Bizottság az EBB előrejelzéseit figyelembe véve, minden évben október 20-ig közli a Tanáccsal a következő három költségvetési évre vonatkozóan a kötelezettségvállalások, kifizetések és hozzájárulások általa becsült összegét.

(6) A korábbi EFA-kból az 1. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően a 11. EFA-ba átutalt pénzeszközökre vonatkozóan az egyes tagállamok hozzájárulásait az adott tagállamnak az adott EFA-hoz való hozzájárulása arányában kell kiszámítani.

A 10. és korábbi EFA-k azon alapjainak, amelyek nem kerültek átcsoportosításra a 11. EFA-ba, az egyes tagállamok hozzájárulásaira való hatást az egyes tagállamok 10. EFA-hoz történő hozzájárulásának arányában kell kiszámítani.

(7) A hozzájárulások tagállamok általi befizetésére vonatkozó részletes szabályokat a 10. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi szabályzatban kell meghatározni.

8. cikk

Az Európai Befektetési Alap Bizottsága

(1) A Bizottság keretein belül a 11. EFA azon forrásai vonatkozásában, amelyeket a Bizottság kezel, a tagállamok képviselőiből álló bizottságot (a továbbiakban: az EFA-bizottság) kell létrehozni. Az EFA-bizottság elnöki tisztét a Bizottság egy képviselője tölti be, és a titkárságot a Bizottság biztosítja. Az EBB egy képviselője részt vehet a bizottság munkájában.

(2) A tagállamok szavazatait az EFA-bizottságban a következőképpen kell súlyozni:

Tagállam || EU-27 szavazatok

Belgium || 32

Bulgária || 2

Cseh Köztársaság || 8

Dánia || 20

Németország || 205

Észtország || 1

Írország || 9

Görögország || 16

Spanyolország || 80

Franciaország || 178

Olaszország || 126

Ciprus || 1

Lettország || 1

Litvánia || 2

Luxemburg || 3

Magyarország || 7

Málta || 1

Hollandia || 48

Ausztria || 24

Lengyelország || 22

Portugália || 12

Románia || 7

Szlovénia || 2

Szlovákia || 4

Finnország || 15

Svédország || 29

Egyesült Királyság || 143

EU-27 összesen: || 998

(3) Az EFA-bizottság a 998 szavazatból 720 szavazatos minősített többséggel jár el, amely legalább 14 tagállam igen szavazatát fejezi ki. A blokkoló kisebbség 279 szavazatból áll.

(4) Amennyiben új tagállam csatlakozik az Unióhoz, a (2) bekezdésben meghatározott súlyozást és a (3) bekezdésében említett minősített többséget a Tanács egyhangúlag hozott határozattal módosítja.

(5) A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

9. cikk

A beruházási keret bizottsága

(1) Az EBB égisze alatt a tagállamok kormányainak képviselőiből és a Bizottság egy képviselőjéből álló bizottságot (a továbbiakban: beruházási keret bizottsága) kell létrehozni. Az EBB biztosítja a bizottság titkárságát és a támogató szolgáltatásokat. A beruházási keret bizottságának elnökét saját tagjai közül a bizottság maga választja.

(2) A Tanács a Beruházási Keret Bizottsága eljárási szabályzatát egyhangúlag fogadja el.

(3) A Beruházási Keret Bizottsága minősített többséggel jár el, a 8. cikk (2) bekezdésében és a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott módon.

10. cikk

Végrehajtási rendelkezések

(1) Ezen megállapodás 8. cikkének és a tagállamok 8. cikk szerinti szavazati jogainak sérelme nélkül, a 10. EFA végrehajtási rendeletének és a TOT-ok számára nyújtandó támogatásról szóló 2001/822/EK tanácsi határozat végrehajtásáról szóló 2304/2002/EK bizottsági rendelet vonatkozó rendelkezései hatályban maradnak, amíg a Tanács elfogadja a 11. EFA-ra vonatkozó végrehajtási rendeletet és a felülvizsgált tengerentúli társulási határozatra vonatkozó végrehajtási szabályokat. A 11. EFA végrehajtási rendeletéről a Tanács – a Bizottság javaslata alapján, az EBB-vel folytatott konzultációt követően – egyhangúlag határoz. A TOT-ok számára nyújtandó uniós pénzügyi támogatásra vonatkozó végrehajtási szabályokat a felülvizsgált tengerentúli társulási határozat elfogadását követően a Tanács – az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően – egyhangúlag fogadja el.

A 11. EFA végrehajtási rendelete és a felülvizsgált tengerentúli társulási határozat végrehajtási szabályai tartalmazzák a programozási és döntéshozatali eljárások megfelelő módosításait és javításait az Európai Unió és az EFA eljárásainak lehető legteljesebb összehangolása érdekében. A 11. EFA végrehajtási rendelete továbbra is egyedi igazgatási eljárásokat tartalmaz a békefenntartási mechanizmusra vonatkozóan. Emlékeztetve arra, hogy az AKCS–EU partnerségi megállapodás 11b. cikkének végrehajtására vonatkozó pénzügyi és technikai segítségnyújtást az AKCS–EU együttműködés finanszírozására szántaktól eltérő, meghatározott eszközök által fogják finanszírozni, az e rendelkezések szerinti tevékenységeket előre meghatározott költségvetési eljárással kell jóváhagyni.

A 11. EFA végrehajtási rendeletének megfelelő módon rendelkeznie kell az EFA-hitelek és az Európai Regionális Fejlesztési Alap azon hitelei finanszírozásának összehangolására, amelyeket az EU legkülső régiói és az AKCS-országok, valamint a Karib-térségben, Nyugat-Afrikában és az indiai-óceáni térségben lévő tengerentúli országok és területek közötti együttműködési projektek finanszírozására fordítanak, valamint különösen az ilyen projektek közös igazgatásának egyszerűsített mechanizmusáról.

(2) A Tanács – a Bizottság javaslata alapján és a 8. cikk szerint minősített többséggel eljárva – pénzügyi szabályzatot fogad el azt követően, hogy a Számvevőszék, valamint az EBB a rá vonatkozó rendelkezések tekintetében véleményt nyilvánított.

(3) A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett rendeletre és szabályzatra vonatkozó javaslatainak előterjesztésekor figyelembe veszi többek között a végrehajtási feladatok harmadik felekre történő átruházásának lehetőségét.

11. cikk

Pénzügyi végrehajtás, számvitel, pénzügyi ellenőrzés és felmentés

(1) A Bizottság végzi az általa kezelt keretek pénzügyi végrehajtását, valamint különösen a projektek és programok pénzügyi végrehajtását a 10. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi szabályzattal összhangban. Az indokolatlanul kifizetett összegek behajtása céljából az Európai Unió működéséről szóló szerződés 299. cikkével összhangban az Unión belül kell a bizottsági határozatokat végrehajtani.

(2) Az Európai Unió nevében az EBB kezeli a beruházási keretet, és hajtja végre annak keretében a műveleteket a 10. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi szabályzatban meghatározott szabályokkal összhangban. Ebben a tekintetben az EBB a tagállamok felelősségére jár el. Az ilyen műveletekből eredő bármely jog, különösen a hitelező vagy a tulajdonos jogai, a tagállamokat illetik meg.

(3) Alapokmányának és a legjobb banki gyakorlatnak megfelelően az EBB vállalja a saját forrásaiból származó kölcsönök révén elvégzett műveletek pénzügyi végrehajtását, a 4. cikkben említettek szerint, adott esetben az EFA támogatási forrásaiból lehívott kamattámogatással összekapcsolva.

(4) Minden egyes költségvetési évre a Bizottság elkészíti és jóváhagyja az EFA elszámolását, és azt megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

(5) A Bizottság a 10. cikkben említett információkat olyan módon bocsátja a Számvevőszék rendelkezésére, hogy ez utóbbi a dokumentált bizonyítékok alapján ellenőrzéseket hajthasson végre az EFA-forrásokból származó támogatásra vonatkozóan.

(6) Az EBB minden évben megküldi a Bizottságnak és a Tanácsnak az EFA általa kezelt forrásaiból finanszírozott műveletek végrehajtásáról szóló éves jelentését.

(7) E cikk (9) bekezdésére figyelemmel, az EFA műveleteire vonatkozóan a Számvevőszék gyakorolja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke által ráruházott hatásköröket. A Számvevőszék számára a 10. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi szabályzat határozza meg hatásköre gyakorlásának feltételeit.

(8) Az EFA pénzügyi igazgatása alóli felmentést, az EBB által kezelt műveleteket kivéve, az Európai Parlament adja meg a Bizottságnak a Tanács ajánlása alapján, amely a 8. cikkben meghatározott minősített többséggel jár el.

(9) Az EFA EBB által kezelt forrásaiból finanszírozott műveletekre azon ellenőrzési és mentesítési eljárások vonatkoznak, amelyeket az EBB alapokmánya az EBB által végzett valamennyi műveletre megállapít.

12. cikk

Felülvizsgálati záradék

Az 1. cikk (3) bekezdését és a II. fejezet cikkeit – a 8. cikk kivételével – a Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag módosíthatja. Az EBB csatlakozik a Bizottság javaslatához a tevékenységével és a beruházási kerettel kapcsolatos ügyekben.

13. cikk

Európai Külügyi Szolgálat

Ezen rendeletet az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének megállapításáról szóló 2010/427/EU tanácsi határozattal összhangban kell alkalmazni.

14. cikk

Megerősítés, hatálybalépés és időtartam

(1) Ezt a megállapodást az egyes tagállamok saját alkotmányos előírásaiknak megfelelően hagyják jóvá. Az egyes tagállamok kormányai értesítik az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságát a megállapodás hatálybalépéséhez szükséges eljárások lezárásáról.

(2) Ez a megállapodás az utolsó tagállamnak a megállapodás jóváhagyásáról szóló értesítését követő második hónap első napján lép hatályba.

(3) A megállapodás időbeli hatálya megegyezik az AKCS–EU partnerségi megállapodáshoz csatolt, a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keretével és a tengerentúli társulási határozatéval (2014–2020). Azonban az 1. cikk (4) bekezdésétől függetlenül ez a megállapodás annyi ideig marad hatályban, ami az AKCS–EU partnerségi megállapodás, a tengerentúli társulási határozat és a többéves pénzügyi keret értelmében finanszírozott valamennyi művelet teljes mértékű végrehajtásához szükséges.

15. cikk

Hiteles nyelvek

E megállapodást, amely egy-egy eredeti példányban angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, román, szlovák, szlovén, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, és amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles, az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának levéltárában helyezik letétbe, amely minden aláíró állam kormánya részére eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.

[1]               HL L 317., 2000.12.15., 3. o. A Luxembourgban 2005. június 25-én (HL L 287.,2005.10.28., 4. o.) és Ouagadougouban 2010. június 22-én (HL L 287., 2010.11.4., 3. o.) aláírt megállapodások által módosított megállapodás.

[2]               HL L 314., 2001.11.30., 1. o. A 2007/249/EK határozattal módosított határozat (HL L 109., 2007.4.26., 33. o.) .

[3]               A 10. EFA belső megállapodást (HL L 247., 2006.9.9., 32. o.) 2006 júliusában írták alá a tagállamoknak a Tanács keretében ülésező képviselői. A 10. EFA végrehajtási rendeletét (617/2007/EK tanácsi rendelet) és a 10. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzatot (215/2008/EK tanácsi rendelet) rendre 2007 májusában és 2008 februárjában fogadták el. A 10. EFA 2008. július 1-jén lépett hatályba a Cotonoui Megállapodás első felülvizsgálatának hatálybalépésével.

[4]               COM(2011) 500.

[5]               HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

[6]               COM (2011) 637.

[7]               HL L 317., 2000.12.15., 3. o. A Luxembourgban 2005. június 25-én (HL L 287., 2005.10.28., 4. o.) és Ouagadougouban 2010. június 22-én (HL L 287., 2010.11.4., 3. o.) aláírt megállapodások által módosított megállapodás.

[8]               HL L 247., 2006.9.9., 32. o.

[9]               HL L 314., 2001.11.30., 1. o.

[10]             2011. január 11-i 18239/10. sz. tanácsi dokumentum.

[11]             HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

[12]             COM(2011) 637.