TARTALOMJEGYZÉK

1........... Bevezetés....................................................................................................................... 3

2........... Mit jelent a kettős adóztatás?.......................................................................................... 4

3........... Problémát jelent-e a kettős adóztatás?............................................................................ 6

4........... Aktuális megoldások és azok korlátai a legfőbb problémák megoldása terén.................... 8

5........... A lehetséges megoldások................................................................................................ 9

5.1........ A meglévő eszközök megerősítése................................................................................ 10

5.2........ A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények hatókörének és alkalmazási körének kiterjesztése            10

5.3........ A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények uniós tagállamok közötti egységesebb értelmezésének és alkalmazásának megvalósulását célzó lépések................................................................ 10

5.4........ Az Unión belüli vitarendezés egyszerűsítése és felgyorsítása............................................ 10

6........... További teendők és következtetések............................................................................. 12

1. Bevezetés

Az intelligens és fenntartható növekedést ösztönző, versenyképesebb gazdaság előmozdítása valós szükséglet, különösen a mostani válság idején, amikor egyértelművé vált az uniós tagállamok kölcsönös függőségének mértéke. A Bizottság ezt az Európa 2020 stratégia[1] részeként is kiemelte, hozzátéve, hogy az uniós szakpolitikák teljes tárházát – és különösen az egységes piacot – eredményesebben, a fennmaradó akadályok felszámolásával kell felhasználni e célok eléréséhez.

Az Európai Tanács 2011. március 24-25-i és június 24-i ülésének következtetései külön hangsúlyt fektettek az adópolitikák gyakorlati összehangolásának szükségességére a költségvetési konszolidáció és a gazdasági növekedés támogatását célzó erőteljesebb euróövezeti gazdaságpolitikai koordináció elemeként.

A növekedés főként az egészséges piac függvénye, ahol a verseny az üzleti tevékenység ösztönzője. Az egységes piac elmélyítése érdekében számos akadályt kell még kezelni, ideértve a határokon átnyúló tevékenység akadályait és egyes ügyletek vonatkozásában az akár 27 eltérő szabályrendszer meglétéből adódó jogi összetettséget.

Az EU-n belüli adórendszerek nem segítenek az aktuális jogi keret egyszerűsítésében. Az egységes piac létrehozása után csaknem 20 évvel az uniós piacon tevékenykedő vállalkozások és magánszemélyek esetében fennáll annak kockázata, hogy a belső határ átlépésével egy bevételt több tagállam is megadóztat, más esetekben ugyanakkor teljes mértékben elkerülhetik az adózást[2]. Olyan időkben, amikor a tagállamok biztos és további adóbevételeket keresnek, az adózók felé fennálló tekintélyük megóvása érdekében is szükséges, hogy megszüntessék a kettős adóztatást, illetve az adóztatás kettős elmaradását. Ezen túlmenően mindkét helyzet meghiúsíthatja magának az egységes piacnak a lényegét, és emiatt teljes mértékben elfogadhatatlan.

Az alapvető szabadságok uniós vállalkozások és polgárok általi, az uniós belső piacon határokon átnyúló tevékenységek során történő gyakorlásának önmagában soha nem szabadna magasabb adóztatást eredményeznie a saját tagállamon belüli, hasonló adózókhoz képest. Az eltérő belföldi adórendszerek következetlen kölcsönhatásából eredő, a határokon átnyúló helyzeteket érintő kettős adóztatás a belső piac legfőbb gátja és valós kihívása[3]. A Bizottság minden hosszú távú stratégiájában érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az összehangolatlan adópolitikákból eredő kettős adóztatást fel kell számolni.

A kettős adóztatás kedvezőtlen hatása és a belső piac működésének jobb adópolitikai koordináció révén történő javítása egyaránt több alkalommal kiemelésre került[4]. Emellett bizonyítékok[5] vannak arra, hogy sok uniós adózót foglalkoztatnak kettős adóztatással kapcsolatos kérdések.

Amint azt a Bizottság már korábban bejelentette[6], ez a közlemény a határokon átnyúló kettős adóztatási problémákat veszi számba[7], azok belső piacra gyakorolt hatásával együtt. A közlemény kifejti a tagállamok és uniós intézmények által már megvizsgált megoldásokat, és azt, hogy először is a kettős adóztatás esetei előfordulásának megelőzése, majd pedig az ilyen konfliktusokból eredő jogvitákra hatásos, gyors és olcsó rendezési módszer biztosítása érdekében mely területek igényelnek további összehangolt fellépést.

Az ilyen sikeres fellépések az EU-t vonzóbb vállalkozási színtérré tennék, és erősödne a belső piacon a tisztességes verseny. Ez hozzájárulna egyrészt az integrált uniós piac lehetőségeinek teljes körű kihasználásához – az egységes piaci intézkedéscsomag ajánlásának megfelelően[8], másrészt az uniós állampolgárok jogainak tényleges gyakorlása előtt álló akadályok lebontásához – az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésben foglaltak szerint[9].

2. Mit jelent a kettős adóztatás?

A kettős adóztatást – az itt tárgyalt értelemben – úgy lehet megfogalmazni, hogy kettő (vagy több) adóztató ország ugyanarra a bevételre vagy tőkére hasonló adót vet ki[10]. Noha kettős adóztatás előfordulhat tisztán belföldi helyzetekben is – különösen a közgazdasági értelemben vet kettős adóztatást illetően –, ez a közlemény kizárólag a határokon átnyúló helyzetekre összpontosít.

Nemzetközi összefüggésekben a kettős adóztatás a kettős lakóhely, illetve a lakóhely szerinti és a jövedelem forrása szerinti államban történő adóztatás következményeként állhat elő.

A következő példák mindkét helyzetet szemléltetik.

1. példa: A kettős adóilletőség vonatkozásában a kettős adóztatás eltérő kritériumok alkalmazása következtében állhat elő. Egy vállalat például adózási szempontból illetőséggel rendelkezőnek minősülhet a nyilvántartásba vétele szerinti tagállamban, és egyidejűleg abban a tagállamban is, amelyben főtevékenységét végzi. Ebben a helyzetben a vállalat esetében előfordulhat, hogy globális alapon mindkét tagállamban kell társasági adót fizetnie, és emiatt ugyanazon bevétel tekintetében kétszer adózik.

2. példa: A tagállamok a nem rezidens adófizetőket rendszerint megadóztatják az abból a tagállamból származó jövedelem tekintetében. Ez a forrásadóztatás az adózó lakóhelye szerinti tagállamban átfedésbe kerülhet a globális adóztatással. Például az egyik tagállamban lakó művész több tagállambeli koncertezésre vonatkozó, átfogó szerződést ír alá, engedélyezve a koncertek rádióközvetítését és egyben a koncertkörútról élő lemezalbum kiadását. Az e szerződésből származó bevétel két vagy több alkalommal is megadóztatható (a lakóhely szerinti tagállamban és az előadás helye szerinti államokban), valamint a művész szerzői jogdíjbevételei is kétszer adózhatnak.

A tagállamok általában egyoldalú[11], kétoldalú[12] vagy akár multilaterális intézkedések[13] útján oldják fel a kettős adóztatás problémáját. Mindazonáltal az uniós jog jelenlegi állása szerint főszabályként nem kötelesek a kettős adóztatás kiküszöbölésére. Igaz, hogy megfelelő indok nélkül az alapvető szabadságokba ütköznek azok a tagállami szabályok, amelyek a határokon átnyúló helyzetekhez képest elsőbbséget biztosítanak a belföldi helyzeteknek[14]. A kettős adóztatás mindazonáltal nem ütközik a Szerződésekbe, amennyiben az érintett tagállamok adóztatási szuverenitásának párhuzamos gyakorlásából ered[15].

Következésképpen az uniós jog jelenlegi állása szerint uniós kezdeményezés hiányában a tagállamok nem kötelesek az utóbb említett – „megkülönböztetésmentes” kettős adóztatásnak is nevezhető – típusú kettős adóztatás felszámolására, mivel ez a jelenség az alapvető szabadságok körén kívül esik[16].

Damseaux úr, belgiumi lakos, 2005 és 2007 között osztalékot kapott egy francia vállalattól. Ezt az osztalékot Franciaországban 15%-os forrásadó terhelte. Az adó levonása után fennmaradó összegre (az osztalék 85%-ára) további 15%-os belgiumi forrásadót vetettek ki. Az osztalék teljes adója így 27,75% volt.

Másfelől a belga vállalatok által belgiumi lakosoknak fizetett osztalék csak a belga jog szerinti 15%-os adókulccsal adózott.

Az Európai Bíróság úgy döntött, hogy amennyiben a közösségi jog nem ír elő általános szempontokat a tagállamok közötti hatáskörmegosztást illetően a Közösségen belüli kettős adóztatás elkerülése terén a tagállamokat nem terheli feltétlen kötelezettség a jogi értelemben vet kettős adóztatás megakadályozására.[17]

3. Problémát jelent-e a kettős adóztatás?

A tagállamok értik a kettős adóztatás felszámolásának fontosságát, és a legtöbb esetben kerülik is a kettős adóztatást. Ennek ellenére bizonyos fokú kettős adóztatás még mindig fennáll, és akadályokat gördít az EU-ban a határokon átnyúló letelepedés, tevékenység és beruházás elé, amely akadályok felszámolása a vállalkozások és a polgárok érdeke is – amint azt a közelmúltbeli Monti-jelentés is megemlíti[18].

A kettős adóztatás az uniós polgárokat és vállalkozásokat leginkább foglalkoztató kérdések egyike. Az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésben a kettős adóztatással kapcsolatos problémák az állampolgárok által a határon átnyúló ügyleteik során tapasztalt legfőbb akadályok között szerepelt. Bizonyítékok utalnak arra, hogy a közvélemény szerint a kettős adóztatás égető kérdés[19]. Mi több, a kettős adóztatás önmagában is jogbizonytalanság forrása az adózók számára, ahogy azt a vállalkozások szövetségei és az adózók képviselői is gyakran hangoztatják[20].

A Bizottság három közelmúltbeli nyilvános konzultációjának eredményei[21] is megerősítik, hogy az uniós adózókat továbbra is jelentős aggályokkal töltik el a kettős adóztatással kapcsolatos kérdések.

Különösen a kettős adóztatásról folyt nyilvános konzultáció keretében nyert megemlítést a probléma jelentősége: átlagban a bejelentett esetek több mint 20%-a egymillió eurónál nagyobb összeget érintett a társasági adót fizetők, és 35%-a 100 000 eurónál többet magánszemélyek esetében.

Annak biztosítása is fontos, hogy a kettős adóztatás megelőzésére hivatott szabályok átláthatóak legyenek az eltérő értelmezések megelőzése, és így a kívánt eredmények elérése érdekében. Emellett az átláthatóság hiánya önmagában is káros lehet a határokon átnyúló tevékenységre[22].

A megoldatlan kettős adóztatás emeli az összesített adóterhet, ezért kedvezőtlen hatást fejthet ki a tőkebefektetésre. Empirikus kutatások utalnak arra, hogy a társasági adó nem elhanyagolható hatást gyakorol a külföldi közvetlen befektetések helyére vonatkozó döntésekre[23]. Ez arra enged következtetni, hogy az EU-n belüli kettős adóztatás az Unión kívülről érkező befektetéseket elriaszthatja, és veszélyeztetheti az uniós vállalkozások versenyképességét.

A nemzeti közigazgatásoktól származó adózási tényadatok hiányában nem egyszerű teljesen megbízható becslést végezni a kettős adóztatás közvetlen hatása tekintetében[24]. Valójában az adózók – ha választhatnak – magatartásuknak az aktuális körülményekhez igazításával fogják elkerülni a kettős adóztatást. Ezért a kettős adóztatás nem csak teherré válik, hanem még a gazdasági tevékenység gátjává is[25].

Ez a közvetett hatás még nehezebben mérhető. Mindazonáltal egy közelmúltbeli publikáció becslése szerint a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény elfogadását követően a szerződő országok közötti kétoldalú portfólióbefektetési forgalom akár 50%-kal is nőhet. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményhez egyben társul a részvénytőke felértékelődése is, és úgy tűnik, hogy szerepet kap a szerződő országok részvénytőke-költségének évi mintegy 0,24%-kal való csökkentésében is[26].

Esetenként a kettős adóztatás felszámolása – még ha jogilag lehetséges is – jelentős terhekkel jár időráfordításban és igazgatási költségekben is. Egy vezető adótanácsadó cég 2007-ben végzett felmérésének eredményei[27] azt jelzik, hogy a társasági jövedelemadózás tekintetében az adózási megfelelési költségek a fizetett adónak átlagban 2,2%-át teszik ki. A megfelelési tevékenységekre fordított idő mintegy 15%-a a társasági adózás nemzetközi vonatkozásaihoz kapcsolódott. Emellett a kettős adóztatásról folyt nyilvános konzultáció e pontját megválaszoló vállalatok 14,6%-a és a magánszemélyek 31,0%-a döntött úgy, hogy nem keres megoldást a kettős adóztatás kiiktatására.

A 2010. évi uniós polgársági jelentés megemlíti „a kettős adóztatás elkerülését szolgáló mechanizmusok” elégtelenségét.

Megfigyelhető az is, hogy a több állam által kivetett adók összeadódása legalább egyes tagállamokban elkobzó jellegűnek és ekként jogellenesnek minősíthető lenne, amennyiben azt kizárólag az adott állam rendelkezései idéznék elő.

Néhány egyedi példa illusztrálja azokat az aktuális körülményeket, amikor a polgárok és vállalkozások a gyakorlatban valószínűleg jogaik tényleges érvényesítésének és a belső piac zavartalan működésének jelentős gyakorlati gátjaiba ütköznek.

Az Európai Parlamenthez intézett egyik petícióban[28] egy német állampolgár arról számolt be, hogy korábban Franciaországban élt és Németországban szabadúszóként dolgozott egyes német kórházaknak. A Franciaország és Németország közötti, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény eltérő értelmezése következtében mindkét tagállamban adózott. A probléma megoldása érdekében Németországba kellett költöznie.

Egy olasz állampolgár[29] Németországban él és egy olasz szállítási vállalatnak dolgozik. Teherautójával az Európai Unió több országán keresztül áthalad. Az Olaszország és Németország közötti, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény eltérő értelmezése következtében Németország és Olaszország egyaránt megadóztatta. A 2005-ben megindított kölcsönös megállapodási eljárás 2010-ig nem fejeződött be.

A Bizottság aggályosnak találja az adóztatás kettős elmaradását is, és megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatok kidolgozása céljából jelenleg felméri a helyzetet.

4. Aktuális megoldások és azok korlátai a legfőbb problémák megoldása terén

A kettős adóztatás már uniós szinten is napirendre került. Ezen erőfeszítéseket példázza az anyavállalatokról és leányvállalatokról szóló irányelv[30], a kamat és jogdíjbevételekről szóló irányelv[31], a választottbírósági egyezmény[32], a közös transzferárfórum eredményei – konkrétan a választottbírósági egyezmény eredményes végrehajtásának magatartási kódexe[33] –, és a forrásadó-mentességi eljárásokról szóló ajánlás[34].

A Bizottság a közelmúltban terjesztett be javaslatot a közös konszolidált társasági adóalapról[35]. Ez elfogadása után meg fogja oldani az uniós szintű kettős adóztatási problémákat az eszköz igénybevétele mellett döntő multinacionális csoportok számára.

Mindazonáltal – mivel a javaslat hatálya korlátozott – nem az összes kettős adóztatási eset nyer megoldást: csak a közös konszolidált társaságiadóalap-rendszer választására jogosult vállalatok esete (a javaslat 2. és 6. cikke)[36].

A meglévő eszközök nem elegendőek a fennmaradó kettős adóztatási esetek közül soknak a megoldására. Ilyenek különösen: a kamat- és jogdíjbevételekről szóló irányelv hatálya korlátozott; a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény nem vonatkozik az egységes piaci szempontból jelentős összes adóra (pl. a regisztrációs adókra), nem rendelkezik a kettős adóztatás teljes megszüntetéséről, és konkrétan nem nyújt egységes megoldást a tagállamok közötti három- vagy sokoldalú kapcsolatokra; túlságosan hosszú a kölcsönös egyetértési eljárások lebonyolításának időigénye – a választottbírósági egyezmény és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény esetében egyaránt –, és ezek az eljárások gyakorta nem járnak sikerrel a tárgyukat képező problémák megoldásában.

Ezen túlmenően a kettős adóztatás alóli mentesítést szolgáló, meglévő eszközök működése nem mindig eredményes. Különösen az érintett tagállamok nem értelmezik és alkalmazzák egységesen a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény rendelkezéseit. Az ilyen ütköző gyakorlatok főként a fogalmak – így a jogdíjak, gazdasági tevékenységből származó bevétel, osztalék és az állandó telephely – meghatározását érintik. Ennek következtében az adózók kettős adóztatást szenvedhetnek el – a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény céljával ellentétben.

Mi több, a határokon átnyúlóan öröklő uniós polgárok azzal a hátránnyal is szembesülhetnek, hogy az öröklési adóteher magasabb, mint bármelyik érintett tagállam esetében tisztán belföldi vonatkozásban lenne.

Erőteljes a várakozás aziránt, hogy ezeket – az adózó szemszögéből gyakorta összetett – problémákat lehetőleg uniós szintű megoldással kell rendezni. Az OECD (melynek 21 uniós tagállam a tagja) a maga részéről kifejezetten elismeri a kettős adóztatásból származó akadályok felszámolásának szükségességét[37]. Emellett a Monti-jelentés ajánlása, hogy a magánszemélyeket érintő kettős adóztatásból eredő adózási akadályok terén további munka szükséges. Ezért úgy tűnik, hogy a határokon átnyúló kettős adóztatás megoldása az adózók és tagállamok valós igénye is.

5. A lehetséges megoldások

Az azonosított problémák a kettős adóztatással érintett helyzetek megoldására szolgáló meglévő eszközök vagy új eszközökre és megoldásokra történő javaslattétel útján is rendezhetőek.

A kettős adóztatásból eredő eltérő problémák megoldási módja is eltérő lehet: egyesek kétoldalú adóegyezmények, mások (az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) rendelkezésre álló jogalap korlátain belül) uniós jogalkotás vagy egyedi megoldások és eszközök révén orvosolhatóak.

A lehetséges megoldások körébe tartoznak az alábbiak:

5.1. A meglévő eszközök megerősítése

A kamat- és jogdíjbevételekről szóló irányelv átdolgozására irányuló javaslat beterjesztése e közleménnyel egyidejűleg történik. A hatályos szöveg javasolt módosításainak célja azon esetek számának csökkentése, melyekben a kettős adóztatás abból ered, hogy az egyik tagállam forrásadót alkalmaz egy kifizetésre, és egy másik tagállam is megadóztatja ugyanezt a kifizetést.

5.2. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények hatókörének és alkalmazási körének kiterjesztése

A Bizottság álláspontja szerint szükség van a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények 27 tagállamra vonatkozó teljes keretrendszerére[38], és az ilyen egyezmények megkötését hátráltató jogviták esetében szorgalmazni fogja a tagállamok közötti párbeszédet.

A Bizottság szándéka, hogy a tagállamokkal és szakértőkkel karöltve vizsgálja meg a háromoldalú helyzetek megoldási módjait[39], illetve azt, hogy milyen elbánásban részesüljenek az Unión belül kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó jogalanyok és adók. A Bizottság meg fogja tenni a megfelelő kezdeményezéseket, különösen az öröklési adók esetében.

5.3. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények uniós tagállamok közötti egységesebb értelmezésének és alkalmazásának megvalósulását célzó lépések

A kettős adóztatás gyakorta értelmezési konfliktusok folyománya. Szükség van annak felmérésére, hogy milyen körben kell kialakítani a tagállamok közötti kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekben szereplő fogalmak (pl. jogdíjak, gazdasági tevékenységből származó bevétel, osztalék, állandó telephely, adóilletőség, határmenti munkavállalók…) közös felfogását. Esettől függően helyénvaló lehet az uniós jog azonos vagy hasonló fogalmainak figyelembevétele a probléma sajátos uniós vonatkozásaként. E kérdések uniós szintű megvitatása belső piaci jelentőségük miatt indokolt. Mindazonáltal az ilyen összehangolás táplálhatja a nemzetközi szervezeteken – így az OECD-n és az ENSZ-en belül – folyó vitákat, beleértve azt is, amikor szélesebb nemzetközi előírások kialakítása kerül napirendre. A közös transzferárfórum kedvező tapasztalataira építve érdemes megvizsgálni a tagállamok képviselőnek fóruma (uniós kettős adóztatási fórum) létrehozásából potenciálisan származó előnyöket. A fórumon belül zajló megbeszélések alapján a Bizottság meg fogja vizsgálni a kettős adóztatás elkerülését célzó magatartási kódex kidolgozását.

5.4. Az Unión belüli vitarendezés egyszerűsítése és felgyorsítása

A választottbírósági egyezmény azzal a céllal készült, hogy a főként transzferárazásból eredő jogviták rendezésére módszerrel szolgáljon. Azonban a magatartási kódex elfogadása (és felülvizsgálata) ellenére a választottbírósági egyezmény megfelelő működése tovább javítható, amint azt általánosságban a kölcsönös egyetértési megállapodások időigénye is jelzi[40]. A választottbírósági egyezményt illetően: az elmúlt öt év alatt (amelyre rendelkezésre állnak adatok) az év végén folyamatban lévő ügyek fele két évnél hosszabb ideje folyt[41].

A 2010-es nyilvános konzultációra érkezett beadványok bírálják azt a tényt, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények nem teszik lehetővé a jogviták időben történő rendezését. Az adózók rendszerint a vonatkozó kettős adóztatási egyezmény vitarendezési mechanizmusára hagyatkoznak, amelynek alapját az OECD adóügyi modellegyezményének régi 25. cikke képezi. Ez azonban nem teljesen hatékony: a szerződő államoknak csak azt írja elő, hogy törekedjenek a megoldás megtalálására. Az adózó számára nincs garancia a kettős adóztatás megszüntetésére és arra sem, hogy az adóhatóságok gyorsan fognak eljárni. Az OECD a függő ügyek számát (2008-ról 2009-re 21,3%-os növekedéssel) súlyos problémának tekinti[42].

Az EU nézőpontjából az átfogó, kötelező vitarendezési eljárás hiánya tehát egy rendezendő kérdés – egységes piaci okokból és tágabb globális (az Unió külföldi befektetők számára fennálló vonzerejével kapcsolatos) versenyképességi megfontolásokból egyaránt. Sem a választottbírósági egyezmény, sem a kettős adóztatás elkerüléséről szóló tagállami egyezmények nem nyújtanak teljes sikerre vezető módszert.

Egy lehetséges megoldás szerepel az OECD adóügyi modellegyezménye 25. cikkének legújabb változatában, mely valamennyi megoldatlan kettős adóztatási ügyben az adózó kérésére a kölcsönös egyetértési eljárás kötelező vitarendezési eljárással történő lefolytatását írja elő. Ilyen rendelkezések azonban mindeddig csak a tagállamok közötti, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények kis részébe kerültek beépítésre[43].

A Bizottság szükségesnek látja azon fejlesztési lehetőségek elemzését, melyek az Unión belüli kettős adóztatással kapcsolatos jogviták eljárásai tekintetében végrehajthatóak. Vizsgálatot igényel különösen a közvetett adózás valamennyi területén felmerülő ilyen jogviták hatékony és gyors rendezésére szolgáló mechanizmus lehetősége.

6. További teendők és következtetések

A Bizottság elkötelezett a kettős adóztatással kapcsolatban az EU-ban fennálló, aktuális problémák megoldása és kezdeményezések benyújtása mellett. Ezek sorát két javaslat nyitja meg. Ezek a következők:

· A közös konszolidált társasági adóalapról szóló javaslat, mely 2011 márciusában került elfogadásra;

· A kamat- és jogdíjbevételekről szóló irányelv átdolgozására irányuló javaslat, melynek beterjesztése e közleménnyel egyidejűleg történik.

E javaslatokon túlmenően a Bizottság a következőkre készül:

· Rövidesen beterjeszti az Unión belül a határokon átnyúló öröklési akadályok megszüntetésének lehetséges megoldásait;

· Folytatja a közelmúltban megújított közös transzferár-fórumnak a transzferárakkal kapcsolatos kettős adóztatási kérdések megoldásában való felhasználását;

· 2012-ben megoldásokat terjeszt be a portfólió-befektetőknek fizetett osztalék határokon átnyúló kettős adóztatása tekintetében;

· Folytatja az ebben a közleményben felvázolt megoldási lehetőségek kidolgozását, különösen a kizárólag uniós kérdésekkel foglalkozó kettős adóztatási fórum létrehozását, a kettős adóztatás elkerülését célzó magatartási kódexre vonatkozó javaslat kidolgozását, és a kettős adóztatás legeredményesebb megszüntetési módjainak meghatározása céljából egy hatékony vitarendezési mechanizmus kivitelezhetőségének felmérését;

· Az adóztatás kettős elmaradását illetően a Bizottság tényfeltáró konzultációs eljárást indít a jelenség teljes nagyságrendjének megállapítása érdekében. A megfelelő szakpolitikai válaszlépések beazonosításához és kialakításához e konzultáció eredményei kerülnek majd felhasználásra.

A Bizottság felkéri az Európai Parlamentet, a Tanácsot, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy vitassák meg és támogassák ezt az irányvonalat.

Felkéri továbbá az összes érdekeltet, hogy fejtsék ki álláspontjukat erről a kezdeményezésről, és tájékoztassák a Bizottságot az általuk ajánlott egyedi intézkedésekről.

[1]               COM(2010) 2020, 2010.3.3.

[2]               A Bizottságot aggasztja az adóztatás kettős elmaradásával kapcsolatban az EU-n belül kialakult jelenlegi helyzet. A Bizottság nyilvános konzultációt tervez a társasági adóztatás kettős elmaradása területén, amint azt a közelmúltban Bowles asszony európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának elnöke, a 2011-es brüsszeli adózási fórumon is javasolta.

[3]               COM(2006) 823, 2006.12.19., 1. pont

[4]               Lásd például az euróövezet állam- illetve kormányfőinek 2011. március 11-i következtetéseit.

[5]               Lásd a Bizottság nyilvános konzultációját: http://ec.europa.eu/taxation_customs/common/consultations/tax/2010_04_doubletax_en.htm (magyarul: http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/common/consultations/tax/2010/04/doubletax_2010_04_hu.pdf), valamint a 25. és 26. lábjegyzetet.

[6]               COM(2010) 769, 2010.12.20., 4.1. pont

[7]               A tisztán belföldi vonatkozásban előforduló kettős adóztatás mindig a nemzeti jogalkotóra tartozó szabályozási kérdés.

[8]               COM(2011) 206, 2011.4.13.

[9]               A Bizottság 2010. évi jelentése az uniós polgárságról: „Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása”, COM(2010) 603, 2010.10.27.

[10]             Lásd az IBFD adózási szószedetének „kettős adóztatás” szócikkét. A fogalom hagyományosan két típusra osztható fel: a jogi és a közgazdasági értelemben vet kettős adóztatásra. A jogi értelemben vett kettős adóztatás esetében ugyanazon adózó egyazon bevételére vagy tőkéjére hasonló adókat vetnek ki. A közgazdasági értelemben vett kettős adóztatás kifejezés általában akkor használatos, amikor több adózót adóztatnak meg egyazon bevétel vagy tőke vonatkozásában.

[11]             Pl. a rezidens adózó külföldről származó jövedelmének mentesítése vagy külföldi adójóváírás biztosításával.

[12]             A kétoldalú intézkedéseket a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények írják elő, melyek alapján két ország megállapodik, hogy miként és milyen mértékben mentesítik az ott lakókat a kettős adóztatás alól.

[13]             Pl. az északi országok között a kettős adóztatás jövedelem- és tőkeadók tekintetében történő elkerüléséről szóló, ún. választottbírósági egyezmény: a társult vállalkozások nyereségének kiegyenlítésével összefüggésben a kettős adóztatás kiküszöböléséről szóló választottbírósági egyezmény (90/436/EGK), HL L 225., 1990.8.20.

[14]             Pl. az Európai Bíróság C-324/00. sz. Lankhorst-Hohorst ügyben 2002. december 12-én hozott ítéletének 32. pontja; az Európai Bíróság C-170/05. sz. Denkavit Internationaal ügyben 2006. december 14-én hozott ítéletének 39. pontja; az Európai Bíróság C-379/05. sz. Amurta-ügyben 2007. november 8-án hozott ítéletének 28. pontja; az Európai Bíróság C‑233/09. sz. Dijkman-ügyben 2010. július 1-jén hozott ítéletének 23. pontja; az Európai Bíróság C-287/10. sz. Tankreederei I. ügyben 2010. december 22-én hozott ítéletének 15. pontja.

[15]             Az Európai Bíróság Kerckhaert-Morres ügyben 2006. november 14-én, a Block-ügyben 2009. február 12-én és a Damseaux-ügyben 2009. július 16-án hozott ítélete.

[16]             A.G. Geelhoed főtanácsnok Kerckhaert-Morres ügyben tett indítványának 38. pontja.

[17]             Az Európai Bíróság Damseaux-ügyben hozott, hivatkozott ítélete.

[18]             Jelentés az Európai Bizottság elnöke részére (Monti korábbi európai uniós biztos által készített jelentés) „Az egységes piac új stratégiájáról”, („A New Strategy for the Single Market”), 2010. május 9., 3.5. pont, 83. o.

[19]             Például az Európai Parlament Petíciós Bizottságának 2011. június 14-15-i ülésén az adózási fejezet 11 petíciójából 4 vonatkozott kettős adóztatásra. Lásd még az állampolgárok által a belső piacon tapasztalt akadályokról készített 2011. szeptemberi Eurobarométer-tanulmányt:                http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/quali/ql_obstacles_en.pdf.

[20]             A MEDEF (francia vállalkozások érdekképviseleti szerve) észrevételei az OECD modellegyezmény 15. cikke (2) bekezdésének javasolt módosításáról, 2007, a http://www.oecd.org/dataoecd/14/62/39547932.pdf dokumentumban.

[21]             http://ec.europa.eu/taxation_customs/common/consultations/tax/2010_04_doubletax_en.htm; http://ec.europa.eu/taxation_customs/common/consultations/tax/2010_06_inheritance_en.htm;

                http://ec.europa.eu/taxation_customs/common/consultations/tax/2010_08_royalty_en.htm.

[22]             OECD, „A külföldi közvetlen befektetés adózási hatásai” („Tax Effects on Foreign Direct Investment”), 2007, 33. o.

[23]             Lásd például: Hajkova, D. et al., „Taxation, Business Environment and FDI Location in OECD Countries”, az OECD Közgazdasági Részlegének munkadokumentumai, 502. sz., 2006, elérhető a következő helyen: http://dx.doi.org/10.1787/874058477248.

[24]             A közös konszolidált társasági adóalapról szóló tanácsi irányelv iránti javaslat hatásvizsgálata, 2011.3.16.

[25]             A teher és akadály kettős adóztatást illető megkülönböztetése már 1923-ban a Nemzetek Ligájában is említést nyert. Lásd például: Gazdasági és Pénzügyi Bizottság, A kettős adóztatásról a pénzügyi bizottságnak benyújtott jelentés, az E.F.S.73. F.19 sz. dokumentum, 11. o., 1923. április 5.

[26]             Parkih, Jain és Spahr, A kettős adóztatás hatása a határokon átnyúló részvényforgalomra, részvényértékre és a tőkeköltségre, 2011, EFMA, Braga találkozó.

[27]             PWC LLP, Total Tax Contribution, 2007, a Hundred Group of Finance UK Directors (a 100 legnagyobb egyesült királyságbeli, tőzsdén jegyzett vállalat szövetsége) körében végzett felmérés

[28]             EP, Petíciós Bizottság, 1404/2010. sz. petíció.

[29]             EP, Petíciós Bizottság, 1053/2010. sz. petíció.

[30]             A Tanács irányelve (1990. július 23.) a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (90/435/EGK).

[31]             A Tanács irányelve (2003. június 3.) a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjkifizetések közös adózási rendszeréről (2003/49/EK).

[32]             Egyezmény a társult vállalkozások nyereségének kiegyenlítésével összefüggésben a kettős adóztatás kiküszöböléséről (90/436/EGK), HL L 225., 1990.8.20.

[33]             http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/company_tax/transfer_pricing/index_en.htm

[34]             C/2009/7924, http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/common/whats_new/c(2009)7924_en.pdf

[35]             COM(2011) 121, 2011.3.16.

[36]             Az irányelvre irányuló javaslat csak meghatározott vállalatok és vállalati csoportok számára határoz meg közös adóalapot (a javaslat 1. cikke).

[37]             Lásd a fenti 3. lábjegyzetet.

[38]             2011. január 1-jei állapot szerint az uniós tagállamok között 10 kétoldalú kapcsolatra nem vonatkozott kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény.

[39]             A transzferárazás területén a közös transzferárfórum már elvégzett némi munkát, lásd a következő lábjegyzetet.

[40]                http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/company_tax/transfer_pricing/forum/jtpf/2010/jtpf_2010_06_08_number_open_cases_en.pdf

[41]                http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/company_tax/transfer_pricing/forum/jtpf/2010/jtpf_2010_06_08_number_open_cases_en.pdf

[42]             http://www.oecd.org/document/11/0,3746,en_2649_33747_46499831_1_1_1_1,00.html; 63,4%-os növekedés 2006 és 2009 között.

[43]             Pl. Franciaország és az Egyesült Királyság (2008.6.19), Hollandia és az Egyesült Királyság (2008.9.26), Németország és az Egyesült Királyság között (2010.3.30.).