TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. Az ipari versenyképesség fokozása 4

2.1. Ipari szerkezetváltás 4

2.2. Innovatív ipar 5

2.3. Fenntartható ipar 7

3. Vállalkozásbarátabb Európa felé 9

3.1. Üzleti környezet 9

3.2. Az ipar és a szolgáltatások támogatása 11

3.3. Kis- és középvállalkozások 12

4. Megállapítások 13

BEVEZETÉS

Az EU kilábalása a gazdasági válságból viszonylag lassú és továbbra is bizonytalan. Munkahelyek teremtéséhez és a jólét növeléséhez be kell indítani a gazdaságot és nagyobb növekedést kell elérni, létfontosságú továbbá, hogy a tagállamok államháztartásai fenntartható pályára kerüljenek. A kedvezőtlen pénzügyi környezet korlátozza a politikai cselekvést, a masszív növekedés viszont a Stabilitási és Növekedési Paktum[1] céljaival összhangban csökkenti az államháztartási hiány és az államadósság okozta terheket.

A dinamikus gazdasági növekedés hajtómotorjai a versenyképes cégek, mérettől függetlenül. Ehhez olyan környezet kell, amely kedvez az újszerű elképzeléseknek és az újszerű üzleti tevékenységeknek. E közlemény az alábbi területeket határozza meg olyanként, mint amelyeken jelentős haladást kell elérni az Európa 2020 stratégia céljainak irányába: 1. gazdasági szerkezetátalakítások, 2. ipari innovációkészség, 3. fenntarthatóság és erőforrás-hatékonyság, 4. üzleti környezet, 5. az egységes piac és 6. a kis- és középvállalkozások.

E kihívások legyőzése javítani tudja az európai cégek mind belső, mind globális versenyképességét, és a Bizottság célja, hogy segítse a tagállamokat abban, hogy korlátozott erőforrásaikat okosan használják fel iparuk globális versenyképességének fokozására. E kihívások kezelése javítani fogja az összes – akár ipari, akár szolgáltató, akár szociális irányultságú – vállalkozás növekedési kilátásait.

Lévén az EU a világ egyik gazdasági vezetője, az európai ipar kritikus fontosságú. A versenyképes ipar csökkenti a költségeket és árakat, új termékeket hoz létre és javítja a minőséget, és ezzel döntően hozzájárul a jólét növeléséhez és a termelékenység fokozásához a gazdaság teljes keresztmetszetében. Az iparnak kulcsszerepe van az EU előtt álló társadalmi kihívások kezeléséhez szükséges innovációban is.

Az Európa 2020 stratégia részeként a Bizottság 2010-ben új ambiciózus iparpolitikát[2] kezdeményezett, amely kiemelte azokat az intézkedéseket – beleértve a tagállamok versenyképességi politikájának figyelemmel kísérése iránti elkötelezettséget is –, amelyek szükségesek ahhoz, hogy növeljék Európának olyan helykénti vonzerejét, ahol megéri befektetni és termelni. A kezdeményezés megújult kereskedelempolitikát is körvonalazott.

A kilábalás bizonytalansága tükröződik abban is, hogy az általános európai gazdasági közérzet romlott[3]. Egyértelmű lefelé mutató kockázatokat jelentenek a pénzpiacok, a növekvő energia- és nyersanyagárak, és a költségvetési konszolidációk szükségessége. A 2008-as csúcshoz képest az uniós munkatermelékenység jelenleg 1,4%-kal nagyobb ugyan, de az iparban és az iparral kapcsolatos szolgáltatásokban a munkahelyek száma 11%-kal kevesebb. Ezen átlag mögött nagy eltérések tapasztalhatók a tagállamok között. Összehasonlítva főbb versenytársaival, az uniós egységnyi relatív munkaerőköltség 12%-kal javult 2008 óta, főleg az árfolyamváltozás hatása miatt.

Az európai gyáripar azonban a vártnál hamarabb magához tért. A második negyedévben a gyáripari termelés 5,3%-kal volt nagyobb az egy évvel korábbinál, bár az előző negyedévhez képest nem növekedett. A gyáripar kibocsátása jelenleg mintegy 14%-kal több, mint a 2009 elején bekövetkezett zuhanáskor, de még mindig 9%-kal elmarad a 2008 eleji csúcstól.

EU-27 termelésmutatók, 1993–2011 (korrigált trendek)

[pic]

Forrás: Eurostat

Ez a közlemény egy új éves kezdeményezés, amely kifejezetten a tagállamok versenyképességét vizsgálja, a 2011-es európai versenyképességi jelentés és a Tagállamok versenyképességi teljesítménye és politikája című dokumentum alapján. Hozzájárul a tagállamoknak az európai szemeszter és az Európa 2020 stratégia szélesebb keretében történő értékeléséhez. Részletesebb kifejtés és az uniós fellépések ismertetése az e közleményt kísérő dokumentumokban található.

AZ IPARI VERSENYKÉPESSÉG FOKOZÁSA

Ipari szerkezetváltás

Visszatekintve a tagállamokban az ipari szerkezet 1999 és 2007 közötti hosszabb távú változásaira megállapítható, hogy az iparágak különböző utakat jártak be a fejlettebb technológiájú vagy fejlettebb készségeket igénylő ipar irányába, ami segítette a termelékenység gyorsabb növekedését, és áraik kevésbé szenvedték meg a globális versenyt. Elemzési szempontból a tagállamok iparszerkezete a jellegbeli és kereskedelmi tendenciákban látható hasonlóságok alapján vizsgálható, noha ez továbbra is elfedheti az egyes csoportokon belüli jelentős különbségeket.

Az első országcsoportban az ipari szerkezetet a fejlett technológiájú ágazatok dominálják. Ebben az időszakban meghatározó fejlemény volt, hogy ebben a csoportban a technológiaközpontú iparágakra és az innováció- vagy oktatásigényes ágazatokra való szakosodás tovább mélyült. Ebbe a csoportba tartozik Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság. Az ipari hozzáadott érték 10,6%-tól (Franciaország) 24,25%-ig (Írország) terjedt.

A második csoportba olyan országok tartoznak, melyekben az ipari szakosodás nem annyira a fejlett technológiájú ágazatokra történt, annak ellenére, hogy van néhány jó versenyképességű iparáguk is. A munkaigényes iparágak, alacsony szintű innováció és a viszonylag kis tudásigényesség dominanciája miatt kevesebb gyorsan növekvő cég van, legalábbis az első csoport országaihoz képest. Ebbe a csoportba tartozik Ciprus, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Portugália és Spanyolország; itt az ipari hozzáadott érték 6,5% (Luxemburg) és 16,1% (Olaszország) között változik.

A harmadik csoportban olyan országok vannak, amelyek az egy főre eső GDP szempontjából felzárkózóknak tekintendők, és amelyek kereskedelmi szakosodása innovációigényes ágazatokra és technológiaközpontú iparágakra irányul. Ezek az országok a szerkezeti átalakításoknak köszönhetően munkaerő-igényes iparágakról átálltak technológiaközpontú iparágakra mind a termelés, mind a kereskedelem területén. Ebbe a csoportba tartozik a Cseh Köztársaság, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia; itt az ipari hozzáadott érték az összeshez képest 13,3% és 23,6% közé esik.

A negyedik csoportba azok a felzárkózó országok tartoznak, ahol a kereskedelmi szakosodás a technológiailag kevésbé fejlett szektorokra irányult. Ezek az országok a második csoport azon országaihoz hasonlítanak, amelyeknél szintén megvan az a tendencia, hogy az oktatásigényes ágazatok felé fordulnak. Nagy különbség azonban a gyorsan növekvő cégek átlagot jóval meghaladó jelenléte ebben a csoportban, és az erőteljes ipari és kereskedelmi szakosodás a technológiaközpontú iparágakra. Ebbe a csoportba tartozik Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia és Románia; itt az ipari hozzáadott érték 9,9% és 22,4% között van.

Mindegyik országcsoporton belül vannak versenyképes iparágak és növekvő cégek. A versenyképesség fokozásához el kell mozdulni az innovatív, tudásalapú ágazatok felé, határozottan cselekedni kell az átalakítás megkönnyítése érdekében a termékpiac-szabályozás jobbítása, az innováció támogatása és az élethosszig tartó oktatásba és képzésbe való beruházás révén.

Innovatív ipar

A termelékenység növekedésének és az ipari versenyképességnek a kutatás és az innováció a hajtóereje. Az új technológiák lehetővé teszik az ipari jellegű termelést kisebb volumenek és korszerű anyagok esetében is; a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák, a biotechnológia és a nanotechnológia megváltoztatják a versenyelőny jellegét. Az uniós iparnak globális versenyelőnye megtartásához fokoznia kell az e technológiák alkalmazására irányuló erőfeszítéseit.

A kulcsfontosságú alaptechnológiákról szóló legújabb jelentés[4] kiemelte, hogy az ipari innovációba való beruházás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy át lehessen hidalni az alapkutatás és a piacok között lévő a szakadékot . Az új termékek és szolgáltatások piacra vitelének új integrált szemléletében szerepet kell kapnia demonstrációs projektek és kísérleti létesítmények támogatásának, valamint az állami támogatásokat, a régiós kohéziós politikákat és a kereskedelempolitikákat illető konkrét intézkedéseknek. Az egyetemi kutatókat ösztönözni kell kutatási eredményeik ipari hasznosítására és az iparral való együttműködésre. A kutatás és innováció finanszírozásánál már a kezdetektől figyelembe kell venni a fogyasztói igényeket és a piaci lehetőségeket, és a lehető leghamarabb be kell vonni potenciális külső befektetőket. Az innovációbarátabb piacok fejlődésének támogatása elérhető keresletoldali intézkedésekkel, mint például intelligens szabályozással, a fogyasztók tájékoztatásával, szabványosítással vagy az innovatív megoldások preferálásával a közbeszerzésekben.

Mindehhez újabb készségekre és képességekre van szükség, például a marketing és a vezetés terén. A vállalkozó szellemű és jobb képzettségű munkaerő általában hozzájárul a termelékenység növeléséhez, de a tagállamok csak egyenetlen haladást értek el a humán tőkébe való beruházás terén. Speciális probléma, hogy noha az Unióban a munkanélküliség viszonylag nagy, néhány cég egyre nagyobb nehézségekkel szembesül, amikor szakképzett munkaerőt keres.

Noha sok tagállam tett lépéseket azért, hogy erősítse a kutatás és innováció támogatását, ahhoz, hogy biztosítani tudják a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználását, csökkenteniük kellene a támogatási rendszerek széttöredezettségét . A széles körben használt eszközök közé tartoznak a technológiai beruházásokra szóló kölcsönkonstrukciók, a kulcsfontosságú alaptechnológiák finanszírozási lehetőségei és a technológiai korszerűsítésre adott támogatások (Németország, Franciaország, Svédország, Olaszország, Portugália, Szlovénia). Néhány ország bevezetett innovációtámogató szolgáltatásokat és támogatta klaszterek megjelenését (Dánia, Franciaország, Németország, Lengyelország, Svédország, Belgium).

A tagállamok azonban nem nagyon hangolják össze egymással az innovatív technológiák bevezetésének támogatására szolgáló beruházásokat. Szélesebb körű koordináció és a nemzeti erőforrások összevonása lehetővé tenné ezek közös célra történő mozgósítását és jobb innovációs kapacitásokat és a finanszírozás megfelelő kritikus tömegét hoznák létre, növelve így a beruházások hatékonyságát és eredményességét. Az Európában több helyen működő nagy léptékű demonstrációs projektek és kísérleti létesítmények (például az európai innovációs partnerségek vagy a stratégiai energiatechnológiai terv keretében) segíthetnék a vállalatokat a prototípusok gyorsabb tesztelésében és megalkotásában. Az új termékeknél és szolgáltatásoknál a piacra jutási idő jelentősen rövidülhetne, ha javulna a klaszterek és hálózatok közötti transznacionális együttműködés és a gyártókapacitások ismertsége.

A szellemi tulajdont illetően egy korszerű jogrendszer védi az eredeti újítókat, anélkül, hogy meggátolná a meglévő ötletek további kidolgozását. A jelenleg a tagállamok által tárgyalt egységes uniós szabadalom jelentősen javítani fogja a keretrendszert, és egyúttal csökkenti a szabadalmaztatási költségeket[5].

A versenyképességet erősítenék a következők: A szűkös erőforrások összevonása, segítendő a kritikus tömeg elérését az innováció piacra vitelében; és az innovációs együttműködés fokozása nagy léptékű demonstrációs projektek és kísérleti létesítmények létrehozása céljából, például a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) modelljének segítségével. Az innovációtámogató rendszerek széttöredezettségének csökkentése, megkönnyítve az innovációs megoldások piacra vitelét, és növelve a kutatási projektek piaci irányultságát. Dánia és Ausztria már sikeresen csökkentette a széttöredezettséget, és az Egyesült Királyságban léteznek az innovatív megoldások piacra vitelét szolgáló rendszerek. |

Fenntartható ipar

- A fenntartható, erőforrás-hatékony és kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába való átalakulás létfontosságú ahhoz, hogy megtartsuk az európai ipar hosszú távú versenyképességét. Az utóbbi évtizedben sok tagállamban a gazdaság úgy növekedett, hogy az energiafogyasztás nem nőtt, míg másokban a növekedés kisebb volt a vártnál. Főként az új tagállamok zárkóznak fel gyorsan, eltérő kiindulási helyzeteik ellenére.

Összességében a tagállamok jelentős haladást értek el az energiahatékonyság ösztönzésére szolgáló konzisztens nemzeti jogi keretek meghatározása és alkalmazása terén. Néhány országban azonban hiányzik a tapasztalat és a közigazgatási kapacitás ehhez, és ezeknek az országoknak az uniós szintű keretszabályozás útmutatást és támogatást nyújthat.

Az elért fejlődés ellenére az emelkedő világpiaci energiaárak és az egyes tagállamokban tapasztalható torzulások árnövekedés formájában megjelentek a vállalkozásoknál is, különösen a kkv-knál. Az energia- és erőforrás-igényes feldolgozó iparágak, mint például a fémipar, a vegyipar, és a papír- és cellulózipar specifikus kihívásokkal küzdenek. A fenntarthatóbb termelési mód irányába való átalakulást megkönnyíthetné egy koherens és hatásos szakpolitikai kombináció, amely tartalmazna a kutatást, az innovációt, az erőforrás-hatékonyságot és a tisztább technológiák bevezetését támogató intézkedéseket, különösen a feldolgozó iparágakban.

A tagállamok kialakítottak támogató rendszereket az ipar energiahatékonyságának növelésére, amelyekhez a legtöbb esetben energetikai ellenőrző rendszerek is társulnak (Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Finnország, Németország, Portugália, Szlovákia) vagy önkéntes iparági vállalásokat ösztönöztek (Dánia, Görögország, Hollandia, Szlovénia, Egyesült Királyság). A Stratégiai energiatechnológiai terv [6] a kis szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiák fejlesztését és piacra jutását igyekszik felgyorsítani. Pozitív fejlemények például a kkv-k energiahatékonyságának támogatását szolgáló célzott beavatkozások (Görögország, Írország, Litvánia), noha többet is lehetne tenni.

Az energiahordozóktól és mezőgazdasági nyersanyagoktól különböző nyersanyagokhoz való hozzáférés egy másik alapvető tényezője az uniós ipar versenyképességének. E nyersanyagok drágasága és hullámzó ára, és az, hogy ezek földrajzilag többnyire az EU-n kívül vannak, számos cég számára jelent kockázatot, és mind az EU-nak, mind a tagállamoknak olyan szakpolitikákat kell kialakítaniuk – kiegészítve az uniós külpolitikát –, amelyek figyelembe veszik az elsődleges nyersanyagok ritkaságát: támogatják az európai erőforrások fenntartható módon történő kiaknázását; alternatív megoldások előállítása céljával támogatják a kutatást és innovációt; növelik az erőforrás-hatékonyságot; és széles körben elősegítik a jobb hulladékhasznosítási technikákat, beleértve a kis mennyiségben használt értékes anyagokat kezelő technikákat is.

Az európai ipar versenyképessége szempontjából egyre fontosabb, hogy folytatódjon a környezeti és szociális kérdések beépülése az üzleti tevékenységekbe és stratégiákba. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve[7] egy uniós szintű intézkedéscsomagot tartalmaz, továbbá ajánlásokat a tagállamoknak arról, hogyan kezeljék az erőforrások nem fenntartható felhasználásának problémáját.

A versenyképességet erősítenék a következők: Az energia- és nyersanyag-hatékonyság előnyben részesítése és a tisztább technológiák innovációjának és rendszerbe állításának elősegítése értékláncok mentén olyan hosszú távú ösztönzőkkel, melyek bátorítják a piacteremtést és megkönnyítik a kkv-k részvételét ezekben a folyamatokban. Mint a fentiekből látható, a tagállamok jelentős haladást értek el ezeken a területeken. Az energia tisztességes és torzítatlan árazásának biztosítása, és az energiaelosztó hálózatok korszerűsítését és összekapcsolását célzó munkák folytatása. |

- A társadalomtudatos vállalkozás, a szociális cégek és a szociális gazdaság fejlesztése egy másik fontos eszköz az európai ipar versenyképességének és fenntarthatóságának erősítéséhez.

A szociális gazdaság több, mint 11 millió embert alkalmaz az Európai Unióban, ami a teljes foglalkoztatottság 6 %-a[8], és az Európában alapított cégek mintegy egynegyede szociális vállalkozás. Belgiumban, Finnországban és Franciaországban ez a szám eléri az egyharmadot[9]. Ezek a vállalatok az alkalmazottak nagyfokú személyes elkötelezettségének és az ilyen vállalatok által nyújtott jobb munkakörülményeknek köszönhetően gyakran nagyon termelékenyek és versenyképesek[10].

A „nagy versenyképességű szociális piacgazdaság” megerősítéséhez a Bizottság a szociális gazdaságot, a szociális felelősséget és a szociális innovációt helyezte a fenntarthatóbb gazdaság új megoldásaira irányuló törekvéseinek középpontjába, az Európa 2020 stratégia[11], az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés[12], „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja”[13], és az „Egységes piaci intézkedéscsomag”[14] (SMA) keretében.

Az egységes piaci intézkedéscsomag nyilvános konzultációja[15] megmutatta, hogy a szociális vállalkozásnak és a szociális gazdaságnak nagyon fontos szerepe lehet, mivel képes arra, hogy fenntartható munkahelyek megteremtése révén innovatív választ adjon a jelenlegi gazdasági és társadalmi kihívásokra.

A Bizottság ezért kész arra, hogy széles körű vitát indítson arról, hogyan lehet fejleszteni ezt az újfajta gazdasági ágat. Ennek első lépései a heteken belül elkészülő, a „Társadalomtudatos vállalkozás” kezdeményezésről szóló közlemény és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás” közlemény, amelyek bemutatják a szociális vállalkozások támogatására szolgáló kulcsfontosságú intézkedéseket.

A versenyképességet erősítenék a következők: A szociális vállalkozás előnybe részesítése és támogatása Európában, különösen a közismertségének, továbbá a köz- és magánfinanszírozásának javításával (főként szociális beruházási alapokból). |

VÁLLALKOZÁSBARÁTABB EURÓPA FELÉ

Üzleti környezet

- A globalizáció korában a nyílt, hatékony és versenyképes üzleti környezet kritikus katalizátora a növekedésnek. Az üzleti környezet javítása olyan területek szakpolitikáit takarja, amelyek az infrastruktúra fejlesztésétől az építési engedély beszerzéséhez szükséges idő lerövidítéséig terjednek.

Egyrészt az összes tagállam kitűzött saját célokat az adminisztratív terhek csökkentésére , másrészt viszont nem mindegyik ért el haladást a jelenlegi terhek mérésében, vagy nem sokat tett ezek csökkentésére. Tizennyolc tagállamban az új jogszabály-javaslatoknál kötelező a hatásvizsgálat, noha nem mindegyikük tartja ezt be, és a hatásvizsgálatok nem mindig terjednek ki minden gazdasági, társadalmi és környezeti szempontra, ami korlátozza ezek hatásosságát.

Az infrastruktúrák (energetika, közlekedés, szélessávú kommunikáció) jó minősége és elérhetősége nagyban hozzájárul a vállalkozásbarát környezethez. Tekintve, hogy a közlekedési infrastruktúra javítása az egyik legnagyobb feladat, különösen az új tagállamokban, folytatódnia kell a rekonstrukciós és modernizációs beruházásoknak, beleértve a strukturális alapokból és az európai összekapcsolódási eszközből származó támogatások felhasználását is.

Az üzleti életnek modern közigazgatásra van szüksége, amely képes hatékony és jó minőségű közszolgáltatásokat nyújtani. A reformoknak hangsúlyt kell fektetniük az e-kormányzást célzó kezdeményezésekre, mint például az egyesített közszolgáltató központokra, a közös hálózatokra és adatközpontokra. Számos e-kormányzati kezdeményezés azt is lehetővé teszi, hogy a vállalkozások kevesebb időt fordítsanak adminisztratív ügyekre és több energiát szánhassanak az üzleti lehetőségekre. E tekintetben az e-közbeszerzést a lehető legnagyobb mértékben támogatni kell. A több országban is tevékenykedő vállalatok számára szintén kulcsfontosságú a jól működő egyablakos ügyintézés, hogy időt és energiát takaríthassanak meg, és hogy csökkenjenek a korrupciónak teret engedő helyzetek. Noha már eddig is jelentős előrelépés történt, van még mit javítani.

Fontos terület, ahol nagy mértékű javulás érhető el, a vállalkozások adóztatása . Míg az általános effektív társasági adó, és a munkát, illetve az erőforrások használatát terhelő adók közötti egyensúly olyan témák, amelyeket még uniós és tagállami szinten is tovább kell gondolni, az adózásból származó jogkövetési terhek csökkentése nagy mértékben javíthatja az üzleti környezetet. Ez azt is jelenti, hogy növelni kell az átláthatóságot és csökkenteni kell az adórendszerek és adózási rendek bonyolultságát, egyszerűsíteni kell a fizetési módokat, beleértve az e-kormányzás kihasználását, és biztosítani kell az adójog stabilitását. Jelentő előrelépés a közös konszolidált társaságiadó-alapra vonatkozó bizottsági javaslat[16].

A versenyképességet erősítenék a következők: A vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése a jelenlegi terhek felmérésével (beleértve az adórendszer miatti terheket is) és e terhek gyors csökkentésével, a kitűzött céloknak megfelelően. Hollandia például az első volt, ahol mérték és értékelték az adminisztratív terhek csökkentését és ambiciózus célokat tűztek ki, ami világszerte elismert hatékonyságot eredményezett. A szélessávú, energetikai és közlekedési infrastruktúrákat használó szolgáltatók közötti verseny elősegítése. |

Az ipar és a szolgáltatások támogatása

- Az uniós gazdaság legnagyobb részét a szolgáltatások teszik ki, és ezek egyre jobban beépülnek a gyáriparba, mivel szakosodott szolgáltatásokat alkalmaznak a termelési és termékforgalmazási folyamatok irányításában. Gyártó cégek elkezdtek termékeikkel együtt csomagként szolgáltatásokat is ajánlani, másfelől a szolgáltatók kiegészítő termékeket használnak és beépítik a gyártást a saját értékláncukba.

A fogyasztói igényeket célzó szolgáltatási innovációk átalakíthatják az értékláncokat, az ágazatokat és a piacokat[17] is, függetlenül attól, hogy szolgáltató, avagy gyártó cégtől származnak. Az innováció, az új technológiák és a nagyobb teljesítmény forrásaiként az üzletviteli szolgáltatások egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. Ezek a szolgáltatások a közvetlen felhasználás, a tudásteremtés és a technológiaátadás révén beépültek más iparágak értékláncaiba , ami jó lehetőséget jelent az európai gyártó ágazat számára, hogy meglévő termékei segítségével új piacokat nyisson és új bevételi forrásokat találjon.

Az egységes piac jobban hozzá tudna járulni a növekedéshez, ha az összes jelenleg hatályos uniós jogszabályt maradéktalanul alkalmazná valamennyi tagállam. A cél, mint ahogy azt az egységes piaci intézkedéscsomag[18] is kitűzte, hogy megszűnjön a piaci széttöredezettség és elháruljanak az áruk, szolgáltatások, innováció és kreativitás mozgása előtti akadályok. Az európai szabványosításról szóló rendeletjavaslat[19] kibővítené a szolgáltatási ágazatra vonatkozó szabványokat, hogy csökkentse a párhuzamos és egymásnak ellentmondó tagállami szabványok számát.

A szolgáltatások Unión belüli kereskedelme nem túl dinamikus, mivel csupán az Unión belüli kereskedelem egyötödét teszi ki. 2004 óta a szolgáltatások kereskedelme gyorsabban nőtt az EU és a világ többi része között, mint az Unión belül. A szolgáltatási irányelv[20] alkalmazása kritikus mérföldkő, noha a legújabb kölcsönös értékelési folyamat[21] számos olyan területet talált, ahol még javulás szükséges.

A versenyképességet erősítenék a következők: Az innovatív szolgáltatások mérhető eredmények alapján történő támogatásának kidolgozása; és részvétel az innovációs partnerségekben és a nagy léptékű demonstrációs projektekben. Az egységes piacra vonatkozó jogszabályok, különösen a szolgáltatási irányelv maradéktalan alkalmazása, és az üzletviteli szolgáltatások segítése. Málta áll a legjobban az egységes piacra vonatkozó jogszabályok átültetésével, már csak két irányelv vár átültetésre. |

Kis- és középvállalkozások

- A kis- és középvállalkozások potenciáljának teljes kibontakozásához az Unió egészének koherens fellépése szükséges, az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálatáról szóló közleménnyel[22] összhangban. A gazdasági kilábalás motorjai a nagy exportvállalkozások, de sok kkv továbbra is kereslethiánnyal küzd a fáziskésés miatt, de azért is, mert finanszírozási és exportpiaci nehézségeik vannak. A foglalkoztatásbővülési arány alapján gyorsan növekvőnek tekintett cégek között a kisebbek nagyobb nettó munkahely-teremtési arányt tudnak felmutatni, mint a nagyobbak. Gyorsan növekvő cégek megtalálhatók az összes iparágban és az összes régióban, és ezek nyitottak az innovációra.

A hitelfeltételeknek a válság alatt szigorodása megnehezítette a finanszírozást , különösen a kkv-k számára. Sok tagállam ezért korrigáló intézkedéseket hozott, például növelték a kölcsöngarantáló rendszerek kapacitását, feltőkésítettek cégeket és mikrohitelprogramokat, és előnyös kölcsönfeltételekkel vagy hitelközvetítők révén megkönnyítették a banki kölcsönzést. Mivel a finanszírozás továbbra is problémás, további erőfeszítéseket kell tenni a megfelelő finanszírozási formák – ideértve a kölcsönöket, a tőkejuttatást és ezek kombinációját – igénybevételének megkönnyítésére. Bátorítani kell továbbá a kisvállalkozásokra, köztük a szociális irányultságú cégekre szakosodott pénzügyi szolgáltatók fejlődését. Ahogy az egységes piaci intézkedéscsomagban is szerepel[23], a Bizottság az év vége előtt elfogad egy jogi aktust, hogy megkönnyítse az Európai Unióban a szociális beruházási alapok létrehozását.

A kereskedelem tagállamok általi segítése javítja az európai cégek globális jelenlétét és a legtöbb tagállam finanszírozással, tájékoztatással, piacra jutási támogatással és szabályozással támogatja a kkv-k nemzetköziesedését . Az ilyen szolgáltatásokat igénybe vevő kkv-k viszonylag elégedettek, noha a nemzetköziesedett kkv-knak csak 27%-a mondta azt, hogy tudott a létező állami támogatásokról és csak 7%-uk használta ezeket ténylegesen. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az állami támogatások ismertségét és elérhetőségét tovább kell javítani.

Néhány tagállamban az átlagos fizetési késedelmek nagyon nagyok lehetnek, ami veszélyezteti a kisebb cégek túlélését. A helyzet a múlt évben nem változott, sőt, néhány tagállamban még rosszabb is lett az államigazgatásból származó kifizetések esetében (Cseh Köztársaság, Görögország, Ciprus, Magyarország, Ausztria, Szlovákia). A késedelmes fizetésekre vonatkozó irányelv[24] előírja, hogy a közhatóságok általi kifizetéseket 30 napon belül teljesíteni kell. Ennek elérése sok tagállam számára kihívás, főként Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália számára.

A versenyképességet erősítenék a következők: A kkv-k növekedésének könnyítése azzal, hogy biztosítják, hogy a jogi szabályozás ne állítson akadályokat a bővülés útjába; előnyben részesítik a megfelelő finanszírozási lehetőségeket; és az új piacokhoz való hozzáférést és az ottani reklámozást támogató szolgáltatásokat biztosítanak. Annak biztosítása, hogy az államigazgatás csökkentse a fizetési határidőket és szigorúan tartsa magát a késedelmes fizetésekre vonatkozó irányelvhez. |

MEGÁLLAPÍTÁSOK

- A közlemény taglalja, hogy a fenntartható fejlődés eléréséhez és a gazdaság beindításához a tagállamok részéről koherens és koordinált iparpolitika, valamint mély szerkezeti átalakítások szükségesek. Jelentős hatása lehet az átalakítások segítésének, az innováció lehetővé tételének, a fenntarthatóság elősegítésének, az üzleti környezet javításának és az egységes piac nyújtotta előnyök kihasználásának. E szakpolitikák megvalósításának ugyanúgy elsőbbséget kell élveznie az egyes tagállamok kormányainál, mint a Bizottságnál.

A szakpolitikák tagállami szintű koordinációjának javítása ellensúlyozhatja a pénzhiányt, és így innovációt és növekedést lehet elérni a költségvetési megszorítások idején is. Uniós szinten a Bizottságnak a többéves pénzügyi keretre[25] vonatkozó javaslata úgy lett kialakítva, hogy ezeknek a céloknak adjon elsőbbséget; megerősítve az EU azon képességét, hogy beruházzon az ipari innovációba azáltal, hogy csökkenti a széttöredezettséget; egyszerűsítve a kedvezményezettekre vonatkozó szabályokat; és előtérbe helyezve az innováció piacra jutását.

A Bizottság növeli a tagállamoknak nyújtott támogatását az Európa 2020 stratégia keretében végzett tevékenységeikhez; koherens módon figyelemmel kíséri a fejleményeket és biztosítja a jó módszerek azonosításához szükséges fórumot.

A Bizottság: az Európa 2020 stratégia céljainak elérését szolgáló növekedéssegítő szerkezeti reformok elősegítésével és figyelemmel kísérésével erősíteni fogja a tagállamok iparpolitikájának koordinációját, 2012 első negyedévére fórumot hoz létre az iparpolitika révén történő növekedéssegítés jó módszereinek azonosítására és megvitatására. |

- [1] http://ec.europa.eu/economy_finance/sgp/index_hu.htm

[2] Integrált iparpolitika a globalizáció korában. A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása. COM(2010) 614.

[3] http://ec.europa.eu/economy_finance/db_indicators/surveys/index_en.htm

[4] http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/ict/files/kets/hlg_report_final_en.pdf

[5] Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról. COM(2011) 215 végleges, 2011.4.13.

[6] http://ec.europa.eu/energy/technology/set_plan/set_plan_en.htm

[7] Közlemény: Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve. COM(2011) 571 végleges, 2011.9.20.

[8] CIRIEC: The Social economy in the European Union (A szociális gazdaság az Európai Unióban), 48. oldal.

[9] Global entrepreneurship Monitor: Executive report (Összefoglaló jelentés), 2009.

[10] Franciaországban például a betegszabadság jelentősen kevesebb, mint általában más országbeli vállalatoknál: 5,5 5 22 %-kal szemben. Absence from work for health reasons in the social economy (Hiányzás munkából egészségi okok miatt a szociális gazdaságban), Chorum, 2011. április, http://www.cides.chorum.fr

[11] Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája. COM(2010) 2020.

[12] Közlemény az Innovatív Unióról. COM(2010) 546 végleges, 2010. október 6.

[13] Közlemény: A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere. COM(2010) 758 végleges, 2010. december 16.

[14] Egységes piaci intézkedéscsomag: Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez. COM(2011) 206 végleges, 2011. április 13.

[15] http://ec.europa.eu/internal_market/smact/consultations/2011/debate/index_en.htm

[16] Javaslat: A Tanács irányelve közös konszolidált társaságiadó-alapról (CCCTB), COM (2011)121, 2011.3.16.

[17] http://www.europe-innova.eu/web/guest/innovation-in-services/expert-panel/about

[18] Egységes piaci intézkedéscsomag. Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – „Együtt egy újfajta növekedésért. COM(2011) 206 végleges, 2011.4.13.

[19] Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete. (COM(2011) 315 végleges, 2011.6.1.

[20] Az Európai Parlament és a Tanács irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról.

[21] Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve. COM(2011) 20 végleges, 2011.1.27.

[22] Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata. COM(2011)78/3, 2011.2.23.

[23] A 8. mozgatórugó (A szociális vállalkozás) kulcsintézkedése.

[24] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/7/EU irányelve (2011. február 16.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (átdolgozott szöveg).

[25] Az Európa 2020 stratégia költségvetése, COM(2011) 500 végleges.