A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Éves jelentés az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Eurodac központi egység 2010. évi tevékenységéről

BEVEZETÉS

Alkalmazási kör

A dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló, 2000. december 11-i 2725/2000/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Eurodac-rendelet)[1] előírja, hogy a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács számára a központi egység tevékenységeiről éves jelentést terjeszt elő[2]. A mostani nyolcadik éves jelentés információkat tartalmaz a rendszer 2010. évi igazgatásáról és teljesítményéről. Értékeli az Eurodac eredményeit és költséghatékonyságát, valamint központi egysége szolgáltatásainak minőségét.

Jogi és szakpolitikai fejlemények

2010. október 11-én a Bizottság elfogadta az [egy harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló] […/…/]EK rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó módosított javaslatot[3].

A 2010. októberi módosított javaslatot a Bizottság az általa 2009 szeptemberében elfogadott javaslat helyett terjesztette elő, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) hatálybalépésével és a pillérek eltörlésével – a hozzá kapcsolódó, a bűnüldöző hatóságok számára biztosított hozzáférésre vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslattal együtt[4] – okafogyottá vált. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló bizottsági közlemény[5] szerint egy ilyen javaslatot hivatalosan vissza kellett volna vonni, és helyette az EUMSZ bevezette új keretekre figyelemmel új javaslatot kellett volna előterjeszteni.

Tekintettel azonban a menekültügyi csomagról folytatott tárgyalásokra, valamint megkönnyítendő az Eurodac-rendelettel kapcsolatos megállapodás kialakítását, a Bizottság helyesebbnek vélte, ha az okafogyottá vált, 2009. szeptemberi tanácsi határozatjavaslat helyett nem kerül előterjesztésre új javaslat. Ezért a Bizottság az Eurodac-javaslatból törölte a bűnüldözési célú hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket is.

A Bizottság továbbá úgy látta, hogy az új Eurodac-rendelet zökkenőmentes elfogadása elő fogja segíteni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző ügynökség időbeni felállítását, mivel a tervek szerint az ügynökség lesz felelős az Eurodac irányításáért[6].

A 2010. októberi módosított javaslatot a Tanács és az Európai Parlament jelenleg tárgyalja.

AZ EURODAC KÖZPONTI EGYSÉG[7]

A rendszer igazgatása

Figyelembe véve a kezelendő adatok növekvő mennyiségét (bizonyos műveletkategóriákat 10 évig meg kell őrizni), a (2001-ben üzembe állított) technikai platform természetes elavulását, valamint azt, hogy kiszámíthatatlan az Eurodac-műveletek mennyiségének alakulása, a Bizottság korszerűsítette az Eurodac-rendszert. Az Eurodac Plus nevű informatikai projekt célkitűzései a következők voltak: a) az elavult informatikai infrastruktúra lecserélése, b) a rendszer általános kapacitásának és teljesítményének növelése, c) gyorsabb, biztonságosabb és megbízhatóbb adatszinkronizálás biztosítása az előállító rendszer és a rendszerműködés folyamatosságát biztosító rendszer között. 2010-ben az ideiglenes átvételi tesztek és a működési átvételi teszt is sikeresen lezárult.

Az ideiglenes átvételi teszt 2010 márciusa és augusztusa között zajlott le; célja annak vizsgálata volt, hogy az új rendszer teljes mértékben megfelel-e a megállapított rendszerkövetelményeknek. A hat tagállam (Bulgária, Észtország, Finnország, Németország, Szlovénia és az Egyesült Királyság) aktív részvételével lezajlott működési átvételi teszt célja annak vizsgálata volt, hogy az Eurodac Plus teljes mértékben megfelel-e a tagállamok meglévő informatikai rendszereinek. A teszt 2010. augusztus 9-én kezdődött, és 2010. szeptember 13-án sikeresen befejeződött.

A projekt utolsó szakasza – a végleges átvételi teszt – a régi és az új rendszer folyamatos, három hónapon át tartó párhuzamos működését, valamint az eredmények napi szintű összehasonlítását ölelte fel. A végleges átvételi teszt novemberben kezdődött, és 2011 februárjában ért véget.

A szolgáltatás minősége és a költséghatékonyság

A Bizottság különös gondot fordít arra, hogy kiváló minőségű szolgáltatást nyújtson a tagállamoknak, amelyek végső soron az Eurodac központi egység végfelhasználói. A tagállamok minden alkalommal teljes körű tájékoztatást kaptak, amikor a szolgáltatás elérhetetlen volt; utóbbit minden esetben kizárólag az Eurodac korszerűsítéséhez (Eurodac Plus) kapcsolódó tevékenységek okozták. 2010-ben az Eurodac központi egység összességében a teljes idő 99,76%-ában volt elérhető.

A központi egység karbantartási és üzemeltetési kiadásainak összege 2010-ben 2 115 056,61 euró volt. A kiadások korábbi évekhez viszonyított emelkedését (2009-ben 1 221 183,83 euró, 2008-ban 605 720,67 euró) az Eurodac-rendszer korszerűsítése (Eurodac Plus) indokolja. Az Eurodac Plus megvalósításának rögzített ára 3 055 695,49 euró; ennek 20%-át (611 139,10 eurót) 2009-ben, 60%-át (1 833 417,29 eurót) pedig 2010-ben fizették ki; a fennmaradó 20% (611 139,10 euró) kifizetésére 2011-ben fog sor kerülni.

A meglévő erőforrások és a Bizottság által igazgatott infrastruktúrák – így pl. az s-TESTA hálózat[8] – hatékony alkalmazásának köszönhetően megtakarításokat sikerült elérni. A Bizottság (az ISA-program[9] útján) a központi egység és a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti adatcserére vonatkozó kommunikációs és biztonsági szolgáltatásokat is nyújtott. A rendelet 21. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e költségek eredetileg az egyes tagállamokat terhelték volna, azonban azokat a konkrét esetben a Bizottság fedezte a rendelkezésre álló közös infrastruktúrák használatával.

Adatvédelem és adatbiztonság

Az Eurodac-rendelet 18. cikkének (2) bekezdése egy olyan művelet-kategória létrehozásáról rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ún. „különleges lekérdezéseket” végezzenek azon személy kérésére, akinek adatait a központi adatbázisban tárolják, annak érdekében, hogy biztosítsák az érintettnek a saját adataihoz való hozzáférési jogát.

Ahogy már a korábbi éves jelentések is rámutattak, az Eurodac működésének első éveiben nagy számú „különleges lekérdezésre” került sor, ami felvetette annak aggályát, hogy a nemzeti hatóságok esetleg visszaélnek ennek a funkciónak a céljával.

2010-ben összesen 66 ilyen lekérdezést végeztek, ami enyhe növekedést jelent a 2009-es és 2008-as adatokhoz (42, illetve 56) képest. Mindazonáltal ez a szám azt jelzi, hogy a különleges lekérdezések mennyisége elfogadható szinten látszik stabilizálódni, ha azt összevetjük a 2007-ben mért legutóbbi magas számmal (195).

E jelenség hatékonyabb nyomon követése érdekében a Bizottság olyan előírást foglalt bele az Eurodac-rendelet módosítására irányuló javaslatába, hogy a tagállamoknak másolatot kell küldeniük az adatalany hozzáférési kérelméről a hatáskörrel rendelkező nemzeti felügyeleti hatóság számára.

SZÁMADATOK ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

A jelen éves jelentéshez csatolt mellékletben megtalálhatók a központi egység 2010. január 1-je és 2010. december 31. közötti tevékenységére vonatkozó tényszerű adatokat tartalmazó táblázatok. Az Eurodac-statisztikák alapját a következők jelentik: (1) az összes olyan 14 éves és annál idősebb személy ujjlenyomatai, aki menedéket kért a tagállamokban (a továbbiakban: 1. kategória), (2) azon személyek ujjlenyomatai, akiket a tagállamok külső határának jogellenes átlépése során elfogtak (a továbbiakban: 2. kategória), illetve (3) azon személyek ujjlenyomatai, akiket illegális tartózkodáson értek valamely tagállam területén (abban az esetben, ha az illetékes hatóság szükségesnek tartja az esetleges korábbi menedékkérelem ellenőrzését) (a továbbiakban: 3. kategória).

A menedékkérelmekre vonatkozó Eurodac-adatok nem hasonlíthatók össze az Eurostat által előállított adatokkal. Utóbbiak az igazságügyi és belügyminisztériumok által szolgáltatott havi statisztikai adatokon alapulnak. Az eltérések számos módszertani okra vezethetők vissza. Egyrészt az Eurostat adatai valamennyi menedékkérőt magukban foglalják, az életkortól függetlenül. Másrészt az adatgyűjtés során különbséget tesznek a referenciahónap folyamán menedékkérelmet benyújtók (ezek között adott esetben lehetnek ismételt kérelmek is), valamint az első alkalommal menedékkérelemért folyamodó személyek között.

Sikeres műveletek

A „sikeres művelet” olyan művelet, amelyet a központi egység helyesen végrehajtott anélkül, hogy adathitelesítési problémák, hibás vagy nem megfelelő minőségű ujjlenyomatok miatt elutasította volna[10].

2010-ben összesen 299 459 sikeres műveletet továbbítottak a központi egységhez, ami 15,3%-os csökkenést jelent 2009-hez (353 561) képest.

Ami a menedékkérők (a továbbiakban: 1. kategória ) adataira vonatkozó műveletek számát illeti, a korábbi évek növekvő tendenciája 2010-ben megtört, és a kérések száma 215 463-ra (9%-kal) csökkent; ez az adat 2009-ben 236 936, 2008-ban pedig 219 557 volt.

A külső határok jogellenes átlépése miatt elfogott személyek számának (a továbbiakban: 2. kategória ) alakulása ugyanazt a tendenciát követte, mint 2009-ben. Miután 2008-ban 61 945-re emelkedett, a műveletek száma 2009-ben 31 071-re, 2010-ben pedig 11 156-ra csökkent. A tagállamok közül továbbra is Görögország, Olaszország és Spanyolország vitte be e műveletek nagy többségét. Noha 2010-ben is Görögország vitte be a legtöbb műveletet, ezek száma a 2009-es adathoz (18 714) képest jelentősen csökkent (4 486). A műveletek száma 2010-ben Olaszország és Spanyolország esetében is csökkent a 2009-es adathoz képest (7 300-ról 2 485-re, illetve 1 994-ről 1 674-re), mely csökkenés Olaszország esetében különösen jelentős volt.

2010-ben ugyanaz a 6 tagállam (a Cseh Köztársaság, Izland, Lettország, Luxemburg, Norvégia és Portugália) nem továbbított egyetlen 2. kategóriába tartozó műveletet sem, mint az előző évben. Mint azt a 2009. évi jelentésben kifejtettük, az Eurodac részére továbbított, 2. kategóriába tartozó műveletek száma, illetve a tagállamokban történt jogellenes határátlépések számára vonatkozó egyéb statisztikai források adatai közötti eltérés – amelyre az Eurodac statisztikái is rávilágítottak – minden valószínűség szerint az Eurodac-rendelet 8. cikke (1) bekezdése[11] homályos megfogalmazásának tudható be. E kérdést az Eurodac-rendelet folyamatban lévő felülvizsgálatának keretében tisztázzák majd.

A 3. kategóriába tartozó műveletek (olyan személyek adatai, akiket valamely tagállam területén való illegális tartózkodásuk alatt fogtak el) száma 2010-ben 72 840 volt, ami csökkenést jelent a 2009. évi adathoz (85 554) képest. Továbbra is Írország az egyetlen olyan tagállam, amely egyáltalán nem továbbított 3. kategóriába tartozó műveletet.

Bár a 3. kategóriába tartozó lekérdezések nem kötelezőek az Eurodac-rendelet szerint, a Bizottság arra bátorítja a tagállamokat, hogy a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[12] szerinti kiutasítási eljárás megindítását megelőzően éljenek ezzel a lehetőséggel. Az Eurodac-rendeletben említett esetekben[13] az ilyen lekérdezések segíthetnek annak megállapításában, hogy a kérdéses harmadik országbeli állampolgár kért-e menedéket olyan másik tagállamban, ahová a dublini rendeletnek megfelelően vissza kellene őt küldeni.

„Találatok”

Menedékjog iránti többszörös kérelmek (az 1. kategóriába tartozó adatok 1. kategóriába tartozó adatokkal történő összevetése alapján született találatok)

Az Eurodacban 2010-ben nyilvántartásba vett összesen 215 463 menedékkérelemből 24,16% volt „menedékjog iránti többszörös (azaz második vagy többedik) kérelem”, vagyis 52 064-szer fordult elő, hogy ugyanannak a személynek az ujjlenyomatait 1. kategóriába tartozó műveletként – ugyanazon vagy egy másik tagállamban – korábban már rögzítették. Ez a szám 2009-ben 55 226 (23,3%) volt. A többszörös kérelmekre vonatkozó statisztikai adatokat azonban torzítja néhány tagállam azon gyakorlata, hogy a dublini rendelet szerinti visszavételkor is ujjlenyomatot vesznek: amennyiben a dublini rendelet szerinti átadást követő megérkezéskor ismételten rögzítik és továbbítják a kérelmező ujjlenyomatait, akkor ez azt a hamis látszatot kelti, hogy a kérelmező ismét menedékért folyamodott. A Bizottság orvosolni kívánja ezt a problémát, és az Eurodac-rendelet módosítására irányuló javaslatában előírta, hogy az átadást nem szabad új menedékkérelemként nyilvántartásba venni.

A melléklet 3. táblázata azt mutatja be, hogy hány olyan kérelmet nyújtottak be az egyes tagállamokban, amely megfelelt a korábban másik, illetve ugyanazon tagállamban nyilvántartásba vett menedékkérelmeknek („külföldi találat”, illetve „helyi találat”)[14].

2010-ben az összes többszörös kérelem 35%-a volt helyi találat. Ez a szám több tagállamban (Belgiumban, Bulgáriában, Cipruson, a Cseh Köztársaságban, Írországban, Olaszországban, Lengyelországban, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban) az 50%-ot is meghaladja. A helyi találatok aránya 2009-ben 38,8% volt. Annak jelzésével, hogy egy tagállamban korábban menedékjog iránt kérelmet benyújtó személy új kérelmet nyújt be ugyanabban a tagállamban, a helyi találatok valójában a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelv[15] 32. cikke szerinti ismételt kérelem fogalmának felelnek meg.

A külföldi találatok a menedékkérők EU-n belüli másodlagos migrációját illusztrálják. A statisztikák a korábbi évekhez hasonlóan azt jelzik, hogy a tapasztalt másodlagos migráció nem követi szükségszerűen a szomszédos tagállamok közötti „logikus” útvonalakat. Franciaország például továbbra is azon menedékkérők esetében kapta a legtöbb (2 081) külföldi találatot, akik korábban Lengyelországban nyújtottak be kérelmet. Ugyanez a minta figyelhető meg az Egyesült Királyságban, ahol a legtöbb (484) külföldi találat az Olaszországból származó adatokkal való összevetés esetében fordult elő. A statisztikák szerint a külföldi találatok nem kizárólag a külső szárazföldi határral rendelkező vagy a Földközi-tengerrel határos országokból irányulnak az északabbra található tagállamok felé. A külső szárazföldi határral rendelkező vagy a Földközi-tengerrel határos országokba irányuló másodlagos migrációt jelző statisztikák ugyanakkor nagy mértékben vezethetők vissza egyes tagállamok azon gyakorlatára, hogy a dublini rendelet szerinti visszavételkor is ujjlenyomatot vesznek.

Az 1. kategóriába tartozó adatok 2. kategóriába tartozó adatokkal történő összevetése alapján született találatok

Ezek a találatok azt mutatják, hogy menedékkérelme benyújtása előtt milyen útvonalat járt be az a személy, aki jogellenesen lépett a tagállamok területére. 2009-hez hasonlóan 2010-ben is a Görögország (6 934) és Olaszország (3 752) által átadott adatok összevetéséből született a legtöbb találat. A számok Magyarország (545), Bulgária (545), Franciaország (530) és Spanyolország (238) esetében is elég jelentősek voltak. Szembetűnő ugyanakkor, hogy Bulgária (96%) és Franciaország (71,9%) esetében e találatok legtöbbje helyi találat volt.

2009-hez (65,2%) képest 2010-ben (73,4%) enyhe növekedés figyelhető meg azon, jogellenes határátlépés miatt elfogott személyek esetében, akik később menedékkérelem benyújtása mellett döntöttek. Ha azonban a találatok abszolút számát vetjük össze egymással, 2010-ben (11 939) drasztikus csökkenést tapasztalunk 2009-hez (20 363) képest.

Azon személyek többségének, akik Görögországban léptek jogellenesen az EU területére (5 930), majd ezt követően továbbutaztak, Németország (1 478), Franciaország (886), az Egyesült Királyság (645) vagy Svédország (635) volt az úti célja. Az EU-ba jogellenesen Olaszországban belépő személyek többnyire Svájcba (1 222), Svédországba (642) vagy Németországba (419) mentek tovább. A Spanyolországon keresztül belépők (238) leggyakrabban Franciaországba (98), Belgiumba (39) vagy Svájcba (39) mentek tovább, míg azok, akiktől Magyarországon vettek ujjlenyomatot (545), főként a szomszédos Ausztriába (160) vagy Németországba (82).

A 3. kategóriába tartozó adatok 1. kategóriába tartozó adatokkal történő összevetése alapján született találatok

E találatok azt mutatják, hogy az illegális bevándorlók hol nyújtották be első kérelmüket, mielőtt másik tagállamba utaztak volna. Mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy a 3. kategóriába tartozó műveletek végzése nem kötelező, és nem minden tagállam él rendszeresen ezek ellenőrzésének lehetőségével.

A rendelkezésre álló adatok szerint a valamely másik tagállamban történő jogellenes tartózkodásuk alatt elfogott személyek áramlása a menedékkérelem benyújtásának országából leggyakrabban néhány tagállamba, így különösen Németországba (6 652), Svájcba (2 542), Hollandiába (3 415), Franciaországba (2 232) és Ausztriába (1 668) irányul.

A műveletek késedelme

Jelenleg az Eurodac-rendelet csak rendkívül nagy vonalakban határozza meg az ujjlenyomatok továbbításának határidejét, ami a gyakorlatban jelentős késedelmeket okozhat. Ez kulcsfontosságú kérdés, mivel a továbbításban jelentkező késedelmek a dublini rendeletben megállapított felelősségi elvekkel ellentétes következményekkel járhatnak. Az előző éves jelentésekben rámutattunk – az értékelő jelentésben pedig végrehajtási problémaként jeleztük –, hogy túl hosszú idő telik el az ujjlenyomatok rögzítése és az Eurodac központi egység számára történő átadása között.

A korábbi évhez hasonlóan 2010-ben is tovább folytatódott az adatok átadási késedelmének általános – azaz az ujjlenyomatok rögzítése és az Eurodac központi egység számára történő átadásuk között eltelt idő – növekedése. E növekedés jórészt Görögországnak tudható be, ahol a 2. kategóriás adatok továbbításának átlagos késedelme 36,35 napról 54,99 napra növekedett, amely egyúttal az összes adatkategória és az összes tagállam figyelembevételével mért leghosszabb késedelem. A tagállamok közül továbbá jelentős késedelmek fordultak elő Izland, Málta, Hollandia, Románia és az Egyesült Királyság esetében. A Bizottságnak ismételten rá kell mutatnia, hogy a késedelmes továbbítás következtében esetleg helytelenül azonosítanak be egy tagállamot. Erre a korábbi éves jelentésekben felvázolt kétféle formában kerülhet sor: „téves találatok”[16], illetve „hiányzó találatok”[17].

E növekedés ellenére az ujjlenyomatok késedelmes továbbítása miatt hiányzó összes találat száma 2009 és 2010 között csökkent (1 060-ról 362-re).

Az előző évhez hasonlóan figyelemreméltó, hogy a hiányzó találatok döntő többsége, egész pontosan 353 (97,5%) Görögország késedelmes adattovábbításának tudható be. Emellett a téves találatok megoszlása is ugyanazt a mintát követte, mint 2009-ben: az összesen 83 téves találat közül 46 eredt Dánia késedelmes adattovábbításából. A fenti eredmények alapján a Bizottság ismételten sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést adataiknak az Eurodac-rendelet 4. és 8. cikkével összhangban történő haladéktalan elküldése érdekében.

A műveletek minősége

Az elutasított műveletek[18] összes tagállamra vonatkozó átlagos aránya a 2009-ben mért 7,87%-ról 2010-ben 8,92%-ra nőtt. Az elutasításai arány a következő tíz tagállamban volt legalább 10%-os: Málta (19,42%), Észtország (16,67%), Portugália (16,45%), Franciaország (13,58%), Hollandia (12,33%), Németország (12,24%), az Egyesült Királyság (11,77%), Litvánia (11,74%), Svédország (10,39%) és Izland (10%). 12 tagállamban az átlagosnál magasabb volt az elutasítási arány.

Az elutasítási arány nem technológiai vagy rendszerbeli hiányosságoktól függött. Az elutasítási arány okai főként a tagállamok által továbbított ujjlenyomat-képek rossz minőségével, emberi hibával, illetve a küldő tagállam berendezésének helytelen konfigurációjával voltak kapcsolatosak. Másrészt az említett adatok némely esetben tartalmazták a rendszer által minőségi okokból visszautasított ujjlenyomatok újabb továbbítási kísérleteit is. Jóllehet a Bizottság elismeri, hogy az ujjlenyomatvételt átmenetileg gátló tényezők (sérült ujjbegyek vagy a gyors ujjlenyomatvételt hátráltató más egészségügyi problémák) miatt is adódhatnak késedelmek, ismét hangsúlyozza, hogy problémát jelent az általában magas elutasítási arány, amit már a korábbi éves jelentések is kiemeltek. A Bizottság sürgeti az érintett tagállamokat, hogy biztosítsanak célzott képzést a nemzeti Eurodac-adatkezelők számára, valamint a szóban forgó visszautasítási arány csökkentése érdekében konfigurálják helyesen berendezéseiket.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az Eurodac központi egység – a gyorsaság, eredményesség, biztonság és költséghatékonyság tekintetében – 2010 során mindvégig kielégítő eredményeket nyújtott.

Az összes művelet száma 2010-ben 15,3%-kal (299 459-re) csökkent; mindhárom műveleti kategóriában csökkenés volt tapasztalható. Az 1. kategóriába tartozó műveletek száma 9%-kal (215 463-ra), a 2. kategóriás műveleteké 64%-kal (11 156-ra), míg a 3. kategóriába tartozó műveleteké 14,8%-kal (72 840-re) csökkent.

Az elutasított műveletek összes tagállamra vonatkozó átlagos aránya a 2009-ben mért 7,87%-ról 2010-ben 8,92%-ra nőtt.

Továbbra is aggodalomra ad okot az Eurodac központi egységhez történő adattovábbítás terén jelentkező késedelmek fennmaradása, sőt egyes esetekben növekedése.

MELLÉKLET

1. táblázat: Eurodac központi egység, az adatbázis tartalma 2010.12.31-én

[pic]

2. táblázat: Az Eurodac központi egységbe történő sikeres adattovábbítási műveletek 2010-ben

[pic]

3. táblázat: A találatok megoszlása – Az 1. kategóriába tartozó adatok összevetése az 1. kategóriába tartozó adatokkal 2010-ben

[pic]

4. táblázat: A találatok megoszlása – Az 1. kategóriába tartozó adatok összevetése a 2. kategóriába tartozó adatokkal 2010-ben

[pic]

5. táblázat: A találatok megoszlása – A 3. kategóriába tartozó adatok összevetése az 1. kategóriába tartozó adatokkal 2010-ben

[pic]

6. táblázat: Az elutasított műveletek százalékos aránya 2010-ben

[pic]

7. táblázat: Az ujjlenyomatok rögzítése és az Eurodac központi egység számára történő továbbítása között átlagosan eltelt idő 2010-ben

[pic]

8. táblázat: Téves irányú találatok 2010-ben az 1. kategóriába tartozó adatok összevetése alapján

[pic]

9. táblázat: A 2. kategóriába tartozó adatok késedelmes továbbítása miatt, az 1. és 2. kategóriába tartozó adatok összevetése alapján hiányzó találatok 2010. évi megoszlása

[pic]

10. táblázat: A zárolt esetekkel (a 2725/2000/EK rendelet 12. cikke) kapcsolatos találatok megoszlása 2010-ben

[pic]

11. táblázat: A 9. kategóriába tartozó műveletek száma 2010-ben tagállamonkénti bontásban

[pic]

[1] HL L 316., 2000.12.15., 1. o.

[2] Az Eurodac-rendelet 24. cikkének (1) bekezdése.

[3] COM(2010) 555 végleges.

[4] COM(2009) 344 végleges.

[5] COM(2009) 665 végleges/2.

[6] COM(2010) 96 végleges.

[7] Az Eurodac-rendelet előírja egy, az Európai Bizottság által irányított számítógépes ujjlenyomat-felismerő rendszert tartalmazó központi egység létrehozását, amelybe adatok érkeznek, és amely „találat – nincs találat” válaszokat továbbít az egyes tagállamok nemzeti egységeihez (nemzeti kapcsolattartó pontok). Az Eurodac-rendelet és annak végrehajtási szabályai meghatározzák az ujjlenyomatok gyűjtésével, továbbításával és összehasonlításával kapcsolatos feladatköröket, a továbbítás lehetséges eszközeit, a központi egység statisztikai feladatait, valamint az adattovábbításra alkalmazott normákat.

[8] Az s-TESTA (a közigazgatási rendszerek közötti biztonságos transzeurópai telematikai szolgáltatások) hálózata általános infrastruktúrával segíti a vállalkozások szükségleteinek kielégítését, valamint az európai és a nemzeti közigazgatási rendszerek közötti információcsere követelményeinek teljesítését.

[9] Az ISA-program (az európai közigazgatások közötti átjárhatósági megoldásokról szóló program) az uniós tagállamok közigazgatási hatóságai közötti elektronikus együttműködés javítását szolgáló új program. Előzménye a korábbi IDA II (a közigazgatási rendszerek közötti adatcsere) és IDABC-program (Interoperábilis páneurópai elektronikus kormányzati szolgáltatások közigazgatási rendszerek, gazdasági szervezetek és állampolgárok részére) volt.

[10] A mellékletben szereplő 2. táblázat részletezi a 2010. január 1. és 2010. december 31. közötti sikeres műveleteket tagállamonként, kategóriák szerinti bontásban.

[11] „Az egyes tagállamok az Emberi jogok európai egyezményében, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított biztosítékoknak megfelelően haladéktalanul ujjlenyomatot vesznek a 14. életévét betöltött valamennyi olyan, harmadik országból érkezett külfölditől, akit az illetékes ellenőrző hatóságok az illető tagállam szárazföldi, légi vagy tengeri határainak jogellenes átlépése miatt elfogtak, és nem toloncoltak vissza .”

[12] HL L 348., 2008.12.24.

[13] 11. cikk: „(…) Általános szabályként abban az esetben indokolt annak ellenőrzése, hogy a külföldi valamely másik tagállamban korábban benyújtott-e menedékjog iránti kérelmet, ha: a) a külföldi kijelenti, hogy menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, de nem jelöli meg azt a tagállamot, ahol a kérelmet benyújtotta; b) a külföldi nem kér menedékjogot, de ellenzi, hogy hazájába visszatoloncolják, arra hivatkozva, hogy ott veszélyben lenne; illetve c) a külföldi egyéb módon megpróbálja megakadályozni kiutasítását azáltal, hogy megtagadja a személyazonossága megállapítására irányuló együttműködést, különösen ha nem mutatja be személyazonossági okmányait, vagy hamis személyazonossági okmányokat mutat be.”

[14] A táblázatokban bemutatott helyi találatokkal kapcsolatos statisztikai adatok nem szükségszerűen felelnek meg azoknak a találatra adott válaszoknak, amelyeket a központi egység továbbított és a tagállamok nyilvántartásba vettek. Ennek az az oka, hogy a tagállamok nem minden esetben élnek azzal a – 4. cikk (4) bekezdésében biztosított – lehetőséggel, hogy kérjék a központi egységtől a központi adatbázisban tárolt, általuk korábban bevitt adatokkal való összehasonlítást. Ugyanakkor, még ha a tagállamok nem is élnek ezzel a lehetőséggel, a központi egységnek technikai okokból minden esetben el kell végeznie a központi egységnél tárolt valamennyi (nemzeti és külföldi) adattal való összevetést. Ezekben a konkrét esetekben a központi egység – a nemzeti adatoknak való megfelelés esetén is – azt a választ fogja adni, hogy „nincs találat”, mivel a tagállam nem kérte az összehasonlítást az általa bevitt adatokkal.

[15] HL L 326., 2005.12.13.

[16] A „ téves találatnak ” nevezett forgatókönyv esetén a harmadik ország állampolgára menedékkérelmet nyújt be (A) tagállamban, amelynek hatóságai ujjlenyomatot vesznek tőle. Miközben még folyamatban van az említett ujjlenyomatok központi egységbe történő továbbítása (1. kategóriába tartozó művelet), ugyanaz a személy esetleg megjelenik egy másik (B) tagállamban, ahol ismét menedéket kér . Amennyiben az említett (B) tagállam továbbítja először az ujjlenyomatokat, az (A) tagállam által átadott ujjlenyomatokat később veszik nyilvántartásba, mint a (B) tagállam által továbbítottakat, így a (B) tagállam által továbbított adatok találatként jelennek meg az (A) tagállam által továbbítottakhoz képest. Ennélfogva (A) helyett (B) tagállamot határozzák meg a menedékkérelem első benyújtásának helye szerinti felelős tagállamként.

[17] A „ hiányzó találatnak ” nevezett forgatókönyv esetén a harmadik ország állampolgárát jogellenes határátlépés miatt elfogják, és azon (A) tagállam hatóságai vesznek tőle ujjlenyomatot, ahová belépett. Miközben az említett ujjlenyomatok központi egységbe történő továbbítása még folyamatban van (2. kategóriába tartozó művelet), ugyanaz a személy esetleg megjelenik egy másik (B) tagállamban, és menedékkérelmet nyújt be. Ehhez (B) tagállam hatóságai ujjlenyomatot vesznek tőle. Amennyiben az említett (B) tagállam hatóságai továbbítják először az ujjlenyomatokat (1. kategóriába tartozó művelet), a központi egység először az 1. kategóriába tartozó műveletet veszi nyilvántartásba, és (A) tagállam helyett (B) tagállam vizsgálja meg a kérelmet. Ha azonban a 2. kategóriába tartozó művelet később megérkezik, a találat hiányozni fog, mivel a 2. kategóriába tartozó adatok nem kérdezhetők le.

[18] A művelet elutasítására adathitelesítési problémák, illetve hibás vagy nem megfelelő minőségű ujjlenyomatok miatt kerülhet sor (lásd még a 3.1. szakaszt).