[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2011.4.4.

COM(2011) 152 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

AZ EURÓPAI UNIÓNAK A POLGÁROK SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ ŰRSTRATÉGIÁJA FELÉ

SEC(2011) 381 véglegesSEC(2011) 380 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

AZ EURÓPAI UNIÓNAK A POLGÁROK SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ űRSTRATÉGIÁJA FELÉ

1. AZ ŰRPOLITIKA: VÁLASZ AZ ELőTTÜNK ÁLLÓ TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS STRATÉGIAI KIHÍVÁSOKRA

A világűrrel kapcsolatos tevékenységeknek és az űrtechnológiai alkalmazásoknak rendkívül nagy a jelentőségűk társadalmunk növekedése és fejlődése szempontjából. Gyakran közvetlen hatást gyakorolnak a polgárok mindennapi életére. Ennek tükrében az űrpolitika eszközt jelent az Unió belső és külső szakpolitikáinak szolgálatában. Olyan kihívásokra kínál megoldást, amelyekkel a következő három területen kell szembesülnünk:

- társadalmi: polgáraink jóléte olyan területeken függ az űrpolitikától, mint a környezetvédelem, a küzdelem az éghajlatváltozás ellen, a közbiztonság és a polgári biztonság, a humanitárius és fejlesztési segítségnyújtás, a közlekedés vagy az információs társadalom;

- gazdasági: A világűr kutatása az ismereteket fejleszti, új termékeket hoz létre és az ipari együttműködés új formáit alakítja ki. Így az innováció hajtóerejének funkcióját tölti be és hozzájárul a versenyképességhez, a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

- stratégiai: a világűr megszilárdíthatja az Európai Unió pozícióját a nemzetközi élet jelentős szereplőjeként és hozzájárulhat gazdasági és politikai függetlenségéhez.

Így az űrágazat közvetlenül hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia[1] célkitűzéseinek eléréséhez, azaz az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéshez. Az űrpolitika így az „Iparpolitika” kiemelt kezdeményezés szerves részét képezi és a stratégia előírja, hogy a Bizottság tegyen erőfeszítéseket és „dolgozzon ki egy, fő globális kihívások kezelését és a Galileo és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) végrehajtását segítő eszközöket rendelkezésre bocsátó, hatékony űrpolitikát”. A Bizottság 2010 októberében tehát elfogadta az iparpolitikáról szóló közleményét[2], amely előírja, hogy a Bizottság „az EUMSZ. 189. cikke alapján 2011-ben intézkedésekre tesz javaslatot az űrpolitika prioritásainak végrehajtása érdekében, valamint az Európai Űrügynökséggel és a tagállamokkal szoros együttműködésben kidolgozott űripari politikát követ”. 2010. decemberi következtetéseiben a Versenyképességi Tanács megerősítette ezt a megközelítést és kiemelte „az űrágazatnak az uniós versenyképesség és innováció terén betöltött rendkívül fontos szerepét” . Tudomásul veszi „a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatokat tegyen a szükséges űrpolitikai intézkedésekre, valamint, hogy iparpolitikát kíván megvalósítani a világűrrel kapcsolatos területen”.

Európa értékes örökséggel rendelkezik a világűrrel kapcsolatos kérdések terén: a tagállamok és az Európai Űrügynökség [3] által elért eredményekkel és a felhalmozott szakismeretekkel. Az Európai Unió űrpolitikával kapcsolatos kompetenciájának folyamatos növelése ezen az örökségen alapul.

Az ESA-val való együttműködés 2004-ben egy keretmegállapodás elfogadásához vezetett, amely előírta többek között egy „Űrtanács” felállítását, amely az Európai Unió Tanácsának (Versenyképességi Tanács) és az ESA Miniszteri Tanácsának együttes ülése. A műholdas rádiónavigációs programokkal (EGNOS és Galileo) és a GMES-programmal (Global Monitoring for Environment and Security, azaz globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés) konkrét formát öltöttek az Európai Unió világűrrel kapcsolatos érdekei. Azóta az „Űrtanács” hét ülésén fogalmaztak meg iránymutatásokat a világűrrel kapcsolatos európai törekvésekhez. 2007 májusában a negyedik ülésén ez az Űrtanács üdvözölte az Európai Bizottság és az ESA arra irányuló közös erőfeszítéseit, hogy felhasználó-orientált kezdeményezéseket valósít meg, valamint azokat, amelyek célja a világűrrel kapcsolatos integrált alkalmazások intenzívebb fejlesztése és működtetése[4].

A maga részéről az Európai Parlament mindig is egy ambiciózus európai űrpolitika érdekében munkálkodott[5]. Úgy tűnik tehát, hogy az összes érintett szereplő a legmagasabb politikai szinten elismeri, hogy a világűr olyan fontos tényező, amely lehetővé teszi a polgárok igényeinek megválaszolását, ahogyan azt a többi űrhatalom is teszi.

Ezért az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 189. cikke az Uniót a világűrrel kapcsolatosan megosztott hatáskörrel ruházza fel, amelyet a tagállamokkal párhuzamosan gyakorol. Az Unió mostantól kifejezett mandátummal rendelkezik az európai űrpolitika kidolgozására, e célból közös kezdeményezéseket támogathat, előmozdíthatja a kutatást és a technológiafejlesztést, továbbá összehangolhatja a világűr kutatásához és hasznosításához szükséges erőfeszítéseket. A szükséges intézkedéseket a Parlament és a Tanács állapítja meg, az intézkedések európai űrprogram formáját ölthetik.

Ebben az új keretben az európai űrpolitika célja a következő célkitűzések megvalósítása: a technológiai és tudományos haladás elősegítése, az innováció és az ipari versenyképesség támogatása, és annak lehetővé tétele, hogy az európai polgárok részesüljenek az űrtechnológiai alkalmazások nyújtotta előnyökből és Európa nagyobb súllyal szerepeljen a nemzetközi színtéren a világűrrel kapcsolatos területen. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, Európának meg kell őriznie a független hozzáférést a világűrhöz. A következő szakasz leírja azokat a kiemelt intézkedéseket, amelyeknek lehetővé kellene tenniük ezeknek a céloknak a megvalósítását.

2. Kiemelt intézkedések az unió űrpolitikájáért

Az első kiemelt intézkedések, amelyeket az Űrtanács negyedik ülésén e politika számára meghatározott, a Galileo és a GMES kiemelt projektjei. Az Űrtanács ötödik ülése jóváhagyta ezeket a projekteket és további prioritásokat azonosított: az éghajlatváltozás, a biztonság, a versenyképesség és az űrkutatás, amelyeket azóta ismételten megerősítettek. Tovább kell folytatni ezen intézkedések gyakorlatba történő átültetését.

2.1. A műholdas rádiónavigáció: a Galileo és EGNOS programok

A Galileo az Unió egyik kiemelt programja és az első globális műholdas navigációs rendszer, amelyet polgári célra hoztak létre. Ez biztosítani fogja az Unió függetlenségét egy stratégiai területen, amikor egyre nő a globális műholdas navigációs rendszerektől való függőség. Az EGNOS az Európai Unió első lépését jelenti a műholdas navigáció terén és célja, hogy javítsa a globális műholdas rádiónavigációs rendszerek által európai területen továbbított jelek minőségét. A Galileo és EGNOS programokkal létrehozott rendszerek az első olyan nagyobb űrinfrastruktúrát jelentik, amely kizárólag az Unióhoz tartozik és maga az Unió működteti.

Ez a két program az Európa 2020 stratégia szerves részét képezi, amelyeknek lehetővé kellene tennie, hogy az Unió előnyre tegyen szert globális szinten a műholdas rádiónavigáció innovatív szolgáltatásainak fejlesztése terén, további lendületet adva a gazdasági tevékenységnek a downstream piacon, új üzleti lehetőségek megteremtésével, a humanitárius segélyek megkönnyítésével, valamint az európai polgárok jólétének javításával (növelve a közlekedés biztonságát, a polgári védelmet vagy fejlesztve az idős korúaknak és a fogyatékosoknak nyújtott szociális szolgáltatásokat, hogy csak néhány példát említsünk). E programoknak az Unió számára nyújtott előnyei valójában a gazdaság valamennyi ágazatára vonatkoznak, mint például a közlekedésre, a távközlésre, a környezetvédelemre, a biztonságra stb.

2011 januárjában a Bizottság elfogadta „Az európai műholdas navigációs programok félidős értékelését”, amelyben rámutatott, hogy a földrajzi helymeghatározáson alapuló alkalmazások piacai gyorsan növekednek és világszinten az éves forgalmuk 2020-ra várhatóan eléri a 240 milliárd euró összeget. Ezen felül a többi versenytárs rendszereihez képest meglévő előnyeiknek köszönhetően a Galileo és az EGNOS várhatóan mintegy 60 és 90 milliárd EUR közötti összegű gazdasági és társadalmi hasznot hajt az elkövetkező 20 évben.

2011-ben a Bizottság jogalkotási javaslatot készít, amelynek célja a Galileo és EGNOS programokat tartalmazó intézményes keret átalakítása, figyelembe véve az Európai Parlament és a Tanács iránymutatásait. Fontos biztosítani azt, hogy a műholdaknak a programok folytatásához szükséges konstellációját ésszerű határidőn belül megteremtik és a Galileo szolgáltatásainak fokozatos telepítéséhez szükséges minden előkészületet megtesznek.

2.2. A világűr a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni harc szolgálatában: a GMES-program

2.2.1. A GMES operatív működésének biztosítása

A GMES-program célja, hogy garantálja a környezetvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos információs szolgáltatásokhoz való hozzáférés folyamatosságát a világűrbe telepített vagy lokális állandó megfigyelési infrastruktúrákon keresztül. A GMES-program jelentős szerepet játszik a tengeri, szárazföldi vagy légköri környezet figyelemmel kísérésében, amelynek célja a környezet jobb megértése mind európai szinten mind világviszonylatban a végrehajtandó politikák meghatározása érdekében. Ez lehetővé teszi a források fenntartható használatát és jobb információt nyújt az éghajlatváltozásról.

Így fel lehetne használni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és a biztonsággal kapcsolatos szakpolitikák támogatásához és a válságok megelőzéséhez és kezeléséhez való hozzájáruláshoz, különös hangsúllyal a humanitárius segítségnyújtásra, a fejlesztési támogatásokra és a polgári védelemre.

Azontúl, hogy javítja az politikai döntéshozók és a polgárok számára nyújtott szolgáltatások kínálatát, a GMES potenciálisan az információforrások magánszektor általi használatának az új lehetőségeit kínálja.

Az Európai Parlament és a Tanács 2010-ben a GMES-program kezdeti működéséről szóló rendeletet fogadott el[6]. A GMES-program így már olyan jogalappal rendelkezik, amely kiemeli azt a kutatás kizárólagos területéről. Jelenleg arról van szó, hogy biztosítani kell a GMES-program gyors és hatékony végrehajtását a tagállamokkal partneri viszonyban és előkészíteni, hogy a program 2014-től teljes mértékben működőképes legyen.

2.2.2. Az „éghajlatváltozás”, mint olyan kihívás, amellyel a társadalomnak szembe kell néznie

A GMES-program hatékony eszköz, amely az Unió rendelkezésére áll az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az űrmegfigyelés – a különböző eredetű megfigyelésekkel együtt – információkkal szolgál, hogy jobban megértsük az éghajlatváltozást és lehetővé teszi számunkra, hogy az alkalmazkodáshoz szükséges politikákat dolgozzunk ki.

Az Európai Unió és tagállamai javára válhatna, ha a kiegészítő információk állandóan és szisztematikusan rendelkezésre állnának, amelyek hasznosak lehetnek számos közpolitika kiigazításához, különösen azon intézkedések hatékonyságának javításához, amelyeket az éghajlatváltozás kezelésére vagy annak megelőzése céljából hoznak meg. Az Európai Unió helyzetét is megerősítené, ha megbízható és független információkkal rendelkezne ahhoz, hogy biztosítsa a nemzetközi kötelezettségek betartását az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén. Az Unió ezen felügyeleti képességének további hozadéka is van, mivel kiegészítheti vagy helyettesítheti a mindezidáig nemzeti vagy regionális szintű kapacitásokat.

Ebből a célból szükséges a meglévő űrmegfigyelési infrastruktúrákat kiegészíteni és ezen infrastruktúrák tartósságát biztosítani, amelyekre ezek közül szükség van az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos politikák végrehajtásához és nyomon követéséhez, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, a GMES-program „éghajlatváltozás” komponensének erősítésével. A GMES-program irányítójaként és felhasználójaként az Európai Uniónak kell meghatároznia és elősegítenie ennek az európai szolgáltatásnak és a szükséges infrastruktúráknak a fejlesztését.

2.3. Biztonságos világűr a biztonsági és védelmi célkitűzések szolgálatában

A biztonság terén az űrinfrastruktúrák egyrészt eszközként, másrészt tárgyként játszanak szerepet. Eszközként az Európai Unió biztonságát és védelmét szolgálhatják. Tárgyként védelmet igényelnek.

2.3.1. A GMES-program S (biztonság) komponense

Az „Űrtanács” 2010. novemberi hetedik ülése ajánlotta, hogy „ a GMES-program keretén belül részesüljön kiemelt figyelemben az a kérdés, hogy miként lehet teljesíteni a biztonsági politikákhoz és a különösen a tengeri felügyeletre, a határellenőrzésre és az EU külső fellépéseire irányuló szolgáltatásokhoz kapcsolódó konkrét igényeket ”.

A GMES-program „S” (biztonság) komponensét ezért meg kell erősíteni. Megbeszélések folynak annak elemzésére, hogy az űrtechnológiát érintő új fejlesztések miként járulhatnak hozzá a határfelügyelet, az Európai Unió külső fellépéseinek támogatása, a tengeri felügyelet, az összetett veszélyhelyzetek, a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem stb. hatékony megoldásaihoz.

Habár a GMES az egyedüli polgári célú program, fontos azonosítani, hogy a meglévő kettős felhasználású kapacitások (mind a polgári, mind a katonai) miként járulhatnak hozzá a GMES-programhoz, különösen a nagy kiterjedésű földrajzi területek szisztematikus felügyeletéhez vagy a kisebb területek taktikai felügyeletéhez. Különböző űrtechnológiákat kell telepíteni megfelelő szabályozással és javítani kell a válaszidőn a biztonsági küldetések követelményeinek való jobb megfelelés érdekében.

2.3.2. Az űrpolitika biztonsági dimenziója

Az „Űrtanács” hetedik ülése megállapítja, hogy , „ biztonsági és védelmi kérdésekben megerősítést nyert az Európai Unió szerepvállalása a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével és az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásával ” . Felkéri az Európai Bizottságot, az EU Tanácsát, hogy az Európai Védelmi Ügynökség támogatásával, a tagállamokkal és az Európai Űrügynökséggel (ESA) együtt „vizsgálják meg, hogy robusztus, biztonságos és reagálóképes űrbe telepített eszközökhöz és szolgáltatásokhoz való költséghatékony hozzáféréssel, […] adott esetben a kettős felhasználásból eredő szinergiák teljes kiaknázásával miként lehetne támogatni a jelenlegi és jövőbeli válságkezelési kapacitási igényeket”. Felkéri „az Európai Bizottságot és az EU Tanácsát, hogy javasoljanak szakpolitikai megoldásokat, ahol szükséges”.

A tagállamok értékes kapacitásokkal rendelkeznek. Felismerték a világűr biztonsági és védelmi európai dimenzióját is a MUSIS projekt elindításával (űrbe telepített multinacionális képalkotó rendszer a katonai megfigyeléshez). A közös biztonság- és védelempolitika szellemében az Európai Unió biztonsági igényeit kielégíthetik az összehangoltan használt nemzeti kapacitások, vagy pedig a közös kapacitások létrehozása.

A biztonsági feladatainak megerősítésére, anélkül, hogy harmadik országok infrastruktúrájától vagy szolgáltatásaitól függne, valamint a tagállamok által elvégzett feladatok folyamatosságának biztosítása érdekében, az Európai Uniónak megbeszéléseket kell kezdenie a tagállamokkal a lehetséges opciók megvizsgálására. A közös biztonság- és védelempolitika keretében, az Unió nevezetesen olyan feltételekkel koordinálhatná a nemzeti infrastruktúrákat, amely megfelel a tulajdonos tagállamoknak és azonosíthatná a további igényeket, annak érdekében, hogy jobban szolgálja az operatív szükségleteket a válságkezelés és a külső fellépések területén. Ezek kielégítésére az Európai Unió szerepet játszhatna az új infrastruktúrák fejlesztésében. A kereskedelmi infrastruktúrák biztonsági küldetéseken való használatának lehetőségét is meg kell fontolni a megbeszélések során.

Ennek a megközelítésnek figyelembe kell vennie az Európai Unió és a tagállamok által folytatott olyan kapcsolódó politikákat, mint a tengerhajózási biztonság és a tengerfelügyelet.

2.3.3. Az űrinfrastruktúrák biztonságossá tétele

Az űrinfrastruktúrák kritikus infrastruktúrák. A társadalmunk és gazdaságunk megfelelő működéshez, valamint polgáraink biztonságához létfontosságú szolgáltatások ezektől az infrastruktúráktól függnek. Azokat meg kell védeni és azok védelme az Európai Unió egyik fő kérdése, amely túlmutat a műhold tulajdonosainak egyéni érdekein.

Ezek az infrastruktúrák ki vannak téve az olyan természeti jelenségek, mint a napsugárzás, az aszteroidák vagy más űrjárművek vagy azok hulladékai általi megrongálódás és pusztítás kockázatának. Ki vannak téve az elektromágneses interferencia fenyegetésének is, legyen az akár szándékos, akár nem.

Néhány tagállam rendelkezik kapacitásokkal, hogy képes legyen részben megbirkózni ezekkel a kockázatokkal. Ezek a kapacitások azonban nem elegendőek technikai hiányosságaik és a megfelelő koordinációs mechanizmusok hiánya miatt. Ennek következtében az űrinfrastruktúrája védelmének biztosítása céljából, az Európai Unió nagyban függ a harmadik országok kapacitásától és jóakaratától.

2008-ban az „Űrtanács” ötödik ülése megerősítette, hogy Európának „létre kell hoznia egy, az űrinfrastruktúrájának és az űrszemétnek az ellenőrzésére és felügyeletére szolgáló európai kapacitást”. Azt is megerősítette, hogy az Uniónak aktív szerepet kell játszania az SSA (angolul Space Situational Awareness) világűr-megfigyelési rendszer és annak irányítási mechanizmusai létrehozása terén.

Ennek a rendszernek az alkalmazása magában foglalja a meglévő kapacitások egybegyűjtését, a hiányzó kapacitások beszerzését, valamint a rendszer karbantartását és üzemeltetését. Az iparpolitikáról szóló közlemény megállapítja, hogy „az Uniónak meg kell határoznia egy ilyen rendszer szervezeti formáját és irányítását, figyelembe véve annak kettős jellegét, valamint a fenntartható hasznosítás biztosításának igényét”. Az SSA rendszer megszervezésének olyan struktúrán kellene alapulnia, amely még meghatározásra vár és figyelembe veszi az SSA világűr-megfigyelési rendszerben részt vevő minden egyes tagállam és egyéb szervezet részvételének szintjét és mértékét a végrehajtandó küldetésektől és a tiszteletben tartandó korlátoktól függően.

2.4. A világűr felderítése

2008-ban az „Űrtanács” állásfoglalása kiemelte, „hogy Európának a felderítésre vonatkozó közös elképzelést és hosszú távú stratégiai tervet kell kialakítania, amely kulcsfontosságú pozíciókat biztosít Európa számára, és amely ezért annak kiválósági területein alapul”. Az Európai Unió aktív szerepvállalása ezen a területen lehetővé tenné a szorosabb kapcsolat kialakítását a világűr felderítése és a társadalmi és gazdasági kihívások között a különböző tagállamok érdekeinek összefogásával annak biztosítása céljából, hogy a belső forrásokat hatékonyabban használják fel. A világűr felderítésének van egy politikai dimenziója, amely túlmutat a konkrétan a kutatáshoz és fejlesztéshez tartozó kérdéseken.

Európa kompetenciája és megbízhatósága miatt elismert partner ebben az ágazatban, azonban nem használja ki eléggé a lehetőségeit, mivel tevékenységei bizonyos fokig szétforgácsoltak és elégtelen a kapcsolódás a világűr felderítésére irányuló tevékenységek és a politikai, gazdasági, és társadalmi kihívások között.

Az Európai Unió, az ESA, az érintett tagállamok és a nemzetközi partnerek közötti konzultáció lehetővé tette négy prioritást élvező téma azonosítását: a kritikus technológiák, a Nemzetközi Űrállomás (ISS, az angol International Space Station-ből), a világűrhöz való hozzáférés, valamint egy magas szintű nemzetközi fórum létrehozása.

Konkrétabban arról lenne szó, hogy az Európai Unió határozza meg és támogassa a világűr felderítése szempontjából fontos technológiák fejlesztését, különösen az energia, az egészségügy és az újrahasznosítás területein (a életfenntartáshoz nyújtott támogatás az elszigetelt területeken). Ezekkel a kérdésekkel nem szükségszerűen foglalkoznak magában az űrágazatban és elő kellene segíteni egymás gazdagítását az egyéb, nem űrágazatokkal, hogy az előnyökből a polgárok közvetlenül részesülhessenek.

Az Unió megvizsgálhatná a Nemzetközi Űrállomással való együttműködés opcióit, azért hogy biztosítsa az összes tagállam részvételét abban.

Az Európai Unió önálló hozzáférése a világűrhöz azt is jelenti, hogy megerősített európai kapacitással rendelkeznie kellene ahhoz, hogy a Kourou-i európai űrrepülőtérről kiindulva önálló küldetéseket hajtson végre.

Végezetül, fontos egy magas szintű nemzetközi platform létrehozása, abból a célból, hogy meghatározza a világűr felderítésének azokat a területeit, amelyek nyitva állnak a nemzetközi együttműködés előtt, erősítse a világűr felderítéséről szóló nemzetközi megbeszélések politikai dimenzióját, valamint fokozza az együttműködési szinergiákat a harmadik országokkal, egy olyan platform, amelyben az Európai Unió koordinálhatná a világűrrel kapcsolatos európai erőfeszítéseket.

3. Versenyképesség A világűr, mint az Európa 2020 stratégia szerves része

3.1. A világűrrel kapcsolatos iparpolitika a versenyképesség szolgálatában

Az EUMSZ 189. cikke előírja, hogy az Unió európai űrpolitikát alakít ki, többek között az ipari versenyképesség előmozdítása céljából. A világűrrel kapcsolatos ipar – műholdgyártás, pályáraállítás és műholdüzemeltetés, alkalmazások és szolgáltatások – az innovációnak és a növekedésnek a hajtóereje: az űrágazatot messze meghaladóan magas képzettséget igénylő munkahelyeket generál és piaci lehetőségeket teremt az innovatív termékek és szolgáltatások számára.

A világűrrel kapcsolatos ipar stratégiai ágazat, mivel a társadalom egyre inkább függ az űrinfrastruktúrák és az űrtechnológiai alkalmazások használatától mind polgári, mind katonai célra. A világűrrel kapcsolatos ipart magas szintű koncentráció jellemzi, azonban a kkv-k súlya korlátozott. Európában a többi űrhatalomhoz hasonlóan az űrágazat nagy mértékben függ a közbeszerzésektől. Egyre fokozódó versennyel kell szembe néznie a világpiacon.

Ezen a piacon belül a műholdas távközlés (Satcom) jelentős helyet foglal el: megrendeléseik rendszeres tevékenységet biztosítanak a műholdkilövésekkel foglalkozó ágazat számára, ily módon járulva hozzá a világűrhöz való független hozzáféréshez az Európai Unió és tagállamai számára, amelyek függnek a programjaikhoz szükséges megfizethető műholdkilövő kapacitásoktól.

A Bizottság úgy véli, hogy létfontosságú rövid időn belül és szoros együttműködésben az ESA-val és a tagállamokkal egy világűrrel kapcsolatos iparpolitika meghatározása, amely teljes mértékben tükrözi minden egyes alágazat konkrét igényeit. Egy ilyen politika fő célkitűzései a következők lennének: az ipari bázisnak, mint egésznek a erőteljes, kiegyensúlyozott fejlődése, beleértve a KKV-kat, nagyobb versenyképesség a világban, függetlenség az olyan stratégiai alágazatoktól, mint a műholdkilővés, amely különös figyelmet igényel, valamint a világűrrel kapcsolatos termékek és szolgáltatások piacának fejlesztése.

Ebből a célból az Európai Uniónak, a tagállamoknak és az ESA-nak a rendelkezésükre álló eszközöket összehangolt módon kellene használniuk.

Az Unió űrprogramjai keretében megfelelő lenne jobban kihasználni az európai szabályozási keretet, nevezetesen a kereskedelemre, valamint a kutatás és az innováció támogatásának pénzügyi eszközeire vonatkozóakat, valamint meghatározni a közbeszerzési eljárások legmegfelelőbb típusait és az alkalmazandó odaítélési kritériumokat, amikor az Európai Unió hozzájárul a finanszírozáshoz. Meg lehetne vizsgálni egyedi rendelkezések elfogadásának lehetőségét a különleges jogalkotási aktusok keretében.

3.2. A kutatás és az innováció ösztönzése

Európának szilárd technológiai bázisra van szüksége, ha önállóan akar cselekedni és versenyképes űripart szeretne. Európának fejleszteni kell a kapacitásait is, amelyek szükségesek a hosszú távú igények kielégítéséhez, fenntartva egy alapszintű űrkutatást. Ebben az értelemben döntő fontosságú a kulcsfontosságú alaptechnológiák, nevezetesen a korszerű anyagok technológiájának és a nanotechnológiának a fejlesztése.

A befektetésnek azt kell céloznia, hogy növelje az európai kutatás kiválóságának a szintjét. A jelenlegi hiányosságok javítására megfelelő lenne a kutatás támogatása a kritikus technológiák terén (amelyek lényegesek az ágazat stratégiai függetlensége számára) és az áttörést jelentő technológiák kutatásának támogatása (amelyek valódi technológiai haladást jelentenek), amely magában foglalja a világűr felderítése érdekében végzett kutatást.. Az Unió kutatási erőfeszítései, amelyek e kihívások alapjául szolgálnak, részét képezik majd kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai keretéről szóló javaslathoz.

A világűrrel kapcsolatos befektetésektől elvárt előnyök nagy része, az ágazat számára és azon túl, azoknak az innovációra vonatkozó hatásaival kapcsolatos. Az űrpolitika döntő módon járulhat hozzá, hogy az Innovatív Unió valóra váljon. Az „Űrtanács” hatodik ülése 2009 májusában hangsúlyozta, hogy „ mobilizálni kell az európai, nemzeti és regionális szinten meglévő innovációtámogatási mechanizmusokat, és mérlegelni kell új támogatási eszközök létrehozását ” . E mechanizmusok mobilizálása megengedi a fejlődő infrastruktúra értéknövelését a Galileo/EGNOS és GMES-programokból eredő alkalmazások és szolgáltatások, valamint a távközlési ágazat piacának fellendítésével. Az űrrel kapcsolatos ambiciózus célkitűzések rögzítése viszont ösztönözni fogja az innovációt.

3.3. A távközlési műholdak az innováció szolgálatában

A műholdas távközlés a világűrrel kapcsolatos kulcsfontosságú ágazat. A világűrrel kapcsolatos ipar legfontosabb bevételeit generálja, mind Európában, mind világszerte[7].

Ezek a műholdak nagyobb hozzáférést nyújtanak a gazdasági és szociális szolgáltatások szélesebb skálájához, mint például a nagy sebességű internet, televízió és rádió, vagy a közlekedés javítása, valamint a polgároknak nyújtott szolgáltatások fejlesztése, mint például a közbiztonság, a veszélyhelyzeti műveletek, egészségügyi szolgáltatások és az otthon nyújtott szolgáltatások. Így a távközlési műholdak fontos szerepet játszanak az európai digitális menetrend célkitűzésének eléréséhez, hogy minden európai polgár rendelkezésére áll 2013-ig az alapvető szélessávú internet-hozzáférés, valamint hozzájárulhatnak ahhoz a célkitűzéshez is, hogy minden európai polgárnak legyen hozzáférése 30 Mbps-nél nagyobb gyorsaságú internetkapcsolathoz 2020-ig. A műholdas távközlés különösen hasznos lehet, hogy nagy sebességű kapcsolatot kínáljon a vidéki területeken vagy Európa legkevésbé megközelíthető térségeiben. Ezek a fejlesztések a GMES és a Galileo programok kifejlesztésének kiegészítéseként zajlanak.

A fejlett technológiák, amelyeket a távközlési műholdak számára fejlesztettek ki beilleszthetők a navigációs és földmegfigyelési alkalmazásokba is. Különösen a közszféra információinak újrahasznosítása (PSI, az angol public sector information-ból) bizonyult kulcsfontosságú tényezőnek a polgároknak nyújtott új szolgáltatások kínálatának növeléséhez. A biztonság területén például az eCall szolgáltatás, a járműfedélzeti automatikus európai segélyhívó rendszer pontos helymeghatározáson alapul és így hozzájárul a halálozások csökkentéséhez, valamint a közúti balesetek során a polgárok által elszenvedett károk mérsékléséhez. A műholdas távközlés technológiái területén Európa technológiai haladásának fenntartása érdekében szükség van e területen a kutatások európai szintű elvégzésére, figyelembe véve azt a hatást, amelyet a többi ezt alkalmazó ágazatra gyakorolhat. Végül szükség lesz arra, hogy rendelkezésre álljon megfelelő rádióspektrum az űrinfrastruktúrák működőképességének biztosítására, valamint az európai digitális menetrend és az európai űrpolitika célkitűzéseinek támogatására. Lényeges ennek figyelembe vétele a meglévő programok végrehajtása során és az új európai űrkezdeményezések meghatározásakor.

4. Az uniós űrpolitika nemzetközi dimenziója

A nemzetközi együttműködés létfontosságú a világűrrel kapcsolatos kérdésekben. Az egyes tagállamok saját maguk egyre kevésbé képesek a világűrrel kapcsolatos erőfeszítésekre és számos esetben csak a technológiai és pénzügyi kapacitások egyesítésével lehet hatékonyan megvalósítani azokat. A nemzetközi együttműködésnek szintén platformként kellene szolgálnia az európai technológia és űrtechnológiai szolgáltatások előmozdításához, és így e stratégiai ipari ágazat megerősítéséhez. A világűrrel kapcsolatos nemzetközi együttműködésnek szintén lehetővé kellene tennie az európai értékek előmozdítását a világűrrel kapcsolatos projekteken keresztül, amelyek a környezetvédelemre, az éghajlatváltozásra, a fenntartható fejlődésre és a humanitárius fellépésekre vonatkoznak. Az Európai Unió a fokozott együttműködés érdekében folytatni és erősíteni fogja az ESA-val szoros együttműködésben „a világűrrel kapcsolatos párbeszédeket” a stratégiai partnereivel, például az Egyesült Államokkal, és Oroszországgal. Ezeknek a párbeszédeknek a célja, hogy meghatározza azokat a területeket, amelyeken kölcsönös érdek mutatkozik az együttműködésre; ezek a tevékenységeknek széles skáláját fedik le, beleértve a földmegfigyelést és a földtudományokat, a globális navigációs műholdrendszereket (GNSS), az űrtudományokat és az űrkutatást. Az Európai Unió szintén javasolni fogja párbeszéd megteremtését – amely alkalmazási körét és célkitűzéseit még meg kell határozni az adaptált kétoldalú rendelkezésekben -– más meglévő és feltörekvő űrhatalmakkal, nevezetesen a Kínai Népköztársasággal, amellyel elkötelezi magát arra is, hogy konstruktív módon megoldja az együttműködésnek és a nyílt frekvencia megosztásának a kérdéseit a műholdas navigáció területén.

Az Európai Uniónak ügyelnie kell a világűrrel kapcsolatos kérdések nagyobb mértékű beillesztésére az Unió külpolitikájába. Az Európai Unió szeretné különösen a szakértelmét és infrastruktúráját Afrika szolgálatába állítani és megerősíteni a folyamatban lévő együttműködést. A földmegfigyelési adatok vagy más műholdas rendszerek által szállított adatok fontosak e földrész számára, különösen a közlekedésbiztonság, a térképészet, a víz- és folyógazdálkodás, élelmiszerforrások és nyersanyagok, a biodiverzitás, a talajhasználat, az erdőirtás, valamint a küzdelem az elsivatagosodás ellen. Már jelenleg is létezik az űrtechnológiai alkalmazásokra vonatkozó aktív együttműködés a tudomány, az információs társadalom és a világűr területén létrehozott EU-Afrika közös partnerség keretében. Az „Űrtanács” hetedik ülésén a Tanács ragaszkodott ahhoz, „ hogy haladéktalanul meghozzák a »GMES és Afrika« cselekvési terv keretében meghatározott prioritások megvalósításához szükséges döntéseket ” . Felkérte „az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt az Afrikai Unió Bizottságával […] a kapacitásépítés érdekében, és azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne megvalósítani egy, az EGNOS-hoz hasonló infrastruktúrát Afrikában”. A GNSS-programra vonatkozóan, a 2010. novemberi Európa-Afrika csúcsértekezlet jóváhagyott egy cselekvési tervet, amelynek célja különösen az afrikai GNSS-programot irányító egység személyzetének biztosítása, az afrikai szakértők képzése és az első infrastruktúrák kifejlesztése és a kezdeti működés biztosítása.

Az Európai Unió továbbra is támogatja a nemzetközi közösség erőfeszítéseit a világűrbeli tevékenységek biztonságára, fenntarthatóságára vonatkozóan, különösen az Európai Uniónak a világűrbeli tevékenységekre vonatkozó magatartási kódex létrehozása iránti javaslata útján.

A világűrrel kapcsolatos kompetenciájának köszönhetően, erősödni fog az Unió részvétele a többoldalú fórumokon. Ami különösen a földmegfigyelést illeti, Európa nagy mértékben részt vesz a Föld globális megfigyelésére irányuló GEOSS nemzetközi kezdeményezés kifejlesztésében. A Bizottság továbbra is megteszi a szükséges erőfeszítéseket a földmegfigyelési adatok megosztásának mechanizmusai létrehozására Európában, ahogyan azt GEOSS-kezdeményezés tagjai elfogadták.

5. Egy jól strukturált irányítás érdekében

Az Európai Unió növekvő részvétele az európai űrpolitikában együtt jár e terület különböző szereplői közötti interakció erősödésével. Az Uniónak így különösen meg kell erősítenie az együttműködését a tagállamokkal, felül kell vizsgálnia az ESA-val fenntartott kapcsolatait és ügyelnie a programok optimális irányítására.

5.1. A tagállamokkal való együttműködés erősítése

Az EU-nak az EUMSZ által a világűrrel kapcsolatos ügyekben ráruházott megosztott hatásköre együtt jár a megerősített partneri viszonnyal a tagállamokkal, amelyet párbeszéd formájában folytat a végrehajtandó politikákról és a koordinációról. Erre annál is inkább szükség van, mivel az Európai Unió hatásköre nem zárja ki, hogy a tagállamok saját hatáskörüket gyakorolják.

A tagállamok részvételének szintje, költségvetésük és technikai kapacitásuk különböző. Többségüknél a világűrrel kapcsolatos tevékenységeket elsősorban kutatási tevékenységnek tekintik. Még ahol a komplementaritás és a szinergia biztosítására történtek is erőfeszítések, azok hatása korlátozott maradt.

Az Európai Uniónak feladata erősíteni a világűr politikai dimenzióját. A Szerződés 189. cikke alapján az Uniónak megvan a felhatalmazása és a kapacitása, hogy koordinálja tagállamai intézkedéseit és ezt a komplementaritást hatékonyabbá tegye. Ennek érdekében feltétlenül szükséges az Európai Unió és a tagállamai közötti együttműködés megerősítése. Fontos az is, hogy minden új intézkedés a meglévő kapacitásaikon alapuljon és közösen határozzák meg, hogy hol van szükség újabb kapacitásokra.

A legutóbbi intézményi változások jelentik e megerősített együttműködés első konkrét megnyilvánulását, amelynek elő kellene segítenie a politikai célkitűzések koherenciáját az Európai Unió és a tagállamok megfelelő kompetenciáinak tiszteletben tartása mellett. Ez az együttműködés erősíteni fogja az Unió űrpolitikájának a szinergiáját a többi szakpolitikával, amelyek az Unió vagy a tagállamok világűrrel kapcsolatos kapacitásait használják (például a közlekedés, környezet, kutatás és innováció).

5.2. Az Európai Unió és az ESA közötti kapcsolatok fejlesztése

Az EUMSZ 189. cikke értelmében „Az Unió megfelelő kapcsolatokat épít ki az Európai Űrügynökséggel”. Az Európai Unió egyre növekvő részvétele a világűrrel kapcsolatos tevékenységekben megköveteli az ESA-val fenntartott kapcsolatainak újraértékelését és ez utóbbi működéséhez történő fokozatos alkalmazkodást, hogy a két szervezet nyújtotta előnyökből a legnagyobb haszon származhasson.

A világűrrel kapcsolatos politikai dimenzió azt jelenti, hogy az európai intézkedéseket nem szabad, hogy kizárólag vagy elsősorban a technikai vagy tudományos megfontolások vezéreljék. A maga részéről az Uniónak össze kellene gyűjtenie és meg kellene határoznia a felhasználók igényeit annak biztosítására, hogy az űrkapacitások teljes mértékben kiszolgálják az európai polgárok konkrét gyakorlati igényeit. A Bizottság ehhez azzal járul hozzá, hogy rendszeres kapcsolatot tart a különböző szereplőkkel.

Működési egységeket hoztak létre az olyan különböző területeken, mint az operatív meteorológia (EUMETSAT, amelyet az ESA hozott létre) a felhasználók igényeinek hatékonyabb kiszolgálására. A Bizottságnak meg kell erősítenie a kapcsolatokat ezekkel az egységekkel és részben támaszkodhatna rájuk a Galileo és a GMES-programok végrehajtása során.

A maga részéről az ESA, amely a tagállamai és az Unió számára hajt végre programokat, erőteljes technikai és irányítási kompetenciával rendelkezik és támogathatná az új űrinfrastruktúrák fejlesztését mind a kormányközi programok, mind az uniós finanszírozású programok keretében.

Az ESA-ban belső megbeszélések folynak az ESA, mint szervezet jövőjére vonatkozóan. A megbeszélések következtetéseinek megelőlegezése nélkül, az Európai Bizottság úgy véli, hogy az európai résztvevők fokozottabb szerepének a világűrrel kapcsolatos kérdések terén, ösztönzőleg kellene hatnia az ESA pragmatikus fejlődésére, figyelembe véve az ESA és az EU megfelelő szerepeit a kutatás, a finanszírozás és a műveleti képességek kérdésében.

A Bizottság szempontjából, az ESA-nak továbbra is egy olyan szervezeti modellé kell fejlődnie, amely lehetővé teszi, hogy egymás mellett létezzenek ugyanazon szerkezetben egyrészt a katonai és polgári programok, másrészt egy kormányközi és egy uniós dimenzió. Ami a Galileo és a GMES-programok végrehajtását illeti, az ESA-ra már most is az Európai Unió jogszabályai vonatkoznak. Az Unióval szorosabb fűzi a kapcsolatait és szükség szerint továbbra is fejleszti a kizárólag az uniós programoknak szánt irányítási struktúrákat.

A modellnek elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy hozzáidomuljon azokhoz a finanszírozási forrásokhoz, amelyeket a jövőben a különböző résztvevők mozgósítanak a különböző programokra. A modellnek végül rugalmas struktúrájúnak kellene lennie, hogy lehetővé tegye Svájc és Norvégia részvételét bizonyos programokban, miközben részvételi lehetőségét kínál néhány tagállam számára.

Ezek a fejlemények azt jelentik, hogy megfelelő időben az Uniónak az ESA-val megkötött keretmegállapodását felül kell vizsgálni. Mindenesetre ezeket a fejleményeket, valamint a hatályos jogi keretre gyakorolt hatásukat számba kell venni, tekintettel az Európai Unió nemzetközi elkötelezettségeire.

5.3. Az űrprogramok jobb összehangolása és irányítása

A világűrrel kapcsolatos programok irányítása továbbra is szétszabdalt és az intézményi befektetések szétforgácsoltak. A szereplők nagy száma – a tagállamok az űrügynökségeken keresztül, az ESA, EUMETSAT, az Európai Unió – nem könnyíti meg sem a döntéshozatali eljárás optimalizálását, sem a hatékony végrehajtást.

A Bizottság jobb űrprogramozást kíván javasolni a programbizottságok (mint a Galileo és a GMES-programok) jobb koordinációjával és még általánosabban a különböző szereplők intézkedéseinek jobb koordinálását, annak érdekében, hogy a felhasználók és a polgárok igényeire koherens választ tudjanak adni, valamint biztosítani a közpénzek eredményes és hatékony kezelését.

6. Egy európai űrprogram felé

A Lisszaboni Szerződés 189. cikke az Uniónak szélesebb jogi keretet ad, amely lehetővé teszi számára, hogy a Szerződés más cikkein és más jogi aktusokon alapuló, nagyobb mértékben ágazati intézkedéseknek a külön és kiegészítő európai űrprogramját határozza meg.

A Bizottság tanulmányozza annak lehetőségét, hogy javaslatot terjesszen be egy ilyen programról 2011-ben. Figyelembe véve a jelen közleményre érkező válaszokat, a Bizottság végül meghatározza stratégiáját, amelyet a következő többéves pénzügyi keretről szóló júniusi javaslata tartalmazni fog.

7. Következtetés

Az EUMSZ 189. cikke új távlatokat nyitott egy uniós űrstratégia kidolgozásához. E célból a Bizottság konkrét opciókat határozott meg ebben a közleményben. A Bizottság ezért megküldi a javaslatot a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, valamint az Unió konzultációs szerveinek véleményezésre, amely elengedhetetlen lépés egy ilyen stratégia kialakításához, valamint a stratégia végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalához.

[1] EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM(2010) 2020.

[2] „Integrált iparpolitika a globalizáció korában - A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása” COM(2010) 614

[3] A továbbiakban: az ESA (angol). Az ESA 18 tagállamot számlál, amelyből kettő, Norvégia és Svájc nem tagjai az Európai Uniónak. Kanada, Magyarország, Lengyelország és Románia részt vesznek az ESA bizonyos együttműködési projektjeiben.

[4] A Versenyképességi Tanács 2007. május 21-i és 22-i ülésének eredményei, Az európai űrpolitikára vonatkozó állásfoglalás, DS 417/07.

[5] Az Európai Parlament 2008. novemberi állásfoglalása, amelyben a Parlament jóváhagyja az európai űrpolitikát és sürgeti, hogy kezdjenek bele a gyakorlati megvalósításba a négy azonosított prioritás – az éghajlatváltozás, a biztonság, az innováció és a kutatás – területén.

[6] Az Európai Parlament és a Tanács 2010. szeptember 22-i 911/2010/EU rendelete (HL L 276., 2010.10.20., 1. o.);

[7] A telekommunikációs műholdak a világűrrel kapcsolatos ipar árbevételének több mint 60 %-át jelentik. Az Ariane 4 és 5 által pályára bocsátott műholdak 90%-a távközlési műhold.