23.2.2012

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/49

A Régiók Bizottsága véleménye – Energiahatékonyság

2012/C 54/09

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

—	felhívja a figyelmet arra, hogy az energiahatékonysági intézkedések végrehajtása során rendkívül fontos a különféle kormányzási szintek hatásköreinek és a szubszidiaritás elvének a tiszteletben tartása;

—	üdvözli a szóban forgó irányelvjavaslatot és az Európai Bizottságnak az energiahatékonyságra vonatkozó intézkedéseit, amelyek a 20 %-os primerenergia-megtakarítási célkitűzés 2020-ig történő elérésére irányulnak;

—	úgy véli, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelvjavaslatban több hiányosság és probléma található, különösen a következőkkel kapcsolatban:

—	a bevezetett intézkedések alkalmazási területeinek korlátozása,

—	a regionális és helyi szereplők szerepének alulértékelése;

—	a fogyasztók saját energiafogyasztással kapcsolatos valós idejű tájékoztatásának előmozdítását célzó intézkedéseken túlmenően a polgárok figyelemfelkeltésére irányuló intézkedések hiánya;

—	ellenzi az irányelv azon javaslatát, amely az állami szektor számára évi 3 %-os épületfelújítási arányt, valamint jó energiahatékonyságú termékek, szolgáltatások és épületek beszerzését írja elő.

Előadó

Jean-Louis JOSEPH (FR/PES), La Bastidonne község polgármestere

Referenciaszöveg

Az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat

COM(2011) 370 végleges

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A. Általános megjegyzések

hangsúlyozni kívánja az energiahatékonyság területén az európai szintű fellépések hozzáadott értékét, melyekre azért van szükség, hogy a megtakarítási célok végrehajtásakor biztosítsák az egyes intézkedések koherenciáját és hatékonyságát, valamint megakadályozzák az egyes tagállamok közötti versenytorzulásokat. Az RB emellett arra is rávilágít, hogy e fellépéseket természetesen nemzeti, regionális és helyi szinten kell végrehajtani. Felhívja ezért a figyelmet arra, hogy az energiahatékonysági intézkedések végrehajtása során rendkívül fontos a különféle kormányzási szintek hatásköreinek és a szubszidiaritás elvének a tiszteletben tartása;

úgy véli, hogy az energiahatékonyság kihívásai alapvető fontosságúak az éghajlatváltozás elleni küzdelem és energiafogyasztásunk kordában tartása szempontjából, és részét képezik a fenntartható, felelősségteljes és inkluzív gazdasági növekedésnek, amelynek célkitűzései továbbra is az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és az energiaellátás biztonsága;

megállapítja, hogy az Európai Unió egyre nagyobb mértékben rá van utalva az energiabehozatalra egy olyan időszakban, amelyre áremelkedések jellemzők, és úgy véli, hogy a biztonságos és fenntartható energiaforrásokhoz való hozzáférés mind fontosabb szerepet játszik, és döntő hatással lesz a jövőbeni gazdasági növekedésre, valamint az „energetikai igazságosság” továbbfejlesztésére;

emlékeztet arra, hogy a Régiók Bizottsága már többször hangsúlyozta, hogy az erőforrások – különösen az energiaforrások – felhasználása tekintetében hatékony gazdaságra való áttérés hatalmas lehetőségeket teremt majd a gazdasági növekedés, a delokalizáció által nem fenyegetett új munkahelyek teremtése, valamint az Unió versenyképességét biztosító technológiai fejlesztések számára;

hangsúlyozza a „trias energetica”-modell fontosságát, amely három területre: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, az energiahatékonyságra, illetve a megújuló energiaforrások fejlesztésére vonatkozóan 2020-ig rögzíti a „20-20-20” célkitűzést. Az ellátás biztonsága, az energiatermelés és az energiafogyasztás szempontjából az energiahatékonyság továbbra is az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló európai politika sarokköve;

6.	üdvözli a szóban forgó irányelvjavaslatot és az Európai Bizottságnak az energiahatékonyságra vonatkozó intézkedéseit, amelyek a 20 %-os primerenergia-megtakarítási célkitűzés 2020-ig történő elérésére irányulnak;

jelzi azonban, hogy – amint a 2011. évi energiahatékonysági terv (1) erről említést tesz –, az Európai Bizottság által a közelmúltban készített tanulmányok arra mutatnak, hogy az Európai Unió 2020-ig legfeljebb csak a felét tudja majd teljesíteni az energiahatékonyság terén tett kötelezettségvállalásának. E tekintetben az irányelvjavaslat tétje rendkívül nagy;

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az irányelvjavaslat nem tartalmaz a 2020 utáni időszakra vonatkozó előrejelzést, különösen az éghajlatváltozás hatásainak 2050-ig történő mérséklésére vonatkozó, döntő fontosságú célkitűzéssel kapcsolatban (azaz, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásai 2050-ig 80–95 %-kal csökkenjenek 1990-hez képest);

úgy véli, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelvjavaslatban több hiányosság és probléma található, különösen a következőkkel kapcsolatban:

—	kötelező erejű nemzeti célelőirányzatok hiánya – ilyeneket legkorábban 2014-ben határoznak meg;

—	a bevezetett intézkedések alkalmazási területeinek korlátozása;

—	a regionális és helyi szereplők szerepének alulértékelése;

—

a tagállamok arra vonatkozó lehetősége, hogy kivonják magukat a kötelező erejű intézkedések, különösen az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerekre vonatkozó intézkedések és a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre vonatkozó fejlesztési tervek bevezetésével kapcsolatos kötelezettségek alól;

—	a fogyasztók saját energiafogyasztással kapcsolatos valós idejű tájékoztatásának előmozdítását célzó intézkedéseken túlmenően a polgárok figyelemfelkeltésére irányuló intézkedések hiánya;

—	a piaci szereplők, különösen az energiahatékonysággal foglalkozó különböző szakmai testületek szakértői és szakemberei képzésének fejlesztésére és támogatására irányuló intézkedések hiánya;

B. Az energiahatékonyságról szóló irányelvjavaslat átdolgozása

10.

hangsúlyozza, hogy az irányelv a 2020. évi primerenergia-fogyasztás abszolút szintjében kifejezett, irányadó nemzeti energiahatékonysági célkitűzés megállapítását írja elő a tagállamoknak. Az Európai Bizottságnak a nemzeti célelőirányzatok összegét figyelembe véve 2014. június 30-ig kell értékelnie, hogy az Európai Unió a 2020-ig terjedő időszakban elérheti-e a primerenergia-felhasználás 20 %-os csökkentésével kapcsolatos célkitűzését. E tekintetben a Régiók Bizottsága:

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az irányelv nem tartalmaz kötelező erejű nemzeti célelőirányzatokat, valamint az ezekre vonatkozó, 2014-re halasztott döntés bizonytalan jellege miatt. Azt javasolja, hogy minden tagállamra vonatkozóan saját körülményeiknek megfelelő nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatokat illesszenek be az irányelvbe, amelyek referenciaként szolgálnak majd a nemzeti energiahatékonysági tervek meghatározásához, és amelyek 2014-ben kötelezővé válnak;

nagyon örvendetesnek tartaná, ha az Európai Bizottság javaslatot tenne a kötelező erejű nemzeti célelőirányzatok meghatározásának közös módszertanára. Ennek a módszertannak figyelembe kell vennie az egyes tagállamok sajátos helyzetét, különösen azok gazdasági teljesítményét és a korai szakaszban tett energiahatékonysági intézkedéseket;

a (13) preambulumbekezdésben (2) vázolt kétlépcsős folyamatot, amely mindössze opcionális intézkedéseket és kezdetben csupán irányadó célelőirányzatokat állapít meg, nem tartja elégségesnek. Ez a folyamat kétségessé teszi a 2020-ra vonatkozóan rögzített célkitűzések elérését. A Régiók Bizottsága attól tart, hogy ez a folyamat bizonytalanná teszi a tárgyalt irányelvjavaslatban meghatározott intézkedések hatékonyságát;

11.

elutasítja az állami szektorra, valamint az energiaszolgáltatási és -értékesítési ágazatra vonatkozóan rögzített számszerűsített célelőirányzatokat, sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy nincsenek hasonló célelőirányzatok a személyszállítási és az árufuvarozási ágazatokra, a kereskedelmi ágazatokra és azon ipari ágazatokra vonatkozóan, amelyekre nem terjed ki a kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS). Külön kiemeli a következőket:

elutasítja az irányelv azon javaslatát, amely az állami szektor számára évi 3 %-os épületfelújítási arányt, valamint jó energiahatékonyságú termékek, szolgáltatások és épületek beszerzését írja elő. A Régiók Bizottsága:

—	nyomatékosan hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a szubszidiaritás elvét;

—	ennek megfelelően úgy látja, hogy lehetővé kell tenni az energiacsökkentési célok alternatív megközelítések révén történő elérését, feltéve, hogy azok az energiafogyasztás ugyanolyan szintű csökkenését eredményezik;

—	amellett foglal állást, hogy olyan ösztönzőket teremtsenek, amelyek célja megakadályozni, hogy a szociális lakások lakbére az energia-megtakarítási munkák során növekedjen;

—

kiemeli, hogy a nagyobb energiahatékonyság csak európai, nemzeti, regionális és helyi szinten mozgósított pénzeszközök, valamint az energiahatékonyságra vonatkozó szerződésekhez, illetve az állami és a magánszektor közötti partnerségekhez hasonló eszközök segítségével lesz megvalósítható. Hangsúlyozza az olyan intézkedések bevezetésének fontosságát, amelyek a tagállamokat és a területi önkormányzatokat arra ösztönzik, hogy az energiahatékonyság területén történő beruházások előmozdítása érdekében használják ki a strukturális alapok rendelkezésre álló eszközeit; kiemelten hangsúlyozza, hogy támogatja azokat az ide vonatkozó iránymutatásokat, amelyek az Európai Bizottság többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában szerepelnek;

—

emlékeztet arra, hogy a tagállamok szintjén kiegyensúlyozott szabályozást kell kialakítani annak érdekében, hogy az energiamegtakarítást szolgáló intézkedések költségeit és nyereségét átlátható módon lehessen megosztani a háztulajdonosok és a bérlők között. Amíg nincsen ilyen szabályozás, nehéz lesz a szükséges befektetések mobilizálása;

b)	kéri a közhatóságokat, hogy fontolják meg kiegészítő célelőirányzatok bevezetését, amelyek mindenekelőtt a közvilágítási és a tömegközlekedési ágazatokra terjednek ki, azzal a kikötéssel, hogy mindehhez megfelelő pénzügyi eszközöket biztosítanak;

c)	kötelező erejű célelőirányzatok bevezetését javasolja a közlekedési, valamint a szolgáltatási, kereskedelmi és ipari ágazatokra vonatkozóan, különösen olyan létesítmények esetében, amelyekre nem terjed ki a kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS);

12.

üdvözli az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek bevezetését, és különösen azokat az intézkedéseket, amelyek az energiaértékesítésük éves mennyisége 1,5 %-ának megfelelő energiamegtakarítást írnak elő az energiaszolgáltatók számára; (3) továbbá emlékeztet arra, hogy az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek bevezetésekor fontos figyelembe venni a szubszidiaritás elvét;

Sajnálatát fejezi ki:

a)	a tagállamoknak biztosított azon lehetőség miatt, hogy olyan alternatív intézkedéseket javasolhatnak, amelyek következtében a magánszektor kötelezettségei esetleg az állami szektorra hárulnak át, ami az adófizetők által viselt adóterhek növekedését idézi elő;

amiatt, hogy az irányelv megkerüli azt a központi problémát, hogy miként lehetne ösztönözni az energiaelosztó és kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozásokat az értékesített energiavolumen 1,5 %-ával egyenlő éves energiamegtakarítás elérésére; és hogy az a rendelkezés, mely szerint a tagállamok „a megállapított megtakarítási kötelezettségek között támaszthatnak szociális jellegű követelményeket is” (az irányelv 6. cikkének 5. a) pontja), nem lesz elégséges ahhoz, hogy megvédjük legszegényebb polgárainkat az energiaárak további emelkedésétől;

amiatt, hogy a kötelezettségi rendszerek körében legkésőbb 2013. január 1-jéig olyan alternatív intézkedésekre lehet javaslatot tenni, amelyek energiamegtakarítást eredményezhetnek a végfelhasználóknál. A Régiók Bizottsága aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ekképpen meghatározott intézkedések megkerülhetővé tehetik a kötelezettségi rendszerek tekintetében javasolt célelőirányzatot;

13.

hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi szereplők fontos szerepet töltenek be az energiahatékonysági programok előkészítésében és végrehajtásában. A helyi lakhatási, munkaügyi, közlekedési és képzési politikákkal foglalkozó területi önkormányzatok – a polgárokkal és az összes helyi szereplővel szoros kapcsolatban állva – olyan szakpolitikákat dolgoznak ki, amelyek válaszolnak a polgárokat foglalkoztató problémákra és a területi energiahatékonysági kihívásokra, és ők tudják a legjobban befolyásolni a polgárok energiafogyasztással kapcsolatos szokásainak megváltoztatását egy olyan új korszakban, melyet az energiatermelő mikroegységek, az „intelligens hálózatok” („smart grids”) technológiája és a dinamikus árképzés jellemez. E tekintetben a Régiók Bizottsága azt javasolja, hogy a regionális és helyi szereplők részvételét olyan intézkedések révén fokozzák, amelyek:

a tagállamokat olyan konzultációs folyamatok bevezetésére ösztönzik, amelyek a nemzeti tervek meghatározása során bevonják a regionális és a helyi szereplőket (alulról felfelé irányuló megközelítés), ezáltal lehetővé téve, hogy a nemzeti, regionális és helyi célkitűzésekkel és eszközökkel összhangban álló nemzeti terveket határozzanak meg;

a regionális és helyi önkormányzatokat olyan regionális és helyi energiahatékonysági tervek bevezetésére ösztönzik, amelyek elősegítik például a decentralizált energiatermelést, a középületek felújítási programjait, vagy a lakóhely környéki mobilitásra és a fenntartható közlekedésre vonatkozó terveket. A Régiók Bizottsága másfelől emlékeztet a Polgármesterek Szövetsége európai kezdeményezés és a Szigetek Egyezménye kezdeményezés fontosságára, és javasolja, hogy az irányelvbe vegyenek fel olyan intézkedéseket, amelyek e kezdeményezések tagállamok általi támogatására és előmozdítására irányulnak;

a regionális önkormányzatokat a helyi szereplők támogatására ösztönzik az energiahatékonysági programok bevezetésére vonatkozó lehetőségekre és az e lehetőségek megvalósulását akadályozó tényezőkre vonatkozó ismeretek gyűjtésével és ezek elemzésével kapcsolatban, valamint segítik őket a polgárok figyelemfelkeltése, a helyi programok és projektek bevezetésének támogatása és a szereplők képzése érdekében tett erőfeszítéseik terén;

d)	arra ösztönzik a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy az energiára és az üvegházhatású gázokra vonatkozóan megfigyelőrendszereket és elszámolási rendszereket vezessenek be – amennyiben nem léteznek ilyenek – a szakpolitikai döntések eredményességének fokozása érdekében;

e)	a regionális önkormányzatokat olyan régióközi együttműködési programok támogatására vagy megerősítésére ösztönzik, amelyek elősegítik az energiahatékonysággal kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok régiók közötti átadását;

14.

emlékeztet a polgárok figyelemfelkeltésének és tájékoztatásának fontosságára. Az egyéni cselekvés a környezetvédelem és a polgárokat érintő energiahatékonysági intézkedések megfelelő végrehajtásának egyik alapvető eleme. A polgárok figyelmének felkeltése és tájékoztatásuk továbbra is elengedhetetlenül fontos. E tekintetben a Régiók Bizottsága:

a)	támogatja a fogyasztók saját energiafogyasztással és energiaszámlával (villany, gáz, távhő) kapcsolatos valós idejű tájékoztatásának előmozdítására hozott intézkedéseket;

hangsúlyozza, hogy a személyes adatok – különösen az energiaszolgáltatókkal szembeni – védelme, valamint a végső fogyasztóknak az ilyen adatokhoz való ingyenes és könnyű hozzáférése elsőrendű fontosságú; kéri, hogy ezek az adatok a végső fogyasztók számára könnyen érthetőek és felhasználhatóak legyenek;

c)	javasolja olyan funkciókat magukban foglaló mérőrendszerek bevezetését, amelyek a végfelhasználó számára lehetővé teszik, hogy a költségeit kézben tartsa, és a fogyasztását az energiaszolgáltató által kínált díjszabási opciók függvényében csökkentse;

d)	ezzel összefüggésben sajnálja, hogy az irányelv nem határoz meg olyan kiegészítő intézkedéseket, amelyek az energiafogyasztás csökkentésének fontosságára hívják fel a polgárok figyelmét;

15.

üdvözli, hogy a vállalkozások esetében előmozdítják az energiaauditokat, valamint hogy elérhető áron kínálnak auditprogramokat a végfelhasználók, illetve a kis- és középvállalkozások számára. Ugyanakkor az auditok minőségének optimalizálása érdekében a Régiók Bizottsága a következőket ajánlja:

a)	tegyenek javaslatot olyan, a szakértőknek biztosítandó képzésére, amely elismert képesítést ad, és hivatalosan elismeri a szakértők kompetenciáit;

b)	az energiagazdálkodási rendszerekkel kapcsolatban kifejezetten utaljanak az európai műszaki szabványokra (EN 16001), és ezáltal mozdítsák elő az e szabványok keretében előirányzott tanúsítást;

c)	terjesszék ki az intézkedés hatályát a közszolgáltatókra is;

d)	hajtsák végre az auditok során javasolt intézkedéseket;

16.

üdvözli az energiaszolgáltatások fejlesztése érdekében javasolt intézkedéseket. Ugyanakkor a Régiók Bizottsága:

a)	javasolja, hogy ezeket az intézkedéseket ne korlátozzák az energiahatékonyságra vonatkozó szerződésekre, és hogy az összes energiaszolgáltatást támogassák, például a fűtő- és hűtőrendszerek kötelező időszakos felülvizsgálatát vagy a hőmérsékletszabályozó rendszerek bevezetését;

b)	sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó szerződések bevezetésére vonatkozóan nincsenek olyan, az adminisztrációs és jogi akadályok csökkentésére irányuló külön intézkedések, mint amilyenek az energiahatékonysági intézkedések esetében vannak;

17.	emlékeztet a képzési szempontok fontosságára. E tekintetben hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a tagállamok és a regionális és helyi szereplők olyan képzéseket vezessenek be, és az ágazat olyan szakértőit és szakembereit alkalmazzák, amelyek/akik megfelelnek a tárgyalt irányelv kihívásainak.

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

1. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Az irányelv közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására úgy a primerenergia-felhasználás 2020-ig 20 %-kal történő csökkentésével kapcsolatos célkitűzés teljesítése, mint az ahhoz szükséges feltételek megteremtése érdekében, hogy az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén.

Indokolás

Az Európai Bizottság 2011. március 8-án elfogadta az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervét, (4) amely rámutatott arra, hogy jobban a középpontba kell helyezni az energiahatékonyságot. Az irányelvjavaslatban meghatározott energiahatékonysági intézkedések sem a 2020 utáni időszakra, sem 2050 távlatában nem készítik elő az Európai Bizottság által is elfogadott utat.

2. módosítás

2. cikk (7) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
„energiaelosztó”: az a természetes vagy jogi személy, az elosztórendszer-üzemeltetőket is beleértve, aki az energia végső fogyasztókhoz, illetve a végső fogyasztók számára energiát értékesítő elosztóállomásokhoz történő szállításáért felel;	„energiaelosztó”: az a természetes vagy jogi személy, az elosztórendszer-üzemeltetőket is beleértve, aki az energia végső fogyasztókhoz, illetve a végső fogyasztók számára energiát értékesítő elosztóállomásokhoz történő szállítás;

Indokolás

Ez és a 2. cikk (9) bekezdéséhez benyújtott módosító indítvány jobb meghatározást ad az „energiaelosztó” és a „kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás” fogalmára az esetleges nem kívánt következmények elkerülése érdekében.

A bérlők részére például különböző módon számlázhatják az energiafogyasztást. Sok helyen az energiaszolgáltató társaság közvetlenül a bérlőnek állítja ki a számlát, más esetekben a tulajdonos az, aki az energiafogyasztást számlázza (külön vagy egy általános szolgáltatási díj részeként, amely számos elkülöníthető és részletezhető elemet tartalmaz).

A módosító indítvány célja a nagyobb jogbiztonság, hogy azokra, akik az épületben felhasznált energiát a bérlőknek számlázzák, ne vonatkozzanak az irányelvben foglalt, nem rájuk irányuló kötelezettségek. A kis energiaelosztó és kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozások mentesítése (6. cikk (8) bekezdés) nem jelent elegendő biztosítékot erre.

3. módosítás

2. cikk (9) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
„kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás”: az a természetes vagy jogi személy, aki energiát ad el a végső fogyasztók számára;	„kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás”: az a természetes vagy jogi személy, aki energiát ad el a végső fogyasztók számára;

Indokolás

Ez és a 2. cikk (7) bekezdéséhez benyújtott módosító indítvány jobb meghatározást ad az „energiaelosztó” és a „kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás” fogalmára az esetleges nem kívánt következmények elkerülése érdekében.

4. módosítás

3. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A tagállamok a 2020. évi primerenergia-fogyasztás abszolút mértékében kifejezett nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatokat határoznak meg.

E célkitűzések megállapítása során figyelembe veszik a 20 %-os energiamegtakarításra vonatkozó uniós célkitűzést, az ezen irányelvben foglalt intézkedéseket, a 2006/32/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti energiamegtakarítási célelőirányzatok megvalósítása érdekében elfogadott intézkedéseket, valamint az energiahatékonyságnak a tagállamokban és az Unió szintjén történő előmozdítását célzó egyéb intézkedéseket.

Indokolás

A jelenlegi állapot szerint az Európai Unió 2020-ig legfeljebb csak a felét tudja teljesíteni az energiahatékonyság terén vállalt kötelezettségének. A Régiók Bizottsága azt javasolja, hogy az irányelv tartalmazzon olyan nemzeti célelőirányzatokat, amelyek 2014-től kötelező erejűvé válnak. Ezenfelül azt óhajtja, hogy a személyszállítási és az árufuvarozási ágazatot, a kereskedelmi ágazatokat és azokat az ipari ágazatokat, amelyekre nem terjed ki a kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS), foglalják bele a tagállamok által végrehajtott tervekbe, és azokra ugyanúgy vonatkozzanak nemzeti célelőirányzatok, mint a többi ágazatra.

Elviekben támogatni kell az Európai Bizottság 2020. évi 20 %-os energiamegtakarítási célkitűzését. 2020-ig már nincs túl sok idő, és a rövid, illetve középtávú intézkedéseket mielőbb végre kell hajtani. Végül az egyes tagállamok által az energiahatékonyság terén elért haladás értékelési módszertanára teszünk javaslatot. Az Európai Bizottság a megújuló energiákról szóló 2009/28 sz. irányelvben meg tudott határozni egy 20 %-os általános célkitűzést, amelyhez az egyes tagállamok saját kapacitásuknak megfelelően járulnak hozzá. Ugyanezt a megközelítést javasoljuk tehát az energiahatékonyság területén, figyelembe véve minden egyes ország előrehaladottsági szintjét.

Ezen túlmenően hangsúlyozni kell, hogy a primer szektor (mezőgazdaság, állattenyésztés, halászat) energiafogyasztása a nagyrészt importált fosszilis energiaforrásoknak felel meg. Ennek a helyzetnek a gazdasági és környezeti hatásai elegendő indokok arra, hogy a primer szektort külön megemlítsük a vizsgált cikkben.

5. módosítás

4. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

1. A 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-jétől a közintézményeik tulajdonában lévő teljes alapterület évente 3 %-át oly módon felújítsák, hogy az megfeleljen legalább az érintett tagállam által a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek. A 3 %-ot az érintett tagállam közintézményeinek tulajdonában lévő, 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek alapterületének azon összes részére vetítve kell kiszámítani, amely az adott év január 1-jén nem felel meg a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt nemzeti minimumkövetelményeknek.

2. A tagállamok lehetőséget biztosíthatnak a közintézmények számára, hogy egy adott évben úgy számítsák be az éves épületfelújítási hányadba a többlet felújított alapterületet, mintha a felújításra valójában az elmúlt vagy következő két évben került volna sor.

3. Az 1. bekezdés alkalmazásában a tagállamok 2014. január 1-jéig létrehozzák és a nyilvánosság számára elérhetővé teszik a közintézményeik tulajdonában lévő épületek jegyzékét, amely feltünteti az alábbiakat:

a)	a négyzetméterben kifejezett alapterület, és

b)	az egyes épületek energiahatékonysága.

4. A tagállamok a következőkre ösztönzik a közintézményeket:

a)	különálló vagy egy szélesebb körű éghajlat-változási vagy környezetvédelmi terv részét képező, konkrét energiamegtakarítási célkitűzéseket tartalmazó, az intézmény energiahatékonyságának folyamatos javítását célzó energiahatékonysági terv elfogadása;

b)	a tervek végrehajtásának részeként energiagazdálkodási rendszer létrehozása.

1. A 2010/31/EU irányelv 7. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-jétől a közintézményeik tulajdonában lévő oly módon felújítsák, hogy az megfeleljen legalább az érintett tagállam által a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt minimumkövetelményeknek. az érintett tagállam közintézményeinek tulajdonában lévő, 250 m2-nél nagyobb hasznos alapterületű épületek, amely nem felel meg a 2010/31/EU irányelv 4. cikkének alkalmazásában az energiahatékonyságra vonatkozóan előírt nemzeti minimumkövetelményeknek.

a)	a négyzetméterben kifejezett alapterület, és

b)	az egyes épületek energiahatékonysága.

4. A tagállamok a következők a közintézmények:

a)	különálló vagy egy szélesebb körű éghajlat-változási vagy környezetvédelmi terv részét képező, konkrét energiamegtakarítási célkitűzéseket tartalmazó, az intézmény energiahatékonyságának folyamatos javítását célzó energiahatékonysági terv elfogadása;

b)	a tervek végrehajtásának részeként energiagazdálkodási rendszer létrehozása;

A jelenlegi helyzetben az Európai Unió az energiahatékonysági célkitűzéseinek csupán felét lesz képes elérni. Nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, különösen kötelező érvényű célkitűzések előírása révén. Kötelező érvényű nemzeti célkitűzések híján az ágazati – főként az építőipari – célkitűzéseket kell támogatni, főként az építőiparon belül, amelyek a legnagyobb energiahatékonysági lehetőségekkel rendelkeznek.

A következő pontok alapján javasoljuk az irányelv támogatását:

Az Európai Unió pénzügyi mechanizmusokat (ELENA, JESSICA stb.) vezetett be és az energiahatékonyságot támogató alapot (EEE-F stb.) hozott létre, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret pedig jelenleg a strukturális alapokból magas százalékot szán az energiahatékonyságra. Más pénzügyi eszközök is léteznek, ilyenek például az energiahatékonyságra vonatkozó szerződések, a köz- és magánszféra közötti partnerségek és a nemzeti vagy regionális energiahatékonysági alapok, amelyek támogatják az energiahatékonysági munkákat azokban az időszakokban, amikor kevesebb közpénz áll rendelkezésre.

2.	Léteznek olcsóbb megoldások is rövidebb távú megtérüléssel, mint például a fűtési és hűtési rendszerek felülvizsgálata, illetve az épületek fűtésszabályozási rendszerei, amelyek folyamatos befektetést tesznek lehetővé.

3.	Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv figyelembe veszi az épületek sokféleségét, és kizár néhányat közülük (történelmi, időszakos, vagy csarnokjellegű épületek stb.). Az északi és déli államok közötti éghajlatbeli különbségeket is figyelembe veszi.

4.	Az építőiparban megvalósítandó energiahatékonyság ígéretes lehetőség a helyi, nem áthelyezhető munkahelyek szempontjából: négy lakás energiahatékonysági felújítása egy munkahely létrehozásának felel meg.

5.	Az épületek energiahatékonyságáról szóló menetrend végrehajtása érdekében a tagállamok most fogadtak el egy a kézművesek képzésére vonatkozó menetrendet.

Az irányelvjavaslaton ugyanakkor javítani lehet a következő szempontok figyelembevételével:

1.	Fontos emlékeztetni arra, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU. sz. irányelv a tagállamokra bízza a döntést azzal kapcsolatban, hogy hozzájárul-e egy kijelölt környezet részét képező védett épületek felújításához.

2.	Az energia kezelésére és elszámolására vonatkozó európai normákra kell támaszkodni.

3.	Meg kell könnyíteni és meg kell erősíteni az energiahatékonyságra vonatkozó szerződésekhez való hozzáférést.

4.	A tagállamoknak támogatniuk kell a helyi és regionális önkormányzatokat pénzügyi vagy egyéb segítségnyújtás formájában.

5.	Végül hasznos volna a hatóságokat arra ösztönözni, hogy vezessenek be olyan képzési és figyelemfelkeltési eszközöket, amelyek célja az épületek megfelelő kezelése és fenntartása, valamint a felhasználók alacsony energiafogyasztása.

Ezek a szempontok fontosak a 2020. évi energiahatékonysági célkitűzés eléréshez.

6. módosítás

5. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Közintézményi beszerzés

A tagállamok biztosítják, hogy a közintézmények csak – a III. mellékletben említett – magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat és épületeket vásároljanak.

Közintézményi beszerzés

Indokolás

Megkövetelni a közintézményektől, hogy csak magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat és épületeket vásároljanak, némi aggodalomra ad okot az EU azon törekvéseivel kapcsolatban, hogy a közbeszerzést a stratégiai jellegű politikai célkitűzések elérésére kívánja felhasználni. A helyi és regionális önkormányzatokra kellene bízni a választást, hogy az energiahatékonysági kritériumokat beillesztik-e vagy sem a közbeszerzésekbe, és minden kapcsolódó európai uniós követelménynek teljes mértékben fakultatívnak kellene maradnia.

A jogbiztonság és a belső piac egységességének biztosítása érdekében lényeges, hogy a vizsgált irányelv összhangban álljon a közbeszerzésre vonatkozó, létező uniós rendelkezésekkel. Emiatt hangsúlyozni kell, hogy a tagállamok közvetlenül felelősek azért, hogy a közbeszerzéseket azon energiahatékonysági célkitűzések elérésének szolgálatába állítsák, amelyeket másképpen nem lehetne elérni. Célszerűnek tűnik az Európai Parlament jelentéstervezetéhez hasonlóan nem csupán magas energetikai normákat ajánlani, hanem a lehető legmagasabbakat.

Amikor az irányelvjavaslat az energiahatékony szolgáltatások kérdését a közkiadásokhoz kapcsolódóan boncolgatja, csupán olyan szolgáltatásokra tesz utalást, amelyek jó energiahatékonyságú termékeket használnak. Inkább a szélesebb értelemben vett szolgáltatásokra kellene utalnia, beleértve a megfelelő energiahatékonyságú szolgáltatásokat, a 2. cikkben meghatározottaknak megfelelően.

7. módosítás

6. cikk (9) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Az (1) bekezdés alternatívájaként a tagállamok más intézkedéseket is választhatnak a végső fogyasztók körében elérendő energiamegtakarítás eszközéül. Az alternatív eszközzel elért éves energiamegtakarításnak meg kell egyeznie az (1) bekezdésben előírt energiamegtakarítási mennyiséggel. Ha egy tagállam ezen lehetőséggel élve más intézkedést választ, arról legkésőbb 2013. január 1-jéig értesítenie kell a Bizottságot, ismertetve az elfogadni kívánt alternatív intézkedést, valamint a 9. cikkben említett szabályokat és szankciókat, és kifejtve, hogy a kérdéses intézkedések hogyan vezetnek el az előírt mennyiségű energiamegtakarításhoz. A Bizottság az értesítést követő 3 hónapon belül elutasíthatja ezeket az intézkedéseket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja az alternatív intézkedést, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja az intézkedés ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét.

Indokolás

Azt javasoljuk a tagállamoknak, hogy más intézkedéseket hozzanak az energiamegtakarítás érdekében. Félő, hogy amennyiben a magánszektort nem sikerülne a tagállamoknak bevonniuk, akkor ezeket az intézkedéseket csak közpénzekből lehetne megvalósítani, aminek következtében ezeknek az intézkedéseknek a terhét a polgárok viselnék. Az egyértelműség érdekében határozottan javasoljuk e cikk törlését.

Meg lehetne azonban fontolni egy alternatív megoldást, mint amilyen az Európai Parlament energiahatékonysági irányelvről szóló jelentéstervezetében is szerepel, mely lehetővé teszi az energiahatékonyságot célzó intézkedésekre irányuló pénzügyi eszközök feltöltését.

8. módosítás

6. cikk (10) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Adott esetben a Bizottság a 18. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján rendszert fogad el az energiamegtakarítást célzó nemzeti kötelezettségi rendszerek keretében elért energiamegtakarítás kölcsönös elismerésére. Ez a rendszer lehetővé teszi a köteles felek számára az egy adott tagállamban elért és tanúsított energiamegtakarítás beszámítását a valamely más tagállamban fennálló kötelezettségeik teljesítésébe.

Indokolás

Az energiamegtakarítások kölcsönös elismerési rendszerének – amely lehetővé teszi, hogy a köteles felek az egy adott tagállamban elért energiamegtakarítást beszámítsák a valamely más tagállamban fennálló kötelezettségeik teljesítésébe – egyik lehetséges következménye az, hogy az az érintett tagállamokban hátrányosan érinti a helyi foglalkoztatást. Az ilyen jellegű következmények elkerülése érdekében határozottan javasoljuk e cikk törlését.

9. módosítás

8. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-, földgáz-, távfűtés/távhűtés- és lakossági távmelegvíz-végfelhasználókat olyan egyéni mérőórával látják el, amely pontosan méri azok tényleges energiafogyasztását és a VI. melléklettel összhangban lehetővé teszi az ilyen energiafogyasztásra és a tényleges használati időpontokra vonatkozó információszolgáltatást.

A tagállamok a villamos energia, illetve a gáz piacáról szóló 2009/72/EK és 2009/73/EK irányelvekben előírt intelligens mérőberendezések üzembe helyezése során biztosítják, hogy a fogyasztásmérők minimális funkcióinak és a piaci szereplők tekintetében előírt kötelezettségeknek a meghatározása során teljes mértékben figyelembe veszik az energiahatékonysággal és a végső fogyasztók érdekeivel kapcsolatos célkitűzéseket.

A villamos energia esetében a végső fogyasztó kérésére a fogyasztásmérők üzemeltetői biztosítják, hogy a fogyasztásmérők a végső fogyasztók létesítményeiben termelt és a hálózatba betáplált villamos energiát is figyelembe vegyék. A tagállamok biztosítják, hogy ha a végső fogyasztók ezt kérik, az azok részéről eljáró harmadik fél rendelkezésére bocsássák az adott fogyasztók termelésre, illetve fogyasztásra vonatkozó valós idejű mérési adatait.

Amennyiben az épület fűtését és hűtését távfűtési hálózatról biztosítják, az épület bemeneti pontjánál hőmennyiségmérőt kell felszerelni. Többlakásos épületek esetében egyéni hőfogyasztásmérőket is fel kell szerelni az egyes lakások fűtő- vagy hűtőenergia-fogyasztásának mérésére. Amennyiben műszakilag nem kivitelezhető az egyéni hőfogyasztásmérők használata, a VI. melléklet 1.2. pontjában foglalt előírásokkal összhangban egyéni fűtési költségelosztók alkalmazandók az egyes radiátorok hőfogyasztásának mérésére.

A tagállamok szabályokat vezetnek be a központi fűtéssel vagy hűtéssel felszerelt többlakásos épületek hőfogyasztásával kapcsolatos költségek elosztása tekintetében. E szabályoknak a bizonyos épületjellemzőket (így a lakások közötti hővezetés) tükröző korrekciós tényezőkről szóló iránymutatásokat is magukban kell foglalniuk.

A tagállamok biztosítják, hogy a villamosenergia-, , távfűtés/távhűtés- és lakossági távmelegvíz-végfelhasználókat olyan egyéni mérőórával látják el, amely pontosan méri azok tényleges energiafogyasztását és a VI. melléklettel összhangban lehetővé teszi az ilyen energiafogyasztásra és a tényleges használati időpontokra vonatkozó információszolgáltatást.

Indokolás

Mivel az előadó a véleménytervezetben kiemeli a szubszidiaritási elvet, némi rugalmasságot kell biztosítani a tagállamoknak a javaslat végrehajtásában, mivel az épületek műszaki adottságaiban meglévő különbségek befolyásolhatják a végfogyasztók hőfelhasználási szokásait.

A globális hatékonyság biztosításához arra is szükség van, hogy a javaslat összesített gazdasági és környezeti költségét figyelembe vegyük. Ebbe beletartoznának a javítási, üzemeltetési és pótlási költségek.

Egyrészt ajánlatos, hogy az intelligens fogyasztásmérők a tüzelőanyagok teljes skáláját lefedjék. Másrészt pedig – az általános észrevételekkel összhangban – helyénvaló megemlíteni, hogy a végfelhasználóknak kézben kell tudniuk tartani költségeiket, és ezáltal csökkenteni energiafogyasztásukat. Fontos leszögezni, hogy az ilyen rendszerek felszerelése nem történhet a végfelhasználó terhére.

10. módosítás

8. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	A Régiók Bizottsága módosítása
Az egyéni energiafogyasztás méréséből és számlázásából származó információkat, valamint az (1), (2) és (3) bekezdésben és a VI. mellékletben említett egyéb információkat térítésmentesen kell biztosítani a végső fogyasztók számára.	Az egyéni energiafogyasztás méréséből és számlázásából származó információkat, valamint az (1), (2) és (3) bekezdésben és a VI. mellékletben említett egyéb információkat térítésmentesen kell biztosítani a végső fogyasztók számára.

Indokolás

A félreértések elkerülése végett célszerű ezen a helyen világossá tenni, hogy csak olyanok férhetnek hozzá ezekhez a személyes adatokhoz, akik az érintett fogyasztók nevében járnak el. Azáltal, hogy a leolvasási és számlázási módok az intelligens mérőrendszer irányába fejlődnek, digitális személyes adatok keletkeznek. Ezeket az adatokat a titoktartás és a végső fogyasztó személyes adatainak védelme érdekében védeni szükséges.

11. módosítás

8. cikk (4) bekezdés– új bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	A Régiók Bizottsága módosítása

Indokolás

Az irányelv nem emeli ki az egyes polgárok egyéni fellépéseitől várható nyereségeket. Az energiahatékonysági intézkedések végrehajtásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéni szintet, a polgárok figyelemfelkeltése pedig olyan ütőkártya, amelyet a 2020. évi célkitűzések teljesítése érdekében nem szabad elhanyagolni.

12. módosítás

10. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A tagállamok 2014. január 1-jéig a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés alkalmazási potenciáljának fejlesztését célzó, a VII. mellékletben előírt információkat tartalmazó nemzeti fűtési és hűtési tervet dolgoznak ki, és erről értesítik a Bizottságot. A terveket ötévente naprakésszé kell tenni és erről a Bizottságot értesíteni kell. A tagállamok szabályozási keretük útján biztosítják, hogy a nemzeti fűtési és hűtési terveket a helyi és regionális fejlesztési tervekben (beleértve a városi és vidéki területfejlesztési terveket is) figyelembe vegyék, és hogy azok megfeleljenek a VII. mellékletben foglalt tervezési kritériumoknak.

Indokolás

Fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal konzultáljanak a fűtésre és hűtésre vonatkozó tervek kidolgozási és végrehajtási időszakában.

13. módosítás

10. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

4. A tagállamok feltételeket írhatnak elő a (3) bekezdés rendelkezései alóli mentesítés tekintetében, amennyiben:

a)	a VIII. melléklet 1. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek;

b)	a (3) bekezdés b) pontjában a létesítmény földrajzi helyzetére vonatkozóan előírt követelmény nem teljesíthető, mert a létesítményt a 2009/31/EK irányelv szerinti geológiai tárolóhelyhez közel szükséges elhelyezni; vagy

c)	a költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű villamos energia és hő külön fűtés vagy hűtés útján történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket.

A tagállamok az ilyen mentesítési feltételekről 2014. január 1-jéig értesítik a Bizottságot. A Bizottság az értesítést követő hat hónapon belül elutasíthatja ezeket a feltételeket vagy javaslatot tehet azok módosítására. Ha ez történik, az érintett tagállam mindaddig nem alkalmazhatja a mentességi feltételeket, amíg a Bizottság kifejezetten el nem fogadja a feltételek ismételten benyújtott vagy módosított tervezetét.

4. A tagállamok feltételeket írhatnak elő a (3) bekezdés rendelkezései alóli mentesítés tekintetében, amennyiben:

a)	a VIII. melléklet 1. pontjában előírt hőterhelés rendelkezésre állásával kapcsolatos küszöbfeltételek nem teljesülnek;

b)	a (3) bekezdés b) pontjában a létesítmény földrajzi helyzetére vonatkozóan előírt követelmény nem teljesíthető, mert a létesítményt a 2009/31/EK irányelv szerinti geológiai tárolóhelyhez közel szükséges elhelyezni; vagy

c)	a költség-haszon elemzés szerint az azonos mennyiségű villamos energia és hő külön fűtés vagy hűtés útján történő biztosításának (beleértve az infrastruktúra-beruházást is) teljes életciklus-költségéhez képest az előnyök nem ellensúlyozzák a költségeket.

Indokolás

A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés alkalmazása mellett a tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy makrogazdasági okokból vagy a hálózati stabilitás biztosítására nagy hatásfokú új gáz- vagy szénerőműveket is hasonló feltételekkel engedélyezzenek. Az irányelv tervezetében előirányzott kivételszabályozás, amely az Európai Bizottság számára a vizsgálati fenntartás lehetőségét irányozza elő, ehhez nem elegendő. Egy erőmű makrogazdasági hasznának és a hálózati stabilitás biztosításához való hozzájárulásának megítélése továbbra is messzemenőkig a tagállamok dolga kell hogy maradjon.

14. módosítás

19. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A Bizottság értékeli az éves jelentéseket és kiegészítő jelentéseket, valamint azt, milyen mértékű előrelépést tettek a tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésében előírt nemzeti energiahatékonysági célelőirányzatok teljesítése, valamint ezen irányelv végrehajtása irányában. A Bizottság az értékelést megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentések értékelése alapján a Bizottság ajánlásokat tehet a tagállamoknak.

Indokolás

Politikai ajánlásainak 13. pontjában a Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi szereplők fontos szerepet töltenek be az energiahatékonysági programok végrehajtásában. Ezért e részvétel fokozását javasoljuk, mégpedig több olyan intézkedés révén, mint ami a 13. pont d) alpontjában szerepel, azaz a regionális és helyi önkormányzatok arra történő ösztönzésével, hogy a szakpolitikai döntések eredményességének fokozása érdekében az energiára és az üvegházhatású gázokra vonatkozóan megfigyelőrendszereket és elszámolási rendszereket vezessenek be. E megfigyelő- és elszámolási rendszerek létrehozásához – amelyek a későbbiekben alapul szolgálnak a végül az Európai Bizottság által értékelendő éves és kiegészítő jelentések tagállamokkal közösen történő kidolgozásához – biztosítani kell az eszközöket, amelyek segítségével több információhoz lehet hozzájutni, mint amennyivel az energiaszolgáltatók jelenleg rendelkeznek.

15. módosítás

19. cikk (8)–(9) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

8. A Bizottság 2018. június 30-ig jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 6. cikk végrehajtásáról. A jelentést adott esetben az alábbi célok egyikét vagy közülük többet célzó jogalkotási javaslat követi:

a)	a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított megtakarítási arány módosítása;

b)	kiegészítő közös követelmények megállapítása, különösen a 6. cikk (5) bekezdésében említett kérdéssel összefüggésben.

9. A Bizottság 2018. június 30-ig értékeli a tagállamok által a 15. cikk (1) bekezdésében említett szabályozási és nem szabályozási korlátok csökkentése terén elért előrehaladást; az értékelést adott esetben jogalkotási javaslat követi.

8. A Bizottság . június 30-ig jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 6. cikk végrehajtásáról. A jelentést adott esetben az alábbi célok egyikét vagy közülük többet célzó jogalkotási javaslat követi:

a)	a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított megtakarítási arány módosítása;

b)	kiegészítő közös követelmények megállapítása, különösen a 6. cikk (5) bekezdésében említett kérdéssel összefüggésben.

9. A Bizottság . június 30-ig értékeli a tagállamok által a 15. cikk (1) bekezdésében említett szabályozási és nem szabályozási korlátok csökkentése terén elért előrehaladást; az értékelést adott esetben jogalkotási javaslat követi.

Indokolás

Az említett köztes időpontokat nem tartjuk megfelelőnek. A 2018-as határidők túl közel vannak a 2020-as határidőkhöz ahhoz, hogy jelentős intézkedéseket lehessen bevezetni. A Régiók Bizottsága ezért javasolja, hogy ezeket a határidőket az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek bevezetéséről szóló jelentés benyújtása esetében 2016-ra, a tagállamok által a szabályozási és nem szabályozási korlátok csökkentése terén elért előrehaladás értékelése esetében pedig 2014-re hozzák előre.

16. módosítás

Új cikk – 15. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Indokolás

Az energiahatékonysági intézkedések megvalósításával elérni kívánt célkitűzések teljesítése, valamint a fellépések minőségének és hatékonyságának biztosítása érdekében szükség van az ágazat energiahatékonysággal foglalkozó szakértőinek és szakembereinek képzésére. A regionális és helyi önkormányzatokra feltétlenül szükség lesz e képzések kidolgozásához és megvalósításához.

17. módosítás

III. melléklet

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Termékek, szolgáltatások és épületek közintézmények általi beszerzése során alkalmazandó energiahatékonysági követelmények

A termékeket, szolgáltatásokat vagy épületeket beszerző közintézmények:

amennyiben valamely termék a 2010/30/EU irányelv vagy a 92/75/EGK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági irányelv értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szereznek be, amelyek megfelelnek a legmagasabb energiahatékonysági osztályba való tartozásra vonatkozó kritériumnak, a költséghatékonyság, a gazdasági megvalósíthatóság, a műszaki alkalmasság, valamint a verseny kellő érvényesülésének szempontját is figyelembe véve;

amennyiben valamely, az a) pontba nem tartozó termék az ezen irányelv hatálybalépését követően, a 2009/125/EK irányelv értelmében elfogadott végrehajtási intézkedés hatálya alá tartozik, csak olyan termékeket szereznek be, amelyek megfelelnek az említett végrehajtási intézkedésben foglalt energiahatékonysági referenciaértékeknek;

c)	csak olyan, a 2006/1005/EK tanácsi határozat hatálya alá tartozó irodai berendezéseket szereznek be, amelyek legalább az e határozathoz csatolt megállapodás C. mellékletében felsoroltakkal egyenértékű energiahatékonysági követelményeknek felelnek meg;

csak olyan gumiabroncsokat szereznek be, amelyek megfelelnek az 1222/2009/EK rendeletben meghatározott legmagasabb üzemanyag-hatékonysági osztályba történő besorolás kritériumainak. Ez a követelmény nem akadályozza meg a közintézményeket abban, hogy amennyiben azt biztonsági vagy közegészségügyi okok indokolják, a nedves tapadás vagy külső gördülési zaj szempontjából a legmagasabb osztályba tartozó gumiabroncsokat szerezzenek be;

e)	a szolgáltatási szerződésekre kiírt pályázataikban előírják, hogy a szóban forgó szolgáltatások nyújtása céljából a szolgáltatók csak az a)–d) pontokban említett követelményeknek megfelelő termékeket használhatnak a szolgáltatások nyújtásakor;

csak olyan épületeket vásárolnak vagy bérelnek, amelyek megfelelnek legalább a 4. cikk (1) bekezdésében említett, az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek. Az e követelményeknek való megfelelőséget a 2010/31/EU irányelv 11. cikkében említett energiahatékonysági-tanúsítvány útján ellenőrzik.

Termékek, szolgáltatások és épületek közintézmények általi beszerzése során alkalmazandó energiahatékonysági követelmények

A termékeket, szolgáltatásokat vagy épületeket beszerző közintézmények:

c)	csak olyan, a 2006/1005/EK tanácsi határozat hatálya alá tartozó irodai berendezéseket szereznek be, amelyek legalább az e határozathoz csatolt megállapodás C. mellékletében felsoroltakkal egyenértékű energiahatékonysági követelményeknek felelnek meg;

)

Indokolás

Egyértelmű, hogy ennek az albekezdésnek az a célja, hogy a közintézmények a szolgáltatásnyújtókra is terjesszék ki az irányelv alkalmazási területét, sokszorozó hatást érve el ezzel, ez a rendelkezés azonban jelentős adminisztratív és pénzügyi terhet eredményez, mivel alaposan meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozók megfelelnek-e a feltételeknek, ami túlmegy annak prudenciális ellenőrzésén, hogy a szolgáltatás nyújtására a pályázati kiírásnak megfelelően került-e sor.

Kelt Brüsszelben, 2011. december 14-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) COM(2011) 109 végleges – 2011. évi energiahatékonysági terv.

(2) A (13) preambulumbekezdés nemzeti intézkedések bevezetését határozza meg a 20%-os energiahatékonysági célkitűzés elérése érdekében. Ha azonban a célkitűzés eléréséhez a politikai keret megerősítésére lenne szükség, a kötelező erejű célelőirányzat-rendszert felállító kétlépcsős folyamat bevezetése a következőképpen történik: 1. a tagállamok az energiahatékonyságra vonatkozóan irányadó vagy kötelező erejű célelőirányzatokat, nemzeti rendszereket és programokat határoznak meg; és 2. az Európai Bizottság az előzetesen rögzített célelőirányzatok alapján értékeli a célkitűzés elérésének lehetőségét. Ha ez az értékelés kedvezőtlen lenne, az Európai Bizottságnak 2020-ra vonatkozóan kötelező nemzeti célelőirányzatokat kell meghatároznia, figyelembe véve az egyes tagállamok kiindulási helyzetét, gazdasági teljesítményét és korábban tett fellépéseit.

(3) Az irányelvjavaslat 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott energiahatékonysági kötelezettségi rendszerek mindazokat a bevezetett intézkedéseket jelölik, amelyek biztosítják, hogy egy adott tagállam területén működő minden energiaelosztó és kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás a megelőző naptári évben az adott tagállamban értékesített – de nem a közlekedésben felhasznált – energiavolumen 1,5%-ával egyenlő éves energiamegtakarítást érjen el.

(4) COM(2011) 112 végleges.