1.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/15

—

hangsúlyozza a helyi és regionális szint jelentős szerepét a polgári védelem területén. A helyi és regionális önkormányzatok gyakran az élvonalban állnak a természeti és ember okozta katasztrófák leküzdése során, ezért mindenképpen be kell vonni őket az e területet érintő fejlesztésekbe, már csak azért is, mert a jogalkotási kompetenciák számos tagállamban gyakorlatilag helyi, illetve regionális szinten vannak;

—

hangsúlyozza, milyen fontos szerepet vállal az EU a tagállamok által hozott intézkedések támogatásában. Éppen a korábbi természeti és ember által okozott katasztrófákból származó károk mutatták meg, hogy a tagállamokban részben további optimalizálásra van szükség; valamint hogy az országokon és régiókon átívelő együttműködés megerősítése területén is van még mit javítani. Az EU e téren, mindenekelőtt a koordináció megerősítése révén, értékes hozzájárulást nyújthat a még eredményesebb és hatékonyabb együttműködéshez;

—

emlékeztet ugyanakkor arra is, hogy a polgári védelem eredetileg a tagállamok, illetve azok regionális és helyi szintjeinek a feladata, ezek hatáskörét pedig nem szabad megsérteni;

—

kiemeli, hogy az EUMSZ támogató, koordináló és kiegészítő szerepet ír elő a katasztrófákra való reagálás terén. A polgári védelmi mechanizmus megfigyelési központjai ezért koordinációs szereppel bírnak, az EU pedig sem saját egységek felállítására, sem pedig a tagállamok által rendelkezésre bocsátott egységek és eszközök fölötti ellenőrzés átvételére vonatkozóan nem rendelkezik hatáskörrel. Ezért valamennyi tervezési folyamatot és intézkedést azoknak a követelményeknek megfelelően kell kialakítani és végrehajtani, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák a szubszidiaritás elvét;

—

amellett áll ki, hogy az EU tagállamai, régiói és helyi önkormányzatai között érvényesüljön a szolidaritás, az együttműködés, a koordináció és a támogatás elve a polgári védelem területén, és egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy még nagyobb koherenciára, hatékonyságra és láthatóságra van szükség annak eléréséhez, hogy az EU integráltabb katasztrófaelhárítási képességgel rendelkezzen.

Előadó

Norbert KARTMANN (DE/EPP), Hessen tartományi gyűlésének tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A katasztrófákra adott uniós válasz erősítése felé: a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás szerepe

COM(2010) 600 végleges

1.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a katasztrófavédelmi szakpolitikát koherensebbé tegye, és hogy átfogó, kiegyensúlyozott, közösségi koncepciót dolgozzon ki a polgári védelem területére, ahogy azt az RB korábban már kérte; (1)

2.

hangsúlyozza a helyi és regionális szint jelentős szerepét a polgári védelem területén. A helyi és regionális önkormányzatok gyakran az élvonalban állnak a természeti és ember okozta katasztrófák leküzdése során, ezért mindenképpen be kell vonni őket az e területet érintő fejlesztésekbe, már csak azért is, mert a jogalkotási kompetenciák számos tagállamban gyakorlatilag helyi, illetve regionális szinten vannak;

3.

különösen a Japánban bekövetkezett katasztrófára való tekintettel hangsúlyozza egy, a lakosság védelmét szolgáló, hatékony, rövid reakcióidejű támogató rendszer jelentőségét, amely ilyen formában csak regionális vagy helyi szinten valósítható meg; hangsúlyozza a Régiók Bizottságának „A természeti katasztrófák hatásai Japánban és a nukleáris szerencsétlenség következményei: tanulságok az Európai Unió számára” című állásfoglalásában”(CdR 123/2011) megfogalmazott kérést, hogy kezdődjön vita a biztonság központi kérdéseiről a Japánban bekövetkezett katasztrófa tanulságainak alapján, és ennek során vegyék figyelembe az erre vonatkozó legújabb kutatási eredményeket is; arra kéri a tagállamokat és a régiókat, hogy jelenlegi polgári védelmi terveiket a szóban forgó ismeretek alapján vizsgálják meg és – adott esetben – módosítsák;

4.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság pontosítja: az európai katasztrófaelhárítási képességeket a tagállamok által rendelkezésre bocsátott egységekre és erőtényezőkre alapozva kell megerősíteni. Az RB egyetért az Európai Bizottság stratégiájával, amelynek célja, hogy ezekre a már létező struktúrákra építve még hatékonyabban kapcsolja össze az eszközöket, felhasználásukat pedig koordinálja, anélkül, hogy ez adminisztratív többletteherhez vezetne. Megfelelőbb koordináció révén hatékonyabb eredményeket lehet elérni a katasztrófák által sújtott emberek megsegítésére;

5.

amellett áll ki, hogy a polgári védelem keretében megvalósuló fellépések során a szolidaritás, a szubszidiaritás és a megelőzés alapelvei érvényesüljenek;

6.

hangsúlyozza, milyen fontos szerepet vállal az EU a tagállamok által hozott intézkedések támogatásában. Éppen a korábbi természeti és ember által okozott katasztrófákból származó károk mutatták meg, hogy a tagállamokban részben további optimalizálásra van szükség; valamint hogy az országokon és régiókon átívelő együttműködés megerősítése területén is van még mit javítani. Az EU e téren, mindenekelőtt a koordináció megerősítése révén, értékes hozzájárulást nyújthat a még eredményesebb és hatékonyabb együttműködéshez;

7.

hangsúlyozza a téma jelentőségét az éghajlatváltozás kontextusában; fenyegető a természeti katasztrófák gyakorisága és súlyossági foka; különösen az árvizek, az aszály és az erdőtüzek, valamint a hideg és a hó által okozott károk jelentenek növekvő veszélyt;

8.

kiemeli a kérdés jelentőségét más természeti katasztrófák összefüggésében is. Erről van szó például vulkánkitörések vagy a földrengések esetében is, amelyek a statisztikák szerint változó időközönként, de érintik és várhatóan érinteni fogják Európa déli részét és Törökországot, sőt Közép-Európát is;

9.

rámutat, hogy a Lisszaboni Szerződés bevezette a szolidaritási záradékot (EUMSZ 222. cikk), melynek értelmében az EU és a tagállamok segítséget nyújtanak egymásnak, ha az EU területén természeti vagy ember okozta katasztrófa történik. A Régiók Bizottsága ezenkívül üdvözli azt, hogy a szubszidiaritás elve szerint megszilárdul az EU koordinációs szerepe, illetve hogy az EUMSZ 6. cikke második mondatának (f) pontja, valamint az EUMSZ 2. cikkének (5) bekezdése és 196. cikke ösztönzi a tagállamok együttműködését és kölcsönös segítségnyújtását;

10.

kijelenti, hogy a katasztrófaelhárítás és a válsághelyzetekre való reagálási képesség megerősítését célzó további intézkedések kiindulópontjaként strukturáltan elemezni kell a kiindulási helyzetet és az esetleges hiányosságokat, hogy utóbbiak esetében megfelelő megoldási lehetőségeket alakíthassunk ki;

11.

kiemeli, hogy ennek fontos eleme a tagállamokban rendelkezésre álló eszközök azonosítása és feltérképezése. Következő lépésként – a koordináció és a rendelkezésre állás javítását szolgáló intézkedések mellett – a feltérképezett eszközök alapján meg lehetne vizsgálni, hogy milyen hiányosságok léteznek, és hogy hol van szükség a tagállamok konkrét uniós támogatására kötelezettségeik optimalizálása során. Végrehajtási intézkedéseket csupán megalapozott értékelési eredmények alapján szabadna alkalmazni;

12.

támogatja az Európai Bizottság azon törekvését, hogy a tagállamok által eseti jelleggel felajánlott segítségen alapuló jelenlegi koncepción túlmenően az előzetes tervezésre vonatkozó rendszereket dolgoz ki;

13.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a referencia-forgatókönyvek kidolgozása, a létező nemzeti eszközök azonosítása és feltérképezése e forgatókönyvek alapján, valamint a gyakorlatok fokozottabb végrehajtása ésszerű intézkedések annak érdekében, hogy a meglévő eszközöket hatékonyabban és eredményesebben tudják felhasználni, felül tudják vizsgálni, illetve időben ki tudják egészíteni a polgárok védelmére. Ennek során megfelelő vészhelyzeti tervek is értékes eszközt jelenthetnek;

14.

elismeri az Európai Bizottságnak a katasztrófaelhárítási képességek további javítására irányuló törekvéseit. Ennek az alapvetően bevált közösségi eljárás továbbfejlesztése révén kellene megvalósulnia;

15.

határozottan kiáll amellett, hogy a katasztrófahelyzetekben a szolidaritás és a kölcsönös segítségnyújtás alapelvei érvényesüljenek, ahogy azt több határokon átnyúló és kétoldalú megállapodás, valamint a régiók közötti konkrét segítségnyújtás is kifejezte. A régiók közötti, határokon átnyúló sokrétű együttműködés a példája annak, hogy többek között éppen a régiók azok, akik jelentős mértékben hozzájárulnak a gyors segítségnyújtáshoz katasztrófák esetén. A sikeres együttműködés része a kockázati térképek létrehozására, valamint a lehetséges veszélyek értékelésére vonatkozó közös célkitűzés is. A régiók ebben kulcsfontosságú szerepet játszanak, mivel természeti katasztrófák esetén különös mértékben érintettek, emiatt pedig polgári védelmi szolgálatokat alakítottak ki és tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyek átadhatók a szomszédos harmadik országok számára; különösen a legkülső régiók tettek szert a környező régióknak átadható, értékes tapasztalatokra;

16.

hangsúlyozza a tagállamok saját felelősségét e területen, valamint az uniós kompetenciáknak az EUMSZ 196. cikke szerinti jogi szabályozását, ahogy ezt az Általános Ügyek Tanácsa 2010. december 14-i következtetéseiben (2) nemrég kiemelte;

17.

megerősíti, hogy célzottan támogatni kellene a természeti katasztrófák által gyakran sújtott tagállamokat és régiókat is, hogy még jobban fel legyenek készítve a katasztrófahelyzetekre való gyors és hatékony reagálásra;

18.

úgy véli, hogy az EU-nak az egyes területeken létező esetleges hiányosságok csökkentését mindenekelőtt oly módon kellene támogatnia, hogy a katasztrófaelhárítási képességek létrehozását és kiépítését maguk a tagállamok végezzék el saját területükön, az EU elismert normáival és követelményeivel összhangban;

19.

kiemeli, hogy az EUMSZ támogató, koordináló és kiegészítő szerepet ír elő a katasztrófákra való reagálás terén. A polgári védelmi mechanizmus megfigyelési központjai ezért koordinációs szereppel bírnak, az EU pedig sem saját egységek felállítására, sem pedig a tagállamok által rendelkezésre bocsátott egységek és eszközök fölötti ellenőrzés átvételére vonatkozóan nem rendelkezik hatáskörrel. Ezért valamennyi tervezési folyamatot és intézkedést azoknak a követelményeknek megfelelően kell kialakítani és végrehajtani, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák a szubszidiaritás elvét;

20.

megállapítja, hogy a tagállamokban a regionális és a helyi szintű egységeknek és intézményeknek központi szerep jut a polgári védelem felépítésében. A katasztrófák hatékony és gyors elhárítását a legcélszerűbben a nemzeti, regionális és helyi erők biztosítják. A katasztrófákat csupán a megfelelő megelőző intézkedések átfogó hálózata által lehet gyorsan és hatékonyan leküzdeni és hatásaikat a lehető legjobban megfékezni. A közelmúltban történt katasztrófák (erdőtüzek és árvizek) leküzdésében szerzett tapasztalatok jól mutatják, hogy mennyire fontos a gyors és következetes reakció a sikeres katasztrófaelhárításhoz;

21.

ezen túlmenően továbbra is elengedhetetlennek tartja, hogy intenzíven együttműködjenek azok a régiók és területek, amelyek közös fenyegetésnek vannak kitéve. A régiók mint a hatékony és eredményes polgári védelem helyben illetékes és felelős szervei ebben az összefüggésben újból hangsúlyozzák a szolidaritás melletti különleges, országokon átívelő elkötelezettségüket. Jelenleg már számos olyan határokon átnyúló megállapodás és segítségnyújtási egyezmény létezik, amelyek révén a régiók kölcsönös segítségnyújtásra kötelezték el magukat, és amelyek a sikeres együttműködés alapjait képezik. A régiók már számos esetben bebizonyították, képesek arra, hogy ezeket a megegyezéseket tartalommal töltsék meg. A kockázati térképek kidolgozásának szükségessége, valamint a potenciális veszélyek felmérése gyakorlati szempontból jelentős értéket képviselhet;

22.

elmondja, hogy a helyi szintű, átfogó és hatékony polgári védelem elsősorban önkéntesek segítségét is felhasználva érhető el. Az önkéntes struktúrák erősítése ezért hatékonyan hozzájárul a regionális katasztrófaelhárítási kapacitások javításához. Az RB felkéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőben fokozottabban támogassa önkéntes struktúrák létrehozását és kialakítását a polgári védelem területén azokban a régiókban, amelyekben erre igényt tartanak. Fel kell használni az Önkéntesség Európai Éve nyújtotta lehetőséget arra, hogy a tagállamokat támogassák a megfelelő struktúrák kiépítését célzó törekvéseikben;

23.

elismeri, hogy főként a természeti katasztrófák éghajlatváltozás miatt megnövekedett veszélyének kontextusában kell különös figyelmet fordítani a megelőzés témájára. Az EU-nak ezért meg kellene erősítenie ezzel kapcsolatos tevékenységeit, és különösen a régiókat kellene abban támogatnia, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy katasztrófák elkerülhetők legyenek, illetve a lehető legkevesebb következménnyel járjanak. Pontosan a dél-európai országok erdőtüzei során szerzett tapasztalatok mutatták meg a megelőző intézkedések sikerét és jelentőségét;

24.

az egyes régiók (partnerek) közötti jogi megállapodások alapján amellett foglal állást, hogy használják ki azokat a szinergiahatásokat, amelyek a megfigyelési és tájékoztatási központnak (MIC) mint a polgári védelmet és a humanitárius segítségnyújtást célzó fellépéseket koordináló intézménynek a tervezett megerősítése nyomán jönnek létre. Ügyelni kell azonban arra, hogy a két terület megőrizze jogi és strukturális különbségeit;

25.

támogatja az arra irányuló törekvéseket, hogy a humanitárius segítségnyújtási intézkedéseket fokozottabban összehangolják a nemzetközi, állami és nem állami segélyszervezetekkel. Intenzívebb együttműködés révén, valamint az egyes partnerek (régiók) elektronikus adatbankjai használatának lehetősége segítségével el kellene kerülni kettős rendszerek kiépítését. Ez különösen érvényes az EU-s segélyraktárak létrehozására. Ezen túlmenően a természetbeni segítség területén is további szinergiákat kellene feltárni a tagállamok segélynyújtása és az EU által finanszírozott humanitárius segély között, arra törekedve, hogy a segélynyújtás hatékonyságának növelése érdekében összehangolják az erőfeszítéseket a többi szereplővel, különösen a régiókkal;

26.

emlékeztet rá, hogy bizonyos – például a legkülső – régiók geostratégiai helyzete kiemelt fontosságú európai szereplőkké teszi őket az EU-n kívüli vészhelyzetekkel kapcsolatos humanitárius fellépésekben, ahogy ezt a közelmúltban – például Haitin – végrehajtott akciók bizonyítják;

27.

központi feladatnak tartja a katasztrófaelhárítás és a humanitárius segítségnyújtás területén nyújtott szolgáltatások láthatóbbá tételét. Ez nem csupán az uniós polgároknak az EU katasztrófákra való reagálásáról szóló tájékoztatását és az Uniónak mint felelősségteljes, megbízható nemzetközi partnernek a politikai megerősítését szolgálja, hanem arra is alkalmas, hogy az ezeket a fellépéseket alapvetően lehetővé tevő számos segítő további motivációt kapjon kötelezettségvállalásához. A láthatóság javításának egyik fontos eleme a közös kommunikációs stratégia kialakítása informatikai eszközök és internetes oldalak (az erőforrások és eszközök adatbankjai) támogatásával. Ennek a kommunikációs stratégiának megfelelőképpen be kellene mutatnia a meglévő mechanizmusok és segélyezési struktúrák teljesítőképességét is;

28.

utal a jelenlegi nemzetközi katasztrófaelhárítási műveletek során szerzett tapasztalatokra, amelyek bebizonyították, hogy a hatékony segítségnyújtás lényeges tényezője a szállítási kapacitások gyors és bürokráciamentes rendelkezésre állása. Az RB a nemzetközi segítségnyújtási beavatkozások optimalizálására tekintettel ezért nyomatékosan üdvözli a szállítási költségek társfinanszírozásának fokozására vonatkozó javaslatokat. Ebben az összefüggésben azt is meg kellene vizsgálni, hogy miként javítható a megfelelő szállítási kapacitások rendelkezésre bocsátása és közvetítése. Megoldást kell találni arra, hogy a segítségnyújtók a szállítási költségek további átvállalása nélkül is gyorsan és bürokráciamentesen tudjanak az érintett régiókban segítséget nyújtani. A cél az, hogy amennyire lehetséges, mentesítsük a szállítási költségek alól azokat, akik már rendelkezésre bocsátották a szükséges eszközöket;

29.

javasolja, hogy a megelőzésre vonatkozó állami megközelítések területén továbbra is célzottan ösztönözzék és támogassák a sikeres interregionális együttműködést. Rámutat, hogy az INTERREG-kezdeményezés rendkívül hatékonynak bizonyult a természeti katasztrófák megelőzésére szolgáló, pontosan ugyanilyen, határokon átnyúló összefüggésben megvalósítandó, kipróbált és letesztelt gyakorlatok cseréje terén. Az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) felállítása tovább javíthatja a katasztrófavédelmi intézkedések végrehajtását olyan területeken, mint a közös adatbankok, a gyakorlatok, a kockázatelemzés és a korai előrejelző rendszer, valamint a technológiaátadás és a szakértők cseréje;

30.

kedvezően értékeli az Európai Bizottság törekvését, amely a meglévő eszközök lehető legjobb felhasználására és a további pénzügyi és adminisztratív terhek elkerülésére irányul. Ez különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára fontos, amelyek ugyan átfogó ismeretekkel rendelkeznek a katasztrófák megelőzése és elhárítása területén, ám költségvetésük korlátozott. Ez különösen igaz a humanitárius segítségnyújtás területére is, amely számára a helyi és regionális önkormányzatok szintjén nem állnak rendelkezésre külön eszközök, mivel ez eredetileg nem tartozik a feladatukhoz;

31.

üdvözli, hogy meg kívánják erősíteni a megfigyelési és tájékoztatási központot mint a közösség területén végbemenő katasztrófaelhárítási műveletek és az Unión kívüli humanitárius fellépések koordinálását végző intézményt, különösen azokban az országokban, amelyek a katasztrófák szempontjából a legsebezhetőbbek, és amelyek a legalacsonyabb szintű – az ENSZ által kidolgozott – „humán fejlettségi mutatóval” rendelkeznek. Figyelembe kell venni azonban, hogy nem tervezik, hogy a központ ebben az összefüggésben operatív feladatokat is vállaljon. Az operatív felelősséget továbbra is a segítségnyújtóknak kell vállalniuk, mivel erre ők a legalkalmasabbak;

32.

amellett áll ki, hogy az EU tagállamai, régiói és helyi önkormányzatai között érvényesüljön a szolidaritás, az együttműködés, a koordináció és a támogatás elve a polgári védelem területén, (3) és egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy még nagyobb koherenciára, hatékonyságra és láthatóságra van szükség annak eléréséhez, hogy az EU integráltabb katasztrófaelhárítási képességgel rendelkezzen;

33.

emlékeztet ugyanakkor arra is, hogy a polgári védelem eredetileg a tagállamok, illetve azok regionális és helyi szintjeinek a feladata, ezek hatáskörét pedig nem szabad megsérteni;

34.

az EUMSZ 6. cikke második mondatának (f) pontjában, valamint az EUMSZ 2. cikke (5) bekezdésében és az EUMSZ 196. cikkében szereplő uniós hatáskörök fényében ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság nem tesz eleget az európai polgári védelmi erő létrehozására irányuló követelésnek;

35.

támogatja az Európai Bizottságnak a közösségi koncepció kialakítására vonatkozó törekvéseit, amelyek célja, hogy a katasztrófákra való felkészülés, reagálás és a következmények kezelése területét a szerződéseknek megfelelően szabályozza.