2011. április 6., szerda
P7_TC1-COD(2009)0165

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2011. április 6-án került elfogadásra a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló 2011/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 78. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelvet (3) jelentősen módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

(2)

A közös menekültpolitika, beleértve egy közös európai menekültügyi rendszert is, szerves részét képezi az Európai Unió azon célkitűzésének, hogy fokozatosan egy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget hozzon létre, amely nyitva áll mindazok számára, akik kényszerítő körülmények miatt jogszerűen keresnek védelmet az Unióban.

(3)

Az Európai Tanács az 1999. október 15–16-i tamperei rendkívüli ülésén megállapodott abban, hogy egy olyan közös európai menekültügyi rendszer kidolgozására törekszik, amely az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: a genfi egyezmény) teljes és átfogó alkalmazásán alapul, ezzel megerősítve a visszaküldés tilalmának elvét, és biztosítva, hogy senkit ne küldjenek vissza oda, ahol üldöztetésnek lenne kitéve.

(4)

A tamperei következtetések előírják, hogy a közös európai menekültügyi rendszernek rövid távon a tisztességes és hatékony tagállami menekültügyi eljárások közös normáit, hosszú távon pedig az Európai Közösségen belül egy közös menekültügyi eljárást eredményező közösségi szabályokat kell magában foglalnia.

(5)	A 2005/85/EK irányelv volt a menekültügyi eljárásokra vonatkozó első intézkedés.

(6)

Mostanra lezárult a közös európai menekültügyi rendszer létrehozásának első szakasza. Az Európai Tanács a 2004. november 4-i ülésén elfogadta a Hágai Programot, amely meghatározza a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a 2005–2010-es időszakban megvalósítandó célokat. E tekintetben a Hágai Program arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy zárja le az első szakasz során elfogadott jogi eszközök értékelését, és terjessze a Tanács és az Európai Parlament elé a második szakasz eszközeit és intézkedéseit azzal a céllal, hogy azokat 2010 előtt elfogadják. A Hágai Programmal összhangban a közös európai menekültügyi rendszer létrehozása érdekében a cél egy közös menekültügyi eljárás és az egész Unióban érvényes, egységes jogállás kialakítása.

(7)

A 2008. október 16-án elfogadott Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban az Európai Tanács megállapította, hogy a védelem megadása tekintetében továbbra is jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között, és a Hágai Programban előírt közös európai menekültügyi rendszer kialakításának befejezése céljából új kezdeményezéseket sürgetett, ideértve a közös garanciákat magában foglaló egységes menekültügyi eljárás létrehozására irányuló javsalatot is.

(8)

Mozgósítani kell az Európai Menekültügyi Alap és az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal erőforrásait többek között azért , hogy megfelelő támogatást nyújtsanak a közös európai menekültügyi rendszer második szakaszában előírt szabályok végrehajtásával kapcsolatos tagállami erőfeszítésekhez, különös tekintettel azon tagállamokra, amelyek menekültügyi rendszerére – főként földrajzi elhelyezkedésük vagy népességi helyzetük miatt – különös és aránytalan nyomás nehezedik. A népességük méretéhez képest aránytalanul magas számú menedékjog iránti kérelmet kapó tagállamokban továbbá az Európai Menekültügyi Alap, valamint az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal keretében haladéktalanul pénzügyi támogatást és adminisztratív/technikai támogatást kell mozgósítani, hogy lehetővé váljon számukra az irányelvnek való megfelelés. [Módosítás 1]

(9)

A kérelmezők nemzetközi védelem iránti igényei – [a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére és jogállására, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló] […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] értelmében történő – átfogó és hatékony értékelésének biztosításához a nemzetközi védelem megadására irányuló eljárások uniós keretét egyetlen menekültügyi eljárás alapján kell kialakítani.

(10)	Ezen irányelv fő célkitűzése, hogy továbbfejlessze a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályait egy uniós közös menekültügyi eljárás létrehozása céljából.

(11)

A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások szabályainak közelítése elősegítené a nemzetközi védelmet kérelmezők tagállamok közötti másodlagos mozgásának korlátozását, amennyiben az ilyen mozgást a jogi keretek között fennálló különbségek okozzák, valamint a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] tagállami alkalmazására vonatkozó azonos feltételek kialakítását.

(12)

A minimumszabályok természetéből adódóan a tagállamoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn a tagállamoktól nemzetközi védelmet kérő, harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek tekintetében, amennyiben az ilyen kérelem alapjául az szolgál, hogy az érintett személy a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] értelmében nemzetközi védelemre szorulónak minősül.

(13)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket. Ezen irányelv különösen a Charta 1., 4., 18., 19., 21., 24. és 47. cikkének alkalmazását kívánja előmozdítani, és ennek megfelelően kell végrehajtani. [Módosítás 2]

(14)	Az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatos bánásmód tekintetében a tagállamokat kötik a megkülönböztetést tiltó olyan azon nemzetközi jogi aktusokban előírt kötelezettségek, amelyeknek azok részes felei.

(15)

A tagállamok kötelesek teljes mértékben tiszteletben tartani a visszaküldés tilalmának elvét, valamint a menedékjogot, amely magában foglalja a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférést mindenki számára, aki menedéket kíván kérni, és aki a joghatóságuk alá tartozik, beleértve a valamely uniós vagy tagállami szerv tényleges ellenőrzése alatt álló személyeket is.[Módosítás 3]

(16)

Elengedhetetlen, hogy valamennyi nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatos határozatot a tények alapján, továbbá első fokon olyan hatóságok hozzák meg, amelyek személyzete a menekültügyi és menekültekkel kapcsolatos területen megfelelő tudással rendelkezik, és az ehhez szükséges képzésben részesül.[Módosítás 4]

(17)	A tagállamoknak és a nemzetközi védelmet kérelmezőknek egyaránt az áll érdekében, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmeket – megfelelő és alapos elbírálás sérelme nélkül – a lehető legrövidebb időn belül elbírálják.

(18)	A közrend fogalmába beletartozhat többek között valamely súlyos bűncselekmény elkövetése miatti büntetőítélet.

(19)

Annak érdekében, hogy a genfi egyezmény 1. cikke értelmében menekültként vagy kiegészítő védelemre jogosultként védelemre szoruló személyek pontosan azonosíthatóak legyenek, valamennyi kérelmező számára hatékony hozzáférést kell biztosítani az eljárásokhoz, az ügyük szempontjából szükséges tények bemutatása érdekében lehetővé kell tenni számukra a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal való együttműködést, valamint hatékony kommunikációt és megfelelő eljárási garanciákat kell biztosítani számukra ahhoz, hogy ügyüket az eljárás valamennyi szakaszában folytathassák. A nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálására irányuló eljárásoknak, továbbá az eljáró hatóság végleges döntéséig és – kedvezőtlen döntés esetén – a bírósági jogorvoslat igénybevételéhez szükséges ideig, és ameddig egy illetékes bíróság vagy törvényszék azt engedélyezi alapesetben a kérelmezők számára biztosítaniuk kell legalább az ott-tartózkodáshoz való jogot, amennyiben a hatóságok általi meghallgatásra kerül sor, az ügy bemutatásához a tolmácsi szolgáltatáshoz való hozzáférés jogát, a lehetőséget az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (a továbbiakban: UNHCR) képviselőjével és a nemzetközi védelmet kérelmezők számára tanácsadást és segítséget biztosító szervezetekkel való kapcsolattartásra, a döntésről való megfelelő értesítéshez és az e döntésre vonatkozó ténybeli és jogi indokoláshoz fűződő jogot, a jogi vagy egyéb tanácsadóval folytatott konzultáció lehetőségét, továbbá jogot ahhoz, hogy az eljárás döntő mozzanataikor jogi helyzetükről olyan nyelven kapjanak tájékoztatást, amelyet ésszerűen feltételezhetően megértenek, vagy indokoltan feltételezhetően megérthetnek, valamint elutasító határozat esetén bíróság vagy törvényszék előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot.[Módosítás 5]

(20)

A vizsgálati eljáráshoz való hatékony hozzáférés biztosítása céljából, a nemzetközi védelmet kérelmező személyekkel elsőként kapcsolatba kerülő – különösen a szárazföldi és tengeri határok felügyeletét ellátó vagy a határellenőrzést végző – tisztviselők számára utasításokat kell adni és megfelelő képzést kell biztosítani arról, hogyan ismerhetik fel hogyan regisztrálhatják és miként továbbíthatják a hatáskörrel rendelkező eljáró hatóságnak a nemzetközi védelem iránti kérelmeket . E tisztviselőknek el kell tudniuk látni az ország területén – ideértve a tagállamok határát, felségvizeit vagy tranzitzónáit is – tartózkodó, nemzetközi védelmet kérelmezni szándékozó harmadik országbeli állampolgárokat vagy hontalan személyeket valamennyi szükséges információval arra vonatkozóan, hogy hol és hogyan nyújthatnak be nemzetközi védelem iránti kérelmet. Amennyiben az említett személyek a tagállam felségvizein tartózkodnak, a szárazföldre kell szállítani őket, és ezen irányelvvel összhangban meg kell vizsgálni kérelmüket. [Módosítás 6].

(21)

Ezen túlmenően különleges eljárási garanciákat kell megállapítani a kiszolgáltatott helyzetű kérelmezők – például kiskorúak, kísérő nélküli kiskorúak, terhes nők, kínzás, nemi erőszak vagy egyéb súlyos erőszakos cselekmény például nemen és káros hagyományos gyakorlatokon alapuló erőszak áldozatául esett személyek vagy fogyatékossággal élő személyek – számára az eljárásokhoz való hatékony hozzáférésük szükséges feltételeinek megteremtése, valamint a nemzetközi védelem iránti kérelmük alátámasztására szolgáló tényezők felmutatása érdekében. [Módosítás 7].

(22)

A kínzás vagy egyéb súlyos testi és pszichikai erőszakos cselekmény – ideértve a nemi erőszakot is, tüneteinek és jeleinek ezen irányelvben felölelt eljárásokban történő feltárásával és dokumentálásával foglalkozó nemzeti intézkedéseket többek között a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód hatékony kivizsgálásáról és dokumentálásáról szóló iránymutatásra (az isztambuli jegyzőkönyv) kell alapozni.

(23)

A nő és férfi kérelmezők közötti tényleges egyenlőség biztosítása céljából a vizsgálati eljárásokat nemek szerint kell differenciálni. A személyes meghallgatásokat különösen olyan formában kell megszervezni, amely mind a nő, mind a férfi kérelmezők számára lehetővé teszik hogy elmondhassák nemi alapon történő üldözetést érintő múltbeli tapasztalataikat egy azonos nemű kérdezőnek, ha ezt kérelmezik, aki a nemi alapon történő üldöztetéssel kapcsolatos meghallgatások tárgyában külön képzésen vett részt . A nemekkel kapcsolatos igények összetettségét kellőképpen figyelembe kell venni a biztonságos harmadik ország, a biztonságos származási ország, illetve az ismételt kérelem elvén alapuló eljárásokban. [Módosítás 8]

(24)	Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak mindenek előtt a „gyermek elsődleges érdekét” kell szem előtt tartaniuk, az Egyesült Nemzetek 1989-es gyermekjogi egyezményével összhangban.

(25)	A nemzetközi védelmi igények elbírálására alkalmazott eljárásokat úgy kell szervezni, hogy lehetővé tegye az eljáró hatóságok számára a nemzetközi védelem iránti kérelmek alapos megvizsgálását. [Módosítás 9]

(26)

Abban az esetben, ha a kérelmező új bizonyítékot vagy érvet nem tartalmazó ismételt kérelmet nyújt be, aránytalan volna arra kötelezni a tagállamokat, hogy újabb teljes vizsgálati eljárást folytassanak le. Ezekben az esetekben a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy a res judicata elvvel összhangban egy kérelmet, mint elfogadhatatlant elutasítsanak.

(27)

Számos nemzetközi védelem iránti kérelmet a kérelmező belépésére irányuló döntést megelőzően a tagállamok határain vagy tranzitzónáiban nyújtanak be. A tagállamoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy olyan elfogadhatósági és/vagy érdemi vizsgálati eljárásokat biztosítsanak, amelyek lehetővé teszik a határon vagy e helyszínek tranzitzónáiban benyújtott kérelmek elbírálását.

(28)

A nemzetközi védelem iránti kérelmek megalapozottságának vizsgálatakor a fő szempont a kérelmező biztonsága a származási országban. Amennyiben egy harmadik ország biztonságos származási országnak tekinthető, a tagállamok azt biztonságosnak nyilváníthatják, és egy adott kérelmező vonatkozásában feltételezhetik annak biztonságát, kivéve, ha a kérelmező ennek ellentmondó jelekre hívja fel a figyelmet.

(29)	Tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek menekültként való elismerésének terén elért jogharmonizáció szintjére, közös feltételeket kell meghatározni a harmadik országok biztonságos származási országgá nyilvánítására vonatkozóan.

(30)

Egy harmadik országnak az ezen irányelv céljából való biztonságos származási országgá nyilvánítása nem jelent teljes garanciát azon ország állampolgárainak biztonságára nézve. A minősítés alapjául szolgáló értékelés természeténél fogva csak az adott országban fennálló általános polgári, jogi és politikai körülményeket, valamint azt tudja figyelembe venni, hogy az üldöztetésért, kínzásért vagy embertelen és megalázó bánásmódért vagy büntetésért felelős személyeket felelősségre vonják-e a gyakorlatban, ha megállapítják felelősségüket az adott országban. Ezért fontos, hogy amennyiben egy kérelmező alátámasztja, hogy valós okok alapján az adott ország az ő sajátos körülményei között nem tekinthető biztonságosnak, az ország biztonságossá nyilvánítását a továbbiakban az ő esete vonatkozásában nem lehet relevánsnak tekinteni.

(31)

A tagállamok minden kérelmet érdemben vizsgálnak meg, azaz értékelik, hogy a szóban forgó kérelmező a […/…/EU] irányelvvel [az elismerésről szóló irányelv] összhangban jogosult-e nemzetközi védelemre, kivéve, ha ezen irányelv másként rendelkezik, különösen, ha biztosítható , hogy egy másik ország elvégzi a vizsgálatot, vagy hatékony védelmet nyújt. A tagállamok különösen akkor nem kötelesek elvégezni a nemzetközi védelem iránti kérelem érdemi értékelését, amennyiben az első menedékjogot nyújtó ország a kérelmezőnek menekültstátuszt, vagy egyéb hozzáférhető és hatékony védelmet biztosított, és a kérelmezőt ez az ország visszafogadja. A tagállamok kizárólag akkor járhatnak el így, ha az adott kérelmező az érintett harmadik országban biztonságban van. [Módosítás 10]

(32)

A tagállamok akkor sem kötelesek a nemzetközi védelem iránti kérelmet érdemben elbírálni, ha a kérelmezőről – a nemzeti jog által meghatározottak szerint egy harmadik országhoz fűződő elégséges kapcsolata alapján – ésszerűen feltételezhető, hogy abban a harmadik országban védelmet kérhet, továbbá megalapozottan vélhető, hogy a szóban forgó ország be- vagy visszafogadja a kérelmezőt. A tagállamok ez alapján kizárólag akkor járhatnak el, ha ez a kérelmező az érintett harmadik országban biztonságban lenne. A kérelmezők másodlagos mozgásának elkerülése érdekében a tagállamoknak közös elveket kell kidolgozniuk a harmadik országok biztonságosnak tekintésére vagy nyilvánítására vonatkozóan. ▐ [Módosítás 11]

(33)

A menekültstátusz vagy kiegészítő védelmi jogállás visszavonása tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelmet élvező személyeket megfelelően tájékoztatják jogállásuk esetleges újbóli megvizsgálásáról, és lehetővé teszik számukra észrevételeik benyújtását, mielőtt a hatóságok meghozzák kellően indokolt határozatukat a jogállás visszavonásáról.

(34)	Az uniós jog egyik alapelvét tükrözi, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel és a menekültstátusz vagy a kiegészítő védelmi jogállás visszavonásával kapcsolatos határozatok bíróság előtti hatékony jogorvoslat tárgyát képezik.

(35)	Az Európai Unióról szóló Szerződés 72. cikkének megfelelően ez az irányelv nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belbiztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

(36)

Ez az irányelv nem érinti az [egy harmadik ország állampolgára vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló […/…/EU] rendelet (a dublini rendelet)] hatálya alá tartozó, tagállamok közötti eljárásokat.

(37)	A […/…/EU] rendelet [a dublini rendelet] hatálya alá tartozó kérelmezők számára hozzáférést kell biztosítani az ezen irányelvben előírt alapelvekhez és garanciákhoz, valamint az említett rendelet szerinti különleges garanciákhoz.

(38)	Ezen irányelv végrehajtását rendszeres időközönként értékelni kell.

(39)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályainak megállapítását a tagállamok nem tudják kellőképpen megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az e cikkben megállapított arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(40)	Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező erejű, és azt nem köteles alkalmazni,

(41)	Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a 2005/85/EK irányelvhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a 2005/85/EK irányelvből következik.

(42)	Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére meghatározott határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Célkitűzés

Ennek az irányelvnek a célja a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályainak megállapítása a[…/…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] értelmében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)   „genfi egyezmény”: a menekültek helyzetére vonatkozó, az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel módosított 1951. július 28-i egyezmény;

b)   „kérelem” vagy „nemzetközi védelem iránti kérelem”: harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy által tagállami védelem iránt benyújtott olyan kérelem, amely menekültstátusz vagy kiegészítő védelmi jogállás iránti kérelemnek tekinthető, amennyiben az érintett személy nem kér kifejezetten a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] hatályán kívüli egyéb, külön kérelmezhető védelmet;

c)   „kérelmező” vagy „nemzetközi védelmet kérelmező”: harmadik ország olyan állampolgára, vagy olyan hontalan személy, akinek nemzetközi védelem iránti kérelme tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot;

d)   „különleges igényeket támasztó kérelmező”: olyan kérelmező, akinek kora, neme, szexuális irányultsága, nemi identitása, fogyatékossága, testi vagy szellemi betegsége, illetve kínzás, nemi erőszak, vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formájának következményei miatt sajátos garanciákra van szüksége ahhoz, hogy részesülhessen a jogokból és eleget tehessen kötelezettségeinek ezen irányelvvel összhangban; [Módosítás 13]

e)   „jogerős határozat”: határozat arról, hogy a harmadik ország állampolgára vagy a hontalan személy részére a menekültstátuszt vagy kiegészítő védelmi jogállást a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] alapján megadják-e, és amely ellen további jogorvoslatnak - ezen irányelv V. fejezetének keretében - nincs helye, tekintet nélkül arra, hogy e jogorvoslat a kérelmező számára lehetővé teszi-e az érintett tagállamban maradást mindaddig, amíg kérelmét el nem bírálták;

f)   „eljáró hatóság”: tagállami kvázi bírói testület vagy közigazgatási szerv, amely a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására és annak tárgyában elsőfokú határozat meghozatalára hatáskörrel rendelkezik, figyelemmel az I. mellékletben foglaltakra;

g)   „menekült”: harmadik ország olyan állampolgára vagy olyan hontalan személy, aki megfelel a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 2. cikkének d) pontjában meghatározott feltételeknek;

h)   „kiegészítő védelemre jogosult személy”: harmadik ország olyan állampolgára vagy olyan hontalan személy, aki megfelel a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 2. cikke f) pontjában meghatározott feltételeknek;

i)   „nemzetközi védelem”: harmadik ország állampolgárának vagy hontalan személynek menekültként vagy kiegészítő védelemre jogosult személyként való elismerése valamely tagállam részéről;

j)   „menekültstátusz”: harmadik ország állampolgárának vagy hontalan személynek menekültként való elismerése valamely tagállam részéről;

k)   „kiegészítő védelmi jogállás”: harmadik ország állampolgárának vagy hontalan személynek kiegészítő védelemre jogosult személyként való elismerése valamely tagállam részéről;

l)   „kiskorú”: harmadik ország olyan állampolgára vagy olyan hontalan személy, aki 18. életévét nem töltötte be;

m)   „kísérő nélküli kiskorú”: a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 2. cikkének l) pontjában meghatározott kiskorú;

n)   „képviselő”: az a személy, akit a hatáskörrel rendelkező hatóságok törvényes gondnokként kijelölnek a kísérő nélküli kiskorú támogatására és képviseletére a gyermek elsődleges érdekének biztosítása, valamint szükség esetén a kiskorú nevében jognyilatkozat tétele céljából;

o)   „a nemzetközi védelem visszavonása”: a hatáskörrel rendelkező hatóság azon határozata, amellyel valamely személy menekültstátuszát vagy kiegészítő védelmi jogállását a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] értelmében visszavonja, megszünteti, vagy megújítását megtagadja;

p)   „tagállamban maradás”: azon tagállam területén – ideértve annak határát és tranzitzónáit is – maradás, amelyben a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtották vagy elbírálják;

q)    „új tények és körülmények”:

a kérelem érdemi részét alátámasztó tények, amelyek hozzájárulhatnak valamely korábbi határozat felülvizsgálatához.[Módosítás 15]

3. cikk

Hatály

(1)   1. Ez az irányelv a tagállamok területén, ideértve a határon, a felségvizeken és a tranzitzónákban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekre és a nemzetközi védelem visszavonására alkalmazandó.

(2)   Ez az irányelv nem alkalmazandó a tagállamok képviseleteihez benyújtott diplomáciai vagy területi menedékjog iránti kérelmek esetében.

(3)   A tagállamok jogosultak ezt az irányelvet olyan eljárásokban is alkalmazni, amelyekben a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] hatályán kívül eső bármilyen fajta nemzetközi védelemért benyújtott kérelmeket bírálnak el.

4. cikk

Felelős hatóságok

(1)   A tagállamok valamennyi eljárásra kijelölnek egy eljáró hatóságot, amely a kérelmek ezen irányelv rendelkezései szerinti megfelelő elbírálásáért felelős. A tagállamok biztosítják, hogy e hatóság megfelelő számú hozzáértő szakszemélyzettel rendelkezzen ahhoz, hogy feladatait a megadott határidőkön belül elláthassa. E célból a tagállamok kezdeti és nyomon követő képzéseket biztosítanak a nemzetközi védelem iránti kérelmeket megvizsgáló, illetve azok ügyében határozatot hozó személyzet számára.

(2)   Az (1) bekezdésben említett képzés különösen az alábbiakat foglalja magában:

a)	a nemzetközi védelemmel és az emberi jogokkal kapcsolatos, a vonatkozó nemzetközi és uniós eszközökben előírt anyagi jogi és eljárási szabályok, ideértve a visszaküldés és a megkülönböztetés tilalmának elvét is;

b)	a 2. cikk d) pontjában meghatározott, különleges igényeket támasztó kérelmezők; [Módosítás 16]

c)	a nem, a szexuális irányultság, a trauma és életkor szerepének tudatosítása , különös figyelmet fordítva a kísérő nélküli kiskorúakra;[Módosítás 17]

d)	a származási országra vonatkozó információk felhasználása;

e)	meghallgatási technikák, ideértve a kultúrák közötti kommunikációt is;

f)	a kínzás jeleinek és tüneteinek felismerése és dokumentálása;

g)	a bizonyítékok értékelése, ideértve az in dubio mitius elvét is;

h)	a nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálásával kapcsolatos esetjog.

(3)   Mindazonáltal a tagállamok előírhatják, hogy […/…./EU] rendelet [a dublini rendelet] szerinti esetek feldolgozásáért más hatóság felelős.

(4)   A mennyiben a (3) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kijelölnek egy hatóságot, a tagállamok biztosítják, hogy e hatóság személyzete az ezen irányelv végrehajtása során teljesítendő kötelezettségeihez megfelelő ismeretekkel rendelkezzen és részesüljön az ahhoz szükséges képzésben. [Módosítás 18]

(5)   Az egyik tagállam területén egy másik tagállam határellenőrzést vagy bevándorlás-ellenőrzést végző hatóságaihoz benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmek alapján azon tagállam jár el, amelynek területén a kérelmet benyújtották.

5. cikk

Kedvezőbb rendelkezések

A tagállamok a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó eljárások tekintetében kedvezőbb szabályokat vezethetnek be vagy tarthatnak fenn, amennyiben ezek a szabályok ezen irányelvvel összeegyeztethetőek.

II.   FEJEZET

ALAPELVEK ÉS GARANCIÁK

6. cikk

Az eljáráshoz való hozzáférés

(1)   A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságokat jelölnek ki a nemzetközi védelem iránti kérelmek befogadására és nyilvántartására. Az (5), (6), (7) és (8) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok előírhatják, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmeket személyesen és/vagy egy kijelölt helyen kell benyújtani.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtani kívánóknak ténylegesen lehetőségük legyen arra, hogy kérelmüket mielőbb benyújtsák a hatáskörrel rendelkező hatósághoz. Amennyiben a kérelmezők nem tudják személyesen benyújtani kérelmüket, a tagállamok biztosítják, hogy egy jogi képviselő a nevükben benyújthassa a kérelmet. [Módosítás 19]

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy minden cselekvőképes nagykorú jogosult legyen saját nevében nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtani.

(4)   A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a kérelmező az általa eltartottak nevében is benyújthatja a kérelmet. Ezekben az esetekben a tagállam biztosítja, hogy a felnőtt korú eltartottak hozzájáruljanak a kérelem nevükben történő benyújtásához; ellenkező esetben lehetővé kell tenni számukra, hogy azt a saját nevükben nyújthassák be.

A hozzájárulást a kérelem benyújtásával egyidejűleg, vagy legkésőbb akkor kell megkövetelni, amikor a felnőtt korú eltartott személyes meghallgatására sor kerül. A hozzájárulás megkövetelése előtt e személyek közül minden felnőttet bizalmas úton tájékoztatni kell a vonatkozó eljárási következményekről, valamint azon jogáról, hogy külön nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújthat be.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy egy kiskorúnak jogában álljon személyesen, – amennyiben a nemzeti jog szerint az eljárások megindítása tekintetében cselekvőképes – illetve törvényes képviselőjén vagy az utóbbi meghatalmazott képviselőjén keresztül nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtani. Minden más esetben a (6) bekezdés alkalmazandó [Módosítás 20]

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 10. cikkében említett megfelelő szerveknek jogukban álljon nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtani egy kísérő nélküli kiskorú nevében, ha személyes helyzete egyedi értékelése alapján e szervek úgy vélik, hogy a kiskorú a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] alapján védelemre szorulhat.

(7)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban meghatározhatják, hogy

a)	melyek azok az esetek, amelyekben egy kiskorú a saját nevében nyújthatja be a kérelmet;

b)	melyek azok az esetek, amikor egy kísérő nélküli kiskorú kérelmét a 21. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti képviselőnek kell benyújtania;

▐ [Módosítás 21]

(8)   A tagállamok biztosítják, hogy a határőrök, a rendőrség és a bevándorlási hatóságok, valamint az idegenrendészeti központok személyzete utasításokat kapjon és szükséges képzésben részesüljön a nemzetközi védelem iránti kérelmek azonosítására, regisztrálására és továbbítására . Amennyiben e hatóságokat az (1) bekezdés alapján hatáskörrel rendelkező hatóságokként jelölik ki, az utasítások között szerepelnie kell a kérelem nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettségnek. Egyéb esetekben az utasításoknak elő kell írniuk a kérelem hatáskörrel rendelkező hatóságok számára történő továbbítását a kérelem, valamint a vonatkozó információk nyilvántartásba vétele céljából. [Módosítás 22]

A tagállamok biztosítják, hogy minden egyéb olyan hatóság, amelyhez nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának szándékával valószínűsíthetően fordulhatnak, megfelelő tájékoztatást tudjon adni az illető számára arról, hogy hol és hogyan nyújthat be ilyen kérelmet, és/vagy megkövetelhetik, hogy e hatóságok a kérelmet a hatáskörrel rendelkező hatósághoz továbbítsák.

(9)   Miután egy személy a (8) bekezdés első albekezdése alapján kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy nemzetközi védelmet kíván kérelmezni, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak 72 órán belül nyilvántartásba kell venniük a nemzetközi védelem iránti kérelmet.

7. cikk

Tájékoztatás és tanácsadás határátkelőhelyeken és idegenrendészeti központokban

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtása céljából követendő eljárásokkal kapcsolatos információ rendelkezésre áll:

a)	a külső határokon található határátkelőhelyeken, ideértve a tranzitzónákat is, és

b)	az idegenrendészeti központokban.

(2)   A tagállamok rendelkeznek a tolmácsolásról, hogy biztosítsák a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtani szándékozó személyek, valamint a határőrök és az idegenrendészeti központok személyzete közötti kommunikációt.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők számára jogi tanácsadást és/vagy képviseletet biztosító szervezetek könnyen ▐ eljuthassanak a határátkelőhelyekre – ideértve a tranzitzónákat is – és az idegenrendészeti központokba.[Módosítás 23]

A tagállamok szabályokat írhatnak elő ilyen szervezetek e cikkben előírt területeken történő jelenlétére vonatkozóan, mindaddig, amíg nem korlátozzák a kérelmezők tanácsadáshoz való hozzáférését . [Módosítás 24]

8. cikk

A tagállamban maradás joga a kérelem elbírálásának ideje alatt

(1)   A kérelmezők részére engedélyezni kell, hogy kizárólag az eljárás lefolytatása céljából a tagállamban maradhassanak mindaddig, amíg az eljáró hatóság jogerős határozatot nem hozott, beleértve azokat az eseteket is, amikor a kérelmező fellebbezést nyújt be, és mindaddig, amíg ezt a hatáskörrel rendelkező bíróság vagy törvényszék engedélyezi . A tagállamban maradás joga tartózkodási engedélyre nem jogosít. [Módosítás 25]

(2)   A tagállamok ez alól csak akkor tehetnek kivételt, ha egy személy a 34. cikk (7) bekezdésében foglaltak szerint újabb kérelmet nyújt be, vagy adott esetben a személyt az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/JHA tanácsi kerethatározat (5) szerinti kötelezettségeknek megfelelően vagy egyéb alapon egy másik tagállam részére, vagy – az érintett kérelmező származási helye szerint ország kivételével – harmadik ország részére, illetve nemzetközi büntető bíróság vagy törvényszék részére átadják vagy kiadják.

(3)   Egy tagállam a (2) bekezdés alapján csak akkor adhatja ki a kérelmezőt egy harmadik ország számára, ha ▐ a kiadatási határozat nem okoz az adott tagállam nemzetközi és közösségi kötelezettségeit sértő közvetlen vagy közvetett visszaküldést (refoulement)) és nem teszi ki a kérelmezőt embertelen vagy megalázó bánásmódnak a harmadik országba való megérkezéskor . [Módosítás 26]

9. cikk

A kérelmek elbírálásának követelményei

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmeket nem utasítják el, illetve nem zárják ki az érdemi elbírálásból pusztán azon az alapon, hogy azokat nem a lehető legrövidebb időn belül nyújtották be.

(2)   A nemzetközi védelem iránti kérelmeket először annak megállapítása céljából vizsgálják meg, hogy a kérelmezők elismerhetők-e menekültként. Amennyiben nem, a kérelmet annak megállapítására vizsgálják meg, hogy a kérelmezők kiegészítő védelemre jogosult személyek-e.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelmekről megfelelő vizsgálat után hozzon határozatot. Ennek érdekében a tagállamok biztosítják, hogy

a)	a kérelmek elbírálására és a kérelmek tárgyában történő határozathozatalra egyénileg, tárgyilagosan és pártatlanul kerüljön sor;

b)

a pontos és naprakész információ beszerzésére különböző forrásokból kerüljön sor, mint például az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától, ▐ az Európai Menekültügyi Támogató Hivataltól valamint a nemzetközi emberi jogi szervezetektől a kérelmezők származási országában, és ahol szükséges, az azon országokban uralkodó általános helyzetről szóló információk, melyeken át a kérelem benyújtásának államáig eljutottak; továbbá, hogy ezek az információk a kérelmek vizsgálatáért és a döntéshozatalért felelős személyzet és – abban az esetben, ha az eljáró hatóság ezt a határozathozatal céljából figyelembe veszi – a kérelmező és jogi tanácsadója rendelkezésére álljanak; [Módosítás 27]

c)	a kérelmeket elbíráló és azokról határozatot hozó személyzet ismerje a menedékjoggal és a menekültüggyel kapcsolatos vonatkozó rendelkezéseket és az emberi jogi jogszabályokat, valamint elvégezte a 4. cikk (1) bekezdésében említett kezdeti és nyomon követő képzéseket ; [Módosítás 28]

d)

a kérelmeket elbíráló és azokról határozatot hozó személyzet kapjon utasítást és lehetőséget arra, hogy szükség esetén, olyan sajátos kérdésekben – mint például az egészségügyi, kulturális, gyermekeket és nemet , vallási vagy szexuális irányultságot érintő kérdések – szakértőktől kérjenek tanácsot. [Módosítás 29]

e)	a kérelmező és jogi tanácsadója hozzáfér a d) pontban említett szakértők által közölt információkhoz. [Módosítás 30]

(4)   Az V. fejezetben említett hatóságok – az eljáró hatóságon vagy a kérelmezőn keresztül, illetve egyéb úton – hozzáférnek a (3) bekezdés b) pontjában említett, a feladataik ellátásához szükséges információkhoz.

(5)   A tagállamok megállapítják a kérelmek elbírálásához szükséges dokumentumok fordításának szabályait.

10. cikk

Az eljáró hatóság határozatával szemben támasztott követelmények

(1)   1. A tagállamok biztosítják a nemzetközi védelem iránti kérelmek ügyében hozott határozatok írásba foglalását.

(2)   A tagállamok biztosítják továbbá, hogy egy menekültstátusz és/vagy kiegészítő védelmi jogállás iránti kérelem elutasítása vagy teljesítése esetén a határozat világosan tartalmazza a ténybeli és jogi indokolást, valamint hogy a határozat kiadásának időpontjában írásbeli tájékoztatást adjanak arról, hogy az elutasító határozatot hogyan lehet megtámadni , és azt az átvevő a kézhezvételkor aláírja . [Módosítás 31]

▐ [Módosítás 32]

(3)   A 6. cikk)(4) bekezdése alkalmazásában, és ha a kérelem azonos ténybeli alapon nyugszik, a tagállamok valamennyi eltartottra kiterjedően egyetlen határozatot hozhatnak.

(4)   A (3) bekezdés nem vonatkozik azon esetekre, amikor a személy sajátos körülményeinek családtagjai számára történő feltárása veszélyeztetheti az említett személy érdekeit, ideértve a nemi alapon vagy a szexuális irányultság, a nemi identitás és/vagy életkor alapján történő üldöztetést is. Ezekben az esetekben külön határozatot kell megküldeni az érintett személy számára. [Módosítás 33]

11. cikk

A nemzetközi védelmet kérelmezőket megillető garanciák

(1)   Tekintettel a III. fejezetben megállapított eljárásokra, a tagállamok valamennyi nemzetközi védelmet kérelmező számára biztosítják az alábbi garanciákat:

a)

a kérelmezőt tájékoztatni kell a lefolytatandó eljárásról, az eljárásbeli jogairól és kötelezettségeiről, valamint a kötelezettségei nem teljesítésének, illetve a hatóságokkal való együtt nem működésnek az esetleges következményeiről, olyan nyelven, amelyet megért vagy ésszerűen feltételezhetően megért. Tájékoztatást kell kapnia a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 4. cikkében említett bizonyítékok benyújtására vonatkozó kötelezettségének teljesítéséhez rendelkezésére álló határidőről és eszközökről. E tájékoztatást kellő időben kell nyújtani ahhoz, hogy a menedékkérő gyakorolhassa az ezen irányelvben garantált jogait, és eleget tehessen a 12. cikkben foglalt kötelezettségeinek; [Módosítás 34]

b)

szükség esetén tolmácsolást kell biztosítani a kérelmező számára ügyének a hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz való beterjesztéséhez. A tagállamok legalább abban az esetben szükségesnek tekintik e szolgáltatás nyújtását, amikor az eljáró hatóság a kérelmezőt a 13., 14., 15., 16. és 31. cikk szerinti meghallgatásra beidézi, és a megfelelő kommunikációt e szolgáltatás nélkül nem lehet biztosítani. Ilyenkor és más olyan esetekben is, amikor a hatáskörrel rendelkező hatóság beidézi a kérelmezőt, e szolgáltatás költségeit az állam viseli;

c)	a kérelmezőtől nem lehet megtagadni a lehetőséget, hogy kapcsolatba lépjen az UNHCR-rel vagy az adott tagállam nemzeti joga szerint menedékkérők számára jogi tanácsadást biztosító más szervezetekkel;

d)

a kérelmezőt ésszerű időn belül tájékoztatni kell az eljáró hatóság által nemzetközi védelem iránti kérelme ügyében hozott határozatról. Ha a kérelmezőt jogi vagy egyéb tanácsadó képviseli, a tagállamok választhatják azt, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező helyett a jogi vagy egyéb tanácsadó részére kézbesítik a határozatot;

e)

a kérelmezőt – amennyiben nem segíti, vagy nem képviseli jogi vagy egyéb tanácsadó – olyan nyelven kell tájékoztatni az eljáró hatóság döntésének eredményéről, amelyet megért vagy ésszerűen feltételezhetően megért. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell azt is, hogy a 10. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint az elutasító határozatot hogyan lehet írásban megtámadni. [Módosítás 35]

(2)   Tekintettel az V. fejezetben meghatározott eljárásokra, a tagállamok biztosítják, hogy minden kérelmezőt az e cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említettel azonos garanciák illessenek meg.

12. cikk

A nemzetközi védelmet kérelmezők kötelezettségei

(1)   A nemzetközi védelmet kérelmezők - fizikai és pszichés képességeiknek megfelelő mértékben – kötelesek segíteni a helyzet tisztázásában, és kötelesek felfedni személyazonosságukat, állampolgárságukat, együttműködnek az hatáskörrel rendelkező hatóságokkal személyazonosságuk, valamint a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 4. cikkének (2) bekezdésében említett egyéb elemeket a hatáskörrel rendelkező hatóságok előtt . A kérelmezők – ha nem rendelkeznek érvényes útlevéllel vagy az útlevelet helyettesítő egyéb okmánnyal – kötelesek együttműködni a személyazonossági okmány beszerzésében. Mindaddig, amíg a kérelmezők a nemzetközi védelem keretében a kérelem elbírálásáig a tagállamban maradhatnak, nem kötelesek felvenni a kapcsolatot származási országuk hatóságaival, ha okkal feltételezhető az említett állam általi üldöztetés. A tagállamok a kérelem elbírálásához szükséges mértékben a hatáskörrel rendelkező hatósággal való együttműködésre vonatkozó egyéb kötelezettségeket is meghatározhatnak a kérelmezők számára. [Módosítás 36]

(2)   A tagállamok előírhatják különösen, hogy

a)	a kérelmezők kötelesek bejelentkezni a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál, vagy előttük személyesen megjelenni, akár haladéktalanul, akár egy meghatározott időpontban;

b)	a kérelmezőknek át kell adniuk a birtokukban levő, a kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat, pl. útleveleiket;

c)

a kérelmezők kötelesek tájékoztatni a hatáskörrel rendelkező hatóságokat mindenkori lakóhelyükről vagy címükről, továbbá a legrövidebb időn belül azok megváltozásáról. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a kérelmező minden értesítést csak az általa legutóbbiként megadott lakóhelyén vagy címén vehet át;

d)

a hatáskörrel rendelkező hatóságok átkutathatják a kérelmezőt és/vagy a nála levő tárgyakat, feltéve, hogy az átkutatást azonos nemű személy végzi , aki érzékeny az életkori és kulturális sajátosságokra és teljes mértékben tiszteletben tartja az emberi méltóság, valamint a testi és szellemi sérthetetlenség elvét ; [Módosítás 37]

e)	a hatáskörrel rendelkező hatóságok fényképet készíthetnek a kérelmezőről; és

f)	a hatáskörrel rendelkező hatóságok rögzíthetik a kérelmező szóbeli nyilatkozatait, feltéve, hogy erről előzetesen tájékoztatták.

13. cikk

Személyes meghallgatás

(1)   Mielőtt az eljáró hatóságok határozatot hoznak, a kérelmező számára lehetővé kell tenni, hogy nemzetközi védelem iránti kérelmét személyes meghallgatás során valamely általa értett nyelven terjessze elő egy, a nemzeti jog értelmében a meghallgatás levezetésére jogosult személy előtt. A nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatóságát, valamint a nemzetközi védelem iránti kérelmet érdemben megvizsgáló meghallgatásokat mindig az eljáró hatóság személyzetének kell levezetnie. [Módosítás 38]

Amennyiben egy személy eltartottjai nevében nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet, a kérelmezővel rokoni kapcsolatban álló valamennyi felnőttnek lehetőséget kell adni véleménye bizalmas úton történő kifejezésére, valamint – amennyiben kéri – a meghallgatásra.

A tagállamok nemzeti jogszabályaikban meghatározzák azokat az eseteket, amikor biztosítani kell a kiskorú személyes meghallgatását , megfelelően figyelembe véve a gyermek elsőrendű érdekét és sajátos szükségleteit . [Módosítás 39]

(2)   A kérelem érdemét érintő személyes meghallgatás mellőzhető az alábbi esetekben:

a)	az eljáró hatóságnak elegendő bizonyíték áll rendelkezésére ahhoz, hogy elismerő határozatot hozzon a menekültstátusz tekintetében; vagy

b)	ha az eljáró hatóság véleménye szerint a kérelmező rajta kívül álló tartós ok miatt alkalmatlan a meghallgatásra, vagy nincs meghallgatható állapotban. Kétség esetén az eljáró hatóság orvos szakértőt kér fel annak megállapítására, hogy az állapot átmeneti vagy állandósult. [Módosítás 40]

Amennyiben az eljáró hatóság nem biztosítja a kérelmező vagy adott esetben az eltartott számára a b) pont szerinti személyes meghallgatásra való lehetőséget az eljáró hatóság lehetővé teszi , hogy a kérelmező vagy az eltartott személyes meghallgatására más időpontot kérjen és további információkat szolgáltasson . [Módosítás 41]

▐ [Módosítás 42]

(3)   A személyes meghallgatás (2) bekezdés b) pontja alapján való elmaradása nem befolyásolhatja hátrányosan az eljáró hatóság határozatát.

(4)   Tekintet nélkül a 25. cikk (1) bekezdésében foglaltakra, a tagállamok a nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozat meghozatala során figyelembe vehetik azt a tényt, hogy a kérelmező nem jelent meg a személyes meghallgatáson, kivéve, ha alapos oka volt a távolmaradására.

14. cikk

A személyes meghallgatásra vonatkozó követelmények

(1)   A személyes meghallgatásra főszabály szerint a családtagok jelenléte nélkül kerül sor, kivéve, ha az eljáró hatóság úgy ítéli meg, hogy a megfelelő vizsgálathoz a családtagok jelenléte is szükséges.

(2)   A személyes meghallgatást megfelelő titoktartást biztosító körülmények között kell lefolytatni.

(3)   A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a személyes meghallgatásra olyan körülmények között kerüljön sor, amelyekben a kérelmezők átfogóan előadhatják kérelmük benyújtásának okait. E célból a tagállamok

a)

biztosítják, hogy a meghallgatást olyan képesítéssel és képzéssel rendelkező személy végezze, aki képes figyelembe venni a kérelem hátterében álló személyes és általános körülményeket ideértve a kérelmező kulturális gyökereit, nemét , szexuális irányultságát, nemi identitását vagy kiszolgáltatott helyzetét; [Módosítás 43]

b)	lehetőség szerint biztosítják, hogy a kérelmezőt azonos nemű személy hallgassa meg, amennyiben az érintett személy ezt kéri;

c)

olyan hozzáértő tolmácsot választanak ki, aki képes megfelelő kommunikációt biztosítani a kérelmező és a meghallgatást végző személy között , és köteles tiszteletben tartani a tolmács jogait és kötelezettségeit meghatározó magatartási kódexet . A kommunikációnak nem feltétlenül kell a kérelmező által előnyben részesített nyelven zajlania, ha van más olyan nyelv is, amelyet a kérelmező megért, és amelyen érthetően képes kommunikálni. Lehetőség szerint a tagállamok a kérelmezővel azonos nemű tolmácsot biztosítanak, amennyiben a kérelmező ezt kéri; [Módosítás 44]

d)	biztosítják, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem érdemi részéről szóló meghallgatást végző személy ne viseljen egyenruhát;

e)	biztosítják, hogy a kiskorúakkal végzett meghallgatások gyermekbarát módon történjenek , és azokat olyan személy végezze, aki rendelkezik a kiskorúak különleges szükségleteinek és jogainak megfelelő szakértelemmel . [Módosítás 45]

(4)   A tagállamok szabályokat írhatnak elő harmadik személyek személyes meghallgatáson történő részvételére vonatkozóan.

15. cikk

A személyes meghallgatás tartalma

A nemzetközi védelem iránti kérelem érdemi részéről tartott személyes meghallgatás alkalmával az eljáró hatóság biztosítja, hogy a kérelmező megfelelő lehetőséget kap arra, hogy a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban ismertesse nemzetközi védelem iránti kérelme alátámasztásához szükséges elemeket. E célból a tagállamok biztosítják, hogy

a)	a kérelmezőnek feltett kérdések lényegesek annak megítéléséhez, hogy a […./…/EU] irányelvvel [az elismerésről szóló irányelv] összhangban nemzetközi védelemre szorul-e;

b)	a kérelmező megfelelő lehetőséget kapjon a kérelem alátámasztásához szükségek esetlegesen hiányzó elemek és/vagy a nyilatkozataiban szereplő következetlenségek vagy ellentmondások indokolására.

16. cikk

A személyes meghallgatásokról készített átiratok és írásbeli feljegyzések

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy minden személyes meghallgatásról átirat készüljön.

(2)   A tagállamok a személyes meghallgatás végén a kérelmező jóváhagyását kérik az átirat tartalmát illetően. E célból a tagállamok biztosítják, hogy a kérelmező lehetőséget kapjon észrevételei megtételére és/vagy az átiratban szereplő félrefordítások vagy félreértések pontosítására.

(3)   Amennyiben a kérelmező megtagadja a személyes meghallgatásról készült átirat tartalmának jóváhagyását, a megtagadás indokolását be kell vezetni a kérelmező iratanyagába.

A kérelmező részéről az átiratban foglaltak jóváhagyásának megtagadása nem akadályozza, hogy az eljáró hatóság a kérelem tárgyában határozatot hozzon.

(4)   Az (1) és (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok gondoskodhatnak arról, hogy írásbeli feljegyzés készüljön a személyes meghallgatásról, amely tartalmazza legalább a kérelem kérelmező által ismertetett kulcsfontosságú elemeit. Ezen esetekben a tagállamok biztosítják, hogy a személyes meghallgatás átiratát mellékeljék az írásbeli feljegyzéshez.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők – az eljáró hatóság határozathozatala előtt – kellő időben hozzáférhessenek a személyes meghallgatás átiratához, és adott esetben az arról készített írásbeli feljegyzéshez.

17. cikk

Igazságügyi orvosszakértők által készített jelentések

(1)   A tagállamok lehetővé teszik a kérelmezők számára, hogy kérésükre orvosi vizsgálaton vehessenek részt a korábbi üldöztetéssel vagy súlyos sérelemmel kapcsolatos nyilatkozatok alátámasztására. E célból a tagállamok ésszerű időt biztosítanak a kérelmezők számára ahhoz, hogy orvosi igazolást nyújtsanak be az eljáró hatósághoz.

(2)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, azokban az esetekben, amelyekben megalapozottan vélhető, hogy a kérelmező poszttraumás stressz-zavarban szenved, az eljáró hatóság – a kérelmező beleegyezésének függvényében – biztosítja orvosi vizsgálat végzését.

(3)   A tagállamok vonatkozó rendelkezéseket írnak elő annak biztosítására, hogy pártatlan és képzett orvosi szakértelem álljon rendelkezésre a (2) bekezdésben említett orvosi vizsgálat céljából , valamint hogy kevésbé tolakodó jellegű orvosi vizsgálatot válasszanak akkor, ha a kérelmező kiskorú . [Módosítás 46]

(4)   A tagállamok további szabályokat és rendelkezéseket írnak elő a kínzással, valamint a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formáival járó – e cikk alkalmazása tekintetében releváns – tünetek felismerése és dokumentálása céljából.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők ezen irányelvvel összhangban történő meghallgatását végző személyek a kínzás tüneteinek felismerése tekintetében megfelelő képzésben részesüljenek.

(6)   Az (1) és (2) bekezdésben említett orvosi vizsgálatok eredményeit az eljáró hatóság értékeli a kérelem egyéb elemeivel együtt. E vizsgálatok eredményeit különösen annak megállapításakor kell figyelembe venni, hogy a kérelmező nyilatkozatai szavahihetőek és elegendőek-e.

18. cikk

Eljárási és jogi tanácsadáshoz, jogi segítségnyújtáshoz és képviselethez való jog [Módosítás 47]

(1)   A nemzetközi védelmet kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmükkel kapcsolatos ügyeiket illetően, egy, a nemzeti jogszabályok szerint elfogadott vagy engedélyezett jogi vagy egyéb tanácsadóval az eljárás valamennyi fázisában – ideértve az elutasító határozatot követő szakaszt is – hatékonyan konzultáljanak.

(2)   A tagállamok kérésre ingyenes jogi segítségnyújtást biztosítanak a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint. E célból a tagállamok:

a)

ingyenes tanácsadást biztosítanak eljárási és jogi kérdésekben a III. fejezet szerinti eljárásokban. Ez magában foglalja legalább a kérelmező tájékoztatását az eljárásról sajátos körülményei fényében, a szükséges eljárási dokumentumok elkészítését, a személyes meghallgatás alatt is, valamint elutasító határozat esetén a ténybeli valamint elutasító határozat esetén a ténybeli és jogi okok ismertetését; Ezt a tanácsadást képzett nem kormányzati szervezet vagy képzett szakemberek nyújthatják. [Módosítás 48]

b)

ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet biztosítanak az V. fejezet szerinti eljárásokban. Ez magában foglalja legalább az előírt eljárási dokumentumok előkészítését, valamint a kérelmező nevében az elsőfokú bíróság vagy törvényszék előtti meghallgatáson történő részvételt.[A módosítás nem érinti az összes nyelvi változatot]

(3)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban előírhatják, hogy ingyenes jogi segítségnyújtás és/vagy képviselet igénybevételére:

a)	kizárólag azok számára van lehetőség, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi forrással; és/vagy

b)	kizárólag a nemzeti jog által kifejezetten a nemzetközi védelmet kérelmezők segítésére és/vagy képviseletére kijelölt jogi vagy egyéb tanácsadók által nyújtott szolgáltatásokon keresztül van lehetőség; [Módosítás 50]

Az V. fejezetben előírt eljárások tekintetében a tagállamok élhetnek azzal a választási lehetőséggel, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtást és/vagy képviseletet csak akkor teszik elérhetővé a kérelmezők számára, amennyiben e segítségnyújtás a kérelmezők igazságszolgáltatáshoz történő hatékony hozzáférésének biztosításához szükséges. A tagállamok biztosítják, hogy az e bekezdéssel összhangban megítélt jogi segítségnyújtást és/vagy képviseletet önkényesen nem korlátozzák. A tagállamok csak akkor dönthetnek ilyen jogi segítség és/vagy képviselet nyújtása mellett, ha a bíróság szerint elegendő esély van a sikerre. [Módosítás 51]

(4)   A tagállamok szabályokat állapíthatnak meg az ilyen jogi segítségnyújtásra és/vagy képviseletre vonatkozó kérelmek benyújtásával és elbírálásával kapcsolatban.

(5)   A tagállamok engedélyezik és elősegítik , hogy egy nem kormányzati szervezet ingyenes jogi segítségnyújtást és/vagy képviseletet biztosítson a nemzetközi védelmet kérelmezők számára a III. és/vagy V. fejezetben előírt eljárásokban. [Módosítás 52]

(6)   Ezen felül a tagállamok

a)	anyagi és/vagy időbeli korlátozásokat állapíthatnak meg az ingyenes jogi segítségnyújtás és/vagy képviselet igénybevételére, feltéve, hogy ezek nem korlátozzák önkényesen a jogi segítségnyújtáshoz és/vagy képviselethez való hozzáférést;

b)	előírhatják, hogy a munkadíj és egyéb költségek tekintetében a kérelmezőkkel szembeni bánásmód nem lehet kedvezőbb, mint amelyben a jogi segítségnyújtás során saját állampolgáraikat részesítik.

(7)   A tagállamok megkövetelhetik a költségek részleges vagy teljes visszafizetését, amennyiben a kérelmező anyagi helyzete jelentősen javult, vagy amennyiben e kedvezményeket a kérelmező által szolgáltatott hamis információk alapján állapították meg.

19. cikk

A jogi segítségnyújtás és képviselet terjedelme

(1)   A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az a nemzeti jogszabályok szerint elfogadott vagy engedélyezett jogi vagy egyéb tanácsadó, aki a nemzeti jogszabályok szerint segíti vagy képviseli a nemzetközi védelmet kérelmezőt, hozzáférhessen a kérelmező iratanyagában levő – a hozott vagy meghozandó határozat alapjául szolgáló – információkhoz.

A tagállamok kivételt tehetnek, ha az információ, vagy forrásának hozzáférhetővé tétele feltehetően veszélyeztetné a nemzetbiztonságot, az információt szolgáltató szervezetek, illetve személyek, vagy az érintett személy biztonságát, vagy veszélyeztetné a tagállam nemzetközi védelem iránti kérelmeket elbíráló illetékes hatóságának vizsgálati érdekeit, vagy a tagállamok nemzetközi kapcsolatait. Ilyen esetekben a tagállamok:

a)	legalább egy, a biztonsági ellenőrzésen átesett jogi vagy egyéb tanácsadó számára hozzáférést biztosítanak a kérdéses információkhoz vagy forrásokhoz, amennyiben az információk relevánsak a kérelem elbírálása vagy a nemzetközi védelem visszavonásáról szóló határozat meghozatala tekintetében;

b)	lehetővé teszik az V. fejezetben említett hatóságok számára a kérdéses információkhoz vagy forrásokhoz való hozzáférést.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezőt segítő vagy képviselő jogi vagy egyéb tanácsadó a kérelmezővel folytatott konzultáció céljából beléphessen zárt területekre, például fogdákba vagy tranzitzónákba.

A belépés kizárólag annyiban korlátozható, amennyiben az – a nemzeti jogszabályok alapján – a terület biztonsága, rendje, vagy üzemeltetése szempontjából, illetve a kérelem hatékony megvizsgálásának biztosítása érdekében szükséges, feltéve, hogy ez a megszorítás nem jelenti a jogi vagy egyéb tanácsadó belépésének súlyos korlátozását, illetve nem vezet annak ellehetetlenítéséhez.

(3)   A tagállamok lehetővé teszik a kérelmező számára, hogy a személyes meghallgatásra a nemzeti jogszabályok szerint engedélyezett jogi vagy egyéb tanácsadó , vagy képzett szakember kísérje el. [Módosítás 53]

(4)   A tagállamok szabályozhatják a jogi vagy egyéb tanácsadók jelenlétét az eljárás során tartott valamennyi személyes meghallgatáson, az e cikkben vagy a 21. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak sérelme nélkül.

A tagállamok akkor is megkövetelhetik a kérelmező személyes meghallgatáson való részvételét, ha a nemzeti jogszabályok szerint jogi vagy egyéb tanácsadó képviseli, továbbá megkövetelhetik, hogy a kérelmező személyesen adjon választ a feltett kérdésekre.

A 21. cikk (1) bekezdése b) pontjának sérelme nélkül, a jogi vagy egyéb tanácsadó távolléte nem akadályozza az eljáró hatóságot abban, hogy a kérelmezővel megtartsa a személyes meghallgatást.

20. cikk

Különleges igényeket támasztó kérelmezők

(1)     A [menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/EU] irányelv [a befogadási feltételekről szóló irányelv] 21. cikkével összhangban a tagállamok nemzeti jogukban olyan eljárásokat írnak elő, amelyekkel már a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásakor megállapítható, hogy a kérelmezőnek vannak-e különleges igényei és ezen igények milyen jellegűek. [Módosítás 54]

(2)   A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a különleges igényeket támasztó kérelmezők lehetőséget kapjanak kérelmük elemeinek lehető legteljesebb, és valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékkal történő ismertetésére. Szükség esetén időhosszabbítást kell biztosítani számukra ahhoz, hogy bizonyítékot nyújthassanak be vagy az eljárásban egyéb szükséges lépéseket tehessenek.

(3)   Amennyiben az eljáró hatóság úgy véli, hogy a kérelmező – a […/…/EU] irányelv [a befogadási feltételekről szóló irányelv] 21. cikkében leírtak szerint – kínzásnak, nemi erőszaknak, vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formájának esett áldozatul, a kérelmező számára megfelelő időt és kellő támogatást kell biztosítani a kérelme érdemi részéről tartandó személyes meghallgatásra való felkészüléshez. Külön figyelmet kell fordítani azokra a kérelmezőkre, akik szexuális irányultságukat kezdetben nem említették [Módosítás 55]

(4)   A 28. cikk (6) és (7) bekezdése nem alkalmazandó az e cikk (3) bekezdésében említett kérelmezőkre.

(5)     A 18. cikkben meghatározott feltételekkel összhangban, a különleges igényekkel rendelkező kérelmezők ingyenes jogi segítséget kapnak az ezen irányelv szerinti valamennyi eljárásban. [Módosítás 56]

21. cikk

A kísérő nélküli kiskorúak részére biztosított garanciák

(1)   Az ebben az irányelvben megállapított valamennyi eljárás tekintetében, valamint a 13., 14. és 15. cikkek sérelme nélkül a tagállamok kötelesek:

a)

haladéktalanul intézkedni annak érdekében, hogy a kérelem benyújtása és elbírálása tekintetében képviselő képviselje és segítse a kísérő nélküli kiskorút. E képviselőnek pártatlannak kell lennie, és megfelelő szakértelemmel kell rendelkeznie a gyermekgondozás területén. Ez a képviselő a […/…/EU] irányelvben [a befogadási feltételekről szóló irányelv] említett képviselő is lehet; [A módosítás nem érinti az összes nyelvi változatot]

b)

biztosítani, hogy a képviselőnek tájékoztathassa a kísérő nélküli kiskorút a személyes meghallgatás jelentőségéről és esetleges következményeiről, és adott esetben arról, hogyan készüljön fel a személyes meghallgatásra. A tagállamok biztosítják, hogy a meghallgatáson egy képviselő és/vagy jogi tanácsadó vagy képzett szakember illetve a nemzeti jog által ilyennek elfogadott egyéb tanácsadó is jelen legyen, és kérdéseket tehessen fel, valamint kifejhesse észrevételeit a meghallgatást vezető személy által biztosított keretek között. [Módosítás 58]

A tagállamok akkor is megkövetelhetik a kísérő nélküli kiskorú jelenlétét a személyes meghallgatáson, ha képviselője jelen van.

▐ [Módosítás 59]

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy

a)	amennyiben ezen irányelv 13., 14. és 15. cikke alapján a kísérő nélküli kiskorút nemzetközi védelem iránti kérelme ügyében személyesen hallgatják meg, a meghallgatást olyan személy végezze, aki rendelkezik a kiskorú különleges szükségleteinek és jogainak megfelelő szakértelemmel; [Módosítás 60]

b)	a kiskorúak különleges szükségletei és jogai tekintetében megfelelő szakértelemmel rendelkező tisztviselő készítse elő az eljáró hatóság számára a kísérő nélküli kiskorú kérelme ügyében hozandó határozatot. [Módosítás 61]

(3)   A 18. cikkben előírt feltételekkel összhangban a kísérő nélküli kiskorúak és kijelölt képviselőjük számára - az ezen irányelvben előírt valamennyi eljárás tekintetében - ingyenes eljárási és jogi tanácsadást, valamint ingyenes képviseletet kell biztosítani. [Módosítás 62]

(4)   A tagállamok a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálása során orvosi vizsgálatot is igénybe vehetnek a kísérő nélküli kiskorú életkorának meghatározásához, amennyiben a tagállamoknak a kísérő nélküli kiskorú által tett általános nyilatkozatok vagy egyéb vonatkozó bizonyítékok után is kétségük marad a kiskorú életkora felől. Ha e kétségek az orvosi vizsgálatot követően továbbra is fennállnak, akkor a döntést mindenkor a kísérő nélküli kiskorú javára kell meghozni. [Módosítás 63]

Az orvosi vizsgálatokat az egyén méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett képzett és pártatlan egészségügyi szakembereknek kell végezniük , a legmegbízhatóbb és , a kevésbé tolakodó jellegű vizsgálat kiválasztásával. [Módosítás 65]

Azokban az esetekben, amikor orvosi vizsgálatra kerül sor, a tagállamok biztosítják, hogy:

a)

a kísérő nélküli kiskorút nemzetközi védelem iránti kérelmének elbírálása előtt tájékoztatják arról, hogy életkorát orvosi vizsgálattal is megállapíthatják, és mindezt olyan nyelven, amelyet ésszerűen feltételezhetően megért. E tájékoztatásnak információt kell tartalmaznia a vizsgálati módszerről, valamint az orvosi vizsgálat eredményének a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálását illető lehetséges következményeiről, valamint annak következményeiről, ha a kísérő nélküli kiskorú megtagadja az orvosi vizsgálaton való részvételt; [Módosítás 66]

b)	a kísérő nélküli kiskorúak és/vagy képviselőjük hozzájárul az érintett kiskorú életkorának meghatározására irányuló orvosi vizsgálathoz; és

c)	a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítására nem kerülhet sor ▐ azon az alapon, hogy a kísérő nélküli kiskorú nem vetette alá magát ezen orvosi vizsgálatnak. [Módosítás 67]

Az a tény, hogy egy kísérő nélküli kiskorú megtagadta az ilyen orvosi vizsgálaton való részvételt, nem akadályozza meg az eljáró hatóságot abban, hogy a kísérő nélküli kiskorú nemzetközi védelem iránti kérelmének ügyében határozatot hozzon.

(5)   A 28. cikk (6) és (7) bekezdése, a 30. cikk (2) bekezdésének c) pontja és a 36. cikk nem alkalmazandó kísérő nélküli kiskorúakra.

(6)   E cikk végrehajtása során a tagállamok a gyermek elsődleges érdekét szem előtt tartva kötelesek eljárni.

22. cikk

Őrizet

(1)   A tagállamok senkit sem tarthatnak őrizetben kizárólag azon az alapon, hogy az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be. Az őrizet okainak és feltételeinek, valamint az őrizetbe vett nemzetközi védelmet kérelmezők számára biztosított garanciáknak összhangban kell lenniük a […/…/EU] irányelvvel [a befogadási feltételekről szóló irányelv].

(2)   Egy nemzetközi védelmet kérelmező őrizetben tartása esetén a tagállamok – a […/…/EU] irányelvvel [a befogadási feltételekről szóló irányelv] összhangban – biztosítják a gyors bírósági felülvizsgálat lehetőségét.

23. cikk

Kiskorúak fogva tartása

Kiskorúak fogva tartása minden körülmények között szigorúan tilos. [Módosítás 68]

24. cikk

Eljárás a kérelem visszavonása esetén

(1)   Amennyiben a tagállamok nemzeti jogukban rendelkeznek a kérelem kifejezett visszavonásának lehetőségéről, ha a kérelmező kifejezetten visszavonja nemzetközi védelem iránti kérelmét, a tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság határozatot hozzon az eljárás megszüntetéséről ▐ , valamint elmagyarázzák a kérelmező számára a visszavonás következményeit . [Módosítás 69]

(2)   A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy az eljáró hatóság az ügyben határozat meghozatala nélkül szünteti meg a vizsgálatot. Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság a kérelmező iratanyagában feljegyzést készít a megszüntetésről.

25. cikk

Eljárás a kérelem hallgatólagos visszavonása vagy a kérelemtől való elállás esetén

(1)   Amennyiben ésszerűen feltételezhető, hogy egy nemzetközi védelmet kérelmező ésszerű ok nélkül hallgatólagosan visszavonta nemzetközi védelem iránti kérelmét, vagy attól elállt, a tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság vagy határozatot hoz az eljárás megszüntetéséről , vagy a kérelem azon az alapon történő elutasításáról, hogy a kérelmező esetében nem áll fenn a […/…/EU] irányelvvel [az elismerésről szóló irányelvvel] összhangban a menekültstátuszra való jogosultság, amennyiben a fent említett indokok mellett a kérelmező:

—	nem hajlandó együttműködni, vagy

—	illegálisan megszökött, vagy

—	valószínűleg nem jogosult nemzetközi védelemre, vagy

—	a 37. cikk értelmében biztonságos harmadik országból származik vagy ilyenen utazott át. [Módosítás 103]

.A tagállam feltételezheti, hogy a kérelmező hallgatólagosan visszavonta nemzetközi védelem iránti kérelmét, vagy attól elállt, különösen, ha meggyőződött arról, hogy a kérelmező:

a)

nem válaszolt azokra a felszólításokra, hogy szolgáltasson a kérelme elbírálásához – a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 4. cikke alapján – lényeges információkat, vagy nem jelent meg a 13., 14., 15. és 16. cikkben megállapított személyes meghallgatáson, kivéve, ha a kérelmező ésszerű időn belül bizonyítja, hogy a távolmaradását rajta kívül álló körülmények okozták;

b)	ismeretlen helyre távozott, vagy engedély nélkül eltávozott lakóhelyéről, illetve őrizetének helyéről, és ésszerű időn belül nem lépett kapcsolatba az illetékes hatósággal, vagy ésszerű időn belül nem teljesítette jelentkezési, vagy egyéb együttműködési kötelezettségét.

E rendelkezés végrehajtása érdekében a tagállamok határidőket vagy iránymutatásokat határozhatnak meg.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy jogosult ügyének újbóli megnyitását kérelmezni az a kérelmező, aki az (1) bekezdésben említett, az eljárás megszüntetéséről szóló határozat meghozatalát követően újra jelentkezik a hatáskörrel rendelkező hatóságnál. A menekültügyi eljárás során csak egyetlen alkalommal nyújtható be kérelem az ügy újbóli megnyitása iránt. [Módosítás 70]

A tagállamok biztosítják, hogy ilyen esetekben a visszaküldés tilalma elvének megsértésével nem utasítják ki a kérelmezőt.

A tagállamok lehetőséget biztosíthatnak az eljáró hatóság számára, hogy az újból megindított eljárás során, a kérelem elbírálását abban a szakaszában folytassa, ahol az megszakadt.

(3)   E cikk nem érinti a […/…/EU] rendelet [a dublini rendelet] alkalmazását.

26. cikk

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) szerepe

(1)   A tagállamok lehetővé teszik az UNHCR számára, hogy:

a)	beléphessen a nemzetközi védelmet kérelmezőhöz akkor is, ha utóbbit fogva tartják, vagy ha repülőtér, vagy kikötő nemzetközi tranzitzónájában tartózkodik;

b)	tájékoztatást kaphasson az nemzetközi védelem iránti egyéni kérelmekkel kapcsolatos információkról, az eljárás menetéről és a hozott határozatokról, amennyiben ehhez a kérelmező hozzájárul;

c)	a genfi egyezmény 35. cikke alapján gyakorolt felügyeleti joga keretében a hatáskörrel rendelkező hatóságok előtt kifejezésre juttathassa véleményét a nemzetközi védelem iránti egyedi kérelmekkel kapcsolatban az eljárás bármely szakaszában.

(2)   Az (1) bekezdés azon szervezetekre is alkalmazandó, amelyek az érintett tagállammal kötött megállapodás alapján e tagállam területén az UNHCR nevében működnek.

27. cikk

Információgyűjtés egyedi esetekben

Az egyedi esetek megvizsgálása során a tagállamok számára tilos:

a)	a nemzetközi védelem megadására vonatkozó egyedi kérelemmel kapcsolatos információ vagy a kérelem benyújtása tényének kiszolgáltatása az állítólagos üldöző(k) vagy a súlyos sérelem állítólagos elkövetője (elkövetői) számára;

b)

az állítólagos üldöző(k)től vagy a súlyos sérelem állítólagos elkövetőjétől (elkövetőitől) oly módon megszerezni bármely információt, amely azt eredményezné, hogy az említettek ▐ tájékoztatást kapnak arról, hogy az érintett kérelmező kérelmet nyújtott be, továbbá amely a kérelmező és/vagy eltartottjai testi épségét, vagy a még a származási országban élő családtagjainak szabadságát és biztonságát veszélyeztetné. [Módosítás 71]

III.   FEJEZET

AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS

I.   SZAKASZ

28. cikk

Vizsgálati eljárás

(1)   1. A tagállamok a nemzetközi védelem iránti kérelmeket vizsgálati eljárásban dolgozzák fel a II. fejezetben foglalt alapelvekkel és garanciákkal összhangban.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy – a megfelelő és teljes vizsgálat követelményeinek sérelme nélkül – az ilyen eljárások a lehető legrövidebb időn belül lezáruljanak.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az eljárást a kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül lefolytatják.

Egyéni, összetett ténybeli és jogi kérdéseket érintő ügyekben a tagállamok legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatják e határidőt.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a (3) bekezdés első albekezdésében említett határidőn belül nem hoznak határozatot, az érintett kérelmezőt:

a)	tájékoztatják a késedelemről; és

b)	kérésére tájékoztatják a késedelem okairól, valamint arról, hogy mennyi időn belül várható határozat kérelme ügyében.

A (3) bekezdésben előírt határidőn belüli határozathozatal elmulasztásának következményeit a nemzeti joggal összhangban határozzák meg.

(5)    Az eljáró hatóságok – a II. fejezet alapelveivel és garanciáival összhangban – elsőbbséget biztosíthatnak egy nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásának: [Módosítás 73]

a)	ha a kérelem valószínűleg megalapozott;

b)	ha a kérelmezőnek különleges igényei vannak , különösen a kísérő nélküli kiskorúak esetében ; [Módosítás 74]

c)	egyéb esetekben, a (6) bekezdésben említett kérelmek kivételével.

(6)   A tagállamok elrendelhetik, hogy a II. fejezet alapelveivel és garanciáival összhangban a vizsgálati eljárásokat gyorsítva folytassák le, ha:

a)	a kérelmező, benyújtott kérelmében és az általa előterjesztett tények tekintetében a […/…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] szerinti menekültként vagy kiegészítő védelemre jogosultként való elismerés szempontjából csak irreleváns információkat közöl; or

b)	a kérelmező az […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] alapján egyértelműen nem minősül menekültnek vagy egy tagállamban sem jogosult menekültstátuszra; vagy [Módosítás 105]

c)	a kérelmező az ezen irányelv szerinti biztonságos származási országból származik, vagy

d)

a kérelmező félrevezette a hatóságokat a személyazonosságára, illetve állampolgárságára vonatkozó hamis információ szolgáltatásával, vagy hamis dokumentumok benyújtásával, illetve olyan fontos információk vagy dokumentumok visszatartásával, amelyek hátrányosan befolyásolhatták volna a határozathozatalt; vagy

e)	feltételezhető, hogy személyazonosító vagy úti okmányát – mely segíthetett volna személyazonossága, illetve állampolgársága megállapításában – rosszhiszeműen megsemmisítette, vagy eldobta; vagy

f)	a kérelem a kérelmező összefüggéstelen, ellentmondásos, valószínűtlen vagy valótlan nyilatkozatai következtében nyilvánvalóan nem meggyőző abban a tekintetben, hogy a kérelmező a […./…/EU] irányelvben [az elismerésről szóló irányelv] említett üldöztetés áldozata-e; vagy [Módosítás 75]

g)	a kérelmező ismételt kérelmet nyújtott be, amelyben nyilvánvalóan nem szolgáltatott a saját egyedi körülményeire vagy a származási országában fennálló helyzetre vonatkozó újabb lényeges tényeket; vagy [Módosítás 107]

h)	a kérelmező ésszerű ok nélkül késlekedett kérelme benyújtásával, bár módja lett volna azt korábban benyújtani; vagy [Módosítás 108] ▐ [Módosítás 76]

i)	a kérelmező kizárólag azért nyújt be kérelmet, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa egy olyan korábbi vagy közelgő határozat végrehajtását, amely a kiutasítását eredményezné.

j)

a kérelmező alapos ok nélkül nem teljesítette arra vonatkozó kötelezettségeit, hogy együttműködjön az ügyéhez kapcsolódó tények vizsgálatában és személyazonosságának megállapításában a […/…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében, vagy ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint 25. cikkének (1) bekezdésében említetteknek megfelelően; vagy [Módosítás 109]

k)

a menedékkérő a tagállam területére jogellenesen lépett be, vagy tartózkodását jogellenesen hosszabbította meg, és alapos ok nélkül nem jelentkezett a hatóságoknál és/vagy a határátlépés körülményeire való tekintettel a menedékjog iránti kérelmet nem nyújtotta be a lehető legrövidebb időn belül; vagy [Módosítás 110]

l)	komoly okok miatt úgy tekinthető, hogy a kérelmező veszélyt jelent a tagállam nemzetbiztonságára, vagy a kérelmezőt a nemzeti jogszabályokban meghatározott komoly közbiztonsági vagy közrendvédelmi okokból kitoloncolták. [Módosítás 77]

(7)   A 29. cikk szerinti megalapozatlan kérelmek esetén, amikor fennáll az e cikk (6) bekezdésében említett körülmények egyike, a tagállamok – megfelelő és teljes körű vizsgálatot követően – mint nyilvánvalóan megalapozatlant, elutasíthatják a kérelmet.

(8)   A tagállamok ésszerű határidőket állapítanak meg egy határozat (6) bekezdés alapján elsőfokú eljárás során történő elfogadására.

(9)   A nemzetközi védelem iránti kérelemnek az ország területére való szabálytalan belépést követő vagy a határon – ideértve a tranzitzónát is – történő benyújtása, illetve belépéskor az okmányok hiánya vagy hamisított okmányok felhasználása önmagában nem vonja automatikusan maga után gyorsított vizsgálati eljárás alkalmazását. [Módosítás 78]

29. cikk

Megalapozatlan kérelmek

A ▐ tagállamok csak akkor minősíthetnek egy nemzetközi védelem iránti kérelmet megalapozatlannak, ha az eljáró hatóság megállapította, hogy a kérelmező a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] értelmében nem minősül nemzetközi védelemre jogosultnak. [Módosítás 79]

II.   SZAKASZ

30. cikk

Elfogadhatatlan kérelmek

(1)   Azon eseteken túlmenően, amikor nem kerül sor egy kérelem […/…./EU] rendelettel [a dublini rendelet] összhangban történő megvizsgálására, a tagállamok nem kötelesek megvizsgálni, hogy a kérelmező a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] értelmében nemzetközi védelemre jogosultnak minősülhet-e, ha egy kérelem e cikk értelmében elfogadhatatlannak minősül.

(2)   A tagállamok csak akkor minősíthetik elfogadhatatlannak a nemzetközi védelem iránti kérelmet, ha:

a)	a kérelmező részére más tagállam már menekültstátuszt adott;

b)	a kérelmező esetében olyan ország minősül a 32. cikk értelmében az első menedék országának, amely nem tagállam;

c)	a kérelmező esetében olyan ország minősül a 37. cikk értelmében biztonságos harmadik országnak, amely nem tagállam;

d)	a kérelmező jogerős határozatot követően azonos kérelmet nyújtott be;

e)	a kérelmező egy eltartottja kérelmet nyújtott be azt követően, hogy a 6. cikk (4) bekezdésével összhangban hozzájárult ahhoz, hogy ügye az ő nevében benyújtott kérelem részét képezze, és nincs az eltartott személy helyzetére vonatkozó olyan tény, amely külön kérelmet indokolna.

31. cikk

Az elfogadhatósági meghallgatás különös szabályai

(1)   Mielőtt a tagállamok határozatot hoznának egy kérelem elfogadhatatlannak minősítéséről, lehetővé teszik a kérelmezők számára, hogy kifejtsék nézeteiket a 30. cikkben említett okok sajátos körülményeikre történő alkalmazásáról. E célból az eljáró hatóság személyes meghallgatást végez a kérelem elfogadhatóságának elbírálása céljából. A tagállamok ez alól csak a 35. cikkel összhangban, az ismételt kérelmek esetében tehetnek kivételt. [Módosítás 80]

(2)   Az (1) bekezdés nem sérti a […/…/EU] rendelet [a dublini rendelet] 5. cikkének alkalmazását.

(3)     A tagállamok biztosítják, hogy ne viseljenek egyenruhát az eljáró hatóság azon munkatársai, akik a kérelem elfogadhatóságával kapcsolatos meghallgatást végzik [Módosítás 81]

32. cikk

Az első menedék országának elve

Egy adott nemzetközi védelmet kérelmező esetében egy ország akkor tekinthető az első menedék országának, ha

a)	ez az ország a kérelmezőt menekültként ismerte el és a kérelmező még mindig igénybe veheti ezt a védelmet, vagy

b)	a kérelmező ebben az országban egyéb, hatékony védelmet élvez, beleértve a visszaküldés tilalma elleni védelmet is, [Módosítás 82]

feltéve, hogy ez az ország őt visszafogadja.

Az első menedék országa elvének egy adott nemzetközi védelmet kérelmező személy különleges körülményei tekintetében való alkalmazása során a tagállamok figyelembe veszik a 37. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.

A kérelmező vitathatja az első menedékjogot nyújtó ország fogalmának alkalmazását azzal az indokkal, hogy az említett első menedékjogot nyújtó ország az ő esetében nem biztonságos. [Módosítás 83]

▐ [Módosítás 84]

III.   SZAKASZ

▐ [Módosítás 85]

33. cikk

A biztonságos származási ország elve

(1)   Az ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban biztonságos származási országgá nyilvánított harmadik ország – a kérelem egyéni elbírálását követően – csak akkor tekinthető e kérelmező tekintetében biztonságos származási országnak, ha:

a)	a kérelmező annak az országnak az állampolgára, vagy

b)	a kérelmező olyan hontalan személy, aki abban az országban korábban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett;

c)

és nem adott elő semmilyen komoly indokot arra vonatkozóan, hogy az ő egyedi körülményei szempontjából és menekültként vagy kiegészítő védelemre jogosult személyként való elismerése tekintetében az ország nem minősül biztonságos származási országnak a […./…/EU] irányelvvel [az elismerésről szóló irányelv] összhangban.

(2)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban további rendelkezéseket és szabályokat állapítanak meg a biztonságos származási ország elvének alkalmazására.

IV.   SZAKASZ

34. cikk

Ismételt kérelmek benyújtása

(1)   1. Ha egy tagállamban egy személy nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, és ezt követően ugyanabban a tagállamban további előterjesztéseket vagy ismételt kérelmet nyújt be, a tagállam ezeket a további előterjesztéseket vagy az ismételt kérelem elemeit a korábbi kérelem elbírálásának vagy a felülvizsgálat, illetve fellebbezés alatt álló határozat elbírálásának keretei között bírálja el, amennyiben az eljáró hatóság e keretek között számításba veheti és mérlegelheti a további előterjesztések vagy ismételt kérelem valamennyi elemét. [Módosítás 87]

(2)   Egy nemzetközi védelem iránti kérelem 30. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerinti elfogadhatóságáról szóló határozat meghozatala érdekében a tagállamok az e cikk (3) bekezdésében említett különös eljárást is alkalmazhatják, ha egy személy ismételt nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be

a)	azt követően, hogy korábbi kérelmét a 24. cikkben foglaltak szerint visszavonta;

b)	azt követően, hogy jogerős határozat született korábbi kérelme tekintetében.

(3)   Ismételt nemzetközi védelem iránti kérelmet mindenekelőtt előzetes elfogadhatósági vizsgálatnak kell alávetni a tekintetben, hogy a korábbi kérelem visszavonása vagy a (2) bekezdés b) pontja szerinti határozat meghozatala után felmerültek-e, vagy a kérelmező előadott-e olyan, a vizsgálattal kapcsolatos új körülményeket vagy tényeket, amelyek alapján a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] értelmében a kérelmező menekültnek vagy kiegészítő védelemre jogosult személynek minősül.

(4)   Amennyiben a (3) bekezdésben említett előzetes elfogadhatósági vizsgálat után olyan új körülmények vagy tények merülnek fel, vagy a kérelmező olyan új körülményeket vagy tényeket ad elő, amelyek jelentősen megnövelik annak valószínűségét, hogy a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] értelmében a kérelmező menekültnek vagy kiegészítő védelemre jogosult személynek minősül, a kérelmet a II. fejezettel összhangban tovább kell vizsgálni.

(5)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban egy ismételt kérelmet abban az esetben is tovább vizsgálhatnak, ha más olyan okok merülnek fel, amelyek miatt az eljárást folytatni kell.

▐ [Módosítás 88]

(6)   Az e cikkben említett eljárás akkor is alkalmazható, ha egy eltartott személy kérelmet nyújtott be azt követően, hogy a 6. cikk (4) bekezdésével összhangban hozzájárult ahhoz, hogy ügye az ő nevében benyújtott kérelem részét képezze. Ebben az esetben az e cikk (3) bekezdésben említett előzetes elfogadhatósági vizsgálat során meg kell vizsgálni, hogy vannak-e olyan, az eltartott helyzetével kapcsolatos tények, amelyek indokolják külön kérelem benyújtását.

(7)   Amennyiben az eredeti kérelemre vonatkozó eljárás (2) bekezdés szerinti lezárását követően az érintett személy új nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be ugyanabban a tagállamban még azelőtt, hogy a kiutasítási határozatot végrehajtották volna vele szemben, továbbá amennyiben az új kérelem nem eredményez az e cikk szerinti további vizsgálatot, a tagállam: [Módosítás 113]

a)	kivételt tehet a területén maradáshoz való jog alól, feltéve, hogy az eljáró hatóság megbizonyosodott afelől, hogy a kiutasítási határozat nem okoz az adott tagállam nemzetközi és közösségi kötelezettségeit sértő közvetlen vagy közvetett visszaküldést (refoulement); és/vagy

b)	elrendelheti, hogy a kérelmet az e cikk és a 30. cikk szerinti elfogadhatósági eljárásnak kell alávetni; és/vagy

c)	elrendelheti, hogy a vizsgálati eljárást a 28. cikk (6) bekezdésének j) pontjával összhangban gyorsítsák fel.

Az első albekezdés b) és c) pontjában említett esetekben a tagállamok – a nemzeti jogszabályokkal összhangban – eltérhetnek az elfogadhatósági és/vagy gyorsított eljárásokban rendszerint alkalmazott határidőktől.

(8)   Amennyiben egy olyan személy, akinek tekintetében a […/…/EU] rendelet [a dublini rendelet] szerinti átadási határozatot kell végrehajtani, az átadó tagállamban további előterjesztéseket vagy ismételt kérelmet nyújt be, ezen előterjesztéseket vagy ismételt kérelmeket az említett rendelet szerinti felelős tagállam vizsgálja meg ezen irányelvvel összhangban.

35. cikk

Eljárási szabályok

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy azon nemzetközi védelmet kérelmezők, akiknek a kérelmét a 34. cikk értelmében előzetes elfogadhatósági eljárásnak vetették alá, élhessenek a 11. cikk (1) bekezdésében meghatározott garanciákkal.

(2)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban szabályozhatják a 34. cikk szerinti előzetes elfogadhatósági eljárást. E szabályozás többek között:

a)	kötelezheti az érintett kérelmezőt arra, hogy nevezzen meg olyan tényeket, vagy szolgáltasson olyan bizonyítékokat, amelyek indokolják az új eljárást;

b)	lehetővé teheti, hogy az előzetes elfogadhatósági eljárást – a 34. cikk (6) bekezdésében említett esetek kivételével– kizárólag a rendelkezésre álló írásos beadványok alapján, a személyes meghallgatás mellőzésével folytassák le.

Ezek a feltételek nem akadályozhatják a kérelmező új eljáráshoz való hozzáférését, és nem eredményezhetik az ilyen hozzáférés tényleges meghiúsulását vagy súlyos korlátozását.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy

a)	a kérelmezőt megfelelő módon tájékoztatják az előzetes elfogadhatósági eljárás eredményéről, és abban az esetben, ha a kérelem további vizsgálatára nem kerül sor, ennek okáról, és a határozat felülvizsgálatának, illetve a fellebbezés benyújtásának lehetőségeiről;

b)	amennyiben fennáll a 34. cikk (3) bekezdésében említett helyzetek egyike, az eljáró hatóság a II. fejezet rendelkezéseivel összhangban a lehető legrövidebb időn belül tovább vizsgálja az ismételt menedékjog iránti kérelmet.

V.   SZAKASZ

36. cikk

A határon folytatott eljárások

(1)   A tagállamok a II. fejezet alapelveivel és garanciáival összhangban eljárásokat állapíthatnak meg annak érdekében, hogy a tagállam határán vagy tranzitzónáiban döntést lehessen hozni az alábbiakról:

a)	az e helyszíneken benyújtott kérelem elfogadhatósága a 30. cikk értelmében ; és/vagy [Módosítás 89]

b)	a 28. cikk (6) bekezdése szerinti gyorsított eljárásban vizsgált kérelem érdemi értékelése.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben meghatározott eljárás keretei között a határozathozatalra ésszerű időn belül kerüljön sor. Ha négy héten belül nem hoznak határozatot, a kérelmező részére engedélyezni kell az országba való belépést annak érdekében, hogy kérelmét ezen irányelv egyéb rendelkezéseivel összhangban bírálhassák el. A kérelmezőknek a tagállamok határain vagy tranzitzónáiban való feltartóztatása a 22. cikkben meghatározott őrizetbe helyezéssel egyenértékű. [Módosítás 90]

(3)   Nagy számú harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy érkezése esetén, akik nemzetközi védelem iránti kérelmüket a tagállam határán vagy tranzitzónájában nyújtják be, és amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazását, ezek az eljárások abban az esetben is alkalmazhatók, ha és ameddig e harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek rendes elhelyezésére a határ vagy a tranzitzóna közelében sor került.

VI.   SZAKASZ

37. cikk

A ▐ biztonságos harmadik ország fogalma

▐

(1)    Egy harmadik ország csak akkor tekinthető biztonságos harmadik országnak, ha a nemzetközi védelmet kérelmező személy az érintett harmadik országban az alábbi elvekkel és feltételekkel összhangban levő bánásmódban részesül :

a)	életét és a szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzetiségi vagy valamely társadalmi csoporthoz tartozás vagy politikai meggyőződés miatt;

b)	nem áll fenn a […./…/EU] irányelvben [az elismerésről szóló irányelv] meghatározott súlyos sérelem veszélye;

c)	a genfi egyezménnyel összhangban tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét;

d)	tiszteletben tartják a nemzetközi jog azon szabályát, miszerint a kérelmező olyan ország területére nem utasítható ki, ahol kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve;

e)	van lehetőség menekültstátusz vagy más ahhoz hasonló kiegészítő védelmi forma kérésére a […/…/EU] irányelvvel [az elismerésről szóló irányelv] összhangban, és amennyiben megkapja e státuszt vagy védelmet, annak az irányelvnek megfelelő védelemben részesül;

f)	a genfi egyezmény rendelkezéseit megerősítette és tiszteletben tartja mindenfajta földrajzi korlátozás nélkül;

g)	jogszabályi előírásokon alapuló menekültügyi eljárással bír; és

h)	azt az Európai Parlament és a Tanács a (2) bekezdéssel összhangban annak nyilvánította.

(2)     Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadja vagy módosítja az (1) bekezdés alkalmazásában biztonságos harmadik országoknak tekinthető harmadik országok listáját.

(3)   Az érintett tagállamok ▐ nemzeti jogukban meghatározzák az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtására eljárásokat és részletes szabályokat.

a)	a nemzetközi védelmet kérelmező személy és az érintett harmadik ország közötti kapcsolat fennállását előíró azon szabályokat, amelynek alapján ésszerűnek tűnik, hogy a kérelmező ebbe az országba menjen;

b)

azokat a módszertani szabályokat, amelyek segítségével a hatáskörrel rendelkező hatóságok meggyőződnek arról, hogy a biztonságos harmadik ország elve alkalmazható-e egy adott országra vagy egy adott kérelmezőre. E módszer magában foglalja az ország biztonságos voltának egy adott kérelmező vonatkozásában való eseti alapon történő megállapítását;

c)

azokat a szabályokat, amelyek a nemzetközi joggal összhangban megengedik annak egyedi elbírálását, hogy az érintett harmadik ország biztonságos-e egy adott kérelmező számára, és amelyek legalább azt lehetővé teszik a kérelmező számára, hogy kifogásolja a biztonságos harmadik ország elvének alkalmazását azon az alapon, hogy sajátos körülményeire tekintettel a harmadik ország nem biztonságos. A kérelmező számára ugyancsak lehetővé teszik, hogy kétségbe vonja a harmadik ország és közte lévő, az a) pont szerinti kapcsolat fennállását.

(4)    Az e cikk alapján meghozott határozatok végrehajtásakor az érintett tagállam ▐.

(5)   Amennyiben a biztonságos harmadik ország nem fogadja vissza a szóban forgó menedékkérőt, a tagállam biztosítja a menedékjog iránti kérelem elbírálására irányuló eljárás megindítását a II. fejezetben meghatározott alapelvekkel és garanciákkal összhangban.

(6)     A tagállamok nem állíthatnak össze nemzeti listákat a biztonságos származási országokról vagy biztonságos harmadik országokról. [Módosítás 91]

IV.   FEJEZET

A NEMZETKÖZI VÉDELEM VISSZAVONÁSÁRA IRÁNYULÓ ELJÁRÁSOK

38. cikk

A nemzetközi védelem visszavonása

A tagállamok biztosítják, hogy egy adott személy esetében a nemzetközi védelem visszavonására irányuló eljárás megindítható, ha olyan új elemek vagy tények merülnek fel, amelyek indokolttá teszik az érintett személy nemzetközi védelme érvényességének újbóli vizsgálatát.

39. cikk

Eljárási szabályok

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy nemzetközi védelmének visszavonását veszi fontolóra a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] 14. vagy 19. cikkével összhangban, az érintett személy számára biztosítsák az alábbi garanciákat:

a)	írásbeli tájékoztatást kapjon arról, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság újra megvizsgálja nemzetközi védelemre való jogosultságát, valamint ennek okáról; és

b)	lehetőséget kapjon a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a, 13., 14. és 15. cikk szerinti személyes meghallgatás során vagy írásos nyilatkozatban előterjeszteni azokat az okokat, amelyek miatt nemzetközi védelme nem vonható vissza.

Ezen túlmenően a tagállamok ennek az eljárásnak a keretében biztosítják, hogy:

a)	a hatáskörrel rendelkező hatóság különböző forrásokból – például adott esetben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától és az Európai Menekültügyi Támogató Hivataltól – pontos és naprakész információt kaphasson az érintett személy származási országában fennálló általános helyzetről; és

b)

amennyiben egyedi esetben folyik információgyűjtés a nemzetközi védelem felülvizsgálata érdekében, ezt ne az érintettet üldöző személy(ek)től vagy a súlyos sérelem elkövetőjétől (elkövetőitől) szerezzék be oly módon, amelynek eredményeként az utóbbiak közvetlen tájékoztatást kapnak arról, hogy az érintett kérelmező olyan nemzetközi védelemben részesített személy, akinek jogállását újravizsgálják, és ne veszélyeztessék a kérelmező és/vagy eltartottjai testi épségét, vagy a még a származási országban élő családtagjainak szabadságát és biztonságát.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság a nemzetközi védelem visszavonásáról szóló határozatát írásba foglalja. A határozatnak tartalmaznia kell a ténybeli és jogi indokolást, és írásbeli tájékoztatással kell szolgálnia arról is, hogy a határozat ellen hogyan lehet jogorvoslattal élni.

(3)   Amint a hatáskörrel rendelkező hatóság meghozta a nemzetközi védelem visszavonásáról szóló határozatát, a 18. cikk (2) bekezdése, a 19. cikk (1) bekezdése és a 26. cikk egyaránt alkalmazandók.

(4)   E cikk (1), (2) és (3) bekezdésétől eltérően a tagállamok úgy is határozhatnak, hogy a nemzetközi védelem a törvény erejénél fogva megszűnik, ha a nemzetközi védelmben részesülő személy egyértelműen lemondott nemzetközi védelemben részesülőként történő elismeréséről.

V.   FEJEZET

FELLEBBEZÉSI ELJÁRÁSOK

40. cikk

A hatékony jogorvoslathoz való jog

(1)   A tagállamok biztosítják a nemzetközi védelmet kérelmezők részére a bíróság vagy törvényszék előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot az alábbiakkal szemben:

a)

a nemzetközi védelem iránti kérelem ügyében hozott határozat tárgyában, beleértve, ha a határozat: i. a menekültstátusz és/vagy kiegészítő védelmi jogállás tekintetében megalapozatlannak ítéli a kérelmet, ii. a 30. cikk alapján a kérelem elfogadhatatlanságát állapítja meg; iii. meghozatalára a 36. cikk (1) bekezdésében meghatározott módon a tagállam határán vagy tranzitzónáiban kerül sor; iv. a további vizsgálatnak nem ad helyt a 37. cikk értelmében;

b)	a menedékjog iránti kérelem újravizsgálásának megtagadása a 24. és 25. cikk alapján történt lezárását követően;

c)	a nemzetközi védelmi jogállás 39. cikk alapján történő visszavonását kimondó határozat.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság által kiegészítő védelemre jogosultként elismert személyeknek joguk van az (1) bekezdésben említett hatékony jogorvoslathoz a menekültstátusz tekintetében kérelmüket megalapozatlannak ítélő határozattal szemben. A fellebbviteli eljárások eredményéig az érintett személyt megilletik a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] alapján a kiegészítő védelmet élvezőknek biztosított jogok és kedvezmények.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű megvizsgálását tartalmazza – ideértve a nemzetközi védelem iránti igények […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] szerinti ex nunc vizsgálatát is –, legalább az elsőfokú bíróság vagy törvényszék előtti jogorvoslati eljárásokban.

(4)   A tagállamok meghatározzák a kérelmező által az (1) bekezdés szerinti hatékony jogorvoslathoz fűződő jog gyakorlásához szükséges minimális határidőket és egyéb szabályokat. [Módosítás 92]

A kérelmezők hatékony jogorvoslathoz való jogának gyakorlására vonatkozó minimális határidőt a tagállamok negyvenöt munkanapban állapítják meg. A 28. cikk (6) bekezdésében meghatározott gyorsított eljárás alá tartozó kérelmezők esetében a tagállamok harminc munkanapos minimális határidőt írnak elő. A határidők nem teszik lehetetlenné vagy nem nehezítik meg túlságosan a kérelmezők (1) bekezdés szerinti hatékony jogorvoslathoz történő hozzáférését. A tagállamok a 36. cikk szerint hozott határozatok hivatalból történő felülvizsgálatáról is rendelkezhetnek. [Módosítás 93]

(5)   A (6) bekezdés sérelme nélkül, az e cikk (1) bekezdésében előírt jogorvoslatnak lehetővé kell tennie a kérelmezők számára, hogy az érintett tagállamban maradjanak, amíg ügyük folyamatban van.

(6)   A 28. cikk (6) bekezdése szerinti gyorsított eljárás során hozott határozatok, valamint a 30. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerinti, egy kérelem elfogadhatatlannak minősítésére vonatkozó határozatok esetében, és ha ilyen esetekben a nemzeti jogszabályok nem írják elő, hogy a kérelmezőnek jogában áll a tagállamban maradni, amíg ügye folyamatban van, egy bíróság vagy törvényszék – az érintett kérelmező kérésére vagy hivatalból – döntést hozhat arról, hogy a kérelmező a tagállam területén maradhat-e. [Módosítás 94]

E bekezdés nem vonatkozik a 36. cikkben említett eljárásokra.

(7)   A tagállamok lehetővé teszik a kérelmező számára, hogy a (6) bekezdésben említett eljárás befejezéséig területükön maradjon. Kivétel tehető azon ismételt kérelmek esetében, amelyek nem eredményeznek a 34. és 35. cikk szerinti további vizsgálatot, ha a 2008/115/EK irányelv 3. cikkének (4) bekezdése szerinti kiutasítási határozatot hoztak, valamint a 37. cikk szerinti eljárásban hozott határozatokra, ha ezt a nemzeti jogszabályok előírják. . [Módosítás 117]

(8)   E cikk (5), (6) és (7) bekezdését a […/…./EU] rendelet [a dublini rendelet] 26. cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni.

(9)   A tagállamok határidőt állapítanak meg az (1) bekezdés szerinti bíróság vagy törvényszék számára az eljáró hatóság határozatának felülvizsgálatára.

(10)   Ha egy kérelmező számára olyan jogállást biztosítottak, amely a […./…/EU] irányelv [az elismerésről szóló irányelv] rendelkezései szerint a nemzeti és az uniós jog alapján a menekültstátusszal azonos jogokat és kedvezményeket nyújt, úgy tekinthető, hogy a kérelmező hatékony jogorvoslatban részesült akkor is, ha a bíróság vagy törvényszék úgy határoz, hogy az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati kérelem elfogadhatatlan vagy valószínűsíthetően nem jár majd sikerrel, mivel a kérelmezőnek nem fűződik elegendő érdeke az eljárás folytatásához.

(11)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban meghatározhatják azokat a feltételeket is, amelyek alapján feltételezhető, hogy a kérelmező hallgatólagosan visszavonta az (1) bekezdés szerinti jogorvoslat iránti kérelmét vagy attól elállt, valamint az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokat.

VI.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

41. cikk

A határozatok hatóság általi megtámadása

Ez az irányelv nem érinti a hatóságok azon lehetőségét, hogy a nemzeti jogszabályok szerint megtámadhassák a közigazgatási és/vagy bírósági határozatokat.

42. cikk

Titoktartás

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv rendelkezéseit végrehajtó hatóságokat a feladataik teljesítése során tudomásukra jutott valamennyi információ vonatkozásában kösse a titoktartás nemzeti jog szerint meghatározott elve.

43. cikk

Együttműködés

A tagállamok mindegyike kijelöl egy nemzeti kapcsolattartó pontot, és ennek címét megküldi a Bizottságnak. A Bizottság ezen információt közli a többi tagállammal.

A tagállamok a Bizottsággal összeköttetésben minden megfelelő intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok között közvetlen együttműködést és információcserét hozzanak létre.

44. cikk

Jelentéstétel

A Bizottság legkésőbb […]-ig jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára ezen irányelv alkalmazásáról, és pénzügyi költségéről , és javaslatot tesz a szükséges módosításokra. A tagállamok a Bizottság részére minden olyan információt és pénzügyi adatot megküldenek, amely a jelentés összeállításához megfelelő lehet. A jelentés benyújtását követően a Bizottság kétévenként jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv tagállamokban történő alkalmazásáról. [Módosítás 95]

45. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a […] cikkeknek legkésőbb […]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 28. cikk (3) bekezdésének legkésőbb … (6) -ig megfeleljenek E rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. [Módosítás 96]

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. Tartalmazniuk kell továbbá egy olyan nyilatkozatot, hogy a meglévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekben szereplő, az ezen irányelv által hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásként kell tekinteni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk ezen irányelv tárgykörébe tartozó főbb rendelkezéseit, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot.

46. cikk

Átmeneti rendelkezések

A tagállamok a 45. cikk első bekezdésében meghatározott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzák a […] után benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekre, és a […] után kezdeményezett, a nemzetközi védelem visszavonására irányuló eljárásokra. A […] előtt benyújtott kérelmekre, valamint a […] után kezdeményezett, a menekültstátusz visszavonására irányuló eljárásokra a 2005/85/EK irányelv szerinti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések irányadók.

A tagállamok a 45. cikk második bekezdésében meghatározott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzák a […] után benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekre. A […] előtt benyújtott kérelmekre a 2005/85/EK irányelv szerinti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések irányadók.

47. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2005/85/EK irányelv [az ezen irányelv 45. cikkének első bekezdésében megállapított dátumot követő nap]-ával/-ével hatályát veszti, a II. melléklet B. részében az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozóan meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő utalásokat úgy kell tekinteni, mintha erre az irányelvre vonatkoznának és a III. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

48. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A […] cikket a [45. cikk első bekezdésében meghatározott dátumot követő naptól] kell alkalmazni.

49. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei a szerződésekkel összhangban.

---

(1)  HL C 18., 2011.1.19., 85. o.

(2)  Az Európai Parlament 2011. április 6-i álláspontja.

(3)  HL L 326., 2005.12.13., 13. o.

(4)  HL L 348., 2008.12.24., 98. o.

(5)  HL L 190., 2002.7.18., 1. o.

(6)  Jelen irányelv átültetésének dátumától számított két év.