I. MELLÉKLET

Textilszál-elnevezések listája

(lásd az 5. cikket)

1.   táblázat

Sorszám	Elnevezés	A szál leírása
1.	gyapjú	juh vagy bárány (Ovis aries) bundájából származó szál, illetve juh- vagy báránygyapjúból és a 2. pontban felsorolt állatok szőréből származó szálak keveréke
2.	alpaka, láma, teve, kasmír*, moher, angóra, vikunya, jak, guanakó, kasgóra, hód, vidra, a elnevezés után a „gyapjú” vagy „szőr” szó feltüntetésével vagy anélkül	az alábbi állatok szőre: alpaka, láma, teve, kasmírkecske, angórakecske, angóranyúl, vikunya, jak, guanakó, kasgórakecske, hód, vidra
3.	állati szőr vagy lószőr, az állatfajta megadásával vagy anélkül (pl. marhaszőr, házikecskeszőr, lószőr)	az 1. vagy 2. sorban nem említett különféle állatok szőre
4.	selyem	olyan szál, amelyet kizárólag a selyemfonal-kibocsátó rovarok gubójából nyernek
5.	pamut	a gyapotnövény (Gossypium) tokjából származó szál
6.	kapok	a kapok (Ceiba pentandra) gyümölcsének belsejéből származó szál
7.	len	a len szárából (Linum usitassisimum) származó rostszál
8.	valódi kender	a kender (Cannabis sativa) szárából származó rostszál
9.	juta	a Corchorus olitoruius és a Corchorus capsularis szárából származó rostszál. E rendelet alkalmazásában a jutával azonos módon kezelendők az alábbi növényfajokból származó rostszálak: Hibiscus cannabinus, Hibiscus sabdariffa, Abutilon avicennae, Urena lobata, Urena sinuata
10.	manilakender	a Musa textilis szárát burkoló levelekből nyert rostszál
11.	alfafű	a Stipa tenacissima leveleiből nyert rostszál
12.	kókusz	a Cocos nucifera gyümölcséről származó rostszál
13.	seprűzanót	a Cytisus scoparius, illetve a Spartium Junceum ágából nyert rostból készült szál
14.	rami	a Boehmeria nivea és a Boehmeria tenacissima szárából nyert rostszál
15.	szizál	az Agave sisalana leveléből nyert rostszál
16.	indiai kender	a Crotalaria juncea rostjából készült szál
17.	heneken (mexikói szizál)	az Agave Fourcroydes rostjából készült szál
18.	agávé	az Agave Cantala rostjából készült szál

2.   táblázat

Sorszám	Elnevezés	A szál leírása
19.	acetát	kevesebb mint 92 %, azonban legalább 74 % acetilezett hidroxil csoportú cellulózacetátból készült szál
20.	alginát	az alginsav fémsóiból készült szál
21.	cupro	rézoxid-ammóniás eljárással nyert regenerált cellulózszál
22.	modál	módosított viszkóz-eljárással előállított nagy szakítószilárdságú és nedves modulusú regenerált cellulózszál. A szakítószilárdság (BC) szabványos állapotban és az 5 %-os megnyúláshoz szükséges erő (BM) nedves állapotban a következők: ahol T az átlagos lineáris sűrűség decitexben
23.	fehérjeszál	természetes fehérjéből nyert, a megfelelő kémiai műveletekkel regenerált és stabilizált szál
24.	triacetát	cellulóz-acetát szál, amelyben a hidroxil-csoportoknak legalább a 92 %-a acetilezett
25.	viszkóz	viszkózeljárással készült, regenerált cellulózból álló végtelen és vágott szál
26.	akril	olyan lineáris makromolekulákból előállított szál, melynek lánca legalább 85 tömegszázalék akrilnitrilből épül fel
27.	poliklorid	olyan lineáris makromolekulából előállított szál, melynek lánca több mint 50 tömegszázalék vinilklorid vagy vinilidénklorid monomer egységeket tartalmazó makromolekulákból áll
28.	fluorszál	lineáris makromolekulákból álló szál, amelyet alifás fluorkarbon monomerekből nyernek
29.	modakril	lineáris makromolekulákból álló szál, melynek láncai 50 %-nál több, de 85 %-nál kevesebb tömegszázaléknyi akrilnitrilből épülnek fel
30.	poliamid vagy nejlon	a láncban legalább 85 %-ban alifás vagy ciklo-alifás egységekhez kapcsolódó, ismétlődő amidkötéseket tartalmazó szintetikus, lineáris makromolekulákból álló szál
31.	aramid	szintetikus lineáris makromolekulákból álló szál, mely aromás csoportokhoz kapcsolódó amid- vagy imidkötésekből áll, amelyeknek legalább 85 %-a közvetlenül kapcsolódik két aromás gyűrűhöz, és az esetlegesen jelen levő imidkötések száma nem haladja meg az amidkötésekét
32.	poliimid	szintetikus lineáris makromolekulákból álló szál, mely ismétlődő imidegységeket tartalmaz
33.	lyocell	szerves oldószerrel (szerves anyagok és víz keveréke) és oldatból történő szálképzési eljárással, származékok képződése nélkül előállított regenerált cellulózszál
34.	polilaktid	a láncban legalább 85 (tömeg) %, természetesen előforduló cukrokból származó tejsavészter-egységet tartalmazó, lineáris makromolekulákból álló szál, melynek olvadási hőmérséklete legalább 135 °C
35.	poliészter	olyan lineáris makromolekulákból álló szál, melynek láncai legalább 85 tömegszázalékban diol- és tereftálsavészterből állnak
36.	polietilén	nem helyettesített, alifás szénhidrogénekből összetevődő, telített lineáris makromolekulákból álló szál
37.	polipropilén	szálak lineárisan telített alifás szénhidrogénekből, melyek minden második szénatomjához egy izotaktikus elrendezésű metilcsoport kapcsolódik további helyettesítés nélkül
38.	polikarbamid	lineáris makromolekulákból álló szál, melynek lánca ismétlődő, karbamidilén (NH—CO—NH) funkciós csoportot tartalmaz
39.	poliuretán	olyan lineáris makromolekulákból álló szál, melynek láncai ismétlődő funkcionális uretáncsoportokkal rendelkeznek
40.	vinilszál	lineáris makromolekulákból álló szál, melynek láncai különböző acetálozási fokú polivinilalkoholból épülnek fel
41.	trivinil	akrilnitril terpolimerből, egy klórozott vinil-monomerből és egy harmadik vinil-monomerből álló szál, amelyek közül egyik részaránya sem éri el a teljes tömeg 50 %-át
42.	elasztodién	természetes vagy szintetikus poli-izoprénből, vagy egy vagy több vinil monomerrel vagy anélkül polimerizált egy vagy több diénből álló elasztikus szál, amely eredeti hosszának háromszorosára kinyújtva, majd elengedve rövid idő alatt visszanyeri megközelítőleg eredeti hosszát
43.	elasztán	tömegének legalább 85 %-ában szegmentált poliuretánból álló elasztikus szál, amely eredeti hosszának háromszorosára kinyújtva, majd elengedve rövid idő alatt visszanyeri megközelítőleg eredeti hosszát
44.	üvegszál	üvegből készült szál
45.	elaszto-multiészter	két vagy több, vegyileg megkülönböztethető lineáris makromolekula (amelyek egyike sem haladja meg a teljes tömeg 85 %-át) kölcsönhatása által, két vagy több megkülönböztethető szakaszban létrehozott szál, amelyben az észtercsoport alkotja a meghatározó egységnyi mennyiséget (legalább 85 %), és amely – megfelelő kezelést követően – eredeti hosszának másfélszeresére kinyújtva, majd elengedve, rövid idő alatt lényegében visszanyeri eredeti hosszát
46.	elasztolefin	legalább 95 %-ban (tömegszázalékban) részben keresztkötéseket tartalmazó makromolekulákból álló, etilénből és legalább egy másik olefinből előállított szál, amely eredeti hosszának másfélszeresére kinyújtva, majd elengedve rövid idő alatt lényegében visszanyeri eredeti hosszát
47.	melamin	tömegének legalább 85 %-ában keresztkötéseket tartalmazó, melamin-származékok alkotta makromolekulákból álló szál
48.	elnevezés annak az anyagnak megfelelően, amelyből a szálak összetevődnek, pl. fém (fémes, fémezett), azbeszt, papír, „fonal” vagy „szál” kiegészítéssel vagy anélkül	különböző vagy újszerű anyagból készült szálak, amelyek az előzőekben nincsenek felsorolva

II. MELLÉKLET

Új textilszál elnevezésére vonatkozó kérelem műszaki dokumentációjára vonatkozó minimumkövetelmények

(lásd a 6. cikket)

A 6. cikkben előírt, új textilszál elnevezésének az I. mellékletben szereplő listára történő felvételére vonatkozó, a kérelemhez csatolandó műszaki dokumentáció legalább az alábbi információkat tartalmazza:

1.	A textilszál javasolt elnevezése: A javasolt elnevezés kapcsolódjon a kémiai összetételhez, és adott esetben adjon tájékoztatást a szál jellemzőiről. A javasolt elnevezés legyen szellemi tulajdonjogoktól mentes, és ne kapcsolódjon gyártóhoz.

2.	A textilszál javasolt meghatározása: Az új textilszál meghatározásában szereplő jellemzők, mint például a rugalmasság, legyen vizsgálati módszerekkel igazolható, amelyeket a műszaki dokumentációban az elemzések kísérleti eredményeivel együtt meg kell adni.

3.	A textilszál azonosítása: kémiai képlet, eltérések a meglévő textilszálakhoz képest, valamint adott esetben olyan részletes adatok, mint az olvadáspont, a sűrűség, a törésmutató, az égési jellemzők és a FTIR-spektrum.

4.	A szálösszetétel számításakor alkalmazandó javasolt megengedett eltérés.

5.

Kielégítő mértékben kidolgozott azonosítási és mennyiségi meghatározási módszerek, ezen belül kísérleti adatok.   A kérelmező értékeli annak lehetőségét, hogy az e rendelet VIII. mellékletében felsorolt módszereket vagy az e melléklet által bevezetett harmonizált szabványokat alkalmazzák a kereskedelemben várhatóan a leggyakrabban előforduló, az új textilszál és más textilszálak által alkotott keverékek elemzésére, és e módszerek közül legalább egyre javaslatot tesz. Azon módszereknél vagy harmonizált szabványoknál, amelyek esetében a textilszál oldhatatlan komponensnek tekinthető, a kérelmező értékeli az új textilszál tömegveszteségére vonatkozó korrekciós tényezőt. A kérelemmel együtt minden kísérleti adatot be kell nyújtani.   Amennyiben az e rendeletben felsorolt módszerek nem megfelelők, a kérelmező megfelelő indoklással szolgál, és új módszerre tesz javaslatot.   A kérelemnek tartalmaznia kell a javasolt módszerre vonatkozó valamennyi kísérleti adatot. A dokumentációban meg kell adni a módszerek pontosságára, stabilitására és megismételhetőségére vonatkozó adatokat.

6.	A kérelmet alátámasztó kiegészítő információk: előállítási folyamat, jelentőség a fogyasztók szempontjából.

7.

A gyártónak vagy a nevében eljáró személynek reprezentatív mintákat kell benyújtania a tiszta új textilszálból és a megfelelő textilszálkeverékekből, amelyeken el lehet végezni a javasolt azonosítási és mennyiségi meghatározási módszerek validálását. A Bizottság a gyártótól vagy a nevében eljáró személytől az adott szálkeverékekből további mintákat kérhet.

III. MELLÉKLET

A 8. cikk (1) bekezdésében említett elnevezések

—   bolgár nyelven: „необработена вълна”

—   spanyol nyelven: „lana virgen” vagy „lana de esquilado”

—   cseh nyelven: „střižní vlna”

—   dán nyelven: „ren, ny uld”

—   német nyelven: „Schurwolle”

—   észt nyelven: „uus vill”

—   ír nyelven: „olann lomra”

—   görög nyelven: „παρθένο μαλλί”

—   angol nyelven: „fleece wool” vagy „virgin wool”

—   francia nyelven: „lame vierge” vagy „lame de tonte”

—   olasz nyelven: „lana vergine” vagy „lana di tosa”

—   lett nyelven: „pirmlietojuma vilna” vagy „cirptā vilna”

—   litván nyelven: „natūralioji vilna”

—   magyar nyelven: „élőgyapjú”

—   máltai nyelven: „suf verġni”

—   holland nyelven: „scheerwol”

—   lengyel nyelven: „żywa wełna”

—   portugál nyelven: „lã virgem”

—   román nyelven: „lână virgină”

—   szlovák nyelven: „strižná vlna”

—   szlovén nyelven: „runska volna”

—   finn nyelven: „uusi villa”

—   svéd nyelven: „ny ull”.

IV. MELLÉKLET

Egyes textiltermékek címkézésére és jelölésére vonatkozó különleges rendelkezések

(lásd a 12. cikket)

Termékek	Címkézési és jelölési előírások
1. Az alábbi fűzőipari termékek:	A szálösszetételt a teljes termék vagy a felsorolt alkotórészek összetételének globális vagy külön-külön történő feltüntetésével kell a címkén és a jelölésen megjelölni:
a) Melltartók	A kosár és a hátrész felületének külső és belső anyaga
b) Derékfűzők és csípőszorítók	Az elülső, hátsó és oldalsó elemek
c) Egész fűzők	A kosár felületének külső és belső anyaga, az elülső és hátsó merevítő elemek és az oldalsó elemek
2. A fentiekben fel nem sorolt más fűzőipari termékek	A szálösszetételt a teljes termék vagy a termék különböző alkotórészei összetételének globális vagy külön-külön történő feltüntetésével kell megjelölni. Ez a címkézés nem kötelező a termék össztömegének 10 %-át el nem érő komponensek esetén
3. Valamennyi fűzőipari termék	A fűzőipari termékek különböző részeinek külön címkézését és jelölését úgy kell megoldani, hogy a felhasználó könnyen megérthesse, a termék mely részeire vonatkoznak a címkén vagy jelölésen található különféle információk
4. Maratott nyomású textíliák	A szálösszetételt a termék egészére kell megadni, és az alapkelme és a maratott részek összetételét külön-külön is fel lehet tüntetni. Ezeket az összetevőket meg kell nevezni
5. Hímzett textíliák	A szálösszetételt a termék egészére kell megadni, az alapkelme és a hímzőcérna összetételét pedig külön-külön is fel lehet tüntetni. Ezeket az összetevőket meg kell nevezni. Ez a címkézés vagy jelölés csak azokra a hímzett részekre kötelező, amelyek a termék felületének legalább 10 %-át elérik
6. A különböző szálösszetételű magfonalból és burkolófonalból álló és a fogyasztók számára ilyen módon forgalmazásra kínált körülfont fonalak	A szálösszetételt a termék egészére kell megadni, továbbá a magfonal és burkolófonal összetételét külön-külön is fel lehet tüntetni. Ezeket az összetevőket meg kell nevezni
7. Bársony és plüss, illetve a bársony vagy plüss jellegű textíliák	A szálösszetételt a termék egészére kell megadni, de ha a termék jól elkülönülő alapkelméje és hasznos felülete különböző szálasanyagokból készült, külön-külön is meg lehet adni ezekre az összetevőkre. Ezeket az összetevőket meg kell nevezni
8. Padlóburkolatok és szőnyegek, amelyek alapkelméje és hasznos felülete különböző szálasanyagból készült	A szálösszetétel megadható kizárólag a hasznos felületre vonatkozóan is. A hasznos felületet meg kell nevezni

V. MELLÉKLET

Azon textiltermékek, amelyekre a kötelező címkézés és jelölés nem vonatkozik

(lásd a 16. cikk (2) bekezdését)

1.	Ingujjrögzítő

2.	Óraszíj textilanyagból

3.	Címkék és jelvények

4.	Textilanyagokból készült bélelt edényfogók

5.	Kávéskannamelegítő

6.	Teáskannamelegítő

7.	Ruhaujjvédők

8.	Muff nem bolyhos kelmékből

9.

Művirágok

10.

Tűpárnák

11.	Festett vászonkép

12.	Textiltermékek erősítés és merevítés céljára

13.

Nemez

14.	Használt konfekcionált textiltermékek, amennyiben azok kifejezetten így vannak megnevezve

15.	Lábszárvédők

16.	Csomagolóanyag, mely nem újként kerül eladásra

17.	Nemezkalapok

18.	Textilanyagokból készült puha és merevítőalappal nem rendelkező tárolók, nyergesáru

19.	Textilanyagokból készült utazási cikkek

20.	Kész vagy készítendő kézi hímzésű faliszőnyegek és az elkészítésükhöz szükséges anyagok, beleértve a hímzőcérnát, amelyet a hímzővászontól külön árusítanak, és kimondottan faliszőnyegekhez való alkalmazásra kínálnak

21.

Húzózárak

22.	Textilanyaggal behúzott gombok és csatok

23.	Textilanyagokból készült könyvborítók

24.	Játékszerek

25.	Cipőáru textil részei

26.	Több darabból álló, 500 cm2-t meg nem haladó felületű tálalátétek

27.	Edényfogók és edényfogó kesztyűk

28.	Tojásmelegítő fedél

29.	Kozmetikai táskák

30.	Textilből készült dohányzacskók

31.	Textilből készült szemüvegtokok, cigaretta- és szivartartók, tokok öngyújtó és fésű számára

32.	Legfeljebb 160 cm2 felületű tokok mobiltelefonok és hordozható médialejátszók számára

33.	Sport védőeszközök, a kesztyűk kivételével

34.	Piperetáskák

35.	Cipőtisztító készlethez való táskák

36.	Temetkezési termékek

37.	Egyszer használatos termékek, a vatta kivételével

38.	Az Európai gyógyszerkönyv hatálya alá eső, abban hivatkozott textiltermékek, nem egyszer használatos gyógyászati és ortopédiai kötések, és általában az ortopédiai textiltermékek

39.

A VI. melléklet 12. pontjában felsorolt textiltermékek, beleértve a zsinórokat, köteleket és zsinegeket, melyek szokásos használata a következő: a) berendezés alkatrészeként termékek gyártásánál és feldolgozásánál; b) beépített részként gépekhez, szerelvényekhez (pl. fűtés, légkondicionálás vagy világítás), háztartási és más berendezésekhez, járművekhez és más közlekedési eszközökhöz vagy azok működtetésére, karbantartására, vagy felszereléseire, ha azok nem ponyvaborítók és textilből készült járműtartozékok, amelyeket nem a járművel együtt értékesítenek.

40.	Textiltermékek védő és biztonsági céllal, mint a biztonsági övek, ejtőernyők, mentőmellények, tűzoltócsúszdák, tűzoltó eszközök, golyóálló mellények és speciális védőruhák (pl. tűz, vegyi anyagok és egyéb kockázati tényezők elleni védelem).

41.	Túlnyomásos levegővel kifeszített szerkezetek (pl. sportcsarnokok, kiállítási csarnokok vagy raktárak céljára), feltéve, hogy mellékelik a teljesítményére és műszaki előírásaira vonatkozó információt

42.

Vitorlák

43.	Állatok számára készített ruházat

44.	Zászlók és lobogók

VI. MELLÉKLET

Textiltermékek, melyek esetében elegendő a globális címkézés

(lásd a 16. cikk (3) bekezdését)

1.	Felmosórongy

2.	Tisztítókendő

3.	Szegélyek és bordűrök

4.

Rojt

5.

Övek

6.	Nadrágtartók

7.	Harisnya- és zoknitartók

8.

Cipőfűző

9.

Szalagok

10.	Gumirugalmas szalagok

11.	Új csomagolóanyagok, melyek ilyen célból kerülnek értékesítésre

12.	Csomagoló- és mezőgazdasági zsinórok, zsinegek, kötelek, melyek nem tartoznak az V. melléklet 39. pontja alá (1)

13.	Tálalátétek

14.	Zsebkendők

15.	Kontyhálók és hajhálók

16.	Gyermeknyakkendők és csokornyakkendők

17.	Előkék; mosdókesztyűk és arctörlő kendők

18.	Varró-, stoppoló- és hímzőcérna kiskereskedelmi forgalmazásra, kis kiszerelésben, 1 grammos vagy annál kisebb nettó tömeggel

19.	Függönyökhöz, sötétítőfüggönyökhöz és redőnyökhöz való szalagok

---

(1)  Azon termékeknél, amelyek nem tartoznak e pont alá, és kimért hosszban kerülnek eladásra, a globális címkézésnek meg kell egyeznie a tekercsével. Az e ponthoz tartozó zsinórok és kötelek magukban foglalják azokat, melyeket a hegymászásnál és vízi sportnál alkalmaznak.

VII. MELLÉKLET

A szálösszetétel meghatározásánál figyelmen kívül hagyható tételek

(lásd a 18. cikk (2) bekezdését)

Termékek	Kizárt tételek
a) Valamennyi textiltermék	i. Nem textil alkotórészek, textiltermék szerves részét nem képző szövetszegélyek, címkék, jelvények, szegélyek és bordűrök, textilbevonatú gombok és csatok, a termék külön meghatározott és korlátozott részein bedolgozott kiegészítők, díszítések, nem rugalmas szalagok, rugalmas cérnák és szalagok, továbbá a 10. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelően a pusztán díszítő, illetve az elektromos feltöltődést gátló, látható, esetlegesen eltávolítható szálak ii. Zsírok, kötőanyagok, nehezítő-, írező- és appretálószerek, impregnálószerek, a színezés és nyomás segédanyagai, valamint a textilfeldolgozás során felhasznált egyéb termékek
b) Padlóburkolatok és szőnyegek	Minden hasznos felületen kívül eső egyéb komponens
c) Bútorszövetek	A kötő- és töltőláncok és vetülékek, amelyek nem képezik a hasznos felület részét
d) Dekorációs anyagok és függönyök	A kötő- és töltőláncok és vetülékek, amelyek nem képzik a hasznos felület részét
e) Zoknik	A szárnál használt egyéb gumírozott cérna, valamint az orrnál és a saroknál merevítésre és megerősítésre alkalmazott cérnák
f) Harisnyák	A derékrésznél használt egyéb gumírozott cérna, valamint az orrnál és a saroknál merevítésre és megerősítésre alkalmazott cérnák
g) A b)–f) pontokban felsoroltakon kívüli textiltermékek	Alap vagy alátét kelmék, merevítő és erősítőkelmék, közbélések és vászonmerevítők, tűző- és fércelőcérnák, kivéve, ha ezek helyettesítik a szövet láncát, illetve vetülékfonalát, a hőszigetelő funkcióval nem rendelkező töltőanyagok, és a 11. cikk (2) bekezdésének megfelelően a bélésanyagok. E rendelkezés alkalmazásában: i. a textiltermékek alapkelméje, amelyik a hasznos felület béléseként szolgál, különösen takarókban és kettős szövetekben, valamint a bársony- vagy plüsskelmék és hasonló termékek alsó rétege nem minősül eltávolítandó bélésnek; ii. a „merevítő- és erősítőkelmék” kifejezés alatt a textiltermékek meghatározott és korlátozott részein található, azok erősítésére, illetve merevítésére vagy vastagítására szolgáló fonalak vagy anyagok értendők

VIII. MELLÉKLET

Két- és háromkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzésének módszerei

(lásd a 18. cikk (1) bekezdését)

1.   FEJEZET

I.   A laboratóriumi vizsgálati minták és a próbadarabok előkészítése textiltermékek szálösszetételének meghatározása céljából

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a fejezet megadja azokat az eljárásokat, melyekkel kivehetők a laboratóriumi mintákból a megfelelő nagyságú (azaz 100 g-nál nem nagyobb tömegű) laboratóriumi vizsgálati minták a mennyiségi elemzést megelőző előkezelésekhez, valamint kiválaszthatók a próbadarabok a laboratóriumi vizsgálati mintákból, melyek előkezelése már megtörtént a nemszálasanyagok eltávolítása céljából (1).

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

2.1.   Tétel

Az az anyagmennyiség, amelyet egy vizsgálatieredmény-sorozat alapján értékelünk. Ennek tartalma lehet például egy kelmeszállítmány összes anyaga, egy adott lánchengerről szőtt összes szövet, egy fonalszállítmány, egy vagy több bála nyers szálasanyag.

2.2.   Laboratóriumi minta

A tételnek az a része, mely reprezentálja a teljes mennyiséget, és a laboratórium rendelkezésére áll. A laboratóriumi minta mennyiségét és tartalmát úgy kell megválasztani, hogy jól reprezentálja a szállítmányon belüli ingadozásokat, és könnyen kezelhető legyen a laboratóriumban (2).

2.3.   Laboratóriumi vizsgálati minta

A laboratóriumi minta része, amelyből az előkezelés során eltávolítjuk a nemszálasanyagot, és amelyből a próbadarabokat kivesszük. A laboratóriumi vizsgálati minta mennyiségét és tartalmát úgy kell megválasztani, hogy jól reprezentálja a laboratóriumi mintán belüli ingadozásokat (3).

2.4.   Próbadarab

Az anyagnak a laboratóriumi vizsgálati mintából származó azon része, amely egy vizsgálati eredményt ad.

3.   ALAPELV

A laboratóriumi vizsgálati mintát úgy választjuk ki, hogy az reprezentálja a laboratóriumi mintát.

A próbadarabokat úgy vesszük ki a laboratóriumi vizsgálati mintából, hogy azok mindegyike reprezentálja a laboratóriumi vizsgálati mintát.

4.   MINTAVÉTEL LAZA SZÁLAKBÓL

4.1.   Irányítatlan szálak

Állítsuk össze a laboratóriumi vizsgálati mintát a laboratóriumi mintából véletlenszerűen kivett szálcsomókból. Alaposan keverjük össze a teljes laboratóriumi vizsgálati mintát egy laboratóriumi kártoló segítségével (4). Végezzük el a fátyol vagy a keverék, valamint a lehulló és a keverő eszközre tapadt szálak előkezelését. Ezután vegyük ki a próbadarabokat a fátyolból vagy keverékből, a lehulló szálakból és a keverő eszközre tapadt szálakból a megfelelő tömegarányban. Ha a kártolt fátyol az előkezelés után sértetlen marad, a próbadarabokat a 4.2. pontban leírt módon vegyük ki. Ha az előkezelés során a kártolt fátyol szétbomlik, minden próbadarabhoz húzzunk ki véletlenszerűen legalább 16 megfelelő, közel azonos méretű kis szálcsomót, és egyesítsük azokat.

4.2.   Irányított szálak (kártolt fátylak, szalagok, előfonalak)

Vágjunk ki a laboratóriumi minta véletlenszerűen kiválasztott részeiből legalább 10, egyenként kb. 1 g-os részt, teljes keresztmetszetben. Végezzük el az így kialakított laboratóriumi vizsgálati minta előkezelését. Egyesítsük újra a keresztmetszeti vágatokat, az oldalukkal egymás mellé helyezve őket, majd vágjuk le belőle a próbadarabot úgy, hogy mind a 10 darabból kerüljön bele egy rész.

5.   MINTAVÉTEL FONALBÓL

5.1.   Kiszerelt fonalak

Mintázzuk meg a laboratóriumi minta minden kiszerelési egységét. Húzzunk le minden kiszerelési egységről folyamatosan elegendő, azonos hosszúságú fonalat úgy, hogy azonos számú fordulattal készítsünk motringokat egy motollával (5) vagy egy hasonló eszközzel.

Egyesítsük egyetlen motringgá a lecsévélt fonalakat, ügyelve arra, hogy minden kiszerelési egységről azonos hosszúságú fonal kerüljön az így létrehozott laboratóriumi vizsgálati mintába.

Végezzük el a laboratóriumi vizsgálati minta előkezelését.

Vegyünk ki próbadarabokat a laboratóriumi vizsgálati mintából úgy, hogy vágjunk ki egyenlő hosszúságú fonalakból álló kötegeket, ügyelve arra, hogy a motring a minta összes szálát tartalmazza.

Ha a fonal lineáris sűrűségének egysége t és a laboratóriumi mintába kiválasztott kiszerelési egységek száma n, akkor egy 10 g-os vizsgálati mintához minden egyes kiszerelési egységből 106/nt cm hosszúságú darabot kell lehúzni.

Ha az nt értéke magas, azaz több mint 2 000, akkor egy nagyobb tömegű motringot csévéljünk fel, és azt két helyen vágjuk át, hogy megfelelő tömegű köteget kapjunk. A kötegformájú minta végeit az előkezelés előtt gondosan össze kell kötözni, a próbadarabokat a kötés helyétől távol vegyük ki.

5.2.   Láncfonal

A laboratóriumi vizsgálati mintát úgy vegyük ki, hogy vágjunk le legalább egy 20 cm-es darabot a lánchenger végéből, minden fonalból, kivéve a szövetszegély fonalait. Kötözzük össze a fonalköteget az egyik vége közelében. Ha a minta túl nagy az előkezeléshez, bontsuk fel két vagy több részre, mindegyiket kötözzük össze az előkezeléshez, majd egyesítsük újra a külön-külön előkezelt részeket. A laboratóriumi vizsgálati minta összekötött végétől távolabb eső vég felől vágjunk ki egy megfelelő hosszúságú próbadarabot, úgy, hogy a kötegben található összes láncfonal benne legyen. N számú, t finomságú fonalból álló lánc esetén az 1 g tömegű próbadarab hossza 105/Nt cm lesz.

6.   MINTAVÉTEL KELMÉBŐL

6.1.   Mintavétel olyan laboratóriumi mintából mely egyetlen, a kelmét reprezentáló vágatot tartalmaz

Vágjunk ki egy átlós sávot egyik saroktól a másikig és távolítsuk el a szövetszegélyt. Ez a sáv a laboratóriumi vizsgálati minta. Egy „x” g tömegű laboratóriumi vizsgálati minta előállításához a sáv területe x104/G cm2 ahol G a kelme területi sűrűsége g/m2-ben kifejezve.

Végezzük el a laboratóriumi vizsgálati minta előkezelését, majd vágjuk rézsútosan négy egyenlő részre, és helyezzük egymásra a részeket. Vegyük ki a próbadarabokat a rétegezett anyag tetszőleges részéből, az összes réteg átvágásával úgy, hogy minden próbadarab azonos hosszúságú darabot tartalmazzon minden rétegből.

Ha a kelme szőtt mintázatú, a laboratóriumi vizsgálati minta szélessége, a lánciránnyal párhuzamosan mérve, nem lehet kisebb, mint egy mintaelem hossza láncirányban. Ha ennek a feltételnek teljesítésével a laboratóriumi vizsgálati minta túl nagy ahhoz, hogy egyben előkezeljük, vágjuk egyenlő részekre, végezzük el külön-külön az előkezelést, majd a próbadarabok kivétele előtt fektessük egymásra az egyes részeket, ügyelve arra, hogy a mintázat hasonló részei ne kerüljenek egymás fölé.

6.2.   Mintavétel olyan laboratóriumi mintából, mely több vágatot tartalmaz

Kezeljünk minden vágatot a 6.1. pontban megadottak szerint, és külön adjunk meg minden eredményt.

7.   MINTAVÉTEL FELDOLGOZOTT ÉS KÉSZTERMÉKBŐL

A laboratóriumi minta rendszerint a teljes feldolgozott vagy késztermék, vagy annak egy reprezentatív része.

Ha szükséges, határozzuk meg a termék eltérő, nem azonos szálösszetételű részeinek százalékarányát, hogy a 11. cikknek való megfelelés ellenőrzése céljából.

Vegyük ki a laboratóriumi vizsgálati mintát, mely a feldolgozott vagy készterméknek azt a részét reprezentálja, melynek összetételét a címkén fel kell tüntetni. Ha a terméken több címke van, akkor mindegyik – címkével jelölt – részből vegyünk ki egy reprezentatív laboratóriumi vizsgálati mintát.

Ha a termék, melynek összetételét meghatározzuk, nem egységes, szükséges lehet a termék minden egyes részéből kivenni egy laboratóriumi vizsgálati mintát, és meghatározni az eltérő részek egymáshoz viszonyított arányát a szóban forgó teljes termékre vonatkozóan.

Ezután számítsuk ki a százalékokat, a megmintázott részek egymáshoz viszonyított arányának figyelembevételével.

Végezzük el a laboratóriumi vizsgálati minták előkezelését.

Ezután vegyük ki a próbadarabokat, melyek reprezentálják az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintát.

II.   Bevezetés a textilszálkeverékek mennyiségi elemzésének módszereibe

A szálkeverékek mennyiségi elemzésének módszerei két fő eljáráson alapulnak: a szálak kézi, illetve kémiai szétválasztásán.

Ha lehetséges, a kézi szétválasztás módszerét alkalmazzuk, mivel ez általában pontosabb eredményeket ad, mint a kémiai módszer. A kézi szétválasztás módszere alkalmazható minden olyan textíliánál, ahol a szálköteget-, fonalat felépítő szálasanyagok nem alkotnak közvetlen (intim) keveréket, így pl. olyan fonalak esetében, amelyek több alkotóelemből állnak, és ezek mindegyike csak egy szálféleségből készült, vagy olyan szöveteknél, amelyekben a láncfonal más szálféleségből készült mint a vetülékfonal, vagy olyan felfejthető kötött kelméknél, amelyek különböző nyersanyagú fonalakból készültek.

A mennyiségi kémiai elemzési módszerek általában az egyes komponensek szelektív kioldásán alapulnak. Az egyik komponens eltávolítása után megmérjük az oldhatatlan maradék tömegét, és a tömegveszteségből kiszámítjuk az oldható komponens részarányát. A mellékletnek ez az első része általános információkat nyújt az ezzel a módszerrel vizsgált összes szálkeverékre, melyekkel e melléklet foglalkozik, tekintet nélkül az összetételükre. Ezt a részt a melléklet azon részeivel együtt kell használni, amelyek az egyes szálkeverékekre vonatkozó részletes eljárásokat tartalmazzák. Előfordul, hogy a vizsgálat más, a szelektív oldhatóságtól eltérő elven alapul, ilyenkor a megfelelő rész teljes részletességgel tartalmaz minden információt.

A feldolgozás alatt álló szálkeverékek és – kisebb mértékben – a kész textiltermékek tartalmazhatnak természetes eredetű, vagy a feldolgozás megkönnyítésére hozzáadott nemszálasanyagokat, így zsírokat, viaszokat vagy segédanyagokat, valamint vízben oldható anyagokat. A nemszálasanyagokat az elemzés előtt el kell távolítani. Ezért adott egy módszer az olajok, zsírok, viaszok és vízoldható anyagok eltávolítására is.

Ezenkívül a textíliák tartalmazhatnak gyantákat vagy más olyan anyagokat is, amelyeket azért alkalmaznak, hogy különleges tulajdonságokat kölcsönözzenek a textíliáknak. Az ilyen anyagok, amelyek közé kivételes esetben színezékek is tartozhatnak, zavarhatják a reagens oldható komponensekre gyakorolt hatását, és/vagy a reagensek részlegesen vagy teljesen eltávolíthatják ezeket. Az ilyen kísérő anyagok tehát hibákat okozhatnak, ezért a minta elemzése előtt el kell távolítani ezeket. Ha az ilyen kísérő anyagok eltávolítása nem lehetséges, akkor az ebben a mellékletben a mennyiségi kémiai elemzésre megadott módszerek nem alkalmazhatók.

A színezett szálakban lévő színezék a szálak szerves részének tekinthető, és nem kell eltávolítani.

A vizsgálatok a száraz tömeget veszik alapul, ezért adott egy eljárás a száraz tömeg meghatározására.

Az eredmény úgy adódik, hogy minden egyes szálféleség száraz tömegét megnöveljük a IX. mellékletben felsorolt egyezményes nedvességtartalom-értékekkel.

A vizsgálat előtt a keverékben lévő minden szálféleséget azonosítani kell. Néhány módszer esetében a keverék oldható komponensének/komponenseinek oldására alkalmazott reagensben a keverék oldhatatlan komponense is részlegesen oldódhat.

A reagenseket lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy ne legyen, vagy csak csekély hatásuk legyen az oldhatatlan szálakra. Ha tudjuk, hogy az elemzés során tömegveszteség lép fel, akkor az eredményt korrigálni kell; az erre vonatkozó korrekciós tényezők adottak. Ezeket a korrekciós tényezőket több laboratóriumban olyan módon határozták meg, hogy az előkezeléssel tisztított szálakat az elemzési módszernél előírt megfelelő reagenssel kezelték.

Ezek a korrekciós tényezők csak a nem károsodott szálak esetében alkalmazhatók. Ezektől eltérő korrekciós tényezők is szükségessé válhatnak, ha a szálak a feldolgozás előtt vagy a feldolgozás során károsodtak. A megadott eljárások egyszeri meghatározásokra vonatkoznak.

Mind a kézi szétválasztás, mind a kémiai szétválasztás esetében legalább két meghatározást kell végezni, külön próbadarabon.

Ha nincs műszaki akadálya, a biztonság érdekében ajánlatos egy alternatív eljárást is elvégezni, amelyben először azt az alkotórészt oldjuk ki, amelyik maradék volt a standard módszerben.

2.   FEJEZET

Egyes kétkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzésének módszerei

I.   Általános információk a textilszálkeverékek kémiai úton történő mennyiségi elemzésére megadott módszerekről

I.1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Minden egyes módszer alkalmazási területe meghatározza azokat a szálféleségeket, melyekhez a módszer alkalmazható.

I.2.   ALAPELV

A keverék komponenseinek azonosítása után megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk az idegen anyagokat, majd rendszerint szelektív kioldással eltávolítjuk az egyik komponenst (6). Az oldhatatlan maradékot megmérjük, és oldható komponens részarányát a tömegveszteségből kiszámítjuk. Ha nem jelent műszaki nehézséget, akkor lehetőleg a nagyobb részarányú szálkomponenst kell kioldani, így a kisebb részarányú szálkomponens lesz a maradék.

I.3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK

I.3.1.   Eszközök

I.3.1.1.   Szűrőtégelyek és mérőedények, amelyek elég nagyok a tégelyek befogadására, vagy bármilyen más eszközök, amelyek azonos eredményeket adnak.

I.3.1.2.   Szívópalack

I.3.1.3.   Exszikkátor, amely önindikáló szilikagélt tartalmaz.

I.3.1.4.   Ventilációs szárítószekrény a próbadarabok 105 ± 3 °C-on való szárításához.

I.3.1.5.   0,0002 g-os pontosságú analitikai mérleg

I.3.1.6.   Soxhlet extrahálókészülék, vagy olyan készülék, mely azonos eredményeket ad.

I.3.2.   Reagensek

I.3.2.1.   Petroléter, átdesztillált, forráspont 40–60 °C között.

I.3.2.2.   A többi reagenst az egyes módszerek megfelelő részei ismertetik.

I.3.2.3.   Desztillált vagy ionmentesített víz.

I.3.2.4.   Aceton.

I.3.2.5.   Ortofoszforsav.

I.3.2.6.   Karbamid.

I.3.2.7.   Nátrium-bikarbonát.

Minden felhasznált reagensnek vegytisztának kell lennie.

I.4.   KONDICIONÁLÓ ÉS VIZSGÁLATI LÉGTÉR

Mivel a száraz tömegeket határozzuk meg, nem kell a próbadarabot kondicionálni, valamint a vizsgálatot nem szükséges klimatizált légtérben végezni.

I.5.   LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATI MINTA

Vegyük ki a laboratóriumi vizsgálati mintát úgy, hogy az reprezentálja a laboratóriumi mintát, és az összes próbadarabhoz – melyek mindegyike legalább 1 g – elegendő legyen.

I.6.   A LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATI MINTA ELŐKEZELÉSE (7)

Ha a keverékben olyan anyag található, amelyet a százalékszámításhoz nem kell figyelembe venni (lásd a 18. cikket), akkor azt először el kell távolítani egy olyan módszerrel, amely egy szálkomponensre sincs hatással.

Ennek érdekében a petroléterrel és vízzel eltávolítható nemszálasanyag kivonása úgy történik, hogy a laboratóriumi vizsgálati mintát Soxhlet extrahálókészülékben egy órán keresztül petroléteres kivonásnak vetjük alá, óránként legalább 6 ciklus sebességgel. A petrolétert engedjük elpárologni a mintából, majd közvetlen kezeléssel extrahálunk, ami abból áll, hogy a laboratóriumi vizsgálati mintát szobahőmérsékleten egy órán keresztül vízben áztatjuk, majd ezt követően az áztatást egy további órán keresztül megismételjük 65 ± 5 °C hőmérsékletű vízben, a folyadékot időnként felkeverve. A folyadék és a laboratóriumi vizsgálati minta aránya 100:1 legyen. A felesleges vizet kipréseléssel, leszívatással vagy centrifugálással távolítsuk el a mintából, majd hagyjuk, hogy levegőn száradjon.

Elasztolefin vagy elasztolefint és más szálasanyagot (gyapjú, állati szőr, selyem, pamut, len, valódi kender, juta, manilakender, alfafű, kókusz, seprűzanót, hócsalán, szizál, cupro, modál, fehérjeszál, viszkóz, akril, poliamid vagy nejlon, poliészter és elaszto-multiészter) tartalmazó textilszálkeverékek esetében az imént ismertetett eljárást kissé módosítani kell, azaz a petrolétert acetonnal kell felváltani.

Az elasztolefint és acetátot tartalmazó kétkomponensű textilszál-keverékek esetében az alábbi eljárást kell előkezelésként alkalmazni. Extraháljuk a laboratóriumi vizsgálati mintát 80 °C-on 10 percig 25 g/l 50 %-os ortofoszforsavat és 50 g/l karbamidot tartalmazó oldattal. A folyadék és a laboratóriumi vizsgálati minta aránya 100:1 legyen. A laboratóriumi vizsgálati mintát mossuk ki vízben, majd távolítsuk el a vizet és mossuk le 0,1 %-os nátrium-bikarbonát oldattal, végezetül gondosan mossuk le vízzel.

Ha a nemszálasanyag petroléterrel és vízzel nem vonható ki, a fentebb leírt vizes eljárást olyan megfelelő módszerrel kell helyettesíteni, amely a szál összetevőit nem változtatja meg számottevő mértékben. Némely fehérítetlen, természetes növényi rostot tartalmazó szál esetében (például juta vagy kókusz) megjegyzendő, hogy a petroléterrel és vízzel végzett normál előkezelés nem távolítja el az összes nemszálasanyagot; ennek ellenére nem alkalmazunk további előkezelést, hacsak a minta nem tartalmaz vízben és petroléterben egyaránt oldhatatlan appretálószereket.

Az elemzésről készült jelentésnek részletesen ki kell térnie az alkalmazott előkezelési módszerekre.

I.7.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

I.7.1.   Általános útmutató

I.7.1.1.   Szárítás

Minden szárítás legalább 4 órán át, de 16 óránál nem tovább, ventilációs szárítószekrényben, zárt ajtónál, 105+3 °C-on történjen. Ha a szárítási időtartam 14 óránál rövidebb, akkor a tömegállandóság megállapításához a próbadarabot ellenőrző mérésnek kell alávetni. A tömeg akkor tekinthető állandónak, ha további 60 perces szárítás után 0,05 %-nál kisebb a változása.

A szűrőtégelyeket és a mérőedényeket, a próbadarabokat vagy a maradékokat a szárítási, hűtési és mérési műveletek közben nem szabad puszta kézzel megérinteni.

Szárítsuk a próbadarabokat mérőedényben, mellétéve a fedelét. A szárítás után a mérőedényt még a szárítószekrényből való kivétel előtt fedjük le, és gyorsan tegyük át az exszikkátorba.

Szárítsuk az üveg szűrőtégelyt mérőedényben, mellétéve a fedelét. A szárítás után fedjük le a mérőedényt, és gyorsan tegyük át az exszikkátorba.

Ha a szűrőtégely helyett más eszközt használunk, akkor a szárítási műveleteket olyan módszerrel kell elvégezni a szárítószekrényben, amely lehetővé teszi a szálak száraz tömegének veszteség nélküli meghatározását.

I.7.1.2.   Hűtés

Minden hűtés a mérleg mellé állított exszikkátorban történjen addig, amíg a mérőedény teljesen lehűl, és ez nem lehet rövidebb 2 óránál.

I.7.1.3.   Tömegmérés

A hűtés után a mérőedény mérését az exszikkátorból kivéve 2 percen belül be kell fejezni. A mérést 0,0002 g-os pontossággal kell elvégezni.

I.7.2.   Eljárás

Vegyünk az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából egy legalább 1 g tömegű próbadarabot. A fonalat vagy a kelmét vágjuk fel kb. 10 mm hosszúságú darabokra, és bontsuk szét amennyire lehetséges. Szárítsuk meg a próbadarabot egy mérőedényben, exszikkátorban hűtsük le, majd mérjük meg. Tegyük át a próbadarabot egy – a vonatkozó uniós módszer megfelelő részében megadott – üvegedénybe, ezután rögtön mérjük meg ismét a mérőedényt, és a különbségből számítsuk ki a próbadarab száraz tömegét. Fejezzük be a vizsgálatot az alkalmazott módszer megfelelő részében leírt módon. Vizsgáljuk meg a maradékot mikroszkóppal, így ellenőrizzük, hogy a kezeléssel valóban teljesen eltávolítottuk-e az oldható szálat.

I.8.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az oldhatatlan komponens tömegét a keverékben lévő szálak teljes tömegének százalékában fejezzük ki. Az oldható komponens százalékaránya különbségként adódik. Számítsuk ki a tiszta, száraz tömeg alapján az eredményeket, korrigálva ezeket először a) az egyezményes nedvességtartalom-értékekkel; majd b) azokkal a korrekciós tényezőkkel, amelyek az előkezelésnél és az elemzésnél fellépő veszteségek figyelembevételéhez szükségesek. A számításokat az I.8.2. pontban megadott képlet felhasználásával kell elvégezni.

I.8.1.   Az oldhatatlan komponens százalékarányának számítása a tiszta, száraz tömeg alapján, a szál előkezelés alatt fellépő tömegveszteségének figyelembevétele nélkül.

ahol:

P1%	a tiszta, száraz oldhatatlan komponens százalékaránya
m	a próbadarab száraz tömege az előkezelés után
r	a maradék száraz tömege
d	korrekciós tényező az oldhatatlan komponensnek a vizsgálat során a reagensben fellépő tömegveszteségének figyelembevételéhez. A „d” alkalmazandó értéke az egyes módszerek megfelelő szövegrészénél található meg

Természetesen „d” értékei normál értékek, melyek csak a vegyileg sértetlen szálakra alkalmazhatók.

I.8.2.   Az oldhatatlan komponens százalékarányának kiszámítása a tiszta, száraz tömeg alapján, az egyezményes tényezők és – amikor szükséges – az előkezelésnél fellépő tömegveszteség korrekciós tényezőinek figyelembevételével.

ahol:

P1A	% az oldhatatlan komponens százalékaránya, az egyezményes nedvességtartalom-értékkel és az előkezelésnél fellépő tömegveszteséggel korrigálva
P1	a tiszta, száraz oldhatatlan komponens százalékaránya, az I.8.1. pontban megadott képlettel számolva
a1	az oldhatatlan komponens egyezményes nedvességtartalom-értéke (lásd a IX. mellékletet)
a2	az oldható komponens egyezményes nedvességtartalom-értéke (lásd a IX. mellékletet)
b1	az oldhatatlan komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során
b2	az oldható komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során

A második komponens százalékaránya P2A % = 100 – P1A %

Speciális előkezelés alkalmazása esetén a b1 és a b2 értékét lehetőleg úgy határozzuk meg, hogy minden tiszta szálalkotórészt alávetünk az elemzés során alkalmazott előkezelésnek. Tiszta szálaknak azok a szálak tekinthetők, amelyek mentesek minden nemszálasanyagtól, kivéve azokat az anyagokat, amelyeket rendes körülmények között tartalmaznak (akár a természetüknél fogva, akár a gyártási eljárásuk miatt) abban az állapotban (fehérítetlen, fehérített), melyben a vizsgált anyag van.

Ha nem állnak rendelkezésre külön-külön azok a tiszta szálalkotórészek, amelyeket a vizsgált anyag előállításához használtak, akkor azokat a b1 és b2 átlagértékeket alkalmazzuk, amelyeket a vizsgált keverékben találhatókhoz hasonló tiszta szálak vizsgálatával határoztak meg.

Ha a normál petroléteres és vizes extrakciós előkezelést alkalmazzuk, akkor a b1 és b2 korrekciós tényezőket rendszerint nem kell figyelembe venni, kivéve a fehérítetlen pamut, fehérítetlen len és fehérítetlen kender esetében, melyeknél az előkezelésnek tulajdonítható veszteségként általában 4 %, valamint a polipropilén esetében, melynél 1 % az elfogadott érték.

A többi szálnál az előkezelésnek tulajdonítható veszteségeket rendszerint figyelmen kívül hagyjuk a számításoknál.

II.   Mennyiségi elemzés a kézi szétválasztás módszerével

II.1.   Alkalmazási terület

A módszer bármilyen textil szálféleségnél alkalmazható, feltéve, hogy nem közvetlen (intim) keverék formában vannak, és kézzel szétválaszthatók.

II.2.   ALAPELV

A textil komponensek azonosítása után megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk a nemszálasanyagokat, ezután a szálakat kézzel szétválasztjuk, megszárítjuk és megmérjük, majd kiszámítjuk a keverékben lévő egyes szálak részarányát

II.3.   ESZKÖZÖK

II.3.1.   Mérőedények vagy bármilyen más eszközök, amelyek azonos eredményeket adnak.

II.3.2.   Exszikkátor, amely önindikáló szilikagélt tartalmaz.

II.3.3.   Ventilációs szárítószekrény a próbadarabok 105 ± 3 °C-on való szárításához.

II.3.4.   0,0002 g-os pontosságú analitikai mérleg

II.3.5.   Soxhlet extrahálókészülék, vagy más készülék, amely azonos eredményt ad.

II.3.6.   Tű.

II.3.7.   Sodratvizsgáló műszer vagy más hasonló eszköz.

II.4.   REAGENSEK

II.4.1.   Petroléter, átdesztillált, forráspont 40 és 60 °C között.

II.4.2.   Desztillált vagy ionmentesített víz.

II.4.3.   Aceton.

II.4.4.   Ortofoszforsav.

II.4.5.   Karbamid.

II.4.6.   Nátrium-bikarbonát.

Minden felhasznált reagensnek vegytisztának kell lennie.

II.5.   KONDICIONÁLÓ ÉS VIZSGÁLATI LÉGTÉR

Lásd I.4.

II.6.   LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATI MINTA

Lásd I.5.

II.7.   A LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATI MINTA ELŐKEZELÉSE

Lásd I.6.

II.8.   ELJÁRÁS

II.8.1.   A fonal vizsgálata

Vegyünk ki legalább 1 g tömegű próbadarabot az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából. Nagyon finom fonal esetében legalább 30 m hosszúságú fonalon – tekintet nélkül a tömegre – el lehet végezni a vizsgálatot.

Vágjuk fel a fonalat megfelelő hosszúságú darabokra, majd bontótűvel, és ha szükséges, sodratvizsgálóval különítsük el a szálféleségeket. Az így kapott szálféleségeket az előzőleg lemért mérőedényekbe tesszük, és 105 ± 3 °C-on tömegállandóságig szárítjuk az I.7.1. és az I.7.2. pontban megadottak szerint.

II.8.2.   A kelme vizsgálata

Vegyünk ki legalább 1 g tömegű próbadarabot az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából, a szegélyektől kellő távolságban, a széleket gondosan vágva, hogy elkerüljük a kirojtosodást, a lánc- és vetülékfonalakkal párhuzamosan, kötött kelmék esetében pedig a szemsorok és szemoszlopok vonalában. Különítsük el az eltérő szálféleségeket, és gyűjtsük azokat előzőleg lemért mérőedényekbe, majd folytassuk a vizsgálatot a II.8.1. pont szerint.

II.9.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az egyes komponensek tömegét a keverékben lévő szálak teljes tömegének százalékában adjuk meg. Számítsuk ki a tiszta, száraz tömeg alapján az eredményeket, korrigálva ezeket a) az egyezményes nedvességtartalom-értékekkel, valamint b) azokkal a korrekciós tényezőkkel, amelyek az előkezelésnél fellépő anyagveszteségek figyelembevételéhez szükségesek.

II.9.1.   A tiszta, száraz szálak tömegszázalékának számítása a szál előkezelés alatt fellépő tömegveszteségének figyelembevétele nélkül:

P1%	az első tiszta, száraz komponens százalékaránya,
m1	az első komponens tiszta, száraz tömege,
m2	a második komponens tiszta, száraz tömege.

II.9.2.   Az egyes komponensek százalékarányának kiszámítása az egyezményes nedvességtartalom-értékek, valamint szükség esetén az előkezelésnél fellépő tömegveszteségek korrekciós tényezőinek figyelembevételével az I.8.2. pontban leírtak szerint történik.

III.1.   A módszerek pontossága

Az egyes módszereknél feltüntetett pontosság a reprodukálhatóságra vonatkozik.

A reprodukálhatóság a megbízhatóságot jelenti, azaz a különböző laboratóriumokban vagy különböző időpontokban kapott kísérleti értékek egyezőségét, ha ugyanazt a módszert alkalmazzuk és ugyanannak a homogén keveréknek a próbadarabjait használjuk.

A reprodukálhatóságot az eredmények megbízhatósági határaival fejezzük ki, 95 %-os megbízhatósági szint mellett.

Ez azt jelenti, hogy a módszer szabályos és helyes alkalmazása esetén a különböző laboratóriumokban ugyanazon homogén keverékkel elvégzett vizsgálati sorozat két eredménye közötti eltérés 100-ból csak 5 esetben haladhatja meg a megbízhatósági határt.

III.2.   Vizsgálati jegyzőkönyv

III.2.1.   Közöljük, hogy a vizsgálatot e módszer szerint végeztük el.

III.2.2.   Részletesen ismertessünk minden különleges előkezelést (lásd I.6.).

III.2.3.   Adjuk meg az egyes eredményeket és az eredmények számtani középértékét, mindkettőt egy tizedes jegy pontossággal.

IV.   Különleges módszerek

Összefoglaló táblázat

Módszer	Alkalmazási terület		Reagens/Elnevezés
	Oldható komponens	Oldhatatlan komponens
1.	Acetát	Meghatározott más szálak	Aceton
2.	Egyes fehérjeszálak	Meghatározott más szálak	Hipoklorit
3.	Viszkóz-, cupro- vagy meghatározott típusú modálszál	Meghatározott más szálak	Hangyasav és cink-klorid
4.	Poliamid vagy nejlon	Meghatározott más szálak	80 tömegszázalékos hangyasav
5.	Acetát	Meghatározott más szálak	Benzilalkohol
6.	Triacetát vagy polilaktid	Meghatározott más szálak	Diklór-metán
7.	Meghatározott cellulózszálak	Meghatározott más szálak	75 tömegszázalékos kénsav
8.	Akril-, meghatározott modakril- vagy meghatározott polikloridszálak	Meghatározott más szálak	Dimetil-formamid
9.	Meghatározott polikloridszálak	Meghatározott más szálak	Szén-diszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogatszázalékos
10.	Acetát	Meghatározott más szálak	Jégecet
11.	Selyem	Meghatározott más szálak	75 tömegszázalékos kénsav
12.	Juta	Meghatározott állati eredetű szálak	Nitrogéntartalom-módszer
13.	Polipropilén	Meghatározott más szálak	Xilol
14.	Meghatározott más szálak	Polikloridszálak (vinilklorid-homopolimerek), elasztolefin vagy melamin	Koncentrált kénsav
15.	Polikloridszálak, meghatározott modakrilok, meghatározott elasztánok, acetátok, triacetátok	Meghatározott más szálak	Ciklohexanon
16.	Melamin	Pamut vagy aramid	90 tömegszázalékos forró hangyasav

1.   MÓDSZER

ACETÁT- ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Acetonos módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	acetát (19) és

2.

gyapjú (1), állati szőr (2) és (3), selyem (4), pamut (5), len (7), valódi kender (8), juta (9), manilakender (10), alfafű (11), kókuszrost (12), seprűzanót (13), rami (14), szizál (15), cupro (21), modál (22), fehérjeszál (23), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), elaszto-multiészter (45), elasztolefin (46) és melamin (47).

Ez a módszer semmilyen körülmények között nem alkalmazható olyan acetátszálak esetében, amelyeknek a felületét deacetilezték.

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből acetonnal kioldjuk az acetátszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz acetátszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

Legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombikok.

3.2.   Reagens

Aceton.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombikba helyezett próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml acetont, rázzuk össze a lombikot, és hagyjuk állni szobahőmérsékleten 30 percig, időnként megkeverve, majd a folyadékot a lemért üveg szűrőtégelyen keresztül dekantáljuk.

Ismételjük meg a kezelést még kétszer (összesen három extrakciót végezve), de csak 15–15 percig, így az acetonos kezelés teljes időtartama egy óra lesz. A maradékot tegyük át az üveg szűrőtégelybe. Az üveg szűrőtégelyben levő maradékot mossuk át acetonnal, majd szívassuk le. Töltsük fel újra az üveg szűrőtégelyt acetonnal, és lefolyatással ürítsük ki.

Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, a szálmaradékkal együtt szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban megadott módon számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a melamin esetében, amelynél „d” = 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

2.   MÓDSZER

MEGHATÁROZOTT FEHÉRJESZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Hipokloritos módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	meghatározott fehérjeszálak, nevezetesen gyapjú (1), állati szőrök (2 és 3), selyem (4) vagy fehérje (23) és

2.	pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), akril (26), poliklorid (27), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), polipropilén (37), elasztán (43), üvegszál (44), elaszto-multiészter (45), elasztolefin (46) és melamin (47).

Ha különböző fehérjeszálak vannak jelen, akkor a módszerrel ezek összes tömegét határozzuk meg és nem egyedi mennyiségüket.

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből hipoklorit oldattal kioldjuk a fehérjeszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz fehérjeszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

A hipoklorit oldat előállításához lítium-hipoklorit vagy nátrium-hipoklorit használható.

A lítium-hipoklorit abban az esetben ajánlott, ha a vizsgálatok száma kevés, vagy ha nagyobb időközönként végezzük a vizsgálatokat. Ennek oka az, hogy a szilárd lítium-hipokloritban – ellentétben a nátrium-hipoklorittal – gyakorlatilag állandó a hipoklorit százalékaránya. Ha a hipoklorit százalékaránya ismert, akkor nem kell minden vizsgálathoz jodometriásan ellenőrizni a hipoklorit-tartalmat, azaz állandó mennyiségű lítium-hipoklorit alkalmazható.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   250 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombik;

ii.   20 (± 2) °C-ra beállítható termosztát.

3.2.   Reagensek

i.   Hipoklorit reagens

a)   Lítium-hipoklorit oldat

Ez egy frissen készített oldat, mely 35 (± 2) g/l aktív klórt tartalmaz (kb. 1 M), amelyhez 5 (± 0,5) g/l feloldott nátrium-hidroxidot adtunk. Elkészítéséhez oldjunk fel 100 g 35 % aktív klórtartalmú (vagy 115 g 30 % aktív klórtartalmú) lítium-hipokloritot kb. 700 ml desztillált vízben, adjunk hozzá 5 g kb. 200 ml desztillált vízben feloldott nátrium-hidroxidot, majd töltsük fel desztillált vízzel 1 literre. A frissen elkészített oldat jodometriás ellenőrzése nem szükséges.

b)   Nátrium-hipoklorit oldat

Ez egy frissen készített oldat, mely 35 (± 2) g/l aktív klórt tartalmaz (kb. 1 M), és amelyhez 5 (± 0,5) g/l feloldott nátrium-hidroxidot adtunk.

Az oldat aktív klórtartalmát minden vizsgálat előtt jodometriásan ellenőrizni kell.

ii.   Ecetsav, hígított oldat

5 ml jégecetet vízzel hígítsunk fel 1 literre.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen: a kb. 1 g tömegű próbadarabot keverjük össze kb. 100 ml hipoklorit oldattal (lítium- vagy nátrium-hipoklorit) egy 250 ml-es lombikban, és alaposan keverjük meg, hogy a próbadarab átnedvesedjen.

Ezután tartsuk a lombikot 40 percig 20 °C-os termosztátban, közben keverjük folyamatosan vagy legalább rendszeres időközönként. Mivel a gyapjú oldódása exoterm folyamat, a módszer során keletkező reakcióhőt el kell vezetni. Ellenkező esetben számottevő hibát okozhat az oldhatatlan szálak kezdeti oldódása.

A 40 perc elteltével szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üveg szűrőtégelyen, a visszamaradó szálakat tegyük át az üveg szűrőtégelybe úgy, hogy a lombikot egy kevés hipoklorit reagenssel átöblítjük. Szívassuk le az üveg szűrőtégelyt, majd mossuk át a szálmaradékot egymást követően vízzel, hígított ecetsavval, végül ismét vízzel, közben szívassuk le a tégelyt minden egyes folyadék-hozzáadás után. Ne kezdjük el a leszívást addig, amíg az összes mosófolyadék át nem folyt.

Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban megadott módon számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a pamut-, viszkóz-, modál- és melaminszálak esetén, amelyeknél „d” = 1,01, valamint a fehérítetlen pamut esetén, amelynél „d” = 1,03.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

3.   MÓDSZER

VISZKÓZ-, CUPRO- VAGY MEGHATÁROZOTT TÍPUSÚ MODÁLSZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT EGYÉB SZÁLAK

(Hangyasavat és cink-kloridot alkalmazó módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	viszkóz (25) vagy cupro (21), beleértve meghatározott típusú modálszálakat is (22), és

2.	pamut (5), elasztolefin (46) és melamin (47).

Ha modálszálat találunk a keverékben, előzetes vizsgálatot kell végezni annak megállapítására, hogy oldódik-e a reagensben.

A módszer nem alkalmazható olyan keverékekhez, amelyekben a pamutot erős kémiai roncsoló hatás érte, vagy amelyekben a viszkóz vagy a cupro bizonyos teljesen el nem távolítható színezékek vagy kikészítő anyagok jelenléte miatt részlegesen oldhatóvá vált.

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből hangyasavat és cink-kloridot tartalmazó oldattal kioldjuk a viszkóz-, cupro- vagy modálszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; korrigált tömegét a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz viszkóz-, cupro- vagy modálszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombik;

ii.   az Erlenmeyer-lombik 40 (± 2) °C-on tartására alkalmas készülék.

3.2.   Reagensek

i.   Oldat, mely 20 g olvasztott vízmentes cink-kloridot és 68 g vízmentes hangyasavat tartalmaz, vízzel 100 g-ra kiegészítve (azaz 20 tömegegység vízmentes olvasztott cink-kloridot adunk 80 tömegegység 85 tömegszázalékos hangyasavhoz).

Megjegyzés:

Legyünk figyelemmel e tekintetben az I.3.2.2. pontra, amely leszögezi, hogy minden felhasznált reagensnek vegytisztának kell lennie, emellett elengedhetetlen, hogy olvasztott vízmentes cink-kloridot használjunk.

ii.   Ammónium-hidroxid oldat: 20 ml koncentrált ammóniát (melynek sűrűsége 20 °C-on 0,880 ) vízzel hígítsunk fel 1 literre.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

Azonnal tegyük be a próbadarabot a 40 °C-ra előmelegített Erlenmeyer-lombikba. Öntsünk a próbadarabra grammonként 100 ml, 40 °C-ra előmelegített hangyasav–cink-klorid oldatot. Zárjuk le, majd erősen rázzuk fel a lombikot. Tartsuk a lombikot és a tartalmát két és fél órán keresztül 40 °C-os állandó hőmérsékleten, közben óránként rázzuk fel.

Szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üveg szűrőtégelyen, és a reagens segítségével töltsük át a lombikban maradt szálakat a szűrőtégelybe. Öblítsük 20 milliliternyi 40 °C-ra előmelegített reagenssel.

Mossuk át alaposan az üvegszűrőt és a maradékot 40 °C-os vízzel. Öblítsük át a szálmaradékot kb. 100 ml hideg ammóniaoldatban (3.2. ii. pont), ügyelve arra, hogy a maradék 10 percig teljesen elmerüljön az oldatban (8); majd öblítsük át alaposan hideg vízzel.

Ne kezdjük el a leszívást addig, amíg az összes mosófolyadék át nem folyt.

Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal együtt.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban megadott módon számítsuk ki. A „d” értéke pamut esetében 1,02, melamin esetében 1,01, elasztolefin esetében pedig 1,00.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 2-nél.

4.   MÓDSZER

POLIAMID- VAGY NEJLON- ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(80 tömegszázalékos hangyasavat alkalmazó módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	poliamid vagy nejlon (30), és

2.	gyapjú (1), állati szőr (2) és (3), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), akril (26), poliklorid (27), poliészter (35), polipropilén (37), üvegszál (44), elaszto-multiészter (45), elasztolefin (46) és melamin (47).

Mint azt fentebb említettük, ezt a módszert gyapjúkeverékekre is lehet alkalmazni, de ha a gyapjútartalom meghaladja a 25 %-ot, a 2. módszert kell alkalmazni (a gyapjút lúgos nátrium-hipoklorit vagy lítium-hipoklorit oldattal kell kioldani).

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből hangyasavval kioldjuk a poliamid- vagy nejlonszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz poliamid- vagy nylonszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

Legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombik.

3.2.   Reagensek

i.   Hangyasav (80 tömegszázalékos, sűrűsége 20 °C-on: 1,186). 880 ml 90 tömegszázalékos hangyasavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,204 ) vízzel hígítsunk fel 1 literre. Alternatív lehetőségként 780 ml 98–100 tömegszázalékos hangyasavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,220 ) hígítsunk fel vízzel 1 literre.

A hangyasav koncentrációja 77 és 83 tömegszázalék között nem kritikus.

ii.   Ammónia, hígított oldat: 80 ml koncentrált ammóniát (sűrűsége 20 °C-on: 0,880 ) hígítsunk fel vízzel 1 literre.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen: a legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml hangyasavat. Zárjuk le, majd rázzuk a lombikot, hogy a próbadarab átnedvesedjen. Tartsuk a lombikot 15 percen keresztül szobahőmérsékleten, időnként felrázva. Szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üveg szűrőtégelyen, a visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe úgy, hogy a lombikot egy kis hangyasavval kimossuk.

Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással, majd mossuk át a szálmaradékot a szűrőben egymást követően hangyasavval, forró vízzel, hígított ammóniaoldattal, végül hideg vízzel, az egyes műveletek után leszívással kiürítve az üvegszűrőt. Ne alkalmazzunk leszívást addig, míg minden mosófolyadék magától le nem folyt.

Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban megadott módon számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a melamin esetében, amelynél „d” = 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

5.   MÓDSZER

ACETÁT- ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Benzilalkoholos módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	acetát (19) és

2.	triacetát (24), elasztolefin (46) és melamin (47).

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből benzilalkohollal, 52±2 °C-on kioldjuk az acetátszálakat.

A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz acetát százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombik.

ii.   Mechanikus rázógép.

iii.   Termosztát vagy egyéb készülék a lombik 52 ± 2 °C hőmérsékleten tartására.

3.2.   Reagensek

i.   Benzil-alkohol

ii.   Etil-alkohol.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

Az Erlenmeyer-lombikban lévő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml benzil-alkoholt. Zárjuk le a lombikot, majd rögzítsük a rázógéphez úgy, hogy elmerüljön a vízfürdőben, tartsuk 52 ± 2 °C-on, és rázzuk 20 percig ezen a hőmérsékleten. (Mechanikus rázógép alkalmazása helyett a lombikot kézzel is rázhatjuk erősen.)

Dekantáljuk a folyadékot egy lemért üveg szűrőtégelyen keresztül. Töltsünk egy újabb adag benzil-alkoholt a lombikba, és az előbbiekhez hasonlóan rázzuk 52 ± 2 °C-on 20 percig.

Fejtsük le a folyadékot az üveg szűrőtégelyen keresztül. Ismételjük meg az eljárást harmadszor is.

Végül öntsük a folyadékot és a szálmaradékot az üvegszűrőbe; a visszamaradó szálakat öblítsük ki a lombikból az üvegszűrőbe egy nagyobb mennyiségű, 52 ± 2 °C-os benzil-alkohollal. Alaposan ürítsük ki az üvegszűrőt.

A szálakat tegyük át egy lombikba, öblítsük etil-alkohollal, majd miután kézzel felráztuk, dekantáljuk egy üveg szűrőtégelyen keresztül.

Ismételjük meg ezt az öblítő műveletet két vagy három alkalommal. A maradékot tegyük át az üvegszűrőbe, majd ürítsük ki alaposan az üvegszűrőt. Szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban megadott módon számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a melamin esetében, amelynél „d” = 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

6.   MÓDSZER

TRIACETÁT- VAGY POLILAKTID- ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Diklór-metános módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	triacetát (24) vagy polilaktid (34) és

2.	gyapjú (1), állati szőr (2) és (3), selyem (4), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), üvegszál (44), elaszto-multiészter (45), elasztolefin (46) és melamin (47).

Megjegyzés

Az olyan triacetátszálak, amelyeket részlegesen hidrolízishez vezető kikészítésnek vetettek alá, már nem teljes mértékben oldódnak ebben a reagensben. Ilyen esetekben a módszer nem alkalmazható.

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből diklór-metánnal oldjuk ki a triacetát- vagy polilaktidszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükséges esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz triacetát vagy polilaktid százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

Legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombik.

3.2.   Reagens

Diklór-metán.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A 200 ml-es, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml diklór-metánt; zárjuk le, majd rázzuk fel a lombik tartalmát, hogy a próbadarab átnedvesedjen, és hagyjuk állni szobahőmérsékleten 30 percig, miközben 10 percenként felrázzuk. Dekantáljuk a folyadékot egy lemért üveg szűrőtégelyen át. Töltsünk 60 ml diklór-metánt a maradékot tartalmazó lombikba, rázzuk össze kézzel, majd szűrjük át a lombik tartalmát az üveg szűrőtégelyen. a visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe úgy, hogy a lombikot mossuk át kis mennyiségű diklór-metánnal. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással, így távolítva el a felesleges folyadékot, töltsük fel újra az üvegszűrőt diklór-metánnal, és hagyjuk magától lefolyni.

Végül szívassuk le a felesleges folyadékot, kezeljük a maradékot forrásban lévő vízzel az oldószer teljes eltávolítása érdekében, alkalmazzunk leszívást, szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban megadott módon számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a poliészter, elaszto-multiészter, az elasztolefin és a melamin esetében, amelyeknél a „d” értéke 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

7.   MÓDSZER

MEGHATÁROZOTT CELLULÓZSZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(75 % tömegszázalékos kénsavat alkalmazó módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	pamut (5), len (7), valódi kender (8), rami (14), cupro (21), modál (22), viszkóz (25) és

2.	poliészter (35), elaszto-multiészter (45) és elasztolefin (46).

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből 75 tömegszázalékos kénsavval kioldjuk a cellulózszálat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz cellulózszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Legalább 500 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombik.

ii.   Termosztát vagy más készülék a lombik 50 ± 5 °C-on tartására.

3.2.   Reagensek

i.   75 ± 2 tömegszázalékos kénsav

Ezt úgy készítjük el, hogy 700 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,84) óvatosan, állandó hűtés mellett, hozzátöltünk 350 ml desztillált vízhez.

Az oldódás után szobahőmérsékletűre hűtjük, és vízzel 1 literre hígítjuk.

ii.   Ammónia, hígított oldat

80 ml ammóniaoldatot (sűrűsége 20 °C-on: 0,88) vízzel hígítsunk fel 1 literre.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 500 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 200 ml 75 tömegszázalékos kénsavat, zárjuk le, majd óvatosan rázzuk a lombikot, hogy a próbadarab átnedvesedjen.

Tartsuk a lombikot egy órán keresztül 50 ± 5 °C-on, szabályos időközönként, körülbelül 10 percenként felrázva. Szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üveg szűrőtégelyen, leszívással. A visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe úgy, hogy a lombikot mossuk át kis mennyiségű 75 tömegszázalékos kénsavval. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással, majd mossuk át egyszer a szálmaradékot a szűrőben, feltöltve az üvegszűrőt egy új adag kénsavval. Ne alkalmazzunk leszívást addig, míg minden sav magától le nem folyt.

Mossuk át a maradékot egymást követően többször hideg vízzel, kétszer hígított ammóniaoldattal, majd ezután alaposan hideg vízzel, az egyes műveletek után leszívással kiürítve az üvegszűrőt. Ne alkalmazzunk leszívást addig, míg minden mosófolyadék magától le nem folyt. Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban megadott módon számítsuk ki. A „d” értéke 1,00.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

8.   MÓDSZER

AKRILSZÁLAK, MEGHATÁROZOTT MODAKRILSZÁLAK VAGY MEGHATÁROZOTT POLIKLORID SZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Dimetil-formamidos módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	akril (26), meghatározott modakrilok (29), meghatározott poliklorid szálak (27) (9) és

2.

gyapjú (1), állati szőr (2) és (3), selyem (4), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), elaszto-multiészter (45), elasztolefin (46) és melamin (47). A módszer egyaránt alkalmas előzetesen metallizált festékkel festett akrilok és egyes modakrilok esetében, ugyanakkor nem alkalmas olyan szálaknál, amelyeket krómos utánkezeléssel színeztek.

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből forrásban levő vízfürdőben melegített dimetil-formamiddal kioldjuk az akril-, a modakril- vagy a polikloridszálat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki, majd az akril-, a modakril- vagy a polikloridszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombik.

ii.   Forrásban lévő vízfürdő.

3.2.   Reagensek

Dimetil-formamid (forráspont 153 ± 1 °C), mely nem tartalmaz 0,1 %-nál több vizet.

Ez a reagens mérgező, ezért védőeszköz használata ajánlatos.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombikban lévő próbadarabra öntsünk grammonként 80 ml dimetil-formamidot, melyet előmelegítettünk forrásban lévő vízfürdőben, zárjuk le, majd rázzuk a lombikot, hogy a próbadarab átnedvesedjen, majd melegítsük a forrásban lévő vízfürdőben 1 órán keresztül. Ezalatt öt alkalommal óvatosan rázzuk fel kézzel a lombikot és tartalmát.

Dekantáljuk a folyadékot egy lemért üveg szűrőtégelyen át, visszatartva a szálakat a lombikban. Öntsünk további 60 ml dimetil-formamidot a lombikba és melegítsük további 30 percen keresztül, ezalatt kétszer óvatosan rázzuk fel kézzel a lombikot és tartalmát.

A lombik tartalmát leszívással szűrjük át az üveg szűrőtégelyen.

A visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe úgy, hogy a lombikot dimetil-formamiddal kimossuk. Az üvegszűrőt leszívással ürítsük ki. Mossuk át a szálmaradékot kb. 1 liter 70–80 °C-os melegvízzel, minden alkalommal feltöltve az üvegszűrőt.

Minden vízadagolás után alkalmazzunk rövid leszívást, de addig ne, amíg a víz magától le nem folyt. Ha a mosófolyadék túl lassan folyik át az üvegszűrőn, kismértékű leszívás alkalmazható.

Végül szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban megadott módon számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a gyapjú, a pamut, a cupro, a modál, a poliészter, az elaszto-multiészter és a melemin esetében, amelyek tekintetében a „d” értéke 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

9.   MÓDSZER

MEGHATÁROZOTT POLIKLORIDSZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Szén-diszulfid és aceton 55,5/44,5 térfogatszázalékos keverékét alkalmazó módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	meghatározott polikloridszálak (27), nevezetesen egyes polivinil-klorid-szálak, utóklórozással vagy anélkül (10) és

2.	gyapjú (1), állati szőr (2) és (3), selyem (4), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), üvegszál (44) elaszto-multiészter (45) és melamin (47).

Ha a keverék gyapjú- vagy selyemtartalma meghaladja a 25 %-ot, a 2. módszert kell alkalmazni.

Ha a keverék poliamid- vagy nejlontartalma meghaladja a 25 %-ot, a 4. módszert kell alkalmazni.

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből szén-diszulfid és aceton azeotrópos keverékével kioldjuk a polikloridszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz PVC-szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Legalább 200 ml űrtartalmú, becsiszolt üvegdugós Erlenmeyer-lombik.

ii.   Mechanikus rázógép.

3.2.   Reagensek

i.   Szén-diszulfid és aceton azeotrópos keveréke (55,5 térfogatszázalék szén-diszulfid és 44,5 térfogatszázalék aceton). Mivel a reagens mérgező, védőeszköz használata ajánlatos.

ii.   Etilalkohol (92 térfogatszázalékos) vagy metilalkohol.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml azeotrópos keveréket. Zárjuk le erősen, majd rázzuk a lombikot 20 percig szobahőmérsékleten egy mechanikus rázógépben, vagy kézzel, erőteljesen.

Dekantáljuk a szálakon lévő folyadékot egy lemért üveg szűrőtégelyen át.

Ismételjük meg a kezelést 100 ml új folyadékkal. Addig ismételjük ezt a műveletet, amíg el nem érjük, hogy egy óraüvegre cseppentve az extrahálófolyadék nem hagy polimercsapadékot az elpárolgás után. Töltsük át a szálmaradékot az üvegszűrőbe további reagens felhasználásával. Szívjuk le a folyadékot, majd öblítsük át az üvegszűrőt és a szálmaradékot 20 ml alkohollal, majd háromszor vízzel. Hagyjuk a mosó folyadékot magától lefolyni, mielőtt leszívást használnánk. Végül szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

Megjegyzés:

Némelyik nagy polikloridszál-tartalmú keveréknél a próbadarab a szárítás során jelentősen zsugorodhat, ennek következtében a polikloridszál feloldódása az oldószerben lelassul.

Ennek azonban nincs hatása a polikloridszálak teljes feloldódására az oldószerben.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban meghatározottak szerint számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a melamin esetében, amelynél „d” = 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

10.   MÓDSZER

ACETÁT ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Jégecetes módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	acetát (19) és

2.	meghatározott polikloridszálak (27), mégpedig PVC-szálak, akár utánklórozottak, akár nem, valamint elasztolefin (46) és melamin (47).

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből jégecettel kioldjuk az acetátszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz acetátszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval.

ii.   Mechanikus rázógép.

3.2.   Reagens

Jégecet (99 % feletti). Ezt a reagenst óvatosan kell kezelni, mivel erősen maró hatású.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml jégecetet. Zárjuk le erősen, majd rázzuk a lombikot 20 percig szobahőmérsékleten egy mechanikus rázógépben, vagy kézzel, erőteljesen. Dekantáljuk a szálakon lévő folyadékot egy lemért üveg szűrőtégelyen át. Ismételjük meg a kezelést még kétszer, minden alkalommal 100 ml új folyadék felhasználásával, így összesen három extrahálást végezzünk.

Töltsük át a szálmaradékot az üvegszűrőbe, szívjuk le a folyadékot, majd öblítsük át az üvegszűrőt és a szálmaradékot 50 ml jégecettel, majd háromszor vízzel. Minden öblítés után hagyjuk a folyadékot magától lefolyni, mielőtt leszívást használnánk. Szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban meghatározottak szerint számítsuk ki. A „d” értéke 1,00.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

11.   MÓDSZER

SELYEM ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(75 tömegszázalékos kénsavat alkalmazó módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	selyem (4) és

2.	gyapjú (1), állati szőr (2 és 3), elasztolefin (46) és melamin (47).

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből 75 tömegszázalékos kénsavval kioldjuk a selyemszálakat (11).

A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A száraz selyemszálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

Legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval.

3.2.   Reagensek

i.   Kénsav (75 ± 2 tömegszázalékos)

Ezt úgy készítjük el, hogy 700 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 ) óvatosan, folyamatos hűtés mellett, hozzátöltünk 350 ml desztillált vízhez.

A szobahőmérsékletre hűtés után hígítsuk vízzel az oldatot 1 literre.

ii.   Kénsav, hígított oldat: töltsünk 100 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,84) lassan 1 900 ml desztillált vízhez.

iii.   Ammónia, hígított oldat: hígítsunk fel desztillált vízzel 200 ml koncentrált ammóniát (sűrűsége 20 °C-on: 0,880) 1 literre.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml 75 tömegszázalékos kénsavat, majd zárjuk le. Erősen rázzuk fel, majd tartsuk a lombikot 30 percen keresztül szobahőmérsékleten. Rázzuk fel ismét, majd álljon további 30 percig.

Rázzuk fel még egyszer, utoljára, és szűrjük át a lombik tartalmát egy lemért üveg szűrőtégelyen. A visszamaradó szálakat öblítsük ki a lombikból 75 tömegszázalékos kénsavval. Mossuk át a szálmaradékot az üvegszűrőben egymást követően 50 ml hígított kénsavval, 50 ml vízzel és 50 ml hígított ammóniaoldattal. Mindegyik alkalommal hagyjuk, hogy a szálak kb. 10 percig érintkezzenek a folyadékkal, mielőtt leszívást alkalmaznánk. Végül öblítsünk vízzel, hagyjuk, hogy a szálak kb. 30 percig érintkezzenek a vízzel.

Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással, szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban meghatározottak szerint számítsuk ki. A „d” értéke gyapjú esetén 0,985, elasztolefin esetén 1,00, melamin esetén pedig 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

12.   MÓDSZER

JUTA ÉS EGYES ÁLLATI EREDETŰ SZÁLAK

(Nitrogéntartalom-meghatározásos módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	juta (9) és

2.	egyes állati eredetű szálak.

Az állati eredetű szálkomponens kizárólag állati szőrből (2 és 3) vagy gyapjúból (1) vagy e kettő valamilyen keverékéből állhat. Ez a módszer nem alkalmazható olyan textilkeverékekhez, melyek nitrogénbázisú nemszálasanyagot (színezék, kikészítőszer stb.) tartalmaznak.

2.   ALAPELV

Meghatározzuk a keverék nitrogéntartalmát, majd ebből és két komponens ismert vagy feltételezett nitrogéntartalmából számítjuk ki a komponensek részarányát.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   200–300 ml űrtartalmú Kjeldahl roncsoló lombik.

ii.   Kjeldahl desztilláló készülék gőzbevezetéssel.

iii.   0,05 ml pontosságú titráló eszköz.

3.2.   Reagensek

i.   Toluol.

ii.   Metil-alkohol.

iii.   Kénsav, sűrűsége 20 °C-on: 1,84 (12).

iv.   Kálium-szulfát (12)

v.   Szelén-dioxid. (12)

vi.   Nátrium-hidroxid-oldat (400 g/liter). Oldjunk fel 400 g nátrium-hidroxidot 400–500 ml vízben, majd hígítsuk fel 1 literre vízzel.

vii.   Indikátorkeverék. Oldjunk fel 0,1 g metilvöröset 95 ml etil-alkoholban és 5 ml vízben, majd keverjük össze 0,5 g brómkrezolzölddel, melyet előzőleg 475 ml etil-alkoholban és 25 ml vízben feloldottunk.

viii.   Bórsavoldat. Oldjunk fel 20 g bórsavat 1 liter vízben.

ix.   Kénsav, 0,02 N (standard normáloldat).

4.   A VIZSGÁLATI MINTA ELŐKEZELÉSE

Az általános információkban megadott előkezelés helyett a következő előkezelést végezzük el:

Extraháljuk a légszáraz laboratóriumi vizsgálati mintát Soxhlet-készülékben, 4 órán keresztül, egy térfogatrész toluol és 3 térfogatrész metil-alkohol keverékével, legalább 5 ciklus/óra sebességgel. Hagyjuk az oldószert elpárologni a mintából a szabad levegőn, majd a maradék oldószernyomokat szárítószekrényben, 105 ± 3 °C-on távolítsuk el. Ezután extraháljuk a mintát grammonként 50 ml vízben, visszafolyatás mellett forralva 30 percig. Végezzünk szűrést, tegyük vissza a mintát a lombikba, majd ismételjük meg az extrahálást ugyanolyan mennyiségű vízzel. Végezzünk szűrést, távolítsuk el a felesleges vizet a mintából kipréseléssel, leszívatással vagy centrifugálással, majd hagyjuk a mintát levegőn megszáradni.

Megjegyzés:

Ügyelni kell a toluol és a metil-alkohol mérgező hatásaira, használatuk során minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni.

5.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

5.1.   Általános információk

A próbadarabok kiválasztása, szárítása és mérése tekintetében kövessük az általános információkban leírtakat.

5.2.   Részletes eljárás

Tegyük a próbadarabot egy Kjeldahl roncsolólombikba. A roncsolólombikban lévő, legalább 1 g tömegű próbadarabhoz adjunk – ebben a sorrendben – 2,5 g kálium-szulfátot, 0,1–0,2 g szelén-dioxidot és 10 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on 1,84 ). Melegítsük a lombikot, először enyhén, míg a teljes szálmennyiség szétroncsolódik, ezután melegítsük erősebben, míg az oldat kitisztul, és majdnem színtelenné válik. Melegítsük a lombikot további 15 percig. Hagyjuk a lombikot kihűlni, a tartalmát óvatosan hígítsuk fel 10–20 ml vízzel, hűtsük, töltsük át a tartalmát egy 200 ml-es jelzéssel ellátott lombikba, töltsük fel vízzel erre a térfogatra, ezzel előállítva a feltáróoldatot. Töltsünk kb. 20 ml bórsavoldatot egy 100 ml-es Erlenmeyer-lombikba, és tegyük a lombikot Kjeldahl desztillálókészülék kondenzora alá úgy, hogy a lefolyócső éppen a bórsavoldat szintje alá merüljön. Tegyünk pontosan 10 ml feltáróoldatot a desztillálólombikba, töltsünk legalább 5 ml nátrium-hidroxid-oldatot a tölcsérbe, emeljük fel kissé a dugót, és hagyjuk a nátrium-hidroxid-oldatot lassan lefolyni a lombikba. Ha a feltáróoldat és a nátrium-hidroxid-oldat két elkülönülő réteget képez, óvatosan keverjük össze. Melegítsük lassan a desztillálólombikot, és vezessünk bele gőzt a gőzfejlesztőből. Gyűjtsünk össze kb. 20 ml desztillátumot, az Erlenmeyer-lombikot engedjük le úgy, hogy a kondenzor lefolyócsövének vége kb. 20 mm-rel a folyadék szintje felett legyen, és 1 percig desztilláljunk tovább. Öblítsük ki a lefolyócső végét vízzel, fogjuk fel az öblítővizet az Erlenmeyer-lombikban. Vegyük ki az Erlenmeyer-lombikot, cseréljük ki egy másik Erlenmeyer-lombikkal, melyben nagyjából 10 ml bórsavoldat van, és gyűjtsünk kb. 10 ml desztillátumot.

Titráljuk a két desztillátumot külön-külön 0,02 N kénsavval, használjuk az indikátorkeveréket. Jegyezzük fel a két desztillátum teljes fogyását. Ha a második desztillátum fogyásának eltérése nagyobb mint 0,2 ml, ismételjük meg a vizsgálatot, és kezdjük el ismét a desztillálást, egy új adagot felhasználva a feltáróoldatból.

Végezzünk el egy üres meghatározást, azaz a feltárást és a desztillációt, melynél csak a reagenseket használjuk.

6.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

6.1.   Számítsuk ki a száraz próbadarab százalékos nitrogéntartalmát a következőképpen:

ahol:

A	=	a nitrogén százalékaránya a tiszta, száraz próbadarabban,
V	=	a meghatározás során használt standard kénsav teljes mennyisége ml-ben,
b	=	az üres meghatározás során használt standard kénsav teljes mennyisége ml-ben,
N	=	a standard kénsav normalitása,
W	=	a próbadarab száraz tömege (g).

6.2.   A juta nitrogéntartalmára a 0,22 %, az állati eredetű szál nitrogéntartalmára a 16,2 % értéket használva – mindkét százalékérték a szál száraz tömegére vonatkozik – számítsuk ki a keverék összetételét a következőképpen:

ahol:

PA %

=

az állati eredetű szálak százalékaránya a tiszta, száraz próbadarabban.

7.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

13.   MÓDSZER

POLIPROPILÉN SZÁLAK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Xilolos módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	polipropilén szálak (37) és

2.	gyapjú (1), állati szőr (2 és 3), selyem (4), pamut (5), acetát (19), cupro (21), modál (22), triacetát (24), viszkóz (25), akril (26), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35), üvegszál (44), elaszto-multiészter […] (45) és melamin […] (47).

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből forrásban lévő xilollal kioldjuk a polipropilén szálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A polipropilén szálak százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval.

ii.   Visszafolyós hűtő (magas forráspontú folyadékokhoz alkalmas), az Erlenmeyer-lombikhoz (i.) illeszkedő.

iii.   A xilol forrásponton tartására alkalmas fűtőpalást.

3.2.   Reagens

Xilol, 137 és 142 °C között desztillált.

Megjegyzés:

A xilol nagyon gyúlékony, és a gőze mérgező. Használatakor megfelelő elővigyázatossággal kell eljárni.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban (3.1. i.) levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml xilolt (3.2.). Erősítsük fel a hűtőt (3.1. ii.), a lombik tartalmát forraljuk fel, és tartsuk forrásban három percig.

Azonnal dekantáljuk a forró folyadékot a lemért üveg szűrőtégelyen át (lásd 1. megjegyzés). Ismételjük meg ezt a műveletet kétszer, minden alkalommal egy új 50 ml-es adag oldószert használva.

Mossuk át a lombikban maradt szálmaradékot egymást követően 30 ml forrásban lévő xilollal kétszer, majd 75 ml petroléterrel (az általános információk I.3.2.1. pontja) kétszer. A második petroléteres mosás után szűrjük át a lombik tartalmát az üvegszűrőn, a visszamaradó szálakat töltsük át az üvegszűrőbe kis mennyiségű petroléter segítségével, és hagyjuk az oldószert elpárologni. Szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

Megjegyzések:

1.	Az üveg szűrőtégelyt, amelyen át a xilolt dekantáljuk, elő kell melegíteni.

2.	A forrásban levő xilollal történő kezelés után a lombikot és a benne levő szálmaradékot kellőképpen le kell hűteni, mielőtt a petrolétert beleöntenénk.

3.	A tűz és a mérgezés kockázatának csökkentése érdekében használhatunk megfelelő eljárásokat alkalmazó, azonos eredményt adó, forró extrahálásra alkalmas készüléket is (13).

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban meghatározottak szerint számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a melamin esetében, amelynél „d” = 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

14.   MÓDSZER

MEGHATÁROZOTT SZÁLAK ÉS POLIKLORIDSZÁLAK (A VINILKLORID HOMOPOLIMERJEI), ELASZTOLEFIN VAGY MELAMIN

(Koncentrált kénsavas módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	pamut (5), acetát (19), cupro (21), modál (22), triacetát (24), viszkóz (25), egyes akrilok (26), egyes modakrilok (29), poliamid vagy nejlon (30), poliészter (35) és elaszto-multiészter (45), és

2.	polikloridszálak (27), melyek vinilklorid-homopolimer alapúak, akár utánklórozottak, akár nem, elasztolefin (46) és melamin (47).

A módszer azokra a modakrilokra alkalmazható, melyek koncentrált kénsavba (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 ) bemerítve áttetsző oldatot adnak.

Ez a módszer alkalmazható a 8. és a 9. módszer helyett.

2.   ALAPELV

A keverék nem polikloridszál, nem elasztolefin és nem melamin összetevőjét (vagyis az 1. bekezdés 1. pontjában említett szálakat) tömény kénsavval (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 ) kioldjuk a keverék ismert száraz tömegéből.

A polikloridszálból, elasztolefinből vagy melaminből álló visszamaradt anyagot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A második összetevő százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval.

ii.   Lapított végű üvegpálca.

3.2.   Reagensek

i.   Kénsav, koncentrált (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 ).

ii.   Kénsav, körülbelül 50 tömegszázalékos vizes oldat.

Ezt úgy készítjük el, hogy 400 ml kénsavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,84 ) óvatosan, folyamatos hűtés mellett, hozzátöltünk 500 ml desztillált vagy ionmentesített vízhez. A szobahőmérsékletűre hűlés után desztillált vízzel 1 literre hígítjuk.

iii.   Ammónia, hígított oldat.

Hígítsunk fel desztillált vízzel 60 ml koncentrált ammóniaoldatot (sűrűsége 20 °C-on: 0,880 ) egy literre.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban (3.1. i.) levő próbadarabra öntsünk grammonként 100 ml kénsavat (3.2. i.).

Tartsuk a lombikot 10 percen keresztül szobahőmérsékleten, és ez idő alatt időnként keverjük meg a próbadarabot az üvegpálcával. Ha szövetet vagy kötött kelmét kezelünk, nyomogassuk azt kis erővel a lombik falához az üvegpálcával, hogy a kénsav által kioldott anyagot eltávolítsuk belőle.

Dekantáljuk a folyadékot a lemért üveg szűrőtégelyen át. Töltsünk a lombikba egy újabb adag – 100 ml – kénsavat (3.2. i.), és ismételjük meg az előző műveletet. Töltsük át a lombik tartalmát az üveg szűrőtégelybe, a szálmaradékot az üvegpálca segítségével tegyük át. Ha szükséges, töltsünk egy kis koncentrált kénsavat (3.2. i.) a lombikba, és ezzel távolítsuk el a lombik falán megtapadt szálakat. Ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással. Az átszűrt folyadékot öntsük ki a szűrőlombikból, vagy cseréljünk lombikot, mossuk át a szálmaradékot a szűrőben egymást követően 50 %-os kénsavoldattal (3.2. ii.), desztillált vagy ionmentesített vízzel (az általános információk I.3.2.3. pontja), ammóniaoldattal (3.2. iii.), és végül mossuk át alaposan desztillált vagy ionmentesített vízzel, közben ürítsük ki az üvegszűrőt leszívással minden egyes folyadékadagolás után. (Ne alkalmazzunk leszívást a mosási művelet közben, csak akkor, ha a folyadék már magától lefolyt.) Szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban meghatározottak szerint számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a melamin esetében, amelynél „d” = 1,01.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

15.   MÓDSZER

POLIKLORIDSZÁLAK, MEGHATÁROZOTT MODAKRILOK, MEGHATÁROZOTT ELASZTÁNOK, ACETÁTOK, TRIACETÁTOK ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Ciklohexanonos módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	acetát (19), triacetát (24), polikloridszál (27), meghatározott modakrilok (29), meghatározott elasztánok (43), és

2.	gyapjú (1), állati szőr (2 és 3), selyem (4), pamut (5), cupro (21), modál (22), viszkóz (25), poliamid vagy nejlon (30), akril (26), üvegszál (44) és melamin (47).

Ha modakril- vagy elasztánszálat találunk a keverékben, egy előzetes vizsgálatot kell elvégezni annak megállapítására, hogy a szál teljes mértékben oldódik-e a reagensben.

A polikloridszál-tartalmú keverékek elemzéséhez a 9. vagy a 14. módszer is alkalmazható.

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből ciklohexanonnal kioldjuk az acetát-, a triacetát-, a poliklorid-, valamint a meghatározott modakril- vagy elasztánszálakat. A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A polikloridszál, a modakril, az elasztán, az acetát vagy a triacetát százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Forró extrahálásra alkalmas készülék, amely megfelel a 4. pontban leírt vizsgálati eljárás céljára. (Lásd az ábrát: ez a Melliand Textilberichte 56 (1975) 643–645. oldalán leírt készülék egy bizonyos változata).

ii.   Üveg szűrőtégely a próbadarab tárolására.

iii.   Porózus elválasztólemez (1. fokozatú porozitással).

iv.   Visszafolyós hűtő, amely feltehető a desztillálólombikra.

v.   Melegítőeszköz.

3.2.   Reagensek

i.   Ciklohexanon, forráspontja 156 °C.

ii.   Etil-alkohol, 50 térfogatszázalékos.

N.B.

A ciklohexanon gyúlékony és mérgező anyag. Használatakor megfelelő elővigyázatossággal kell eljárni.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

Öntsünk a desztillációs lombikba a próbadarab minden grammjához 100 ml ciklohexanont, helyezzük be az extrahálóedényt, melyben előzőleg elhelyeztük a próbadarabot tartalmazó üveg szűrőtégelyt és – enyhén megdöntve – az elválasztólemezt. Helyezzük be a visszafolyós hűtőt. A lombik tartalmát forraljuk fel, és extraháljunk 60 percig, legalább 12 ciklus/óra sebességgel.

Az extrahálás és a hűtés után távolítsuk el az extrahálóedényt, vegyük ki az üveg szűrőtégelyt, és távolítsuk el a porózus elválasztólemezt. Mossuk át az üveg szűrőtégely tartalmát háromszor vagy négyszer kb. 60 °C-ra felmelegített, 50 %-os etil-alkohollal, majd ezt követően 1 liter 60 °C-os vízzel.

Ne alkalmazzunk leszívást a mosási műveletek alatt és között. Hagyjuk a folyadékot magától lefolyni, és csak ezután alkalmazzuk a leszívást.

Végül szárítsuk meg, hűtsük le, majd mérjük meg az üvegszűrőt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban meghatározottak szerint számítsuk ki. A „d” értéke 1,00, kivéve a selyem és melamin esetén, amelyeknél „d” = 1,01, valamint az akril esetén, amelynél „d” = 0,98.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 1-nél.

16.   MÓDSZER

MELAMIN ÉS MEGHATÁROZOTT MÁS SZÁLAK

(Forró hangyasavas módszer)

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer, a nemszálasanyagok eltávolítása után, a következő szálakból álló kétkomponensű szálkeverékekhez alkalmazható:

1.	melamin (47) és

2.	pamut (5) és aramid (31).

2.   ALAPELV

Az ismert száraz tömegű keverékből (90 tömegszázalékos) forró hangyasavval kioldjuk a melamint.

A maradékot összegyűjtjük, mossuk, szárítjuk és megmérjük; tömegét – szükség esetén korrigálva – a keverék száraz tömegének százalékában fejezzük ki. A második összetevő százalékos részarányát különbségképzéssel határozzuk meg.

Megjegyzés:

Szigorúan az ajánlott hőmérsékleti tartományban kell maradni, mivel a melamin oldhatósága nagymértékben függ a hőmérséklettől.

3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK (az általános információkban megadottakon kívül)

3.1.   Eszközök

i.   Legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombik, becsiszolt üvegdugóval.

ii.   Rázó vízfürdő vagy egyéb olyan eszköz, amely rázni és 90 ± 2 °C-on tudja tartani a lombikot.

3.2.   Reagensek

i.   Hangyasav (90 tömegszázalékos, sűrűsége 20 °C-on: 1,204 ). Hígítsunk fel 890 ml 98–100 tömegszázalékos hangyasavat (sűrűsége 20 °C-on: 1,220 ) vízzel 1 literre.

A forró hangyasav erősen maró hatású, ezért fokozott körültekintéssel kell vele bánni.

ii.   Ammónia, hígított oldat: 80 ml koncentrált ammóniát (sűrűsége 20 °C-on: 0,880 ) hígítsunk fel vízzel 1 literre.

4.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

Kövessük az általános információkban megadott eljárást, majd folytassuk a következőképpen:

A legalább 200 ml űrtartalmú Erlenmeyer-lombikban található próbadarab minden grammjához adjunk 100 ml hangyasavat. Tegyük rá az üvegdugót, és rázzuk fel a lombik tartalmát, hogy a próbadarab átitatódjon. Rázassuk erőteljesen a lombikot rázó vízfürdőben 90 ± 2 °C-on egy órán keresztül. Hűtsük a lombikot szobahőmérsékletre. Dekantáljuk a folyadékot egy lemért üveg szűrőtégelyen. Öntsünk a szálmaradékot tartalmazó lombikba 50 ml hangyasavat, kézzel rázzuk fel, és a lombik tartalmát szűrjük át az üveg szűrőtégelyen. A visszamaradt szálakat vigyük át az üveg szűrőtégelyre úgy, hogy a lombikot kis mennyiségű hangyasavval kiöblítjük. A tégelyt ürítsük ki leszívással, és a visszamaradó szálakat mossuk át egymást követően hangyasavval, forró vízzel, hígított ammóniaoldattal, végezetül pedig hideg vízzel, miközben a tégelyt minden újabb anyag hozzáadása után leszívással kiürítjük. Ne alkalmazzunk leszívást addig, míg minden mosófolyadék magától le nem folyt. Végül szívassuk le a bennmaradó folyadékot, majd szárítsuk meg, hűtsük le, és mérjük meg az üveg szűrőtégelyt a szálmaradékkal.

5.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az eredményeket az általános információkban meghatározottak szerint számítsuk ki. A „d” értéke 1,02.

6.   A MÓDSZER PONTOSSÁGA

Textilanyagok homogén keveréke esetében az ezzel a módszerrel kapott eredmények megbízhatósági tartománya, 95 %-os megbízhatósági szint mellett, nem nagyobb ± 2-nél.

3.   FEJEZET

A háromkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzése

BEVEZETÉS

A mennyiségi elemzés kémiai módszerei általában az egyes komponensek szelektív kioldásán alapulnak. Ennek a módszernek négy lehetséges változata van:

1.

Két külön próbadarabot alkalmazva, az (a) komponenst kioldjuk az egyik próbadarabból, a (b) komponenst pedig a másikból. Mindkét próbadarab oldhatatlan maradékát megmérjük, és a két oldható komponens százalékos mennyiségét a megfelelő tömegveszteségekből számítjuk ki. A harmadik komponens (c) százalékos mennyiségét különbségképzéssel határozzuk meg.

2.

Két külön próbadarabot alkalmazva, az (a) komponenst kioldjuk az egyik próbadarabból, két komponenst (az (a)-t és a (b)-t) pedig a másikból. Az első próbadarab oldhatatlan maradékát megmérjük, és az (a) komponens százalékos mennyiségét a tömegveszteségből számítjuk ki. Megmérjük a második próbadarab maradékát is, ez megegyezik a (c) komponenssel. A harmadik, (b) komponens százalékos mennyiségét különbségképzéssel határozzuk meg.

3.

Két külön próbadarabot alkalmazva, két komponenst (az (a)-t és a (b)-t) kioldunk az egyik próbadarabból, két komponenst (a (b)-t és a (c)-t) pedig a másikból. Az oldhatatlan maradékok megegyeznek a (c) és az (a) komponensekkel. A harmadik, (b) komponens százalékos mennyiségét különbségképzéssel határozzuk meg.

4.

Csak egy próbadarabot alkalmazva, az egyik komponens eltávolítása után az oldhatatlan maradékot – amely a másik két szál – megmérjük, és a tömegveszteségből kiszámítjuk az oldható komponens százalékos mennyiségét. Ezután kioldjuk a maradék két szál egyikét, az oldhatatlan komponenst megmérjük, és a tömegveszteségből kiszámítjuk a második oldható komponens százalékos mennyiségét.

Ha lehetőség van választásra, akkor ajánlatos az első három változat egyikét alkalmazni.

A kémiai elemzés alkalmazása esetén a szakértő felelős azért, hogy a kiválasztott módszerekhez alkalmazott oldószerek csak a megfelelő szálat (szálakat) oldják, a többi szálat pedig érintetlenül hagyják.

Példaképpen az V. szakaszban szerepel egy táblázat, amely tartalmaz néhány háromkomponensű szálkeveréket, és megadja azokat a kétkomponensű szálkeverékek elemzéséhez használatos módszereket is, amelyek elvileg ezeknek a háromkomponensű szálkeverékeknek az elemzéséhez alkalmazhatók.

A hibalehetőségek minimumra csökkentése érdekében ajánlatos – amennyiben van rá mód –, hogy a négy fent említett változat közül legalább kettőt alkalmazzunk a kémiai elemzéshez.

A vizsgálat előtt a keverékben lévő minden szálféleséget azonosítani kell. Néhány kémiai módszer esetében az oldható komponens(ek) oldására alkalmazott reagensben a keverék oldhatatlan komponense is részlegesen feloldódhat. A reagenseket lehetőleg úgy kell megválasztani, hogy ne legyen, vagy csak csekély hatásuk legyen az oldhatatlan szálakra. Ha tudjuk, hogy az elemzés során tömegveszteség lép fel, akkor az eredményt korrigálni kell; e célból az egyes módszereknél adottak a korrekciós tényezők. Ezeket a korrekciós tényezőket több laboratóriumban oly módon határozták meg, hogy az előkezeléssel tisztított szálakat az adott módszernél előírt reagenssel kezelték. Ezek a korrekciós tényezők csak a nem károsodott szálak esetében alkalmazhatók; ezektől eltérő korrekciós tényezők is szükségessé válhatnak, ha a szálak a feldolgozás előtt vagy a feldolgozás során károsodtak. Ha a negyedik változatot kell alkalmaznunk, amelynél a textilszálat két különböző oldószer egymás utáni hatásának tesszük ki, akkor korrekciós tényezőkkel kell figyelembe venni azon lehetséges tömegveszteségeket, amelyeket a szál a két kezelés során elszenved. Mind a kézi, mind a kémiai szétválasztás esetében legalább két meghatározást kell végezni.

I.   Általános információk a háromkomponensű textilszálkeverékek kémiai úton történő mennyiségi elemzésének módszereiről

A háromkomponensű textilszálkeverékek kémiai úton történő mennyiségi elemzéséhez megadott valamennyi módszerre vonatkozó információ.

I.1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

A kétkomponensű textilszálkeverékek elemzésére szolgáló egyes módszerek alkalmazási területe felsorolja azon szálféleségeket, melyekhez a módszer alkalmazható. (Lásd az egyes kétkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzésének módszereiről szóló 2. fejezetet).

I.2.   ALAPELV

A keverék komponenseinek azonosítása után a nemszálasanyagokat megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk, ezután a bevezetésben leírt szelektív kioldási eljárás négy változatából egyet vagy többet alkalmazunk. Ha nem jelent műszaki nehézséget, akkor lehetőleg a nagyobb mennyiségben lévő szálkomponenst kell kioldani, így a kisebb mennyiségű szálkomponens lesz a végső maradék.

I.3.   ESZKÖZÖK ÉS REAGENSEK

I.3.1.   Eszközök

I.3.1.1.   Üveg szűrőtégelyek és mérőedények, amelyek elég nagyok a tégelyek befogadására, vagy bármilyen más eszközök, amelyek azonos eredményeket adnak.

I.3.1.2.   Szívópalack.

I.3.1.3.   Exszikkátor, amely önindikáló szilikagélt tartalmaz.

I.3.1.4.   Ventilációs szárítószekrény a próbadarabok 105 ± 3 °C-on történő szárításához.

I.3.1.5.   Analitikai mérleg, 0,0002 g-os pontosságú.

I.3.1.6.   Soxhlet extrahálókészülék vagy más olyan készülék, amely azonos eredményeket ad.

I.3.2.   Reagensek

I.3.2.1.   Petroléter, átdesztillált, forráspont 40–60 °C között.

I.3.2.2.   A többi reagenst az egyes módszerek ide vonatkozó pontjai adják meg.

I.3.2.3.   Desztillált vagy ionmentesített víz.

I.3.2.4.   Aceton.

I.3.2.5.   Ortofoszforsav.

I.3.2.6.   Karbamid.

I.3.2.7.   Nátrium-bikarbonát.

Minden felhasznált reagensnek vegytisztának kell lennie.

I.4.   KONDICIONÁLÓ ÉS VIZSGÁLATI LÉGTÉR

Mivel a száraz tömegeket határozzuk meg, nem kell a próbadarabot kondicionálni és nem szükséges a vizsgálatot klimatizált légtérben végezni.

I.5.   LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATI MINTA

Vegyük ki a laboratóriumi vizsgálati mintát úgy, hogy az reprezentálja a laboratóriumi nyers mintát, és összes próbadarabhoz – melyek mindegyike legalább 1 g – elegendő legyen.

I.6.   A LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATI MINTA ELŐKEZELÉSE (14)

Ha a keverékben olyan anyag található, amelyet a százalékszámításhoz nem kell figyelembe venni (lásd a 18. cikket), akkor azt először el kell távolítani egy olyan módszerrel, amely egy szálkomponensre sincs hatással.

Ezért a petroléterrel és vízzel extrahálható nemszálasanyagokat távolítsuk el a laboratóriumi vizsgálati minta Soxhlet extrahálókészülékben, petroléterrel, minimum 6 ciklus/óra sebességgel történő kezelésével. A petrolétert hagyjuk elpárologni a laboratóriumi vizsgálati mintáról, amelyet ezután extraháljunk közvetlen kezeléssel, azaz áztassuk a laboratóriumi vizsgálati mintát egy órán át szobahőmérsékletű vízben, majd további egy órán át 65 ± 5 °C hőmérsékletű vízben, időnként felkeverve. A laboratóriumi vizsgálati minta/víz arány 1:100 legyen. Távolítsuk el a laboratóriumi vizsgálati mintából a felesleges vizet kipréseléssel, leszívatással vagy centrifugálással, majd hagyjuk a laboratóriumi vizsgálati mintát levegőn megszáradni.

Elasztolefint, vagy elasztolefint és más szálasanyagot (gyapjú, állati szőr, selyem, pamut, len, valódi kender, juta, manilakender, alfafű, kókusz, seprűzanót, rami, szizál, cupro, modál, fehérjeszál, viszkóz, akril, poliamid vagy nejlon, poliészter és elaszto-multiészter) tartalmazó textilszálkeverékek esetében az imént ismertetett eljárást kissé módosítani kell, azaz a petrolétert acetonnal kell felváltani.

Ha a nemszálasanyag petroléterrel és vízzel nem vonható ki, a fentebb leírt vizes eljárást olyan megfelelő módszerrel kell helyettesíteni, amely a szál összetevőit nem változtatja meg számottevő mértékben. Némely fehérítetlen, természetes növényi rostot tartalmazó szál esetében (például juta vagy kókusz) megjegyzendő, hogy a petroléterrel és vízzel végzett normál előkezelés nem távolítja el az összes nemszálasanyagot; ennek ellenére nem alkalmazunk további előkezelést, hacsak a minta nem tartalmaz vízben és petroléterben egyaránt oldhatatlan appretálószereket.

Az elemzésről készült jelentésnek részletesen ki kell térnie az alkalmazott előkezelési módszerekre.

I.7.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

I.7.1.   Általános útmutató

I.7.1.1.   Szárítás

Minden szárítási eljárás legalább négy, de legfeljebb 16 órán keresztül történjen 105 ± 3 °C-on, ventilációs szárítószekrényben, zárt ajtónál. Ha a szárítási időtartam 14 óránál rövidebb, akkor a tömegállandóság megállapításához a mintát ellenőrző mérésnek kell alávetni. A tömeg akkor tekinthető állandónak, ha további 60 perces szárítás után 0,05 %-nál kisebb a változása.

A szűrőtégelyeket és a mérőedényeket, a mintákat vagy a maradékokat a szárítási, hűtési és mérési műveletek közben nem szabad puszta kézzel megérinteni.

Szárítsuk a próbadarabokat mérőedényben, mellétéve a fedelét. A szárítás után a mérőedényt még a szárítószekrényből való kivétel előtt fedjük le, és gyorsan tegyük át az exszikkátorba.

Szárítsuk a szűrőtégelyt mérőedényben, mellétéve a fedelét. A szárítás után fedjük le a mérőedényt, és gyorsan tegyük át az exszikkátorba.

Ha szűrőtégely helyett más eszközt használtunk, akkor a szárítási műveleteket olyan módszerrel kell elvégezni a szárítószekrényben, amely lehetővé teszi a szálak száraz tömegének veszteség nélküli meghatározását.

I.7.1.2.   Hűtés

Minden hűtés a mérleg mellé állított exszikkátorban történjen addig, amíg a mérőedény teljesen le nem hűl, és ez nem lehet rövidebb két óránál.

I.7.1.3.   Tömegmérés

A hűtés után a mérőedény mérését az exszikkátorból való kivételét követő két percen belül be kell fejezni. A mérést 0,0002 g-os pontossággal kell elvégezni.

I.7.2.   Vizsgálati eljárás

Vegyünk az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából egy legalább 1 g tömegű próbadarabot. A fonalat vagy kelmét vágjuk fel kb. 10 mm hosszúságú darabokra, és bontsuk szét, amennyire lehetséges. Szárítsuk meg a próbadarabot mérőedényben, exszikkátorban hűtsük le, majd mérjük meg. Tegyük át próbadarabot – a megfelelő uniós módszer vonatkozó pontjában megadott – üvegedénybe, ezután rögtön mérjük meg ismét a mérőedényt, és a különbségből számítsuk ki a próbadarab száraz tömegét; fejezzük be a vizsgálatot az alkalmazott módszer megfelelő pontjában leírt módon. Mikroszkóp alatt vizsgáljuk meg a maradékot, így ellenőrizzük, hogy a kezeléssel valóban teljesen eltávolítottuk-e az oldható szálat.

I.8.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az egyes komponensek tömegét a keverékben lévő szálak teljes tömegének százalékában adjuk meg. Számítsuk ki az eredményeket tiszta, száraz tömeg alapján, korrigálva ezeket a) az egyezményes nedvességtartalom-értékekkel, valamint b) azokkal a korrekciós tényezőkkel, amelyek az előkezelés és a vizsgálat során fellépő nemszálasanyag-veszteség figyelembevételéhez szükségesek.

I.8.1.   A tiszta, száraz szálak tömegszázalékának számítása, a szál előkezelés alatt fellépő tömegveszteségének figyelembevétele nélkül.

I.8.1.1.   1. VÁLTOZAT

A következő képletek akkor alkalmazhatók, ha a keverék egyik komponensét az egyik próbadarabból, a másik komponensét pedig egy második próbadarabból távolítjuk el:

P1% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya (az első próbadarabból az első reagenssel kioldott komponens);

P2 % a második tiszta, száraz komponens százalékaránya (a második próbadarabból a második reagenssel kioldott komponens);

P3 % a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya (az a komponens, amelyet egyik próbadarabból sem oldottunk ki);

m1 az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

m2 a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r1 a maradék száraz tömege, miután az első próbadarabból az első reagenssel eltávolítottuk az első komponenst;

r2 a maradék száraz tömege, miután a második próbadarabból a második reagenssel eltávolítottuk a második komponenst;

d1 korrekciós tényező az első próbadarabból nem kioldott második komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez (15);

d2 korrekciós tényező az első próbadarabból nem kioldott harmadik komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez;

d3 korrekciós tényező a második próbadarabból nem kioldott első komponens második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez;

d4 korrekciós tényező a második próbadarabból nem kioldott harmadik komponens második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez.

I.8.1.2.   2. VÁLTOZAT

A következő képletek akkor alkalmazhatók, ha az (a) komponenst az első próbadarabból távolítjuk el, a másik két (b + c) komponens a maradék, két (a + b) komponenst pedig a második próbadarabból távolítunk el, és a maradék a harmadik (c) komponens:

P1% az első tiszta, száraz első komponens százalékaránya (az első próbadarabból az első reagenssel kioldott komponens);

P2 % a második tiszta, száraz komponens százalékaránya (a második próbadarabból a második reagenssel – az első komponenssel egyidejűleg – kioldott komponens);

P3 % a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya (az a komponens, amelyet egyik próbadarabból sem oldottunk ki);

m1 az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

m2 a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r1 a maradék száraz tömege, miután az első próbadarabból az első reagenssel eltávolítottuk az első komponenst;

r2 a maradék száraz tömege, miután a második próbadarabból a második reagenssel eltávolítottuk az első és a második komponenst;

d1 korrekciós tényező az első próbadarabból nem kioldott második komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez;

d2 korrekciós tényező az első próbadarabból nem kioldott harmadik komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez;

d4 korrekciós tényező a második próbadarabból nem kioldott harmadik komponens második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez.

I.8.1.3.   3. VÁLTOZAT

A következő képletek akkor alkalmazhatók, ha két (a + b) komponenst az egyik próbadarabból távolítunk el, a harmadik (c) komponens a maradék, két (b + c) komponenst pedig egy második próbadarabból távolítunk el, és az első (a) komponens a maradék:

P1% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya (a reagenssel kioldott komponens);

P2 % a második tiszta, száraz komponens százalékaránya (a reagenssel kioldott komponens);

P3 % a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya (a második próbadarabból a reagenssel kioldott komponens);

m1 az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

m2 a második próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r1 a maradék száraz tömege, miután az első próbadarabból az első reagenssel eltávolítottuk az első és a második komponenst;

r2 a maradék száraz tömege, miután a második próbadarabból a második reagenssel eltávolítottuk a második és a harmadik komponenst;

d2 korrekciós tényező az első próbadarabból nem kioldott harmadik komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez;

d3 korrekciós tényező a második próbadarabból nem kioldott első komponens második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez;

I.8.1.4.   4. VÁLTOZAT

A következő képletek akkor alkalmazatók, ha két komponenst egymás után távolítunk el a keverékből, ugyanazt a próbadarabot használva:

P1% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya (az első oldható komponens);

P2 % a második tiszta, száraz komponens százalékaránya (a második oldható komponens);

P3 % a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya (oldhatatlan komponens);

m a próbadarab száraz tömege az előkezelés után;

r1 a maradék száraz tömege, miután az első reagenssel eltávolítottuk az első komponenst;

r2 a maradék száraz tömege, miután az első és a második reagenssel eltávolítottuk az első és a második komponenst;

d1 korrekciós tényező a második komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez;

d2 korrekciós tényező a harmadik komponens első reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez;

d3 korrekciós tényező a harmadik komponensnek az első és a második reagensben fellépő tömegveszteségének a figyelembevételéhez (16);

I.8.2.   Az egyes komponensek százalékarányának kiszámítása az egyezményes nedvességtartalom-értékek és – adott esetben – az előkezelés során fellépő tömegveszteségek korrekciós tényezőinek figyelembevételével:

Amennyiben:

akkor:

P1A % az első tiszta, száraz komponens százalékaránya, a nedvességtartalom és az előkezelés során fellépő tömegveszteség figyelembevételével;

P2A % a második tiszta, száraz komponens százalékaránya, a nedvességtartalom és az előkezelés során fellépő tömegveszteség figyelembevételével;

P3A % a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya, a nedvességtartalom és az előkezelés során fellépő tömegveszteség figyelembevételével;

P1 az első tiszta, száraz komponens százalékaránya az I.8.1. pontban megadott képletek egyikével kiszámítva;

P2 a második tiszta, száraz komponens százalékaránya az I.8.1. pontban megadott képletek egyikével kiszámítva;

P3 a harmadik tiszta, száraz komponens százalékaránya az I.8.1. pontban megadott képletek egyikével számolva.

a1 az első komponens egyezményes nedvességtartalom-értéke;

a2 a második komponens egyezményes nedvességtartalom-értéke;

a3 a harmadik komponens egyezményes nedvességtartalom-értéke;

b1 az első komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során;

b2 a második komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során;

b3 a harmadik komponens százalékos tömegvesztesége az előkezelés során.

Speciális előkezelés alkalmazása esetén a b1, b2 és b3 értékeket lehetőleg úgy határozzuk meg, hogy minden tiszta szálalkotórészt alávetünk a vizsgálat során alkalmazott előkezelésnek. Tiszta szálaknak azok a szálak tekinthetők, amelyek mentesek minden nemszálasanyagtól, kivéve azokat az anyagokat, amelyeket rendes körülmények között (akár természetüknél fogva, akár a gyártási eljárásuk következtében) tartalmaznak abban az állapotban (fehérítetlen, fehérített), melyben a vizsgált anyag van.

Ha nem állnak rendelkezésre külön-külön azon tiszta szálalkotórészek, amelyeket a vizsgált anyag előállításához használtak, akkor azokat a b1, b2 és b3 átlagértékeket alkalmazzuk, amelyeket a vizsgált keverék szálkomponenseihez hasonló tiszta szálak vizsgálatával határoztak meg.

Ha a normál petroléteres és vizes extrakciós előkezelést alkalmazzuk, akkor általában mellőzhetők a b1, b2 és b3 korrekciós tényezők, kivéve a fehérítetlen pamut, a fehérítetlen len és a fehérítetlen kender esetében, melyeknél az előkezelésnek tulajdonítható veszteség általában 4 %, valamint a polipropilén esetében, melynél 1 % az elfogadott érték.

A többi szálnál az előkezelésnek tulajdonítható veszteségeket rendszerint figyelmen kívül hagyjuk a számításoknál.

Megjegyzés:

A IV. szakaszban található néhány számítási példa.

II.   A három komponenst tartalmazó szálkeverékek mennyiségi vizsgálata a kézi szétválasztás módszerével

II.1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez a módszer bármilyen textilszálféleségnél alkalmazható, feltéve, hogy azok nem közvetlen (intim) keverék formában vannak, és kézzel szétválaszthatók.

II.2.   ALAPELV

A textilkomponensek azonosítása után megfelelő előkezeléssel eltávolítjuk a nemszálasanyagokat, ezután a szálakat kézzel szétválasztjuk, megszárítjuk és megmérjük, majd kiszámítjuk a keverékben lévő egyes szálak részarányát.

II.3.   ESZKÖZÖK

II.3.1.   Mérőedények vagy bármilyen más eszközök, amelyek azonos eredményhez vezetnek.

II.3.2.   Exszikkátor, amely önindikáló szilikagélt tartalmaz.

II.3.3.   Ventilációs szárítószekrény a próbadarabok 105 ± 3 °C-on történő szárításához.

II.3.4.   0,0002 g mérési pontosságú analitikai mérleg.

II.3.5.   Soxhlet extrahálókészülék, vagy más, azonos eredményt adó készülék.

II.3.6.   Bontótű.

II.3.7.   Sodratvizsgáló műszer vagy más hasonló készülék.

II.4.   REAGENSEK

II.4.1.   Átdesztillált petroléter, forráspontja 40–60 °C között.

II.4.2.   Desztillált vagy ionmentesített víz.

II.5.   KONDICIONÁLÓ ÉS VIZSGÁLATI LÉGTÉR

Lásd I.4.

II.6.   LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATI MINTA

Lásd I.5.

II.7.   A LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATI MINTÁK ELŐKEZELÉSE

Lásd I.6.

II.8.   VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

II.8.1.   Fonal vizsgálata

Vegyünk ki legalább 1 g tömegű próbadarabot az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából. Nagyon finom fonalak esetében a vizsgálatot el lehet végezni minimum 30 m hosszúságú fonalon, tekintet nélkül a tömegére.

Vágjuk fel a fonalat megfelelő hosszúságú darabokra, majd bontótűvel, és ha szükséges, sodratvizsgálóval különítsük el a szálféleségeket. Az így kapott szálféleségeket az előzőleg lemért mérőedényekbe tesszük, és 105 ± 3oC-on tömegállandóságig szárítjuk az I.7.1., valamint I.7.2. pontban megadottak szerint.

II.8.2.   Kelme viszgálata

Vegyünk ki legalább 1 g tömegű próbadarabot az előkezelt laboratóriumi vizsgálati mintából, a szegélyt kihagyva, a kirojtosodás elkerülése érdekében a széleket gondosan vágva, a lánc- és vetülékfonalakkal párhuzamosan, kötött kelméknél pedig a szemsorok és szemoszlopok vonalában. Különítsük el az eltérő szálféleségeket, és gyűjtsük azokat előzőleg lemért mérőedényekbe, majd folytassuk a vizsgálatot a II.8.1. pont szerint.

II.9.   AZ EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA ÉS MEGADÁSA

Az egyes komponensek tömegét a keverékben lévő szálak teljes tömegének százalékában adjuk meg. Az eredményeket a tiszta, száraz tömeg alapján számítsuk ki, korrigálva ezeket a) az egyezményes nedvességtartalom-értékekkel, és b) azokkal a korrekciós tényezőkkel, amelyek az előkezelésnél fellépő veszteségek figyelembevételéhez szükségesek.

II.9.1.   A tiszta, száraz szálak tömegszázalékának számítása a szál előkezelés alatt fellépő tömegveszteségének figyelembevétele nélkül:

P1% az első tiszta, száraz komponens százalékaránya;

P2 % a második tiszta, száraz komponens százalékaránya;

P3 % a harmadik tiszta, száraz komponens százaléka;

m1 az első tiszta, száraz komponens tömege;

m2 a második tiszta, száraz komponens tömege;

m3 a harmadik tiszta, száraz komponens tömege;

II.9.2.   Az egyes komponensek százalékarányának kiszámítása az egyezményes nedvességtartalom-értékek, illetve adott esetben az előkezelésnél fellépő tömegveszteségek korrekciós tényezőinek figyelembevételével:

lásd I.8.2.

III.   A három komponenst tartalmazó szálkeverékek mennyiségi vizsgálata a kézi és a kémiai szétválasztás kombinálásával

Ha lehetséges, akkor minden elválasztandó komponens kémiai kezelésének az elkezdése előtt kézi szétválasztást kell alkalmazni a komponensek részarányának a figyelembevételéhez.

III.1.   A MÓDSZEREK PONTOSSÁGA

A két komponenst tartalmazó szálkeverékek nyersanyag-összetételét meghatározó módszereknél feltüntetett pontosság a reprodukálhatóságra vonatkozik (lásd az egyes kétkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzésének módszereit bemutató 2. fejezetet).

A reprodukálhatóság a megbízhatóságot jelenti, azaz a különböző laboratóriumokban vagy különböző időpontokban kapott kísérleti értékek egyezőségének a mértékét, ha ugyanazt a módszert alkalmazzuk, és ugyanannak a homogén keveréknek a próbadarabjait használjuk.

A reprodukálhatóságot az eredmények megbízhatósági határaival fejezzük ki, 95 %-os megbízhatósági szint mellett.

Ez azt jelenti, hogy a módszer szabályos és hibátlan alkalmazása esetén, a különböző laboratóriumokban ugyanazon homogén keveréken elvégzett vizsgálati sorozat két eredménye közötti eltérés a megbízhatósági határt 100-ból csak 5 esetben haladhatja meg.

A hármas szálkeverék vizsgálati pontosságának meghatározásához adottak az értékek azoknál a kettős szálkeverékek vizsgálatára szolgáló módszereknél, melyeket az adott hármas szálkeverék vizsgálatához a szokásos módon alkalmaztunk.

A hármas szálkeverékek mennyiségi kémiai meghatározásának négy változatánál két kioldást végzünk (két külön próbadarabot alkalmazva az első három változathoz és egy próbadarabot a negyedik változathoz), és feltételezve, hogy E1 és E2 jelenti a kettős szálkeverékek vizsgálatára szolgáló két módszer saját pontosságát, akkor az egyes komponensekre kapott eredmények pontosságát a következő táblázat mutatja:

Szálkomponens	Változatok
	1.	2. és 3.	4.
a	E1	E1	E1
b	E2	E1+E2	E1+E2
c	E1+E2	E2	E1+E2

Ha a negyedik változatot alkalmazzuk, akkor lehet, hogy azt tapasztaljuk, hogy a pontosság mértéke alacsonyabb, mint amit a fent megadott módszerrel kiszámítottunk, és ez feltehetően az első reagensnek a (b) és (c) komponenst tartalmazó maradékra gyakorolt hatása miatt van, amit nehéz lenne értékelni.

III.2.   VIZSGÁLATI JEGYZŐKÖNYV

III.2.1.   Adjuk meg a változato(ka)t, mely(ek) szerint a vizsgálatot elvégeztük, a módszereket, a reagenseket és a korrekciós tényezőket.

III.2.2.   Részletesen adjunk meg minden különleges előkezelést (lásd I.6.).

III.2.3.   Adjuk meg az egyes eredményeket és az eredmények számtani átlagát, egy tizedesjegyre kerekítve.

III.2.4.   Ha lehetséges, állapítsuk meg a módszer pontosságát minden összetevőre, a III. szakasz táblázata szerint kiszámítva.

IV.   Példák meghatározott hármas keverékekben levő komponensek százalékarányának kiszámítására, az I.8.1. pontban leírt egyes változatok alkalmazásával

Vegyünk egy olyan szálkeveréket, amelynél a nyersanyag-összetétel minőségi meghatározásakor a következő komponenseket kaptuk: 1. kártolt gyapjú; 2. nejlon (poliamid); 3. fehérítetlen pamut.

1. VÁLTOZAT

Ezt a változatot alkalmazva, két különböző próbadarabot használva, az egyik komponenst (a = gyapjú) az első próbadarabból, a második komponenst (b = poliamid) a második próbadarabból kioldva, a következő eredmények adódhatnak:

1.	Az első próbadarab száraz tömege az előkezelés után (m1) = 1,6000 g

2.	A maradék száraz tömege a lúgos nátrium-hipoklorittal való kezelés után (poliamid+pamut) (r1) = 1,4166 g

3.	A második próbadarab száraz tömege az előkezelés után (m2) = 1,8000 g

4.	A maradék száraz tömege a hangyasavas kezelés után (gyapjú+pamut) (r2) = 0,9000 g

A lúgos nátrium-hipokloritos kezelés a poliamidnál nem okoz tömegveszteséget, de a fehérítetlen pamut vesztesége 3 %, tehát d1 =1,00 és d2= 1,03.

A hangyasavas kezelés nem okoz tömegveszteséget sem a gyapjúnál, sem a fehérítetlen pamutnál, tehát a d3 és d4 = 1,00.

Ha a kémiai módszerrel nyert értékeket és a korrekciós tényezőket behelyettesítjük az I.8.1.1. pontban megadott képletekbe, a következő eredményt kapjuk:

P1 % (gyapjú) = [1,03/1,00 – 1,03 × 1,4166/1,6000 + (0,9000/1,8000) × (1 – 1,03 / 1,00)] × 100 = 10,30

P2 % (poliamid) = [1,00 / 1,00 – 1,00 × 0,9000 / 1,8000 + (1,4166 / 1,6000) × (1– 1,00 /1,00)] × 100 = 50,00

P3 % (pamut) = 100–(10,30 + 50,00) = 39,70

A keverékben lévő tiszta, száraz szálak százalékaránya a következő:

gyapjú	10,30 %
poliamid	50,00 %
pamut	39,70 %

Ezeket a százalékokat korrigálni kell az I.8.2. pontban megadott képletek szerint, hogy számításba vegyük az egyezményes nedvességtartalom-értékeket és az előkezelés okozta tömegveszteségek miatti korrekciós tényezőket is.

A IX. mellékletben megadott egyezményes nedvességtartalom-értékek a következők: kártolt gyapjúnál 17,00 %, poliamidnál 6,25 %, pamutnál 8,50 %, továbbá a fehérítetlen pamut a petroléteres és vizes előkezelésnél 4 %-os tömegveszteséget szenved.

Tehát:

P1A % (gyapjú) = 10,30 × [1+(17,00+0,0)/100] / [10,30 × (1+ (17,00+0,0)/100) + 50,00 × (1+ (6,25+0,0)/100) + 39,70 × (1+(8,50+4,0) /100)] × 100 = 10,97

P2A % (poliamid) = 50,0 × [(1+ (6,25+0,0)/100) /109,8385] × 100 = 48,37

P3A % (pamut) = 100 – (10,97 + 48,37) = 40,66

A fonal nyersanyag-összetétele tehát a következő:

poliamid	48,4 %
pamut	40,6 %
gyapjú	11,0 %
	100,0 %

4. VÁLTOZAT:

Vegyünk egy olyan szálkeveréket, amelynél a nyersanyag-összetétel minőségi meghatározásakor a következő komponenseket kaptuk: kártolt gyapjú, viszkóz, fehérítetlen pamut.

Tegyük fel, hogy a 4. változatot alkalmazva, amikor egyetlen próbadarab keverékéből egymás után távolítjuk el a két komponenst, a következő eredményeket kapjuk:

1.	A próbadarab száraz tömege az előkezelés után (m) = 1,6000 g

2.	A maradék száraz tömege az első, lúgos nátrium-hipoklorittal történő kezelés után (viszkóz+pamut) (r1) = 1,4166 g

3.	A maradék száraz tömege az r1 maradék második, hangyasavas-cink-kloridos kezelése után (pamut) (r2) = 0,6630 g

A lúgos nátrium-hipokloritos kezelés a viszkóznál nem okoz tömegveszteséget, de a fehérítetlen pamut vesztesége 3 %, tehát d1 = 1,00 és d2=1,03.

A hangyasavas–cink-kloridos kezelés eredményeként a pamut tömege 4 %-kal nő, így d3 = 1,03 × 0,96 = 0,9888, kerekítve 0,99, (d3 korrekciós tényező a harmadik komponensnek az első és a második reagensben fellépő tömegveszteségének vagy tömegnövekedésének a figyelembevételére szolgál).

Ha a kémiai analízissel kapott értékeket és a korrekciós tényezőket behelyettesítjük az I.8.1.4. pontban megadott képletekbe, az alábbi eredményt kapjuk:

P2 % (viszkóz) = 1,00 × (1,4166 / 1,6000) × 100 – (1,00 / 1,03) × 41,02 = 48,71 %

P3 % (pamut) = 0,99 × (0,6630 / 1,6000) × 100 = 41,02 %

P1 % (gyapjú) = 100 - (48,71 + 41,02) = 10,27 %

Amint azt már az 1. változatnál bemutattuk, ezeket a százalékokat korrigálni kell az I.8.2. pontban megadott képletek szerint.

P1A % (gyapjú) = 10,27 × [1 + (17,0+0,0) / 100)]/[10,27 × (1+ (17,00+0,0)/100) +48,71 × (1+(13+0,0) / 100) + 41,02 × (1+(8,5+4,0)/ 100)] × 100 = 10,61 %

P2A %(viszkóz) = 48,71 × [1+(13+0,0) / 100] / 113,2057 × 100 = 48,62 %

P3A % (pamut) = 100 – (10,61 + 48,62) = 40,77 %

A keverék nyersanyag-összetétele tehát a következő:

viszkóz	48,6 %
pamut	40,8 %
gyapjú	10,6 %
	100,0 %

V.   Tipikus három komponenst tartalmazó szálkeverékek táblázata, amelyek a kettős keverékek elemzéséhez használt közösségi módszerekkel elemezhetők (tájékoztatás)

Sorszám	Szálkomponensek			Változat	A kettős keverékekhez alkalmazott módszer száma és reagens
	1. komponens	2. komponens	3. komponens
1.	gyapjú vagy szőr	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	1. és/vagy 4.	2. ( hipoklorit) és 3. (cink-klorid/hangyasav)
2.	gyapjú vagy szőr	poliamid vagy nejlon	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	1. és/vagy 4.	2. ( hipoklorit) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m)
3.	gyapjú, szőr vagy selyem	meghatározott egyéb szálak	viszkóz, cupro, modál vagy pamut	1. és/vagy 4.	2. (hipoklorit) és 9. (szén-diszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat %, v/v )
4.	gyapjú vagy szőr	poliamid vagy nejlon	poliészter, polipropilén, akril vagy üvegszál	1. és/vagy 4.	2. ( hipoklorit) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m)
5.	gyapjú, szőr vagy selyem	meghatározott egyéb szálak	poliészter, akril, poliamid vagy nejlon vagy üvegszál	1. és/vagy 4.	2. (hipoklorit) és 9. (szén-diszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat %, v/v )
6.	selyem	gyapjú vagy szőr	poliészter	2.	11. (kénsav, 75 tömeg %m/m) és 2. (hipoklorit)
7.	poliamid vagy nejlon	akril vagy egyéb meghatározott szálak	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	1. és/vagy 4.	4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m) és 8. (dimetil-formamid)
8.	meghatározott klórszálak	poliamid vagy nejlon	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	1. és/vagy 4.	8. (dimetil-formamid) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m) vagy 9. (szén-diszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat % v/v) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m)
9.	akril	poliamid vagy nejlon	poliészter	1. és/vagy 4.	8. (dimetil-formamid) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m)
10.	acetát	poliamid vagy nejlon vagy egyéb meghatározott szálak	viszkóz, pamut, cupro vagy modál	4.	1. (aceton) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m)
11.	egyes klórszálak	akril vagy egyéb meghatározott szálak	poliamid vagy nejlon	2. és/vagy 4.	9. (szén-diszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat % v/v) és 8. (dimetil-formamid)
12.	meghatározott klórszálak	poliamid vagy nejlon	akril	1. és/vagy 4.	9. (szén-diszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat % v/v) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m)
13.	poliamid vagy nejlon	viszkóz, cupro, modál vagy pamut	poliészter	4.	4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m) és 7. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
14.	acetát	viszkóz, cupro, modál vagy pamut	poliészter	4.	1. (aceton) és 7. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
15.	akril	viszkóz, cupro, modál vagy pamut	poliészter	4.	8. (dimetil-formamid) és 7. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
16.	acetát	gyapjú, szőr vagy selyem	pamut, viszkóz, cupro, modál, poliamid vagy nejlon, poliészter, akril	4.	1. (aceton) és 2. (hipoklorit)
17.	triacetát	gyapjú, szőr vagy selyem	pamut, viszkóz, cupro, modál, poliamid vagy nejlon, poliészter, akril	4.	6. (diklór-metán) és 2. (hipoklorit)
18.	akril	gyapjú, szőr vagy selyem	poliészter	1. és/vagy 4.	8. (dimetil-formamid) és 2. (hipoklorit)
19.	akril	selyem	gyapjú vagy szőr	4.	8. (dimetil-formamid) és 11. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
20.	akril	gyapjú, szőr vagy selyem	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	1. és/vagy 4.	8. (dimetil-formamid) és 2. (hipoklorit)
21.	gyapjú, szőr vagy selyem	pamut, viszkóz, modál, cupro	poliészter	4.	2. (hipoklorit) és 7. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
22.	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	poliészter	2. és/vagy 4.	3. (cink-klorid/hangyasav) és 7. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
23.	akril	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	4.	8. 8. (dimetil-formamid) és 3. (cink-klorid/hangyasav)
24.	meghatározott polikloridok	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	1. és/vagy 4.	9. (szén-diszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat % v/v) és 3. (cink-klorid/hangyasav) és 8. (dimetil-formamid) és 3. (cink-klorid/hangyasav)
25.	acetát	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	4.	1. (aceton) és 3. (cink-klorid/hangyasav)
26.	triacetát	viszkóz, cupro vagy meghatározott típusú modál	pamut	4.	6. (diklór-metán) és 3. (cink-klorid/hangyasav)
27.	acetát	selyem	gyapjú vagy szőr	4.	1. (aceton) és 11. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
28.	triacetát	selyem	gyapjú vagy szőr	4.	6. (diklór-metán) és 11. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
29.	acetát	akril	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	4.	1. (aceton) és 8. (dimetil-formamid)
30.	triacetát	akril	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	4.	6. (diklór-metán) és 8. (dimetil-formamid)
31.	triacetát	poliamid vagy nejlon	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	4.	6. (diklór-metán) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m)
32.	triacetát	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	poliészter	4.	6. (diklór-metán) és 7. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
33.	acetát	poliamid vagy nejlon	poliészter vagy akril	4.	1. (aceton) és 4. (hangyasav, 80 tömeg %m/m)
34.	acetát	akril	poliészter	4.	1. (aceton) és 8. (dimetil-formamid)
35.	meghatározott polikloridok	pamut, viszkóz, cupro vagy modál	poliészter	4.	8. (dimetil-formamid) és 7. (kénsav, 75 tömeg % m/m) (szén-diszulfid/aceton, 55,5/44,5 térfogat % v/v) és 7. (kénsav, 75 tömeg % m/m)
36.	pamut	poliészter	elasztolefin	2. és/vagy 4.	7. (kénsav 75 tömeg % m/m) és 14. (koncentrált kénsav)
37.	meghatározott modakril	poliészter	melamin	2. és/vagy 4.	8. (dimetil-formamid) és 14. (koncentrált kénsav)]

---

(1)  Bizonyos esetekben szükséges az egyes próbadarabok előkezelése.

(2)  Feldolgozott és késztermékek vonatkozásában lásd a 7. pontot.

(3)  Lásd az 1. pontot.

(4)  A laboratóriumi kártológépet szálkeverővel is lehet helyettesíteni, illetve a szálakat a „pászmák és selejtek” módszerével is lehet keverni.

(5)  Ha a kiszerelési egységek egy arra alkalmas motollára felvethetők, egyszerre több is csévélhető.

(6)  A 12. módszer kivétel. Ez a módszer a két komponens egyikében található egyik anyag meghatározásán alapszik.

(7)  Lásd az 1.1. fejezetet.

(8)  Annak biztosítására, hogy a szálmaradék 10 percre az ammóniaoldatba merüljön, például olyan csappal ellátott szűrőtégelyt lehet használni, amellyel az ammóniaoldat áramlása szabályozható.

(9)  A vizsgálat elvégzése előtt ellenőrizni kell a modakrilok és a polikloridszálak oldhatóságát a reagensben.

(10)  A vizsgálat elvégzése előtt ellenőrizni kell a polivinil-klorid-szálak oldhatóságát a reagensben.

(11)  A vadselyem, például a tussah, a 75 tömegszázalékos kénsavban nem oldódik fel teljes mértékben.

(12)  Ezek a reagensek nem tartalmazhatnak nitrogént.

(13)  Lásd például a Melliand Textilberichte 56 (1975), 643–645. oldalain leírt készüléket.

(14)  Lásd az 1.1. fejezetet.

(15)  A d értékei a kétkomponensű textilszálkeverékek mennyiségi elemzésének egyes módszereiről szóló 2. fejezetben találhatók.

(16)  Lehetőség szerint a d3 értékét kísérleti módszerekkel előre meg kell határozni.

IX. MELLÉKLET

A textiltermékekben található szálak tömegének kiszámításához használt egyezményes nedvességtartalom-értékek

(lásd a 18. cikk (3) bekezdését)

Sorszám	Szál	Százalék
1–2.	Gyapjú és állati szőrök:
	fésült szálak	18,25
	kártolt szálak	17,00 (1)
3.	Szőrök:
	fésült szálak	18,25
	kártolt szálak	17,00 (1)
	Lószőr:
	fésült szálak	16,00
	kártolt szálak	15,00
4.	Selyem	11,00
5.	Pamut:
	szokásos szálak	8,50
	mercerezett szálak	10,50
6.	Kapok	10,90
7.	Len	12,00
8.	Kender	12,00
9.	Juta	17,00
10.	Manilakender	14,00
11.	Alfafű	14,00
12.	Kókusz	13,00
13.	Seprűzanót	14,00
14.	Rami (fehérített szálak)	8,50
15.	Szizál	14,00
16.	Indiai kender	12,00
17.	Mexikói szizál	14,00
18.	Agáve	14,00
19.	Acetát	9,00
20.	Alginát	20,00
21.	Cupro	13,00
22.	Modál	13,00
23.	Fehérjeszál	17,00
24.	Triacetát	7,00
25.	Viszkóz	13,00
26.	Akril	2,00
27.	Poliklorid	2,00
28.	Fluorszál	0,00
29.	Modakril	2,00
30.	Poliamid vagy nejlon:
	vágott szál	6,25
	végtelen szál	5,75
31.	Aramid	8,00
32.	Poliimid	3,50
33.	Lyocell	13,00
34.	Polilaktid	1,50
35.	Poliészter	1,50
36.	Polietilén	1,50
37.	Polipropilén	2,00
38.	Polikarbamid	2,00
39.	Poliuretán:
	vágott szál	3,50
	végtelen szál	3,00
40.	Vinil	5,00
41.	Trivinil	3,00
42.	Elasztodién	1,00
43.	Elasztán	1,50
44.	Üvegszál:
	5 μm átlagos átmérő felett	2,00
	legfeljebb 5 μm átlagos átmérőig	3,00
45.	Elaszto-multiészter	1,50
46.	Elasztolefin	1,50
47.	Melamin	7,00
48.	Fémszál	2,00
	Fémezett szál	2,00
	Azbesztszál	2,00
	Papírfonal	13,75

---

(1)  A 17,00 %-os egyezményes nedvességtartalom-értéket kell alkalmazni olyankor is, ha nem lehet megállapítani, hogy a gyapjút, illetve állati szőrt tartalmazó textiltermék fésült-e vagy kártolt.

X. MELLÉKLET

Megfelelési táblázatok

2008/121/EK irányelv	Ez a rendelet
1. cikk, (1) bekezdés	4. cikk
1. cikk, (2) bekezdés, d) pont	2. cikk, (3) bekezdés
2. cikk, (1) bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés
2. cikk, (2) bekezdés, bevezető szöveg	2. cikk, (2) bekezdés, bevezető szöveg
2. cikk, (2) bekezdés, a) pont	2. cikk, (2) bekezdés, a) pont
2. cikk, (2) bekezdés, b) pont	2. cikk, (2) bekezdés, b) és c) pont
2. cikk, (2) bekezdés, c) pont	2. cikk, (2) bekezdés, d) pont
3. cikk	5. cikk
4. cikk	7. cikk
5. cikk	8. cikk
6. cikk, (1) és (4) bekezdés	9. cikk
6. cikk, (5) bekezdés	19. cikk
7. cikk	10. cikk
8. cikk, (1) bekezdés	13. cikk, (1) bekezdés
8. cikk, (2) bekezdés	15. cikk, (1) bekezdés
8. cikk, (3) bekezdés	15. cikk, (2) bekezdés
8. cikk, (4) bekezdés	15. cikk, (3) bekezdés
8. cikk, (5) bekezdés	—
9. cikk, (1) bekezdés	11. cikk, (1) és (2) bekezdés
9. cikk, (2) bekezdés	11. cikk, (3) bekezdés
9. cikk, (3) bekezdés	12. cikk és IV. melléklet
10. cikk, (1) bekezdés, a) pont	16. cikk, (2) bekezdés
10. cikk, (1) bekezdés, b) pont	16. cikk, (3) bekezdés
10. cikk, (1) bekezdés, c) pont	16. cikk, (4) bekezdés
10. cikk, (2) bekezdés	16. cikk, (5) bekezdés
11. cikk	14. cikk, (4) bekezdés
12. cikk	18. cikk, (2) bekezdés és VII. melléklet
13. cikk, (1) bekezdés	18. cikk, (1) bekezdés
13. cikk, (2) bekezdés	—
14. cikk, (1) bekezdés	—
14. cikk, (2) bekezdés	—
15. cikk	20. cikk
16. cikk	—
17. cikk	—
18. cikk	—
19. cikk	—
20. cikk	—
I. melléklet	I. melléklet
II. melléklet	III. melléklet
III. melléklet	V. melléklet
III. melléklet, 36. pont	3. cikk, (1) bekezdés, j) pont
IV. melléklet	VI. melléklet
V. melléklet	IX. melléklet
VI. melléklet	—
VII. melléklet	—

96/73/EK irányelv	Ez a rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk	VIII. melléklet, 1. fejezet, I. szakasz, (2) bekezdés
3. cikk	18. cikk, (1) bekezdés
4. cikk	18. cikk, (4) bekezdés
5. cikk	20. cikk
6. cikk	—
7. cikk	—
8. cikk	—
9. cikk	—
I. melléklet	VIII. melléklet, 1. fejezet, I. szakasz
II. melléklet, 1. pont, bevezetés	VIII. melléklet, 1. fejezet, II. szakasz
II. melléklet, 1. pont, I., II. és III. szakasz	VIII. melléklet, 2. fejezet, I., II. és III. szakasz
II. melléklet, 2. pont	VIII. melléklet, 2. fejezet, IV. szakasz

73/44/EGK irányelv	Ez a rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk	VIII. melléklet, 1. fejezet, I. szakasz
3. cikk	18. cikk, (1) bekezdés
4. cikk	18. cikk, (4) bekezdés
5. cikk	20. cikk
6. cikk	—
7. cikk	—
I. melléklet	VIII. melléklet, 3. fejezet, bevezetés és I.-IV. szakasz
II. melléklet	VIII. melléklet, 3. fejezet, V. szakasz
III. melléklet	VIII. melléklet, 3. fejezet, VI. szakasz

A TANÁCS INDOKOLÁSA

I.   BEVEZETÉS

A Bizottság 2009. február 2-án benyújtotta a textiltermékek elnevezéséről és ehhez kapcsolódó címkézéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatát (1). A javaslat jogalapja eredetileg a Szerződés 95. cikke volt. (2) A Bizottság a javaslathoz hatásvizsgálatot is csatolt.

Az Európai Parlament első olvasatban 2010. május 18-án nyilvánított véleményt (3).

A Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. december 16-án nyilvánított véleményt (4).

A Tanács 2010. szeptember 13-án megerősítette politikai megállapodását abból a célból, hogy az EUMSZ 294. cikkének (5) bekezdésével összhangban egy későbbi szakaszban első olvasatban álláspontot fogadhasson el.

A Tanács 2010. december 6-án elfogadta a javaslatról az első olvasatban kialakított álláspontját, amely a 13807/10 dokumentumban szerepel.

II.   CÉLKITŰZÉS

A fent említett javaslat azzal a céllal készült, hogy egybeolvassza és egyszerűsítse a textiltermékek elnevezésére és címkézésére vonatkozó meglévő három irányelvet (5). Az irányelvek ily módon való egyesítése során javítani kell az új textilszálak fejlesztésére és alkalmazására vonatkozó meglévő szabályozási keretet, hogy a textil- és ruhaipari ágazatban ezáltal ösztönözzük az innovációt, a textilszálak felhasználói és a fogyasztók pedig mielőbb részesülhessenek az innovatív termékek nyújtotta előnyökből.

A javasolt rendelet célja továbbá növelni annak az eljárásnak az átláthatóságát, amely arra szolgál, hogy a harmonizált textilszál-elnevezések jegyzékébe új szálakat vegyenek fel. A javaslat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén nagyobb rugalmasságot eredményez a jogszabályok kiigazítása terén, és így elősegíti, hogy a jogszabályok lépést tartsanak a textiliparban várható technológiai fejlődéssel.

Az eredeti bizottsági javaslatnak nem volt célja, hogy a meglévő uniós jogszabályokat kiterjessze a címkézési követelményekkel kapcsolatos olyan egyéb kérdésekre, amelyek túlmutatnak a már meglévő irányelvekben a szálösszetétel és a textilszál-elnevezések harmonizációja tekintetében rögzített szabályokon.

III.   A TANÁCS ELSŐ OLVASATBAN KIALAKÍTOTT ÁLLÁSPONTJÁNAK ELEMZÉSE  (6)

1.    Általános észrevételek

A szöveg, amelyről a Tanácsban politikai megállapodásra jutottak, megőrzi a bizottsági javaslat valamennyi célkitűzését. Az Európai Parlament által első olvasatban elfogadott módosítások közül a Tanács főként azokat vette át, amelyek összeegyeztethetők a javaslat eredeti célkitűzésével. A tanácsi munkacsoportban folytatott megbeszélések során a szövegbe bevitt új elemek az alábbiak: a megengedett eltérés fogalmának meghatározása, néhány technikai kiigazítás, a mellékletek naprakésszé tétele, valamint egy olyan átmeneti rendelkezés, amely a raktáron lévő és a jelenlegi irányelvekben foglalt valamennyi előírásnak megfelelő textiltermékekre vonatkozik.

Ezenkívül a Tanács által bevezetett új elemet képeznek azon rendelkezések, amelyek az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást felváltják a Lisszaboni Szerződés (EUMSZ) szerinti, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó új eljárással.

2.    Az EP módosításai

Az Európai Parlament első olvasatban 63 módosítást fogadott el a szöveggel kapcsolatban (7), amelyek közül a 9. és 26. módosítást, a 10. és 11. módosítást, a 12., 47., 48., 49, 50., 51. módosítást együttesen, a 13. és 31. módosítást, valamint az 53., 54., 55. és 56. módosítást mint egymással összefüggő módosítást lehet értelmezni, mivel vagy logikusan következnek egymásból, vagy ugyanaz a tárgyuk. A munkacsoportban folytatott tárgyalások során a Tanács több alkalommal megvizsgálta az EP módosításait. A Tanács végül legalább részben elfogadta az EP módosításainak többségét (40), néhányat közülük tartalmilag, másokat szó szerinti megfogalmazásban is. A Tanács ugyanakkor az EP 23 módosítását elutasította.

2.1.   A Tanács által elfogadott, az első olvasatban kialakított álláspont szövegébe beépített EP-módosítások

Az 1., 3., 6., 8., 15., 17., 22., 34., 35., 39., 40., 41., 42., 46., 52., 57., 61. módosítást gyakorlatilag szó szerint beépítették a tanácsi szövegbe, tekintettel arra, hogy a Tanács többé-kevésbé támogatta az Európai Parlament indokolását.

2.2.   Elvben vagy részben elfogadott, a szövegben változtatásokkal átvett EP módosítások

2. módosítás — (2) preambulumbekezdés (uniós jogszabályok: textilszálak)

A módosítás szövegszerkesztési jellegű, ezért nem övezte különösebb vita. A jelenlegi tanácsi szöveg a módosításnak csak egy részét veszi át.

5. módosítás — (9) preambulumbekezdés, jelenleg: (10) preambulumbekezdés (forgalmazás)

A Tanács úgy ítélte meg, hogy a preambulumbekezdés megszövegezésében nem elengedhetetlenül szükséges az EP módosítása szerinti kiigazítást végezni.

7. módosítás — (12) preambulumbekezdés, jelenleg: (13) preambulumbekezdés (az egységes módszereknek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása)

A Tanács egyetért a módosítás lényegével, de úgy véli, hogy saját szövegének megfogalmazása jobb, mint a parlamenti módosítás szövege.

10. és 11. módosítás — (17) és (18) preambulumbekezdés (a preambulumbekezdések kiigazítása a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok figyelembevétele érdekében)

A Tanács támogatta az e két parlamenti módosítás hátteréül szolgáló elvet, miszerint a jelenlegi javaslat szövegét hozzá kell igazítani a Lisszaboni Szerződés teremtette, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kapcsolatos új jogi környezethez. Míg a (17) preambulumbekezdést a Tanács törölte, ahogyan azt az EP is javasolta módosításában, addig a (18) preambulumbekezdés új, tanácsi megszövegezése eltér az EP által javasolt szövegtől, igaz, főként szerkesztési okokból.

14. módosítás — (19b) preambulumbekezdés (új) (jelentés a jövőben bevezetendő új címkézési követelményekről)

A Tanács tudomásul vette, hogy az EP érdeklődést mutat olyan új – ám a jelenlegi jogi aktus keretében nem megvalósítható – címkézési követelmények bevezetése iránt, amelyek mind az ipar, mind a fogyasztók érdekeit szolgálnák, és tükröznék a műszaki fejlődést. A Tanács azonban úgy véli, hogy minden jövőbeli szabályozási módot a Bizottságra a 21. cikk (jelenleg 24. cikk) értelmében vonatkozó általános jelentéstételi előírás útján kellene feltárni. Ennek ellenére a Tanácsban nagyobb támogatás övezné egy tömörebben megfogalmazott preambulumbekezdés beillesztését.

16. módosítás — 1. cikk (tárgy)

A Tanács támogatja az EP e módosítása mögött húzódó elvet és a módosítás nagy részét. A Tanács ugyanakkor a rendelet célját illetően megfelelőbbnek találja a „belső piac működése” megszövegezést, mivel az egy közösségi harmonizációs jogszabály összefüggésében a módosításban javasolt „szabad mozgás” megfogalmazáshoz képest átfogóbb és konkrétabb.

21. módosítás — 3. cikk (a „címkézés” fogalmának meghatározása)

A Tanács a jelenlegi szakaszban két eltérő meghatározást használ a „címkézés” és a „jelölés” fogalmát illetően, bár a rendeletben foglalt előírások és követelmények rendszerint mindkettőre alkalmazandók. A Tanács az egyértelműség érdekében jár el így. Az EP módosítása arra törekszik, hogy a jelölés fogalmát beleolvassza a címkézés általánosabb koncepciójába, és ezáltal olvashatóbbá tegye a szövegben előforduló további hivatkozásokat. A különbség tulajdonképpen fogalmazási jellegűnek tűnik, hiszen egyedül a „globális címkézés” fogalmára nem vonatkoznak a jelölés leírt módjai, ez azonban jogi értelemben nem okoz semmilyen problémát.

23. módosítás — 4. cikk (a forgalomba hozatal általános szabályai)

A Tanács részben elfogadta ezt a módosítást. A tanácsi szöveg és az EP módosítása közötti két eltérés egyike egyszerűen logikailag következik abból, hogy a tanácsi szöveg használja a „jelölés” fogalmát (lásd a 21. módosítást); a másik eltérés pusztán szerkesztési jellegű.

25. módosítás — 5. cikk (textilszál-elnevezések)

A Tanács elfogadta az EP módosítás lényegét, de inkább saját megszövegezését részesíti előnyben, még ha a különbség szerkesztési jellegű is.

27. módosítás — 7. cikk (2) bekezdés (tiszta textiltermék)

A Tanács támogatja az EP módosítása mögött rejlő szándékot és a módosítás főbb részeit, mindemellett ragaszkodna ahhoz, hogy e cikk pontosítás céljából tartalmazzon a 8. cikkre (élőgyapjútermékek) vonatkozó utalást.

29. módosítás — 8. cikk (3) bekezdés (a gyapjú idegenszál-tartalma)

A Tanács támogatta az EP módosításának jelentős részét, de a bekezdés végére a 7. cikk és a 18. cikk (jelenleg: 19. cikk) szövegével összhangban álló pontosítás beillesztését tartja szükségesnek.

32. módosítás — 11. cikk, jelenleg: 13. cikk (címkézés)

A Tanács nagyrészt elfogadta e módosítást. A „szokásos használati idő” és a „legkisebb kényelmetlenség” kifejezéseket a Tanács ugyanakkor kihagyná a szövegből, mivel szerinte azok jogi úton nem érvényesíthetők.

33. módosítás — 11. cikk, jelenleg: 14. cikk (a címkéken található információkkal kapcsolatos felelősség)

A Tanács nagyrészt elfogadta az EP módosítását és az annak hátterében meghúzódó indokokat. A konkrét megszövegezést és a bekezdések logikus sorrendjét illetően a Tanács azonban úgy ítéli meg, hogy saját szövege megfelelőbb.

36. módosítás — 12. cikk (2) bekezdés, jelenleg: 15. cikk (1) bekezdés (az információk láthatósága és olvashatósága)

A Tanács nagyrészt elfogadta a javasolt módosítás megszövegezését, és csak a „betű-/számméretre, stílusra és betűtípusra” való hivatkozást hagyta ki.

43. módosítás — 17. cikk (2) bekezdés, jelenleg: 18. cikk (a szálösszetétel megállapítása)

A Tanács elfogadta ezt a módosítást, de a bekezdés egészét egy új, külön cikk („A szálösszetétel megállapítása”) első bekezdéseként helyezte a szövegbe.

44. módosítás — 17. cikk (2) bekezdés 2a) új albekezdés, jelenleg: 18. cikk (eltekintés a VII. mellékletben felsorolt tételek figyelembe vételétől)

A Tanács elfogadta ezt a módosítást, de a bekezdés egészét egy új, külön cikk („A szálösszetétel megállapítása”) második bekezdéseként helyezte a szövegbe.

45. módosítás — 17. cikk (3) bekezdés, jelenleg: 18. cikk (a laboratóriumok által alkalmazott módszerek)

A Tanács elfogadta a módosítás második részét, amely főként a szöveg egyértelművé tételét szolgálja. A módosítás első részét azonban – amely az e vizsgálatokat a hatóságok megbízásából végző valamennyi laboratórium részére akkreditációt írna elő – a Tanács elutasította, mert túlzottan korlátozónak találta és véleménye szerint túl nagy terhet jelentene.

53., 54., 55. és 56. módosítás — 19–19c. cikk, jelenleg: 20–23. cikk (a felhatalmazáson alapuló jogi aktusra vonatkozó rendelkezések)

A Tanács elfogadta mind a módosítások hátterében álló elvet, mind pedig a módosítások szövegének jelentős részét, lévén, hogy a Lisszaboni Szerződés következtében e módosítások szükségesek. E cikkek bizonyos részeit – például a felhatalmazás időtartamának leteltét – illetően a Tanács mindemellett megfelelőbbnek ítélte saját megszövegezését. Azon lényegi elemek tekintetében, amelyeknek a cikkekbe való beillesztését a Tanács elutasította, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásának lehetőségét logikus módon ki kellett hagyni.

60. módosítás — 21a. cikk, jelenleg: 25. cikk (átmeneti rendelkezés)

Bár a Tanács és az EP szövege közti lényegi különbség elenyésző, a Tanács véleménye szerint saját megszövegezése jogi szempontból világosabb.

2.3.   Elutasított, a tanácsi szövegbe nem beépített módosítások

9. és 26. módosítás — (16) preambulumbekezdés, jelenleg: (17) preambulumbekezdés és 6. cikk (1) bekezdés (a gyártó képviselője)

A Tanács úgy véli, hogy a preambulumbekezdés és a cikk tanácsi megszövegezése érthetőbb. Az EP véleménye szerint a „képviselő” kifejezés nem korlátozza a jelentést „meghatalmazott képviselő”-re mint konkrét gazdasági szereplőre, a Tanács azonban saját megszövegezését, vagyis a „nevében eljáró személy” kifejezés használatát részesíti előnyben, mivel az e tekintetben világosabb. Az EP módosításai nem teljes mértékben koherensek.

12., 47., 48., 49., 50., 51. módosítás — (18a) preambulumbekezdés (új), 18a–18d. cikk (új) (származási hely jelölése)

A Tanács nem támogatja a származási hely kötelező jelölésére vonatkozó előírást. Először is, ez a tárgykör kívül esik e rendelet hatályán; e rendelet csak a textilszálak elnevezésével foglalkozik, valamint egységes szerkezetbe foglalja a jelenlegi jogszabályokban már előírt követelményeket. Másodsorban, a származási hely jelölése részben befolyásolná a horizontális jogi aktusokra vonatkozó javaslatokat, amelyek révén már keresik az átfogó megoldást a problémára.

66. módosítás — (18b) preambulumbekezdés (új) (ezen jogi aktus és más jogi aktusok közötti kapcsolat a származási hely jelölését illetően)

Bár a preambulumbekezdés szövege önmagában nem jelent érdemi problémát, azt el kellett utasítani, abból kifolyólag, hogy a származási hely kötelező jelölésére vonatkozó előírást tartalmazó 12., valamint 47–51. módosítás is elutasításra került. A preambulumbekezdés elfogadható lenne a Tanács számára, ha azt a származási hely jelölését illetően egy önkéntesebb jellegű rendszerrel kapcsolnák egybe.

13. és 31. módosítás — (19a) preambulumbekezdés és 10a. cikk (új) (állati eredetű anyagok)

A Tanács ezeket a módosításokat elutasította. Sem a rendelkezések alkalmazási köre, sem célja nem teljesen egyértelmű, a megfogalmazás pedig jogi szempontból nem kielégítő. Az állati eredetű szálak kategóriája átfedést jelentene néhány, az I. mellékletbe már felvett, és a jelenlegi jogszabályok értelmében sokkal részletesebb címkézési előírások hatálya alá tartozó textilszállal. Másrészt a nem szálas állati anyagoknak a címkén való kötelező feltüntetése egyértelműen kívül esne e rendelet hatályán, a „nem textil anyagok” fogalommeghatározása pedig nem is szerepel a rendeletben. Bizonyos veszélyeztetett állatfajok közvetlen védelmét valószínűleg nem is lehet elérni egy ennyire általános jellegű rendelkezéssel. Mindent egybevetve, e módosítások céljainak inkább tagállami rendelkezések révén lehet érvényt szerezni.

19. módosítás — 2. cikk (2) bekezdés da) pont (új) (egyedi gyártású termékek)

A Tanács megvizsgálta a módosítást, és mérlegelte, hogy a címkézés milyen lehetséges terheket róhat az egyedi gyártású termékek gyártóira. Figyelembe véve azonban, hogy az egyedi gyártású termékek esetében is szem előtt kell tartani a fogyasztók megfelelő tájékoztatását, valamint tekintettel arra, hogy a sorozatgyártású egyedi termékek piaca egyre nő, a Tanács nem támogatta, hogy az egyedi gyártású cikkek teljes mértékben kivételt képezzenek e rendelet követelményei alól.

24. módosítás — 4. cikk (2) bekezdés (védzáradék)

A Tanács törölte a bekezdés egészét, mivel ez a rendelkezés félrevezető és a rendeletben nincs rá elengedhetetlenül szükség. Ezért technikailag kivitelezhetetlen volt, hogy az Európai Parlament módosítását beépítsék a Tanács szövegébe.

30. módosítás — 9. cikk (többszálas textiltermékek)

A Tanács elutasította a módosítást, mivel nem akart eltávolodni az bizottsági javaslattól.

72. módosítás — 12. cikk (4) bekezdés, első albekezdés, jelenleg: 15. cikk (3) bekezdés (nyelvre vonatkozó rendelkezés és szimbólumok)

A Tanács ezt a módosítást elutasította. Először is, a Tanácsnak a nyelvekre vonatkozó rendelkezése bizonyos tagállamoknak nagyobb szabadságot ad, és lehetővé teszi, hogy az adott tagállam engedélyezze a hivatalos nyelvtől/nyelvektől eltérő más nyelvek alkalmazását; másodsorban, a Tanácsban komoly ellenállás mutatkozott a nyelvtől független szimbólumok elfogadása tekintetében, mivel a szimbólumok jelenleg nem harmonizáltak és a fogyasztók sem ismerik kellőképpen azokat.

37. módosítás — 12. cikk (4) bekezdés, második albekezdés; jelenleg: 15. cikk (3) bekezdés (a globális címkézésre vonatkozó rendelkezés)

A Tanács a 72. módosítás esetében már ismertetett okokból elutasította ezt a módosítást.

38. módosítás — 12. cikk (4) bekezdés, új albekezdés, jelenleg: 15. cikk (3) bekezdés (szimbólumokra vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus)

A 72. és 37. módosítás elutasításának következményeképpen a Tanács elutasította ezt a módosítást is.

58. módosítás — 20a. cikk (új) (felülvizsgálat)

A Tanács egyelőre nem építi be a szövegbe ezt a módosítást. Bár a kissé hosszú felülvizsgálati záradék néhány eleme valóban megfontolásra érdemes, a Tanács számára megfelelőbbnek tűnt a módosítás egészét egy általános, a rendelet tárgyára és hatályára vonatkozó „csomag” keretében megvitatni. Mérlegelni lehetne továbbá, hogy nem lenne-e megfelelőbb a szöveg egy részét preambulumbekezdés formájában beilleszteni a rendeletbe.

59. módosítás — 21. cikk, jelenleg: 24. cikk (jelentéstétel)

A Tanács az ötéves időszak megtartása mellett foglalt állást. Az EP által javasolt kiegészítés az egyértelműség tekintetében nem jelent hozzáadott értéket az eredeti szöveghez képest, mivel a Bizottságnak jogalkotási javaslatait mindig indokolással együtt kell benyújtania.

62. módosítás — II. melléklet – ötödik a. francia bekezdés (allergiás reakciók felmérésére irányuló vizsgálatok)

A Tanács ezt a módosítást nem építette be szövegébe, mivel az Európai Parlamentnek még felvilágosítással és magyarázattal kell szolgálnia, és a szövegrészt jobban kell megfogalmazni.

64. módosítás — V. melléklet – 13. pont (a „nemez” kifejezés törlése)

A Tanács szerint a nemeznek a kötelező címkézés alá történő bevonása nem elsőrangú kérdés. Mivel a módosítás elfogadása az érintett vállalkozások számára további terhet róna, a Tanács nem építette be szövegébe a módosítást.

65. módosítás — V. melléklet – 17. pont (a „nemezkalapok” kifejezés törlése)

A Tanács ezt a módosítást ugyanazon okból utasította el, mint a 64. módosítást.

63. módosítás — V. melléklet – 24. pont (a „játékok” kifejezés törlése)

A Tanács véleménye szerint e módosítás gyakorlati haszna elenyésző. Bár e módon korlátozni lehetne a játékok biztonságáról szóló irányelvvel való átfedéseket, nem tűnik feltétlenül szükségesnek, hogy a (textil)játékokra kiterjesszük valamennyi címkézési követelményt.

3.    A Tanács által bevezetett legfontosabb újítások a szövegben

3. cikk k) pont (a „megengedett eltérés” fogalmának meghatározása)

A Tanács hasznosnak vélte a „megengedett eltérés” fogalommeghatározásának beillesztését, mivel a kifejezést a rendelet többször használja, főként a VIII. mellékletben.

25. cikk (jelenleg) (átmeneti rendelkezés)

A Tanács ezen átmeneti rendelkezés révén tisztázta, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályokkal összhangban forgalomba hozott termékek körülbelül még két és fél éven keresztül értékesíthetők. E rendelkezés biztosítja, hogy a jelenlegi rendszerben majd végbemenő, viszonylag korlátozott mértékű változások ne járjanak az eddigiek szerint megfelelő címkézéssel ellátott textiltermékek nagy terhet jelentő újracímkézésével.

20–23. cikk (jelenleg) (Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok)

Az EUMSZ hatálybalépését követően bizonyos rendelkezések, amelyek eredetileg az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás hatálya alá tartoztak volna, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eljárását meghatározó új cikkekbe lettek beépítve (az EUMSZ 290. cikke alapján).

IV.   KÖVETKEZTETÉS

A Tanács első olvasatban elfogadott álláspontja a Bizottság javaslatának fő célkitűzését támasztja alá. A tanácsi szöveg révén megvalósíthatóvá válhat a textiltermékek címkézésére vonatkozó követelmények egységes, ugyanakkor rugalmas kerete, és az új textilszál-elnevezéseknek a jegyzékbe való felvételére egy gyors eljárást lehet kialakítani, szem előtt tartva azt, hogy a textiltermékek felhasználóinak tájékoztatását szolgáló információkra vonatkozó követelmények fontos szerepet töltenek be. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó rendelkezések alkalmazása révén gyorsan és hatékonyan kiigazíthatóvá válik a textilszál-elnevezésekre és a címkézésre vonatkozó jelenlegi jogszabályozási keret.

---

(1)  HL C 76., 2010.3.25., 16. o.

(2)  A jogalap a Lisszaboni Szerződés nyomán az EUMSZ 114. cikkére módosult.

(3)  9905/10 tanácsi dokumentum; a Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(4)  HL C 255., 2010.9.22., 37. o.

(5)  A 2008/121/EK, a 96/73/EK (módosított) és a 73/44/EGK irányelv.

(6)  Megjegyzés: a cikkek számozása vagy a Parlament első olvasatának eredményére (9905/10), vagy – ahol külön jelzik („jelenleg: …”) – arra a dokumentumra vonatkozik, amely a Tanács első olvasatban kialakított álláspontját tükrözi (13807/10).

(7)  Az alábbi módosításokról nem szavaztak: 4., 18., 20., 28., 67., 68., 69., 70., 71.