28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/111

1.1

Ebben a biológiai sokféleségről szóló, mindössze négy év alatt immár negyedik véleményében az EGSZB ismételten üdvözli, hogy az Európai Bizottság világosan kimondja, hogy sokkal többet kell tenni az Európai Tanács által kitűzött célok eléréshez.

1.2

Az EGSZB kritikusan szemléli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság nem végez tényleges elemzést arról, hogy az évek óta ismert és az EGSZB által mindig is hangoztatott követelések – például a 2006-os biodiverzitási cselekvési terv 160 intézkedése – miért nem vagy miért csak részben valósultak meg. A 2006-os biodiverzitási cselekvési terv terjedelmes intézkedéslistáját illetően a megvalósulás hiánya vagy a kudarc okainak vizsgálata annál is fontosabb, mivel végső soron csak abból lehet célirányosan új, sikerrel kecsegtető intézkedéseket és stratégiákat kidolgozni.

1.3

A most előterjesztett stratégia lényegében semmi újat nem tartalmaz! Egy olyan új stratégiai dokumentum előterjesztésével, amely rég ismert követeléseket tartalmaz, nem lehet megoldani a problémát. A biológiai sokféleség megőrzését illetően nem a törvények, irányelvek, programok, mintaprojektek, politikai nyilatkozatok vagy útmutatások hiányoznak, hanem a megvalósítás és a valamennyi politikai cselekvési szinten összehangolt cselekvés.

1.4

A politikában eddig nem volt meg az erő, illetve az akarat az évek óta szükségesnek elismert intézkedések végrehajtásához, bár a közlemény ismét világossá teszi, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos következetes politikából a társadalom és a gazdaság ugyanúgy profitál. A tagállamok még az EU legfontosabb természetvédelmi irányelveit sem hajtották végre teljes körűen, még 32, illetve 19 évvel azok hatálybalépése után sem!

1.5

Az EGSZB mindenképpen elismeri, hogy vannak részsikerek a biológiai sokféleség fenntartása terén. Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen, hiszen összességében a biológiai sokféleség drasztikusan csökken. Az EU ezért egy megvalósításorientált stratégia kidolgozásának kihívása előtt áll.

1.6

Sajnos nem derül ki, hogyan lehet áthidalni a politikai akarat eddigi hiányát. Ennyiben az előterjesztett biodiverzitás-stratégia nem jelent tényleges előrelépést. A közleménnyel kapcsolatban a Miniszterek Tanácsában eddig elhangzott viták azt mutatják, hogy még mindig messze vagyunk attól, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikát más szakpolitikákba integráljuk.

1.7

Ezért az a legfontosabb, hogy a küszöbön álló politikai reformfolyamatokban (például a halászati, az agrár-, a közlekedés-, az energia- és a kohéziós politika terén) szoros kapcsolatot alakítsunk ki a biodiverzitás-stratégiával. Az EGSZB azonban még nagy hiányosságokat lát ennek kapcsán. Ez érvényes a 2014–2020 időszakra szóló pénzügyi tervre előterjesztett javaslatokra is, amelyek az EGSZB szerint nem alkalmasak arra, hogy a szükséges finanszírozási eszközöket a szükséges mennyiségben rendelkezésre bocsássák. Az Európai Bizottságnak komolyabban kell vennie saját biodiverzitás-stratégiáját!

1.8

A vélemény kidolgozása során a vita e pontja esetében párhuzamot vontunk az adósság- és euróválsággal. Ha az EU tagállamai maguk sem veszik komolyan saját alapelveiket és kritériumaikat – akár a természetvédelmi előírásokról van szó, akár a monetáris unió Maastrichti Szerződésben lefektetett stabilitási kritériumairól –, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a) politikai téren problémák keletkeznek, b) a polgárok elveszítik bizalmukat a politika iránt.

1.9

Egyértelmű, hogy információkra és ismeretekre van szükség a biológiai sokféleségről, annak a fejlődéssel és foglalkoztatással való összetett kölcsönhatásairól, valamint a sikeres példák feltérképezéséhez és támogatásához.

1.10

Arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy tegye végre közzé a környezetre ártalmas támogatások már 2006-ban beharangozott listáját.

2.1

Az Európai Tanács 2001-ben Göteborgban határozott az EU fenntarthatósági stratégiájáról, amely a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politika terén is egyértelmű célt fogalmazott meg: „Az élőhelyek és természetes rendszerek védelme és helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig”. (1)

2.2

2010. márciusban az EU állam- és kormányfőinek el kellett ismerniük, hogy ezt a célt nem érték el. Ezért egy új, az Európai Bizottság által „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” című közleményben (2) javasolt cél mellett foglaltak állást, amely 2020-ra vonatkozik és így hangzik: „A biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása az Európai Unióban 2020-ig, valamint állapotuknak a lehetőségekhez mért szintű helyreállítása, ezzel együtt a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzésére tett erőfeszítésekhez való uniós hozzájárulás fokozása”.

2.3

A Tanács megbízta az Európai Bizottságot egy e cél elérését szolgáló új stratégia tervezetének kidolgozásával; a tervezetet az Európai Bizottság ezzel a közleménnyel terjeszti elő.

2.4

Az Európai Bizottság a dokumentumban – évek óta ismert tényekkel alátámasztva – hangsúlyozza, hogy végre cselekedni kell:

2.5

A biodiverzitás-csökkenés gazdasági aspektusainak a közlemény nagyobb figyelmet szentel, mint az EU korábbi dokumentumai, ami többek között az „ökoszisztéma-szolgáltatások” fogalmának egyre gyakoribb használatából is látható. A közlemény ismét utal az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanával foglalkozó (TEEB (5)) tanulmányra, és példaként megjegyzi, hogy az Unióban például a rovarok általi beporzás becsült gazdasági értéke évi 15 milliárd EUR. Ebből pedig levezeti, hogy „a méhek és más beporzók folyamatos fogyatkozásának súlyos következményei lehetnek Európa gazdálkodóira (…)”.

2.6

A közlemény 3. része a következő évtizedre vonatkozó cselekvési keretet ír le, amely hat külön célból áll:

2.7

Az egyes célok az általuk kezelt konkrét problémára válaszul kidolgozott intézkedéscsomagból állnak. A közlemény összesen 37 intézkedést ír le.

2.8

A közlemény több ízben utal arra, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikát fokozottan integrálni kell az EU más politikaterületeibe (mint például az agrár- vagy a halászati politikába).

2.9

Különösen két területen van szükség finanszírozásra: a Natura 2000 hálózat létrehozásának befejezése, valamint a közösen meghatározott globális kötelezettségek teljesítése terén. (6)

2.10

A közlemény megemlíti továbbá, hogy „a káros támogatások reformja (…) szintén kedvezni fog a biológiai sokféleségnek”.

3.1

Az EGSZB már 2007. februárban, 2009. júliusban, valamint 2010. szeptemberben is állást foglalt a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politika kérdéseiben.

3.2

Az EGSZB megállapítja, hogy az ebben a stratégiatervezetben megnevezett területek, célok és intézkedések már 2006-ban is az akkori cselekvési terv központi részét képezték.

3.3

A most előterjesztett stratégia lényegében semmi újat nem tartalmaz, még egyszer felsorolja azonban, melyek azok a megközelítések, amelyek teljességgel nélkülözhetetlenek, és melyek a legsürgősebb, valamint a legsikeresebbnek ígérkező megközelítések. A stratégia régi, régóta ismert tények, követelések és intézkedések szó szerinti másolata. Ez azt mutatja, hogy minden eleme kellőképpen közismert. Most már nem azzal kell törődni, hogy mit kell tenni, hanem inkább azzal, hogy miért nem tesszük, és hogyan érhetjük el a célirányos fellépést. A stratégia mindenesetre erre a központi kérdésre nem ad választ!

3.4

Az Európai Bizottság dokumentuma ezért nem ad okot az elégedettségre. Az EGSZB ezért azt kéri, hogy a 2020-as biodiverzitás-stratégia sokkal végrehajtás-orientáltabb legyen.

3.5

Az EGSZB szeretné felidézni, amit már 2007-ben összefoglalt:

3.6

A 2007-ben elfogadott vélemény ezen kulcsfontosságú megállapításai ma is ugyanolyan aktuálisak, mint akkoriban. Az EGSZB mélységesen sajnálja, hogy az elmúlt években semmi ténylegesen fontos nem változott.

3.7

Annak vizsgálata, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó 2006-os cselekvési terv terjedelmes intézkedéslistája miért nem került megvalósításra, illetve miért vallott kudarcot, ebből a bizottsági közleményből is hiányzik. A kudarc ilyen minősített elemzése annál is fontosabb, mert végső soron csak az alapján lehet célirányosan új, sikerrel kecsegtető intézkedéseket és stratégiákat kidolgozni. Egy olyan új stratégiai dokumentum előterjesztésével, amely rég ismert követeléseket tartalmaz, nem lehet megoldani a problémát.

3.8

Bár az Európai Bizottság évek óta próbál gazdasági érveket is felhozni a biológiai sokféleség megőrzése érdekében, nem jár igazán sikerrel. Az EGSZB, amely a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikáról egyszer kijelentette, hogy „a hosszú távú gazdaságot is érinti, ezért végre a gazdasági és pénzügyminisztereknek is foglalkozniuk kellene a kérdéssel”, (8) egyrészt üdvözli, hogy megpróbálják kimutatni az elhanyagolt biodiverzitás-politika gazdaságra gyakorolt következményeit. Mindeddig azonban nem valósult meg a biodiverzitás-politikának az EU gazdaság- és pénzügyi politikájába való integrációja. Az új stratégiának választ kellene adnia arra, hogy ez hogyan változhat meg.

3.9

Másrészt az EGSZB mindenképpen szeretne utalni egy olyan veszélyre, amely összefügghet a gazdasági szempontok egyre nagyobb előtérbe kerülésével: előfordulhat ugyanis, hogy a biológiai sokféleség védelme a jövőben különösen azokra a területekre összpontosul, amelyek rövid távon gazdaságilag kifizetődők vagy kifizetődőnek tűnnek. Az Európai Bizottságnak ezért el kellene gondolkodnia azon, hogy hogyan kezeljünk olyan fajokat és élőhelyeket, amelyeknek a gazdasági értéke nem számítható ki közvetlenül. Nehéz lenne pénzben kifejezni például az olyan nagyemlősök értékét, mint a farkas, medve vagy hiúz, és ugyanez igaz a levelibékára, a szöcskére, a fehér gólyára és ezernyi más fajra. Emellett pedig az olyan fajok, amelyeknek a „teljesítménye” gazdaságilag egyáltalán nem becsülhető sokra, teljesen kívül állnak a politikai vitán: hol vannak védőprogramok baktériumokra, gombákra vagy földigilisztákra irányulóan, tehát a lebontó szervezetekre, amelyek nélkül a szerves anyagok lebontása nem működne?

3.10

A stratégia nagymértékben a mezőgazdaságra és erdészetre, valamint a halászati politikára összpontosít. Ez egyfelől jogos, mivel a) ezek hatást gyakorolnak a biodiverzitásra, és b) olyan politikaterületekről van szó, amelyek nagy területeket fednek le és amelyekre az EU befolyással lehet. Másrészt a biodiverzitásra veszélyt jelentő egyéb területekre, mint a közlekedésre és a településfejlesztésre, alig tér ki.

3.11

Amikor az Európai Bizottság a stratégia tervezetében arra utal, hogy „a káros támogatások reformja (…) szintén kedvezni fog a biológiai sokféleségnek”, ebben minden bizonnyal igaza van. Csakhogy közzé kellene tennie végre a káros támogatások listáját. Ilyen ígéret 2006 óta van, megvalósítani mindmáig nem sikerült.

3.12

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság bejelentését, hogy minden kiadási tételt megvizsgál a biológiai sokféleségre gyakorolt hatást illetően, és gondoskodik arról, hogy a biológiai sokféleség az összességében vett csökkenésének elkerülését célzó kezdeményezés révén ne szenvedjen további károsodásokat.

4.1

A hat cél és néhány intézkedés szemügyre vétele alapján az EGSZB szeretné elmagyarázni, miért tartja az előterjesztett új biodiverzitás-stratégiát szakmai szempontból kevésbé ambiciózusnak. Annak oka, hogy az Európai Bizottság igen visszafogottan fogalmazza meg az intézkedéseket, valószínűleg inkább politikai jellegű. A környezetvédelmi miniszterek ülésén az egyes intézkedések meghatározásáról folytatott, rendkívül vontatott tárgyalások azt mutatják, hogy továbbra is hiányos a biodiverzitás-politikának a többi politikaterületbe történő integrációja.

4.2

1. cél:

4.3

2. cél:

4.4

3. cél:

4.5

4. cél:

4.6

5. és 6. cél: