22.12.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 376/102

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint a fenntartható fejlődésről szóló 2012-es riói ENSZ-konferenciának egyértelmű jelzést kell adnia a világ közvéleménye számára egy olyan gazdasági rendszer felé történő átmenetet célzó konkrét javaslatokkal, amely minőségi gazdasági növekedésen alapul, segít a szegénység és a társadalmi igazságtalanság leküzdésében és egyben fenntartja a jövő nemzedékek számára a természetes életfeltételeket.

1.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság közleményét, (1) melyet az uniós intézmények számára a közös elemzés és helyzetfelmérés kiindulópontjának tart a Rio+20 konferenciára való előkészületek során. Ebben az összefüggésben utal az erőforrás-hatékony Európára irányuló kiemelt kezdeményezéssel és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervével kapcsolatos munkáira. (2) Mindezek fényében az EGSZB az alábbi prioritásokat határozza meg.

1.3

AZ EGSZB-nek meggyőződése, hogy a fenntartható gazdaságra való átállást a fenntartható fejlődés átfogó stratégiájába beágyazva kell megvalósítani. AZ EGSZB üdvözli, hogy immár az Európai Bizottság is rámutat a fenntartható fejlődés társadalmi vetületére. Az EGSZB szeretné, ha ez a megközelítés még erősebb hangsúlyt kapna. Alapvető jelentőséggel bír a társadalmi kohézió, az igazságosság, beleértve a nemzedékek közötti igazságosságot is, a javak igazságos elosztása, valamint az olyan társadalmi problémák megoldása, mint a hátrányos megkülönböztetés, a legkülönbözőbb forrásokhoz való hozzáférés hiánya, a szegénység és a munkanélküliség.

1.4

Az EGSZB támogatja az ILO zöld munkahelyekkel kapcsolatos politikai ajánlásait, és külön hangsúlyozza, hogy a szociális partnereket aktívan be kell vonni a zöldebb munkakörnyezet kialakításának folyamatába. Az EGSZB emellett teljes mellszélességgel támogatja a szociális alapellátásra irányuló ENSZ-kezdeményezést (Social Protection Floor Initiative), amely biztosítaná az alapvető szociális jogokat és szociális transzfereket, valamint mindenki számára hozzáférhetővé tenné az alapvető javakat és szociális szolgáltatásokat.

1.5

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai bizottsági közleményt a környezetvédelmi biztos a fejlesztésügyi biztossal közösen terjesztette be, ezáltal ugyanis határozott hangsúlyt kap a környezet, a fenntartható fejlődés és a fejlesztési támogatás közötti összefüggés. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az EU fejlesztési támogatással kapcsolatos politikájának újradefiniálása alapuljon a fenntartható fejlődés gondolatán, és ez tükröződjön a fejlesztési támogatások irányultságában, de még a helyi fejlesztési projektek kidolgozásában is.

1.6

Az EGSZB a legélesebben elítéli azt, hogy világszerte, de főként a fejlődő országokban, egymilliárd ember éhezik, ami szöges ellentétben áll az első millenniumi fejlesztési célkitűzés megvalósításával. Az EGSZB meggyőződése, hogy a forrásokhoz, az élelmiszerhez és az energiához való hozzáférés biztosításának az átfogó fenntarthatósági menetrend prioritásai közé kell tartoznia. E célkitűzések megvalósításához elengedhetetlen a civil társadalom aktív részvétele a helyi és nemzeti szintű politikák kialakításában; ezzel kapcsolatban a fejlődő országokban külön kiemelendő a nők szerepe.

1.7

Az EGSZB meggyőződése szerint a politikai eszközök széles tárházával ötvözött nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szintű intézkedésekre van szükség a „zöld gazdaságra” való átállás megvalósításához. Különösen olyan intézkedések tartoznak ide, amelyek biztosítják a környezeti költségeknek a piaci árakban való pontos tükröződését, emellett pedig az adózási politika környezettudatossá tételére van szükség, hogy a fiskális politika középpontjában ne a munkának, hanem a forrásfelhasználásnak a megadóztatása álljon. Az állami kiadási programokat úgy kell kialakítani, hogy a fenntartható technológiákra és projektekre irányuló beruházásokat ösztönözzék. A környezetkárosító támogatások leépítésére van szükség, ugyanakkor ennek szociális hatásait megfelelő mértékben figyelembe kell venni. Az állami közbeszerzéseket a környezetbarát termékek és szolgáltatások előmozdítására kell felhasználni. Olyan intézkedéseket kell hozni, melyek révén a világkereskedelem és a fenntartható fejlődés hatékonyabb kölcsönös támogatása válik lehetővé.

1.8

A fenntarthatóság felé vezető úton tett előrelépések méréséhez egyértelmű mutatókat kell meghatározni. Olyan módszereket kell kifejleszteni, melyekkel – a szegénység leküzdését, az emberhez méltó munkahelyek létesítését és a természeti környezet megőrzését is tekintetbe véve – az emberi jólét növekedése és az életminőség javulása alapján mérhető a GDP-n túli gazdasági előrelépés. „A GDP-n túl – a fenntartható fejlődés mércéi” című véleményének (3) figyelembevételével az EGSZB még a Rio+20 konferencia előtt ismertetni kívánja álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a civil társadalmat miként kellene bevonni e mutatók kidolgozásába.

1.9

Mindezek alapján a Rio+20 konferencia során olyan megbízatást kellene a „zöld gazdaságra” vonatkozóan elfogadtatni, melynek betartására céltudatosan törekszik az ENSZ. Ennek a megbízatásnak hat fő pontot kellene tartalmaznia:

1.10

A fenti megbízatás alapján elvégzett munka eredményeit a zöld gazdaságra való átállást elősegítő intézkedési tervek és stratégiák nemzeti szinten történő létrehozására kell felhasználni a nemzeti sajátosságok figyelembevétele mellett.

1.11

A fenntartható fejlődés és a környezetvédelem terén megvalósuló nemzetközi és ENSZ-szintű irányítást sürgősen meg kell erősíteni és fokozottan integrálni kell ahhoz, hogy előkészítse a terepet a nemzetközi közösségnek a fenntartható fejlődés irányában megteendő lépéseihez. A Rio+20 konferenciát ki kell használni arra, hogy az ENSZ szintjén szilárd intézményi keret jöjjön létre. Az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP) meg kell erősíteni és intézményi szinten tovább kell fejleszteni. Az EGSZB véleménye szerint az ENSZ-tagállamok politikai vezetőit tömörítő és közvetlenül az ENSZ közgyűlésének alárendelt fenntartható fejlődési tanácsra vonatkozó elgondolás alkalmas arra, hogy a fenntartható fejlődés biztosításához és a zöld gazdasági modell bevezetéséhez szükséges lépések során felmerülő kihívásoknak eleget tegyen.

1.12

A fenntartható gazdasági modellre való sikeres átállás előfeltétele, hogy azt a civil társadalom elfogadja és magáévá tegye. Az EGSZB nyomatékosan kiáll amellett, hogy a szervezett civil táradalom képviselőit aktívan vonják be a Rio+20 konferencia előkészítésébe és nyomon követésébe, valamint biztosítsák számukra azt, hogy eredményesen hallathassák hangjukat a konferencia tárgyalásai alatt és az eredmények gyakorlatba való átültetése során. Az eddigi részvételi formákat kritikus vizsgálatnak kell alávetni, hogy kiderüljön, hatékonyan töltik-e be ezt a feladatot. Az EGSZB már a Rio+20 konferenciát megelőzően aktívan támogatja ezt a folyamatot, amennyiben konferenciákat szervez a civil társadalom részvételével, valamint konzultációkat folytat a civil társadalom képviselőivel Európából és a világ egyéb tájairól.

1.13

A fenntartható fejlődés irányítását mind nemzeti, regionális és helyi szinten, mind pedig a vállalatirányítás szintjén meg kell erősíteni. Mindez a civil társadalomnak demokratikus folyamatok és létrehozandó párbeszédstruktúrák révén történő hatékony és intézményileg biztosított bevonását feltételezi azon témákba és projektekbe, melyek a gazdaság és a fenntartható fejlődés környezetkímélőbbé tétele szempontjából fontosak. Európának a Rio+20 konferencia megbeszélései során fel kell mutatnia környezeti ügyekben szerzett pozitív tapasztalatait az információhoz való hozzáféréssel, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételével és az igazságszolgáltatáshoz való jognak az ún. Aarhusi Egyezmény alapján történő biztosításával kapcsolatban, valamint törekednie kell e struktúrák globális szinten történő elterjesztésére.

1.14

Ahhoz, hogy a hosszú távú fenntartható fejlődésre a jog erejét is felhasználva fokozott figyelem irányuljon, az EGSZB támogatja a World Future Council kezdeményezését a „jövő nemzedékek ombudsmanja” tisztség intézményes létrehozására mind az ENSZ, mind pedig az egyes országok szintjén.

1.15

Az EU-nak és a tagállamoknak legelőször saját házi feladataikat kell megoldaniuk a fenntartható fejlődéssel és a zöld gazdaságra való átállással kapcsolatban. Az EU vonatkozásában az EGSZB meggyőződése, hogy az EU tárgyalási pozíciója meg fog erősödni a Rio+20 konferencián, amennyiben – vállalva történelmi felelősségét – saját magának is nagyra törő célokat tűz ki a fenntartható fejlődés kapcsán. Egyes területeken ezt már meg is tette, máshol azonban jócskán fokozni kell az erőfeszítéseket, vagy éppen el kell indítani azokat. AZ EGSZB felkéri a Tanácsot, az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy 2020-ra minden fennálló kibocsátás-csökkentési célkitűzést maradéktalanul teljesítsenek, és vizsgálják meg azt, hogy a 2020-ra kitűzött kibocsátás-csökkentési cél nem növelhető-e 25 %-ra a jövőbeli célkitűzések költséghatékony elérése és további globális megállapodások előkészítése és megkönnyítése érdekében. Emellett a tagállamoknak sürgősen végre kell hajtaniuk minden olyan intézkedést, amely annak a célkitűzésnek a teljesítéséhez szükséges, hogy az energiahatékonyság 2020-ig 20 %-kal növekedjen. Általában véve az új többéves pénzügyi keret meghatározásakor, valamint a legfontosabb politikai intézkedések – így a mezőgazdasági, a kohéziós, a kereskedelmi és a fejlesztési politika – kidolgozásakor és az Európa 2020 stratégia további végrehajtása során az EU-nak figyelembe kellene vennie a fenntarthatóbb fejlődést célzó környezetbarát gazdaságra való átállás politikai hatásait. A Rio+20 konferenciát követően az EU-nak át kellene dolgoznia a fenntarthatósággal kapcsolatos stratégiáját.

2.1

2009. december 24-én az ENSZ közgyűlése határozatot fogadott el arról, hogy 2012-ben Rióban ENSZ-konferenciát tartanak a fenntartható fejlődésről (UNCSD).

2.2

Az EGSZB 2010-ben megvitatta az uniós megközelítést e fontos kérdéssel kapcsolatban, majd 2010 szeptemberében kiadta első véleményét (4) is a témában. Ezt követően előkészítő ülésekre került sor New Yorkban és másutt, az Európai Bizottság pedig közleményt adott ki (COM(2011) 363 végleges) az EU által a Rio+20-as csúcstalálkozó tárgyalásai során lehetőség szerint követendő iránymutatásokkal. A szervezett civil társadalom képviselőivel folytatott széleskörű konzultációra alapozva az EGSZB jelen véleményében részletesebben kidolgozza álláspontját – arra törekedve, hogy ennek számos eleme bekerüljön a Rio+20-as csúcstalálkozó uniós tárgyalási stratégiájának sarkalatos pontjai közé.

2.3

Az ENSZ-közgyűlés határozata szerint a konferenciának három célja lesz:

2.4

Jelenlegi állapot. Bár a fenntartható fejlődés némely részterületén sikerült az elmúlt 20 év során haladást elérni, számos területen élesedik a helyzet:

2.5

Új kihívások a láthatáron. A Föld növekvő népessége, az életszínvonallal kapcsolatos fokozódó elvárások, valamint a növekvő nyersanyagfogyasztás az élelmiszerek, az energia és az egyéb természeti források szűkülését eredményezik. Ennek következménye az árak emelkedése, valamint komoly szociális és politikai problémák megjelenése.

2.6

Az elkövetkező évszázad egyik legjelentősebb új kihívása az, hogy egy növekvő népességű, de korlátozott természeti forrásokkal rendelkező világban kielégítő élelmezés-, energia- és nyersanyagforrás-biztonságot biztosítsunk, illetve igyekezzünk biztosítani a Föld valamennyi lakója és a jövőbeli nemzedékek számára. Végeredményben olyan minőségi gazdasági növekedésre van szükség, amely segít megszüntetni a szegénységet és a társadalmi igazságtalanságot, miközben fenntartja a jövő nemzedékei számára a természetes életfeltételeket. A feladat sikeres megoldásához szükséges intézményi struktúrák létrehozása a 2012-es csúcstalálkozó egyik központi témája kellene, hogy legyen.

2.7

A gazdasági és pénzügyi válság az elmúlt három évben erősen foglalkoztatta a kormányfőket és a gazdasági és pénzügyminisztereket. Ezek a rövid távú égető problémák azonban nem terelhetik el a figyelmet a globális reálgazdaság egyre erősebben jelentkező problémáiról, valamint annak sürgető szükségességéről, hogy a világgazdaságot fenntarthatóbb, igazságosabb és környezetkímélőbb irányba tereljük. Az átállás maga is komoly ösztönzője új beruházásoknak és munkahelyeknek, emellett pedig nagyobb igazságosságot, kohéziót, stabilitást és ellenálló képességet eredményezhet. Hozzájárulhat a jelenlegi gazdasági nehézségek megoldásához is.

2.8

Megújított politikai elkötelezettség. A Rio+20 konferencia páratlan alkalmat kínál az átállás keretének kidolgozására, valamint az átállás megvalósításához szükséges magas szintű politikai elkötelezettség eléréséhez. Döntő fontosságú az, hogy a kormányfők saját maguk foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, részt vegyenek a konferencián, és sikerre is vigyék azt. Mivel a konferencia központi témája a világgazdaság átállása, a pénzügyminiszterek, valamint a környezetvédelmi és a fejlesztési miniszterek részvétele is elengedhetetlen.

2.9

A fenntartható fejlődés a civil társadalom kezdeményezéseitől és részvételétől függ. A civil társadalmat mind a csúcstalálkozó előkészítésébe, mind pedig annak utómunkálataiba, valamint az eredmények gyakorlatba való átültetésébe is aktívan be kell vonni. Nemzeti és nemzetközi szintű párbeszédfórumokat kell létrehozni ahhoz, hogy a civil társadalom szereplői között, valamint a civil társadalom és a politikai döntéshozók között párbeszéd jöhessen létre a gazdaság környezetkímélőbbé tételével és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekről.

2.10

Az ENSZ-közgyűlés határozata értelmében a következő két téma kerül napirendre:

2.11

Nem lesz lehetőség arra, hogy egyetlen csúcstalálkozón egyetértésre jussunk mindazon intézkedések tekintetében, amelyek a gazdaság környezetkímélővé tételéhez és a fenntartható fejlődés hatékony előmozdításához világszerte szükségesek. Az EGSZB szerint ezért a Rio+20 konferenciának elsődlegesen azt a célt kell kitűznie, hogy az elkövetkező években az Egyesült Nemzeteken belül szilárd intézményi keret jöjjön létre a határozatok végrehajtása, a fenntartható fejlődés világszerte történő előmozdítása és a világgazdaság környezetkímélővé tételére irányuló intézkedési terv megvalósítása érdekében.

3.1

Nemzetközi szinten 19 éve az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága (CSD) felügyeli világszerte a fenntartható fejlődés megvalósításában elért haladást. Jelenlegi formájában azonban már nem képes elérni célját. Néhány problémát megfelelően elemzett ugyan, de mégsem volt képes ezeket határozott intézkedésekkel kezelni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül cselekvőképesebb struktúrára volna szükség a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos súlyos globális kérdések hatékonyabb kezelése érdekében.

3.2

Az Egyesült Nemzeteken belüli intézményi struktúra megerősítését célzó különböző forgatókönyvek közül az EGSZB a fenntartható fejlődés egy olyan új – közvetlenül az ENSZ közgyűlésének alárendelt – tanácsára vonatkozó, most kikristályosodó elgondolást pártol, mely egybefogná és felerősítené a jelenlegi Gazdasági és Szociális Tanácsnak (ECOSOC), illetve a Fenntartható Fejlődés Bizottságának a munkáját.

3.3

Ebben a tanácsban politikai vezetőin keresztül a világ összes országa képviseltetné magát. Feladata az lenne, hogy lépjen fel a fenntartható fejlődés valamennyi szempontjára vonatkozó globális intézkedések és a környezetkímélőbb gazdaságba való átmenet érdekében, valamint ösztönözze az élelmezés- és energiabiztonsággal kapcsolatos új és egyre súlyosabb kérdésekre irányuló intézkedéseket is.

3.4

Az új tanácsnak szorosan együtt kellene működnie a Világbankkal és a Nemzetközi Valutalappal (IMF) is: ezek tevékenységének középpontjába a fenntartható fejlődés előmozdítását kellene új feladat gyanánt állítani.

3.5

Az ENSZ Környezetvédelmi (UNEP) és Fejlesztési (UNDP) Programjait meg kell erősíteni, hogy együttes erővel hatékonyabban járulhassanak hozzá a fenntartható fejlődés környezeti és fejlesztési dimenziójához.

3.6

Nemzeti szintű irányítás. A hatékonyabb struktúrák ENSZ-szintű létrehozása mellett a politikai vezetőknek arra is fel kell használniuk a csúcstalálkozót, hogy saját nemzeti eszköztáraikat is a fenntartható fejlődés előmozdításának szolgálatába állítsák.

3.7

A fenntartható fejlődés nemzeti stratégiáit újra kell fogalmazni és át kell dolgozni, hogy a gazdaság és a civil társadalom valamennyi szereplője magáévá tegye ezeket a célkitűzéseket. A fenntartható fejlődés tanácsaihoz hasonló tanácsadó szerveket elégséges forrásokkal kell ellátni ahhoz, hogy megfelelhessenek az ötletgyártókként és a haladás motorjaiként betöltött szerepüknek.

3.8

Regionális és helyi szintű irányítás. Az egész világon számos kitűnő példa van arra, hogy mennyi mindent elérhetnek a nemzeti szint alatti önkormányzatok. A csúcstalálkozón példaként kellene kiemelni a legjobb megoldásokat, a nemzeti kormányokat pedig arra kell ösztönözni, hogy helyi és regionális önkormányzataikat további előrelépésekre sarkallják, és ebben őket támogatásukról biztosítsák.

3.9

A gazdaság és a szociális partnerek szerepe. A példamutató megoldásokból kiindulva eljött az ideje annak, hogy a fenntarthatósági szempontból bevált vállalati gyakorlatokat úgy ösztönözzük átfogóbb módon, hogy létrehozzuk a vállalatok fenntarthatósággal kapcsolatos társadalmi felelősségvállalásáról szóló keretegyezményt, valamint az ISO 26000 alapján megvalósuló elszámolási kötelezettségről szóló keretegyezményt. A csúcstalálkozó során ösztönözni kell a fentiekkel kapcsolatos tárgyalásokat. Ebbe a folyamatba a szociális partnereket is széleskörűen be kell vonni.

3.10

A civil társadalom szerepe. A fenntartható gazdasági modellre való átállás csak abban az esetben lehet sikeres, ha ebbe a folyamatba a civil társadalmat is aktívan bevonják. Ez demokratikus folyamatokat, valamint a civil társadalom és a politikai döntéshozók közötti párbeszéd struktúráinak a felállítását feltételezi. A környezetről, a zöldebb gazdaság felé tett előrelépésekről, valamint a fenntartható fejlődés további vetületeiről szóló információkat minden országban általánosan hozzáférhetővé kell tenni ahhoz, hogy e kulcskérdésekről szakmailag megalapozott nyílt vita alakulhasson ki. A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréssel, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételével és az igazságszolgáltatáshoz való joggal kapcsolatos, 1998-ban aláírt ún. Aarhusi Egyezmény sikeresen járult hozzá Európában a nyilvánosság információhoz való jogainak a kiszélesítéséhez és megszilárdításához, valamint a nyilvánosság részvételéhez és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez. A csúcstalálkozó során hasonló egyezmények megfogalmazását kell sürgetni a világ minden táján, a fenntartható fejlődés új tanácsát pedig fel kell kérni e célkitűzés globális keretek között való követésére.

3.11

A jövő nemzedékek ombudsmanja. Bár szükségleteik a fenntartható fejlődés egyik alapvető vetületét jelentik, a jövő nemzedékek mégsem képviseltetik magukat a vonatkozó döntéshozatali folyamatokban. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet orvosoljuk, és a hosszú távú fenntartható fejlődésre a jog erejét is felhasználva fokozott figyelem irányuljon, az EGSZB támogatja a World Future Council kezdeményezését (5) a „jövő nemzedékek ombudsmanja” tisztség intézményes létrehozására mind az ENSZ, mind pedig az egyes országok szintjén.

4.1

A gazdaság működése jelenleg nem a fenntartható fejlődésre irányul. Környezeti szempontból a természeti források túlzott felhasználását igényli, felelős a környezetszennyezésért, és nem képes megfékezni az éghajlatváltozást. Társadalmi szempontból felelős a nagyarányú munkanélküliségért és szegénységért, valamint a széleskörűen elterjedt rossz egészségügyi állapotért és hiányos képzettségért.

4.2

A gazdaság környezetkímélőbbé tétele azt jelenti, hogy működésmódját fenntarthatóbb eredményekre programozzák át. A gazdasági célkitűzéseket a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás figyelembevételével kell felülvizsgálni. Valamennyi gazdaságpolitikai eszközt úgy kell beállítani, hogy azok a gazdaságot fenntarthatóbb fejlődési pályára állíthassák.

4.3

A gazdasági növekedés az eddigi gazdasági fejlődés során az életszínvonal növelésének fontos előfeltétele volt. Ez továbbra is központi célkitűzés kell, hogy maradjon, mindenekelőtt a fejlődő országokban, ahol a mindenki számára emberhez méltó életfeltételek megteremtése még hátravan. A zöld gazdaság a gazdasági növekedésnek a negatív környezeti hatásoktól való leválasztására irányul. Egy olyan fenntartható fejlődési stratégia elemévé kell válnia, amely a minőségi gazdasági fejlődést célozva segít a szegénység és a társadalmi igazságtalanság leküzdésében, miközben a jövő nemzedékek számára fenntartja a természetes életkörülményeket. A zöld gazdaságra való átállásnak figyelembe kell vennie az igazságosság, az együttműködés és a közös, de differenciált felelősségvállalás alapvető elveit.

4.4

AZ EGSZB pozitívan értékeli azt, hogy az éghajlattal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon immár figyelembe veszik a társadalmi dimenziót és az emberhez méltó munka kérdését is a szén-dioxid-szegény gazdaságra való átállás során. Mindezt a cancúni megállapodások hosszú távú globális fellépésre vonatkozó közös szemléletmódja is rögzíti. Az EGSZB támogatja az ILO zöld munkahelyekkel kapcsolatos politikai ajánlásait, és külön hangsúlyozza, hogy a szociális partnereket aktívan be kell vonni a munkakörök átalakításának folyamatába.

4.5

A gazdaság környezetkímélőbbé tételével kapcsolatos feladat nagyon átfogó, és számos különböző területen tesz szükségessé fellépéseket:

4.6

A Rio+20 konferencián a fenntartható fejlődés és a zöld gazdaságra való átállás világszerte történő ösztönzését célzó új politikai kötelezettségvállalás mellett kell síkraszállni. A konferencia résztvevőinek le kell fektetniük a környezetkímélőbb gazdaságra történő átállás alapelveit. Emellett meg kellene bízniuk az ENSZ felelős szerveit a fenntartható fejlődés kulcskérdéseivel kapcsolatos fellépéseket tartalmazó munkaterv kidolgozásával a fenntartható fejlődés világszerte történő ösztönzése érdekében.

4.7

Az ENSZ zöld gazdasággal kapcsolatos megbízatása. Az EGSZB hat mutató vagy alapvető pont felvételét javasolja az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó grémiumainak további munkáját elősegítő megbízatásba:

4.8

Az EU és a tagállamok sokrétű tapasztalatokat gyűjtöttek a fenntartható gazdaság ösztönzését célzó politikai eszközök alkalmazását illetően. Ezért az EU-nak e tapasztalatokat aktívan kamatoztatnia kell nemzetközi téren is.

4.9

A zöldebb gazdaság irányában megtett haladás mérése. Egyértelmű mutatók meghatározására van szükség a fokozottabb fenntarthatóság irányában tett előrelépések méréséhez. Olyan módszereket kell kifejleszteni, melyekkel – a szegénység leküzdését, az emberhez méltó munkahelyek létesítését és a természeti környezet megőrzését is tekintetbe véve – az emberi jólét növekedése és az életminőség javulása alapján mérhető a GDP-n túli gazdasági előrelépés. Különösen olyan módszerekben kell megállapodni, melyek révén a föld, a víz, a levegő és a mindenkori ökoszisztémák különböző típusú természeti tőkéjének a gazdasági tevékenység általi igénybe vétele mérhetővé válik.

4.10

A csúcstalálkozó során meg kellene állapodni a zöld gazdaság felé tett előrelépések mérőrendszerének felállítására vonatkozó határidőkben.

4.11

„A GDP-n túl – a fenntartható fejlődés mércéi” című véleményével (6) az EGSZB már közzétette meglátásait a GDP korlátait, azok lehetséges javítását és kiegészítését és olyan új kritériumok kidolgozásának a szükségességét illetően, melyek révén a jólétre és a (gazdasági, társadalmi és környezeti) fenntarthatóságra vonatkozó további mutatók állíthatóak fel. Az EGSZB még a Rio+20 konferencia előtt szándékozik közzétenni véleményét azzal kapcsolatban, hogy miként kellene a civil társadalmat e mutatók kidolgozásába bevonni.

4.12

Szabályozáspolitikai intézkedések. Az EU-ban számos különböző termékre és eljárásra vonatkozóan az évek során – a minimumnormák fokozatos szigorítása révén – egyre inkább megemelték a hatékonysági normákat (és különösen az energiahatékonysági normákat). Az EU-nak egy ilyen irányú folyamat ösztönzését célzó hasonló mechanizmus bevezetését kellene javasolnia nemzetközi szinten is. Indokolt lehet új nemzetközi kezdeményezések kidolgozása is a vegyi anyagok kezelésével, valamint a fejlesztés alatt álló új technológiák – így például a nanotechnológia – hatásainak szabályozásával kapcsolatban.

4.13

Fenntarthatóságra nevelés és információcsere. Néhány ország, régió, város, vállalat stb. már a gyakorlatban is igazolta, hogy a fenntartható fejlődésre való átállás sikeresen véghezvihető.

4.14

Európa aktívan ösztönözte a fenntarthatóságra való nevelést és a fenntarthatósággal kapcsolatos bevált gyakorlatokra és új kezdeményezésekre vonatkozó információs kampányokat. Az ebből eredő tapasztalatokat a zöld gazdaságot elősegítő eszközökről folytatott nemzetközi vita során is gyümölcsöztetni kell.

4.15

Fiskális politikai intézkedések. A csúcstalálkozó során további lökést kell adni a környezetbarát fiskális politikát célzó nemzeti és nemzetközi erőfeszítéseknek, amennyiben megszüntetik az értelmetlen támogatásokat, az adópolitikát pedig úgy alakítják, hogy megkönnyítse a foglalkoztatást, ám megnehezítse a környezeti terhelést, valamint a fosszilis tüzelőanyagok és egyéb természeti források felhasználását. Emellett időszerű lenne egy arra irányuló új kezdeményezés, hogy nemzetközi megállapodás alapján adóztassák meg a pénzügyi tranzakciókat, az ebből származó bevételt pedig a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos beruházásokra fordítsák.

4.16

Kutatási és fejlesztési beruházások. Az ENSZ felelős szerveit meg kellene bízni annak felmérésével, hogy a zöld gazdaságra irányuló technológiák és eszközök kutatásának és fejlesztésének mely területein lenne hasznos a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket nemzetközi együttműködés révén meghatványozni. Fontos a környezetkímélőbb technológiák világszerte történő sürgős bevezetése. Az ENSZ felelős szerveinek különösen a fenti technológiák gyors átadása előtt álló akadályokat kellene feltárniuk, majd lehetőséget teremteniük ezek felszámolására.

4.17

A közbeszerzések hatékony eszköznek bizonyulhatnak a vállalatok arra való ösztönzésében, hogy környezetkímélőbb termékekkel és szolgáltatásokkal álljanak elő. Európa sok tapasztalatot szerzett a „zöld” közbeszerzéseknek az Európán belüli szabadkereskedelmi alapelvek biztosítása mellett történő alkalmazásával. Az ENSZ felelős szerveinek különösen az lehetne a feladata, hogy világszerte ösztönözzék az e téren már bevált gyakorlatok alkalmazását.

4.18

Beruházási folyamatok – új Global Deal. Megbízható becslések szerint a szén-dioxid-szegény gazdaságra való átállás összberuházási szükséglete csak az energiaágazatban több ezermilliárd eurót tesz ki a következő 40 év során. A fenntarthatósági fordulat egyéb területein szintén jelentős összegekre lesz szükség. Az ENSZ felelős szerveit meg kellene bízni azzal, hogy a legfontosabb globális beruházási folyamatok felügyeletére hozzanak létre egy fórumot, valamint állapítsák meg, hogy hol van szükség ezek növelésére vagy átirányítására a fenntartható gazdaságra való átállás megvalósítása érdekében.

4.19

Jelentős eltérés van az egyes országok természeti, gazdasági és emberi erőforrásai között a fenntarthatósági fordulat megvalósításának lehetőségeit illetően. A 2012-es csúcstalálkozó egyik legfontosabb kihívása, hogy mélyebb tartalmat és átfogóbb terjedelmet adjon a globális megállapodásnak („Global Deal”) a kapacitásépítést, a technológiaátadást és a fenntartható beruházásokat célzó állami és magánforrások mozgósítása érdekében, hogy a legkevésbé fejlett országokat (LDC) és az egyéb fejlődő országokat méltányos módon támogassuk abbéli erőfeszítéseikben, hogy lépést tarthassanak a fenntarthatósági fordulattal. Fontos, hogy az ENSZ felelős szervei felügyeljék a fejlődő országok számára a fenntarthatósági fordulat érdekében nyújtott támogatásra vonatkozó pénzügyi és egyéb kötelezettségvállalások teljesítésében elért előrelépéseket.

5.1

A zöldebb gazdaság fogalma minden fontos gazdasági ágazatban éreztetni fogja hatását. Minden ágazatnak hatékonyabbá kell tennie energiafelhasználását és az egyéb természeti források felhasználását, csökkentenie kell a szennyezésből és hulladék-előállításból eredő hatásokat, nagyobb figyelmet kell fordítania a természeti környezetre és a biológiai sokféleségre, valamint biztosítania kell az esélyegyenlőséget és az igazságosságot.

5.2

A nemzetközi fejlesztési célkitűzések jelenleg a millenniumi fejlesztési célkitűzések megvalósítására irányulnak. Az EGSZB szerint ezek 2015-re tervezett átdolgozása során a fenntartható fejlődésre nagyobb súlyt fektető új fejlesztési terveket kell megállapítani az azt követő időszakra. A csúcstalálkozón ezt közös célként kellene elfogadni, az új fenntartható fejlődési tanácsot pedig a kulcságazatokra vonatkozó célirányos javaslatok előterjesztésével kellene megbízni. Az alábbi pontokban némely kulcságazat prioritásait vázoljuk fel.

5.3

Energiaágazat. A „zöld gazdaságra” vonatkozó teljes projekten belül az energiaágazat környezetkímélőbbé tétele jelenti a legnagyobb kihívást.

5.4

A zöldebb gazdaságra való átállás az energiaágazat gyökeres fordulatát teszi szükségessé a fosszilis tüzelőanyagoktól a szén-dioxid-szegény, illetve szén-dioxid-mentes energiaforrások felé, amilyenek a megújuló energiahordozók. Ezzel egy időben a gazdaságosabb és hatékonyabb energiafelhasználás fordulata érdekében valamennyi ágazatban erőfeszítésekre van szükség a hatékonyabb energiafelhasználás irányában, hogy ezáltal megálljon vagy mérséklődjön a globális energiakereslet növekedése.

5.5

A tiszta, megfizethető és korszerű energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés elengedhetetlen a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés ösztönzéséhez, valamint a millenniumi fejlesztési célkitűzések eléréséhez. A nemzetközi energiaügynökség szerint világszerte több mint 1,4 milliárd embernek nincs hozzáférése villanyáramhoz. További egymilliárd embernek csak megbízhatatlan energiahálózatokhoz van hozzáférése. Az ENSZ közgyűlése nemrégiben 2012-t a „mindenki számára rendelkezésre álló megújuló energia nemzetközi évének” nyilvánította. Ez végre megadja a már sürgősen szükséges alkalmat arra, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét határozottabban ráirányítsuk az energiaszegénységre, illetve a megfizethető megoldásokra és a már meglévő és globális szinten is alkalmazható vállalati modellekre. AZ EGSZB aktívan részt vett a fenntartható fejlődésről és fenntartható energiáról szóló vitában, és a jövőben is hozzá fog járulni ehhez a fontos kérdéshez.

5.6.

Sokan továbbra sem férnek hozzá kellő mértékben az energiához (energiaszegénység). Fontos, hogy az energiaellátás fenntarthatóbb formáira való átálláskor kiemelt cél legyen a szegényebb rétegek megfizethető árú energiával történő kielégítő ellátása.

5.7.

Mezőgazdaság, biológiai sokféleség és természeti környezet. Az EGSZB a legélesebben elítéli azt, hogy világszerte, de főként a fejlődő országokban, egymilliárd ember éhezik, ami szöges ellentétben áll az első millenniumi fejlesztési célkitűzés megvalósításával.

5.8.

Az EGSZB felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy ismerje el nemzetközi és nemzeti szinten a táplálkozáshoz való jogot, és erősítse meg a saját termőföldhöz való jogot, valamint a termőföldhöz és vízhez való hozzáférés jogát is, emellett pedig tartsa ellenőrzése alatt a kiterjedt földterületek állami szereplők és magánbefektetők általi felvásárlását („land grabbing”) a fejlődő országokban.

5.9.

A világ számos részén a mezőgazdaság alapos újragondolására van szükség mind a zöld gazdaság szempontjából, mind az élelmezésbiztonság mindenki számára történő szavatolásának szempontjából, mind pedig a termőföld természeti tőkéjének és biológiai sokféleségének a megőrzését, valamint a forráshatékonyság e téren történő ösztönzését illetően. Különösen nagy szükség van a vízkészletek hatékonyabb kezelésére és védelmére. E területeken új célokat kell kitűzni.

5.10.

Az EGSZB a fenntartható mezőgazdaság kulcsát a mennyiségileg elegendő, magas minőségű, regionálisan differenciált, átfogó és környezetbarát élelmiszertermelésben látja, amely óvja és gondozza a vidéki környezetet, megőrzi a sokféleséget és a termékek egyedi jellegét, valamint támogatja a sokrétű és nagy fajgazdagságú európai kultúrtájakat és vidéki területeket (7). Noha világszerte magasabb fokú biológiai sokféleségre van igény, folyamatos fajveszteséget kell elkönyvelnünk. Az erdészet, a bányászat és az ipar, valamint nem utolsósorban a demográfiai növekedés is veszélyeztetik a biológiai sokféleséget.

5.11.

Intézkedéseket kell hozni a mezőgazdasági piacok jobb és átláthatóbb működésének elősegítésére. Fel kell lépni a piacok volatilitása és az élelmiszerárak elfogadhatatlan mértékű emelkedése ellen. A megújuló nyersanyagok energiatermelésre történő felhasználása nem mehet a globális élelmiszerellátás kárára. A biztonságos élelmiszerellátást regionális szintű tartalékképzéssel kell szavatolni. Ezenkívül a mezőgazdaságból és az élelmiszer-termelésből fennmaradó biomassza nagyobb mértékű hasznosítására kellene törekedni.

5.12.

A mezőgazdasági munkavállalók jogait a meglévő ILO-egyezmény végrehajtása révén kell biztosítani. Elengedhetetlen a civil társadalom aktív részvétele a fenntarthatósági projektek helyi és nemzeti szintű végrehajtásában, ezzel kapcsolatban a fejlődő országokban különösen hangsúlyozandó a nők szerepe is.

5.13.

A tengeri környezet. A tengeri környezetet a szennyezés, a túlhalászás és az egyéb tengeri készletekkel való rablógazdálkodás jellemzi. Fontos, hogy a konferencia résztvevői bízzák meg az ENSZ felelős szerveit egy új nemzetközi eljárás bevezetésével a tengeri környezet védelmét jelenleg szolgáló mechanizmusok megerősítése és koordinálása érdekében, valamint a halállományoknak és az egyéb tengeri forrásoknak a jelenlegi szabályozásnál hatékonyabb védelme érdekében.

6.1.

Ahhoz, hogy hiteles lehessen, az EU-nak először saját házi feladatait kell elvégeznie a fenntarthatóság területén.

6.2.

A tagállamoknak és az EU-nak

—

A vélemény elfogadását követően az előadó tevékenyen törekedni fog arra, hogy az EGSZB álláspontját a közös uniós álláspont felé vezető intézményközi párbeszédben megjelenítse.

—

Az elfogadott vélemény alapján az EGSZB elmélyíti a párbeszédet az európai szervezett civil társadalommal. Közös találkozókat tervez a kapcsolattartó csoporttal, az országos gazdasági és szociális tanácsok képviselőivel, valamint a civil társadalom egyéb szervezeteivel és hálózataival, amelyek szintén most határozzák meg a Rio+20 konferenciával kapcsolatos álláspontjukat. Egy 2012 elejére tervezett, nagyobb szabású EGSZB-konferencia további mérföldkövet jelent majd a civil társadalommal folytatott párbeszéd fenti folyamatában.

—

Az Európán belüli párbeszéden túl az EGSZB a világ egyéb tájainak civil szervezeteivel fenntartott kapcsolatainak keretében is foglalkozik a Rio+20 konferencia témájával, különösen a konferenciának otthont adó Brazília, valamint Kína és Dél-Afrika vonatkozásában. Ebben a párbeszédben az előadó tevékenyen részt fog venni annak érdekében, hogy a világ különböző tájain működő civil szervezetek célkitűzései között szerepeljenek közösen megfogalmazott prioritások, és ezek az álláspontok 2012 júniusában, Rio de Janeiróban megjelenhessenek. Emellett az előadó képviseli majd az EGSZB-t a Gazdasági és Szociális Tanácsok és Hasonló Intézmények Nemzetközi Egyesületének (AICESIS) keretében zajló Rio+20 vitában. Jövőre, a konferenciával párhuzamosan Rióban több találkozót is tervezünk nemzetközi partnereinkkel.