29.10.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/142

—

Az „Új készségek és munkahelyek” című dokumentumra vonatkozó EGSZB-vélemény az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020-as stratégiához kapcsolódik.

—

Ez az EGSZB-vélemény újszerű globális megközelítést alkalmaz, amennyiben az új készségek és munkahelyek programját a többi kiemelt kezdeményezéssel és az uniós szintű öt átfogó célkitűzéssel szoros összefüggésben vizsgálja.

—

Ebben az összefüggésben az EGSZB véleménye aláhúzza, hogy biztosítani kell az uniós szintű és a nemzeti politikák közötti összhangot, valamint kiemeli az érintett nem kormányzati szereplőkre, mint befolyásoló tényezőkre háruló kulcsszerepet.

1.1

Az EGSZB-t aggodalommal töltik el a világgazdasági válságnak a munkaerőpiac működésével kapcsolatos következményei, és ezért általában véve kedvezően fogadja az Új készségek és munkahelyek menetrendje című dokumentumot, mellyel az Európai Bizottság igyekszik a foglalkoztatás növekedéséhez és a munkaerőpiac működésének javításához hozzájárulni. Arra ösztönzi a tagállamok kormányait, hogy a munkaerőpiac helyzetének javítására irányuló intézkedések és megoldások felkutatása érdekében hatékonyan használják a szociális és a szervezett civil társadalommal folytatott párbeszéd nyújtotta lehetőségeket.

1.2

Az EGSZB ugyanakkor sajnálattal látja, hogy az itt vizsgált kezdeményezés nem hangsúlyozza a minőségi munkahelyek létesítésének sürgős voltát, valamint nem ösztönzi a tagállamokat kellő mértékben olyan nagyra törő nemzeti célkitűzések meghatározására, melyek valódi növekedést és új foglalkoztatási lehetőségeket teremtő strukturális reformokon és beruházási politikákon alapulnak.

1.3

Az EGSZB üdvözli, hogy ez a stratégia a rugalmas biztonságon nyugszik, és hangsúlyozza, hogy a cél a rugalmas biztonság belső és külső összetevői közötti megfelelő egyensúly megtalálása, ami a munkaerőpiacok hatékonyabb működését szolgálja, ezzel egyidejűleg pedig jobb védelmet nyújt a munkavállalóknak. Az EGSZB a kiindulási helyzet elemzését, a rugalmas biztonságra vonatkozó szakpolitikák értékelését és a végrehajtás további nyomon követését javasolja, ugyanakkor hangsúlyozza a szociális partnerek szerepét is a fenti folyamat keretében, amelynek továbbra is a munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedést és az átmenetek könnyebbé tételét kell célul kitűznie.

1.4

Az EGSZB örömmel látja, hogy egyetlen stratégiai dokumentumon belül összekapcsolják egymással az oktatás- és a foglalkoztatás-politikát. Mindazonáltal sajnálja, hogy a készségek javítása és korszerűsítése, illetve a munkatermelékenység növekedése közötti összefüggésről nem esik szó.

1.5

Az EGSZB értékeli az Európai Bizottság erőfeszítéseit új eszközök és új kezdeményezések bevezetésére, ugyanakkor azt javasolja, hogy erősítsék meg ezek egymással való kapcsolatát és a már meglévő eszközökkel megvalósítandó szinergiát. Az EGSZB szükségesnek véli azt, hogy az Európai Bizottság által a nem kötelező érvényű eszközök („soft law”) szerepét illetően elfogadott megközelítés tartsa tiszteletben a politikai fellépések és az uniós szinten elfogadott kezdeményezések összeférhetőségét, emellett pedig úgy ítéli meg, hogy a szociális területet érintő uniós jogszabályok következetes felülvizsgálatának inkább támogatni kellene, mint aláásnia a munkaerőpiac kedvező hatású reformjainak a végrehajtása érdekében tett tagállami erőfeszítéseket, és elő kellene segítenie a szociális beruházásokat.

1.6

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tanulmányozza az EUROFOUND által az európai munkakörülményekre vonatkozóan végzett ötödik kutatás vegyes következtetéseit, mielőtt újra megkezdi a munkahelyek minőségéről és a munkakörülményekről szóló vitákat.

1.7

Az EGSZB aláhúzza az európai alapok hatékonyabb felhasználásának a szükségességét, és az Európai Bizottsághoz hasonlóan kéri a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) és a többi alaphoz kapcsolódó fellépéseket az itt vizsgált bizottsági közleményben felsorolt négy alapvető prioritás köré szervezzék, hogy ezen a módon hozzájáruljanak a vizsgált menetrend célkitűzéseihez, valamint az Európa 2020-as stratégia nemzeti célkitűzéseihez egyaránt.

2.1

Az Európai Bizottság 2010. november 23-án nyilvánosságra hozta „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című dokumentumát, mely a készségeknek az EU-ban megvalósítandó javítását, az erre vonatkozó előrejelzéseket és a készségeknek a munkaerőpiachoz való igazítását célzó számos korábbi kezdeményezésen alapul. AZ EGSZB ezeket a kezdeményezéseket egy korábbi véleményében elemezte (1).

2.2

Az Európai Bizottság ezen új menetrendjének azonban nagyobb a hordereje, ugyanis azt a közösen kitűzött célt követi, hogy az EU 2020-ig érje el a 20 és 64 év közötti férfiak és nők 75 %-os foglalkoztatottságát, és négy alapvető prioritás szerint fogalmaz meg határozott fellépéseket:

2.3

Az új készségek és munkahelyek fenti menetrendje a rugalmas biztonságnak a Tanács által 2007-ben elfogadott közös elveiből (2) következik. A rugalmas biztonságra vonatkozó politikák elsősorban az alkalmazkodóképesség, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió megerősítését célozzák. Nem vitás, hogy bizonyos mértékig – főként támogatott képzési és munkaidő-csökkentési intézkedések révén – hozzájárultak a válság átvészeléséhez, de a sebezhető csoportok továbbra is nehéz helyzetben vannak.

2.4

Az Európai Bizottság új lendületet ad a rugalmas biztonság valamennyi összetevőjének (rugalmas és megbízható szerződések, aktív munkaerő-piaci intézkedések, egész életen át tartó tanulás és korszerű szociális védelmi rendszerek) a megerősítése és a rugalmas biztonság konkrét megvalósítása érdekében. Az egyes tagállamok által a rugalmas biztonság érdekében meghozott intézkedéseket tovább kell fokozni és a négy összetevő közötti új egyensúly kialakítása révén az új társadalmi-gazdasági környezethez kell igazítani.

2.5

Az Európai Bizottság a menetrend keretében 13 fő intézkedést javasol, melyek 20 kiegészítő intézkedéssel megerősítve a szegmentáltság csökkentését és a munkaerőpiacokon történő váltások támogatását célozzák úgy, hogy a dolgozókat felvértezik egy adott munkakör ellátásához szükséges készségekkel, javítják a munkafeltételek minőségét és állapotát, támogatják a munkahelyteremtést és hozzásegítenek az uniós pénzügyi eszközök hatékonyabb felhasználásához.

3.1

Az EU munkaerőpiacáról szóló 2011. januári jelentés (3) megjegyzi, hogy „az EU munkaerőpiaca tovább stabilizálódott, és néhány tagállamban már megfigyelhetőek a javulás jelei. (…) Ennek ellenére 221,3 millió emberből ebben az időszakban 5,6 millióval többen voltak munka nélkül a 2008. év második negyedévében mért csúcsértékhez képest, ami a feldolgozó- és az építőipar visszaesését tükrözte. A 20–64 éves korosztályban 208,4 millió főt foglalkoztattak, ami 68,8 %-os foglalkoztatási rátának felel meg. (…) Jelenleg 23,1 millió személynek nincs munkája. A tartós munkanélküliség az összes népességcsoportban növekszik, azonban eltérő mértékben. E számból majdnem 5 millióan voltak munka nélkül 6–11 hónapig. A válság súlyosbította az alacsony képzettségűek és a nem uniós migránsok helyzetét”. Az elért haladás ellenére e jelentés szerint a munkaerőpiacok helyzete továbbra is törékeny. Az OECD adatai alapján 2011 májusában a munkanélküliségi ráta az eurózónában elérte a 9,9 %-ot. (4)

3.2

Az EGSZB ezért továbbra is aggódik a munkaerőpiacok működése miatt, és általában véve kedvezően fogadja az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című dokumentumot, melynek révén – összhangban az Európa 2020-as stratégia célkitűzéseivel, az európai foglalkoztatási stratégiával és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokkal – az Európai Bizottság igyekszik hozzájárulni a foglalkoztatás növekedéséhez, a munkahelyek minőségének javításához és a munkaerőpiacok működésének javításához. Ebben a kérdésben hangsúlyozza a szociális partnerek szerepét, és úgy véli, hogy a tagállamok kormányainak jobban ki kell aknázniuk a szociális, valamint a szervezett civil társadalommal folytatott párbeszédben rejlő lehetőségeket a helyzet javításához hatékonyan hozzájárulni képes intézkedések felvázolása és végrehajtása érdekében.

3.3

Az első európai szemeszter kezdetét jelző, 2011 januárjában kiadott éves növekedési jelentés (5) rámutatott, hogy a tagállamok nem igen bizonyulnak nagyra törőknek saját nemzeti célkitűzéseik meghatározásakor, és 2–2,4 %-kal elmaradnak a foglalkoztatás aránnyal kapcsolatos (75 %-os) közös célkitűzéstől. Az EGSZB szerint a javasolt célkitűzés elérését célzó politikáknak figyelembe kell venniük az IMF, az ILO és a szociális partnerek képviselőinek részvételével ez év márciusának elején Bécsben lezajlott „Párbeszéd a növekedésről és a foglalkoztatásról Európában” (6) elnevezésű találkozó következtetéseit.

3.4

Az EGSZB helyteleníti azt, hogy az Európai Bizottság ebben a sürgős fellépést igénylő helyzetben megelégszik hagyományos intézkedések alkalmazásával, és hiányolja a növekedést és ezáltal esetleg a munkahelyteremtést is elősegítő elemeket. Nem elegendő azt biztosítani, hogy a polgárok aktívak maradjanak és elsajátítsák egy állás megszerzéséhez szükséges készségeket: a gazdasági megújulásnak a növekedésen és a munkahelyteremtésen kell alapulnia.

3.5

Ahhoz, hogy Európa megbirkózzon a rá váró kihívásokkal, mindenekelőtt újra el kell kezdenie a kölcsönök nyújtását, a beruházásokat és a strukturális reformok végrehajtását. Meg kell határozni a munkahelyteremtést és a termelékenység növekedését gátló akadályok felszámolásához szükséges konkrét intézkedéseket. A termelékenység többek között a foglalkoztatás minőségétől is függ. E reformok közül sokat nemzeti szinten, a lehető legszélesebb körű konszenzus alapján kell megvalósítani. A tagállamoknak be kell látniuk, hogy elő kell segíteniük a vállalkozások és a családok hitelhez jutását, termelő beruházásokat kell megvalósítaniuk és a munkahelyteremtést szolgáló valódi reformokat kell végrehajtaniuk. Az alacsony és bizonytalan fizetésekkel kapcsolatos félelmeket az Európában végzett munka termelékenységének és a munkafeltételek minőségének a növelése révén lehet lecsillapítani.

3.6

A foglalkoztatásról készült közös jelentés rámutat arra is, hogy a foglalkoztatáspolitikának kölcsönhatásban kell lennie a gazdasági növekedés és a költségvetési konszolidáció támogatásával (emellett megerősíti, hogy továbbra is szükség van a sebezhető csoportoknak a színvonalas szociális szolgáltatásokon és az aktív befogadási stratégián keresztül történő támogatására), továbbá kiemeli a kedvező gazdasági környezet és az innováción alapuló gazdasági növekedés szerepét a munkaerőigény növekedésében.

3.7

Ez a jelentés továbbá rámutat arra, hogy 2010 során egyfajta egyensúlyhiány volt megfigyelhető a munkaerőigény és a munkaerő-kínálat között, ami a munkát keresők képesítése és a rendelkezésre álló munkahelyek betöltéséhez szükséges készségek közötti eltérést jelezheti. Ezért a jelentés azt javasolja, hogy a kérdés alapos vizsgálata révén kell meggyőződni arról, hogy az adott tendencia csak időszaki jellegű, vagy adott esetben strukturálissá is válhat.

3.8

Az EGSZB nyugtázza, hogy az Európai Bizottság ebben a szakaszban nem fogalmaz meg újabb jogszabály-javaslatot, és elismeri a jogilag nem kötelező érvényű eszközöknek a meglévő jogszabályi keret kiegészítőiként képviselt szerepét és hozzáadott értékét. Konzultációt kell folytatni a szociális partnerekkel olyan javasolt kezdeményezésekről, mint például a szerkezetátalakítás európai keretéről folytatandó konzultáció, a munkabiztonsági és munkaegészségügyi jogszabályok, valamint a munkavállalók tájékoztatásáról, a velük való konzultációról, a részmunkaidőről és a határozott idejű szerződésekről szóló szabályozások felülvizsgálata, a munka minőségéről és a munkakörülményekről folyó vita újraindítása. E konzultációk végeztével dönteni kell azzal kapcsolatban, hogy ha esetlegesen szükségessé válna, érdemes és helyénvaló volna-e módosításokat végrehajtani.

3.9

Az EGSZB örömmel látja, hogy az Európai Bizottság igyekszik újító kezdeményezésekkel és eszközökkel előállni a készségekre és a foglalkoztatásra vonatkozó új menetrendjének a támogatása céljából. Ugyanakkor úgy véli, hogy meg kell vizsgálni az új és a már meglévő eszközök kölcsönös koherenciáját annak érdekében, hogy a végrehajtásuk során létrejöhessenek a szükséges szinergiák. Az új készségek stratégiájának szintén figyelembe kellene vennie a fenntartható fejlődésen és a zöldebbé változtatandó munkahelyeken alapuló termelési modell irányába mutató átmenetet.

3.10

Az ipari termeléssel nem rendelkező régiókban a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) alapvető szerepük van a jelenre és a jövőre vonatkozó lehetőségek megteremtésében. E vállalkozások gyakran magas képzettséget igénylő pozíciókat kínálnak, könnyen hozzáférhetők, és biztosítani tudják a családi élet és a munka összeegyeztethetőségét, illetve a családtagok ellátását. A kkv-kra vonatkozó – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag/ „Small Business Act” nevű – kezdeményezésnek nemzeti és európai szinten megvalósuló konkrét intézkedések révén kell megvalósulnia. Ezért üdvözlendőek a stratégiában a kkv-k sajátos szükségleteinek kielégítése céljából meghatározott intézkedések. Az adminisztratív terhek kiküszöbölése, valamint a pénzforrásokhoz való hozzáférés biztosítása továbbra is elsőbbséget élvez.

3.11

A népesedésről készült 2010-es harmadik európai jelentés (7) fényében, mely az európai népességről új adatokat közöl, az EGSZB helyesli a mobilitást, a migrációt és az integrációt elősegítő európai kezdeményezéseket is. Az EGSZB-nek meggyőződése az, hogy az EU-n belüli mobilitás fenntartása és a harmadik országok felőli migráció hozzájárul az EU pozitív gazdasági eredményeinek eléréséhez. Az EU-ba irányuló gazdasági bevándorlás és a tagállamok közötti mobilitás egyszerűsítése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az EU továbbra is vonzó célpont maradjon a vállalkozások és a beruházások számára, ami újabb munkahelyek teremtéséhez vezet majd mind az uniós állampolgárok, mind pedig a harmadik országbeli állampolgárok számára. Mindezzel kapcsolatban az egyenlő bánásmód elvét (8) kell alkalmazni.

3.12

A foglalkoztatással és a munkaerőpiaccal kapcsolatos európai politikáknak továbbra is olyan konkrét intézkedések végrehajtásán kell munkálkodniuk, melyek elősegítik a munkahelyi megkülönböztetés-mentesség elvének érvényesítését, valamint a férfiak és nők közötti, illetve valamennyi munkavállalói csoport közötti egyenlőség biztosítását. Ezért az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által 2010-ben kiadott stratégiákat is, melyek többek között a fogyatékosok védelméről, (9) valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség érdekében (10) készültek. E két stratégia célkitűzései között többek között szerepel a munkaerőpiachoz, az oktatáshoz és a szakképzéshez való egyenlő hozzáférés.

3.13

Az EGSZB szintén kedvezőnek ítéli meg a már elfogadott egységes piaci intézkedéscsomagban javasolt főbb fellépéseket és intézkedéseket, amelyek az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítását (11) célozzák, és amelyek a szociális gazdaságnak és a szövetkezeti mozgalomnak az EU belső piacában betöltött jelentős szerepét és a vállalkozások társadalmi felelősségvállalását is figyelembe veszik. Úgy véli továbbá, hogy figyelembe kell venni a szervezett civil társadalom szervezeteinek foglalkoztatóként és munkahelyteremtőként betöltött jelentős szerepét. A bennük rejlő lehetőségek kihasználásának azonban előfeltétele a politikák kidolgozásába való bevonásuk.

3.14

Az EGSZB-t aggasztja az európai fiatalok magas munkanélküliségi aránya. 2008 óta ez az arány 30 %-kal nőtt. A 25 év alattiak esetében az európai átlag 21 %. Noha 2010 szeptembere óta a helyzet egyes országokban stabilizálódni látszik – miközben máshol az arány tovább emelkedik –, az EGSZB úgy véli, hogy továbbra is különös figyelmet kell áldozni erre. Az EGSZB különálló véleményben (12) fejezte ki nézeteit az Európai Bizottság „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kezdeményezéséről.

3.15

A fogyatékos személyek foglalkoztatási aránya még mindig csak 50 % körüli Európában. Amennyiben az EU azzal egy időben, hogy el kívánja érni a foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseit, valóban egyenlő bánásmódot kíván biztosítani valamennyi európai polgár számára, a fogyatékossággal élőknek fizetett és minőségi munkahelyeket kell biztosítania. A 2010–2020-as európai fogyatékossági stratégia nyolc olyan fő területet sorol fel, ahol az EU-nak folytatnia kell tevékenységét: ezek között szintén szerepel a fogyatékossággal élő nők és férfiak foglalkoztatása, oktatása és szakképzése. (13) Az Európai Bizottság tanulmányozhatná a tagállamok által alkalmazott modelleket, amelyek jogi, politikai, kollektív tárgyalással kapcsolatos vagy pénzügyi ösztönzők révén támogathatnák a vállalkozásokat, a közigazgatásokat és a szociális szolgáltatásokat nyújtókat abban, hogy ezeket az embereket foglalkoztassák. Mivel az információs és kommunikációs technológiák jelenleg az Unió GDP-jének 6 %-át adják, az Európai Bizottság által javasolt digitális stratégia valószínűleg mindenkire hatással lesz majd, különösen a képzési tervekben, a nehézségekkel küzdő személyek befogadásával kapcsolatban is, akik számára a foglalkoztatás irányába mutató ugródeszkát jelent.

4.1

A vizsgált menetrend a rugalmas biztonság elvére épül. Az Európai Bizottság aláhúzza, hogy az egész életen át tartó képzés terén globális politikákra van szükség, továbbá olyan aktív munkaerő-piaci politikákra, amelyek hatékonyak a munkába állásra való felkészítés, a munkaügyi közvetítés és a munkalehetőségek számának növelése területén. Emellett olyan rendszerekre is szükség van, amelyek a munkavállalási mobilitást ösztönözve, jobb foglalkoztatási szociális biztonságot garantálva, valamint a társadalmi kirekesztés és a szegénység ellen védőfalat képezve védelmet nyújtanak a munkanélküliség ellen. A rugalmas szerződéses megállapodások lehetősége és a belső rugalmasság megteremtése a szociális párbeszéd alapvető elemeit kell hogy képezzék. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a meghozott intézkedések és politikák ne ássák alá a menetrendben kitűzött célok (többek közt a teljes foglalkoztatottság, a munkahelyek színvonalának megőrzése) elérésére tett erőfeszítéseket, és ne sértsék a munkavállalók munkajogait.

4.2

Az EGSZB a múltban már kifejezte abbéli véleményét, hogy hasznos egyszerre megítélni a munkaerőpiac biztonságát és rugalmasságát, hiszen ezek a fogalmak elvi síken nem állnak egymással ellentmondásban. A stabil és motivált munkaerő erősíti a vállalkozások versenyképességét és termelékenységét. A munkavállalóknak rugalmasabb munkaszervezésre van szükségük ahhoz, hogy szakmai és családi életüket összeegyeztethessék, valamint hogy a termelékenység és az innováció növeléséhez való hozzájárulásukat lehetővé tevő továbbképzésekhez hozzáférjenek. Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd keretében gondos és rendszeres vizsgálatnak kell alávetni a rugalmas biztonság megvalósítását annak érdekében, hogy a meghozott intézkedések biztosan a magasabb szakképzettséget igénylő munkahelyek számának növelésére vonatkozó célkitűzés teljesítését szolgálják.

4.3

A rugalmas biztonság belső összetevője hatékonynak bizonyult a válság során, amikor a vállalkozások és a munkavállalói érdekképviseletek konkrét megoldásokat találtak a munkahelyek megtartásának módjával kapcsolatban, főként a munkaidő csökkentésének támogatott módozatai révén. A rugalmas biztonság külső összetevője, amely a gazdasági fellendülés idején válik fontossá, akkor tud hozzájárulni a foglalkoztatás növekedéséhez, ha kiegyensúlyozott módon belső rugalmassággal és általában a kollektív tárgyalásokkal és a munkavállalók megfelelő szociális védelmével párosul. Ebben a vonatkozásban minden egyes tagállamnak eltérő a kiindulási helyzete. Legfontosabb a megfelelő intézkedések között megtalálni a helyes egyensúlyt, ami alapvetően azt feltételezi, hogy az adott szakpolitikák a szociális párbeszéd eredményei legyenek. Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság külső és belső összetevőjének alkalmazását kiegyensúlyozottabb módon kellene figyelembe venni az Európai Bizottság tagállamoknak szóló éves ajánlásaiban.

4.4

Az EGSZB elképzelése szerint a rugalmas biztonság négy összetevőjének megerősítéséről szóló vita folytatódni fog, és 2011-ben az összes érdekelt fél részvételével közös konferencián teljesedik ki. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a rugalmas biztonságot előmozdító új lendületnek az uniós intézmények közös megközelítéséből kell következnie, közös elveken kell alapulnia és olyan nemzeti szinten levont tanulságokra kell támaszkodnia, melyek megmutatják, hogy ez az elv a gyakorlatban hogyan járul hozzá a jobb minőségű munkahelyek létrehozásához és megfelelően védi-e – különösen a legsebezhetőbb – munkavállalókat.

4.5

Ebben az összefüggésben az EGSZB nagyra értékeli az európai szociális partnereknek a 2009–2011-es többéves munkaterv keretein belül bemutatott közös tervét, (14) mely a rugalmas biztonságnak az egyes tagállamok általi megvalósítási módjára, valamint a szociális partnerek e folyamatban játszott szerepére összpontosít.

4.6

A munkahelyteremtésnek továbbra is a gazdasági növekedés a fő hajtóereje. Az EGSZB ezért tudatában van annak a szoros összefüggésnek, mely az új készségek és munkahelyek menetrendje és az Uniónak az innovációra, az európai kutatási térség megteremtésére, a versenyképes ipari háttér felépítésére vonatkozó új stratégiai megközelítése között áll fenn az EU belső piacában rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása mellett.

4.7

Az Európai Bizottság azonban lassú gazdasági fellendülésre számít, amely hátráltathatja a munkahelyteremtést. Ha az EU el akarja érni a 75 %-os foglalkoztatási aránnyal kapcsolatos célkitűzését és el kívánja kerülni a munkahelyteremtés nélkül bekövetkező növekedést, akkor rá kell ébrednie arra, hogy elengedhetetlen a szociális párbeszéd keretében meghatározni és alkalmazni a munkaerő-felvételre, rugalmas munkafeltételek alkalmazására és a folyamatos szakmai továbbképzésre ösztönző konkrét politikákat, melyek a foglalkoztatást teszik a rugalmas biztonság központi elemévé.

4.8

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a munkaerőpiac megfelelő működése az európai versenyképesség meghatározó tényezője. Az e téren elért haladás méréséhez többek között a következő mutatókat kellene használni: a tartós munkanélküliek, a fiatal munkanélküliek és a munkaerő-piaci részvétel aránya.

4.9

Az Európai Bizottság az egységes szerződés elvét javasolta, melynek tényleges hatásairól jelenleg is élénk vita folyik. A „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kezdeményezéshez kapcsolódó véleményében az EGSZB úgy véli, hogy a határozatlan idejű egységes szerződés elve lehetne az egyik módja a munkaerőpiacra beilleszkedett és az onnan kirekesztett személyek közötti egyenlőtlenségek csökkentésének. Az EGSZB tudatában van annak, hogy jelentős különbségek vannak az egyes tagállamok között a munkaerőpiachoz való hozzáférés területén. Egyes különösen merev rendszerek megakadályozzák az embereket a munkavállalásban; más rendszerek több lehetőséget tartogatnak olyan túlságosan rugalmas rövid távú szerződések formájában, melyek nem jogosítanak fel a szociális juttatások teljes körű használatára. Az EGSZB szerint fontos azt jelezni, hogy az elfogadandó intézkedéseknek arra kell törekedniük, hogy a munkavállalók számára olyan stabil munkaszerződéseket biztosítsanak, melyek megakadályozzák az életkoron, a nemen vagy bármely más okon alapuló hátrányos megkülönböztetést. A meghozott intézkedések azonban nem vezethetnek a bizonytalan foglalkoztatási feltételek általánossá válásához, és nem tehetik még merevebbé a vállalatok munkaszervezését. A vállalkozásoknak többféle munkaszerződésre van szükségük a munkaerőnek a szükségletekhez való igazítása érdekében, a munkavállalóknak pedig mindig szükségük lesz rugalmasságra a magánélet és a szakmai élet összeegyeztetése végett.

4.10

Az EGSZB kész támogatni az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy határozzanak meg a munkahelyteremtést kedvezően befolyásoló feltételek bevezetését elősegítő vezérlő elveket olyan kísérő intézkedésekkel együtt, amilyen a vállalkozók Erasmus-programja lehetne és az oktatóknak a vállalkozói szellemmel kapcsolatos kérdésekre való felkészítése. E vezérlő elveket azonban a tagállamoknak kell konkrét fellépések formájába önteniük a munkaerő-felvétel ösztönzése érdekében, különösen a gyengén képzett munkavállalók esetében. (15)

4.11

Az EGSZB emellett támogatja a Háromoldalú Szociális Fórum létrehozását is, mely 2011. március 10–11-én ülésezett először. Ez a fórum a szociális partnerek és a szakpolitikák kidolgozói közötti bizalmi viszonyt megteremtő állandó platformmá válhatna.

4.12

Az európai szociális párbeszéd és a nemzeti szintű kollektív tárgyalások továbbra is a munkaerőpiac működését és a munkafeltételeket javító alapvető eszközök.

Az európai szociális partnerek a befogadó munkaerőpiacokra vonatkozó független közös megállapodásokban (16) azt javasolják, hogy a tagállamok mindenki számára hozzáférhető munkaerőpiacok előmozdítását célzó globális szakpolitikákat dolgozzanak ki és alkalmazzanak. A szociális partnereket – amikor csak lehetséges és a nemzeti sajátosságok figyelembe vétele mellett – megfelelő szinten be kell vonni a következő területeket érintő intézkedésekbe:

5.1

Az EGSZB örömmel látja, hogy az oktatási kérdések és a munkaerőpiac valósága együtt szerepelnek egyazon stratégiai dokumentum keretében.

5.2

Számos véleményén keresztül az EGSZB hozzájárult az oktatásnak, mint alapvető emberi jognak az elismeréséhez. Az intézmény ezekben rámutat arra, hogy az oktatás elsőszámú célkitűzése továbbra is olyan kritikus szellemmel rendelkező, szabad és önálló polgárok nevelése, akik képesek a társadalom fejlődésében tevékenyen részt vállalni.

5.3

Az EGSZB szintén több véleményében (17) javasolja azt, hogy a befogadást célzó oktatás elgondolásából kiindulva az EU és a tagállamok kötelezzék el magukat amellett, hogy az oktatás tartalmaival, prioritásaival és struktúráival együtt felülvizsgálják az oktatáspolitikájukat és a források elosztását, valamint a sajátos szükségletek (gyermekek, különleges szükségletű személyek, bevándorlók stb.) figyelembevételével felülvizsgálják és/vagy korszerűsítik a foglalkoztatással és a minőségi közszolgáltatások biztosításával kapcsolatos szakpolitikáikat, melyek mindegyike a nemi szempontokat is magába kell, hogy foglalja.

5.4

A munkaerő magasabb képzettsége és a magasabb minőségű foglalkoztatási szint közötti kapcsolat minden kétséget kizáróan fönnáll. A Cedefop előrejelzése szerint a magasan képzett személyek iránti kereslet több, mint 16 millióval nőni fog, míg az alacsony képzettségű munkavállalók utáni kereslet mintegy 12 millióval fog csökkenni. Bár az Európai Bizottság elismeri a készségek naprakésszé tételének és javításának fontosságát, az EGSZB mégis sajnálattal látja, hogy nem kap kellő hangsúlyt a készségek és a termelékenység közötti kapcsolatot. Európában a munkaerő létszámának csökkenése miatt is elengedhetetlen a termelékenység növelése. Az EGSZB megállapítja továbbá, hogy az Európai Bizottság semmilyen intézkedést nem javasol az alacsony képzettséggel rendelkező vagy képzetlen munkavállalók kompetenciáinak növelése érdekében, és hosszú távú megoldásokat sem keres azon személyek munkaerőpiaci részvételére, akik célzott megközelítést igényelnek ahhoz, hogy készségeik fejlődjenek és foglalkoztathatóvá váljanak (például értelmi fogyatékossággal élők).

5.5

Az EGSZB üdvözli az uniós készségkörképet, ám úgy véli, hogy az itt vizsgált stratégiában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni mind a készségek és a munkaerőpiac igényei megfeleltetésének kérdésére, mind pedig arra, hogy jobb foglalkoztathatóságuk érdekében a munkavállalók jobb szakképzettséggel rendelkezzenek. Az Európai Bizottságnak nem kizárólag a formális kompetenciaértékelő struktúrákat kellene figyelembe vennie. Az oktatási intézmények, a vállalkozások és a munkavállalói érdekképviseletek közötti szoros együttműködés hatékony módszer a jövőbeli kompetenciaigények előrejelzésére.

5.6

A „Mozgásban az ifjúság” című kezdeményezésében az EGSZB kiállt egy európai készségútlevél létrehozása mellett. Úgy véli, hogy „a jelenlegi útleveleket (vagyis a Europasst és a fiataloknak szóló útlevelet) egy átfogó eszközben kellene ötvözni, amely egyetlen adatlapon tartalmazná a hagyományos önéletrajz elemeit, a formális oktatásban szerzett képesítéseket (amelyeket most a Europass részletez), valamint a nem formális és informális tanulmányokat. (…) Az európai készségútlevél sikere többek között attól függ majd, hogy hogyan látják azt a munkáltatók, illetve hogyan használják a fiatalok, akik továbbra is igénybe kell, hogy vehessék a szükséges tanácsadó és támogató intézkedéseket.”

5.7

Az EGSZB szerint alapvetően fontos az egész életen át tartó oktatás és képzés globális stratégiáinak kidolgozása, ezért helyesli az egész életen át tartó oktatással és képzéssel kapcsolatos intézkedések megvalósítási keretét meghatározó európai stratégiai útmutató kidolgozását, csakúgy, mint a Felnőttoktatási és képzési cselekvési terv átdolgozását.

5.8

Az EGSZB szintén támogat egyéb előkészületben lévő kezdeményezéseket is, így a munkaerőpiac és az oktatás és képzés világa közötti kapcsolódási felületként működő Képességek, készségek és szakmák európai osztályozásának (ESCO) elkészítését, valamint a Szakmai képesítések elismerési rendszerének reformját . E cél érdekében különösen fontos az oktatási rendszerek megvizsgálása és kiigazítása Európában, az oktatási rendszerek megvizsgálása, a pedagógiai és oktatási módszerek újraértékelése és a mindenki számára hozzáférhető minőségi oktatásba történő erőteljes beruházás. Az oktatási rendszereknek képeseknek kell lenniük arra, hogy az egyéneket felkészítsék a munkaerő-piaci kihívásoknak való megfelelésre. A vállalkozásokkal való szoros együttműködés elsőrangú fontossággal bír. Az ESCO-féle osztályozásnak érthetőbbé és elsősorban a kkv-k számára használhatóbbá kell válnia. Az előirányzott statisztika korlátozó tényezőként hathat a szükséges rugalmasságra, amikor egyes állandóan megújuló és változó feladatok végzéséhez – melyeket a kisvállalkozásoknak korlátozott számú munkaerővel kénytelenek elvégezni – különböző készségek együttesére van szükség.

5.9

A készségeknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítása érdekében az EGSZB hangsúlyozza a foglalkoztatással és a készségekkel foglalkozó uniós szintű ágazati tanácsok stratégiai szerepét. Ezek kivételes platformot képeznek az ezeket a tanácsokat alkotó egyes társadalmi szereplők konkrét tapasztalatainak mozgósítása érdekében, így például a jövő munkahelyeinek és készségeinek az elemzése és felmérése során (ESCO), vagy egyes sajátos szakmákhoz kötődő szakmai készségekkel kapcsolatos változások elemzésekor. (18)

5.10

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság az irányú döntését, hogy a tagállamokkal közösen megvizsgálják a különösen nagy mobilitású foglalkozási csoportok, így a kutatók helyzetét, hogy az európai kutatási térség 2014-es megvalósulásának fényében megkönnyítsék ezen személyek földrajzi és ágazatok közötti mobilitását.

5.11

Szintén üdvözli azt, hogy az Európai Bizottság a gazdasági migrációnak a stockholmi program keretében történő támogatása révén igyekszik rendszeres választ adni a demográfiai változásokra és az európai munkaerőpiacon egyes szakmákban jelentkező hiányra. Ahhoz, hogy a bevándorlásnak a teljes foglalkoztatottsághoz való potenciális hozzájárulását maximálissá tegyük, jobban integrálni kellene az Európai Unióban már legálisan tartózkodó bevándorlókat, főként a foglalkoztatást gátló akadályok lebontásával, így például a bevándorlókat a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés veszélyének kitevő hátrányos megkülönböztetésnek vagy a készségek és a szakképesítések el nem ismerésének a kiküszöbölésével. Ebből a szempontból a már bejelentett új integrációs menetrend bizonyára kedvező hatással jár majd.

5.12

Az EGSZB ismételten rámutat, hogy fontos az informális tanulás révén megszerzett eredmények érvényesítése, amint erre a „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kezdeményezésről írt, fent említett véleményében is kitért. Az érvényesítéssel kapcsolatos vitának is az oktatás és képzés minőségére, valamint felügyeletére és nyomon követésére kellene összpontosítania. Szükséges, hogy mindenkire részesülhessen az informális körülmények között megszerzett készségek érvényesítését célzó intézkedések pozitív hatásából.

6.1

Itt vizsgált közleményében az Európai Bizottság célkitűzésként említi a teljes foglalkoztatást. Ez azonban úgy értendő, hogy a munkahelyek minőségét és a munkakörülményeket kell javítani.

6.2

Az EUROFOUND munkakörülményekről készített 5. felmérésének következtetéseiből (19) kiderül, hogy az (Európa 2020 stratégiában meghatározott) európai célkitűzések megvalósításának alapvető előfeltétele a minőségi foglalkoztatás és munka kialakítása. A felmérés a munkaerőpiac néhány jelenlegi tendenciáját is leírja. A pozitív szempontok között megállapítja, hogy a hagyományos 40 órás munkahét továbbra is jellemző a legtöbb európai munkavállaló esetében, és hogy a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezők hányada 2007-ig növekedett, amikor is a globális válság bekövetkezett. Ugyanakkor arra is utal, hogy azóta a bizonytalanabb munkahelyek száma és a munka intenzitása növekedett, valamint hogy az európaiak jelentős része attól tart, hogy állását 60 éves kora előtt elveszíti.

6.3

A gazdasági világválságnak a munkaerőpiacra gyakorolt hatásai feltételezhetően hosszú távon érezhetőek lesznek. Ezért az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy amikor újra megnyitja a munkahelyek minőségéről és a munkakörülményekről szóló vitát, vegye figyelembe az EUROFOUND európai munkakörülményekről készített ötödik kutatásának következtetéseit, (függetlenül attól, hogy pozitív eredményekről, fennálló problémákról vagy a válság okozta problémákról van szó).

6.4

Elsőbbséget élvez a minőségi munkahelyek teremtése. A tagállamoknak munkaerőpiacaik megreformálására kell törekedniük a növekedés támogatása, valamint a kereslet és kínálat egyensúlyához való hozzájárulás érdekében.

6.5

Ebből a szempontból az Európai Bizottság javaslata az uniós jogszabályok szociális téren megvalósuló hatékonyságának vizsgálatáról azt szolgálja, hogy a reformok végrehajtására irányuló tagállami erőfeszítések összhangban legyenek a színvonalas munkahelyek teremtésére vonatkozó kiemelt célkitűzéssel.

6.6

A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet illetően az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az irányelvet egységesen és pontosan hajtsák végre, hogy megerősítsék a tagállamok közötti adminisztratív együttműködést, hogy bevezessenek egy elektronikus tájékoztatási rendszert, mindezt a tagállamok munkaügyi normáinak, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának tiszteletben tartása mellett.

6.7

Az elmúlt 20 évben a munka intenzitása jelentősen nőtt. A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia keretében az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség által végzett tanulmányok felhívták a figyelmet a jelenlegi és jövőbeli kockázatokra, amilyen a stressz, az izmokat és a csontrendszert érintő zavarok, valamint a munkahelyi erőszak és zaklatás. A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia felülvizsgálatát illetően az EGSZB úgy véli, hogy a munkahelyi biztonságról párbeszédet kell folytatni a szociális partnerekkel és a témáról megállapodásokat kell kötni. A figyelem középpontjába elsősorban a meglévő eszközök következetes használatát, a figyelemfelkeltést, valamint a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak nyújtott segítséget kell állítani.

6.8

A tájékoztatás és konzultáció területén megkezdett tevékenységre vonatkozóan az EGSZB támogatja az európai szociális partnereknek a szerkezetátalakítás európai keretének létrehozásával kapcsolatosan tervezett konzultációját. E párbeszéd keretében el lehet majd dönteni, hogy a jelenlegi irányelvek megfelelő keretet nyújtanak-e a vezetőség, a munkavállalói érdekképviseletek és a személyzet képviselői közötti vállalati szintű konstruktív vitához.

6.9

Az európai szociális partnerek közös megegyezéseiből következő, és a belső rugalmasság területén eddig hatékony eszköznek bizonyuló részmunkaidőről és a hátorozott idejű szerződésekről szóló irányelveket illetően az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy szükségesnek tartják-e az európai szociális partnerek annak felülvizsgálását.

7.1

A költségvetési konszolidáció időszakában az Európai Uniónak és a tagállamoknak az uniós pénzügyi eszközök jobb felhasználására kell összpontosítaniuk, egyidejűleg pedig ebben a keretben különös hangsúlyt kell helyezniük a munkahelyteremtésre és a szakmai képesítések fejlesztésére. A kohéziós politika kétségtelenül hozzájárul a kompetenciák fejlődéséhez és a munkahelyteremtéshez, beleértve a környezetbarát gazdaság növekvő ágazatát. Nagy a mozgástér ahhoz, hogy teljesen kiaknázzuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a foglalkoztatás, oktatás és képzés területét érintő reformokat támogató európai pénzügyi eszközök kínálnak.

7.2

Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság tagállamokhoz intézett arra vonatkozó felhívását, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) és más alapok intézkedéseit a vizsgálat közleményben megnevezett négy prioritásra, valamint az abból esetlegesen adódó intézkedésekre és reformokra összpontosítsák, hogy így hozzájáruljanak a menetrend célkitűzéseinek és az Európa 2020 stratégia nemzeti célkitűzéseinek a megvalósításához.

7.3

Ebből a szempontból az ESZA kulcsszerepet játszik, mivel kedvező hatással van valamennyi nyomon követett területre. Az ESZA hozzájárulhat a rugalmas biztonság egyes elemeinek a támogatásához, további kompetenciák megtervezéséhez és kialakításához, innovatív munkaszervezési formák kifejlesztéséhez – beleértve a munkahelyi biztonságot és egészséget –, a vállalkozói szellem kialakításához és a vállalatok létrehozásának támogatásához, valamint a fogyatékkal élő munkavállalók, illetve a munkaerőpiac bizonyos hátrányos helyzetű vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett csoportjainak a támogatásához.

7.4

Az EGSZB számos ajánlást megfogalmazott az ESZA jövőjéről szóló véleményében. (20) Az EGSZB többek között jelzi ebben a véleményben, hogy „Le kell vonni az ESZA felhasználásából származó tanulságokat, mind az Európai Unió gazdasági fellendülése, mind gazdasági növekedése támogatásának érdekében. Ezt az ESZA célkitűzéseit tiszteletben tartva a kkv-k, a nagyon kis vállalkozások és a szociális gazdaság szereplői támogatásának javításával, valamint a szociális szféra javításával – mind a minőségi munkahelyek megőrzése és létrehozása, mind a különösen a munka segítségével történő társadalmi befogadás révén – lehet elérni.”

7.5

Az EU költségvetésének jövőjét illetően az EGSZB ugyanebben a véleményben hozzáteszi, hogy „Ezért a jelenlegi gazdasági helyzetben az ESZA-nak továbbra is fontos stratégiai és pénzügyi eszköznek kell lennie, és az előtte álló növekvő kihívásokra (magasabb munkanélküliségi ráták) való tekintettel jelentősebb, az EU általános költségvetésének növekedését tükröző, azaz legalább 5,9 %-kal megnövelt forrásokat kell rendelkezésére bocsátani, összhangban az EU 2011. évi általános költségvetésének emelésére tett európai bizottsági javaslattal.”

7.6

Az EGSZB üdvözli a 2007–2013-ra szóló stratégiai keret révén végrehajtott, a foglalkoztatást és társadalmi szolidaritást szolgáló uniós PROGRESS programból eddig származó előnyöket és eredményeket. Ezzel egyidejűleg üdvözli, hogy az Európai Bizottság pénzügyi eszközei felülvizsgálata keretében nyilvános konzultációt indított, amelynek témája szintén a PROGRESS programot követő új eszköz struktúrájára, hozzáadott értékére, cselekvéseire, költségvetésére és végrehajtására terjed ki, és amely megteremti a lehetőséget arra, hogy megoldást találjunk azokra az új kihívásokra, amelyekkel az Uniónak a szociális ügyek és a foglalkoztatás területén szembe kell néznie.